Megromlott barátság

Másnap reggel Melissa derűsen ébredt. Úgy gondolta, semmi sem ronthatja el a napját. Térdig érő kis fekete szoknyát vett fel, halványlila felsővel, amibe piros virágok voltak hímezve. Fekete balerinacipőbe bújt, és alaposan kifésülte a haját. Halvány sminket kent magára, és rohant is az iskolába. Howard már a kapuban várta.
  - Jó reggelt! - üdvözölte vidáman a lány. - Szép napunk van! - nézett hunyorogva a napba Mel.
  - Mitől lenne szebb, mint a többi? - kérdezte a bordó pólós, és farmeres fiú. A hangulata nem volt túl rózsás.
  - Hát csak úgy... - vont vállat a lány. Barátja rosszkedve kicsit sem tetszett neki.
  - Gondolom, a te kedvedet nagyban befolyásolja, hogy tegnap délután láttalak vadul smárolni az űrcowboy-al!
Melissa mélyen elpirult. Bizony, mikor tegnap délután Jay hazahozta, búcsúzóul kapott tőle egy csókot, de olyan vérforralót, hogy úgy szédelgett be a házba, mint egy részeg kiskamasz, aki először kóstolt bódító italt, csak neki Jay volt az alkohol.
  - Nos, igen... történtek dolgok.
  - Együtt vagytok? - kérdezte Howard foghegyről.
  - Azt nem tudom, de tegnap ő volt a megmentőm és...
  - És ezért már rögtön a karjába kellett vetni magadat! - tett szemrehányást a fiú.
Menet közben a járdát figyelte maga előtt. Nem mert a lányra nézni, mert a szemében ott volt, minden visszafojtott érzése. Pokolian fájt neki, hogy az ő drága Melissája ilyen könnyen bedől egy bájgúnárnak.
  - Nem is úgy volt! - hurrogta le Mel. - Meghallgatod, mi történt, vagy magadtól kitalálsz marhaságokat?
  - Ó, mondjad csak, epekedve várom! - gúnyolódott a srác.
Melissa haragos pillantást vetett régi barátjára. Utálta, hogy mostanában Howie olyan, mint egy morgó medve, és semmi sem tetszik neki, ami vele történik.
  - Scott a kínai negyedbe csalt Jay nevében, majd elájultam, amikor azt a bunkót találtam ott. Beolvastam neki, aztán elszaladtam. Nem vagyok ismerős azon a környéken, de mikor már totál kétségbe estem, eszembe jutott, hogy Jay száma a táskámban van, így felhívtam és értem jött.
  - És hálából rávetetted magad. - nyögte Howard rosszallva.
  - Nem... az nem úgy volt... csak úgy megtörtént.
  - A francba, Melissa! - fakadt ki a fiú. - Eszedbe sem jutott, hogy engem is felhívhatnál, mert rohantam volna hozzád? Vagy ott lett volna még Will...
  - Willnek Brendával volt randija, nem akartam elszúrni. Neked meg nincs kocsid, nem találtál volna meg estig sem. - érvelt Melissa.
  - De felhívtam volna Olivert, ketten érted mentünk volna. - vázolta a lehetőségeket Howard. Nagyon feldühítette, hogy Melissa nem őt hívta, amikor bajban volt.
  - Ez a lehetőség eszembe sem jutott. - ismerte be a lány őszintén.
  - Persze, mert mindig, minden helyzetben Amstrong az első gondolatod! Megbabonázott. Nyáladzol utána, mint egy pincsikutya!
  - Kikérem magamnak! Én nem vagyok ilyen! - tiltakozott Mel. Meg tudta volna ölni Howardot, amiért nem érti meg a helyzetet.
  - Pedig igen! - ellenkezett a fiú. - A vak is látja, hogy belezúgtál, Mel! És a kurva életbe, ez nem igazságos! Én voltam melletted tíz évig, én segítettem a bajban, vigasztaltalak, veled együtt örültem és nőttem fel. Nem értem, mit látsz abba az agresszív piperkőcben! Ő nem hozzád való.
  - Ezt nem tudhatod! - csóválta a fejét Melissa. Unta már, hogy a legjobb barátja azt szajkózza, mennyire rossz választás Jay.
  - De igen, tudom, hisz én ismerlek csak igazán. - Howard megállt egy kapualjban, majd leült a magas betonkerítés peremére, hátát a kerítésnek döntötte. Nem akart továbbmenni, míg meg nem beszélik a gondjaikat. - Ő csak betolakodott az életedbe!
Melissa idegesen toporgott a fiú előtt. Bármit megadott volna, hogy minden olyan legyen, mint régen. Nem szeretett Howie-val vitázni.
  - Nem, ugyanis én engedtem az életembe Jay-t. Kedvelem őt, vonzódom hozzá, és olyan könnyű lenne beleszeretni... - sóhajtott a lány, mert nehezére esett az érzéseiről beszélni.
  - Nem, nem, nem! - ugrott fel Howard. Idegesen a hajába túrt. Hátat fordított a lánynak, úgy folytatta szíve kiöntését. - Egy frászt fogom hagyni, hogy az övé legyél! Melissa, nem teheted ezt velem! Nem azért várok rád tíz éve, hogy átengedjelek egy idióta vadbaromnak, csak mert elájultál a mosolyától! Amstrongnak nincs joga szeretni téged! Én... én vagyok az igazi neked, vedd már észre! - a végén Howard szinte már kiabált. Nem érdekelte, hogy a járókelők furcsán néznek rá.
Melissa kővé dermedt. Most fogta csak fel, miről beszél Howard. Már értette, mi baja volt mostanában a fiúnak. Istenem, Howard féltékeny volt, azért utálta Jay-t! De az nem lehet, hogy ennek a szerelem az oka. Sosem hitte volna, hogy a srác, akit kölyökkora óta testvérként szeret, másképp is érezhet iránta. Ez sok mindent megmagyaráz. Hirtelen nem tudott mit kezdeni Howie érzéseivel, hisz ő sosem gondolt rá úgy, mint pasira, csupán a jó pajtást, és a fogadott tesót látta benne.
  - Howard... ugye nem... - Melissa annyira összezavarodott és kiakadt, hogy nem is tudta, mit mondjon. Nem gondolta volna, hogy egyszer ide fognak kilyukadni.
  - Mit ne? Nem akarod hallani, hogy szeretlek? Pedig mindenre esküszöm, ami szent, hogy kicsi korunk óta szeretlek! - Howie szembefordult a lánnyal, és fájdalmas tekintettel nézett az arcába. - Évek óta azt várom, hogy észrevegyél, és viszonozd az érzéseimet! Csak vártam és vártam, de most jött ez a szőke, tetovált barom, és nem nézhetem tétlenül, hogy csak úgy elvegyen tőlem! - A fiú Melissa elé lépett, mint aki meg akarja ragadni a vállait, de aztán a mozdulat közepén meggondolta magát, és esetlenül a teste mellé eresztette a kezét. - Válassz engem, Melissa! Én ismerlek csak igazán! Ha valaki, akkor én boldoggá tudlak tenni!
Melissa magába roskadva rázta a fejét. Túl sok volt, amit a fiú mondott. Howard szereti! Tiszta szívből, igazán, szerelemmel szereti! Hogy lehetett ilyen vak, hogy eddig nem vette észre? Az ilyesmit általában könnyen le lehet szűrni, ő mégsem vette észre a jeleket.
Ostoba, buta, vak Melissa! - szidta saját magát a lány. - Ha Howarddal is törődtél volna, nem csak magaddal, talán elkerülhetted volna ezt az ostoba helyzetet! Időben észre kellett volna venned a fiú érzéseit és megmondani neki, hogy te csak testvérként gondolsz rá!
De már késő bánat. A legjobb barátja szereti, és ez ellen nem tehet semmit...
  - Howie... - Melissa szinte nyögve ejtette ki a fiú nevét. Szörnyű volt ez a galiba. Úgy kell visszautasítsa, hogy ne bántsa meg, de ne is veszítse el. - Nekem erről fogalmam sem volt. Nem voltam vele tisztában, hogy te másképp érzel irántam. Ez most túl hirtelen jött. Egy perc alatt romba döntötted az életem. Nem tudom, mi legyen, igazán nem tudom.
  - Megértem, hogy túl hirtelen jött ez most neked, de már nem tudtam tovább magamba fojtani az érzéseimet. - szólalt meg a fiú szomorkásan. - Fel kell dolgoznod, amit megtudtál. Megvárom, míg döntesz. Nem kell most rögtön válaszolnod. Mérlegelj, hogy ki mellett leszel biztonságban, ki hordozna a tenyerén, és ki az, aki hűen kitartana melletted, akár egy életen át. Viszont azt tudnod kell, hogy ha Őt választod, le kell mondanod rólam, mert nem tudom fapofával végignézni, hogy a szőke sátán nyakába veted magad! Akkor... akkor nem tudnék már a barátod lenni.
Melissa torkát szorongatta a fájdalom. Élete legsötétebb napja volt ez, hisz elvesztette a legjobb barátját. Próbálta magát elképzelni Howarddal egy párként, de nem ment. Tudta, hogy igaza van a fiúnak, Ő lenne a jobb választás, hisz Howie rendes, kedves, megértő, csendes és lesné minden óhaját, ha igent mondana neki. De milyen lenne az élete vele? Unalmas, szenvedélytől mentes és kiszámítható. Melissa egészen másra vágyott. Kalandot, szenvedélyt... és igen, egy szőke rossz fiút akart, aki képes egyszerre a mennybe, és a pokolba taszítani. A szíve már rég Jay Amstrongé, és ha össze is jönne Howarddal, csak azért, hogy megmeneküljön a csábító Casanovától, talán örök életében bánna, ha nemet mondana a mindent elsöprő szerelemre. Melissa már tudta is, mit kéne válaszolnia Howie-nak, de nem volt szíve máris megbántani. Tíz év barátság és összetartás után nem akarta egy perc alatt összetörni a szívét. Ráadásul még alaposan át kell gondolnia, biztos-e, hogy Jay a jó választás, hisz Howard annyira aranyos és kitartóan szereti.
Melissa a fejét csóválta. Egyik percben Jay-t, a másikban Howardot választotta volna. Ez kész téboly!
  - Menjünk, mert elkésünk a suliból! - szólt a lányra komoran Howard. -  Ráérsz még ezen agyalni!
A fiú hosszú léptekkel elsietett, Melissa nem is törte magát, hogy utolérje. Szüksége volt az egyedüllétre és a magányra. Miért most lett ilyen komplikált az élete, amikor már azt hitte, hogy minden rendben lesz? Egymásra találnak Jay-el, minden szép és jó lesz, úszkálhat a boldogságban, kiélvezheti a szerelmet, erre Howard egyetlen szóval tönkre tette ezt az illúziót.
Mire Melissa elért a biokémia teremhez, az osztálytársai már odabent nyüzsögtek. Letaglózva ült le szokásos helyére, Sona mellé. Előttük üres volt a pad, mert Beverly valahol elől pletykált a csajok kupacában, Will a másik padsorban ölelkezett Brendával.
  - Mostanában nem vagy top formában, csajszi! - méregette a gondterhelt barna hajú lányt Sona.
A borzos szöszi, ma is feltűnő volt. Sárga, fekete virágos toppot viselt, levágott szárú térdnadrággal és egy fehér, majdnem földig érő mellénnyel. A hajában fekete hajráf volt, aminek a bal oldalán a füle felett hatalmas, műanyag, piros rózsa virított.
  - Csak sok a gond mostanában. - ráncolta a homlokát Mel, miközben a padjára készítette a könyvét, füzetét és egy kék tollat.
  - Had találjam ki! Megint a szőke herceg! - forgatta a szemét mókásan Sona.
  - Képzeld, most nem! Tök boldog voltam negyed órával ezelőtt, de Howard és az érzelmei betették a kaput!
  - Nocsak! Kiborította a bilit? - nevetett a szőkeség. - Ideje volt már! Csodálkozom, hogy eddig magába tudta tartani! Gondolom, befosott, hogy Jay barátunk kiüti a nyeregből, ezért színt vallott...
  - Igen, de honnan tudod? - Melissa megütközve nézett barátnőjére. Jó ég! Mindenkinek nyilvánvaló volt, mit érez Howie iránta, csak neki nem? Szánalmas, vak, ütődött Melissa!
  - Annyira egyértelmű volt, Mel! Évek óta bálványoz és fut utánad, mint egy kiskutya! Már jó ideje nyaggatom, hogy vallja be neked, mit érez. Örülök, hogy végre rászánta magát.
Sona reménykedett benne, hogy Mel és Howard összejönnek, hisz Howard észre sem vesz mást Melissán kívül. Szép lenne, ha a két legjobb barátja összemelegednének.

  - Hát én nem! - horkantott Melissa. - Nem akarom, hogy szeressen! Olyan, mintha a bátyám lenne! Szeretem, fontos nekem, de ennek semmi köze a szerelemhez!
  - Ne izélj már! Erőltesd meg magad, és viszonozd Howie érzéseit! Hidd el nekem, hogy nála jobbat nem találnál sehol! Oviskorotok óta imád, és még csak rá sem nézett más lányra! Na, ezt nevezem én igaz szerelemnek!
  - Tudom, Sona, hidd el, hogy tudom! Nem is az ő érzéseivel van a baj, hanem az enyémekkel! Én nem így érzek iránta. A lángolást, a szenvedélyt és a vad vágyakat valaki más váltotta ki belőlem!
  - Ó, ne! Azt ne mondd, hogy Jay, mert lefejelem a padot! - kapott a fejéhez hevesen Sona, és még a hajráf is majdnem leesett a fejéről. Melissának nem is kellett válaszolnia, a szöszi kiolvasta a szeméből a választ. - Azt a kurva... Muszáj volt a suli rémét választanod?
