Ellentétes pólusok

Másnap reggel Melissa elgyötörten ébredt. Nem sokat aludt, nyugtalanul forgolódott egész éjszaka. Nem tudta kiverni a fejéből a tegnap délutánt... és Jay-t. Egyszerűen nem tudott dűlőre jutni a fiúval kapcsolatban. Azzal nagyon is tisztában volt, hogy Jay egy hét ismeretség után annyira része lett az életének, hogy már nem is tudta, mi lenne vele nélküle, mégis félt a közelebbi kapcsolattól. Félt, mert a fiú nem bizonyult túl megbízhatónak, és tartott tőle, hogyha járni kezdene vele, a boldogság csak ideig-óráig tartana.
Egész vasárnap azon morfondírozott, hogy mitévő legyen, de nem jutott előrébb. Békésen telt a napja. Az anyjával közösen készítettek ebédet, aztán együtt lazultak a tévé előtt. Az unalmas műsor mellett tudott gondolkodni, de hiába agyalt, nem tudott dönteni. Délután letudta a tanulást, de ez sem kapcsolta ki. Jay Amstrong beférkőzött a gondolataiba, a szívébe, s nem tudott semmit se tenni ellene.
Hétfő reggel még mindig tanácstalanul készült a suliba.
Magára vett egy zöldeskék, hosszított rövid ujjú inget, amit deréktól lefelé rózsaszín rózsák díszítettek és egy sötétkék szűk farmert, amit combtól lefelé végig a bokáig virágminta volt hímezve. Belebújt egy kis sarkú  fehér cipőbe, megfésülködött és már rohant is, hogy elérje Howardot. A fiú a kapuban várta.
  - Szia! Jól telt a hétvégéd? - kérdezte a lány vidáman, a narancssárga kapucnis pólós és farmer gatyás fiútól. Howie nadrágjának bő volt, az üllete a térdét verte. Kicsit sem volt benne olyan laza, mint amilyennek látszani akart, de Mel nem tett erre megjegyzést.
  - Elment. Oliverrel két napig Vikingek maratont tartottunk. Megnéztük az összes évadot.
  - Az jó film. Miért nem hívtatok? - kérdezte menet közben háborogva a lány.
  - Kanbuli volt. - Howie gyanakvó pillantást vetett a lányra. - És neked, hogy telt a szabadidőd?
  - Unalmasan. - legyintett a lány.
  - Valóban? Akkor a lovagod nem lehetett egy érdekfeszítő társaság.
  - Lovagom? Miről beszélsz? - adta az ártatlant Melissa.
  - Ne játszd a hülyét, kicsi Mel! Szombaton láttam, hogy elkocsikáztál a holdjáróval! - Howard hangja bosszús volt, és ez nagyon zavarta a lányt.
  - Jay-re gondolsz?
  - Miért, ismersz mást is, akinek ilyen történelmi neve van? Persze, hogy Amstrongról beszélek! Most akkor együtt vagytok? Nem korai egy kicsit? Még nem is ismered!
Melissa nagy kísértést érzett, hogy kiöntse a szívét, mert úgy érezte, megbolondul, ha nem beszél valakivel a Jay-el kapcsolatos aggályairól, de visszafogta magát. Howard minden jel szerint nem kedvelte az új srácot, és mint fiú, nem értené meg a női nyavalygást.
  - Nincs köztünk semmi! - tagadta ösztönösen Melissa. - Csak elvitt az öbölbe csónakázni. Az csak nem baj, ha együtt lógunk, mert jól érezzük magunkat együtt?
  - Addig nem, míg hozzád nem nyúl. - felelte Howie, miközben a lejtős utcán kutyagoltak. - Ahogy rád néz, az nem tetszik nekem! Egyértelműen piszkos tervei vannak veled!
  - Ez nem igaz, Howard! - tiltakozott a lány, de hevessége és arcszíne elárulta őt. - Jay és én... Jaj, nincs is olyan, hogy Jay és én! Nem akarok erről beszélni!
  - Ahogy óhajtja, kisasszony! - húzta el a száját haragosan Howie.
  - Mi történt velünk, Howie? - kérdezte a lány bánatos szemekkel. - Régen sosem veszekedtünk, de mostanában akármit mondok, vagy teszek, te felkapod a vizet! Miért van ez?
  - Én... nem akarom, hogy az a kocsilopó majom rossz útra vigyen egy ilyen kedves és csacska kislányt, mint te! - válaszolta a fiú nehézkesen.
Melissa nagyon felhúzta magát a válaszon.
  - Aha! Szóval szerinted egy agyatlan csitri vagyok, akit meg lehet szédíteni szép szavakkal és izgi kalandokkal? Hát köszi, nagyszerű barát vagy! Komolyan azt hiszed, hogy egy hiszékeny kis liba vagyok, aki elájult, mert felfigyelt rá egy nagymenő?
Howard hárítóan maga elé emelte a kezét. Érezte, hogy ezt a beszélgetést nagyon elrontotta. Nyugtatóan a lány vállára tette a kezét, és kényszerítette, hogy megálljon. Már csak néhány háznyira voltak a sulitól, és próbálta menteni, ami még menthető. Nem akart haragban lenni Melissával.
  - Nem, Melissa, semmi ilyet nem gondolok! Kiforgattad a szavaimat. Én csak... féltelek. Tíz éves korunk óta melletted vagyok, és szeretlek. Gyakorlatilag végignéztem ahogy felcseperedtél, és nő lett belőled. Valamiért úgy érzem, ez a Jay Amstrong csak játszik veled, és nem érdemli meg, hogy rá pazarold az idődet. - Howard könyörögve nézett az imádott, hatalmas, füstös kék szemekbe. - Ne add neki könnyen magad! Ha nem tudlak lebeszélni róla, legalább fogadd meg a tanácsom: nem ismered, ne higgy el neki mindent. A fiúk sok mindenre képesek, hogy az ágyukba csalják a lányokat! Csak hülyít! A minap még Aliciával szórakozott. Tényleg egy akarsz lenni a gyűjteményében? Te sokkal jobbat érdemelsz ettől az arrogáns bájgúnártól!
Melissa rémülten nézett Howard levélzöld szemébe. Ezért voltak ők igazi barátok. Mert a fiú kitalálta a belső gondolatait, és ösztönösen megérezte, mi zajlik benne. Félelmetes volt Howard szájából hallani az aggályait.
  - Mondtam már, hogy hanyagoljuk a témát! - förmedt rá Mel, és apró lábait gyorsan kapkodva elindult a suli felé.
Melissa duzzogva trappolt be az épületbe, otthagyta Howie-t. A biokémia terem már nyitva volt, besétált, és levágódott a szürke, piros dzsungelvirágos cicanadrágos Sona mellé. A lány a feltűnő nadrághoz egy ciklámen színű, V nyakú, hosszú, bő ujjú, de szűk derekú felsőt viselt. Haja kócos volt, mint aki elfelejtett fésülködni. Sonának elég volt egy pillantást vetni barátnőjére, máris látta, hogy feldúlt állapotba van.
  - Hali! Mi ez a fagyos hangulat?
  - Megint összekaptam Howie-val. - válaszolta szűkszavúan Mel. Kipakolta a padra a könyvét, füzetét és egy piros tollat. - Mostanában nem jövünk ki túl jól.
  - És mi volt a vita tárgya?
  - Jay. - súgta a barna hajú lány félénken, de semmi oka nem volt rá, hogy óvatoskodjon. Előttük Will magában ült, Beverly elől kacarászott Dianna nevű osztálytársukkal.
  - Haha! - Sona vidáman pillantott barátnőjére. - Miért nem vagyok ezen meglepődve? De mesélj! Hogy állsz a dögös szívrablóval?
Eljött a pillanat, amire Melissa várt. Végre kiönthette a szívét.
  - Igazán nem tudom. Szombaton magával cipelt csónakázni. Jól éreztem magam vele, de most már nyíltan közölte, hogy nem elégszik meg a puszta barátsággal. Iszonyatosan vonzódok hozzá, de nem tudom, merjek-e belevágni vele egy kalandba. Valahogy képtelen vagyok megbízni benne, és száz százalékig neki adni a szívem... viszont, elveszíteni sem akarom. Ugye szánalmas vagyok?
  - Á, dehogy! Nőből vagy, megértem a dilemmád. Vonzódsz Jay-hez, de nem ismered eléggé, és bizonytalan vagy. Kérj tőle egy kis időt.
  - Már megtettem. Mikor meg akart csókolni nem hagytam és kértem, hogy legyen egy kis türelemmel, de nem húzhatom ezt a végtelenségig. Választ kell adnom neki!
  - És mit akarsz? - kérdezte Sona átható pillantással.
  - Őt. - sóhajtott Melissa leverten. Valahogy nem tette boldoggá, a tudat, hogy egy ilyen Casanova után áhítozik. - Mégis kínoz a gondolat, hogy rossz választás lenne.
  - Nos igen... kevés jót tudunk a srácról. - próbált ésszerű maradni Sona. - Azt is megértem, hogy vágysz a szerelemre, hisz már tizennyolc éves vagy. Szerintem, első tapasztalatnak nem egy ilyen kétes alakot kellene választanod. Sokkal ésszerűbb lenne olyat választanod, akit úgy ismersz, mint a testvéred, kedves, figyelmes és a tenyerén hordozna. Szerintem a valódi szerelem ott van melletted, csak nem veszed észre.
Melissa totál összezavarodott. Azt sejtette, hogy Sona le akarja majd beszélni Jay-ről, de nem értette, kiről beszél dilis barátnője. Ugyan mért lenne jobb, egy unalmas kapcsolat olyannal, aki iránt nem érzi a fékezhetetlen lángolást? Mert hogy Jay Amstrong lángra lobbantotta és bizsergeti a szívét, abban biztos volt. Hát nem ez a szerelem? Nem erre vágyik minden normális lány?
  - Ugye nem Scottról beszélsz? - kérdezte szörnyülködve Mel.
  - Jaj, dehogy! - kiáltott fel Sona és drámaian a fejéhez kapott. Ez kész, nem veszi a lapot! - Nem róla beszéltem, de ha nem tudod kire céloztam, nem is érdemes tépni a szám.
  - Hagyjuk is! A lényeg az, hogy te nem kezdenél Jay-el. - kanyarodott vissza az eredeti témához Mel. Néha nem tudta követni Sona kacskaringós észjárását.
  - Én nem, de nem is dönthetek helyetted. Neked kell tudni, mersz-e kockáztatni. Készülj fel a jóra és a rosszra is, mert nem tudni mi sülne ki, ha összejönnél Jay Amstronggal.
  - Kösz, ezzel nem sokat segítettél!
  - Bocs, de nem ismerem a srácot. Más lenne a helyzet, ha Howarddal... vagy Will-lel kezdenél járni, őket bírom és ismerem, de az új fiút nem.
  - Howie és Will? Te megzakkantál, ugye? Napszúrást kaptál a hétvégén? Irántuk nem érzek semmit, sőt Will-lel Brenda akar járni. - sorolta az érveket Melissa. Bánta már, hogy felhozta Sonának ezt a témát, mert csak a zöldségeket beszéli. - Kár volt szóba hoznom...
  - Nem igazán. - Sona elmélázva forgatta a kezében a ceruzáját, aminek a végén hatalmas, málna alakú radír virított. - Értem én, hogy kétségbe vagy esve. Megszédített az új srác. Ő az első pasi, aki iránt érzel valamit. Ne törődj a bolondságommal, ha a szíved felé hajt, vágj bele. Az első szerelem kiszámíthatatlan, és sosem tudni meddig tart. Csak meg kell élni. Ha félsz, és sokat agyalsz, nem lehetsz boldog.
Melissa megütközve nézett a másik lányra. Nem várt tőle ilyen bölcsességet. Alapjában véve igaza volt. Ő bonyolítja túl a dolgokat az aggályaival. Le kell küzdenie a gátlásait, ha akar valamit Jay-től. Máris úgy érezte, ez lesz élete egyik legnagyobb feladata. A következő pillanatban attól rettegett, hogy mi lesz, ha Jay beleun a félénk szűzlány vonakodásába. Mi lesz, ha azt mondja, nincs szüksége egy ilyen tapasztalatlan kis csitrire? Legszívesebben felordított volna, olyan zaklatott lett megint. Egyik aggályát félresöpörte, de máris jött egy újabb. Ha a szerelem ilyen gyötrelmes, miért kell az embereknek? Az élet és az érzelmek túl bonyolultak....
Melissát egész nap gyötörték a borús gondolatok. Unottan ment ebédelni Sonával és Bendával.
Egy hamburgert, egy adag sült krumplit rendelt, és egy fémdobozos narancskólát vett a tárcájára. Howard, Oliver, Will és Beverly már a szokásos asztaluktól integetett nekik, hogy oda menjenek.
A három lány feléjük egyensúlyozott a tárcákkal. Mielőtt Melissa leült volna, akaratlanul is a szemközti asztal felé lesett, hogy megnézze, ott van-e már Jay.
A fiú ott ült, és ráadásul egyedül. Fekete-fehér vékony csíkos pulóvert viselt, fekete farmerrel. Szőke haja az arcába hullott. Olyan csábítóan mosolygott Melissára, hogy a lány akaratlanul is viszonozta, torkában dobogó szívvel. Legnagyobb döbbenetére a fiú intett neki, hogy menjen oda hozzá. Melissa csak pár pillanatig habozott, felvette az asztalról a tárcáját, és odament a fiúhoz. A barátai morgolódva néztek utána.
  - Szia! - állt meg a fiú mellett bizonytalanul Mel. Úgy kapaszkodott a kezében szorongatott tárcába, mint valami mentőövbe.
  - Velem ebédelne, szép hölgy? - intett az üres szék felé Jay. Kék szeme komiszul megvillant.
A lány bátor akart lenni, ezért nem tétovázott. Leereszkedett a székre. Ideges volt és feszült, mint mindig a fiú közelében, mégis jól esett neki mellette ülni. Bár mostani lelkiállapotán az sem segített, hogy mindenfelől kíváncsi pillantások szegeződtek rájuk.
  - Hová száműzted a haverjaidat? - kérdezte a lány, csakhogy megtörje a csendet, és enni kezdett. A nehéz étel alig akart lecsúszni a torkán. Mintha követ rágcsált volna.
  - Ott vannak. - mutatott jobbra a srác. És valóban, három asztallal arrébb ott kajált Ethan és Robert, két másik sráccal és három lánnyal, köztük Aliciával. A barna szépség ellenséges pillantással méregette Melissát, és ettől a lánynak a hideg is végigfutott a hátán.
A fekete miniruhás Alicia felpattant és odajött hozzájuk. Bizalmasan átkarolta Jay nyakát.
  - Jay drágám, nem jössz inkább oda hozzánk? Uncsi nélküled. - a lány egyik kezét a fiú nyakánál becsúsztatta a pulóvere alá, a füléhez hajolt, és kuncogva súgott neki valamit.
A szőke srác felnevetett, de lehámozta magáról a lány kezeit.
  - Bocsi, Alicia, de fontos megbeszélni valóm van Melissával. - pillantott a mellette lévő lányra pajkosan Jay.
A tépett hajú lány fancsali pofával méregette a riválisát, és sütött a tekintetéből, hogy azon morfondírozik, mit ehet Jay egy ilyen jelentéktelen kis csajon.
  - Ó, olyan... izé vagy! - húzta fel az orrát Alicia, és sértődötten visszament eredeti asztalához.
Mel és Jay kínos hallgatásba burkolóztak.
  - Most összetörted a szívét. - jegyezte meg Melissa két falat között.
  - Gondolod, hogy van szíve? - nevetett Jay. - Amúgy sem a szívét kínálgatja nekem. Alicia egy üresfejű liba. Nem kedvelem a könnyű prédákat.
  - Jó ég! Úgy beszélsz a lányokról, mintha valami unalmas használati tárgyak lennének. - mondta ki kerek-perec a véleményét Mel. - Biztos vannak érzései irántad!
  - Aliciának? - nevetett a fiú megint. - Még nem voltam meg neki, kihívásnak tekint. De kétlem, hogy ez a nő képes szerelembe esni. Viszont megértem, hogy nem tud ellenállni nekem.
