Tomboló Vihar

Melissa  lüktető fejfájásra ébredt. A szobában félhomály volt, amikor kinyitotta a szemét, és legnagyobb rémületére nem egyedül feküdt az almazöld takaró alatt a hatalmas ágyban. Szőke fej jelent meg előtte, amikor kitisztult a látása, és egy rózsaszínre lakkozott körmös kéz a derekán. Először rettegés futott végig a testében, de aztán megnyugodott, Beverly feküdt előtte, mögötte pedig Brenda. Fogalma sem volt róla mikor, és hogy került ide a két csaj, csak arra tudott visszaemlékezni, hogy a parti veszekedés után feljött és szinte beájult, hogy elmeneküljön a kavargó érzelmek elől.
Előtte Beverly is mocorogni kezdett. Nyöszörögve fordult a középső lány felé, és kinyitotta zöld szemét.
  - Hű, úgy bebasztam, hogy azt álmodtam Jay a bátyád. - közölte a szöszi és mellkasára ölelte a sárga kispárnát.
  - Nem álmodtad, én már tudom egy ideje. - közölte Brenda, aki megébredt a hangra. Kusza tincseit hátra lökte és felkönyökölt. - De te mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy ez a mi szobánk, és te Ethannel alszol?
Melissa tehetetlenül feküdt két barátnője között. Azt kívánta, bár tényleg álmodták volna, hogy gyalázatosan szétkürtölte, milyen kapcsolatban van valójában Jay Amstronggal.
  - Ethan és Jay beájult a szobánkba, így ide menekültem. Nem akartam a két részeg disznóval aludni, ugye megértitek?

Ettől Mel megkönnyebbült. És gyűlölte magát érte, hogy örül, Jay nem Aliciával töltötte az éjszakát.
  - Mindenki hallotta, amikor kifakadtam és szétkiabáltam, hogy Jay a bátyám? - kérdezte Melissa, mert már előre félt, micsoda beszédtéma lesz ebből a suliban, ha kitudódik.
  - Csak mi voltunk ott ketten, Ethan, Will és Howie. Alicia megsértődött, amiért Jay utánad futott így Wendy-vel feljött duzzogni az emeletre. Noráék addigra meg már elvonultak szobára.
  - Jobb is így. - nyelt nagyot Melissa.

Beverly felült, átkulcsolta a karjával rövidnadrágba bújtatott hosszú lábait.
  - Ne tereljük a szót! Eldobom az agyam! Hogy lehet Jay Amstrong a bátyád?
  - Nem akarok erről beszélni. - támaszkodott fel a két könyökére Mel. Fájt a szíve, nem akart ezen keseregni.
  - Na, ne tiltakozzál nekem! Tudni akarom, mit tagadsz, hogy derült ki, és hogy biztos-e? Nem hasonlítotok… bár mondjuk mindkettőtöknek kék a szeme, de nem hiszem, hogy ebből jutottatok volna erre a következtetésre! Szóval ki vele!
  - Hagyd már, Bev! - kérte Brenda védelmezve barátnőjét. - Ne kínozd Melissát!
  - Ti kínoztok azzal, hogy hallgattok, mint a sült hal!
Melissa zaklatottan kifújta remegő tüdejéből a levegőt. Tudta, ha nem vall színt, Beverly sosem hagyja békén.
  - Amikor bemutattam anyámnak, először a külseje nem tetszett neki, aztán mikor a nevét is megmondtuk lesápadt. Kiderült, hogy anyám Patrick Amstrong felesége volt, váláskor én vele maradtam, Jay-t apa vitte magával. Száz százalék, hogy testvérek vagyunk, a valódi nevem nekem is Amstrong. Láttuk az esküvői fotókat, és olyan családi képet is, amin mind a négyen együtt vagyunk. - hát elmondta és nem is volt rossz róla beszélni. Úgy látszik mégis jó, ha az ember kiönti a szívét.
  - Máriám! - csapta össze a tenyerét hitetlenkedve Beverly. - Ilyesmi csak a hülye filmekben szokott lenni! Testvérek vagytok... atyám! Ez azt jelenti... hogy lefeküdtél a bátyáddal? A tesód vette el a szüzességed? Ó....
