Pénteken, órák után Sona és Brenda megpróbálta Melissát elcsalni a Hookba biliárdozni, de a lány lerázta őket, a héten épp elég volt neki két közös program Jay-el. Inkább hazagyalogolt Howarddal.
Útközben semleges témákról beszélgettek, mintha a fiú ösztönösen érezte volna, hogy nem szabad felzaklatnia Melt, a tesó témával.
- És mik a terveid mára és a hétvégére? - kérdezte a széltől borzos srác a lejtős járdán sétálva.
- Letöltöttem a Tabletemre egy jó könyvet, ma rávetem magam, és vasárnapig el akarom olvasni mind a hétszáz oldalt. - válaszolta a farmer dzsekis és nadrágos lány.
- Én élvezem az olvasást. Imádok elmerülni egy jó történetben, kikapcsol és pihentet.
- Mindig is ilyen voltál. - somolygott az orra alatt Howie. - Ha mégis belefulladnál a könyvbe szólj, megmentelek!
A házukig evődtek egymással, s Melissa nagyon örült, hogy újra fesztelen a kapcsolata a régi jó baráttal. Legalább valami jó is akadt mostanság...
A kapuban jó hétvégét kívántak egymásnak, aztán elváltak.
Melissa a fogas alatti kis szekrényre tette a hátizsákját, lerúgta a cipőjét, levette a dzsekit, majd a konyhába ment, hogy igyon a reggelről maradt kávéból. A felmelegített feketével a bögréjében ült a konyhapultnál és kibámult a hátsó ablakon. Próbált nem gondolni semmire.
Kávézás után csinált magának két melegszendvicset, aztán chipsszel és kólával felszerelkezve bevonult a kanapéhoz. Kényelmes, lyukas melegítőbe és agyonmosott pulcsiba bújt. A kis asztalról felvette a Tabletet, kikereste a könyvét, de még olvasás előtt bekapcsolta a tévét, és a zenecsatornára vitte.
Nincs is annál jobb, mint halk zene mellett belemerülni egy izgalmas, romantikus történetbe.
Mel tényleg belefeledkezett a tündérvilágba, - vagyis A tüskék és rózsák udvarába - észre sem vette, elrepült két óra. Hazaért az anyja, arra kapta fel a fejét. Morcosan ráncolta a homlokát. Miért a legjobb részeknél kell megzavarni?
- Szia! Hát te itthon? - kérdezte a kontyos asszony, miután ő is lepakolta a cuccát.
- Hol lennék? Itt lakom. - felelte morcosan a lány, s kénytelen volt felnézni a könyvből.
- Péntek van, miért nem lógsz a haverokkal? - ezt a kérdést Samantha már a konyhából kiabálta ki, Melissa hallotta, hogy a kávéval csörtet, majd beteszi a mikróba.
- A héten már többször lógtam Brendáékkal, mára lazulást és olvasást terveztem. Nem volt kedvem biliárdozni menni.
Melissa elhúzta a száját, hisz eszébe jutott Jay. A fiú miatt mellőzte a barátokat, és ezt valószínűleg a fotelben helyet foglaló anyja is tudta.
Ne már! Anyu beszélgeti akar? - kérdezte magában a lány, s titkon kesergett, hogy el kell szakadnia a könyvétől. A bordó ingblúzos és fekete ceruzaszoknyás Sam érdeklődve figyelte lányát.
- Ma Dave-vel vacsorázunk. - jelentette be végül a nő.
- Nagyszerű. - bólintott rá Melissa, s már kereste is, melyik sornál fejezte be az olvasást.
Ha elmennek, csak jó lesz az estéje és töltheti a szuper kis könyvével. - Jó szórakozást!
- Úgy értettem, te meg én. Meghívtam őt estére, és hármasban vacsorázunk. - helyesbített Samantha.
Príma! Rakjam félre az olvasást, és jó pofizzak anyámékkal! Egyéb se hiányzik! - füstölgött magában a lány. Kívülről persze nem látszott rajta, mit gondol, bűbájos mosolyt erőltetett magára.
- Ó, hát így értetted. Remek, már alig várom!
Melissa felhúzta az orrát. Tudta, hogy az anyja ki nem állhatja, ha slampos, de mégsem ülhet le estélyi ruhában olvasni és nassolni!
- Ez a kényelmes, és itthon a kutya sem látja! - jelentette ki, aztán a szobája felé ment. Úgy tervezte, hogy ott olvassa végig a fejezetét, míg felszabadul a fürdőszoba. Utána pedig még lesz másfél órája Dave érkezéséig, addig nyugodtan falhatja a betűket.
Háromnegyed hétkor pattant fel az ágyáról, gyorsan magára kapott egy fekete szűk nadrágot, fehér, kék virágos, buggyos ujjú, bő fazonú lezser felsővel, ami majdnem a térdéig ért. A haját zuhanyzáskor megmosta, így most könnyedén fényesre kefélte. Sminkelni nem akart, egy itthoni, kínos és erőltetett családi vacsira felesleges lett volna.
Még épphogy volt ideje megterítenie az ablak alatti tölgyfaasztalt, Dave máris csengetett.
