Egész vasárnap azon morfondírozott, hogy mitévő legyen, de nem jutott előrébb. Békésen telt a napja. Az anyjával közösen készítettek ebédet, aztán együtt lazultak a tévé előtt. Az unalmas műsor mellett tudott gondolkodni, de hiába agyalt, nem tudott dönteni. Délután letudta a tanulást, de ez sem kapcsolta ki. Jay Amstrong beférkőzött a gondolataiba, a szívébe, s nem tudott semmit se tenni ellene.
Hétfő reggel még mindig tanácstalanul készült a suliba.
Magára vett egy zöldeskék, hosszított rövid ujjú inget, amit deréktól lefelé rózsaszín rózsák díszítettek és egy sötétkék szűk farmert, amit combtól lefelé végig a bokáig virágminta volt hímezve. Belebújt egy kis sarkú fehér cipőbe, megfésülködött és már rohant is, hogy elérje Howardot. A fiú a kapuban várta.
- Szia! Jól telt a hétvégéd? - kérdezte a lány vidáman, a narancssárga kapucnis pólós és farmer gatyás fiútól. Howie nadrágjának bő volt, az üllete a térdét verte. Kicsit sem volt benne olyan laza, mint amilyennek látszani akart, de Mel nem tett erre megjegyzést.
- Elment. Oliverrel két napig Vikingek maratont tartottunk. Megnéztük az összes évadot.
- Az jó film. Miért nem hívtatok? - kérdezte menet közben háborogva a lány.
- Kanbuli volt. - Howie gyanakvó pillantást vetett a lányra. - És neked, hogy telt a szabadidőd?
- Unalmasan. - legyintett a lány.
- Valóban? Akkor a lovagod nem lehetett egy érdekfeszítő társaság.
- Lovagom? Miről beszélsz? - adta az ártatlant Melissa.
- Ne játszd a hülyét, kicsi Mel! Szombaton láttam, hogy elkocsikáztál a holdjáróval! - Howard hangja bosszús volt, és ez nagyon zavarta a lányt.
- Jay-re gondolsz?
- Miért, ismersz mást is, akinek ilyen történelmi neve van? Persze, hogy Amstrongról beszélek! Most akkor együtt vagytok? Nem korai egy kicsit? Még nem is ismered!
Melissa nagy kísértést érzett, hogy kiöntse a szívét, mert úgy érezte, megbolondul, ha nem beszél valakivel a Jay-el kapcsolatos aggályairól, de visszafogta magát. Howard minden jel szerint nem kedvelte az új srácot, és mint fiú, nem értené meg a női nyavalygást.
- Nincs köztünk semmi! - tagadta ösztönösen Melissa. - Csak elvitt az öbölbe csónakázni. Az csak nem baj, ha együtt lógunk, mert jól érezzük magunkat együtt?
- Addig nem, míg hozzád nem nyúl. - felelte Howie, miközben a lejtős utcán kutyagoltak. - Ahogy rád néz, az nem tetszik nekem! Egyértelműen piszkos tervei vannak veled!
- Ez nem igaz, Howard! - tiltakozott a lány, de hevessége és arcszíne elárulta őt. - Jay és én... Jaj, nincs is olyan, hogy Jay és én! Nem akarok erről beszélni!
- Ahogy óhajtja, kisasszony! - húzta el a száját haragosan Howie.
- Mi történt velünk, Howie? - kérdezte a lány bánatos szemekkel. - Régen sosem veszekedtünk, de mostanában akármit mondok, vagy teszek, te felkapod a vizet! Miért van ez?
- Én... nem akarom, hogy az a kocsilopó majom rossz útra vigyen egy ilyen kedves és csacska kislányt, mint te! - válaszolta a fiú nehézkesen.
Melissa nagyon felhúzta magát a válaszon.
