- Sziasztok. - mosolygott Mel, s arcát szerelme mellkasához nyomta, hogy leplezze zavarodottságát.
- Komolyan mondom, jó rátok nézni! - szólalt meg ezúttal a kotnyeles Bev, aki sötétkék, szűk nadrágot viselt, lila felsővel, nyitott fekete szövetkabáttal és térdig érő fűzős csizmával. A szőke csaj derűsen figyelte a párocskát.
- Köszi. - köszönte meg Melissa, mert a szeleburdi szöszi szeme őszinteségről árulkodott.
- Egyet értek. Jay-nek pont egy ilyen kis tünemény kell, hogy lenyugtassa. - kontrázott a szőke, borzos és borostás srác.
- Miért? Nyugodtnak látszom? Mellette vagyok csak igazán heves! - vigyorgott Jay, s hogy ezt bizonyítsa, harapdálni kezdte a karjában szorongatott lányt.
Melissa rosszallva nézett rá, és vállon csapta, amiért ilyenre vetemedik a suliudvar közepén, és a barátai társaságában.
- Jaj, nem úgy értettem! - csúfolta ki Ethan a haverját. - Csak remélem, hogy Melissa mellett nem csinálsz faszságokat és komolyodsz egy kicsit.
- Igyekszem mindig úgy viselkedni, hogy ne hozzak rá szégyent. - ígérte Jay, s amilyen szemekkel nézett Melissára, attól a lánynak elgyengült a térde. Boldogan fonta két karját a fiú dereka köré.
Sokáig turbékoltak még és evődtek egymással így négyesben. Melissa örült, hogy Ethan és Bev ilyen könnyedén veszik a kapcsolatukat, nem rökönyödnek meg. Csak Alicia gonosz pillantása és Howard fancsali képe rondított kicsit az idillbe. Ez viszont most a legkevésbé sem idegesítette, mert boldog volt.
Majdnem elkésett biokémiáról, mert csak nehezen tudott elszakadni Jay-től.
Első órán Sonával ült, s Mel végre beszélni akart eltávolodott barátnőjével.
A szőke lány haja a feje tetejére volt felfogva, de hosszú tincsei kusza szénakazalnak voltak feltupírozva. Piros, fehér szívecskés gépi kötésű pulcsit viselt, rózsaszín nadrággal.
Amikor a tanár megkezdte az órát és a teremben mindenfelé duruzsolni kezdtek a diákok, ő is megszólította Sonát.
- M újság veled, Sona? Mostanában nem is beszéltünk. - mosolygott a másik lányra Melissa, de közben idegesen a hajába túrt. Nem akart a lány magánéletében turkálni, de tudni akarta, mi zajlik közte és Howard között.
- Mert ejtettél az elit társaságért. - vágott sértődött grimaszt a szöszi bohóc. - Meg amúgy se szívesen lógok veled, mióta azzal a drogossal kavarsz, az öri baridról, Miss Fosterről már nem is beszélve!
- Nem hiszem el, hogy ezt igy gondolod! - kiáltott fel kis híján Melissa, mert totál ledöbbentette egykori barátnője felfogása. - Először is: a pasimnak van neve és nem drogozik! Másodszor: arról igazán nem tehetek, hogy Jay és Ethan jó haverok és így sokat kell lógnom Beverly-vel! Még mindig nem a barátnőm, nem beszélem ki vele a titkaimat! Azt hittem örülni fogsz, hogy végre szerelmes és boldog vagyok!
- Annak örülök is, csak féltelek. Te kis hal vagy és most a cápák közé keveredtél. Csak annyit kérek, hogy vigyázz a szívedre!
Ezúttal Sonán volt a sor, hogy meglepődjön. Idegesen harapdálta a szája szélét.
- Ó, hát tudsz róla?
- Csiripelték a madarak, hogy Bev buliján kicsit összemelegedtetek. - Melissa nem akarta elárulni, hogy Brenda volt az informátora. Mostanában sokkal jobban kedvelte a csini kisokost, mint Sonát.
