Berverly szülinapja

Hétfő reggel Melissa elment a háziorvosukhoz. A doki kiírt egy csomó pirulát, és szigorú diétát rendelt el. Négy nap pihenőt kapott, s Mel máris azt számolta, hogy ha gyorsan gyógyul, pénteken már mehet suliba. Nem a tanulás miatt vágyott a gimibe, hanem Jay miatt. A srác egyébként minden nap kereste, néha a délelőtti órái alatt, néha estenként SMS maratont tartottak, vagy épp hosszú perceken keresztül cseverésztek. Brenda kétszer hívta, lediktálta a tananyagot, és egyszer még Beverly is jobbulást kívánt neki, Howard pedig minden második nap meglátogatta. Mel örült, hogy a kapcsolatuk kezd a régi lenni, még ha tartott is némi távolságot a srác.
Csütörtökre már egész jól érezte magát, így elhatározta, hogy másnap mindenképpen megy suliba, nem akart, és tudott tovább meglenni úgy, hogy ne lássa Jay-t.
Fekete farmerben és rózsaszín felsőben, összefogott hajjal rohant ki a házból, hogy minél előbb a suliba érjen. Howard már várta a kapuban, mosolyogva üdvözölte, és örvendezett a felgyógyulásának.
Együtt gyalogoltak, s közben a fiú elmesélte kivel, mi történt az elmúlt négy napban. Jay-t természetesen nem emlegette, amúgy is az volt a szenzációs hír, hogy Beverly házibulit szervez, mert szombaton lesz a szülinapja.
A biokémia terem előtt nagy volt a nyüzsgés, amikor beértek az épületbe, Bev és Brenda két másik csajjal a másnapi partiról dumáltak és kacarásztak.
  - Melissa! De jó, hogy meggyógyultál! Legalább te is jössz a bulimra! - röppent Mel elé a farmer miniruhás szőkeség. Zöld szeme csillogott a boldogságtól, fel volt pörögve, s csak úgy tündökölt.
  - Sziasztok! Én is örülök nektek. - mosolygott Melissa. Zavarta, hogy hirtelen a középpontba került, de igyekezett nem mutatni.

Beverly elhadarta, hány embert csődített össze, hányra menjenek és megmondta a címét. Addig nyaggatta Melissát, míg meg nem ígérte, hogy ott lesz.
  - Mehetünk együtt, ha gondolod. - pillantott félénken a lányra a barna pólós és farmeres Howard.
  - Jó, veled bárhova. - mosolygott barátságosan a lány. Szívesen ment Howie-val, nem akart egyedül kóvályogni a nagyvárosban.
  - Tudjátok mit!? - csapta össze a tenyerét vidáman a bordó hosszított felsős és szűk farmeres Brenda. - Buli előtt felugrom hozzád Mel, együtt készülünk, viszek neked ruhákat, mert ismerjük a katasztrofális ízlésed! Kicsinosítalak, fecsegünk, eltöltjük a délutánt, nyolckor meg értünk jön Will, és felvesz minket és Howardot!
  - Nekem jó. - törődött bele vállat vonva az említett fiú.
  - Klassz lesz, de csak, ha nem kényszerítesz rám szuper szexi csili-vili hacukát. - tréfált Melissa.
  - Nyugi, csajszi! Bízhatsz az ízlésemben! - garantálta Brenda.
Will még jó darabig azon poénkodott, hogy összeszedi az összes szép csajt a bulira.
Megjött a tanár, a fegyelmezetlen banda lecsendesedett és bevonult órára.
Melissa kicsit csalódottan ült le a helyére. Sajnálta, hogy még csak egy pillanatra sem látta Jay-t. Pokolian hiányzott már neki a fiú.
Az órák elröppentek, egész nap Bev bulija volt a téma.
Melissa bár vágyott rá, hogy lássa titkos szerelmét, mégis görcsbe rándult a gyomra, amikor Brendával és Sonával besétált a kantinba. Érezte, hogy itt biztos belebotlik a fiúba, és nem tudta, hogy viselkedjen, ha felbukkan.
Idegesen válogatott az aznapi menüből. Hogy kímélje még a gyomrát, csak egy könnyű salátát kért, steak és fasírt nélkül, és vett hozzá egy kis üveg ásványvizet. Sona spagettivel pakoltatta meg a tányérját, Brenda háromféle pitét kért, aztán megkeresték szokásos asztalukat.
Melissa szinte lélegzetvisszafojtva kacsázott az asztalok között. Jay osztálytársai már ott ültek egy hozzájuk közeli asztalnál, de a fiú nem volt köztük. Egyszerre könnyebbült meg és volt csalódott is. Míg a banda étkezett, Bev és Ethan még mindig a partiról beszélgettek, Sona és Brenda inkább arról, mit kéne felvenniük.
  - Sziasztok! - csendült fel egy jól ismert hang ekkor Melissa háta mögött.
A lány torkában ugráló szívvel pillantott hátra. Jay félmosolyától az egekbe szökött a vérnyomása. Lázasan csillogó szemmel itta tekintete az oly régen látott, imádott arcot. A fiú szebb volt, mint ahogy emlékezett rá. Szőke haja fél oldalt a füle mögé volt simítva, a másik oldalt az arcába lógott. Fekete mintás pólót viselt, a szokásos szaggatott nacijával.

  - Sz... szia! - nyögte Melissa.
  - Van még egy szabad hely? - kérdezte a fiú, miután mindenki üdvözölte.
  - Persze. Gyere! - Brenda kissé elhúzódott Melissa mellől, hogy Jay a szomszéd asztaltól ellopott székével odaférjen Mel mellé.
Melissa elvörösödött, mert ennyire egyértelmű volt, hogy a srác mellé akar ülni, a kíváncsi tekintetekről nem is beszélve. Egyszerre mardosta a kín és az öröm.
  - Meggyógyultál? - kérdezte Jay, miután kényelembe helyezte magát közvetlenül a lány mellett. Szédítő mosolyt küldött neki, s a lány úgy érezte ettől magát, mint egy molylepke, ami nekirepült a villanykörtének. E pillanatban nem érezte, hogy "jól" lenne.
  - Ö... igen. Köszi. - válaszolta a lány zavartan.
Az volt a kínos, hogy nem csak az asztaltársaik figyelték őket meredten, hanem a fél terem.
  - Örülök. - Jay még mindig mosolygott, Mel pedig nem tudta levenni a szemét róla.
A fiú lába az asztal alatt az övéhez ért, s ettől forróság futott végig rajta. Félt, hogy mindenki észreveszi, milyen hatással van rá a srác.
  - Ugye jössz a bulimra, nagymenő? - vette át a beszélgetés fonalát Beverly, aki Mellel ült szemben.
  - Naná! Ki nem hagynám. - bólogatott Jay, miközben a főzelékét kanalazta és fasírtot szelt hozzá. - Ethan már meghívott.
  - Ajánlom is, hogy gyere! A te megjelenésed odacsődít egy csomó csajt! - vihogott Bev. - Minél többen leszünk, annál jobb!
A téma megint a buli lett, így Melissa nyugodtan elmerülhetett a gondolataiban, de a feje zavaros volt, mert Jay túl közel volt. Alig tudott az evésre koncentrálni. Amikor Jay a tálcája széléről elé tolt egy mogyorós csokit, fel se mert nézni, hogy ne tűnjön fel a többieknek. De a fiú az asztal alatt megérintette a combját, és biztató mosolyt küldött felé.
  - Köszi. - súgta szinte tátogva a lány, de örömmel.
  - Menjek érted? Szívesen elviszlek Beverly-éknél, én már úgyis tudom, hol lakik. - ajánlotta a fiú, s elengedte a lány lábát, hogy mégse keltsenek feltűnést.
   - Igazán rendes vagy, Jay - a lány maga is érezte, hogy kicsit több érzelemmel ejtette ki a fiú nevét, mint kellett volna - de már megbeszéltük, hogy Brenda jön nálam és Will és Howard visz minket a bulira.
  - Ó, értem. - felelte a szőke srác, de nemtetszően ráncolta a homlokát.
  - Sebaj! - legyintett Bev vidáman, pedig nem is rá tartozott, amit a másik kettő beszélt. - Téged amúgy is mások sofőrjének szántalak, Jay! Neked kéne felvenned Amandát és Wendy-t!
Jay elhúzta a száját, de nem akarta elrontani a szülinapos örömét, így beleegyezett.
Ment a mókázás az asztalnál, Melissa viszont magában füstölgött. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy Jay idegen macákat visz a bulira, de a fiú sem repesett, hogy Melissa nem vele megy, hanem a barátaival. Hogy lehetnek így együtt? Egyáltalán együtt vannak?
Keservesen eltelt az ebédszünet. Mielőtt Jay távozott az asztaltól, gyengéden megérintette a lány karját. Melissa csak egy félszeg mosollyal köszönte meg a gesztust és látványosan a zsebébe süllyesztette a tőle kapott csokoládét.
Utolsó órán Mel kapott egy SMS-t.
"Gyere a parkolóban a kocsimhoz, látni akarlak!"
Melissa szívverése megint meglódult. Örült, hogy a fiú keresi, és ragaszkodik hozzá.
Óra végén addig piszmogott az elpakolással, míg a többiek már rég elszeleltek. Komótosan ment a parkolóba a kék csodajárgányhoz. Remélte, hogy a ismerősei már nem fogják meglátni.
Jay a motor-háztetőnek dőlve, karba tett kézzel várt rá. A parkoló már félig kiürült, viszonylag csend volt körülöttük, legalábbis Mel nem látott haverokat.
  - Úgy hiányoztál! - mosolygott a srác, s jobb kezét kinyújtotta a lány felé.
Melissa bizonytalan lépésekkel sétált mellé, és hagyta, hogy fél karjával átölelje a derekát. Csuda jó érzés volt végre zavartalanul a srác közelében lenni, ugyanakkor felkavaró is.
  - Te is nekem. - bökte ki a lány pironkodva.
  - Na, ezt nem vettem észre. - nézett a lányra szigorúan Jay, de azért apró puszit nyomott az arcára.
  - Bocs... csak új még a helyzet, és zavarba vagyok a többiek előtt.
  - Láttam, de ha ilyen bátortalan vagy, sosem tudunk igazán együtt lenni.
  - Sajnálom, ilyen vagyok. - sütötte le a szemét Mel.
  - Hékás! - nevetett a srác, és állánál fogva felemelte a lány arcát, hogy a szemébe tudjon nézni. - Előttem nem kell szégyenlősködnöd, azért kedvellek, mert ilyen vagy! Hajlandó vagyok küzdeni érted és harcolni magunkért!
  - Hogyan? - meresztett értetlen, nagy szemeket Melissa a srácra.
  - Mondjuk így! - a fiú magához húzta, és ijedt sikolyát egy csókkal fojtotta belé.
Melissa remegve támaszkodott meg tenyerével  fiú mellkasán. Szinte érezte, hogy a csók hatására a vére felpezsdül és felforrósodik. Most érezte igazán, hogy él, nagyon is elevennek érezte magát Jay karjaiban. A fiú nyelve és szája óvatosan becézte az övét, Melissa végre felengedett. Szabad utat engedett az érzéseinek, mert tudta, hogy most van jó helyen, Jay megnyugtató, mégis veszélyes közelségében. Érezte, hogy hozzá tartozik, de hát nem csókolózhatnak folyton-folyvást, hogy mindig ezt érezze!
A hosszúra sikeredett csók után Mel még sokáig nézett szótlanul a fiú szemébe, levegő után kapkodva. Jay félmosollyal az arcán simogatta a haját.
  - Velem töltöd a délutánt? - kérdezte hirtelen a fiú, és invitálva a kocsira mutatott.
  - Szívesen tenném, de sajnos nem lehet. - csóválta a fejét boldogtalanul a lány. - Ma anyu leltároz a butikban, megígértem, hogy beugrom segíteni neki.
  - Ah... nagy kár. De nem baj, akkor elviszlek az üzletig. Holnap viszont, akkor csak a bulin találkozunk.
  - Jó. - bólintott rá Mel, miközben beült az autóba, mert a fiú kinyitotta neki az ajtót.
Jay besorolt a forgalomba, a lány pedig felszabadultan élvezte a süvítő szelet a nyitott autóban.
  - Aztán a bulin rázd le a haverokat, és csak nekem szenteld a figyelmed. - mosolygott a fiú, de szemét nem vette le az útról, mert épp megelőzött egy fekete telepjárót.
  - Ez rád is vonatkozik! Te szedsz fel útközben idegen tyúkokat! - Mel szavaiból sütött a féltékenység, de ez nem bosszantotta fiút, inkább szórakoztatta.
  - Azt hiszed akartam én ezt? Beverly kész tények elé állított, és nem akartam megbántani azzal, hogy nemet mondok! Csak egy fuvarról van szó, aztán a tiéd vagyok!
  - Helyes. - nevetett Melissa, de valójában nem volt túl boldog. Félt, hogy a jóképű fiúra tapadni fognak a lányok és elveszik tőle, mielőtt megkapta volna. Rossz előérzete támadt az estével kapcsolatban.
Melissa elmagyarázta, merre menjenek, aztán Jay beszélt arról, mi történt vele az elmúlt négy napban. Elég hamar odaértek a Díva elé.
Mikor Jay leparkolt, Mel mosolyogva fordult felé.
  - Köszönöm, hogy elhoztál.
  - Igazán nincs mit, kicsikém. - viszonozta a pillantását a srác, és kézfejével megsimogatta a lány arcát.
Mel keze már az ajtó nyitógombján volt, amikor a fiú elkapta a vállát.
  - Jól látom, hogy nyitva van a butik?
  - Igen. Anyám sosem zár be ilyenkor, két munkatársa segítségével egyszerre le tudják bonyolítani a forgalmat és a leltározást.
Jay szeme felcsillant.
  - Remek! Akkor beugrom, veszek valamit!
Mel hitetlenkedve nézett vissza a válla felett Jay-re.
  - De ez női ruha butik...
  - Na és? Támadt egy ötletem! - Jay buzgón kiugrott az autóból, szó szerint kirántotta a lányt is, lezárta a kocsit, aztán intett a lánynak, hogy menjen előtte.
Melissa zavartan lépkedett a srác előtt. Tudta, hogy az anyja meg fogja ismerni a fiút, és ha most nem is, később megkérdi, miért lóg megint vele. Sejtette, hogy az egy kínos szituáció lesz, és még nem állt készen rá.
Közben beértek a butikba. A helyiség tágas volt és világos, a falak krémszínűek és hatalmas divatmodelles poszterek függtek körbe rajta. A fal mentén állványokon ruhák, felsők és nadrágok lógtak vállfákra akasztva, szemben volt velük a kassza, ahol Samantha épp egy füzet felett görnyedt. A bolt közepén egy üveges vitrinben fehérneműk sorakoztak. A kassza jobb oldalán egy bizsus állvány állt, tele színes ékszerekkel, a másik oldalán egy nagyobbacska cipős szekrény, divatos lábbelikkel.
A fekete elegáns ruhás asszony felkapta a fejét, amikor megszólalt az ajtó feletti kis csengő. Csodálkozva nézett a belépőkre.
  - Szia, anya! Jöttem segíteni. - hadarta Melissa, s közben a táskáját a cipős polc mögé rejtette. - Jay-nek épp erre van dolga, és volt olyan kedves, hogy elhozott. És ha már itt van, körülnézne, hátha talál valamit. - a lány egyértelműen zavarban volt. - Emlékszel Jay-re?
  - Sziasztok! Hát persze. - mosolygott a barna hajú asszony, de közben gyanakodva méregette a lazán nézelődő fiút. - Nem nevezném könnyen elfelejthetőnek a srácot. - súgta a lányának.
A fiú már a fehérneműs szekrényt tanulmányozta, amikor Mel elvörösödve, halkan válaszolt az anyjának.

  - De anyu! Ne gondolj semmi rosszra, csak barátok vagyunk!
  - Biztos? - kérdezte Samantha átható tekintettel. Ellenségesen méregette a vagány srácot.
  - Igen. - nyögte Melissa, s nem is sejtette, pirulása mennyire az ellenkezőjét bizonyítja.
  - Nem tudom, hihetek-e neked, lányom. De a vevő az első. - Az asszony mosolyogva lépett Jay mellé. - Na, találtál valami érdekeset?
  - Igen. - villantotta az anyukára hódító mosolyát Jay. - Abból a borvörös, csipkés melltartóból és bugyiból van a legkisebb méretből? A barátnőmnek "S"-es a mérete, megszeretném lepni ezzel.
Még szerencse, hogy Mel az anyja háta mögött állt, így az asszony nem látta lánya elképedt és lángvörös arcát. Nyilvánvaló volt, hogy Jay épp neki vásárol fehérneműt, és ez letaglózta.
  - Persze, hogy van. - mosolygott Samantha, majd megmondta az árát. Mikor a fiú rábólintott, kivette az üvegesből, és a kasszánál beletette egy Díva logós kis papírtáskába.
Jay a kis szatyorral a kezében búcsúzkodni kezdett.
  - További szép napot a hölgyeknek! Holnap találkozunk a bulin, Melissa! Viszlát!
  - Oké. Szia! - válaszolta a lány zavartan, s alig várta, hogy bolton kívül tudja a srácot.
A fiú még bizalmasan Melissára kacsintott, aztán egy laza intés után, hosszú léptekkel távozott.
Melissa feszülten várta az anyja szóáradatát, s az nem is maradt el.
  - Gyanús, hogy ez a fiú folyamatosan felbukkan a közeledben. És mi az, hogy bulizni mész vele? Miért nem tudok én erről?
  - Nyugi, anya! Nem beszéltem róla, mert nincs miről. Nem vele, Will-lel, Brendával és Howie-val megyek Beverly szülinapjára holnap, és véletlenül Jay is hivatalos. Ne feltételezz olyat, ami nincs.
  - Ó, Bev bulija, már emlékszem! Tegnap volt itt Brenda ruhát vásárolni, Beverly meg még kedden elvitt tőlünk egy gyönyörű Dolce Gabana ruhát. Örülök, hogy szórakozni mész, de nagyon kérlek, tarts távol magad ettől a fiútól. Nem tetszik nekem ez az alak, nem hozzád való!
  - De anya...
Samantha nem hagyta szóhoz jutni a lányt:
  - Tudom, jóképű és vonzó, de nem az ilyen gyámoltalan kislányoknak való, mint te! Fogadok, hogy körülzsongják a lányok, csak fájdalmat okozna neked! Hozzád olyan rendes fiú való, mint Will, vagy Howard!
  - Anya! - kiáltott Mel elképedve. - Will Brendával jár, Howard meg olyan, mintha a testvérem lenne!
  - És biztos, hogy ezt Howie is így gondolja? - kérdezte Samantha mindent tudó mosoly kíséretében.
  - Hagyjuk a témát! - rázta le a választ Melissa. Meglepte, hogy az anyja észrevette, hogy a legjobb barátja, másképp érez.
  - Felőlem. - vont vállat az anyuka és visszalépett a kassza mögé. - De akkor is óvva intelek ettől a Casanovától!
  - Jay csak haver, nem kell aggódnod! - nyugtatta meg az anyját a lány, de volt némi lelkifurdalása a hazugság miatt.
  - Ha te mondod... De ne vesztegessük fecsegéssel az időt! Gyorsan átnézem a könyvelést, te meg menj a raktárba segíteni Sue-nak és Gingernek. Ha jól haladunk négy órára kész leszünk.
  - Igenis, anya. - Mel inkább a munkába menekült, csakhogy lezárják a témát.
Aggasztotta, hogy az anyjának ennyire ellenszenves Jay. Ezek után, hogy merje bevallani neki, hogy szereti? Rémes helyzetbe került.