  - Hallgass már, Bev! - kiáltott rá Brenda, mert látta, hogy a barna lány szeme könnybe lábad. - Tudja, borzasztó a gondolat, de ezen már nem lehet változtatni! Ne lovagolj ezen a témán!
Melissa hálásan fordult Brenda felé, amiért az védi. A vállára hajtotta a fejét.
  - Bocs, de még meg kell emésztenem ezt a vérfertőzést! - csacsogott tovább Beverly.
Melissa összerezzent a borzasztó szó hallatán.
  - Most már érted, miért kerülöm őt? Miért akarom kitörölni az emlékezetemből? - fakadt ki Melissa fájdalmasan. - Szerelmes vagyok a testvérembe, és az a legborzasztóbb, hogy bár tudjuk mik vagyunk, a szerelem már hamarabb lángra kapott és nem tudjuk túltenni magunkat rajta. Szeretem, ő is szeret és gyötör, kínoz és nem akar továbblépni! Ha ez sokáig így megy, tuti beleőrülök!
Beverly lebiggyesztett szájjal hallgatta barátnője kifakadását.
  - Hűha! Szar lehet már nektek!
Ennél több együttérzést nem lehetett elvárni a nagy szemű szöszitől. Azért kedvesen megpaskolta Melissa arcát, aztán megölelte.
  - Sajnálom, csajszi! Nem gondoltam bele, milyen gáz lehet így érezni. Én tuti kinyírnám magam, ha kiderülne, hogy Ethan a bátyám!

   - Azt hiszed, nekem már nem fordult meg a fejemben? - sóhajtott Mel elsötétült szemekkel.
Brenda rosszalló pillantást vetett Beverlyre Melissa válla fölött, amiért az hülye ötleteket sugall.
  - Ne légy lüke! - csapott Mel hasára Bev, mert megértette a másik szőke néma üzenetét. - Az élet megy tovább. Ez tényleg nagy csapás volt a sorstól, de majd minden jóra fordul! Feldolgozzátok szép lassan, neked jön majd egy daliás herceg... neki egy tripperes ribi, és minden szép és jó lesz!
Melissa nem akart, de muszáj volt nevetnie. Bev derűlátása és jövőképe felvidította kicsit.
  - Úgy legyen. - bólintott rá Melissa.
  - A hercegekről jut eszembe... - váltott témát Beverly. - mi volt az-az eszelős smárolás Will-lel? Ott oszt volt, szikra, tűzijáték és vulkánkitörés!
Brenda magában elismerte, hogy a drámakirálynő remekül ért a gondok elfeledtetéséhez. Lehet, hogy a buta, kotnyeles szőkét, csak megjátssza, mert ezt várják tőle? Mert hogy most épp kapóra jött a vidámsága, éleslátása és sziporkázása, az biztos!
Melissa pirulva húzta össze magát egész kicsire.
  - Nem is volt ilyesmi, csak kényszercsók volt az üvegezés miatt. - felelte Mel zavartan.
  - Na, ne beszélj! Az én nyomi csókom Howie-val kényszer volt, még a Jay-é is mű volt a piócájával, de te és Will szívből és igazán csókolóztatok, csak a vak nem látta. Ez tette be a kaput Jay barátunknak is, ezért vadult meg. - hangoztatta a véleményét a tudálékos szöszi.
  - Nem is igaz... - tagadta Mel elvörösödve.

  - Pedig de! - kötötte az ebet a karóhoz Beverly. - Láttam, amit láttam! Will oda van érted! Amikor nem látod is rajtad tartja a szemét, lesi minden óhajod. Fontosabb vagy neki, mint gondolnád!
  - Én is próbáltam megmagyarázni neki, de hajthatatlan! - forgatta a szemét lemondóan Brenda.
Melissa nagyot nyelt, de aztán úgy döntött jobb lesz az őszinteség, mert a csajok ízekre szedik.
  - Na jó, tudom, de most nem hiányzik még több bonyodalom az életembe! - ismerte el vonakodva. - Will imádni való, kedves, figyelmes, és bárki jól járna vele, de nekem most nem hiányzik. Épp elég, hogy Howie szerelmes belém és a bátyám a vágyaival üldöz! Köszönöm, de nem kell egyelőre több pasi!
  - Na, nézd csak! Neked kinyílt a szemed! - nevetett Bev és egy kispárnát vágott a másik lány fejéhez.