  - Bocs, de nem tehetek róla! - húzta fel az orrát Mel. - Ez csak úgy jött és megtörtént. Nem lehet irányítani, vagy meg nem történté tenni.
  - Ha van egy csepp eszed, és rám hallgatsz, elfelejted azt az aljas szemétládát, és adsz egy esélyt Howardnak. Vele nem járnál rosszul. Viszont, mi vár rád a szép, de romlott udvarlód mellett? Gyötrelem, szenvedés és sok sírás! Úristen, Mel, az a pasi minden szünetben más csajt szédít, verekszik, kocsit lop, és azt halottam a harmadikos unokatesómtól, hogy füvezik a srácokkal a suli mögött, azért olyan ingadozó a hangulata. Ez kell neked?
A kép, amit Sona festett Jay-ről nem volt valami biztató. Tudhatta volna, hogy legjobb barátnője inkább Howard pártját fogja, hisz kedveli a srácot, Jay-t meg nem ismeri, csak a rosszat hallja róla, és el is hiszi. A baj csak az volt, hogy Melissa is tudta, milyen Jay, ez mégsem aggasztotta. Ha Jay-t válassza, vele együtt el kell fogadnia a zűrös életét, és a kiismerhetetlen természetét. A kérdés csak az, képes lesz-e erre.
  - Nem tudom, Sona, és egyelőre ne is piszkálj! Képtelen vagyok dönteni! Jelen pillanatban a pokolba kívánok minden hímnemű lényt! - mérgelődött Mel, mert Sona nem mondható közömbös tanácsadónak. Vele hiába beszél.
A hippi szöszi vette a lapot és elhallgatott. A terem elejében kacarászó Beverly-t figyelte.
  - Bev nagyon olyan, mintha direkt kerülne minket, nem gondolod? - váltott témát Sona.
  - Nem minket, csak engem. - helyesbített Melissa. Ő is a piros ruhás csinibabát kezdte figyelni. - Tudja, hogy bűnös, ezért kerül, de úgyis kijön rá a lépés, és beszélek vele!
  - Mi történt? Lemaradtam valamiről?
  -  Á, semmi fontos. - legyintett Mel. Nem akarta részletezni a tegnap történteket, hisz tudta, ha Sona meghallja Jay nevét, kezdik az egész értelmetlen beszélgetést elölről. - A kettőnk dolga.
  - Néha úgy érzem, már nem is vagyok a legjobb barátnőd. Sok mindenből kihagysz! - panaszkodott Sona duzzogva.
Vajon miért? Mert nem értesz meg, és nem vagy objektív. - gondolta fanyalogva Mel.
Óra után alighogy kicsengettek, Beverly szinte kimenekült a teremből, de Melissa számított erre, szinte félrelökte az ajtóból Willt és Olivert, s a szöszi nyomába eredt.
  - Beverly! Várj csak meg! Muszáj beszélnünk! - kiáltott a szökevény után Mel.
A szöszi kelletlen pofával megtorpant és bevárta Melissát. A folyosón az ablak alatt állt egy lóca, oda tipegett piros körömcipőben, lazán leült, onnan nézett fel Melre.
  - Mit akarsz? - kérdezte Bev unottan.
Melissa letelepedett mellé. Két kezével kapaszkodott a lóca szélébe, a cipőjét bámulva.
  - Tudod te, azt nagyon jól! Jössz nekem egy magyarázattal! Miért küldtél találkára Scott-tal? Neked pontosan tudnod kellett, ki vár a teaházban! Mit ártottam neked, hogy ellenem szövetkeztél?
  - Tudtam, hogy meg fogod kérdezni. - húzta el a száját Bev, miközben a műkörmét piszkálta. Kicsit sem látszott bűnbánónak. - De hidd el, nem ellened irányult. Nem akartam rosszat, de muszáj volt teljesítenem Scott kérését, ha nem teszem, nagy bajba kevert volna.
  - Nem hiszek neked! - támadott Mel kételkedve. - Ugyan, mit árthat neked egy izomagyú szépfiú, azon kívül, hogy agyon ver?
  - Nem tettlegességgel fenyegetett meg. - Beverly arca végre érzelmeket is mutatott. A mesterkélt Barbie baba álarc lehullott róla. Zöld szeméből sütött a kétségbeesés és a szomorúság. - Elmondom a titkot, ha köztünk marad. Ha el mered mondani Jay-nek, vagy bárkinek is, amit most mondok, nagyon megkeserítem az életed! Tudod, ugye, hogy meg tudom tenni? Romba döntöm a hírneved a suliban.
  - Nem kell fenyegetőznöd. Bízhatsz bennem. Nem szoktam kifecsegni mások titkait. Ebbe meg amúgy is be kell avatnod, mert kicsesztél velem, és tudni akarom az okát!
  - Hát jó. - sóhajtott nagyot Bev, aztán Melissa szemébe nézett. - Megzsarolt az a mocsok! A nyáron egyszer berúgtam, és nem tudtam kontrollálni. Egy bulin összegabalyodtam Scott-tal, és lefeküdtem vele. Csak egy éjszakás kaland volt, de azóta ezzel tart sakkban. Azt mondta, ha nem csallak a teaházba, elmondja Ethannek, mi volt köztünk, és az nagyon keresztbe tett volna. Tudod, hogy kezdünk megint összemelegedni, ha Scott dumált volna, odalett volna minden reményem. Ezt nem kockáztathattam, ezért hazudtam.

Melissa a szőke lány arcát fürkészte, és rögtön tudta, hogy ezúttal nem hazudik, mert zavartan feszengett, és csak akkor piszkálta a haját, ha sarokba szorítva érezte magát. Őszinte volt és Mel már nem is tudott rá haragudni. A helyében valószínűleg ő is így cselekedett volna.
  - Jól van. Most az egyszer elnézem, de ne forduljon elő ilyen többet! - kérte Melissa nyomatékosan. Mert kényszer ide, vagy oda, Beverly akkor is hazudott.
  - De amúgy azt még elárulod, mi volt? Ugye nem bántott az a bunkó? - kérdezte Bev, de inkább pletykaéhesen, mint aggódva. Eddig bírt normális lényként viselkedni...
  - A szokásos volt, esküdözött, hogy megszerez, én meg beolvastam neki és otthagytam. - Melissa nyelve akaratlanul is megeredt. - Kicsit eltévedtem, de aztán minden megoldódott, mert Jay értem jött és hazavitt.
  - Ó, Jay! Ki más lenne a hős megmentő lovag! Kutya legyek, ha nincs teljesen beléd zsongva! - nevetett a szöszi vidáman.
  - Hát nem tudom, most kisebb gondom is nagyobb tőle! Kész káosz az életem!
  - Beverly, gyere, mert Ethan vár az automatánál! - szaladt oda hozzájuk egy fekete hajú szépség. Melissa csak látásból ismerte balettórákról.
  - Jaj, bocs, de mennem kell! - ugrott fel csillogó szemekkel Beverly. - Nem akarom megváratni Ethant. Megígértem, hogy vele kávézok! Majd még beszélünk, és számítok a diszkréciódra!
  - Nyugi! Lakat a számon! - intett utána Melissa, aztán sóhajtva magára maradt a gondolataival.
Nagyon megbotránkoztatta, hogy egy részeg bulin Beverly képes volt összefeküdni Scott-tal. Hogy tud valaki annyit vedelni, hogy elveszítse a józan eszét, és lefeküdjön minden jöttment alakkal, vagy éppen az első útjába akadóval? Ő bizony sosem tett ilyet, és mélyen elítélte azt, aki ennyire elveszti az eszét az alkohol miatt.
Matekon Melissa Brendával ült, és örömmel hallgatta a lány fecsegését Willről és a jól sikerült randijukról, így legalább megfeledkezett a maga bajáról.
Gazdaságtan órára menet viszont görcsbe rándult a gyomra, mert ezen az egy órán ült Howarddal. Nem tudott mit kezdeni a fiú érzéseivel. Kedvelte, az élete része volt, de szerelemmel nem tudott rá gondolni. Nem tudta elképzelni magát vele egy párként, és ezt meg kell mondania neki. Nyolc év barátság után nem lenne tisztességes, ha bolondítaná a fiút, és felesleges reményekkel táplálná.
Hamarabb beért a terembe, mint a fiú, idegesen markolászta tollát, míg várt.
Nemsokára a srác levágódott a székére, és mogorván nézett maga elé. Melissa gyűlölte, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Nem akart rosszban lenni a legjobb barátjával.
  - Howard... - kezdte a lány bizonytalan hangon.
  - Nocsak, eszedbe jutott, hogy a világon vagyok? - fordult a lány felé Howie, és zöld szeme haragosan megvillant. - Ha azért, mert érzéseim vannak irántad, kerülni akarsz, nyugodtan ülj előre, valaki más mellé!
  - Nem akarlak kerülni, Howie. - rázta a fejét Melissa. - Anyám után te vagy a hozzám legközelebb álló személy. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, de tartok tőle, hogy az én érzéseim másmilyenek, mint a tiéid. Eddig még csak eszembe sem jutott, hogy járhatnánk. Testvéremként szeretlek. - a lány úgy gondolta, ha már belekezdett a kínos témába, mindent elmond. - Nem is tudom, hogy voltál képes eddig titkolni előlem, mit érzel. Most olyan vihar dúl bennem, hogy majd szétfeszít. Új ez a helyzet, és nem tudok most mit kezdeni vele. Egyezzünk meg abban, hogy tudatni fogom veled, ha megváltoznak az érzéseim irántad, de ne nagyon reménykedj benne.
  - Milyen nagylelkű vagy. - gúnyolódott a fiú.
Melissa ismerte már annyira, hogy tudja, így védekezik a kellemetlenségek ellen.
  - Howard, kélek, ne csináld ezt! Nem akarlak elveszíteni! Megbolondulok, ha kiszállsz az életemből. Ne kérd, hogy válasszak közted és Jay között, mert akkor... - a lány szeme könnybe lábadt és ebből a fiú már tudta a választ.
  - Mert akkor Őt választod! - vágta rá megvető hangsúllyal Howard.
  - Sajnálom, de Jay...
  - Nekem ne is beszélj arról a huligánról! - szólta le a fiú.
  - Jó, hagyjuk is! - bólintott rá Mel, hisz nem akart megint veszekedni. - Fontosabb vagy nekem, mint ő, csak másképp. Ha ezt nem érted meg, nem tudok mit tenni, de ha megromlik a barátságunk, én... én... kiborulok.
  - Melissa, ne emészd magad! Hadd teljen el egy kis idő, és majd meglátjuk, mi lesz. Tíz évig éltem úgy, hogy lenyeltem, és titkoltam az érzéseimet, pár hét ide vagy oda, már nem számít!
  - Jó, ez lesz a legjobb. - hagyta rá a lány.
Nem tehetett mást, hisz veszekedni nem akart, és az érzésein sem tudott egyik napról a másikra változtatni. Úgy lesz a legjobb, ha függőben hagyják a történteket, és az idő majd megoldja.
Melissa ma sem ment ebédelni. Furcsa az élet, mert tegnap még Jay-t akarta kerülni, ma meg már Howardot. Az emeleten bujkált egy sarokban, egy fa ülőkés lócán, és próbált a kezében szorongatott tankönyvre koncentrálni. A folyosón nagy volt a nyüzsi, de erőltette, hogy a tanulásra figyeljen, mert nem akart gondolkodni. Howard és az állítólagos érzései teljesen kikészítették. Úgy belemerült a tanulnivalóba, hogy összerezzent, amikor egy erős kéz a vállához ért. Ijedten nézett fel.  Jay volt az. A fiú homokszínű, feliratos pólót viselt, agyonmosott farmerrel. A karkötők, nyakláncok és fülbevalók nagyot dobtak amúgy sem átlagos külsején. A lány szíve már Jay látványától is hevesebben vert.
  - Gyere velem, Melissa!
A lány ma még nem is látta, és nagyon meglepődött, hogy most hirtelen elé került. Nem tudta, hogy viselkedjen vele a tegnapi csók után.
  - Én...
A fiú nem tűrt ellentmondást. Pajkos pillantást vetett Melre, megragadta a karját, felhúzta a lócáról, és maga után vonszolta. Melissa menet közben, a szabad kezével az oldalán lógó táskájába csúsztatta a könyvét.
  - Hová megyünk? - kérdezte a lány. Igazából önként is a fiúval ment volna, de eszében sem volt a tudtára adni, ráadásul erős szorítása is bizsergette.
  - Majd meglátod! - villant ki a fiú hófehér fogsora.
Melissa nem tudott neki ellenállni, amikor így mosolygott rá.
Jay a könyvtár és a rajzterem előtti ajtó elé vezette a lányt. Ott elengedte és kémlelően körülnézett. A lány mellett fél kézzel a falnak támaszkodott.
  - Szóval szerdánként röplabdázol? Nem lehet rossz. Én még csak heti egy sportra járok, lehet én is felveszem a röpit. - mondta a srác.
Melt meglepte  a témaválasztása, nem számított rá, hogy a sportszakköröket akarja kitárgyalni. De aztán ő is körülnézett, és rájött, hogy a fiú azért választott ilyen semleges témát, mert Mr. Michaels, a matek tanár épp kilépett a tanáriból, és mellettük haladt el. Szóval a fiú csak színészkedett, és leesett a lánynak, hogy valami turpisságra készül.
Mikor a tanár eltűnt a színről, Jay kitárta az ajtót, ami előtt álltak és szinte belökte rajta a lányt, majd gyorsan behúzta maga után az ajtót.
Melissa csodálkozva nézett szét a lépcsőházban. Még sosem járt itt. Mire megkérdezte volna, miért jöttek ide, a fiú közvetlenül a háta mögött szólalt meg és ettől Melissa zavarba jött.
  - Fel a lépcsőn! - utasította a fiú.