- Hát.... - Sona elpirult és zavartan fészkelődött a széken. Piros, eprekkel díszített tollát forgatta és nézegette, mintha nagyon érdekesnek találná. Nem mert Mel szemébe nézni. - Igazából nem is tudom, mi történt. Sokat ittunk, én is, ő is, és megvigasztaltam, amikor dühöngött, mert te leléptél Jay-el, aztán a vitából csók lett, a csókból meg még több... - Sona egy hatalmas sóhaj után mégis barátnője szemébe nézett. - Meg kell vallanom neked, hogy már régóta tetszik nekem Howie. Ezért is szekáltam és nyüstöltem, amiért feleslegesen fut utánad. Próbáltam észhez téríteni, mert nem bírtam nézni, hogy szenved.
Melissa még mindig meglepetten ült, de azért örült ennek a fordulatnak. Pont a szeleburdi és különc Sona való Howardhoz. Jól néznének ki együtt, és a természetük is passzol, jól kiegészítenék egymást.
- Olyan nehéz elhinni, hogy ilyen érzelmeid voltak iránta, és így el tudtad titkolni...
- Ha már itt tartunk, azt sem vetted észre, hogy bukik rád. Mostanában nem százas az ítélőképességed!
- Mondjuk ez igaz! - ismerte el Mel az orra alatt mosolyogva. - Annyira vak voltam, és bánt is a lelkiismeret, hogy miattam szenved szegény fiú, de nem tudok mit tenni. Jay-t szeretem, vele minden más és jobb, el kell fogadnia, mert most boldog vagyok. Drukkolok, hogy sikerüljön neked Howie-val, mert nálad hozzád illőbb csajt nem találhatna.
- Hú, én meg már azt hittem, haragudni fogsz rám, ha ezt megtudod...
- Dehogyis! Inkább megkönnyebbültem. Ha veled boldog lenne, az remek lenne. - bíztatta Mel a másik lányt, és ezt komolyan is gondolta.
- Na, azért ott még nem tartunk, csak kétszer szexeltünk, de senki nem tudja. Még kezdeti stádiumban vagyunk. Nagyon bele se akarom élni magam, mert még nem tudni, mi lesz.
Melissa nagyon is megértette Sona helyzetét, hisz hasonló cipőben járt. Ő is rettegett, hogy ez a csoda Jay-el nem fog sokáig tartani. Azt viszont nagyon furcsállta, hogy testi kapcsolatuk van, de nem vállalják fel egymást a nyilvánosság előtt. Ez nem vallott rájuk, legalábbis nem ilyennek ismerte meg őket.
A téma annyiban maradt, mert a tanár megelégelte a nyüzsgést, és csendre szólított fel mindenkit.
Melissa semmit nem várt úgy egész nap, mint az ebédszünetet, mert tudta, hogy abban a negyven percben Jay-el lehet. Alig nézte meg a menza kínálatát, a sült krumplit felismerte, kikérte, s rengeteg ketchupot nyomott a tányérja szélére. Elvett még egy banánt és egy kis üveg vizet, aztán a hamburgerrel felpakolt Brendával a termet kémlelték. Jay, Ethan és Beverly már annál az asztalnál ültek, ahol mindig ők szoktak tanyázni, s integettek nekik, hogy oda menjenek.
Mire odaértek már Will is előkerült, kihúzott egy szabad széket Brendának, Jay pedig megpaskolta a maga mellettit, és mosolyogva nézett Melissára.
Amikor a lány leereszkedett mellé, kedvesen homlokon csókolta.
Mel kissé csalódottan nézett fel a fiúra, többet várt egy fránya homlokpuszitól, hisz órák óta nem látta. Kiüthetett az arcára a keserűség, mert Jay felnevetett, aztán odahajolt és egy lágy, belsőséges csókot nyomott a szájára.
Ettől Melissa vére forrni kezdett, a gyomra liftezett, már éhes sem volt.
- Jó rátok nézni, de komolyan. - ezúttal Will tett megjegyzést, a hangja nem volt ironikus, vidáman kanalazta ismeretlen eredetű főzelékét, amin egy nagy szelet hús feküdt.
