Kínos karácsony

Melissa két napig halogatta Jay meghívását a karácsonyi vacsorára. Anyja hiába nyaggatta minden este, ő mindig kitért azzal, hogy nagy a suli, nem találkozott a fiúval. Persze ez nem volt igaz, csak nem akart szemtől szembe kerülni vadonatúj testvérével, és abban is bízott, hogy ha az utolsó pillanatban szól neki, már lesz programja a cuki Cloéval. Szerdán aztán már nem halogathatta tovább, mert ez volt az utolsó tanítási nap. Farmermellényben, piros pulcsiban és egyszerű farmerben ült a padjában első óráján - biokémiám - Brenda mellett, amikor elővette a mobilját és a pad alatt sunnyogva SMS-t írj Jay-nek.

"Szia! Beszélnünk kéne, fontos!" 

Csak ennyit írt, azt gondolta, majd magyarázkodik személyesen.

Két perc sem telt el, megérkezett a válasz:

"Foglalok neked helyet a menzán ebédkor, ott talizunk. A kajádat is megveszem. A szőke, ellenállhatatlan fickó leszek a terem közepén😁"

Barom! - gondolta Melissa felpaprikázva, de inkább nem írt vissza csak magában füstölgött.

Túl hamar eljött az ebédidő. Melissa torkában gombóccal indult a menza felé. A terem ajtajában már várta Howie, lazán átkarolta a vállát, úgy indultak el az ebédlőbe.

  - Veszek neked forró csokit, vagy inkább kávét kérsz?

  - Egyiket se, Howie. - mondta a lány és finoman lesöpörte magáról a zöld-fekete kockás inges és bő farmeres srác kezét. - Jay-el ebédelek, elvileg már vett nekem kaját. 

  - Miért? - kérdezte kiakadva Howard. 

  - Mert a testvérem, azért! - vágta rá foga közt sziszegve Mel, de aztán békülékenyen hozzá tette. - Elfelejtetted, hogy anyám erőlteti ezt a karácsonyi vacsora dolgot? Meg kell hívnom, ezért találkozunk. 

  - Nem tetszik nekem, hogy ez a huligán velünk fog karácsonyozni. - jegyezte meg száj húzgálva a szőkés barna, kócos fiú. 

  - Nekem se, de mit tehetek? - jegyezte Melissa, s legalább most nem hazudott. 

Beértek a menzára, ahol már rengeteg diák nyüzsgött a kiszolgálópult előtt, és az asztalok fele már foglalt volt. 

Melissa nyakát nyújtogatva fürkészte a termet, és meg is akadt a szeme Jay-en. A srác tényleg a terem közepén ült egyedül, és vadul integetett neki. A lány otthagyta a sorba beálló Howie-t és odament Jay-hez. 

  - Üdv, kislány! - köszöntötte a srác. Mosolya elbűvölő volt, kék szeme a lányra villant. Szőke haja laza, rakoncátlan tincsei az arcába lógtak. Fekete  hosszú ujjú pulcsi volt rajta, pucér nővel az elején, és az elmaradhatatlan agyonszaggatott farmer. Intett a lánynak, hogy üljön le vele szembe, ahol már várt a lányra egy megpakolt tárca. 

Melissa sóhajtva leereszkedett vele szembe. Meglepődött, mert a srác csupa olyasmit vett neki amit szeret. Egy fóliába csomagolt sonkás szendvics, egy papírpoharas latte, egy kis üveg savmentes víz és egy tejcsokis szelet hevert a tárcán. 

  - Köszi a kaját. - szólalt meg a lány bizonytalanul. A füle mögé igazította hosszú haját. - Megtaláltad a kedvenceimet. 

  - Tudom, hogy jobban kedveled a hamar elfogyasztható kajákat. Főtt kaját ritkán választasz. A csoki, a kávé és a víz sosem maradhat ki. 

Melissa elképedt, hogy a srác ennyire megfigyelte, és kiismerte. 

  - Nem az érkezési szokásaimról akartam beszélni veled. - tért a lényegre Mel, hogy mielőbb túlessen ezen az átkozott meghíváson. - Az van, hogy kezdem elásni anyámmal a csatabárdot, és megkért, hogy hívjalak meg, hogy vacsorázz velünk karácsony este. - mikor észrevette, hogy Jay a homlokát ráncolja hadarni kezdett. - Tudom, meredek ötlet, és megértem, ha nincs kedved jönni. Gondolom már van programod Cloéval, vagy a nagynénéddel, és szívesebben vagy velük, mint anyámmal, Dave-vel Howie-val és velem. Jobb is, ha nem jössz, mert a végén még anyám elhiszi, hogy igazi szerető családot csinálhat belőlünk. 

Jay csak mosolygott az orra alatt.

  - Te mit szeretnél?

  - Hogy érted?

  - Akarod, hogy ott legyek? 

Melissa meredten a vizesüveget bámulta. Erre most mit mondjon? Akarta is, meg nem is. Kettős érzelmek dúltak benne a karácsonyi vacsorát illetően. 

  - Nem tudom. - súgta a lány bevallva az igazat. 

  - Akkor döntsön Cloé. - mondta a srác és odaintette magukhoz szőke barátnőjét. - Szívem, itt vagyok!

  - Sziasztok! - huppant le Jay mellé a hullámos hajú lány. Rózsaszín felsőt viselt bohókás farmer kantáros nadrággal. Csókot nyomott Jay arcára. - Alig találtalak meg, mert nem Robertékkel ülsz.

  - A húgommal ebédelek. - mutatott Melissára a srác. 

  - Á, igen, a híres húgica. Még nem nagyon volt alkalmunk összeismerkedni. - mosolygott a szöszi.

  - Most itt a lehetőség. Melissa épp most hívott meg minket egy karácsonyi vacsorára. Akarsz menni? 

Melissa magában dúlt-fúlt, hogy ez az ostoba liba dönti el a dolgot, de próbált bárgyún mosolyogni. 

  - Ó, remek lenne! - lelkesedett Cloé. - Végre összebarátkozhatok a tesóddal és nagyon kíváncsi vagyok anyukádra. Neki legalább illően bemutatkozhatok, nem úgy, mint a nagynénédnek, aki akció közben lepett meg minket a konyhában. 

Erről Melissa igazán nem akart tudni, inkább nem is nézett az ölelkező párocskára. Jay látta a lány zavarát, részvéttel nézett rá, de nem tudott mit tenni. 

Megbeszélték még hogy péntek este hétkor kezdődik a vacsi, aztán enni kezdtek. Jay készségesen megosztotta ebédjét Cloéval, Mel pedig fancsalodva figyelte őket. Bármennyire akarta utálni Cloét, nem ment. A lány cserfes volt, barátságos és imádni való. Muszáj volt kedvelni, s Melissa beismerte, hogy nagyon jól illik Jay-hez, jól választott. Remélte neki hasonlóan jó választás Howie.  Ha ezt észben tudja tartani, nem lesz semmi gubanc a vacsorán.

Pénteken aztán felborult a megszokott rend a Thompson házban. Melissa nyolckor a csengőszóra ébredt, Dave érkezett egy másfél méteres fenyőfával. A lány duzzogva fogadta el, hogy beindul az eszeveszett készülődés. Viseltes otthoni ruhába bújt, és hol az anyjának segített a pulyka és hal előkészítésében, vagy Dave-vel dekorálta a házat. Előkerültek a fenyőfüzérek, a kötött, nagy zoknik amit a kandalló elé akasztottak és minden ami karácsonyi dekoráció. Míg Dave a karácsonyfa beállításával foglalatoskodott, a lány megint a konyhába szaladt, és segített a desszertnek szánt túrótorta készítésében az anyjának. Mel tulajdonképpen élvezte volna a családi sürgést-forgást, ha nem az járt volna a fejében, hogy a Jay-Cloé, Howie és anyuka egy vacsorapartin nem túl nyerő kombináció. Hat körül már a ház karácsonyi hangulatban pompázott, a nappali jobb sarkában ott pompázott a szépen feldíszített karácsonyfa, és az ablak alatt szépen meg volt terítve az ünnepi asztal, aminek a közepén egy aranyos, hóemberes, rénszarvasos adventi koszorú díszelgett. A vacsora kész volt, már csak a vendégekre várt, így a három robotoló elment zuhanyozni és átöltözni. 

