Bonyolult élet

Annak ellenére, hogy Melissa az egész napot ágyban töltötte, hétfő reggel fáradtan és kimerülten ébredt. Tudta, hogy ez már nem a buli utóhatása, hisz sokáig aludt, aztán az ágyában tanult, majd estig egy romantikus regénnyel foglalta le magát. Fáradsága inkább lelki eredetű volt, Jay látogatása és vallomása taszította sötét gödörbe. Ezért is terelte el tegnap a figyelmét a tanulnivalóval és egy érdekes könyvvel. Nem akart a valóságra gondolni, elég volt már a szenvedésből és gyötrődésből. De sajnos eljött a hétfő, a dolgos hétköznapok és suliba kellett mennie, ahol szembe kell nézzen a valósággal. Nyúzottan megmosakodott és fogat mosott, majd magára húzott egy kényelmes farmert, egy fehér, apró piros virágos karcsúsított kis inggel. A hajával nem volt kedve foglalkozni, csak kifésülte. Arcára viszont nagy gonddal alapozót vitt fel, hogy elfedje karikás szemeit.

Abszolút nem vágyott a gimibe, mert nem akart találkozni Jay-el, még csak látni sem akarta, de hát nem teljesülhet minden kívánsága. Mégis indulnia kell, mert az élet, ha keservesen is, de megy tovább. Félvállú táskájával és farmerdzsekiben indult az iskolába. Még kávét sem ivott, mert hallotta, hogy az anyja a konyhában csörtet. Úgy döntött, inkább majd a kantinban iszik egy koffeines löttyöt, minthogy megint veszekedéssel kezdje a napot Samanthával.
A forgalmas folyosón összefutott a kék hosszú farmerruhás és sárga kiskabátos Sonával.
  - Szia, csajszi! Egész jól nézel ki! - üdvözölte a feltűnő színű szereléses barátnő. Szőke haja kuszán fel volt tűzve a feje tetejére. A lány majd kicsattant a jókedvtől.
  - Szia. Kösz, ha ezt bóknak szántad. - erőltetett mosolyt az arcára Melissa. - Jössz velem a kantinba? Innom kell egy kávét, mert késésben voltam, otthon kihagytam.
Esze ágában sem volt bevallani, hogy kerülte az anyját, ezért nem jutott hozzá a napi koffeinadaghoz. Hisz senkinek sincs fogalma róla, milyen rossz viszonyba van hazug anyjával.
  - Persze, menjünk!
A két lány viszonylag hamar sorra került az eladó pultnál. Mel kávét kért három cukorral és tejszínnel, Sona csak egy mogyorós kapucsínót rendelt. A forró italokkal a kezükben leültek egy ablak melletti asztalhoz, hisz bőven volt még idejük az első óra kezdetéig.
  - Mesélj! Mi volt Will-lel? Volt szex? - faggatózott kíváncsian Sona. S Melissa nem értette, honnan van kora reggel a lánynak ennyi energiája és jókedve. De a kérdés felháborította.
  - Bolond vagy? - kérdezte megrökönyödve Mel. - Ilyesmi még csak meg sem fordult a fejünkben! Először is: Will olyan részeg volt, hogy bedőlt az ágyba és rögtön kiütve elaludt, másodszor pedig: köztünk nincs vonzalom. Csak barátok vagyunk, és nincsenek elfojtott vágyak!
Titkon mégis eszébe jutott az ébredés utáni majdnem csók. Bár az csak pillanatnyi elmezavar lehetett!
  - Jól van na! Nem kell leharapni a fejem! - húzta fel az orrát sértődötten Sona, de jókedve megmaradt. A barna lány gyanakodva méregette.
  - Mért? Ti tán összefeküdtetek?
  - Hát... igen.

Melissa megütközve nézett a szöszire. El sem tudta képzelni, hogy lehet lefeküdni egy totál piás pasival, ráadásul úgy tudta, abban az állapotban a fiúknak fel sem áll.
Elképedése kiüthetett az arcára, mert Sona nevetve magyarázkodni kezdett.
  - Jaj, Melissa, az arcod tükrözi, mit gondolsz! De mielőtt rámenős cafkának gondolnál, és azt hiszed rámásztam egy kiütött pasira, közlöm veled, hogy ébredés után történt a dolog. Kihasználtuk a reggeli merevedését! - kuncogott Sona pajkosan.