A fiú olyan beképzelten mondta ezt, hogy Melissa akaratlanul is felnevetett.
  - Te aztán nem vagy semmi! Önbizalomért nem kell a szomszédba menned!
  - Nézek tükörbe. - a fiú beképzelten mosolygott, és csábos arcot vágva a hajába túrt.
A lány rájött, hogy a fiú csak ugratja, rájátszik a szerepére.
  - Rossz vagy, Jay Amstrong! - korholta Mel nevetve. - Nagyon rossz...
  - És neked ez tetszik, nem igaz?
Melissa hitetlenkedve tátogott. Borzasztó volt, hogy a fiú ennyire átlát rajta.
  - Erről nem nyilatkozom!
  - Már megint visszavonulót fújsz! - zsörtölődött a fiú. - Folyton ezt csinálod, amikor felhozom a dolgot. Fárasztó vagy, kicsikém, nagyon fárasztó, és az idegeimmel játszol.
  - Nem direkt csinálom, ha ez megnyugtat. - ismerte be a lány. Abbahagyta az evést. Bal kézét az asztalon nyugtatta a tárca mellett. Teljesen összezavarodott a fiú közelségétől. Nem tudott tisztán gondolkodni. Elment az étvágya, melege lett és a szíve ki akart ugrani a helyéről. Attól félt, a fiú is meghallja szíve esztelen dübörgését.
Jay elkapta a kezét. Egyik kezével a csuklóját szorongatta, a másik kezét a lányé mellé rakta. Az ő fekete karkötője és a fehér, amit a lánynak adott egymás mellé került. Szórakozottan babrálta a gyöngyöket.
  - Látod ezt, Melissa? A fekete és a fehér el nem választathatatlanok. Ahogy az ördög és az angyal is összetartozik. Ne hadakozz a sorsod ellen!
A lány rémülten kapkodott levegő után. Nem csak a fiú szavai, a pihekönnyű érintése is hatással volt rá. Jay épphogy csak megérintette a kezét a gyöngyökkel együtt, mégis forró lávaként száguldott a vére a testében.
  - És... te lennél az ördög, én meg az ártatlan angyalka? - kérdezte a lány, csakhogy leplezze feldúltságát.
Jay vidám pillantást vetett a rá. Mosolya rabul ejtette a lányt.
  - Jelen pillanatban úgy érzem, én vagyok a türelmes kis angyal, te meg a gonosz kis ördög, aki időhúzással kínoz. Ne legyél kegyetlen, mondj végre igent!
  - Te angyal? Na, ne nevettess! - mosolygott a lány. Bárminek el tudta képzelni a srácot, de hogy jó fiú lenne, vagy angyal, az képtelenségnek bizonyult. Már csak a veszélyes érzések is erre mutattak, ami felé hajtják.
  - Megint tereled a szót, kislány! - Jay megragadta a lány kezét. A szájához húzta és belecsókolt a tenyerébe. - Most már nem tűrök kibúvót! Eleget kerülgettük egymást! Konkrét választ akarok!
A fiú hevessége, és bizalmas érintése megrémítette Melissát. Hogy mondhatna nemet, amikor őrülten vágyik rá, hogy a fiúval legyen? Végre rászánta magát a válaszra:
  - Én...
  - No lám, milyen furcsa pár! - lépett ekkor az asztalukhoz a fekete izompólós és farmeres Scott. Sötét szeme haragról árulkodott. Lenézően méregette Melissát. - Nagyot csalódtam benned, Melissa! Játszod itt a hűvös, rideg, Miss Tökéletest, aztán meg kiderül, hogy alig várod, hogy Jay megfektessen! Ízlésficamod van, vagy mindvégig azt vártad, hogy egy menő gyerek rád kattanjon? Mert nem adod magad akárkinek, igaz?
Melissa a döbbenettől szóhoz sem jutott. Egyrészt elmaradt a vallomása Jay-nek, vagyis nem tudott igent mondani, másrészt feldühítette Scott durva feltételezése, de még mielőtt visszavágott volna Jay felpattant, és arrább lökte a kötekedőt.
  - Ne sértegesd a lányt!
  - Véded a játékszered? - kérdezte provokálóan Scott. - Milyen megható!
  - Nem nyugszol, míg meg nem mutatom, hol a helyed, igaz? - nézett farkasszemet ellenségével a szőke srác. Szeméből sütött a harag, és a gyűlölet.
  - Fenyegetsz, Amstrong? Baromira megijedtem ám! - gúnyolódott a sötét hajú fiú.
Melissa látta, hogy ez volt az a pont, amikor elszakadt a cérna Jay-nél. A fiú ész nélkül cselekedett. Lendült a jobb karja, és hatalmasat behúzott az önelégült Scottnak. A meglepett fiú hátratántorodott, de hamar visszanyerte az egyensúlyát és visszaütött. A két srác az ebédlő közepén ütlegelni kezdte egymást. Melissa felszisszent, amikor Scott ütése Jay szája sarkán csattant, de hamar elfelejtette a részvétet, amit egy pillanatig érzett, mert Jay agresszíven újból nekiesett Scottnak. A földre rántotta ellenfelét, ott fojtatták egymás ütlegelését.
  - Jay! Az isten szerelmére! Hagyd abba! - ugrott fel a lány kétségbe esve, de nem mert közelebb menni a verekedőkhöz.
A fiú rápillantott, de mint aki nem ért a szép szóból, tovább gyentelte Scottot.
Nagy lett a felfordulás a teremben. Egyre többen gyülekeztek a balhézók köré.
Percek teletek el, míg Ethan és asztaltársai végre cselekedtek, és megpróbálták szétválasztani a bunyózókat. De már késő volt. A szürke öltönyös Mr. Prescott feléjük jött. Félresöpörte a tolongó diákokat, és megállt Jay és Scott között, akiket egy-egy fiú lefogott.
  - Nem tűröm a rendbontást! Jenningson és Amstrong, irány az irodámba máris! - kiabált a sötét hajú, szemüveges, negyvenes férfi.
A két fiú kelletlenül engedelmeskedett. Jay indulás előtt letörölte szája sarkából a kiserkent vért, majd küldött egy kacsintást Melissának. A lány megütközve nézett utána. Nagyon úgy nézett ki, hogy a fiú élvezte a verekedést, és kicsit sem riadt meg az igazgatóhelyettestől, vagy a büntetés gondolatától. Melissa megriadt ettől a viselkedéstől.
Becsengettek, így Melissának az emeletre kellett mennie egészségtan órára.
Melissa csak franciaórán tudta meg, mi lett a végeredménye Jay-ék behívásának az igazgatóiba. Igaz, nem kíváncsiskodott, a fekete és arany felsős, fehér farmeres Beverly hátrafordult hozzá és cinkos pillantást vetett rá.
  - Jay barátod elég jól megúszta Prescott szigorát. A héten büntiből minden nap bent kell maradnia hetedik órában elmélkedni, meg kapott egy igazgatói megrovást, ahogy Scott is.
  - Jay nem a barátom... vagyis nem úgy, ahogy te gondolod! - válaszolta ingerülten Melissa. Nem tetszett neki, hogy osztálytársai máris olyat feltételeznek, ami nincs is. - És az sem érdekel, ha egy hónapra bezárják!
  - Aha, én meg most jöttem a falvédőről. - vigyorgott bizalmasan Beverly.
  - Hagyjál már békén, ne idegesíts! - kérte Mel durcásan.
  - Jól van, végül is semmi közöm hozzá! - vont vállat közömbösen Bev, és visszafordult Willhez és jobb híján vele kezdett beszélgetni.
Jól mondod. Semmi közöd hozzá. - gondolta Melissa.
A lány elkeseredett, hogy máris mindenki róla és Jay-ről pletykál, hisz nyilvánvaló volt, hogy a fiú miatta verekedett, mert őt védte. Sehogy sem tetszett neki, hogy ő lett a suli legújabb csodája, aki miatt a népszerű és rossz hírű Jay Amstrong megverte Scottot. Nem ment ki a fejéből a mondat, amit a verekedés előtt hallott a fiútól. " Ne sértegesd a lányt!" Nem a nevét mondta, nem egy édes becenevet, pusztán csak lányt mondott. Ez is azt bizonyítja, hogy ő csak egy lány neki a sok közül... Ez a gondolat cseppet sem derítette jobb kedvre, sőt, mardosta a kétségbeesés.
Egyszerűen nem tudott ettől a rémisztő gondolattól szabadulni.
Kavargó fejjel ment atlétikára. Úgy gondolta, legalább a sportban levezetheti a feszültséget. Kellően elfáradt az óra végére. Épp végzett az öltözködéssel, és kisétált a folyosóra, amikor Beverly kiabált utána. A lány megállt a félhomályos, hosszú helyiségben, és bevárta a felé trappoló lányt.
  - Jó, hogy megvártál! - szólalt meg kifulladva Bev, s elindult kifelé a lánnyal az udvarra.
  - Mit akarsz? Ha megint Jay-ről akarsz faggatni, nem érdemes. Nem mondok neked semmit, mert nincs semmi olyasmi, amit feltételeztek!
Beverly szemtelenül felnevetett és egy papírcetlit nyomott Melissa kezébe.
  - Tényleg? És ezt mivel magyarázod?
Mel értetlenül meredt a papírra, amin csupán számok sorakoztak.
  - Mi ez?
  - Jay telefonszáma. Azt üzeni, hívd fel, mert valamit nem tudtatok megbeszélni.
A lány tanácstalanul megállt, és a fejét csóválta. Komolyan azt hiszi ez az alak, hogy hívni fogja? Hát ha igen, téved, mert Melissa Thompson nem fut egy fiú után sem, és nem bátorít senkit. Ha akar valamit, keresse meg, nehogy már neki kelljen hívni!
Beverly leolvasta az arcáról a választ.
  - Nem fogod felhívni, igaz?
  - Igaz. - felelte Mel csendesen, de azért a papírt a táskája oldalzsebébe dugta. - Túl sok gondot okoz nekem. Jobb, ha kerülöm!
  - Ne legyél már tök! - szólta le Bev szigorúan. - Az összes lány hanyatt vágná magát, ha megkaparinthatná Jay számát, te meg csak begyűröd a táskádba, és nem akarod felhívni! Néha komolyan azt hiszem, hogy hiányzik egy kereked!
  - Beverly, légy szíves, ne szólj az életembe! Nem bolond vagyok, csak megfontolt! És ha te ennyire oda vagy Jay-ért, talán rá kéne startolnod!
  - Talán meg is teszem! - vágta rá duzzogva Bev, és hosszú lábait gyorsan kapkodva kék tűsarkújában eltipegett.
Melissa durcásan indult haza. Nem Beverly-re haragudott, hanem saját magára. Szabályosan felszólította a suli egyik legszebb csaját, hogy másszon rá arra a pasira, akiért bolondul, csak mert gyáva kezdeni vele. Volt egy olyan érzése, hogy Bevnek tényleg igaza van, és hiányzik egy kereke. Megint eszébe jutott a táskájában lapuló telefonszám. Nagy volt a kísértés, hogy felhívja a srácot, és beolvasson neki, amiért másokkal üzenget, mégsem tette meg. Nem kényszerítheti bele a fiú semmibe, amire Ő még nem áll készen.
És most már határozottan a NEM felé hajlott...

Látogató

Szombat reggel Melissa megengedte magának azt a luxust, hogy tíz óráig aludt. Mire magához tért, az anyja már rég elment a butikba. Félkómásan magára húzott egy fehér szűk pólót, és egy térdig érő, rojtos farmernadrágot. A konyhába ment, kivett a hűtőből egy doboz tejet, beleöntötte kedvenc sárga, napocskás müzlis tálkájába, és gabonapelyhet szórt hozzá. A fehér, modern konyhához tatozott egy magas pult, odaült elé, hogy elfogyassza szokásos reggelijét. Egyedül nem volt kedve a faragott tölgyasztalhoz ülni. Hamar belapátolta az ennivalót, aztán elhatározta, hogy takarítással fogja tölteni az idejét. Visszament a szobájába, ami a nappaliból az első ajtó volt jobbra. Bevetette az ágyát, aztán megigazította az ég kék, fehér hatalmas margarétavirágos ágytakarót. A szobája fala nap sárgára volt mázolva, szerette ezt a meleg és vidám színt. Kicsiny szobája jobb falát beterítette a világosbarna, alacsony szekrénysor, balról terült el az ágya. Az ágy végében állt egy íróasztal, rajta könyvek, lávalámpa és a laptop. Az ágya felett festmény helyett egy nagy parafatábla lógott, arra tűzdelte legkedvesebb emlékeit. Fotók kiskorából, amin leginkább Howie és ő vigyorogtak, képek a tavalyi évből az osztálytársairól, rajzok, ő és az anyja kiskorában, szárított falevelek és virágok, de még egy szarvasbogár is, amit még régebben Howarddal egy erdőtúrán szúrtak gombostűre. A szekrényen leginkább kedvenc könyvei sorakoztak, és régi csecsebecsék, amiktől nem szívesen vált meg. Mikor megunta a nézelődést, elpakolta a székről a ruháit és behajtotta a szekrénybe. Letörölgetett, aztán előhozta anyja szobájából a porszívót. Amikor végzett, a nappaliban is portalanított, aztán fel is porszívózott. Jót tett neki a házimunka, legalább nem gondolkodott. Amikor végzett, még fel is mosott, aztán elégedetten ült le a zöld kanapéra egy csésze kávéval. A konyhában nem szívesen takarított, az az anyja birodalma volt, na nem mintha az egész napos munka miatt sűrűn tartózkodott volna ott. Épp elöblítette a konyhában a csészéjét, amikor arra lett figyelmes, hogy dudálnak. A nappali ablakához sietett, félrehúzta a levendula színű függönyt és kinézett. Nem akart hinni a szemének. Kék sportkocsi állt a ház előtt, benne agy szőke fej virított. Melissát elöntötte a pulykaméreg.
A lány úgy szaladt végig a befüvesített apró udvaron, mint akit puskából lőttek ki. Végigtrappolt a szürke macskakövön, feltépte a félméteres, fehér kiskaput és bosszúsan állt meg a fiú előtt.
Jay szürke pólóban, és napszemüvegben feszített az autóban, pimasz mosollyal fordult a lány felé.
  - Mi a fészkes fenét keresel te itt? - kérdezte a lány villámló szemekkel.
Melissa látta, hogy a szomszédos udvar végében Howie tologatja a fűnyírót, és nem örült, hogy szemtanúja van a mostani jelenetnek, még ha a legjobb barátja, akkor sem.
Jay nemtörődöm stílusában levette a szemüvegét, a kesztyűtartóba csúsztatta, aztán vidáman nézett a lányra.
  - Szia, kicsikém! Én is örülök, hogy látlak!
A lány agyát elöntötte a vörös köd. Harciasan csípőre tette a kezét.
  - Mért jöttél? A drága barátnőid nem érnek rá?
  - Nincsenek barátnőim. És ha más érdekelne, nem lennék itt. Viszont nem ilyen fogadtatást vártam!
A lány nem értette a fiú logikáját. Miért csajozott tegnap ezerrel, ha most itt kötött ki?
  - Tudod, hogy a hangulatváltozásaidtól agylobbot kapok? - kérdezte Mel, és sütött a szeméből a neheztelés. Igen, haragudott a fiúra, de mégis örült, hogy itt van. Hozzá jött, nem Mayához, nem Aliciához, vagy bárki máshoz. Hevesebben kezdett dobogni a szíve a felismeréstől, és a viszontlátás örömétől.
  - Hát te sem maradsz le tőlem, apróság! - Jay lazán kihajolt a kocsiból, és az ajtóra könyökölt.
  - A beceneveket annak köszönhetem, hogy nem tudod megjegyezni a nevem a sok nőismerősöd közül?
  - Buta Melissa, a te neved már álmomban is fújom!
A lány meglepetten hőkölt hátra. A fiú egyszerre bókolt, és sértegette.
  - Vajon, mért nem tudok hinni neked... - rázta a fejét a lány elkeseredve.