A lány engedett a kérésnek, remegő léptekkel baktatott fel a lépcsőn a korlátba kapaszkodva. Végig a hátában érezte Jay pillantását, és ettől még idegesebb lett. A kis hajpihék is felborzolódtak a tarkóján. A lépcső tetején egy ajtó várta őket. Melissa bizonytalanul megtorpant, de Jay kilökte az ajtót, kinyomult a lány mellett a napfényre. Melissa elkerekedett szemmel követte. A tetőn kötöttek ki, a hatalmas kocka épület lebetonozott tetején. Melissa ideges lett. Megtorpant az ajtóban. Kettesben volt Jay-el, de nem csak ettől tartott, hanem attól is, hogy tiltott dolgot csinálnak. Biztos volt benne, hogy diákok nem jöhetnek fel az iskola tetejére. De mit számít ez Jay-nek?
A fiú a kőkorlát széléhez sétált, és lazán rákönyökölve lenézett.
  - Gyere már, Melissa, ne légy nyuszi! Fantasztikus a kilátás!
Melissa engedett a burkolt kihívásnak, és bizonytalanul mellé sétált. A fiúnak igaza volt, csodálatos kilátás tárult elé. Az iskola parkjának fái aprónak tűntek idefentről és a sportpályák kialakított terei is kis színes kockáknak látszottak. Távolabb az utca házai és zöldjei úgy festettek, mint egy csodás képeslap. A parkolóban gyülekező színes autók iszonyú kicsinek látszottak, de mesés látvány volt.
Jay a lány arcát lesve mosolygott, és közben rágyújtott.
  - Tényleg csodálatos a kilátás. - ismerte el a lány, és le sem vette a szemét a tájról.
  - Igen az. - sóhajtott Jay, de ő csak a lányt látta.
  - És te ide jársz bagózni? Nem tilos ez? - tért magához a lány, és előjött a haragja, amiért a fiú őrültségekbe rángatja.
  - De igen, de hol érdekel az engem?
  - Rémes vagy, hogy ilyesmikbe belerángatsz! - rótta Mel, de ahelyett, hogy otthagyta volna a fiút, mellé könyökölt és a kilátásban gyönyörködött. Megnyugtató volt innen fentről figyelni a lenti hangyabolyt.
  - Csak meg akartam mutatni neked a panorámát. - mosolygott a fiú, miközben kifújta a füstöt. - Fogadok, hogy egy magadfajta jó kislány még sosem szökött fel ide.
  - Jól gondolod! Teljesen megrontasz, Jay Amstrong! - mosolygott a lány, de hangjában szemrehányás bujkált.

  - Ó, és ez még csak a kezdet, kicsikém! - mosolygott sokat sejtetően Jay.
  - Jay... ne gyere most ezzel! Pocsék napom van, nem hiányzik még a te kétértelmű viselkedésed is! Kész káosz az életem...
  - Szóval azt állítod, nem direkt kerültél ma egész nap?
  - Nem... vagyis nem téged. - vallotta be akadozva a lány. Kétségbeesetten meg akarta magyarázni a fiúnak, hogy most nem ő nehezíti meg az életét, de igazából ami közte és Howard között történt, az csak rá tartozik, ki akarta hagyni a fiút az ügyből. - Nagyon komplikált lett az életem, és kivételesen most nem te tehetsz róla. - a végén a lánynak még egy mosolyt is sikerült kipréselnie magából.
  - Elborzadva hallom ezt. - nevetett a fiú, és a földre dobta a csikkét. Jay lába alatt a betonon már több csikk is oda volt taposva, így Melissa arra következtetett, hogy nem először lógott fel ide füstölögni. - Akarod, hogy leegyszerűsítsek mindent?
Mel nem értette a kérdést. Hogy tudna Jay segíteni a problémáin, amikor ő az oka majdnem mindnek? Ha ő nincs, Howard talán nem tálalja ki az érzéseit félelmében, hogy Jay elszakítja őket. Ha Jay nincs, Melissa nem lenne összezavarodva. És ha Jay nincs, nem lenne most itt vele a suli tetején a tegnapi csók emlékével a szívében. Nagy volt a kísértés, hogy a karjába vesse magát, és elpanaszolja minden bánatát, de visszafogta magát.
Mivel a lány nem válaszolt, Jay biztatásnak vette. Közelebb lépett a lányhoz és a dereka köré fonta a karját. Melissa ijedten nézett fel az acélkék szemekbe. Túl közel voltak egymáshoz és teljesen a fiú bűvkörébe került. Melissa görcsösen markolta meg a fiú mellkasán a pólót. Lélekben már felkészült a forró csókra, izgatottan vágyott rá, de az elmaradt. Jay elmélyítette a pillanatot, a lány fölé hajolt ugyan, de nagyon lassan közeledett arca a lányéhoz, s végig a szemébe nézett. Mel úgy érezte szétpattan benne valami, ha a fiú nem teljesíti néma kérését. Jay először csak a nyelve hegyével érintette meg a lány félig nyitott ajkait. Melissa gerincén bizsergés futott végig, egészen a lábujjáig. Szinte félájultan, görcsösen kapaszkodott az oly közeli, kemény testbe. A közelsége megrészegítette és mindennél jobban vágyott rá. Mikor Jay nyelve becsúszott az ajkai közé, reszketve fújta ki az orrán a levegőt és a nyaka köré fonta a karját, hogy még közelebb kerüljön hozzá, pedig már így sem fért be volna be közéjük egy papírlap sem. A csók végre felerősödött, Jay mindent elsöprő szenvedéllyel vette birtokba a lány ajkait.
Melissa intenzíven érzékelte arcszeszének illatát, szájának perzselő melegét. Tehetetlenül sóhajtozott és viszonozta a zabolátlan csókot, remegett az izgalomtól és a vágytól. Engedett a szenvedélyes csókok csábításának és elfeledett mindet.

Nem számított már Howard, Beverly és Scott cselszövése, de még a Jay iránti kusza érzései sem. Csak ez a mindent elsöprő és felperzselő csók számított.
Kis idő múlva Jay felemelte a fejét, szeme fénylett a szenvedélytől. Másodpercekig Melissát figyelte, aztán felsóhajtott.
  - Látod, minden olyan egyszerű, ha együtt vagyunk.
Igaza van, de mégsem. - gondolta Melissa fanyalogva. - Képes velem elfeledtetni az egész világot, de ez így nincs jól!
  - Jay, én... - Mel nem is tudta, hogy magyarázza meg a benne dúló zűrzavart. - Én nem tudom, mi legyen! Tavalyhoz képest fenekestül felfordult az életem. Itt vagy te, meg más is...
  - Micsoda? Azt ne mondd, hogy valaki más érdekel, mert menten leugrok a tetőről! - mutatott lefelé a srác indulatosan. Nem értette, miért ilyen bonyolult, vagy csökönyös ez a lány. Minden egyszerű lehetne, de ő túlreagálja a dolgokat! - A kúrva életbe már!
  - Nincs más, vagyis nem úgy... ez bonyolult, és nem akarom elmondani!
  - Az őrületbe kergetsz, te nőszemély! - dühöngött Jay, és idegesen hátratúrta a haját.
Elvesztette a fejét, és mint egy őrült, erőszakosan elkapta a lányt és újabb csókot kényszerített ki. A kezdeti durvaság hamar átcsapott szenvedélybe, Melissa megint csak remegve simult hozzá, és viszonozta a heves csókot. Jay a kőkorláthoz szorította a testével és Melissa nyögve érzékelte, hogy a fiú ágaskodó férfiassága a combjához préselődik. Az, hogy ilyen hatással van Jay-re, csak még jobban felizgatta. Gondolkodás nélkül csúsztatta egyik kezét a hajába, a másikat a pólója alá és feszes hasát kezdte simogatni.
  - Melissa... ha nem hagyod abba, itt helyben...
  - Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! - szólalt meg egy erőteljes, idegen hang a hátuk mögött.
A párocska ijedten rebbent szét. A lépcsőház ajtajában egy kék egyenruhás biztonsági őr állt.
Melissa zavartan elpirult, és Jay karjába kapaszkodott. Kínosan érezte magát.
  - O-ó! - nyögte a lány, mert tudta, hogy bajban vannak.
  - Itt nem tartózkodhat senki! - jelentette be a szőke, negyvenes, nagydarab pasi. - Pláne nem azért van a tető, hogy légyottokra összebújjatok! Azonnal gyertek velem az igazgatóiba!
Melissa és Jay kelletlenül követték az őrt. Jay lazán, mint mindig, de Melissának égett az arca, amíg a férfi keresztülvezette őket a folyosón a tanári felé. Mindenfelől kíváncsi tekintetek kísérték őket, de Melissának erőt adott, hogy Jay fogta a kezét. A föld alá süllyedt volna szégyenében, mert mindenki tudta, hogy valami rosszat csináltak, ha az őr vezeti őket a tanáriba. Az idegen arcok között felfedezte Beverly, Ethan és Sona értetlen arcát.
Csodás! Holnapra már az egész suli arról fog beszélni, hogy őt és Jay-t a tanáriba vezették! Lehetne ettől is rosszabb ez a nap? - gondolta bosszúsan a lány. - És megint mindenről Jay Amstrong tehet! Megölöm, megfojtom, kikaparom a szemét, vagy leütöm!... Vagy addig csókolom, míg meg nem fullad! Még nem tudom, mit teszek, de megkeserüli, hogy bajba kevert!
Melissának égett az arca, míg az őr beszámolt az igazgatónak arról, hol és mit csinált a két "vétkes". Az öreg igazgató szigorú hangon közölte, hogy büntetésből a héten és a jövő héten bent kell maradniuk a suliban még egy órát tanulni. Igazgatói megrovást most még nem kaptak, de ha megint rajtakapják őket a tetőn, már nem ússzák meg ennyivel. Melissa fapofával hallgatta az ítéletet. Most hogy magyarázza meg az anyjának, miért marad még egy órát a suliban?
Tombolna, ha megtudná az igazságot.
Mikor a fiatalokat kiengedték az igazgatóiból, Melissa dührohammal esett a fiúnak.
  - Ezt jól megcsináltad! Még sose voltam az elkülönítőben! Kösz, hogy miattad oda jutottam!
  - Ugyan már, Melissa! Egy kis plusz tanulás senkinek sem árt. - vont vállat lazán Jay. - És nézd a jobbik oldalát: ott is együtt leszünk!
  - Hát ez marhára megnyugtat! - csattant fel Mel. - Mit adjak be anyámnak, és mit fog gondolni rólam a suli? Hogy vinne el az ördög, Jay Amstrong!
A lány dühe nem aggasztotta Jay-t, inkább kimondottan szórakoztatta. Imádta, amikor haragosan szikrázott a szeme, és öntudatlanul csücsörítette pici száját. Ilyenkor legszívesebben rávetette volna magát, hogy egy forró csókban tombolják ki magukat.
  - Csak veled együtt, édesem. - mosolygott a fiú vidáman. - Életem legszebb büntije lesz ez a két hét! Ülhetsz mellettem és tanulhatunk együtt!
  - Egy nagy büdös lópikulát engedlek megint a közelembe! Megtanulhattam volna már, hogy csak bajt hozol a fejemre! - Melissa indulatosan beszélt, már-már kiabált. Minden érzés kihalt belőle a fiú iránt, most már csak haragot érzett, amiért miatta kapott büntetést. - Nem barátkozom veled tovább, mert tényleg csak szerencsétlenséget hozol a fejemre!
A heves vitában Melissának fel sem tűnt, hogy a folyosó teljesen kihalt, minden diák órára ment, csak ők hangoskodnak egyedül. Túl feldúlt volt, hogy ez feltűnjön neki.
  - A kibaszott mindenségit! Már megint itt tartunk? - káromkodott a fiú, és dühösen a falba csapott a lány mellett. - Ne hidd, hogy sokáig tűröm a hangulatváltozásaidat! Az egyik percben akarsz, a másikban utálsz! Ez már elviselhetetlen!
  - Akkor talán nagy ívben kerülj el! - tanácsolta a lány hevesen.
  - Csak nehogy siránkozz, ha tényleg úgy lesz! - vágott vissza a fiú és nagy léptekkel elviharzott.
Melissa idegesen simította hátra a haját. Katasztrófa volt ez a nap. Először a legjobb barátja vallotta be, hogy évek óta szereti és ezzel tönkretette a testvéri kapcsolatukat, aztán a Beverly-vel folytatott beszélgetés is megviselte. Csak hab volt a tortán a csókok és a vita a tetőn, a biztonsági őr megjelenése és a büntetés pedig a jéghegy csúcsa. Túl sok volt ez egy napra. Amit Jay csókjai váltottak ki belőle, az egyből elpárolgott, amikor bajba került miatta. Ilyen áron neki nem kell a szenvedély, ha bűn és helytelen....

Csapda

Másnap reggel Melissa egyedül sétált a suli felé. Howard vagy elaludt, vagy már elment, legalábbis ebben reménykedett, mert nem szerette volna, ha azért nem várja a ház előtt, mert még mindig fáj a feje. Emiatt megint eszébe jutott Jay brutális viselkedése, de mivel nem akart kora reggel bosszankodni, elhessegette a gondolatot.
Fekete egyszerű felsőben, és piros farmerben igyekezett a gimi felé.
Korán beért, még nem engedték be a biokémia terembe, előtte várakozott.
Nem sokáig unatkozott egyedül, a rózsaszín, hosszú ruhás Brenda lépett oda mellé.
  - Szia, Mel! Mi újság? - kérdezte a szőkeség vidáman.
  - Helló! Aggódom. Howie nem várt a kapuban. Láttad már valahol? Itt van? Vagy baja lett? - bombázta kérdésekkel barátnőjét Melissa. Görcsösen szorongatta a táskája vállpántját.
Brenda csak nevetett rajta.
  - Álljál le, csajszi, és ne játszd a tyúkanyót! Howard kint van Oliverrel és Will-lel. A szája még elég csúnya, de kutya baja. - közölte a vidám csaj. - Mesélni valóm van! Tegnap utánam jött Will a Hookba.
