A másik Jay

Az ég alja már fekete volt, ragyogtak a csillagok, és a kifli alakú hold is feljött már San Francisco utcái felé, amikor Melissa kiszállt a házuk előtt Will kocsijából. Óvatosságból jött haza a barátaival, nehogy az anyjának gyanús legyen a folyton megjelenő kék Aston Martin.
Halkan osont be a házba, de felesleges volt, mert Samantha a félhomályban tévét nézett, amikor mezítláb belépett a nappaliba.
Az asszony zöld, hosszú hálóingben, és fehér frottír köntösben kényelmesen ücsörgött a kanapén. A neszre felfigyelt, és egyből gyilkos pillantást vetett a lányára.
  - Na, az elveszett bárány! Mégis, mi a csudát képzelsz, hogy este tízkor jössz haza? Hol csavarogtál, és miért nem szóltál róla, hogy nem jössz haza? Egy órával ezelőtt már azon voltam, hogy végigtelefonálom a kórházakat, vagy értesítem a rendőrséget! Hová lett a jól nevelt kislányom? Már ennyire nem érdekel, hogy anyád halálra aggódja magát?
Melissa nagyot sóhajtott, mert anyja monológja alatt visszatartotta a lélegzetét. Már megszokta, hogy szeret minden lépéséről tudni, de a hisztijét nehezen viselte. Bizony, olyan jól érezte magát a bandával, hogy eszébe sem jutott hazaszólni. Egyik biliárd partit játszották a másik után, és olyan jó volt közben Jay-el turbékolni, hogy észre sem vette, így elrepült az idő.
Most ihatja a levét, és hadakozhat a dühöngő édesanyával...
  - Ne haragudj anyu, de elfelejtettelek értesíteni. Az öbölben voltam biliárdozni Beverly-ékkel és Brendáékkal. Észre se vettem, hogy így elszaladt az idő. Ígérem, többet nem fordul elő. - sütötte le a szemét Melissa, s ácsorgás közben a sarkán hintázott előre-hátra.
  - Mostanában elég sűrűn lógsz a két B.-vel.  - jegyezte meg fanyarul Samantha. Lánya magyarázata nem nyugtatta meg, még szikrázott a szeme a haragtól. - Van ennek köze a Wayne fiú haverjához? Beverly barátját kedvelem, be szoktak ugrani hozzám a butikba, de nem ismerem a baráti körét, nem szeretném, ha az egyik haverja nyakába akaszkodnál!
  - Na, de anya! - háborgott Mel elpirulva. Fel volt készülve a fejmosásra, de hogy az anyja konkrétan Jay-re kezd célozgatni, arra nem számított. - Nem vagyok olyan!
  - De már olyan megbízható sem, mint régen! Eddig sosem jöttél haza későn, egyetlen szó nélkül! Melissa, én is voltam fiatal! Egy lány akkor kezd el titkolózni az anyja előtt, ha nem meri bevallani, hogy szerelmes! Csak egy fiú lehet a dologban, erre gyanakszom!
  - Anya!!! - kiáltott rá Melissa erélyesen. Nem hitte volna, hogy már ma sor kerül erre a beszélgetésre. Még nem volt rá felkészülve, hogy bevallja az anyjának a frissen kialakult érzéseit. Még túl korai, muszáj letagadni... - Nem vagyok szerelmes! Az igaz, hogy jól érzem magam Beverly-ékkel és kedvelem Ethan Wayne haverját, de ez nem jelent semmit.
  - Igazán? - kérdezte hitetlenkedve az asszony. A kanapé párnáját félresöpörte és előhúzott mögüle egy borvörös melltartót. Vádlón lógatta a lánya elé. - És ez mi?
Melissa idegesen és ledöbbenve tátogott. Nagyon is tudta, mit jelent az a ruhadarab. Eddig sikerült elrejtenie. Ez volt az, amit Jay-től kapott. Még a szívverése is felgyorsult a gondolattól, hogy az anyja mindent sejt és lebukott. Sejtette, hogy Samantha Thompson elvárásainak nem felel meg a szőke, tetovált, nyurga különc. Számára ő testesíthette meg a rossz fiút.
  - Nahát! Már kerestem ezt az együttest! Jó, hogy megtaláltad! - próbálta adni az ártatlant a lány. A fehérnemű után nyúlt, de a mama nem adta oda neki.

  - Honnan is van ez a szexi darab? Eddig sosem láttam hasonlót a holmijaid között.
A lány tudta, hogy bajban van, de nem merte elmondani az igazat.
  - Ó, már nem is tudom, hol és mikor vettem... - beszéd közben nem mert az anyjára nézni, a barna hajú nő feje feletti erdős festményt tanulmányozta, mintha most látná először.
  - Én viszont pontosan tudom! - vágta rá a feldúlt anyuka. - Megismerem a saját üzletemben árult márkákat! Sőt, arra is emlékszem, hogy a tetkós barátod vette nemrég a Dívában, méghozzá a barátnőjének!
Hát ennyi. Tudja! Így kell lebukni! Most hogy magyarázza ki? Az igazat nem mondhatja el, Samantha nem értené meg, hisz máris rossz véleménnyel van Jay-ről, ismeretlenül. Muszáj kiagyalnia valamit!
  - Ne gondold, hogy vele járok! - hárította a lány.
  - Akkor megmagyaráznád, miért vesz neked fehérneműt?
  - Nos.. izé... fogadásból! - jutott a lány eszébe hirtelen egy hihető gondolat. - Bev és Ethan felcukkolta, hogy nem mer női fehérneműt venni, persze ő állta a kihívást. Viccből vette az én méretemben, nem is akartam elfogadni, amikor nekem adta, de olyan szép. Sosem volt ilyen merész darabom, gondoltam, egyszer még hasznát veszem. - a végére csak úgy dőltek Melissából a szavak. Nem is olyan nehéz a hazugság, csak gyakorolni kell.
Samantha kritikus szemmel méregette a lányát, de aztán biztos jobb belátásra tért, mert a keze ügyébe dobta az árulkodó ruhadarabot.
  - Hiszek neked, hisz sosem hazudtál még nekem.
Melissa megkönnyebbülve szorította mellkasára a borvörös fehérneműt.
  - Persze, hogy nem hazudok. És sosem fogok! - nyelt nagyot a lány.
Azt várta, hogy büntetésből az ég küld felé egy kósza meteort, ami agyon csapja, amiért szemrebbenés nélkül hazudott, de hál istennek nem történt ilyesmi.
  - Nagyon helyes! - bólintott elégedetten Samantha. - Nem kérek tőled sokat, csak azt, hogy légy velem mindig őszinte, és hogy tartsd magad távol az ilyen Jay féle, rossz kinézetű alakoktól. Ránézőleg is bűnöző feje van, biztos drogozik, kocsit lop, vagy lányokat futtat!
