Egyedül az vigasztalta a lányt, hogy kismillió SMS-t és hívást kapott Jay-től. Nagy szerencse volt, hogy az anyja nem kobozta el a mobilját. Az "imádlak", "hiányzol" és "minden uncsi nélküled" kezdetű szöveges üzenetek reményt adtak neki. Szívet melengettető volt a tudat, hogy a fiúnak nincs kedve nélküle csavarogni és a sok hívás, és csacska karattyolás is azt bizonyította, hogy minden gondolata a kalitkába zárt kicsi lány.
A szobafogság második hetének péntekjén Samantha közölte a lánnyal, hogy Dave náluk vacsorázik, s külön megkérte, hogy melóztasson megjelenni. Az asszony épp a konyhában tett-vett, amikor Mel kiment egy joghurtért, ott futottak össze.
- Nocsak, vége a fogságomnak? - kérdezte a lány, epres joghurttal és egy kiskanállal a kezében.
Samantha abbahagyta a halszeletek filézését, és haragosan pillantott a fekete melegítős Melissára.
- Azt nem mondtam, csak szeretném, ha csatlakoznál hozzánk, és befejeznéd a duzzogást.
- Szerelmed? Ó, hagyjuk már! Mióta ismered azt a fiút, két hete? - kérdezte Sam, akinek lófarokba volt kötve a haja. Kedvenc otthoni viselet volt rajta, zöld lenvászon hosszított blúz, lezser, gyűrött anyagú, azonos színű nadrággal. - És jó lenne, ha leszállnál a magas lóról! Az anyád vagyok, ne beszélj velem ilyen hangnemben!
- Te tényleg nem veszed észre, mennyire igazságtalan vagy? Eltiltottál a sráctól, akiért oda vagyok, és vágjak jó képet hozzá? Eddig azért nyaggattál, hogy éljek és legyek szerelmes, amikor pedig megtörtént, beleszólsz és bezársz! Na, ez a szemétség!
- Nem lenne gond, ha hozzád méltó fiút választottál volna!
- Honnan tudod, hogy nem jó nekem? Nem is ismered! - forgatta a szemét kiakadva Mel. - Nem tetszik neked, mert nem egy anyámasszony katonáját választottam. Gondolom, ha egy unalmas, ronda, szürke verebet választottam volna, akkor nem lenne kifogásod. Jay viszont egyéniség, vagány, szeret élni, és ez neked már rögtön nem tetszik. Csakhogy a baj ott kezdődik, hogy meg sem akarod ismerni!
- De hát priusza van a srácnak! Miért pont egy bűnözőt kellett választanod?
Melissa csodálkozva kapta fel a fejét. Honnan tudja, hogy Jay-nek volt rendőrségi ügye? Bárkitől is informálódott, jók voltak a forrásai. Igazából három emberre gyanakodott. Lehet, Dave nyomoztatott utána, vagy Beverly kotyogott ki neki valamit a butikban egy vásárlás alkalmával. Ezt kevésbé tartotta valószínűleg, mert a cserfes Bev biztos mondta volna, hogy faggatózott a mama. A harmadik és legtutibb gondolata Howard volt. Ki más járhatta le úgy Jay-t, hogy az anyja teljesen ellene forduljon? Fájt a gondolat, hogy Howie árulta el, dühös lett és meg tudta volna ölni a srácot, de most kisebb gondja is nagyobb volt nála.
- Még az előző sulijában rossz társaságra keveredett, nem egy hiba miatt kellene ítélkezned, anyu! Ha kicsit is szeretsz, megszünteted a szobafogságom, és hagyod, hogy úgy éljek, ahogy én akarok! Egyrészt, nem vagyok gyerek, másrészt meg adhatnál nekünk egy esélyt!
Samantha teljes dühvel esett neki újra a halszeletnek.
- Akkor azt hiszem, életem végéig a szobámban fogok kuksolni! Köszi, anyu! - a lány már a konyhaajtó előtt topogott. Megunta a felesleges vitát, hisz rájött, hogy jó szóval nem tudja meggyőzni a csökönyös asszonyt.
- Na, fejezd be szépen a hisztit, és öltözz át, mert fél óra múlva itt van Dave. Nem ajánlom, hogy ebben a gyászos melegítőben ülj asztalhoz!
Melissa sértődötten felhorkantott.
- Gyászolok, meg aztán ez illik a hangulatomhoz! - vágta rá a lány mérgesen, és gyors léptekkel elhagyta a konyhát.