  - Ó tényleg? - most már Melissának is jó kedve lett. Brenda értett hozzá, hogy elterelje a gondolatait. - Nem is tudom, ki súgta meg neki, hogy ott vagy. - vigyorgott sokat sejtetően.
  - Te voltál? Akkor köszönettel tartozom neked! - Brenda viharosan átölelte Melissát, aztán szinte ugrándozott, mint egy kisgyerek. - Randira hívott! A te kezed van a dologban?
  - Az az igazság, hogy tegnap órák után megvárt, és kifaggatott rólad. - vallotta be Mel szemlesütve. - Volt merszem megmondani neki, hogy oda vagy érte, és hogy szerintem adnia kéne neked egy esélyt, mert összeilletek! Bevetettem mindent, hogy rád beszéljem.
  - Ezért haragudnom kéne, de nem fogok, mert jól sült el a dolog. - ráncolta a szemöldökét egy pillanatra Brenda, de aztán felderült az arca. - Sokat beszélgettünk a Hookban. Nem tolakodott, hazavitt és csak egy arcra puszival búcsúzott. Nem rontunk ajtóstól a házba, és így sokkal jobb. Hálával tartozom neked, amiért utánam küldted. Teljesen belezúgtam! Drukkolj nekünk!
  - Naná, hogy drukkolok! - bólogatott hevesen és mosolyogva Melissa. - Szeretnék az első gyereketek keresztanyja lenni cserébe!
  - Ó, ne rohanjunk ennyire előre! - vihogott a szőke szépség. - Ebből még bármi lehet, de nem merem túlzottan beleélni magam.
  - Örülök, hogy boldog vagy!
Melissa tényleg örült. Will és Brenda szép pár lesznek, és mivel mindkettő rendes és jó fej, biztos volt benne, hogy jól ki fognak jönni.
  - És te boldog vagy?
  - Hát nem. - húzta el a száját Mel keserűen. - A boldogság távol áll tőlem.
Ekkor Beverly, aki nem messze állt tőlük, odalépett hozzájuk.
  - Jól hallok? Brenda, te Will-lel randizol? - kérdezte a sárga, szűk ruhás lány.
Bev ruhájának mellrészét fekete csipkebetét díszítette, rásimult tökéletes alakjára. A haja laza loknikban omlott a vállára. Jól nézett ki, mint mindig.
  - Nos... igen. - ismerte be elpirulva Brenda.
  - Egész cuki párocska lesztek. - Beverly-től ez már bóknak számított.
  - Még nincs semmi. Az ismerkedő fázisban vagyunk.
  - Az a legjobb és legizgalmasabb. - mosolygott Beverly. Zöld szeme jókedvűen ragyogott. - Úgy látszik, ez ilyen sikeres időszak. Én is randizni fogok Ethannel. Annyit tepert mostanában, hogy úgy döntöttem, mégis adok neki egy esélyt. A régi szép időket amúgy sem tudtam elfelejteni...
  - Akkor neked is szorítunk. - jegyezte meg óvatosan Melissa. Néha kedvelte, néha ki nem állhatta ezt a minden lében kanál szöszit, nem tudta, hogy viszonyuljon hozzá.
  - És te, hogy állsz Amstronggal? - kérdezte pofátlanul a zöld szemű lány, s ebben a pillanatban veszítette el Melissa minden szimpátiáját.
  - Sehogy! - válaszolta a barna hajú lány morcosan. - Nem fogom neki megbocsátani, hogy lecsapta Howardot. Senki ne bántsa a barátaimat! Aki megteszi, az az ellenségem lesz!
  - Heves érzések ezek! - nevetett Bev. - Jay ágyában tuti lecsillapodnál! Mind tudjuk, hogy ott fogsz kikötni!
Melissa döbbenten tátogott. Beverly kijelentése kiakasztotta, de nem is a kegyetlen szavakon akadt fent, hanem, mert ő is biztosra veszi, amit Jay. Mintha a lány tudna a tegnap zajlottakról, de valószínűleg csak véletlenül hibázott rá, mert aki kicsit is ismeri Jay-t, az erre gondol.
  - Mind tévedtek! - felelte Mel, és próbálta megőrizni a hidegvérét. - Én nem olyan lány vagyok, aki azonnal a karjába omlik! Nem fog megkapni!
  - Fogadkozz csak, drágám, de van egy olyan érzésem, hogy ha ő meg akar szerezni, hiába harcolsz... - gúnyolódott Beverly. - Ismerem a fajtáját és ne feledd, hogy egy társaságba mozgok vele. Le fog igázni, ha akarod, ha nem.
  - Gondoljátok ti, de nem tudjátok, milyen kemény ellenfélre talált bennem. Elhatároztam, hogy nem adom meg magam neki, még csak azért sem! - fogadkozott Mel, mint egy forradalmár.
  - O-Ó! - nevetett fel Beverly. - Vágyak, szerelem és dacolás... Tudod, mi lesz ennek a játéknak a vége? Forró szex, kis anyám!
  - Én nem te vagyok, Beverly! - tiltakozott hevesen Melissa. - Nem szoktam piszkos játékokba belemenni, és nem is fogok!
  - Oké-oké. - csitította a másik kettőt Brenda. - Hagyjuk a témát! Szerintetek, hová kéne mennem délután Will-lel? Mozi, kávézó, vagy egy italbár?
Brenda fecsegése hatott, máris a tökéletes randevú helyről beszélgettek, s Melissának volt ideje lenyugodni.
Politikatan óra után Melissa félve ment Sonával és Brendával az ebédlőbe. Rettegett, hogy Jay valahol leselkedik rá, és meglepi valami őrültséggel.
Mivel a főmenü valami felismerhetetlen főzelék volt húspogácsával, Melissa nem merte megkockáztatni, inkább vett magának két lekváros kalácsot, és egy kis üveges narancskólát. Will, Oliver és Howie már a szokásos asztaluknál ültek. A rövid, farmer szoknyás és kék-fehér kockás inges Sona leereszkedett Oliver mellé, Brenda természetesen Will mellé, így Melnek csak Howard mellett maradt hely. Beverly otthagyta őket, Scott-tal és haverjaival ült egy asztalnál.
Melissa alighogy elhelyezkedett, felpillantott, mert érezte, hogy figyelik. Igéző kék szemekkel találta szemben magát. Jay a szemközti asztalnál ült, és érdeklődve pillantott a lányra. Melissa gyomra összerándult az idegtől. Ha a fiú idejön hozzá, és megint beégeti a barátai és a fél suli előtt, akkor le fogja ordítani a fejét. Csak az ellenséges viselkedéssel tud védekezni Jay ellen.
Jay nem ment oda a lányhoz, lazán lapátolta magába az undorító főzeléket, de néha-néha Melissa felé pillantott. A srác felgyűrt ujjú farmeringet viselt, és a szokásos lyukacsos farmerét. Szőke haja hátra volt simítva, az orrából hiányzott a piercing. Megfejthetetlen pillantásokkal méregette Melissát, és ettől a lánynak melege lett. Hogy elvonja a figyelmét a Casanováról, Howard felé fordult.
  - Hogy vagy, Howie?
  - Köszönöm kérdésed, jól. - válaszolta hivatalos hangnemben a fiú. - Ha nem tátom túl nagyra a szám, már nem is fáj a sebem, és a fejem sem, jót tett a 16 óra alvás.
  - Legalább kevesebb baromságot dumálsz! - röhögött Oliver.
  - Örülök, hogy jobban vagy. - mosolygott Mel, de nem tetszett neki, hogy a barátja ismét érezhetően távolságot tart tőle. - Sajnálom, hogy miattam...
A bordó pólós és szürke nadrágos Howard leintette.
  - Nem kell a bűntudatod és a sajnálatod! Nem te ütöttél meg, és nem a te hibád. Magamnak köszönhetem az egészet. Ha nem állok neki annak a köcsögnek, akkor ez nem fordult volna elő. Ne okold magad feleslegesen. És tudod, mit? Újra és újra eltűrném a pofont, ha ezzel megvédhetlek!
  - Hohó! Tombolnak a hormonok! - kuncogott fel Sona. Kócos haja a feje tetejére volt fogva egy színes sállal. Jelentőségteljes pillantást vetett Howie-ra, majd Melissára.
  - Neked bolondgomba van a hamburgeredben? - kérdezte Mel gúnyosan.
Sona a fejét csóválta.
  - Olyan hülyék vagytok! Komolyan nem értelek titeket! Annyi felesleges kört futtok!
  - Ööö... úgy látom Sona megint bal lábbal kelt! - szólalt meg gyorsan Brenda. Sejtette, mire céloz a lökött csaj, és nem akarta Melissát még jobban kiakasztani. - Mel, megjött már anyukád butikjába az új kollekció? Szükségem lenne pár új, csini ruhára.
  - Nem tudom, de holnapra megkérdezem neked. - ígérte Melissa.
Az asztalnál semleges témákat kivesézve folytatták az evést.
Melissa akaratlanul is felpillantott Jay-re, Will háta mögé. A fiú szúrós szemekkel figyelte, aztán kivett az inge zsebéből egy tollat és firkantott valamit a fehér szalvétájára. Mikor végzett felállt, a lány elé dobta, aztán vigyorogva visszahuppant a helyére.
Melissa úgy meredt az előtte landoló szalvéta gombócra, mintha minimum egy idegen tárgy lett volna. Félt megtudni, mit írt rá ez az őrült fickó. Mivel a többiek kérdőn néztek rá, gyorsan felkapta a szalvétát és az ölébe vette. Az asztal alatt hajtogatta szét, úgy pillantott le a papírra, hogy csak ő tudja elolvasni az üzenetet.
 "Sajnálom! Bocsáss meg." - csak ennyi állt a szalvétán.
Melissa homályos tekintettel meredt a kacskaringós betűkre. Jay Amstrong mindig okoz neki meglepetéseket, de bármilyen szépen is kéri, nem tud neki megbocsátani.
Fel sem tűnt neki, hogy a másik asztalnál ülő Bev és Scott figyeli a jelenetet, és róla pusmognak.
Felemelte a fejét és szomorúan nézett a fiúra. Nemet intett a fejével, aztán felállt, az asztalon hagyta alig megkezdett ebédjét, és kisietett a menzáról. Elmenekült, mert tudta, a válasza nem tetszene Jay-nek és még képes lenne jelenetet rendezni.
Szünet végéig az emeleten bujkált. Arra gondolt, legalább annyi haszna van Amstrong ostromlásából, hogy karcsú marad, mert miatta egyre sűrűbben hagyta ki az ebédelést.
Nagy nehezen eltelt a nap, és Mel megúszta Jay társasága nélkül a napot. Valamiért örült is, meg nem is, hogy sikerült elkerülnie.
Hetedik órában röplabdázni ment Beverly-vel. Az órájuk mozgalmas volt, így gyorsan eltelt.
Mikor megszólalt a csengő, és a csapatok levonultak a pályáról Beverly Melissa után kocogott.
  - Melissa, üzenetet hoztam neked!
  - Jaj, ne! Már megint? Felcsaptál postásnak?
Beverly vidáman nevetett. Fehér pólója izzadt testére tapadt, ahogy a fekete cicanadrágja is. Hátratúrta kócos haját.
  - Ne légy ellenséges, még nem is tudod, miről van szó!
  - Fogadni mernék, hogy megint Jay küldött, és valami bolondságot akar... - következtetett Melissa.
Cseppet sem tetszett neki, hogy Jay másokkal üzen neki. Nem is értette, Bev miért játszik bábut a fiú mellett. És miért akarja egyáltalán annyira, hogy közte és Jay között legyen valami? Kész talány volt ez a nő. Azért volt benne némi kíváncsiság, hogy mivel rukkolnak elő ezek ketten. Úgy gondolta, ha Beverly nem rajongana annyira Ethanért, remek páros lehetne Jay-el, de ez a gondolat egyből dühíteni kezdte. Kezd megőrülni...
  - Valóban Jay miatt loholok utánad. - ismerte be Bev, miközben végiggyalogoltak a hosszú folyosón. - Azt szeretné, hogy menj a kínai negyedbe. Ott vár a Green Tea House-ban, ez egy kávézó vagy teaházféle.
  - Komolyan? És hogy a francba jutok el a kínai negyedbe? Az busszal is majdnem egy óra. Nem vagyok járatos azon a környéken. Miért nem várt meg, hogy vele menjek?
  - Ezt én... nem tudom. - felelte Bev, amikor beértek az öltözőbe. - Nekem csak azt hagyta meg, hogy küldjelek oda, és beszéljelek rá, hogy mindenképpen menj el, mert valami nagyon fontos dolgot akar mondani.
  - És ha nem akarok vele találkozni?
Melissa kinyitotta a szekrényét, és elkezdte lehúzni magáról a cuccait. Beverly három szekrénnyire volt tőle, és két lány feje felett nézett Melre és tovább beszélt:
  - Nekem is fura a helyválasztása, de én csak az üzenetátadó vagyok. Talán valami új dolgot akar neked mutatni, vagy nem tudom... Ha van egy csepp eszed, már csak azért is odamész, hogy megtudd, mit akar, vagy hogy beolvass neki, ahogy tetszik!
Melissa már a cipőjét is felhúzta. Egyszerű ruháit hamar magára kapta. Beverly is gyorsan belepréselte magát szűk rucijába.
  - Nem tetszik nekem ez a dolog. - csóválta a fejét Mel, és a vállára vette a táskáját. - Megvárhatott volna.
  - Szerintem a sok balhé után azt hiszi, nem akarsz vele mutatkozni.
  - Na, mondjuk ebben igaza van. - húzta fel az orrát Mel. - Az őrületbe kerget ez a pasi...
  - Megértem. - mosolygott Beverly. - Pont ezért találkozz vele, hogy lezárjátok, vagy belebonyolódjatok az ügybe. Nem veszíthetsz semmit. Na, de én már rohanok is, Ethan vár a parkolóban. Kellemes délutánt!