  - Felnőttem. - Mel a háta mögé igazította a kispárnát. - Vak voltam, hogy nem vettem észre Howard érzéseit. Fáj, hogy nem tudom viszonozni, pedig bár tudtam volna, mert akkor talán nem kerültem volna Jay bűvkörébe! Bármit megadnék, hogy ne úgy szeressem Jay-t, ahogy most...
  - Szegénykém... - paskolta meg a karját részvéttel Brenda.
  - Nekem is van bátyám... Engem kiver a víz a gondolatra, ha le kéne feküdjek vele... - borzadt el Beverly.
  - Ne légy tahó! - förmedt rá a másik szőke.
  - Hidd el, én se tettem volna, ha tudom, ki ő! - Melissa szeme könnybe lábadt.
  - Na, ne búsuljunk! Menjünk reggelizni! Kajás vagyok! - fejezte be a témát Brenda.
A csajok szedelőzködni kezdtek, fésülködtek, felöltöztek, megágyaztak.
Közben Melissa megkérte a lányoknak, hogy ne meséljenek senkinek arról, hogy Jay a bátyja. Nem bírta volna elviselni, ha az egész suli ezen csámcsog.
A csajok hallgatásra esküdtek, s Melissának meg kellett bízni bennük.
Mire lekászálódtak a konyhába, Nora már lefőzte a kávét, pirítóst csinált és rántottát sütött. Wendy és Alicia teljes harci díszben (szexi, falatnyi ruhákban és pompás sminkben) eszegettek az asztalnál.
A foghegyről köszönés után Brenda leült a konyhaasztalhoz és rávetette magát a ropogós kenyerekre. Beverly és Melissa a konyhapultnál ácsorogva kávét kortyolt.
Amikor Nora leült egy jókora adag szalonnás rántottával, Bev kérdőn nézett rá:
  - A srácok mutatkoztak már? Vagy még mindig ájultan fekszenek odafent?
  - Rob, Ethan és Jay már lementek a mólóhoz, szörfözni akartak, de nincs valami jó idő hozzá. - közölte a kék toppos és melegítő nadrágos szépség.
  - A másik két nyomi még nem került elő. - jegyezte meg a piros miniruhás Alicia csészéjébe vigyorogva.
 Melissa legszívesebben megvédte volna Willt és Howardot, de inkább csendben maradt. Nem akarta veszekedéssel kezdeni a napot. Inkább kinézett a lányok mögötti üvegajtón. Valóban be volt borulva odakint, nyálkás köd ereszkedett az öbölre, talán percek kérdése volt, hogy eleredjen az eső. A közelgő szürke felhők megegyeztek a lány hangulatával. Borús volt és idegei pattanásig feszültek, bármikor kitörhet belőle a villámló düh. A tépett hajú, tetovált liba gúnyosan méregette egyszerű rózsaszín pólóját és farmer térdnadrágját. A lány késztetést érzett, hogy beszóljon neki, de visszafogta magát. Úgy megmondta volna, hogy lehet az övé Jay, mert neki nincs hozzá joga, de lenyelte a bosszús szavakat.
  - Melissa.... - Alicia macskaszeme a lányra villant, nevét hosszan és gyerekes hangsúllyal ejtette ki. Mel tartott tőle, hogy nem lesz kellemes, ami most jön. - Hálás lennék, ha elengednéd Jay-t. Ne csorgasd utána a nyálad, és ne fuss utána! Engedd át nekem, mindenkinek az lesz a legjobb!
A gonoszság és utálat, ami a barna szempárból sütött megrémítette Melissát. Bár a szavak feleslegesek voltak, ő aztán nem futott a fiú után, még ha volt is némi nyálcsorgatás, igyekezett nem kimutatni. Nem érkezett megvédeni magát, mert Brenda kifakadt:
  - Hol élsz, te banya? Nem Melissa futkos Jay után, hanem a csávó nem tud elszakadni Melissától! Ha nem veszed ezt észre, nagyon hülye vagy!

  - Mi vagy te? Melissa védőügyvédje? Ne dumálj bele, ez csak rá és rám tartozik! - replikázott Alicia. - A kis szende baba játssza a hűvös megközelíthetetlent, közben meg alig várja, hogy Jay beakasszon neki! - gyilkos pillantást vetett a barna lányra. - Szándékosan kínzod és játszol vele! Bevallom, ezt nem néztem ki belőled, kis nebáncsvirág!