Melissa hosszas válogatás után egy egyszerű, rövid ujjú piros ruha mellett döntött. Nem akart feltűnő lenni, ezért döntött az unalmas darab mellett. A ruha felsőrésze feszesen tapadt rá, de konzervatívan fent volt a nyaka, Mel nem is bánta, nem akart dekoltázst villantani.  Csípőtől bő szoknyarészben fojtatódott a ruha, lágy loknikban végződött a térdénél. Haját kifésülte, és hátrafogta egy egyszerű fekete hajráffal. Szándékosan nem sminkelt mert tudta, hogy az anyja azt várná el. Kicsinyes bosszú volt ez, de még mindig benne volt a tüske, így apró szúrásokkal akarta továbbra is kínozni hazug édesanyját.  Úgy nézett ki, mint egy tizenkét éves diáklány a béna sulibuli előtt, de pont ezt akarta. Vidáman nevetett tükörképére. Gyorsan írt egy üzit Howardnak, hogy lassan jöhet, és csak akkor merészkedett ki a szobájából, amikor a srác csengetett. 

  - Nyitom! - szaladt az ajtóhoz a lány bekiáltva a konyhába ahol az anyja és Dave kávéztak. - Ez még csak Howie!

Mel kitárta az ajtót és érdeklődve mérte végig ősrégi barátját. Howie is ünneplőbe vágta magát. A srác felnőttesen hátrazselézte a haját, de öltözéke hasonlóan béna volt, mint a lányé. Fekete halszálkás öltöny volt rajta, aminek a zakója és nadrágja elég rövid volt, vagyis évek óta ez az egy darab árválkodhatott a szekrényében és csak különleges alkalmakkor vehette elő. Halványkék nyakkendője félre állt, s Melissa ösztönösen megigazította fehér inge nyakát és a selymes tapintású nyakkendőt. 

A fiú egyik kezében egy zöld csomagolópapíros doboz volt, a másikban egy vegyes színű rózsacsokor. 

  - Boldog karácsonyt, kicsim! - mosolygott félszegen a fiú és kezébe nyomta a csomagot. - A virág anyukádé. Jó leszek így? Nem öltöztem túl? 

  - Nem, nyugi! Anyám szereti megadni az ilyen vacsik módját. - a fiúhoz hajolt és röviden, de édesen szájon csókolta. - Jól nézel ki! 

  - Te is! - dicsérte a srác, aztán Mel úgy döntött a szobájába vezeti a srácot, hogy ott nyugodtan átadják egymásnak az ajándékait. 

  - Jay és a kislány nem jött még? - kérdezett utánuk a konyhaajtóban csészével ácsorgó Samantha. A nő rózsaszín, tökéletesen testre simuló lábszárközépig érő hosszú ruhát viselt. A ruha hangsúlyozta karcsú, a megfelelő helyeken gömbölyödő alakját. Melissa bármit megadott volna, hogy ilyen alakja legyen fiús alkata helyett. 

  - Látod őket valahol? - kérdezte kicsit se kedvesen Mel. 

  - Biztos, hogy hét órát mondtál nekik? Mert az már negyed órája elmúlt. Tönkre megy a pompás vacsora, ha sokáig kell várnunk rájuk. 

Melissa feldühödött. 

  - Nehogy már az én hibám legyen! Jay-nek nem erőssége a pontosság. Majd vele veszekedj, ha egyáltalán eljön! - nyelvelt Mel, és titkon remélte, hogy a pompás négyfogásos vacsora ehetetlen lesz, mire ideér a párocska. - A szobámba leszünk, míg megérkeznek a sztárvendégek. 

Még Howie gyorsan Samantha kezébe nyomta a csokrot, aztán követte szerelmét a szobájába. 

Amint beléptek a szobába a lány átölelte Howie-t és szándékosan összeborzolta közben a haját. 

  - Így jobb? - kérdezte a srác mosolyogva, mert átlátott a lány turpisságán. 

  - Sokkal, így inkább te vagy! De most kérem az ajándékom! - mosolyogva kikapta a srác kezéből a rejtélyes lapos dobozt. 

Először azt hitte könyv van benne, de attól sokkal jobb volt. Egy olvasópanel, ami megvilágítja a könyvlapokat, hogy sötétben is tudjon olvasni. Hálásan ölelte meg Howie-t, így köszönte meg a nagyszerű meglepetést. A srác tényleg jól ismerte, ezért trafálhatott bele ilyen jól az ajándékba. Egy ujjúbb édes csók után ő is átadott a srácnak egy ajándéktáskát. Ő egy játék kart vett a fiúnak, hisz a hét elején panaszkodott, hogy már nem tudnak ketten játszani, mert bedöglött a kar, és megfejelte egy "szeretlek" feliratú aranyos, kiscicás egérpaddal. Még sokáig pusmogtak, és enyelegtek, mire csengettek. Negyvenöt perc késéssel megjöttek a várva várt vendégek. 

Melissa nagyot nyelt mielőtt kimentek a nappaliba fogadni az érkezőket. 

Samantha épp beengedte a kézen fogva érkező Jay-t és Cloét. 

Jay maga volt az őrült lazaság. Szőke haja kócos volt, vonzó arca dacosságot sugárzott. Fehér inge könyökig fel volt tűrve, így jól látszottak a fekete tetkók a karján. Szürke szűk, elegáns mellényt viselt azonos színű nadrággal. Nyugodtan megjelenhetett volna róla egy fotó bármelyik divatlapban, mert egyszerre volt elegáns és szexi. Melissának már a látványától rendellenesen kalapált a szíve. 

Cloé is kitett magáért, fehér csipkés felsőt viselt, majdnem olyan volt mint egy esküvői ruha felülje, csak extravagánsan a melle előtti részeben volt egy betét, a többi részen átlátszó volt, kilátszott tökéletes, finom bőre. Ehhez fekete loknis, combközépig érő szoknyát viselt, amit szintén fekete kis csipke szegélyezett. Dús szőke haja szertelen, szétbomló kontyba volt felfogva, és természetesen fekete körömcipőben billegett. Jól néztek ki együtt Jay-el, s ettől Melissa szíve elszorult. 

Mire észbe kapott a bordó inges, fekete nyakkendős és nadrágos Dave már beterelt mindenkit a fa elé, és mindenkinek töltött egy pohár vörösbort. Samantha leültette a vendégeket, aztán a konyhába sietett, hogy előkészítse a levest. Melissa alig ült le, az anyja kiabált neki, hogy menjen ki segíteni. Kínlódva felállt, mosolyogva elnézést kért és kiment az anyjához. Amikor anyja a kezébe nyomta a jénaiba szedett csirkeragu levest, Sam megjegyezte, hogy öltözhetett volna jobban is, de Melissa csak kicsúfolta, mint egy kisiskolás. Mikor az anyja nem figyelt a fiókba dugott egy kis fekete ékszeres erszényt, amit szándékában állt ma valahogy valamikor Jay-nek adni. 

Samantha ült az asztalfőre, legközelebb a konyhaajtóhoz, vele szembe Dave, az ablak alá Mel és Howie, velük szembe Jay és  Cloé. Jó darabig kínos csendben fogyasztották a levest, csak a kanalak csörömpölése hallatszott. Végül Howie törte meg a csendet, megdicsérte a finom levest, de aztán megint csend lett. Dave, hogy oldja a feszültséget, sűrűn kikínálgatta a bort és egy üveg whisky-t. Jay örömmel elfogadta, a hal és pulyka fogyasztásakor már a harmadik pohárral iszogatta. 