Beverly mosolyában volt valami nem természetes, de Mel nem tudta, mire vélni ezt. A szőke lány eltipegett, Melissa pedig még ült egy darabig a szekrény előtti lócán.
Azon tanakodott, elmenjen-e erre a fura találkozóra. Annyiban igaza volt Beverly-nek, hogy ha bujkál, nem oldanak meg semmit. Itt lenne az ideje, hogy kerek-perec a helyére tegye ezt az önelégült macsót.
Melissa felpattant, és mielőtt meggondolta volna magát, kirohant a suliból, és a közeli buszmegállóba ment. Szerencséje volt, mert a menetrenden látta, hogy tíz perc múlva megy egy busz a belvárosba. Türelmetlenül toporgott, mert nehezére esett a várakozás.
Nem sokkal később, amikor már a szinte üres buszon ült, elbizonytalanodott, de már nem volt visszaút, ha már ideáig eljutott, a végére kell járnia a dolognak. Itt az ideje, hogy megmondja Jay Amstrongnak, hogy végzett vele, jobb, ha békén hagyja. Mióta belépett az életébe, csak gondot okozott neki. Sóvárgott a tavalyi, nyugodt év után...
Csak nagyon sokára zötykölődött a busz a lejtős utcákon a kínai negyed elé. A megálló eltéveszthetetlen volt, mozgalmas téren állt meg a tömegjárat, mindenhol kínai betűs színes plakátok lógtak. Mikor kinyílt az ajtó, Melissa leugrott a buszról.
Fogalma sem volt, merre lehet a Green Tea House, de az első szembejövő gyerekkel az ölében sétáló nőt megkérdezte. Pontos útbaigazítást kapott, tíz perc múlva már egy kis mellékutca végén meg is találta a Teaházat. Idegesség és feszültség lett úrrá rajta.  Mielőtt belépett a zöld, faragott fa teraszos épületbe, nagyot sóhajtott. Tartott ettől a találkozótól.
A teaházban színes szőnyegeken, apró asztalok álltak, amik körül székek helyett párnákra lehetett leülni. Gésa ruhás kínai nők fogadták, és hajoltak meg előtte. A helyiségben valami édes, ismeretlen virág és gyümölcsillat terjengett, bizonyára a füstölőkből. Melissa még sosem járt ilyen helyen, de lenyűgözte a keleti hangulat. Nem gondolta, hogy Jay rajong az ilyesmiért.
Érdeklődve nézett körbe, a fiút kereste mindenhol, de csak idegeneket látott. Már épp fel akarta adni és azt gondolta átverték, vagy rossz helyen jár, amikor a terem légvégében ismerős arcot fedezett fel. De nem Jay volt az. A szürke izompólós és farmer nadrágos Scott vigyorgott rá, s intett neki, hogy menjen oda hozzá.
Melissa agyát elöntötte a harag sötét köde, mert most jött rá, hogy becsapták és csapdába csalták. Nem Jay akarta, hogy idejöjjön, hanem Scott. Ezért holnap alaposan leszidja Beverly-t. Az az álnok nőszemély tőrbe csalta.
  - Tudtam, hogy Jay neve lesz a varázsszó, ha azt akarom, hogy biztosan eljöjj! - vigyorgott a fekete hajú, sötét szemű srác, amikor Melissa megállt előtte.
  - Mit akarsz, és miért vertél át? - kérdezte a lány ellenségesen.
  - Kérlek ülj le, ne keltsünk feltűnést. - intett a maga melletti üres párnára Scott. - Ha meghallgatsz, mindent megmagyarázok.
A lány kénytelen volt beleegyezni, mert már így is kíváncsi tekintetek szegeződtek rájuk, és nem szerette a feltűnést. Leereszkedett a kék párnára, de igyekezett minél távolabb húzni Scott-tól.
  - Jó kislány. - kacsintott rá a fiú elégedetten.
  - Ne hidd, hogy sokáig maradok! Nem érek rá, pocsékolni az időm! Bökd ki, mit akarsz, aztán hagyj békén!
  - Oké. Akkor nem köntörfalazok: meg akarlak szerezni, és nem hagyom, hogy a bájgúnár Amstrong elvegyen tőlem!
  - Neked elment az eszed! - kiáltott hevesen a lány. Meg tudta volna fojtani ezt a kiállhatatlan, pofátlan alakot. - Mikor fogod már fel te, és Jay is, hogy nem vagyok és leszek senkié? Utálom, hogy rám erőltetitek magatokat! Sosem járnék veled, ezt jobb, ha tudod!
  - De hát miért? - kérdezte Scott már-már kétségbeesett hangon. - Több, mint egy éve oda vagyok érted, nekem nem kell más, csak te! Igazán adhatnál nekem egy esélyt...
Melissa dühösen fújtatott. Mi ütött a fiúkba, hogy mostanság mind el akarják bűvölni? A homlokára van írva, hogy szabad préda minden baromnak? Kiborította, hogy Scott és Jay versenyeznek érte, és úgy hajtanak rá, mint egy hőn áhított játékra, amit meg kell szerezni, és el lehet dobni, ha már unalmassá vált a számukra.
Mel a fiúra zúdította az összes haragját.
  - Nem kapsz esélyt tőlem, Scott Jenningson, mert nem vagy az esetem. Erőszakoskodsz és nem kedvellek! - a lány őszinte akart lenni, tudta, hogy nyilvános helyen a fiú nem bántaná, így merész lett. - Te és én sosem leszünk egy pár, úgyhogy itt lenne az ideje, hogy keress mást helyettem!
  - Ezt csak azért mondod, mert már szemet vetettél Amstrongra. - jegyezte meg Scott, mintha meg sem hallotta volna a lány érveit.
  - Ez nem igaz! - rázta a fejét a lány, és már azt is megbánta, hogy belement ebbe a beszélgetésbe, hisz bármit mond, Scott nem hisz neki, a legrosszabbakat feltételezi róla. - Nem akarok semmit sem Jay-től...
  - Na, ne mondd! Mégis ide rohantál a város másik felébe, mert azt hitted, ő fog itt várni. Ez azért jelent valamit, édesem!
Melissa torkára forrt a szó, hisz ebben volt valami, de bolond lett volna beismerni az igazat.
  - Jay-el bonyolult viszonyban vagyok. Most épp utálom, amiért leütötte Howie-t. Azt hittem, ezt akarja velem megbeszélni...
  - Hinni csak a templomban kell, kis szívem! - gúnyolódott Scott. - Nem vagyok hülye! Látom, hogy bejön neked, de jegyezd meg, nem engedem, hogy az övé legyél! Mindent el fogok követni, hogy közétek álljak!

  - Ó, az nagyszerű lesz. - válaszolta Melissa csúfondárosan. - Legalább segítesz nekem, ugyanis eszem ágában sincs összejönni vele!
Scott homlokát ráncolva, értetlenül nézett a lányra.
  - Nem értelek téged, Melissa Thompson! Mit akarsz, ha senki sem kell?
  - Boldog, nyugodt életet, bunkó pasik nélkül! - vágta rá a lány bőszen, és felpattant a párnáról. - Azt akarom, hogy mindenki hagyjon békén! Elegem van minden hím soviniszta disznóból! Felejtsen el mindenki!
Ezzel a lány otthagyta a döbbenten tátogó fiút. Kiviharzott a teaházból, és találomra elindult vaktában a pezsgő utcákon. Hajtotta a düh, és csak ment előre, nem törődve vele, hol fog kikötni. Csak bolyongott, elvegyült a tömegben és remélte, hogy Scott nem fog utána jönni.
Fél óra múlva kissé lecsillapodott. Megint magára haragudott, hisz az ostobasága miatt került egy idegen városrészre. Az Isten tudja, hol lehet, és hogy jut innen haza. Kétségbe esett és sírni tudott volna, mert teljesen eltévedt. Gőze sem volt róla, hogy juthat ki a negyedből, de még buszmegállót sem látott sehol. Bepánikolt. Nem tudta hová menjen, és mit kéne tennie. Mélyeket lélegezve megállt egy thai étteremféle előtt. Gondolkodnia kell, mert ha kiakad, sosem jut haza.
Kényszerítette magát, hogy legyőzze a pánikot, és kitaláljon valami ésszerűt.
Hirtelen eszébe jutott, hogy a telefonja a táskája zsebében lapul. Ez az! Hívhat segítséget.
Remegő kézzel vette elő a telefont. Első gondolata az volt, hogy felcsörgeti az anyját, de el is vetette az ötletet. A kedves mama kiakadna, ha megtudná, hogy ismeretlen helyre ment egy vadidegen pasival, ráadásul a butikot se zárta volna be csak azért, hogy hazafurikázza bolond csemetéjét. Ahogy a telefonkönyvét böngészte, Howard nevén akadt meg a szeme. Legjobb barátja mindig rohant, hogy kihúzza a pácból, de nincs kocsija, hogy érte jöjjön, és ő is hajlamos az eltévedésre. Nem nagy segítség lenne. A következő potenciális megmentő Will lett volna. A srácnak volt kocsija, rendes volt és lehet rá számítani. Már majdnem felhívta Willt, amikor eszébe jutott, hogy most találkozik Brendával. Nem akart belerondítani az álomrandiba. Egyre jobban elhagyta a remény. Igazából egy személy eszébe jutott még, de vele a legkevésbé sem akart találkozni. Jay képes volt a világ végére is elkocsikázni, ráadásul a telefonszáma még mindig a táskája oldalzsebébe volt belegyűrve. Ideje félretenni a büszkeségét, és felhívni. Vészhelyzet van, ha haza akar jutni, muszáj szívességet kérni tőle.
Melissa tanácstalanul rágta a szája szélét. Komolyan nincs más, csak Jay? Berzenkedett ettől a hívástól, de mivel kutyaszorítóba került, nem válogathatott.
Előszedte a papírt, amin a fiú száma volt, és gyorsan felhívta. Két csengés után a srác felvette.
  - Igen, tessék?
  - Szia, Jay! Melissa vagyok...
  - Nocsak! - kiáltott fel a fiú meglepettséggel a hangjában. - Minek köszönhetem csodálatos hívásod?
Melissa átkozta a fiút és saját magát, amiért erre a hívásra kényszerült. Most biztos a legrosszabbra gondol...
  - Bajban vagyok. Eltévedtem a városban, és nem tudom, hogy juthatnék haza! - panaszolta a lány egy szuszra. - Megtennéd azt a szívességet, hogy értem jössz?
  - Ó, micsoda fordulat! - kuncogott a fiú gúnyosan, és Mel pontosan maga elé tudta képzelni önelégült és kárörvendő vigyorát. - És mit nyerek rajta, ha megteszem neked ezt a szívességet?
Melissa görcsösen markolta a telefont. Na, pont ezért nem akart a fiú segítségére szorulni, de nem volt más választása, ha már hívta, valami egyességet kell vele kötnie.
  - Talán újra barátok leszünk?
  - És ha nekem az nem elég? - kérdezett vissza a fiú vidáman.
  - Akkor itt alszom a kínai negyedben, aztán majd hazavisznek a rendőrök. - makacsolta meg magát a lány.
  - Mi a francot csinálsz te a kínai negyedben? - kérdezett vissza a fiú.
  - Nem mindegy az neked?
  - Ha ilyen hangnemben beszélsz velem, nem megyek érted! - fenyegetőzött Jay.
  - Jól van, majd elmondom, ha ideértél. - ajánlotta a lány. Egyébre nem volt hajlandó a mostani lelkiállapotában.
Szerencsére Jay megkönyörült rajta.
  - Na jó, a bajbajutott hölgyek a gyengéim. Írd le pontosan hol vagy, igyekszem hamar odaérni.
Melissán egyszerre futott végig az öröm és a félelem.
Sietve elhadarta, mit lát maga körül, és végül a thai étterem nevét is bemondta, idióta kiejtéssel.
Jay kérte, hogy egy tapodtat se mozduljon onnan, ahol van, aztán már el is búcsúzott.
Melissa pattanásig feszült idegekkel toporgott az étterem előtt. Jöttek-mentek körülötte az emberek és mindenkitől összerezzent, aki egy pillanattól tovább nézett rá. Utálta, hogy elveszett, és ki van szolgáltatva. Még sosem érezte magát ennyire egyedül. Fél óra múlva már olyan szinten összeomlott, hogy rémült nyusziként húzódott be egy sarokba. A sétálgató emberek között minden világos hajú alakon megakadt a szeme, még sosem várt ennyire senkit, mint ebben a pillanatban Jay-t. Mikor felfedezte a magas, szőke srácot, öröm járta át a szívét. Fellélegezve szaladt a fiú elé, és gondolkodás nélkül a karjába vetette magát.
Jay meglepetten ölelte át a lányt, arcát a hajába fúrta.
  - Hm, ha tudom, hogy ilyen lesz a fogadtatás, átlépem a sebességhatárokat, hogy még gyorsabban ideérjek!
  - Dili! - kiáltott fel Melissa. Elhúzódott a fiútól, és bosszúsan vállon csapta. - De köszönöm, hogy jöttél! Nem tudom, mit csináltam volna, ha nem...
  - A hálálkodással ráérünk! Gyere, mert az utca elején tilosban parkolok! - Jay erőteljesen megragadta a lány karját, és elkezdte kivezetni a mellékutcából.
Néhány perc trappolás után Melissa fellélegezve csusszant be a nyitott tetejű kocsi anyósülésére.
Jay bevágódott a kormány mögé, s elindult ki a nagyvárosi forgalomból.
  - Akkor most már elmondod, mi az ördögöt kerestél itt egyedül? - pillantott oldalra a fiú, miközben mindenkit leelőzött, aki útjába került.
  - Azt hittem nem szokásod beszélgetni vezetés közben. - mondta Melissa, és a lába mellé tette az öléből a hátizsákot.