  - Rossz ajtón kopogtatsz, aranyom! - dühödött fel Melissa. - Én lennék a legboldogabb, ha Jay végre lekattanna rólam. Nem bánnám, ha összejönnél vele, de komolyan! Sajnálom, hogy olyan béna vagy, hogy nem tudod felszedni. Nekem nem kell már Jay Amstrong, soha az életben! Életem legnagyobb hibája volt, hogy összejöttem vele, szeretném elfelejteni, hidd el. - Mel hangjából sütött a megbánás és a végtelen szomorúság, de ugyanakkor a harag és a keserűség is. - Úgyhogy légy szíves, szedd össze magad, támadd le, csinálj bármit, csak végre hagyjon békén!
  - Szóval kiszállsz a ringből? Lepasszolnád nekem? - húzta el a száját hitetlenkedve Alicia.
  - Érzem, hogy nem hiszed, de ez az igazság! Nem akarok tőle semmit! Nekem tennél szívességet, ha magadhoz kötnéd...
  - Szerintem nem fog menni neki. Jay nem vevő az olcsó nőcskékre, a könnyű prédákra! - motyogta az orra alatt Bev, de elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja.
Alicia csinos pofija eltorzult a haragtól.
  - Ó, te csak hallgass, Barbie Baba! Ethannön kívül a kutyának se kellenél!
  - De neki nagyon - és ez nekem tökéletesen megfelel! - vigyorgott sátánian Beverly.
A piros miniruhás ribi csak legyintett, figyelme megint Melissára terjedt.
  - Akkor, hogy ezt így megbeszéltük, látványosabban kerüld Jay-t. Nem akarlak még egyszer a közelébe látni, mert csúnyán megkeserítem az életed!
  - Nagyon megijedtünk ám! - hurrogta le Brenda nyelvet öntve a hisztis tyúkra.
Ekkor berobogott a három fiú. A srácok kapucnis pulcsikban, vizesen és hangosan nyomultak be a helységbe.
  - A francba már ezzel a kurva időjárással! - káromkodott Rob, majd lehuppant kedvese mellé.
  - Sziasztok, szép lányok! - Ethan letolta fehér pulcsi kapucniját a fejéről, cuppanós csókot nyomott Beverly arcára, aztán átkarolta és elcsente tőle a kávésbögrét.
Jay volt a legcsendesebb. Vizes haját hátra fésülte hosszú ujjaival, fejbólintással üdvözölte az ott lévőket. Szúrós, jeges pillantása megakadt Melissán.
Mikor elé lépett, sajnos elég közel, a lány még levegőt is elfelejtett venni.
  - Beszélhetnénk négyszemközt?
  - Ne... nem lenne jó ötlet. - rázta a fejét ijedten Mel.
  - Pedig fontos lenne, tegnap én....
  - Nem, nem akarok a tegnapról beszélni! - vágott a szavába indulatosan a lány. Hogy ne kelljen a szemébe néznie, megfordult, a csap alatt elmosta a poharát, aztán a csöpögtetőbe tette. Amikor visszafordult Jay még mindig ott állt előtte és kitartóan nézte.
  - Oké, de van más is… Valami családi ügy... Valami, amit nem akarok mindenki előtt mondani, de apukádról lenne szó...
Jay szeme őszintének tűnt, de lehet, csak a lány látta annak, mert megint a bűvkörébe került. Bármit is akart mondani, értékelte, hogy nem kürtöli ki a titkukat a konyha közepén. Szerette volna tudni, mit akar mondani az apjukról, de rettegett vele kettesben maradni, mert annak sosem volt jó vége.
  - Nem akarok semmiről se beszélni veled! Írd meg üzenetben, vagy majd mondd el telefonon, de most nagyon kérlek, hagyj békén!
Jay szeme haragosan tapadt a lány arcára. Nem tetszett neki a tiltakozása. Indulatosan megragadta az alkarját.
  - Ne csináld ezt, kislány! Nem vagyok emberevő szörnyeteg... Mindenképpen mutatnom kell valamit!
  - Nem!

  - Hagyd békén! - röppent a lány mellé Will, aki gyűrött pólóban és kócosan érkezett a folyosó felől. Elrántotta a lány kezét Jay-től. - Nem látod, hogy fél tőled?
