Látogató

Szombat reggel Melissa megengedte magának azt a luxust, hogy tíz óráig aludt. Mire magához tért, az anyja már rég elment a butikba. Félkómásan magára húzott egy fehér szűk pólót, és egy térdig érő, rojtos farmernadrágot. A konyhába ment, kivett a hűtőből egy doboz tejet, beleöntötte kedvenc sárga, napocskás müzlis tálkájába, és gabonapelyhet szórt hozzá. A fehér, modern konyhához tatozott egy magas pult, odaült elé, hogy elfogyassza szokásos reggelijét. Egyedül nem volt kedve a faragott tölgyasztalhoz ülni. Hamar belapátolta az ennivalót, aztán elhatározta, hogy takarítással fogja tölteni az idejét. Visszament a szobájába, ami a nappaliból az első ajtó volt jobbra. Bevetette az ágyát, aztán megigazította az ég kék, fehér hatalmas margarétavirágos ágytakarót. A szobája fala nap sárgára volt mázolva, szerette ezt a meleg és vidám színt. Kicsiny szobája jobb falát beterítette a világosbarna, alacsony szekrénysor, balról terült el az ágya. Az ágy végében állt egy íróasztal, rajta könyvek, lávalámpa és a laptop. Az ágya felett festmény helyett egy nagy parafatábla lógott, arra tűzdelte legkedvesebb emlékeit. Fotók kiskorából, amin leginkább Howie és ő vigyorogtak, képek a tavalyi évből az osztálytársairól, rajzok, ő és az anyja kiskorában, szárított falevelek és virágok, de még egy szarvasbogár is, amit még régebben Howarddal egy erdőtúrán szúrtak gombostűre. A szekrényen leginkább kedvenc könyvei sorakoztak, és régi csecsebecsék, amiktől nem szívesen vált meg. Mikor megunta a nézelődést, elpakolta a székről a ruháit és behajtotta a szekrénybe. Letörölgetett, aztán előhozta anyja szobájából a porszívót. Amikor végzett, a nappaliban is portalanított, aztán fel is porszívózott. Jót tett neki a házimunka, legalább nem gondolkodott. Amikor végzett, még fel is mosott, aztán elégedetten ült le a zöld kanapéra egy csésze kávéval. A konyhában nem szívesen takarított, az az anyja birodalma volt, na nem mintha az egész napos munka miatt sűrűn tartózkodott volna ott. Épp elöblítette a konyhában a csészéjét, amikor arra lett figyelmes, hogy dudálnak. A nappali ablakához sietett, félrehúzta a levendula színű függönyt és kinézett. Nem akart hinni a szemének. Kék sportkocsi állt a ház előtt, benne agy szőke fej virított. Melissát elöntötte a pulykaméreg.
A lány úgy szaladt végig a befüvesített apró udvaron, mint akit puskából lőttek ki. Végigtrappolt a szürke macskakövön, feltépte a félméteres, fehér kiskaput és bosszúsan állt meg a fiú előtt.
Jay szürke pólóban, és napszemüvegben feszített az autóban, pimasz mosollyal fordult a lány felé.
  - Mi a fészkes fenét keresel te itt? - kérdezte a lány villámló szemekkel.
Melissa látta, hogy a szomszédos udvar végében Howie tologatja a fűnyírót, és nem örült, hogy szemtanúja van a mostani jelenetnek, még ha a legjobb barátja, akkor sem.
Jay nemtörődöm stílusában levette a szemüvegét, a kesztyűtartóba csúsztatta, aztán vidáman nézett a lányra.
  - Szia, kicsikém! Én is örülök, hogy látlak!
A lány agyát elöntötte a vörös köd. Harciasan csípőre tette a kezét.
  - Mért jöttél? A drága barátnőid nem érnek rá?
  - Nincsenek barátnőim. És ha más érdekelne, nem lennék itt. Viszont nem ilyen fogadtatást vártam!
A lány nem értette a fiú logikáját. Miért csajozott tegnap ezerrel, ha most itt kötött ki?
  - Tudod, hogy a hangulatváltozásaidtól agylobbot kapok? - kérdezte Mel, és sütött a szeméből a neheztelés. Igen, haragudott a fiúra, de mégis örült, hogy itt van. Hozzá jött, nem Mayához, nem Aliciához, vagy bárki máshoz. Hevesebben kezdett dobogni a szíve a felismeréstől, és a viszontlátás örömétől.