Bármi is volt Samantha szándéka ezzel a vacsorával, Melissa egyből levette, hogy ebből nem lesz családegyesítés. Mindenki kínosan feszengett és nem nagyon akartak beszélgetni. 

Újabb próbaképpen ezúttal Dave szólalt meg. 

  - Mind egy iskolába jártok, ugye? Mik a terveitek gimi után?

  - Én biztos, hogy valamilyen informatikus úton indulok el. - válaszolta rögtön a hallal birkózó Howie. - Nagyon jól boldogulok a számítógépekkel, szerintem a programozás felé indulok majd. 

  - Kocka! - nyögte Jay az orra alatt, de nem elég halkan, mert mindenki hallotta. 

  - Ez dicséretes. A technika uralja a világot. Jól jövedelmező munkára tehetsz majd szert. - szólt gyorsan Dave, hogy béke maradjon. 

  - Én a színészet felé kacsingatok. - szólalt meg ekkor Cloé. - Most is szeretek szerepelni, és a színjátszó szakkörön azt mondta a tanárom, van tehetségem. Szívesen játszanék akár színpadon, akár filmekben is. 

  - Mondjuk pornóban. - ezúttal Melissa szólalt fel epésen, miközben a lenyelt falat pulykacombot leöblítette egy korty borral. 

Samantha köhögőrohamot kapott, Howie pedig figyelmeztetően a lábára lépett az asztal alatt. 

  - És te, Melissám? - kérdezte Dave. - Még mindig az újságírás és a filmkritika érdekel?

  - Igen. Határozottan. Will-lel januárban kezdjük új órarend szerint a filmtörténelmet is tanulni. 

  - A másik pasiddal? - kérdezte kihívóan Jay a lánytól. Először nézett igazán húgocskájára, de most is csak a whiskys pohár pereme felett. 

  - Nincs másik pasim! Te miről beszélsz? - fortyant fel Melissa. Gyilkos pillantásokat küldött a szőke ördögnek és legszívesebben a combjába szúrta volna a villáját, de sajnos az anyjuk közöttük ült. 

  - Beverly halloween buliján még vadul smároltál Denisonnal, azt hittem két vasat tartasz a tűzben. - közölte lazán Jay, mintha csak az időjárásról csevegne, holott épp a húga életét döntötte romba. 

Samantha levegő után kapkodott, Howie fájdalmasan felsóhajtott, Cloé felvihogott, Dave próbálta borba fojtani rosszallását. 

  - Az üvegpörgetős játék miatt csókoltam meg Willt, és nem volt semmi több, akkor se és azóta se! 

  - Jaj, bocs, húgi! Nem tudhattam, ugyanis mostanában kerülsz, mint a pestist! 

  - Fejezzétek be! - szólt rájuk indulatosan Sam, majd felállt. - Hozom a desszertet!

  - Remek. Imádom a túrótortát! - mosolygott biztatóan az asszonyra Dave. 

  - Tudom, azért sütöttük. - viszonozta hálásan a nő a mosolyt. Bár párja jelenléte kissé megnyugtatta, már bánta, hogy vacsora előtt nem vett be legalább egy szem nyugtatót. Gyerekei paprikás hangulata felborzolta az idegeit. Nem értette, miért nem tudnak értelmesen viselkedni. 

A túrótorta kitűnő volt, enyhén citromos, és nem túl édes. Mindenkinek ízlett, de csak Dave és Howard dicsérte meg a desszertet. Evés után hosszú nyakú kristálypoharakból pezsgőt ittak.

Később Samantha kávét szolgált fel, azt már a dohányzóasztalhoz vitte, az erőltetett menet pedig átköltözött a kanapéra. Melissa a hifihez lépett és elindított egy karácsonyi CD-t halk háttérzenének, hátha az oldja a feszültséget. Mindenki kínos csendben fogyasztotta feketéjét, csak Dave kortyolt vörösbort, Jay pedig a negyedik pohár whisky-t, mert Melissa titkon számolta. 

Nemsokára Samantha felpattant, néhány percre eltűnt a szobájában, aztán két kocka alakú ékszerdobozzal tért vissza. A piros bársonydobozt Melissának, a kéket Jay-nek adta. 

  - Boldog karácsonyt, gyerekek!

Mindkét fiatal felállt. Összenéztek, aztán egyszerre kezdték kinyitni a dobozkákat. 

Melissa és Jay egy-egy aranyórát kaptak, szinte egyformát, csak a fiú nagyobb volt és férfiasabb, míg Melissáé kisebb és csillogó kövekkel kirakott. A lány nem akarta ezt. Nem akarta, hogy egyforma ajándékot kapjon Jay-el, tudta hogy őrültség volt az anyja részéről két ilyen méregdrága és összeillő darabot vásárolni. Jay arcát figyelte, rögtön látta, hogy a srác nem hatódik meg, inkább feldühödik. 

  - Köszönöm, de arannyal nem lehet megvenni a szeretetem. - pillantott Samanthára élesen a srác. - Amúgy ez a vacak nem is az én stílusom, nem illik a tetkóimhoz sem. - a dobozt az asztalkára dobta, az órát azonban nadrágzsebébe dugta. - De azért megtartom. Ha megszorulok, vagy bajba kerülök zaciba vágom, az ára még jól jöhet. 

Dave felszisszent, Cloé röhögött, Howard felállt és vigasztalóan megfogta a megalázott anyuka karját. Melissa fel se nézett, a csillogó-villogó ajándékára meredt. 

  - Ez nekem is túl drága. Nem hordhatom túl gyakran. 

Dave, hogy elterelje a figyelmet gyorsan feljebb vette a zenét és elkapta Melissát.

  - Felejtsük el az ajándékokat, és próbáljuk jól érezni magunkat. Táncolj velem, kis hölgy!

Így a pót papa táncolni kezdett Melissával, Howard Samanthával, majd nemsokára Cloé is rácsimpaszkodott Jay-re és egy helyben ringatózva lázas ölelkezésbe kezdtek. Melissa őket figyelve nem tartotta táncnak a vonaglásukat. Nem is bírta sokáig nézni őket, lerázta magáról Dave karját és arra hivatkozva, hogy eltünteti a mosatlant az asztalhoz sietett, összeszedett egy halom tányért, aztán a konyhába menekült. 

Miközben mosogatószeres vízbe áztatta a tányérokat, arra gondolt, milyen jó lenne már, ha véget érne ez a rémes este. Épp bele akart nyúlni a vízbe, amikor lépteket halott a háta mögött. 

Megfordult, azt hitte Howard jött segíteni neki, de mikor felfedezte, hogy Jay az, levegőt is elfelejtett venni. 

  - Csak nem segíteni akarsz? - kérdezte, és zavartan a fiú mellényére szegezte tekintetét, nem mert a szemébe nézni. 

  - Én meg a mosogatás? Hülyéskedsz? Igazából ajándékot hoztam neked, és négyszemközt akartam átadni. 

Mivel a konyhasziget ezen része távol esett a nappalitól, így a többiek nem láthattak rájuk, így mondhatni tényleg kettesben voltak, bár a zene és beszédfoszlányok behallatszottak, mert csak a boltív választotta el a konyhát a nappalitól. 

  - Nem akarok ajándékot tőled! - mondta indulatosan Mel, s elkövette azt a hibát, hogy belenézett az izzó kék szempárba. Beleborzongott Jay pillantásába. 

  - Ebbe nincs beleszólásod, kicsim! Boldog karácsonyt! - Jay a lány elé lépett és zsebéből előhúzott egy ezüstláncot, rajta egy kocka medállal és a lány orra elé lógatta. 