Hangosan becsapta maga mögött a szobája ajtaját. Fel tudott volna robbanni dühében. Az ágyára ereszkedett és sokáig duzzogott magában. Első gondolata az volt, hogy kihagyja a vacsorát, de rájött, hogy az csak olaj lenne a tűzre, az anyja csak még jobban felmérgesedne. Meg aztán kedvelte Dave-et, nem lenne szép az ügyvédet cserbenhagyni, aki majdnem tíz éve a pót-papája. Nem tehet mást, végig kell szenvednie ezt a kínos vacsorát.
Hogy mégis üssön az anyukáján, azért is fekete ruhákba bújt. Egy fekete hosszított felsőt vett fel, aminek csak a mellrésze alatt húzódott egy fehér csatos öv, meg egy fekete cicanadrágot. Haját fényesre kefélte, sminkelni nem volt kedve, nem is hiányzott éjszakára. Nem akart később a lemosásával bajlódni.
Alig tíz perc múlva hallotta, hogy csengetnek. Hagyott tíz percet a felnőtteknek, hogy üdvözöljék egymást és esetleg kibeszéljék őt, aztán kiment hozzájuk.
- Szia, Dave! - mosolygott Mel erőltetetten. - Hogy vagy?
- Fáradtan. Ma sokáig bent maradtam az irodában, mert egy bonyolult ügyön dolgozok, de kárpótol, hogy a város két legszebb nőjével vacsorázhatom.
- Kedves vagy. - lépett a konyhaajtóba Samantha, aki hallotta az utolsó szavakat. A nő szeretettel nézett a férfira, de amikor meglátta lánya sötét öltözetét, elkomorult az arca. - Gyertek az ebédlőbe! A vacsora tálalva.
- Remek!
Dave maga elé engedte a két nőt. Szótlanul elfoglalták a helyüket.
Melissa túlzásnak tartotta a gyertyafényes és arany szegélyes tányérokkal megterített vacsorát, de nem tett megjegyzést. Az anyja hajlamos volt egy hétköznapi vacsorából is puccparádét csinálni.
Amikor a férfi mindhármuknak kitöltötte a vörösbort, Samantha szúrós tekintettel fordult lánya felé.
- Ugye direkt akarsz provokálni, azért öltöztél feketébe?
- Ehhez volt kedvem. - vont vállat közönyösen Melissa.
- Hagyd már, Sam drágám! A mai fiatalok erőszeretettel öltöznek sötét ruhákba. - intette le Dave. - Szerintem még illik is a fehér bőrű lányodhoz ez a viselet.
- Köszönöm. - mosolygott az orra alatt Mel. Dave próbál kedves lenni, és igazán nem tehet róla, hogy az anyjával épp harcban van. Nem akarta a férfira zúdítani a haragját. Kedves, hogy megpróbál békét teremteni közöttük, de érezte, hogy hiába próbálkozik. Amíg a kedves mama nem fogadja el Jay-t, addig ő nem bocsát meg az anyjának.
- Ha te mondod. - mosolygott Samantha is lazaságot színlelve, aztán már azzal foglalta el magát, hogy körbe kínálta a halat. - Mesélj nekünk vacsora közben valami izgalmas ügyet. Imádom tudni, mi zajlik a bíróságon.
Enni kezdtek, s a férfi közben csak mesélt és mesélt. Volt ott szó mindenről, korrupt rendőrökről, feleségét megölni próbáló politikusról, drogdílerekről és kocsilopásról. Az utolsó két témánál Melissa nagyon lapított. Amikor Samantha kifejezte nem tetszését a fiatal bűnözőkkel kapcsolatban, és megjegyezte, hogy sosem tudni kiben, mi lakozik, Mel csak sóhajtozott és görcsösen szorongatta a süteményes villáját. Nem adta meg neki azt az örömet, hogy szembeszáll vele. Tudta, hogy arra megy ki a játék, hogy befeketítse őt és Jay-t Dave előtt, de nem sétált bele a csapdába. Sejtette, hogy az anyja később majd párja véleményével hozakodna elő, ha vitára kerülne sor, így bölcsen hallgatott, bár nagyon nehezére esett.
Vacsora után beültek a tévé elé még meginni egy kávét. Samantha hamar felhörpintette az övét, majd félrevonult a konyhába mosogatni. Nem szerette a mosatlant másnapra hagyni.
Mel és Dave kettesben maradtak a nappaliban, a csendet csak a tévében zajló hülye vetélkedő zaja zavarta meg.