- Aha! Szóval szerinted egy agyatlan csitri vagyok, akit meg lehet szédíteni szép szavakkal és izgi kalandokkal? Hát köszi, nagyszerű barát vagy! Komolyan azt hiszed, hogy egy hiszékeny kis liba vagyok, aki elájult, mert felfigyelt rá egy nagymenő?
Howard hárítóan maga elé emelte a kezét. Érezte, hogy ezt a beszélgetést nagyon elrontotta. Nyugtatóan a lány vállára tette a kezét, és kényszerítette, hogy megálljon. Már csak néhány háznyira voltak a sulitól, és próbálta menteni, ami még menthető. Nem akart haragban lenni Melissával.
- Nem, Melissa, semmi ilyet nem gondolok! Kiforgattad a szavaimat. Én csak... féltelek. Tíz éves korunk óta melletted vagyok, és szeretlek. Gyakorlatilag végignéztem ahogy felcseperedtél, és nő lett belőled. Valamiért úgy érzem, ez a Jay Amstrong csak játszik veled, és nem érdemli meg, hogy rá pazarold az idődet. - Howard könyörögve nézett az imádott, hatalmas, füstös kék szemekbe. - Ne add neki könnyen magad! Ha nem tudlak lebeszélni róla, legalább fogadd meg a tanácsom: nem ismered, ne higgy el neki mindent. A fiúk sok mindenre képesek, hogy az ágyukba csalják a lányokat! Csak hülyít! A minap még Aliciával szórakozott. Tényleg egy akarsz lenni a gyűjteményében? Te sokkal jobbat érdemelsz ettől az arrogáns bájgúnártól!
Melissa rémülten nézett Howard levélzöld szemébe. Ezért voltak ők igazi barátok. Mert a fiú kitalálta a belső gondolatait, és ösztönösen megérezte, mi zajlik benne. Félelmetes volt Howard szájából hallani az aggályait.
- Mondtam már, hogy hanyagoljuk a témát! - förmedt rá Mel, és apró lábait gyorsan kapkodva elindult a suli felé.
Melissa duzzogva trappolt be az épületbe, otthagyta Howie-t. A biokémia terem már nyitva volt, besétált, és levágódott a szürke, piros dzsungelvirágos cicanadrágos Sona mellé. A lány a feltűnő nadrághoz egy ciklámen színű, V nyakú, hosszú, bő ujjú, de szűk derekú felsőt viselt. Haja kócos volt, mint aki elfelejtett fésülködni. Sonának elég volt egy pillantást vetni barátnőjére, máris látta, hogy feldúlt állapotba van.
- Hali! Mi ez a fagyos hangulat?
- Megint összekaptam Howie-val. - válaszolta szűkszavúan Mel. Kipakolta a padra a könyvét, füzetét és egy piros tollat. - Mostanában nem jövünk ki túl jól.
- És mi volt a vita tárgya?
- Jay. - súgta a barna hajú lány félénken, de semmi oka nem volt rá, hogy óvatoskodjon. Előttük Will magában ült, Beverly elől kacarászott Dianna nevű osztálytársukkal.
- Haha! - Sona vidáman pillantott barátnőjére. - Miért nem vagyok ezen meglepődve? De mesélj! Hogy állsz a dögös szívrablóval?
Eljött a pillanat, amire Melissa várt. Végre kiönthette a szívét.
- Igazán nem tudom. Szombaton magával cipelt csónakázni. Jól éreztem magam vele, de most már nyíltan közölte, hogy nem elégszik meg a puszta barátsággal. Iszonyatosan vonzódok hozzá, de nem tudom, merjek-e belevágni vele egy kalandba. Valahogy képtelen vagyok megbízni benne, és száz százalékig neki adni a szívem... viszont, elveszíteni sem akarom. Ugye szánalmas vagyok?
- Á, dehogy! Nőből vagy, megértem a dilemmád. Vonzódsz Jay-hez, de nem ismered eléggé, és bizonytalan vagy. Kérj tőle egy kis időt.