Melissa nagyot nyelt, aztán győzött a kíváncsisága. Érte nyúlt, hogy megnézze mi van a medálon. A kis kockába a neve volt belegravírozva. Könnybe lábadt a szeme, mert az ajándék csodás volt, személyes, és mindig jobban kedvelte az ezüst ékszereket, mint az aranyat. 

  - Ez gyönyörű, de nem kellett volna. - súgta a lány, mert a hangja cserben hagyta. 

  - Dehogynem kellett! Testvérek, vagy mások vagyunk, mindig te leszel a szívem csücske! 

  - Ne mondj ilyeneket! - kérte a lány, mert ő is érezte amit Jay. Az őrült érzelmeket ami a lelkében dúlt alig bírta kordában tartani. De nem érezhet ilyeneket, ezért egy lépéssel arrébb ment, hogy kivegye a fiókból az odarejtett kis fekete erszényt. Átnyújtotta a fiúnak. - Ez meg a tiéd. Nem olyan jó ajándék, mint amit én kaptam, de ez már téged illet. 

Jay értetlenül nézett a lányra, pajkosan mosolygott, de amikor tenyerébe rázta az erszény tartalmát arcára fagyott a mosoly. Az a bizonyos bőr nyaklánc volt rajta a fehér márvány tojás kővel, amiben a fekete szív minta volt. Még a kapcsolatuk elején ő adta a lánynak az örök szerelmük szimbólumaként. 

  - Ezt nem adhatod vissza! - dühöngött a fiú. 

  - De igen, igen visszaadom. Mert már nem léteznek azok az érzések amit ez a nyaklánc szimbolizál. Vedd vissza, nem lehet nálam...

Melissa nehézkesen beszélt, valahogy nem érezte igaznak a szavait. Ebben a pillanatban nagyon szeretett volna sírni, de már nem maradtak könnyei. 

  - Nem adhatod vissza a szívemet. - csóválta a fejét csalódottan Jay, de pillantásából Melissa kiolvasta, hogy már nem az ékszerről beszélnek. 

  - De igen, mert így helyes. Köztünk már nem lehet szerelem. 

  - Szóval te kiirtottad magadból a szerelmet? - Jay akarva vagy akaratlan a pulthoz szorította a lányt a testével. - Nem hiszem, hogy már nem szeretsz! Nem hiszem, hogy kitéptél a szívedből, és nem hiszem, hogy boldog vagy nélkülem! 

Melissa biztos volt benne, hogy Jay hevességének köze van a négy pohár whisky-hez és a borhoz, de őt is felkavarta valami tiltott, vad vágyakozás, s majd beleőrült ebbe. 

  - Ez az igazság, már nem szeretlek! - makacskodott Mel, de egész testében remegett mert a srác közelsége és szavai iszonyú hatással voltak rá. 

  - A francokat nem! - Jay egyik keze bilincsként fonódott a lány derekára, a másikkal megragadta a tarkóját és csókra kényszerítette. 

Melissa jó darabig hadakozott vele, próbálta eltolni magától és megharapni, de amikor az erőszakból szenvedély lett, nyögve elengedte magát és hagyta, hogy magával ragadja az észvesztő csók. Átölelte a nyakát, ujjai a hajába kúsztak, megszűnt a valóság. Csak ez a perzselő, mindent elsöprő csók számított. 

  - Itt vannak a poharak... - lépett be a boltív alatt Samantha, de amint meglátta a veszettül smároló párt egy jajveszékelő kiáltás után elejtette a tárcát. A pezsgős poharak hatalmas csörömpöléssel a padlóra estek és millió szilánkra törtek. A nő a szívéhez kapott, sokkolta a látvány. 

A párocska ijedten szétrebbent. Jay volt aki először magához tért. Elhúzódott húgától és gúnyosan nézett a könnyeivel küszködő asszonyra. 

  - Látod, anyu, ezért nem lehetünk sohasem igazi család. Kívánom a húgomat, és ez ellen nincs mit tenni. Köszönöm a kitűnő vacsorát, de egyelőre szerintem hanyagoljuk a családi idillt! 

Ezzel Jay elsuhant, a nappaliban elkapta barátnője kezét és elhagyták a házat. 

Dave és Howard csak a hirtelen távozásuk után viharzott ki a konyhába. 

  - Mi történt? - kérdezte Dave az üvegszilánkokat szemlélve. 

  - Csak ügyetlen voltam. Most jöttem rá, hogy romokban az életünk. - válaszolta Samantha könnyes arccal. Úgy nézett a szilánkokra, mintha élete romjai lennének, Melissa pedig a szíve darabjait látta a kristályszilánkokban. 

Derült égből új kapcsolat

Melissának jót tett a hétvége Howarddal, a srác szeretete és oltalmazása új reménnyel töltötte el, és új életcéllal kecsegtette. Kezdett abban reménykedni, hogy rá is vár még boldogság, és túl lesz bűnös vágyain Jay iránt. Minden könnyebb és egyszerűbb volt az igaz barát mellett, aki évek óta imádta és feledtette vele a bánatát. Bár az örömbe némi üröm is vegyült, amikor hétfő reggel felébredt. Máris azon aggódott, mit fognak szólni a barátok, Jay és Sona ehhez a fordulathoz. Bizony, lesznek néhányak, akinek nem fog tetszeni, hogy összemelegedett gyerekkori barátjával. Sonától tartott a legjobban, hisz a lány egy ideje laza kapcsolatba került Howarddal. Ha tényleg szereti, pipa lesz rájuk, de remélte majd megbékél, és belátja, hogy nekik most együtt kell 
lenniük. Jay véleménye kicsit sem érdekelte, ő csak legyen boldog a kis Cloéjával, párosodjon vele, mint a vadnyúl, és hagyja, hogy ő is tovább lépjen!

Komótosan öltözködni kezdett, nem akart feltűnő lenni, csak egy egyszerű farmert vett fel, zöld, apró fekete lepkemintás felsővel, lapos cipővel. Haját megfésülte, halványan sminkelt, és felkapta a kő-mosott farmerdzsekijét. A fürdőből a konyhába vette az irányt. A lefőzött kávéból és a mosatlan kávéscsészéből arra következtetett, hogy az anyja még az ő ébredése előtt kelt és elment a butikba. Tegnap este későn jöhetett haza, mert nem hallotta, mikor érkezett meg. Jobb is volt így, nem akart vele se veszekedni, se beszélgetni.
Gyorsan ivott egy kis kávét, reggelizni nem volt ideje, úgy gondolta, majd harap valamit a suliban.
Kicsit félszegen lépett ki a házból. Nem tudta, hogy viselkedjen Howarddal, most hogy összejöttek.
Természetesen a fiú már a ház előtt várta, fekete bő farmerben, piros pulcsiban és fekete nyitott széldzsekiben, ragyogó mosollyal. Nagyot nyelt, mikor a srác mellé ért, csak egy tétova arcra puszival üdvözölte. A fiú érezhette, hogy Mel nincs még többre felkészülve, mert kedvesen megfogta a kezét és a ceremóniás üdvözlés után csak maga mellett vezette a lányt.
  - Jól aludtál? - kérdezte Howie, csakhogy megtörje a menet közben beállt kínos csendet.
  - Igen, köszi. Úgy aludtam, mint a bunda! Még azt se hallottam mikor ért haza anyám a romantikus hétvégéjéről. És nem voltak felkavaró rémálmaim, és már ez is haladás.
  - Akkor nem beszéltél vele... rólunk.
  - Nem, és nem is látom értelmét, hogy beavassam az életembe. Ő tehet arról, hogy nem tudtam az Amstrongokról, majdnem húsz évig titkolózott előttem, így nem várhatja el, hogy elmondjam, kivel mit csinálok. Kizártam az életemből, nem érdemel mást. - mondta Melissa kissé dühösen.
  - Jó, de akkor is az anyukád...
  - Bár ne lenne az! De ne is beszéljünk róla, mert csak felhúzom magam! Váltsunk témát, oké?
  - Ha akarod. - bólintott Howie. Menet közben megemelte a lány kezét, és nyomott egy kedves, apró csókot a kézfejére. - Túl boldog vagyok ahhoz, hogy a mamád elrontsa a hangulatom! Alig várom, hogy végre világgá kürtöljem, hogy majd tíz év reménytelen szerelem nem volt hiába, végre magam mellett tudhatlak!
Melissa kicsit megrettent. Ő még nem akarta nagy dobra verni, hogy összemelegedtek. Korai volt még, hogy mindenki azon csámcsogjon, nemrég még Jay karjában volt, ma meg már Howie-val vigasztalódik. De most hogy kérje meg a srácot, hogy legyen türelemmel és ne mutassák még ki túlzottan, hogy egy pár lettek? Úgy döntött, legjobb az egyenes út, és őszinte lesz.
  - Howie... én még nem szeretném kikiabálni, hogy összejöttünk. Ne értsd félre, nem szégyellek, sőt ezer hála, hogy mellettem vagy és vigaszt nyújtasz, de nem akarom, hogy megint rólam pletykáljanak. A közvetlen barátaink úgyis észre fogják venni mi van, és előttük nem is akarom titkolni, de kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy az egész suli azon fog csámcsogni, hogy Jay karjából a tiedbe röppentem.