A férfi elegáns, palaszürke öltönyben érkezett, kezében egy csokor hosszú szárú skálával. Anyja barátja korához képest jól nézett ki, Mel nem is emlékezett rá, látta-e valaha az évek alatt hanyag öltözékben, de valószínűleg nem. Bár sötétbarna hajába ősz szálak is vegyültek, mindig minden egyes hajtincse kifogástalanul állt. A lány kedvelte, néha apja helyett apja volt, de most nem akart erre gondolni, hisz kiderült, mégis él az apja, és van egy testvére, akinek nem kéne hogy a testvére legyen, mármint az érzései miatt. Öleléssel üdvözölte a magas férfit, aztán elvette a virágot, hogy az asztal közepére rakja a kristályvázába.
- Ülj le, Dave! Hozok vizet a vázába, és szólok anyának, hogy megjöttél. - intett az asztal felé a lány.
- Milyen kis csinos vagy ma, Melissa. Biztos ragadnak rád a kamaszfiúk. - viccelt a férfi, miközben helyet foglalt.
A poén nem nevettette meg a lányt, inkább kellemetlenül érintette, hisz eszébe jutott Jay, Will és Howard.... Három srác aki "ragad rá" de boldogabb lenne, ha nem tennék!
Mire Mel a fürdőben vizet engedett a vázába, előkerült Samantha, aki krémszínű nadrágkosztümben épp felszolgálta a levest.
A virág elhelyezése után a lány is leült, és elhatározta, hogy csendben belapátolja az ételt, letudja a kötelező részvétet, aztán visszavonul a kuckójába. Remélte, egy óra alatt végeznek.
Dave és Samantha a napjukról kezdtek beszélgetni, Mel próbált észrevétlen lenni, szó nélkül kanalazta az enyhén elsózott sajtkrém levest.
- És neked, hogy megy az iskola, Melissa? - fordult a lány felé Dave. - Emlékszem, hogy azt mesélted, a politikatan nem az erősséged.
- Már lepasszoltam a tantárgyat. - felelte a lány unottan.
- Azt meg hogy engedték?
- És én erről miért nem tudok? - csodálkozott Sam. - A lányom megváltoztatta az órarendjét, és így kell véletlenül megtudnom? Azt hittem az orvosi, vagy ügyvédi pálya felé kacsingatsz... most meg filmtörténetet veszel fel? Mihez fogsz ezzel kezdeni?
Melissa feldühödött. Megtörölte a száját és ledobta a kanalát, úgysem ízlett neki a borzalmas leves.
- Először is, ez nem a világvége... csak nem tudtam, hogy téged érdekel az órarendem. Másodszor: szó sem volt róla, hogy orvosnak készülök, a tű és a vér gondolatától is kiver a víz. Ó, ügyvéd sem tudnék lenni, nem vagyok egy erőszakos, hiéna - már bocs Dave! - nézett bocsánatkérőn a férfira. - Azért vettem fel a filmtörténetet, mert szeretem a filmeket, Will-lel ez az egyik szenvedélyünk, és élvezet a tanulás, ha érdekel a tananyag. - szúrós pillantást vetett az anyjára. - Ha már a jövőmnél tartunk, a média szakon gondolkodom. Szívesen lennék filmkritikus, tudósító, esetleg újságíró.
- Örülök, hogy ilyen határozott elképzelésed van, ifjú hölgy! - szólat meg Dave, mert látta, hogy Samantha rosszallva rázza a fejét. Nem akarta hogy még jobban elmérgesedjen a viszony a két nő között. Szerette mindkettőt, és utálta, hogy nincsenek jóban.
- Köszönöm a biztatást. - mosolygott szívélyesen Mel, de az anya felé megsemmisítő pillantást vetett. Dühöngjön csak, megérdemli, hogy kimaradjon az életéből. Anyja ettől súlyosabb dolgokat hallgatott el előle, és ezt nem fogja megbocsátani!
A következő fogás csirkesaláta volt, de addigra már elment a lány étvágya. Csak tologatta ide-oda az ételt. Alig várta, hogy véget érjen ez a szánalmas, színészkedő, erőltetett családi idill.
Samantha hosszas hallgatás és tipródás után lánya felé fordult.
- Azt már tudom, hogy te szorgalmas vagy, és nincs gondod a tanulással... de mit tudsz Jay-ről? Milyen tantárgyai vannak... és jól tanul?
Melissa görcsösen markolta a villáját, nem akart a srácról beszélni.
- Anya, én másod éves vagyok, Jay pedig végzős. Gőzöm sincs, milyen órái vannak.
- De azt csak tudod, mik a tervei érettségi után? - erőltette Samantha, és idegesen hátra túrta barna haját. Csak akkor csinálta ezt, amikor zavart volt, vagy ideges.
- Nem, nem tudom. - válaszolta Melissa remegő hangon. A villát még mindig szorította, azt várta, mikor hajlik meg a fém.
- Nem szoktatok beszélgetni?
Megölöm ezt a nőt! - gondolta Mel magában dühöngve. - Azt hiszi, képesen vagyunk jó testvérként viselkedni és mindent megbeszélünk? Kész agyrém, még a gondolat is!
- Képzeld, nem szoktunk beszélgetni. - válaszolta nyeglén a lány. - Az Isten szerelmére! Mikor fogod már fel, hogy nem vagyunk puszipajtások? Szerelmes vagyok a bátyámba, ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, és jobb, ha nem is beszélünk róla. Amúgy meg, hogy válaszoljak a kérdésedre, ismerem annyira Jay-t, hogy tudjam, nem tervez semmilyen komoly karriert. Nem tudom elképzelni, hogy a könyveit bújja. Valószínűleg gyári munkás, naplopó, vagy bűnöző lesz belőle.