Jay gyilkos pillantást vetett a védelmezőre. Kinyújtotta hosszú karját, és taszított kicsit Willen, hogy az elengedje a lány kezét.
  - Te ne pofázz bele a dolgunkba!
  - Nektek nincs már dolgotok egymással! Annyi szenvedést okoztál már Melissának, hogy ha volna bőr a képeden, nagy ívben elkerülnéd! - Will védelmezően a lány elé állt.
Melissa úgy érezte, nem kap levegőt az apró konyhába, túl sokan voltak, ráadásul a feszültségtől a feje is megfájdult.
Mindkét fiú vállát megfogta, nehogy egymásnak essenek.
  - Befejezni! Úgy marakodtok, mint az éhes kutyák a lerágott csonton! Hagyjatok békén mindketten! - ezzel Melissa félrelökdöste a fiúkat és kiszaladt az üvegajtón az esőbe.
Will tehetetlen volt, lerogyott egy szabad székre, Jay a lány után rohant.
  - Látod, Alicia, itt Jay fut Melissa után, nem pedig fordítva! - jegyezte meg kárörvendően Brenda. Bár ő nagyon is jól tudta, mi zajlik a testvérek között, ez nem akadályozta meg abban, hogy borsot törjön a beképzelt plazacica orra alá.
Mel nem mérte fel, hogy odakint milyen cudar idő van. Végig szaladt a kis macskaköves járdán, de mire kiért a ház elé, már bőrig ázott a vékony pólóban, haja a fejére tapadt. De ez sem érdekelte, el akart innen menni, minél távolabb Jay-től és a fájdalomtól.

A srác viszont kitartóan üldözte, amikor Melissa a kocsik mellett akart elrohanni, Jay néhány hosszú lépéssel utolérté és elkapta a karját, hogy megállásra kényszerítse.
  - Állj meg, te őrült nőszemély! Mégis hová a jó anyánkba rohansz az esőbe egyedül? - mérgelődött a fiú.
  - Mindegy, csak ne legyek a közeledbe! - rántotta el a karját Mel, és kisimította nedves haját a szeméből. Az eső ellenére nem volt hideg, de egyre közeledtek a viharfelhők, a távolban már villámlott cikáztak és dörgések morajlottak.
  - Ne légy gyerekes! - tolta le Jay. Arcán végig folytak az esőcseppek, szeméből sütött a harag és elszántság. - Nem foglak megenni! Muszáj mutatnom valamit! Szállj be a kocsiba!
  - Ne parancsolgass nekem!
Jay tehetetlenül fújtatott, aztán gondolt egyet, megragadta a lány derekát, magához ölelve lefogta a kis méregzsákot és betuszkolta kocsija anyósülésére. Az erőszakot látta az egyetlen megoldásnak.
A lány hiába hadakozott, már bent volt a kocsiban, Jay pedig bevágódott a volán mögé.
  - Normális vagy? Megmondtam, hogy nem megyek veled sehová!
  - Megmondtad, de nem érdekel! Csak fél órát kérek az életedből. Igazán szánhatnál ennyit a bátyádra. - az utolsó szót gúnyosan ejtette ki, rideg mosolyt küldött a lánynak, aztán beindította a kocsit.
Melissa tüntetően kibámult a szürkeségbe. Tehetetlen volt, és haragos. Meg tudta volna ölni Jay-t, amiért rákényszeríti az akaratát. Rettentő rossz előérzete volt, nem bízott a fiúban és abban, hogy ilyen feldúlt állapotban normálisan tudnak beszélni egymással. A viharon kívül más is feszült a levegőben...
Jay az útra figyelt, egyenesen a kikötő felé haladt a parton. Forgalom nem volt, a közelgő viharban ép eszű ember nem merészkedett ki. Néha vidám pillantást vetett a kis duzzogóra, de az makacsul kibámult a fejük felett lógó ítéletidőre.
  - Remélem, belénk csap a villám és itt pusztulunk! - zsörtölődött a lány, mert már nem bírta az idegtépő szempárbajt.
  - Vigyázz mit kívánsz, kicsim! Én azért még élni szeretnék. - cukkolta Jay.
  - Hová viszel? Miért van erre szükség? Elment az eszed?