  - Figyelj, én kedvellek, te is egem, nem tudom, mi az akadálya, hogy néha találkozzunk.
  - Talán a többi barátnőd? - kérdezte a lány merészen. Muszáj volt kimondania, amit gondol, akkor is, ha ezzel elárulja, hogy féltékeny, és rosszul esett neki a tegnapi viselkedése. - Nem tudom, hogy tetszene Aliciának, ha megtudná, hogy velem is találkozgatsz.
  - Marhára nem érdekel Alicia! Nem járunk. - felelte Jay ingerülten, aztán az imádni való vigyorát vetette be a lány ellen. - Ő, és a tegnapi összes csaj csak lecke volt neked!
  - Lecke? Nekem? Nem bírlak követni!
  - Csak akkor válaszolok, ha eljössz velem csavarogni!
Melissa az indulat hevében szívesen képen törölte volna ezt a minden hájjal megkent ördögfiókát, amiért ide jön, feldúlja, zsarolja, célozgat és rákényszeríti az akaratát. Tudta, hogy a kíváncsisága, és a belső késztetés, hogy vele legyen, erősebb lesz nála. Sóhajtva fújta ki a levegőt.
  - Oké, elvihetsz ebédelni, mert ma még alig ettem!
  - Akkor pattanj be! - Jay szeme elégedetten csillogott.
  - Beszaladok egy pulcsiért, és hagyok üzenetet anyámnak. - közölte még a lány, aztán berohant a házba.
Howard elégedetten figyelte, hogy Mel veszekszik az űrpilótával. Amikor még faképnél is hagyta, diadal töltötte el a szívét. Büszke volt a lányra, amiért elhessegette a Casanovát.
Melissa lekapta piros, gombos kardigánját a fogasról, és mire a konyhába ért magára is cibálta. Tudta, hogy huzatos a nyitott kocsiban a levegő, nem akart fagyoskodni. A hűtő tetejéről felkapta a kis jegyzetfüzetet és egy tollat. Az asztal sarkának támaszkodva üzenetet írt az anyjának.
Elmentem - a toll megállt a kezében, azt mégsem írhatta, hogy elment kocsikázni egy pasival, akit egy hete ismer és lehengerelte, így maradt a kegyes hazugság. - a haverokkal a városba kajálni. Estére jövök! Puszi! 
Az üzentet feltűzte a hűtő elejére egy méhecskés hűtőmágnessel, aztán bezárta a házat, az ablakban a cserepes virág alá rejtette a kulcsot. Megkerülte a kék csodaautót, és bevágódott Jay mellé.
  - Mehetünk is.
Howard sóbálvánnyá dermedve figyelte, ahogy Melissa bevágódik a kocsiba, majd az Aston Martin elgurul. Nem értette, miért dől be a lány állandóan ennek a csajozógépnek. Nem látja, hogy csak ki akarja használni? A fiú dühösen leállította fűnyírót és belerúgott. Jay Amstrongnak egyszerűen nincs joga hozzá, hogy elvegye tőle élete legnagyobb kincsét!
Melissa hallgatagon ült Jay mellett. Élvezte a száguldást és, hogy lobog a haja a szélben. Jay visszatette a napszemüvegét, így Melt bosszantotta, hogy nem látja, mikor figyeli az utat, és mikor lesi őt.
  - Nem messze van egy hangulatos pékség, beülhetnénk oda. Megfelel?
  - Meg. - válaszolta a lány foghegyről.
Jay nevetve lejjebb húzta a szeméről az orrára a szemüveget, hogy a lányra tudjon pillantani, de már vissza is fordult, és megint két kézzel ragadta meg a kormányt.
  - Most tényleg ilyen durcis leszel?
  - Nincs rá okom talán?
  - Nincs! Jó az idő, velem vagy. Mi kell még?
Melissa megint haragosan nézett a sofőrre, és ingerülten hátraigazította arcában csapódó tincseit.
  - Neked talán egy alapos fejbekólintás, nekem meg egy jó könyv otthon a kanapén henyélve.
  - Jaj, ne játsszuk már meg magunkat! - Jay a hátsó ülésre hajította a szemüvegét. Kéjes pillantást vetett Melissára. - Mindketten tudjuk, hogy bejövök neked, ezért ülsz mellettem!
Melissa arcába szökött a vér. Dühösen csapott maga mellett az ülés szélére.
  - Nem is igaz! Ne legyen már ekkora egód!
  - Ez nem arról szól! Van szemem, igenis dühöngtél magadban, amikor tegnap a felvonulást rendeztem a pipikkel!
Honnan tudja, mikor felém se nézett egész nap? - akadt ki a lány. - Vagy én nem vettem észre, hogy titkon figyel, vagy valaki besúgta neki?!
  - Ha nem akarod, hogy hirtelen haragomban megfojtsalak, és karambolozzunk, jobb ha nem bosszantasz! - bújt ki a válasz alól a lány.
  - Kis harcias! - nevetett megint a fiú. - Most még megmenekültél, de két perc és odaérünk a falatozóba, ott aztán alaposan kifaggatlak!
Nemsokára bementek a sütödébe. A fiú kérdezte Meltől, hogy mit enne, de az csak megvonta a vállát, már nem is volt éhes. A lány hűvössége nem vette el Jay kedvét, kért négy frissen sütött csokis kiflit. Papírtányérra tetette és intett a lánynak, hogy üljenek ki a bolt előtti kis teraszra.
Nemsokára már kint ültek a fehér műanyag székeken, egy kék napernyő alatt. A lány még odakint is érezte a mennyei illatokat, ami kiszivárgott a boltból. Az íncsiklandozó kiflik csak levették a lábáról, elfogadta, amit a fiú elé tolt egy szalvétán. Némán ettek, mint legutóbb a parkban. Melissa zavartalanul legeltette a szemét a fiú markáns arcán, arcába lógó aranyszőke haján, a fülében a két ezüstkarikán, vagy éppen jellegzetes orrán. Látott már nála ezerszer helyesebb pasikat, mégis volt valami megnyerő, komisz és ellenállhatatlan Jay Amstrongban.
  - Tetszik, amit látsz? - kérdezte vigyorogva a fiú.
  - Jaj, Jay! Muszáj állandóan zavarba hoznod és cikizned?
  - Nem, de nagyon élvezem.
  - Príma. Akkor ha már témánál vagyunk, elárulnád mire céloztál induláskor? Mit jelentsen az, hogy csapdát állítottál nekem?
Melissa már befejezte az evést, felkönyökölt az asztalra, és a két tenyerébe temette az arcát.
  - Az egész műsort azért csináltam, hogy megmutassam, milyen könnyen találok helyetted mást, ha akarok. Reméltem, hogy féltékeny leszel.
  - Ezt a baromságot! - ráncolta a homlokát Melissa. - Ilyen bolondságokat is csak a pasik képesek kitalálni! Arra nem gondoltál, hogy az ellenkezőjét éred el? Azzal, hogy enyelegtél fűvel-fával, csak kiábrándítottál magadból! Csak azt bizonyítottad be, hogy egy megbízhatatlan, csapodár alak vagy!
Jay félrebillentett fejjel, mindentudó vigyorral nézett a lányra.
  - Ez úgy hangzott, mintha belém zúgtál volna és csalódást okoztam volna.
  - Dehogy zúgtam beléd! - csapott az asztalra dühösen, vörös arccal Mel. - Ha Howie, vagy Will viselkedne így, akkor is elgondolkodnék, érdemes-e velük barátkozni. Nincs szükségem zűrös pasikra a baráti körömben.
  - Mese, mese habbal! - csóválta a fejét a fiú. - Gyere, lépjünk innen, itt nem gyújthatok rá.
Melissa nem akarta azt játszani, mint eddig, tehát nem tiltakozott. Szó nélkül felállt, és követte a fiút a kocsihoz. Vége a színlelésnek, vele megy, mert vele akar lenni.
Mikor elindultak és az autóval megint a Crissy Fild Park mellett suhantak el, Melissa azt gondolta, nem túl kreatív Jay, ha ugyanoda viszi, de aztán túlmentek és már a Crissy Fild East Beach homokos öböl partján suhantak. Melissa élvezte az utazást, és nem bánta, hogy a fiú a cigizésre és az útra figyel. Nemsokára átkanyarodtak a San Francisco Bay Trailre és a Yacht Rd után Jay leállította a kocsit. Kiszállt, felhúzta a kocsitetőt, és lezárta a járművet. Intett a lánynak, hogy kövesse. Lesétáltak egy domboldalon, és a fiú egyszerűen leült a földre. Melissa bizonytalankodva ült mellé.
  - És ha beleülök egy hangyabolyba? - kérdezte a lány finnyáskodva.
  - Nyugi, élvezettel leszedem rólad az összes jószágot, ami rád mászik. - kacsintott a fiú. - Ne kényeskedj, élvezd a kilátást!
Melissa boldogan eleget tett a kérésnek. Átölelte a két felhúzott térdét, és sóhajtva nézett maga elé. A kilátás tagadhatatlanul csodálatos volt. Innen az öböl egész szakaszát be lehetett látni. A kristálytiszta, napsütéstől csillogó víz lélegzetelállítóan kék volt, s előttük az öbölben ott sorakoztok a fehér jachtok, kisebb hajók és motorcsónakok. A vízíjárművek úgy sorakoztak az öbölben, mint a parkolóban az autók, csak még szebbek voltak a kék vízen a fehér úszóalkalmatosságok. Melissát átjárta a nyugalom.
  - Látod, én idejárok, ha nyugi kell. Ez a hely nekem olyan, mint neked a Golden Gate lábánál a kis domb.
  - Csodálatos itt. - ismerte el Mel, és teleszívta a tüdejét a friss, sós levegővel.
  - Igen, de kellemesebb veled, mint egyedül. - mosolygott Jay, és hátradőlt. Lefeküdt a földre, és a kék eget figyelte.
Melissa legalább zavartalanul gyönyörködhetett a fiú vonzó arcában. Késztetést érzett, hogy megérintse a haját, vagy az arcát, de visszafogta bizsergő kezét. Félt lépéseket tenni a fiú felé.
  - Jay... miért jó neked, hogy itt vagyok veled?
  - Nem is tudom. - mosolygott a fiú, és felkönyökölt, úgy támasztotta meg a fejét. Melissa félig-meddig felé fordult, hogy a szemébe tudjon nézni. - Valahogy megnyugtat a jelenléted. Melletted nem kell játszanom az agyam, önmagam lehetek. Viszont benne van a pakliban, hogy nem jön be a személyiségem, de valahogy ezt sem hiszem, mert akkor nem lennél itt velem.
  - Nem tudom, mit akarok tőled. - vallotta be a lány csendesen.
  - Akkor már ketten vagyunk ezzel. Gyere, sétáljunk végig a parton! - Jay felugrott és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse a lányt.
Melissa minden fenntartás nélkül kulcsolta a kezét a fiúéra és hagyta, hogy felrántsa. Jóleső bizsergés szaladt végig rajta. Jay el sem engedte a kezét. Finoman szorította, úgy vezette a lányt az út mentén a homokos parton.
  - Muszáj a kezemet fogdosnod?  - kérdezte Mel, de erőfeszítést sem tett, hogy kiszabaduljon.
  - Lazíts, Melissa! Ennyitől még nem áll fel a farkam, nyugi! - vigyorgott a fiú, és még azért is összefonta az ujjaikat.
Mel a szabad, jobb kezével vállon csapta a fiút.
  - A francba már veled, Jay! Ne beszélj disznóságokat!
  - Ez nem az. Puszta ténymegállapítás volt. - hirtelen elkapta a lány derekát, és magához szorította. - Ha ki akarnék kezdeni veled, akkor valami ilyesmit tennék... - Jay csípőtől lefelé a lányhoz préselte magát, s Melissa ettől levegő után kapkodott. A srác testéből melegség és erő sugárzott.
Ijedten eltolta magától a fiút. Megint csak a kezük ért össze.
  - Jay... én még mindig nem tartok ott, hogy tovább lépjünk. Félek, hogy ha engedek neked, tönkre vágsz, kihasználsz, összetöröd a szívem, meg egyéb ilyen apróságok.
  - Miből gondolod, hogy ilyet tennék? - kérdezte a fiú komoly képpel, és gyengéd erőszakkal kényszerítette a lányt, hogy tovább sétáljanak.
  - Talán megérzés. Meg aztán a viselkedésed is erre mutat, hisz csajozol ezerrel, önpusztító életmódot fojtatsz, és mindent megteszel, hogy befűzd az agyam. Ha nem csak egy kalandnak kellenék, akkor elfogadnád, hogy túl gyors vagy nekem.
  - Ezért nem engedsz közelebb magadhoz?
  - Igen. - ismerte be Melissa, és nagyot nyert. Beszéd közben a vízen sorakozó jachtokat nézte. Könnyebb volt úgy kimondani a félelmeit, ha nem nézett a fiúra. - Nem tűnsz túl megbízhatónak, zavar a nagy csajozgatásod. Ha valaki velem akar lenni, elvárom, hogy én legyek neki a legfontosabb, és ne csak akkor jussak eszébe, amikor éppen nem ér rá a többi bige. Vagy csak mert unatkozol, és vagyok olyan bolond, hogy veled lógjak.
  - Ha ez megvigasztal, szívesebben vagyok veled, mint bárki mással.
Melissának jól esett a kijelentés, de ennyi nem volt elég. Még mindig bizonytalan volt a fiúval kapcsolatban, és semmit se tisztáztak. Több kell egy "szívesen vagyok veled"-nél ahhoz, hogy neki merje adni a szívét. Mert annyira buta azért nem volt, hogy azt gondolja, ez a nagymenő csak barátkozni akar vele.
  - Én is veled, de kell egy kis idő, amíg eldöntöm, megérdemled-e a bizalmamat.
  - A múltkor is ilyesmit mondtál, de sajnos nem vagyok valami türelmes. Én mindent akarok, és azonnal. - mosolygott a fiú, és megállította a lányt. Áthatóan nézett a szemébe.
  - Akkor, csak sajnálni tudlak. Ha nem bírsz várni, míg eldöntöm, mit akarok, akkor nincs is értelme, hogy belekezdjünk bármibe is. Lehet, hogy saját magamat ismétlem, de meg kell értened, hogy nem szeretek hirtelen dönteni.
  - Jaj, te lány! Pedig a hirtelen és merész ötletek mindig a legjobbak.
  - Neked talán, de én másképp működök. - Melissának nehezére esett kimondani, amit gondolt. A fiú kezének érintése sem könnyítette meg a dolgát, mert minden idegszálával érzékelte, hogy talán már most is túl közel engedte magához.
  - Jól van. - bólintott a fiú. Felemelte szabad kezét és gyengéden megsimogatta a lány bársonyos bőrét az arccsontján. - Hajlandó vagyok adni neked egy kis időt. De csak egy icipicit. Nem fogok rád erőltetni semmit. Kivárom, míg belém szeretsz, mert belém fogsz, az holtbiztos! Úgy hiszem, megéri várni. És mindent elkövetek, hogy bebizonyítsam, fele annyira sem vagyok olyan rossz, mint gondolod.
A beléd szeretni szavaktól Melissa kissé megijedt, de végül nem szólt rá semmit, mert gyerekes lett volna tiltakozni, amikor mindketten tudták, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége.
  - Akkor hajrá! - mosolygott Mel, és megkönnyebbült, hogy végre nyíltan megbeszélték kusza érzéseiket. Bár a fiú saját érzéseiről nem beszélt, úgy gondolta, egyelőre be kell érnie ennyivel.
Ha nagyon firtatja a témát, még elárulja magát, hogy egyéb vágya sincs, minthogy Jay Amstrong mindenkinél jobban szeresse őt... csakis Őt.
  - Menjünk tovább! - javasolta a srác. Úgy látszik, ő is lezártnak tekintette a témát. Gyors léptekkel elindult, maga után húzva Melissát.