- Ez igazán lesújtó. - csóválta a fejét Dave.
- Biztos, hogy Carol rosszul nevelte. - jegyezte meg epésen Sam.
Melissa agyában ismét felment a pumpa. Hogy ítélkezhet az anyja, úgy, hogy semmit sem tud az Amstrongokról?
- Csak hogy tudd, Carol igyekezett mindent megadni a fiadnak, akit Te eldobtál. Igaz, hogy vannak mentális problémái, hisz nem tudta feldolgozni a férje korai halálát, és néha alkoholhoz nyúl, de szereti Jay-t, nevelte, ahogy tudna, úgy ahogy neked kellett volna!
- Én nem dobtam el Jay-t. Patrick vitte magával. És nekem ne védd azt az álnok nőt, biztos vagyok benne, hogy utálta Jay-t csak azért, mert az én fiam. - merengett szomorúan Sam. - Amúgy te honnan ismered Carolt? Vagy csak a fiú mesélt róla?
- Semmi jóság nincs abban a nőben, nekem elhiheted! - affektált Samantha. - De térjünk vissza Jay-re... lesújt, hogy csak tengődik, nem akar valaki lenni. De ettől csak az aggaszt jobban, hogy nem vagytok jóban! Ha tetszik, ha nem, a testvéred. Közelebb kéne kerülnötök egymáshoz.
- Közelebb? A bátyám vette el a szüzességem! Ettől közelebb nem kerülhettem hozzá, nem gondolod? - a savanyú bor égette a torkát, szemébe a harag könnyei fénylettek. - Ha majd lesz egy lányom, hogy meséljem el neki, hogy életem első szerelme a bátyám volt? Hogy kerülhetnék közelebb hozzá, amikor elég, ha meglátom, a pulzusom az egekbe szökik, a szívem zakatol, ölelni és csókolni akarom, és rohadtul nem úgy, mint a bátyámat! Szerelemmel szeretem, vágyok rá, és ebbe beleőrülök! Ebből sosem lehet barátság, hát nem érted? És tudod, mi a legrosszabb? - költői kérdés volt, mert Melissa az alkohol hatására szókimondó lett. - Hogy ő is így érez! Nem megyek bulizni a haverokkal, nem lógok vele egy társaságba, mert amint inni kezdünk, feloldódnak a gátlások, és egymás karjában kötünk ki! Ölelkezünk, csókolózunk, mert a vágy erősebb, mint a józan ész! Vérfertőző, bűnös kapcsolatban vannak a gyerekeid, most örülsz? Legalább már mindent tudsz!
Samantha elsápadt, az ájulás környékezte. Csak Dave szorítása a csuklóján tartotta a valóságban.
- Nem tehetitek ezt! - suttogta az asszony a fejét csóválva.
- Képzeld, ezt mi is tudjuk, de sajnos a szívnek és a vágyaknak nehéz parancsolni! - Melissa alkoholba akarta fojtani a bánatát. Újból teletöltötte a poharát, és lassan kortyolni kezdte a másodjára már jobb ízű vörös nedűt.
- Hogy feküdhettél le vele? - sírta el magát Sam.
- Szerettem, anya. Azt hittem, ő a nagy ő, és Isten adott szerencséd, hogy védekeztünk, mert most útban lenne egy torzszülött, vagy fogyatékos unokád!
- Hagyd abba, Melissa! - intette le a lányt Dave. Felsegítette az összetört Samanthát a székről, és leültette a kanapéra. Átölelte remegő vállát, hogy megnyugtassa.
Samantha kétségbeesve markolta meg a férfi hátán az öltöny felsőt.
De a lány még nem fejezte be. Felállt, a szobája felé ment, de az ajtóból visszafordult. Szavait Dave-hez intézte, mintha az anyja ott se lenne.
- Most legalább tudja, mit érzek és nem fogja erőltetni a családegyesítő baromságot! Mert ezt az érzést sem én, sem Jay nem tudjuk könnyen kikapcsolni!
- Mindenről Carol tehet! - kiáltott fel Samantha Dave vállába fúrt fejjel. - Nem kellett volna idehoznia a fiút, és hagyni a te sulidba járni! Nem kellett volna megismerkednetek!
Melissa nem tudta sajnálni az anyját. Mellén összefonta a karját és megadta a kegyelemdöfést:
- Ne Carolt hibáztasd, drága anyu, mert a szülővárosában nevelte a fiad! A találkozásunkkal sem lett volna semmi baj, ha kiskoromtól fogva tudom, hogy van egy Jay nevű bátyám, aki két évvel idősebb nálam! Akárhogy csűröd-csavarod a történteket, Te vagy a hibás...
Dave megint szóra nyitotta a száját, de a jó ügyvéd nem tudott már felszólalni a védelem nevében.
Melissa nem várt tovább, a szobájába menekült, hangos ajtócsapódás kísérte.
A szobájában pár percre átadta magát a fájdalomnak, csak sóhajtozva ült, míg le nem nyugodott. Később elővette a pizsamáját és levette a töltőről a Tabletet. Bevackolt az ágyába, készen állt hajnalig olvasni, és elmenekülni a valóságból.
Alig tíz perc múlva kopogtak az ajtaján. Morcosan kikiáltott, hogy szabad, de már előre bánta, nem akart ismét veszekedni az anyjával.
De nem Samantha volt a betolakodó, hanem Dave. Amint a férfi észrevette, hogy a lány már pizsamában van, megtorpant az ajtóban.