  - Hát te sem maradsz le tőlem, apróság! - Jay lazán kihajolt a kocsiból, és az ajtóra könyökölt.
  - A beceneveket annak köszönhetem, hogy nem tudod megjegyezni a nevem a sok nőismerősöd közül?
  - Buta Melissa, a te neved már álmomban is fújom!
A lány meglepetten hőkölt hátra. A fiú egyszerre bókolt, és sértegette.
  - Vajon, mért nem tudok hinni neked... - rázta a fejét a lány elkeseredve.
  - Figyelj, én kedvellek, te is egem, nem tudom, mi az akadálya, hogy néha találkozzunk.
  - Talán a többi barátnőd? - kérdezte a lány merészen. Muszáj volt kimondania, amit gondol, akkor is, ha ezzel elárulja, hogy féltékeny, és rosszul esett neki a tegnapi viselkedése. - Nem tudom, hogy tetszene Aliciának, ha megtudná, hogy velem is találkozgatsz.
  - Marhára nem érdekel Alicia! Nem járunk. - felelte Jay ingerülten, aztán az imádni való vigyorát vetette be a lány ellen. - Ő, és a tegnapi összes csaj csak lecke volt neked!
  - Lecke? Nekem? Nem bírlak követni!
  - Csak akkor válaszolok, ha eljössz velem csavarogni!
Melissa az indulat hevében szívesen képen törölte volna ezt a minden hájjal megkent ördögfiókát, amiért ide jön, feldúlja, zsarolja, célozgat és rákényszeríti az akaratát. Tudta, hogy a kíváncsisága, és a belső késztetés, hogy vele legyen, erősebb lesz nála. Sóhajtva fújta ki a levegőt.
  - Oké, elvihetsz ebédelni, mert ma még alig ettem!
  - Akkor pattanj be! - Jay szeme elégedetten csillogott.
  - Beszaladok egy pulcsiért, és hagyok üzenetet anyámnak. - közölte még a lány, aztán berohant a házba.
Howard elégedetten figyelte, hogy Mel veszekszik az űrpilótával. Amikor még faképnél is hagyta, diadal töltötte el a szívét. Büszke volt a lányra, amiért elhessegette a Casanovát.
Melissa lekapta piros, gombos kardigánját a fogasról, és mire a konyhába ért magára is cibálta. Tudta, hogy huzatos a nyitott kocsiban a levegő, nem akart fagyoskodni. A hűtő tetejéről felkapta a kis jegyzetfüzetet és egy tollat. Az asztal sarkának támaszkodva üzenetet írt az anyjának.
Elmentem - a toll megállt a kezében, azt mégsem írhatta, hogy elment kocsikázni egy pasival, akit egy hete ismer és lehengerelte, így maradt a kegyes hazugság. - a haverokkal a városba kajálni. Estére jövök! Puszi! 
Az üzentet feltűzte a hűtő elejére egy méhecskés hűtőmágnessel, aztán bezárta a házat, az ablakban a cserepes virág alá rejtette a kulcsot. Megkerülte a kék csodaautót, és bevágódott Jay mellé.
  - Mehetünk is.
Howard sóbálvánnyá dermedve figyelte, ahogy Melissa bevágódik a kocsiba, majd az Aston Martin elgurul. Nem értette, miért dől be a lány állandóan ennek a csajozógépnek. Nem látja, hogy csak ki akarja használni? A fiú dühösen leállította fűnyírót és belerúgott. Jay Amstrongnak egyszerűen nincs joga hozzá, hogy elvegye tőle élete legnagyobb kincsét!
Melissa hallgatagon ült Jay mellett. Élvezte a száguldást és, hogy lobog a haja a szélben. Jay visszatette a napszemüvegét, így Melt bosszantotta, hogy nem látja, mikor figyeli az utat, és mikor lesi őt.
  - Nem messze van egy hangulatos pékség, beülhetnénk oda. Megfelel?
  - Meg. - válaszolta a lány foghegyről.
Jay nevetve lejjebb húzta a szeméről az orrára a szemüveget, hogy a lányra tudjon pillantani, de már vissza is fordult, és megint két kézzel ragadta meg a kormányt.
  - Most tényleg ilyen durcis leszel?
  - Nincs rá okom talán?