Pár métert mentek csak, a fiú megtorpant egy több, mint hat méter hosszú, két és fél méter széles, modern, fehér motorcsónak előtt. A hatalmas csónak korlátja oda volt lakatolva a rakpart egyik vasoszlopához. Jay könnyedén a víz széléhez merészkedett, felugrott a hajóorra, onnan pedig a vezetőszékben kötött ki a műszerfal előtt.
Melissa megütközve nézett rá.
  - Mit csinálsz?
  - Elkötöm a csónakot. Kedvem támadt a vízen suhanni, és magam mögött hagyni a nagyvárost.
  - Te meghibbantál?  Kocsi lopás után a hajó a következő? És még engem is bele akarsz rángatni? Ha így akarsz bevágódni nálam, már most megmondhatom, hogy ez nem fog bejönni. Kicsit se leszel vonzóbb, ha ellopsz nekem egy hajót!
Jay csak nevetett, és visszaugrott a hajóorra, a kezét nyújtotta a lánynak. Az arcáról vidámság tükröződött.
  - Gyere már, te aggódó méregzsák! Van kulcsom a csónakhoz. Az apámé.
  Melissa torkára forrt a szó. Nem tudta, hogy a doktorok olyan jól keresnek, hogy megengedhetnek maguknak saját kishajót. Úgy mérte végig a motorcsónakot, mintha sose látott volna ilyet. A hajóorron napozó volt kialakítva, masszív rozsdamentes acél korláttal. A farrészben a vezetőülés mögött L alakú ülő biztosította az utasok kényelmét. Közelebb lépett, és azt is megfigyelte, hogy ez nem csak egy egyszerű csónak, mert a V alakú orr alatt pihenőkabin is volt.
  - Ez neked csónak? Ez egy úszó lakókocsi! Egy frászt fogom hagyni, hogy kivigyél a nyílt vízre, és rám vesd magad, ahol senki sem lát!
Jay megint csak nevetett. Arcát elöntötte a Melissa szívét megdobogtató, imádni való mosoly.
  - Drágám, ha akarnám itt is rád vetném magam, nem zavarna, ki lát és ki nem.  Gyere már! Jó móka lesz, ne kéresd magad! Lissa már türelmetlen.
  - Ki az a Lissa?
  - Így hívják a csónakot. Na, adod a kezed, vagy menjek fel, és vegyelek a hátamra?
Melissa megadta magát. Tudta, hogy a fiú beváltja a fenyegetését, ha nem megy vele önként.
Kinyújtotta a kezét, és Jay egy erőteljes mozdulattal a fedélzetre húzta. Imbolygott alattuk a csónak, Mel félt, hogy bármelyik percben elesik, de szerencsére Jay karjának köszönhetően megtartotta az egyensúlyát.
  - Kapaszkodj a korlátba! - javasolta a fiú. Látszott rajta, hogy nem először van a csónakban. Ügyesen kioldott a biztonsági lakatokat, aztán a lány mellé lépett.
  - Gyere, mássz be a pilótafülkébe. Nem akarom, hogy a hajóorrban gubbassz! Mellettem a helyed.
Mire Melissa egyáltalán felfogta a fiú szavait, és belegondolt, hogy egy vadidegennel készül kihajózni, Jay már a fülkében volt. Segített a lánynak, így Melissa csak mellette kötött ki. A fiú máris szakértőként ide-oda nyomkodott a műszerfalon.
  - Remélem, nem vagy tengeribeteg.
  - Jókor jut eszedbe! - nevetett a lány, de a végén kiabálni kellett, mert a csónak motorja felbőgött.
Hamar kievickéltek a nyílt vízre. A csónak gyorsan siklott a vízen. Melissa élvezte a gondatlan szabadság ízét. Alattuk és fölöttük minden tiszta kék volt, és felszabadultan adta át magát a mámorító száguldásnak. Olyan érzése volt, mintha a semmibe suhannának, hisz a szeme előtt a távolban összeolvadt az ég és az öböl kékje.
  - Na, jobb mint kocsikázni? - kérdezte a fiú a motorbúgás miatt kicsit emeltebb hangon.
   - Ó, igen, százszor! - lelkesedett a lány. Észre sem vette, hogy izgalmában a fiú karját szorongatja. Jay kormányozott, és kedvtelő pillantást vetett Melre. Örült, hogy boldognak látja a lányt.
  - Akkor máskor is hajózhatunk. Talán egy hétvégén elmehetünk valahová kettesben.
Melissa torkában gombóc keletkezett. Elengedte Jay karját, és a horizontot figyelte. Az előbbi kijelentés csak azt jelenthette, hogy a fiúnak hosszabb távú tervei vannak vele. Örülnie kéne, mégis inkább pánik fogta el.
  - Talán... majd egyszer. - válaszolta a lány bizonytalanul.
Jó darabig némán suhantak a vízen. Amikor a part már olyan távol volt, hogy csak egy elmosódott szürke foltnak tűnt minden, Jay leállította a csónakot. A lány megrettent, de bátran, pajkos pillantást vetett a fiúra.
  - Most jön az a rész, amikor letuszkolsz a kabinba és megerőszakolsz?
 Jay felszabadultan nevetett. Tetszett neki a lány szókimondása. Égett a vágytól, hogy kibillentse a magabiztosságából, és zavarba hozza.
  - Mindketten tudjuk, hogy nem lenne szükség erőszakra. - kacsintott Jay.
A lány mérgében a fiú mellkasára csapott. Jay elkapta a karját és felhúzta a hajóorrba. Leültek a kialakított napozó fedélzetre egymás mellé.
  - Olyan jó itt. Nagyon megnyugtató érzés. - jegyezte meg a lány, és arcát a nap felé fordítva élvezte a természet csendjét, és a nap melengető sugarait.
  - Igen. Az ember rájön, milyen kicsi is a világhoz képest.
Sokáig ültek meghitt hallgatásba burkolózva. Melissa nem tudta, mit kellene mondania és a békét sem akarta lerombolni.
  - Csónakáztál már máskor is? - kérdezte hirtelen a fiú, és érdeklődve pillantott a lányra.
   - Ha nem számoljuk az általános iskolás hajókirándulásomat, akkor nem.
  - Nagyszerű. - Jay a lány mellé csúszott. Felsőteste szinte centiméterekre került a lányétól. Térde összeért a lányéval. - Én akarok az első lenni neked mindenben.
A lány úgy érezte, marja a torkát a sós, meleg levegő. Megriadt a szavak értelmétől, a fiú közelségétől és a tudattól, hogy kettesben vannak, szinte a semmi közepén. Nem attól félt, hogy a fiú olyat tesz, amit nem akar, hanem attól, hogy nem tudna nemet mondani neki. Jay Amstrong már ott volt a szívében, a gondolataiban, és nem tudott elszakadni tőle. Oly közel volt hozzá, hogy semmibe nem telne átölelni a nyakát, vagy csókot nyomni félmosolyos szájára, de képtelen volt bármit is tenni. Lebénította a felismerés, hogy túlságosan kötődik a fiúhoz.
Jay felemelte a kezét, megsimogatta a lány arcát. Ujjai puhán érintették meg a bőrét, mintha csak pihe érintette volna, gerincén mégis végigfutott egy forró, bizsergető érzés. Melissa agyában megszólalt a vészcsengő, zavartan hátrébb csúszott néhány centit. A fiú vette az adást, leejtette a kezét és csalódottan nézett Melre.
  - Sosem foglak kiismerni, Melissa! A szemed az előbb annyi mindent ígért, aztán a következő pillanatban az agyad és a tested már mást akart. Ne félj tőlem, nem vagyok szörnyeteg!
  - Tudom, csak... - Mel nem tudta megmagyarázni, mi zajlik le benne. Zavarodottan, és könyörögve nézett a kék szempárba. Némán könyörgött, hogy hagyja békén, maga sem érti a káoszt, ami a fejében és a szívében zajlik. Ha most enged a fiúnak, örökre elveszett. Nem akarta ilyen rövid ismeretség után kiszolgáltatni magát neki, hisz nem is ismeri.
  - Hagyjuk! - legyintett a fiú. Gyorsan témát váltott. - Haragszol rám, amiért Aliciával flörtöltem? Ha igen, többet nem teszem. Lerázom a csajt.
  - Nem haragszom, nem tudok! - vallotta be Melissa szemlesütve.
Jay köszönetképpen homlokon csókolta a lányt, aztán mintha mi sem történt volna, előkotorta nadrágja zsebéből a cigijét és rágyújtott.
Melissa nem találta a helyét. Kínosan feszengett. Nyoma sem volt a kezdeti békességnek, mert a levegőben ott vibrált a feszültség, amit a ki nem mondott szavak, és a visszafojtott tettek az elviselhetetlenségig fokoztak. Legszívesebben elmenekült volna, de nem volt hová. A vízbe csak nem ugorhatott, pedig nagy volt a kísértés. Borzasztó volt ez a feszült várakozás, és tehetetlenség. Görcsösen helyre akarta hozni az elrontott hangulatot.
  - Nem is tudtam, hogy a Vöröskereszt olyan jól fizet, hogy apukád megengedhet magának egy ilyen hajót.
Jay megint nevetett, és ez megnyugtatta a lányt.
  - Mondtam már, hogy ez nem hajó. Csak egy luxus motorcsónak. De természetesen nem az orvosi keresetéből vette a csónakot. Hét éve meghalt a nagyapám, aki szállodai részvényeket hagyott apámra. Rászakadt egy gazdag vállalkozás. Apám persze nem az az irodában ülő típus, így mással kezelteti a vagyont. A gyógyítás az élete, a világot járja, és nincsenek anyagi gondjaink. Nem is értem, minek neki ez a csónak, amikor szinte alig használja. Talán pillanatnyi elmezavar volt, hogy megvette Lissát.
  - Ő nevezte el anyukádról? Vagy...
  - Nem, azt mondta már ez volt a neve, amikor megvette, mégis megszállottja volt, amikor megkaparintotta. Nekem mindig úgy tűnt, hogy valójában mégis valaki fontos lehet ez a Lissa. Talán egy soha el nem felejtett szerető...
  - Biztos hiányzik neked apukád. Milyen sűrűn látod?
  - Szerencsés esetben háromhavonta, de volt olyan is, hogy egy évben egyszer. Attól függ mikor, merre van kiküldetésben.
  - Én szörnyen magányos lennék, ha ritkán találkoznék anyukámmal.
  - Meg lehet szokni, és az sem hátrány, hogy a magam ura vagyok.
A kezdeti feszültség elpárolgott, végre megint nyugodtan tudtak beszélgetni. Sokáig csak ültek, és kiöntötték egymásnak a szívüket. Mel mesélt anyja barátjáról, és küzdelméről a butik felvirágoztatásával kapcsolatban, meg arról, mennyire hiányzott az életéből az apai szeretet. Jay is megnyílt, beszélt a nénikéjével való rossz viszonyáról, arról, hogy keveredett rossz társaságba, azok közé, akik rábeszélték az autólopásra. Kiderült, hogy a fiú úgy szakította meg a barátságát azokkal a kétes alakokkal, hogy leültették őket, őt szerencsésen elengedték, mert feladta a bűnösöket. A testvéréről nem sokat beszélt, nem lehetett túl szoros a kapcsolatuk. Mel ekkor bevallotta, hogy ő mindig szeretett volna egy testvért, de sajnos nem adatott meg neki. Kiskorában mindig volt egy képzeletbeli bátyja. Jay nem nevette ki ezért, megértette. Ő, akinek hiába volt gazdag apja, pótmamája és féltestvére, nagyon is tisztában volt vele, milyen magányosan és mellőzve felnőni. Azt is megértette, hogy a lány a szomszéd fiú mellett találta meg a hiányzó szeretetet. Bár neki is lett volna egy igazi barátja, aki tűzön-vízen át kitart mellette. Annyira belefeledtek a lelkizésbe, hogy azt vették észre, hogy lemegy a nap. Elragadtatva figyelték, hogy vált át az ég színe kékből rózsaszínbe, majd narancssárgába. Lenyűgöző volt a csónakban himbálózva megfigyelni ezt a természeti csodát.
Mikor az ég alja elszürkült és felragyogott a hold, Melissa megkérte a fiút, hogy vigye haza. Nem szívesen vált el Jay-től, de nem akarta, hogy az anyja aggódjon érte, főleg, hogy a telefonja sem volt nála, hogy megnyugtassa. Melissa szinte szótlanul bóbiskolt hazáig. Még a kivilágított város fényei és a narancsos Golden Gate sem kötötte le. A tudat, hogy közelebb került a fiúhoz, anélkül, hogy bármit is tettek volna, megrészegítette. Abba ringatta magát, hogy ha csak kalandot keresne, nem avatná be a féltett titkaiba. Sajnos, túl hamar hazaértek. Az óvatosság kedvéért megkérte a fiút, hogy Howie-ék háza előtt tegye ki. Nem akarta, hogy az anyja meglássa, ahogy egy idegen kocsiból száll ki. Arccsókkal búcsúztak egymástól, de Melissa határozottan érezte, hogy ez már nem lesz neki elég hosszútávon. Már rég többet érez puszta barátságnál...

 


 

Féltékenység

Másnap reggel Melissa olyasmit tett, amit szinte soha. Nagy gonddal készülődött az iskolába. Egy tucat felsőt, és nadrágot hajított félre, mert egyiket sem találta megfelelőnek. Valami belső késztetést érzett, hogy csinos cuccot válasszon, mert jól akart kinézni. Végül egy fekete felsőre esett a választása, ami hosszított fazonú volt, és az aljára ugyanabból az anyagból fodrok voltak varrva, mint egy kis szoknya. Ehhez egy fehér farmer halásznadrágot választott, és fekete, bokrétás balerinacipőt. A haját kifésülte, addig kefélte míg csillogva omlott a vállára, aztán hirtelen ötletből vezérelve kent némi púdert az arcára, és egy kis szájfényt az ajkára. Feltúrta az ékszeres dobozát is. Megtalálta a fehér borsó nagyságú két kis gömb alakú fülbevalóját és felvette. Magára kapott egy szürke, gombos kardigánt, és már indult is a suliba. Közben megpróbált nem arra gondolni, hogy Jay-nek bármi köze lett volna ahhoz, hogy ma szép akart lenni.
Howard már várta. A fiú zöld ingben, piros pólóban és bő, deszkás gatyában, lazán állt zsebre dugott kézzel egy nagy fa alatt. Szőkés barna haja az égnek meredezett, a szeme alatt karikák virítottak, ami annak a jele volt, hogy megint nem aludta ki magát. Ahogy végigmérte a lányt, zöld szeme felcsillant.
  - Jó reggelt! Milyen csinos ma valaki!
A lány szerényen lesütötte a szemét, de közben bosszantotta, hogy haverjának feltűnt, másképp öltözött. Ennyire feltűnő a változás?
  - Ühm... köszi. Anyám lassan megfertőz a divathóbortjával. - vágta rá a lány gyorsan.
  - Nem baj, jól áll. Igaz, bármit veszel fel, te mindig csinos vagy.
Elindultak a járdán. Az utca még néptelen volt, csak néha-néha húzott el mellettük egy autó.
  - Elég álmos fejed van. Megint harcoltál valamelyik játékkal egész este? - kérdezte Mel séta közben. Remélte, hogy visszarázódnak a régi kerékvágásba, és megint fesztelenül élvezheti kedvenc barátja társaságát.
  - Nem. Most tankháborút folytattam. Hajnal háromkor feküdtem le. - felelte a fiú, és hogy ezt bebizonyítsa megdörzsölte vöröslő szemét és nagyot ásított.
  - Jó ég! Nem is értem, hogy bírod ki a napokat!
  - Nehezen, de majd alszok biokémia órán. - mosolygott a fiú, aztán érdeklődve méregette Mel arcát. - De ha már itt tartunk, a smink alatt te is elég elgyötört vagy. Csak nem az asztronauta keseríti meg az életed?
Melissa megütközve nézett barátja szemébe. Gondolhatta volna, hogy Howard túl jól ismeri, és átlát rajta. Őt nem tudja becsapni, és jelenleg nem is akarta.
  - Nem, már nem. Tegnap visszautasítottam Jay-t.