  - Nem is, de szívesen meghallgatlak. - villantott a lányra egy elbűvölő mosolyt Jay.
  - Hát jó. - sóhajtott a lány. Essünk túl rajta. - Scott csalt ide egy hazugsággal. Beverly-vel üzent, és én hülye idejöttem, de ha tudom, hogy az a barom csal ide, tuti nem indulok el.
  - És mit akart a mákvirág?
Melissa jobbnak látta, ha nem mondja el, hogy az ő nevében csalta ide Scott, mert tudta, akkor holnap az első dolga lenne kiverni a szart is a hazudozóból.
  - Közölte, hogy nem enged át neked, és mindent el fog követni, hogy elválasszon minket. - Mel belepirult a szavaiba.
  - Ez vicces, ha belegondolunk, hogy te is ezen dolgozol. - csóválta a fejét vidáman Jay. - Még a végén vele kell szövetkezned, hogy távol tarts magadtól.
  - Júj! Fúj, még csak az kéne! Még csak szóba sem akarok állni Jenningsonnal!
Jay kihajtott a forgalomból, leállította a kocsit az út mellett néhány fa árnyékában.
  - Most minek álltál meg? - rémült meg a lány. Kettesben egy elhagyatott útszakaszon... ez semmi jót nem ígért. Nyugtalanság kezdett tombolni benne.
A fiú mosolyogva felé fordult a kormányra támaszkodva.
  - Kész rejtély vagy nekem, kicsi Melissa! Mr. Izomagy hidegen hagy, tőlem is húzódzkodsz! Jó lenne, ha eldöntenéd végre, kit, vagy mit akarsz...
  - De nem tudom! - nyögte ki az igazat Mel, és automatikusan felhúzta a combjait és köré fonta a karját. Muszáj kimondania mennyire bizonytalan, ha dűlőre akar jutni ezzel a nyakas fickóval. - Már semmit sem tudok!
Jay elgondolkodva vakargatta az állát, de közben áthatóan nézett a lányra.
  - Jó, akkor már ketten vagyunk. Mert én sem értelek, egy kicsit sem. - Jay előkotorta a nadrágja zsebéből a cigijét és rágyújtott. - Amúgy, legalább kedvelsz?
  - Igen. - ismerte be Melissa, de nagyot sóhajtott, amikor kiengedte a visszafojtott levegőt a tüdejéből.
  - És vonzódsz hozzám?
Mel nagyokat pislogott, mert nem tetszett neki, hogy ilyen irányba terelődött a beszélgetés.
  - Azt hiszem. - fújt haragosan a lány.
  - Na, csak megegyezünk. - vigyorgott a fiú, és szándékosan a lányra fújta a füstöt. Nem törődött vele, hogy az köhögni kezdett, folytatta a témát: - Már ezért megérte ma találkozni.
  - Ennek semmi jelentősége nincs! - tiltakozott a lány. - Pont az a baj, hogy vonzódok hozzád, miközben utállak!
Jay kételkedve vigyorgott a lányra.
  - Ez a nap vicce, kicsikém! Ha te utálsz, akkor megeszem a kalapomat! Csak utálni akarsz, és az nem ugyanaz! Hozzám fogsz tartozni, mert én azt akarom!
  - Ne parancsolgass nekem! - förmedt a srácra haragosan Melissa. Legszívesebben pofon verte volna. Mindig heves érzelmeket váltott ki belőle a fiú, és egyre inkább érezte, hogy nehezen tud uralkodni magán.
  - Ez nem parancs volt, csupán ténymegállapítás. Te is akarni fogod, és akkor elveszted a csatát. - közölte Jay villámló szemekkel, és kidobta a csikket, majd közelebb csúszott a lány felé.
Melissa úgy érezte magát, mint a csapdába esett őzike. Megrémült a fiú közelségétől. Félt a következő lépésétől, és a saját reakciójában sem bízott.
  - Én nem szoktam veszíteni! - dacolt a lány.
  - De most fogsz! A szíved fogod elveszíteni, és én ezt nagyon... nagyon fogom élvezni ám! - beszéd közben Jay a lány hajába csúsztatta a kezét. Gyengéden, bár kissé erőszakosan belemarkolt a fürtökbe és kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen.
A lány tehetetlenül pislogott, a teste felforrósodott, az agya leállt. Egy épeszű gondolata sem volt.
  - Melissa... - nyögte a lány nevét szenvedélyesen Jay, és szabad kezével magához húzta a lányt.
Meg fog csókolni! - riadt meg a lány, de egy másodperc múlva már őrölten kívánta azt a csókot.
Csak a fiú ajkát látta, nem tudott egyébre koncentrálni.
Nem tudta hogy történt, az is lehet, hogy ő kezdeményezte a csókot, de már Jay éhes szája az övére tapadt. Melissa soha nem tapasztalt szenvedéllyel viszonozta a csókot. Zakatolt a szíve, felforrt a vére és hagyta, hogy a bűvös ajkak édes játékra csábítsák a nyelvét. Átölelte a fiú nyakát, hogy közelebb érezze magához. Melissa testét izgalom járta át, mindennél jobban kívánta Jay-t, aki ajkával és nyelvével megpróbálta az őrületbe kergetni. A csók mindkettőjüket áramütésként érte.
Melissa ilyet még sosem érzett, egyszerre érezte magát tehetetlennek és erősnek.
  - Jay! - a lány hangjában nem volt sem tiltakozás, sem könyörgés, sem pedig beleegyezés.
  - Itt vagyok neked, kicsim. Ne félj semmitől! - suttogta Jay.
És Melissa nem is félt. Jay keze és szája sok örömet okozott neki. Kész őrület volt, mégis csodálatos. A fiú apró csókokkal borította be a nyakát, és vállát a félretolt póló nyaka mentén, aztán újra szenvedélyesen szájon csókolta.
Melissa alig kapott levegőt. Teljesen legyűrte a számára új érzés. Jay nyelve izgatóan járta be a nyakát, fülét és ajkát. Olyan mesteri hozzáértéssel becézte, hogy Mel már semmi másra nem tudott gondolni. Életében először tapasztalta, milyen érzés kívánni valakit. Ösztönösen közelebb bújt a fiúhoz, de a szűk kocsiban nem nagyon ment. Örömmel sóhajtott fel, amikor Jay hagyta, hogy a nyelvével kutakodjon a szájában. Eddig egyszer csókolózott még tavaly egy nyári kaland során, de az meg sem közelítette azt a szenvedélyt, ami most dúlt benne. Egyre többet és többet akart. A fiú hevesen szuszogott két csók között, őt is legyőzték a vágyai. Amikor megpróbálta az ölébe húzni a lányt, és Mel nekiütközött a kormánynak, csak akkor tudatosult a lányban, hogy fényes nappal, egymásnak estek az út szélén. A felfedezés kijózanította. Eltolta magától a fiút, és kihúzódott az ülése legszélére. Zihált haja alól félénken pillantott Jay-re.
  - Most mi van? - kérdezte a fiú durván. Nyilvánvalóan meglepte a lány hirtelen visszakozása.
  - Az van, hogy majdnem... szeretkeztünk az út szélén egy kocsiban!
Melissa undorodva ejtette ki a szeretkezés szót.
  - Ja, kár, hogy csak majdnem. - Jay újabb cigire gyújtott, mintha ezzel akarná vigasztalni magát.
  - Én nem szoktam ilyet csinálni!
  - Arra magamtól is rájöttem, édes kicsi szűzikém. - kacsintott a srác vidáman. - De legalább, most már neked is világos, milyen könnyen át lehet lépni a barátság határát. Akarlak, Melissa, és most, hogy tudom, te is így érzel, ne gördíts több akadályt közénk! Engedd át magad az ösztöneidnek!
  - Nem, nem vagyok lotyó! - rázta a fejét Mel, majd hátrasimította összezilált fürtjeit.
  - Persze, hogy nem! Ezzel tisztában vagyok. Ha az lennél, nem is kellenél.
  - Szóval ezért nyomulsz rám? Mert kihívásnak tekintesz?
Melissa agyában össze-vissza szaladgáltak a gondolatok, nem tudta, hogy tudná kiásni magát ebből a galibából.
  - Nem, nem vagyok érzéketlen vadbarom, mint amilyennek tartasz. Vonzódom hozzád, kedvellek és meg akarlak kapni. Egyelőre ne várj tőlem többet. A nagy szavak távol állnak tőlem. Vágjunk bele egy kapcsolatba, aztán lesz, ami lesz.
  - Nekem ennyi nem elég egy kapcsolathoz, Jay. - rázta a fejét Melissa. - Nem szoktam őrültségeket csinálni.
  - Pedig az előbb is megtetted. Te csókoltál meg!
Melissa elpirult. Kellemetlenül feszengett, mert nem érezte jól magát a bőrében. Szóval nem képzelte, tényleg ő kezdeményezte a viharos csókot. Irtózott saját magától.
  - Sajnálom, nem akartam...
  - Na, nem, ezt nem veszem be! Ne tagadd le a tényeket! - Jay egyre gyorsabban szívta a cigijét, látszott rajta, hogy tombol benne az ideg, vagy a harag. - Amint teszünk egy lépést előre, máris kettőt visszatáncolsz! Ezt nem lehet elviselni, de komolyan!
  - Sajnálom, tényleg...
  - Ha még egyszer kimondod ezt a szót, itt hagylak, és nem fog érdekelni, hogy jutsz haza! - fenyegette a fiú résnyire összehúzott szemekkel. - Ha neked ilyen nagy probléma, hogy kicsit szabadjára engedtük a vágyainkat, nagy baj van veled! De megértem, hogy új neked a helyzet, ezért kompromisszumot ajánlok!
Melissa meglepetten kapta fel a fejét. Lenyűgözve nézett a fiú tökéletes, férfias arcára. Mindent várt tőle, csak megértést nem.
  - Mire gondolsz?
  - Időre. - felelte a fiú lazán és kifricskázta a kocsiból a csikket. - Hajlandó vagyok várni néhány napot, hogy megemészd a történteket, de cserébe azt várom, hogy ne legyél ellenséges, és mutasd ki az érzéseid irántam, mert vannak, hiába tagadod. Ha nem leszel sündisznó, megpróbálok nem bunkózni veled. Mást nem ajánlhatok egyelőre. De ha mellettem döntesz, akkor már nem lesz visszaút. Testestől lelkestől az enyém kell, hogy legyél, nincs apelláta és mellé beszéd!
Melissa korrektnek vélte az ajánlatot. Muszáj volt egyedül lennie végre, hogy átgondolja a történteket és dűlőre jusson a Jay iránti érzéseivel.
  - Jó, megbeszéltük! - vágta rá határozottan a lány. - Most akkor vigyél haza!
  - Amit csak akarsz, angyalom! - mosolygott a fiú hamiskásan. A szemében gúny villogott. Ezért nem tudta a lány, hányadán is állnak. - Mindenesetre mindent el fogok követni, hogy mellettem dönts! Mint már mondtam, nem szeretem a tisztességes játszmákat! Unalmas lenne az életem, nélküled meg pláne, szépségem!
  - Feltétlen mindig el kell rontanod mindent! - nyöszörgött a lány, amikor Jay visszahajtott a forgalomba.
  - Ilyen vagyok. Fogadj el így, vagy menekülj el! - vont vállat Jay.
  - Pont ez a nemtörődöm stílusod, és a beképzeltséged az, ami elriaszt a közeledből. - ismerte be a lány. Ő is őszinte akart lenni. - A lazaságoddal és a macsósságoddal olyan vagy, mint akit semmi nem érdekel. Most jó játéknak tekintesz, de mi lesz két hét múlva, vagy három hónap múlva?
  - Ki tudja, drága Melissa? Talán halálosan beléd szeretek, talán megöljük egymást. Bármi lehet, ezért olyan izgalmas az élet...

Agresszió

Másnap reggel Melissa barna nadrágban és piros, virágos, gombos rövid ujjú ingben indult iskolába. A haját kifésülte, és csak a szempilláját festette ki, hogy kiemelje szeme kékjét.
Elég korán elkészült, és már gondolatban egyedül kutyagolt a suli felé, de legnagyobb meglepetésére Howard már a házuk előtt várta.
  - Hali! Jól sejtem, hogy éjszaka nem harcoltál szörnyekkel? - kérdezte mosolyogva a lány.
A mosolytól egyből jobb kedvre derült a kék és zöld, hosszában csíkos pólós és farmer nadrágos fiú. Nem aludt túl sokat, de most nem a játékok miatt, hanem mert saját magával vívott harcot. Kezdett beleőrülni, hogy el fogja veszíteni Melissát Jay Amstrong miatt.
  - Nem volt hozzá kedvem. Tízig Need For Speed-eztem, aztán kidőltem.
  - Talán valami betegség bujkál benned. - mosolygott rá Melissa vidáman. - Ez nem jellemző rád.
Howard szomorkásan elmosolyodott. Ha tudná...
  - Csak nem.
Az iskoláig semleges témákról beszélgettek, s Mel nagyon örült, hogy megint a régi kerékvágásba zökkentek Howie-val. Úgy látszik, ennek az a titka, hogy nem beszélnek Jay-ről.
Nagyon hamar beértek a suliba, még alig lézengtek páran az udvaron. Úgy döntöttek, poshadhatnak még eleget az épületben, ezért a suli parkjába sétáltak. Nem volt szabad lóca, azért a falnak támaszkodva álltak meg, és kedvenc filmjeiket és színészeiket beszélték ki. Lassan gyülekeztek a diákok az udvaron. Melissa szíve nagyot dobbant, amikor meglátta, hogy a lyukacsos farmeres és fekete pólós Jay határozottan feléjük tart. A fiú haja csillogott a napsütésben, kék szeme megigézte a lányt. Melt az ájulás környékezte, csak a fiú orrában virító karika zavarta egy kicsit. Nem volt baja a testékszerekkel, igazán tetszett neki, hogy Jay fülében két kicsi karika is lóg, de az orrpiercing kicsit már sok volt neki.