- Ó, már lefeküdtél. Bocs, hogy megzavarlak, csak szólni akartam, hogy nyugtatót adtam Sammy-nek, ágyba dugtam, én pedig hazamegyek.
- Oké. - vont vállat közömbösen Mel.
Dave már majdnem kifordult, de az ajtófélfának támaszkodva mégis megállt.
- Melissa, tudod, hogy szeretlek, szinte a lányomnak tekintelek, de nem tetszik, ahogy mostanában édesanyáddal beszélsz. Eléggé szenved már így is, ne tegyél rá még egy lapáttal!
A lány nem haragudott a férfira a kioktatásért, hisz évek óta óvja, szereti és tiszteli az anyját, de már betelt a pohár, ezért úgy döntött kíméletesebben, de ki kell öntenie a szívét.
- Ne gyötörd magad, kislányom! - Dave három hosszú lépéssel az ágy mellett termett és elmorzsolta a lány arcáról a könnycseppeket. - Ne bántsd se anyádat, se magadat, mert csak rosszabb lesz! Tudom, hogy nehéz, de túl kell tennetek magatokat a történteteken. Közhelynek tűnik, de tényleg csak az idő fog segíteni rajtatotok. Később kevésbé fog fájni.
- Biztos igazad van... és köszönöm, hogy meghallgattál.
- Nincs mit köszönni, kicsim, hisz tényleg mindketten fontosok vagytok nekem. - Dave távozni készült, megint az ajtóhoz ment. - Na, hagylak olvasni, kis könyvmoly, tudom, hogy kitalált történetekbe menekülsz, és azzal gyógyítod a lelked!
- Hű, te tényleg ismersz. - mosolygott a lány, és még integetett a távozó "pót-papának". - Jó éjt!
És Melissa tényleg hajnalig olvasott, és majdnem délig aludt.
Jó volt ez így, mert elkerülte az anyját, egyedül lazulhatott és azt csinált, amit akart. Persze csak olvasni akart és nem gondolkodni.
Egy óra után megint a tévé előtt, halk zene mellett falta a betűket, amikor SMS-e érkezett.
Nyögve szakadt el a könyvétől és kikotorta a díszpárna alól. Félt, hogy ki írhatott, és miért, de elmosolyodott, mikor meglátta, hogy Howard az üzenetküldő."Szia, szomszéd! Élsz még? Ha igen, szeretnélek elcsábítani egy kis esti programra. Valami Pubba készülünk Will-lel és Sona is jön. Tarts velünk!"
Melissa még csak nem is gondolkodott a válaszon.
"Hali, Zombieman! Képzeld, még lélegzem. Aranyos vagy, hogy gondolsz rám, de jelenleg, ha választanom kell köztetek és a tündéreim között, akkor őket választom! Nem lennék jó társaság, jobb lesz nektek nélkülem! Jó szórakozást, és adhatnál egy esélyt Sonának 😉"
Nem várt választ, magában mosolyogva újra a kezébe vette a Tabletet. De még meg sem találta, hol járt, csörögni kezdett a mobilja. Brenda neve villant fel a képernyőn.
- Szia, Brenda! - szólt a telefonba erőltetett vidámsággal.
- Szia, csajszi! Mi jót csinálsz? - csicsergett a barátnő szinte énekelve.
- Nem sok mindent. Mindjárt végzek egy több száz oldalas könyvvel, de már alig várom, hogy a második kötetére is rávethessem magam.
- Ó, megint előjött a könyvmoly belőled?
- Mindig is az voltam, csak mostanában elhanyagoltam ezt a szenvedélyem. - vallotta be mosolyogva Mel. - Helyzet veled? Gondolom, nem ok nélkül hívsz?
- Hát nem. - kuncogott Brenda. - Este kiruccanunk valahová, épp meg akarlak hívni!
- Aha, mintha erről a programról már hallottam volna. - célzott Melissa fintorogva, de azért jól esett neki, hogy a barátai nem akarják hagyni, itthon begubózni. Kár, hogy nem értik, hogy neki most ez kell! - Neked is azt tudom mondani, mint Howie-nak. Most nem lennék szórakoztató társaság. Nincs hangulatom se kimozdulni, se bulizni!
- Ne legyél már ilyen! - hurrogta le Brenda. - Élned kell! Nem nyalogathatod a sebeidet örökké! Csípd ki magad, és irány pasizni! Szerelmi bánatra ez a legjobb gyógyír!
- Kösz, de kihagyom!
- Jaj, Melissa, ne legyél már bolond! Bu-lizz-zunk! - az utolsó szót szótagolva visította a lökött csaj.
- Bocs, de tényleg nem megyek. Itthon akarok olvasni, lazulni, és belefulladni a chips és fagyi hegyekbe! Na, csáó, és jó szórakozást! - ragaszkodott a nyugalmához Melissa, és kinyomta a telót, hogy barátnője ne könyörögjön tovább.
Alig egy perc múlva ismét csörgött a telefonja, de ezúttal Will volt a hívó.
Melissa magában mosolygott, hisz ez már tényleg nem lehetett véletlen.
- Összeesküvés folyik a hátam mögött? - kérdezte köszönés helyett a lány, amint felvette a telefont.