- Már megtettem. Mikor meg akart csókolni nem hagytam és kértem, hogy legyen egy kis türelemmel, de nem húzhatom ezt a végtelenségig. Választ kell adnom neki!
- És mit akarsz? - kérdezte Sona átható pillantással.
- Őt. - sóhajtott Melissa leverten. Valahogy nem tette boldoggá, a tudat, hogy egy ilyen Casanova után áhítozik. - Mégis kínoz a gondolat, hogy rossz választás lenne.
- Nos igen... kevés jót tudunk a srácról. - próbált ésszerű maradni Sona. - Azt is megértem, hogy vágysz a szerelemre, hisz már tizennyolc éves vagy. Szerintem, első tapasztalatnak nem egy ilyen kétes alakot kellene választanod. Sokkal ésszerűbb lenne olyat választanod, akit úgy ismersz, mint a testvéred, kedves, figyelmes és a tenyerén hordozna. Szerintem a valódi szerelem ott van melletted, csak nem veszed észre.
Melissa totál összezavarodott. Azt sejtette, hogy Sona le akarja majd beszélni Jay-ről, de nem értette, kiről beszél dilis barátnője. Ugyan mért lenne jobb, egy unalmas kapcsolat olyannal, aki iránt nem érzi a fékezhetetlen lángolást? Mert hogy Jay Amstrong lángra lobbantotta és bizsergeti a szívét, abban biztos volt. Hát nem ez a szerelem? Nem erre vágyik minden normális lány?
- Ugye nem Scottról beszélsz? - kérdezte szörnyülködve Mel.
- Jaj, dehogy! - kiáltott fel Sona és drámaian a fejéhez kapott. Ez kész, nem veszi a lapot! - Nem róla beszéltem, de ha nem tudod kire céloztam, nem is érdemes tépni a szám.
- Hagyjuk is! A lényeg az, hogy te nem kezdenél Jay-el. - kanyarodott vissza az eredeti témához Mel. Néha nem tudta követni Sona kacskaringós észjárását.
- Én nem, de nem is dönthetek helyetted. Neked kell tudni, mersz-e kockáztatni. Készülj fel a jóra és a rosszra is, mert nem tudni mi sülne ki, ha összejönnél Jay Amstronggal.
- Kösz, ezzel nem sokat segítettél!
- Bocs, de nem ismerem a srácot. Más lenne a helyzet, ha Howarddal... vagy Will-lel kezdenél járni, őket bírom és ismerem, de az új fiút nem.
- Howie és Will? Te megzakkantál, ugye? Napszúrást kaptál a hétvégén? Irántuk nem érzek semmit, sőt Will-lel Brenda akar járni. - sorolta az érveket Melissa. Bánta már, hogy felhozta Sonának ezt a témát, mert csak a zöldségeket beszéli. - Kár volt szóba hoznom...
- Nem igazán. - Sona elmélázva forgatta a kezében a ceruzáját, aminek a végén hatalmas, málna alakú radír virított. - Értem én, hogy kétségbe vagy esve. Megszédített az új srác. Ő az első pasi, aki iránt érzel valamit. Ne törődj a bolondságommal, ha a szíved felé hajt, vágj bele. Az első szerelem kiszámíthatatlan, és sosem tudni meddig tart. Csak meg kell élni. Ha félsz, és sokat agyalsz, nem lehetsz boldog.
Melissa megütközve nézett a másik lányra. Nem várt tőle ilyen bölcsességet. Alapjában véve igaza volt. Ő bonyolítja túl a dolgokat az aggályaival. Le kell küzdenie a gátlásait, ha akar valamit Jay-től. Máris úgy érezte, ez lesz élete egyik legnagyobb feladata. A következő pillanatban attól rettegett, hogy mi lesz, ha Jay beleun a félénk szűzlány vonakodásába. Mi lesz, ha azt mondja, nincs szüksége egy ilyen tapasztalatlan kis csitrire? Legszívesebben felordított volna, olyan zaklatott lett megint. Egyik aggályát félresöpörte, de máris jött egy újabb. Ha a szerelem ilyen gyötrelmes, miért kell az embereknek? Az élet és az érzelmek túl bonyolultak....