Ekkor telepedett még az asztalukhoz Howie és Oliver.
- Köszönjük. - mosolygott Melissa boldogan, s örült, hogy maroknyi csapata ilyen jól fogatta a kapcsolatukat.
- Igen. Jó a közeletekben lenni, mert süt belőletek az energia és a boldogság. - bólogatott Brenda is a hamburgere felett.
- Melissa a napsugár a sötét életemben. - Jay szívmelengető mosolyt küldött kedvesének, s gyengéden megsimogatta az arcát.
- Az enyémben meg Jay a sötét veszedelem, amitől izgalmas minden.
Howard ellenségesen, szinte undorral nézett rájuk.
- Elment az étvágyam. - közölte lazán, felpattant, a szinte érintetlen kajáját a közeli kukába öntötte, majd kiviharzott az udvarra. Az asztaltársaság megrökönyödve nézett utána.
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte a lány, amikor elhelyezkedett.
- Valószínűleg ő nem ért velünk egyet. - vont vállat közömbösen Bev. - Nehéz lehet neki, hogy az imádott lány mást talált. Én mindig tudtam, hogy ez lesz.
Melissa kedve elment. Rossz volt, hogy rajta kívül mindenki tudta, mit érez iránta gyerekkori pajtása.
- Nem bánom, ha duzzog, de ha fájdalmat okoz Melissának, vagy ellenünk áskálódik, velem gyűlik meg a baja. - jelentette ki Jay borús pillantás kíséretében.
A lány csitítóan a karjára tette a kezét.
- Kérlek, Jay, ne bántsd, van neki elég baja!
- Nem fogom, csak ha kiprovokálja.
- Nyugodjatok le! - kotyogott közbe Sona. - Talán hamarabb megvigasztalódik, mint gondoljátok.
A borzos szöszi titkos kis rafinált mosollyal nézett Melissára.
- Úgy legyen! - emelte koccintásra a kóláját Will.
Az ebéd további része derűsen telt. Mel és Jay közösen itták meg a srác automatás kávéját, valamint Jay nevetve lopkodta a lánytól a szalmakrumplit. Beverly rá akarta beszélni a párocskát, hogy délután menjenek valahová, de Melissa nem ment bele. Félt, hogy az anyja megsokallja a sok csavargást, ezért csak egy kávézóba akart beugrani suli után egy rövid randi erejéig. Jobb az óvatosság...
A negyven perc hamar eltelt, Jay és Melissa hosszú, forró csókot váltottak a kajálda bejáratánál búcsúzásképpen, aztán megbeszélték, hogy órák után a srác kocsijánál találkoznak.
Mel a csóktól mámoros hangulatban sietett órára.
Gazdaságtan órán Howie volt a padtársa, vegyes érzelmekkel huppant le mellé.
A fiú szinte rá sem nézett. Közömbössége jobban fájt Melissának, mint a haragja.
- Most azt játszod, hogy utálsz? - kérdezte a lány szinte suttogva, pedig még nem volt bent a tanár.
- Nem játszom és nem haragszom. - közölte a fiú fagyosan. Levélzöld szeme mégis indulatosan villant a lányra.
- Nem? Pedig olyan vagy, mint egy durcás kisgyerek. - firtatta Melissa, mert már elege volt a seggel forgolódásból.
- Bocs, hogy nem vagyok elájulva a fantasztikus szerelmi életedtől. Nem kívánok sok boldogságot, mert tudom, hogy nem fog sokáig tartani. Te vak vagy, de én érzem, hogy csak szalmaláng, és hamarosan sírni-bőgni fogsz az űrpilóta miatt.
- Már megint butaságokat beszélsz! Szeretjük egymást, és pont emiatt vagy rosszindulatú.
- Nem vagyok az, csak én olvasok a jelekből.
- Jövendő mondó lettél, vagy mi a szösz? - húzta fel magát a lány. Unta már, hogy Howie folyton azt szajkózza, rövidesen szét fognak menni Jay-el. - Tudod mit? Tartsd meg magadnak a véleményed, mert baromira nem érdekel! Felejts már el végre és koncentrálj Sonára!