- Szia, tündérem! Igen, jól gondolod! Több madárka is csiripelte, hogy nem akarsz kimozdulni velünk! - hadarta Will egy szuszra. - Ne csináld már, te lány! Értetek megyek, körülnézünk a Bloodhound Bárba, iszunk kicsit, lazulunk, aztán ha nem tetszik tipli lesz haza. Nem kérek nagy dolgot, csak hogy kapcsolódj ki velünk, a barátokkal, akik veled akarnak lógni. Nem fogadok el nemleges választ, nyolcra érted megyek, felveszlek a szomszédoddal együtt! Ha nem készülsz el, akkor magammal cipellek lyukas melegítőben és ócska topban is. Neked most az kell, hogy pezsegj, mulass és azokkal legyél, akik szeretnek!
Melissa megrökönyödve nézett végig magán. Bizony, pontosan olyan szerelésben punnyadt, mint amit a fiú leírt. Ráadásul jól esett neki, hogy ajnározzák, így be kell adnia a derekát. A könyv megvárja, az élet nem! Will kedves erőszakossága végül meggyőzte.
- Jó, vegyél fel nyolckor, de aztán ne szégyenkezz majd miattam, ha nem lesz megfelelő a szerelésem!
- Várj! - előzte meg a lerázást Mel. - Beverly és Ethan is jön?
- Tudom, miért kérded. - nevetett a fiú. - Jönnek bizony, Bev fedezte fel a neten a helyet, és arról is biztosított, hogy Amstrongnak már más programja van. Így megfelel?
- Meg! Te mindenre gondolsz. - kacagott a telefonba akaratlanul Melissa.
- Mostanában csak rád... - nyögte a fiú, s Melissa látatlanul is el tudta képzelni, hogy Will zavarba jött. De nem akarta meghallani a fiú kicsúszott vallomását.
- Akkor nyolcra kész leszek, felveszek valami szakadt cuccot! Pá!
Sóhajtva tette le a telefont. Will lehengerelte, a harmadik barátnak már nem lehetett nemet mondani.
Ha már felzajgatták, kivett a fagyóból egy mikrózható sonkás pizzát, míg sült, megkávézott, aztán befalta a késői ebédet. Fél óra múlva már megint rávetette magát a könyvre, de azért beállította a telefonján a figyelmeztetőt fél hétre, mert úgy gondolta, egy óra alatt vígan elkészül.
Úgy látszik az időpont belerögződött, mert még a figyelmeztető előtt feltápászkodott, hogy valami viselhető göncöt keressen a szekrényében.
Majd én adok Willnek ócska szerkót! - gondolta eltökélten és nekiállt feltúrni a ruhatárát.
Valahol mélyen talált egy mini farmerszoknyát, még tavaly nyáron vette Brendával egy vásárlási hóbort során, de aztán amikor rájött, hogy a kis darab alig takarja el a fenekét, sosem vette fel. Most itt volt az ideje, hogy felavassa. Egy bordó, fodros dekoltázsú, rövid ujjú, selyemblúzt választott hozzá, ami elég konzervatívnak tűnt a falatnyi szoknyához képest, de megoldotta. A derekán görcsre kötötte, és a felső három gombot nyitva hagyta, hogy kikandikáljon melle íve és porcelánbőre. Máskor sosem tett volna ilyet, de most be akarta bizonyítani, hogy ő is tud dögös lenni, ha akar. Fekete, apró hímzett, tulipánmintás harisnyával spékelte meg a szerelését.
Volt egy hosszú ezüstlánca, amin kék kis vízcsepp formájú kristály lógott, azt rakta a nyakába, hogy még jobban odavonzza a tekinteteket. A haját a feje tetejére gumizta, a tincseket pedig hajvasalóval begöndörítette, így a copfból laza, kusza, de extrém frizura sikeredett. Lefújta hajlakkal, hogy bírja az estét. A sminkkel is felülmúlta önmagát, vastagon, feketével húzta ki a szemét, szemhéját fekete és bordó porpúderrel satírozta feltűnővé. Extravagáns és bohókás lett a külseje egyszerre, de meg volt elégedve a végeredménnyel. Ma este nem akart önmaga lenni. Piros magas sarkúba bújt, aminek elég vastag volt a sarka ahhoz, hogy ne bukjon orra benne. Ezüstlánc pántos, apró piros kis táskába rakta a telefonját, a szemceruzát és zsebkendőt.
Amikor kilépett a nappaliba, az anyja a kanapén tévézett. A nagy készülődésben észre sem vette, mikor ért haza.
- Hová készülsz? - kérdezte a szürke szabadidő ruhás Samantha.
- Bulizni. - mutatott a ruhájára a lány. - Nem egyértelmű?
- De így? Kivel, hová?
- Anya, már nem akarok neked megfelelni, mert nem is lehet. Ha itthon ülök, az a baj, ha kimozdulok az a baj. Ha slampos vagyok, kiakadsz, ha kicsípem magam, úgy szintén. Betöltöttem a tizennyolcat, úgyhogy, azt csinálok, amit akarok! És kölcsönveszem a fekete bőrhatású blézered! Szia, majd jövök valamikor!
Melissa a fogashoz tipegett, lekapta az említett ruhadarabot, de már csak kint húzta magára. Kimenekült, mielőtt elmérgesedett volna a vita. Jól esett neki a kissé szeles időjárás, így nem is gombolta be a kiskabátot. Meglepődött, mikor észrevette, hogy Will kocsija a ház előtt áll. Gyorsan odarohant, és majdnem felnevetett, mert már Howie, Sona és Brenda hátul kucorgott. Will kitárta neki az ajtót.