  - Nincs! Jó az idő, velem vagy. Mi kell még?
Melissa megint haragosan nézett a sofőrre, és ingerülten hátraigazította arcában csapódó tincseit.
  - Neked talán egy alapos fejbekólintás, nekem meg egy jó könyv otthon a kanapén henyélve.
  - Jaj, ne játsszuk már meg magunkat! - Jay a hátsó ülésre hajította a szemüvegét. Kéjes pillantást vetett Melissára. - Mindketten tudjuk, hogy bejövök neked, ezért ülsz mellettem!
Melissa arcába szökött a vér. Dühösen csapott maga mellett az ülés szélére.
  - Nem is igaz! Ne legyen már ekkora egód!
  - Ez nem arról szól! Van szemem, igenis dühöngtél magadban, amikor tegnap a felvonulást rendeztem a pipikkel!
Honnan tudja, mikor felém se nézett egész nap? - akadt ki a lány. - Vagy én nem vettem észre, hogy titkon figyel, vagy valaki besúgta neki?!
  - Ha nem akarod, hogy hirtelen haragomban megfojtsalak, és karambolozzunk, jobb ha nem bosszantasz! - bújt ki a válasz alól a lány.
  - Kis harcias! - nevetett megint a fiú. - Most még megmenekültél, de két perc és odaérünk a falatozóba, ott aztán alaposan kifaggatlak!
Nemsokára bementek a sütödébe. A fiú kérdezte Meltől, hogy mit enne, de az csak megvonta a vállát, már nem is volt éhes. A lány hűvössége nem vette el Jay kedvét, kért négy frissen sütött csokis kiflit. Papírtányérra tetette és intett a lánynak, hogy üljenek ki a bolt előtti kis teraszra.
Nemsokára már kint ültek a fehér műanyag székeken, egy kék napernyő alatt. A lány még odakint is érezte a mennyei illatokat, ami kiszivárgott a boltból. Az íncsiklandozó kiflik csak levették a lábáról, elfogadta, amit a fiú elé tolt egy szalvétán. Némán ettek, mint legutóbb a parkban. Melissa zavartalanul legeltette a szemét a fiú markáns arcán, arcába lógó aranyszőke haján, a fülében a két ezüstkarikán, vagy éppen jellegzetes orrán. Látott már nála ezerszer helyesebb pasikat, mégis volt valami megnyerő, komisz és ellenállhatatlan Jay Amstrongban.
  - Tetszik, amit látsz? - kérdezte vigyorogva a fiú.
  - Jaj, Jay! Muszáj állandóan zavarba hoznod és cikizned?
  - Nem, de nagyon élvezem.
  - Príma. Akkor ha már témánál vagyunk, elárulnád mire céloztál induláskor? Mit jelentsen az, hogy csapdát állítottál nekem?
Melissa már befejezte az evést, felkönyökölt az asztalra, és a két tenyerébe temette az arcát.
  - Az egész műsort azért csináltam, hogy megmutassam, milyen könnyen találok helyetted mást, ha akarok. Reméltem, hogy féltékeny leszel.
  - Ezt a baromságot! - ráncolta a homlokát Melissa. - Ilyen bolondságokat is csak a pasik képesek kitalálni! Arra nem gondoltál, hogy az ellenkezőjét éred el? Azzal, hogy enyelegtél fűvel-fával, csak kiábrándítottál magadból! Csak azt bizonyítottad be, hogy egy megbízhatatlan, csapodár alak vagy!
Jay félrebillentett fejjel, mindentudó vigyorral nézett a lányra.
  - Ez úgy hangzott, mintha belém zúgtál volna és csalódást okoztam volna.
  - Dehogy zúgtam beléd! - csapott az asztalra dühösen, vörös arccal Mel. - Ha Howie, vagy Will viselkedne így, akkor is elgondolkodnék, érdemes-e velük barátkozni. Nincs szükségem zűrös pasikra a baráti körömben.
  - Mese, mese habbal! - csóválta a fejét a fiú. - Gyere, lépjünk innen, itt nem gyújthatok rá.
Melissa nem akarta azt játszani, mint eddig, tehát nem tiltakozott. Szó nélkül felállt, és követte a fiút a kocsihoz. Vége a színlelésnek, vele megy, mert vele akar lenni.