- Sonára? Ugyan minek? - ráncolta a homlokát értetlenül Howard.
- Mert elmondta, mi zajlik köztetek. Örülnék, ha boldogok lennétek. Igazán összeillenétek.
- Álljon meg a menet! - intette le durcásan a srác. - Mit mondott neked? Mert az igaz, hogy lefeküdtünk egymással, de nem akarom hozzákötni magam. Bármit is képzel az a hülye liba, ennek nem lesz folytatása...
- Te csak kihasználod őt... - nyögte a lány, s legszívesebben képen törölte volna Howie-t.
- Nem tehetek róla, hogy az a lökött nő többet képzel a kapcsolatunkba, mint ami. Nekem elég a testiség, az érzelmekkel végeztem örökre.
Az új, elkeseredett, és gonosz Howard ismeretlen volt a lány számára. Félt, hogy miatta lett ilyen, s előre sajnálta Sonát, hogy olyanba éli bele magát, ami soha nem lesz. Viszont nem akart ebbe belefolyni, mert csak többet ártana, mint segítene. Ahogy ő sem hagyta, hogy Howie, vagy bárki más beleszóljon a magánéletébe, úgy neki sem volt joga beleszólni az ők dolgába. Oldják meg maguk, jobb ha hallgat.
- Tudod mit? Nem érdekel! Azt csináltok, amit akartok! - jelentette ki Mel hosszú hallgatás után.
- Helyes, nagyon helyes, aranyom! - villantott a lányra egy flegma mosolyt Howard.
Melissa sértődötten elfordult, s az óra további részében megpróbált a tanárra koncentrálni, aki időközben már a táblánál magyarázott.
A nap további részében Mel már nem akart a többiek érzelmeivel és véleményeivel foglalkozni. Elég gond volt neki az is, hogy hamarosan be kell adagolnia az anyjának, hogy szereti Jay-t, nem kell neki e-mellé még a többiek nyűglődése.
Utolsó órája atlétika volt. A fárasztó ugrabugrálás után sebesen öltözködött, mert alig várta, hogy újra lássa szerelmét. Nem is foglalkozott a lányok fecsegésével, pedig nem messze tőle Beverly és két barátnője nagy hangon hülyéskedett. A csajok épp kosárlabda edzésről jöttek meg.
- Melissa! Mutasd csak azt a tetkót! - ugrott Mel mellé Bev, és csodálkozva elkapta a pulcsiját, hogy vessen még egy pillantást a lány eddig jól rejtegetett tetoválására.
Melissa haragosan nézett rá, és magára ráncigálta a felsőt.
- Hagyj már!
- Nana! El se hiszem, hogy tetkód van! Megismertem ám a mintát! Ethan nemrég mesélte, hogy Jay varratott a lapockájára egy kék rózsát két gyöngysorral. Közösen csináltattátok?
Melissa pironkodva lesütötte a szemét. Idegesítette hogy lebukott és az is, hogy az öltözőben az összes lány kíváncsian méregeti.
- Nos igen. Hirtelen ötlet volt, de nem bántam meg.
- Eldobom az agyam! - csapta össze a két kezét Bev, s mókásan forgatta a szemét. - Nem tudom felfogni, hogy a kis apáca ilyesmire vetemedett. Azt ugye tudod, hogy ha véletlenül szakításra kerül a sor, ez az ábra akkor is örökké rá fog emlékeztetni?
- Tudom, de akkor se bánom. - felelte Melissa. Dacosan összeszorította a száját és folytatta az öltözködést.
- Hát tudod... még én is meglepődőm, hogy Jay mellett mikre vagyok képes. Nem csak boldog vagyok és szerelmes, hanem nagy kanállal habzsolom az életet. Mellette eleven vagyok, szabad és vakmerő.