- Épp most akartam bedudálni. - elakadt a szava, amikor végig mérte a lányt. - Te jó Isten! Hol a szutyok melegítőd? Eszméletlenül csinos vagy!
- Köszönöm. - Melissa pirulva mászott be a piros-fekete kockás inges és farmeres fiú mellé, majd hátra köszönt a többieknek. - Egyébként sziasztok! És miért én ülök elől?
- Mert mi már beültünk. - kacagott Brenda, és előreadott a barátnőjének egy üveg Martinit. A szöszi haja hátra volt simítva, hogy mi van rajta, az nem látszott, mert egy piros kis kabát eltakarta. - Tényleg jól nézel ki, csajos! Ajánlom, hogy Will vezetés közben ne a lábadat tapizza, mert akkor nem jutunk messzire!
- De vicces vagy! - hurrogta le a sofőr a szája szélét rágcsálva, aztán indított.
Melissa csak kicsiket kortyolt az üvegből, aztán visszapasszolta.
Egész úton feszült csönd volt a kocsiban, csak Sona próbálkozott néha beszélgetést kezdeni, de mindig kudarcba fulladt. Will néha oldalpillantásokat vetett Melissára, de nem szólt, Melissa zavarban volt, azt gondolta talán túllőtt a célon a dögös külsővel. Sona próbált közel férkőzni Howardhoz, de a srác csak feszengett, Brenda pedig kedvtelve figyelte az elől ülőket. Alig várta, hogy a tapintható feszültség végre kibukjon exe és legjobb barátnője között. Ha megtörténik, élvezni fogja a műsort!
- Keressük meg Beverly-t, hadd öljem meg, aztán hazavisztek! - ugrott ki a kocsiból Mel.
Persze nem kellett magyarázkodnia, a sportkocsi elég feltűnő volt ahhoz, hogy mind tudják, miért támadt fel a lányban a gyilkolási vágy.
Will ugrott utána leghamarabb, a kocsi orrát megkerülve utána lépett és elkapta a csuklóját.
- Melissa, az életemre megesküszöm, hogy nem tudtam róla, hogy Jay is jön. - a srác szeme bűnbánó volt, tekintete sajnálkozó. - Az a kavarógép megesküdött rá, hogy a csávó máshova megy!
- Hiszek neked. - sóhajtott Melissa, de azért elrántotta a csuklóját és a vállára igazította a retikült. - Nem rád haragszom. Te is csak áldozat vagy a körmönfont perszóna markában! Menjünk, keressük meg! Azonnal!
A csapat kikászálódott a kocsiból, Will lezárta, aztán elindultak a bejárat felé.
A sarkon befordulva megörültek neki, hogy nem is kell keresgélni a szöszit, mert ott toporgott a bár előtt, kék miniruhában, Ethan fekete cipzáras pulóverét a vállára terítve. A srác nem mesze állt tőle fehér hosszú ujjú, számos pulcsiban, és bagózott.
- Na végre, hogy ide értetek! Már befagyott a seggem! - rikkantott a feltűzött hajú Bev, amikor a banda odaért hozzájuk.
- Nem eléggé! - szúrt oda rögtön Melissa, és csípőre tett kézzel lecövekelt a nála egy fejjel magasabb csaj előtt. Szemmel ölni tudott volna, dúlt benne a harag. - A homlokomra van írva, hogy palimadár vagyok? Valahányszor programot szervezel, mindig elhiteted velem, hogy Jay nem lesz velünk, aztán valami csoda folytán mégis megjelenik! Ez már kicsit szánalmas, és ne gondold, hogy bemegyek, ha bent van! - mutatott az ajtóra, ahol csapatostul özönlöttek a vidám, tarka ruhás fiatalok.
- Állj le, méregzsák! - intette le Beverly nyugodtan. Nem látszott rajta, hogy megviselte volna a dorgálás. - Tényleg úgy volt, hogy nem jön, de vészhelyzet lett. Randija van. Az a lökött elhívta Cloét randizni, de nem tudta hová vigye. Nem az erőssége az ilyesmi. Megsajnáltam, és két okból is azt javasoltam neki, hogy tartson velünk... - mivel senki nem szólt közbe, csak feszülten figyelték, Beverly folytatta: - Először is: tovább kell lépnetek, szokni a másikat, megtanulni békében élni egymás mellett. Másodszor pedig: annyira kétségbeesett volt a telefonba. Tényleg érdekli Cloé, csak elkúrta volna az estét, ha rajta múlik. Egy laza, kocsmázós, összeröffenés alatt közelebb tud kerülni a lányhoz, kínos bénázások nélkül.
- Hidd el, kicsi Mel, úgy van, ahogy Bevy mondja. - lépett közelebb Ethan és átölelte párja derekát. - Mi sem akartuk, hogy jöjjön, de mit tehettünk volna, amikor tudta, hogy ide jövünk? Mondtuk volna, hogy menjen ahová akar, és égesse be magát az első randiján?
- Ez akkor is durva! - intette le őket Brenda. - Ti használjátok az agyatokat néha? Szegény Melissa most nézze végig, hogy csajozik be Jay?
- Mondtam, szoknia kell. Egy jó testvér támogatja a bátyját. - vigyorgott Beverly, mintha nem tudná, hogy nem csak testvéri viszonyról van itt szó.
- Menj a pokolba! - legyintett Melissa és elindult az ajtó felé. - Sok alkoholra és még több pasira van ma szükségem!