  - Na, de anya! Ne legyél már ilyen régimódi, és ne ítélj a külső alapján. - próbálta védeni a srácot Mel, de aztán eszébe jutott, hogy ezzel csak elárulja magát. - De hagyjuk! Valójában nem érdekel, mit gondolsz róla. Én is furcsának találom a srácot, de vicces, néha elbolondozok a bandájával kikapcsolódásképpen.
  - Amíg csak ennyi, nem bánom! De nyomatékosan megkérlek rá, hogy tartsd távol magad a sráctól!
  - Jó, rendben. - bólintott rá nehéz szívvel Melissa, és tett egy lépést a szobája felé. - Most, ha nem bánod, lefekszem, hosszú volt a nap. Jó éjt, anya!
Gyors léptekkel a szobájába iszkolt, majd sóhajtva ereszkedett le az ágya szélére. Nem is volt igazán fáradt, inkább csak elmenekült, hogy leplezze a lelkében kavargó feldúltságot.
Gyötörte a lelkiismeret, amiért hazudott az édesanyjának, de nem volt még elég erős ahhoz, hogy bevallja, tényleg belezúgott Jay Amstrongba. Legjobb védekezés a tagadás, de vajon nem lesz-e ebből nagyobb baj, ha később derül ki az igazság? Ilyen kérdések gyötörték, de nem talált kiutat szorult helyzetéből. Egyre azon töprengett, hogy került az anyjához a Jay-től kapott fehérnemű, amit időközben az ágyra ejtett. Határozottan emlékezett rá, hogy az ágy alá süllyesztette, hogy véletlenül se kerüljön a szeme elé. Ha megtalálta, csak az lehet a magyarázat, hogy kutakodott a szobájában. De vajon miért? Csak az lehet, hogy a késése miatt felzaklatta magát és ez vitte rá, hogy bűnjeleket keressen. Régen sose merészkedett volna ilyesmire, úgy látszik, nem csak ő, Samantha is megváltozott. És a bizalmatlanság és hazudozás biztos jele annak, hogy az anya-lánya kapcsolatuk kezd megromlani...

Másnap reggel a lány a telefonja pittyegésére ébredt. Nyögdécselve kutakodott a párna alatt, nem akaródzott még neki felkelni. Először a teló kijelzőjére pillantva megleste az időt, nyolc óra is alig múlt. Szeretett volna tovább aludni, de meglátta, hogy az üzenetet Jay küldte, s rögtön éberebb lett.
  "Jó reggelt kicsi szívem! Jól aludtál?"
A megszólítás és az, hogy a fiú gondol rá, melegséggel töltötte el a szívét. Mosolyogva fordult az oldalára, s fél kézzel választ pötyögött.
  "Szia! Jól, csak keveset! Jobb volna, ha te is aludnál még 😍 Képzeld, anyám tegnap drámázott egy sort, sejti, hogy van köztünk valami. Sikerült lehűtenem, de szerintem már nem sokáig tudom hitegetni."
Melissa már majdnem visszaaludt, mire megérkezett Jay válasza.
  "A mamák engem sosem kedveltek - vajon miért??? 😆 Amúgy azért írok, mert el akarlak csábítani magammal délután. Hat-hét óra felé el tudsz szabadulni? "
Az, hogy a srác vele akar lenni, boldoggá tette. Ha tehette volna, minden idejét vele tölti, mert már nem tudta elképzelni az életét nélküle. Most is arra vágyott, ahelyett, hogy telefonon irkálnak, hogy itt legyen vele és forró csókokkal ébresztgesse. Mennyei lenne, csak az anyja nem örülne neki...
Visszaparancsolta magát a valóságba, hisz Jay a válaszát várta.
  "Megpróbálok kitalálni valami hihető mesét, és ha tudok, naná, hogy megszököm veled 😃 Majd írok, ha anyám rábólint a mesémre! Addig is: puszi!😘"
Elég hamar megérkezett a válasz Jay-től:
  "Rendben, kicsim! De jobban örülnék, ha a csókokat személyesen osztogatnád nekem, a pihe-puha ágyban!😉"
Melissa nevetve fúrta a fejét a párnájába. Elképesztő, hogy mindketten ugyanarra gondoltak, vagy ez normális a friss szerelmesek között?

  "Szép álom, de sajnos anyám tuti felnégyelne, ha itt találna! Nem vagy neki szimpi, és nem akarja, hogy barátkozzak veled😢"
Azért írta le az aggályait, hogy a fiú tisztában legyen a helyzettel. Jobb, ha tudja, mire számíthat a szigorú mamától, viszont úgy érezte, belehal, ha emiatt Jay lekoptatja.
  "Sajnos a romantika nálam is kilőve, mert Carol néném itthon van, és nem szeret idegeneket engedni a lakásba. A másik dologra meg csak annyit mondanék, hogy egy hétfejű sárkány se tarthat távol tőled! Az anyukák alapból féltik tőlem a pici lányukat, de nem érdekel! Aki megismer, úgyis megszeret!🥰"
A lány első gondolata az üzenet elolvasás után az volt, hogy vajon az első fele, nem azt jelenti-e, hogy Jay sűrűn visz fel csajokat a házba, és ezt elégelte meg a nagynéni? Már a gondolattól is rosszul volt, de erre számíthatott, amikor neki adta a szívét. Biztos nem élt szerzetesi életet, hisz bomlanak utána a nők. Ráadásul az sem lehet véletlen, hogy az anyukák féltik tőle a lányukat. Lehet, már túl sokat rontott meg?
A gondolattól rosszul lett, hányinger környékezte. Mélyeket sóhajtott, hogy leküzdje a pánikszerű rohamot. Nem szabad ilyesmikre gondolnia, mert azzal saját magának árt. Mindenkinek van múltja, érthető, hogy egy ilyen érdekes egyéniségű és jóképű pasi felkelti a nők érdeklődését. El kell ettől vonatkoztatnia, hisz a nagymenő most csak őt akarja! Bármi is volt a múltban, a jövő a fontos, amiben együtt lehetnek! Persze csak akkor, ha nem ront el mindent a bizalmatlanságával, vagy ha Samantha nem zárja zárdába! Igenis küzdeni fog ezért a kapcsolatért, mert egymásnak lettek teremtve!
  "Na jól van, drágám, megyek stréberkedem egy kis takarítással, hogy megpuhítsam anyám!😊 Majd jelentkezek, ha elengedett! Csók!😘"
Melissa tényleg a takarításra koncentrált, miután belebújt kedvenc agyonmosott szürke melegítőjébe. Alaposan rendet rakott a szobájában. Amikor végzett, a nappaliban és a fürdőszobában folytatta a tevékenykedést, az anyja legnagyobb örömére. A pakolgatástól ihletet kapott, mert az asztalon felejtett újságban felfedezte, hogy ezen a hétvégén röplabda bajnokság lesz az öbölben, és tábortüzes bulik lesznek utána. Pont ilyen program kell neki alibinek.