- Na, ezért mondtam én, hogy pont ő kellett neked! Végre kiléptél az uncsi jó kislányos szerepből! Még a végén te leszel a legnagyobb riválisom. - bár Bev derűs arcot vágott, Melissa nem volt benne egészen biztos, hogy a lány csak tréfál. Nála sosem lehetett tudni, mikor viccel és mikor tálalja mókásan, de kíméletlenül a sérelmeit.
- Nem akarok én rivalizálni senkivel, csak Jay-t akarom. - sóhajtott Mel csendesen.
- Hát ez olyan romantikus! Szorítok nektek, csajszi! Olyan jók vagytok együtt!
Ezúttal Melissa biztos volt benne, hogy újdonsült barátnője igazat mond, és jól is estek neki a szavai.
- Bev, Ethan már türelmetlenül vár odakint! - szólt oda nekik az ajtóból kreol bőrű évfolyamtársuk, Tanja.
- Ó, rohanok! - a szöszi visszasietett a szekrényéhez és kapkodva öltözködni kezdett.
Melissa is gyorsított a tempón, mert már alig várta, hogy a parkolóban Jay karjába vesse magát.
A hosszúra sikeredett üdvözlő csók után megbeszélték, hogy a lányék házához közeli kávézóba mennek.
Beültek a kellemes hangulatú kis kávézóba és kapucsínó és cukormázas fánkok mellett boldogan turbékoltak, élvezték az együtt töltött órácskát. Többet Mel nem mert engedélyezni maguknak nehogy a kedves mama máris gyanakodjon.
Sajnos hamar eltelt az a ki idő, még nem akarództak elválni egymástól, de muszáj volt. Melissáék háza előtt is hosszasan búcsúzkodtak. A lány nyugodt volt, mert sokkal hamarabb hazaért, mint az anyja. Sokáig csókolóztak a kocsiban a ház előtt. Szinte kifulladásig. Egyik sem akarta elengedni a másikat.
Amikor aztán Mel fájó szívvel kimászott a kocsiból, még sokáig integetett a távolodó kocsi után.
Felszaladt a járdán, elővette a kulcsát, de legnagyobb meglepetésére már nyitva volt az ajtó. Hirtelen rossz előérzete támadt. Nem gondolt betörőkre, hisz ez csendes környék volt, és amúgy se törték fel a zárat. A gyomrában keletkezett szorító érzéstől alig kapott levegőt. Ha az anyja itthon van, és véletlen látta az előbbi vad csókcsatát a kocsiban, akkor nagy bajban van. Viszont meglepte, hogy a kocsiját nem látta a ház előtt. Elképzelhető, hogy reggel ő felejtette el bezárni a lakást?
Nagyot sóhajtott és belépett a nappaliba.
Sejtése beigazolódott. Samantha ott állt a nappali közepén, sajnos túl közel az ablakhoz, s felbőszült tekintete is arról árulkodott, hogy tanúja volt az előbbi jelenetnek.
- Ó, szia, anya! De korán jöttél! - hadarta zavartan a lány, és a kanapéra dobta a táskáját. Próbált lazának látszani, mintha nem lenne semmi titkolni és félnivalója.
- Ginger bezárja a butikot. Korábban hazajöttem, mert nagyon fájt a fejem. - mondta a fekete szoknyás és kosztüm felsős asszony. A haja kusza kontyban volt feltűzve.
- Készítsek neked egy mentateát? - kérdezte Mel, s megpróbált aggódó képet vágni.
- Nem kell, hisz miattad fáj a fejem! - anyja kifakadása szíven ütötte a lányt.
- Tessék? - kérdezte hitetlenkedve a lány.
- Jól hallottad, kisasszony! Elegem van a hazugságaidból! Azt hiszed hülye vagyok?
- Nem értem, miről beszélsz, anya! - makacskodott a lány, de már nem mert édesanyja szemébe nézni, s ez többet árult el minden vallomástól.
- Ne játszd az ártatlant! - förmedt rá haragosan Sam. - Össze-vissza hazudozol! Randizol azzal a tetkós huligánnal, és még csak nem is szóltál róla! Elhitetted velem, hogy csak egy ismerősöd, de amit az előbb műveltetek a kocsiban, az minden volt, csak nem baráti!