Dave sötétszürke szemével elgondolkodva méregette a csinos, ifjú nővé cseperedett nevelt lányát. Nyolc éves volt a kislány amikor megismerte, hamar a szívébe zárta, és most elkeserítette, hogy elmérgesedett a helyzet a két nő között, akik nagyon sokat jelentettek neki. Úgy érezte, tennie kell valamit.
Letette a csészéjét a fotel melletti kis asztalra, majd keresztbe tett lábát átkulcsolva szólalt meg:
- Melissa drágám, anyád újságolta, hogy belezúgtál egy fiúba...
A lánynak nem tetszett a megfogalmazás. Úgy gondolta, jóval többet érez Jay iránt, mint valami csacska vonzalom, vagy fellángolás.
- Nagyon örülök neki, hogy végre rád talált a szerelem. Nem is értem, miért vártál ilyen sokáig, hogy átadd magad ennek az érzésnek.
- Talán csak most jött el az igazi. - felelte félszegen a lány. Szerette Dave-et, mégis nehéz volt neki ilyesmiről beszélni.
- Igazi? Sajnos ebben sosem lehetünk biztosak, és ahogy édesanyádtól hallottam, nem nagyon gondoltad át, kinek adod a szíved.
- Ó, ne! - jajdult fel a lány. - Gondolom, anyám már szépen befeketítette előtted Jay-t, pedig nem is ismeri.
- És te jól ismered?
A kérdés pont úgy hangzott, mint a tárgyalótermekben. Dave-ből előjött a vérbeli ügyvéd.
- Igen, tudom, hogy szeret, fontos vagyok neki, bármit megtenne értem. Sok mindent tudok a családjáról, a múltjáról és arról is, hogy az előző sulijában zűrbe keveredett. Emberek vagyunk, követünk el hibákat, de ettől még nem vagyunk rosszak.
- Ez igaz, de én azért utána néznék a srácnak. - hunyorított az ügyvéd. - Elárulod a nevét, címét és esetleg a szüleiről néhány adatot?
Melissa féktelen haragra gerjedt. Utálta, hogy Dave ugyanolyan gyanakvó, mint az anyja, és egy követ fúj vele.
- A személyi száma nem kéne? - kérdezte a lány gúnyosan. - Egy frászt fogom hagyni, hogy nyomozz utána! Jay nem bűnöző! Szálljatok már le róla! - a lány felállt és a szobája elé sétált. - Vegyétek tudomásul, hogy bármit tesztek, vagy beszéltek, szeretem őt, és nem választhattok szét minket! Ha életem végéig szobafogságban leszek, az sem érdekel! Jó éjszakát! - kiabált dühöngve a lány és bemenekült a szobájába.
Sírva a bevetetlen ágyra vette magát. Fájt neki, hogy Dave is ellene van. Egy valami legalább bebizonyosodott: nem a férfi mérgezte meg Samantha agyát. Ez viszont csak azt bizonyítja, hogy csakis Howard árulhatta el.
Már majdnem elfeledte a bánatát és bealudt, amikor a telefonja dallamos zenéje felébresztette. Rögtön jobb kedvre derült, amikor felfedezte, hogy Jay a hívó. Azon nyomban fel is vette a telefont.
- Szia, szívem! - mosolygott a telefonba. A hátára fordult és fél kézzel kisimította az arcából a haját. - Mi újság van?
- Szia! Csak hallani akartam a hangod elalvás előtt. - duruzsolt a fiú érzelmesen a telefonba. - Pokolian hiányzol!
- Te is nekem! - súgta a lány gombóccal a torkában. Megint a sírás környékezte, amiért nem lehetnek együtt. - De mi az, hogy péntek este kilenckor aludni készülsz? Miért nem veted magad az éjszakai életbe?
- Hülyéskedsz? Nélküled nincs kedvem szórakozni!
A lánynak jól estek Jay szavai, de marta a lelkiismerete, hogy miatta nem jár el szórakozni a fiú.
- Aranyos vagy, de nem várom el, hogy te is bűnhődj és otthon kuksolj, csak mert anyám megzakkant és bezárt.
- Ne bolondozz, kicsikém, nélküled nincs kedvem semmihez. Semmi mód nincs rá, hogy kiszökj a házból? - kérdezte Jay reménykedve.
Melissa elkeseredve nyögött a telefonba.
- Sajnos semmi. Anyám barátja Dave nálunk vacsorázott, talán ha elmentek volna valahová, akkor könnyebb lett volna, de így...