Amíg Samantha a konyhában főzött, Mel visszavonult a szobájába kieszelni a haditervet.
Tudta, hogy úgy kell tálalnia a mesét, hogy még csak véletlenül se emlegesse Beverly-t, Ethant, Jay-t meg pláne ne. Néhány mély levegővétel után kirobogott a konyhába.
Az anyja épp meghámozott burgonyát szeletelt, amikor lazán mellé könyökölt a pultra.
  - Anya... Az előbb hívott Brenda. Késő délután Will-lel lemennek az öbölbe a röplabda bajnokságra. Nyaggat, hogy menjek vele, mert ha a pasija sportot néz, unatkozni fog. Elmehetek velük?
A zöld ingblúzos és farmer halásznadrágos asszony gyanakodva méregette lányát.
  - Hármasban mennétek?
  - Nem hiszem, Sonáról és Oliverről is beszélt a dilis csaj. - próbált közönyös hangot megütni. Sosem szeretett hazudni, a valótlan szavak szinte égették a torkát, de tudta, hogy muszáj, ha nem akarja, hogy a drága mama zabos legyen.
  - Menj csak. - bólintott rá Samantha. - Láttam az újságban, hogy jó programok és koncertek is lesznek! Howardot is viszitek?
  - Róla nem volt szó. - nyelt nagyot Melissa. Felébredt benne a bűntudat, egykori barátja neve halltatán, de nem volt mit tenni. Nem akarta, hogy Howie falazzon neki, plusz volt egy olyan érzése, hogy a srác nem is szívesen tenné. - Howie túl nagy kocka, nem rajong a szabadtéri sportért.
Samantha akaratlanul is felnevetett.
  - Ez mondjuk igaz. Ha nem a monitoron repked a labda, nem is érdekli. Viszont azt sajnálom, hogy mostanában olyan kevés időt töltesz vele. Kedvelem a srácot. Hiányzik, régen elválaszthatatlanok voltatok.
Melissának fájt a múlt ezen szakaszának felidézése, hisz ő is szeretett Howarddal lógni, de sajnos azóta úgy néz ki, kibékíthetetlen ellentétek lettek.
  - Igen, anya, a homokozóban azok voltunk, de azóta felnőttünk és... hogy is mondjam, eltér a véleményünk és sok a súrlódás közöttünk.
Főleg Jay miatt! - tette hozzá gondolatban fanyalogva a lány.
  - Ezt sajnálattal hallom! - csóválta a fejét az asszony.
Melissa hamar lezárta azzal a témát, hogy még vissza kell hívnia Brendát, így bevonult a szobájába és megüzente szerelmének, hogy a mami elengedte. Jay boldogan közölte, hogy hét körül érte megy, de megbeszélték, hogy csak a sarkon találkoznak, hogy Samantha ne lássa a srác feltűnő kocsiját.
A lány legszívesebben kicsípte volna magát, de mivel a fedősztori sportos esemény volt, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy harang alakú, fehér miniszoknyát választott, egyszerű piros spagettipántos toppal. A hajába is piros hajgumit tett, hogy passzoljon az öltözékéhez. Mivel "elvileg" a homokba fog trappolni, le kellett mondania a magassarkúról, barna pántos szandálja mellett döntött. Szeretett volna magasabbnak tűnni, hogy ne nézzen ki törpének Jay mellett, de lebukni sem akart, így maradt a lapos talpú lábbeli. Fél hét után már elkészülve toporgott a nappaliban. Az anyja nem gyanakodott, még jó szórakozást is kívánt, amikor közölte vele, olyan türelmetlen, hogy gyalog elindul a barátai elé.
Izgatottan ácsorgott a kereszteződésnél, ahol jobbról lefelé, balról felfelé lejtett az utca. Nagy feltűnést keltett a fehér miniszoknyában, az elhaladó autókból a férfiak kibámultak rá, vagy épp rádudáltak. Megkönnyebbült, amikor kiszúrta a sötétkék Aston Martint. Jay szinte meg sem állt, csak lelassított, s Melissa sebesen beugrott mellé.
A srác mosolyogva odahajolt hozzá, nyomott egy apró puszit a szájára, aztán már indított is, mint a villám.
  - Csini vagy, még jó hogy nem raboltak el az út széléről. - kacsintott a fekete pólós srác, de közben biztos kézzel vezette a kocsit, manőverezve előzgette az előtte haladókat.
  - Nem hagytam volna. Kicsi a bors, de erős. - mosolygott Jay-re a lány. Kis barna válltáskája szíjával babrált ültében. - Na, hová megyünk?

   - Az titok, kicsikém! - vigyorgott a fiú, s ettől a mosolytól a lány teste szinte vibrálni kezdett. Számára Jay mindig jól nézett ki, de amikor sötét ruhákat viselt, méz szőke haja jobban kihangsúlyozódott és alig bírt ellenállni neki. Olyan volt, mint egy sötétség oldalára állt angyal. Volt benne valami isteni, mégis veszélyes. Ez a kettősség az őrületbe kergette Melissát.
  - Ne légy szemét! Kifúrja az oldalam a kíváncsiság. - kérlelte a lány boci szemekkel. Ezt mindig bevetette, ha el akart érni valamit.
  - Majd meglátod, ha odaérünk. Egyelőre meglepetés a ma esti programunk.
  - Jaj, Jay! - Mel finoman a fiú vállára csapott. - Olyan izé vagy! Azt sem tudom, megfelelően öltöztem-e!
  - Te mindig szép és csinos vagy! - válaszolt a fiú, és oldalról vetett egy éhes pillantást Melissára.
A lány ettől kissé zavarba jött, de jól esett neki, hogy a srác így gondolja, és még ki is mondja.
  - Hízelgő! - nézett rá szemrehányóan a lány. - De nem tudsz meghatni! Vedd tudomásul, hogy nem szólok hozzád, amíg el nem árulod, hová megyünk!
Makacs és elutasító pózba vágta magát, s szigorúan előre nézett az útra. Szerette a belvárost, a lejtős utakat, a felhőkarcolók és az üzletek tömkelegét.
Jay csak nevetett rajta.
  - Akkor hosszú utunk lesz.
Mivel mindkét személy elég akaratos volt, jó fél óráig ültek egymás mellett szótlanul. Mel a várost csodálta, Jay az ujjaival dobolt a kormányon, mert időközben halkan szólt a háttérben a rock zene.
  - Lassan kimegyünk a világ végére! Erre még nem is jártam! - kiáltott fel a lány, amikor már nem bírta a hallgatást. Számára ismeretlen környéken száguldoztak.