A srác szélfútta hajába túrt, egy pillanatra lehunyta levélzöld szemét, aztán kételkedve mérte végig a mellette sétáló lányt. Szeméből kétkedés, és félelem tükröződött.
  - Biztos, hogy ez a visszafogottságodnak az oka? Nem inkább az, hogy félsz, mit fog szólni Will és Jay? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy Brendával is miattad szakított Denison, és túl sokat legyeskedett körülötted. Jay-ről meg tudjuk, hogy benne lakozik a fékezhetetlen vadállat, tuti kinyír, ha megtudja, hogy összejöttünk. Mert attól, hogy a bátyád, tudjuk mit éreztek egymás iránt. Szeretlek, Melissa, és bármit megtennék, hogy töröljem a bánatodat, de nem leszek a titkos támaszod, aki csak akkor kell, ha nem lát senki!
A lány kezdett dühbe gurulni. Még csak alig két napja járnak, de Howard máris féltékeny és feltételeket szab! Bármennyire nem akart, mégis arra gondolt, mennyivel egyszerűbb volt az élete a laza Jay mellett, amikor még nem tudta, ki a nyavalya... Istenem! Most már mindenkit a bátyjához fog hasonlítani?
  - Akkor most én is őszinte leszek, Howard - Mel szándékosan szólította a fiút teljes nevén, hogy ezzel is nyomatékosítsa, haragszik rá. - kedvelem Willt, jó barát, de most vele lennék, ha akarnék, és nem veled. Nincs és nem is volt köztünk semmi különös! Jay-ről meg csak annyit, hogy már nincs beleszólása az életembe. Igen, hirtelen haragú és néha zakkant, de tudom kezelni. Majd szép lassan beadagolom neki, hogy veled járok, bízd csak rám. Különben is, már ő is tovább lépett, komolyan jár Cloéval!
  - Nos jó... és ne haragudj, csak jobb így, hogy őszinték vagyunk egymáshoz. Mindent tudni akarok rólad, kicsi Mel, mint régen! Tudd, hogy nekem mindent elmondhatsz és számíthatsz rám!
Melissa mély sóhajjal engedte ki a mellkasából a levegőt. Tényleg jobb, ha mindent tisztáznak és tiszta lappal indulnak, mert csak így lehetnek boldogok, mégis aggasztotta hogy Howie túlzott birtoklási vágya még gondot fog okozni nekik. Nem akart még erre gondolni, hisz csak benne látta a boldog és egyszerű jövőt.
A lány hogy bizonyítsa a békét köztük, átkarolta a fiú derekát, úgy mentek tovább.
  - Szükségem van rád, Howie! Nem is tudod mennyire, de ne öljük meg máris azt, ami most kialakult aggályokkal, feltételezésekkel és a múlttal!
  - Igazad van kicsim, csak előre tekintsünk! - békélt meg a fiú is, és egy cuki homlokpuszival lepte meg a lányt.

Útközben tovább már nem beszéltek, lábukat kapkodva igyekeztek a suli felé a decemberi egyhangú, ködös, langyos időben.
Mikor a gimi elé értek, már csak szimplán fogták egymás kezét, de a kapuhoz érve, Howard még azt is megszakította, mert csipogott a telefonja. A válláról előre húzta a szürke hátizsákot a keze ügyébe és előkotorta a mobilját.
  - Oliver irt. A menza büféjében vár. Jössz te is? - kérdőn nézett a lányra.
Melissa zavartan a füle mögé tűrte a haját, tétovázott.
  - Kösz, de nem vagyok éhes, kávét meg ittam otthon. Ha nem gond, inkább a teremhez megyek, még átolvasom az anyagot dolgozatírás előtt.
  - Én kis stréberem. - mosolygott Howie, és a lányhoz hajolt, hogy arcon csókolja. - Akkor menj, majd később összefutunk!
  - Oké. Puszi! - intett még a lány, aztán belépve a folyosóra, ellenkező irányba mentek. Igazából azért nem akart büfézni, mert félt, hogy Oliver és Will - ha velük lóg - észreveszi, hogy van köztük valami.
Melissa elszámolta magát, mert a terem előtt gyülekezők között felfedezte Brendát és Willt. A volt pár épp videót nézett a barna bőrdzsekis srác telefonján és nagyokat nevettek. Nem volt más választása, odasétált hozzájuk.
  - Sziasztok! Mi jót néztek? - kérdezte Mel az ex pártól.
  - Szió! Ó, csak egy videóválogatást emberek baleseteiről. Tök vicces volt. - legyintett Brenda, Will csak egy sziát mormolt az orra alatt.
  - Hogy telt a hétvégéd, barátnőm? Sokkal jobb színben vagy, mint az elmúlt hetekben. - jegyezte meg a cserfes szöszi, aki lila hosszított enyhén csillogós felsőt viselt fekete cicanacival és magassarkúval.
  - Sokkal jobban, de ez nem véletlen. - válaszolta talányosan Melissa, de nem mert Willre nézni. Ha igaza volt Brendának, aki jó ideje azt sugallta, hogy a srác többet érez iránta barátságnál, akkor fájni fog neki, amit most készül elújságolni.
  - Nocsak! Mesélj, mi történt? - csillant fel Brenda szeme érdeklődve.
  - Szerintetek nagy hülyeséget csináltam, ha összejöttem Howarddal?
  - Igen! - vágta rá ingerülten Will.