Howard meglepetten pislogott. Oldalról nézett a lány oly gyönyörű és kedves arcára. Látta, hogy nem szívesen beszél erről a témáról, és bántja a dolog, de örült, hogy a bizalmába fogatta.
  - Hogyhogy? Én azt hittem, oda vagy a srácért. - kérdezte Howard óvatosan.
Melissa reménytelenül sóhajtott.
  - Talán imponált, hogy egy ilyen jó pasi érdeklődik irántam, de hosszú tépelődés után beláttam, hogy csak bajt hozna rám. Jay Amstrong nem hozzám való. Nem hiszem, hogy érdemes lenne beleszeretnem.
Howie nagyon örült. Úgy gondolta, ez élete legszebb napja. A riválisa leírta magát Melissa előtt, és ez boldogsággal töltötte el a szívét. Talán lesz még alkalma, hogy megmutassa a lánynak, ő az, aki igazán szereti. Úgy érezte, a szerencse megint mellé pártolt. Ha Melissa végleg kiábrándult abból a hólyagból, minden a régi lehet, sőt, lassan elhinthetné, mit is érez ő iránta lassan tíz éve.
  - Ha érdekel a szerény véleményem, az a fickó nem őszinte, csak le akar fektetni, mint a legtöbb idióta és lelépne, ha megunna.
  - Magam is erre a következtetésre jutottam. - vágta rá Melissa, de fájt kimondani, hisz a szíve mélyén reménykedett benne, hogy Jay más, és bebizonyítja neki, hogy nem olyan, mint amilyennek mindenki gondolja. - De hagyjuk is a témát! Mesélj valami érdekeset!
A suliig celeb híreket és a legújabb mozifilmeket pletykálták ki. Mel örült, hogy az élete visszazökkent a régi kerékvágásba. Mostanában ritkán beszélgettek fesztelenül Howarddal, és már nagyon hiányzott neki.
A Robert Jordanben már nagy volt a nyüzsgés, mire odaértek. Sokan gyülekeztek az udvaron kisebb-nagyobb csoportokban, és a folyosón is nagy volt a jövés-menés.
Mel, Sona, Howard, Oliver és Brenda a biokémia terem előtt várták, hogy becsengessenek.
A két fiú nagy hangon vitázott valami videojátékon, Sona meg Brenda a tegnapi biliárdozást beszélték ki a saját szemszögüket vázolva. Melissa nem akart egyik beszélgetésbe sem belefolyni, így unottan figyelte az emeletre, és az udvarra tolongó diáktársait.
Majd megütötte a guta, amikor megpillantotta Jay-t. A fiú szürke farmer hatású inget viselt, ami a mellkasán félig nyitva volt, és térdén szakadt fekete farmert. A fején fekete divatos kalap virított. A mellkasán és a térdén kivillantak a tetkók, de nem ez vágta mellbe Melissát, hanem, az, hogy egy alacsony, szőke, göndörödő hajú csajt ölelgetett. A fiú kacarászva terelte kifelé az udvarra a kék miniruhás lányt. Úgy nézett a csajra, mintha minimum egy istennőt tartana a karjában, s Mel ettől féktelen haragra gerjedt. Naná, hogy Jay Amstrong nem csak neki tartogatja a legszexibb mosolyait. Úgy látszik, a fiú nem hazudott, tényleg nem vár rá. Melissa sajgó fájdalmat érzett a szívében, de úgy gondolta, megérdemli, hisz ő kosarazta ki.
Mégis határozottan érezte, hogy féltékeny, és ez nagyon nyomasztó érzés volt.
Ne légy ostoba! - gondolta elkeseredetten. - Úgy kell neked! Szenvedj csak, mert hülye vagy! 
Épp jókor csengettek be és érkezett meg a tanár, hogy beterelje a tanulókat a terembe. Így Melissa nem ostorozta tovább magát.
Matekon Mel Brenda mellett ült, és mivel szabad foglalkozás volt, a munkafüzetből oldottak meg feladatokat. Unta magát, ezért úgy döntött, beszélgetni fog a csinos, piros atlétás és fekete nadrágos lánnyal, bár nem tudta, milyen témát hozzon fel.
  - Hogy tetszett a Black Hook? - kérdezte végül barátságosan.
  - Ó, elég klassz hely. Jól éreztem magam. Nem is tudtam, hogy ez a Will ilyen jó fej. Amikor Beverly-ékkel biliárdoztunk, olyan vicces és laza volt. - a szőkeség zavartan piszkálta a haját. - Bevallom, hogy egy kicsit beleestem.
Melissa meglepetten kapta fel a fejét. Brenda és Will egy éve koptatják vele a padokat, és eddig nem mutattak érdeklődést egymás iránt, de Mel el tudta képzelni őket együtt.
  - Szép párt alkotnátok!
  - Úgy gondolod? - kérdezte Brenda pironkodva, és szégyellősen lesütötte barna szemét. - Viszont félek, hogy nem nagyon vett észre. Mondd csak... te sűrűn lógsz vele... - a lány zavartan dadogott, látszott rajta, hogy nem találja a szavakat. - nem lehet, hogy bejön neki Beverly? Mi van, ha titkon a ciklonba szerelmes?
  - Nem, azt nem hiszem. - rázta a fejét Melissa. - Will elvan vele, de kizárt, hogy másképp nézne rá, azt már kiszúrtam volna. Bev meg csak kihasználja a fiút, tetszik neki, hogy ide-oda furikázza, de csak ennyi. Ismerhetnéd Beverly-t. Ő nagyobb halakra pályázik.
  - Akkor, mit mondasz? Érdemes lenne ráhajtanom Willre? - kérdezte bizonytalanul a kis szőke.
  - Szerintem igen. Ha belegondolok, remekül összeillenétek. - küldött biztató mosolyt a másiknak Mel.
  - Oké, akkor mindet el fogok követni, hogy felfigyeljen rám. - Brenda hirtelen elhallgatott, aztán kíváncsi tekintettel mérte végig padtársát. - Látom, te is ezen ügyködsz!
  - Mi? - vágott értetlen fejet Melissa, de érezte, hogy árulkodóan elpirul.
  - Hát nem Jay Amstrong miatt csípted ki magad?
  - Nem! Határozottan nem! Ehhez volt kedvem ma reggel. - tagadta Melissa idegesen, de reszelős hangja igencsak elárulta.
  - Melissa Thompson, tudod, hogy nem szoktam beleszólni a dolgaidba, de most muszáj kimondani, amit gondolok. Látom, min mész keresztül, mióta az új fiú megérkezett a sulinkba! Igenis oda vagy érte, és abból, amit tegnap láttam, ő is akar tőled valamit!
Melissa kínlódva felsóhajtott. Pont ez volt az a téma, amiről nem akart beszélni.
  - Persze, hogy akar. Egynek a gyűjteményébe. - vágta rá Mel felháborodva. - Nincsenek hiú reményeim vele kapcsolatban. Reggel már egy szőke bigét ölelgetett. Szerinted ezek után, hogy mernék bármilyen kapcsolatba belemenni vele?
  - Igen, én is láttam, hogy Maya-n lógott, de nem értem, miért fordult el tőled?
Melissa megint elpirult.
  - Hát... arról lehet, hogy én tehetek. Tegnap, amikor hazavitt, meg akart csókolni, megijedtem és leszereltem. Mondtam neki, hogy még nem akarok továbblépni, erre azt mondta, nem fog örökké várni rám.
Melissa szíves örömest mondta el végre a problémáit valakinek. Tudta, hogy Brenda más, mint Sona. Ő meg fogja érteni, míg Sona értelmetlen hisztit vágna. A két lány másképp nézi a világot és Brenda volt a kettő közül a tapasztaltabb a szerelemben és az élet dolgaiban egyaránt. Sona a saját maga kis világában élt, utálta a plazacicákat, a nagymenőket, és irtózott még a szerelem gondolatától is. Bizony, a kettő közül egyértelműen Brenda adhat neki használható tanácsot.
  - Jaj, Melissa! - csóválta a fejét nem tetszve Brenda. - Te tényleg meghülyültél! Hogy tudtál egy ilyen bomba pasinak nemet mondani?
  - Nehezen. - ismerte be a lány a szája szélét rágcsálva, és lelki szemei előtt felvillant a jelenet, amikor Jay ajka az övéhez ért. - Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy ne omoljak a karjába, de tudod, csak az forog az agyamban, hogy össze fogja törni a szívem!
  - A fene egye meg, te lány! - dühöngött Brenda, és közben a ceruzája végével a füzetén dobolt. - Honnan tudod, mi lesz a vége, ha esélyt sem adsz neki? Mi van, ha lemaradsz a nagy szerelemről a gyávaságod miatt? Tizennyolc éves vagy, csajszi! Pont itt lenne az ideje, hogy fejestől beleugorj a szenvedélyes, viharos életbe. Örökké szűz akarsz maradni?
Melissa levegő után kapkodott, úgy felzaklatta barátnője kifakadása. Végül is igaza volt, pont ez rémítette meg.
  -  Azért nem, de... Nem hinném, hogy Jay az, akivel érdemes alapozni a jövőt. - válaszolta Melissa elsötétedett szemekkel.
  - Nem is azt mondtam, hogy menj hozzá feleségül. Csupán azt tanácsoltam, hogy nyiss a pasi felé, ha ennyire oda vagy érte.
  - Én nem... - kezdte Melissa a tiltakozást, de a másik lány vihogása félbe szakította.
  - Jaj, ne már! Totál rá vagy kattanva, ez nyilvánvaló. Még sosem láttam mindjárt másfél év ismeretség alatt, hogy engedted volna egy pasinak is, hogy ölelgessen! Kell neked Jay, ne cseszd el!
  - Nos... ezt még át kell gondolnom. - ködösített Melissa. Tudta, hogy Brenda a veséjébe lát, de nem akarta beismerni, hogy igaza van, még magának sem. - Zárjuk le a témát. Majd az idő eldönti. Ja, és drukkolok, hogy össze tudj jönni Will-lel.
  - Ó, köszi! Ugye, milyen cuki pofa ez a fiú? Megveszek a meleg barna szemétől! Bírom a stílusát, laza, barátságos és mindenkivel olyan figyelmes, mégis érzem, hogy a felszín alatt egy oroszlán lakik benne!
A lány szándékosan terelte el a barátnője figyelmét, mert már elege volt a Jay témából.

Ebédszünetben, mire Melissa és Sona kivárták az új adag sült krumplikat, a csapatuk addigra már foglalták nekik a helyet. A szokásos asztalt választották a terem közepe táján, az ablak alatt. Még az ablak alatti széket ki is hagyták Melissának. A lány ennek nem nagyon örült, mert velük szemben két asztallal arrább ott nyüzsgött Jay és bandája. Melissa nem akart törődni vele, inkább Willre, Beverlyre, Oliverre, Sonára és Howardra próbált figyelni. Bev, Will és Sona között ült. Élénkpiros miniruhát viselt, fekete lyukacsos, kötött, átlátszó kardigánnal és térdig érő tűsarkú csizmával. Feltűnő volt, mint mindig, ahogy a főzeléket kanalazó Sona is, csak ő másképp. A szőke lány barna, zsákszerű hosszú szoknyát viselt, szivárványszínű laza, fél válláról lecsúszó bő ujjú felsővel. A fején lila, fekete és kék batikolt kendővel. A fülében és a karján óriási piros műanyag karikák virítottak. A két lány egymás mellett furán mutatott.
Brenda, ahogy megfogadta, élénken társalgott Will-lel, míg Howie Oliverrel. Melissa akaratlanul is Jay-ék felé lesett.
A fiú oldalán Alicia Melville ült. A barna szemű lánynak vállig érő, tépett frizurája volt, és úgy nézett Jay-re, mint aki menten felfalja. A feltűnő szépség fehér, fodros miniszoknyát viselt, fekete ujjatlan, mellét alig takaró felsővel. Alicia erőszeretettel tapogatta Jay karját és combját, s Mel egyre nagyobb csalódással vette tudomásul, mennyire élvezi a lány nyomulását a szőke szívtipró. Fancsali pofával figyelte, hogy a lány úgy lóg Jay-en, mint majom a fán, és bár nem hallotta, el tudta képzelni, hogy a fiúnak bókol, mert a kalapját piszkálta. Jay szeme felcsillant, puszit nyomott Alicia arcára hálából, és a fejébe nyomta a kalapot. Melissa torkába egyre nagyobb gombóc keletkezett, és nem is érezte a ketchupos krumpli ízét, amit lassan nyeldesett. Megfogadta, hogy többet nem vesz tudomást a párocskáról, de az lehetetlen volt, mert Alicia csilingelő kacarászása betöltötte a termet, és vidáman sikongatott, Mel a szeme sarkából is látta, hogy Jay a szoknyája alatt matat. Mélyen felháborodott. Muszáj ezeknek az ebédlőben taperolni egymást?
Melissa összenézett Brendával. Barátnője szeméből szemrehányás tükröződött. A borostyán szemek egyértelműen azt sugallták: erről te tehetsz! És igaza volt. De ha Jay-nek inkább ilyen könnyűvérű pipik kellenek, hát legyen velük boldog.
Jay és Alicia viháncolása olyan feltűnő volt, hogy már minden asztaltársuk őket figyelte.
  - Ejha! Alicia nem vesztegeti az idejét! Rányomult Jay-re. - jegyezte meg teljesen feleslegesen Beverly, mert mindenki látta. - Úgy látszik, ő lesz az első lány a suliban, akit Jay Amstrong megfektet!
  - Aliciát nem nehéz. - szólt közbe a kék pólós Will. - Szinte már mind a négy végzős osztály végigment rajta.
  - Na, ez a cafka pont az űrpilótához illik. - mondta Howard kárörvendően. Elégedett pillantást vetett Melissára. - Ha jobbat nem kap.
  - Igazad van, haver. - bólogatott Will, miután lenyelte hamburgere utolját. - És a csaj is tele van tetkókkal. A hátán, a derekán, a nyakán, meg egyéb rejtett helyeken is vannak rajta figurák. Zsák a foltját megtalálta.
  - William Denison! Mióta vagy te ilyen Alicia szakértő? Még gyanús lesz, ha azt is megmondod, hogy a mellén és a fenekén is van tetkó! - kiáltott a fiúra felháborodva Brenda.
Will arca elvörösödött, de nem lehetett megállapítani, hogy a dühtől vagy zavarában.
  - Ugyan már! Hol állna szóba velem, egy Aliciaféle nőcske? Csak nyitott szemmel járok, és ez a csaj nem nagyon rejtegeti a bájait. Sűrűn kivillantja a tetoválásait.
  - Sosem értettem, miért olyan nagy szám ez a liba. - fintorgott Beverly, aki csak zöldséglevest kanalazott. - Talán azért sikeres, mert könnyen kapható. Nézzetek meg engem: szép vagyok és csinos, de ettől még igényes is. Nem fetrengek fűvel-fával, inkább tartsanak beképzeltnek, mint cafkának. Én megválogatom a partnereimet.
  - Főleg most, hogy megint Ethant akarod megkaparintani. - vigyorgott Oliver.
  - Nem tudom, honnan veszitek ezt a zöldséget. - rezegtette meg a szempilláit ártatlanul Beverly.
Melissa alig tudott a beszélgetésre figyelni. Mélyen lesújtotta, hogy Jay magamutogató cselédekkel flörtöl. Alicia még mindig látványosan tapizta a fiút, már nem csak a karját, az ingét gombolgatta ki és be. És Melissát szörnyű féltékenység kínozta. Szíves örömest odament volna, hogy képen törölje a nagyképű szemétládát, és a szemére vetette volna, hogy miért akarta megcsókolni tegnap, ha ma már másnak teszi a szépet. De persze túl gyáva volt, hogy megtegye, meg aztán nem akarta leszégyeníteni magát mindenki előtt.
Csendesen duzzogott és fortyogott a dühtől.
  - Mindenesetre én azt hittem, Jay jobb arc, és nem alacsonyodik le ribancokhoz. - jegyezte meg csendesen Will, és jelentőségteljes pillantást vetett Melissára.
  - Mind azt hittük, Will, mind azt hittük. - válaszolta Melissa csalódottan.