- Ez a beszéd! - nevetett sátánian Beverly, aztán a csapat benyomult a Pubba.
Odabent tégla fal, hatalmas bár, egy távoli tánctér, a falnál pedig kisebb bokszok fogadták őket. Will és Howard rögtön felajánlották, hogy elmennek piáért. Még nem volt nagy tömeg.
Mel, Sona és Brenda leültek egy félreeső asztalhoz. Beverlyék Jay-ékhez mentek, de Melissa nem akart utánuk nézni, még nem volt kész rá. Nagy volt a hangzavar, de a zene csak halk háttérzajnak bizonyult. Bár nem meglepő, az ilyen helyeken este tíz után indul be az élet és a buli.
- Zakkant ez a nő! - közölte felháborodottságát Brenda, aki a kocsiban hagyta a kiskabátot, egy fekete térdig érő ruha volt rajta, mellrészén flitterekkel. - Sosem kellett volna megbíznunk benne.
- Tulajdonképpen nem is vártam tőle mást. - vont vállat Melissa beletörődve. - Már megszokhattuk volna, hogy mindig van hátsó szándéka.
- Sosem változik. - csóválta a fejét a lila toppos és szürke hosszú szoknyás Sona. - Sajnállak Melissa. Howardtól tudom, mi a helyzet veled és Jay-el. Sose hittem volna, hogy te és ő...
- Ki ne mondd! - fenyegette meg Melissa a barátnőjét. - Elegem van a sajnálatból, a kesergésből és a könnyekből. Ma este tényleg azért jöttem veletek, mert jól akarom érezni magam!
- Na, ennek örülök! - csapta össze a két tenyerét Brenda. - Jót fog tenni a bulizás! Igyál, de csak mértékkel, és szedjél fel néhány idegen pasit! Hidd el, neked most flört kell ismeretlenekkel! Felejtsd el a házi nyuszikat! - vihogott Brenda a bárpultnál italélt sort álló Willék felé sandítva.
- Eszembe sem jutott velük vigasztalódni! - húzta fel az orrát Mel, és ettől Sona megkönnyebbült.
Visszajöttek a fiúk, szétosztottak mindenkinek egy-egy pohár Martinit, csak Will kezében árválkodott egy kis üveges Coca-cola.
Melissa meglepetten pillantott rá, amikor levágódott mellé.
- Mi van, Will? Beteg vagy? Semmi alkohol?
- Én vagyok a sofőr, felelősséggel tartozom értetek. Máskor megengedek magamnak néhány pohárkával, amikor bulizunk és kitáncoljuk magunkból, de mivel most bizonytalan ideig maradunk - nézett jelentőségteljesen Melissára Will. - nem kockáztatnék.
- Még a végén megjavulsz. - kötekedett Sona.
- Ó, sose volt ő rossz fiú! - kacsintott a srácra Brenda, és koccintásra emelte poharát.
Mókás evődésbe kezdtek, s Melissa ekkor merte megkockáztatni, hogy észrevétlenül megkeresse a szemével Jay-t és randipartnerét.
Mel épp hogy csak látta őket Ethan és Beverly háta miatt. A srác laza, szürke pulcsit viselt, az elején sárga koponyával. Haja kissé kócos volt, és az orrában ott csillogott a vadságot sugárzó piercing. Cloé tökéletesen passzolt hozzá, kiengedett haja kissé rendezetlen volt, habár egy piros, fehér pöttyös hajpánttal próbálta megregulázni. Csinos, félvállú, fekete felsőben félig a fiúnak dőlve épp nevetett valamin. Melissa szíve beleremegett, mert túlságosan is összeillettek.
- Figyelsz te ránk, kisasszony? - hallotta meg a lány hirtelen Brenda utolsó mondatrészét, de csak a bokán rúgás miatt.
- Ö... bocs, nem. Mondd még egyszer!
- Csak épp kibeszéltünk. - tudatta a csinos szöszi. - Épp azon kacarásztunk, mit fogsz kezdeni a bárpulttól figyelő rajongóddal. Ül ott egy csoki fiú, aki le sem veszi rólad a szemét.
A lány oda lesett, s valóban ült ott egy barna bőrű, magas, kedves arcú srác, aki őket figyelte.
- Őt ismerve semmit. - legyintett Sona a szemét forgatva.
- Ne légy nyuszi, Melissa! - okította Brenda. - Érezd jól magad, flörtölj! Ismerkedj meg több pasival is, hogy később tudj dönteni. Senkinek ne add ki a számod, de kérd el az övéket, hogy meg tudd adni nekik az esélyt, ha készen állsz rá. Jó csaj vagy, csak vesd be magad!
Will homlok ráncolva, gyilkos pillantásokkal nézett volt barátnőjére, mert nem tetszett neki ez a tanács. Brenda vette a lapot, de csak önelégülten vigyorgott, mert pontosan azt akarta elérni, hogy az exe féltékeny legyen.
- Viccelsz, ugye? Melissa a flörtölés szót sem ismeri! Hogy tudna már felszedni valakit? - hurrogta le Will, és kételkedő, keserű mosolyt küldött Melissának.
De azzal, hogy Will leírta, csak dacossá tette Melt. Már csak azért is be akarta bizonyítani, hogy nem egy csődtömeg, aki nem képes felszedni valakit. Farkasszemet nézett Will-lel, aztán összeszedte a kiürült poharakat. Felállt, a barátokra somolygott.
- A következő kört én állom! Megyek a bárhoz! Drukkoljatok!