- És ha én szökök be hozzád? Megoldható? - kérdezte a srác, s Mel nagyon is el tudta képzelni, hogy felcsillan a szeme.
Melissa első gondolata az volt, hogy nemet mond erre a képtelen ötletre, de aztán belé bújt a kisördög.
Mekkora érvágás lenne már anyunak, hogy nem tud minket eltiltani! - gondolta a lány felbuzdulva. - Ha Dave itt alszik, hamar bevonulnak a szobába, én pedig zavartalanul becsempészhetem Jay-t az ablakon! Nesze neked, sárkány anyu, megmutatom, hogy nem állhatsz közénk! Ha lebukunk, az sem érdekel, legalább rájössz, hogy nem tudsz minket szétválasztani. A szerelem mindennél erősebb.
- Hát... ha messze hagyod a kocsit a háztól és írsz, ha már itt vagy, éppen kinyithatom az ablakot, hogy besettenkedj! - vázolta gyorsan hirtelen ötletét a lány.
- Komolyan képes lennél rá? - kérdezte kétkedve a srác.
- Naná! Érted bármit! Elegem van belőle, hogy be vagyok zárva! Látni akarlak, és ezért képes vagyok őrültségekre is!
- Tetszik a hozzáállásod, pöttöm! - nevetett Jay. - Imádom a kalandokat. Baj, hogy ettől csak még jobban oda vagyok érted?
Melissa jókedvűen kacarászott, bár jobban örült volna, ha a fiú kimondja a bűvös szót, hogy szereti. De remélte, hamarosan azt is hallja tőle. Türelmesnek kell lennie, hisz Jay Amstrong nem a szavak és érzelmek embere.
- Még szép, hogy nem baj! - vigyorgott a lány. Teljesen felspannolta a gondolat, hogy találkozhat Jay-el és megleckéztetheti az anyját. - Na, akkor most elmegyek fürödni, előadom, hogy fáradt vagyok, majd bezárkózom. Valószínűleg egy órán belül ők is nyugovóra térnek, legyél itt, és beengedlek az ablakon!
- Jól hangzik! - nevetett a fiú. - Alig várom, hogy lássalak és öleljelek!
- Jól van, akkor leteszem! Puszi!
Melissa már spurizott is a fürdőszobába. Hamar letudta a tusolást, aztán rózsaszín hálóruhájában keresztülvonult a nappalin, hogy az anyja lássa, hogy már aludni készül.
Samantha és Dave a kanapén tévéztek még.
A lány hozott a konyhából egy kis üveg vizet, és már visszafelé ment a kuckójába, amikor Samantha utána szólt.
- Máris aludni készülsz?
- Igen, elfáradtam a nagy semmitevésben. - felelte a lány fagyosan. Nagyon kellett igyekeznie, hogy játssza a rideg sértődöttet, amikor valójában ki tudott volna ugrani a bőréből, amiért ekkora turpisságra készül.
- Azt hittük megnézel velünk valami filmet. - szólalt meg Dave, aki Samantha vállát karolta át.
- Ó, nem, inkább kialszom magam! Jó éjt nektek! - fogta menekülőre a lány. Nem akart újabb vitát, nehogy a tévé elé parancsolják. A vízzel a kezében visszament a szobájába.
Az ágyra vetette magát, és írt egy SMS-t Jay-nek, hogy várjon még egy órát, mert a család még nem akar aludni.
Kínzó lassúsággal teltek a percek, Mel az ágyon fekve izgult és fülelt, mit csinálnak az anyjáék.
Mákja volt, mert fél óra múlva a zajok a fürdőből hallatszottak, aztán elcsendesedett a ház. Ideje is volt, mert már elmúlt tizenegy óra. Küldött egy üzit szerelmének, hogy jöhet, aztán idegesen dobolt a párnán a telóval. Az éjjeli lámpa gyenge fénye mellett már majdnem elszunyókált, amikor megjött a várva várt üzenet: "Itt vagyok, engedj be!"
Melissa óvatos léptekkel ment az ablakhoz és kitárta azt. Sokáig bámult kifelé a sötétbe, és míg meg nem szokta a szeme a sötétet, észre sem vette Jay magas alakját. A fiú úgy surrant keresztül a nedves füvön, mint egy vérbeli betörő.
A hideg beáramlott a szobába, de már ez sem érdekelte a lányt, mert Jay haja csillogott a holdfényben, ruganyos léptei egyre közelebb vitték hozzá. Torkában dobogó szívvel nyújtotta ölelésre a karját, amikor a srác imádni való mosollyal megállt előtte.