  - Hamar kimutatta a foga fehérjét. - kontrázott Howard. Ő is azt figyelte, hogy a szóban forgó személy le sem veszi a szemét Alicia dekoltázsáról, és a karját a dereka köré fonja. - Most legalább látjuk, hogy csak nő kell neki az ágyba. Nem az a szerelmes lovag típus. Minden nő bolond, aki bedől neki!
Melissát szíven ütötte barátja megjegyzése. Ő annyira szerette volna azt hinni, hogy Jay más, de a viselkedése nem erről árulkodott. Életében nem érzett még ekkora csalódottságot.
A nap keservesen telt Melissa számára. Már azt is megbánta, hogy elindult reggel suliba, a kiöltözésről nem is beszélve, mert akinek kellett volna, az észre sem vette. Ráadásul, máskor alig találkozott össze Jay-el a menzán kívül, ma meg persze a folyosón, az emeleten, de még a sportcsarnok előtt is megpillantotta a fiút. Természetesen mindig csajok társaságában feszített. Tízórai szünetben egy kreol bőrű, fekete, hosszú hajú Noami Campell típusú csajt szédített a büfében. A fiú játszotta a Casanovát, ez nem volt kétséges.
Persze Jay nem vette észre Melissát, minek is vette volna észre, mikor a suli legdögösebb női zsongták körül.
Melissa és Beverly együtt végeztek az utolsó táncórán. Míg Mel balettre járt, Bev modern táncra, de az öltözőjük közös volt. A szőkeség a sötét folyosón bevárta Melissát.
  - Willékkel a sarki McDonald’sba megyünk kajálni. Nem tartasz velünk?
A barna lánynak nem nagy kedve volt továbbra is az osztálytársaival lógni, de hirtelen nagyon is vonzónak találta az ötletet. Attól tartott, ha hazamegy és magára marad, elmerül az önsajnálatban, és csak Jay-en és Alicián fog rágódni.
Melissa mosolyt erőltetett az arcára.
  - Oké, miért is ne! Kivel megyünk?
  - Csak mi ketten, Will és Brenda. Howardék már hazamentek, nekik ma nem volt nyolcadik órájuk.
  - Hát így is jó. Menjünk!
A két lány lassan kisétált a suli parkolójába. Megkeresték Will kocsiját. A fiú és Brenda már elől ült, így a két érkező hátramászott. Csendesen gurultak a közeli gyors-kajálda felé.
Melissa nem bánta, hogy igent mondott Beverly meghívására. Egész kellemesen érezte magát. Will és Brenda egész jól elvoltak. A lány igyekezett óvatosan nyomulni. Beverly pedig hozta a formáját, és Melissával azt játszották, hogy pontozták a teremben jövő-menő pasikat egytől tízig, hogy mennyire tetszik nekik. Néha még össze is civakodtak egy-egy pasin, ha nagyon nem egyezett a véleményük. Mel lassan elfeledkezett Jay-ről, mert senki nem hozta szóba.
Miközben sajtburgert és jégkásást ettek, vidáman cseverésztek.
Jól elszaladt az idő. Melissa írt az anyjának egy SMS-t, hogy a városban kajál Beverly-ékkel, nehogy megint fejmosást kapjon. A mostani lelkiállapotában nem hiányzott volna egy vita is a kedves mamával.
Már javában elmúlt öt óra, amikor Beverly felkiáltott:
  - A most belépő erős kilences!
Melissa érdeklődve fordult az ajtó felé, és egyből felszisszent. Jay Amstrong lépett be Alicia nyakát ölelve. Mögöttük Robert kullogott egy vörös, rövid hajú lánnyal.
Melissának egyből elmúlt a jókedve. Úgy érezte, az égiek összeesküdtek ellene.
  - Nahát... kicsi ez a város.
Melissa érdeklődve figyelte, hogy Jay és társai elfoglalnak egy kocka asztalt a bejárat mellett. Igazi csapás, hogy ott kaptak helyet, mert Mel tudta, hogy nem fognak tudni észrevétlenül kiosonni mellettük. Olyan volt, mintha ismétlődne a reggeli jelenet. Jay még mindig nevetve ölelgette a cicababát, mást nem is érzékelt a külvilágból. A szemtelen fruska kikapta a fiú ingének csikkzsebéből a mobilját, és látványosan beleírta a számát, legalábbis Melissa szerint ez történt, mert Jay hevesen bólogatott, és leolvasta a szájáról, hogy épp megígérte, felhívja, aztán a hosszú combjára csúsztatta a kezét.
Úgy kell neked, Melissa Thompson! Megérdemled a szenvedést, ha te nem akartál ott lenni a srác oldalán, hát most nyeld le a keserű pirulát! - szólalt meg a lányban egy belső hang.
Csak jóval később vette észre, hogy az asztaltársai is elnémultak, és az újonnan érkező párocskákat lesik.
  - Megyünk végre? Már tele vagyok és elment a kedvem. - kérte Mel, és könyörögve pillantott barátaira.
  - Felőlem mehetünk. - vont vállat Will. Együtt érzően nézett a lányra. - Megértem, hogy nem akarod nézni őket. De tudod, mit? Jay tényleg egy barom, ha ilyen nők kellenek neki.
Will szemében őszinteség tükröződött, és nyoma sem volt benne kárörömnek, mint ebédkor Howie-nak. A fiú nem gúnyolódott, nem szánakozott. Csak kijelentette a tényeket. Megértette Melissát, és nem tolakodó módon tette a megjegyzést.
Melissa hálásan mosolygott a fiúra, de nem tudott mit válaszolni.
Csak menni akart, minél előbb.
Beverly és Brenda a közeli kukába vitte a szemetet, amit felhalmoztak az asztalon, aztán a kijárat felé indultak. Melissa követte őket, Will bátorítóan mellette ballagott. Melissának szüksége is volt rá, mert minél közelebb értek ahhoz a bizonyos asztalhoz, annál idegesebb lett. Jólesett neki a fiú megnyugtató érintése a háta közepén.
Olyasmi történt, amire Mel nem volt felkészülve. Mikor Jay mellé ért, a fiú elkapta a csuklóját.
  - Melissa drága! Milyen csini vagy! - harsogta a fiú, és szabad kezével hátrébb tolta a fején a fekete kalapot, hogy jobban lássa a lányt. Éhes tekintettel méregette. - Nincs kedved csatlakozni hozzánk?
  - Nincs! - vágta rá határozottan a lány, és farkasszemet nézett a szőke ördöggel. A fiú érintésétől egyből végigfutott a hideg a hátán, aztán rögtön a melegség is. - Kösz, de már jól laktunk, és nem vágyom a társaságodra!
  - Tényleg? - a fiú tekintete a lány ajkára tapadt, és forró pillantásától Melissának melege lett.
  - Tényleg!
  - Nagy kár...
Will vetett véget a jelenetnek. Elrántotta a lány kezét Jay szorításából.
  - Hallottad a hölgyet! - förmedt Jay-re ellenségesen a barna fiú.
  - Egy újabb gavallér? Csupa meglepetés vagy, Melissa Thompson. - húzta el a száját kényeskedve a szőke srác.
  - Akárcsak te! - nyelvelt Melissa és Willbe karolt, kicsit megrántotta a kezét, hogy jelezze neki, jobb ha mennek.
Mikor kiértek az étterem elé Melissa elengedte kísérője karját.
  - Kösz, hogy megmentettél. - mosolygott a lány hálásan.
  - Ugyan már! Semmiség, ezért vannak a barátok. - válaszolta a fiú kedvesen, miközben a tele parkolóban kacsáztak az autó felé, ami mellett már ott toporgott a két másik lány. - Viszont jó lenne, ha eldöntenéd, akarsz-e valamit ettől az ürgétől, mert csak még nagyobb zűrbe kevered magad.
  - Oké, majd igyekszem kitalálni. - felelte Melissa mosolyogva. Will-lel nem esett nehezére tréfálkozni saját nyomorúságos helyzetén.
Természetesen Will igazi gentleman volt, hazavitte mindhárom csajt.
Melissa otthon sajnos hamar letudta a tanulást, nem sok leckéje volt. Eljött az a pillanat, amikor kifogyott a teendőkből, már nem volt menekvés, muszáj volt Jay-re gondolnia. Húzta az időt az alapos fürdéssel, hajmosással és fogmosással, de ez is kevés volt. Nemsokára már magányosan kuporgott az ágyában, de félt elaludni, mert tudta, hogy rémálmai lesznek. És ezekben a szörnyűséges álmokban Jay-t látta henteregni a párductestű Aliciával...

Este nyolckor Jay Amstrong a luxusberendezésű nappali fekete bőr kanapéján feküdt a tévé előtt, baseball meccset nézve, sörrel a kezében. A körülötte lévő pompáról nem vett tudomást, bakancsa az üvegasztalra lógott, de nem számított, nem volt itthon Carol nénikéje, hogy leszidja ezért. Nagynénje a központi kórházban ápolónő, és éppen éjszakás volt. Persze a lakást nem a fizetéséből tartotta fent, Jay apja - aki Carolnak bátyja volt - nagyban támogatta őt, amiért vigyázott eleven gyerekére. Jay szeretett ebben a házban tartózkodni, de nem volt túl baráti a viszonya a pótmamájával. A nő olyan volt, mint egy megkeseredett apáca. Soha nem ment újra férjhez, nem járt szórakozni, csak a munkájának élt. A fiú elviselte, de sosem hallgatott rá, hisz nem volt az anyja, szeretni meg abszolút nem tudta.
Jay kezdte unni a meccset, egyik kiürült sörösüveget a másik után állogatta az asztalra. Igazából nem szeretett magában inni, de ez kivételes eset volt.
Majdnem lerúgta az üvegeket az asztalról, amikor megcsörrent a telefonja. Sóhajtva halászta elő a feje alatti párna alól. Sajgó homlokát dörzsölgetve letette a sörösüveget maga mellé, hogy szabad legyen a keze és sóhajtva szólt a telefonba.
  - Igen? - rá sem nézett a kijelzőre, hogy megnézze, ki hívhatja ilyen későn.
  - Szia, Bébi!
Jay egyből megismerte Alicia kéjes, behízelgő hangját. Nem különösebben vágyott most rá.
  - Helló, cica! Hogyhogy eszedbe jutottam ilyen későn?
  - Hát lehet rajtad kívül másra gondolni? - nevetett a telefonba búgó hangon a lány. - Itthon fekszem magányosan, és arra gondoltam, kellemesebben is eltölthetném az estét. Mondjuk veled! Mit szólnál, ha felugranék hozzád? Reggel mehetnénk együtt suliba!
Jay meg sem lepődött a lány egyértelmű ajánlatán. Talán kicsit túlzásba vitte a mai nap folyamán a zsizsegést a lánnyal. Boldoggá tette a tudat, hogy levette a kis macát a lábáról, de most baromira nem vágyott a rámenős kis szuka dörgölődésére.
  - Nem rossz ötlet, Alicia, de most nem alkalmas. Itthon van a nagynéném, és nem tűri, hogy lányokat hozzak fel. - füllentette könnyedén a fiú. Közben maga mellett tapogatózott, felvette az üveget és meghúzta. Nem értette saját magát. Jay Amstrong még sosem hagyott ki egy buja éjszakát sem, amit egy vadító kicsikével tölthet.
  - Ó, ez pech. - hallotta a lány csalódott hangját a telefonba. Észlelhető volt, hogy nem várt visszautasítást, és most kínosan érzi magát. - Nagy kár, nagyon nagy kár... akkor majd legközelebb. Álmodj szépeket, és lehetőleg rólam! - súgta még a lány, aztán már Jay csak a csipogást hallotta, Alicia kinyomta a telefont.
Jay nyögve fordult az oldalára. Kiakasztotta saját magát. Dühösen felállt, és kisétált a nyitott teraszra. Az udvari lámpák fényében megkereste a faragott asztalon a cigijét és rágyújtott. A kovácsoltvas korláthoz sétált, rátámaszkodott fél kézzel és elmélázva nézte a holdfényben csillogó medence víztükrét. Legszívesebben fejest ugrott volna a hideg vízbe, hogy észhez térítse magát. Mi ütött belé? Miért utasította vissza Alicia ajánlatát?
Jelen pillanatban égető szüksége volt egy nőre, görcsösen markolta a korlátot. De lelki szemei előtt nem a csábító testű Alicia jelent meg, hanem egy kicsi, törékeny, fitos orrú, duzzogó, hosszú, barna hajú hercegnő.
Melissa. Igen, Melissa Thompson járt a fejében, de nem értette miért. Vele akart lenni. Valami megmagyarázhatatlan vágy a lány felé űzte, pedig látott már nála szebb, csinosabb, dögösebb lányokat, mégis ez a kis törpe járt a fejében szakadatlanul. Van a lányban valami, ami elemi erővel vonzza, és bármennyire is tiltakozik a lány, ő biztos volt benne, hogy előbb-utóbb úgyis összehozza őket a sors. Erre mondják, hogy egymásnak teremtették őket? Jay sosem hitt az ilyesmiben, most mégis biztosra vette, hogy Melissa a végzete, és lesz még közös jövőjük. Lehet, hogy rosszul kezdte a dolgot a lánnyal, de szentül hitte, hogy ha akarja, könnyedén magához édesgetheti, és akkor már hiába menekül. Már csak az a kérdés, miért akarja ő ennyire, hogy a lány csak vele legyen? Biztos csak azért, mert túl makacs, és kihívásnak érzi a meghódítását. Bármi is az oka, elhatározta, hogy újrakezdi a kapcsolatát Melissával. Olyan nincs, hogy egy nő ne akarja őt!
Jay agya lázasan járt. Mikor megszületett a fejében az elhatározás, hogy a holnapi napot a kis Melissával tölti, a szája széle elégedett mosolyra húzódott, s fehér fogai megvillantak a holdfényben.

Alicia

Szikrák

Bár Melissa úgy ahogy, rendezte a kapcsolatát Jay-el, egy kicsit sem nyugodott meg. Sőt, nyugtalanabb volt, mint valaha. Nem tudta, hogyan viselkedjen ezek után a fiúval. Szeretett vele lenni, túlságosan is, és attól félt, ha nem vigyáz, összetöri a szívét, hisz Jay Amstrong az a fajta fickó, aki hiszékeny kislányokkal játszik, és még élvezi is.
Melissa borús hangulatban volt a suliban. Letörte a felismerés, hogy többet érez Jay iránt, mint ami normális lenne ilyen rövid ismeretség után. Alig tudott az órákra figyelni, a barátai fecsegését is elengedte a füle mellett szünetekben.
Ebédszünetben nem akart a megszokott helyükre ülni, ezért, miután kikérte a kajáját, a terem elejében maradt, és leült Will és Beverly asztalához, így Sona és Howard is követte.
Mel párolt rizst evett rántott sajttal, mellette Howard pizzát.
A lány csodálkozott, hogy a fiú egész nap nem kérdezte meg, mit csinált tegnap suli után, de nem bánta, mert nem akart magyarázkodni. Viszont nem vallott Howie-ra, hogy ne kíváncsiskodjon.
Az asztalnál nagy volt a nyüzsgés, Beverly és Brenda a divatról fecsegtek, Will és Howard valamilyen számítógépes játékról, csak Sona és Melissa hallgatott.
  - Te mit gondolsz, Melissa? - térítette észhez a lányt Beverly kérdése. A zöld szemű szöszi sötétkék, térdén és combján szaggatott farmert viselt, világoskék ferdén szabott hosszú felsővel, amiből kint volt a jobb válla. Tele volt aggatva mindenféle bronzos égszerekkel.
  - Mihez? - kérdezte Melissa meglepetten. Úgy elbambult, hogy nem hallotta, mi volt a téma az asztalnál.
  - Hát a Hookhoz. Arról beszéltünk, hogy valamelyik nap megint benézhetnénk. - válaszolt Bev.
  - Nem is tudom. - adott semleges választ Mel. Valahogy nem vágyott olyan helyre, ahol Jay is sűrűn megfordul. Még az ebédlőben se nagyon nézett körül, nehogy megpillantsa a fiút.
A lány barna, egyszerű V nyakú pulóverben, és farmerben ült az asztalnál, mint akit elvarázsoltak.
  - Felőlem mehetünk. - bólintott rá a Sona melletti, sült krumplit eszegető szürke inges, kék pólós és farmeres Will.
  - Azt hiszem Jay Amstrong idejön! - kiáltott fel ekkor Sona.
Melissa felkapta a fejét. A fiú valóban az asztaluk felé tartott. Fekete, piros halálfejes pólót viselt, lyukacsos, szűk farmerrel, derekára kötött fekete pulóverrel. Szőke haja kócos volt, mégis lényűgözően állt neki, a beszűrődő napfényben aranysárgán csillogott. Az elmaradhatatlan láncok és karkötők ott virítottak rajta, ahogy az orrában is a piercing. Melissa majdhogynem tátott szájjal bámult rá, s remélte, a többiek nem veszik észre, hogy már a puszta látványa is hatással van rá. A vére forrón kavargott az ereiben, és próbált nem feltűnően levegő után kapkodni. Kíváncsi volt, mit akarhat a fiú, de félt is, hogy valami hülyeséget tálal mondani neki a barátai előtt, mert hogy hozzá jön, abban biztos volt. Jay tekintete a lány arcára tapadt, és fölényes félmosollyal közeledett.
  - Jól elbújtál! Alig találtalak meg! - mosolygott Jay, amikor odaért Melissáékhoz. A szomszéd asztaltól elhúzott egy széket, lazán letelepedett a lány mellé. Az előbbi fesztelen hangulat odalett, mindenki érdeklődve meredt a fiúra. Mel iszonyatosan zavarba jött, mert egyértelmű volt, hogy Jay csak neki szenteli a figyelmét.
  - Itt akartam ülni Willékkel. - felelte Melissa foghegyről.
  - Tényleg? - Jay érdeklődő pillantást vetett Howardra és Willre, mintha azt találgatná, melyik érdekli jobban a lányt. - Azt hittem, előlem bujkálsz!
  - Miért tenném? - kérdezte a lány feszült arccal. Nagyon nem tetszett neki, hogy a fiú közéjük tolakodott, és a barátai előtt nem titkolja, hogy érdeklődik iránta.
Jay erre megcsillogtatta egyik legdögösebb mosolyát.
  - Kérdéssel nem válaszolunk kérdésre! Megegyeztünk, nem emlékszel?
Melissa zavartan feszengett, mint akinek zabszem van a fenekében. Megölte volna a srácot, amiért arra célozgat, hogy egyezkedtek, vagy éppen közelebbi barátságban lennének.
  - Mit akarsz? - kérdezte Melissa mogorván.
A fiút nem zavarta a lány ellenségessége, lazán hátradőlt a széken, és kinyújtotta hosszú lábait. Még nyújtózott, s ásított is egy nagyot, és Melissát nagyon bosszantotta, hogy ennyire laza és nemtörődöm.
  - Csak azért zavartalak titeket, hogy megkérdezzem, van-e kedvetek délután velünk jönni a Hookba. Biliárdpartit szervezünk Ethannel, kell a létszám. - a fiú végre levette a tekintetét Melről és kérdőn pillantott az asztalnál ülőkre.
A lány nagyon furcsállta, hogy Jay biliárdozni hívja őket. A szeme se állt jól, nem akaródzott neki az egész délutánt a fiú baráti körével tölteni.
  - Egész jó ötlet. Nem voltak terveink délutánra. - bólintott rá Sona, aki narancssárga hosszú ruhát viselt, amit fehér ökölnyi pöttyök díszítettek. A lábán fekete horgolt csizma volt.
  - Felőlem mehetünk. - vont vállat közömbösen Howard.
Melissa haragosan pillantott az árulókra. Hát nem látják, hogy nem akar oda menni? De már nem volt menekvés, ha ők mennek, gyanús lett volna, ha nemet mond.
  - Jó, legyen. - sóhajtott Melissa.
  - Menjünk mi is utánuk, Will! - tette a barna srác karjára a kezét Beverly.
  - Persze, gyertek! Ti - Jay az ujjával körbemutatott Sonára, Howardra és Melissára. - velem és Ethannel jöttök, Beverly ti meg gyertek utánunk. Utolsó óra után ütközünk a kapuban.
  - Oké. Klassz lesz. - mosolygott Sona félszegen.
Melissa ebben nem volt biztos.
Egy darabig még beszélgettek, Jay és Beverly azon vitázott ki-ki ellen játsszon majd, aztán szerencsére becsengettek. Mel megkönnyebbülten pattant fel, üres tárcájával elindult a menza kijárata felé.
Mikor valaki a háta közepére tette a tenyerét összerezzent, mert valamiért minden idegszálával megérezte, hogy Jay az.
  - Várlak délután, kicsikém, meg ne gondold magad! - súgta a fiú.
Melissa nagy léptekkel haladt előre a tömeget követve, hogy a fiú tenyere lecsússzon róla.
És kimondta, amit a szíve diktált.
  - Nem fogom.
Jay kacsintott, aztán elszaladt a lépcső felé, és bár Melissának is az emeleten volt órája, nem követte, megállt és bevárta a barátait.
Miközben felfelé araszolt a tömegben Howie-val és Sonával, kifakadt.
  - Mért kellett belemennetek Jay terveibe?
Sona kiakadva forgatta a szemét.
  - Csak jót akartam neked. Úgy látom, érdekel a srác, és ha mi nemet mondunk, te sem mentél volna. Szóval inkább meg kéne köszönnöd, hogy jót cselekedtünk érted!
  - Jót? Dehogy jó! Nem akarok Jay közelébe lenni. - tiltakozott Mel morcosan.
  - Nekem nem úgy tűnik. - vigyorgott mindentudóan a barátnő. - Elkezdesz vibrálni, ha melléd keveredik, csak esélyt akartam adni nektek!
  - Nagyon köszönöm! De nem kellett volna! - hisztizett Melissa indulatosan. - Jay Amstrong nem hozzám való és... félek tőle!
  - Nem értelek téged, Melissa! - csóválta a fejét Sona, amikor felértek a lépcső tetejére. - Örülnöd kéne, hogy a suli új szépfiúja rád kattant!
  - Nem kattant rám, és én se rá! - tiltakozott Melissa, és kétségbeesetten fordult a háta mögött hallgatagon álldogáló Howard felé. - Howie, mondd meg neki, hogy te tudod, engem nem érdekel ez a veszélyes alak!
  - Én ezt így nem merném kijelenteni, Melissa. - válaszolta Howard szomorkás hangon.
  - Tévedtek! Mind tévedtek! - kiáltott a lány dühösen, és duzzogva otthagyta őket. Elindult az egészségtan terem felé, Howard informatikára ment, Sona a rajzteremhez.
Melissa a nap további részében vegyes érzelmekkel ülte végig az óráit.
Haragudott a barátaira, haragudott Jay-re, de még saját magára is. Úgy érezte, mindenki összeesküdött ellene és hagyta, hogy a helyzet magával sodorja. Félt, hogy ha nem vigyáz, Jay Amstrong túl sokat fog jelenteni neki, és az végzetes lenne. Vonzódott a fiúhoz, valami titkos erő felé hajtotta, mégis rossz előérzete volt. Attól tartott, ha nem lesz résen, a fiú összetöri a szívét.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében, és nem tudta lenyugtatni magát. Még akkor is zaklatott volt, amikor hetedik óra után Sonával, Howie-val és Brendával kisétált az iskolakapun.
Jay feltűnő kék autója már ott áll a bejárattól pár méterre a parkolóban, és a Jay mellett ülő Ethan vadul integetett nekik, hogy menjenek oda. Beverly és Brenda Will kocsijához igyekeztek.
Bevágta magát Jay mögé, szándékosan oda, hogy útközben ne tudjon még véletlenül se hátrafordulni hozzá. Howard befészkelte magát középre, mellé pedig Sona ült.
  - Akkor irány vadulni, gyerekek! - vihogott Ethan.
Megvárták, hogy Will a piros terepjáróval besoroljon mögéjük, aztán az Aston Martin kilőtt.
Egész úton feszült volt a légkör a kocsiban. Melissa duzzogott, mert belekényszerítették ebbe a kiruccanásba, ráadásul ideges volt, hogy mi vár rá. Sona unottan nézett kifelé, és az öbölben gyönyörködött, ő amúgy is nehezen barátkozott idegenekkel, főleg ha azok jóképű pasik. Howard nem volt az a típus, aki jól érzi magát a nagymenők között. Néha elől Ethan és Jay váltottak pár szót, vagy kötekedtek egymással, de egyébként csak a rockzene dübörgését lehetett hallani a lejátszóból. Melissa biztos volt benne, hogy minden más lett volna, ha Beverly is velük utazik. A lány igyekezett volna magára vonni a két elől ülő srác figyelmét az értelmetlen fecsegésével. Nos, Melissa más volt, nagyon más. Nem akart mindenáron a középpontban lenni.
Amikor a Crissy Fild mellett haladtak el, Melissának akaratlanul is a tegnap délutánra kellett gondolnia. Igazság szerint jól érezte magát a fiúval, és kíváncsian várta, hogy fog vele viselkedni, most, hogy nem kettesben lesznek. Az idegei pattanásig feszültek.
Nagy nehezen odaértek a Black Hookhoz.
Ethan bevárta Beverly-t, a lány nyakát átkarolva vezette be a klubba, mögöttük ment Will és Brenda, aztán Sona és Howard, a sor végén kullogott Melissa. Jay gyorsan lezárta az autót, aztán hosszú léptekkel utolérte Melissát.
  - Ne görcsölj már, kis bogár! Lazíts! - javasolta a fiú megvillantva ellenállhatatlan félmosolyát. - Kikapcsolódni jöttünk, nem akasztásra!
A lány féloldalról pillantott fel rá, görcsbe rándult gyomorral. Úgy érezte, túl közel gyalogol mellette a srác. Barátja példáját követve ő is átvetette a karját Melissa vállán.
A lány megrökönyödve pislogott, de nem mert tiltakozni, nehogy veszekedni kezdjenek a barátai füle hallatára. Szerencsére elértek a bejáratig, és a fiú elengedte, hogy kinyissa neki az ajtót.
Melissa halkan felsóhajtott, amikor kikerült a bűvköréből. A fiú pontosan úgy nézett rá, mintha tisztában lenne vele, mennyire összezavarta.
  - Már nem tudsz sokáig menekülni előlem! - súgta a fiú, mikor beléptek a bárba.
A lány nem is volt benne biztos, hogy jól hallotta, mert rögtön ahogy beléptek, fülsüketítő zenét hallott, és hangos röhögést mindenhonnan.
Megint emberek jöttek-mentek mindenfelé az asztalok, a bárpult és a hátsó ajtó felől.
Melissa hunyorogva nézett körbe, hogy felfedezze, hol tanyáztak le a barátai. Fel is fedezte őket a bár bal sarkában egy asztalnál. Arra indult, de Jay megragadta egyik kezével a karját, a másikat a vállára tette, így tolta maga előtt a lányt a bárpult felé, ahol már Bev és Ethan iszogattak két magas széken.
  - Igyunk egy sört! - mondta a fiú, miközben a lányt terelte.
  - Nem szoktam sörözni! - tiltakozott Mel.
  - Épp itt az ideje, hogy elkezd! - vigyorgott a fiú pajkosan.
  - Meg akarsz rontani? - kérdezte a lány bátran, és a válla felett Jay sötétkék szemébe pillantott.
  - Ó, de még mennyire! - kacagott a fiú megint, de a szeméből sütött, hogy nem viccel.
Melissa megijedt és nagyot nyelt. Magában átkozta ezt a fickót, mégsem tudta távolt tartani magát tőle.
Odaértek a bárpulthoz. Jay a Beverly melletti egyetlen szabad székre ültette a lányt a derekánál fogva. Mire a lány felháborodva rákiáltott volna, már el is engedte. Lazán, fél kezét zsebre dugva kért két sört a csapostól. A másik kezét a pulton felejtette. Melissa mélyeket lélegzett, hogy lenyugodjon, mert ahogy a fiú mocorgott, hol a mellkasa, hol a karja nekiütközött a hátának. Csak jöttek és jöttek a szomjazó fiatalok, és Jay-t néha megtaszították felé.
Nemsokára a csapos eléjük tett két felbontott, barna üveges sört. Melissa nem szerette a sör ízét, de görcsösen kapaszkodott az üvegbe. Megint levegő után kapkodott, mikor a fiú egyik keze a dereka köré tekeredett, a másikkal meg a kezében lévő üveghez koccintotta sörösüvege nyakát.
  - Igyunk a kezdődő barátságunkra, Lissa! - súgta a fülébe Jay, és miközben beszélt a lány határozottan érezte, hogy a lehelete a fülét és a tarkóját cirógatja. Görcsösen markolta meg üres kezével a pult peremét. Minden idegszálával érzékelte a fiú közelségét.
  - Egészségünkre! - nyögte Mel, miután lenyelte a torkát szorongató gombócot. Meghúzta a sört, mert kiszáradt a szája, és sürgősen tenni akart ellene valamit.
  - Akkor benne vagytok egy biliárdpartiban? - kérdezte a Beverly másik oldalán ülő Ethan, és jócskán előrehajolt, hogy lássa Melissáékat.
  - Naná! - bólintott rá vidáman Jay. - Játszunk párosan. Mi leszünk ellenetek.
A fiú bátorítóan megszorította a lány derekát, de ezzel csak még bizonytalanabbá tette Melt.
  - Én nem tudok játszani. - jelentette ki a lány.
  - Nem baj. Megtanítalak! - Jay reménykedő mosolyt küldött a lány felé.
Melissa csak féloldalról lesett rá, félt felé fordulni, mert akkor csak még közelebb került volna a sráchoz.
  - Biztos, hogy szerencsétlenkedni akarsz velem?
  - Nem gond, jó tanár vagyok! Aki tőlem tanul valamit, az utána sosem felejti el. - a fiú mondata igencsak beképzelten hangzott, de Melissának nem is ettől lett lúdbőrös a háta, hanem a szavak mögötti burkolt célzástól.
  - Megnézem van-e üres asztal hátul, és összeterelem a többieket, míg megveszitek a zsetonokat! - ugrott le a bárszékről Beverly, és már el is iszkolt.
Ethan vett egy marik zsetont, Jay meg lehúzta a székről Melissát. Maga elé állította.
  - Remélem, van golyóérzéked, és nem nagyon szégyenülünk meg. Nem szoktam veszíteni. - nézett a lányra kihívóan Jay. Meg sem várta a válaszát, megragadta a csuklóját, és maga után húzta.
Besétáltak a hátsó terembe. Melissa érdeklődve nézett körbe.
Nagyobb volt a helyiség, mint gondolta. A falakat vörös bársony jellegű tapéta borította, itt-ott színes, groteszk plakátok vittek némi életet a terembe. Négy biliárdasztal áll középen, szemben a falnál különféle játékgépek sorakoztak, előtte vidám tinédzserek, jobbról pedig apró fekete asztalok és kocka alakú ülőalkalmatosságok sorakoztak, akik nem játszottak éppen, ott beszélgettek és iszogattak. A fekete plafonba bele voltak építve a csészealj formájú csillárok és azokból színes fény szűrődött le az emberekre. A négy biliárdasztal felett harang alakú lámpák lógtak le, hogy megvilágítsák a sötétzöld huzatú asztalokat, hogy a játékosok jól lássanak. Minden sarokban fent volt egy hangfal, azokból halk zene szólt. Mel látta, hogy négy barátja egy asztalnál iszogatnak szívószálakkal üvegekből. Automatikusan intett nekik, de Jay nem állt meg, egy szabad asztalnál várt Bev csípőre tett kézzel, oda vezette Jay.
  - Mindjárt jön Ethan is, csak beugrott a klotyóra. - mosolygott a szöszi.
  - Oké, addig ismertetem Melissával a szabályokat. - Jay megint maga felé fordította, és elkezdte magyarázni, mi a lényege a biliárdozásnak.