Másnap délután kettő körül megérkezett Melissáéknál Brenda egy hatalmas barna, telepakolt válltáskával. A kezében hozott egy átlátszó nejlonnal beburkolt smaragdzöld kisestélyit is.
A lányok egyből Mel szobájába vonultak. Miután megkávéztak, elkezdték a szépségkúrát. Kifestették egymás kéz és lábkörmeit, aztán sokáig ültek az ágyon cseverészve, arcukon szépítő pakolással. A lányok ekkor még laza melegítőkben voltak, nehogy összekenjék az esti ruháikat.
Miközben ropit eszegettek, Brenda cinkos pillantást vetett a barátnőjére.
  - Édesek voltatok Jay-el tegnap az ebédlőben. Süt a szemetekből, hogy oda vagytok egymásért, de nem értem, mire ez a nagy titkolózás.
  - Ez ennyire nyilvánvaló? - kérdezte Mel elképedve, miközben újabb szál sós pálcikát nyomott a szájába.
  - Nekem az volt.
  - Na jó.... akkor bevallom, hogy a Retro Klubos buli után összejöttünk. Nincs mit tenni, szeretem, csak még nem verjük nagy dobra!
 - De hát ez fantasztikus! - ujjongott Brenda, de csak vigyázva kalimpált, nehogy belenyúljon csillámos körömfestésébe. - Repülnöd kéne a boldogságtól! Jobb lenne, ha mindenki tudná, hogy együtt vagytok, már csak azért is, hogy a többi csaj megtudja, nincs esélyük a szívtiprónál!
  - De nem akarom, hogy rólunk pletykáljanak! Tudod jól, hogy nem szeretek a középpontban lenni. - adta elő kifogásait Mel.

  - Pedig meg kéne szoknod a gondolatot, ha már a suli fenegyerekével kavarsz!
  - Igazad van. - sóhajtott a barna lány, s meredten a takaró margarétáit nézegette. - Ez a buli lesz a fordulópont. Itt az ideje, hogy felvállaljam az érzéseimet. Ha nem teszem, csak magunknak ártok.
  - Ez a beszéd, csajszi! Drukkolok nektek! Annyira különböztök, mégis tökéletes párt alkottok! Kívánom, hogy boldog légy! Ne nézz hátra, mindig csak előre. - biztatta Brenda, és közben hátrafogta kusza tincseit, hogy ne érjen bele az arcán lévő ragacsos masszába. - Légy végre boldog és éld meg a szerelmet!
  - Azon vagyok. - varázsolt az arcára egy halvány mosolyt Melissa.
Végszóra megszólalt Brenda mobilja, Will hívta.
  - Hát nem édes? Máris hiányzok az én mackómnak! - nevetett a szöszi, és felvette a mobilt.
Brenda jó darabig trécselt szeremével, elmesélte, hogy haladnak a szépítkezéssel, aztán lefixálták, mikorra jöjjön értük a srác. Melissa megnyugodva hallgatta őket. Szerette Brendát és Willt, jó volt hallani, hogy ennyire ragaszkodnak egymáshoz.
Délután virslit főztek maguknak, hogy egyenek is valamit. Kaja után a fürdőszobában sminkelték egymást, amikor megszólalt a csengő. Mire Melissa kiszaladt, az ajtóban már nem volt senki, csak az a bizonyos Dívás táska  állt a lábtörlőn. Mosolyogva kapta fel, és magához ölelte a papírtáskát. Kedves és merész ajándék volt, mint akitől kapta. Ujjongva rohant be Brendához, és elmesélte neki az ajándék történetét. A drága barátnő máris azt javasolta, hogy vegye fel a ruha alá a csipkecsodát, s Melissa nem tiltakozott. Bár a fehérnemű merészebb volt, mint amit ő szokott venni magának, felvillanyozta a gondolat, hogy Jay-től kapta.
Eljött az esti ruci kiválasztásának az ideje. Brenda öt ruhát hozott neki kölcsönbe, Melissának nagyon tetszett egy bokáig érő, egyszerű fekete koktélruha, de mivel barátnője vörösre festette a körmét még előzőleg, volt egy olyan érzése, hogy a piros kis miniruhát szánja neki. A ruha csodás volt, de Melissa úgy érezte, nem neki való. Ujjatlan és vállpánt nélküli darab volt, fekete mellrésszel, ami piros fűzős résszel tapadt a csípőre, az alja pedig nagyon rövid volt és két loknis, fodros szoknyarészben végződött. A különlegessége az volt, hogy a  piros szoknyácska szegélyén fekete csipkefodor díszelgett. Brenda Melissa elé tartotta a ruhát.
  - Ezt kell felvenned, ebben dögös leszel. - bizonygatta határozottan Brenda.
  - Ki mondta, hogy dögös akarok lenni? - fanyalgott Melissa. - Le fog esni rólam a ruha! Nincs mellem, ami fenntartsa!
  - Ne kényeskedj már! Ezért van rajta a fűző. Nekem nem is áll igazán jól, mert szinte kibuggyan belőle a mellem, de neked remekül fog állni! Jay Amstrong barátnőjének ilyen ruha dukál!
Melissa nyögve-nyelve beletörődött a sorsába, a fiú neve volt a varázsszó. El akarta kápráztatni Jay-t. Lesz, ami lesz, szexi lesz, és úgy fog a fiú oldalán billegni, mint egy királynő. A gondolat önbizalmat adott neki, s hagyta, hogy Brenda rásegítse a ruhát. Mivel a borvörös melltartópánt elütött a ruhától, barátnője lekapcsolta róla a kis pántot. Már csak a lány haját kellett megigazítani.
Brenda ügyes kezével féloldalas, laza kontyot varázsolt Mel selymes hajából. Néhány hullámos tincset a tarkóján és az arcánál direkt kihagyott a kontyból. A romantikus, hercegnős frizurát egy piros strasszköves csattal dobta fel hátul. Melissa nem akart magára ismerni, amikor a tükörbe nézett. A ruha, a haj és a smink remekül illett hozzá. Attól félt, nem lesz önmaga, mert nem szokott így öltözni, de Brenda remek munkát végzett. Ő volt, csak egy szebb, bájosabb kiadásban.
Sietniük kellett, mert szorította őket az idő. Közös megegyezéssel Brenda szőke haját a feje tetejére fogták fel, a hosszú lófarok részt pedig befonták. Ez remekül illett, garbó nyakú, ujjatlan sötétzöld, flitteres ruhájához, ami második bőrként tapadt a testére, csak térdtől lefelé végződött a ruha rafinált ferde sallangokba. Brenda zöldes sminkje csak még jobban kihangsúlyozta szép, borostyán szemét.
A két lány negyed nyolcra elkészült, s megcsörgették Willt, hogy jöhet. Ajándéktáskáikkal kimentek, hogy ott várakozzanak.
Mire kiértek a ház elé, Howard már kint állt a kapuban. A barna hajú srác egyszerű szürke Adidas pólót viselt, sötétkék farmerrel.
Elképedve bámulta a csajokat.
  - Ejha! Káprázatosan néztek ki! - jött Howie-tól a dicséret.
Melissa jót nevetett a fiú döbbent arcán.
  - Ó, köszönjük. Ráment az egész délutánunk, hogy így nézzünk ki. Gondolom, te bezzeg öt perc alatt elkészültél.
Brenda kicsit távolabb húzódott tőlük, mert csörögni kezdett a mobilja, megint Will hívta.
  - De megérte. Még sosem voltál ilyen szép, Melissa! - bókolt megint a srác, és elragadtatva legeltette a szemét a lányon.
  - Jaj, még zavarba hozol! - intette le a lány, s ő is alaposan végigmérte a srácot. - Te is jól nézel ki, de valami nem stimmel...
Mel kritikus szemmel nézte a fiút, aztán felcsillant a szeme. Közel lépett hozzá, és laposra zselézett haját kicsit összekuszálta.

Howard kínosan érezte magát, nagyot nyelt, még az ádámcsutkája is mozgott, aztán visszatartotta a levegőt, mert nagyobb hatással volt rá Melissa közelsége, mint gondolta. Amikor a lány egy lépést hátrált és pimaszul mosolygott, megtörte a csendet.
  - Most jobb?
  - Igen, sokkal-sokkal jobb. Így inkább te vagy. A lenyalt séró nem áll jól neked.
  - Köszi, kedves vagy! - mosolygott a fiú grimaszolva.
  - Nem akarok belerondítani az idillbe, de most szólt Will, hogy kicsit késni fog, mert felveszi Olivert és Jeremy-t is. - tipegett melléjük zöld magassarkúban Brenda. - Kicsit zsúfolva leszünk a kocsiban, de annyi baj legyen!
Túl sokat nem is kellett várniuk a sofőrre, alig tíz perc múlva megérkezett a piros telepjáró.
Támadt egy kisebb vita az ülésrend miatt, mert sem Mel, sem Brenda nem akart egyik fiú ölébe sem ülni, de aztán Will kitalálta, hogy a két lány üljön előre, a fiúk pedig szorongjanak hátul.
Az esti csúcsforgalomban jó hangulatban megindultak Beverly-éknél. A srácok egész úton poénkodtak hátul, a fekete izompólós Jeremy nem győzte hangsúlyozni, mennyire örül, hogy újra láthatja az elragadó Melissát. Oliver és Howard pedig azzal "kedveskedtek", hogy beceneveket találtak ki neki. A pokol hercegnőjétől kezdve modern Piroskáig, vagy éppen vámpír Barbiig mindent ráaggattak.
Mikor elértek Beverly-ék luxusházához, fent akadt a szemük.
Mel tisztában volt vele, hogy a szülinaposuk anyagilag jól elvan eresztve, hisz mindig drága ruhákban feszített, de erre a két emeletes, kivilágított sárga villára nem számított.
Nagy ricsajjal, és álmélkodva szálltak ki a kocsiból.
Már rengeteg autó állt a ház előtt, de Melissának csak az tűnt fel, hogy a szomszédos fekete Mercedes túloldalán ott áll Jay Aston Martinja, ráadásul a fiú ott állt fekete ingben és nadrágban az orránál, bagózott és két feltűnő cicababa vihorászott mellette.
A lányt elöntötte a düh, ezért látványosan Howardba karolt, mert a macskakövön nehezen lépkedett fekete tűsarkújában. Legalábbis erre akarta fogni.
  - Howard, nehogy már kisajátítsd a hölgyet! - ugrott melléjük a jóképű Jeremy, és a másik oldalról átölelte Mel derekát. - Szeretnék feliratkozni Miss Thompson táncrendébe! A strandon már fagyiztunk, most szeretném megnézni, mit produkál a parketten!
  - Az jó lesz. - mosolygott meredten a lány, mert az udvarra befelé sétálva a hátában érezte Jay pillantását. - Howardnak amúgy is botlába van. Kell majd egy partner, de hadd igyak előbb valamit, mert anélkül nem megy.
  - Majd én itatlak, szívi. - vigyorgott a lányra a piros pólós és szürke farmeres Oliver.
Már messziről hallani lehetett a házból jövő hangos zene dübögését, és minél közelebb értek, annál erőteljesebb volt a ricsaj. A kis kerti lámpák a járda szegélyénél lassan elfogytak, s beértek egy hatalmas, kőkorlátos teraszra. A bejárati ajtóban ott toporgott Beverly, csodálatos ezüstszürke miniruhában, a fehér kapucnis pólós és kék farmeres Ethannel az oldalán. A szöszi hevesen integetett nekik.
A gyors üdvözlés után a lányok átadták ajándékaikat az ünnepeltnek, a fiúk italokat hoztak, aztán Bev beterelte őket az óriási nappaliba. A hatalmas tér már tele volt emberekkel, balra állt egy bárpult és egy svédasztal, a halványkék falat pedig izzósor világította meg körbe, hangulatosan. A zene fülsüketítően hangos volt.
  - Vegyüljetek el, és érezzétek jól magatokat! - mosolygott Bev, aki szürke ezüst színű ruhájában olyan volt, mint egy igazi díva. Térdtől csípőig szűk volt rajta a ruhacsoda, hónaljtól pedig a csuklójáig bő, mint egy denevérszárny.
Melissáék beljebb tolongtak, s rögtön a lila-fehér csíkos ruhás Sona ugrott a nyakába.
Oliver ígéretéhez híven, egyből felfedezte a bárt, s hozott is egy-egy koktélt a lányoknak.
Megpróbáltak egy kevésbé forgalmas sarokba húzódni, mert a helyiségben nagy volt a jövés-menés, középen pedig csoportostól ugráltak ismeretlen és ismerős arcok.
Melissának ízlett a kókuszos koktél, sűrűn kortyolgatott, miközben Jeremy és Howie bolondozását hallgatta. Nevetett és mosolygott, pedig lélekben nem is volt ott. Feszülten az ajtót leste, és azt várta, mikor lép be Jay.
Nem kellett sokáig várnia, alig öt perc múlva belépett a srác a két kis szőkét az oldalához ölelve.
Mikor meglátta Melissáékat, a lányokat a bárpult felé terelte. Kért nekik egy-egy italt, magának egy whisky-t, s megállt a pultnak dőlve, ahonnan haragos szemmel, gyilkos pislantással figyelte a Melt körülrajongó fiúkat.
Oliver, Howard és Jeremy összekaptak azon, ki lassúzzon először Melissával. Mikor a strandos ismerős elcsaklizta a srácok elől Melissát, és birtoklóan magához ölelte a lányt, Jay agyát elöntötte a vörös köd. Néhány embert durván félretaszigálva Melissáék csoportja elé nyomult, és egyszerűen kirántotta Melissát Jeremy karjából.
  - Öreg, nincs nyulka-piszka! Még a szemedet is vedd le a lányról, a mancsodat meg pláne!
Döbbent szemek tapadtak a szőke méregzsákra.
  - Jay... kérlek, ne csinálj jelenetet! - kérte a lány, mert zavarta, hogy a közelükben mindenki őket figyeli.
  - Akkor ne engedd, hogy ez a muki tapogasson! Megegyeztünk valamiben, nem emlékszel? - kérdezte Jay szikrázó szemekkel. Őt aztán nem érdekelte, hogy középpontba kerültek. - Az enyém vagy, ne flörtölj másokkal! Gyere táncolni!
Jay határozottan elkapta a lány csuklóját, megpróbálta a táncolók közé rántani, de Mel stabilan megvetette a lábát és nem hagyta.
  - Nem akarok táncolni! Nyugodj le, vagy szóba sem állok veled! - fújt Melissa. Nem tetszett neki, hogy Jay parancsolgat neki, és hogy zavarba hozta a barátai előtt.
  - Nyugodjak le? Ez csak akkor lehetséges, ha mellettem vagy, hát nem érted? - volt némi kétségbeesésféle a fiú hangjában, és ez megremegtette a lány szívét. Mintha tényleg ő lenne a gyógyír, ami lecsillapítja a felbőszült oroszlánt.