Mennyei öröm volt Melissának a srác arcát látni, sötétlő szemében gyönyörködni. Se szó, se beszéd, magához húzta Jay-t és mohón megcsókolta. A csók hevesre és vadra sikeredett, de cseppet se bánták.
- Még ennél is jobban! - kuncogott a lány boldogan. - Mássz be gyorsan, de nagyon halkan!
- Jobb is, mert már a párkány kikezdte az oldalam! - Jay épp befelé mászott, amikor Mel felfedezte, hogy fény van a Cooper ház teraszán. Nagy sebbel-lobbal próbált segíteni a fiúnak, nehogy a szomszédok észrevegyék az éjszakai látogatót. Sikerült a fiúnak bejutni, bár talpa nagyot koppant a laminált padlón. Ez egyszerre hangzott fel a szomszéd bejárati ajtajának csattanásával.
- A picsába! - zsörtölődött halkan a lány, miközben a befelé lendülő srác bőrdzsekijét markolta. Kétségbeesetten nézett fel a fiúra. - Azt hiszem Howard meglátott téged!
- És be fog köpni? - kérdezte Jay suttogva.
- Nem hiszem, ő jó barát. - válaszolta Mel nagyot nyelve. De valójában már nem hitt ebben. Biztos volt benne, hogy Howie az első adandó alkalommal az orra alá dörgöli, mit látott és nagy veszekedések árán győzi csak meg, hogy ne árulja be az anyjának, amit látott.
Mielőtt tovább diskuráltak volna, kopogás jött a bezárt szobaajtó felől. A két settenkedő ijedten nézett össze. Melissa szíve ki akart ugrani a helyéről. A szájára tette az ujját, így intette hallgatásra a fiút.
- Igen? - kiáltott ki az ajtó felé a lány, de még mindig csitítóan Jay mellkasán volt a keze.
- Bezártad az ajtót? - suttogta Jay, de kapkodva szedte a levegőt.
- Be!
A fiú csak bólintott, de látszott rajta, hogy megkönnyebbült.
- Melissa drágám, mi volt ez a nagy zaj nálad? - hallatszott az ajtó túloldaláról Samantha hangja.
- Semmi baj, anya! Elaludtam egy könyvvel a kezembe, arra ébredtem, hogy a földre esett. Kicsit meg is ijedtem, de semmi gond. - hadarta a lány gyorsan. Utált hazudni, de nem volt más választása.
- Ó, rendben. Jó éjt, kicsim!
- Jó éjt, anya!
Amikor a léptek elhaltak és a nappaliban újra sötét lett, Melissa megfogta Jay kezét és az ágyhoz vezette. Lenyomta a fiút, és boldogan az ölébe mászott.
Jay hatalmas sóhajjal ölelte magához, szinte a szuszt is kiszorította belőle, de nem bánták, mert már pokolian hiányoztak egymásnak.
- Jaj, Melissa, el sem tudod képzelni, milyen jó ez! - súgta a lány nyakába Jay, miközben gyengéden a hátát simogatta.
Nem tudott betelni a látvánnyal, és a fiú közelségével. Szeretettel simította hátra a haját, miközben az arcát fürkészte, mintha most látná először. Arca minden vonását az emlékezetébe akarta vésni: a ferde és pimasz félmosolyát, jellegzetes orrát, ragyogó kék szemét, és az érzéki száját. A nyugtalanság, ami a testében cikázott most, hogy ilyen közel került a fiúhoz, csak még varázslatosabbá tette a pillanatot.
- Jaj, kicsikém, el se tudod képzelni, mennyire rossz, hogy alig láthatlak! - vallotta be a fiú, miközben orrával és szájával a lány kecses nyakát cirógatta. - Bele fogok őrülni anyád tilalmába.
- Én is, de csak megbékél majd, vagy ha nem, megtaláljuk a módját, hogy kicselezzük! - vágta rá elszántan Melissa. - Ha a feje tetejére áll, akkor sem állhat közénk!
- Helyes, nagyon helyes! - vigyorgott a srác, és egy forró csókkal pecsételte meg az esküt.
Mel beleborzongott a csókba, forróság járta át a testét, a tarkójától egészen a lábujjáig. Teljes szívvel, lélekkel és testtel érezte, hogy Jay-hez tartozik, és nem akar semmi mást, csak vele lenni. Egy szenvedélyes csók elég a boldogsághoz... Miért olyan nagy bűn ez az anyja szemében? Sose fogja megérteni!