- Kémkedsz utánam? - kérdezte Mel. Mivel nem volt mentsége, jobbnak látta, ha ő is támad.
- Muszáj, ha már kizártál az életedből! Nem elég, hogy nem mondtad el, hogy van egy fiúd, de még be is csaptál. Tegnap azt adtad be, hogy Brendáékkal mész a partra, erre késő este megint ennek a suhancnak a kocsijából szálltál ki! Mivel érdemeltem ezt ki, kislányom?
Samantha szinte hisztérikusan vetette magát a kanapéra. Dacosan összefonta a mellén a karját és bírálva nézett a lányára. Nagyot csalódott benne. Nem várt tőle ilyen húzásokat, főleg nem egy bűnöző kinézetű vadbarom miatt.
- Sajnálom, anya. - Melissa jobbnak látta, ha töredékesen bevallja az igazat, s nem tetőzi a bajt tagadással. Leült az anyjával szembe a krémszínű fotel karfájára. - Nem akartam hazudni, de már az első pertől kezdve kihangsúlyoztad, mennyire ellenszenves neked Jay. Nem vallottam be, hogy randizunk, mert nem akartam, hogy feleslegesen aggódj miattam.
Melissa nagyot sóhajtott, mert máris bekövetkezett, amitől mindig is félt. Az anyja elítéli Jay-t a kinézete miatt, és még csak esélyt sem ad nekik. Nem akarja megismerni, mert már elkönyvelte rossz fiúnak. Hát szép! De ő bizony nem fogja lerázni a srácot, csak azért, mert az ódivatú anyjának nem tetszik! Ha a feje tetejére áll, akkor is szereti ezt a srácot és harcolni fog a kapcsolatukért és a boldogságukért.
- Sajnálattal hallom, hogy ez a véleményed, anya! - Melissa hangja eltökélt és kemény volt. - Jobb, ha beletörődsz abba, hogy Jay-t szeretem, mert már elkéstél mindenféle fenyegetéssel! Szeretem őt, és csak vele akarok lenni, akkor is, ha neked ez nem tetszik!
Samantha felpattant, a lánya elé ugrott. Ütésre lendítette a kezét, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. A szeme villámokat szórt ugyan, de nem bántotta a lányt.
- Az anyád vagyok, Melissa! Jogom van beleszólni az életedbe! Egyszerűen nem nézhetem tétlenül, hogy a vesztedbe rohansz, mert megszédített egy jóképű huligán!
- Márpedig szeretem őt, ha tetszik, ha nem! - közölte dacosan a lány. Jelen pillanatban gyűlölte az anyját. Jobbnak látta, ha a szobájába menekül, mert csak még jobban elfajulna ez az értelmetlen vita.
- Most hová mész? - kérdezte a nő a lánytól, amikor az faképnél akarta hagyni.
- A szobámba. Nem akarok veszekedni!
- Helyes! Barátkozz meg a szobád falával, kicsim, mert büntetésből szobafogságot kapsz! Suli után nem mehetsz sehová, egyenes gyere haza! Egy darabig a lányokra bízom a butikot, hogy mindig itthon legyek, mire jössz! Vagy észhez térsz, vagy örökké a szobádban kuksolhatsz! Nem mehetsz a fiú közelébe, megértetted?
- Nem, anya, nem! Nem teheted ezt velem! - szipogta a lány, mert haragjában és kétségbeesésében kicsordultak a könnyei is. - Gyűlöllek, anya, gyűlöllek!
Melissa kiáltozása bőgésbe fulladt. A szobájába rohant, hogy kisírja magát. Csak sírt és sírt, s nem tudta, mi lesz ezután. Tudta, hogy az anyja rosszul fogja fogadni a kapcsolatát Jay-el, de hogy ennyire tiltakozik ellenük, az már sok volt. De bármennyire is tiltakozik az anyja, Mel eltökélte, nem hagyja, hogy közéjük álljon. Majd csak beletörődik, hogy Jay az élete... nem lesz más választása! Ha a fene fenét eszik, akkor is kitart Jay Amstrong mellett!