  - Na jó... táncoljunk egyet... csak ne legyél ilyen!
Melissa megadta magát és hagyta, hogy Jay a táncolók közzé vezesse. Szerencsére, még mindig lassú zene szólt, így összesimulva lötyögtek a többi pár között.
A lány próbálta elengedni magát, boldogan simult Jay erős karjaiba, a teste nem is maradt közömbös, de a szíve nyugtalan volt. Jay túlzott birtoklási vágya megrémítette.
Amikor a fiú keze vándorútra indult a hátán és a csípőjén, levegő után kapkodott. Egyszerre érzett forró vágyat és félelmet.
  - Jay... kérlek, fogd vissza magad! Nem vagyunk kettesben! - súgta a fiú fülébe halkan.
  - Még mindig itt tartunk? - Jay kartávolságra eltolta magától a lányt, hogy a szemébe tudjon nézni. - Szégyellsz engem?
  - Nem, dehogyis! - rázta a fejét Melissa. - Csak szerintem, nem illendő így viselkedni mások előtt.
  - Tojok az illendőségre! Nehogy már ne érjek a barátnőmhöz!
Mielőtt Melissa válaszolhatott volna, egy erős barnára sült kéz megveregette Jay vállát.
A feszült párocska csodálkozva nézett a melléjük furakodott Jeremy-re.
  - Lekérném a hölgyet, mert úgy látom, nem valami boldog veled, haver!
A fiú szavai úgy hatottak Jay-re, mint olaj a tűzre. Melissa még mindig szorította a srác vállát, és szinte érezte, hogy végigfut rajta a düh, görcsbe rándul, a szeme felvillan. Ellenséges pillantása nem sok jót ígért. A lány azt kívánta, bárcsak Jeremy ne jött volna ide hozzájuk. Nem tudja, hogy az oroszlánt ingerli?
  - Először is... - Jay elengedte Melissát, és kicsit oldalra fordult, úgy méregette lekicsinylően a lány lovagját. - Nem vagyok a haverod! Másodszor: ne avatkozz mások dolgába! És harmadszor: ha nem kopsz le a csajomról, pofán verlek!
  - Figyeltelek titeket! Melissa retteg tőled, ez jól látható! - makacskodott Jeremy.
  - Én szóltam... - jelentette ki Jay vészjóslóan nyugodtan, aztán a következő percben már lendült a jobb keze, és behúzott egyet a sötét hajú fiúnak.
Nagy lett a zűrzavar. A párjaikkal közelben táncoló Will és Ethan odaugrott és lefogta Jay-t, hogy megóvják az újabb tettlegességtől, Howard és Oliver pedig arrébb rángatta Jeremy-t.
A táncoló tömeg leállt, mindenki feszülten a balhézókat figyelte.
  - Eresszetek el! - ficánkolt a felbőszült Jay a fiúk szorításában. - Csak megleckéztettem a kis pancsert!
A babaarcú szülinapos röppent Jay elé.
  - Jay, kérlek, ne tedd tönkre a bulimat! Nyugodj le! Igyál egy kis whisky-t, vagy pezsgőt és hagyd békén Jeremy-t!
Jay vett néhány mély lélegzetet, a két fiú pedig elengedte.
  - Oké. Gyere, Melissa, igyunk valamit! - megragadta a lány kezét, és a bárpult elé vezette.
A tömeg lassan feloszlott, újra beindultak a táncosok, Mel mégis szeretett volna elsüllyedni szégyenébe, amiért ilyen megalázó helyzetbe került.
Jay meg sem kérdezte mit inna, a kezébe nyomott egy hosszú pohár gyöngyöző pezsgőt.
Melissa nem akarta tovább ingerelni, de úgy érezte, muszáj helyre tennie heves barátját.
  - Jay... kérlek, ne legyen még egy ilyen jelenet! Már téged választottalak, nem akarok se Jeremy-vel, se mással lenni! Ha így viselkedsz, halálra rémítesz!
  - Ne haragudj, kicsim. - Jay érzelmesen nézett a lány szemébe, s ennek a bús pillantásnak Mel nem tudott ellenállni. Felsóhajtott, amikor Jay gyengéden megérintette az arcát. - Elborult az agyam. Tudom, ez nem mentség, de felháborít, hogy mindenféle jöttment alak rád akar mászni. Jó, nem kéne ezen csodálkoznom, mert fantasztikusan nézel ki...
Melissa szívét melengette a bók, már a haragja is kezdett elpárologni.
  - Köszönöm. - Mel bátran lábujjhegyre állt és csókot nyomott a fiú arcára. Jay elkapta, és hosszasan a mellkasához szorította. Ebben a percben minden jelentéktelen lett, csak az számított, hogy együtt vannak.
Az alkohol és Melissa támogatása lenyugtatta a fiút, sokáig táncoltak és bolondoztak kettesben. Egyik italt itták a másik után, s heves táncukkal magukra vonták mások figyelmét, de már nem törődtek vele. Melissa élvezettel simult a fiúhoz, s pörgött-forgott a karjában. A Nicelback egyik lassú balladája közben Melissa szemébe könny szökött, mert illett hozzájuk a szám. Úgy érezte, szívvel és lélekkel is Jay-hez tartozik.
Éjfélkor Beverly nővére betolt a helységbe egy hatalmas, hófehér tortát, ami egy esküvőn is megállta volna a helyét. Pezsgővel koccintottak az ünnepelt egészségére, Ethan még vicces, de szerelmes beszédet is tartott, aztán felszeletelték a tortát és szétosztották a szeleteket.
Melissa és Jay együtt étkezett. Kölcsönösen kanalazták egymás szájába a vaníliás finomságot, és közben úgy turbékoltak, mint a világról megfeledkező gerlepár.
A párocskát nemsokára Beverly szakította szét, mert Brendával elrángatták Jay-től Melt, hogy felvigyék az emeletre. Melissának meg kellett néznie a szülinapos ajándékait.
Jó sokáig fent időztek Bev rózsaszín lányszobájában és nézegették a holmijait.
Mire a lányok megint lementek a földszintre, Jay már nem volt egyedül. A fiú pohárral a kezében lötyögött, a fekete mini rövidnadrágos és piros felsős Alicia pedig úgy dörgölődött a fiúhoz, mint egy bagzó macska. Melle és csípője a fiúhoz nyomult, Jay meg csak dülöngélve tűrte, hogy a lány azt tegye vele, amit csak akar. Melissa fájdalmas arccal, és vérző szívvel figyelte őket, de ő nem volt hajlandó jelenetet rendezni. Póker arccal követte Brendát, és megint odacsapódott Howie-ékhoz.
Oliver megint a kezébe nyomott egy martinis poharat. Mel nem tudott a banda beszélgetésére figyelni, túlságosan is dühös volt.
  - Melissa Thompson! El se hiszem, hogy te vagy! Már figyellek egy ideje, de nem mertem volna rá, megesküdni, hogy te vagy az! Ráadásul, nem akartalak zavarni, mert el voltál foglalva! Most, hogy Howie mellett látlak, már megismertelek! Hihetetlen, hogy a rút kiskacsából hattyú lett! - lépett a lány mellé egy ismeretlen fiú sörrel a kezében.
Melissa érdeklődve figyelte új beszélgetőpartnerét. A srác kicsit sem volt ismerős neki. Legalább három fejjel volt magasabb nála, fekete haja féloldalra volt zselézve, zöldes barna szeme fekete szarukeretes szemüveg mögé volt rejtve, vonzó arcát enyhe borosta fedte.
Melissa nem tudta hová tenni a srácot. Nem rémlett neki, hogy ismerné. Mindenesetre barna kötött pulcsiban és fekete öltönynadrágban nagyszerűn festett, a komoly kinézete ellenére igencsak vonzó volt.
  - A felismerés nem kölcsönös. Ki vagy? - kérdezte Mel kíváncsian. A pia hatására egész bátor lett.
  - Helytelen, hogy elfelejtetted azt, aki négy évig mögötted ült és szerette a hajadat húzgálni! - nevetett a jóképű fiú.
Melissa hitetlenkedve méregette az idegent, s hirtelen megvilágosodott.
  - Todd Kinsley! Nem hiszem el, hogy te vagy az! Hogy megváltoztál, és milyen magas lettél! - nevetett fel a lány örömmel. Végre felismerte az előtte álló fiúban a régi pajtást, aki általánosban néha megkeserítette az életét.
  - És milyen dögös lettem, igaz? - nevetett Todd és ölelésre tárta a karját.
Melissa szinte visítva simult a karjába. Legalább négy éve nem látta a fiút, és örült a találkozásnak.
  - De örülök neked! - mosolygott Mel szívélyesen, amikor kibontakozott a karokból. - Mesélj, mi van veled? Jól megy a sorod? Hová jársz gimibe? Van barátnőd? És a szüleid? Itt laktok még a városban?
  - Hú, ennyi kérdésre nehéz lesz ilyen ricsajban válaszolni. Mit szólnál, ha kimennénk a teraszra?
  - Boldogan veled tartok! - Melissa gondolkodás nélkül elfogadta a fiú felé nyújtott karját. Poharával a kezében hagyta, hogy Todd kivezesse a teraszra. A tágas kis tért beton mellvéd vette körül. A fiatalok megálltak egy szürke oszlop mellett, és a korlátnak támaszkodva kinéztek a megvilágított pazar kertre, ahol szökőkút, művészi virágágyasok, sövények és tuják pompáztak az udvaron. Mel örült a régi barát felbukkanásának, alig várta, hogy a fiú meséljen.
  - Képzeld, az orvosira járok. Sebész akarok lenni. - fogott bele Todd a történetébe. - A Chicagói egyetemen tanulok, és csak véletlen, hogy ma itt vagyok. Komoly kapcsolatom nincs, a tanulni való mellett nincs időm a lányokra, ha komolyan akarom venni a választott pályát. Annyira hiányoztok!
   - Te is nekem! Bár néha elviselhetetlen voltál, azért kedveltelek. - mosolygott Mel, s gondolatban felidézte azt a sok-sok csínt, amit ez a srác elkövetett ellene.
  - Még mindig nem találok szavakat a szépségedre. Hihetetlen, milyen gyönyörű lettél, csajszi! - áradozott a fiú, és ösztönösen megfogta a lány kezét.
  - Igen az. És az én barátnőm. - szólalt meg egy ismerős hang az ajtó melletti sötét sarokban, és felparázslott egy cigicsikk. Melissa tudta jól, hogy Jay jött ki utánuk, de nem is hallotta az ajtó csapódását, vagy bármi más neszt, ami elárulta volna, hogy már nincs kettesben Todd-dal.
Jay végre előmerészkedett a sarokból, és odasétált hozzájuk. A csikkét kifricskázta a kertbe. Sötét pillantása, és szőke haja csak úgy virított a bentről kiszűrődő tompa fényben. Melissa remegve fújta ki a levegőt, tartott tőle, hogy újabb nagyjelenet következik.
  - Helló! Todd Kinsley vagyok! Együtt jártam Melissával általánosba. - nyújtott kezet halál nyugodtan Todd az érkezőnek.
Melissa legnagyobb meglepetésére Jay, ha hűvösen és nyegle pillantással is, de elfogadta a felé nyújtott kezet, és erősen megszorította.
  - Jay Amstrong. Most én járok Melissával. - közölte a szőke srác határozottan.
  - Ó, értem. - bólintott Todd mindent tudóan. Értelmesebb volt, mint Jeremy, mert ösztönösen érezte, hogy el kell húzódnia Melissától. - Én csak évfolyamtársa voltam még gyerekkorunkban. Jó haverok voltunk.
  - Már amikor nem ment éppen az agyamra. - magyarázta a lány mosolyogva, csakhogy oldja a feszültséget.
  - Értem. - hagyta rájuk Jay, s olyan közel lépett a lányhoz, hogy mellkasa a lány karjához ért.
  - Nos... én azt hiszem, megyek, és iszom valamit. - hátrált az ajtó felé Todd. - Még annyi mindenkivel szeretnék beszélni. Örülök, hogy láttalak kicsi Lissy! Minden jót neked!
Todd eltűnt, s Melissa egyszerre sajnálta és örült neki. Sajnálta, mert még annyi mindent nem mondtak el egymásnak, ugyanakkor jobb volt ez így, mert Jay szigorú pillantása semmi jót nem ígért. Kettesben maradtak a félhomályban. Melissa várta a vulkán kitörését, bizonytalanul a kör alakú oszlopnak döntötte a hátát. Jay szorosan elé állt, s közben dühösen leütötte a kezével a lány pezsgős poharát, ami a lendülettől elrepült, és egy virágágyásban ripityára tört.

  - Egy percre sem lehet magadra hagyni, mert máris rád vetik magukat a kis férgek? Ne feszítsd túl a húrt! - fenyegetőzött Jay, és testével az oszlopnak szorította a remegő lányt.
Melissában dúlt a harag, a feszültség és még valami más, amit nem értett. A remegés nem félelemből jött, hanem valahonnan legbelülről, egy erőteljes vibráló érzés, amit nem tudott irányítani.
A fiú közelsége elkábította, de megpróbált józan maradni.
  - Még te beszélsz? Míg felmentem a lányokkal, te Aliciát másztad! - feleselt a lány mérgesen.
  - Nem. Ő engem, és ez nagy különbség.
  - Hogy ez mennyire nem nyugtat meg engem! - veszekedett a lány. Két kezét befúrta maguk közzé és megpróbálta a fiút mellkasánál fogva eltolni magától, de hiába erőlködött.
  - Engem sem, hogy folyton-folyvást rád ragad egy balfék! Ez így nem mehet tovább, mert megőrülök!
  - Engem is az őrületbe kergetnek a hangulatváltozásaid! Vannak barátaim, az csak nem baj....
  - Az nem, inkább az a baj, hogy a közeledben nem bírok magammal! - súgta Jay. Szeme haragosan villogott, még a sötétben is. Jobb kezét a lány kecses nyakára csúsztatta, aztán lehajtotta a fejét, s szája úgy csapott le a lányéra, mint az éhes sólyom az áldozatára.
Melissa magában elhatározta, hogy nem viszonozza a büntetésnek szánt csókot, de amikor a fiú nyelve becsúszott a szájába, olyan érzés öntötte el, mintha elektromos feszültség cikázott volna végig a tagjain. Megmarkolta a fiú gallérját, és még szorosabban húzta magához, hogy teljesen össze tudjanak simulni. Jay hangos nyögéssel díjazta a lány engedékenységét. Kicsit megemelte, hogy fel tudja ültetni a beton korlátra. Melissa készségesen tárta szét a lábait, majd a fiú dereka köré fonta őket. A csók egyre mámorítóbb lett, az érintéseik és a simogatásaik egyre vadabbak. Elvesztették a kontrollt, vágytól túlfűtve estek egymásnak, mintha sosem akarnának elválni.
  - Melissa! Pokolian kívánlak, ha nem mondasz azonnal nemet, később már késő lesz! - figyelmeztette vágytól fátyolos hangon Jay, miközben a lány nyakán barangolt a szája, kezei a derekán és a fenekén.
A lány szíve ki akart ugrani a mellkasából, teste görcsösen vágyott a folytatásra, már képtelen volt nemet mondani. Egyet akartak...
  - Kívánlak, Jay... Veled akarok lenni! - ismerte el Melissa pironkodva. A fiú vállába rejtette az arcát, hogy az ne lássa, milyen nehéz volt kimondania ezt a néhány szót.
  - Menjünk haza!
Először Melissa rábólintott, de aztán a kezdeti kábulat után kitisztult a feje.
  - Várj! Bent maradt a táskám!
  - Gyorsan szaladj be érte, itt megvárlak! - Jay még kedvesen homlokon csókolta a lányt, mielőtt elengedte volna.
A lány, mint egy szökevény besurrant a bulizó tömegbe. Meg is találta Brendáék csoportja mellett egy széken a kis kézitáskát. Már épp kifelé osont, amikor Brenda elkapta a karját.
  - Most lelépek, további jó bulizást! - köszönt el gyorsan Mel, mielőtt meggondolta volna magát.
A zöld ruhás barátnő rákacsintott, mint aki sejt valamit, aztán elterelte Howardék figyelmét, nehogy marasztalják Melissát.
Gyorsan újra a teraszra ment, Jay rögtön elé lépett és megfogta a kezét. Kéz a kézben rohantak a fiú kocsijáig, az sem érdekelte őket, hogy az udvaron cigiző néhány fiatal bolondnak nézi őket.
Csak akkor engedték el egymás kezét, amikor az autóhoz értek. Amikor beültek Jay megnyomott egy gombot a műszerfalon, és a tető a fejük fölé emelkedett. Hűvös lett a levegő, nem akarta, hogy a lány megfázzon. Mielőtt indított volna, kérdőn nézett a lányra.
  - Nálad, vagy nálam?

  - Hát... ö... anyám otthon van, és szívbajt kap, ha nálunk talál. - biggyesztette la az ajkát Mel, de közben a fiú kezét szorongatta.
Jay is addig fészkelődött a kocsiban, míg közelebb került a lányhoz. Fél karját a dereka köré fonta, a másik kezével az arcát simogatta.
  - Nálam tiszta a levegő. A nénikém éjszakás a kórházban. Már csak az a kérdés, van-e merszed feljönni hozzám...
Melissa szíve megdobbant. Nem csak azért, mert már a gondolat is izgatta, azért is, mert a fiú esélyt adott neki arra, hogy visszalépjen, ha meggondolta magát. Ez a lány számára azt jelentette, hogy Jay nem erőlteti rá a dolgot, és hajlandó várni még, ha nem áll készen. Mi ez, ha nem bizonyíték, hogy valóban akarja őt, és nem csak ideig-óráig? És a lány már el is határozta, hogy nincs mire várni. Most kell élni.
  - Ha nem lenne, nem lennék itt. - mosolygott Melissa bátran és a fiú ujjai köré kulcsolta a sajátját.
Jay mosolyogva megemelte az összefonódott kezüket, aztán csókot nyomott a lány kézfejére.
Melissa már ettől is megborzongott. Tapintható lett a feszültség a kocsiban. Csillogó szemekkel néztek össze, aztán Jay úgy döntött, ideje indulni.
Őrült sebességgel repesztettek a kihalt utcákon a késő éjszakában.
Mel nem is látta, merre mentek, ahhoz túlságosan izgatott volt, plusz nem tudta levenni a szemét a fiú arcáról. Szótlanul figyelte a neonlámpa fényében pompázó szőke hajat, a jellegzetes, de csinos arcot és a kék szemeket. Félelmetes iramban haladtak, a szavak feleslegesek voltak, mert csak elrontották volna a várakozás meghitt pillanatait.
Próbálta lélekben felkészíteni magát arra, ami most következik, de persze ez lehetetlen volt. Csak annyit tehet, hogy Jay-re bízza magát. Ha ezt a lépést meg tudja tenni, többé nem lesz köztük akadály, és próbált erre koncentrálni.
Mel ereiben lüktetett a vére, s össze is rezzent, mikor a fiú hirtelen megállt egy hatalmas, emeletes ház előtt. Meglepetten pislogott, bár fel volt rá készülve, hogy a fiú ilyen jómódú. Nem volt ideje rendesen körülnézni, mert Jay fürgén kiugrott a kocsiból, kinyitotta fekete kovácsolt vaskaput, aztán visszaült, hogy beállhasson az udvarra. Mielőtt Melissa kiszállhatott volna, a fiú kinyitotta az ajtót, és segített neki kiszállni. A lány fejében már dübörgött az adrenalin, ha akart volna, se tudott volna arra figyelni, hogy jutottak be a házba és milyen a nappali. A lépésekre figyelt, és az előtte haladó fiú hátát nézte, amikor felmentek egy fakorlátos lépcsőn.
Mikor beléptek egy hatalmas szobába, Mel csak azt látta, hogy kék a fal, és fekete selyemágynemű takarja a terebélyes ágyat. Jay csak egy állólámpát kapcsolt fel az ágy melletti kis szekrényen.
Melissa hangosan kapkodta a levegőt, de a fiú nem hagyta, hogy pánikba essen, keze végigsimította a csuklójától a válláig a lány finom bőrén, aztán sóhajtva magához ölelte a lányt.
  - Mióta megláttalak, tudtam, hogy itt a helyed. - jegyezte meg a fiú viccesen, hogy oldja a lányban a feszültséget.
Mel idegesen felnevetett. Ismét előjött a belső félelme, hisz éppen a szüzességét készül odaadni a fiúnak. Nem akart csalódást okozni neki, biztos tapasztaltabb lányokhoz van szokva. Esetlennek és gyávának érezte magát.
  - Kéne egy kis alkohol, hogy én is elhiggyem ezt.
  - Na nem! Csak semmi alkohol. A múltkor megbeszéltük, hogy tiszta fejjel leszel az enyém.
  - Kár, hogy erre a részre nem emlékszem. - pislogott nagyokat Melissa, s felnézett az igéző kék szemekbe.
  - Akkor itt az ideje, hogy felfrissítsem a memóriádat...
Jay lehajtotta fejét, és először csak a lány nyakát és fülét becézgette a szájával, miközben a keze finoman bejárta a lány derekát és hátát.
Melissa sóhajtozva vette a levegőt, pokoli kín feszítette belülről, és egyre többet és többet akart.
Jay szája végre megtalálta az övét, s a lányból elillant minden csepp félelem. Úgy érezte, kiszállt belőle az erő. A fiú ösztönösen megérezte ezt, mert pont abban a pillanatban nyomta le az ágyra.
Melissa teste tehetetlenül süppedt a hűvös ágybelibe. Akarta a fiút, vágyott a beteljesedésre.
Jay csodáló pillantással hajolt fölé.