  - Lehet, ha csak így tudok veled kettesben beszélni. Sok mindenen kell magunkat átrágni, nem gondolod? Hogyan tovább, meg ilyenek... - valahol az út szélén, ahol a csónakok sorakoztak a srác leparkolt az út mentén.
  - Te kerülsz, én kerüllek, nincs mit túlragozni. - makacskodott Melissa. - Most mért álltunk meg?
  - Megjöttünk. És a dolgok nem ilyen egyszerűek! Szállj ki!
  - Eszemben sincs! - tiltakozott a lány és dideregve dörzsölgette a karját, mert fázott a nedves ruhában. - Szakad az eső!
  - Ezt akkor kellett volna észre venned, amikor kirohantál a házból. Most már késő bánat!
Jay mit sem törődve a sűrű esővel kiszállt, átsétált a lány oldalához, feltépte az ajtót és kihúzta Melissát az autóból. Könnyedén elbírt a pöttömmel, mire Mel feleszmélt már az apja motorcsónakjának a fedélzetén voltak.
  - Be ne indítsd ezt  a vackot! Egy frászt megyek ki veled ebben a szar időben a vízre! - kiabált a lány, miközben prüszkölve nyelte az arcába csorgó esővizet.
  - Pedig pontosan ezt teszed! Csak így lehetek biztos benne, hogy nem menekülsz el! Mars lefelé a kabinba, mert megfázol! Mindjárt utánad megyek, hogy nyugodtan átbeszéljünk mindent!
  - Nem!
  - De!
  - Nem!
Jay megunta a vitát, felnyitotta a kabinba vezető ajtót, letuszkolta a lányt. Talán kicsit durva volt, de nem látott más megoldást, csak kimenni a vízre és ott kibeszélni nyomorult helyzetüket. Bármi jobb lesz, mint ez a harag és seggel forgolódás. Talán még van esélyük a normális életre, csak túl kell tenni magukat a múlton és újrakezdeni, kiönteni a szívüket egymásnak. Egy próbát megér.
Amikor Melissa magába maradt a sötétben, addig tapogatózott az oldalfalon, míg talált egy kapcsolót. Halvány fény derengett fel az ágy felett. Csak egy apró szekrényféle csüngött a falon, kinyitotta, bár fogalma sem volt, mit keres. Bármi jó volt, ami eltereli a figyelmét felpaprikázott idegeiről. A szekrényben egy üveg whisky árválkodott, semmi egyéb.
Na, remek! Köszi, apa! - gondolta a lány fanyalogva.
De aztán úgy gondolta, jobb, mint a semmi. Bármit is akar Jay, azt tiszta fejjel  nem fogja feldolgozni, ezért gondolkodás nélkül lecsavarta a kupakot és meghúzta az üveget. A borostyán színű, erős szesz először marta a torkát és még a szeme is könnybe lábadt, de aztán rákapott az ízére. Minél többet kortyolgatott, annál kevésbé fázott és a gondolatai is kellemesen elcsendesedtek. Zsibbadtak a végtagjai, és jóleső lazaság lett úrra rajta. Már kacagott magában, amikor meghallotta a motorbúgást és hogy a kabin mozgásba lendül. Talán jobb is lesz, ha a nyílt vízen súlyt le rájuk a villám, mert így tuti nem lesz aki megmentse őket. Ha már meg kell halni, legyen a biztos halál a villámcsapás és a vízbe vészes. De lehet még előtte a saját kezével fojtja meg a drágalátos Jay Amstrongot!
Ölési hajlamainak és őrült gondolatainak az vetett véget, hogy kicsapódott a fedélzetajtó és lemászott a bőrig ázott Jay. Pulcsijából és hajából csöpögött a víz. Vacogva és kimerülten rogyott le az ágy szélére.

Amikor felfedezte az ágy közepén kucorgó lányt a piás üveggel, kikerekedett a szeme.
  - Nyakunkon a vihar, te meg vedelsz? Honnan a whisky? - kérdezte Jay és próbálta kirázni a hajából a vizet. Mindenre számított amikor lejött, csak erre nem. Azt várta, hogy a lány leüti valamivel, de hogy iszik, arra nem volt felkészülve.
  - Csak ez volt a szekrényben. Jóféle skót whisky. - lengette meg mosolyogva a lány az üveget és úgy ölelte magához, mint valami plüssmacit. - Szuper, már nem fázok!