Melissa befészkelte magát Jay mellé az ágyban.
- Pont most.... pont így, tökéletes minden. - súgta a lány a srác mellkasához simulva. - Bárcsak ez a szoba lenne a világ, és sose kéne innen kimenni!
Melissa és Jay ébren töltötte az estét. Csak feküdtek egymás karjaiban, simogatták és becézték egymást, édes bókokat suttogva egymásnak. Élvezték az együtt töltött perceket. Csak ennyi járt nekik, maximálisan ki akarták használni.
Hétfő reggel viszont vissza kellett térnie a rideg valóságba.
Az anyja reggelizés közben körbe ugrálta, mint kisiskolás korában, de alig várta, hogy elhagyhassa a házat.
Farmerben, fehér kötött pulcsiban és barna kiskabátban indult a suliba. Szándékosan nem várta meg Howie-t, mert tudta, hogy veszekedés lesz, ha szóba kerül a szombat esti látogatója.
Biokémiára sietett, de Jay már a bejáratnál várta. A fiú fekete farmer dzsekiben, szürke pólóban és sötét farmerben állt az ajtóban, és felderült az arca, mikor felfedezte a lépcsőn felfelé tartó csöppséget.
- Szia, drága! - ugrott elé, s mohón és viharosan magához ölelte.
- Neked is jó reggelt! - kacagott rá a lány, és boldogan simult a hosszú karokba.
- Lehet még jobb is. - kacsintott Jay, s máris édes csókokkal halmozta a lányt.
Melissát váratlanul érte a fiú zabolátlan szenvedélye, de cseppet se bánta. Talán sosem fogja megszokni a Jay Amstrongban buzgó tüzet, de szívesen perzselődött tőle. Sóhajtva döntötte hátra a fejét, hogy elmélyítse a csókot, a nyelvét is belevitte a forró játékba.
- Ejha! Hogy itt kora reggel, de forró a hangulat! - hallották a hátuk mögött Beverly csengő kacarászását.
A szőke csajszi fekete hosszított és szűk garbót viselt, farmerral és térdig érő telitalpú, barna csizmával. Mellette Ethan feszített zöld kapucnis pulcsiban és fekete nadrágban. A melírozott szőke srác odalépet Jay-hez pacsizni.
- Sziasztok! - bólintott Mel vidáman.
- Nem hittem volna, de öröm rátok nézni! - vigyorgott Bev, és szokásos kézmozdulatával hátra lökte méz színű sörényét.
- Tudjuk, ezt már mondtad! - hurrogta le Ethan, és megfricskázta kedvese orrát. - Csak szereted mindenbe beleütni a pici orrocskád!
- Pfff! Ez nem is igaz! - húzta fel magát sértődötten Beverly.
- Na jól van, gyerekek! Azt hiszem, mi jobb, ha kimegyünk rágyújtani, mielőtt egymás torkának estek! - taszította meg haverja vállát Jay. - Szünetben megkereslek. - nézett Mel szemébe, majd egy puszit nyomott a homlokára.
- Oké. - válaszolta Melissa fülig érő szájjal.
A fiúk kitódultak az ajtón, a két csaj pedig a biokémia terem felé sétált.
- Azt ugye tudod, hogy a homlokpuszi a bizalom és a hűség jelképe? - kérdezte Bev menet közben és bárgyún vigyorgott mellé.
- Ezt testbeszéd nélkül is tudom. - felelte Mel derűsen. - Hogy telt a hétvégétek?
Mel szándékosan terelte el a szót, hogy ne megint rajta és Jay-en köszörülje a nyelvét ez a szeleburdi boszorkány.
- Szuperül! - csacsogott Bev. - Szombat este az Audio Nightclubban csörögtünk hajnalig. Vasárnap pedig elrángattuk Jay-t a Hookba egy biliárdpartira. Nem nagyon akart jönni, de végül rábeszéltük. Délután helyi bajnokságot rendeztek, Ethan és Jay taroltak, megnyerték a 200 dolláros fődíjat, amit aztán Kelly, Gina, Rob és Alicia társaságában elmulattunk a Monarch bárban. Jó volt, Jay és Ethan úgy bebasztak, hogy még a karaoke éneklésre is rávettük őket.