  - Nem! - mondta vele egy időben Brenda és vállon csapta volt kedvesét. - Megértem a választásod! Howie a tenyerén fog hordozni, ezer éve imád és melletted lesz mindig. Hiszem, hogy az ő szereleme kettőtöknek is elég, és idővel totál belezúgsz!
Will cifrán káromkodott, a hajába túrt, majd megint az orra alatt motyogott.
  - Nem hiszem el, hogy ezt tetted, Melissa! Te és ő... Ó, a francba, inkább nem mondom el a véleményem! - ezzel a fiú dühtől hajtva elviharzott.
Melissa szíve kicsit megszakadt, mert most valószínűleg beigazolódott Brenda feltételezése, Will tényleg többet akarhatott tőle, mint barátság. És miért bántja ez őt? Mert fontosabb volt neki a fiú és a barátsága, mintsem hogy elveszítse.
  - Na, tessék! Mondtam én, hogy nem vagy közömbös neki! - nézett Will után Brenda is. - De hagyjuk őt! Howard most biztos a fellegekben jár! Hogyhogy mellette kötöttél ki?
Eddig nem is vették észre, hogy Sona talpig feketében mögöttük ácsorog. A két copfos szőke haragtól és fájdalomtól eltorzult arccal röppent eléjük.
  - Jól halottam, Melissa? Összejöttél Howarddal? Az én Howardommal?
 Melissa még nem volt kész erre a beszélgetésre, de álmában sem gondolta, hogy Sona egy véletlenül kihallgatott beszélgetésből tudja meg a fejleményeket. Jobb szerette volna, ha nyugodt körülmények között, barátságosan meg tudják beszélni.
  - Nos... igen. Hétvégén Howie sokat volt velem, vigaszt nyújtott és támogatott, így rájöttem, hogy adnom kell neki egy esélyt, hisz imád, és vele könnyebben feldolgozom a szakítást Jay-el. - felelte őszintén Mel. Nem akart hazudni, abba már belefáradt.
  - Mekkora egy dög vagy, te Melissa Thompson! Elveszed a pasimat, és még van képed ártatlan pofával azt mondani, hogy arra használod, hogy elfelejtsd, akit igazán szeretsz! Tudtad, hogy oda vagyok Howie-ért, de neked ez nem számít! Hogy vinne el az ördög, te kétszínű...

  - Álljon meg a menet, kis anyám! - szakította félbe Sona szitokáradatát Brenda. - Te is tisztában voltál vele, hogy Howard évezredek óta szereti Melissát, és mindig csak őt! Nehogy már lemondjon a boldogságról, csak mert te rajongani kezdtél a fiúért. A mesétekben te vagy a gonosz, hisz te voltál az, aki olyan pasival kamatyoltál, aki mást szeret! Te akartál a szerelmesek közé állni, életem!
  - Menjetek a fenébe! - szitkozódott Sona visszafojtott könnyekkel a szemében, aztán ő is elviharzott, mint néhány perce Will.
  - Ó! - Melissa elkeseredve csak ennyit bírt kinyögni.
Hát már sosem lesz vége a gondoknak? Hol itt a boldogság, ha a legjobb barátai szenvednek most miatta?
  - Ne csüggedj, csajszi, majd megbékélnek! - mondta Brenda, mintha a gondolataiban olvasna. - És nem akarok károgó varjú lenni, de ez még csak a kezdet volt. Jay lesz a harmadik rossz, ha ő is megtudja, hogy összegabalyodtál a gyerekkori puszipajtásoddal.
  - Igazad van, tőle se várok semmi jót, de őt legalább tudom kezelni. Jay-t legalább letudom szerelni egy "a bátyámnak nincs köze a szerelmi életemhez" kezdetű mondattal, de Willt ás Sonát nehéz lesz kiengesztelni.
  - Sajnos igazad van. - biggyesztette le az ajkát Brenda.
Megjött a biokémia tanát, és a diákok lassan bearaszoltak a terembe.
Melissa kizártnak tartotta, hogy összeüljön Sonával, és hogy a húrt ne feszítse túl, Howie-val se akart egy padba kerülni, ezért megkérte Brendát, hogy csináljon helyet maga mellett.
Alighogy a tanár elkezdte az órát, a szöszi a könyökével meglökte Melissát.
 - Na, most hogy kettesbe vagyunk, megmagyaráznád nekem, hogy a lótúróba kötöttél ki Howie mellett az Amstronggal váltott vad csók után és azután, hogy letisztáztuk, az lenne a legjobb, ha Will beakasztana neked?! Nem szoktam beleszólni az életedbe, de már nem bírlak követni!
  - Csitt már! Howard és Will is a teremben van! - próbálta megregulázni kíváncsi barátnőjét Melissa. Mondjuk megértette Brendát, hisz teljesen felfordult az élete negyvennyolc óra alatt.
 - Ne csitteljél engem, amikor kifúrja az oldalam a kíváncsiság! - forgatta a szemét Brenda, és a végén halkan felnevetett. Ebből tudta Mel, hogy valójában csak megjátssza a sértettet, és nem fog ítélkezni, csak tényleg nem érti, mi történt.
  - Úgy kezdődött, hogy szombat délután Howie átjött, hogy lelket öntsön belém, aztán szó szót, és csók csókot követett, és úgy néz ki, most járunk. A legjobbkor jött, mert szükségem van rá, felráz és életben tart.
  - Ez mind szép és jó, de ne vedd zokon, ha vannak kételyeim. - kezdte Brenda bölcsen, de nem tolakodva. - Lehetek indiszkrét, és megkérdezhetem, mit érzel, amikor Howie-val csókolózol?
  - Muszáj ezt most megbeszélni, amikor tele a terem a barátainkkal?
  - Csak ne tereld a szót, amikor a kutya se figyel ránk! - pillantott körbe a szöszi.
  - Jó, beszélek, csak mihamarabb békén hagyj! - mosolygott Melissa. Nem is okozott neki gondot, hogy kiöntse a szívét. - Howie kellemesen csókol. Aranyos, gyengéd, figyelmes, pont ez kell most nekem, hogy visszatérjek a normális kerékvágásba és elfelejtsem a bűnös vágyakat!
  - Örülök, hogy így fogod fel a dolgokat, már ideje volt, én csak a választásodban kételkedek! Mi lett azzal, hogy adsz egy esélyt Willnek?
  - Ezt csak te gondoltad, én nem egyeztem bele! - ráncolta a homlokát Mel.