  - Ó, fúj! Erről nem akartam tudni! - nyögte Mel pipacspiros arccal. Howard ezer éve a barátja, testvéreként szereti, és nem akarja egy mondatban hallani a nevét a merevedés szóval, elképzelni meg pláne nem! Eddig jó volt, hogy a szeleburdi Sona elterelte a gondolatait saját problémáiról, de most eszébe jutott, hogy Jay iránt kéne azt éreznie amit Howie iránt... Ha a szülők nem olyan bolondok és nem választják szét őket, akkor együtt nőttek volna fel, Jay töltötte volna be az életében azt a szerepet, amit most Howard, és talán minden másképp alakult volna, és most lehetne Howard a nagy szerelme. Furcsa az élet, mert fordítva történt...
Sona kacagása térítette vissza a valóságba.
  - Ne legyél már ilyen prűd! Jó volt a szex a szomszédoddal, nem bántam meg, hogy megint összegabalyodtunk. Ami aggaszt, hogy nem beszélünk érzelmekről. Én már régóta bele vagyok zúgva, de úgy érzem, ő azért nem kötelezi el magát, mert még mindig a csodára vár, és azt hiszi, lehet nálad esélye. Neked adta a szívét, de legalább becsületes, és engem nem hiteget.
Melissa kínosan feszengett. Ezzel ő is tisztában volt, és kellemetlen volt pont Sonával beszélni erről, aki nyíltan kimutatta, hogy odavan azért a srácért, aki belé szerelmes. Rémes volt ez így, de örült neki hogy Sona már nem neheztel rá ezért, és nem csinál belőle nagy ügyet. Nyilvánvaló volt, hogy Melissának nem kell Howard, így nem látott benne riválist.
  - Én... drukkolok, hogy tényleg összejöjjetek! Jó páros lennétek, és nem akarok közétek állni.
  - Tudom, szívem. - paskolta meg Mel poharat szorongató kezét a másik lány. - Azon vagyok, hogy megmutassam a fafejű Howardnak, hogy én vagyok neki az igazi! Bevallom, még élvezem is ezt!
  - Nem is te lennél! - legyintett felvidulva Melissa.
  - És mondd csak, te hogy állsz Amstronggal? Nincs rá esély, hogy újra összejöjjetek? Olyan különbözőek, de szépek voltatok együtt! Pénteken is szikrázott köztetek a levegő, amikor táncoltatok. Látszik rajtatok, hogy meg vagytok veszve egymásért, mi az ördögért nem vagytok együtt?
Melissa előző jókedve azonnal elpárolgott. Gyűlölte az Amstrong nevet, mióta megtudta, hogy őt is így hívják, és fájt arra gondolni, mennyire kötődnek még most is egymáshoz Jay-el.
  - Semmi esély... végleg vége. - súgta Melissa bánatosan, s akaratlanul is fájó szívére szorította bal kezét. Nem beszélhet a bánatáról, ez volt a legrosszabb.
  - De hát miért? Csak a vak nem látja, hogy még mindig veszettül szereted, és ő is sóvárog utánad. - firtatta értetlenül Sona.
  - Lehet, hogy így van. - ismerte el Melissa, s fájdalmas, kínlódó mosolyt erőltetett az arcára, hisz az érzelmeket nem tagadhatta. - De olyasmi történt, ami végleg elválasztott minket. Soha sem lehetünk együtt, élnünk kell a saját életünket, mintha semmi sem történt volna köztünk.
  - Hm... - húzta el a száját Sona. - Ebből semmit sem értek, de látom, hogy nem akarsz róla beszélni. Bocs, hogy elszomorítottalak a témával.
  - Semmi baj, már megszoktam, hogy a fájdalom és szomorúság az életem része.
  - Túl fiatal vagy a kesergéshez! Majd jön másik, aki szebb, jobb, és igazán megérdemel téged! - próbálta vigasztalni a szőkeség.
Ebben Mel kételkedett, de csak erőltetett mosollyal bólogatott.
Hirtelen Will állt meg a két lány széke között és mindkét lány vállára tette a kezét.
  - Hát itt bujkáltok, szépségeim! - mosolygott a barna kiskabátos és farmeres srác. Lehajolt, arcon csókolta Melissát, aztán némi habozás után Sonát is.
  - Neked is jó reggelt, Will! - vigyorgott rá a szöszi. - Kiheverted a macskajajt?
