Kijózanodás

Melissa édes álomból ébredt. Azt álmodta, hogy megszűnt a világ és ő boldog Jay-el. Sóhajtva fúrta a fejét a párnába, de az kemény volt és egyenletesen emelkedett és süllyedt. Kinyitotta a szemét, meztelen mellkast látott, megemelte egy kicsit a fejét, s a ruhátlan Jay-t fedezte fel maga mellett. A fiú ott volt mindenhol, szorosan mellette, meleg karja ölelte, álla a feje búbján nyugodt. És ha ez a valóság, akkor ez bizony nem a mennyország, hanem a pokol... 

Hirtelen minden eszébe jutott. A vihar, a kishajó, a whisky és a lélekpusztító ölelkezés. 

Lefeküdt a bátyjával! Vége lesz a világnak!

Kibuggyantak a könnyei, a cseppek a fiú mellkasára hullottak. 

A fiú megébredt, talán a könnyek, talán a fájó szíve ébresztette. 

  - Sss! - szorította magához Jay a lányt. - Még ne... Még ne kelljünk fel! 

Pedig muszáj lenne, de Melissa sem akart még szembenézni a valósággal. Fogalma sem volt róla mióta aludtak, csak annyi volt biztos, hogy már nem tombol a vihar. 

Mel azt sem bánta volna, ha örök álomba szenderülnek, félt a tettük következményeitől, és a bűntől amit elkövettek. Még ha a whisky rásegített is a gátlások feloldásához, akkor is csak tudta, hogy a testvérével szeretkezett. Tisztában volt vele ki csókolja, öleli, becézi, mégsem akadályozta meg, mert szerette Jay-t tiszta szívből, fájdalmasan és bűnösen, és az érzelmek viharában nem gondolkodott. 

  - Jay, én...

  - Ne mondj semmit! - kérte Jay, s hosszú úját a lány ajkára tette, hogy elhallgattassa.

Sokáig feküdtek még összefonódva, csendben a gondolataikba burkolódzva. 

Végül nagy sokára a lány tért magához, elhúzódott a bátyjától és felült, hogy felöltözzön.
Jay végig nézte a lány ténykedését, de esze ágában sem volt kimászni a hálózsákból.
  - Kelj fel, Jay! Vissza kell mennünk a többiekhez! Már biztos aggódnak értünk, elég rég eljöttünk. - beszéd közben Mel nem mert a fiúra nézni. Az ágy szélén ülve a kabin ajtajára meredt.
  - Nem érdekel! - hördült fel a srác, de azért ő is öltözködni kezdett végre.
  - Érdekelhetne, mert pletykálni fognak rólunk.
  - Ez csak téged izgat, szívem, engem mindig hidegen hagyott, mit gondolnak rólam mások. - Jay gyors egymásutánban húzta magára még mindig nyirkos ruhadarabjait. A lány mellé csúszott, és fél kézét a vállára tette.
Melissa ösztönösen lerázta magáról a kezét, viszolygott mindenféle érintkezéstől. Haragudott magukra, ingerülten felpattant.
  - De a helyzet megváltozott. Bev, Ethan, Brenda, Howie és Will tudják, hogy testvérek vagyunk. - újságolta Melissa fanyalogva.
  - És ez kinek a hibája? Te árultad el nekik...
  - Mert már nem bírtam ekkora titkot cipelni. - vallotta be a lány, s megborzongott, de nem csak a nyirkos ruhák miatt. - Meg aztán azt gondoltam, ha tudják, megértik végre, hogy nem lehetünk egy pár, nem próbálnak kibékíteni, nem faggatnak és megakadályozzák, hogy közel kerüljünk egymáshoz.
  - Hát ez nem jött be! - vágta rá lazán és ironikusan Jay.
Felugrott, feltépte a kabinajtót és kimászott a fedélzetre.
  - Már csak szitál az eső, feljöhetsz! - kiabált le a lánynak, majd lassan beindította a motorcsónakot.
Melissának esze ágában sem volt utána menni. Tovább ült az ágy szélén, mint egy rakás szerencsétlenség, és próbálta feldolgozni a történteket.

Ha nála lenne a mobilja, tuti találna egy csomó nem fogadott hívást a két B-től és Willtől, de anélkül rohant ki a házból. Pedig milyen jó lett volna, ha vele van a telefon! Talán még a végzetes ölelkezés előtt felhívta volna valamelyik barátja és észhez téríti. De a baj már megtörtént...
Mel csak akkor merészkedett fel a fedélzetre, amikor megálltak. Jay épp kikötötte a kishajót, amikor a lány felmászott.
Szó nélkül elment mellette, felmászott az útra és lassan elindult a kocsi felé.
Az öböl szürkületbe borult, már esteledett, hűvös volt, fújt a szél, és sűrű eső szitált. A lány behúzott nyakkal, zsebre dugott kézzel bandukolt a kék sportkocsi felé.
Jay néhány gyors lépéssel utolérté. Szőke üstöke eltűnt a szürke kapucni alatt. Látta, hogy a lány zaklatott és magában őrjöng, mégsem akarta, hogy némaságba burkolózzanak.
  - Melissa, figyelj...
  - Ne! - intette le a lány. - Még nem vagyok kész beszélni a történtekről! Csak vigyél vissza a csapathoz, és ne beszélgessünk! Még ne!
  - Bolond vagy. - csóválta a fiú a fejét.
Elértek a kocsihoz, némán beültek. Jay megfordult a kocsival, és mint a villám, úgy hajtott Beverlyék nyaralója felé. Feljebb tekerte a fűtést, de a fagyos hangulaton az sem segített.
Csak hogy csináljon valamit, a műszerfali tartóból kikapta a telefonját.
  - Tizenegy nem fogadott hívás Ethantől, öt Beverlytől, kettő Robtól és Aliciától. Nem mondom, tényleg aggódhattak...
Melissa erre sem reagált, nem tudott mit mondani. Még mindig dagonyázott az önsajnálatban. Fájt a szíve, lüktetett a feje, de a másodikat a whisky utóhatásának tekintette. Csak arra vágyott, hogy hazamenjen és kisírja magát.
Amikor leparkoltak hétvégi lakhelyük előtt, Melissa úgy ugrott ki a kocsiból és rohant befelé, mintha minimum az ördög üldözte volna. Pedig csak a saját lelkiismeretével viaskodott. Nem mert Jay szemébe nézni, és rettegett, hogy a barátok és ismerősök kitalálják, mi történt közöttük. Nem beszélhet róla senkivel... azt a szégyent nem élné túl.
A hátsó ajtót közelítette meg, remélte, hogy a konyhában nyugta lesz.
De nem volt szerencséje, az ideges Brenda, Will és Howie ott tanyázott.
A konyhaasztal tele volt pakolva mesterien tálalt húsokkal és zöldségekkel, néhány üveg sör, bor és üdítő, és egy hosszúkás tálcán mécsesek világítottak. Tulajdonképpen csak a kis gyertyák adtak némi fényt a helyiségnek. A három barát tanácstalanul ücsörgött az asztal körül, csak tompán hallatszott be a nappaliból a zene és bulis ricsajozás. Persze Jay élőről ment a házba, épp hallották, hogy Ethan és Robert kurjongatva üdvözlik az elveszett bárányt.
Will vette észre legelőször az üvegajtón besurranó, vizes, meggyötört és halálosan komoly lányt.
  - Mel... - állt fel a srác, de Melissa leintette.
Brenda és Howard is kérdőn nézett rá, de ő csak a fejét rázta és leroskadt a legközelebbi konyhaszékre.
  - Hol voltatok? Halálra aggódtunk magunkat! - végül Brenda tette fel a mindhármuk szemében tükröződő kérdést.
  - Csak... csak... mindegy. Nem akarok róla beszélni... józanon nem! - rázkódott meg Melissa. A közeli felbontott sörösüveg után nyúlt, de aztán félúton megállt a keze. A sör ízéről mindig Jay csókja fog eszébe jutni, hisz számtalan fanyar, sörös, mégis bódító csókot kapott már tőle. - Nincs valami erősebb?
Will - ha már úgyis állt, a háta mögötti pazar beépített szekrény elé lépett és kinyitotta az egyik fenti szekrényt.
  - Itt van Bev faterjának a dugi pia készlete... Whisky? - turkált a szekrényben a srác. 

  - Ne... azt soha többet! - rázkódott meg a lány. Újabb borzalmas képek peregtek le a szeme előtt. Jay közelsége, Jay édes mosolya és csókjai a durva hálózsák alatt.
  - Rum, vagy tequila? - ajánlotta egyből Will.

  - Jöhet a rum. - Mel maga elé vett egy röviditalos kispoharat a sörök és borok mellől. - Igyatok velem!
  - Neked inkább enned kéne! - mérte végig félholt barátnőjét a világoskék felsős és szűk farmeres Brenda. - Egész napra eltűntél! Bármit is csináltál, úgy nézel ki, mint akin keresztül ment az úthenger. Reszketsz, a szemed karikás, csurom vizes vagy, és majd elájulsz, és te inni akarsz?
  - Igen, most az kell. - Melissa maga elé emelte a poharat, amit időközben Will megtöltött rummal. - Majd mindjárt harapok valamit, lezuhanyozom, átöltözök és belevetem magam a buliba, de most szükségem van valami ütős, felejtő piára!
Senki sem vitázott vele, Bev, Will és Howard is koccintásra emelte a poharát, kört állva összeérintették a poharakat.
  - Igyunk a szebb jövőre! - súgta Melissa, s közben egy könnycsepp végig gördült az arcán.
Látszott a kis csapaton, hogy majd megöli őket a kíváncsiság, és az aggodalom, de nem faggatóztak, ösztönösen érezték, hogy a lány magába zárkózott és nem fog a napjáról beszélni.
Miután lehajtották a felest, Mel kenyeret, húst és némi salátát szedett maga elé egy papírtányérra. Will mellé telepedett, Brenda és Howie visszaült előző székére.
Az evés jót tett Melissával. Felszívta az alkoholt és csillapította lüktető fejfájását.
Kicsit kellemetlen volt a feszült hallgatás a konyhában, de senki sem merte faggatni.
Will megfogta a lány asztalon nyugvó bal kezét.
  - Jól vagy? - kérdezte aggódva. Millió kérdés, és ezer érzelem sütött a srác meleg barna szeméből.
  - Jól... vagyis majd egyszer jól leszek. - felelte a lány.
Megnyugtatta Will aggódása és részvétet sugárzó tekintete. Egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy mások is vannak a helyiségben.
  - Ez a válasz kicsit sem nyugtat meg, kicsi Melissa. - csóválta a fejét a barna hajú, fekete vékony pulcsis srác. Szája csibész mosolyra húzódott. Bármit megtett volna, hogy elűzze a lány szeméből a végtelen szomorúságot és sötétséget. - Már azon gondolkodtam, hogy világgá megyek, mert nélküled igencsak uncsi volt a nap. Alicia vonaglását nézni egész nap, kicsit sem volt szórakoztató.
Melissa ajkára halovány mosoly ült ki.
  - Te szegény... még a végén megsajnállak! Biztos vagyok benne, hogy a tetovált dekoltázsa, és feszes feneke mégsem volt akkora trauma.
  - De nekem igen! - maradt hajthatatlan Will, és pajkosan kacsintott. - Képzeld, jobb híján a csaj délután kezdett hozzám dörgölődzni, fel akart szedni, de hidegen hagyott a spiné! A hideg futkosott a hátamon...
  - És biztos, hogy nem a gatyádban futkosott valami? - evődött Melissa.
Will mindig elérte, hogy elterelődjön a figyelme a bajokról.
  - Mit képzelsz te rólam? - háborgott Will félig tréfásan. - Az a mű-Barbie nem az esetem! Még a feltételezés is felháborító!
  - Tényleg látnod kellett volna, csajszi, amikor Alicia bepróbálkozott - szólt bele Brenda is. - azt hitte mindenkit le tud venni a lábáról és könnyű lesz Willt táncba vinni, de mekkora pofára esés volt már ez... Will lepattintotta, mint a pöttyös labdát!
  - Hűha... úgy látszik, megesznek a csajok, ha magadra hagylak. - tréfált Mel, de amikor észrevette Will reménykedő pillantását, már megbánta iménti szavait.

  - Akkor talán ne hagyj magamra! - szorította meg még erősebben a lány kezét Will.
Ez volt az a pont, amikor Howie felháborodva felhorkantott, aztán kiviharzott a nappaliba.
Ó, ne! Még több bonyodalom! - gondolta Melissa összerettenve. - Nem kéne Will-lel evődni Howard előtt, nem kéne Will alá adnom a lovat és nem kéne Jay-el henteregnem elhagyatott hajókon! Az életem kész káosz, köszi univerzum!
Egy pillanatra röhejesnek találta az életét, de próbálta ezt a gondolatot a rumnak betudni.
Brenda torokköszörülése törte meg a kínos csendet.
  - Látom, Mel, befejezted az evést. Gyere, vágd be magad a kádba odafent, aztán bulizzunk kicsit. Mivel kint rossz az idő, a nappaliban megy a tombolás.
Melissa bólintva felállt. Jobbnak látta, ha eltávolodik Willtől, minden értelemben.
  - Ha végeztetek, iszunk együtt egy kis tequilát hangulatfokozónak! - kiáltott még a lépcső felé tartó csajok után Will, majd mikor magára maradt, elkeseredve magához vett egy kis üveg sört.
A lányok felmentek, Melissa egyenesen a szobájukhoz tartozó hófehér, modern fürdőszobába ment, és megengedte a kádba a vizet. Amíg ledobálta a ruháit, a rózsás habfürdőtől illatos habrengeteg keletkezett. Élvezettel ereszkedett bele, a forró víz jót tett átfagyott tagjainak.
Alig nyúlt el, Brenda berobogott hozzá. A szöszi zavartalanul letelepedett a fonott, fehér kosárszerű szennyes tartó tetejére, ölében Melissa hátizsákjával.
  - Áttúrtam a cuccaid, és rémes a készleted. - közölte a cserfes csajszi lazán. - Egyetlen szexi ruhadarabot sem hoztál magaddal?
  - Nem... Kikapcsolódni jöttem, nem pasizni!
  - De nem jött össze. - állapította meg egyszerűen Brenda. 

  - Hát nem. - harapott az alsó ajkába Melissa. Reményt veszte dőlt hátra a kádban, mert nem akart a hajón történtekre gondolni.
  - Elárulod végre, hol voltatok egész nap? - kérdezte a barátnő.
  - Csak nem messze a kikötőben. Jay elvitt apám motorcsónakjához. A vízi jármű újabb bizonyíték a származásomra, mivel apám a Lissa nevet adta neki.
  - Gáz. De ez nem tarthatott egész nap. Tizenegy körül léptetek le, és hat után jöttetek vissza... mi történt a köztes időben?
Melissa megint nyomást érzett a gyomrában és törést a szívében, mert ő aztán nem akart a köztes időről beszélni. Szégyellte magát megint, és biztos volt benne, hogy nem tud és nem akar a történtekről beszélni. Hihető hazugságot viszont nehéz volt kitalálni.
  - Jay kivitt az öbölbe, ott mesélte el mennyire becsben tartotta apám a hajót... közben feljött a vihar, ott ért minket, így meghúztuk magunkat a kabinban.
  - Ennyi? Komolyan ennyi volt, és mégis zombiként kerültél elő? - hitetlenkedett Brenda. Látta, és érezte, hogy Melissa nem teljesen őszinte.

  - Tudod, hogy minden egyes vele töltött perc padlóra tesz... Kérlek, ne firtasd a dolgot, mert nincs miről beszélnem. Csak el akarom felejteni a mai napot, ezt a hétvégét, és magát Jay Amstrongot is!
Brenda már tudta, hogy bármi is történt, Melissa nem fog róla beszélni. Aggódott érte, látta, hogy szenved, szívesen segített volna rajta, de az ő bajára nem volt orvosság. Nincs más hátra, el kell terelni a figyelmét a bátyjáról és zavaros éltéről. Így hát csacsogni kezdett arról, mi történt a távollétében. Részletesen elmesélte, hogy próbálta Alicia felszedni Willt, hogy Rob és Nora minden apróságon összevesztek, és hogy Beverly arról gyártott elméleteket, hogy nyírják ki egymást Jay-el. És bár inkább azt csinálták volna! Mindenesetre Brenda csacsogása hatott, Melissa felvidult, és a víztől kicsit megtisztult. Negyed óra múlva tiszta fehérneműbe, farmerbe és piros pulcsiba bújt. Megszárította hosszú haját, de csak szabadon hagyta, nem volt kedve vele bajlódni.
Eljött az ideje, hogy lemenjenek a nappaliba és szembenézzen a barátokkal és Jay-el. Próbálta húzni az időt, de már nem volt mivel. Torkában dobogó szívvel ment le Brendával a lépcsőn. Hogy bátorságot öntsön belé, a szöszi biztatóan szorongatta a karját.
Egy pillanatra minden szempár rászegeződött.
Jay arcán mérhetetlen fájdalommal fordult el tőle, és mintha ott se lenne, folytatta a beszélgetést a kanapén Ethannel. Beverly ezer kérdéssel pillantott rá, Howie megvetően, Alicia lenézően, Will részvéttel.
Na, remek! - gondolta Mel. - Én vagy a közkedvelt, vagy épp utált buligyilkos! 

Will elé lépett a beígért piával, koccintott a két lánnyal, de aztán Melissa a lehető legtávolabb húzódott tőle. Még mindig nem tudta, mitévő legyen vele. Ami meglepte, az az volt, hogy Bev nem bombázta ezer kérdéssel, ahogy számított rá. Talán Jay vagy Ethan helyre tette.
Lassan beindult a buli, Rob, Nora, Alicia és a barátnője vonaglani kezdtek a közepesen hangos partis zenékre, később csatlakozott hozzájuk a házigazda a párjával. Howie egy bárszéken ült a pultnál, Mel egy hatalmas krémszínű bőrfotelbe vetette magát, Brenda mellé vágódott a karfára, míg Will megállt velük szembe és filmekről kezdett diskurálni. Ma épp a Marvel filmek voltak porondon nála. 

Lassan ellazultak, a csajok egy-egy sörösüvegből néha aprókat kortyoltak.
Mel akkor feledkezett meg Will okfejtéséről, amikor hirtelen az erősen elázott Alicia Jay ölébe penderült. A fehér miniszoknyás és lila csöcskidobós felsős csaj Jay ágyékára vetődött, átölelte a nyakát és a fülébe sugdosott. Melissának felfordult a gyomra a látványtól, homloka ráncba szaladt. 

De az idill nem tartott sokáig, Jay haragosan és durván belecsípett a ribi fenekébe, hogy az leszálljon róla. Rákiabált, Alicia pedig duzzogva otthagyta. Sajnos a zenétől a szavak nem jutottak el hozzá, de a lány titkon örült, hogy Jay lerázta a piócát. Valószínűleg Jay is átöltözött időközben, mert sötétkék póló és fekete szaggatott farmer volt rajta. 

A kis közjáték ellenére Melissa ismét felvette a beszélgetés fonalát Will-lel. Már a Deadpool-ról beszélgettek, és a lány elmondta, hogy nem jött be neki a film stílusa, annak ellenére, hogy imádja Ryan Reynolds-t. A barna srác meg azzal cukkolta, hogy azért nem, mert eltorzult külsővel a színész nem elég jóképű. Brenda csak ült és nézte a két egy hullámhosszon lévő barátját. Nem volt nagy filmrajongó, nem tudott hozzászólni, és feleslegesnek is érezte magát. Így hát gondolt egyet és csatlakozott a bús képű Howardhoz a bárpultnál.

Pörgött a buli, telt az idő, és a kellemes beszélgetés ellenére Mel mindig Jay-en tartotta a fél szemét. Bármennyire figyelmen kívül akarta hagyni, nem sikerült neki.
Kicsit később Beverly táncolni rángatta Jay-t. A fiú csak nagy huzavona után hagyta, hogy haverja nője felrángassa a kanapéról. Sörösüveggel a kezében minden lelkesedés nélkül lötyögni kezdett a fekete miniruhás szöszivel. A pityókás Alicia megint bedobta magát. Jay mellé röppent, kihívó riszálással körbe táncolta, aztán hátat fordított neki, és fenekét az ágyékához dörgölte.
Melissa felszisszent, de Jay leintette rajongóját, hátat fordított neki, és a sörösüvegével hadonászva egyedül táncolt tovább.
A sértődött Alicia elkapta Jay karját és maga felé fordította.
  - Mi a fasz bajod van neked, Jay Amstrong? - fakadt ki a kihívó liba.
Melissa és Will elég közel voltak hozzájuk, hogy hallják is a szóváltást.
  - Nem kérek belőled, szívi! - közölte hűvösen a szőke srác. Jég kék szeme megvetően méregette a tűzrőlpattant boszorkányt.
  - És aztán miért nem? - akarta tudni Alicia. A lány sértett volt, dühös és kimondta amit gondolt, mert az alkoholtól megeredt a nyelve. - Hónapok óta oda vagyok érted, de te le se szarsz, mert a kis cuki Melissa után futsz! Mikor veszed már észre, hogy a kis apáca kevés hozzád?
  - Ne vedd a szádra Melissa nevét! - fenyegette meg szabad kezével Jay a lányt. - Semmi közöd hozzá, mi volt, mi van, és mi lesz köztünk! - Jay ujja majdnem súrolta Alicia kirúzsozott száját, amikor leintette, hogy csendben tartsa. - És csak hogy tudd, nincs köze Melissának ahhoz, hogy nem kellesz nekem! Utálom, ha valaki tárcán kínálja magát és rám mászik! Ha akarok valakit, én vadászok, a könnyű préda unalmas. - még egy gyilkos pillantást is küldött a lány felé.
Melissa örült, hogy Jay nem adja meg magát egy ilyen könnyűvérű nőcskének, és még egy pillanatra meg is sajnálta Aliciát, amiért Jay mindenki előtt így megalázta. De csak egy pillanatig sajnálta... hisz megérdemelte, ha már így lealacsonyította magát. 

  - Ezt mondod most, mert itt a drága hercegnőd, de nemrég még elvittél egy autóversenyre és egész kellemes dolgokat műveltünk. - vigyorgott elszántan Alicia.
Ennek tényleg nincs szégyenérzete! - gondolta Mel háborogva.
  - Unaloműzésnek jó vagy, szívi, de csak ha nincs jobb! - vágta a képébe ördögi vigyorral Jay.
  - Jobb? Azt hiszed Melissa jobb? Szerintem kicsit se jobb, mint én, csak másképp adja elő magát. Téged hülyít a kicsike, a kócos kocka a tenyerén hordozza, de rá se bagózik, és ne felejtsük már el, hogy ujjában Brenda ex-pasijával van összenőve! Willnek nem kellek, mert neki Melissa kell, te nem kellesz Melissának, hát mi ez itt? Egy francos argentin film?
  - Kurvára nem érdekel, mit gondolsz, bébi! Megmondtam, hogy ne vedd a szádra Melissát, mert csúnyán megbánod!

  - Mégis mit csinálsz? Megütsz? - provokálta Alicia vigyorogva.
Jay már komolyan azon volt, hogy megfolytja a kis kullancsot, már keze elindult a nyaka felé, de Beverly közéjük ugrott, Ethan pedig elkapta haverja kezét.
  - Elég legyen, idióták! - kiabált Bev kivörösödött arccal. - A francba már veled, Jay Amstrong! Minden bulimat te teszed tönkre!
  - Ő kezdte! - bökött az üveggel vitapartnerére Jay.
  - Ő kezdte. - ismételte meg gúnyosan Ethan. - Mi vagy te, óvodás? Befejezni a baromságokat, bulizni vagyunk itt, nem veszekedni! Gyere tesó, igyunk valami töményet, az majd megnyugtat!
Bev és Ethan a kanapéhoz vezették a szőke srácot és valóban itatni kezdték.
Melissa fejcsóválva figyelte őket. Nem hitte, hogy az a megoldás, hogy a földig itatják Jay-t. Saját tapasztalatból tudta, hogy az alkohol nem megoldás, csak további bonyodalom. Nem akart Alicia szavaira gondolni, hisz a csaj egy pasifaló szörnyetegnek írta le, pedig ő aztán nem akarta, hogy akár egyetlen fiú is szeresse. Nem akarta Howard évtizedes rajongását, Jay beteges vágyódását, vagy Will meleg szeretetét. Ha találkozna Tündér keresztanyával ezt a hármat töröltetné el vele, és akkor minden megint príma lenne. De sajnos az élet nem kívánságműsor...
Az értelmetlen veszekedés után Will szokatlanul elcsendesedett, csak állt Melissával szemben és a sörösüvegét bámulta. Gondolataiba mélyedt, talán ő is Alicia keserű tényvázolását elemezte. Amikor szóra nyitotta a száját, Mel felállt, a karjára tette a kezét.
  - Ne most, Will... Innom kell egy kávét.
  - Szívesen veled megyek és főzök egyet. Ma feltérképeztük a konyhát, mindent tudok hol van. - ajánlotta egyből a srác.
  - Ne... kösz, de ne! Magányra vágyom. - így a lány keserű mosollyal az arcán a konyhába menekült.
A helyiségben még mindig csak a gyertyák világítottak meg, de annak a fénye is elég volt, hogy felfedezze, a csodás pulton a kiöntőben a kávét. Így nem kellett bajlódnia a főzéssel, csak elvett a mosogató csöpögtetőjéből egy kis üvegpoharat, töltött bele egy jó adagot, és fél percre betette a mikróba. A langyos kávét kortyolgatva lerogyott a legközelebbi sárga párnás tölgyfaszékre a nagy asztal mellé. Jól esett neki a kávé, és hogy nem gondol semmire.
Alig bóbiskolt kicsit, hallotta, hogy belép valaki.
  - Will... - kezdte volna mondani, hogy menjen innen, de amikor felkapta a fejét, nem ő volt, hanem a méregzöld pulcsis és bő farmeres Howard.
  - Minden rendben? - kérdezte a fiú aggódva. Mellé húzott egy széket és félszegen leereszkedett rá.
  - Nem, nincs, mint ahogy az látható. - fanyalgott Melissa és egy hajtásra megitta a maradék kávét.
  - Semmit sem értek. Jay nem lehet a testvéred... - kezdte értetlenül Howie.
  - De az! - vágta rá minden haragjával a lány. Még mindig nem tudott és akart erről beszélni.
  - Az nem lehet, te...
  - Én is Amstrong vagyok. - vágott közbe Mel. Csak a sok éves barátságra való tekintettel közölte a tényeket. - Jay apja az én apám, és házasok voltak az anyámmal.
  - Ez biztos? - szörnyülködött Howie. Letaglózta a hír.
  - Igen, ezer százalék. - nyelt nagyot a lány, majd lüktető homlokára szorította két kezét.
  - Akkor ez azt jelenti...
  - Hogy szerelmes vagyok a bátyámba, és meg akarok halni emiatt.
A mondat kegyetlen volt, de igaz. Howie tehetetlenül csóválta a fejét. Megrendült, és bármit megadott volna, hogy ne lássa szenvedni Melissát.
  - Ó, istenem, úgy sajnálom, Mel...

  - Hát még én, hogy sajnálom! - vágta rá keserűen a lány, majd felállt. - Nem akarok erről beszélni. Szörnyű napom, hónapom és életem van...
Visszament a nappaliba, ahol Jay már illuminált állapotban kacarászott Ethannel és Roberttel, Bev Aliciát próbálta helyre tenni, Brenda meg Will a bárpultnál kólázott.
Itt aztán végképp nem érezte jól magát, de nem akart gyávának mutatkozni és felosonni a szobájába a sebeit nyalogatni, így hát gondolt egyet, és kiment a ház előtti teraszra friss levegőt szívni. Meg akarta várni, hogy lenyugodjanak a kedélyek és elhomályosodjon kicsit a fájdalma, ha ez egyáltalán lehetséges. A faasztalnak dőlt, a peremét markolászta maga mellett. Hagyni akarta, hogy a friss, hűvös levegő kitisztítsa a fejét, de ekkor megint nyílt a bejárati ajtó.
  - Will...
De megint mellé lőtt, nem a barna hajú mosolygép jelent meg odakint, hanem Jay.
Mel összerezzent, már ránézni is fájt.
  - Menj el, Jay! Nekünk nem kéne kettesben lenni... - kérte a lány rettegve.
  - Nem menekülhetsz örökké! Szembe kell néznünk egymással és a tetteinkkel! - a sok pia ellenére a srác egész értelmesen és érthetően beszélt.
Mel arra gondolt, hogy egy ilyen bulibolond biztos hozzá van szokva a nagy mennyiségű alkoholhoz, ha meg se kottyan neki.
  - De nem akarok!
  - Pedig muszáj, kicsim! - Jay szembe állt a lánnyal és könyörögve nézett rá. - Sokat gondolkodtam rajtunk! Ez így nem mehet tovább...
  - Ebben legalább egyet értünk. - fújt a lány, de nem mert Jay-re nézni, dacosan elnézett mögé.
  - Nem akarlak kínozni, fáj hogy szenvedsz...
  - Pedig ez nem fog elmúlni, bármit is csinálunk. - kesergett Melissa és kis híján kibuggyantak a könnyei.
  - De fog, csak akarni kell! Az akarom, hogy felejtsük el, ami ma történt, meg mindent ami köztünk volt, és viselkedjünk barátként. Ez az egy lehetőség van, Melissa! Élnünk kell tovább egymás nélkül, egymás mellett, ha nem akarunk megőrülni!
  - Te képes vagy rá? Mert úgy érzem, nekem nem fog menni. - ismerte be Mel, sírdogálva. Egyszerűen nem látott kiutat a nyomorúságukból.

  - De fog, csak nagyon kell akarni! - bizonygatta Jay és a nyomaték kedvéért elkapta a lány jobbját és  erősen megszorongatta. - Ki kell ölnünk magunkból a vágyat, a szerelmet és magunk mögött hagyni a múltat. Gondolj bele, szívem, egy suliba járunk, egy a baráti körünk... egy a családunk... Csak akkor lesz béke és nyugalom, ha tovább lépünk és elölről kezdünk mindent. Ekkora bűnnel még én sem tudok élni. Meg kell húzni egy határt köztünk, és ha mindketten maradunk a saját oldalunkon, akkor menni fog!
Jay szavai, és a remény, ami a szemében bujkált, a lányra is hatott.
Melissa lassan elengedte a bánatát és a biztató szavakra koncentrált. Talán igaza van Jay-nek és az egész csak hozzáállás kérdése!
  - Jó. Próbáljuk meg! - bólintott rá Mel felengedve, és bizakodva ő is megszorította a kezét.
  - Akkor csak barátok. - mosolygott a srác. Csókot nyomott az aprócska kézfejre, aztán el sem engedve a kezét bevezette a házba.
Amikor beléptek a nappaliba ismét minden szempár rájuk szegeződött.
  - Mi van már megint? - kiabálta túl a hangos zenét Beverly grimaszolva.
  - Kibékültünk. Csak barátok vagyunk. - közölte ünnepélyes hangnemben, biztató mosollyal Jay.
  - Ja, akkor jó! Gyertek bulizni! - intett nekik vidáman a szöszi, és maga mellé húzta Melissát, hogy táncoljon vele.
A hangulat feloldódott, mindenki bulizott mindenkivel, bár Jay és Mel megfeszülve vigyázott, hogy ne kerüljenek túl közel egymáshoz. Ha csak ennyi kell, ők aztán azon lesznek, hogy fenntartsák a barátságot!

Tomboló Vihar

Melissa  lüktető fejfájásra ébredt. A szobában félhomály volt, amikor kinyitotta a szemét, és legnagyobb rémületére nem egyedül feküdt az almazöld takaró alatt a hatalmas ágyban. Szőke fej jelent meg előtte, amikor kitisztult a látása, és egy rózsaszínre lakkozott körmös kéz a derekán. Először rettegés futott végig a testében, de aztán megnyugodott, Beverly feküdt előtte, mögötte pedig Brenda. Fogalma sem volt róla mikor, és hogy került ide a két csaj, csak arra tudott visszaemlékezni, hogy a parti veszekedés után feljött és szinte beájult, hogy elmeneküljön a kavargó érzelmek elől.
Előtte Beverly is mocorogni kezdett. Nyöszörögve fordult a középső lány felé, és kinyitotta zöld szemét.
  - Hű, úgy bebasztam, hogy azt álmodtam Jay a bátyád. - közölte a szöszi és mellkasára ölelte a sárga kispárnát.
  - Nem álmodtad, én már tudom egy ideje. - közölte Brenda, aki megébredt a hangra. Kusza tincseit hátra lökte és felkönyökölt. - De te mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy ez a mi szobánk, és te Ethannel alszol?
Melissa tehetetlenül feküdt két barátnője között. Azt kívánta, bár tényleg álmodták volna, hogy gyalázatosan szétkürtölte, milyen kapcsolatban van valójában Jay Amstronggal.
  - Ethan és Jay beájult a szobánkba, így ide menekültem. Nem akartam a két részeg disznóval aludni, ugye megértitek?

Ettől Mel megkönnyebbült. És gyűlölte magát érte, hogy örül, Jay nem Aliciával töltötte az éjszakát.
  - Mindenki hallotta, amikor kifakadtam és szétkiabáltam, hogy Jay a bátyám? - kérdezte Melissa, mert már előre félt, micsoda beszédtéma lesz ebből a suliban, ha kitudódik.
  - Csak mi voltunk ott ketten, Ethan, Will és Howie. Alicia megsértődött, amiért Jay utánad futott így Wendy-vel feljött duzzogni az emeletre. Noráék addigra meg már elvonultak szobára.
  - Jobb is így. - nyelt nagyot Melissa.

Beverly felült, átkulcsolta a karjával rövidnadrágba bújtatott hosszú lábait.
  - Ne tereljük a szót! Eldobom az agyam! Hogy lehet Jay Amstrong a bátyád?
  - Nem akarok erről beszélni. - támaszkodott fel a két könyökére Mel. Fájt a szíve, nem akart ezen keseregni.
  - Na, ne tiltakozzál nekem! Tudni akarom, mit tagadsz, hogy derült ki, és hogy biztos-e? Nem hasonlítotok… bár mondjuk mindkettőtöknek kék a szeme, de nem hiszem, hogy ebből jutottatok volna erre a következtetésre! Szóval ki vele!
  - Hagyd már, Bev! - kérte Brenda védelmezve barátnőjét. - Ne kínozd Melissát!
  - Ti kínoztok azzal, hogy hallgattok, mint a sült hal!
Melissa zaklatottan kifújta remegő tüdejéből a levegőt. Tudta, ha nem vall színt, Beverly sosem hagyja békén.
  - Amikor bemutattam anyámnak, először a külseje nem tetszett neki, aztán mikor a nevét is megmondtuk lesápadt. Kiderült, hogy anyám Patrick Amstrong felesége volt, váláskor én vele maradtam, Jay-t apa vitte magával. Száz százalék, hogy testvérek vagyunk, a valódi nevem nekem is Amstrong. Láttuk az esküvői fotókat, és olyan családi képet is, amin mind a négyen együtt vagyunk. - hát elmondta és nem is volt rossz róla beszélni. Úgy látszik mégis jó, ha az ember kiönti a szívét.
  - Máriám! - csapta össze a tenyerét hitetlenkedve Beverly. - Ilyesmi csak a hülye filmekben szokott lenni! Testvérek vagytok... atyám! Ez azt jelenti... hogy lefeküdtél a bátyáddal? A tesód vette el a szüzességed? Ó....
  - Hallgass már, Bev! - kiáltott rá Brenda, mert látta, hogy a barna lány szeme könnybe lábad. - Tudja, borzasztó a gondolat, de ezen már nem lehet változtatni! Ne lovagolj ezen a témán!
Melissa hálásan fordult Brenda felé, amiért az védi. A vállára hajtotta a fejét.
  - Bocs, de még meg kell emésztenem ezt a vérfertőzést! - csacsogott tovább Beverly.
Melissa összerezzent a borzasztó szó hallatán.
  - Most már érted, miért kerülöm őt? Miért akarom kitörölni az emlékezetemből? - fakadt ki Melissa fájdalmasan. - Szerelmes vagyok a testvérembe, és az a legborzasztóbb, hogy bár tudjuk mik vagyunk, a szerelem már hamarabb lángra kapott és nem tudjuk túltenni magunkat rajta. Szeretem, ő is szeret és gyötör, kínoz és nem akar továbblépni! Ha ez sokáig így megy, tuti beleőrülök!
Beverly lebiggyesztett szájjal hallgatta barátnője kifakadását.
  - Hűha! Szar lehet már nektek!
Ennél több együttérzést nem lehetett elvárni a nagy szemű szöszitől. Azért kedvesen megpaskolta Melissa arcát, aztán megölelte.
  - Sajnálom, csajszi! Nem gondoltam bele, milyen gáz lehet így érezni. Én tuti kinyírnám magam, ha kiderülne, hogy Ethan a bátyám!

   - Azt hiszed, nekem már nem fordult meg a fejemben? - sóhajtott Mel elsötétült szemekkel.
Brenda rosszalló pillantást vetett Beverlyre Melissa válla fölött, amiért az hülye ötleteket sugall.
  - Ne légy lüke! - csapott Mel hasára Bev, mert megértette a másik szőke néma üzenetét. - Az élet megy tovább. Ez tényleg nagy csapás volt a sorstól, de majd minden jóra fordul! Feldolgozzátok szép lassan, neked jön majd egy daliás herceg... neki egy tripperes ribi, és minden szép és jó lesz!
Melissa nem akart, de muszáj volt nevetnie. Bev derűlátása és jövőképe felvidította kicsit.
  - Úgy legyen. - bólintott rá Melissa.
  - A hercegekről jut eszembe... - váltott témát Beverly. - mi volt az-az eszelős smárolás Will-lel? Ott oszt volt, szikra, tűzijáték és vulkánkitörés!
Brenda magában elismerte, hogy a drámakirálynő remekül ért a gondok elfeledtetéséhez. Lehet, hogy a buta, kotnyeles szőkét, csak megjátssza, mert ezt várják tőle? Mert hogy most épp kapóra jött a vidámsága, éleslátása és sziporkázása, az biztos!
Melissa pirulva húzta össze magát egész kicsire.
  - Nem is volt ilyesmi, csak kényszercsók volt az üvegezés miatt. - felelte Mel zavartan.
  - Na, ne beszélj! Az én nyomi csókom Howie-val kényszer volt, még a Jay-é is mű volt a piócájával, de te és Will szívből és igazán csókolóztatok, csak a vak nem látta. Ez tette be a kaput Jay barátunknak is, ezért vadult meg. - hangoztatta a véleményét a tudálékos szöszi.
  - Nem is igaz... - tagadta Mel elvörösödve.

  - Pedig de! - kötötte az ebet a karóhoz Beverly. - Láttam, amit láttam! Will oda van érted! Amikor nem látod is rajtad tartja a szemét, lesi minden óhajod. Fontosabb vagy neki, mint gondolnád!
  - Én is próbáltam megmagyarázni neki, de hajthatatlan! - forgatta a szemét lemondóan Brenda.
Melissa nagyot nyelt, de aztán úgy döntött jobb lesz az őszinteség, mert a csajok ízekre szedik.
  - Na jó, tudom, de most nem hiányzik még több bonyodalom az életembe! - ismerte el vonakodva. - Will imádni való, kedves, figyelmes, és bárki jól járna vele, de nekem most nem hiányzik. Épp elég, hogy Howie szerelmes belém és a bátyám a vágyaival üldöz! Köszönöm, de nem kell egyelőre több pasi!
  - Na, nézd csak! Neked kinyílt a szemed! - nevetett Bev és egy kispárnát vágott a másik lány fejéhez.
  - Felnőttem. - Mel a háta mögé igazította a kispárnát. - Vak voltam, hogy nem vettem észre Howard érzéseit. Fáj, hogy nem tudom viszonozni, pedig bár tudtam volna, mert akkor talán nem kerültem volna Jay bűvkörébe! Bármit megadnék, hogy ne úgy szeressem Jay-t, ahogy most...
  - Szegénykém... - paskolta meg a karját részvéttel Brenda.
  - Nekem is van bátyám... Engem kiver a víz a gondolatra, ha le kéne feküdjek vele... - borzadt el Beverly.
  - Ne légy tahó! - förmedt rá a másik szőke.
  - Hidd el, én se tettem volna, ha tudom, ki ő! - Melissa szeme könnybe lábadt.
  - Na, ne búsuljunk! Menjünk reggelizni! Kajás vagyok! - fejezte be a témát Brenda.
A csajok szedelőzködni kezdtek, fésülködtek, felöltöztek, megágyaztak.
Közben Melissa megkérte a lányoknak, hogy ne meséljenek senkinek arról, hogy Jay a bátyja. Nem bírta volna elviselni, ha az egész suli ezen csámcsog.
A csajok hallgatásra esküdtek, s Melissának meg kellett bízni bennük.
Mire lekászálódtak a konyhába, Nora már lefőzte a kávét, pirítóst csinált és rántottát sütött. Wendy és Alicia teljes harci díszben (szexi, falatnyi ruhákban és pompás sminkben) eszegettek az asztalnál.
A foghegyről köszönés után Brenda leült a konyhaasztalhoz és rávetette magát a ropogós kenyerekre. Beverly és Melissa a konyhapultnál ácsorogva kávét kortyolt.
Amikor Nora leült egy jókora adag szalonnás rántottával, Bev kérdőn nézett rá:
  - A srácok mutatkoztak már? Vagy még mindig ájultan fekszenek odafent?
  - Rob, Ethan és Jay már lementek a mólóhoz, szörfözni akartak, de nincs valami jó idő hozzá. - közölte a kék toppos és melegítő nadrágos szépség.
  - A másik két nyomi még nem került elő. - jegyezte meg a piros miniruhás Alicia csészéjébe vigyorogva.
 Melissa legszívesebben megvédte volna Willt és Howardot, de inkább csendben maradt. Nem akarta veszekedéssel kezdeni a napot. Inkább kinézett a lányok mögötti üvegajtón. Valóban be volt borulva odakint, nyálkás köd ereszkedett az öbölre, talán percek kérdése volt, hogy eleredjen az eső. A közelgő szürke felhők megegyeztek a lány hangulatával. Borús volt és idegei pattanásig feszültek, bármikor kitörhet belőle a villámló düh. A tépett hajú, tetovált liba gúnyosan méregette egyszerű rózsaszín pólóját és farmer térdnadrágját. A lány késztetést érzett, hogy beszóljon neki, de visszafogta magát. Úgy megmondta volna, hogy lehet az övé Jay, mert neki nincs hozzá joga, de lenyelte a bosszús szavakat.
  - Melissa.... - Alicia macskaszeme a lányra villant, nevét hosszan és gyerekes hangsúllyal ejtette ki. Mel tartott tőle, hogy nem lesz kellemes, ami most jön. - Hálás lennék, ha elengednéd Jay-t. Ne csorgasd utána a nyálad, és ne fuss utána! Engedd át nekem, mindenkinek az lesz a legjobb!
A gonoszság és utálat, ami a barna szempárból sütött megrémítette Melissát. Bár a szavak feleslegesek voltak, ő aztán nem futott a fiú után, még ha volt is némi nyálcsorgatás, igyekezett nem kimutatni. Nem érkezett megvédeni magát, mert Brenda kifakadt:
  - Hol élsz, te banya? Nem Melissa futkos Jay után, hanem a csávó nem tud elszakadni Melissától! Ha nem veszed ezt észre, nagyon hülye vagy!

  - Mi vagy te? Melissa védőügyvédje? Ne dumálj bele, ez csak rá és rám tartozik! - replikázott Alicia. - A kis szende baba játssza a hűvös megközelíthetetlent, közben meg alig várja, hogy Jay beakasszon neki! - gyilkos pillantást vetett a barna lányra. - Szándékosan kínzod és játszol vele! Bevallom, ezt nem néztem ki belőled, kis nebáncsvirág!
  - Rossz ajtón kopogtatsz, aranyom! - dühödött fel Melissa. - Én lennék a legboldogabb, ha Jay végre lekattanna rólam. Nem bánnám, ha összejönnél vele, de komolyan! Sajnálom, hogy olyan béna vagy, hogy nem tudod felszedni. Nekem nem kell már Jay Amstrong, soha az életben! Életem legnagyobb hibája volt, hogy összejöttem vele, szeretném elfelejteni, hidd el. - Mel hangjából sütött a megbánás és a végtelen szomorúság, de ugyanakkor a harag és a keserűség is. - Úgyhogy légy szíves, szedd össze magad, támadd le, csinálj bármit, csak végre hagyjon békén!
  - Szóval kiszállsz a ringből? Lepasszolnád nekem? - húzta el a száját hitetlenkedve Alicia.
  - Érzem, hogy nem hiszed, de ez az igazság! Nem akarok tőle semmit! Nekem tennél szívességet, ha magadhoz kötnéd...
  - Szerintem nem fog menni neki. Jay nem vevő az olcsó nőcskékre, a könnyű prédákra! - motyogta az orra alatt Bev, de elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja.
Alicia csinos pofija eltorzult a haragtól.
  - Ó, te csak hallgass, Barbie Baba! Ethannön kívül a kutyának se kellenél!
  - De neki nagyon - és ez nekem tökéletesen megfelel! - vigyorgott sátánian Beverly.
A piros miniruhás ribi csak legyintett, figyelme megint Melissára terjedt.
  - Akkor, hogy ezt így megbeszéltük, látványosabban kerüld Jay-t. Nem akarlak még egyszer a közelébe látni, mert csúnyán megkeserítem az életed!
  - Nagyon megijedtünk ám! - hurrogta le Brenda nyelvet öntve a hisztis tyúkra.
Ekkor berobogott a három fiú. A srácok kapucnis pulcsikban, vizesen és hangosan nyomultak be a helységbe.
  - A francba már ezzel a kurva időjárással! - káromkodott Rob, majd lehuppant kedvese mellé.
  - Sziasztok, szép lányok! - Ethan letolta fehér pulcsi kapucniját a fejéről, cuppanós csókot nyomott Beverly arcára, aztán átkarolta és elcsente tőle a kávésbögrét.
Jay volt a legcsendesebb. Vizes haját hátra fésülte hosszú ujjaival, fejbólintással üdvözölte az ott lévőket. Szúrós, jeges pillantása megakadt Melissán.
Mikor elé lépett, sajnos elég közel, a lány még levegőt is elfelejtett venni.
  - Beszélhetnénk négyszemközt?
  - Ne... nem lenne jó ötlet. - rázta a fejét ijedten Mel.
  - Pedig fontos lenne, tegnap én....
  - Nem, nem akarok a tegnapról beszélni! - vágott a szavába indulatosan a lány. Hogy ne kelljen a szemébe néznie, megfordult, a csap alatt elmosta a poharát, aztán a csöpögtetőbe tette. Amikor visszafordult Jay még mindig ott állt előtte és kitartóan nézte.
  - Oké, de van más is… Valami családi ügy... Valami, amit nem akarok mindenki előtt mondani, de apukádról lenne szó...
Jay szeme őszintének tűnt, de lehet, csak a lány látta annak, mert megint a bűvkörébe került. Bármit is akart mondani, értékelte, hogy nem kürtöli ki a titkukat a konyha közepén. Szerette volna tudni, mit akar mondani az apjukról, de rettegett vele kettesben maradni, mert annak sosem volt jó vége.
  - Nem akarok semmiről se beszélni veled! Írd meg üzenetben, vagy majd mondd el telefonon, de most nagyon kérlek, hagyj békén!
Jay szeme haragosan tapadt a lány arcára. Nem tetszett neki a tiltakozása. Indulatosan megragadta az alkarját.
  - Ne csináld ezt, kislány! Nem vagyok emberevő szörnyeteg... Mindenképpen mutatnom kell valamit!
  - Nem!

  - Hagyd békén! - röppent a lány mellé Will, aki gyűrött pólóban és kócosan érkezett a folyosó felől. Elrántotta a lány kezét Jay-től. - Nem látod, hogy fél tőled?
Jay gyilkos pillantást vetett a védelmezőre. Kinyújtotta hosszú karját, és taszított kicsit Willen, hogy az elengedje a lány kezét.
  - Te ne pofázz bele a dolgunkba!
  - Nektek nincs már dolgotok egymással! Annyi szenvedést okoztál már Melissának, hogy ha volna bőr a képeden, nagy ívben elkerülnéd! - Will védelmezően a lány elé állt.
Melissa úgy érezte, nem kap levegőt az apró konyhába, túl sokan voltak, ráadásul a feszültségtől a feje is megfájdult.
Mindkét fiú vállát megfogta, nehogy egymásnak essenek.
  - Befejezni! Úgy marakodtok, mint az éhes kutyák a lerágott csonton! Hagyjatok békén mindketten! - ezzel Melissa félrelökdöste a fiúkat és kiszaladt az üvegajtón az esőbe.
Will tehetetlen volt, lerogyott egy szabad székre, Jay a lány után rohant.
  - Látod, Alicia, itt Jay fut Melissa után, nem pedig fordítva! - jegyezte meg kárörvendően Brenda. Bár ő nagyon is jól tudta, mi zajlik a testvérek között, ez nem akadályozta meg abban, hogy borsot törjön a beképzelt plazacica orra alá.
Mel nem mérte fel, hogy odakint milyen cudar idő van. Végig szaladt a kis macskaköves járdán, de mire kiért a ház elé, már bőrig ázott a vékony pólóban, haja a fejére tapadt. De ez sem érdekelte, el akart innen menni, minél távolabb Jay-től és a fájdalomtól.

A srác viszont kitartóan üldözte, amikor Melissa a kocsik mellett akart elrohanni, Jay néhány hosszú lépéssel utolérté és elkapta a karját, hogy megállásra kényszerítse.
  - Állj meg, te őrült nőszemély! Mégis hová a jó anyánkba rohansz az esőbe egyedül? - mérgelődött a fiú.
  - Mindegy, csak ne legyek a közeledbe! - rántotta el a karját Mel, és kisimította nedves haját a szeméből. Az eső ellenére nem volt hideg, de egyre közeledtek a viharfelhők, a távolban már villámlott cikáztak és dörgések morajlottak.
  - Ne légy gyerekes! - tolta le Jay. Arcán végig folytak az esőcseppek, szeméből sütött a harag és elszántság. - Nem foglak megenni! Muszáj mutatnom valamit! Szállj be a kocsiba!
  - Ne parancsolgass nekem!
Jay tehetetlenül fújtatott, aztán gondolt egyet, megragadta a lány derekát, magához ölelve lefogta a kis méregzsákot és betuszkolta kocsija anyósülésére. Az erőszakot látta az egyetlen megoldásnak.
A lány hiába hadakozott, már bent volt a kocsiban, Jay pedig bevágódott a volán mögé.
  - Normális vagy? Megmondtam, hogy nem megyek veled sehová!
  - Megmondtad, de nem érdekel! Csak fél órát kérek az életedből. Igazán szánhatnál ennyit a bátyádra. - az utolsó szót gúnyosan ejtette ki, rideg mosolyt küldött a lánynak, aztán beindította a kocsit.
Melissa tüntetően kibámult a szürkeségbe. Tehetetlen volt, és haragos. Meg tudta volna ölni Jay-t, amiért rákényszeríti az akaratát. Rettentő rossz előérzete volt, nem bízott a fiúban és abban, hogy ilyen feldúlt állapotban normálisan tudnak beszélni egymással. A viharon kívül más is feszült a levegőben...
Jay az útra figyelt, egyenesen a kikötő felé haladt a parton. Forgalom nem volt, a közelgő viharban ép eszű ember nem merészkedett ki. Néha vidám pillantást vetett a kis duzzogóra, de az makacsul kibámult a fejük felett lógó ítéletidőre.
  - Remélem, belénk csap a villám és itt pusztulunk! - zsörtölődött a lány, mert már nem bírta az idegtépő szempárbajt.
  - Vigyázz mit kívánsz, kicsim! Én azért még élni szeretnék. - cukkolta Jay.
  - Hová viszel? Miért van erre szükség? Elment az eszed?
  - Lehet, ha csak így tudok veled kettesben beszélni. Sok mindenen kell magunkat átrágni, nem gondolod? Hogyan tovább, meg ilyenek... - valahol az út szélén, ahol a csónakok sorakoztak a srác leparkolt az út mentén.
  - Te kerülsz, én kerüllek, nincs mit túlragozni. - makacskodott Melissa. - Most mért álltunk meg?
  - Megjöttünk. És a dolgok nem ilyen egyszerűek! Szállj ki!
  - Eszemben sincs! - tiltakozott a lány és dideregve dörzsölgette a karját, mert fázott a nedves ruhában. - Szakad az eső!
  - Ezt akkor kellett volna észre venned, amikor kirohantál a házból. Most már késő bánat!
Jay mit sem törődve a sűrű esővel kiszállt, átsétált a lány oldalához, feltépte az ajtót és kihúzta Melissát az autóból. Könnyedén elbírt a pöttömmel, mire Mel feleszmélt már az apja motorcsónakjának a fedélzetén voltak.
  - Be ne indítsd ezt  a vackot! Egy frászt megyek ki veled ebben a szar időben a vízre! - kiabált a lány, miközben prüszkölve nyelte az arcába csorgó esővizet.
  - Pedig pontosan ezt teszed! Csak így lehetek biztos benne, hogy nem menekülsz el! Mars lefelé a kabinba, mert megfázol! Mindjárt utánad megyek, hogy nyugodtan átbeszéljünk mindent!
  - Nem!
  - De!
  - Nem!
Jay megunta a vitát, felnyitotta a kabinba vezető ajtót, letuszkolta a lányt. Talán kicsit durva volt, de nem látott más megoldást, csak kimenni a vízre és ott kibeszélni nyomorult helyzetüket. Bármi jobb lesz, mint ez a harag és seggel forgolódás. Talán még van esélyük a normális életre, csak túl kell tenni magukat a múlton és újrakezdeni, kiönteni a szívüket egymásnak. Egy próbát megér.
Amikor Melissa magába maradt a sötétben, addig tapogatózott az oldalfalon, míg talált egy kapcsolót. Halvány fény derengett fel az ágy felett. Csak egy apró szekrényféle csüngött a falon, kinyitotta, bár fogalma sem volt, mit keres. Bármi jó volt, ami eltereli a figyelmét felpaprikázott idegeiről. A szekrényben egy üveg whisky árválkodott, semmi egyéb.
Na, remek! Köszi, apa! - gondolta a lány fanyalogva.
De aztán úgy gondolta, jobb, mint a semmi. Bármit is akar Jay, azt tiszta fejjel  nem fogja feldolgozni, ezért gondolkodás nélkül lecsavarta a kupakot és meghúzta az üveget. A borostyán színű, erős szesz először marta a torkát és még a szeme is könnybe lábadt, de aztán rákapott az ízére. Minél többet kortyolgatott, annál kevésbé fázott és a gondolatai is kellemesen elcsendesedtek. Zsibbadtak a végtagjai, és jóleső lazaság lett úrra rajta. Már kacagott magában, amikor meghallotta a motorbúgást és hogy a kabin mozgásba lendül. Talán jobb is lesz, ha a nyílt vízen súlyt le rájuk a villám, mert így tuti nem lesz aki megmentse őket. Ha már meg kell halni, legyen a biztos halál a villámcsapás és a vízbe vészes. De lehet még előtte a saját kezével fojtja meg a drágalátos Jay Amstrongot!
Ölési hajlamainak és őrült gondolatainak az vetett véget, hogy kicsapódott a fedélzetajtó és lemászott a bőrig ázott Jay. Pulcsijából és hajából csöpögött a víz. Vacogva és kimerülten rogyott le az ágy szélére.

Amikor felfedezte az ágy közepén kucorgó lányt a piás üveggel, kikerekedett a szeme.
  - Nyakunkon a vihar, te meg vedelsz? Honnan a whisky? - kérdezte Jay és próbálta kirázni a hajából a vizet. Mindenre számított amikor lejött, csak erre nem. Azt várta, hogy a lány leüti valamivel, de hogy iszik, arra nem volt felkészülve.
  - Csak ez volt a szekrényben. Jóféle skót whisky. - lengette meg mosolyogva a lány az üveget és úgy ölelte magához, mint valami plüssmacit. - Szuper, már nem fázok!

  - Add ide! Nekem is szükségem van rá. - Jay már nyúlt is az üvegért, könnyedén elvette a becsípett lánytól. Szemrebbenés nélkül meghúzta, hogy az alkohol kissé felmelegítse belülről, aztán maguk közé állította a matracra.
  - Ma csak parr… parancsolgatni tudsz. - Mel nyelve nehezen forgott, fejébe szállt az ital. - Hű, de nehéz szó! Követelem, hogy vigyél haza!
  - Eszemben sincs, kint tombol a vihar. Meghúzzuk magunkat, míg eláll az eső és elbeszélgetünk. De előbb... - Jay felhajtotta a matrac szélét és előhalászott a kis ágyneműtartóból egy hálózsákot. - meg kell szabadulnunk a vizes ruháktól. Vegyük le a nedves cuccokat, és be kell bújnunk a takaróba, különben meghűlünk. - szavait tett követte, elkezdte lerángatni magáról az átázott pulcsit és farmert.
Melissa megrökönyödve nézte.
  - Na nem... Te és én, alkohol meg vetkőzés.... ennek nagyon nem lesz jó végé! Nem vetkőzők!
  - Ne butáskodj, kicsim - Jay már csak egy bokszer alsóban ült és a tornacipőt küzdötte le a lábáról. - először is a bátyád vagyok, másodszor pedig kicsit késő szégyenlősködni, nincs olyan testrészed, amit ne láttam volna!
Melissa elvörösödött a célzás hallatán, szívesen hozzávágott volna valamit az érzéketlen tuskó fejéhez, de nem talált semmit, a whiskyért meg kár lett volna.
  - Hagyj békén! - intett hevesen a lány. - Megfagyok! Adj még inni!
Jay a lába közé vette az üveget.
  - Csak akkor kapsz, ha levetkőztél és idebújsz mellém, hogy melegítsük egymást. Ezen az átkozott vízi taligán sajnos nincs fűtés! - a fiú kezdte bevackolni magát a hálózsákba.
Melissa reszketett, nedves ruhája és haja jégpáncélként tapadt rá, már kevés volt az alkohol.
Nagy dilemma előtt állt. Testközelbe lenni Jay-hez majdnem meztelenül őrültségnek tűnt, mégis tudta, hogy cserkészidők óta a test meleg a legjobb védekezés a fagyhalál ellen.
  - Elmondod, miért hoztál ide?
  - Csak ha jó kislány leszel, hallgatsz a szóra és idejössz!
Mel nem habozott tovább. Kibújt a pólóból és a térdnadrágból, gondosan kiterítette a matrac végéből lelógatva, hogy száradjon. Nem mert a fiúra nézni, mégis magán érezte a fiú kitartó pillantását. Melltartóban és bugyiban kúszott a fiú mellé, hagyta, hogy Jay az oldalához húzza, fejét a falnak támasztotta. Hálásan vette el tőle az üveget és kortyolt néhányat. A pia máris felmelegítette a gyomrát. Reszketésének oka már Jay ölelő karja volt a meztelen derekán.
Jay nyögve simult hozzá, mellkasára vonta a fejét, hogy felmelegítsék egymást.
Sokáig feküdtek szótlanul, összegabalyodva, míg fel nem melegedtek.

Melissa teste elernyedt, szinte vonzotta a Jay-ből sugárzó hő. Kellemes volt a hálózsákban a hőmérséklet, teljesen elbódult. Még kétszer meghúzták az üveget, a whisky jó fele elfogyott.
  - Ez a bizonyíték, hogy apám lánya vagy. - bökött a plafon felé a srác.
A lány értetlenül felkapta a fejét, így homloka a srác orrának ütközött.
  - Umm… bocs - vihogott a lány. - de nem értelek.
  - A motorcsónak. - fejtette ki Jay. - Lissa… tuti, hogy apánk rólad nevezte el. Talán ez lenne a beceneved, ha az ő pici lányaként nősz fel...
  - De nem így lett. Nem ismerem őt, és bár téged se ismernélek! - szorította össze a két szemét Melissa, mert félt, hogy kibuggyannak a könnyei.
  - Ne mondd ezt, édesem! Minden okkal történik. Én nem bántam meg. Te mutattad meg, hogy nem vagyok szar alak, hogy én is képes vagyok szeretni. - Jay ösztönösen a lány imádott arcára szorította hatalmas tenyerét. - Nem kéne már így éreznem, de nem tudom kikapcsolni!
  - Ne-ne-ne! Ne mondd ezt! Ez bűn, ez fáj! - a mélykék szempárból előbukkantak a könnyek. Melissa most szertett volna meghalni. Oly közel és mégis oly távol volt Jay-től.
Jay el akarta űzni a lány fájdalmát, legszívesebben kitörölte volna a csúnya múltat. A lány fölé gördült, teljes súlyával nyomta a matracba. Testük összesimult. Fél karjával megtámaszkodott a fejénél, másik kezével elmorzsolta a könnycseppeket.
  - Istenem, miért büntetsz minket? - töprengett a fiú, mintha csak magában beszélne. Megigézve nézte az imádott arcocskát, a baba kék szemeket és az édes pici szájacskát. - Annyira hiányzik, hogy minden nap lássam a boldog arcod. Hogy miattam ragyog a szemed és fénylik a mosolyod! - mutatóujjával végig simított a mereven összeszorított ajkakon. - És ez az édes száj... ami a nevemet súgja, és az, hogy szeret, és hisz bennem. A csókok... az édes és varázslatos csókok, amit csak tőled kaphatok meg.
  - Jay... ó, Jay... én... - Melissa teste görcsbe rándult. Hirtelen már nem egyszerűen csak melegség, pokoli forróság tombolt a hálózsákban. Égette őket a vágy, s Melissa tehetetlen volt.
  - Ha már úgyis bűnben fogunk meghalni, ne tagadjunk meg magunktól semmit! Akarlak Melissa, mindennél jobban! - Jay keze már bekúszott a takaró alá, rámarkolt a lány feszes kis mellére.
  - Jay... légy észnél! Ezt... ezt nem tehetjük! Csak az alkohol beszél belőled!
  - Lehet, drágám, de te ugyanúgy akarod! - alapította meg elégedett mosollyal Jay, mert a lány ajkát keserves nyögés hagyta el, mellbimbója megkeményedett a becéző ujjak hatására.
Melissa testében tombolt a visszafojtott vágy, akaratlanul is mozgatni kezdte a csípőjét, hogy felforrósodott öle a fiú megkeményedett testrészéhez dörzsölődjön.
  - Ó, egek! De szeretlek! - kiáltott fel levegő után kapkodva Jay. Homlokon csókolta a lányt, aztán elvesztette minden önkontrollját, ajka a szájára tapadt, és olyan vad csókba kezdtek, hogy ahhoz képes a kinti villámlás csak csillagszóró volt. Szenvedélyesen tapadtak össze, tépték, marták egymásról a maradék ruhát és úgy egymásnak estek, mint a felhevült ősemberek.

Melissa szíve hevesen vert, már nem tudta, azt hallja-e, vagy az ég dörgését, kint és bent egyforma vihar dúlt, meg kell adnia magát, ha nem akar odaveszni.
Nem kellettek szavak, kikapcsolt az agy, a test uralkodott, s győzött immár. Engedtek a vágyaiknak, forró érintésekkel és csókokkal mutatták meg egymásnak azt, amit mindez idáig magukba fojtottak. Bűnös csókokkal halmozták el egymás testét, nyögdécselve és szerelmes szavakat suttogva sodródtak a mennyország, vagy a pokol felé, ki tudja...
Az eszelős szeretkezés közepette Jay-nek még volt annyi józan esze, hogy a nadrágja zsebéből kihalásszon egy óvszert. Melissa nem tiltakozott, szerette őt testestől-lelkestől. Könnyezve ugyan, de odaadta magát a fiúnak. Talán, ha ez lett volna élete utolsó órája, boldogan halt volna meg. Mert az lett volna a legjobb. Vágyott, szeretett, imádott, csak az volt a baj, hogy pont a bátyja váltott ki belőle a mindent pusztító érzelmeket. Igen, pusztító, mert Melissa Amstrong és Jay Amstrong, azon a viharos délutánon még viharosabban szerette egymást, és nem gondoltak bele a következményekbe és a másnapba. Félálomban a lány csak arra gondolt, hogy nem szeretné elhagyni ezt a boldog burkot, itt maradna és aludna az imádott fiú karjában, míg meg nem szűnik dobogni a szíve...

Jó szándék

Melissa alig várta a három napos iskolaszünetet, mert november elseje péntekre esett, így nem volt tanítás. Kell is egy kis szünet, távol a sulitól és a három fiútól. Will, Jay és még Howard is ott motoszkált a fejében. Tavaly ilyenkor még semmi gondja nem volt. Jay-nek még a létezéséről sem tudott, Howie szimplán csak a legeslegjobb barát volt, Will pedig csak egy kedves, de távoli ismerős. Ehhez képest most minden a feje tetejére állt. Amstrong berobbant az életébe és a szívébe, de ő a tiltott gyümölcs, mivel az eltitkolt testvére, Howardról kiderült, hogy kiskoruk óta szerelmes belé, és valószínűleg Will sem közömbös iránta. Mikor lett belőle a végzet asszonya? Ő aztán nem akart

ennyi bonyodalmat. Ráadásul a nyugodt, magányos hétvégét is fújhatja, mert Beverly bulit szervez a hosszú hétvégére. Tavaly nagyszabású Halloween partit tartott a házukban jelmezekkel és mindenféle rémséges dekorációval - persze ezt Mel a barátaitól tudta, hisz ő nem ment el a partira. Idén szakítani fog a csinos és gazdag lány a hagyományokkal, a nyaralójukba akar kisebb összeröffenést tartani a legjobb barátaival. Melissa nem akart menni, de Brenda, Will és Howard nem hagyta, hogy otthon kuksoljon. A lány csak akkor hagyta magát rábeszélni, amikor Bev megesküdött, hogy Jay nincs a meghívottak között. Így történt hát, hogy péntek délután a lány ruhákkal megpakolt hátizsákkal úton volt az öbölbe, három legjobb barátjával. Az is ehhez a döntéshez vezetett, hogy így nem kell három napig otthon gyűlölködnie az anyjával.
Will GPS-ét követve suhantak a ködös és nyálkás időben a város part menti szakaszán. November lévén már nem sütött a nap, hűs volt a levegő, de itt sosem röpködtek a mínuszok, és nem esett a hó. Átlagban ilyenkor is csak 15-20 fok volt ősszel. Gyakran esett is, de Melissa nem bánta, szerette az esőt. Mostani hangulatához amúgy is ez illett. Lógott az eső lába, szürke fellegek úsztak felettük, a levegő párás volt, s nagyon remélte, senkinek nem fog eszébe jutni így a strandolás.
Bő egy óra múlva már a Baker Beach-en voltak. A lejtős kis utcákban hatalmas luxusnyaralók sorakoztak. Amikor Will behajtott egy emeletes, modern kocka ház elé, Melissának még a lélegzete is elállt, nem volt hozzászokva ekkora pompához. Alapos körbenézésének az vetett véget, hogy az udvar végében felfedezte a feltűnő Aston Martint. Gyomra görcsbe rándult. Feldühödött, hogy Beverly megint átverte. A házigazda a nagy, fehér fakorlátos teraszon ölelkezett éppen Ethannel, de mikor felfedezte az érkezőket, szinte visítva szaladt eléjük. A zöld miniruhás szöszi ujjongva üdvözölte őket. Will és Howie a kocsi hátuljából elkezdte kiszedni a kis csomagokat, Bev Brendával csacsogott, míg Mel komótosan kikecmergett az anyósülésről. Haragosan lépett a két lányhoz.
Melissa köszönés helyett azonnal letámadta az ártatlanul lapító házigazdát.
  - Beverly Foster! Azt ígérted nem lesz itt Jay! Esküdöztél, hogy nem hívod, csakhogy eljöjjek, erre ott áll a kocsija a ház mögött! Legszívesebben visszafordulnék...

A harag szó nem is fejezte ki a barna lány érzéseit. Tombolt volna, feszült volt és kétségbeesett.
  - Ne haragudj, Melissa! Először is: tényleg nem én hívtam, Ethan volt. Másodszor pedig: esélyt akartam adni nektek a békülésre. Csak a vak nem látja, hogy még mindig oda vagy érte, és ő is kínlódik nélküled. A jó szándék vezérelt, úgyhogy ne sopánkodj nekem!
Mel kész volt Beverly okoskodásától. Nem tud ő semmit, nem kéne kombináljon, és abban sem volt biztos, hogy ez az elkényeztetett liba egyáltalán ismeri a jó szándék szót. Majdnem másfél éve ismerte már, lételeme volt a kavarás és mások dolgába beleütni az orrát. Fel tudott volna robbanni, amiért átverte.
  - Mikor értitek már meg, hogy nem lehetünk együtt? - a lány csak ennyit mert elárulni. - Nulla százalék esély van a békülésre köztünk. Komolyan nem jöttem volna, ha tudom, hogy itt lesz.
Brenda megértően, Bev hitetlenkedve nézett a tajtékzó Melissára.
  - Pedig még megvan köztetek a szikra, hiába dugod homokba a fejed! - akadékoskodott Beverly. - De ha nem, hát nem. Akkor itt az esély, hogy megtanuljatok békében egymás mellett élni, mint Brenda és Will. Ők is szakítottak, mégis jól megvannak egy társaságban. Tanulhatnátok tőlük. Én szeretlek téged is, és Jay-t is kedvelem, szóval nem fogok választani kettőtök között. Ha buli van, téged is meghívlak meg őt is, mert Ethan legjobb barátja. Ideje lenne felnőnöd, kislány, és normálisan viselkedni! Ne rontsd el hisztivel ezt a jónak ígérkező hétvégét!
Igaza van. - gondolta elkámpicsorodva Melissa. A minap eldöntötte, hogy túlteszi magát Jay-en mégis bepánikolt, amint megtudta, hogy itt van. Így nem lehet új életet kezdeni. Le kell nyugodnia és elfogadni a közös baráti kört és programokat. Ha hisztizik, csak a barátokat teszi ki kellemetlenségeknek.
  - Jó, majd cuki leszek, és nem törődőm vele, hogy itt van. - adta meg magát Mel, de még mindig  morcos volt.
  - Bemegyünk, csajok? - lépett hozzájuk Will Brenda kis bőröndjével és Melissa hátizsákjával.
  - Bizony, gyertek! Jay és Robert már pezsgővel kezdte a napot, le vagytok maradva. - karolt Melissába bűbájosan mosolyogva Bev.
  - Ki van még itt? - érdeklődött a ház felé sétálva Howie.
  - A srácokon kívül még Rob és barátnője, Nora, Alicia és egy osztálytársa Wendy.
Melissa megint füstölgött magában. Remek! Megint nézheti, hogy a tetovált lotyó mássza Jay-t. Hát már sosem lesz vége a szenvedésének?
Kesergése kiüthetett az arcára, mert Will együtt érző pillantással a hátára tette a kezét, így terelte fel a hatalmas verandára. A márványpadlós teraszon hatalmas kör alakú, fehér fotelek, kanapék és cserepes pálmák fogadták őket. Középen egy kis asztalon hamutartó, poharak, kávé, és legalább ötféle alkohol sorakozott. A kis csapat ledobta a csomagokat, Beverly pedig italt töltött mindenkinek, ki mit kért. Először Mel csak kávét akart inni, de aztán úgy döntött, kell az alkohol, hogy ellazuljon, így hagyta, hogy Will a kezébe nyomjon egy kispohár jamaicai rumot. Mindenki koccintott mindenkivel, aztán Melissa kávéval kísérté le az égető, ütős és fanyar felest.
Nemsokára Beverly behívta őket, hogy megmutassa a szobáikat.
A nappaliban a hifiben halk zene szólt, előtte állt szerelme derekát ölelve Robert, Jay egy méregzöld kanapén terpeszkedett sörrel a kezében és Aliciával az ölében. A másik fekete hajú és sötét szemű lány Jay vállára hajtotta a fejét és épp kacarásztak valamin, amikor a csomagokkal a csapat belépett. Melissa szét sem nézett, elég volt neki ennyi a látványból, gyorsan fellépett a barna fakorlátos lépcsőn a többiek után. Rob nagy hangon üdvözölte őket, csak integettek neki.
Odafent egy hófehér berendezésű szobában szállásolta el Bev Brendát és Melissát, a mellettük lévőbe terelte be Willt és Howie-t. Megbeszélték, hogy lepakolnak, szusszannak, aztán negyed óra múlva lemennek kajálni a nappaliba.
Míg Brenda piros, fűzős felsőbe és fekete miniszoknyába bújt, addig Melissa csak megfésülte kusza tincseit a fésülködőasztal előtt. Esze ágában sem volt kicsípni magát, farmer és egyszerű fehér ingblúz volt rajta, neki megfelelt, hisz nem akart tetszeni senkinek.
Mikor a szöszi elkészült, kiléptek a folyosóra. Jól időzítettek, mert akkor bukkant fel a másik szobából a két srác is. Így csapatostul mentek le a lépcsőn.
Lefelé menet Melissa ezúttal alaposan szétnézett. A nyaraló egyik falát barna gránitkővel rakták ki, szinte beleolvadt a hatalmas és gyönyörű kandalló, könyvespolcok, meleg barna bútorok és modern dísztárgyak tették otthonossá a helyiséget. A méregzöld kanapék és fotelok vittek csak némi színt a barnaságba. Jay még mindig a kanapén csajozott, Robert és Nora a sztereóberendezéssel szórakozott. Ethan az egyik fotelben ült, Beverly-vel az ölében. Amikor leértek, a házigazda felpattant és eléjük lépett.
  - Esztek, vagy isztok inkább először?
  - Inni kell, gyerekek, le vagytok maradva! - invitálta őket a deltás alkatú focista, és otthagyta barátnőjét. A sarokba felállított italos asztalhoz lépett.
  - Kösz, nekem még korán van. - tiltakozott Brenda és a két személyes  kanapéra vetette magát, Howard pedig követte.
Melissa bizonytalanul pillantott az asztalon sorakozó röviditalokra, de aztán Jay-re és háremére esett a pillantása, így könnyen döntött. Szüksége lesz az alkohol jótékony hatására, ha el akar lazulni. Willbe karolt és odaléptek az asztalkához.
  - Mit iszunk, Will? Gin, tequila, vagy esetleg whisky? - mosolygott a lány erőltetett vidámsággal.
  - Ebben a sorrendben jó lesz!
  - Ez a beszéd! - nevetett Rob, és már keverte is a műanyag poharakba a gint tonikkal.
Bev, Melissa, Will, Robert, és Nora együtt iszogattak az asztal előtt, addig Jay a csajokkal kacarászott, Brendáék halkan beszélgettek.
  - Csalódtam, Beverly, sehol egy pókháló, mécses, vagy töklámpás? - jegyezte meg Mel, csakhogy semleges témánál maradjanak.
  - Tavaly otthon túl nagy puccparádét csaptam, így idén eldöntöttem, hogy szakítok a hagyománnyal. Csendes, szűk baráti körös laza hétvégét akartam. Idén meghagyom a rémületek éjszakáját másoknak. - válaszolta Bev vidáman.
  - Jó ötlet volt, jó ez így. - lépett melléjük Ethan, aki kék hosszú ujjú pólót viselt fekete farmerrel. Elvett egy gazdátlan poharat az asztal sarkáról, majd megölelte szerelmét és homlokon csókolta.
Melissa kicsit irigyelte őket. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást és jól is mutattak együtt.
Mintha Will a fejébe látna, részvéttel nézett rá, és a karjára tette a kezét. Melissa egy gyenge mosollyal köszönte meg a figyelmességét.
A házról és a kinti borús időről kezdtek el csevegni, miközben már a citromos tequilát is betolták. Minél többet ittak, annál hangosabb volt a társalgás és vihogás. Melissa is kezdett feloldódni, próbált nem tudomás venni a kanapén összetapadókról. Közben Brenda és Howard is meggondolta magát, csatlakoztak az iszogatókhoz, igaz ők Sherry-t nyalogattak, délután hatkor nem akartak még berúgni.
Amikor a hifiből megszólalt a Fall Out Boy-tól a Hold me tight or dont, Rob rikkantott, hogy végre a kedvenc száma, elkapta Melissát és táncolni húzta. A buli beindult, Will lecsapott Beverly-re, Brenda Ethan-re. Howie gyorsan leült, keveset ivott még a vaduláshoz, de a többieket nem zavarta, fergeteges partizásba kezdtek. Nora sem zavartatta magát, Wendy-vel kezdett szexi táncot lejteni.
Míg a banda vadult, Jay és Alicia rávetette magát a whiskys üvegre.
Egymás után jöttek a pörgő számok, a kis bulis csapat önfeledten táncolt. Melissa is egész felszabadult, és nem csak az alkoholtól, Robert vicces csávó volt, poénokkal oltogatta mulatás közben, Will meg dicsérte és ölelgette, ha alkalom adódott rá. Mel már el is feledkezett arról, hogy "imádott" bátyja is ott van.

Jay viszont egyre haragosabb tekintettel figyelte Alicia háta mögött flörtölgető, vaduló kishúgát...
Telt-múlt az idő, fogyott az alkohol és folyt a partizás.
Melissa csak a szeme sarkából látta néha, hogy Jay is táncol egyet-kettőt Wendy-vel, Aliciával, vagy épp Beverly-vel. Jobb is, ha nem jön a közelembe. - gondolta Melissa reménykedve. A bagósok néha kimentek a teraszra, de a maradék csapat szakadatlanul bulizott.
Tíz óra körül kifulladtak, szünetet tartottak, csak üdítőt ittak, hogy kitisztuljon kissé a fejük, vagy épp haraptak valamit a konyhatérben felállított svédasztalról.
Nagyon meleg volt a házban, így Beverly kitalálta, hogy menjenek ki kicsit a teraszra. Jay, Ethan és Alicia épp kint füstölgött, mikor a ricsajos banda kivonult.
  - Mi van? Megdöglött a buli? - kérdezte az érkezőktől Ethan.
  - Á, dehogy, csak lefőttünk, kell egy kis friss levegő. - közölte vele Bev. Izzadságtól csatakos haját hátra dobta, majd lazán kedvese ölébe mászott.
A barna hajú és szemű, fekete ruhás Nora lépett ki a házból utoljára, nyitva hagyta az ajtót, hogy itt is hallják a zenét. Körbeállták az asztalt.
  - Pörgessük fel a hangulatot. - szólalt meg Nora piától felhevülve és az asztal közepére fektette kiürült Baccardi-s üvegét. - Üvegezzünk. Csók azzal, akit kiforgatunk. A csapat pontozza a "teljesítményt"!
Mindenki visítva tapsikolt, kivéve Melissát. Ő aztán nem akart smárolni senkivel, és azt sem akarta végig nézni, hogy Jay valakinek letolja a torkán a nyelvét. Már a gondolattól is kiverte a víz. De úgy látszik, egyedül csak neki nem tetszett az ötlet, mert mindenki ujjongva tapsikolt.
Mit tehetett volna? Beletörődött, s ebben a gyomrát melengető alkoholmennyiség is jócskán befolyásolta. Nem lehet olyan peches, hogy a bátyját forgatja ki!
Míg a lány magában diskurált, a házigazda máris pörgetett.
Beverly üvege Howard előtt állt meg, a csapat viháncolt, Howard paradicsom piros lett. Bev megnyugtatta párját, hogy megcsókolja a kockát, de ez csak játék. Ethan eleget ivott már ahhoz, hogy ne akadjon ki egy játékcsók miatt.
  - Nesze neked, Cooper! Jól jegyezd meg ezt a napot, mert kizárt, hogy még egyszer az életben lesmárol egy ilyen bombázó! - kötekedett Rob a piruló Howie-val.
Bev csak fújt rá, aztán határozottan a fehér pólós fiú elé lépett, és gondolkodás nélkül a szájára tapasztotta a száját. A csók félszeg volt, bátortalan és mű, így a csapat le is pontozta őket. Hurrogva díjaztak az elfuserált csókot, még egy ötöst sem kaptak.
Következőnek Alicia kapta el az üveget.
  - Reszkessetek fiúk, mert én jövök! - méregette a srácokat az éhes szuka.

Az üveg sokáig pörgött, s Melissa majd elájult, amikor annak a szája Jay-re mutatott.
  - Ez a szerencsenapon! - ujjongott a barna szexbomba és teketóriázás nélkül a saját székéből átmászott Jay ölébe. A lány úgy tapadt Jay-re, mint egy pióca.
Melissa elkeseredve nézte őket. Messziről úgy látta, Alicia ki akarja szívni a srác agyvelőjét, undorodva nézett félre. Még mindig nem tudta végig nézni, hogy Jay mással csókolózik, főleg, hogy a fiú szemmel láthatóan élvezte a dolgot. Taperolni kezdte az ölében ülő lány derekát és fenekét, és mozgatta a csípőjét. Persze a csapatnak tetszett a műsor, mindenki ujjongott, és röpködtek a tízes pontszámok, csak Melissa dermedt le és maradt csendben.
Robertnek persze feltűnt a lány hallgatása és elkámpicsorodása, így miután csend lett, beszólt neki:
  - Na, kicsi Melissa, láttam, nem dobott fel a műsor! Itt az ideje, bébi, hogy megmutasd nekünk, mennyi tűz lakik benned! Tiéd az üveg, és mutasd meg, mit tudsz! Ha visszautasítod, tudni fogom, miért dobott Amstrong barátom!

Melissa haragosan nézett fel a majd két méteres srácra. Talán még haragudott is volna rá, ha nem kering annyi alkohol a vérében, de így csak elfogadta a kihívást, az üveghez lépett, és bátran megforgatta.
  - Imádkozz, hogy ne te legyél az áldozatom, Robert! - vágott vissza kihívóan a lány, de közben már izgatottan figyelte a vészesen lassító üveget.
Bárkit, csak ne Jay-t! - fohászkodott magában pattanásig feszült idegekkel Mel. - Azok után, hogy Alicia nyalogatta, nem szívesen smárolnék vele! Meg amúgy se lehet, hisz a bátyám! Jól jegyezd meg ezt a szót, kis anyám!
A csapat tapsolt, az üveg már épp hogy csak mozgott. Melissa üvege Willre mutatott.
A lány először nyögött egy ó-t, de aztán azt gondolta, még ez a legjobb rossz.
  - Na jó... Will, nem akarok alulmaradni, úgyhogy, légy szíves, éld bele magad! - fordult a mellette ácsorgó srác felé Melissa.
Mindenki örvendezett, csak Jay szeme lett haragos, Brenda a fejét csóválta.
Melissa tudta, mit jelez a barátnője mozdulata. Múltkori észrevételük után nem szép Will érzéseivel játszani, de most ez nem a gondolkodás ideje. Buli van, csókverseny, és ő nyerni akar.
Melissa bátran közel lépett Willhez és a nyaka köré fonta a karját.
A srác szemébe nézett, a csodálatos csoki barna szempárba, amiből imádat, csodálkozás és valami meleg fény csillogott.

Sóhajtott egy nagyot, aztán becsukta a szemét, úgy közelített ajka a srácéhoz.
Amikor ajkuk összeért, jóleső bizsergés futott végig a lány gerincén. Jó érzés volt, nagyon is jó, és hagyta hogy Will nyelve felfedezze a száját. A fiú csókja óvatosból átment szenvedélyesbe, Melissa levegő után kapkodva simult még jobban hozzá és átadta magát a tomboló lángoknak. Akaratlanul is egyik kezével Will hajába túrt, a másikat lecsúsztatta a fiú mellkasán, hevesen kalapáló szívére szorította. Mintha a fiú szívverése irányítaná a csókot, egyre hevesebbek és egyre izgatottabbak lettek. Elindult a lányban valami, de erről most nem akart tudomást venni. Ó, te jó ég! Nem érzékelték a külvilágot, vagy az idő múlását sem.
Melissa nem tudta meddig álltak ott forró csókban összeforrva, csak akkor észlelte, hogy üdvrivalgás helyett néma csend van, amikor Rob megköszörülte a torkát mellettük.
  - Srácok, abba sem akarjátok hagyni?
Melissa tudatába nehezen jutottak el a szavak. Elfeledkezett a közönségről, nem akarta megszakítani az eszméletlenül jó csókot.
  - Elég! - csattant fel Jay éles hangja, elkapta a lány karját és elrántotta Willtől. - Mit csinálsz, te kis cafka? Hogy tudsz így smárolni mással?
Melissa agyából feloszlott a köd. Elvörösödött, két okból is: először is, mert tényleg szégyenletesen viselkedett, és úgy smárolt Will-lel, ahogy nyilvánosan nem lett volna szabad, és másodszor azért, mert Jay ribancnak bélyegezte és lehurrogta mások előtt.
  - Jó gyorsan! Egyébként semmi közöd már hozzá, hogy kivel, mit csinálok! - vágott vissza a lány, de hiába hadakozott, a srác vasmarokkal szorította a karját és nem akarta elengedni.
  - Ezt megbeszéljük négyszemközt, drágám! - Jay indulatosan lerángatta a lányt a lépcsőn.
Jay féltékenységi jelenete mindenkit meglepett, némán nézték, hogy a szőke fiú egyre távolabb rángatja a lányt a háztól a holdfénytől ragyogó homokban.
Will indult volna utánuk, de Brenda elkapta a karját.
  - Ne, Will! Hagyd őket! Ne avatkozz bele! Intézzék el egymás közt!
  - De ha ez a szemét bántja, esküszöm megölöm! - nézett a veszekedő páros után a barna srác.
  - Jobban már nem nagyon tudja. - sóhajtott szomorúan Brenda.
  - Na, amíg a szerelmes párunk rendezi a nézeteltérésüket, azt javaslom, menjünk vissza inni, srácok! - javasolta Bev vidáman, nehogy máris véget érjen a buli.
Közben Jay egyre távolabb húzta maga után a tiltakozó lányt. De Melissa hiába rángatta a karját és próbálta megvetni a lábát a homokban, Jay százszorta erőseb volt, és kevesebbet is ivott.
  - Eressz el, Jay! Nem értem, mért jött ki belőled a vadállat! - próbált a tajtékzó srácra hatni szavakkal is Melissa.
  - Nem tudod? Akkor megmondom én neked: úgy smaciztál a testi-lelki jó barátoddal, mint aki sosem akarja abbahagyni! Szánalmas kis ribi vagy! Legszívesebben kitekerném a kecses kis nyakadat!

Jay végre megállt, de még mindig szorította a lány csuklóját.
Melissa megrökönyödve nézett fel a haragos srácra. Nincs joga féltékenykedni, még ha oka volt is rá. Ezek az érzések már tabuk köztük!
  - Mondtam már, hogy nincs jogod beleavatkozni az életembe! Will jó srác, tényleg élveztem a csókot. - ismerte be a lány szemlesütve. De sejtette, hogy ezzel nem nyugtatja le a srác paprikás hangulatát. - Amúgy pedig, mit vártál? Az rendben van, hogy Alicia úgy mászik rád, mint egy bogáncs, de én nem csókolózhatok senkivel a játék hevében? Hol itt az igazság?
  - Ha lenne igazság a földön, még mindig együtt lennénk. - jegyezte meg fájdalmas képpel Jay, és egy váratlan mozdulattal a karjába pördítette a lányt. - Nem tudlak elfelejteni, Melissa, őrülten akarlak, és nem érdekel, hogy ezt nem szabad!
Jay a földre teperte a lányt, fölé gördült és heves csókkal rohamozta meg.
Melissa visítva tiltakozott, de amikor a csók gyengédebb lett, oda lett a tiltakozása. Vágyakozva simult Jay ölelésébe, s éhesen viszonozta a csókot, hisz ez volt az igazi, a mindent felperzselő. Nem számított már ki-kicsoda, és mi lesz, mert a szívük eggyé vált. Szerették egymást, tombolt bennük a visszafojtott szenvedély, és ezt nem tudták tagadni. Vágytól felforrósodva estek egymásnak és csak csókolóztak és csókolóztak szabadon engedve a vad érzéseket.

Jay nyögve túrt a lány hajába, Melissa pedig a nyaka köré fonta a karját, mintha sosem akarná elengedni. A tiltott gyümölcs igazán édes volt, a vágy még nem aludt ki, így könnyedén megfeledkeztek magukról. Mel csak tompán érzékelte, hogy a föld alatta hideg és kemény, Jay édes ajka az eszét vette. Amikor a srác szája a nyakára siklott sóhajtozva bámult fel a félholdra.
Isten rá a tanúja, hogy próbált ellenállni, de ami köztük tombol, azt nagyon nehéz elengedni.
Közben Jay keze már az ing alatt járt, tenyere rátapadt az apró, telt mellekre.
  - Melissa drágám, le kell feküdnöd velem! Szétfeszít a vágy! Kibaszottúl kívánlak, azt akarom, hogy az enyém légy...
A kérés szenvedélyes volt és veszélyesen csábító. Melissa bármit megadott volna, hogy ezt gond nélkül megtehessék...
  - Jay...
  - Ne tiltakozz, kicsim! Van nálam óvszer, mert le akartam fektetni Aliciát, nem lesz gond...
A mondat rögtön kijózanította Melissát. Feldühödött, de hiába püfölte a rajta hasaló srácot.
  - Mocskos szemétláda! Ha ló nincs, szamár is jó alapon döntöttél mellettem? Annyira egy...
  - Nem, babám, te vagy a ló, melletted mindenki más csak másodlagos! Éjjel-nappal te jársz az eszemben, nem tudlak elfelejteni, szerelmem!
Jay szeme sötét volt, mint éjjel az öböl vize, szavai mélyek és sajnos ilyen közeli testhelyzetben Melissa érezte, hogy totálisan igazak is. De a vágy, amin nem tudnak uralkodni pokoli bűn, hisz testvérek!
A lány kétségbeesetten felzokogott.
  - Ez nem lehet igaz! Nem kívánhatod a húgodat!
Melnek volt annyi ereje, hogy lelökje magáról a fiút. Felült, gyűlölködve nézte perzselő szerelemmel imádott bátyjára. A helyzet abszurd volt, rémisztő, fájdalmas és pusztító.

A srác káromkodva felült és a lába közé szorított a kezét.
  - Ne mondd már ezt, Melissám, ez a szó faroklohasztó!
  - Hála az égnek! - ugrott fel a lány elszántan. Véget kell valahogy vetnie ennek a vitának, és a nem létező kapcsolatuknak is. Valahogy el kell szakítaniuk a kötelet, mert ez fogja okozni a vesztüket...
Előbb-utóbb vagy megöli őket a szenvedés, vagy börtönbe kerülnek vérfertőzésért. - A fene vigyen el téged, Jay Amstrong! Mikor fogod már fel, hogy amit te akarsz, az nem lehetséges testvérek között? Még egy ilyen eset, és esküszöm feljelentelek! Ne üldözz az állítólagos szerelmeddel és hagyd, hogy éljem az életem! Ha így folytatod megölsz lelkileg! Elég volt már a szenvedésből! Kérlek, Jay, térj észhez! Ha tényleg szeretsz, távol tartod magad tőlem!
Mivel a fiú duzzogva hanyatt vágta magát a földön, Melissa csak legyintett és visszaindult a nyaraló felé. Tudta, hogy nincs kivel beszélni. Jelen pillanatban Jay olyan volt, mint egy durcás gyerek. Jobb, ha hagyja elmélkedni. Hadd birkózzon meg egyedül a démonjaival...
A sajátjaira nem is akart gondolni, hisz még ha a pokol tüzén fog elégni, akkor is élete egyik legjobb csókja csattant el, amikor Jay a homokba rángatta. A harag és az alkohol rossz tanácsadó, de tény, hogy az ilyen állapotban váltott csókok belevésődnek az ember agyába és szívébe.
Melissa letörölte a könnyeit, mert már fellépett a verandára. Nem akarta kimutatni mennyire vérzik belül. Ködös tekintettel lépett a bejárat felé, azt sem látta, kik ülnek az asztalnál.
  - Na, megvolt a nagy kibékülős szex? - állította meg Beverly vidám kacagása.
Melissát felháborította a feltételezés, ráadásul a lavina, ami elindult benne, az alkohol hatására kitörni készült.
  - Már nem szexelek a kibaszott bátyámmal! - köpte oda dühösen, és a reakciókat meg sem várva felszaladt az emeletre. Aludni akart, hátha reggelre vége ennek a rémálomnak...

Bonyolult élet

Annak ellenére, hogy Melissa az egész napot ágyban töltötte, hétfő reggel fáradtan és kimerülten ébredt. Tudta, hogy ez már nem a buli utóhatása, hisz sokáig aludt, aztán az ágyában tanult, majd estig egy romantikus regénnyel foglalta le magát. Fáradsága inkább lelki eredetű volt, Jay látogatása és vallomása taszította sötét gödörbe. Ezért is terelte el tegnap a figyelmét a tanulnivalóval és egy érdekes könyvvel. Nem akart a valóságra gondolni, elég volt már a szenvedésből és gyötrődésből. De sajnos eljött a hétfő, a dolgos hétköznapok és suliba kellett mennie, ahol szembe kell nézzen a valósággal. Nyúzottan megmosakodott és fogat mosott, majd magára húzott egy kényelmes farmert, egy fehér, apró piros virágos karcsúsított kis inggel. A hajával nem volt kedve foglalkozni, csak kifésülte. Arcára viszont nagy gonddal alapozót vitt fel, hogy elfedje karikás szemeit.

Abszolút nem vágyott a gimibe, mert nem akart találkozni Jay-el, még csak látni sem akarta, de hát nem teljesülhet minden kívánsága. Mégis indulnia kell, mert az élet, ha keservesen is, de megy tovább. Félvállú táskájával és farmerdzsekiben indult az iskolába. Még kávét sem ivott, mert hallotta, hogy az anyja a konyhában csörtet. Úgy döntött, inkább majd a kantinban iszik egy koffeines löttyöt, minthogy megint veszekedéssel kezdje a napot Samanthával.
A forgalmas folyosón összefutott a kék hosszú farmerruhás és sárga kiskabátos Sonával.
  - Szia, csajszi! Egész jól nézel ki! - üdvözölte a feltűnő színű szereléses barátnő. Szőke haja kuszán fel volt tűzve a feje tetejére. A lány majd kicsattant a jókedvtől.
  - Szia. Kösz, ha ezt bóknak szántad. - erőltetett mosolyt az arcára Melissa. - Jössz velem a kantinba? Innom kell egy kávét, mert késésben voltam, otthon kihagytam.
Esze ágában sem volt bevallani, hogy kerülte az anyját, ezért nem jutott hozzá a napi koffeinadaghoz. Hisz senkinek sincs fogalma róla, milyen rossz viszonyba van hazug anyjával.
  - Persze, menjünk!
A két lány viszonylag hamar sorra került az eladó pultnál. Mel kávét kért három cukorral és tejszínnel, Sona csak egy mogyorós kapucsínót rendelt. A forró italokkal a kezükben leültek egy ablak melletti asztalhoz, hisz bőven volt még idejük az első óra kezdetéig.
  - Mesélj! Mi volt Will-lel? Volt szex? - faggatózott kíváncsian Sona. S Melissa nem értette, honnan van kora reggel a lánynak ennyi energiája és jókedve. De a kérdés felháborította.
  - Bolond vagy? - kérdezte megrökönyödve Mel. - Ilyesmi még csak meg sem fordult a fejünkben! Először is: Will olyan részeg volt, hogy bedőlt az ágyba és rögtön kiütve elaludt, másodszor pedig: köztünk nincs vonzalom. Csak barátok vagyunk, és nincsenek elfojtott vágyak!
Titkon mégis eszébe jutott az ébredés utáni majdnem csók. Bár az csak pillanatnyi elmezavar lehetett!
  - Jól van na! Nem kell leharapni a fejem! - húzta fel az orrát sértődötten Sona, de jókedve megmaradt. A barna lány gyanakodva méregette.
  - Mért? Ti tán összefeküdtetek?
  - Hát... igen.

Melissa megütközve nézett a szöszire. El sem tudta képzelni, hogy lehet lefeküdni egy totál piás pasival, ráadásul úgy tudta, abban az állapotban a fiúknak fel sem áll.
Elképedése kiüthetett az arcára, mert Sona nevetve magyarázkodni kezdett.
  - Jaj, Melissa, az arcod tükrözi, mit gondolsz! De mielőtt rámenős cafkának gondolnál, és azt hiszed rámásztam egy kiütött pasira, közlöm veled, hogy ébredés után történt a dolog. Kihasználtuk a reggeli merevedését! - kuncogott Sona pajkosan.
  - Ó, fúj! Erről nem akartam tudni! - nyögte Mel pipacspiros arccal. Howard ezer éve a barátja, testvéreként szereti, és nem akarja egy mondatban hallani a nevét a merevedés szóval, elképzelni meg pláne nem! Eddig jó volt, hogy a szeleburdi Sona elterelte a gondolatait saját problémáiról, de most eszébe jutott, hogy Jay iránt kéne azt éreznie amit Howie iránt... Ha a szülők nem olyan bolondok és nem választják szét őket, akkor együtt nőttek volna fel, Jay töltötte volna be az életében azt a szerepet, amit most Howard, és talán minden másképp alakult volna, és most lehetne Howard a nagy szerelme. Furcsa az élet, mert fordítva történt...
Sona kacagása térítette vissza a valóságba.
  - Ne legyél már ilyen prűd! Jó volt a szex a szomszédoddal, nem bántam meg, hogy megint összegabalyodtunk. Ami aggaszt, hogy nem beszélünk érzelmekről. Én már régóta bele vagyok zúgva, de úgy érzem, ő azért nem kötelezi el magát, mert még mindig a csodára vár, és azt hiszi, lehet nálad esélye. Neked adta a szívét, de legalább becsületes, és engem nem hiteget.
Melissa kínosan feszengett. Ezzel ő is tisztában volt, és kellemetlen volt pont Sonával beszélni erről, aki nyíltan kimutatta, hogy odavan azért a srácért, aki belé szerelmes. Rémes volt ez így, de örült neki hogy Sona már nem neheztel rá ezért, és nem csinál belőle nagy ügyet. Nyilvánvaló volt, hogy Melissának nem kell Howard, így nem látott benne riválist.
  - Én... drukkolok, hogy tényleg összejöjjetek! Jó páros lennétek, és nem akarok közétek állni.
  - Tudom, szívem. - paskolta meg Mel poharat szorongató kezét a másik lány. - Azon vagyok, hogy megmutassam a fafejű Howardnak, hogy én vagyok neki az igazi! Bevallom, még élvezem is ezt!
  - Nem is te lennél! - legyintett felvidulva Melissa.
  - És mondd csak, te hogy állsz Amstronggal? Nincs rá esély, hogy újra összejöjjetek? Olyan különbözőek, de szépek voltatok együtt! Pénteken is szikrázott köztetek a levegő, amikor táncoltatok. Látszik rajtatok, hogy meg vagytok veszve egymásért, mi az ördögért nem vagytok együtt?
Melissa előző jókedve azonnal elpárolgott. Gyűlölte az Amstrong nevet, mióta megtudta, hogy őt is így hívják, és fájt arra gondolni, mennyire kötődnek még most is egymáshoz Jay-el.
  - Semmi esély... végleg vége. - súgta Melissa bánatosan, s akaratlanul is fájó szívére szorította bal kezét. Nem beszélhet a bánatáról, ez volt a legrosszabb.
  - De hát miért? Csak a vak nem látja, hogy még mindig veszettül szereted, és ő is sóvárog utánad. - firtatta értetlenül Sona.
  - Lehet, hogy így van. - ismerte el Melissa, s fájdalmas, kínlódó mosolyt erőltetett az arcára, hisz az érzelmeket nem tagadhatta. - De olyasmi történt, ami végleg elválasztott minket. Soha sem lehetünk együtt, élnünk kell a saját életünket, mintha semmi sem történt volna köztünk.
  - Hm... - húzta el a száját Sona. - Ebből semmit sem értek, de látom, hogy nem akarsz róla beszélni. Bocs, hogy elszomorítottalak a témával.
  - Semmi baj, már megszoktam, hogy a fájdalom és szomorúság az életem része.
  - Túl fiatal vagy a kesergéshez! Majd jön másik, aki szebb, jobb, és igazán megérdemel téged! - próbálta vigasztalni a szőkeség.
Ebben Mel kételkedett, de csak erőltetett mosollyal bólogatott.
Hirtelen Will állt meg a két lány széke között és mindkét lány vállára tette a kezét.
  - Hát itt bujkáltok, szépségeim! - mosolygott a barna kiskabátos és farmeres srác. Lehajolt, arcon csókolta Melissát, aztán némi habozás után Sonát is.
  - Neked is jó reggelt, Will! - vigyorgott rá a szöszi. - Kiheverted a macskajajt?
  - Ki, nagy nehezen! - sóhajtott a srác. Beszéd közben a szomszédos asztaltól elhúzott egy széket, és támlával előre fordítva a két lány közzé húzta és terpeszben elhelyezkedett rajta. - És mi a téma?
  - Howard. - vágta rá Melissa, nehogy szóba kerüljön Jay.
  - Összefutottam vele biokémiára menet, önmagához képest, elég jó kedve van. - jegyezte meg Will.
  - Az miattam lehet. - nevetett büszkén Sona.

  - Ó, igen, gondoltam. - vigyorgott mindentudóan Will, amiről Mel arra következtetett, hogy a két fiú is kibeszélte a buli után történteket. - Bezzeg, mi csak aludtunk...
  - Miért? Mást szerettél volna? - villant meg Sona sápadt zöld szeme.
Melissa levegő után kapkodott. Rettegett a srác válaszától, félt, hogy odalesz a barátságuk.
  - Dehogy! - vágta rá rögtön, fejcsóválva Will. - Melissa és én barátok vagyunk, és ez így nagyon jó.
  - Pontosan. - válaszolta megkönnyebbülve a barna lány. Tragédia lett volna, ha Will másképp gondolja. Még csak az hiányozna, hogy Will is másképp érezzen iránta. Már az is sok, hogy az állítólagos bátyja és a legjobb barátja is másképp tekint rá. Nem a végzet asszonya ő, hogy mindenki beleszeressen!
Megszólalt a csengő, így a csapat szedelőzködni kezdett. A biokémia terem elé mentek, hisz mindegyiküknek ott volt első órájuk.
Az első három óra viszonylag hamar eltelt és nyugodtan. Mel még véletlenül sem látta Jay-t, s ennek módfelett örült. Remélte, hogy nem is jött suliba. Talán züllik valahol, iszik, drogozik, vagy ki tudja... de ez a gondolat kicsit sem nyugtatta meg, nem akarta, hogy a fiú miatta önpusztításba kezdjen.
Az ebédlő felé vette az irányt, s csak Will csapódott mellé. Nem tudta, hol vannak a többiek, de el is feledkezett róluk, amikor a srác lazán átölelve a vállát az ebédlő felé vezette, poénkodva és eltúlozva mesélni kezdte, hogy zajlott a vasárnap reggele másnaposan.
Mire kikérték a krumplipürét, steak hússal és káposztasalátával, az ebédlőben már tolongás volt. Howie, Sona, Bev, Ethan Oliver és Brenda szokásos asztalánál ült még két idegen csaj, akik Beverly barátnői lehettek, így nekik ott már nem volt hely. Jay-ék közvetlenül mögöttük ültek, ott még volt hely, de Melissa bepánikolt, még véletlenül sem szeretett volna hozzájuk ülni. Szerencsére Will észlelte a lány tétovázását, jobbra mutatott, ahol az elsősök asztalánál volt két szabad szék, aztán megfogta a könyökét és arra felé tolta a lányt. Melissa fellélegzett, innen legalább nem is látja Jay-t és a háremét, mert Roberten kívül csupa szépség ült az asztaluknál.
Will ösztönösen megérezhette, hogy most a lánynak arra van szüksége, hogy elterelje a figyelmét, ezért mókásan előadva arról kezdett mesélni, hogy a tíz éves húga táncórákra kezdett járni, és hogy neki mennyit kellett másnaposan szenvednie tegnap délután, mert Lilly őt választotta táncpartnernek ő meg nem akarta megbántani a kicsit, így kötélnek állt. Melissa jókat nevetett, s csak egyszer nézett hátra Jay-ék felé, és az is hiba volt, mivel Jay hideg és átható pillantásával találta szembe magát. Már majdnem vége volt a szünetnek és végeztek az evéssel, amikor Melissa hálásan megszorongatta a fiú asztalon nyugvó kezét.
  - Köszönöm, Will. - súgta mosolyogva.
  - Mit köszönsz? - nézett rá értetlenül a srác.
  - Azt, hogy vagy nekem. Mindig tudod, mikor kell felvidítanod és dumálnod, hogy ne arra figyeljek, amire nem kéne.

  - Ugyan már! Nem kell köszönni, mindig szívesen vagyok melletted, és jó veled beszélgetni, tanulni és csavarogni. Egy kincs vagy... nekünk.
  - Aranyos vagy. Megyek a könyveimért, jössz te is? - állt fel a lány.
  - Bocs, de nem. A mosdóba kell mennem, sok volt a folyadék. - nevetett a srác, és megrázta üres kólás üvegét. - De órák után összefuthatunk.
  - Rendben. - Melissa felkapta az üres műanyag tárcát, megcélozta a hátsó kijáratot, a fémpolcra rakta, majd a szekrényéhez ment a folyosó hátsó részébe. Kinyitotta a szekrényt és keresni kezdte a történelem könyveit.
  - Szia! Beszélnünk kell! - Melissa ijedten becsapta a szekrényt, bal kezéből majdnem kiesett a halom könyv, mert Jay állt mellette a zöldes szürke vasszekrényeknek dőlve. Kétségbeesett hangja lávaként égette a lány testét, szomorú, meggyötört arcát lázasan fürkészte. Jay fekete kapucnis pulcsit viselt, s a lány nem tudta, hogy a szín sápasztja, vagy tényleg ramatyul néz-e ki, de az biztos, hogy arca csontosabb volt, mint emlékezett rá - talán lefogyott - és sötét karikák húzódtak a szeme alatt.
  - Jobb, ha mi nem beszélgetünk. - válaszolta dacosan a lány. Görcsösen markolta a könyveit. Már attól is lezsibbadt, hogy a srác két méteren belül van.

  - De kell!... Csak bocsánatot akarok kérni. - megfogta a lány alkarját, nehogy elmeneküljön tőle.
Melissa sebesen elrántotta a karját, mert az érintés villámcsapásként hatott rá.
  - Mit kell megbocsátanom? - kérdezte hideg elutasítással a lány. Muszáj volt jeges maszkot öltenie magára, mindkettőjüknek ez lesz a legjobb.
  - Azt, hogy szombat este... meg... meglátogattalak. - Jay akadozó beszéde azt tükrözte, hogy eredetileg mást akart mondani. - Egy marha voltam, sajnálom! Többet nem fordul elő! Viselkedjünk felnőttek módjára! Még meg kell szoknunk egymást, és az új helyzetet... hisz tesók vagyunk!
A szó tőrdöfésként hatott a lányra. Utálta ezt a szót, nála ettől rosszabb nem is létezett. Úgy érezte, sosem tud csak testvérként nézni a fiúra, a szerelmet nem lehet kiölni csak úgy, átformálni testvéri szeretetre meg pláne nem. De meg kell próbálniuk, mert ha nem, abba mindketten beleőrülnek!
  - Megbocsátok, ha többet nem jössz a közelembe és nem mászol rám...
  - Nem leszek olyan barom! - ígérte Jay, s a szívére tette a kezét. Ő is kínosan feszengett, Melissa jól látta, hogy belül ugyanúgy szenved és tombol, mint ő. És ez rosszabb volt, mindennél.
  - Megígéred? - kérdezte a lány fájdalmasan, mert a szíve mélyén nem tudott hinni a srácnak.
  - Megígérem, hogy normális leszek. Tartom a távolságot. - Jay szeme egészen mást mondott, mint a szája, s ez a kettősség megrémítette a lányt.
  - Akkor jó. Én... hinni akarok neked.
Kifogytak a szóból, csak álltak ott egymást nézve összezavarodva, kínlódva és esetlenül. Jay pillantása kicsit sem volt baráti, vagy testvéri, Melissa szenvedése pedig kiült az arcára.
Hogy fogják ezt túlélni? Hogy fognak megbarátkozni a gondolattal, hogy nem lehetnek együtt, mint az igazi szerelmesek? Hogy lesz ebből valaha is barátság, vagy testvéri szeretet?
  - Mint az új tesód, csak halkan megjegyzem, nem tetszik nekem, hogy folyton Denisonnal lógsz! Van köztetek valami?
Csakhogy Jay szavaiból sütött a megvetés, szeme féltékenységről árulkodott. S ebből Melissa rögtön tudta, hogy szavaival ellentétben, sosem lesznek jó tesók.
  - Van köztünk valami. - felelte a lány, s látta, hogy Jay ezekre a szavakra megharapja az alsó ajkát. - A legjobb barátom, a támaszom, a vigaszom.
  - Aztán meg ne dugjon pusztán együttérzésből! - köpte a srác haraggal és fájdalommal az arcán.
  - És miért ne? Neked már tilos vagyok! Nincs beleszólásod! Nem zárhatsz zárdába azon az alapon, hogy ha nem lehetek a tiéd a másé sem! - gurult be Melissa. - Tovább kell lépnünk, élni kell a saját életünket!
  - De mint a bátyádnak, van beleszólásom a pasiügyeidbe! Nem járhatsz olyannal, aki nem tetszik nekem! - fenyegetőzött a fiú. Már a gondolattól is rosszul volt, hogy rajta kívül más is érintheti az ő kis Melissáját...
A lány nagyot nyelt. Az érzelmei kezdtek kicsúszni az irányítása alól. Azt gondolta, a legjobb védekezés a támadás.
  - Úgy beszélsz, mint egy sértett szerető, és nem úgy, mint egy aggódó bátyus! Ha normális életet akarunk, nem kéne így viselkedned. Az az érzésem, hogy neked senki sem lenne jó, bárkivel is jövök össze. Fogd vissza magad! Ne szólj a magánéletembe, mert nincs hozzá jogod! Így csak megnehezítesz mindent...
A lány kifakadásától Jay-nek a szeme se rebbent. Lepergett róla a fenyegetés.
  - Szóval mégis elismered, hogy a kis Will barátod a magánéleted része!
Melissa kiakadt. Mindent elkövet, hogy jobb belátásra és észhez térítse a fiút, erre ő csak a bolondságokon lovagol? Nem lesz ez így jó!
  - Ne beszélj badarságokat! Testvérek vagyunk... békében kell egymás mellett élnünk, mert csak magunknak ártunk! Semmi közöd hozzá, hogy kivel járok, és kivel nem! Lépjünk tovább, kérlek!
Jay szigorú arccal, még mindig a szája szélét harapdálva meredt a lányra.

  - Próbálok jól viselkedni, kislány, de pokoli nehéz! - ismerte be szenvedve a szőke srác és kétségbe esve a hajába túrt. - Ami köztünk volt...
  - Ami köztünk volt, életünk legnagyobb hibája volt! - vágott a szavába a lány indulatosan, mert nem akart a múltjukra gondolni. Túlságosan fájdalmas lett volna. - Lapozni kell, másra koncentrálni, mert különben magunkat bántjuk. Bűn volt, ami kettőnk között történt, ideje másfelé nézni és új életet kezdeni. Ha nem tesszük meg, beleőrülök! - vallotta be a lány, s nagy kék szeme könnybe lábadt.
Jay ösztönösen megérintette a kis szív alakú arcot, szerette volna eltörölni a lány bánatát.
  - Igazad van, kicsim, de olyan nehéz elfelejteni azt a csodát, ami köztünk volt.
Melissát egy cseppet sem vigasztalta, hogy a fiú is hasonlóképp érez, mint ő. Arcát a tenyerébe simította, még levegőt sem mert venni.
  - De muszáj! Talán... új kapcsolatot kell keresnünk, és akkor könnyebb lesz! - szólalt meg reménykedve Mel, s még egy pillanatig élvezte a fiú simogató tenyerét az arcán.
  - Gondolod? - villant meg a jég kék szempár.
  - Gondolom! Hiszek benne, hogy egyszer elfeledjük egymást és jó testvérek leszünk...
A testvér szónál Jay felszisszent és elrántotta a kezét, mintha tűz égette volna meg.
  - No lám... Melissa, jössz Amerikai történelemre? - szólt oda nekik a néhány méterre álldogáló Beverly. A csinos szőke mindentudóan méregette őket. Sütött róla, hogy már egy ideje figyeli őket.
  - Megyek. - nyögte Melissa, s kicsit arrább tolta Jay-t, hogy el tudjon menni mellette. Vajon mikor került ennyire közel hozzá a srác? - Te pedig tartsd meg a két méter távolságot! - pillantott még élete kísértésre, majd csüggedten Beverly mellé sétált.
A zöld pulcsis és fekete cicanacis suli szépe gyanakodva pillantgatott Melissára a teremféle menet.
  - Csak ne mondj semmit! - szólt a lányra Mel, mert már látta, hogy Bev élénkpirosra rúzsozott szája szóra nyílik.
Melissa sikeresen átvészelte a nap további részét. Mintha távozott volna belőle a feszültség. Jót tett neki ez a beszélgetés Jay-el. Mintha ez kellett volna ahhoz, hogy felszabaduljanak és elengedjék egymást. A lány szívét elöntötte a reménység. Talán egy nap már nem fog fájni ez a bűnös szerelem, talán egy nap végleg elfelejtik, és mindketten élhetik a saját életüket mással, és a végén még tényleg igazi jó testvérek lesznek. Ezek a gondolatok erőt adtak neki, és már nem is látta olyan borúsnak a jövőt.
Utolsó óra után derűs hangulatban sétált ki a gimi épületéből. Will a bejáratnál várta.
  - Szia, szépségem! Már nem győztünk várni! - mosolygott a barna srác vidáman.
  - Mi ez a többes szám? - kérdezte a lány csodálkozva, hisz a fiú magában volt.
  - Brenda és Oliver már a kocsimban van. A Hookba megyünk kicsit lazulni. Jössz te is?
Először Melissa megtorpant, hisz a part menti pub Jay-ék kedvenc helye volt, de végül belátta, hogy nem kerülheti örökké. Épp most határozta el, hogy tovább lép, és elfelejti a történteket, ezért aztán végképp nem mondhat nemet. Ha megtartják a távolságot, és normálisan viselkednek egymással egyszer minden olyan lesz, mint Jay előtt.
  - Persze, menjünk csak! - karolt a srácba Melissa, és követte Willt a piros terepjáróhoz.

Arra számított, hogy Brenda az anyósülésen fog ülni, mint régen, de a kerek arcú, szőke szépség hátul viháncolt Oliverrel. Épp egy horrorfilmen vitáztak. Beült hát Will mellé. Naná, hogy nem ülnek már egymás mellé, hisz már csak barátok. Az ő viselkedésükből próbált erőt meríteni. Ha Will és Brenda tud közömbösen viselkedni egymással, akkor egyszer neki és Jay-nek is sikerülni fog!
Az út vidáman és zajosan telt, mivel hátul a két virgonc szívta egymás vérét, s Melissa akaratlanul is jókat nevetett, vagy bekapcsolódott Will-lel az evődésbe. Hamar odaértek a parti kiskocsmához.
Természetesen a kék Aston Marin már a pub mögött parkolt, de Mel elhatározta, hogy ez sem veheti el a kedvét. Nem is nagyon volt ideje visszakozni, mert a piros felsős és barna bársony nadrágos Brenda már belé is karolt és befelé vonszolta a bárba.
Odabent szokásosan nagy volt a nyüzsi. Majdnem minden asztalnál hangoskodtak az emberek kisebb-nagyobb csoportokban. A bárpultnál tolongás volt, de ez az ott ülő Beverly-t, Ethant és Jay-t nem zavarta. Mel drága testvérén úgy lógott Alicia, mintha belenőtt volna az oldalába, míg a srác a másik oldalán álldogáló fekete szépséggel, Tanjával flörtölt, sört iszogatva.
Melissa nyelt egyet, majd kis csapatával elfoglalt egy üres asztalt a terem közepe táján.
  - Na, mit isztok? - támaszkodott az asztalra Will, és kérdőn nézett a csajokra.
  - Én csak ásványvizet. - mosolygott rá Melissa hálásan. Örült, hogy Will vállalta a pincérkedést, mert azért nem érezte magát ahhoz elég erősnek, hogy a pulthoz menjen - túl közel Jay-hez.
  - Szó sem lehet róla! Mindenki sört iszik! - tiltakozott a barna srác és a lányra kacsintott.
  - Akkor mi az ördögnek kérdezed? - forgatta a szemét mókásan Mel. Sikerült fesztelenül viselkednie. Ha Brenda és Will végig mellette marad, nem lesz semmi gond - legalábbis ezzel vigasztalta magát.
  - Udvariasságból! - csúfolta ki a lányt Will.
  - Hozd már azt a sört, addig én megnézem, van-e szabad biliárd, vagy dárc hátul. - ugrott fel a kék-fehér kockás inges Oliver és már le is lépett.
A két fiú különböző irányba tűnt el.
Mel követte a szemével Willt, látta, hogy kezet ráz Ethannel és Jay-el, és hogy kényszeredetten beszélgetni kezd, míg arra várt, hogy kiszolgálják. Brenda is arrafelé fordult.
  - Bev azt mondta hatodik órán, hogy még pislákol valami közted és Jay között. - jegyezte meg a szöszi, de hangjából csak aggodalom sugárzott.
  - Ó... azt csak azért mondhatta, mert látott minket a folyosón. Próbáljuk elásni a csatabárdot. Te tudod a legjobban, hogy nem lehet köztünk semmi... - célzott a valódi kapcsolatukra Melissa, de kimondani nem akarta. - Elengedtük egymást, és ettől kicsit jobban érzem magam.
  - Már ideje volt. - mosolygott együtt érzően Brenda és megszorongatta barátnője kezét.
Visszajött Will, és letett négy kis üveges felbontott sört az asztalra, de mielőtt leült volna megérkezett Oliver is és megfogta a vállát.
  - Minden biliárdasztal foglalt, de a sarokban még lehet dárcozni, ha akartok...
  - Nos, csajok? - kérdezte őket Will, miután meghúzta a sörét.
  - Nekem nincs hozzá kedvem. Amúgy is béna vagyok az ilyesmiben. Hamarabb talállak el titeket, mint a táblát. - sorolta kifogásait Mel, de valójában azért nem akar játszani, mert magán érezte Jay kutató pillantását és csak zavarban lett volna, ha figyeli és meg kell játszani magát. Az ő erejének is van határa!
  - Menjetek csak, fiúk, mi inkább megtámadjuk a zenegépet! - állt fel Brenda. Mel kezébe nyomta az egyik sört és csuklójánál fogva az említett gép felé húzta a barna lányt. A két fiú vállvonogatva nézett utánuk, aztán fogták a sörüket és lestoppolták a dárcot.
A lányok megálltak a bárpult végében álló zenegép előtt. Brenda elővett egy pénzérmét és beledugta a gépbe, aztán nagy érdeklődéssel lapozgatta a gép kínálatát, de nem is igazán figyelt oda.
  - Nagyon örülök, hogy végre kezdesz magadhoz térni. Utáltam nézni, hogy szenvedsz és nem tudunk rajtad segíteni. - szegezte zöldes barna szemét Melissára Brenda.

  - Nem is tudod, mennyit segítettetek! - hálálkodott a másik lány. - Ha te, Will, Howie és Sona nem vagytok, már diliházba kerültem volna. Nektek köszönhetem, hogy nem fordultam be, mert ti nem hagytátok. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem lennétek ilyen jó barátaim!
  - Bajban derül ki, ki az igazi barát. - mosolygott Brenda kedvesen. - Jó látni, hogy próbálsz túllépni Armstrongon. És ha ez így van, válaszunk neki egy zenét! - kopogtatta meg a zenegép üvegét Brenda felcsillanó szemmel és a program elé húzta barátnőjét.
Melissa nem örült az ötletnek, összefolytak előtte a betűk, de végül rávette magát a döntésre. Igaza van Brendának, eleget gyászolt már, ideje búcsút intenie Jay-nek!
Szeme megakadt az Evanescence: Sweet Sacifice-n, de nem merte megnyomni a gombot. Barátnője viszont beleláthatott a fejébe, mert vigyorogva elindította a számot.
Brenda becsukott szemmel nézett a plafonra és átadta magát a zenének, lötyögött és dúdolgatott.
Melissa nevetve összekoccintotta a sörüket, jó felét kiitta, aztán ő is erőt merített a dalból.
Az "egyszer elfeledem a neved" kezdetű sornál nagyot nyelt, és bízott benne, hogy így is lesz. Követte Brenda példáját, együtt tomboltak a dallal, ami jó hatással volt Mel lelkére. Csak a végé fele mert felpillantani, s látta, hogy Jay tűnődve nézi a szórakozásukat. Vajon a fiú megértette a burkolt üzenetet? Érti, hogy kész legyőzni a belső félelmet, aggodalmat és fájdalmat, hogy esélye legyen a boldogságra... nélküle? Rideg, metsző tekintete, bizony ezt bizonyította, de Melissa tudta, így lesz a legjobb.
  - Ez jó volt. - csendült fel Brenda csengő kacagása, amikor a zene elhalkult. - És ha már ilyen őszinték vagyunk, kínos témára szeretnék evezni... - figyelmeztette barátnőjét a gépnek támaszkodva Brenda.
Melissa aggódni kezdett. A másik vészjós pillantása semmi jót nem ígért.
  - Mondd nyugodtan, tőled semmit sem veszek zokon. - biztosította bizalmáról Brendát.
De a lány ahelyett, hogy válaszolt volna, újabb zsetont dugott a gépbe és elindította Ed Sheerantől a Friends-t.
  - Ezt Willnek. - kacsintott a szőke pajkosan.
Melissa értetlenül hallgatta a szöveget. Először nem értette, miért ezt választotta lökött barátnője, de aztán jött az a bizonyos sor:
"... a barátok nem kezelnek úgy, mint te,
Nos tudom, hogy mindennek van határa
De a barátaim nem fognak úgy szeretni engem, mint te"
Melissa döbbenten rázta a fejét. Nem gondolhatja Brenda komolyan, hogy...
  - Nézd, Melissa, már régóta figyellek titeket! - magyarázta gyorsan a dolgot Brenda. - Ahogy Will rád néz, amikor azt hiszi, senki sem látja, ahogy kivirul, ha veled lehet... az nem lehet véletlen. Istenem, rám sosem nézett olyan gyengéden, imádattal és szeretettel, mint rád. Nekem világos a helyzet: Will szerelmes beléd, csak nem akarjátok tudomásul venni.
  - Nem, nem! Ezt nem! Nem tudod elhitetni velem! - tiltakozott hevesen Melissa. Követte barátnője pillantását. Brenda a két dárcozó fiút nézte. Amikor Will felfedezte, hogy őket figyeli, gyengéd mosolyt küldött Melissának, amitől a lány még jobban bepánikolt. - Will nagyon jó barátom, és tudja, hogy csak ennyit érzek iránta! Képzelődsz, Brenda!
  - Nem érted, hogy nincs más választása, mert barátzónába taszítottad? Biztos vagyok benne, hogy szerelmes beléd! Ha velem is így viselkedett volna, sosem szakítunk, de látom, hogy te vagy neki az igazi! És áldásom rátok! Össze kéne jönnötök, de komolyan!
Melissa fél kézzel az üvegbe, fél kézzel a zenegépbe kapaszkodott. Látta, hogy Will figyeli, ezért megpróbálta összeszedni magát. Ha tényleg minden rezdülésére reagál, igaza lehet Brendának... aztán ott volt az a szombat reggeli ösztönös szájra puszi is... Istenem, add, hogy ez ne legyen igaz! - fohászkodott magában Melissa. - Nem kell több bonyodalom!
  - Nem, nem és nem! - tiltakozott megint hangosan Melissa. - Nem fogjuk elrontani a barátságunkat!
  - Te tudod... én nem is akarom beleütni az orrom... csak úgy éreztem, fel kell nyitnom a szemed! - bizonygatta Brenda. - Csak szólni akartam, hogy engem nem zavar, ha összemelegedtek, mert már túl vagyok rajta! Csak gondolkozz el azon, amit mondtam! Will mellett újra boldog lehetnél, a tenyerén hordozna, imádna és visszaadná a hited a szerelembe...
  - Képtelenség... képtelenség... - Mel csak ezt tudta szajkózni.
Brenda megharapta az alsó ajkát.
  - Bocs, hogy felzaklattalak, és elrontottam a kedved, csak figyelmeztetni akartalak, hogy van még boldogság Jay után is.

  - Köszönöm, hogy törődsz velem, Brenda, tényleg nagyra értékelem, de szerelemre gondolni sem tudok még egyelőre. Will pedig... nos ne beszéljünk Willről...
  - Nehéz lesz, mert erre tart. - mosolygott negédesen Brenda. - Azért én titkon szurkolok nektek!
Mel már nem tudott válaszolni, mert a barna srác már odaért hozzájuk. Will ragaszkodott hozzá, hogy tartsanak vele biliárdozni. Mel nem akart feltűnést, így a bandával tartott a hátsó terembe. Pechére a szomszédos asztalnál Jay-ék játszottak, s innentől kezdve Melissa nem tudott barátnője szavain gondolkodni. Ezúttal még jól is jött neki Will kitüntető figyelme, hisz kedvenc bátyja gyilkos tekintettel kísérté a párocska vidámságát. Melissa gondban volt. Jay miatt, Will miatt és még ki tudja miért, de a világért sem mutatta volna ki. Most kezd magához térni, nincs szüksége újabb bonyodalmakra. Az élet lehet egyszerű, ha annak tekinti!
Brenda mégis bogarat ültethetett a fülébe, mert álmában Will karjában talált vigaszt és új reményt...