Melissát egész nap gyötörték a borús gondolatok. Unottan ment ebédelni Sonával és Bendával.
Egy hamburgert, egy adag sült krumplit rendelt, és egy fémdobozos narancskólát vett a tárcájára. Howard, Oliver, Will és Beverly már a szokásos asztaluktól integetett nekik, hogy oda menjenek.
A három lány feléjük egyensúlyozott a tárcákkal. Mielőtt Melissa leült volna, akaratlanul is a szemközti asztal felé lesett, hogy megnézze, ott van-e már Jay.
A fiú ott ült, és ráadásul egyedül. Fekete-fehér vékony csíkos pulóvert viselt, fekete farmerrel. Szőke haja az arcába hullott. Olyan csábítóan mosolygott Melissára, hogy a lány akaratlanul is viszonozta, torkában dobogó szívvel. Legnagyobb döbbenetére a fiú intett neki, hogy menjen oda hozzá. Melissa csak pár pillanatig habozott, felvette az asztalról a tárcáját, és odament a fiúhoz. A barátai morgolódva néztek utána.
- Szia! - állt meg a fiú mellett bizonytalanul Mel. Úgy kapaszkodott a kezében szorongatott tárcába, mint valami mentőövbe.
- Velem ebédelne, szép hölgy? - intett az üres szék felé Jay. Kék szeme komiszul megvillant.
A lány bátor akart lenni, ezért nem tétovázott. Leereszkedett a székre. Ideges volt és feszült, mint mindig a fiú közelében, mégis jól esett neki mellette ülni. Bár mostani lelkiállapotán az sem segített, hogy mindenfelől kíváncsi pillantások szegeződtek rájuk.
- Hová száműzted a haverjaidat? - kérdezte a lány, csakhogy megtörje a csendet, és enni kezdett. A nehéz étel alig akart lecsúszni a torkán. Mintha követ rágcsált volna.
- Ott vannak. - mutatott jobbra a srác. És valóban, három asztallal arrébb ott kajált Ethan és Robert, két másik sráccal és három lánnyal, köztük Aliciával. A barna szépség ellenséges pillantással méregette Melissát, és ettől a lánynak a hideg is végigfutott a hátán.
A fekete miniruhás Alicia felpattant és odajött hozzájuk. Bizalmasan átkarolta Jay nyakát.
- Jay drágám, nem jössz inkább oda hozzánk? Uncsi nélküled. - a lány egyik kezét a fiú nyakánál becsúsztatta a pulóvere alá, a füléhez hajolt, és kuncogva súgott neki valamit.
A szőke srác felnevetett, de lehámozta magáról a lány kezeit.
- Bocsi, Alicia, de fontos megbeszélni valóm van Melissával. - pillantott a mellette lévő lányra pajkosan Jay.
A tépett hajú lány fancsali pofával méregette a riválisát, és sütött a tekintetéből, hogy azon morfondírozik, mit ehet Jay egy ilyen jelentéktelen kis csajon.
- Ó, olyan... izé vagy! - húzta fel az orrát Alicia, és sértődötten visszament eredeti asztalához.
Mel és Jay kínos hallgatásba burkolóztak.
- Most összetörted a szívét. - jegyezte meg Melissa két falat között.
- Gondolod, hogy van szíve? - nevetett Jay. - Amúgy sem a szívét kínálgatja nekem. Alicia egy üresfejű liba. Nem kedvelem a könnyű prédákat.
- Jó ég! Úgy beszélsz a lányokról, mintha valami unalmas használati tárgyak lennének. - mondta ki kerek-perec a véleményét Mel. - Biztos vannak érzései irántad!