- Igazááán? - kérdezte lesújtva Melissa. Az igaz, hogy ő buzdította a fiút, hogy ne kuksoljon otthon nélküle, de ez most túl sok infó volt egyszerre. Ráadásul, túl sok lánynév szerepelt Bev beszámolójában. Furcsállta ugyan, hogy tegnap Jay fel sem hívta, de annak tudta be, hogy biztos alszik az átvirrasztott éjszaka után. - Jay még nem is mesélte. Örülök, hogy jól szórakoztatok.
- Ja, klassz volt. A pasidból előjön a vadállat, ha iszik egy kicsit. Mondanom se kell, hogy ez módfelett tetszett Aliciának és Ginának!
- Hát Jay már csak ilyen! - mosolygott erőltetetten a barna lány.
- Jaj, ne értsd félre, csajszi! Jay-t nem érdekelték a lányok. Flörtölt, szórakozott, de nem vette őket komolyan. Tuti, hogy tiéd a szíve. - bizonygatta Beverly.
- Na, ezt örömmel hallom!
A két lány odaért a biokémia tetem elé. A fél osztály már ott gyülekezett. Will, Oliver, Howard és Sona egy kupacban trécseltek, míg Brenda a falnál ácsorgott és a telefonját nyomkodta.
- Halihó! - lépett vidáman legkedvesebb barátnője mellé Mel.
- Ó, sziasztok! - mosolygott Brenda, és a válltáskájába süllyesztette a mobilt.
- Mizu, bébi? Mit csoffadsz itt egyedül? - kérdezte harsányan Bev. Beindult a szőke buldózer, és nem törődött Brenda rossz kedvével. - Hogyhogy nem csüngsz Will fiún?
- Nem vagyunk összenőve! - vágta rá Brenda homlokát ráncolva, aki piros szűk nadrágot viselt, fekete fodros nyakú ingblúzzal. Fekete bokacsizmájával és rojtos válltáskájával csinos volt, mint mindig. Mel szemében Brenda mindig is stílusosabb volt, mint a feltűnő Beverly.
- Beverly, csakhogy itt vagy! - lépett melléjük az egyik csoporttársuk Camille, a fekete hajú bombázó, aki jóban volt Bevvel. - Nem fogod elhinni milyen pletykát hallottam Lindy Gregorról!
Bev bocsánat kérően nézett a csajokra. - Bocs, szép lányok, de erről nem maradhatok le!
Végre Melissa és Brenda kettesben maradtak. Mel szerette volna kipuhatolni, mi baja Brendának, hisz nyilvánvaló volt, hogy bántja valami.
- Jól látom, hogy le vagy lombozódva? - kérdezte Melissa óvatosan. Ő nem szerette Bev ajtóstól a házban stílusát.
- Egy kissé, ha már így rákérdeztél.
- És akarsz beszélni róla? - kérdezte Mel.
- Lehet, hogy butaság, de kicsit neheztelek Willre, mert mostanában kezd elhanyagolni. Olyan jól indult köztünk minden, sülve-főve együtt voltunk, erre minden megváltozott. Egyre többet jár játéktermekbe Oliverrel és Howarddal, szombaton egész nap Los Angelesben volt, valami hülye kosárlabda mérkőzésen, és meg sem kérdezte, van-e kedvem menni. Azt mondta kanbuli, Jeremy-vel, Oliverrel és Dennis Atkinsszel ment. Nem is tudtam, hogy jóban van a C-s Dennisszel!
Melissa érdeklődve hallgatta Brenda panaszkodását. Nem akarta elkeseríteni. Ő is hasonló cipőben járt, hisz Jay nem is újságolta, hol töltötte a tegnap délutánt, de nem akart rögtön rosszra gondolni, és Brendának se kéne!
- Ugyan már, Brandy! - intette le Mel. - Ne csinálj ebből ügyet! A nagyfiúknak is kell némi játék és csoportos ökörködés! Kell nekik a szabadság és a pasis hülyeségek, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnek minket!
- Komolyan így gondolod? - kérdezte Brenda tanácstalanul. - Biztos, hogy ez nem azt jelenti, hogy Will kezd elhidegülni tőlem?
És ahogy Mel kimondta, rájött, hogy neki is ez kell tennie. Csak baj lesz, mert felesleges problémát generál, ha kérdőre vonja Jay-t és veszekszik vele. Még ha minden ellene szól, akkor is muszáj megbíznia a srácban.
- Igazad van. Biztos a női hormonok vacakolnak bennem! - mosolygott Brenda, és ezúttal őszintébbnek tűnt a mosolya. - De most te mesélj! Mi van veled, vagy veletek?