  - Add ide! Nekem is szükségem van rá. - Jay már nyúlt is az üvegért, könnyedén elvette a becsípett lánytól. Szemrebbenés nélkül meghúzta, hogy az alkohol kissé felmelegítse belülről, aztán maguk közé állította a matracra.
  - Ma csak parr… parancsolgatni tudsz. - Mel nyelve nehezen forgott, fejébe szállt az ital. - Hű, de nehéz szó! Követelem, hogy vigyél haza!
  - Eszemben sincs, kint tombol a vihar. Meghúzzuk magunkat, míg eláll az eső és elbeszélgetünk. De előbb... - Jay felhajtotta a matrac szélét és előhalászott a kis ágyneműtartóból egy hálózsákot. - meg kell szabadulnunk a vizes ruháktól. Vegyük le a nedves cuccokat, és be kell bújnunk a takaróba, különben meghűlünk. - szavait tett követte, elkezdte lerángatni magáról az átázott pulcsit és farmert.
Melissa megrökönyödve nézte.
  - Na nem... Te és én, alkohol meg vetkőzés.... ennek nagyon nem lesz jó végé! Nem vetkőzők!
  - Ne butáskodj, kicsim - Jay már csak egy bokszer alsóban ült és a tornacipőt küzdötte le a lábáról. - először is a bátyád vagyok, másodszor pedig kicsit késő szégyenlősködni, nincs olyan testrészed, amit ne láttam volna!
Melissa elvörösödött a célzás hallatán, szívesen hozzávágott volna valamit az érzéketlen tuskó fejéhez, de nem talált semmit, a whiskyért meg kár lett volna.
  - Hagyj békén! - intett hevesen a lány. - Megfagyok! Adj még inni!
Jay a lába közé vette az üveget.
  - Csak akkor kapsz, ha levetkőztél és idebújsz mellém, hogy melegítsük egymást. Ezen az átkozott vízi taligán sajnos nincs fűtés! - a fiú kezdte bevackolni magát a hálózsákba.
Melissa reszketett, nedves ruhája és haja jégpáncélként tapadt rá, már kevés volt az alkohol.
Nagy dilemma előtt állt. Testközelbe lenni Jay-hez majdnem meztelenül őrültségnek tűnt, mégis tudta, hogy cserkészidők óta a test meleg a legjobb védekezés a fagyhalál ellen.
  - Elmondod, miért hoztál ide?
  - Csak ha jó kislány leszel, hallgatsz a szóra és idejössz!
Mel nem habozott tovább. Kibújt a pólóból és a térdnadrágból, gondosan kiterítette a matrac végéből lelógatva, hogy száradjon. Nem mert a fiúra nézni, mégis magán érezte a fiú kitartó pillantását. Melltartóban és bugyiban kúszott a fiú mellé, hagyta, hogy Jay az oldalához húzza, fejét a falnak támasztotta. Hálásan vette el tőle az üveget és kortyolt néhányat. A pia máris felmelegítette a gyomrát. Reszketésének oka már Jay ölelő karja volt a meztelen derekán.
Jay nyögve simult hozzá, mellkasára vonta a fejét, hogy felmelegítsék egymást.
Sokáig feküdtek szótlanul, összegabalyodva, míg fel nem melegedtek.

Melissa teste elernyedt, szinte vonzotta a Jay-ből sugárzó hő. Kellemes volt a hálózsákban a hőmérséklet, teljesen elbódult. Még kétszer meghúzták az üveget, a whisky jó fele elfogyott.
  - Ez a bizonyíték, hogy apám lánya vagy. - bökött a plafon felé a srác.
A lány értetlenül felkapta a fejét, így homloka a srác orrának ütközött.
  - Umm… bocs - vihogott a lány. - de nem értelek.
  - A motorcsónak. - fejtette ki Jay. - Lissa… tuti, hogy apánk rólad nevezte el. Talán ez lenne a beceneved, ha az ő pici lányaként nősz fel...
  - De nem így lett. Nem ismerem őt, és bár téged se ismernélek! - szorította össze a két szemét Melissa, mert félt, hogy kibuggyannak a könnyei.
  - Ne mondd ezt, édesem! Minden okkal történik. Én nem bántam meg. Te mutattad meg, hogy nem vagyok szar alak, hogy én is képes vagyok szeretni. - Jay ösztönösen a lány imádott arcára szorította hatalmas tenyerét. - Nem kéne már így éreznem, de nem tudom kikapcsolni!