- Aliciának? - nevetett a fiú megint. - Még nem voltam meg neki, kihívásnak tekint. De kétlem, hogy ez a nő képes szerelembe esni. Viszont megértem, hogy nem tud ellenállni nekem.
A fiú olyan beképzelten mondta ezt, hogy Melissa akaratlanul is felnevetett.
- Te aztán nem vagy semmi! Önbizalomért nem kell a szomszédba menned!
- Nézek tükörbe. - a fiú beképzelten mosolygott, és csábos arcot vágva a hajába túrt.
A lány rájött, hogy a fiú csak ugratja, rájátszik a szerepére.
- Rossz vagy, Jay Amstrong! - korholta Mel nevetve. - Nagyon rossz...
- És neked ez tetszik, nem igaz?
Melissa hitetlenkedve tátogott. Borzasztó volt, hogy a fiú ennyire átlát rajta.
- Erről nem nyilatkozom!
- Már megint visszavonulót fújsz! - zsörtölődött a fiú. - Folyton ezt csinálod, amikor felhozom a dolgot. Fárasztó vagy, kicsikém, nagyon fárasztó, és az idegeimmel játszol.
- Nem direkt csinálom, ha ez megnyugtat. - ismerte be a lány. Abbahagyta az evést. Bal kézét az asztalon nyugtatta a tárca mellett. Teljesen összezavarodott a fiú közelségétől. Nem tudott tisztán gondolkodni. Elment az étvágya, melege lett és a szíve ki akart ugrani a helyéről. Attól félt, a fiú is meghallja szíve esztelen dübörgését.
Jay elkapta a kezét. Egyik kezével a csuklóját szorongatta, a másik kezét a lányé mellé rakta. Az ő fekete karkötője és a fehér, amit a lánynak adott egymás mellé került. Szórakozottan babrálta a gyöngyöket.
- Látod ezt, Melissa? A fekete és a fehér el nem választathatatlanok. Ahogy az ördög és az angyal is összetartozik. Ne hadakozz a sorsod ellen!
A lány rémülten kapkodott levegő után. Nem csak a fiú szavai, a pihekönnyű érintése is hatással volt rá. Jay épphogy csak megérintette a kezét a gyöngyökkel együtt, mégis forró lávaként száguldott a vére a testében.
- És... te lennél az ördög, én meg az ártatlan angyalka? - kérdezte a lány, csakhogy leplezze feldúltságát.
Jay vidám pillantást vetett a rá. Mosolya rabul ejtette a lányt.
- Jelen pillanatban úgy érzem, én vagyok a türelmes kis angyal, te meg a gonosz kis ördög, aki időhúzással kínoz. Ne legyél kegyetlen, mondj végre igent!
- Te angyal? Na, ne nevettess! - mosolygott a lány. Bárminek el tudta képzelni a srácot, de hogy jó fiú lenne, vagy angyal, az képtelenségnek bizonyult. Már csak a veszélyes érzések is erre mutattak, ami felé hajtják.
- Megint tereled a szót, kislány! - Jay megragadta a lány kezét. A szájához húzta és belecsókolt a tenyerébe. - Most már nem tűrök kibúvót! Eleget kerülgettük egymást! Konkrét választ akarok!
A fiú hevessége, és bizalmas érintése megrémítette Melissát. Hogy mondhatna nemet, amikor őrülten vágyik rá, hogy a fiúval legyen? Végre rászánta magát a válaszra:
- Én...
- No lám, milyen furcsa pár! - lépett ekkor az asztalukhoz a fekete izompólós és farmeres Scott. Sötét szeme haragról árulkodott. Lenézően méregette Melissát. - Nagyot csalódtam benned, Melissa! Játszod itt a hűvös, rideg, Miss Tökéletest, aztán meg kiderül, hogy alig várod, hogy Jay megfektessen! Ízlésficamod van, vagy mindvégig azt vártad, hogy egy menő gyerek rád kattanjon? Mert nem adod magad akárkinek, igaz?