Howard észre sem vette, hogy beszélgetőpartnere már nem figyel rá, tovább szövegelt.
  - Helló! Melissa, beszélhetünk négy szem közt? - kérdezte Jay, amikor odaért hozzájuk.
A lány érdeklődő pillantást vetett a csodás pasira. Nem akart vele kettesben lenni, ráadásul ellenérzése támadt iránta, hisz mégiscsak balhézott az ebédlőben Scott-tal. Lehet, hogy a fiú megérdemelte, amit kapott, hisz bunkó volt, de Jay-nek akkor sem kellett volna ennyire begurulnia.
  - Szia! Nem, nem akarok veled beszélni. Bármit is akarsz mondani, nyugodtan beszélhetsz Howie előtt. Nincsenek titkaim előtte. - közölte Melissa hűvösen.
Howard elégedett képet vágott, Jay morcosat.
  - Oké. Akkor megkérdem: miért nem hívtál tegnap? - kérdezte a szőke srác, görcsösen ökölbe szorított kézzel.
  - Talán, mert nem akartam. - válaszolta lazán Melissa.
Igyekezett nem kimutatni az érzéseit. Egyszerre volt dühös és gondterhelt. Nem tudta már, mit is akar Jay-től, vagy akar-e egyáltalán valamit.
  - Mi ütött beléd, Melissa? Teljesen nem értelek! - Jay türelmetlenül hátrasimította a haját. - Tegnap azt hittem, kezdünk zöld ágra vergődni, most meg olyan vagy, mint egy jéghegy! Magyarázd meg, mi történt! Követelem!
  - Nincs jogod bármit is követelni tőlem. - figyelmeztette a lány. - Hagyj engem békén!
  - Nem és nem! - Jay tett egy lépést a lány felé. Most már fél méterrel előtte állt, és haragosan méregette. - Azt hittem egyet akarunk: te engem, én meg téged! Beléd bújt az ördög? Direkt bosszantasz? Milyen játék ez már megint?
  - Nem játszom. - nézett Jay szemébe dacosan Mel. Megfeledkeztek róla, hogy Howie is jelen van.
  - Ó, tényleg nem? Pedig nekem nagyon úgy tűnik! Miért vagy más itt a suliban, mint amikor kettesben csavargunk?
  - Nem vagyok más! - tagadta Melissa. - És kezdem unni, hogy pletykálnak rólunk!
  - Marhára leszarom, mit dumálnak! - Jay indulatosan hátrasimította a haját. - Ne utasíts vissza! - erélyesen elkapta a lány karját.
  - Ne parancsolgass nekem! - kérte a lány haragtól szikrázó szemekkel. Felbosszantotta a fiú makacssága és követelőző stílusa.
  - Válaszokat akarok! Most! - a szőke srác erősen szorongatta a lány kezét.
Melissa farkasszemet nézett a fiúval. Dühös volt, ideges és félt is.
Howard lépett közbe. Lökött egyet Jay-en, hogy az elszakadjon a lánytól.
  - Hagyd békén Melissát! - förmedt a dühöngőre a zöld szemű fiú.
  - Te ne dumálj bele! Ki vagy te? A testőre?
  - Nem, csak a legjobb barátja, és nem tűröm, hogy bárki is így viselkedjen vele! - Howard védelmezően a lány elé állt, és kinyújtotta a kezét, hogy távol tartsa a szőke huligánt.
  - Milyen szánalmas! - nézett ellenfelére hidegen Jay. Nagyon nem tetszett neki, hogy ez a kis nyikhaj pattog. Próbálta félrelökni a srácot, de az stabilan lecövekelt Melissa előtt.
A lány kétségbeesve nézte a két acsarkodó fiút. Olyanok voltak, mint a csonton veszekedő kiskutyák. Oldalra lépett és elkapta mindkét fiú karját. Howard bőrét megérinteni ismerős volt, és megnyugtató, de amikor a másik kezére nézett, ami Jay tetovált alkarját szorította, érezte a fiúból áradó melegséget és elektromos szikrákat. Próbált ezzel nem törődni.
  - Fejezzétek be! - kiáltotta a lány mérgesen.
  - Még el se kezdtem! - Jay elrántotta a karját. - Mondd meg a barátodnak, hogy kopjon le, és ne avatkozzon az ügyünkbe!
  - Nincs semmiféle ügyünk! - makacskodott a lány. Cseppet sem tetszett neki a fiú parancsolgatása és agresszív fellépése.
  - Hallottad, űrpilóta?! Neked kell lekopnod! - Howard erőteljes fellépése meglepte Melissát. Nem volt az a típus, aki szembeszáll a nagymenőkkel.
  - Kisgyerek, nagyon gyorsan húzzál el, mert....
  - Mert ha nem, mi lesz? - kérdezte Howie utálattal a hangjában.
Jay nem válaszolt, cselekedett. Lendült a jobb keze és állon vágta az önkéntes Rómeót. Az ütés olyan erősre sikeredett, hogy a csíkos pólós bohóc hátratántorodott, a falnak csapódott, majd lecsúszott a földre.
Melissa hitetlenkedve és dühösen nézett Jay-re, aztán észhez tért, Howardhoz szaladt és letérdelt mellé.
  - Istenem, Howie! Jól vagy? - aggódva fordította maga felé barátja fejét. A srác szájából fojt a vér. Rettegés és harag lett úrrá a lányon.
A fiú a földön megpróbált mélyeket lelegezni és megtörölte vérző száját.
Melissa szikrázó szemekkel nézett fel a toporgó Jay-re.
  - Hogy merted megütni? Elment az eszed? Nem ártott neked, miért kellett bántanod?
  - Melissa, sajnálom, de elborult az agyam. - védekezett Jay bűnbánó képpel.
A lányt viszont nem hatotta meg.
  - Tűnj innen, te agresszív vadbarom! Szerencséd, hogy nem jelentem az igazgatónak! Hagyj minket békén, és ne gyere többet a közelünkbe! Utálom az erőszakot és azokat, akik ész nélkül cselekednek! Ezek után ne várd, hogy szóba álljak veled!
Jay látta, hogy a lány komolyan gondolja, amit mond, és olyan haragos, hogy most hiába beszélne neki. Jobbnak látta, ha hagyja lenyugodni, és majd később beszél vele.
  - Oké, ápolgasd a kis majmot! Majd beszélünk, ha mind lenyugodtunk! - Jay közömbösen vállat vont, mintha mi sem történt volna, aztán elindult az udvar hátsó része felé a kijelölt dohányzórészre.
  - Nem beszélek veled ezután! - kiáltott utána a lány bosszúsan, és remélte, hogy Jay még meghallotta.
Összekapta magát és újra a földön fekvő barátjára koncentrált. Az ölébe vette a srác fejét.
  - Szólalj meg, Howie! A fejed csúnyán a falnak csapódott, remélem nincs agyrázkódásod!
  - Jól... jól vagyok. - nyögte Howard. Bár fájt az álla, sajgott a tarkója, és az egész hátsó koponyája, úgy érezte megérte, mert csodálatos érzés volt a fejét Melissa ölében nyugtatni, és élvezni az aggodalmát. Csak megérte belekötni a fenegyerekbe...
  - Gyere, felsegítelek és elviszlek az orvosiba! Meg kell vizsgáltatni a fejed, és a szád is borzasztóan néz ki.
Howard hallgatott a lányra. Melissa segítségével feltápászkodott. A lány a derekát ölelte, így vezette be az épületbe. A menza és a lépcső közötti kis orvosi szoba felé baktattak.
  - Nem fogom beköpni a barátod. Igaz, hogy nem kedvelem, de a tegnapi nagyjelenete után Scott-tal, ha most elmondom, hogy engem is ő bántalmazott, tuti eltanácsolnák. - szólalt meg Howie, mikor a kis helyiség ajtaja elé értek, és szembe fordult Melissával. - Nem vagyok besúgó. Büntetést érdemelne, de...
  - Elég nagy büntetés lesz neki, hogy ezentúl nem állok szóba vele! - sóhajtott a lány. Bár pillanatnyilag meg tudta volna fojtani Jay Amstrongot, mégsem akarta, hogy kicsapják.
  - Az már jó, csak kérdés, ő beletörődik-e ebbe...
  - Muszáj lesz neki! - felelte dacosan a lány.
Megszólalt az órák kezdetét jelző csengő, de Melissa nem tudta otthagyni Howardot. Bekísérte a fiút a dokihoz. Türelmesen mellette ült, míg a szőke, negyvenes doktor a fejét vizsgálta és fertőtlenítő szerrel tisztította ki a szája sarkában éktelenkedő sebet. A lány végig Howard kezét szorongatta, és szeméből sütött az aggodalom. Természetesen arról mélyen hallgattak, ki ütötte le a fiút. Szerencsére agyrázkódása nem volt a barátjának, de az orvos írt a hétre egy felmentést neki a sportórákra, fejfájás csillapítót és kérte, hogy ha panasza van, menjen be egy kórházba.
Mire a vizsgálatok lezajlottak, már eltelt az első órájuk fele. Úgy gondolták, már nem mennek be biokémiára. Kiültek az üres udvarra egy padra. Mel a büféből ásványvizet, és rágcsálnivalót vitt a fiúnak. Egymás mellett chipset eszegettek, és élvezték a langyos időt. Nem nagyon beszélgettek, de nem is volt rá szükség. Melissa nem mert beszélni, mert bűntudata volt, hisz végső soron miatta kapta Howie a pofont, a fiú meg csak élvezte, hogy Mel mellette van és ajnározza. Már ennyi is elég volt neki a boldogsághoz.
  - Köszönöm, hogy mellettem vagy. - bukott ki hirtelen a fiúból.
  - Ugyan már! Ez csak természetes. Te vagy a legjobb barátom, és kicsit bánt, hogy miattam kaptad azt az ütést. Nem kellett volna szembeszállnod Jay-el.
  - Nem bírtam nézni, ahogy bánik veled! - vallotta be Howard. Mélyen a lány szemébe nézett. - Az egy agresszív idióta! Remélem, tanultál az esetből, és ezentúl kerülni fogod!
  - Abban biztos lehetsz! Aki nem tud viselkedni, és mindenkit megüt, aki szembe száll vele, az nem lesz a barátom. Szinte csak egy hete ismerem, de eddig annyi erőszakos dolgot csinált, hogy tényleg jobb, ha elkerülöm.
  - Az egy dolog, hogy te így döntöttél, de vajon Ő elfogadja ezt? - Howie elhúzta a száját, és felszisszent, mert a mozdulat fájdalmat okozott neki. - Ráadásul, az sem biztos, hogy a szíved hallgat az eszedre.
Melissa ijedten nézett barátjára. Miből gondolja, hogy ez a helyzet? Pontosabban: honnan tudja? Mert akármilyen agresszív, hirtelen ember is Jay, igaza van Howie-nak. Valami igenis hozzá hajtja, és ez ellen tehetetlen. Előre félt, hogy a szív és az ész csatája felőrli majd a józan eszét.
Mel egész nap Howard körül legyeskedett, vigyázott rá, ápolgatta és enni, inni vitt neki. Nem csak azért, mert miatta kapott, hanem mert mostanában elhanyagolta. Jóvá akarta tenni, és jó is volt a fiú társaságában lenni. Persze az osztálytársaiknak elmondták, hogy Jay okozta Howard sérülését, de a tanároknak nem vallották be. Melissa egész nap arra is ügyelt, hogy elkerülje a szőke, vérengző fenevadat. Csak olyan helyekre ment Howie-val, ahol Jay nem kerül az útjába. Délben nem evett a kantinban, inkább az amerikai történelem tanteremben elrágott egyedül egy csomag ropit. Közben legalább volt ideje elgondolkodni a történteken. Mélyen elítélte Jay agresszív viselkedését. Mióta ismeri, már kétszer verekedett, egyszer őt is szinte elrabolta, és ha olyan kedve van, csajozik ezerrel. Milyen jövő várna rá, ha igent mondana neki? Nem lenne egy nyugodt napja sem, az már biztos. Nincs szüksége egy ilyen erőszakos vadállatra, még akkor sem, ha gyönyörű szeme van és úgy vonzódik hozzá, mint eddig még senkihez. Nem éri meg a pár szenvedélyes pillanat a bizonytalanságot és szenvedést. Ki kell tépnie a szívéből Jay Amstrongot, mielőtt még valami meggondolatlanságba rángatja.
Töri után még végigszenvedett egy egészségtan és egy francia órát. A padtársától, Sonától tudta meg utolsó órán, hogy Howard elkéredzkedett a patikába, kiváltani a gyógyszereit, mert megfájdult a feje. Sajnálta szegényt, és remélte, hamar rendbe fog jönni. Mindenért Jay-t okolta, ő tehet Howard fájdalmairól, és még az övéről is. Remélte, a mai nap folyamán nem fog már vele összefutni, mert olyan hangulatban volt, hogy legszívesebben leharapta volna a fejét.
Alighogy a lány kilépett a teremből, arra lett figyelmes, hogy valaki a nevét kiáltozza. Végigfutott a hideg a hátán, mert attól tartott, Jay lesi valahonnan, de megkönnyebbült, amikor megfordult és észrevette, hogy Will integet neki. Mosolyogva bevárta a piros pólós és farmeres srácot.
Will a lány mellé sétált, megállt, barna márkás hátizsákkal a vállán.
  - Van rám két perced? - kérdezte a barna hajú, zöldes barna szemű srác.
  - Persze, rád mindig. - bólogatott a lány. Mindig kedvelte ezt az életvidám, aranyos fiút.
  - Van egy kis... gondom, ha úgy vesszük. - Will szeme mosolygott, mintha nem is problémáról kezdett volna beszélni.
  - Ó, és biztos, hogy tőlem akarsz tanácsot kérni?