  - De miért? Az üvegforgatós csóknál izzott köztetek a levegő, és nem bírom felfogni, hogy a tuti és eszelős szerelem helyett a langyi andalgást választottad Cooperrel! Nem az van, hogy Howie közelebb van, és ráadásul a szíved is biztonságban érzed, mert tudod, hogy a büdös életben sose fogod úgy szeretni? Mert ha tíz évig nem vetted észre, szerintem hiába vársz a csodára! - Brenda kemény volt, és őszinte, a másik lány a szája szélét harapdálta, mert nem tudta mit válaszolhatna.
  - Kérlek, ne kombinálj! - csóválta a fejét Melissa elkeseredve. Nem akarta, hogy igaza legyen barátnőjének. - Megfontoltam a dolgot. Howardot gyerekkorom óta ismerem, sose ártott nekem, a tenyerén hordoz, és oltalmaz. Ő kell nekem, hogy túltegyem magam a szégyenteljes érzéseimen a bátyám iránt. Ha vele vagyok, akkor visszarepít abba az időbe, amikor még csak mi ketten sülve-főve együtt voltunk, és semmi más nem számított. Szeretem, fontos nekem és tényleg közel van hozzám, mind lakhelyileg, mind a szívemben. Will pedig... nos ő fontos mint barát, élvezem a társaságát, és jó vele tanulni, meg csavarogni, de nem hiszem, hogy ennél több lesz köztünk valaha is.
  - Ez nekem magas, csajszi, mert ha Willt választottad volna éjjel-nappal vele lehetnél, de végül is neked kell tudni. Ha úgy érzed, Howie mellett a helyed, természetesen támogatlak, megértem az érveidet.
Melissa hálásan mosolygott barátnőjére. Jó volt, hogy feladta a kampányolást Will mellett, és belátta, hogy a szomszéd srác a jobb választás. Bár Jay-t is ilyen könnyen megtudná győzni, ha felfedezi az új kapcsolatát!
Erre nem is kellett sokat várni, csak ebédig. Mel és Howard a csapattal ebédelt a szokásos asztaluknál, Jay eggyel előttük, Cloé, Rob, Nora és még néhány srác társaságában. Bár az új pár próbált nem feltűnősködni, a szőke szívtipró mindig akkor nézett feléjük, amikor nem kellett volna.
A fekete ruhás, orrpiercinges srác pontosan látta amikor Howie ujjhegyei az asztalon Melissa kézfejéhez értek, vagy amikor az asztal alatt megfogta a lábát, mielőtt átadott neki egy szelet mogyorós csokit. A kis stréber bárgyú mosolyáról nem is beszélve, olyan olvadozva nézett a lányra, mintha megnyerte volna a lottó ötöst. Jay kezében majdnem összeroppant a fél literes kólás üveg, dúlt benne a tehetetlen düh és csalódottság. Biztos volt benne, hogy a kis pöttöm és a gyíkarc között történt valami. Melissa zavart feszengése is erről árulkodott. Amikor tekintete összeakadt a lányéval, gyilkos pillantást küldött felé, majd lecsapta az evőeszközöket az asztalra, felkapta az innivalóját, és se szó, se beszéd, kiviharzott a kantinból.
Melissa fájdalmas arccal nézett utána. Tudta, hogy tudja, és a szíve szakadt meg maguk miatt, de így volt az jól, legalábbis ezzel hitegette magát. Helyesen, inkább így lesz jó... mindenkinek. El kell engedniük egymást, mert csak így élhetnek viszonylag normálisan.
Melissa nehéz szívvel, nagy nehezen végig szenvedte az órákat. Épp kicsengettek az utolsó óráról, és kifelé gyalogolt az épületből, amikor csipogott a telefonja. Arra gondolt, Howard írhatott, hogy a kapuban várja. Gyorsan kivadászta a mobilt táskája oldal zsebéből.
De a küldő Will volt, és ettől kicsit megijedt. Félt megtudni, mit akar. Nem akarta őt is elveszíteni, minden barátra szüksége lett volna, hogy kiheverje a mostani faramuci helyzetet. Csak egy hatalmas sóhaj és némi fohászkodás után merte remegő kézzel megnyitni az üzenetet.
  "Bocsáss meg, Melissa! Reggel rosszul reagáltam le a bejelentésed! Kicsit váratlanul ért, és sokkolt. Ha te Vele érzed boldognak magad, akkor természetesen támogatlak. Nem akarom elveszíteni a barátságod, és az életed része akarok lenni! Csak tudd, hogy mindig itt leszek neked!"
Melissa szívéről mázsás kövek gördültek le, majdnem a könnye is kicsordult. Szerette Willt, és boldog volt, hogy az élete része marad.
Megállt a folyosón és sebesen választ pötyögött.
  "Köszönöm, Will, és nem haragszom - Rád nem lehet! Én sem akarlak elveszíteni! A barátságunk örök, és Szeretlek!"
Ösztönösen jöttek a szavak, talán túl meredek volt azt írni, hogy szereti, de ez volt az igazság. A szó együtt szerepelt a barátsággal egy mondatban, így biztos nem fogja félreérteni a srác. Nem, Will tudja, hogy - ahogy Brenda fogalmazott - barát zónába tettem. - gondolta Mel. - Viszont Howie félreértené, ha ezt olvasná! Nem értené meg és nem hinné el, hogy Will csak kapaszkodó a normális élethez! 
Gondolt egyet és gyorsan törölte az üzenetváltást. Kicsit lelkifurdalása lett, hogy eltitkolja Howard elől ezt az SMS-t, de csak azért tette, hogy elkerüljön egy esetleges veszekedést. Ismerte már annyira a szomszéd srácot, hogy tudja, iszonyú féltékeny lenne és elefántot csinálna a bolhából. Jobb megelőzni a bajt!
Elhessegette ezeket a borús gondolatokat, kifelé menet már csak arra gondolt, hogy milyen jó, hogy egy probléma megoldódott, és tisztázta a helyzetet Will-lel. De amikor meglátta a kapu előtt parkoló Aston Martint és a neki támaszkodó dühös Jay-t máris sejtette, hogy egy újabb problémával kell szembe néznie. Bár vele is olyan könnyű dolga lenne!

Míg megtette az utat az udvaron keresztül a kocsiig, megpróbálta megacélozni a szívét. Próbált nem arra gondolni, milyen érzés volt Jay-t szeretni, csókolni, ölelni, hisz a bátyja! A testvére, aki felébresztette benne a szenvedélyt, és elrabolta a szívét. Istenem, ennek sosem lesz vége!
Mire odaért a komor srác elé, megpróbálta összeszedni magát, és közömbös arcot vágni.
  - Szia, Jay! Rám vársz?
  - Vajon ki a fenére? - jött a nem túl kedves válasz az összefont karral ácsorgó fiútól.
  - Mit akarsz? - már Melissa sem volt udvarias, túl akart esni a fiú felesleges hisztijén.
  - Válaszokat. - Jay ellökte magát a kocsitól, fazsebéből kihalászott egy cigit, és egy öngyújtót, majd rágyújtott.
  - Oké, kérdezz, ne kímélj! - kérte Mel szikrázó szemekkel. Körbenézett, lesz a szemtanúja a veszekedésnek, s felfedezte Howardot a szomszédos épület mellett egy fa tövében. Rá várhatott, és hálás volt neki, hogy nem jön közbeavatkozni. A srác csak őt várta, hallótávolságon kívül és hagyta, hogy megvívja a harcot a felbőszült oroszlánnal.
  - A gyíkarccal jársz? Összejöttél azzal a kis mihaszna kockával?
  - Ne ócsárold! Howard jó srác, szeret, és legalább nem a rokonom!
  - Ó, és csak ez az indokod mellette? Csodás kapcsolatnak ígérkezik!
  - Semmi közöd már hozzá, hogy kivel járok, és kivel nem!
  - Mégis csak van némi beleszólásom, kicsim, hisz a bátyád vagyok! Csak nem tilos vigyázni a kishúgomra? - Jay szavai ellenére a szemében parázsló szenvedély és indulat, nem volt épp testvéri. - Tudod, sosem csíptem azt a kis alamuszi majmot. Évek óta fut a szoknyád után, a háttérből várta mikor teszed szét neki a lábad! Ha azt hiszed, hogy ezt hagyom, nagyon mellé fogtál! Nála még Scott
Jenningsont is jobban elviselném melletted!
Melissa kiakadt. Hogy lehet Jay ilyen szemét és kegyetlen? Miért nem hagyja élni?
  - Mint mondtam, nincs beleszólásod, és nem érdekel a véleményed. - próbált higgadt maradni a lány. - Jay, kérlek, ne nehezítsd meg az életem! - váltott rimánkodásra Melissa. - Én csak azt teszem, amit te! Találtam valakit, aki segít felejteni és normalizálja az életem. Ahogy te vigaszt találtál Cloé mellett, nekem ugyanez Howie. Vigasz, esély a felejtésre, mert ha nem engedem közel magamhoz, esélytelen, hogy elfelejtsük, ami köztünk volt. Hagyj élni, mert sosem lesz normális életünk. El kell fogadnunk, hogy ami köztünk volt, életünk legnagyobb hibája volt és nem ismétlődhet meg soha! Hagyd, hogy esélyem legyen a boldogságra és az újrakezdéshez. Itt az ideje, hogy feltakarítsuk életünk romjait, Jay!
A srác eldobta a csikket, majd ismét a kocsinak dőlt, tehetetlenül leengedte maga mellé a kezét. Látszott rajta, hogy önmagával viaskodik.
  - Tudom, hogy ez a helyes, édes kis pöttöm, de nagyon nehéz...
Melissa szíve ismét vérzett, hisz a saját szenvedését látta visszatükröződni az imádott arcon.
  - Tudom, Jay, tudom, de nincs más választásunk, ha nem akarunk bolondok házába, vagy börtönben kikötni! Lépjünk tovább és engedjük el egymást. Talán idővel könnyebb lesz, és tudunk igazi testvérek lenni!
Jay kételkedve, és gúnyosan felnevetett.
  - Te ezt elhiszed?
  - Muszáj hinnem benne, mert ha nem, megbolondulok! Csak bántjuk egymást, és ez egyikőnknek se jó! A múlt maradjon a múlt, és kezdjünk új, egyszerű életet.
  - Jó, próbáljuk meg, pöttöm!
Melissa nem akart hinni a fülének. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyen meg tudja győzni a srácot.
  - Ez az! Köszönöm, hogy megértesz! - jelent meg a lány arcán egy angyali mosoly.
Jay szívét felperzselte ez az édes mosoly. Már nyúlt is, hogy megérintse az imádni való kis szív alakú arcot, de aztán rájött, hogy ez helytelen, és leengedte a kezét.
   - Próbálkozom, de ha csak kicsit is bánt, kínoz, vagy rosszul bánik veled az a csodabogár, esküszöm, a szart is keverem belőle!