Melissa a döbbenettől szóhoz sem jutott. Egyrészt elmaradt a vallomása Jay-nek, vagyis nem tudott igent mondani, másrészt feldühítette Scott durva feltételezése, de még mielőtt visszavágott volna Jay felpattant, és arrább lökte a kötekedőt.
- Ne sértegesd a lányt!
- Véded a játékszered? - kérdezte provokálóan Scott. - Milyen megható!
- Nem nyugszol, míg meg nem mutatom, hol a helyed, igaz? - nézett farkasszemet ellenségével a szőke srác. Szeméből sütött a harag, és a gyűlölet.
- Fenyegetsz, Amstrong? Baromira megijedtem ám! - gúnyolódott a sötét hajú fiú.
Melissa látta, hogy ez volt az a pont, amikor elszakadt a cérna Jay-nél. A fiú ész nélkül cselekedett. Lendült a jobb karja, és hatalmasat behúzott az önelégült Scottnak. A meglepett fiú hátratántorodott, de hamar visszanyerte az egyensúlyát és visszaütött. A két srác az ebédlő közepén ütlegelni kezdte egymást. Melissa felszisszent, amikor Scott ütése Jay szája sarkán csattant, de hamar elfelejtette a részvétet, amit egy pillanatig érzett, mert Jay agresszíven újból nekiesett Scottnak. A földre rántotta ellenfelét, ott fojtatták egymás ütlegelését.
- Jay! Az isten szerelmére! Hagyd abba! - ugrott fel a lány kétségbe esve, de nem mert közelebb menni a verekedőkhöz.
A fiú rápillantott, de mint aki nem ért a szép szóból, tovább gyentelte Scottot.
Nagy lett a felfordulás a teremben. Egyre többen gyülekeztek a balhézók köré.
Percek teletek el, míg Ethan és asztaltársai végre cselekedtek, és megpróbálták szétválasztani a bunyózókat. De már késő volt. A szürke öltönyös Mr. Prescott feléjük jött. Félresöpörte a tolongó diákokat, és megállt Jay és Scott között, akiket egy-egy fiú lefogott.
- Nem tűröm a rendbontást! Jenningson és Amstrong, irány az irodámba máris! - kiabált a sötét hajú, szemüveges, negyvenes férfi.
A két fiú kelletlenül engedelmeskedett. Jay indulás előtt letörölte szája sarkából a kiserkent vért, majd küldött egy kacsintást Melissának. A lány megütközve nézett utána. Nagyon úgy nézett ki, hogy a fiú élvezte a verekedést, és kicsit sem riadt meg az igazgatóhelyettestől, vagy a büntetés gondolatától. Melissa megriadt ettől a viselkedéstől.
Becsengettek, így Melissának az emeletre kellett mennie egészségtan órára.
Melissa csak franciaórán tudta meg, mi lett a végeredménye Jay-ék behívásának az igazgatóiba. Igaz, nem kíváncsiskodott, a fekete és arany felsős, fehér farmeres Beverly hátrafordult hozzá és cinkos pillantást vetett rá.
- Jay barátod elég jól megúszta Prescott szigorát. A héten büntiből minden nap bent kell maradnia hetedik órában elmélkedni, meg kapott egy igazgatói megrovást, ahogy Scott is.
- Jay nem a barátom... vagyis nem úgy, ahogy te gondolod! - válaszolta ingerülten Melissa. Nem tetszett neki, hogy osztálytársai máris olyat feltételeznek, ami nincs is. - És az sem érdekel, ha egy hónapra bezárják!
- Aha, én meg most jöttem a falvédőről. - vigyorgott bizalmasan Beverly.
- Hagyjál már békén, ne idegesíts! - kérte Mel durcásan.
- Jól van, végül is semmi közöm hozzá! - vont vállat közömbösen Bev, és visszafordult Willhez és jobb híján vele kezdett beszélgetni.