Melissa mondhatta volna, hogy igazából érti a játékot, és tudja, mit kell csinálni a dákóval, de annyira rabul ejtette a fiú hangjának bársonyos csengése, hogy nem szakította félbe. Csak nézett rá, és bólogatott, de a szavak értelmét nem fogta fel, túlságosan lekötötte a fiú szájának bámulása.
Olyan szívesen megérintette volna hívogató ajkait, hogy bizseregni kezdett a tenyere, és görcsösen ökölbe szorította, nehogy megtegye, amit a szíve diktált.
  - Világos? - kérdezte Jay az üveges tekintetű lánytól, mikor a magyarázat végére ért.
  - Ö... mint a nap. - dadogta a lány, és a nap szóról a fiú haja jutott eszébe, ami ezúttal rózsaszín és kék árnyalatot kapott a lámpák fényében.
  - Akkor rendben. Menet közben úgyis megmutatom, hogy tartsd a dákót, hogy érdemes célozni, és taktikai tanácsokat is adok majd.
  - Jó. - hagyta rá a lány, de már előre félt, hogy a fiú csak úgy tud majd neki mutogatni, ha megérinti.
Megérkezett Ethan, bedugott egy zsetont az asztalba, Bev felrakta az asztalra a golyókat, Jay pedig mindenki kezébe nyomott egy-egy dákót. Nagyvonalúan megengedte a haverjának, hogy ők kezdjenek. Jól kezdtek, rögtön leütöttek három csíkos golyót is.
Eljött az a pillanat, amitől Melissa rettegett, ő következett az ütésben. Jay rögtön mellette termett,
a lány mögé állva megmutatta, hogy üsse el megfelelően a fehér golyót. A lány nagyokat sóhajtott, melege lett a fiú közelségétől. A játék jól haladt, de Melissa úgy érezte, a fiú keze a kelleténél gyakrabban csúszik a derekára, vagy feleslegesen dörgölődik hozzá. Határozottan érezte a köztük pattogó szikrákat, és amikor éppen Bev és Ethan következett az ütésben, morcos pillantásokat küldött Jay felé, de mintha a haragja lepergett volna a fiúról, még azért is körülötte legyeskedett. Kihívó pillantásokkal nézett vissza rá, és sütött róla, hogy tisztában van vele, hogy érez iránta a lány. Talán, mert ő is érezte az elviselhetetlen vibrálást, mégis ingerelte magukat.
Az első játszma Ethanék győzelmével ért véget, de Jay egyből visszavágót követelt.
Hagyta, hogy Melissa kezdjen. A lány minden erejét beleadva célozta meg a háromszögben felpakolt tömör golyókat. Elég jól kezdett, a golyók szanaszét repdestek az asztalon, még a sötétkék golyó bele is szédelgett az asztal bal sarkában lévő lyukba.
  - Ügyes! - ugrott a lány mellé Jay. Mikor a lány felegyenesedett, csak akkor vette észre, hogy túl közel jött hozzá. A szeme pajkosan megvillant, aztán apró puszit nyomott a lány arcára jutalmul.
Melissa haragosan összeráncolta a homlokát, és mérgében a dákója hegyével vállon bökte a fiút.
  - Tartsd távol tőlem magad! - kérte kiszáradt torokkal.
  - Az nem fog menni! - nézett a szemébe kitartóan és kihívóan a fiú, bizonyításképpen a bal kezét, amelyik szabad volt a lány csípőjére csúsztatta, tenyere végigjárta a lány hátát, egészen a haja alá a nyakára csúszott. Huncut vigyorral nézett a világoskék, tüzes szemekbe. - És te sem akarod!
Mielőtt Melissa visszavágott volna a fiú keze végigsiklott az arcán, aztán az asztalhoz lépett, mert ő következett az ütéssel.
Annak ellenére, hogy a fiú felkavarta, Mel viszonylag jól játszott. Kezdett hozzászokni, hogy Jay játék közben ölelgeti, a karját tapogatja, hogy beállítsa merre üssön, és a fülébe duruzsol, ajkát néha a nyakához, vagy az arcához érintve. Melissa tisztában volt vele, hogy direkt csinálja, mintha azt akarná bizonyítani, hogy vonzódnak egymáshoz. A lány magában igazat adott neki, és egyre jobban élvezte az érintéseket. A szíve hevesen vert, a vére annyira felforrósodott, hogy melege lett.
Melissa nagyon meglepődött, hogy ezt a kört megnyerték. Mintha nem teljesen lett volna ott, úgy érezte lebeg a teste, és nem érzékelt semmi mást, csak Jay-t maga körül. Mikor a fiú felkiáltott, hogy győztek, a lány örömittasan felvisított, két kezét a plafon felé nyújtva felszabadultan felugrott. De mikor földet ért, Jay erős szorításában találta magát. A fiú magához ölelte, és megforgatta maga körül. Melissa lélegzete elakadt, amikor Jay letette, zavartan húzódott el tőle, ijedt képet vágva. Mel tudta, hogy a fiú sejti mi játszódik le benne, és sehogy sem tudta, hogy védekezhetne ellene.
  - Jók voltatok, gyerekek! - ugrott melléjük Beverly. - Még egy kört?
  - Hívjátok a többieket, mi kiszállunk! - szólt Jay, és a többiek felé taszigálta a lányt.
Pár lépéssel Sonáék asztalához jutottak.
  - Mehet kettő helyettünk játszani! - szólt oda a csapatnak Jay.
  - Nekem nincs kedvem játszani! - felelte fagyosan Howard.
Sona is csak a fejét rázta.
  - Akkor menjünk mi, Will! - ragadta meg a barna szemű srác kezét a csodaszép Brenda.
Willnek nem volt kifogása, elmentek hát Ethanékhez játszani.
Melissa le akart ülni a felszabadult kockára, de Jay megmarkolta a két vállát, és megakadályozta, hogy letegye magát.
  - Menjünk ki cigizni!
  - De én nem dohányzom! - tiltakozott zsigerből a lány. Nem akart kettesben lenni a fiúval.
  - Nem baj! Igényt tartok a társaságodra! - nevetett Jay komisz képpel, és már ki is tuszkolta a lányt a helyiségből.
  - Jól látom azt, hogy Melissa élvezi, hogy ez a nagymenő rákattant? - kérdezte Howie-tól Sona a távozókat figyelve, akik röhögve lökdösődtek az előtérbe vezető ajtó felé.
  - Igazad van. Mel ki van cserélve, mióta ez az űrpilóta kerülgeti. Elhanyagol minket, és úgy zsong a pasi körül, mint a méhecske a kaptár körül. - helyeselte Howard keserű mosoly kíséretében. - Ez a mocsok pedig nem fog leállni, míg meg nem kapja!
  - Talán itt lenne az ideje, hogy cselekedj! Miért nézed végig, hogy Melissa beleszeret valakibe, aki nem hozzá való? Ha valaki, akkor te tehetnél ellene!
  - Nem merek lépni. Félek a pofára eséstől. - ismerte be Howie, és zavartan forgatta a kezében a Coca-Colás üveget.
  - Ne légy nyuszi! - biztatta Sona. - Mel jobbat érdemel, mint a suli rossz fiúja.
  - De mégis, mit tehetünk, ha ő kell neki?
  - Na, ez az, amit nem tudok! - csüggedt el Sona.
Jay kituszkolta a lányt a bár elé. A bejárattól két méterre ott állt egy kihelyezett, hosszú cső alakú hamuzó. A fiú mellé sétált, a lányt maga után vonszolva.
Mikor megálltak, Melissa durcás képet vágva dőlt a lambériás falnak, a karját összefonta a melle előtt, egyik lábát felhúzta, és a falnak támasztotta a talpát.
Jay kedvtelve figyelte, bírta a lány morcos viselkedését. Szó nélkül a térdénél fityegő pulcsizsebből elővette a cigijét és rágyújtott.
  - Most azt hiszik, azért jöttünk ki, mert kettesben akartunk lenni. - szólt a lány, és kitartóan a földet bámulta, nem nézett a fiúra.
  - És kit érdekel, hogy mit gondolnak? - kérdezte ingerülten a fiú, s egyre sűrűbben szívott a cigijébe. - Különben is, igazuk van.
Melissa felkapta fejét, megütközve nézett a fiú ragyogó kék szemébe.
  - Nem, én nem...
Jay szemében düh, és visszafojtott indulatok mutatkoztak. A lány félt megtudni miféle indulatok lappanganak benne. Jay egy lépéssel a lány mellett termett. Egész közel lépett a lányhoz, szabad kezével megtámaszkodott a falon, a másikban a cigicsikket forgatta. Kitartóan nézett a lány szemébe, erős kihívás sugárzott a tekintetéből.
A lány bőre felforrósodott, mert úgy érezte, a fiú belemászott a személyes terébe. Kapkodva szívta be a sós, párás levegőt.
  - Hazudsz! Nem csak nekem, de magadnak is! - súgta a fiú érzéki hangon. Testéből sütött a forróság, és ettől Melissa megremegett.
  - Nem! Te képzelődsz! - makacskodott a lány.
  - Édes, buta, kislány... - nyögte Jay, és tett még egy fél lépést a lány felé. - Megmutatom, hogy tévedsz!
Immár testével préselte a lányt a falhoz.
Melissa csapdába esett. A fal és a fiú forróságot sugárzó teste közé szorult.
Mindketten kapkodva szedték a levegőt, nem szóltak, és nem mozdultak. Jay nem ért a lányhoz, csak hagyta, hogy a testük összesimuljon.
Melissa ereiben vadul kígyózott a vére, a szíve olyan iramban dobolt a fiú mellkasán, hogy biztos volt benne, ő is érzi. Az elméjét elöntötte a rózsaszín köd, eluralkodott rajta a vágy. Melissa megijedt, mert még sosem érzett ilyet. A lába annyira elgyengült, hogy felmondta szolgálatot, megrogyott a térde, és meg kellett kapaszkodnia a fiú vállában, hogy állva tudjon maradni. Hangosan szuszogva vette a levegőt, és hitetlenkedve nézett az elsötétült kék szempárba. Izgalommal, és félelemmel teli szívvel várta, mi lesz a fiú következő lépése.
Melissa már fel volt készülve egy szenvedélyes csókra, mert a fiú testéből sütött a szexualitás, de az elmaradt, mert Jay lehajtotta a fejét, és a nyakát érintette meg forró ajkával.
Mel nyögve markolta meg a fiú nyakán a pólót és hagyta, hogy a szája és nyelve végigfusson nyakának kecses hajlatán. Égető tűz keringett benne, és egyre erősebben préselte lázas testét a fiúéhoz.
  - Látod? - lehelte a nyakába Jay örömittasan, miközben a lány érzékeny bőrét harapdálta. - És ez még csak a kezdet...
  - Ne... nem. - hagyta el a lány ajkát erőtlen tiltakozás, de képtelen volt elhúzódni a fiútól.
Jay csak nevetett rajta, mint mindig. Tenyere becsúszott a lány pulóvere alá, keze a hátán siklott, végig a gerincén. Melissa úgy érezte, villámok cikáznak a testében az érintés nyomán, és kétségbeesetten sóhajtozott a tehetetlenségtől. A fiú nyelve tovább ingerelte a nyakát, s Melissa felajzott állapotban markolta meg Jay hátán a pólót. Többet akart, sokkal, de sokkal többet. Úgy érezte, belepusztul, ha a fiú nem csókolja meg...
  - Á, itt vagytok! Willék indulnak haza! - hallották meg ekkor a hátuk mögött Brenda hangját.
Jay elengedte a lányt, és hátrált egy lépést. Melissa úgy érezte, édes álomból szakították ki, és kóválygó fejjel, levegő után kapkodva simult továbbra is a falhoz.
  - Felőlem mehetünk. - vont vállat a fiú lazán, mintha mi sem történt volna.
Melissa hálát adott az égnek, hogy Brenda jött megkeresni őket, mert a lány volt olyan tapintatos, hogy nem szólt mások dolgába. Ha Sona vagy Howie lepte volna meg őket, Melissa számíthatott volna a fejmosásra, de Brenda szerencsére más volt. Azért is kedvelte, mert a szőkeség nem lovagolt napokig mások szerelmi életén, és nem érdekelte, ki mit csinál.
Jay intett, hogy menjenek a kocsihoz. Az autó mellett várták be a bandát, de nem szóltak egymáshoz, még csak nem is néztek egymásra. A feszültség közöttük szinte tapintható volt.
Nemsokára megjöttek a többiek. Will közölte, hogy ő viszi Ethant és Sonát is, mert ők egyfelé laktak, így Jay kocsijában megcsappant a létszám. Csak Melissa és Howard maradt vele. A lány beletörődött, beült előre a fiúhoz, Howard hátra mászott. Vadul tülköltek és integettek Willéknek, aztán Jay Melissáék háza felé vette az irányt. Egész úton senki sem szólt egy szót sem, pedig még a rádió sem szólt. Melt nyomasztotta a némaság, mégsem tudta, mit kéne mondania. Jay-el nem akart beszélgetést kezdeni, mert félt, hogy vitába torkollana, és nem akarta, hogy ennek Howard fültanúja legyen. Howie olyan volt, mint egy jégszobor, áradt belőle a negatív energia, bár a lány nem tudta, miért. Arra tippelt, hogy ez biztos Jay-nek szól, hisz gyerekkori barátja nem egyszer hangoztatta, nem kedveli a szőke nagymenőt.
Melissa nem bánta, hogy Jay úgy száguld, mint az őrült, így hamar hazaértek.
Mikor a fiú leállt a ház előtt, Howie azonnal kipattant a kocsiból.
   - Sziasztok! Holnap reggel várlak, Mel! - búcsúzott a srác, és már nagy léptekkel meg is indult a Melissáékkal szemközti halványsárga ház felé.
A lány is gyorsan kiszállt, de megkerülte a kocsit, és megállt a vezetőülés mellett.
  - Kösz a szórakoztató délutánt. - búcsúzkodott illedelmesen, de alig mert a fiúra nézni.
Jay kiszállt, a kocsi oldalának dőlt. Látszott rajta, hogy még nem akar búcsúzkodni.
  - Ennyivel le vagyok rázva? - kérdezte a fiú harapós stílusban.
Megragadta a lány csuklóját, és nagy erővel magához húzta. Melissa elveszetten csapódott a kemény mellkashoz. Mielőtt kiismerte volna a fiú szándékát, már a karjában találta magát, és Jay ajka az övéhez ért. Csak egy pillanatig tartott a csók, mert a lány időben észbe kapott, és elrántotta a fejét, majd kiszakította magát a szorításból. A csók másodpercekig tartott csak, de a lány már ettől is remegett és lávaként zubogott a vér a testében.
  - Ne, Jay! Erre még nem vagyok felkészülve! Idő kell, hogy átgondoljam, egyáltalán akarom-e, hogy továbblépjünk.
A fiú csalódottan elhúzta a száját.
  - Jobb ha tudod, hogy egy lányra se várok sokáig!
Jay szeméből sütött a tehetetlen düh, és sértődöttség. Mérgesen bevágódott a kocsiba, s elszáguldott.
Melissa reszkető lábbal sétált be a házba. Lehet, hogy Jay szája csak egy pillanatra ért az övéhez, mégis teljesem megszédült az apró csóktól. Viszont dúlt benne a kétségbeesés, és a pánik. Az igazat mondta a fiúnak, még nem volt kész az ilyen nagy erejű érzelmekre. Jay úgy vonzotta, mint fény a molylepkét, és rettegett, ha túl közel megy hozzá, elégeti az emésztő tűz. Félt ész nélkül szerelembe esni. Megértette, hogy Jay türelmetlen és megfenyegette, nem vár rá örökké, hisz fiúból van, hajtják a hormonok, ráadásul a lányok csapatostól rohannak utána, de akkor sem kényszerítheti őt egy elhamarkodott kalandba. Ha nem vár rá, ám legyen, menjen másfelé, de neki szüksége van némi időre, hogy átgondolja, mit akar.
Mel nem tudta jól döntött-e, mert a gondolat, hogy Jay már nem keresi és más lányokkal szórakozik, nagyon elkeserítette. Lehet, most követte el élete legnagyobb hibáját...