Mel ugyanazt a szenvedélyt fedezte fel a fiú szemében, ami benne is lüktetett.
Jay továbbra is rászegezte a pillantását, miközben lehúzta róla a ruhát. Örömmel mosolygott, mikor felfedezte a lányon a fehérneműt, amit ő választott.
  - Szép vagy. - súgta a fiú. - Szebb, mint ahogy elképzeltelek!
Könnyedén kikapcsolta a fehérneműt a lány hátán, aztán hüvelykujjával addig körözött gyengéden a lány mellén, míg megduzzadt a bimbója.
  - Jay, kérlek! - Kérlek hagyd abba, vagy kérlek csináld még? A lány már nem tudott tisztán gondolkodni. Elkábította a fiú izgató cirógatása. Ösztönösen segített Jay-nek kibújni az ingből és a nadrágból.
Melissán már csak a bugyi volt rajta, fehér bőre csillogott a tompa lámpafényben. Remegéshullám söpört végig a testén.
  - Hagyd, hogy szeresselek! - Jay lehajolt, és gyengéd csókokat lehelt Melissa mellére, ajkával és nyelvének hegyével teste minden pontját bejárta.
Melissát elkábította a fiú simogatása, ajka érzéki játéka, a fülét és haját cirógató lehelete.
A lánynak hevesen kalimpált a szíve, azt hitte álmodik. A srác érintései hatására a vágy ismeretlen hullámával borította el.
Jay gyöngéden simogatta a lány karcsú testét, aztán a kezébe fogta az arcát és mélyen a szemébe nézett.
  - Gyönyörű vagy! - suttogta. - Kívánlak, attól a perctől kezdve, hogy először megláttalak, kívánlak, ahogy még soha életemben egy nőt sem.
Melissa kétségbeesetten próbálta Jay-en felfedezni a szerelem jeleit, de csak vágyat látott a sötétkék szemekben. A következő csók már nem volt olyan finom és lágy, mint az eddigiek, túl nagy volt benne a vágy, és Melissa nem is akarta, hogy a fiú kíméletesen bánjon vele, éppúgy akarta a vágyaik beteljesedését, mint ő.
Időközben a srác kibontotta a kontyát, így a haja a vállára omlott. Ujjai szinte maguktól játszottak Jay tarkóján a szőke fürtökkel, ujjhegyével szelíden végigsimított a fiú fülének vonalán. Érezte, hogy Jay kívánja, s ettől az ő vágya is egyre erősebb lett.
Jay halkan felnyögött és ajka a lány arcához ért. Megérintette szája szegletét, futó csókokkal hintette tele. Melissa legszívesebben könyörögve kérte volna, hogy szorítsa szájára a száját, s csókolja vadul, igazán.
Mikor ez végre megtörtént, a lány reszketve sóhajtott fel. Jay úgy csókolta, mint még soha senki.
Melissa epekedve és odaadóan viszonozta a csókot. Kívánta Jay-t, s a csókjaival akarta bebizonyítani.
Aztán a srác ugyanolyan ügyesen, mint az előbb a melltartót, a bugyit is lehúzta róla, és ujjai tovább folytatták az ígéretes játékot. Melissának elakadt a lélegzete, már csak azok az érzéki örömök léteztek számára, amelyeket Jay váltott ki belőle. Ő is örömet akart szerezni a fiúnak. Beszívta testének mámorító illatát, és teljesen eltelt vele. Jay bőre meleg volt és sima. Melissa egyre jobban felbátorodott, s egyre hevesebben simogatta ujjai hegyével a fiú bőrét. Amikor Jay az ajkára tapasztotta a száját, beteljesülésre vágyva feszült a fiúnak. Jay fölé gördült, s amikor megérezte, hogy elbizonytalanodik, gyengéd szavakat suttogott a fülébe. Jay ujjai olyan szenvedélyre gyújtották Melissát, hogy már csak egyre vágyott: hogy eggyé válhasson vele.
Belesimult a fiú karjába, ajkát kis vágyakozó sikolyok hagyták el. A kéj tengere vette körül, s végre maga is érezhette mindazt, amiről eddig csak könyvekben olvasott.
A lány úgy érezte elolvad. Elviselhetetlenné fokozódott a vágya.
  - Megőrülök érted, Melissa! - suttogta Jay zihálva. - Maradj velem, örökre!
  - Sze... szeretlek, Jay! - vallotta be a lány, mert már nem tudott gátat szabni a benne dúló érzelmeknek.
A fiú újra megcsókolta és belé hatolt.
Melissa felsikoltott, mikor éles fájdalom járta át a testét. Megmerevedett, amikor magában érezte a fiút. Megragadta Jay vállát, mintha egyszerre akarta volna magához húzni és eltaszítani.
A következő pillanatban azonban Jay magához szorította, és olyan gyengéd volt hozzá, hogy a lány mindenről megfeledkezett.
Jay lassan elkezdett mozogni, először csak csípője lágy mozdulataival, kezét a lába közzé csúsztatta, ujjával a csiklóját simogatta.
Melissára újra rátört a vágy, mintha a benne szunnyadó bestia ébredt volna fel, és immár tudta, hogy csodálatosak számára ezek a mozdulatok, hogy akarja őket, akarja Jay-t. Beleremegett a vágyba, a hőség hulláma öntötte el, abból a pontból kiindulva ahol ketten egyesültek. Jay erősen szorította, lökései egyre erősebbek lettek. A lány ösztönei azt súgták, tárja szét a lábát még jobban, hogy szerelme még mélyebbre hatolhasson benne, fokozva a gyönyört, melyet testében okozott.
Igen, még, még. Melissa szeretett volna elveszni. Elöntötte egy extázis hullám, ami végigsöpört az egész testén. Behunyta a szemét, szíve őrülten zakatolt, amikor együtt értek el a boldogság kapujába. A kezdeti fájdalomnak nyoma sem volt, s Melissa élvezettel, nyögdécselve követte Jay-t a csúcs felé.
Utána a lány azonnal elaludt. Elégedett, boldog mosollyal az ajkán feküdt Jay ölelő karjaiban.

Elfelejtett éjszaka

Amikor Melissa felébredt, úgy érezte magát, mint akit agyonvertek. A fejében cintányérokkal doboltak, teste minden egyes része sajgott, és olyan nehezek voltak a végtagjai, mintha takaró helyett betontömb alatt feküdt volna. Próbált megmozdulni, de úgy rátekeredett a takaró, hogy csak nyögve és sokat bénázva sikerült felülnie. Kómás feje ide-oda bicsaklott, s minden erejére szüksége volt, hogy egy helyben tudjon maradni. Azon morfondírozott, hogy mi történhetett, hogy ilyen ramatyul érezi magát. Hosszas gondolkodás után maga előtt látta a cinkosul vigyorgó Brendát és egy vodka-narancsos üveget... Ó! Ez mindent megmagyaráz! Biztos másnapos.

Kínlódva túrta hátra a haját az arcából, de annak furcsa volt a tapintása. Hajlakktól ragacsos kóccsomó volt az egész. Ezek után bele sem akart nézni a tükörbe. Lepillantott a ruhájára és még a lélegzete is elakadt, mert a blúzáról hiányoztak a gombok, és félrecsúszott. A fekete melltartó kosara mellett egy hosszúkás folt, vagy sérülés virított. Melissa megborzongott, mert határozottan olyan volt, mintha valaki kiszívta volna.
Istenem! Mit csináltam? És kivel? Az agyát köd borította, hiába törte a fejét, nem jutott eszébe semmi az elmúlt éjszakából azon kívül, hogy Willékkel és Beverly-ékkel mulatni indult.
Megerőszakolták volna? Mennyire fajult el a buli?
Nyöszörögve elindult az íróasztala felé, hogy belenézzen az asztal feletti kis tükörbe. Lerogyott a székre és rémülten pillantotta meg saját magát. A haja összeállt csomóban virított a feje tején, mint egy hatalmas madárfészek, a sminkje elkenődött. A szeme alatt és felett fekete és barna karikák éktelenkedtek, még egy zombifilm forgatásán is megijedtek volna tőle. Az arca kipirult, mintha lázas lenne, s a száján is elkenődött a rúzs. Jobb is, hogy az anyja nincs itthon, szívrohamot kapott volna, ha így látja mindig illendően viselkedő és öltöző lányát. Erről megint eszébe jutott ruhájának siralmas állapota, és a folt a bal melle felett. Rettegett attól, hogy valami szörnyűséget nem tud felidézni, de minél többet gondolkodott, annál jobban hasogatott kótyagos feje. Úgy gondolta, jobban fogja érezni magát, ha lezuhanyozik és felfrissül. A szekrényéhez botorkált, s előhalászott egy plüss, rózsaszín, finom anyagú nadrágot, amit szívesen viselt itthon és egy fehér pulóvert. Ezekkel a kezében vánszorgott az ajtó felé, de néhány lépés után szitkozódva  megtorpant, mert valami apró vackokra lépett. A gombok a blúzáról... Na, legalább az megnyugvást jelent, hogy a helyiségben váltak le a gombok a felsőről.... De vajon hogyan?
A zuhanyzóban tűnt fel neki a lyukacsos harisnyája, amikor leráncigálta magáról, s felrémlett előtte, hogy Beverly művelte ezt vele. Ettől kicsit megkönnyebbült, hisz ha már ilyen apróságok az eszébe jutnak, bízott benne, hogy előbb-utóbb beugrik neki minden.
A forró zuhany némileg hatott, felfrissült egy kicsit, de a testrészei annyira sajogtak, mintha egész éjszaka ugrált volna.... de hát azt is tette! Kezdett derengeni, hogy jól érezte magát, és sokat táncolt. Csak megjönnek azok az emlékek. - reménykedett.
Hogy felfrissítse egy kicsit az agyát, főzött magának egy jó erős kávét, amit ráérősen elkortyolgatott a konyhapultnál ülve.
Totális kétségbeeséssel ült magába roskadva, s szörnyen bántotta, hogy nem jut eszébe, mi történhetett az este. Ennyire idióta nem lehet, hogy kiesik a fejéből egy teljes éjszaka! Valami nagy dolog történhetett, ha ennyire berúgott, hisz ez nem volt rá jellemző.
Végső elkeseredésében a szobájába szaladt és kikereste kézitáskájából a mobilját.
Fel kell hívnia Brendát, hogy felfrissítse kicsit a memóriáját!
Izgalmában a körmét rágta, míg barátnője felvette a telefont.
  - Szia... Brenda! - hirtelen elbizonytalanodott, olyan kínosan érezte magát. - Remélem, nem ébresztettelek fel... Bocs, ha zavarlak.
  - Szia! Nem zavarsz. Már fent vagyok. Willéknél vagyok hivatalos ebédre, ma mutat be a családjának, oda készülődök. - hadarta Brenda a telefonba.
  - Ó, sajnálom, hogy feltartalak. - restelkedett Mel.

  - Semmiség. Mit szeretnél?
  - Én... hát... ö... az van, hogy nem emlékszem, semmire. Filmszakadás van, és téged akarlak megkérdezni, mi történt. Úgy keltem, mint akit agyonvertek, fáj mindenem és... - Melissa elpirult már a gondolattól is, amit most készül bevallani. - van egy folt a bal mellem felett. Valaki kiszívta, de nem emlékszem semmire! Könyörgöm segíts!
Brenda felvihogott. Viccesnek találta barátnője helyzetét.
  - Jaj, Melissa!
  - Ne röhögj! Iszonyú gondban vagyok! Mesélj már, hogy mit csináltam!
  - Hát, csajszi, kitomboltad magad. Még sosem láttalak ennyit vedelni és bulizni, pedig ismerlek már lassan két éve! - válaszolta Brenda, s hangján hallani lehetett, hogy még mindig jól mulat. - Úgy táncoltál, mint az éjszaka királynője, de ez még csak a jobbik rész. Az est folyamán felbukkant Scott, és hevesen flörtöltél vele.
  - Én? - hüledezett Mel. Jobb lett volna, ha ezt nem tudja...
  - De nem ez volt a legborzasztóbb! - kacarászott Brenda.
  - Remek! Ettől is rosszabb volt?
  - Igen, nem csak cicáztál. Összetapadtatok Scott-tal, és úgy smároltatok a sarokban, hogy azt hittem fel fogjátok falni egymást. Nem is gondoltam, hogy bejön neked Jenningson izmos alkata, de ahogy tapiztad, az jött le, hogy nagyon élvezted a helyzetet.
Melissa rémüldözve pislogott. Dühösen hátradőlt az ágyon, hanyatt fekve túrt a hajába, míg jobb kezében görcsösen szorongatta a mobilt.
  - Jesszusom! Ne mondd, hogy hazahoztam a krapekot és... - Mel nem merte befejezni a mondatot, mert elborzadt a gondolattól.
  - Nem tudhatom, mi történhetett nálad, de azt tudom, hogy nem Scott vitt haza.
Ez a kijelentés megint csak sokkolta Melissát. Szeretett volna meghalni szégyenében, vagy elbujdosni egy lakatlan szigetre.
  - Akkor kicsoda? - kérdezte Mel lélegzetvisszafojtva.
  - Természetesen Jay. Miután láttuk, hogy őrültséget csinálsz Scott-tal, Ethan felhívta a haverját. Jay leszerelte rólad a hódolódat, félájultan a kocsijába tuszkolt, és gondolom hazavitt. Hogy ott mi történt, azt már tőle kell megkérdezned!
  - Még mit nem! - szisszent fel Melissa. - Eszem ágában sincs beszélni vele! Tök ciki, hogy nem tudom, mit csináltunk, vagy mit nem.
  - Az mindenesetre tuti, hogy a folt tőle származik. Scott-tal is hevesek voltatok, de nem láttam, hogy a ruhád alá férkőzött volna. - kacarászott Brenda.
  - Nevess csak a káromon, meg is érdemlem! Akkora egy idióta vagyok! Meghalok a szégyentől!
  - Ne drámázz már, Melissa! Épp itt volt az ideje, hogy történjen köztetek valami! Vibrál köztetek a levegő, végre jutottatok valahova!
  - Nos... én... izé... nem így kellett volna! - csapkodott maga mellett az ágyon Mel. - Kikészít a tudat, hogy nem tudom, mit csináltunk. Nem hiszem, hogy elfelejtettem volna, ha lefekszem vele, de... aggaszt, hogy olyasmi történt, amire ő emlékszik, nekem meg kiesett a fejemből.
  - Nyugi, Lissy! Majd csak eszedbe jut! Ha meg nem, a Casanova úgyis az orrod alá dörgöli!
  - Ettől félek én is! Innentől kezdve a markában vagyok, és nem tudom, hogy viselkedjek vele szemben.
  - Túl sokat aggodalmaskodsz, kicsim! Merj már élni és hagyd, hogy a végzet megtaláljon! Túl merev vagy. Ha nem mersz kalandokba belevágni, és nem élvezed az életet, megkeseredett szipirtyó leszel idő nap előtt!
  - Kösz. Ez a mostani állapotomban egész csábító jövő!
  - Ne légy bolond! Majd kialakul minden, csak sodródj az árral! Én azt látom, hogy Jay és te nem tudtok meglenni egymás nélkül, csak magatoknak sem valljátok be. Meglátásom szerint nagyobb a vonzalom köztetek, mint köztem és Will között. Ez az igazság, és ne is tagadd! Aludj egyet, nekem még fürödnöm kell, meg keresnem kell egy illedelmes ruhát. Ne parázz, Jay majd felfrissíti a memóriád! Légy jó... de nem, ne legyél az! Ideje, hogy kilépj a jó kislány szerepéből! Puszi, szeretlek, drukkolok! - ezzel a szeles szöszi kinyomta a mobilt.

Melissa az oldalára fordult és összegömbölyödött, mint egy kiscica. Mardosták a kétségek és a félelem. Az nem lehet, hogy Jay megerőszakolta volna. Nem nézte ki belőle, bármilyen kemény fiúnak is adja elő magát. Ráadásul, egész éjszaka viharos álmai voltak forró csókokról és vad ölelésekről, és egyre valóságosabbnak tűnt az egész. Annyi biztos volt, hogy amiket ezek a képek mutattak neki, ott nyoma sem volt erőszaknak.
Észre sem vette, hogy elszunyókált, csak akkor tért magához, amikor a telefon a feje mellett pittyegni kezdett.
 "Szép jó reggelt, kis vadmacska! Jól aludtál?"
Melissa szíve ezerrel kalimpálni kezdett, mert az üzenet küldője Jay volt.
Próbált nyugalmat erőltetni magára, és valami semmitmondó választ pötyögni. Nem merte rögtön bevallani, hogy semmire sem emlékszik. Az mindenesetre jól esett neki, hogy a fiú gondol rá és jelentkezik magától.
 "Szia! Aludtam már jobban is. Pokoli fejfájással keltem😒 "
Idegesen szuggerálta a telefont, és a lábát lóbálta a levegőben, míg megérkezett a válasz.
 "Így jár, aki többet iszik, mint amennyit bír. Biztos jobban aludtál volna, ha melletted maradok😘"
Melissa szíve kihagyott egy ütemet. A szavak, és a gondolat felkavarta. Hiába is tagadná, többet jelent neki Jay Amstrong, mint szeretné. Nem akart már hazudni sem magának, sem a fiúnak, azért hosszas megfontolás után megírta az igazat:
 "Lehet, de őszintén szólva, elég homályos a tegnap éjszaka! Nyugtass meg, hogy nem csináltam őrültséget!"
A válasz nem sokat segített Melnek, de legalább megtudta, hogy tényleg valami fordulópontféle felé jutottak.
"Nyugi, kislány, nem esett folt a becsületeden. Még ha nem is nézed ki belőlem, úriemberként viselkedtem, és meg van az a hülye szokásom, hogy szeretem, ha a partnerem tudatában van annak, hogy mi történik és hogy velem van."
Melissa a falra tudott volna mászni az idegtől, amiért Jay tudja miről beszél, neki meg lila dunsztja sem volt...
 "Ennyire rémesen viselkedtem?" - puhatolózott a lány, s már előre félt a választól. Talán, jobb lenne, ha nem tudná, mit hozott ki belőle a srác, de kár volt már ezen rágódni, mert már elküldte a kérdést. Izgatottságában megint a körmét rágta, míg a válaszra várt. Szinte vánszorogtak a percek.
"Igazán édes voltál😁 Igaz, hogy bealudtál a kocsimban és úgy kellett bevonszoljalak a szobádba, de ott amikor magadhoz tértél, rám vetetted magad és követelted, hogy maradjak veled, mert akarsz. Csak nem tudtam, tényleg komolyan gondoltad-e."
Melissa arcát elöntötte a pír szégyenében. Nagy szerencse volt, hogy Jay nem látja, mennyire zavarba jött. Már a gondolat is felkavarta, ha belegondolt, hogy alkoholtól gátlástalanul kimutatta Jay-nek az érzéseit, amit normál esetben félt volna megtenni. Biztos volt benne, hogy a fiú nem hazudik, hisz az álomképek, amik azóta kergették, talán nem is csak ábrándok voltak...
 " Sajnos, semmire se emlékszem. - írta az igazsághoz híven Mel. - De az már egyértelmű, hogy hiába tagadnám, valamit érzek irántad... 
Remegő újakkal küldte el az üzenetet. Mégis csak olyasmit vallott be, amit mind ezidáig titkolt és visszafojtott. Írásban sokkal könnyebb volt kommunikálni, és érzésekről beszélni, mint szemtől szemben. Ha most Jay előtte állna és úgy firtatnák a témát, csak hebegne-habogna zavarában, ráadásul a csodálatos kék szempár csak megzavarná, így viszont hogy nem látta, nem félt vallomást tenni.
 "Az a valami nálam is megvan! Nem gondolod, hogy ideje lenne lépéseket tennünk egymás felé? Akarlak, kedvellek és szeretném megpróbálni veled. Kezdjünk randizgatni, aztán meglátjuk, mi lesz."
Melissa aggályai elmúltak, ha Jay csak futó kalandot akarna, akkor nem szeretne randizni. Tehát, ha nem rögtön a szexet erőlteti, talán hihet neki, és félelem nélkül találkozgathat vele. Nincs értelme tovább hadakozni, meg kell adnia magát a sorsnak, ahogy Brenda is javasolta.
Egész megkönnyebbült, és könnyűnek érezte magát, most hogy meghozta a döntést.
 "Renden, Jay, tegyünk egy próbát."
 "Végre!!! El se hiszem, hogy eljutottunk ideáig! Már alig várom, hogy hétfő legyen és újra lássalak a suliban😉 "
Jay válasza egyszerre volt szívmelengető és rémisztő. Mel erősen rettegett arról, hogy az egész gimi rajtuk fog csámcsogni. Eljött az ideje, hogy erről is beszéljen a fiúval. Tiszta lappal akart indítani, így ezt is tisztázni akarta.
 "Figyi, én nem akarom, hogy mindenki rólunk pletykáljon. Nem bánnám, ha egyelőre a suliban nem vernénk nagydobra, hogy alakul köztünk valami. Kínosan érezném magam..."
Melissa míg a válaszra várt, nagyon remélte, hogy nem bántódik meg a srác, és nem gondolja azt, hogy szégyell vele mutatkozni. Ha igazán ismeri, tudnia kell, hogy gátlásos, és nem szeret a középpontban lenni.
 "Remélem nem titkos kapcsolatot akarsz, mert annak nem vagyok a híve." - Jött a válasz Jay-től kábé öt perc múlva.
 "Nem, csak nem szeretném világgá kürtölni a dolgot, míg biztosak nem vagyunk magunkban."
 "OKÉ. Így korrekt. De remélem haverkodhatunk és ülhetek melletted a menzán😊"
Melissa akaratlanul is mosolygott magában. Ha a fiú ezentúl velük ül majd ebédkor, az már eleve nagy port fog kavarni, de hát abban még nincs semmi rossz. Jöjjön, aminek jönnie kell...
 " Na jó, ülhetsz az asztalunkhoz, de csak ha nem molesztálsz😜 "
Már evődni is volt bátorsága. Bízott benne, hogy a későbbiekben is ilyen laza és fesztelen lesz a fiú társaságában. Talán pont Jay Amstrong kell ahhoz, hogy Melissa Thompson kibújjon a csigaházából.
 "Szigorúan csak az asztal alatt foglak molesztálni, meg akkor, mikor senki sem látja😉"
 "Ezzel aztán jól megnyugtattál🤣 De nem félek már tőled, eldöntöttem, hogy nem görcsölök feleslegesen." - írta Melissa gyorsan, mielőtt meggondolta volna magát.
 "Okos kislány! Gyakrabban kellene berúgnod, ha ettől megvilágosodsz! De ezentúl szigorúan csak az én jelenlétemben, hogy személyesen vakarjam le rólad a tolakodó kis csákókat!"
A lány szája megint mosolyra görbült. Feldobta a pötyögés Jay-el. Színesebbnek és izgalmasabbnak látta az életet most, hogy elengedte magát és sodródni akart az árral.
 "Csak nem vagy féltékeny?" - írta a fiúnak fülig érő szájjal.
 "Nem ismerem a szót, de ami az enyém, az az enyém...😎 "
Melissa elképedt, amikor ezt a mondatot olvasta. A tudat, hogy valaki birtokolni akarja, megrémítette, ugyanakkor jó érzés is volt.
Valami okosságot akart visszaírni, de félt, hogy elriassza a fiút.
 "Remélem, nem az a típus vagy, aki megveri azokat a srácokat, akikkel szóba állok."
 Miközben Melissa a válaszra várt, kiszaladt a konyhába főzni magának egy teát, mert hánykolódott a gyomra, de ennivalót nem kívánt. Már forrt a víz, és az asztalnál tűkön ült, mire megérkezett a válasz üzi:

"Beszélgetni szabad, de ne legyenek forró összebújások Scott-tal, meg romantikus séták a tengerparton Jeremy-vel!"
A lány sóhajtozva olvasta a rövid sorokat. Megfontolt és vagány választ akar írni, de mivel a feje egyre jobban hasogatott, elhalasztotta a válaszírást. Hadd várjon a fiú, beízesítette a teáját, bevett egy szem fájdalomcsillapítót, majd csészével és telefonnal a kezében visszament a szobájába, és bevackolta magát az ágyába. A háttámlának dőlt, nyakig húzta a takarót, mert már a hideg is rázta, csak utána gondolta át, mit is írjon válaszul.
  "Ne is emlegesd Scottot! Életem legnagyobb tévedése volt. Nem is tudom, hogy kerültem a karjába tegnap este😒 A másik srác meg csak haver, már alig emlékszem rá..."
Elég hamar megjött a válasz:
 "Az alkohol hajtott hozzá. Biztos vágytál az ölelésre, a rajongásra és pótléknak használtad helyettem😃 De nyugi, kicsim, most már itt van neked az eredeti és utánozhatatlan, a legjobb: Jay Amstrong😊"
 Melissa akaratlanul is elnevette magát. Bár nem volt jó ötlet, mert ettől csak még jobban lüktetett a feje.
 "Kicsit se beképzelt, Jay Amstrong🤣 " - írta a lány fél kézzel. A másik kezével a takarót szorongatta. Néha kinyújtózott a bögréért, hogy teljen az idő, míg a válaszra vár.
 "Nem, hát.... Az igazság nem szégyen😉 "
Mel magában mosolygott, de nem tudta, mit válaszoljon erre. Úgy döntött, befejezi mára a beszélgetést. Egyrészt azért, mert még mindig félt beleélni magát a történtekbe, másrészt pedig az anyja is kinyírja, hogy lepötyögi az összes pénzt a telóról. Ráadásul egyre ramatyabb állapotban volt. Érezte, hogy húzza lefelé az ágy, aludnia kell.
 "Jól van, Mr. Tökéletes, most ledőlök, mert megöl a másnaposság! Majd beszélünk a suliban! Puszi!😘 "
Mire Jay válasz SMS-e megérkezett, a lány már kényelembe helyezte magát a kispárnákon. Épphogy megemelte a fejét, hogy el tudja olvasni a bejövőt.
"Ha anyukád nincs még otthon, szívesen elugrom nálatok és álomba ringatlak!"
Melissának máris melege lett a gondolattól. Ha belegondolt, nagy volt a kísértés. Isteni lenne Jay mellkasán pihenni, hallgatni a lélegzetét, vagy a duruzsolását a fülében, de korai lenne még, nem volt hozzá bátorsága, hogy megírja a srácnak, hogy igenis, vágyik a társaságára. Sőt, semmit sem írt vissza, higgye csak azt, hogy közben már kidőlt. Jobb lesz ez így. Ha már most túlságosan ragaszkodik a fiúhoz, abból csak baj lesz.
 "Szép álmokat, szépségem!😍" - jött egy üzenet alig két perc múlva, mintha Jay megérezte volna, hogy a lány még nincs kész erre a lépésre.
Mel édes mosollyal az arcán merült el az álmok országában.

Másnap reggel nem hogy jobban lett Melissa, inkább sokkal rosszabbul. A fél délelőttöt a WC-ben töltötte. Hányt, ment a hasa, fájt a feje, és jártányi ereje sem volt.
Tizenegy óra után ért haza Samantha, s ledöbbentette a kanapén elnyúlt lánya látványa.
Az asszony hamar bevitte a szobájába a bőröndjét, aztán úgy ahogy volt, vajszínű kis szoknyás kosztümben guggolt le a kanapé mellé, hogy a feje egy magasságba legyen a Melissáéval.
  - Úristen, kislányom! Mi van veled?

  - Neked is szia, anyu, és rosszul vagyok. Reggel óta hányok, és megy a hasam, pedig tegnap is már csak teáztam. - nyögte a lány, és a nyakába húzta a fekete-fehér kockás plédet, amivel takarózott.
Samantha aggódva simogatta a lánya haját és homlokát.
  - Lázad nincs. Valami rosszat ettél?
  - Péntek este Brendáékkal egy klubba buliztunk és ittunk egy kicsit, de szerintem nem függ össze a kettő. Benyaltam valami vírust.
  - Jaj, Melissa drágám! Úgy sajnállak! - az asszony aggódva guggolt a lánya fejénél és a hátát simogatta, mint egy kisgyereknek. - Bűnösnek érzem magam, amiért magadra hagytalak! Nem kellett volna elutaznom!
  - Ne drámázz, anya! Ha itthon maradsz, akkor is elkapom ezt a betegséget! Ne csinálj belőle ügyet! Majd túl leszek rajta. Örülök, hogy kicsit kikapcsolódtál. Ennyi jár neked is, mert csak a butiknak élsz!
Samantha meghatottan homlokon csókolta a lányát.
  - Egy kincs vagy, édesem! Boldog vagyok, hogy ilyen jól nevelt és rendes kislányom van! Tenni akarok valamit, hogy jobban érezd magad! Dőlj le a szobádba, és mire felébredsz, csinálok neked egy kis finom zöldséglevest, és keresek valami diétás receptet a neten, könnyű köretnek.
Melissa félmosollyal bólintott. Ha az anyja új recetettel kísérletezett, abból mindig gasztrológia katasztrófa lett, de nem akart tiltakozni, hogy ne vegye el a kedvét. Fogta a takaróját, magára csavarta és becammogott a szobájába. Úgy gondolta, ha alszik, nem lesz éhes, ha nem eszik pedig nincs mit kihányni, így kényelmesen elnyúlt az ágyában.
Még egy óra múlva sem tudott aludni, túlságosan fájt a gyomra és a feje ahhoz, hogy nyugodtan álomba merüljön.
Amikor kopogást halott, először azt hitte, a fejfájása erősödött, csak nagy nehezen jött rá, hogy a szobája ajtaján kopogtat valaki. Feljebb húzta a kispárnáját, hogy a háttámlának tudja dönteni a fejét.
  - Tessék! - szólt nyöszörögve.
Kinyílt az ajtó, s Howard lépett be fekete vékony pulcsiban, amin egy gépfegyver virított, és bő, kő mosott farmerben. Zsebre dugott kézzel mosolyogva lépett be.
  - Szia! - látszott a fiún, hogy bizonytalan és nem tudja, mit kezdjen magával.

 - Howie! Mit keresel te itt? - kérdezte a lány meglepetten, de örömteli mosollyal az arcán. Most tudatosult csak benne, hogy nagyon hiányzik neki a legjobb barátja.
  - Anyukád jött át nálunk és mondta, hogy rosszul érzed magad. Arra kért, látogassalak meg, hátha fel tudlak vidítani.
Melissa ragyogó szemekkel ült feljebb, és megveregette az ágyat maga mellett.
  - Gyere ide! Úgy örülök neked! - szólt Melissa.
Eszébe jutottak a régi szép idők. Mikor kisebbek voltak és egymást vigasztalták a takaró alatt rejtőzve, amikor valamelyikük beteg volt. Hol Melissáéknál, hol Howie-éknál, a paplan alatt zseblámpa fényénél saját meséket találtak ki maguknak.
Pokolian hiányzott neki az a fesztelen, gyermeki barátság, amikor még nem számított, hogy ők fiú és lány...
Howard közben feszülten leült az ágy szélére. Bár a hátát ő is a háttámlának döntötte, odafigyelt, hogy a lehető legtávolabb legyen a lánytól.
  - Mondta anyukád, hogy benyeltél valami csúnya vírust, és azt gondolta, örülnél nekem. Szerintem még azt gondolja, hogy a barátságunk töretlen. - Howard smaragdzöld szemében szomorúság tükröződött.
  - Örülök is neked. És az én szemeben nem változott a barátságunk. - közölte Mel, s a fiú mellé bújt, hogy a mellkasára hajtsa a fejét.
Howard először ledermedt, de aztán összeszedte magát, és óvatosan, mintha porcelánbabát érintett volna, vonakodva karolta csak át. Melissa megkönnyebbült sóhajjal bújt az ismerős karok közé.
  - Samantha néni említette, hogy péntek este buliztál. Kivel mentél? - terelte el a szót a fiú.
  - Brendával és Will-lel. A klubban meg ott volt már Beverly, Ethan... és Scott...
  - És Jay? - Howard szájából káromkodásként hatott a srác neve.
  - Ő nem volt ott. - válaszolta a lány röviden, s nem tetszett neki, hogy olyasmiről kezdtek beszélni, ami a feszültséget okozza közöttük. - Sajnálom, hogy nem jutott eszembe, hogy hívjunk téged is...
  - Ne sajnáld! - Howie a lány fejének támasztotta az állát. - Nem szeretek táncolni, úgyse éreztem volna jól magam.
  - De akkor is eszembe juthatott volna, hogy elcsaljalak. Játszottad volna a testőröm, mint régen, és felügyeltél volna rám.
  - Már levettem a kezem rólad, Melissa! Rájöttem, hogy már nem én vagyok a legfontosabb ember az életedben, és jobb lesz, ha utadra engedlek.
Melissát tőrdöfésként érte a vallomás. Még ha igaza is volt a fiúnak, rosszul esett neki a tudat, hogy már nincs meg köztük a régi szoros kötelék.
  - Én azért jobb szeretném, ha része maradnál az életemnek. Olyan vagy, mint a bátyám!
  - Nem akarok az lenni! - fakadt ki a fiú indulatosan.
  - Ne veszekedj velem! Nem vagyok olyan állapotban! - kérte Mel, s erélyesen szorongatta a fiú  hosszú ujjú pólóját.
  - Bocs, igazad van. - hagyta rá a fiú. - Akkor a jövő héten nem jössz suliba, míg jobban nem leszel?
Melissa fancsali képet vágott. Eddig eszébe sem jutott, hogy ha nem lesz jobban, hétfőn nem mehet suliba, és nem találkozhat Jay-el. A tudat elkeserítette.
  - Egy pár napig biztos itthon maradok. Hétfőn meglátogatom a dokinkat, iratok ki gyógyszert, aztán csütörtök-péntek felé, már biztos mehetek. Nem akarok sokáig kimaradni.
  - A régi, jó, szorgalmas Melissa. - mosolygott Howard, de a hangjában nem volt gúny.
Melissa érzett némi bűntudatot, mert nem a tanulás, vagy a lemaradás miatt nem akart sokáig távol lenni a suliból.
Howard fél kézzel ösztönösen a lány hajával játszott. Gondolatban a múltban járt, amikor még olyanok voltak, mint a sziámi ikrek. A lánynak is hasonló gondolatai lehettek, mert mosolyogva szólalt meg.
  - Emlékszel, mikor bárányhimlős voltam? Anyáék eltiltottak tőlem, nehogy te is pöttyös legyél, de nem törődtél ezzel, bemásztál az ablakomon, és áthoztad nekem a méhütőtök összes jégkrémét, mert azt hitted, attól jobban leszek.
Howard arcán szeretetteljes mosoly terült el.

  - Hogy is felejthetném el! Betegre ettük magunkat fagyival. Másik héten én is otthon feküdtem torokgyulladással és himlővel.
  - De legalább játszhattunk együtt, mert mindketten himlősök voltunk.
Howard felnevetett.
  - Arra is emlékszem, hogy nem engedted, hogy lekenjek egy viszkető foltot a fenekeden!
Melissa elpirult az emlék hatására, de aztán ő is jót derült ezen a múltbeli emléken.
  - Ó, igen! Azt hiszem, akkor tizenkét évesen jöttem rá, hogy én lány vagyok, és nem engedhetem, hogy egy fiú megnézze a fenekem!
  - És most tizennyolc évesen, gondolom már azon agyalsz, kinek kéne megmutatnod, nem igaz? - kötekedett Howard, de aztán a gondolat elkeserítette és ki is mondta. - Vagy már megtetted, és nem szóltál róla?
  - Nem, Howard... Ha azt akarod tudni, ugyanolyan ártatlan vagyok, mint tizenkét éves koromban, de jobb volna erről nem beszélni. Kínos nekem...
  - Jó, rendben. - bólintott rá a fiú. - Próbálok rendes barátként viselkedni, de nagyon nehéz.
Melissa megfogta a fiú kezét, és összekulcsolta az ujjaikat. Bántotta, hogy ideáig jutottak, de nem tehetett róla, mert nem ugyanazt érezte, mint a fiú.
  - Nagyra értékelem, hogy mellettem vagy, és hidd el, ha tehetném, megváltoztatnám az érzéseimet, mert megérdemelnéd. - Melissa nagyot nyelt, mert az elfojtott sírástól gombóc keletkezett a torkában.
  - Ne mondj ilyeneket, mert ettől csak rosszabb lesz! - kérte a fiú haragos szemekkel, és eltolta magától a lányt.
Melissa kétségbeesetten mászott utána és újra átölelte. Érzelmi zűrzavarba keveredett. Ebben a percben valóban azt kívánta, bár többet érezne Howard iránt, és boldogok lehetnének! De az ő szíve Jay-t választotta, ezt már nem lehet megváltoztatni. Howie mindig csak Howie marad, a tökéletes barát, akire mindig lehet számítani, de sosem a nagy ő, a nagy szerelem...
  - Sajnálom, Howard. Mindent nagyon sajnálok! - bukott ki a lányból a kétségbeesett bocsánatkérés és rohamszerűen tört rá a sírás. Sírt, mert fáj, hogy nem tudja boldoggá tenni a fiút, és sírt, mert ha így haladnak előbb-utóbb elveszíti, de ez ellen nem tehet semmit. Neki Jay a végzete, a mindent elsöprő szerelem, Howard csak a fogadott nagy tesó, aki hiába akar több lenni... Az élet kegyetlen és fáj, mert ilyen nyakatekert helyzetbe kerültek. Tudatosult benne, hogy mindenképpen elveszíti Howardot, mert nem fogja jó szemmel nézni, hogy ő Jay-el van, ráadásul, ha már túl lesz rajta, egy szép napon majd összejön egy lánnyal, akit nagyon fog szeretni, és akkor már nem is ő lesz a számára a legfontosabb, hanem az a másik. Jól is lesz ez így... csak...
  - Ne sírj, te kis buta! - kérte a fiú érzelmektől rekedten, és megint úgy ölelte a lányt, mintha sosem akarná elengedni. - Az élet már csak ilyen.
A fiú szavai úgy csengtek, mintha a lány gondolataiba olvasott volna.
  - Bocs, hogy kitört belőlem a hisztérika, biztos a betegség az oka. - próbálta menteni a helyzetet Mel.
  - Semmi vész. Olyannak szeretlek, amilyen vagy. - mosolygott a fiú, s ő is próbálta leküzdeni a benne tomboló érzelmeket.
Jó darabig feküdtek még az ágyon összekapaszkodva a régi szép emlékeket idézgetve.
Mikor Melissának SMS-e érkezett, Howard nyomta a kezébe a telefont, mert hozzá volt közelebb.
  - Köszi. - motyogta a lány, s lázas gyorsasággal kapott a készülék után.
Azonnal megdobbant a szíve, amikor felfedezte, hogy Jay az üzenetküldő. Mindenről megfeledkezve, csillogó szemmel olvasott.
  "Hali, Törpilla! Remélem jól telik a napod! Én már számolom a perceket holnapig! Puszi!"
Melissa boldogan mosolygott, repesett az örömtől, hogy Jay gondol rá.
  - A csillogó szemedből ítélve, ez csak a Marslakó lehet!
  - Mi? Ki? - pislogott Mel, mert csak most kapcsolt, hogy nincs egyedül.
  - A holdjáró már uncsi, biztos ezúttal a Marsra készül a drága barátod! - zsörtölődött Howard, és kihúzódott az ágy szélére. - Amstrong írt, ezt csak a vak nem látja. Annyira látszik rajtad, hogy belehabarodtál!
  - Igen, ő írt. - vallotta be Melissa. Őszinte akart lenni. Még ha rosszul fog esni Howie-nak akkor is. Kezében a telefonnal magyarázni kezdett. - Nagyra értékelném, ha nem fikáznád folyton. Fontos nekem, kedvelem, fogadd el, hogy most már ő is része az életemnek. Ha hibát követek el, az az én bajom lesz. Belezúgtam, és nem akarom, hogy mástól tudd meg. Úgy néz ki, járni fogunk, és hagyd, hogy úgy éljem az életem ahogy én akarom, és azzal akivel akarom. Ha fájdalom lesz a vége, azt is meg kell tapasztalnom. Itt az ideje, hogy éljek.
  - Hát... te tudod. Igyekszem nem beleszólni, de ha összetöri a kicsi szíved, ne hozzám gyere! - állt fel a fiú duzzogva.
Melissa az ágy szélére kúszott, és megragadta a fiú kezét, hogy visszatartsa.
  - Kérlek, Howard, ne keserítsd meg az életem! Meghoztam egy döntést, de ez nem azt jelenti, hogy rólad megfeledkezem. Te mindig a legjobb barátom leszel. Köztünk nem változik semmi!
  - Csak az a baj, kicsi Mel, hogy nem ugyanazt akarjuk!
Kopogás nélkül Samantha nyitott be a lány szobájába.
  - Gyerekek, kész az ebéd! Megterítettem, gyertek enni!
A civakodó fiatalok zavartan néztek össze.
Melissa megszeppenve engedte el a fiú kezét, és könyörögve nézett rá.
  - Kérlek, maradj velünk! Mindjárt megyünk, anya! - szólt a lány, és csak amikor az anyja becsukta az ajtót, akkor folytatta a mondandóját. - Gyorsan megírom Jay-nek, hogy nem vagyok jól, aztán gyere velem kajálni. Attól félek, anyám konyhaművészete csak rontani fog a betegségemen. Legyél mellettem, ha megmérgez véletlen.