Ezzel bájos képet ölte a bárpulthoz nyomult, a kiszemelt pasihoz közel, és míg az italokra várt, megismerkedett a szimpi sráccal.
Negyed óra múlva tért vissza a haverokhoz az újra tankolt poharakkal, büszke mosollyal, és egy cetlivel a barna srác számával. A csajok tapsikoltak örömükben, a fiúk próbáltak fapofát vágni. Az ital felhörpintése után Howard táncolni hívta Sonát, Brenda pedig Melissát. Will maradt vigyázni a táskákra, mivel alkohol nélkül nem ment neki a tánc.
A csajok jól szórakoztak, tánc közben összeakadtak két önkéntes Casanovával, az olaszos kinézetű alacsony, de vicces srác is megadta a számát Melissának.
Mel sikeresen ellazult, élvezte az estét, és hogy sikere van. Kicsit zavarba jött, mikor Jay és Cloé tőlük pár méterre saját világukba merülve lassúzni kezdtek, de egész könnyen hátat tudott fordítani nekik. Inkább figyelte Howard és Sona összemelegedését.
Egy újabb telefonszám begyűjtése után Melissa elszökött a táncparkettről. A mosdóba akart menni, felfrissíteni a sminkjét és pisilni, de sajnos ahhoz el kellett mennie Jay asztala mellett. A srác magába ült az asztalnál, és elkapta a lány kezét.
- Üdv, húgi! Csatlakoznál hozzám egy percre?
- Hol vannak Ethanék és a csajod?
Melissa idegesen huppant mellé, de igyekezett a lehető legtávolabb húzódni a még mindig ördögi vonzó fiútól. Hiába több száz cuki csávó telefonszáma, ha ez az egy dobogtatja meg a szívét, és pezsdíti fel a vérét.
- Jó - húzta fel az orrát - de mondd gyorsan, mert a többiek már várnak!
- Leszarom. - intette le Jay, és kortyolt a söréből. - Jogom van beszélgetni a húgommal. És azt akartam, hogy tudd, elmondtam Cloénak ki vagy te nekem, azt persze letagadtam, hogy mi volt, mielőtt a tesóm lettél. Szóval tudja, hogy összeköt minket a vér, de rákötöttem, hogy ne verje nagy dobra, mert még csak most tudtuk meg. Bírom a csajt, nem akartam hazudozással kezdeni a kapcsolatunkat.
- Szóval, már van kapcsolatotok? - ráncolta a homlokát Mel fancsalodva.
- Még nincs - hisz csak most kezdtünk bele valamibe, de lesz! - Jay acélos tekintettel nézett a lány szemébe. Eltökélt volt, de a szíve mélyén sejtette, hogy senki sem fogja pótolni a szívében a Melissa után maradt űrt. - Értsd meg, kicsi, kell valaki, aki feledteti velem ami köztünk történt. Kötődnöm kell valakihez, mert ha nem, megbolondulok és rád vetem magam. A terápia jónak bizonyul, mert mióta SMS-ezek a kis csajjal és ma vele lógok, kevesebbet gondolok rád. Ne hidd, hogy kihasználom, mert nem! Komolyak a szándékaim, új életet akarok kezdeni vele!
- Tudom. - nyögte Melissa szomorúan, de belátta, hogy Jay jól teszi, hogy tovább akar lépni, hisz ő is ezen dolgozott. - Már a választásodból rájöttem, hogy nem csak kefélgetni akarsz, hisz akkor most valószínűleg Alicia lógna rajtad. Cloé aranyos csaj, életvidám és különleges egyéniség, passzolni fog hozzád.
- Jó, hogy ezt mondod, mert a véleményed lett volna a következő kérdésem. Nekem fontos, hogy áldásod add ránk. - Jay megérintette a lány asztalon nyugvó kezét, de rögtön vissza is húzta, mintha megégette volna. Viszont örömmel töltötte el, hogy a lány csuklóján ott fityeg az ő fehér gyöngyös karkötője. - Merem azt javasolni, hogy te is keress valakit, aki enyhíti b
enned a fájdalmat. Hidd el nekem, még mindig jobb valakivel fél életet élni, mint egyedül, befordulva, a múlt miatt keseregni. A vér összeköt minket, el kell fogadnunk. Új kapcsolat kell, hogy jó irányba menjünk.- Oké, majd próbálkozok. - bólintott a lány, de pillanatnyilag erősen kételkedett abban, hogy könnyebb lenne a helyzet, ha valaki karjába menekülne, csak azért, hogy ne gondoljon Jay-re. - Egyet értek veled. Ideje, hogy jó testvérek legyünk!
- Hű, ettől a mondattól még mindig émelygek, de majd megszokom! - vágott egy grimaszt Jay.
Melissa megpillantotta ahogy Cloé és Bev kilép a mosdóból, ezért gyorsan menekülőre fogta.
- Minden rendben lesz. Minden jót, Jay! - ösztönösen a fiúhoz hajolt, csókot nyomott az arcára, aztán kicsusszant a lócáról, s rezzenéstelen arccal elsétált a két szőke mellett és bement a mosdóba.
Alapjában véve sikeres este volt. Melissa kikapcsolódott, jól érezte magát a haverokkal, élvezte a flörtölgetést, és még a viszonyát is sikerült normalizálnia Jay-el. Kínos volt kicsit, hogy jelen volt a srác randiján, de egy jó testvér ne panaszkodjon!