  - Nyugi, bébi! Úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet! Tudod, én erre laktam, amikor még az Emersonba jártam.
Melissa nagyokat pislogott és próbálta megemészteni a hallottakat.
  - Mi? Te a Ralph Waldo Emerson Katolikus Gimnáziumba jártál?
  - Röhej, mi? - forgatta a szemét mókásan Jay. - A nagynéném azt hitte, ott embert faragnak belőlem. A gimi első két évét még elég jól elviseltem, de aztán kitört belőlem a lázadó. Amikor kicsaptak, Carol csendesebb környéket és új sulit keresett nekem. Azt gondolta, hogy a környezetváltozás jó hatással lesz rám.
  - Nahát... miket tudok meg rólad. - mosolygott a lány, s próbálta megemészteni, hogy Jay vallásos suliba járt.
  - Nem szívesen beszélek a múltamról. Meg aztán nem tudtak megtörni. - villantotta fel megint  döglesztő mosolyát Jay. - Ahová most megyünk, nem voltam már hónapok óta. De volt bennem egy késztetés, hogy megmutassam neked az én világom.
  - Óóó.... tudod, ugye, hogy ezzel csak felszítod a kíváncsiságom? - háborgott a lány, s nem ijedt meg, sőt, égett a vágytól, hogy többet megtudjon erről a laza srácról, akinek végzetesen nekiadta a szívét.
  - Türelem, mindjárt ott vagyunk.

Tíz perc múlva már elhagyták a várost, egy fákkal övezett mellékúton kanyarogtak. A távolban Melissa felfedezett egy kivilágított útszakaszt, valami hatalmas gyárépületet és egy óriási autósparkolót.
  - Mi az ott? - nyújtogatta a nyakát kíváncsian a lány.
  - A végállomásunk. Valamikor repülőgép hangár volt, ma már senki sem használja. Tökéletes búvőhely az illegális autóversenyekhez. A régi leszállópályán lehet csak igazán kétszázzal repeszteni.
Melissa izgalommal vegyes érzelmekkel várta, hogy odaérjenek a "versenypályára". Mindenre számított a mai estével kapcsolatban, de erre nem.
Közelebb érve már látszott a hatalmas tömeg a pálya korlátjánál és a színes autók körüli csoportosulás. Mel még sosem járt ilyen helyen, de gyanította, hogy a feltuningolt sportkocsik épp beneveznek a versenyre.
Ahogy közelebb értek, egyre hagosabb volt a túráztatott autók motorhangja, és a levegőt betöltötte az égett gumik szaga. Melissa szinte szájtátva nézte a csodakocsik bemelegítését az erős reflektorfényben. Jay leparkolt a leszállópálya szélénél, kutatva nézett szét a csoportosulás felé. Biztos ismerős arcokat keresett.
  - Gyere, ott van Tedd, az egykori nepperem! Szerintem még korán van, és engedi, hogy csatlakozzak egy későbbi versenyhez. - Ezzel Jay kiszállt az autóból, Melissa elé ment és kisegítette őt a kocsiból.
A lány bizonytalanul szállt ki. Nem akart tovább menni, a kocsi oldalának dőlt.
  - Most komolyan versenyezni akarsz? - kérdezte a lány, és ijedten nézett a közelben készülődő versenyzőkre, a feltűnő ruhás cicababákra, és a korlátnál vaduló tömegre. Nagy volt a hangzavar, fojt a sör, bagóztak és tivornyáztak a fiatalok. Melissa nagyon is érezte, mennyire nem tartozik ő ide.
  - Igen, szívem. El sem hiszed, mennyire hiányzott már az égett gumi szaga, a mámorító száguldás és az adrenalin. Be fogok nevezni.
Melissa halálra rémült a gondolattól, hogy Jay kétszázzal száguld, versenyt fut az idővel a sebességgel és a többi sofőrrel, akik mindenre képesek a győzelemért. Ismerte a dörgést, valamikor Howie-val rongyosra nézték a Halálos iramban című filmet. Aggódó képpel ölelte meg a srác derekát, majd a kezeit a farmernadrágja hátsó zsebébe csúsztatta.
  - Jay... kérlek, ne tedd! Megöl az aggodalom, ha elindulsz ezen az életveszélyes versenyen! Nem vagy te Paul Walker és nem is akarom, hogy úgy végezd!
Jay csak mosolygott a lány kifakadásán, és gyengéden megsimogatta az arcát.
  - Ne izgulj, kicsikém! Tudom, mit csinálok! Nem lesz semmi baj!
  - Hát persze hogy nem! - Mel eltolta magától a fiút és határozottan csípőre vágta a kezét. - Ha benevezel, felhívom Brendáékat, hogy jöjjenek értem! Itt hagylak!
  - Ez zsarolás, szívem! - csóválta a fejét Jay. Csalódott képet vágott. - Azt hittem, tetszeni fog neked egy kis kaland. Ha szeretnéd megbeszélem Tedd-del, engedje meg, hogy mellettem ülj a versenyen.
Ettől Mel csak jobban kiakadt, még a gondolattól is holt sápadt lett.
  - Az ki van zárva! Nem fogok a halálba rohanni, és te sem! Végignézem veled ezt az őrültséget, de verd ki a fejedből a részvételt!

Látszott Jay-en hogy belső harcot vív az akarata és a szíve. Végül megadóan fújt egyet.
  - Jó, legyen ahogy akarod. Keressük meg Jimboékat, valahol itt bujkálnak!
Melissa hálásan megölelte a srácot, csókot akart nyomni a szájára, de csak az álláig ért, így jobb híján oda adta a puszit. Jay nevetve hajtotta le a fejét és a lány nyakába túrta az arcát. Bár le kellett mondania a száguldozásról, megérte, ha cserébe együtt lehet ezzel az apró, imádni való kis méregzsákkal.
Egymás derekát karolva elindultak a korlát felé, ahol a tömeg gyülekezett. Melissa már átbújt a korláton, Jay még az aszfalton toporgott, amikor a hátuk mögött valaki megszólalt.
  - No lám, Amstrong! A kocsidat még a sötétben is kiszúrtam! Mi lelt, hogy idedugtad a képed? - egy sárga, bő kapucnis pulcsis, farmeres, zöld baseball sapkás, huszonöt év körüli srác kapta el Jay kezét. A srác magas volt, és a gyér világításban is látszott hogy a simléder alatt piercing csillog a szemöldökében.
  - Szeva, Tedd! - pacsizott vele Jay, s közben megszorította korlát túloldalán topogó Melissa kezét.
  - Visszatérsz, öreg harcos? Mióta kiszálltál, megcsappant a bevételem, lapos a verseny, mert Maddox Hendersonnak nem nagyon van ellenfele.