- A helyzet változatlan. Anyám harmadik hete zárkában tart, berzenkedik Jay miatt, és nem hagy minket együtt lenni. Kibírhatatlan ez az állapot.
- Sajnálom, hogy anyukád így vélekedik. Ha az segít, szívesen beugrom hozzá délután a Dívába, hogy egy kicsit a lelkére beszéljek.
- Rendes tőled, de nem hiszem, hogy sok értelme lenne. Anyám már elkönyvelte, hogy Jay egy semmirekellő szemétláda, és senki és semmi nem tudja megváltoztatni a véleményét. Csodáért fohászkodom, mert már csak az segíthet.
- És Jay, hogy bírja az eltiltást?
- Nehezen, bár nem mondja. - vallotta be Melissa leverten. - Bár igaz, ami igaz, ötletesek vagyunk! Szombat este például becsempésztem a szobámba.
- Ejha! Nem vagytok semmik! Hová tűnt a kis gyáva kukac, aki nem mert semmi kockázatot vállalni?
- Melissa Thompson felnőtt, és bármit megtenne a szerelemért. - vigyorgott Mel. Bizony, saját magát is meglepte mostanában, de nem volt ez baj. Élete legcsodálatosabb érzését ismerte meg, hála Jay-nek. Ha ezért az egész világgal szembe kell szállnia, hát legyen!
A nap túl gyorsan telt, minden perc kevés volt Melissa számára, amit Jay-el tölthetett. Pedig minden szünetben és ebédnél is egymáson csüngtek.
Úgy beszélték meg, hogy órák után a srác a parkolóban várja Melissát, hogy elvigye a sarokig, hisz addig is együtt lehetnek.
Mel a kocsik között ingázott, amikor felfedezte, hogy Jay a kék csodajárgánynak dőlve a csajok gyűrűjében kacarászik. Kelly és Gina állt az oldalán, Alicia pedig szemben a sráccal és bizalmasan suttogott épp a szőke srác fülébe, akinek napszemüveggel volt hátra fogva a haja.
Szíven ütötte a látvány, pedig már megszokhatta volna.
Próbálta leküzdeni a benne felébredő haragot és féltékenységet. Mosolyt erőltetett az arcára, így lépett Jay mellé.
- Hellóka!
- Szia, szívem! A csajok épp gratuláltak a tegnapi biliárdgyőzelmemhez.
- Ó, már hallottam róla! Hadd gratuláljak én is! - nézett fel az imádott szempárba Mel, és lábujjhegyre állt. Minden teketóriázás nélkül szájon csókolta a srácot. Jay meglepődött, de aztán vigyorogva és készségesen viszonozta a váratlan csókot.
Melissa büszke volt magára, mert ezzel megmutatta a pipiskedő libáknak, hogy előjoga van a srácra.
A lányok nyafogva dünnyögtek ez-azt, aztán elpárologtak.
Amikor kettesben maradtak, Melissa megszakította csókot, és a srác mellkasára hajtotta a fejét.
- Utálom ezeket a piócákat!
- Tudod, ami az enyém, az az enyém! - jelentette ki Mel, mint a tulajdonát féltő kisgyerek.
A lány valójában dühös volt magára, hisz most lett oda az, amit délelőtt megfogadott. Nem tudott uralkodni a féltékenységén. És ami még jobban bosszantotta, az volt, hogy Jay-t ez roppantul szórakoztatta, vagy legalábbis nagyon élvezte.
- Nem is kérdés, kié a szívem. - mosolygott szeretettel a srác és úgy nézett a lányra, mint a világ legnagyobb kincsére. Melissa imádta ezt a nézést, szinte beleszédült.
- Akkor jó, bár nehéz elhinni.
- Drága kicsi, buta Melissa! Hányszor mondjam még el, hogy egy bige sem érdekel, mert egy sem fogható hozzád? Igazán nem tehetek róla, hogy tapadnak rám a nők... - magyarázta a fiú, miközben a lány selymes hajába túrt. - Mind hidegen hagynak, mert te vagy az a csoda, ami lenyűgözött, megfogott, megigézett és kitépte a szívem! Nálad jobb dolog nincs az életemben, miattad szeretek minden nap felkelni, miattad van megint értelme a fránya életemnek! Elhiszed nekem?
- Hát... talán meg tudsz győzni... - simult Jay-hez Melissa, és pajkos pillantást vetett rá.
Jay arca, szeme felragyogott, s csókkal halmozta el a csücsörítő kis szájat.
Együtt voltak, boldogok voltak, más már nem is számított.