Mikor elindultak és az autóval megint a Crissy Fild Park mellett suhantak el, Melissa azt gondolta, nem túl kreatív Jay, ha ugyanoda viszi, de aztán túlmentek és már a Crissy Fild East Beach homokos öböl partján suhantak. Melissa élvezte az utazást, és nem bánta, hogy a fiú a cigizésre és az útra figyel. Nemsokára átkanyarodtak a San Francisco Bay Trailre és a Yacht Rd után Jay leállította a kocsit. Kiszállt, felhúzta a kocsitetőt, és lezárta a járművet. Intett a lánynak, hogy kövesse. Lesétáltak egy domboldalon, és a fiú egyszerűen leült a földre. Melissa bizonytalankodva ült mellé.
  - És ha beleülök egy hangyabolyba? - kérdezte a lány finnyáskodva.
  - Nyugi, élvezettel leszedem rólad az összes jószágot, ami rád mászik. - kacsintott a fiú. - Ne kényeskedj, élvezd a kilátást!
Melissa boldogan eleget tett a kérésnek. Átölelte a két felhúzott térdét, és sóhajtva nézett maga elé. A kilátás tagadhatatlanul csodálatos volt. Innen az öböl egész szakaszát be lehetett látni. A kristálytiszta, napsütéstől csillogó víz lélegzetelállítóan kék volt, s előttük az öbölben ott sorakoztok a fehér jachtok, kisebb hajók és motorcsónakok. A vízíjárművek úgy sorakoztak az öbölben, mint a parkolóban az autók, csak még szebbek voltak a kék vízen a fehér úszóalkalmatosságok. Melissát átjárta a nyugalom.
  - Látod, én idejárok, ha nyugi kell. Ez a hely nekem olyan, mint neked a Golden Gate lábánál a kis domb.
  - Csodálatos itt. - ismerte el Mel, és teleszívta a tüdejét a friss, sós levegővel.
  - Igen, de kellemesebb veled, mint egyedül. - mosolygott Jay, és hátradőlt. Lefeküdt a földre, és a kék eget figyelte.
Melissa legalább zavartalanul gyönyörködhetett a fiú vonzó arcában. Késztetést érzett, hogy megérintse a haját, vagy az arcát, de visszafogta bizsergő kezét. Félt lépéseket tenni a fiú felé.
  - Jay... miért jó neked, hogy itt vagyok veled?
  - Nem is tudom. - mosolygott a fiú, és felkönyökölt, úgy támasztotta meg a fejét. Melissa félig-meddig felé fordult, hogy a szemébe tudjon nézni. - Valahogy megnyugtat a jelenléted. Melletted nem kell játszanom az agyam, önmagam lehetek. Viszont benne van a pakliban, hogy nem jön be a személyiségem, de valahogy ezt sem hiszem, mert akkor nem lennél itt velem.
  - Nem tudom, mit akarok tőled. - vallotta be a lány csendesen.
  - Akkor már ketten vagyunk ezzel. Gyere, sétáljunk végig a parton! - Jay felugrott és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse a lányt.
Melissa minden fenntartás nélkül kulcsolta a kezét a fiúéra és hagyta, hogy felrántsa. Jóleső bizsergés szaladt végig rajta. Jay el sem engedte a kezét. Finoman szorította, úgy vezette a lányt az út mentén a homokos parton.
  - Muszáj a kezemet fogdosnod?  - kérdezte Mel, de erőfeszítést sem tett, hogy kiszabaduljon.
  - Lazíts, Melissa! Ennyitől még nem áll fel a farkam, nyugi! - vigyorgott a fiú, és még azért is összefonta az ujjaikat.
Mel a szabad, jobb kezével vállon csapta a fiút.
  - A francba már veled, Jay! Ne beszélj disznóságokat!
  - Ez nem az. Puszta ténymegállapítás volt. - hirtelen elkapta a lány derekát, és magához szorította. - Ha ki akarnék kezdeni veled, akkor valami ilyesmit tennék... - Jay csípőtől lefelé a lányhoz préselte magát, s Melissa ettől levegő után kapkodott. A srác testéből melegség és erő sugárzott.
Ijedten eltolta magától a fiút. Megint csak a kezük ért össze.
  - Jay... én még mindig nem tartok ott, hogy tovább lépjünk. Félek, hogy ha engedek neked, tönkre vágsz, kihasználsz, összetöröd a szívem, meg egyéb ilyen apróságok.
  - Miből gondolod, hogy ilyet tennék? - kérdezte a fiú komoly képpel, és gyengéd erőszakkal kényszerítette a lányt, hogy tovább sétáljanak.
  - Talán megérzés. Meg aztán a viselkedésed is erre mutat, hisz csajozol ezerrel, önpusztító életmódot fojtatsz, és mindent megteszel, hogy befűzd az agyam. Ha nem csak egy kalandnak kellenék, akkor elfogadnád, hogy túl gyors vagy nekem.
  - Ezért nem engedsz közelebb magadhoz?
  - Igen. - ismerte be Melissa, és nagyot nyert. Beszéd közben a vízen sorakozó jachtokat nézte. Könnyebb volt úgy kimondani a félelmeit, ha nem nézett a fiúra. - Nem tűnsz túl megbízhatónak, zavar a nagy csajozgatásod. Ha valaki velem akar lenni, elvárom, hogy én legyek neki a legfontosabb, és ne csak akkor jussak eszébe, amikor éppen nem ér rá a többi bige. Vagy csak mert unatkozol, és vagyok olyan bolond, hogy veled lógjak.
  - Ha ez megvigasztal, szívesebben vagyok veled, mint bárki mással.
Melissának jól esett a kijelentés, de ennyi nem volt elég. Még mindig bizonytalan volt a fiúval kapcsolatban, és semmit se tisztáztak. Több kell egy "szívesen vagyok veled"-nél ahhoz, hogy neki merje adni a szívét. Mert annyira buta azért nem volt, hogy azt gondolja, ez a nagymenő csak barátkozni akar vele.
  - Én is veled, de kell egy kis idő, amíg eldöntöm, megérdemled-e a bizalmamat.
  - A múltkor is ilyesmit mondtál, de sajnos nem vagyok valami türelmes. Én mindent akarok, és azonnal. - mosolygott a fiú, és megállította a lányt. Áthatóan nézett a szemébe.
  - Akkor, csak sajnálni tudlak. Ha nem bírsz várni, míg eldöntöm, mit akarok, akkor nincs is értelme, hogy belekezdjünk bármibe is. Lehet, hogy saját magamat ismétlem, de meg kell értened, hogy nem szeretek hirtelen dönteni.
  - Jaj, te lány! Pedig a hirtelen és merész ötletek mindig a legjobbak.
  - Neked talán, de én másképp működök. - Melissának nehezére esett kimondani, amit gondolt. A fiú kezének érintése sem könnyítette meg a dolgát, mert minden idegszálával érzékelte, hogy talán már most is túl közel engedte magához.
  - Jól van. - bólintott a fiú. Felemelte szabad kezét és gyengéden megsimogatta a lány bársonyos bőrét az arccsontján. - Hajlandó vagyok adni neked egy kis időt. De csak egy icipicit. Nem fogok rád erőltetni semmit. Kivárom, míg belém szeretsz, mert belém fogsz, az holtbiztos! Úgy hiszem, megéri várni. És mindent elkövetek, hogy bebizonyítsam, fele annyira sem vagyok olyan rossz, mint gondolod.
A beléd szeretni szavaktól Melissa kissé megijedt, de végül nem szólt rá semmit, mert gyerekes lett volna tiltakozni, amikor mindketten tudták, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége.
  - Akkor hajrá! - mosolygott Mel, és megkönnyebbült, hogy végre nyíltan megbeszélték kusza érzéseiket. Bár a fiú saját érzéseiről nem beszélt, úgy gondolta, egyelőre be kell érnie ennyivel.
Ha nagyon firtatja a témát, még elárulja magát, hogy egyéb vágya sincs, minthogy Jay Amstrong mindenkinél jobban szeresse őt... csakis Őt.
  - Menjünk tovább! - javasolta a srác. Úgy látszik, ő is lezártnak tekintette a témát. Gyors léptekkel elindult, maga után húzva Melissát.
Pár métert mentek csak, a fiú megtorpant egy több, mint hat méter hosszú, két és fél méter széles, modern, fehér motorcsónak előtt. A hatalmas csónak korlátja oda volt lakatolva a rakpart egyik vasoszlopához. Jay könnyedén a víz széléhez merészkedett, felugrott a hajóorra, onnan pedig a vezetőszékben kötött ki a műszerfal előtt.
Melissa megütközve nézett rá.
  - Mit csinálsz?
  - Elkötöm a csónakot. Kedvem támadt a vízen suhanni, és magam mögött hagyni a nagyvárost.
  - Te meghibbantál?  Kocsi lopás után a hajó a következő? És még engem is bele akarsz rángatni? Ha így akarsz bevágódni nálam, már most megmondhatom, hogy ez nem fog bejönni. Kicsit se leszel vonzóbb, ha ellopsz nekem egy hajót!
Jay csak nevetett, és visszaugrott a hajóorra, a kezét nyújtotta a lánynak. Az arcáról vidámság tükröződött.
  - Gyere már, te aggódó méregzsák! Van kulcsom a csónakhoz. Az apámé.
  Melissa torkára forrt a szó. Nem tudta, hogy a doktorok olyan jól keresnek, hogy megengedhetnek maguknak saját kishajót. Úgy mérte végig a motorcsónakot, mintha sose látott volna ilyet. A hajóorron napozó volt kialakítva, masszív rozsdamentes acél korláttal. A farrészben a vezetőülés mögött L alakú ülő biztosította az utasok kényelmét. Közelebb lépett, és azt is megfigyelte, hogy ez nem csak egy egyszerű csónak, mert a V alakú orr alatt pihenőkabin is volt.
  - Ez neked csónak? Ez egy úszó lakókocsi! Egy frászt fogom hagyni, hogy kivigyél a nyílt vízre, és rám vesd magad, ahol senki sem lát!
Jay megint csak nevetett. Arcát elöntötte a Melissa szívét megdobogtató, imádni való mosoly.
  - Drágám, ha akarnám itt is rád vetném magam, nem zavarna, ki lát és ki nem.  Gyere már! Jó móka lesz, ne kéresd magad! Lissa már türelmetlen.
  - Ki az a Lissa?
  - Így hívják a csónakot. Na, adod a kezed, vagy menjek fel, és vegyelek a hátamra?
Melissa megadta magát. Tudta, hogy a fiú beváltja a fenyegetését, ha nem megy vele önként.
Kinyújtotta a kezét, és Jay egy erőteljes mozdulattal a fedélzetre húzta. Imbolygott alattuk a csónak, Mel félt, hogy bármelyik percben elesik, de szerencsére Jay karjának köszönhetően megtartotta az egyensúlyát.
  - Kapaszkodj a korlátba! - javasolta a fiú. Látszott rajta, hogy nem először van a csónakban. Ügyesen kioldott a biztonsági lakatokat, aztán a lány mellé lépett.
  - Gyere, mássz be a pilótafülkébe. Nem akarom, hogy a hajóorrban gubbassz! Mellettem a helyed.
Mire Melissa egyáltalán felfogta a fiú szavait, és belegondolt, hogy egy vadidegennel készül kihajózni, Jay már a fülkében volt. Segített a lánynak, így Melissa csak mellette kötött ki. A fiú máris szakértőként ide-oda nyomkodott a műszerfalon.
  - Remélem, nem vagy tengeribeteg.
  - Jókor jut eszedbe! - nevetett a lány, de a végén kiabálni kellett, mert a csónak motorja felbőgött.
Hamar kievickéltek a nyílt vízre. A csónak gyorsan siklott a vízen. Melissa élvezte a gondatlan szabadság ízét. Alattuk és fölöttük minden tiszta kék volt, és felszabadultan adta át magát a mámorító száguldásnak. Olyan érzése volt, mintha a semmibe suhannának, hisz a szeme előtt a távolban összeolvadt az ég és az öböl kékje.
  - Na, jobb mint kocsikázni? - kérdezte a fiú a motorbúgás miatt kicsit emeltebb hangon.
   - Ó, igen, százszor! - lelkesedett a lány. Észre sem vette, hogy izgalmában a fiú karját szorongatja. Jay kormányozott, és kedvtelő pillantást vetett Melre. Örült, hogy boldognak látja a lányt.
  - Akkor máskor is hajózhatunk. Talán egy hétvégén elmehetünk valahová kettesben.
Melissa torkában gombóc keletkezett. Elengedte Jay karját, és a horizontot figyelte. Az előbbi kijelentés csak azt jelenthette, hogy a fiúnak hosszabb távú tervei vannak vele. Örülnie kéne, mégis inkább pánik fogta el.
  - Talán... majd egyszer. - válaszolta a lány bizonytalanul.
Jó darabig némán suhantak a vízen. Amikor a part már olyan távol volt, hogy csak egy elmosódott szürke foltnak tűnt minden, Jay leállította a csónakot. A lány megrettent, de bátran, pajkos pillantást vetett a fiúra.
  - Most jön az a rész, amikor letuszkolsz a kabinba és megerőszakolsz?
 Jay felszabadultan nevetett. Tetszett neki a lány szókimondása. Égett a vágytól, hogy kibillentse a magabiztosságából, és zavarba hozza.
  - Mindketten tudjuk, hogy nem lenne szükség erőszakra. - kacsintott Jay.
A lány mérgében a fiú mellkasára csapott. Jay elkapta a karját és felhúzta a hajóorrba. Leültek a kialakított napozó fedélzetre egymás mellé.
  - Olyan jó itt. Nagyon megnyugtató érzés. - jegyezte meg a lány, és arcát a nap felé fordítva élvezte a természet csendjét, és a nap melengető sugarait.
  - Igen. Az ember rájön, milyen kicsi is a világhoz képest.
Sokáig ültek meghitt hallgatásba burkolózva. Melissa nem tudta, mit kellene mondania és a békét sem akarta lerombolni.
  - Csónakáztál már máskor is? - kérdezte hirtelen a fiú, és érdeklődve pillantott a lányra.
   - Ha nem számoljuk az általános iskolás hajókirándulásomat, akkor nem.
  - Nagyszerű. - Jay a lány mellé csúszott. Felsőteste szinte centiméterekre került a lányétól. Térde összeért a lányéval. - Én akarok az első lenni neked mindenben.
A lány úgy érezte, marja a torkát a sós, meleg levegő. Megriadt a szavak értelmétől, a fiú közelségétől és a tudattól, hogy kettesben vannak, szinte a semmi közepén. Nem attól félt, hogy a fiú olyat tesz, amit nem akar, hanem attól, hogy nem tudna nemet mondani neki. Jay Amstrong már ott volt a szívében, a gondolataiban, és nem tudott elszakadni tőle. Oly közel volt hozzá, hogy semmibe nem telne átölelni a nyakát, vagy csókot nyomni félmosolyos szájára, de képtelen volt bármit is tenni. Lebénította a felismerés, hogy túlságosan kötődik a fiúhoz.
Jay felemelte a kezét, megsimogatta a lány arcát. Ujjai puhán érintették meg a bőrét, mintha csak pihe érintette volna, gerincén mégis végigfutott egy forró, bizsergető érzés. Melissa agyában megszólalt a vészcsengő, zavartan hátrébb csúszott néhány centit. A fiú vette az adást, leejtette a kezét és csalódottan nézett Melre.
  - Sosem foglak kiismerni, Melissa! A szemed az előbb annyi mindent ígért, aztán a következő pillanatban az agyad és a tested már mást akart. Ne félj tőlem, nem vagyok szörnyeteg!
  - Tudom, csak... - Mel nem tudta megmagyarázni, mi zajlik le benne. Zavarodottan, és könyörögve nézett a kék szempárba. Némán könyörgött, hogy hagyja békén, maga sem érti a káoszt, ami a fejében és a szívében zajlik. Ha most enged a fiúnak, örökre elveszett. Nem akarta ilyen rövid ismeretség után kiszolgáltatni magát neki, hisz nem is ismeri.
  - Hagyjuk! - legyintett a fiú. Gyorsan témát váltott. - Haragszol rám, amiért Aliciával flörtöltem? Ha igen, többet nem teszem. Lerázom a csajt.
  - Nem haragszom, nem tudok! - vallotta be Melissa szemlesütve.
Jay köszönetképpen homlokon csókolta a lányt, aztán mintha mi sem történt volna, előkotorta nadrágja zsebéből a cigijét és rágyújtott.
Melissa nem találta a helyét. Kínosan feszengett. Nyoma sem volt a kezdeti békességnek, mert a levegőben ott vibrált a feszültség, amit a ki nem mondott szavak, és a visszafojtott tettek az elviselhetetlenségig fokoztak. Legszívesebben elmenekült volna, de nem volt hová. A vízbe csak nem ugorhatott, pedig nagy volt a kísértés. Borzasztó volt ez a feszült várakozás, és tehetetlenség. Görcsösen helyre akarta hozni az elrontott hangulatot.
  - Nem is tudtam, hogy a Vöröskereszt olyan jól fizet, hogy apukád megengedhet magának egy ilyen hajót.
Jay megint nevetett, és ez megnyugtatta a lányt.
  - Mondtam már, hogy ez nem hajó. Csak egy luxus motorcsónak. De természetesen nem az orvosi keresetéből vette a csónakot. Hét éve meghalt a nagyapám, aki szállodai részvényeket hagyott apámra. Rászakadt egy gazdag vállalkozás. Apám persze nem az az irodában ülő típus, így mással kezelteti a vagyont. A gyógyítás az élete, a világot járja, és nincsenek anyagi gondjaink. Nem is értem, minek neki ez a csónak, amikor szinte alig használja. Talán pillanatnyi elmezavar volt, hogy megvette Lissát.
  - Ő nevezte el anyukádról? Vagy...
  - Nem, azt mondta már ez volt a neve, amikor megvette, mégis megszállottja volt, amikor megkaparintotta. Nekem mindig úgy tűnt, hogy valójában mégis valaki fontos lehet ez a Lissa. Talán egy soha el nem felejtett szerető...
  - Biztos hiányzik neked apukád. Milyen sűrűn látod?
  - Szerencsés esetben háromhavonta, de volt olyan is, hogy egy évben egyszer. Attól függ mikor, merre van kiküldetésben.
  - Én szörnyen magányos lennék, ha ritkán találkoznék anyukámmal.
  - Meg lehet szokni, és az sem hátrány, hogy a magam ura vagyok.
A kezdeti feszültség elpárolgott, végre megint nyugodtan tudtak beszélgetni. Sokáig csak ültek, és kiöntötték egymásnak a szívüket. Mel mesélt anyja barátjáról, és küzdelméről a butik felvirágoztatásával kapcsolatban, meg arról, mennyire hiányzott az életéből az apai szeretet. Jay is megnyílt, beszélt a nénikéjével való rossz viszonyáról, arról, hogy keveredett rossz társaságba, azok közé, akik rábeszélték az autólopásra. Kiderült, hogy a fiú úgy szakította meg a barátságát azokkal a kétes alakokkal, hogy leültették őket, őt szerencsésen elengedték, mert feladta a bűnösöket. A testvéréről nem sokat beszélt, nem lehetett túl szoros a kapcsolatuk. Mel ekkor bevallotta, hogy ő mindig szeretett volna egy testvért, de sajnos nem adatott meg neki. Kiskorában mindig volt egy képzeletbeli bátyja. Jay nem nevette ki ezért, megértette. Ő, akinek hiába volt gazdag apja, pótmamája és féltestvére, nagyon is tisztában volt vele, milyen magányosan és mellőzve felnőni. Azt is megértette, hogy a lány a szomszéd fiú mellett találta meg a hiányzó szeretetet. Bár neki is lett volna egy igazi barátja, aki tűzön-vízen át kitart mellette. Annyira belefeledtek a lelkizésbe, hogy azt vették észre, hogy lemegy a nap. Elragadtatva figyelték, hogy vált át az ég színe kékből rózsaszínbe, majd narancssárgába. Lenyűgöző volt a csónakban himbálózva megfigyelni ezt a természeti csodát.
Mikor az ég alja elszürkült és felragyogott a hold, Melissa megkérte a fiút, hogy vigye haza. Nem szívesen vált el Jay-től, de nem akarta, hogy az anyja aggódjon érte, főleg, hogy a telefonja sem volt nála, hogy megnyugtassa. Melissa szinte szótlanul bóbiskolt hazáig. Még a kivilágított város fényei és a narancsos Golden Gate sem kötötte le. A tudat, hogy közelebb került a fiúhoz, anélkül, hogy bármit is tettek volna, megrészegítette. Abba ringatta magát, hogy ha csak kalandot keresne, nem avatná be a féltett titkaiba. Sajnos, túl hamar hazaértek. Az óvatosság kedvéért megkérte a fiút, hogy Howie-ék háza előtt tegye ki. Nem akarta, hogy az anyja meglássa, ahogy egy idegen kocsiból száll ki. Arccsókkal búcsúztak egymástól, de Melissa határozottan érezte, hogy ez már nem lesz neki elég hosszútávon. Már rég többet érez puszta barátságnál...