  - Ki, nagy nehezen! - sóhajtott a srác. Beszéd közben a szomszédos asztaltól elhúzott egy széket, és támlával előre fordítva a két lány közzé húzta és terpeszben elhelyezkedett rajta. - És mi a téma?
  - Howard. - vágta rá Melissa, nehogy szóba kerüljön Jay.
  - Összefutottam vele biokémiára menet, önmagához képest, elég jó kedve van. - jegyezte meg Will.
  - Az miattam lehet. - nevetett büszkén Sona.

  - Ó, igen, gondoltam. - vigyorgott mindentudóan Will, amiről Mel arra következtetett, hogy a két fiú is kibeszélte a buli után történteket. - Bezzeg, mi csak aludtunk...
  - Miért? Mást szerettél volna? - villant meg Sona sápadt zöld szeme.
Melissa levegő után kapkodott. Rettegett a srác válaszától, félt, hogy odalesz a barátságuk.
  - Dehogy! - vágta rá rögtön, fejcsóválva Will. - Melissa és én barátok vagyunk, és ez így nagyon jó.
  - Pontosan. - válaszolta megkönnyebbülve a barna lány. Tragédia lett volna, ha Will másképp gondolja. Még csak az hiányozna, hogy Will is másképp érezzen iránta. Már az is sok, hogy az állítólagos bátyja és a legjobb barátja is másképp tekint rá. Nem a végzet asszonya ő, hogy mindenki beleszeressen!
Megszólalt a csengő, így a csapat szedelőzködni kezdett. A biokémia terem elé mentek, hisz mindegyiküknek ott volt első órájuk.
Az első három óra viszonylag hamar eltelt és nyugodtan. Mel még véletlenül sem látta Jay-t, s ennek módfelett örült. Remélte, hogy nem is jött suliba. Talán züllik valahol, iszik, drogozik, vagy ki tudja... de ez a gondolat kicsit sem nyugtatta meg, nem akarta, hogy a fiú miatta önpusztításba kezdjen.
Az ebédlő felé vette az irányt, s csak Will csapódott mellé. Nem tudta, hol vannak a többiek, de el is feledkezett róluk, amikor a srác lazán átölelve a vállát az ebédlő felé vezette, poénkodva és eltúlozva mesélni kezdte, hogy zajlott a vasárnap reggele másnaposan.
Mire kikérték a krumplipürét, steak hússal és káposztasalátával, az ebédlőben már tolongás volt. Howie, Sona, Bev, Ethan Oliver és Brenda szokásos asztalánál ült még két idegen csaj, akik Beverly barátnői lehettek, így nekik ott már nem volt hely. Jay-ék közvetlenül mögöttük ültek, ott még volt hely, de Melissa bepánikolt, még véletlenül sem szeretett volna hozzájuk ülni. Szerencsére Will észlelte a lány tétovázását, jobbra mutatott, ahol az elsősök asztalánál volt két szabad szék, aztán megfogta a könyökét és arra felé tolta a lányt. Melissa fellélegzett, innen legalább nem is látja Jay-t és a háremét, mert Roberten kívül csupa szépség ült az asztaluknál.
Will ösztönösen megérezhette, hogy most a lánynak arra van szüksége, hogy elterelje a figyelmét, ezért mókásan előadva arról kezdett mesélni, hogy a tíz éves húga táncórákra kezdett járni, és hogy neki mennyit kellett másnaposan szenvednie tegnap délután, mert Lilly őt választotta táncpartnernek ő meg nem akarta megbántani a kicsit, így kötélnek állt. Melissa jókat nevetett, s csak egyszer nézett hátra Jay-ék felé, és az is hiba volt, mivel Jay hideg és átható pillantásával találta szembe magát. Már majdnem vége volt a szünetnek és végeztek az evéssel, amikor Melissa hálásan megszorongatta a fiú asztalon nyugvó kezét.
  - Köszönöm, Will. - súgta mosolyogva.
  - Mit köszönsz? - nézett rá értetlenül a srác.
  - Azt, hogy vagy nekem. Mindig tudod, mikor kell felvidítanod és dumálnod, hogy ne arra figyeljek, amire nem kéne.

  - Ugyan már! Nem kell köszönni, mindig szívesen vagyok melletted, és jó veled beszélgetni, tanulni és csavarogni. Egy kincs vagy... nekünk.
  - Aranyos vagy. Megyek a könyveimért, jössz te is? - állt fel a lány.
  - Bocs, de nem. A mosdóba kell mennem, sok volt a folyadék. - nevetett a srác, és megrázta üres kólás üvegét. - De órák után összefuthatunk.
  - Rendben. - Melissa felkapta az üres műanyag tárcát, megcélozta a hátsó kijáratot, a fémpolcra rakta, majd a szekrényéhez ment a folyosó hátsó részébe. Kinyitotta a szekrényt és keresni kezdte a történelem könyveit.
  - Szia! Beszélnünk kell! - Melissa ijedten becsapta a szekrényt, bal kezéből majdnem kiesett a halom könyv, mert Jay állt mellette a zöldes szürke vasszekrényeknek dőlve. Kétségbeesett hangja lávaként égette a lány testét, szomorú, meggyötört arcát lázasan fürkészte. Jay fekete kapucnis pulcsit viselt, s a lány nem tudta, hogy a szín sápasztja, vagy tényleg ramatyul néz-e ki, de az biztos, hogy arca csontosabb volt, mint emlékezett rá - talán lefogyott - és sötét karikák húzódtak a szeme alatt.
  - Jobb, ha mi nem beszélgetünk. - válaszolta dacosan a lány. Görcsösen markolta a könyveit. Már attól is lezsibbadt, hogy a srác két méteren belül van.

  - De kell!... Csak bocsánatot akarok kérni. - megfogta a lány alkarját, nehogy elmeneküljön tőle.
Melissa sebesen elrántotta a karját, mert az érintés villámcsapásként hatott rá.
  - Mit kell megbocsátanom? - kérdezte hideg elutasítással a lány. Muszáj volt jeges maszkot öltenie magára, mindkettőjüknek ez lesz a legjobb.
  - Azt, hogy szombat este... meg... meglátogattalak. - Jay akadozó beszéde azt tükrözte, hogy eredetileg mást akart mondani. - Egy marha voltam, sajnálom! Többet nem fordul elő! Viselkedjünk felnőttek módjára! Még meg kell szoknunk egymást, és az új helyzetet... hisz tesók vagyunk!
A szó tőrdöfésként hatott a lányra. Utálta ezt a szót, nála ettől rosszabb nem is létezett. Úgy érezte, sosem tud csak testvérként nézni a fiúra, a szerelmet nem lehet kiölni csak úgy, átformálni testvéri szeretetre meg pláne nem. De meg kell próbálniuk, mert ha nem, abba mindketten beleőrülnek!
  - Megbocsátok, ha többet nem jössz a közelembe és nem mászol rám...
  - Nem leszek olyan barom! - ígérte Jay, s a szívére tette a kezét. Ő is kínosan feszengett, Melissa jól látta, hogy belül ugyanúgy szenved és tombol, mint ő. És ez rosszabb volt, mindennél.
  - Megígéred? - kérdezte a lány fájdalmasan, mert a szíve mélyén nem tudott hinni a srácnak.
  - Megígérem, hogy normális leszek. Tartom a távolságot. - Jay szeme egészen mást mondott, mint a szája, s ez a kettősség megrémítette a lányt.
  - Akkor jó. Én... hinni akarok neked.
Kifogytak a szóból, csak álltak ott egymást nézve összezavarodva, kínlódva és esetlenül. Jay pillantása kicsit sem volt baráti, vagy testvéri, Melissa szenvedése pedig kiült az arcára.
Hogy fogják ezt túlélni? Hogy fognak megbarátkozni a gondolattal, hogy nem lehetnek együtt, mint az igazi szerelmesek? Hogy lesz ebből valaha is barátság, vagy testvéri szeretet?
  - Mint az új tesód, csak halkan megjegyzem, nem tetszik nekem, hogy folyton Denisonnal lógsz! Van köztetek valami?
Csakhogy Jay szavaiból sütött a megvetés, szeme féltékenységről árulkodott. S ebből Melissa rögtön tudta, hogy szavaival ellentétben, sosem lesznek jó tesók.
  - Van köztünk valami. - felelte a lány, s látta, hogy Jay ezekre a szavakra megharapja az alsó ajkát. - A legjobb barátom, a támaszom, a vigaszom.
  - Aztán meg ne dugjon pusztán együttérzésből! - köpte a srác haraggal és fájdalommal az arcán.
  - És miért ne? Neked már tilos vagyok! Nincs beleszólásod! Nem zárhatsz zárdába azon az alapon, hogy ha nem lehetek a tiéd a másé sem! - gurult be Melissa. - Tovább kell lépnünk, élni kell a saját életünket!
  - De mint a bátyádnak, van beleszólásom a pasiügyeidbe! Nem járhatsz olyannal, aki nem tetszik nekem! - fenyegetőzött a fiú. Már a gondolattól is rosszul volt, hogy rajta kívül más is érintheti az ő kis Melissáját...
A lány nagyot nyelt. Az érzelmei kezdtek kicsúszni az irányítása alól. Azt gondolta, a legjobb védekezés a támadás.
  - Úgy beszélsz, mint egy sértett szerető, és nem úgy, mint egy aggódó bátyus! Ha normális életet akarunk, nem kéne így viselkedned. Az az érzésem, hogy neked senki sem lenne jó, bárkivel is jövök össze. Fogd vissza magad! Ne szólj a magánéletembe, mert nincs hozzá jogod! Így csak megnehezítesz mindent...
A lány kifakadásától Jay-nek a szeme se rebbent. Lepergett róla a fenyegetés.
  - Szóval mégis elismered, hogy a kis Will barátod a magánéleted része!
Melissa kiakadt. Mindent elkövet, hogy jobb belátásra és észhez térítse a fiút, erre ő csak a bolondságokon lovagol? Nem lesz ez így jó!
  - Ne beszélj badarságokat! Testvérek vagyunk... békében kell egymás mellett élnünk, mert csak magunknak ártunk! Semmi közöd hozzá, hogy kivel járok, és kivel nem! Lépjünk tovább, kérlek!
Jay szigorú arccal, még mindig a szája szélét harapdálva meredt a lányra.

  - Próbálok jól viselkedni, kislány, de pokoli nehéz! - ismerte be szenvedve a szőke srác és kétségbe esve a hajába túrt. - Ami köztünk volt...
  - Ami köztünk volt, életünk legnagyobb hibája volt! - vágott a szavába a lány indulatosan, mert nem akart a múltjukra gondolni. Túlságosan fájdalmas lett volna. - Lapozni kell, másra koncentrálni, mert különben magunkat bántjuk. Bűn volt, ami kettőnk között történt, ideje másfelé nézni és új életet kezdeni. Ha nem tesszük meg, beleőrülök! - vallotta be a lány, s nagy kék szeme könnybe lábadt.
Jay ösztönösen megérintette a kis szív alakú arcot, szerette volna eltörölni a lány bánatát.
  - Igazad van, kicsim, de olyan nehéz elfelejteni azt a csodát, ami köztünk volt.
Melissát egy cseppet sem vigasztalta, hogy a fiú is hasonlóképp érez, mint ő. Arcát a tenyerébe simította, még levegőt sem mert venni.
  - De muszáj! Talán... új kapcsolatot kell keresnünk, és akkor könnyebb lesz! - szólalt meg reménykedve Mel, s még egy pillanatig élvezte a fiú simogató tenyerét az arcán.
  - Gondolod? - villant meg a jég kék szempár.
  - Gondolom! Hiszek benne, hogy egyszer elfeledjük egymást és jó testvérek leszünk...
A testvér szónál Jay felszisszent és elrántotta a kezét, mintha tűz égette volna meg.
  - No lám... Melissa, jössz Amerikai történelemre? - szólt oda nekik a néhány méterre álldogáló Beverly. A csinos szőke mindentudóan méregette őket. Sütött róla, hogy már egy ideje figyeli őket.
  - Megyek. - nyögte Melissa, s kicsit arrább tolta Jay-t, hogy el tudjon menni mellette. Vajon mikor került ennyire közel hozzá a srác? - Te pedig tartsd meg a két méter távolságot! - pillantott még élete kísértésre, majd csüggedten Beverly mellé sétált.
A zöld pulcsis és fekete cicanacis suli szépe gyanakodva pillantgatott Melissára a teremféle menet.
  - Csak ne mondj semmit! - szólt a lányra Mel, mert már látta, hogy Bev élénkpirosra rúzsozott szája szóra nyílik.
Melissa sikeresen átvészelte a nap további részét. Mintha távozott volna belőle a feszültség. Jót tett neki ez a beszélgetés Jay-el. Mintha ez kellett volna ahhoz, hogy felszabaduljanak és elengedjék egymást. A lány szívét elöntötte a reménység. Talán egy nap már nem fog fájni ez a bűnös szerelem, talán egy nap végleg elfelejtik, és mindketten élhetik a saját életüket mással, és a végén még tényleg igazi jó testvérek lesznek. Ezek a gondolatok erőt adtak neki, és már nem is látta olyan borúsnak a jövőt.
Utolsó óra után derűs hangulatban sétált ki a gimi épületéből. Will a bejáratnál várta.
  - Szia, szépségem! Már nem győztünk várni! - mosolygott a barna srác vidáman.
  - Mi ez a többes szám? - kérdezte a lány csodálkozva, hisz a fiú magában volt.
  - Brenda és Oliver már a kocsimban van. A Hookba megyünk kicsit lazulni. Jössz te is?
Először Melissa megtorpant, hisz a part menti pub Jay-ék kedvenc helye volt, de végül belátta, hogy nem kerülheti örökké. Épp most határozta el, hogy tovább lép, és elfelejti a történteket, ezért aztán végképp nem mondhat nemet. Ha megtartják a távolságot, és normálisan viselkednek egymással egyszer minden olyan lesz, mint Jay előtt.
  - Persze, menjünk csak! - karolt a srácba Melissa, és követte Willt a piros terepjáróhoz.

Arra számított, hogy Brenda az anyósülésen fog ülni, mint régen, de a kerek arcú, szőke szépség hátul viháncolt Oliverrel. Épp egy horrorfilmen vitáztak. Beült hát Will mellé. Naná, hogy nem ülnek már egymás mellé, hisz már csak barátok. Az ő viselkedésükből próbált erőt meríteni. Ha Will és Brenda tud közömbösen viselkedni egymással, akkor egyszer neki és Jay-nek is sikerülni fog!
Az út vidáman és zajosan telt, mivel hátul a két virgonc szívta egymás vérét, s Melissa akaratlanul is jókat nevetett, vagy bekapcsolódott Will-lel az evődésbe. Hamar odaértek a parti kiskocsmához.
Természetesen a kék Aston Marin már a pub mögött parkolt, de Mel elhatározta, hogy ez sem veheti el a kedvét. Nem is nagyon volt ideje visszakozni, mert a piros felsős és barna bársony nadrágos Brenda már belé is karolt és befelé vonszolta a bárba.
Odabent szokásosan nagy volt a nyüzsi. Majdnem minden asztalnál hangoskodtak az emberek kisebb-nagyobb csoportokban. A bárpultnál tolongás volt, de ez az ott ülő Beverly-t, Ethant és Jay-t nem zavarta. Mel drága testvérén úgy lógott Alicia, mintha belenőtt volna az oldalába, míg a srác a másik oldalán álldogáló fekete szépséggel, Tanjával flörtölt, sört iszogatva.
Melissa nyelt egyet, majd kis csapatával elfoglalt egy üres asztalt a terem közepe táján.
  - Na, mit isztok? - támaszkodott az asztalra Will, és kérdőn nézett a csajokra.
  - Én csak ásványvizet. - mosolygott rá Melissa hálásan. Örült, hogy Will vállalta a pincérkedést, mert azért nem érezte magát ahhoz elég erősnek, hogy a pulthoz menjen - túl közel Jay-hez.
  - Szó sem lehet róla! Mindenki sört iszik! - tiltakozott a barna srác és a lányra kacsintott.
  - Akkor mi az ördögnek kérdezed? - forgatta a szemét mókásan Mel. Sikerült fesztelenül viselkednie. Ha Brenda és Will végig mellette marad, nem lesz semmi gond - legalábbis ezzel vigasztalta magát.
  - Udvariasságból! - csúfolta ki a lányt Will.
  - Hozd már azt a sört, addig én megnézem, van-e szabad biliárd, vagy dárc hátul. - ugrott fel a kék-fehér kockás inges Oliver és már le is lépett.
A két fiú különböző irányba tűnt el.
Mel követte a szemével Willt, látta, hogy kezet ráz Ethannel és Jay-el, és hogy kényszeredetten beszélgetni kezd, míg arra várt, hogy kiszolgálják. Brenda is arrafelé fordult.
  - Bev azt mondta hatodik órán, hogy még pislákol valami közted és Jay között. - jegyezte meg a szöszi, de hangjából csak aggodalom sugárzott.