  - Sajnálom, tesó, de csak nézelődni jöttem. - közölte Jay. Egy gyors mozdulattal felülről mászott át a korláton és a mellkasához szorította kedvesét. - Csak megmutatom a barátnőmnek a száguldás világát. Tedd, ő itt Melissa, Melissa, ez a seggfej itt Tedd Winters, egy haver a múltból.
  - Örvendek. - a lánynak nem volt szimpatikus a nyurga nepper. Alig tudott kipréselni magából egy mosolyt.
  - Üdv, szép hölgy! Igazán rábeszélhetnéd a barátodat, hogy mutassa meg, mekkora király volt régen!
  - Nekem még most is az. Nem akarom versenyezni látni. - válaszolta Melissa határozottan, s a gondolattól kirázta a hideg.
  - Nagy kár! - húzta el a száját a nepper. - Ha meggondoljátok magatokat, még van egy bő óra a versenyek kezdetéig, tudjátok, hol találtok! - kacsintott a versenyszervező és visszament a sárga Camaróhoz, mert új jelentkező érkezett.
Melissának és Jay-nek nem is kellett kóvályogni a tömegben, Jimbo, Pete és Beth rájuk talált. Nagy üdvrivalgás közepette üdvözölték őket, és máris a kezükbe nyomtak egy-egy üveg sört.
A lány nem igazán szerette a sör kesernyés izét, de elfogadta, mert jól esett a fülledt melegben, és puhánynak sem akart látszani. Elvégre ő Jay Amstrong barátnője, muszáj belevalónak tűnni, ha nem akarja, hogy kicikizzék. Öt perc múlva már Jimbo és a piros miniruhás, vad külsejű Beth is arra kérlelte Jay-t, hogy nevezzen be.
  - Ne légy már nyuszi, Amstrong! Neked a pályán a helyed! - rimánkodott a vörös, tüsi hajú lány.
  - Igen. Nélküled uncsi az egész verseny. - értett egyet Pete is.
  - Hagyjatok már! - hárította Jay, és a korlátnak dőlve meghúzta a sörös üvegét. - Nem azért jöttem. Csak meg akartam mutatni Melissának a múltam egy részét.
  - És hogy gyógyul a tetkótok? - terelte el a szót Jimbo, amikor látta, hogy a párocska kínosan feszeng.
  - Kösz, már nem fáj. - válaszolta Mel mosolyogva.
  - Kár, most akartalak megkínálni benneteket egy kis jóféle fájdalomcsillapítóval. - kacsintott Pete, és a farmerja hátsó zsebéből előhúzott egy cigis dobozt. Melissa sosem cigizett, de egyből feltűnt neki, hogy nem a hagyományos, boltban vehető dohányáru került elő a dobozból, hanem valami kézzel tekert, vastag spangli.

  - Lazulunk, tesó? - vigyorgott a régi haverra Jay, és Pete alig gyújtotta meg, kikapta a szájából, a hüvelyk- és mutatóujja közé fogva, jól megszívta a cigit.
Melissa hitetlenkedve meredt a fiúra. Jay féloldalason a háta mögött állt, fél karral még mindig ölelte. Melissa megbotránkozva nézett fel rá, hisz nem volt naiv, tudta, hogy a srácok füves cigit adogatnak. De hogy képes füvezni és sörözni, amikor kocsival vannak?
  - Te most füvezel? - súgta a lány kérdőn szerelmének. Halkan beszélt, hogy a többiek ne figyeljenek fel rájuk.
  - Aha. Kell egy kis kikapcsolódás és vadság. Kipróbálod?
  - Még mit nem! - nyelt nagyot a lány és duzzogó képet vágott. El is akart húzódni a fiútól, de Jay vasmarokkal szorította a derekát.
  - Ne legyél már ilyen merev. Egy szívásba nem halsz bele!
Mivel már Jimbo és a vörös csaj is azt várta, hogy Mel megmutassa, milyen vagány csaj, összeszorította az öklét és rábólintott.
Jay a lány szája elé tartotta a spanglit.
  - Csak óvatosan, szívem! Először csak kicsit slukkolj és lassan szívd be, mert szétmarja a torkod. Mivel még bagózni se nagyon láttalak, nem akarom, hogy köhögőrohamot kapj!
  - Oké.
Melissa gyomra a torkába ugrott, de bátor akart lenni. Méltó ehhez a rossz fiúhoz és a laza haverjaihoz. Egy kis vagányság senkinek sem árthat... de azért közben eszébe jutott, amit az anyja tegnap este kérdezett: hová lett az ő jó kislánya? Bizony, már nincs többé, mert épp sörözik, füvezik, és reméli, hogy az ágyban vagy a kocsi hátsó ülésén fejeződik be a nap, forró hangulatban. És pontosan elég egy jóképű, vad kalandor, hogy bármire rávegye az ember lányát.
Melissa közben túl volt az első szíváson, nem is volt kellemetlen, s boldogan szívott még egyet Jay után megint. Egyre felszabadultabban fecsegtek a társaságban, a közelben bömbölt a disco zene, s Mel nem tudta, hogy a jó zenéknek, a társaságnak, vagy a fűnek a hatására lett-e hirtelen fesztelen és jókedvű.
  - Jay, ne kéresd már magad, mint egy szűzlány, nevezz be erre a kurva versenyre! - váltott át rimánkodásra Pete. - Indulj nyerni! Fogadok rád, nyerni akarok, mert kell a lé!
  - Akadjatok már le rólam, Pete! - kérte Jay flegmán. - Megmondtam, hogy kurvára nem versenyzek ma. Nem akarom, hogy Melissa halálra agghódja magát miattam. Túl érzékeny, nem akarom kitenni a pályán zajló borzalmaknak.
  - Nocsak! Ezt a hangot ismerem! - lépett a társaságukhoz egy fekete, farmer dzsekis, barna hajú srác. A fiú ránézésre is mindenre kész fenegyereknek tűnt. A haja kétoldalt rövidre volt nyírva, csak a feje tetején meredeztek az ég felé a művészien beállított tincsek. Barna szeme provokálóan villant Jay-re, markáns arcát halvány borosta fedte. A fiú egy erősen sminkelt, szőke cicababát ölelt, aki fehér miniruhát viselt farmerdzsekivel. A csaj hosszú lábait nagyon irigyelte Melissa, de jobban lekötötte kedvese befeszült testtartása. Jay-ből sütött az ellenségesség a párocska felé.
  - Már messziről kiszúrtam a parkolóban a Vanquisht, Amstrong! Mi lelt, hogy idedugtad a pofád, drága barátom? - kérdezte az ellenszenves srác gonosz képpel.
  - Helló, Maddox, Taylor! - köszöntötte lazán Jay a hozzájuk csapódott párt, de Melissát nem tudta megtéveszteni, a derekán érezte csontos ujjai szorításán, igenis ideges és feszült lett. - Gondoltam benézek! Látom tesó, bírod a levetett gönceim. - pillantott Jay lebecsmérlően a barna szemű, hosszú hajú szöszire, de szavait a sráchoz intézte.