  - Hát... nem tragédiáról van szó, és mivel te ismered Brendát... - a fiú nem fejezte be a mondatot, de nem is volt rá szükség. Melissa már tudta is, miről lesz szó. Egy darabig azt figyelték, hogy a diákok jönnek-mennek a folyosón. Mikor némileg elcsendesedett körülöttük az L alakú helyiség, Melissa vidám pillantást vetett Willre.
  - Szóval, leesett a tantusz és észrevetted, hogy Brenda nyomul rád?
  - Tudsz róla? - vonta fel a szemöldökét a srác.
  - Matekon Brendával ülök, és egyszer már szóvá tette, hogy bejössz neki. - közölte kerek-perec Mel. - Igazából még biztattam is, hogy próbálkozzon nálad. Amondó vagyok, hogy szép pár lennétek.
  - Úgy gondolod? - a fiú úgy mosolygott, hogy Melissa egyből megértette, miért zúgott bele a barátnője. - Igazából én is kedvelem a kislányt, de még nem gondoltam rá, hogy tartós kapcsolatba kezdjek vele.
  - Mire vársz, Will? Fiatalok vagyunk és őrültek, most kell élni. Nálatok összeillőbb párt még nem láttam. Szerintem, adnod kéne magatoknak egy esélyt. - tanácsolta Melissa. - Ha nem kockáztatsz nem fog kiderülni, mi lesz. Vágj bele! Lehet, csak egy kaland lesz, de az is előfordulhat, hogy nagy szerelem lesz a vége.
  - Hű, milyen egyszerű minden, ha a te szádból hallom. - nevetett Will.
Beszélgetés közben lassan araszoltak végig a folyosón a kijárat felé.
  - Tapasztalatból tudom, hogy hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életünket. - húzta el a száját Melissa keserűen.
  - Erről jut eszembe: veled mi a helyzet?
  - Nincs helyzet. Jay két nap alatt két ismerősömet csapta le, ezért úgy döntöttem, jobb ha elkerülöm.
  - Pedig én úgy láttam, nagyon egymásra vagytok  gerjedve. - jegyezte meg Will huncut vigyor kíséretében.
Melissa egy pillanatra zavarba jött, de aztán összeszedte magát.
  - Bármit is éreztem iránta, sikeresen kiölte belőlem. Nincs szükségem keménykedő, önimádó seggfejekre.
  - Vajon miért gondolom, hogy ez csak blabla és mégis mellette fogsz kikötni? - kérdezte a fiú vidáman, de a fejét csóválva.
  - Na, nem! Az kizárt! - vágta rá hevesen Melissa. - És hanyagoljuk az Amstrong témát! Drukkolok neked, hogy összegyere Brendával.
  - Ó, köszi! Igazad van, egy próbát megér. Brenda aranyos, kedves, megbízható, és nem utolsó sorban nagyon csinos. Holnap elhívom randizni.
  - Hurrá! - Melissa úgy tapsikolt, mint egy új játékának örülő kisiskolás. Szívből kívánta, hogy Will és Brenda között igaz szerelem szövődjön, hisz mindkettőjüket kedvelte, és úgy gondolta, megérdemlik a boldogságot.
Amikor kiléptek a napfényre Melissa jókedve elillant, mert a bejárat mellett Jay várt rá, mellkasa előtt összefont karral, és szigorú tekintettel. Melissa lezsibbadt, Will pedig automatikusan átkarolta a vállát, védelmezően.
  - Na, mi van? Most már csak testőrökkel mutatkozol előttem? - lökte el magát a korlátról Jay, és két lépéssel a lány előtt termett.
  - Á, dehogy, csak sok haverom van. - közölte Melissa lazán, de belül kicsit sem volt az. A fiú látványa, viselkedése, és lehengerlő mosolya összezavarta.
  - És történetesen mind fiú, hogy még véletlenül se jöjjek a közeledbe, igaz? - kérdezte Jay jéghideg tekintettel.
  - Puszta véletlen! - makacskodott a lány.
Megint kétféle érzés dúlt benne. A szíve egyik fele repesett, hogy láthatja a fiút és itt van, tisztázni akarja a dolgokat vele, a másik fele viszont mélyen elítélte, amiért állandóan verekszik, és rá akarja erőltetni az akaratát. Tanácstalanabb volt, mint valaha.
Meg akarta előzni a katasztrófát, ezért nem törődve a szőke sráccal, hátat fordított neki és kérlelően nézett Willre.
  - Will, jobb ha elmész, nem akarom, hogy halld ezt a beszélgetést, és te is úgy járj, mint Howie.
  - Biztos, hogy ezt akarod? Szívesen hazaviszlek, ha félsz tőle. - a fiú kedvesen megszorította a lány karját. - Rázd le és kimenekítelek!
  - Aranyos vagy, de erre semmi szükség. - Melissa próbált határozottnak mutatkozni, pedig korántsem volt az. - Elbánok vele. Nem vagyok egy nebáncsvirág, tudok magamra vigyázni. Menj, keresd meg Brendát, a Hookba készült Beverly-ékkel. Drukkolok nektek!
Próbáltak halkan sutyorogni, hogy a türelmetlenül várakozó Jay ne tudja, miről beszélnék.
  - Hát jó. - Will könnyed puszit nyomott a lány arcára, aztán búcsúzott is. - Verd le, ha szemtelenkedik! Jó legyél, puszika!
  - Viszlát, Will! Holnap találkozunk! - integetett a távolodó fiú után Melissa.
Mikor kettesben maradtak, Jay kihívóan méregette az alacsony termetű, barna hajú lányt. Harapni lehetett köztük a feszültséget. Mindketten makacsul hallgattak, és csak ellenségesen nézték egymást.
  - Mindig okozol nekem meglepetéseket, Melissa Thompson! - törte meg a csendet végül Jay. Szőke haját a szél az arcába fújta és ettől Melissának viszketett a tenyere, mert valami belső késztetést érzett, hogy kisimítsa az arcából az arany tincseket. Ökölbe szorította a kezét, hogy visszafogja magát. Jay zavartalanul tovább beszélt. - A végén még kiderül, hogy több pasi van körülötted, mint Alicia körül.
  - Az csak nem bűn, ha sok barátom van. - felelte Mel hűvösen. - Howard - akit reggel lecsaptál - tíz éve a legjobb barátom, Will pedig több mint egy éve osztálytársam, jó fej és szoktunk beszélgetni. Ne képzelj olyasmit, ami valójában nincs!
  - Na jó, hiszek neked. - Jay fancsali pofával félrebillentette a fejét. - Igazából nem is erről akartam veled beszélni. Bocsánatot akarok kérni, amiért reggel olyan csúnyán viselkedtem, és behúztam a haverodnak.
   - Hogy csúnyán viselkedtél, az enyhe kifejezés! Őrült módjára bekattantál! - esett neki Melissa, és újra fellángolt benne a düh. - Életemben nem találkoztam még ilyen indulatos vadállattal! Ha ilyen vagy valójában, akkor nem kérek a barátságodból!
  - Ne, Melissa, ne mondd ezt! - kérte a fiú fájdalomtól eltorzult arccal. - Elvesztettem a fejem, idióta voltam, igazad van, de nem tudom elviselni, ha emiatt lepattintasz!
  - Pedig meg kéne szoknod a gondolatot, mert aki bántja a barátaimat, az nekem is fájdalmat okoz! Mióta ismerlek, csak gondot és bajt hoztál az életembe, és ez elég fura ahhoz képest, hogy második hete ismerlek! Kiszámíthatatlan vagy és agresszív. Ez nem valami nyerő kombináció, így a barátságomra se nagyon számíts, nemhogy másra! Végeztem veled!
  - Nem, nem, nem teheted! - Jay hevesen elkapta a lányt és magához húzta.
Ott álltak az immár csendes iskola bejárata előtt a betonon, összesimuló lábakkal és csípővel.
Melissa szíve hevesebben kezdett dobogni, de nem csak az ijedségtől. Elemi erővel tört rá a vágy. Akarta a fiút. Bármennyire is elítélte és szemétládának tartotta, a vonzalom iránta nem enyhült, sőt csak egyre jobban fokozódott a viták miatt. A lány eszébe csak az motoszkált, hogy ez így nem mehet tovább. Vagy megadja magát a fiúnak, és a belső érzéseinek, vagy belepusztul...
  - Eressz el, Jay! Nem látod, hogy már megint erőszakoskodsz? - tekergett a lány Jay karjaiban, de hiába, túl erős volt a szorítás. - Ha ez az udvarlási módszered, nagyon mellé fogtál! Nálam ez nem vezet sehova!
Jay felnevetett, de csengő kacajában nyoma sem volt az örömnek, inkább gúnyos és fölényes volt.
  - Én meg azt tapasztaltam, hogy nálad csak a gyengéd erőszak a hatásos...
  - Hol itt a gyengédség? - nyögte Melissa, és még mindig hiába küzdött és ficánkolt.
  - Ha kell, azt is megkapod! - súgta a fiú veszélyesen halkan. Szája túl közel volt Melissa füléhez. A lány érezte a fülkagylóján a leheletét, és ettől forró borzongás szaladt végig a gerincén. Eszméletlen hatással volt rá ez a fickó.
  - Jay... az Isten szerelmére! Ne erőltess rám olyasmit, amit nem akarok! - kérlelte a lány, és görcsösen markolászta a fiú mellkasán a fekete pólót.
Jay megint csak nevetett rajta.
  - Jaj, Melissa, már megint hazudsz! Egy perc alatt be tudnám bizonyítani, hogy nincs igazad!
Mielőtt a lány felfoghatta volna, mire készül Jay, már azt vette észre, hogy a fülét rágcsálja, és a nyelvével simogatja az érzékeny bőrt a füle mögött. Jólesően felnyögött és a teste feladta a küzdelmet. Már azért kapaszkodott a fiú vállán és pólójába, hogy gyenge lábai fel ne adják a szolgálatot. Mikor Jay nyelve a fülében lévő kis gyönggyel játszott, szenvedélyesen simult a karjaiba, felforrósodott testtel. Nem tudta hogy történt, de megfeledkezett mindenről. Az agya kikapcsolt, megszűnt a külvilág, csak Jay ölelése és jóleső becézgetése számított.
  - Úgy látszik, Amstrong a barnákra bukik! - hallotta meg ekkor Mel egy csapat fiú röhögő megjegyzését, akik elhaladtak mellettük.
A lánynak nagy szerencséje volt, hogy ez a megjegyzés visszatérítette a valóságba, mert már éppen olyan butaság járt a fejében, hogy muszáj megízlelnie a fiú gyönyöröket ígérő, igéző ajkait.
Az, hogy nevetség tárgya lett, erőt adott neki, és ellökte magától a fiút.
  - A francba, Jay! A pokolba viszel! - nézett feldúltan a srácra Mel, és hátratúrta kósza tincseit.
  - Ha ilyen a pokol, veled bármikor! - vigyorgott a fiú. - De megértetted, mit akartam nyomatékosítani? Mi ketten olyanok vagyunk, mint a dinamit! Együtt fogunk robbanni, akkor is, ha nemet mondasz, mert a szíved és a tested engem akar!
  - Nem, nem fog megtörténni! - tiltakozott Melissa, és nem is tudta már, hogy a fiúval, vagy saját magával dacol. - Nem akarok egy ilyen agresszív vadállattal semmilyen kapcsolatban sem lenni!
  - Pedig ez lesz a vége, kicsikém! Mérget mernék venni rá, hogy velem leszel! Addig nem nyugszom, amíg az ágyamba nem kötsz ki! Mindent el fogok követni, hogy megkapjalak. Nem fogok tisztességesen játszani és készülj fel, hogy mindig megkapom, amit akarok! - a fiú szeméből sütött az eltökéltség és a kihívás. Mintha az, hogy a lány tiltakozik csak még jobban feltüzelte volna.
  - Remélem, megfulladsz a méregtől, mert minden erőmmel azon leszek, hogy ellenálljak neked! Nem akarok a gyűjteményedbe kerülni! Minél jobban erősködsz, annál jobban fogok ellenkezni! - határozta el a lány elszántan. Megfogadta, hogy még csak azért sem fog bedőlni ennek a Casanovának, aki játékszernek tekinti.
  - Játszunk? - kérdezte gúnyosan, csillogó szemekkel a srác. - Rendben, benne vagyok! Győzzön a jobbik! Ezt a játékot kimondottan élvezni fogom! Ha te vagy a tét, bármire képes vagyok...
Melissa szíve kihagyott egy ütemet, de ezúttal az ijedségtől. Ha nem lesz elég óvatos, és nem vigyáz, ebben a játékban össze fog törni a szíve.
Jó ég! A szerelem és a vágy, mint játék... ez még viccnek is rossz. Nem így képzelte el az első szerelmi tapasztalatát, de ha már így alakult, kemény küzdelemre készült. Még csak azért sem fogja megadni magát Jay-nek. Amstrong nem nyerhet, ő meg nem veszíthet...
  - Menj a fenébe! - kiáltott a srácra ellenségesen Melissa, és nagy léptekkel megindult a suli kapuja felé.
  - Most még elengedlek, de készülj a vereségre, pöttöm! - kiáltott a lány után jókedvűen Jay.
Mel vissza se fordult, csak legyintett és haragosan trappolt a kijárat felé.
Melissának hazáig volt ideje átgondolni a történteket. Nem akarta elhinni, hogy a tiltakozásával azt érte el, hogy Jay csak még jobban rákattant. Nevetséges és szokatlan helyzetbe került, mégis eldöntötte, hogy nem fogja megadni Jay Amstrongnak azt az örömöt, hogy legyőzze.
Nem ismeri még őt ez a nagypofájú, beképzelt tuskó, nem tudja, hogy a kis Melissában egy harcos tigris lakozik. Meg fogja bánni, hogy kezdett vele... Jaj, csak a csodás ajkai ne csábítanák őt érzéki bűnökre, mert így nem egyenlő a küzdelem...