  - Ne-ne-ne! Ne mondd ezt! Ez bűn, ez fáj! - a mélykék szempárból előbukkantak a könnyek. Melissa most szertett volna meghalni. Oly közel és mégis oly távol volt Jay-től.
Jay el akarta űzni a lány fájdalmát, legszívesebben kitörölte volna a csúnya múltat. A lány fölé gördült, teljes súlyával nyomta a matracba. Testük összesimult. Fél karjával megtámaszkodott a fejénél, másik kezével elmorzsolta a könnycseppeket.
  - Istenem, miért büntetsz minket? - töprengett a fiú, mintha csak magában beszélne. Megigézve nézte az imádott arcocskát, a baba kék szemeket és az édes pici szájacskát. - Annyira hiányzik, hogy minden nap lássam a boldog arcod. Hogy miattam ragyog a szemed és fénylik a mosolyod! - mutatóujjával végig simított a mereven összeszorított ajkakon. - És ez az édes száj... ami a nevemet súgja, és az, hogy szeret, és hisz bennem. A csókok... az édes és varázslatos csókok, amit csak tőled kaphatok meg.
  - Jay... ó, Jay... én... - Melissa teste görcsbe rándult. Hirtelen már nem egyszerűen csak melegség, pokoli forróság tombolt a hálózsákban. Égette őket a vágy, s Melissa tehetetlen volt.
  - Ha már úgyis bűnben fogunk meghalni, ne tagadjunk meg magunktól semmit! Akarlak Melissa, mindennél jobban! - Jay keze már bekúszott a takaró alá, rámarkolt a lány feszes kis mellére.
  - Jay... légy észnél! Ezt... ezt nem tehetjük! Csak az alkohol beszél belőled!
  - Lehet, drágám, de te ugyanúgy akarod! - alapította meg elégedett mosollyal Jay, mert a lány ajkát keserves nyögés hagyta el, mellbimbója megkeményedett a becéző ujjak hatására.
Melissa testében tombolt a visszafojtott vágy, akaratlanul is mozgatni kezdte a csípőjét, hogy felforrósodott öle a fiú megkeményedett testrészéhez dörzsölődjön.
  - Ó, egek! De szeretlek! - kiáltott fel levegő után kapkodva Jay. Homlokon csókolta a lányt, aztán elvesztette minden önkontrollját, ajka a szájára tapadt, és olyan vad csókba kezdtek, hogy ahhoz képes a kinti villámlás csak csillagszóró volt. Szenvedélyesen tapadtak össze, tépték, marták egymásról a maradék ruhát és úgy egymásnak estek, mint a felhevült ősemberek.

Melissa szíve hevesen vert, már nem tudta, azt hallja-e, vagy az ég dörgését, kint és bent egyforma vihar dúlt, meg kell adnia magát, ha nem akar odaveszni.
Nem kellettek szavak, kikapcsolt az agy, a test uralkodott, s győzött immár. Engedtek a vágyaiknak, forró érintésekkel és csókokkal mutatták meg egymásnak azt, amit mindez idáig magukba fojtottak. Bűnös csókokkal halmozták el egymás testét, nyögdécselve és szerelmes szavakat suttogva sodródtak a mennyország, vagy a pokol felé, ki tudja...
Az eszelős szeretkezés közepette Jay-nek még volt annyi józan esze, hogy a nadrágja zsebéből kihalásszon egy óvszert. Melissa nem tiltakozott, szerette őt testestől-lelkestől. Könnyezve ugyan, de odaadta magát a fiúnak. Talán, ha ez lett volna élete utolsó órája, boldogan halt volna meg. Mert az lett volna a legjobb. Vágyott, szeretett, imádott, csak az volt a baj, hogy pont a bátyja váltott ki belőle a mindent pusztító érzelmeket. Igen, pusztító, mert Melissa Amstrong és Jay Amstrong, azon a viharos délutánon még viharosabban szerette egymást, és nem gondoltak bele a következményekbe és a másnapba. Félálomban a lány csak arra gondolt, hogy nem szeretné elhagyni ezt a boldog burkot, itt maradna és aludna az imádott fiú karjában, míg meg nem szűnik dobogni a szíve...