  - Minden megváltozott, mióta megpattantál. Enyém a győzelem, a siker és a volt csajod!
A szőkeség erre csak vihogott. Melissa pedig befeszült. Rossz volt a tudat, hogy Jay nemrég még ezzel a magamutogató bigével kavart. Elöntötte a féltékenység, de próbált higgadt maradni.
  - Minden lehet a tiéd! - legyintett Jay közönyösen. - Jobb lettem nélkületek, és megtaláltam a tündéri Melissát!
A barna lány nem örült, hogy hirtelen középpontba került, de sikerült kipréselnie magából egy mosolyt, azt is csak annak köszönhetően, hogy Jay úgy mutogatta, mint a legdrágább kincsét.
  - Sziasztok! Örvendek. - csak ennyit mert kinyögni.
Maddox pimaszul és leplezetlenül méregette Melissát.
  - Helló, kicsikém! Te biztos nem errefelé való vagy, mert már felkerültél volna a toplistámra!
  - Hé, Casanova, legalább előttem fogd vissza magad! - szólta le a párját a vastagon sminkelt szőkeség és durcizva elhúzódott nagyszájú pasijától.
  - Ne hisztizz már, Taylor! Az bezzeg nem baj, amikor arról rinyálsz, mennyire hiányzik neked a numerázás Amstronggal!
Maddox olyan haragosan nézett a csajára, hogy Melissa egy pillanatig attól tartott, megüti, itt mindenki előtt, de szerencsére csak legyintett a lány arca előtt.
  - Fejezzétek már be a fesztiválozást! - szólt a csoportra Beth. - Még a végén azt hiszi szegény Melissa, hogy vademberek közé keveredett.
  - Eltűnünk, ha Jay barátom kiáll ellenem! - közölte Maddox lazán, és összefonta a két karját a mellkasa előtt.
  - Nem versenyzem, érts már meg, tahókám! - emelte fel a hangját Jay. - Megígértem Melissának, hogy nem kell halálra aggódnia magát miattam...
  - Ó, a kis papucs! - csúfolódott a barna hajú, taréjos srác.
  - Nem az, csak megtartja az ígéreteit! - védte szerelmét ösztönösen Mel. - Biztos vagyok benne, hogy nem lenne jó vége a versenyeteknek, amikor mindketten legszívesebben elvágnátok a másik torkát! Nem nézem végig, hogy megölitek egymást!
  - Tűzről pattant a kicsike! Elismerésem, Jay! - vihogott a vitába Pete. Már alig forgott a nyelve a sokadik sör után.
  - De igaza van. Ilyen hévvel nem tanácsos versenyezni! Tényleg bajotok lehet... - látta be Jimbo.
Maddox barna szeme felcsillant.
  - És mi lenne, ha biztosítékképen, és a tiszta verseny érdekében magunkkal vinnénk a kocsikban a csajokat? - kérdezte a srác. Éhes tekintettel méregette Melissát, akin ettől a hideg futkosott.
  - Gondolod, hogy nem söpörlek le a pályáról, ha melletted ül Taylor? Ne álmodozz, Henderson!
  - Nem úgy értettem, Aranyhaj! - vigyorgott Jay-re sátánian Maddox. - Én viszem Melissát, te Taylort! Így aztán kétszer meggondoljuk a szabálytalankodást, nem gondolod? Ezt aztán jól kifundáltam, ugye?
Melissa halálra rémülten rázta a fejét, s úgy bújt a fiú mellkasához, mint egy rémült nyuszi. Görcsösen markolta a pólót a hátán. Ha eddig kábult is volt és laza a marihuána miatt, most egy az egyben kijózanodott. Még hogy beülni egy száz akárhánnyal száguldozó kocsiba, amit ráadásul nem is Jay, hanem a seggfej riválisa vezet! Még mit nem! Nincs az az isten!
 - A csajomat hagyd ki a harcból! - kérte Jay, miközben gyilkos pillantást küldött a mitugrász felé. Csak a riadt Melissa belé kapaszkodása tartotta vissza attól, hogy lecsapja ezt a gennyládát.
  - Pedig növelni akartam a tétet! Ne légy puhány! Régen fogadást fogadásra kötöttünk! Ha nyersz, hivatalosan is bocsánatot kérek, amiért a sittre juttattalak, ha én nyerek, kapok egy csókot a barátnődtől!
  - Te... - Jay agresszíven megindult Maddox felé, már épp ütni készült, amikor Melissa odaugrott és elkapta a karját.
  - Állj! - kiáltotta hevesen és kimondta, amíg meg nem gondolta magát. - Én benne vagyok, csak fejezzék be a kakaskodást!
  - No lám! Vajon a kicsike a csókomra szomjazik, vagy meg akar védeni? - vigyorgott a barna srác provokálóan.
 Jay értetlenül pördült barátnője felé.
  - Elment az eszed? - kérdezte támadóan a fiú. Félrevonta a többiektől Melissát.
  - Jay... átgondoltam a dolgot. - Melissa nyugtatóan a fiú mellkasára tette a jobb kezét. - Beülök ehhez a kreténhez, hogy befogja a száját, te meg legyőzöd és elhúzunk innen a francba!
Jay-t meglepte a kis pöttöm határozottsága. Az arcán megjelent egy apró kis mosoly, de igyekezett elfojtani.
  - Biztos, hogy ezt akarod?
  - Hogy mit akarok, sörtől és fűtől túlfűtve, azt majd megmutatom, ha kettesben leszünk. - kacsintott a lány merészen. - És ha ennek az az ára, hogy belekeveredem a magánharcotokba, ám legyen! De ajánlom, hogy nyerj, mert nem akarok smárolni ezzel a szájhőssel!
  - Nem ismerek rád, angyalkám! - Jay mosolyogva homlokon csókolta a lányt. - De csípem ezt a rejtett oldalad! Oké, vágjunk bele! - sóhajtott a fiú lemondóan. - Azt viszont tudd, hogy ha ez a balfék veszélybe sodor, hozzád nyúl, vagy csak a hajad szálát is meggörbíti, tuti kiverem belőle a szart is!
  - Tudom. - forgatta a szemét Melissa. - Ezt mondanod sem kellett volna! És bízom benned! Essünk túl rajta!

Alig csatlakoztak a többiekhez, Jimbo már oda is hívta Teddet, hogy közöljék vele a nevezési szándékukat, és hogy ragaszkodnak a lányokhoz az autóban, a tisztességes játszmára hivatkozva. A magánegyezkedésüket nem verték nagy dobra.
Alig öt perc múlva Jay, Maddox és a két lány már a kifutópálya szélén állt. Úgy egyeztek meg Tedd-del, hogy övék lesz a harmadik futam.