Jól mondod. Semmi közöd hozzá. - gondolta Melissa.
A lány elkeseredett, hogy máris mindenki róla és Jay-ről pletykál, hisz nyilvánvaló volt, hogy a fiú miatta verekedett, mert őt védte. Sehogy sem tetszett neki, hogy ő lett a suli legújabb csodája, aki miatt a népszerű és rossz hírű Jay Amstrong megverte Scottot. Nem ment ki a fejéből a mondat, amit a verekedés előtt hallott a fiútól. " Ne sértegesd a lányt!" Nem a nevét mondta, nem egy édes becenevet, pusztán csak lányt mondott. Ez is azt bizonyítja, hogy ő csak egy lány neki a sok közül... Ez a gondolat cseppet sem derítette jobb kedvre, sőt, mardosta a kétségbeesés.
Egyszerűen nem tudott ettől a rémisztő gondolattól szabadulni.
Kavargó fejjel ment atlétikára. Úgy gondolta, legalább a sportban levezetheti a feszültséget. Kellően elfáradt az óra végére. Épp végzett az öltözködéssel, és kisétált a folyosóra, amikor Beverly kiabált utána. A lány megállt a félhomályos, hosszú helyiségben, és bevárta a felé trappoló lányt.
- Jó, hogy megvártál! - szólalt meg kifulladva Bev, s elindult kifelé a lánnyal az udvarra.
- Mit akarsz? Ha megint Jay-ről akarsz faggatni, nem érdemes. Nem mondok neked semmit, mert nincs semmi olyasmi, amit feltételeztek!
Beverly szemtelenül felnevetett és egy papírcetlit nyomott Melissa kezébe.
- Tényleg? És ezt mivel magyarázod?
Mel értetlenül meredt a papírra, amin csupán számok sorakoztak.
- Mi ez?
- Jay telefonszáma. Azt üzeni, hívd fel, mert valamit nem tudtatok megbeszélni.
A lány tanácstalanul megállt, és a fejét csóválta. Komolyan azt hiszi ez az alak, hogy hívni fogja? Hát ha igen, téved, mert Melissa Thompson nem fut egy fiú után sem, és nem bátorít senkit. Ha akar valamit, keresse meg, nehogy már neki kelljen hívni!
Beverly leolvasta az arcáról a választ.
- Nem fogod felhívni, igaz?
- Igaz. - felelte Mel csendesen, de azért a papírt a táskája oldalzsebébe dugta. - Túl sok gondot okoz nekem. Jobb, ha kerülöm!
- Ne legyél már tök! - szólta le Bev szigorúan. - Az összes lány hanyatt vágná magát, ha megkaparinthatná Jay számát, te meg csak begyűröd a táskádba, és nem akarod felhívni! Néha komolyan azt hiszem, hogy hiányzik egy kereked!
- Beverly, légy szíves, ne szólj az életembe! Nem bolond vagyok, csak megfontolt! És ha te ennyire oda vagy Jay-ért, talán rá kéne startolnod!
- Talán meg is teszem! - vágta rá duzzogva Bev, és hosszú lábait gyorsan kapkodva kék tűsarkújában eltipegett.
Melissa durcásan indult haza. Nem Beverly-re haragudott, hanem saját magára. Szabályosan felszólította a suli egyik legszebb csaját, hogy másszon rá arra a pasira, akiért bolondul, csak mert gyáva kezdeni vele. Volt egy olyan érzése, hogy Bevnek tényleg igaza van, és hiányzik egy kereke. Megint eszébe jutott a táskájában lapuló telefonszám. Nagy volt a kísértés, hogy felhívja a srácot, és beolvasson neki, amiért másokkal üzenget, mégsem tette meg. Nem kényszerítheti bele a fiú semmibe, amire Ő még nem áll készen.
És most már határozottan a NEM felé hajlott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése