A szeretet vigasza

Melissa szombat reggel egész későn kelt, tizenegy után, mert este nehezen aludt el, sokat sírt, és belefáradt a sok szenvedésbe. Megint ott tartott, ahol eddig: vagyis sehol. Még mindig reménytelen volt az élete, és nem tudta, kigyógyul-e valaha a Jay iránt érzett beteges szerelemből. Pedig muszáj lenne, mert így vagy megőrül, vagy megöli a bánat. El kell felejteni a múltat, a jövőre koncentrálni. Új célok, álmok kellenek, mert ez így nem mehet tovább. A gondolat jó volt, csak megtenni nem tudta sehogy. Hogy kezdjen hozzá?
Ezekkel a gondolatokkal mégis kicsit sikerült felrázni magát. Kikászálódott az ágyból, magára húzott egy kényelmes, szürke melegítő alsót egy piros bő pólóval. A fürdőbe ment mosakodni. Belenézett a mosdó feletti tükörbe, és megállapította, hogy kívülről is olyan siralmas állapotban van, mint belülről. Szeme alatt karikák virítottak, kócos haja kissé begöndörödött a tegnapi esőfürdőtől. Arca sápadt volt, szeme fénytelen, szája kicserepesedett. Remek! Pont úgy néz ki, ahogy érzi magát.

Csak legyintett, nyelvet öntött a tükörbeli zombira, aztán a konyhába sietett, hogy kávéhoz juttassa kimerült szervezetét. A konyhapulton talált egy üzenetet az anyjától, hogy a hétvégét Dave-el San Rafaelbe töltik, Melissa cseppet se bánta, látni sem bírta Samanthát. Még mindig őt okolta a szenvedései miatt.
Még csak azt sem tudta, képes lesz-e valaha megbocsátani neki.
Kávézás közben a pultra könyökölt és a telefonját nyomkodta. Hirtelen rátört a magány. Nem akart egyedül lenni. Görcsösen vágyott egy barátra, akinek elpityeregheti bánatát, vagy eltereli a figyelmét. Sokáig görgette a neveket ide-oda a készüléken, míg úgy nem döntött, küld egy üzit Brendának. A cserfes szöszi volt az, aki mindig felvidította, lehetett rá számítani, és nem ítélte el őt.
"Szia, Brenda! Egyedül vagyok és magam alatt... Nincs kedved átjönni hozzám?"
Míg a válaszra várt, bedobott a pirítóba két szelet kenyeret, és teát főzött reggelire, vagy inkább korai ebédre. Nem hitte, hogy bármi mást magába tudott volna kényszeríteni.
Épp leült a megvajazott pirítósokkal és a forró teával a bárszékre, amikor megjött a válasz Brendától.
"Hali, csajszi! Mennék én szívesen, de anyámék elutaztak, én vigyázok a két kis tesómra! De attól még leírhatod mi a gond, az is segíthet!"
Melissa elfojtotta magában a káromkodást. A sors tényleg ellene van. Nem igaz, hogy Brenda pont most nem ér rá! Nem volt más választása, elkezdte lepötyögni, mi történt tegnap.
"Oké. Röviden: tegnap este rajtakaptam Jay-t Cloéval😒"
Rossz volt leírni, mert maga előtt látta a jelenetet.
Két perc sem telt el, Brenda megint írt:
"Hogy? Mikor? Hol? Csókolóztak? Ledugta a nyelvét a torkán???"
Bár csak annyi lett volna! - gondolta Melissa fanyalogva. Dühösen, gyors újakkal választ írt.
"Nem, baszki! Felmentem hozzá mert beszélni akartam vele, és Jay éppen a farkát dugta a szöszibe!"
Mel pattanásig feszült idegekkel várta a választ. Mivel nehezen érkezett, és közben megette szerény reggelijét, átcuccolt a nappali kanapéjára és a tévécsatornákat váltogatta.
"Azt a kúrva! Durva lehetett! Sajnállak, kicsikém! Biztos rossz lehetett végig nézni. És most ez bánt? Nem tudod kiverni a fejedből a látványt?"
Melissa görcsösen markolta a telefont. Jól esett neki barátnője együttérzése, mégsem lett tőle jobban.
"Ez is bánt, de ami utána történt az is! Utánam jött, veszekedtünk, aztán csókkal támadott le! Egymásnak estünk, mint a vadak! És az volt a legrosszabb, hogy nem az a tény térített magamhoz, hogy ő a bátyám, hanem az, hogy eszembe jutott, tíz perce ugyanezt csinálta Cloéval!"
Mégiscsak jó volt ezt leírni. Melissa felszabadulva fújta ki a megrekedt levegőt a tüdejéből.
"Hagyj időt magadnak, csajos! - írta Brenda. - Ez azért van, mert még mindig inkább a szerelmednek tekinted Jay-t, mint a bátyádnak. Ez normális, nem vagy ettől dilis, csak a mély érzések nehezen múlnak el. Tudom, sovány vigasz, de tényleg csak idővel lesz könnyebb. Ne sürgesd a felejtést, majd jön magától."

Könnyű azt mondani! - húzta el a száját Melissa.
"Tudom, hogy igazad van, Brandy, csak rohadt nehéz túllépni. Egyszerűen nem tudom, hogy felejtsem el, hogy legyek közömbös."
"Én tudom!!! 😂 - jött a válasz a lökött barátnőtől. - Feküdj le Will-lel! Én már csak tudom, hogy jó az ágyban 😃 Több szempontból is jól járnál, ha megtennéd: először is, tényleg feldobná az éjszakáid, másodszor pedig mellette könnyebb lenne felejteni, és harmadszor, a tenyerén hordozna! Gondold meg, Melissa, ez nem hülyeség!"

A barna lány majdnem elejtette a mobilt, amikor az első mondatot olvasta. Aztán a szemét forgatta, és felkacagott. Brenda tényleg nem komplett. Az exét tukmálja rá! Meg sem fordult a fejében, hogy megfogadja ezt a képtelen tanácsot. Több okból is hülyeség lenne. Először is: Will csak barát, attól a részeg csóktól eltekintve sosem nézett rá másképp, aztán meg tisztességtelen lenne csak azért járni a fiúval, hogy elfelejtse Jay-t. És a legfontosabb ellenérv az, hogy ha kihasználná a fiút és csak búfelejtésre használná, tönkre menne a csodás barátságuk.
"Te dinka nőszemély, én ebbe sosem mennék bele! Ó, és egy nagyon fontos részlet kimaradt a számításodból: Will NEM akar lefeküdni velem!"
Szinte rögtön jött a válasz:
"Ó, dehogynem akar! Nagyon is AKAR téged!😁"
Melissa maga elé tudta képzelni Brenda huncut szemét és pajzán mosolyát. Ha másra nem volt jó ez a beszélgetés, legalább kicsit felvidult.
"Én meg már téged nem akarlak látni, se hallani! Utállak, vedd tudomásul!!!" - írta, de persze egy percig sem gondolta komolyan.
Először Brenda egy halom sírva kacagó smile-t küldött, aztán még egy üzit:
"Dehogy utálsz, nagyon is szeretsz! De sajnos lépnem kell, az öcsém épp a húgom babáját fojtogatja! És ne búsulj, majd minden megoldódik magától! Utóirat: azért én drukkolok Willnek, hogy beakasszon neked😜 "
Az értelmetlen beszélgetés után Melissa úgy döntött, keres valamit a tévében, hogy lekösse magát. Az egyik csatornán épp kezdődött a Rómeó és Júlia kilencvenes évekbeli változata, amelyikben Leonardo Dicaprio játszotta Rómeót. Ezer éve nem látta a filmet, és pont olyan hangulatba volt, hogy drámát nézzen. Csak a film végén, amikor patakokban folytak a könnyei, akkor jött rá, hogy mégsem ezt kellett volna nézni, mert míg Brenda szavai felrázták, a film ismét szakadékba taszította. Nagyon is tudott azonosulni a két szerelmessel, akik inkább a halált választották, mert nem lehetnek együtt. Végül is, az ők helyzete is hasonló Jay-el, csak ők ellenséges család helyett, azonos család tagjai. Bizony, már megint az öngyilkosság gondolata kísértette, mert nem látott más kiutat. Zokogva dőlt a kanapé karfájára. Nem bírta már az örökös szenvedést, fájdalmat és reménytelenséget. Kisimította a haját az arcából, s akkor rápillantott a csuklójára, amiről hiányzott a fehér gyöngyös karkötő. Ettől csak még keservesebben kezdett sírni. Újra élte a tegnap esti jelenet, majd a gyöngyök szétpattogását is látta, ami végleg meggyőzte arról, hogy Jay-t ki kell törölnie a szívéből és az életéből, de azt nem tudta hogyan. Ebből a reménytelen helyzetből nem látta a kiutat. Szereti Jay-t, és fogalma sem volt róla, hogy tudná ezen túltenni magát.
Nem tudta, meddig feküdt ott pityeregve, percekig, vagy órákig, csak arra eszmélt fel, hogy csengetnek. Rémület fogta el, mert Brenda biztos nem tudta otthagyni a tesóit. Rettegett, hogy Jay jött megbeszélni a tegnap estét, és még véletlenül sem akart vele ilyen állapotban szembenézni.
Hirtelen a csengetés abbamaradt, de akkor ismerős kopogásra lett figyelmes. A titkos koppantás, amit Howarddal használtak. Csak egy jó barát. - gondolta megkönnyebbülve. Felállt, megtörölte nedves arcát, hátra lökte a haját, aztán az ajtóhoz baktatott.
Amint kitárta az ajtót, Howie-nak elég volt egyetlen pillantás, hogy felmérje a lány állapotát.
  - Jó ég! Te sírtál... - a barna pólós és farmeres srác ezt nem kérdezte, hanem megállapította, aztán se szó, se beszéd, a lány válla köré fonta a karját, a mellkasához húzta, és szorosan megölelte.
Melissa úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló a mentőövbe.

Sokáig ácsorogtak ott összefonódva, de amikor a kinti hűvöstől a lány megborzongott, Howard beterelte a lányt a lakásba. Leültek a kanapéra, ott a fiú egész közel húzódott a lányhoz, és gyenge, hideg jobbját szorongatta. A szíve szakadt meg a lány szenvedését látva.
  - Hogy kerülsz ide? - kérdezte Mel sírástól rekedt hangon.
  - Láttam anyukádat hajnalban elmenni, azóta meg nagy volt a csend... és valahogy éreztem, hogy szenvedsz. Csak... itt akartam lenni.
Melissa sikeresen varázsolt az arcára egy ügyetlen félmosolyt. Milyen jó volt, hogy valaki gondol rá, és törődik vele.
  - Köszönöm, én...
  - Nem kell megköszönni! - vágott a szavába kissé ingerülten Howard. Mikor fogja már fel ez a lány, hogy bármit odaadna azért, hogy újra, igazán mosolyogni lássa? - Én... tanúja voltam a tegnap esti jelenetnek. A teraszon etettem anyu kóbor macskáit, amikor befutott az Aston Martin. Rossz volt nézni, hogy az a barom kínoz téged, és szívem szerint közbeléptem volna, de mire rászántam magam, vad smárolásba kezdtetek. Esküszöm, megnyúzom azt a huligánt, ha még egyszer a közeledbe jön! Nem teheti ezt veled, amikor a testvéred!
Melissa megint zokogni kezdett. Pont erről nem akart beszélni. Ezért inkább arra gondolt, hogy Howie mamája mindig ilyen volt, kiskoruk óta a maradék kaját a környék kóbor macskáinak adja. De jobb lett volna, ha tegnap nem a fia eteti a jószágokat! Akkor nem látta volna azt a gyalázatos jelenetet. És nem értette volna félre, ami ott történt. Összeszedte magát, megtörölgette a szemét, aztán bűnbánóan nézett Howardra. Tartozott neki az igazsággal.
  - Kérlek, ne Jay-t okold! - elcsuklott a hangja, de ki akarta mondani az igazat. - Nem csak az ő hibája! Kettőn áll a vásár, Howie! Ha végig nézted a jelenetet, észre kellett venned, hogy nem tiltakoztam! Szeretem, még mindig meghalok érte, annyira akarom! És tudom, hogy ez rossz, de nem tudok tőle elszakadni, vagy ellenállni! Egy őrült, vérfertőző, bűnös szerelemben élő ribanc lettem!
Howard a fejét csóválva megsimogatta a könnyáztatta arcocskát. Együttérzés, fájdalom és részvét csillogott a szemében.
  - Ne beszélj butaságokat, kicsi Mel! Te nem ilyen vagy!

  - De igen, nagyon is, amióta őt ismerem és szeretem! - a lány szipogva eltolta a srác kezét. Úgy gondolta nem érdemli meg a kedvességét, mert egy beteges perszóna lett. Azt akarta, hogy Howie is meggyűlölje, mint ő saját magát. - Hát nem érted, lefeküdtem vele!?!
Howie az ajkába harapott. Rossz volt hallani, elképzelni meg végképp nem akarta.
  - Tudom, ezt már mondtad, de attól még nem vagy rossz, hisz amikor összejöttetek, nem tudtad ki ő!
  - Nem érted, ugye? - tajtékzott Melissa. - Beverly buliján, amikor eltűntünk fél napra, és apám hajóján kötöttünk ki, összefeküdtünk! Érted? Igaz, ittunk, hogy ne fagyjunk meg, de akkor is akartam! Tudtam, ki ölel és csókol, de nem akadályoztam meg! Egy kéjsóvár ribanc lettem, aki a bátyjával kefél! - a lány sírógörcs közepette kiabált. Kiadta magából a szenvedést, az önmegvetést, de nem könnyebbült meg, kimondva még borzasztóbban hangzott.
Howard megrendülve ült mellette. Ölelésre nyújtotta a kezét, de félúton meggondolta magát. Kegyetlenül rossz volt ezt hallani, és még rosszabb volt, hogy nem tud segíteni a lányon.
  - Hibáztatok, de...
  - Hibáztunk? Ez elég enyhe szó! - fakadt ki megint a lány. - Bűnt követtünk el. Bűn, hogy szeretem, bűn hogy nem tudunk egymástól távol maradni, és bűn, hogy élek!
Howie már nem tétovázott, vigasztalni akarta, ezért a mellkasára húzta a síró lányt, a fejének támasztotta az állát, és csapzott haját simogatta.
  - Jaj, Melissa, annyira sajnállak, és annyira szeretnék segíteni neked. Borzasztó, amit elmondtál, de ha tovább folytatod az önmarcangolást, bele fogsz pusztulni! Tudom, klisé, de el kell felejtened. Volt ami volt, magadban kell meghozni a döntést, hogy nem csinálod ezt tovább! - Howard hangja rekedt volt az érzelmektől, és biztos volt benne, hogy a lány hallja, mennyire zakatol a szíve a feje alatt, de már nem érdekelte. Csak azon volt, hogy reménnyel töltse el. - Erősebb vagy, mint hiszed, kicsim! Csak maradj távol Jay-től, és fékezd az érzéseidet! Ha egyedül nem megy, én segítek! Melletted leszek, vigyázok rád, nem engedlek a közelébe, mert szeretlek annyira, hogy kisegítselek a gödörből!
  - Te szeretsz… - kapta fel a fejét Melissa, de nem kérdezte, inkább megállapította, és mielőtt meggondolta volna, mit tesz, ajkát a Howardéhoz nyomta.

A fiú először lemerevedett a meglepettségtől, de aztán tétován, óvatosan és gyöngéden viszonozta a csókot.
Melissának jól esett a törődés, a vigasztalás és a kellemes, végtelenül gyengéd csók. Bár nem repkedtek pillangók a gyomrában, és nem vette eszét a szenvedély, most pontosan erre a végtelen szeretetre és babusgatásra volt szüksége.
Howard szívét öröm járta át, végre azt tehette, amire évek óta várt. Csókolta az imádott lányt, de persze nem voltak illúziói. Tudta, hogy a lány csak vigaszt keres a karjaiban, de egyelőre ez is elég volt neki.
A hosszadalmas csók után a lány bűnbánóan nézett fel a fiúra.
  - Howard, én...
A srác az ujját a lány ajkára tette, hogy elhallgattassa.
  - Ne, ne mondj semmit, Melissa! Ne bánd, ne tegyél úgy, mintha meg se történt volna! Tudom, min mész keresztül, és komolyan gondoltam, hogy itt vagyok neked! Szeretlek annyira, hogy kettőnknek is elég legyen! Tudom, hogy nem vagy halálosan szerelmes belém, nem is várom még el tőled, de engedd, hogy szeresselek, vigasztaljalak és a védőbástyád legyek! Mindig is te voltál a legfontosabb az életemben. A tenyeremen akarlak hordozni! Meg akarom mutatni neked, hogy lehetsz még boldog, ha hagyod, hogy azzá tegyelek!
Melissa tanácstalanul bámulta Howie föld színű pólóját. Nem mert a szemébe nézni, de a szavain gondolkodott. Talán igaza van a fiúnak, és Brendának - és még Jay-nek is, aki egy új kapcsolatba menekült. Kell valaki aki oltalmazza, megóvja attól, hogy őrültséget tegyen. Nem lenne
kihasználás szagú ez a dolog, mert Howard tudja mit érez a bátyja iránt, és pont azt akarja, hogy túllépjen rajta. És ki lenne erre a legalkalmasabb, ha nem az a fiú, aki óvodás kora óta ismeri, szereti, védi, és tényleg mindig azon igyekezett, hogy boldoggá tegye.
A lány nem tudta szavakba önteni a mondandóját, ezért inkább megragadta a srác pólójának a nyakát és magához húzta, hogy meg tudja csókolni. A csók kellemes volt, édes és nem kellett attól tartania, hogy elfajul és bűn lesz belőle. Igen, pont erre a kiszámítható, megnyugtató érzésre volt szüksége, amit Howie karjában érzett.

A csók után hátra dőltek a kanapén, csak ültek ott összeölelkezve, élvezve egymás közelségét.
  - Jaj, Melissa, el se hiszed, milyen boldog vagyok most. - szólalt meg a fiú, s közben Mel egyik hosszú hajtincsével játszott. - Legalább tíz éve várok erre a pillanatra, és nem akarom elhinni, hogy megcsókolhatlak, és te is akarsz engem!
  - Howie, nekem még korai erről beszélni. - Melissa kicsit feljebb húzódott, hogy a fiú szemébe nézzen, de még mindig a derekát ölelte. Olyan jó volt az ismerős, sötétzöld szempárba elmerülni és a reményt felfedezni. - Csak azt tudom, hogy szükségem van rád, később majd meglátjuk, mi lesz.
  - Még mondanom kell valamit, vagyis inkább adni akarok valamit, de ezek után nem tudom, kell e neked, mert attól tartok megint felzaklatnálak. Csak most kaptalak meg, nem akarom elrontani.
Melissa megijedt a fiú szeméből sütő fájdalomtól, de már nagyon kíváncsivá tette.
  - Howie... most már ne visszakozz, kérlek, legyünk őszinték!
A fiú addig fészkelődött, míg elő nem tudta húzni a zsebéből a fehér gyöngyös karkötőt.
A lány nem akart hinni a szemének. Hisz az tegnap elszakadt! De a karkötő mégis ott lapult a fiú tenyerében.
  - De hát... hogy?
  - Reggel, amikor elállt az eső, beugrottam az udvarotokra és összeszedtem a gyöngyöket a fűből. Új gumira fűztem, igaz hézagos, mert egy szem elveszett, de megcsináltam! Tudom, hogy sokat jelent neked ez a karkötő, és azt is tudom, hogy Jay-el együtt került az életedbe. Ezért is tétováztam, hogy odaadjam-e. De a tiéd, és még ha fájdalmas emlék is neked, jogod van eldönteni, hogy megtartod, vagy eldobod.

Melissa szemét ismét csíptek a könnyek, de nem akart megint pityeregni, ezért próbálta őket kipislogni. A karkötőért nyúlt és a szívére szorította.
  - Köszönöm, tényleg sokat jelent nekem. - megsimogatta Howard szomorú arcát. - Az első randinkon kaptam Jay-től és tényleg őt jelképezte az életembe. Tegnap, mikor elszakadt, számomra a közös életünk végét jelentette, de most visszahoztad nekem, - az ujjai között forgatta a gyöngyöket, és tényleg észrevehető volt, hogy van rajta egy pici hézag. - Most már a félresiklott életemet jelképezi, és azt, hogy egy szeretett barát egyenesbe tudja hozni azt, ami elromlott. Szeretlek, Howard! Még ha egyelőre nem is úgy, ahogy te engem, azon leszek, hogy olyan legyek, mint akit megérdemelsz! Te vagy a fény a sötétségemben, és mindennél többet jelent, hogy mellettem vagy!
Melissa a csuklójára húzta a kis gyöngysort, aztán Howie nyakába borult. Tényleg úgy érezte, meg sem érdemli ezt a srácot! Vagy inkább Howard érdemel többet egy összetört, bűnös ribanctól!
De mintha a fiú érezte volna mire gondol, apró puszit nyomott a szájára, aztán mélyen a szemébe nézett.
  - Szeretlek, Melissa! És ezer évet is várnék még, hogy belém szeress igazán! Mindig is az én kis Melissám maradsz. Most megtört az élet és a csúfos helyzet, de én így is szeretlek, és mindent megteszek, hogy jobbá tegyem az életed.
  - Ó, Howie, köszönöm! Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és köszönöm, hogy még ezt a roncsot is szereted, akivé váltam!
  - Nem vagy te roncs, drágám! - Howard szeretettel simogatta a meggyötört arcot. - Tudom, hogy hamarosan az a cserfes, nagyokos, minden lébe kanál, könyvmoly leszel, aki általános iskolás korom óra dobogtatja a szívem! Minden rossz elmúlik egyszer, és azon leszek, hogy visszatereljelek a régi életedbe!
  - Pont erre van szükségem, Howie, de félek, hogy csak kihasznállak. - vallotta be a lány
szomorkásan.
  - Ez nem kihasználás, ha tisztában vagyok a helyzeteddel, most már a múltaddal és az érzéseiddel is! - hangoztatta a srác komolyan. - Adjunk magunknak egy esélyt!
  - Oké. Velem töltöd a napot? - mosolygott a lány bizakodva.
  - Persze, és a holnapot, és az azutánt és azutánt, és minden egyes napot, ha úgy akarod!
Howard boldogan homlokon csókolta a lányt.
  - Akarom, Howard! - bólintott a lány megkönnyebbülve. Kezdett reménykedni, hogy végre a felhők felett neki is kisüt a nap. - Akkor főzzünk valamit közösen. Ma még alig ettem!
Így történt, hogy Melissa és Howie a konyhába ment, hogy összedobjanak valami könnyű vacsorát. Munka közben a fiú figyelemmel sertepertélt a lány körül, apró kedves érintésekkel és csókokkal halmozta el. És Melissának pont erre volt szüksége, hogy a szíve sebei beforrjanak. A közös vacsora után összebújva papírdobozos jégkrémet nassoltak a kanapén és vígjátékot néztek.
Howard haza se ment, ott aludt a lánnyal, de csak ölelte, őrizte az álmát, és élvezte, hogy szíve hölgye vele van. Ennél több nem is kellett neki a boldogsághoz.
A vasárnapot is együtt töltötték, miután felöltöztek, biciklire pattantak, bejárták a környéket és egy piknikkosárral kimentek a Golden Gate lábához. A közös helyükön felidézték régi emlékeiket, de már nem barátilag ültek egymás mellett, összetapadtak, mint a szerelmesek, és ez így volt jól. Mintha minden erre készítette volna fel őket. Együtt voltak, boldogan, szabadon, nem gondolva a múltra, vagy a jövőre.
Melissa nagyon akart felejteni, mert rájött arra, hogy csak így élhet tovább. Talán Júlia volt a bolond, hogy nem látta, Paris mellett is lehetett volna boldog élete. Mindenesetre ő megtalálta az ő gáláns lovagját, aki felrázta, reményt és szeretetet ad neki. Úgy érezte, Howarddal az oldalán meg tud birkózni gyalázatos múltjával és bűnös érzéseivel. Mert ha a srác ilyen mérhetetlen szeretettel veszi körül, egyszer elfelejti, hogy tévedésből a bátyjának adta a szívét és a testét. Egyszer eljön az a pillanat, amikor Jay Amstrongot csupán a testvérének tekinti. Igen, ha Howie mellette lesz, menni fog!

Nem könnyű...

Mindenki azt mondja, hogy az idő minden sebet begyógyít, de arról senki nem beszél, hogy pontosan mennyi idő is, amíg a tiltott szerelemet feledteti, vagy a ketté tört szív hegei összeforrnak. Melissa napról napra nézte, hogy Jay egyre közelebb kerül Cloéhoz, a kezét fogja, megérinti a haját, arcát, figyelemmel veszi körül és kimutatja, hogy különleges számára. És az volt a legrosszabb, hogy a srác minden mozdulatáról, pillantásról sütött, hogy apránként akarja meghódítani kiszemeltjét, és komolyan gondolja vele. Mel megértette, hogy ez az élet rendje, tovább kell lépniük, csak nézni volt rossz, mert belesajdult a szíve. Egész héten játszotta a közömböst, de belül nagyon is féltékeny volt, és érezte, hogy nem tudja feldolgozni, hogy Jay mást akar szeretni, másnak ragyog a mosolya. Az eszével tudta, hogy nem kéne így éreznie, csak a szíve makrancoskodott.
Péntek délután már olyan szinten mardosta a keserűség, hogy nem volt kedve emberek közé menni. A barátai hívták pizzázni, bandázni, de inkább otthon maradt, megint olvasómaratont tervezett.
De alig itta meg a rutinszerű kávéját, csengettek.
Howard állt az ajtóban egy extra nagy doboz Skittles cukorkával.
  - Szia! Hát te? - kérdezte csodálkozva a lány.
A fekete sportos ruházatú fiú meglengette a színes cukorkás dobozt.
  - Egész héten figyeltelek, és láttam, hogy szomorú vagy. Ezt bizonyos értelembe vehetjük betegségnek, úgyhogy hoztam a rég bevált gyógyszerünkből.

Melissa akaratlanul is elmosolyodott. Bizony, gyerekkorukban, ha egyikük lebetegedett a másik mindig Skittles-t vitt a betegnek, ez volt a titkos gyógyszerük.
Boldogan tárta ki az ajtót és beengedte a fiút. Örült neki, hogy a régi barát lépéseket tett felé. Mondjuk kicsit aggasztotta, hogy beszélnie kell bánatának okáról, de Howard megérdemli, hogy őszinte legyen vele, és talán neki is jót fog tenni a lelki fröccs.
  - Ülj le! Keress valamit a tévében, míg tálkába öntöm a cukorkát és hozok üdítőt! - kérte a lány, és már el is tűnt a konyharészben.
Pár perc múlva már egymás mellett ültek a kanapén, ölükben egy-egy üvegtálban a színes cukorkákkal, a kis asztalon két pohár narancslével.
Melissa látta a fiún, hogy millió kérdés bujkál a szemében, de nagyra értékelte, hogy nem támadja le rögtön a faggatózással.
  - Enyém a piros és a kék! - jelentette ki a copfos lány, amikor belemarkolt a cukorkás tálba.
  - Mint mindig. - mosolygott Howie. - Ahogy enyém a zöld és a sárga.
Ős idők óta ezt csinálták, mindig csak a saját színű cukorkáikat fogyasztották, a végén pedig amikor a másik színei voltak csak a tálban, elcserélték. Bolondság volt, hisz mind egy ízű, mégis élvezték ezt a játékot.
  - Mesélsz végre, mi van veled és Sonával? - kérdezte a lány, mert még nem volt kész a saját gondjairól beszélni.
  - Azt én is szeretném tudni. - húzta el a száját a kócos, zöld szemű srác. - Folyamatosan körülöttem legyeskedik, a szerelmével üldöz, és néha engedek neki, mert ugye pasiból vagyok, de ez koránt sem szerelem... - itt tartott egy kis szünetet, teletömte a száját sárga cukormázas csokigolyóval. - De érdekes, hogy Sona imádata döbbentett rá, mekkora teher, és milyen kellemetlenek lehetnek neked az én érzéseim. Részben ezért is vagyok itt, mert most már jobban megértelek, és próbálom megkönnyíteni a helyzetünket. Ahogy én sem tudok beleszeretni Sonába, úgy te sem belém, de az élet megy tovább, ezzel együtt kell élni.
  - Tényleg nincs rá esély, hogy beleszeress Sonába? - kérdezett rá reménykedve Mel, hisz szerinte összeillettek volna.
  - Nincs. Kedvelem, jó vele lógni, a szex fantasztikus, de nem érzem a lángolást, a tüzet, a zsongást, és egyéb ilyen marhaságot...
Fura volt Howard szájából a szex szót ilyen közömbösen hallani. Régen elpirult még a testiség gondolatától is, most meg kiderült, hogy már nem szűz, könnyen beszél intimitásról, és Mel biztos volt benne, hogy Sona volt neki az első lány. De milyen jó neki, hogy egy baráttal vesztette el a szüzességét, és nem a testvérével! Mert amikor a srác a lángoló zsongásról beszélt, Melissa természetesen Jay-t látta maga előtt, és ez megint elvette a kedvét.

  - Megértem, hogy nem tudod viszonozni az érzéseit, de azért sajnálom szegény Sonát. - jegyezte meg óvatosan Melissa. Közben eszegette a cukorkát, de amikor nem az ő színei akadtak a kezébe, átdobta a fiú tálkájába.
  - Én is sajnálom, de a szívnek nem lehet parancsolni!
  - Hogy ez mennyire igaz! - sóhajtott Mel eltorzult arccal.
Itt volt az idő, hogy a lány bonyolult ügyéről beszéljenek. Howard kíváncsi volt, szeretett volna a lányon segíteni, és szerette volna megérteni, miként lett Melissa és Jay testvérek.
  - Elmondod végre, hogy derült ki, hogy Amstrong a tesód? Totál nem értem az egészet!
Melissa gyomra görcsbe rándult, szeme megtelt könnyel, de tartotta magát. Sírt már eleget.
  - Elmondom, mert ezer éve barátok vagyunk, bízom benned, és talán könnyebb is lesz, ha kiöntöm a szívem. Csak annyi a kérésem, hogy maradjon köztünk, mert meghalok a szégyentől, ha nyilvánosságra kerül, ami történt. Már így is többen tudnak róla a kelleténél, belehalnék, ha a suli ezen csámcsogna!
  - Kérned sem kell, kicsi Mel, tudhatnád, hogy bízhatsz bennem. A világért se kürtölném szét a titkaid, mert ezzel fájdalmat okoznék neked. Csak meg akarom érteni, mi történt.
Melissa felengedett, hisz az a személy ült mellette, aki óvodás kora óta mellette van, és még sosem hagyta cserben.
  - Kezdem a lényeggel. Mint tudod, nem mentünk el Brenda szülinapjára. Jay jött értem, a bejárat előtt csókolóztunk, örültünk, hogy együtt lehetünk, csakhogy anyám hazajött. Iszonyú mérges lett, hisz elhitettük vele, hogy Will-lel járok. Beparancsolt minket a házba. Már jó ideje kértem, hogy ismerje meg Jay-t, adjon neki esélyt, mert nem olyan rossz, mint amilyennek gondolja. Faggatni kezdte Jay-t, már kezdtem örülni, hogy végre beletörődik a kapcsolatunkba, de amikor megtudta a vezetéknevét lesápadt, majd üvöltözni kezdett, hogy nem lehet közöm egy Amstronghoz, verjem ki a fejemből a srácot örökre, és elzavarta Jay-t, mint egy kóbor kutyát. Akkor nem magyarázott meg semmit, de másnap délelőtt elment Jay nagynénjéhez, és csak utána tálalt ki nekem. Kapaszkodj meg, mert most jön a fekete leves! - Melissa maga is meglepődött, milyen könnyen tud már erről beszélni. Bár fájt ami történt, jó volt elmondani. - Apám nem halt meg. Patrick Amstrong az én apám is. Kiderült, hogy házasok voltak, de váláskor Patrick magával vitte a fiát, én maradtam anyával, és mindketten azt hazudták nekünk, hogy a másik szülőnk meghalt.
  - Úr Isten! - döbbent meg Howie, s közben hitetlenkedve csóválta a fejét. - És ez biztos? Nem lehet, hogy ez anyukád újabb trükkje, hogy közétek álljon?

  - Én is ebben reménykedtem, de mutatott családi fotókat, az anyakönyvi kivonatomat, és Carol is megerősítette a származásunkat. Nincs mit tenni, Jay az eltitkolt bátyám, én pedig valójában Amstrong vagyok!
  - Hű, ez nem semmi. - ismerte el kiakadva Howie. - Nem is csodálom, hogy így kibuktál. Borzasztó lehet, hogy a testvéredbe voltál szerelmes!
  - Nem csak voltam, még most is az vagyok. - vallotta be Melissa remegő hangon, szinte suttogva. - Ő volt az egyetlen, aki megdobogtatta a szívem, te tudod a legjobban, hogy azelőtt nem érdekeltek a fiúk, de jött Jay és vele együtt a mindent elsöprő szerelem. - szeme megint könnybe lábadt, de még azért sem engedett a könnyeknek. - Mellettem voltál, láttad mennyit küzdöttünk, hogy együtt lehessünk, aztán meg kiderült, hogy első perctől kezdve hallgatnom kellett volna anyámra és távol tartani magamtól Jay-től. Amit iránta érzek, az nem akar elmúlni, és pokoli nézni, hogy összejött Cloéval.
  - A féltékenységed megértem, ezt az érzést nagyon jól ismerem. - húzta el a száját Howie. - De a mély fájdalmat, amit most érzel, azt még nem tapasztaltam. Gondolom, azért kívánod, bár hallgattál volna anyukádra, mert lefeküdtél Jay-el... Igaz, ezt sosem mesélted, de valahogy tudom, mert Amstrong nem az a típus, aki csak a kezed fogja...
Melissa összerezzent, megrohanták az édes, de fájó emlékek.
  - Igen, megtörtént, és el se tudod képzelni, milyen borzasztó érzés, hogy a bátyám volt az első pasi az életembe! Vérfertőzést követtünk el!
  - Ne így gondolj erre, hisz akkor még nem tudtad, hogy a testvéred!
A lányt kirázta a hideg, torkát a sírás fojtogatta, hisz eszébe jutott, hogy a motorcsónakban tisztában volt vele, kivel bújik össze, mégis megtette, amit nem kellett volna. Foghatta ugyan az alkoholra, de akkor is óriási bűnt követtek el. Erről viszont még nem volt kész beszélni.
  - Még ha nem is tudtam, akkor se kellett volna ideáig fajulni a dolgoknak! - csóválta a fejét búsan Mel. - Nem tudom ezt feldolgozni, nem tudom elfelejteni, és nem tudom, hogyan mehet így tovább az életem! Ó, és arról az agyrémről még nem is meséltem, hogy anyám családegyesítésről álmodozik! Azt akarja, legyünk jó testvérek Jay-el, mintha semmi se történt volna! Szerinted normális? Ami köztünk volt, nem lehet csak úgy félresöpörni!
  - Kemény lehet. - ismerte el Howard részvéttel a szemében. - Valamilyen szinten megértem anyukádat, hogy vissza akarja kapni a gyerekeit, és boldog családra vágyik, de beláthatná, hogy nem kényszeríthet benneteket családi programokra, mert azzal csak árt nektek. Hagynia kéne, hogy az érzések leülepedjenek.
  - Nem is gondoltam, hogy ilyen megértő vagy. - mérte végig a régi barátot szeretettel Mel. - Köszönöm, hogy vagy nekem, és örülök, hogy átjöttél, és tudtunk erről beszélni! Annyira hiányoztál!
Howard szeme pajkosan megvillant.

  - Ez volt a búcsú mára? Le akarsz rázni?
  - Dehogyis! Addig maradsz, amíg csak akarsz! Veled mindig jól érzem magam!
  - Akkor jó, mert nézd csak, mi kezdődik! - vigyorgott a srác a tévére mutatva, és felvette a hangerőt.
  - A Tom és Jerry! Ezt nem hiszem el! De imádtuk! - visított fel Melissa meglepetten.
  - Aham. Mi kell még? A kedvenc mesénk, a titkos gyógyszerünk, és mi ketten!
Így történt, hogy a két fiatal felnőtt megint gyereknek érezte magát, és mint a régi szép időkben, cukorkát majszolva, gondatlanul nevetgélt a vicces mesén.
Öt után a srác hazament, Melissa pedig kikapcsolta a tévét, és a könyvébe feledkezett. Sokkal jobban érezte magát most, hogy beavatta titkaiba Howie-t. Úgy belemerül az olvasásba, hogy nem érzékelte az idő múlását.
Odakint sötét volt és szakadt az eső, amikor Samantha hazaért.
Kis vízhatlan dzsekijét a fogasra akasztotta és kilépett átázott lapos cipőjéből. Táskáját a cipős szekrényen hagyta, majd kirázta a vizet a hajából. Melissa meglepetten nézett rá.
  - Ó, hány óra? És ilyen rossz idő van kint?
  - Szia. Nyolc elmúlt, munka után Dave-vel vacsoráztam a központban. Amúgy nincs rossz idő, csak sűrűn szitál az eső. - az anyuka sóhajtva lerogyott a legközelebbi fotelbe, s rögtön feltűnt neki a kis asztalon felejtett két pohár és cukorkamaradványok. - Volt itt valaki? - kérdezte feszülten.
Melissának elég volt egyetlen pillantást vetni az anyjára, hogy tudja, mire is gondol. Becsukta a könyvét és haragosan nézett rá:
  - Azt hiszed Jay-el töltöttem a délutánt? És ha úgy van, az miért baj? Elvégre te áhítozol családegyesítésről és békéről.
  - Ez igaz, de mondtad, hogy nem tudtok egymás közelébe menni, mert hogy is mondjam... egymásnak estek. Így ne csodálkozz, ha aggódok!
  - Őrülök, hogy legalább felfogtad, amit a múltkor mondtam. De hogy megnyugodj, csak Howie volt itt. Beszélgettünk és tévéztünk.
  - Jól van... csak tudni akartam. Ó, és ha már a bátyád szóba került, van egy jó hírem!
Melissa összerezzent az utálatos szó hallatán és az anyja lelkesedése is megrémítette. Valahogy sejtette, hogy semmi jó nem következik. Nem is mert megszólalni, csak kérdőn felvonta a szemöldökét.

  - Dave magánnyomozója kiderítette Patrick pontos tartózkodási helyét! - újságolta Sam, mint valami szenzációt. - Még délelőtt írtam neki egy levelet, amiben kértem, hogy halaszthatatlan családi okok miatt jöjjön haza. Ha minden jól megy, heteken belül hazajön!
Patrick... az apja hazajön! Az ember, akinek eddig a létezéséről sem tudott. A férfi, aki felnevelte Jay-t, de őt elfelejtette. Nem tudta hogy is viszonyuljon az apjához.
  - Hát ez... érdekes. És mit vársz tőle? Miben lesz jobb, ha ő is elmondja, amit már tudunk? - kérdezte ellenségesen Mel.
  - Semmit nem várok. - mondta a feltűzött hajú asszony. - Csak azt akarom, hogy megismerjétek egymást. Hogy lássa mivé cseperedtél, és hogy tartsátok a kapcsolatot, hisz joga van rá, hogy része legyen az életednek, és én is szeretnék közelebb kerülni a fiamhoz...
  - Ez csodás, anyu! Csak kár, hogy nem évekkel ezelőtt jutott eszedbe! Tíz-tizenkét éves koromba is megtehetted volna ezt, akkor nem fajultak volna ideáig a dolgok! - vádaskodott megint Melissa fájdalommal a szívében. - Tudnom kellett volna, ki az apám, és hogy él, a testvéremről meg még jobban! Dühít, hogy most úgy csinálsz, mintha minden helyrehozható lenne, holott attól, hogy mind megismerkedünk, a katasztrófát, hogy szerelmesek lettünk Jay-el, már nem lehet visszacsinálni!
Melissa sürgető vágyat érzett, hogy elhagyja a házat, és találkozzon Jay-el. Látni akarta, elmondani anyja képtelen ötletét, vagy csak hogy átbeszéljék, mi legyen ezután. Ki akarta faggatni, hogy milyen ember Patrick Amstrong, mert nem tudta mit várjon tőle.
Felpattant, a fogashoz ment, leakasztott egy fekete, kapucnis, vízhatlan széldzsekit. Eldöntötte, hogy az eső és a fél órás távolság ellenére felkeresi a bátyját.
  - Te meg hová készülsz? - szólt utána csodálkozva Samantha.
  - Meglátogatom Jay-t. Tudnia kell az apja... vagyis apánk érkezéséről. Beszélnem kell vele, hisz ő ismeri Patricket, tud mesélni róla.
  - El ne menj, Melissa! - állt fel tiltakozva Sam. - Péntek este van, esik az eső, és mindketten tudjuk, hogy okosabb most még, ha nem merészkedsz a srác közelébe.
Melissa egy megvető pillantással leszerelte az anyját.
  - Leszarom, mi okos dolog, és mi nem. Látnom kell, beszélnem kell vele, és megőrülök, ha itt kell maradnom tétlenül és azt hallgatnom, milyen szupernek érzed a családegyesítést! Lelépek, majd valamikor jövök!
A lány csak a kulcsát és a telefonját vette magához, aztán kilépett a kis verandára. Sötét volt, már nem csak szemerkélt, sűrű, nagy cseppekben esett az eső, de hideg nem volt. Kicsit elbizonytalanodott, hisz nem ez volt mostanában a legjobb ötlete, de a világért sem fordult volna vissza, hogy tovább hallgassa Samantha örömujjongását. Fejébe húzta a kapucnit és megindult a kihalt éjszakába.

Majdnem félúton járt, amikor megint kételkedni kezdett hirtelen ötletében. A széldzseki ugyan védte az esőtől, de az arcát és néhány kikandikáló hajtincsét áztatta a sűrű eső. Dacolva rossz előérzetével és az időjárással, határozottan ment előre, pedig egyre biztosabb volt benne, hogy hülyeséget csinál. Alig volt forgalom, csak néha húzott el mellette egy-egy belvárosba igyekvő autó. Bizony, az özönvíz szerű égszakadás visszaszorította az éjszakai életet a városban. Bele sem gondolt, hogy lehet, Jay sincs is otthon. Mi van ha a péntek estét valahol egy klubban tölti a haverokkal, vagy Cloéval? Ha feleslegesen csinál magából bolondot és otthon sincs? M lesz akkor? És mi lesz, ha otthon találja? Mit fog mondani neki? Most látta csak be, hogy nem gondolta át, mit is akar, mielőtt elrohant. De az eső jót tett neki, a friss levegő kitisztította a fejét, megtöltötte a tüdejét, így könnyebben lélegzett. Szabadnak érezte magát, hisz kiszabadult otthonról, az anyja befolyása alól. Újra elöntötte a remény. Jay-től kell hallania az apjáról, mert ki tudja Samantha milyennek festené le. Nem bízott már az anyja ítélőképességében.
Jó tíz perc múlva már a hatalmas, luxusról árulkodó, szépen kivilágított építészeti remekmű előtt állt. Nem sűrűn járt itt, de  az emlékezetébe véste a házat, amiben első szerelme lakik.
Megrázta a fejét, hisz nem akart ilyesmire gondolni. Szerencséje volt, mert a nagykapu nyitva volt és az udvaron bent állt az Aston Martin. Fellélegzett, mert ezek szerint Jay itthon van.
Szíve a torkában dobogott, amikor az ajtó elé lépett, és remegő kézzel megnyomta a csengőt.
Idegei pattanásig feszültek, abban a pár percben, míg a bebocsátásra várakozott.
Mindenre fel volt készülve, csak arra nem, hogy Ethan fog neki ajtót nyitni, kezében egy üveg sörrel.
A szőke srác, kócosan, fekete pólóban és farmerben állt meg az ajtóban és csodálkozva nézett az elázott érkezőre.

  - Nahát, Melissa! Jay, téged is meghívott? - rikkantott a fiú vidáman. Reszelős hangjából Mel arra következtetett, hogy már nem az első ital van a kezében.
  - Ó, szia, Ethan... nem, nem hívott, de nagyon szeretnék beszélni vele. - hadarta a lány zavartan.
  - Gyere be! Beverly a nappaliban van, biztos örülni fog neked! Dobj be velünk egy-két sört, és szárítkozz meg!
Melissa a haját szerette volna tépni kínjában. Azért jött, hogy négyszemközt közös apjukról beszéljen Jay-el, most meg idecsöppent egy rögtönzött házibuliba.
Mire a lány feleszmélt, Ethan már elkapta a karját és berángatta a nappaliba.
Siralmas látvány fogadta. Bev egyik kezében telefonnal a másikban sörrel ringatózott a nappali közepén valami alternatív zenére, a kanapén vizes kabátok hevertek szerteszét, a dohányzóasztalon több üveg sör, vodka, whisky, és még a jó ég tudja miféle tömény szeszek. Négy pohár, több doboz cigi és óvszer koronázta meg a siralmas látványt.
Melissa most már nagyon biztos volt benne, hogy nem kéne itt lennie.
Amikor Beverly felé fordult, vihorászva ugrándozni kezdett.
  - Kedves barátnőm! De jó, hogy te is itt vagy! Gyere, igyál, és bulizz velünk! Minél többen vagyunk, annál jobb! Hívod Willt, Howie-t, Brendát és Sonát is?
A szöszi hadart, és akadozva beszélt, fekete miniruhája félrecsúszva, esetlenül lógott rajta, s Mel ismét megállapította, hogy nem most kezdhették az ivást. Esze ágában sem volt bulizni, de mivel leszűrte, hogy nincs kivel beszélni ráhagyta.
  - Persze, mindjárt hívom őket, csak előbb beszélnem kell Jay-el... Hol van?
  - A kedves bátyád az emeleten van, de nem kéne zavarnod. - Ethan mosolyogva válaszolt.
Na persze, már ő is tudja, hogy Jay a testvére. Várható volt, hogy Beverly mindent elmond neki, vagy Jay, hisz a legjobb barátja.
  - Bizony, nagyon-nagyon elfoglalt! - vihogott a még mindig egyedül táncoló, kócos szöszi.
Melissa kezdett bedühödni. Nem akarta az idejét fecsérelni ezzel a két bezsongott bolonddal.
  - Hol van? A szobájában? - kérdezte a türelme fogytán.
  - Igen, de ne menj fel! - kiáltott utána Ethan, de a lány már csak fél füllel hallotta, mert kettesével véve a lépcsőfokokat felszaladt a lépcsőn.
Pontosan tudta, melyik Jay szobája, pedig csak egyszer volt nála. Megállt az ajtaja előtt, mielőtt lenyomta a kilincset. Nem hallott hangokat, gyanúsan nagy volt a csend. Talán kiütötte magát, Ethanék pedig felhozták aludni, ezért nem akarták a barátai, hogy zavarják. Sóhajtva benyitott. A szoba teljes fényében egész jól látta, hogy az ablak előtti íróasztalnál Jay éppen Cloéval szeretkezik. Félreráncigált ruhák között vadul összetapadtak, bár a lányból Mel csak a srác derekára fonódott lábakat látott, a hátrahajtott fejét és a hosszú szőke hajzuhatagot. Sokkolta a látvány. Nem csak előjáték zajlott, kőkemény aktus, vad nyögések közepette. Fájdalomtól eltorzult arccal szorongatta a kilincset, a föld alá szeretett volna süllyedni, mégsem tudta levenni róluk a szemét.
  - Ó, te jó ég! - bukott ki belőle a sokk, aztán becsapta az ajtót és viharosan távozott a házból is. Űzött vadként szaladt ki az esőbe. Rohant hazafelé, de a kép ami az agyába égett, egész úton üldözte.
Jay hatalmas sóhajjal túrt szőke hajába, és elhúzódott a mámortól szédelgő Cloétól.
Látta Melissát, és hallotta a hangját, de nem értette, hogy került ide, és miért.
A szőke, zilált hajú lány nem akarta, hogy Jay elszakadjon tőle, kétségbeesetten kapaszkodott a vállába, kényszeríteni akarta, hogy folytassa a szeretkezést.
  - Ne hagyd abba, drágám! Kérlek, Jay!

  - Ne, Cloé, engedj el! Utána kell mennem! Beszélnem kell vele, ő most... - Jay zavartan félbehagyta a mondatot. Minden erejét összeszedte, és kényszerítette zsibbadt testét, hogy megigazítsa a ruháját.
  - Ki volt az? Tényleg bejött valaki az előbb? Azt hittem, a vodkától hallucinálok! - Cloé lazán megigazította piros szoknyáját és becsatolta a hátán a melltartót. Fekete topját a nyakából visszahúzta a helyére. Annyira kívánta már ezt a srácot, és feldúlta, hogy csak félig-meddig lehettek együtt.
  - A húgom volt... Melissa. - Jay a hajába túrva fel s alá kezdett mászkálni a szoba közepén, és közben hangosan gondolkodott, mintha egyedül lenne. - Utána kell mennem. Ok nélkül nem jött volna... Biztos fontos ügyben keresett, ha ide jött. Meg kell beszélnünk... Szegény kicsikém, hogy látott... milyen helyzetben! Biztos megszakadt a kicsi szíve... Ó, Melissa!
Bár a srác magában beszélt, Cloé sértődötten válaszolt.
  - Menj csak, ha neked ilyen fontos a kishúgod! De figyelmeztetlek: nagyon kell majd teperned nálam, hogy megbocsátsam, hogy itt hagysz, félig megdugva!
Jay-ben csak most tudatosult, hogy nincs egyedül. Kék szeme haragosan villant a szőkeségre.
  - Majd folytatjuk, de most Melissa...
A srác nem magyarázkodott tovább, fejvesztve rohant el ő is. Kocsiba vágódott, hogy hamarabb utolérje a sokkot kapott kis őzikét.
Beverly és Ethan immár másodjára nézte végig, hogy viharosan csattan a bejárati ajtó. A párocska a kanapén ült összebújva, s értetlenül néztek szerteszét.
Cloé lejött hozzájuk és duzzogva a fekete bőrfotelbe vetette magát.
  - Megmondanátok, milyen családi ügy lehet olyan fontos, hogy Jay Amstrong este tízkor fejvesztve rohan a húgicája után, amikor épp kezdtünk egymásba feledkezni?
Beverly próbálta visszafojtani kibukni készülő mosolyát.
  - Nem akarok pletykálni, drágám, de jobb ha beletörődsz, hogy Jay életében mindig Melissa lesz az első, te csak másodhegedűs lehetsz. Ha vele akarsz lenni, fogadd el, hogy a húga a mindene - szó szerint... - Bev nem akart többet mondani. Avassa be Jay újdonsült kis kedvencét zűrös magánéletébe!

Közben Melissa már majdnem hazaért. Futva gyorsabban megtette az utat, bár bőrig ázott, hisz a rohanás közepette elfelejtette felhúzni a kapucnit, de jó is volt ez így, mert az esővíz elrejtette a könnyeit. Tudta, hogy Jay komolyan akar foglalkozni Cloéval, de nem volt felkészülve a látványra, ami fogadta. Gondolatait egy mögötte lefékező kocsi szakította félbe. Amikor hátrapillantott és felfedezte a kék sportkocsit, csak még gyorsabban kezdett menekülni. Jay viszont kitartó volt, kipattant az autóból és üldözőbe vette. A kergetőzés a lányék befüvesített udvarán ért véget. Jay elkapta a lány vállát és megállásra kényszerítette.
  - Mi a frász ütött beléd? - kérdezte Jay zihálva, amikor megálltak.
A sötétben átázva álltak egymással szemben és levegő után kapkodva farkasszemet néztek.
Szakadatlanul ömlött rájuk az eső, de cseppet sem törődtek vele.
  - Én csak... én csak nem voltam felkészülve arra, ami fogadott. - vallotta be az igazat Mel, s közben dideregve maga köré fonta a karját.
  - Az Isten szerelmére, Melissa! - dühöngött a srác akinek a fejére tapadt a haja, s nagyokat pislogott a szemébe csorgó esőtől. De nem ez bosszantotta, hanem a lány viselkedése. - Mit vársz tőlem? Látom, hogy majd belehalsz, hogy Cloéval láttál, de ez a helyes! Az élet megy tovább, kell nekem az a lány, hogy ki tudjalak verni a fejemből!
Melissa titkon megértette a fiút, hisz igaza volt, mégis mellbe vágta az összecsavarodott, vonagló pár látványa.
  - Megértelek, Jay, tényleg, csak... csak nem voltam felkészülve a látványra. Én csak beszélni akartam veled, nem gondoltam, hogy egy szexjelenet közepébe csöppenek.
Jay mókásan a szemét forgatta, kezdett elpárologni hirtelen haragja. Soha nem fog tudni haragudni a lányra, és soha nem fogja tudni kiverni a fejéből, bármilyen erősen is próbálkozik, és bármennyi nővel is bújik ágyba! Ez a szomorú valóság, és ez ellen tehetetlen! De muszáj másra koncentrálni!
  - Mit akartál mondani? - kérdezte inkább, nehogy őrültséget kövessen el.

  - Csak... - Melissa szava elakadt, amikor belenézett a jég kék szempárba. Remegni kezdett, hisz nem volt normális a vágy ami feltámadt benne, és sajnos rájött arra, hogy bármi lesz is, ezt már mindig érezni fogja! De próbálta elfedni aggasztó gondolatait, hadarni kezdett: - Csak el akartam újságolni, hogy anyám elérte apát... Kiderítette a pontos címét és levélben kérte, hogy amint tud, jöjjön haza. Ez azt jelenti, hogy talán heteken belül hazajön. Szerettem volna, ha mesélsz nekem Patrickről, de az ráér később is...
  - Én nem akarom látni az apám, hisz ők tehetnek arról, ami most van! - fakadt ki szikrázó szemekkel Jay. - Ők tehetnek róla, hogy a húgom vagy, az ők bűne, hogy nem tudtunk egymásról! Ők a hibásak a vérfertőzésért! - Jay lemondóan csóválta a fejét, aztán közelebb lépett a lányhoz, hogy karnyújtásnyi távolságból megsimogassa az esőtől nedves arcot. - De nekünk is van bűnünk, kicsim! Hisz látom a szemedben, hogy kívánsz, ezek az elbűvölő, kék szemek sosem tudtak hazudni nekem! Szenvedsz, mert Cloéval láttál, és belepusztulsz, mert a helyébe szerettél volna lenni! Igazam van?
Melissa szíve úgy zakatolt, mint egy száguldó gőzös. Kínozták a szavak, de még jobban kínozta az igazság. A gyötrelmes, gyalázatos, fájdalmas igazság.
  - Igen, Jay, a francba már!
Jay csak erre várt, kissé durván megragadta a lány derekát és a karjába rántotta.
Melissa teste megdermedt, a reszketés abbamaradt, azon nyomban forróság öntötte el. Tehetetlenül megbénult, pedig rettegett attól, ami következik.
  - Senki sem pótolhat téged, kicsi Melissám! Senki!
S ekkor Jay jobb keze a lány tarkójára csúszott, így rántotta magához, hogy vad csókra kényszerítse.
Persze Melissát nem kellett kényszeríteni, izzó testtel simult hozzá, nyögdécselve visszacsókolt, szabad utat adott a lángoló szenvedélynek. A csók isteni volt, zabolátlan vággyal teli és őrjítő.
Mel az agya egyik zugában érezte, hogy nem kéne hagynia ezt, de annyira hiányzott már neki a fiú, és az eszelős vágy, amit felkavart benne, hogy hagyta magukat sodródni. Élete egyik legjobb csókja volt, kár lett volna ellene küzdeni. Szakadó esőben úgy forrtak össze mint két éhező, aki egymásból
táplálkozik. A heves szenvedély ledöntötte őket a lábukról, de nem bánták, a vizes fűben folytatták a vad ölelkezést. Mindenről megfeledkezve átadták magukat a forró vágyaknak.

Melissa akkor tért magához, amikor megérezte Jay hideg kezét a mellén, mert az becsúszott a nedves ruha alá. Maga előtt látta, hogy ez a kéz negyed órája ugyanígy csúszott be Cloé felsője és szoknyája alá. A gondolat elviselhetetlen volt, és ez térítette magához, nem a tény, hogy épp a bátyja karjában van. Zokogva felült, és eltolta magától a srácot.
  - Jay! Nem csinálhatjuk ezt valahányszor összeveszünk, vagy iszogatsz a barátokkal! A húgod vagyok, menj vissza Cloéhoz!
  - Mintha az előbb erről megfeledkeztél volna, édesem! - gúnyolódott a srác. - Érdekes, hogy csók közben sosem jut eszedbe, ki vagyok!
  - Mert... mert elveszítsük a fejünket! De ennek nem szabad többet megtörténnie! Bemegyek, eressz el! - Melissa eltaszigálja magától a fiút és indul befelé, hogy meneküljön a fiú és a bűnök elől, de Jay elkapja a csuklóját. A lány elrántotta a karját, és a nagy dulakodás közepette elszakadt a fehér gyöngyös karkötő. A borsónyi fehér gyöngyök szerteszét pattogtak az esőben. Melissa hitetlenkedve pillant az esőcseppekkel együtt potyogó gyöngyöcskékre. Ha lehetséges, a szíve újra meghasadt, hisz a karkötő jelképezte Jay-t az életében. Térdre rogyott, és a fűbe markolászva keservesen zokogni kezdett.
  - Melissa… - lépett sóhajtva a lány mellé Jay, de bármit is akart mondani, torkán akadt a szó, látva a lány mérhetetlen fájdalmát.
  - Tűnj el, Jay! Tűnj el örökre! Vége mindennek... vége mindennek!
Jay nem bírja nézni, de segíteni sem, így jobbnak látta, ha szót fogad. Otthagyta a szenvedő lányt, mert tehetetlen volt.
Melissa még sokáig térdelt a fűben zokogva a szétgurult gyöngyöket nézve. Számára a karkötő Jay-t, a kapcsolatukat és a jövőt jelképezte. Most tudatosult benne, hogy a szerelem hiábavaló, és nincs jövő. És nem is lesz, hisz sem vele, sem nélküle sem tud már élni!

Legyünk jó testvérek!

Eltelt egy újabb hét, s Melissa kerülte a bátyját, ahogy csak tudta. Nem volt könnyű, hisz egy társaságban mozogtak. Kedden a csapattal pizzázni mentek, és persze, ha Bev volt a főkolompos a programban, vele jött Ethan, Ethannel pedig Jay. A testvérek között fagyos volt a hangulat, de megpróbáltak jó képet vágni a közös lógáshoz. Amikor csütörtök este horror mozizni mentek, Mel Will és Beverly között ült, a sor közepén, míg Jay a legszélső széken. Egyre könnyebb volt elviselni egymást, de talán sosem lesznek közömbösek.
Pénteken, órák után Sona és Brenda megpróbálta Melissát elcsalni a Hookba biliárdozni, de a lány lerázta őket, a héten épp elég volt neki két közös program Jay-el. Inkább hazagyalogolt Howarddal.
Útközben semleges témákról beszélgettek, mintha a fiú ösztönösen érezte volna, hogy nem szabad felzaklatnia Melt, a tesó témával.
  - És mik a terveid mára és a hétvégére? - kérdezte a széltől borzos srác a lejtős járdán sétálva.
  - Letöltöttem a Tabletemre egy jó könyvet, ma rávetem magam, és vasárnapig el akarom olvasni mind a hétszáz oldalt. - válaszolta a farmer dzsekis és nadrágos lány.

  - Hű, az kemény. Nem lesz betű undorod? Én rosszul lennék ennyi szótól. - tréfált a srác.
  - Én élvezem az olvasást. Imádok elmerülni egy jó történetben, kikapcsol és pihentet.
  - Mindig is ilyen voltál. - somolygott az orra alatt Howie. - Ha mégis belefulladnál a könyvbe szólj, megmentelek!
A házukig evődtek egymással, s Melissa nagyon örült, hogy újra fesztelen a kapcsolata a régi jó baráttal. Legalább valami jó is akadt mostanság...
A kapuban jó hétvégét kívántak egymásnak, aztán elváltak.
Melissa a fogas alatti kis szekrényre tette a hátizsákját, lerúgta a cipőjét, levette a dzsekit, majd a konyhába ment, hogy igyon a reggelről maradt kávéból. A felmelegített feketével a bögréjében ült a konyhapultnál és kibámult a hátsó ablakon. Próbált nem gondolni semmire.
Kávézás után csinált magának két melegszendvicset, aztán chipsszel és kólával felszerelkezve bevonult a kanapéhoz. Kényelmes, lyukas melegítőbe és agyonmosott pulcsiba bújt. A kis asztalról felvette a Tabletet, kikereste a könyvét, de még olvasás előtt bekapcsolta a tévét, és a zenecsatornára vitte.
Nincs is annál jobb, mint halk zene mellett belemerülni egy izgalmas, romantikus történetbe.
Mel tényleg belefeledkezett a tündérvilágba, - vagyis A tüskék és rózsák udvarába - észre sem vette, elrepült két óra. Hazaért az anyja, arra kapta fel a fejét. Morcosan ráncolta a homlokát. Miért a legjobb részeknél kell megzavarni?
  - Szia! Hát te itthon? - kérdezte a kontyos asszony, miután ő is lepakolta a cuccát.
  - Hol lennék? Itt lakom. - felelte morcosan a lány, s kénytelen volt felnézni a könyvből.
  - Péntek van, miért nem lógsz a haverokkal? - ezt a kérdést Samantha már a konyhából kiabálta ki, Melissa hallotta, hogy a kávéval csörtet, majd beteszi a mikróba.
  - A héten már többször lógtam Brendáékkal, mára lazulást és olvasást terveztem. Nem volt kedvem biliárdozni menni.
Melissa elhúzta a száját, hisz eszébe jutott Jay. A fiú miatt mellőzte a barátokat, és ezt valószínűleg a fotelben helyet foglaló anyja is tudta.
Ne már! Anyu beszélgeti akar? - kérdezte magában a lány, s titkon kesergett, hogy el kell szakadnia a könyvétől. A bordó ingblúzos és fekete ceruzaszoknyás Sam érdeklődve figyelte lányát.
  - Ma Dave-vel vacsorázunk. - jelentette be végül a nő.
  - Nagyszerű. - bólintott rá Melissa, s már kereste is, melyik sornál fejezte be az olvasást.
Ha elmennek, csak jó lesz az estéje és töltheti a szuper kis könyvével. - Jó szórakozást!
  - Úgy értettem, te meg én. Meghívtam őt estére, és hármasban vacsorázunk. - helyesbített Samantha.
Príma! Rakjam félre az olvasást, és jó pofizzak anyámékkal! Egyéb se hiányzik! - füstölgött magában a lány. Kívülről persze nem látszott rajta, mit gondol, bűbájos mosolyt erőltetett magára.
  - Ó, hát így értetted. Remek, már alig várom!

  - Gyorsan lezuhanyozok, aztán összeütök valami könnyű vacsorát. Jó lenne, ha hétre te is átöltöznél, mert ebbe a szakadt göncben olyan vagy, mint egy hajléktalan!
Melissa felhúzta az orrát. Tudta, hogy az anyja ki nem állhatja, ha slampos, de mégsem ülhet le estélyi ruhában olvasni és nassolni!
  - Ez a kényelmes, és itthon a kutya sem látja! - jelentette ki, aztán a szobája felé ment. Úgy tervezte, hogy ott olvassa végig a fejezetét, míg felszabadul a fürdőszoba. Utána pedig még lesz másfél órája Dave érkezéséig, addig nyugodtan falhatja a betűket.
Háromnegyed hétkor pattant fel az ágyáról, gyorsan magára kapott egy fekete szűk nadrágot, fehér, kék virágos, buggyos ujjú, bő fazonú lezser felsővel, ami majdnem a térdéig ért. A haját zuhanyzáskor megmosta, így most könnyedén fényesre kefélte. Sminkelni nem akart, egy itthoni, kínos és erőltetett családi vacsira felesleges lett volna.
Még épphogy volt ideje megterítenie az ablak alatti tölgyfaasztalt, Dave máris csengetett.
A férfi elegáns, palaszürke öltönyben érkezett, kezében egy csokor hosszú szárú skálával. Anyja barátja korához képest jól nézett ki, Mel nem is emlékezett rá, látta-e valaha az évek alatt hanyag öltözékben, de valószínűleg nem. Bár sötétbarna hajába ősz szálak is vegyültek, mindig minden egyes hajtincse kifogástalanul állt. A lány kedvelte, néha apja helyett apja volt, de most nem akart erre gondolni, hisz kiderült, mégis él az apja, és van egy testvére, akinek nem kéne hogy a testvére legyen, mármint az érzései miatt. Öleléssel üdvözölte a magas férfit, aztán elvette a virágot, hogy az asztal közepére rakja a kristályvázába.
  - Ülj le, Dave! Hozok vizet a vázába, és szólok anyának, hogy megjöttél. - intett az asztal felé a lány.
  - Milyen kis csinos vagy ma, Melissa. Biztos ragadnak rád a kamaszfiúk. - viccelt a férfi, miközben helyet foglalt.
A poén nem nevettette meg a lányt, inkább kellemetlenül érintette, hisz eszébe jutott Jay, Will és Howard.... Három srác aki "ragad rá" de boldogabb lenne, ha nem tennék!
Mire Mel a fürdőben vizet engedett a vázába, előkerült Samantha, aki krémszínű nadrágkosztümben épp felszolgálta a levest.
A virág elhelyezése után a lány is leült, és elhatározta, hogy csendben belapátolja az ételt, letudja a kötelező részvétet, aztán visszavonul a kuckójába. Remélte, egy óra alatt végeznek.
Dave és Samantha a napjukról kezdtek beszélgetni, Mel próbált észrevétlen lenni, szó nélkül kanalazta az enyhén elsózott sajtkrém levest.
  - És neked, hogy megy az iskola, Melissa? - fordult a lány felé Dave. - Emlékszem, hogy azt mesélted, a politikatan nem az erősséged.
  - Már lepasszoltam a tantárgyat. - felelte a lány unottan.
  - Azt meg hogy engedték?

  - Csináltak egy felmérést a suliban, és kiderült, hogy túl sokan vettünk fel olyan tantárgyat, ami meghaladja a képességünket, ezért még félév előtt válthatott, aki akart. A biokémia helyett földrajzot és kémiát választottam, politika helyett pedig amerikai történelmet és filmtörténet szakra iratkoztam.
  - És én erről miért nem tudok? - csodálkozott Sam. - A lányom megváltoztatta az órarendjét, és így kell véletlenül megtudnom? Azt hittem az orvosi, vagy ügyvédi pálya felé kacsingatsz... most meg filmtörténetet veszel fel? Mihez fogsz ezzel kezdeni?
Melissa feldühödött. Megtörölte a száját és ledobta a kanalát, úgysem ízlett neki a borzalmas leves.
  - Először is, ez nem a világvége... csak nem tudtam, hogy téged érdekel az órarendem. Másodszor: szó sem volt róla, hogy orvosnak készülök, a tű és a vér gondolatától is kiver a víz. Ó, ügyvéd sem tudnék lenni, nem vagyok egy erőszakos, hiéna - már bocs Dave! - nézett bocsánatkérőn a férfira. - Azért vettem fel a filmtörténetet, mert szeretem a filmeket, Will-lel ez az egyik szenvedélyünk, és élvezet a tanulás, ha érdekel a tananyag. - szúrós pillantást vetett az anyjára. - Ha már a jövőmnél tartunk, a média szakon gondolkodom. Szívesen lennék filmkritikus, tudósító, esetleg újságíró.
  - Örülök, hogy ilyen határozott elképzelésed van, ifjú hölgy! - szólat meg Dave, mert látta, hogy Samantha rosszallva rázza a fejét. Nem akarta hogy még jobban elmérgesedjen a viszony a két nő között. Szerette mindkettőt, és utálta, hogy nincsenek jóban.
  - Köszönöm a biztatást. - mosolygott szívélyesen Mel, de az anya felé megsemmisítő pillantást vetett. Dühöngjön csak, megérdemli, hogy kimaradjon az életéből. Anyja ettől súlyosabb dolgokat hallgatott el előle, és ezt nem fogja megbocsátani!
A következő fogás csirkesaláta volt, de addigra már elment a lány étvágya. Csak tologatta ide-oda az ételt. Alig várta, hogy véget érjen ez a szánalmas, színészkedő, erőltetett családi idill.
Samantha hosszas hallgatás és tipródás után lánya felé fordult.
  - Azt már tudom, hogy te szorgalmas vagy, és nincs gondod a tanulással... de mit tudsz Jay-ről? Milyen tantárgyai vannak... és jól tanul?
Melissa görcsösen markolta a villáját, nem akart a srácról beszélni.
  - Anya, én másod éves vagyok, Jay pedig végzős. Gőzöm sincs, milyen órái vannak.
  - De azt csak tudod, mik a tervei érettségi után? - erőltette Samantha, és idegesen hátra túrta barna haját. Csak akkor csinálta ezt, amikor zavart volt, vagy ideges.
  - Nem, nem tudom. - válaszolta Melissa remegő hangon. A villát még mindig szorította, azt várta, mikor hajlik meg a fém.
  - Nem szoktatok beszélgetni?
Megölöm ezt a nőt! - gondolta Mel magában dühöngve. - Azt hiszi, képesen vagyunk jó testvérként viselkedni és mindent megbeszélünk? Kész agyrém, még a gondolat is!
  - Képzeld, nem szoktunk beszélgetni. - válaszolta nyeglén a lány. - Az Isten szerelmére! Mikor fogod már fel, hogy nem vagyunk puszipajtások? Szerelmes vagyok a bátyámba, ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, és jobb, ha nem is beszélünk róla. Amúgy meg, hogy válaszoljak a kérdésedre, ismerem annyira Jay-t, hogy tudjam, nem tervez semmilyen komoly karriert. Nem tudom elképzelni, hogy a könyveit bújja. Valószínűleg gyári munkás, naplopó, vagy bűnöző lesz belőle.
  - Ez igazán lesújtó. - csóválta a fejét Dave.
  - Biztos, hogy Carol rosszul nevelte. - jegyezte meg epésen Sam.
Melissa agyában ismét felment a pumpa. Hogy ítélkezhet az anyja, úgy, hogy semmit sem tud az Amstrongokról?
  - Csak hogy tudd, Carol igyekezett mindent megadni a fiadnak, akit Te eldobtál. Igaz, hogy vannak mentális problémái, hisz nem tudta feldolgozni a férje korai halálát, és néha alkoholhoz nyúl, de szereti Jay-t, nevelte, ahogy tudna, úgy ahogy neked kellett volna!
  - Én nem dobtam el Jay-t. Patrick vitte magával. És nekem ne védd azt az álnok nőt, biztos vagyok benne, hogy utálta Jay-t csak azért, mert az én fiam. - merengett szomorúan Sam. - Amúgy te honnan ismered Carolt? Vagy csak a fiú mesélt róla?

  - A fiad - nem a fiú. - javította ki Melissa, csak hogy fájdalmat okozzon. - Egyszer elszöktetett Jay és összefutottam Carollal. Jó fej, megkedveltem. Végül is a nagynéném.
  - Semmi jóság nincs abban a nőben, nekem elhiheted! - affektált Samantha. - De térjünk vissza Jay-re... lesújt, hogy csak tengődik, nem akar valaki lenni. De ettől csak az aggaszt jobban, hogy nem vagytok jóban! Ha tetszik, ha nem, a testvéred. Közelebb kéne kerülnötök egymáshoz.

Melissa most már tajtékzott. Már a gondolattól is frászt kapott. Felkapta a tányérja mellől a vörösbort, és egy húzásra megitta, pedig legszívesebben az anyja képébe öntötte volna.
  - Közelebb? A bátyám vette el a szüzességem! Ettől közelebb nem kerülhettem hozzá, nem gondolod? - a savanyú bor égette a torkát, szemébe a harag könnyei fénylettek. - Ha majd lesz egy lányom, hogy meséljem el neki, hogy életem első szerelme a bátyám volt? Hogy kerülhetnék közelebb hozzá, amikor elég, ha meglátom, a pulzusom az egekbe szökik, a szívem zakatol, ölelni és csókolni akarom, és rohadtul nem úgy, mint a bátyámat! Szerelemmel szeretem, vágyok rá, és ebbe beleőrülök! Ebből sosem lehet barátság, hát nem érted? És tudod, mi a legrosszabb? - költői kérdés volt, mert Melissa az alkohol hatására szókimondó lett. - Hogy ő is így érez! Nem megyek bulizni a haverokkal, nem lógok vele egy társaságba, mert amint inni kezdünk, feloldódnak a gátlások, és egymás karjában kötünk ki! Ölelkezünk, csókolózunk, mert a vágy erősebb, mint a józan ész! Vérfertőző, bűnös kapcsolatban vannak a gyerekeid, most örülsz? Legalább már mindent tudsz!
Samantha elsápadt, az ájulás környékezte. Csak Dave szorítása a csuklóján tartotta a valóságban.
  - Nem tehetitek ezt! - suttogta az asszony a fejét csóválva.
  - Képzeld, ezt mi is tudjuk, de sajnos a szívnek és a vágyaknak nehéz parancsolni! - Melissa alkoholba akarta fojtani a bánatát. Újból teletöltötte a poharát, és lassan kortyolni kezdte a másodjára már jobb ízű vörös nedűt.
  - Hogy feküdhettél le vele? - sírta el magát Sam.
  - Szerettem, anya. Azt hittem, ő a nagy ő, és Isten adott szerencséd, hogy védekeztünk, mert most útban lenne egy torzszülött, vagy fogyatékos unokád!
  - Hagyd abba, Melissa! - intette le a lányt Dave. Felsegítette az összetört Samanthát a székről, és leültette a kanapéra. Átölelte remegő vállát, hogy megnyugtassa.
Samantha kétségbeesve markolta meg a férfi hátán az öltöny felsőt.
De a lány még nem fejezte be. Felállt, a szobája felé ment, de az ajtóból visszafordult. Szavait Dave-hez intézte, mintha az anyja ott se lenne.
  - Most legalább tudja, mit érzek és nem fogja erőltetni a családegyesítő baromságot! Mert ezt az érzést sem én, sem Jay nem tudjuk könnyen kikapcsolni!
  - Mindenről Carol tehet! - kiáltott fel Samantha Dave vállába fúrt fejjel. - Nem kellett volna idehoznia a fiút, és hagyni a te sulidba járni! Nem kellett volna megismerkednetek!
Melissa nem tudta sajnálni az anyját. Mellén összefonta a karját és megadta a kegyelemdöfést:
  - Ne Carolt hibáztasd, drága anyu, mert a szülővárosában nevelte a fiad! A találkozásunkkal sem lett volna semmi baj, ha kiskoromtól fogva tudom, hogy van egy Jay nevű bátyám, aki két évvel idősebb nálam! Akárhogy csűröd-csavarod a történteket, Te vagy a hibás...
Dave megint szóra nyitotta a száját, de a jó ügyvéd nem tudott már felszólalni a védelem nevében.
Melissa nem várt tovább, a szobájába menekült, hangos ajtócsapódás kísérte.
A szobájában pár percre átadta magát a fájdalomnak, csak sóhajtozva ült, míg le nem nyugodott. Később elővette a pizsamáját és levette a töltőről a Tabletet. Bevackolt az ágyába, készen állt hajnalig olvasni, és elmenekülni a valóságból.
Alig tíz perc múlva kopogtak az ajtaján. Morcosan kikiáltott, hogy szabad, de már előre bánta, nem akart ismét veszekedni az anyjával.
De nem Samantha volt a betolakodó, hanem Dave. Amint a férfi észrevette, hogy a lány már pizsamában van, megtorpant az ajtóban.
  - Ó, már lefeküdtél. Bocs, hogy megzavarlak, csak szólni akartam, hogy nyugtatót adtam Sammy-nek, ágyba dugtam, én pedig hazamegyek.
  - Oké. - vont vállat közömbösen Mel.
Dave már majdnem kifordult, de az ajtófélfának támaszkodva mégis megállt.
  - Melissa, tudod, hogy szeretlek, szinte a lányomnak tekintelek, de nem tetszik, ahogy mostanában édesanyáddal beszélsz. Eléggé szenved már így is, ne tegyél rá még egy lapáttal!
A lány nem haragudott a férfira a kioktatásért, hisz évek óta óvja, szereti és tiszteli az anyját, de már betelt a pohár, ezért úgy döntött kíméletesebben, de ki kell öntenie a szívét.

  - Persze, neked anyám és a szenvedése az első, de mi lesz velem? Ki törődik vele, hogy itt én vagyok az áldozat? Ő szenved, amikor nekem kell azzal élni, hogy lefeküdtem a tulajdon testvéremmel? Még mindig szeretem őt, és nagy valószínűséggel sosem leszek túl rajta. - Melissa szeméből akaratlanul is kibuggyantak a könnyek. - Te ügyvéd vagy, nézd lojálisan a helyzetet. Nem tudom megbocsátani anyámnak, hogy eltitkolta előlem, hogy él az apám, és van egy bátyám. Ártatlan voltam a történetben, a naiv, buta kislány, aki először mert szeretni, és a legrosszabb embernek adta a szívét. Akárhogy csűrjük-csavarjuk is a szót, mindez nem történt volna meg, ha a drágalátos anyám elmondja az igazat. Sokat gondolkodtam ezen... már az is elég lett volna, ha előbb ad esélyt Jay-nek a bemutatkozásra, amikor még épphogy csak randizgatni kezdtünk. Mielőtt még... - a lány hangja elcsuklott, nem tudta befejezni, de mindketten tudták, hogy végződne a mondat.
  - Ne gyötörd magad, kislányom! - Dave három hosszú lépéssel az ágy mellett termett és elmorzsolta a lány arcáról a könnycseppeket. - Ne bántsd se anyádat, se magadat, mert csak rosszabb lesz! Tudom, hogy nehéz, de túl kell tennetek magatokat a történteteken. Közhelynek tűnik, de tényleg csak az idő fog segíteni rajtatotok. Később kevésbé fog fájni.
  - Biztos igazad van... és köszönöm, hogy meghallgattál.
  - Nincs mit köszönni, kicsim, hisz tényleg mindketten fontosok vagytok nekem. - Dave távozni készült, megint az ajtóhoz ment. - Na, hagylak olvasni, kis könyvmoly, tudom, hogy kitalált történetekbe menekülsz, és azzal gyógyítod a lelked!
  - Hű, te tényleg ismersz. - mosolygott a lány, és még integetett a távozó "pót-papának". - Jó éjt!
És Melissa tényleg hajnalig olvasott, és majdnem délig aludt.
Jó volt ez így, mert elkerülte az anyját, egyedül lazulhatott és azt csinált, amit akart. Persze csak olvasni akart és nem gondolkodni.
Egy óra után megint a tévé előtt, halk zene mellett falta a betűket, amikor SMS-e érkezett.
Nyögve szakadt el a könyvétől és kikotorta a díszpárna alól. Félt, hogy ki írhatott, és miért, de elmosolyodott, mikor meglátta, hogy Howard az üzenetküldő.
"Szia, szomszéd! Élsz még? Ha igen, szeretnélek elcsábítani egy kis esti programra. Valami Pubba készülünk Will-lel és Sona is jön. Tarts velünk!"
Melissa még csak nem is gondolkodott a válaszon.
 "Hali, Zombieman! Képzeld, még lélegzem. Aranyos vagy, hogy gondolsz rám, de jelenleg, ha választanom kell köztetek és a tündéreim között, akkor őket választom! Nem lennék jó társaság, jobb lesz nektek nélkülem! Jó szórakozást, és adhatnál egy esélyt Sonának 😉"
Nem várt választ, magában mosolyogva újra a kezébe vette a Tabletet. De még meg sem találta, hol járt, csörögni kezdett a mobilja. Brenda neve villant fel a képernyőn.
  - Szia, Brenda! - szólt a telefonba erőltetett vidámsággal.
 - Szia, csajszi! Mi jót csinálsz? - csicsergett a barátnő szinte énekelve.
  - Nem sok mindent. Mindjárt végzek egy több száz oldalas könyvvel, de már alig várom, hogy a második kötetére is rávethessem magam.
  - Ó, megint előjött a könyvmoly belőled?
  - Mindig is az voltam, csak mostanában elhanyagoltam ezt a szenvedélyem. - vallotta be mosolyogva Mel. - Helyzet veled? Gondolom, nem ok nélkül hívsz?
  - Hát nem. - kuncogott Brenda. - Este kiruccanunk valahová, épp meg akarlak hívni!
  - Aha, mintha erről a programról már hallottam volna. - célzott Melissa fintorogva, de azért jól esett neki, hogy a barátai nem akarják hagyni, itthon begubózni. Kár, hogy nem értik, hogy neki most ez kell! - Neked is azt tudom mondani, mint Howie-nak. Most nem lennék szórakoztató társaság. Nincs hangulatom se kimozdulni, se bulizni!
 - Ne legyél már ilyen! - hurrogta le Brenda. - Élned kell! Nem nyalogathatod a sebeidet örökké! Csípd ki magad, és irány pasizni! Szerelmi bánatra ez a legjobb gyógyír!
  - Kösz, de kihagyom!
  - Jaj, Melissa, ne legyél már bolond! Bu-lizz-zunk! - az utolsó szót szótagolva visította a lökött csaj.
  - Bocs, de tényleg nem megyek. Itthon akarok olvasni, lazulni, és belefulladni a chips és fagyi hegyekbe! Na, csáó, és jó szórakozást! - ragaszkodott a nyugalmához Melissa, és kinyomta a telót, hogy barátnője ne könyörögjön tovább.
Alig egy perc múlva ismét csörgött a telefonja, de ezúttal Will volt a hívó.
Melissa magában mosolygott, hisz ez már tényleg nem lehetett véletlen.
  - Összeesküvés folyik a hátam mögött? - kérdezte köszönés helyett a lány, amint felvette a telefont.
  - Szia, tündérem! Igen, jól gondolod! Több madárka is csiripelte, hogy nem akarsz kimozdulni velünk! - hadarta Will egy szuszra. - Ne csináld már, te lány! Értetek megyek, körülnézünk a Bloodhound Bárba, iszunk kicsit, lazulunk, aztán ha nem tetszik tipli lesz haza. Nem kérek nagy dolgot, csak hogy kapcsolódj ki velünk, a barátokkal, akik veled akarnak lógni. Nem fogadok el nemleges választ, nyolcra érted megyek, felveszlek a szomszédoddal együtt! Ha nem készülsz el, akkor magammal cipellek lyukas melegítőben és ócska topban is. Neked most az kell, hogy pezsegj, mulass és azokkal legyél, akik szeretnek!
Melissa megrökönyödve nézett végig magán. Bizony, pontosan olyan szerelésben punnyadt, mint amit a fiú leírt. Ráadásul jól esett neki, hogy ajnározzák, így be kell adnia a derekát. A könyv megvárja, az élet nem! Will kedves erőszakossága végül meggyőzte.
  - Jó, vegyél fel nyolckor, de aztán ne szégyenkezz majd miattam, ha nem lesz megfelelő a szerelésem!

  - Nekem mindegy mit veszel fel, csak gyere! De most leteszem, még Sonával és Brendával is beszélnem kell! Puszi!
  - Várj! - előzte meg a lerázást Mel. - Beverly és Ethan is jön?
  - Tudom, miért kérded. - nevetett a fiú. - Jönnek bizony, Bev fedezte fel a neten a helyet, és arról is biztosított, hogy Amstrongnak már más programja van. Így megfelel?
  - Meg! Te mindenre gondolsz. - kacagott a telefonba akaratlanul Melissa.
  - Mostanában csak rád... - nyögte a fiú, s Melissa látatlanul is el tudta képzelni, hogy Will zavarba jött. De nem akarta meghallani a fiú kicsúszott vallomását.
  - Akkor nyolcra kész leszek, felveszek valami szakadt cuccot! Pá!
Sóhajtva tette le a telefont. Will lehengerelte, a harmadik barátnak már nem lehetett nemet mondani.
Ha már felzajgatták, kivett a fagyóból egy mikrózható sonkás pizzát, míg sült, megkávézott, aztán befalta a késői ebédet. Fél óra múlva már megint rávetette magát a könyvre, de azért beállította a telefonján a figyelmeztetőt fél hétre, mert úgy gondolta, egy óra alatt vígan elkészül.
Úgy látszik az időpont belerögződött, mert még a figyelmeztető előtt feltápászkodott, hogy valami viselhető göncöt keressen a szekrényében.
Majd én adok Willnek ócska szerkót! - gondolta eltökélten és nekiállt feltúrni a ruhatárát.
Valahol mélyen talált egy mini farmerszoknyát, még tavaly nyáron vette Brendával egy vásárlási hóbort során, de aztán amikor rájött, hogy a kis darab alig takarja el a fenekét, sosem vette fel. Most itt volt az ideje, hogy felavassa. Egy bordó, fodros dekoltázsú, rövid ujjú, selyemblúzt választott hozzá, ami elég konzervatívnak tűnt a falatnyi szoknyához képest, de megoldotta. A derekán görcsre kötötte, és a felső három gombot nyitva hagyta, hogy kikandikáljon melle íve és porcelánbőre. Máskor sosem tett volna ilyet, de most be akarta bizonyítani, hogy ő is tud dögös lenni, ha akar. Fekete, apró hímzett, tulipánmintás harisnyával spékelte meg a szerelését.
Volt egy hosszú ezüstlánca, amin kék kis vízcsepp formájú kristály lógott, azt rakta a nyakába, hogy még jobban odavonzza a tekinteteket. A haját a feje tetejére gumizta, a tincseket pedig hajvasalóval begöndörítette, így a copfból laza, kusza, de extrém frizura sikeredett. Lefújta hajlakkal, hogy bírja az estét. A sminkkel is felülmúlta önmagát, vastagon, feketével húzta ki a szemét, szemhéját fekete és bordó porpúderrel satírozta feltűnővé. Extravagáns és bohókás lett a külseje egyszerre, de meg volt elégedve a végeredménnyel. Ma este nem akart önmaga lenni. Piros magas sarkúba bújt, aminek elég vastag volt a sarka ahhoz, hogy ne bukjon orra benne. Ezüstlánc pántos, apró piros kis táskába rakta a telefonját, a szemceruzát és zsebkendőt.
Amikor kilépett a nappaliba, az anyja a kanapén tévézett. A nagy készülődésben észre sem vette, mikor ért haza.
  - Hová készülsz? - kérdezte a szürke szabadidő ruhás Samantha.
  - Bulizni. - mutatott a ruhájára a lány. - Nem egyértelmű?
  - De így? Kivel, hová?
  - Anya, már nem akarok neked megfelelni, mert nem is lehet. Ha itthon ülök, az a baj, ha kimozdulok az a baj. Ha slampos vagyok, kiakadsz, ha kicsípem magam, úgy szintén. Betöltöttem a tizennyolcat, úgyhogy, azt csinálok, amit akarok! És kölcsönveszem a fekete bőrhatású blézered! Szia, majd jövök valamikor!
Melissa a fogashoz tipegett, lekapta az említett ruhadarabot, de már csak kint húzta magára. Kimenekült, mielőtt elmérgesedett volna a vita. Jól esett neki a kissé szeles időjárás, így nem is gombolta be a kiskabátot. Meglepődött, mikor észrevette, hogy Will kocsija a ház előtt áll. Gyorsan odarohant, és majdnem felnevetett, mert már Howie, Sona és Brenda hátul kucorgott. Will kitárta neki az ajtót.
  - Épp most akartam bedudálni. - elakadt a szava, amikor végig mérte a lányt. - Te jó Isten! Hol a szutyok melegítőd? Eszméletlenül csinos vagy!
  - Köszönöm. - Melissa pirulva mászott be a piros-fekete kockás inges és farmeres fiú mellé, majd hátra köszönt a többieknek. - Egyébként sziasztok! És miért én ülök elől?
  - Mert mi már beültünk. - kacagott Brenda, és előreadott a barátnőjének egy üveg Martinit. A szöszi haja hátra volt simítva, hogy mi van rajta, az nem látszott, mert egy piros kis kabát eltakarta. - Tényleg jól nézel ki, csajos! Ajánlom, hogy Will vezetés közben ne a lábadat tapizza, mert akkor nem jutunk messzire!
  - De vicces vagy! - hurrogta le a sofőr a szája szélét rágcsálva, aztán indított.
Melissa csak kicsiket kortyolt az üvegből, aztán visszapasszolta.
Egész úton feszült csönd volt a kocsiban, csak Sona próbálkozott néha beszélgetést kezdeni, de mindig kudarcba fulladt. Will néha oldalpillantásokat vetett Melissára, de nem szólt, Melissa zavarban volt, azt gondolta talán túllőtt a célon a dögös külsővel. Sona próbált közel férkőzni Howardhoz, de a srác csak feszengett, Brenda pedig kedvtelve figyelte az elől ülőket. Alig várta, hogy a tapintható feszültség végre kibukjon exe és legjobb barátnője között. Ha megtörténik, élvezni fogja a műsort!

A GPS segítségével hamar megtalálták a kocsmát. Az éjszakai élet még nem indult be, viszonylag kicsi volt a forgalom. Melissa izgatottan nyújtogatta a nyakát, kíváncsi volt, hová csalták. Ahogy befordultak a parkolóba, nem akart hinni a szemének. A sorban a harmadik autó egy királykék Aston Martin volt. Rögtön elöntötte az agyát a vörös köd. Ez nem lehet véletlen! Ha megtalálja Beverly Fostert szálanként szedi ki a haját! Megint csőbe húzta az a némber!
  - Keressük meg Beverly-t, hadd öljem meg, aztán hazavisztek! - ugrott ki a kocsiból Mel.
Persze nem kellett magyarázkodnia, a sportkocsi elég feltűnő volt ahhoz, hogy mind tudják, miért támadt fel a lányban a gyilkolási vágy.
Will ugrott utána leghamarabb, a kocsi orrát megkerülve utána lépett és elkapta a csuklóját.
  - Melissa, az életemre megesküszöm, hogy nem tudtam róla, hogy Jay is jön. - a srác szeme bűnbánó volt, tekintete sajnálkozó. - Az a kavarógép megesküdött rá, hogy a csávó máshova megy!
  - Hiszek neked. - sóhajtott Melissa, de azért elrántotta a csuklóját és a vállára igazította a retikült. - Nem rád haragszom. Te is csak áldozat vagy a körmönfont perszóna markában! Menjünk, keressük meg! Azonnal!
A csapat kikászálódott a kocsiból, Will lezárta, aztán elindultak a bejárat felé.
A sarkon befordulva megörültek neki, hogy nem is kell keresgélni a szöszit, mert ott toporgott a bár előtt, kék miniruhában, Ethan fekete cipzáras pulóverét a vállára terítve. A srác nem mesze állt tőle fehér hosszú ujjú, számos pulcsiban, és bagózott.
  - Na végre, hogy ide értetek! Már befagyott a seggem! - rikkantott a feltűzött hajú Bev, amikor a banda odaért hozzájuk.
  - Nem eléggé! - szúrt oda rögtön Melissa, és csípőre tett kézzel lecövekelt a nála egy fejjel magasabb csaj előtt. Szemmel ölni tudott volna, dúlt benne a harag. - A homlokomra van írva, hogy palimadár vagyok? Valahányszor programot szervezel, mindig elhiteted velem, hogy Jay nem lesz velünk, aztán valami csoda folytán mégis megjelenik! Ez már kicsit szánalmas, és ne gondold, hogy bemegyek, ha bent van! - mutatott az ajtóra, ahol csapatostul özönlöttek a vidám, tarka ruhás fiatalok.
  - Állj le, méregzsák! - intette le Beverly nyugodtan. Nem látszott rajta, hogy megviselte volna a dorgálás. - Tényleg úgy volt, hogy nem jön, de vészhelyzet lett. Randija van. Az a lökött elhívta Cloét randizni, de nem tudta hová vigye. Nem az erőssége az ilyesmi. Megsajnáltam, és két okból is azt javasoltam neki, hogy tartson velünk... - mivel senki nem szólt közbe, csak feszülten figyelték, Beverly folytatta: - Először is: tovább kell lépnetek, szokni a másikat, megtanulni békében élni egymás mellett. Másodszor pedig: annyira kétségbeesett volt a telefonba. Tényleg érdekli Cloé, csak elkúrta volna az estét, ha rajta múlik. Egy laza, kocsmázós, összeröffenés alatt közelebb tud kerülni a lányhoz, kínos bénázások nélkül.

Melissa homloka ráncba szaladt. Még meg kell emésztenie, hogy Jay randizik. Ráadásul nézze végig! Mi jöhet még? Hát sosem lesz vége a szenvedésnek? Arról nem is beszélve, hogy Cloé jó csaj, aranyos, nem egy pióca, mint Alicia. Ha Jay csak szexre vadászna, tuti a barnánál próbálkozna, Cloé kapcsolatra való, nem csak az ágyba! Nem tudta eldönteni, hogy sírjon, vagy hisztérikus nevetésbe kezdjen-e a röhejes helyzet miatt.
  - Hidd el, kicsi Mel, úgy van, ahogy Bevy mondja. - lépett közelebb Ethan és átölelte párja derekát. - Mi sem akartuk, hogy jöjjön, de mit tehettünk volna, amikor tudta, hogy ide jövünk? Mondtuk volna, hogy menjen ahová akar, és égesse be magát az első randiján?
  - Ez akkor is durva! - intette le őket Brenda. - Ti használjátok az agyatokat néha? Szegény Melissa most nézze végig, hogy csajozik be Jay?
  - Mondtam, szoknia kell. Egy jó testvér támogatja a bátyját. - vigyorgott Beverly, mintha nem tudná, hogy nem csak testvéri viszonyról van itt szó.
  - Menj a pokolba! - legyintett Melissa és elindult az ajtó felé. - Sok alkoholra és még több pasira van ma szükségem!
 - Ez a beszéd! - nevetett sátánian Beverly, aztán a csapat benyomult a Pubba.
Odabent tégla fal, hatalmas bár, egy távoli tánctér, a falnál pedig kisebb bokszok fogadták őket. Will és Howard rögtön felajánlották, hogy elmennek piáért. Még nem volt nagy tömeg.
Mel, Sona és Brenda leültek egy félreeső asztalhoz. Beverlyék Jay-ékhez mentek, de Melissa nem akart utánuk nézni, még nem volt kész rá. Nagy volt a hangzavar, de a zene csak halk háttérzajnak bizonyult. Bár nem meglepő, az ilyen helyeken este tíz után indul be az élet és a buli.
  - Zakkant ez a nő! - közölte felháborodottságát Brenda, aki a kocsiban hagyta a kiskabátot, egy fekete térdig érő ruha volt rajta, mellrészén flitterekkel. - Sosem kellett volna megbíznunk benne.
  - Tulajdonképpen nem is vártam tőle mást. - vont vállat Melissa beletörődve. - Már megszokhattuk volna, hogy mindig van hátsó szándéka.
  - Sosem változik. - csóválta a fejét a lila toppos és szürke hosszú szoknyás Sona. - Sajnállak Melissa. Howardtól tudom, mi a helyzet veled és Jay-el. Sose hittem volna, hogy te és ő...
  - Ki ne mondd! - fenyegette meg Melissa a barátnőjét. - Elegem van a sajnálatból, a kesergésből és a könnyekből. Ma este tényleg azért jöttem veletek, mert jól akarom érezni magam!
  - Na, ennek örülök! - csapta össze a két tenyerét Brenda. - Jót fog tenni a bulizás! Igyál, de csak mértékkel, és szedjél fel néhány idegen pasit! Hidd el, neked most flört kell ismeretlenekkel! Felejtsd el a házi nyuszikat! - vihogott Brenda a bárpultnál italélt sort álló Willék felé sandítva.
  - Eszembe sem jutott velük vigasztalódni! - húzta fel az orrát Mel, és ettől Sona megkönnyebbült.
Visszajöttek a fiúk, szétosztottak mindenkinek egy-egy pohár Martinit, csak Will kezében árválkodott egy kis üveges Coca-cola.
Melissa meglepetten pillantott rá, amikor levágódott mellé.
  - Mi van, Will? Beteg vagy? Semmi alkohol?
  - Én vagyok a sofőr, felelősséggel tartozom értetek. Máskor megengedek magamnak néhány pohárkával, amikor bulizunk és kitáncoljuk magunkból, de mivel most bizonytalan ideig maradunk - nézett jelentőségteljesen Melissára Will. - nem kockáztatnék.
  - Még a végén megjavulsz. - kötekedett Sona.
  - Ó, sose volt ő rossz fiú! - kacsintott a srácra Brenda, és koccintásra emelte poharát.
Mókás evődésbe kezdtek, s Melissa ekkor merte megkockáztatni, hogy észrevétlenül megkeresse a szemével Jay-t és randipartnerét.

Tőlük átlósan, a terem másik végében a zenegép közelében a srác fél karral átölelte a szőke Cloét.
Mel épp hogy csak látta őket Ethan és Beverly háta miatt. A srác laza, szürke pulcsit viselt, az elején sárga koponyával. Haja kissé kócos volt, és az orrában ott csillogott a vadságot sugárzó piercing. Cloé tökéletesen passzolt hozzá, kiengedett haja kissé rendezetlen volt, habár egy piros, fehér pöttyös hajpánttal próbálta megregulázni. Csinos, félvállú, fekete felsőben félig a fiúnak dőlve épp nevetett valamin. Melissa szíve beleremegett, mert túlságosan is összeillettek.
  - Figyelsz te ránk, kisasszony? - hallotta meg a lány hirtelen Brenda utolsó mondatrészét, de csak a bokán rúgás miatt.
  - Ö... bocs, nem. Mondd még egyszer!
  - Csak épp kibeszéltünk. - tudatta a csinos szöszi. - Épp azon kacarásztunk, mit fogsz kezdeni a bárpulttól figyelő rajongóddal. Ül ott egy csoki fiú, aki le sem veszi rólad a szemét.
A lány oda lesett, s valóban ült ott egy barna bőrű, magas, kedves arcú srác, aki őket figyelte.
  - Őt ismerve semmit. - legyintett Sona a szemét forgatva.
  - Ne légy nyuszi, Melissa! - okította Brenda. - Érezd jól magad, flörtölj! Ismerkedj meg több pasival is, hogy később tudj dönteni. Senkinek ne add ki a számod, de kérd el az övéket, hogy meg tudd adni nekik az esélyt, ha készen állsz rá. Jó csaj vagy, csak vesd be magad!
Will homlok ráncolva, gyilkos pillantásokkal nézett volt barátnőjére, mert nem tetszett neki ez a tanács. Brenda vette a lapot, de csak önelégülten vigyorgott, mert pontosan azt akarta elérni, hogy az exe féltékeny legyen.
  - Viccelsz, ugye? Melissa a flörtölés szót sem ismeri! Hogy tudna már felszedni valakit? - hurrogta le Will, és kételkedő, keserű mosolyt küldött Melissának.
De azzal, hogy Will leírta, csak dacossá tette Melt. Már csak azért is be akarta bizonyítani, hogy nem egy csődtömeg, aki nem képes felszedni valakit. Farkasszemet nézett Will-lel, aztán összeszedte a kiürült poharakat. Felállt, a barátokra somolygott.
  - A következő kört én állom! Megyek a bárhoz! Drukkoljatok!
Ezzel bájos képet ölte a bárpulthoz nyomult, a kiszemelt pasihoz közel, és míg az italokra várt, megismerkedett a szimpi sráccal.
Negyed óra múlva tért vissza a haverokhoz az újra tankolt poharakkal, büszke mosollyal, és egy cetlivel a barna srác számával. A csajok tapsikoltak örömükben, a fiúk próbáltak fapofát vágni. Az ital felhörpintése után Howard táncolni hívta Sonát, Brenda pedig Melissát. Will maradt vigyázni a táskákra, mivel alkohol nélkül nem ment neki a tánc.
A csajok jól szórakoztak, tánc közben összeakadtak két önkéntes Casanovával, az olaszos kinézetű alacsony, de vicces srác is megadta a számát Melissának.
Mel sikeresen ellazult, élvezte az estét, és hogy sikere van. Kicsit zavarba jött, mikor Jay és Cloé tőlük pár méterre saját világukba merülve lassúzni kezdtek, de egész könnyen hátat tudott fordítani nekik.  Inkább figyelte Howard és Sona összemelegedését.
Egy újabb telefonszám begyűjtése után Melissa elszökött a táncparkettről. A mosdóba akart menni, felfrissíteni a sminkjét és pisilni, de sajnos ahhoz el kellett mennie Jay asztala mellett. A srác magába ült az asztalnál, és elkapta a lány kezét.
  - Üdv, húgi! Csatlakoznál hozzám egy percre?
  - Hol vannak Ethanék és a csajod?

  - A csajok a mosdóba, Ethan kint. Szóval ülj le, kiscsibém, mert beszélni akarok veled! - Jay határozottan maga mellé húzta a lányt.
Melissa idegesen huppant mellé, de igyekezett a lehető legtávolabb húzódni a még mindig ördögi vonzó fiútól. Hiába több száz cuki csávó telefonszáma, ha ez az egy dobogtatja meg a szívét, és pezsdíti fel a vérét.
  - Jó - húzta fel az orrát - de mondd gyorsan, mert a többiek már várnak!
  - Leszarom. - intette le Jay, és kortyolt a söréből. - Jogom van beszélgetni a húgommal. És azt akartam, hogy tudd, elmondtam Cloénak ki vagy te nekem, azt persze letagadtam, hogy mi volt, mielőtt a tesóm lettél. Szóval tudja, hogy összeköt minket a vér, de rákötöttem, hogy ne verje nagy dobra, mert még csak most tudtuk meg. Bírom a csajt, nem akartam hazudozással kezdeni a kapcsolatunkat.
  - Szóval, már van kapcsolatotok? - ráncolta a homlokát Mel fancsalodva.
  - Még nincs - hisz csak most kezdtünk bele valamibe, de lesz! - Jay acélos tekintettel nézett a lány szemébe. Eltökélt volt, de a szíve mélyén sejtette, hogy senki sem fogja pótolni a szívében a Melissa után maradt űrt. - Értsd meg, kicsi, kell valaki, aki feledteti velem ami köztünk történt. Kötődnöm kell valakihez, mert ha nem, megbolondulok és rád vetem magam. A terápia jónak bizonyul, mert mióta SMS-ezek a kis csajjal és ma vele lógok, kevesebbet gondolok rád. Ne hidd, hogy kihasználom, mert nem! Komolyak a szándékaim, új életet akarok kezdeni vele!
  - Tudom. - nyögte Melissa szomorúan, de belátta, hogy Jay jól teszi, hogy tovább akar lépni, hisz ő is ezen dolgozott. - Már a választásodból rájöttem, hogy nem csak kefélgetni akarsz, hisz akkor most valószínűleg Alicia lógna rajtad. Cloé aranyos csaj, életvidám és különleges egyéniség, passzolni fog hozzád.
  - Jó, hogy ezt mondod, mert a véleményed lett volna a következő kérdésem. Nekem fontos, hogy áldásod add ránk. - Jay megérintette a lány asztalon nyugvó kezét, de rögtön vissza is húzta, mintha megégette volna. Viszont örömmel töltötte el, hogy a lány csuklóján ott fityeg az ő fehér gyöngyös karkötője. - Merem azt javasolni, hogy te is keress valakit, aki enyhíti benned a fájdalmat. Hidd el nekem, még mindig jobb valakivel fél életet élni, mint egyedül, befordulva, a múlt miatt keseregni. A vér összeköt minket, el kell fogadnunk. Új kapcsolat kell, hogy jó irányba menjünk.
  - Oké, majd próbálkozok. - bólintott a lány, de pillanatnyilag erősen kételkedett abban, hogy könnyebb lenne a helyzet, ha valaki karjába menekülne, csak azért, hogy ne gondoljon Jay-re. - Egyet értek veled. Ideje, hogy jó testvérek legyünk!
  - Hű, ettől a mondattól még mindig émelygek, de majd megszokom! - vágott egy grimaszt Jay.
Melissa megpillantotta ahogy Cloé és Bev kilép a mosdóból, ezért gyorsan menekülőre fogta.
  - Minden rendben lesz. Minden jót, Jay! - ösztönösen a fiúhoz hajolt, csókot nyomott az arcára, aztán kicsusszant a lócáról, s rezzenéstelen arccal elsétált a két szőke mellett és bement a mosdóba.
Alapjában véve sikeres este volt. Melissa kikapcsolódott, jól érezte magát a haverokkal, élvezte a flörtölgetést, és még a viszonyát is sikerült normalizálnia Jay-el. Kínos volt kicsit, hogy jelen volt a srác randiján, de egy jó testvér ne panaszkodjon!