Melissa idegesen toporgott szerelme mellett, míg Maddox és Taylor lazán ölelkeztek és kacarásztak a srác fekete Corvette-jének támaszkodva.
Közben Tedd a fogadópult mellett egy emelvényen állva, sző csőbe kiabálva bemondta az este menetét.
  -  Üdv mindenkinek, ezen az izgalmas estén! Hamarosan indul a ma esti őrület. Kicsit változott a felállás. Az első futamot Buldózer Bill és Szenvtelen Simon futja, majd következik Tim Frasnkies csodás Ferrarijával és Rettenetes Rob. A harmadik futam a meglepetés, mert Zúzó Maddox ellenfele a visszatért Kék Villám! - amikor a tömeg felbolydult, Tedd elégedetten folytatta a monológot. - Bizony emberek! Jöhettek fogadni, mert ma este revansra kerül sor! Pár hónappal ezelőtt Zúzó lesöpörte a pályáról Amstromgot, aki fénysebességgel robbant be mindig, de ma talán másképp lesz! És hogy a verseny érdekes, de sportszerű legyen, a fiúk egymás barátnőit viszik magukkal az összecsapásra, hogy biztos legyen, a versenyt épségben megússzák, hisz köztudott, hogy a két fenegyerek között gyilkos a hangulat!
A nepper elhallgatott, csak a tömeg morajlott és bulizott tovább. A pályán az első két autónak már melegítették a kerekeit.
Melissa idegesen figyelte, mi történik körülötte. A piros Porschének és a sárga Mustángnak a kerekeit vízzel locsolták le, aztán egy helyben kaparva égették a gumit, hogy jobban az aszfaltra tapadjanak a verseny idejére. A nézők bezsongva üvöltöztek, szurkoltak és izgatottan várták a futamot. Melissát nem kötötték le az események, sosem volt egy autóbolond vagy sebességmániás, csak azért figyelt, hogy képe legyen róla, hogy mi vár rá. A gondolatai össze-vissza cikáztak. Rettegett, legszívesebben megfutamodott volna, de innen már nem volt visszaút. Ő egyezett bele Jay helyett is, most aztán ihatja a levét, hogy egyszer az életben megpróbált menő lenni. Ha az anyja, vagy Howard látná, tuti kiakadnának. Ő, a félénk kis liba arra készül, hogy beüljön egy halálos sebességű autóba, ami egyébként törvénytelen versenyen veszt rész, és ráadásul egy igazi seggfej vezeti majd! Gratulálok, Melissa! - szidta magát gondolatban. - Nagy lánynak képzeled magad, közben meg elment az eszed!
  - Félsz? - Jay, mint aki érzi, mi zajlik a lányba, gyengéden magához húzta és a mellkasához szorította a kis törékeny testet.
  - Egy picit, de ez normális, nem?
  - Én nem vagyok normális, mert hagyom, hogy az a gyökér az életedet kockáztassa. Ha valami...
  - Sss! - Mel felemelte a kezét és az ujját a fiú szájára tette, hogy elhallgattassa. - Nem szabad rosszra gondolni! Beülünk a verdákba, lenyomjuk a futamot, és tűz haza! Ne merészelj kikapni, mert az a tapló... juj, fúj, megcsókol! - Melissát kirázta a hideg a gondolattól.
Jay jót nevetett, az izgalmak ellenére a lány jókedvre derítette.
  - Elképesztő vagy, kis Törpillám! Nem attól rettegsz, hogy százhatvannal kilősz egy veszettül gyors kocsival egy barom oldalán, hanem attól, hogy elvesztem a fogadást és csókolóznod kell az ellenségemmel!
  - A kettő közül a második a nagyobb tragédia, hidd el nekem! - próbált Melissa közönyös hangot megütni, de ahogy Jay mellkasának simulva az éppen elrajtoló szédítően bömbölő verdákat nézte, kissé inába szállt a bátorsága. - És csak az éltet, hogy ha túléljük, biztos kapok tőled valamit...
A lány ártatlan arcára kiült egy pajzán mosoly. Jay nem győzött csodálkozni.
  - Melissa Thompson, téged egész biztos megszállt a sátán... vagy a francba... a fű hatása! - kapott a fejéhez a szőke srác. - Tuti, hogy az, és holnapra meg fogod bánni és kihajítasz, mert ilyen veszélybe sodortalak!
  - Soha! - Melissa erélyesen megragadta a fiú pólóját a nyakán, és maga felé húzta a fejét. - Soha, érted? Sosem hajítanálak ki, se az ágyamból, se az életemből, megértetted?
  - Jó tudni! - mosolygott Jay elégedetten, s olyan szenvedélyes csókkal jutalmazta a lányt, amire ebben a pillanatban mindketten vágytak.
Melissa nem tudta meddig tartott a forró csók, megszűnt a zsivaj és a kocsikerekek csikorgása körülötte, csak az édes, szenvedélyes érzelmekre koncentrált, ami benne zajlott, de biztos sok idő telt el, mert Tedd felszólította őket, hogy sorakozzanak fel a rajtvonalon.
Gombóc keletkezett a torkában, a gyomra liftezett és izzadt a tenyere. Koránt sem volt olyan bátor, mint amilyennek látszani akart.
  - Itt az idő! - Jay még egyszer megölelte Melissát, aztán kézen fogva Maddox Corvette-jéhez vezette. Besegítette az anyósülésre, aztán behajolt az ablakon, homlokon csókolta, majd odaszólt a pöffeszkedő tirpáknak, aki épp befelé szállt Melissa mellé:
  - Vigyázz rá, vagy meghalsz!
  - Nyugi tesó, rám bízhatod bármelyik nődet!
Jay csak gyilkos pillantással beintett a srácnak, aztán dühösen a saját kocsijába ült. Nem várta meg az útitársát. Taylor csak akkor tipegett mellé nagy sarkú cipőjében, amikor már a két autó egymás mellett állt a rajtvonalon az indulást jelző lámpák előtt.
  - Te maga vagy a két lábon járó udvariasság! - pattant be mellé a túlsminkelt szőke. Hosszú lábait alig tudta bepréselni a kesztyűtartótól.
  - Mindenki azt kapja, amit megérdemel, cukorborsó. - pillantott rá dölyfösen Jay, s közben már a vízzel locsolt kerekeket melegítette, és egy csöppet sem örült, hogy Taylor a fecsegésével zavarja a koncentrálásban.
  - De undok lettél. Régen nem voltál ilyen! - húzta fel pisze orrát Taylor. - Én még jól emlékszem arra, amikor édes szavakat sugdostál a fülembe.
  - Akkor még bolond voltam, de nekem jobban tetszik a mostani életem. És most már fogd be a lepcses szád, mert a rajtra kell koncentrálnom. Díjaznám, ha nem zavarnál!