Howard nem tudott ellenállni az imádott, rimánkodó szempárnak.
  - Rendben. Megfűztél. - bólintott rá a fiú, s kismillió emlékkép tódult a fejébe, odaégetett húsokról, elsózott levesekről és elrontott süteményekről. Mindig jó buli volt a Thompson házban ebédelni, csak néha éhen maradtak.
Melissa gyorsan feltérdelt, üzenetet írt Jay-nek, míg Howard türelmetlenül topogott az ajtóban.
 "Szia Jay! Sajnos nem vagyok jól. Megtámadott egy vírus. Csak a hét vége felé megyek suliba, ha meggyógyultam. Hiányozni fogsz és gondolok rád!"
A lány még ezer dolgot írt volna a fiúnak, de nem merte próbára tenni visszakapott barátja türelmét, ezért gyorsan a párna alá dugta a telefont, majd kimentek az ebédlőbe.
Cinkosul mosolygott össze a két óvodai pajtás, amikor a gyönyörűen megterített fehér terítékes asztalon ott virított a tányérukon a barna, felismerhetetlen eredetű zöldséglevesnek nevezett izé.
Ha a kaja nem is valami étvágygerjesztő, Mel úgy érezte szüksége van a régi szép idők felidézésére. Mindig az anyja és Howard jelentette neki a családot és a biztonságot. Ebben a pillanatban nem is volt másra szüksége a gyógyuláshoz, csak az otthon melegére és a család szeretetére. Nem akart és nem mert arra gondolni, mit is jelent neki Jay Amstrong és a hiánya, hogy legalább három napig még nem fogja látni....

Nem járunk...

Egy újabb verőfényes reggelen Jay Amstrong unottan ült egy barnára mázolt fapadon a Robert Jordan High School udvarán, lazán terpeszkedve. Jobb kezét lustán kinyújtotta a lóca támláján, abban füstölgött a cigi. Koptatott farmert viselt, fekete, piros fröcskölt mintás pólóval. Barátja, Ethan ült mellette a pad háttámláján, a földet bámulva cigizett. Mikor a szürke ujjatlan pólós és fekete nadrágos srác megunta a hallgatást, kérdőn fordult haverja felé.
  - Hogy állsz a kis barnával, J.? Mikor fosztod már meg az ártatlanságától?

A másik szőke srác borús tekintettel fordult barátja felé, miközben kifújta tüdejéből a füstöt. Nem tetszett neki, hogy Ethan így beszél Melissáról, de nem tett erre megjegyzést, nehogy elárulja, hogy bosszantja a téma.
  - Sehogy sem állok vele. Nem haladunk ötről a hatra, pedig mindent elkövettem. Feladom, öreg. Eddig egy lánynak sem könyörögtem, neki sem fogok.
  - Mi történt? - kérdezte Ethan, és elgondolkodva dörzsölgette enyhén borostás állát. - Azt hittem, meg vagy veszve a kicsikéért.
  - Ez így volt. Van valami a kis csajban, ami nem hagy nyugodni, de túl makacs. Nem akarja beadni a derekát, és igazából megértem. Egy intelligens, jól nevelt lány, érthető, hogy fél egy magamfajta semmirekellőtől. Ráadásul komoly, boldog kapcsolatra vágyik, és nem hinném, hogy ezt meg tudom adni neki. Amit Melissa vár tőlem, arra még nem vagyok kész... - vallotta be Jay, pedig általában nehezen beszélt belső vívódásairól. Ma valahogy mégis úgy érezte, jó erről színt vallani.
   - Akkor nem akarod lekötni magad. - állapította meg Ethan.
  - Nem erről van szó. Kéne egy állandó kapcsolat, pasi vagyok, kell a szex, és a törődés, de úgy érzem, ha összejövök Melissával, nem csak ez lenne, hanem valami sokkal több, erősebb és ettől meg vagyok ijedve. Mégis van bennem egy másik érzés, ami menthetetlenül hozzá hajt, és azt mondogatja, nem tudok meglenni nélküle. Kikészít ez a kettős érzés, és ha ő is ezt érzi, értem, miért vonakodik. Kéne is, meg nem is a csaj... Ez van.
Ethan elgondolkodva figyelte a suli parkolójában lassan gyülekező autókat.
  - A szerelem bizonytalan érzés, és úgy látom, még nem vagy kész rá. Megértem, mert én is jó darabig vacilláltam, mielőtt újra összejöttem Beverly-vel. Néha túl komplikált a kapcsolatunk, zűrös az életünk, mégis vele vagyok teljes, de hát a két csajt össze sem lehet hasonlítani. Ha bonyodalommentes kapcsolatra vágysz, ott van Alicia. Még strapálnod sem kell magad, a csaj önként és dalolva omlik a karodba. - jegyezte meg Ethan, és elfricskázta a fűbe a csikkét.
Jay határozottan rázta a fejét.
  - Alicia egyáltalán nem jön be. Lehet, hogy dögös a teste és csinos a pofija, de semmi vonzót nem találok benne. Semmi izgalom nincs, ha nem kell küzdenem érte. Nem kedvelem az önelégült és kezdeményező libákat.
  - De szexre tökéletesen megfelel. - vigyorgott a szőke, borzos srác és vállon bokszolta haverját.
  - Persze, de attól félek, utána nem tudnám levakarni magamról. Jobb, ha távol tartom magamtól a bigét.

  - Akkor szerzetes leszel? - vetett Jay-re kételkedő pillantást a jó barát.
  - Dehogy! Csupán arra céloztam, hogy ha nem kapom meg Melissát, akkor valami más csajt kell keresnem, aki nem bonyolítja túl a dolgokat, és kevésbé ragadós, mint Alicia.
  - Értem a logikádat. Te tudod, haver. A suliban több száz nő közül választhatsz, de előbb magaddal kell tisztába jönnöd, hogy mit is akarsz!
  - Azon vagyok, tesó... - húzta el a száját kedvetlenül Jay.
A szőke macsó még sosem volt ilyen határozatlan. Világéletében tudta mit akar, amikor kocsikról, telefonokról, vagy épp nőkről volt szó, de mióta megismerte Melissa Thompsont, minden olyan kusza lett. Tartott attól a végzetes érzéstől, ami a lány felé hajtotta, és azért tiltakozott az egyik része, mert nem szerette megadni magát. Hozzá volt szokva, hogy mindig minden az ő akarata szerint történik, és bosszantotta, hogy most az egyszer nem ura a helyzetnek, és saját magának. Hát ezért hagyta futni a kis barna Törpillát.
A két fiú unottan ült, még egy cigire rágyújtottak, és csendesen füstölögtek.
Jay teljesen belemerült a gondolataiba.
  - Jön a kis rajongód! - szólalt meg hirtelen Ethan.
Amstrong szeme felcsillant, s felkapta a fejét. Alig várta, hogy újra lássa Melissát, hiába tudta, hogy nem kéne így éreznie. Legnagyobb csalódására csak Alicia és Beverly lépett ki a suli hátsó ajtaján és feléjük tartottak. Alicia szűk, farmer miniszoknyát viselt, fehér, fodros dekoltázsú haspólóval és fehér telitalpú szandállal. Jól nézett ki, de Jay-t hidegen hagyták a bájai.
A két lány mosolyogva állt meg előttük és üdvözölte őket. A sárga ruhás Beverly szerelmes csókot adott Ethannek, aztán leült a lócára a srác lába közé. Jay irigykedve nézte, ahogy barátja átkarolja szerelme nyakát. Nem a lányt irigyelte tőle, hanem azt, hogy tudják, hogy egymást akarják, és nem titkolják az érzéseiket. Azt kívánta, bár az ő élete is ilyen egyszerű lenne.
Míg gondolataiba merülve figyelte a barátait, Alicia megkerülte a padot és nevetve, hátulról a nyakába csimpaszkodott.
  - Szia, szépfiú! - súgta a lány, és erőteljesen hozzá dörgölődött.
  - Hali! - viszonozta Jay a köszönést és finoman, de határozottan lerázta magáról a lányt.
Aliciát nem ejtették a fejére, egyből levette, hogy a fiúnak nem tetszik a közeledése.
  - Mi van, te fiú? Cukorból vagy, hogy hozzád sem érhetek?
  - Csak nem akarom, hogy tapogass. - közölte Jay hűvösen.
  - Na, nézzenek oda! - vágta a kezét csípőre a lány haragosan. - Mi bajod van? Bal lábbal keltél? Tisztázzunk valamit, édes! Mondd meg nyíltan, ha nem jövök be neked, nem vagyunk gyerekek!
  - Hát jó... - vont vállat közömbösen a szőke szépfiú, aztán egyenesen a barna lány szemébe nézett. - Nem vagy az esetem. És bármivel próbálkozol, nem kellesz később sem. Haverok lehetünk, de másra ne számíts.
Alicia sértődötten harapdálta a szája szélét.
  - Nagyot csalódtam benned, Jay Amstrong! Ne mondd, hogy a kis szűz után esz a fene, azért utasítasz vissza!
Jay kék szem elsötétült, mint a vihar előtti égbolt.
  - Ehhez semmi közöd, másrészt pedig hadd döntsem már el én, ki jön be és ki nem. Nem akarok tőled semmit, és itt fejezzük is be a témát.
  - Eszemben sincs! - felelte eltökélten Alicia. - Nem adom fel egykönnyen! Kellesz nekem, Jay, és nem riadok meg semmitől, ha el akarom érni a célomat!
  - Tégy amit akarsz, de remélem bírod a csalódásokat! - vágott vissza a srác élesen és felpattant. Lazán besétált az épületbe.
Van elég baja enélkül a pióca nélkül is...

A hét pokoli lassan telt Melissa számára. Mindent elkövetett, hogy elkerülje Jay-t, és elég jól sikerült neki. A folyosókon csak néha a távolból látta, az ebédlőben a legtávolabb ült tőle, az elkülönítőben pedig összeült a kövér fiúval, legtávolabb Jay-től. Titokban azonban mindig leste a fiút, s látta, hogy feszült, de elfogadta az akaratát, még csak meg sem próbált közeledni felé. Azt hitte, ha Jay kilép az életéből, minden a régi lesz, de nagyot csalódott, mert korántsem volt így. Attól, hogy nem beszéltek és kerülték egymást, ugyanúgy érezte a jelenlétét, és csak még fájóbb volt, hogy nem vesznek egymásról tudomást. Az érzések már fellángoltak, és nem akartak kialudni.
A lányban olyan feszültség és nyugtalanság dúlt, hogy alig tudott a tanórákra koncentrálni. Szétszórt volt és nyugtalan. Úgy érezte, ha ez sokáig így folytatódik szétrobban, vagy elpattan benne valami.
Pénteken utolsó órája balett volt, ott is sokat szerencsétlenkedett, mert elvétette a lépéseket, vagy kibillent az egyensúlyából. Keservesen csak eltelt az óra. Alig várta, hogy végre hazamenjen, ahol várja a nyugalom és az unaloműző tévé, vagy egy jó könyv. Abban reménykedett, ha begubózik otthon, kevesebbet fog Jay-re gondolni. Épp azon gondolkodott átöltözés közben, hogy sorozatot nézzen, vagy keressen egy izgalmas könyvet, amikor a szomszédos szekrénynél öltözködő Beverly leszólította.
  - Tiszta depis vagy, csajos! Mi van veled? - kérdezte a szőke lány, miközben magára cibálta piros, térdig érő loknis aljú ruháját.
  - Semmi különös. - válaszolta foghegyről Melissa, miközben begombolta csőnadrágját a derekán.
Esze ágában sem volt locsi-fecsi kisasszonnyal beszélni arról, mi zajlik éppen benne.
  - Lazítanod kéne egy kicsit. Olyan vagy, mint egy múmia. Este Brendával, Will-lel és Ethannel megyünk a Retro Clubba. Velünk jöhetnél egy kicsit tombolni, és kiereszteni a gőzt.
Buli? Beverly-ékkel? - morfondírozott magában Mel. - Nem hangzott túl kecsegtetőnek, ráadásul attól tartott, hogy ahol Ethan megjelenik, ott felbukkan Jay is.
  - Nem is tudom... nem vagyok bulis kedvemben, ráadásul...
  - Nyugi, Jay nem jön! Más programja van. - vágott a lány szavába sejtelmes mosollyal az arcán Bev. - Gyere velünk! Ne punnyadj otthon! Rád fér egy kis szórakozás!
Magában Melissa igazat adott Beverly-nek. Rég nem bulizott már, tényleg jól jönne egy kis önfeledt mulatozás, és sok-sok alkohol. Talán, ha szórakozik és eleget iszik, kikapcsol az agya, nem fog folyton Jay-re gondolni, és bánkódni a saját döntése miatt.
  - Na, jó. Veletek megyek!
  - Ez a beszéd! - örvendezett Bev és tökéletes szája mosolyra húzódott. - Majd felhívom Willt, hogy vegyenek fel téged. Kilencre készülj el! Dögös legyél, felszedünk neked egy klassz pasit!
Melissa akaratlanul is felnevetett. Beverly mániája volt, hogy mindig minden szingli ismerősének pasit akart fogni, ráadásul biztos megérezte, miért olyan kedvetlen mostanában. Bár a lány szeleburdi volt, és néha tapintatlan, jól megérezte, ha a többiek gondban voltak. A maga módján mindig segíteni próbált mindenkin.
  - Majd megteszek minden tőlem telhetőt! - ígérte Melissa, s közben remélte, hogy nem bánja meg, hogy igent mondott erre a bulira.
  - Oké. Akkor este találkozunk! Most lépek! Ethannel, Jay-el és Aliciával a Hookba megyünk!
  - Jó szórakozást! - intett az elsuhanó lány után Mel.
Melissa vegyes érzelmekkel várta az estét. Egyrészt vágyott egy kicsit lazulni, másrészt rettegett, hogy Bev nem mondott igazat, és mégis felbukkan a klubban Jay. Nem akart szembetalálkozni vele, idő kell, míg túl lesz rajta, ha sikerül-e valaha egyáltalán.
Mikor hazaért egy cetli várta az asztalon az anyjától. Azt írta, délben bezárta a butikot, mert elutazott hosszú hétvégézni Dave-vel Denverbe, és csak vasárnap este érnek haza.
Melissa nem bánta, hogy magányosan kell töltenie a hétvégét. Jobb, ha az anyja nem látja, milyen siralmas állapotban van, úgysem tudná megmagyarázni az okát.
Bekapcsolta a tévét, a hűtőből kivett egy doboz milánói makarónit, és miután felmelegedett a mikróban, a kanapén kényelembe helyezte magát, és ott lapátolta magába, miközben a True Blood egyik részét nézte. Békésen telt a délutánja. Este hétkor engedett magának egy kád forró, habos vizet és abban lazulva készült az estére. Mikor már a víz kihűlt és a talpa olyan ráncos volt, mint egy fonnyadt alma, kiszállt, megtörölközött és bekente magát mandulás testápolóval tetőtől talpig. Magára tekert egy törölközőt és mezítláb, nedves hajjal csattogott be a szobájába.
Fekete melltartót és tangát vett fel, aztán tanácstalanul állt meg a szekrénye előtt. A tartalma nem villanyozta fel, mert tudta, semmi dögöset nem talál benne, ahogy azt Beverly kérte. Hosszú keresgélés után egy szűk fekete szoknyára esett a választása, de a kis darab nem volt épp szexi, mert térd felett ért, de tőle már ez is merésznek számított. Fekete harisnyát húzott fel hozzá, és két centis sarkú, lakkozott cipőt. Már csak egy felsőt kell találnia hozzá, ami nehezebb lesz. Nagy dilemmák után egy barna, piros és sárga virágmintás, fodros, rövid ujjú kis ingre esett a választása. Biztos volt benne, hogy Bevnek nem fog tetszeni, de ebben legalább jól fogja érezni magát. A szemét erőteljesebb fekete ceruzával húzta ki, szájára csillogó szájfényt kent. Alapozóra nem volt szüksége, fehér bőre olyan volt, akár a selyem, az izgalomtól némi piros árnyalattal. Kár lett volna elrontani színezett púderekkel. Már csak a hajával kellett kezdeni valamit. Nem akarta unalmasan leengedni, vagy egyszerű lófarokba kötni a tarkójára, így némi habozás után egy piros vastag hajgumival a feje tetejére tromfolta, pedig sosem hordta így a haját. Fújt még magára némi parfümöt, aztán alig ivott meg egy pohár kávét, máris dudált a ház előtt Will.
Mel gyorsan felkapta kis fekete kézitáskáját, bezárta a lakást. Gyors léptekkel szaladt a piros telepjáróhoz, aminek ezúttal fel volt húzva a teteje. Will fekete pólóban és farmerben feszített a kormány mögött, mellette Brenda csodálatosan nézett ki. A szőke szépségnek krokodilfonással volt hátra fogva a haja, és rikító narancssárga csőruhát viselt. Mel női szemmel is csinosnak tartotta. Biztos volt benne, hogy ő sosem tudna felvenni egy ilyen szűk, mini ruhát. Neki melle sem volt, ami fenntartotta volna a pánt nélküli darabot, de Brenda lélegzetelállítóan nézett ki benne. Nagyszerűen összeilletettek a jóképű Will-lel.

  - Jó a hajad. - mosolygott Melre Brenda, miután vidáman üdvözölték egymást.
  - Szerintem is. - bólogatott Will, miközben visszakormányozta a kocsit a péntek esti forgalomba. - Gyakrabban kéne így hordanod.
  - Ö... köszi. - hálálkodott Melissa, és lesütötte a szemét. - Bár nem valószínű, hogy a ruhám el fogja nyerni Beverly tetszését. Azt kérte legyek szexi, de őszintén szólva nincsenek kihívó ruhadarabok a szekrényemben.
  - Ne törődj a banyával! - vigyorgott a visszapillantó tükrön keresztül Will. - A lényeg, hogy te jól érezd magad abban, amit viselsz! Tojd le a liba véleményét!
Brenda idétlenül felvihogott.
  - Igaza van a drágámnak, mert én is ezt akartam mondani, csak kevésbé nyersen. Én se kedvelem túlzottan Beverly-t, mert néha csinál olyan dolgokat, amivel kiveri a biztosítékot, de azért nem rozsszándékú lány.
  - Ma én is erre a következtetésre jutottam. - mosolygott Melissa. Már cseppet sem bánta, hogy kimozdult otthonról. Brendáékkal mindig is jól érezte magát. Már javában beindult az éjszakai élet a város szívében, amikor Will a lámpafényben óvatosan előzgette az előtte haladó lassú autókat. Hirtelen Brenda hátranyújtott Melnek egy literes narancs kólás üveget.
  - Igyál, csajszi, ettől jobb kedved lesz!
Melissa gyanakodva nézett a palackra. A kóla ártatlannak tűnt, de barátnője szavai óvatosságra intették. Ha sima üdítő lenne, attól nem lenne jobb kedve. Mégis legyőzte az ellenállását és elvette az üveget. Ma jól akarta érezni magát.
Az első pár korty után rá is jött, hogy valójában vodka is van keverve az üvegbe. Nem volt rossz íze, így bátran meghúzta.
  - Hé! Be akarsz rúgni, mielőtt odaérünk? - kiáltott rá Will, fél kézzel elengedte a kormányt, és megpróbálta elvenni a mohón kortyoló lánytól az üveget.
  - Csak jól akarom érezni magam. - közölte Mel felvidulva, és a magasba tartotta az üveget, hogy Will ne érje el. - Brenda, mondd meg neki, hogy ne atyáskodjon. Bírom a vodkát!
  - Ha te mondod... - sóhajtott a fiú, de azért a tükrön keresztül bizonytalan pillantást vetett a lányra. - Na jó, megengedem, hogy megidd a részem, mivel én vagyok a sofőr, józannak kell maradnom. Majd én vigyázok rátok, ha alaposan beisztok!
  - Ne félts te minket, édes Will! - intette le Brenda. Hátra fordult és elvette barátnőjétől az üveget. Ő is jócskán meghúzta. - Mellel nem most kezdtük a piálást, de mindig ésszel ittunk!
  - Így van! - bólogatott Melissa, és addig nyújtózkodott előre, míg vissza nem szerezte az alkoholos italt. - Még senki sem látott minket hányásban fetrengeni, mert tudjuk, hol a határ. Ma viszont szükségem van az alkohol jótékony, felejtő hatására, és semmi és senki sem gátolhat meg abban, hogy kirúgjak a hámból!
Melissa ünnepélyesen a magasba emelte az üveget és megint meghúzta. Az út végéig már ki sem adta a kezéből és jó felét elnyalogatta. Will nem aggodalmaskodott tovább, sejtette, hogy a lány szerelmi bánattal küzd és hagyni akarta, hogy kitombolja magából a belső feszültséget.
Nemsokára elértek a Retro Clubhoz. A berendezés fekete volt és modern, a falakat szürke csillogós tapéta fedte be, ami visszatükrözte a diszkógömbök színes fénycsóváit.
A hely elég népszerű volt, így nagy volt a tolongás odabent. Alig tudtak együtt maradni, amikor a bárpult felé tolakodtak, ahol már Beverly és Ethan koktélt iszogattak. A zene olyan hangosan üvöltött, hogy Melissa a talpa alatt is érezte a dübörgést, és az egész testében a rezgéseket.
Kellően lazának és gondatlannak érezte magát, hála a kocsiban elfogyasztott fél üveg itókának. Mikor felismerte, hogy egy Michael Jackson szám szól, rájött, miért Retro Klub a mulató neve. Örült, hogy egész este régi zenékre fognak csörögni.
  - Sziasztok! - harsogta vidáman Beverly, mikor odaértek hozzájuk. A lány fekete hosszított, bő szabású tunikát viselt apró, fehér rövidnadrággal, és térdig érő fehér, pántos szandállal. Igazi bombázó volt, szőke haja ezer színben pompázott a diszkófényben.
  - Isztok ti is kókuszkoktélt? - kérdezte barátságosan a szürke szűk pólós és lyukacsos farmeres Ethan, aki a pulton könyökölt.
  - Nekem megfelel. - mosolygott Brenda.
  - Én csak egy sört iszom, mert vezetek. - közölte Will, és felültette Brendát az egyetlen szabad bárszékre maga mellé.
  - Én meg valami ütősebbet kérek. - harsogta élénken Melissa. - Mondjuk brandyt!
  - Az igen. - vigyorgott a borzos üstökű Ethan.
Beverly végre felfogta, hogy Melissa is ott van. Kritikus szemmel mérte végig a barna lány szerelését.
  - Komolyan, Melissa! Ezt nevezed te dögös szerkónak? Nem találok szavakat, annyira uncsi a ruhád! - füstölgött a szöszi.

Melissa megszégyenülve elpirult.
Will sietett a segítségére.
  - Hagyd már, Bev! Ha egyszer így érzi jól magát! Örüljünk, hogy eljött.
  - Ez akkor is abszurd! Amíg megérkeznek az italok, gyere Brenda, vigyük ki a lánykát a mosdóba, és javítsuk fel egy kicsit a kinézetét!
Melissa még fel sem fogta mi történik, Bev máris maga után ráncigálta a bártól balra nyíló női mosdó felé. Brenda nevetve szaladt utánuk.
Senki nem tartózkodott a helyiségben, így a lányok zavartalanul nekiláttak Melissa átalakításának. Mel a pia hatására kellően tompa volt és hagyta, hogy Beverly feltupírozza felfogott haját, Brenda pedig élénk pirosra fesse a száját és sötétbarna szemkihúzóval hangsúlyozza a szemét.
Bev arra vetemedett, hogy felhúzta a szoknyáját a hóna alá, hogy sokkal rövidebb legyen. Mikor a blúzát összecsomózta a hasán és kigombolta a felső három gombját, Melissa felháborodva kiáltott fel.
  - Elég már! Szajhát csináltok belőlem! Különben is, ha ki is gombolod a felsőm, csak a nagy semmi van alatta. Kár mutogatni a lapos testem!
  - Ne légy csacsi! Már a pucér bőr látványa is megvadítja a pasikat. - mosolygott rafináltan Beverly, miközben újabb merényletet követett el. Fekete válltáskájából elővett egy apró hajtűt és kilyukasztgatta Mel harisnyáját. Még jól ki is tágította a hasadásokat. Melissa megbotránkozva nézett extravagáns és szégyentelen kinézetére. Be kellett ismernie, hogy a lányok csodát műveltek vele. Brenda sminkje kiemelte a szemét, és vagány külsőt kölcsönzött neki a bozontos hajjal, míg Beverly szoknya, blúz és harisnya ötlete dögös vamp csajt csinált belőle. Mintha nem is ő nézett volna vissza a tükörből. Bár egy kicsit zavarta, hogy a kigombolás szabadon hagyta az egész bőrfelületet a melle között, próbált erről megfeledkezni. Bev, mintha megérezte volna mire gondol, leintette.
  - Ne is gondolj rá, hogy begombold, amikor nem figyelek, mert leszakítom! Dögös bigét faragtunk belőled, és úgy is kell viselkedned!
Brenda előkotort a táskásából egy hosszú láncos, háromszög alakú kék köves medált és Melissa nyakába tette. Az ékszer pontosan belógott Melissa két melle közé, és ez csak még jobban a dekoltázsára terelte a figyelmet.
  - Én így nem megyek ki! - mutatott az ajtóra bizonytalanul Mel.

  - Ó, dehogynem! És sokat fogsz inni, hogy feloldódj! Majd mi magtalanítunk bulizni! - közölte határozottan Beverly.
Melissa belátta, hogy nincs értelme tovább vitázni, a lányok úgysem hagyják, hogy hazarohanjon.
  - Hát jó... jöjjön, aminek jönnie kell!
  - Kicsit lelkesebben, ha lehet! - vigyorgott Brenda, és kivonszolta Melissát a zajos terembe. - Irány piálni!
A három lány visszasétált a fiúkhoz. Ethan és Will megütközve nézett az új külsejű Melissára, s a lány ettől szeretett volna azonnal a föld alá süllyedni.
  - Ejha... micsoda változás! - jegyezte meg Ethan, aki a lány elé tolta a kért italt.
  - A női praktikák... mintha nem is ugyanaz a csaj lennél, aki fél órája beszállt a kocsimba. - mondta Will is, és szeme megakadt Melissa dekoltázsán.
Brenda nevetve bújt mellé, és játékosan nyakon verte, de épp csak meglegyintette egy kicsit.
  - El a szemekkel! Tessék rám koncentrálni!
  - Ezt kérned sem kell. - ölelte át kedvesét Will.
  - Nekem pedig sok piára van szükségem, hogy elmúljon belőlem a merevség. - mondta Mel, és máris leintette a csapost, hogy újabb brandyt kérjen.
Telt múlt az idő, Melissa egyre több felest gurított le, és egyre jobban érezte magát. Az alkohol elhitette vele, hogy valóban olyan dögös csaj, mint ahogy kinéz, és egyre nagyobb vehemenciával vetette magát a parkettre és vonaglott a régi, klassz slágerekre. A pia elfeledtette vele Jay-t, a valóságot és azt, hogy valójában csak egy szürke kisegér. A táncparkett ördögének képzelte magát, és vihogva ment táncolni minden sráccal, aki elcsalta őt barátnői gyűrűjéből. A lány csak táncolt és bulizott, eszméletlenül jól érezte magát. Meg is fogadta, hogy gyakrabban fog inni és bulizni, hisz minden szebb és izgalmasabb ebben az állapotban. Amikor már alig állt a lábán, mert elfáradt a sok ugrálástól, a bárpulthoz ment, ahol Beverly és Ethan ölelkezett. Fáradtan és esetlenül kapaszkodott fel egy szabad bárszékre. A hangulata még mindig a plafont verte.
  - Hú... kész vagyok! Nem is tudom, mikor táncoltam ennyit utoljára!
  - Örülök, hogy nem bántad meg, hogy velünk tartottál. - mosolygott Bev, akinek már szintén piros volt az orcája a sok elfogyasztott koktéltól.
  - Naná, hogy nem! Jöhetünk máskor is! - harsogta Mel gyorsan forgó nyelvvel, és rendelt magának egy citromos koktélt. Érezte, hogy már nem szabad erősebbet innia, de szomjas volt. Nem akarta kidobni a taccsot a nap végén.
  - Nem akarlak elkeseríteni, kicsim, mert látom, hogy jó kedven van, de van itt valaki, akinek nem biztos, hogy örülni fogsz. - mondta Bev borús arccal, és a bárpult vége felé nézett, jelezve Melnek, hogy arra keresse, akit lát.
  - Jay? - kérdezte Melissa rosszat sejtve, de nem mert arra nézni, amerre barátnője mutatott. A gyomra görcsbe rándult, a fejét elborító ködön keresztül is érezte, hogy rátör a rettegés. Nem akarta, hogy a fiú ilyen állapotban és külsővel lássa.
Beverly felnevetett.
  - Miért nem lepődök meg, hogy még becsiccsentve is ő az első gondolatod? De nem ő az! - bökött a poharával ismét Mel háta mögé Bev.
Melissa megkönnyebbülten fellélegezett. Bárki is az, nem lehet szörnyű, ha nem Jay az! Összeszedte magát, és a mutatott irányba lesett. A bárpult végében Scott ült, whiskys pohárral a kezében és érdeklődve viszonozta a lány pillantását. Melissa felvont szemöldökkel nézett a piros, ujjatlan pólós és fekete nadrágos fiúra. Fekete haja csillogott a színes fényben, sötét szeme megfejthetetlen tűzzel villant a lányra. Melissa megborzongott, mert zavarta az egyértelműen kétértelmű és merész szempár. Csak nézte a srácot, és nem tudta, mit kéne tennie.
Scott biztatásnak vehette a lány kíváncsi pillantását, mert lepattant a bárszékről és odasétált hozzájuk. Le sem vette a szemét a lányról, amikor odakönyökölt poharával a kezében Ethan és Melissa közé.
  - Kicsi a világ, hogy mind itt vagyunk. - jegyezte meg a fiú, miután üdvözölte a kis csapatot.
  - Mostanában ez a legnépszerűbb hely. - mondta

teljesen feleslegesen Bev, mert a srác figyelmét csak Melissa kötötte le.
  - Meghívhatlak egy italra? - mosolygott csábítóan a copfos lányra Scott.
Melissa magában elismerte, hogy a srác piszok jól néz ki feszülős pólójában és elbűvölő mosolyával. Hogy nem vette ezt eddig észre? A teremben sok lány nézett rá irigykedve, amiért ez a díszpéldány őt szúrta ki. Úgy gondolta, egy italból még nem lehet gond.
  - Persze. Azt kérem, amit te is iszol. - mosolygott barátságosan Mel.
Scott kikérte neki a whiskyt, így lemaradt Bev hüledező pillantásáról és Ethan homlokráncolásáról. Nem akarták elhinni, hogy Melissa, aki foggal körömmel harcolt a nagyképű macsó ellen, most hirtelen italozni készül vele.
  - Milyen jól nézel ki ma este. - jött a bókkal Scott, amikor a lány elé tette a borostyán színű, jégkockás italt.
  - Köszi. - kapaszkodott a pohárba Mel, hogy abból merítsen bátorságot. Maga sem értette, mi ütött belé. Úgy érezte, adnia kell egy esélyt ennek a jóképű fiúnak, de nem tudta, hogy kezdjen hozzá. Sosem tudott flörtölni, dögös külső ide vagy oda, idétlenül érezte magát. Talán könnyebb lenne elfelejteni Jay-t, ha esélyt adna egy olyan srácnak, aki egy éve oda van érte. Az csak hab a tortán, hogy Scott Jenningson a teremben a legdögösebb fickó. Eleget élt már bezárva, önkéntes magányban, itt az ideje, hogy nyisson mások felé. Sosem adott Scottnak igazán esélyt, és most az alkohol hatására nem érezte, hogy ez hiba lenne. Minden lány álma egy csinos szépfiú, aki oda van érte. Miért lenne ő kivétel?
  - Gyakran jársz ide? - kérdezte Melissa, s magában szidta magát, hogy egy ilyen banális, egyszerű kérdéssel jött elő, de nem jutott jobb az eszébe.
  - Most vagyok itt másodjára. - felelte a fiú, s szeme zavartalanul időzött a lány mély dekoltázsán. - Viszont téged nem láttalak még itt, sem máshol. Nem vagy egy bulizós típus...
  - Hát nem... de egyszer mindent el kell kezdeni. - mosolygott Mel, s maga is meglepődött, milyen könnyen jön ez a flörtölés dolog. Fog ez menni!
  - Van kedved táncolni?
  - Van. - nevetett a lány. Felhajtotta a pohara tartalmát, aztán habozás nélkül fogadta el Scott kinyújtott kezét.
A D.J. éppen egy ősi számot játszott be a Modern Talking-tól a " You're My Heart You're My Soul"-t. Melissának melege volt a whiskytől, de átérezte a zenét és felvillanyozva simult Scott izmos karjaiba, és lötyögött vele a zene érzéki dalalmára. Kicsinek és elveszettnek érezte magát a hatalmas karokban, mégis jó érzés volt. Néhány számot végigtáncoltak. a Ghost, Dirty Dancing és egyéb régi filmek slágereiből összemixelt zenékre, és Melissa egyre jobban élvezte Scott közelségét. A Grease betétdalaira nevetve, őrült rocky-t jártak, aztán kifulladva dőltek ismét egymás karjaiba az I Will Always Love You című érzelmes balladára. Melissa alkoholtól túlfűtve, merészen tapogatta és simogatta Scott tökéletes és kemény felsőtestét. El sem hitte, hogy ez ekkora hatással van rá. Valamiért tetszett neki, hogy a fiú ennyire az ellentéte, kemény, erős, nagy és forró, míg ő kicsi, puha és néha a hideg futkosott rajta, annak ellenére, hogy a túlzsúfolt helyiségben mindenki izzadságtól csatakos volt. Scott megint felbátorodott a lány viselkedése miatt, s óvatosan csókot nyomott a lány szájára lassúzás közben.
Melissa felnyögött, amikor megérezte ajkán a határozott szájat. Ki volt éhezve a szeretetre, a törődésre, a gyengédségre és annak ellenére, hogy sosem kedvelte igazán Scottot, engedett a testének és ahelyett, hogy eltolta volna, megragadta a fiú pólóját a nyakánál, és magához húzta a fejét, hogy elmélyítse a csókot. A fiú nagy sóhajjal szorította magához az apró testet, feltört belőle az évek óta visszafojtott vágyakozás. Mindenről megfeledkezve belefeledkeztek a forró csókba...

Brenda és Will megunta a táncot, és akkor huppantak le Beverly-ék mellé, amikor Mel és Scott csókolózni kezdtek. Brenda meghökkenve lökte oldalba a másik szöszit.
  - A büdös francba! Mit csinál ez a lány? Mit keres Jenningson szájában?
  - Én is totál kiakadtam rajta! - mondta Bev, és rosszallva rázta a fejét. - Azt mondtam pasizzon be, de hogy pont Scottot találta meg... Ha most együtt hazamennek, holnap utálni fogja magát. Túl sokat ivott! Nem tudja, mit csinál!
   - Ahogy a forró helyzetet elnézem, könnyen lehet, hogy igazad lesz, Bev. - jegyezte meg Will. Mást nem mert hozzáfűzni, mert Brenda egész este szekálta, amiért megbámulta Melissát. Ha most mást is mond, a barátnője megint hisztizni kezd, pedig oka sincs rá. Kedveli Melissát, de eddig sosem látta meg benne a nőt.
  - Nem akarom, hogy Scott megrontsa a barátnőm! - kapaszkodott Will karjába kétségbeesve Brenda. - Valaki csináljon valamit! Jaj, istenem! Nézni sem bírom! - fordult el a párocska felől a lány, mert Scott egyértelműen hevesen tapogatta a kábult lány mellét és fenekét. - Azt a mindenit!
  - Az ő élete, szerintem nem örülne, ha beleszólnánk. Én már csak tudom, akárhányszor megtettem, baj lett belőle. - harapdálta pirosra festett ajkait Beverly.
  - Akkor nézzük tétlenül, hogy baromságot csinál? - kérdezte Brenda utálkozó képpel.
  - Nincs más választásunk. Hadd kövesse el a saját hibáit... Túl nagy vehemenciával vetette magát az életbe és lehet, hogy ez az én hibám. - ismerte el csüggedten Beverly.
  - Rinyagépek, majd én intézkedem! - mosolygott Ethan, és előhúzta a farzsebéből a mobilját.
  - Mit akarsz csinálni? - kérdezte elkerekedett szemekkel Bev.
  - Majd meglátjátok! - vigyorgott talányosan Ethan. Tárcsázott is, és arrébb sétált a pult végébe, hogy a többiek ne hallják, kivel, és miről beszél.

Jay bealudt a kanapén, miközben valami unalmas dokumentumfilmet nézett. A mobilja gitárszólama ébresztette, és káromkodva tapogatózott a párna alá rajtett telefonért.
  - Mi van? - morogta mogorván, mert leolvasta a kijelzőről, hogy lökött Ethan zaklatja, éjjel egy után.
  - Vészhelyzet van! Ide kell jönnöd!

Jay utálta, amikor a haverja parancsolgat neki, azt meg még jobban, hogy nem tudta, miről van szó.
  - Hova? Minek?
  - A Retro Clubba. Itt bulizunk, tudod, mondtam.
  - Leszarom, hogy mulattok, nincs kedvem bulizni. Csak aludni akarok! - zsörtölődött Jay. A hátára fordult, és fél kézzel hátratúrta arcába lógó haját.
  - Mindjárt felébredsz, ha elmondom, mi folyik itt. - közölte Ethan. Alig tudta túlkiabálni a háttérzenét és üvöltöző tömeget.
Jay meg tudta volna fojtani, amiért rébuszokban beszél. Nem volt kedve az éj közepén találós kérdéseket fejtegetni.
  - Na köpd már ki, ha felkeltettél!
  - Oké. - Ethan a hatás kedvéért tartott pár másodperc szünetet. - A babádat épp Jenningson próbálja becserkészni! Ha nem jössz ide, a kretén lesz az első a kis csaj életében, nem te!
Beletelt néhány másodpercbe, míg Jay felfogta, miről beszél piás haverja. Tehát a buli elfajult, és Melissa összegabalyodott a nyálas Scott-tal. Magában cifrán káromkodott, de nem akarta kimutatni, hogy ez mélyen érinti.
  - Nem érdekel, ha megerőszakolja. - nyögte végül, mert Ethan válaszra várt.
  - Erőszakról szó sincs. Melissa a drága, olyan részeg, mint a csacsi, és meg van szédülve. A kis kretén épp ezt próbálja kihasználni! Legyen eszed, Amstrong! Ha számít neked egy kicsit is a csaj, idejössz és megakadályozod, hogy az a vadbarom részegen megfektesse! Komolyan ilyen sorsot szánsz neki?
Jay már nem titkolta haragját, csúnya szitkokkal átkozta Scottot. Az igaz, hogy eldöntötte, túlteszi magát Melissán, de mégsem akarta, hogy egy vadbarom a sárba tiporja a kis bolond szűzlány ártatlanságát. Ettől jobbat érdemel, mindenkinél jobbat!
Nem hadakozott tovább, közölte Ethannel, hogy amint tud ott lesz, és már rohant is fejvesztve a kocsihoz. Remélte, nem fog elkésni és odaér, mielőtt a gaztevő az ágyába csábítja az öntudatlan kislányt. Még ha Melissa nem is fogja ezt neki megköszönni, talán egyszer belátja, hogy kell valaki, aki megóvja attól, hogy elkövesse élte legnagyobb hibáit.

Rekordidő alatt végigsöpört a kihalt városon, és szinte húsz perc alatt odaért a klubhoz. Nem érdekelte, hogy alvástól gyűrött rajta a póló, és hogy egy ezer éves, viseltes nadrág van rajta, bekéredzkedett a mulatóba, aztán a tömeget pásztázta, sötét szemekkel. Látta, hogy Ethanék gondterhelten ülnek a bárpultnál, de nem törődött velük, mert ekkor megpillantotta Melissát egy óriási piros festmény mellett, a falhoz lapulva összetapadva smárolt Scott-tal.
  - Melissa drágám! Hát így engedjelek el egyedül bulizni? - állt meg Scott háta mögött, mellén összefont karral Jay. A hangja magabiztos volt, pedig korántsem érezte magát annak. Nem tudta, mi fog történni. Hisz Melissa amúgy is kiszámíthatatlan, most hogy beivott, még inkább nem tudta, mire számítson tőle. Ráadásul Scott kétszer akkora volt mint ő, csak abban bízhatott, hogy az alkohol hatására tompultak a reflexei, ha esetleg verekedésig fajulnak a dolgok.
  - Jay! - a lány ledermedt, s egy pillanatra felcsillant a szeme, mielőtt el tudta volna rejteni az érzéseit. Eltolta magától Scottot és kérdőn, gőgösen nézett az imádott kék szempárba. - Mit keresel te itt?
  - Hiányoztál! Sose menj többet bulizni nélkülem, angyalom! Majd meghaltam, hogy nem tudom, mit csinálsz! Gyere velem haza, és vigasztalj meg!
Jay felettébb mulatságosnak tartotta, hogy a lány részeg agya nem tudja felfogni, hogy miről is beszél ő. Vicces a helyzet, hisz csak Scott kedvéért adta elő ezt a színjátékot. Míg a lány látszólag zavartan meredt egyik fiúról a másikra, és azt sem tudta, hol van és mi az igaz, Scott magához tért és értetlenül fordult Jay felé.
  - Azt akarod mondani, hogy te és Melissa egy pár vagytok?
  - Hát persze! Nem tudtad, barátom? - adta elő magát erőltetett jókedvvel Jay. - Még a múlt héten jöttünk össze az élkülönítőben. Tudod, Melissa már nem olyan jó kislány, mint amilyennek gondolod. Kicsábítottam a tetőre, és az őr egyértelmű helyzetben talált minket. Emiatt büntit kaptunk, de kicsit sem bánjuk, mert ez hozott össze minket.
  - Igaz ez? - nézett kételkedve a kábán hallgató lányra Scott.
  - Igen. - nyögte Melissa, de csak azt fogta fel, hogy a csúfos tetős sztoriról van szó, és az tényleg igaz volt. A többi szó nem nagyon jutott el a tudatáig, elkábította Jay hirtelen felbukkanása és a tudat, hogy miatta volt itt. Hát csak számít neki valamennyire?
  - Na ugye? - mosolygott Jay győzedelmesen. - Gyere haza, édesem! Mára már kiszórakoztad magad! - kérte a fiú és kinyújtotta a kezét Mel felé. Közben szuggerálva, és könyörögve nézett a lányra. Ezen múlott minden, ha a lány megfogja a kezét, mert bízik benne, akkor végre a jelét adja annak, kit és mit akar, ha nem, csúfos kudarcot vall, és mehet haza egyedül, nyalogathatja a sebeit. Jay torkában dobogó szívvel várta, hogy a lány megtegyen egy apró mozdulatot. Most minden eldől. Vagy elfut, vagy elfogadja....

Melissa már nem tudta hol van, nem hallotta a zenét, nem látta a villódzó fényeket, és elfelejtette, hogy az előbb még Scott karjába simult. Lelke, teste és szíve nagyon is tudatában volt még a ködön keresztül is, hogy Jay ott van. Ragyogó szeme mágnesként vonzotta, és tett felé egy bizonytalan lépést. Esetlenül kinyújtotta felé a kezét, de Jay karja távoli volt, viszont a fiú utána kapott, sóhajtva a mellkasára vonta, és a fejéhez nyomva az állát, mélyeket lélegzett. Győzött és kiélvezte a csodálatos pillanatot. Az ölelés rövid volt, de meghitt. Jay gyorsan kiterelte a lányt a helyiségből, de az előtérben annyira imbolygott a lány az apró sarkú cipőben, hogy nem lacafacázott, az ölébe kapta, úgy vitte a kijáratig. Az ajtóban köszönetet mondott a biztonsági őröknek, amiért beengedték, közölte, hogy megvan a madárka, aztán betette az elalélt lányt a kocsiba.
Melissa félálomban, és gyengén elnyúlt az ülésen, azt sem vette észre, hogy Jay bekapcsolja a biztossági övét. A srác indított, de leengedte a kocsi tetejét. Jövet felhúzta, hogy védekezzen a langyos éjszaka huzatától, de most úgy gondolta, jót fog tenni a friss és csípős levegő a megszédült kis bolondnak. Miközben a lány félrecsúszva feküdt az ülésen csukott szemmel, Jay zavartalanul gyönyörködhetett benne. Mennyivel másképp nézett ki most, ezzel a vad frizurával, sminkkel és laza öltözékkel, mégis jobban tetszett neki a hétköznapi, valódi, megközelíthetetlen Melissa. Nem tudta, mi késztette a lányt arra, hogy ma ennyire elengedje magát, de bármit megtett volna, hogy ez ne forduljon elő többet, vagy legalábbis csak akkor történjen ilyen, ha ő mellette van, hogy vigyázzon rá. Bárhogy is próbálták tagadni, nem tudnak meglenni egymás nélkül, ezt bizonyítja a ma este is. Hisz tisztában volt vele, hogy Ethan kikkel bulizik ma este, mégis távol akart onnan lenni, ezért döglött otthon a tévé előtt. Hagyni akarta, hogy a lány a saját életét élje, de az, hogy most mégis itt vannak együtt, azt bizonyítja, hogy hiába hadakoznak. Melissa gondolkodás nélkül, részegen, ösztönösen mondott igent minden hazugságára, hisz valójában ugyanazt akarja, amit ő. Őt akarja, nem Scottot és nem is mást, s ez boldogsággal töltötte el. Itt lenne az ideje, hogy ezt tudomásul vegyék. A lányék lakásáig ide-oda cikáztak a gondolatai. Egyszer rábeszélte magát, hogy kezdjen mindet elölről ezzel a kis nyuszival, másszor lebeszélte magát, mert semmi jó nem sülne ki belőle.
De amikor lassan leállította kocsit a kis sárga ház előtt, és gyengéden megérintette a lány arcát, hogy felébressze, minden borús gondolat elszállt a fejéből.
  - Melissa.... drágám... hazaértünk. - közölte a lánnyal akadozva.

Mel szeme csak nagyon lassan nyílt ki. Mikor közvetlenül maga előtt látta az álmában oly sokat látott szempárt, az arca felragyogott az örömtől, és ösztönösen a nyaka köré fonta a karját és még a lábát is rátekerte valahogy, mint egy csimpaszkodó kis majom.
   - Jay... Jay... - csak ennyit suttogott, és örömittasan simult a fiúhoz.
A srác felnyögött, mert pokolian vágyott arra, hogy a lány így viselkedjen, de mégsem örülhetett igazán. Tudta, hogy Melissából az alkohol beszél, és ez hozza ki belőle titkos vágyait. Nem engedhet neki, mert mindketten meg fogják bánni.
  - Igen, itt vagyok. - súgta Jay, és egy pillanatra a lány nyakába fúrta az arcát. Belélegezte csodálatos illatát, aztán erőt vett magán és picit eltolta magától. - Hazahoztalak, szívecském! Beviszlek, és ágyba duglak!
  - De jó! - kuncogott a lány, és apró keze végigpásztázott Jay barna, gyűrött pólóján. Simogatása nagy hatással volt rá. Kapkodva szedte a levegőt, de muszáj volt uralkodnia magán, és megőrizni a nyugalmát.
  - Hol a kulcs? - kérdezte a fiú.
  - A... a... táskámban, azt hiszem. - vihogott a lány, és kirángatta maga alól az apró tatyót.
Jay elvette tőle, és a műszerfal tompa fényében elkezdte átkutatni a táskát. Szitkozódva átkozta a női hóbortokat, mert minden a kezébe akadt csak a kulcs nem: mobil, kis csomag zsebkendő, szemceruza, rúzs, tampon és miniparfüm. Jó egy perc múlva akadt csak a kezébe a kulcs, de addigra a lány már édesdeden aludt. Káromkodva lökte ki a lábával a kocsiajtót, megkerülte a járművet, majd a derekánál fogva óvatosan, és esetlenül kisegítette a lányt. Az apró teremtés meglepően nehéz volt most, hogy elengedte magát, de összeszorított fogakkal emelte újra az ölébe. Halkan, szerencsétlenkedve nyitotta ki az ajtót, és mikor belépett a nappaliba, kicsit beverte a lány fejét az ajtófélfába. Megint csúnya káromkodások közepette igyekezett nem csapni zajt, nehogy felébressze a lány anyját. Még csak egy dühöngő mama hiányzott volna neki ma este.
  - Melissa... merre van a szobád? - kérdezte a lánytól, mert a véletlen fejbekólintástól kezdett magához térni.
A lány nyöszörögve nyitotta ki a szemét, megemelte a kezét, és rámutatott kuckója ajtajára.
Jay határozottan megindult az ajtó felé, de hogy elkerülje az újabb balesetet, a földre engedte a lány lábát és megpróbálta a derekánál fogva megtartani, de az úgy dülöngött, mint egy élettelen rongybaba. A derekánál fogva vonszolta be a szobába és a holdfényben azonnal észrevette a hatalmas ágy körvonalát. Fellélegezett, mert célt értek úgy, hogy a dühös anyuka nem ordította le a fejüket. Még egy lépést tett az ágy felé, aztán lehajolt, hogy lehúzza Melissa lábáról a cipőt. Nem számolt vele, hogy ez a mozdulat mihez vezet, mert a lány elvesztette az egyensúlyát, eldőlt, de az utolsó pillanatban még megragadta a karját, így Jay-t szó szerint magával húzta az ágyra.
Hangos puffanással kötöttek ki mindketten az ágyon. Melissa a döbbenettől, vagy az alkoholtól hangosan nevetni kezdett.
  - Sss, te kis dili! Felvered anyukádat! - figyelmeztette Jay haragosan.
  - Azt kétlem! Denverbe utazott a pasijával. - vihorászott a lány. Felettébb mulatságosnak tartotta a helyzetet.
  - Basszuskulcs! Mondhattad volna hamarabb is! - zsörtölődött a srác. Haragosan nézett az alatta fekvő lányra. - Megkímélhettél volna egy gyenge szívrohamtól. Folyton azt vártam, hogy jön és leordítja a fejünket.
  - Nem fogja. A ház az enyém... - Melissa szeme diadalmasan villogott, és megint átölelte a fiú nyakát. - Vagyis a miénk! - Mel szeme elsötétült, Jay nyakához hajolt, s forró lehelettel és testtel csókolgatni kezdte a nyakát. - Maradj velem, Jay! Veled akarok lenni.... Kérlek... kérlek... maradj éjszakára!
Jay testén heves remegés futott végig. Minden vágya az volt, hogy teljesítse a lány kérését, hallgatni akart a testére, de az esze azt súgta, nem lenne jó vége, ha most összegabalyodnának.
  - Melissa... nem tudod, mit beszélsz! - szólt a lányra erélyesen Jay, de mégis képtelen volt elszakadni a lánytól.
  - De igen, tudom!... Akarlak, Jay! Most és mindig! - hadarta a lány akadozva. Vágytól és alkoholtól eltompulva feszítette a testét a fiúéhoz és a hátát, vállát simogatta.
Jay agyát és testét elöntötte a vágy, elvesztette az önkontrollját, és száját olyan hévvel tapasztotta a lányéra, hogy mindketten beleszédültek. Sóhajtozva és zabolátlan szenvedéllyel tapadtak össze, csókolóztak önfeledten. Egymás testét simogatták, ahol csak érték. Megszűnt a külvilág. Jay nyögve fúrta az ujjait a lány hajába, amiből valamikor kicsúszott a gumi. Erősen megmarkolta a lány tarkóját és a csípőjét, hogy fel tudjon ülni. Melissa úgy fonódott rá, mint a korhadt fára a borostyán, nem akart elszakadni tőle. Jay felforrósodott testtel ölelte a lányt, simogatta, ahol csak érte, miközben Mel hátratúrta a saját haját, hogy ne akadályozza, amikor a srác nyakát kezdte harapdálni. Jay kéjesen felnyögött, akarta a lányt, mindennél jobban.

Melissa gátlásait feloldotta az alkohol, cseppet sem tűnt tapasztalatlan szűzlánynak. Céltudatos mozdulatokkal járta be tenyere a fiú mellkasát, hasát és végül a farmer korcánál is elidőzött a keze. Mikor egy határozott mozdulattal szétrántotta saját blúzát, és a gombok pattogva elrepültek, Jay magához tért a mámortól és elkapta a lány kezét, amikor az le akarta rántani magáról a blúzt.
  - Ne merészelj levetkőzni! - lehelte a lány szájába minden erejét összeszedve Jay. Ezt a csatát nem akarta elveszíteni.
  - Miért? Nem akarod? - búgta a lány, és nyelvét Jay fülébe dugta, amivel majd megőrjítette őt.
  - De igen, nagyon is... de részeg vagy! - közölte a fiú, miközben hevesen kapkodott levegő után. Egy kicsit eltolta magától Melissát, hogy a szemébe tudjon nézni. A lány lábai még mindig a csípője köré fonódtak. - Meg fogjuk bánni, ha most megtesszük!
  - Nem fogjuk! Tudom, mit akarok! Téged! - közölte a lány indulatosan, és mindkét kezét Jay szőke fürtjei közé fúrta.
  - Rendben van, angyalom! Ha holnap, és holnap után is így gondolod, amikor józan leszel, akkor állok elébe. Meg fog történni, aminek meg kell. - Jay szeretettel nézett a lány szemébe, és megsimogatta kipirult arcát. - Ma rájöttem, hogy ha akarok sem tudok már nélküled élni. Tudom, hogy el fogod felejteni, amit most mondok, de nekem legalább nyugodt lesz a lelkiismeretem. Azt mondom vágjunk bele, és próbáljuk meg együtt. Bármi is lesz köztünk, élvezni fogjuk, ahogy az előbb nekem estél, ez nem is lehet másképp. - mosolygott a fiú és bánatos képet vágott. - De ha lefekszem veled, azt akarom, hogy teljesen a tudatában legyél, mi történik, és sose felejtsd el! Aludj egyet, kis vadmacskám, aztán ha megint a régi leszel, visszatérünk a dologra... De előbb... hagyok egy kis emlékeztetőt...
Jay áhítattal nézett a lány nyakára, aztán kicsit széthúzta a tönkretett blúzt, lehajolt, ajkával megérintette a selymes bőrt a lány melle felett. Mikor Mel kéjesen felsóhajtott, erősen megszívta a bőrt, hogy maradandó nyomot hagyjon rajta. Nyomott még egy csókot a lány szájára, hátradöntötte az ágyon, ráhúzta a takarót és gondosan betakargatta. Egy homlokpuszival búcsúzott, aztán eltűnt, mintha ott se lett volna. Melissa nyugtalan, erotikus álmokba merült, és már nem tudta, mi az álom, s mi a valóság...