  - Ó... azt csak azért mondhatta, mert látott minket a folyosón. Próbáljuk elásni a csatabárdot. Te tudod a legjobban, hogy nem lehet köztünk semmi... - célzott a valódi kapcsolatukra Melissa, de kimondani nem akarta. - Elengedtük egymást, és ettől kicsit jobban érzem magam.
  - Már ideje volt. - mosolygott együtt érzően Brenda és megszorongatta barátnője kezét.
Visszajött Will, és letett négy kis üveges felbontott sört az asztalra, de mielőtt leült volna megérkezett Oliver is és megfogta a vállát.
  - Minden biliárdasztal foglalt, de a sarokban még lehet dárcozni, ha akartok...
  - Nos, csajok? - kérdezte őket Will, miután meghúzta a sörét.
  - Nekem nincs hozzá kedvem. Amúgy is béna vagyok az ilyesmiben. Hamarabb talállak el titeket, mint a táblát. - sorolta kifogásait Mel, de valójában azért nem akar játszani, mert magán érezte Jay kutató pillantását és csak zavarban lett volna, ha figyeli és meg kell játszani magát. Az ő erejének is van határa!
  - Menjetek csak, fiúk, mi inkább megtámadjuk a zenegépet! - állt fel Brenda. Mel kezébe nyomta az egyik sört és csuklójánál fogva az említett gép felé húzta a barna lányt. A két fiú vállvonogatva nézett utánuk, aztán fogták a sörüket és lestoppolták a dárcot.
A lányok megálltak a bárpult végében álló zenegép előtt. Brenda elővett egy pénzérmét és beledugta a gépbe, aztán nagy érdeklődéssel lapozgatta a gép kínálatát, de nem is igazán figyelt oda.
  - Nagyon örülök, hogy végre kezdesz magadhoz térni. Utáltam nézni, hogy szenvedsz és nem tudunk rajtad segíteni. - szegezte zöldes barna szemét Melissára Brenda.

  - Nem is tudod, mennyit segítettetek! - hálálkodott a másik lány. - Ha te, Will, Howie és Sona nem vagytok, már diliházba kerültem volna. Nektek köszönhetem, hogy nem fordultam be, mert ti nem hagytátok. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem lennétek ilyen jó barátaim!
  - Bajban derül ki, ki az igazi barát. - mosolygott Brenda kedvesen. - Jó látni, hogy próbálsz túllépni Armstrongon. És ha ez így van, válaszunk neki egy zenét! - kopogtatta meg a zenegép üvegét Brenda felcsillanó szemmel és a program elé húzta barátnőjét.
Melissa nem örült az ötletnek, összefolytak előtte a betűk, de végül rávette magát a döntésre. Igaza van Brendának, eleget gyászolt már, ideje búcsút intenie Jay-nek!
Szeme megakadt az Evanescence: Sweet Sacifice-n, de nem merte megnyomni a gombot. Barátnője viszont beleláthatott a fejébe, mert vigyorogva elindította a számot.
Brenda becsukott szemmel nézett a plafonra és átadta magát a zenének, lötyögött és dúdolgatott.
Melissa nevetve összekoccintotta a sörüket, jó felét kiitta, aztán ő is erőt merített a dalból.
Az "egyszer elfeledem a neved" kezdetű sornál nagyot nyelt, és bízott benne, hogy így is lesz. Követte Brenda példáját, együtt tomboltak a dallal, ami jó hatással volt Mel lelkére. Csak a végé fele mert felpillantani, s látta, hogy Jay tűnődve nézi a szórakozásukat. Vajon a fiú megértette a burkolt üzenetet? Érti, hogy kész legyőzni a belső félelmet, aggodalmat és fájdalmat, hogy esélye legyen a boldogságra... nélküle? Rideg, metsző tekintete, bizony ezt bizonyította, de Melissa tudta, így lesz a legjobb.
  - Ez jó volt. - csendült fel Brenda csengő kacagása, amikor a zene elhalkult. - És ha már ilyen őszinték vagyunk, kínos témára szeretnék evezni... - figyelmeztette barátnőjét a gépnek támaszkodva Brenda.
Melissa aggódni kezdett. A másik vészjós pillantása semmi jót nem ígért.
  - Mondd nyugodtan, tőled semmit sem veszek zokon. - biztosította bizalmáról Brendát.