Jay ezzel elvágta a beszélgetést, mert a szőkeség meredten előre nézett. Belátta, hogy nincs kivel beszélnie.
Közben Melissa reszkető térdekkel ült Maddox autójában. Bár a barna bőr ülés kényelmes volt, ő feszülten, távolságtartóan kucorgott szinte az ajtóhoz simulva.
  - Nem harapok, picim! - mosolygott az orra alatt a barna hajú srác. Melissa titkon elismerte magában, hogy egész jóképű ez a fenegyerek, ha mosolyog, mégis volt benne valami ellenszenves és taszító. Sosem bírta az önimádó, elszállt, önjelölt Casanovákat, egyedül Jay-nek sikerült levennie a lábáról, mert benne csak egy kis egészséges férfiúi büszkeség lappangott. Legalábbis Mel így gondolta. Azért agyalt ilyen bolondságokon, hogy elterelje a figyelmét az előtte álló nyaktörő mutatványról.
  - Nem is ajánlom. - vágott vissza, amikor eszébe jutott, hogy válaszolnia kéne.
  - Micsoda kis jégszobor! Jay-nek hogy sikerült felmelegíteni a szíved?
  - Ezt te sosem fogod megtudni! - szájalt a lány.
  - Dehogynem! Pontosan a verseny után, amikor rácuppanok a pici szádra! - kacsintott Maddox. Lekapta a farmerdzsekijét és hátra dobta. A lány szeme akaratlanul is végigfutott a szűk fehér trikóba bújtatott izmos karon és széles mellkason. Kétségkívül szexibb testfelépítéssel áldotta meg a sors Maddox Hendersont, mint Jay-t, a lányt mégsem hozta lázba. Számára Jay-től senki sem lehetett tökéletesebb. Még ha szálkásabb, vagy soványabb is, az ő pasija, nála helyesebb és vonzóbb fiú nem létezett. Már alig várta, hogy vége legyen ennek a bolondok házának, hogy végre kettesben legyen vele.
  - Az nem fog megtörténni. Jay fog nyerni! - közölte a lány határozottan és ellenségesen.
  - De lelombozó tudsz lenni! - szólt rá száj húzgálva Maddox.
A beszélgetésnek Tedd rikácsolása vetett véget. A rendezvényszervező épp elmondta a két versenyzőknek, hogy a sárga lámpa után, ha felvillan a zöld fény, repülhetnek is a győzelem felé.
Melissán megint úrrá lett az izgalom és egy kis egészséges félelem.
Egy szőke göndör hajú szöszi lépett a két autó közé, extra mini szoknyában és bomba alakkal. A bugyija lereppenése lesz a jel, s Mel ezt közönségesnek tartotta, de nem ért rá erre koncentrálni. Meredten a lámpát figyelte. Amikor az zöldre váltott, levegőt is elfelejtett venni. Becsukta a szemét, a testében érezte, hogy az autó kilő, szédítő sebességgel fut előre, nem merte kinyitni a szemét, pedig nem ártott volna, hogy megtudja, Jay előttük, vagy utánuk van. Totálisan lezsibbadt. A süvítés alábbhagyott, pillanatokig tartott csak az egész. A pálya végén a kocsi csikorogva és kifarolva megállt. Melissa még ki sem nyitotta a szemét, már tudta, hogy Jay nyert, mert Maddox cifrán káromkodott és a kormányt püfölte.
Több se kellett Melissának, kikapcsolta a biztonsági övet, és szinte kiröppent az épp hogy csak megálló járgányból, Jay-hez rohant. A fiú elé lépett, a kék csodakocsi orra előtt összeölelkeztek. A szőke srác megforgatta maga körül a lányt, aztán forró csókban forrtak össze. A szerelem, a siker és a tömeg ujjongása megrészegítette Melissát.
A lelátóról az emberek berohantak a pályára, de ők csak akkor vették észre a tömeget, amikor eléjük szaladtak gratulálni. Tedd is elismerően rázott kezet Jay-el, majd átadta neki a nyereményét.

A győztes csak nehezen rázta le a régi és új arcokat, de egy pillanatra sem engedte el Mel derekát, nehogy elsodorják tőle. Nagy nehezen lerázták a rájuk tapadó embereket. Tedd oszlatni kezdte a népet, hogy nekikészüljenek az újabb versenynek. Jay és Melissa úgy döntöttek, inkább megpattannak, nekik elég volt ennyi mára. Már épp ölelkezve kikeveredtek Jimboék csoportulásából, amikor Melissának eszébe jutott valami és visszafordult.
A Corvette mellett feszítő Maddoxra pillantott.
  - Most te jössz, Maddox! Ígéret szép szó...
A barna srác peckesen Jay elé sétált és gúnyosan meghajolt előtte.
  - Sajnálom, Amstrong, hogy egy balga fogadás miatt ellopattam veled az igazgató kocsiját. Az hogy pancser voltál és elkaptak, igazán nem az én hibám.
Melissa épp háborogni készült, hogy miféle bocsánatkérés volt ez, de Jay leintette.
  - Hagyd! Tőle nem várhatunk többet. Tiplizzünk végre!
  - De ugye máskor is jöttök? Csak az izgalom kedvéért. - kérdezte Maddox.
  - Soha napján! - fújt Jay és intett Jimboéknak, majd elterelte Melissát a nem kívánatos személyektől.
Már lezárta a múltjának ezt a részét, nem is értette, miért akarta idehozni a lányt. Talán hogy tudja, kivel kezdett? Ha igen, akkor baj lesz, mert csak azokat szokta közel engedni magához, akik fontosak. És ha fontos neki valaki, akkor szokta az élet megszívatni. De mindegy, ez már megtörtént, kár rajta kattogni. Lesz, ami lesz, ebben a pillanatban mindennél jobban vágyott Melissára.
Beültek a kocsiba, nagy port kavarva elhagyták a hangár területét.
Melissának ezer és egy kérdése lett volna, de nem akarta elrontani a feszült várakozással teli légkört. A megválaszolatlan kérdésekre lesz még idő, most sokkal jobban számít, hogy mindketten egyet akarnak: vadul egymásnak esni egy elhagyatott útszakaszon. Nincs is ettől jobb. Így történt, hogy Melissa jóval éjfél után ért haza, mert a hév nagyon is elragadta őket....

Ezúton szeretném megköszönni Szitha Petrának a csodás képet, amit elől láttok! Sajnálom, hogy sokat kellett várni, de külföldön tartózkodtam, remélem mindenkit kárpótolnak az izgalmak és a fejezet hossza! Ja, és bocs ha az illegális verseny nem elég hiteles, de ennyi tellett a képzelőerőmből, nem vagyok szakértő, csak egy bolond álmodozó :)