De a lány ahelyett, hogy válaszolt volna, újabb zsetont dugott a gépbe és elindította Ed Sheerantől a Friends-t.
  - Ezt Willnek. - kacsintott a szőke pajkosan.
Melissa értetlenül hallgatta a szöveget. Először nem értette, miért ezt választotta lökött barátnője, de aztán jött az a bizonyos sor:
"... a barátok nem kezelnek úgy, mint te,
Nos tudom, hogy mindennek van határa
De a barátaim nem fognak úgy szeretni engem, mint te"
Melissa döbbenten rázta a fejét. Nem gondolhatja Brenda komolyan, hogy...
  - Nézd, Melissa, már régóta figyellek titeket! - magyarázta gyorsan a dolgot Brenda. - Ahogy Will rád néz, amikor azt hiszi, senki sem látja, ahogy kivirul, ha veled lehet... az nem lehet véletlen. Istenem, rám sosem nézett olyan gyengéden, imádattal és szeretettel, mint rád. Nekem világos a helyzet: Will szerelmes beléd, csak nem akarjátok tudomásul venni.
  - Nem, nem! Ezt nem! Nem tudod elhitetni velem! - tiltakozott hevesen Melissa. Követte barátnője pillantását. Brenda a két dárcozó fiút nézte. Amikor Will felfedezte, hogy őket figyeli, gyengéd mosolyt küldött Melissának, amitől a lány még jobban bepánikolt. - Will nagyon jó barátom, és tudja, hogy csak ennyit érzek iránta! Képzelődsz, Brenda!
  - Nem érted, hogy nincs más választása, mert barátzónába taszítottad? Biztos vagyok benne, hogy szerelmes beléd! Ha velem is így viselkedett volna, sosem szakítunk, de látom, hogy te vagy neki az igazi! És áldásom rátok! Össze kéne jönnötök, de komolyan!
Melissa fél kézzel az üvegbe, fél kézzel a zenegépbe kapaszkodott. Látta, hogy Will figyeli, ezért megpróbálta összeszedni magát. Ha tényleg minden rezdülésére reagál, igaza lehet Brendának... aztán ott volt az a szombat reggeli ösztönös szájra puszi is... Istenem, add, hogy ez ne legyen igaz! - fohászkodott magában Melissa. - Nem kell több bonyodalom!
  - Nem, nem és nem! - tiltakozott megint hangosan Melissa. - Nem fogjuk elrontani a barátságunkat!
  - Te tudod... én nem is akarom beleütni az orrom... csak úgy éreztem, fel kell nyitnom a szemed! - bizonygatta Brenda. - Csak szólni akartam, hogy engem nem zavar, ha összemelegedtek, mert már túl vagyok rajta! Csak gondolkozz el azon, amit mondtam! Will mellett újra boldog lehetnél, a tenyerén hordozna, imádna és visszaadná a hited a szerelembe...
  - Képtelenség... képtelenség... - Mel csak ezt tudta szajkózni.
Brenda megharapta az alsó ajkát.
  - Bocs, hogy felzaklattalak, és elrontottam a kedved, csak figyelmeztetni akartalak, hogy van még boldogság Jay után is.

  - Köszönöm, hogy törődsz velem, Brenda, tényleg nagyra értékelem, de szerelemre gondolni sem tudok még egyelőre. Will pedig... nos ne beszéljünk Willről...
  - Nehéz lesz, mert erre tart. - mosolygott negédesen Brenda. - Azért én titkon szurkolok nektek!
Mel már nem tudott válaszolni, mert a barna srác már odaért hozzájuk. Will ragaszkodott hozzá, hogy tartsanak vele biliárdozni. Mel nem akart feltűnést, így a bandával tartott a hátsó terembe. Pechére a szomszédos asztalnál Jay-ék játszottak, s innentől kezdve Melissa nem tudott barátnője szavain gondolkodni. Ezúttal még jól is jött neki Will kitüntető figyelme, hisz kedvenc bátyja gyilkos tekintettel kísérté a párocska vidámságát. Melissa gondban volt. Jay miatt, Will miatt és még ki tudja miért, de a világért sem mutatta volna ki. Most kezd magához térni, nincs szüksége újabb bonyodalmakra. Az élet lehet egyszerű, ha annak tekinti!
Brenda mégis bogarat ültethetett a fülébe, mert álmában Will karjában talált vigaszt és új reményt...