  - Ez a dolga egy védelmező testvérnek, Jay, de kérlek, ok nélkül ne állj közénk. Jelenleg Howard a fény a sötét életemben, mellette nem vagyok szomorú és begyógyul a szívem.
  - Légy boldog, kislány! Megyek, Ethanék várnak a Hookban, te meg nyugtasd meg a kis nyomit, mert lassan kidönti azt a fát. Jó legyél!
  - Oké, köszi. És én mindig jó vagyok! - vágta rá a lány automatikusan. Örült, hogy ilyen könnyen tudták tisztázni a dolgokat.
  - Legalább nekem ne hazudj, kicsim! Nem voltunk mindig jók, és ez okozza a szenvedésünket!
Ezzel Jay bepattant az autóba, és elstartolt, mint egy autóversenyző.
Melissa vegyes érzésekkel csatlakozott Howardhoz. Hálás volt a srácnak, hogy nem faggatja, csak a vállát karolta egész úton, és élvezték a békés csendet.
Csak amikor hazaértek, és a konyhapultnál kávéztak, akkor mesélte el Mel tőmondatokban, hogy Jay megbékélt és nagy rábeszélések után áldását adta rájuk.
Hogy ne unatkozzanak, és ne kelljen tanulni, a konyhában maradtak. Gombás milánóit csináltak vacsorára közösen. Lassan haladtak, mert a srác ölelgette, babusgatta, csókolgatta imádott kedvesét. Kimutatta, hogy oda van érte, és Melnek pont ez kellett.
Nagyban smároltak a mosogató előtt, amikor betoppant Samantha.
  - Melissa? Howard? - csodálkozott a krémszínű nadrágkosztümös, kontyos asszony.
  - Bocs, anya. - húzódott el pirulva a fiútól Melissa.
  - Ti... ti együtt jártok? - kérdezte hitetlenkedve Sam.
  - Nos... igen, ha már így lebuktunk. - vallotta be Mel, és megfogta a hallgatag, zavart fiú kezét.
  - De hát... nemrég még Will-lel kaptalak csókolózáson, amikor a szobádban aludt! - értetlenkedett az anyuka, és elindított egy lavinát.
Melissa látta a közelgő bajt, Howard arcából úgy olvasott, mint a nyitott könyvből. Döbbent volt, mérges, csalódott és reményt vesztett.
   - Howie! Nem úgy volt, ahogy gondolod, meg tudom magyarázni! - nem az anyja előtt akarta ezt megbeszélni, ezért gyorsan öntött egy csészébe egy adag langyos kávét a nőnek, és a kezébe nyomta.
  - Kösz a kavarást, anyu! Neked muszáj folyton tönkre tenni a boldogságom! Ezt idd meg a nappaliban, míg tisztázom a katasztrófát, amit okoztál!
Samantha még mondott volna valamit, de aztán jobbnak látta, ha tényleg magukra hagyja a fiatalokat. Különben is meg kell eméssze, hogy a lánya Jay óta már a második sráccal vigasztalódik!
Amikor kettesben maradtak Melissa ismét megfogta a feldúlt fiú mindkét kezét.

  - Howie, kérlek, ne csinálj ügyet abból, amit anyám mondott. Az nem mostanában történt, és nem is úgy volt...
  - Igazán? Kíváncsian várom, hogy lehet a smárolást félreérteni! - a srác zöld szeme szinte szikrákat szórt.

  - Az... akkor történt, amikor legutóbb te és Will berúgtatok. Will itt aludt, veled meg Sona maradt. Amikor reggel feléledt mellettem, azt se tudta hol van és ki vagyok. Csak egy pillanatra nyomta a száját az enyémre, még csóknak se nevezném, ami történt, de anyám pont akkor viharzott be, mert felfedezte Will bakancsát az előtérbe. Nem volt köztünk semmi, és nem is lesz! Higgy nekem, Howard! Nem lennék veled, ha őt akarnám. Különben sem kéne szemrehányást tenned, amikor tudjuk, hogy közted és Sona között nem csak szájra puszi volt! Botlás volt az a pillanat Will-lel, ahogy neked is Sona! Ha ezeket nem felejtsük el, nincs esélyünk együtt! Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, te kis buta! - könyörgött Melissa aznap már sokadjára. Úgy látszik ez lesz a sorsa. Szeretetért, vagy felejtésért fog könyörögni, míg bele nem fárad.

  - Oké, megpróbálok hinni neked, csajszi, hisz még most kaptalak meg és nem akarom máris elrontani ezt a csodát! Próbálok bízni benned, csak azt kérem, hogy légy mindig őszinte. Mert attól még, hogy járni kezdtünk, még mindig a legjobb barátod is vagyok!
  - Ó, Howie, köszönöm, hogy ilyen vagy! Szeress, mindig szeress!
  - Ezt kérned sem kell, édes! - mosolygott a fiú. Átölelte a lányt és gyengéden homlokon csókolta.
Mel úgy kapaszkodott belé, mint egy mentőövbe, hisz az is volt. Rájött, hogy tényleg harcolni kell a jóért, és a boldogságért, és ha nem adja fel, lassan minden helyre áll.
  - Menjünk a szobámba, már elment az étvágyam, és nem akarok anyuval sem enni, mert unom, hogy örökösen megkeseríti az életem.
  - Felőlem!
A párocska kézen fogva indult a lány kuckója felé, de a nappaliban Samantha megállította őket.
  - Tulajdonképpen örülök nektek, gyerekek! Már ideje volt összejönnötök, hisz titeket az ég is egymásnak teremtett, de azért még nem bízom bennetek! Melissa, hagyd résnyire nyitva a szobád ajtaját, nem akarom, hogy hülyeséget csináljatok!
Mel hitetlenkedve rázta a fejét. Ez a nő aztán nem semmi! Még ő bizalmatlankodik, amikor neki volt eget verő titka!
  - Csak nem attól félsz, hogy Howie megront? - gúnyolódott Mel. Élvezte, hogy tőrt döfhet az anyja szívébe. Tudta, ez kegyetlenség, de csak így tudta kicsit visszaadni azt, amit neki okozott. - Emiatt már kár aggódnod, mama! Emlékszel? Jay, a drága fiad és az édes bátyám már rég megtette!
  - Fékezd a nyelved, kislányom, különben szobafogságot kapsz! - csapta az asztalra kiürült csészéjét Samantha, aztán a szívére szorította a kezét.
  - Nem zárhatsz be! Már nem fogadok szót neked, és nem tilthatsz meg nekem semmit. Nem tekintelek anyámnak! Gyere, Howie! - Melissa maga után rángatta a srácot mert lezártnak tekintette a vitát.

  - Nem beszélhetsz így velem, mert ha tetszik, ha nem, én szültelek! Lezuhanyozom, egy óra múlva pedig gyere vacsorázni! Addigra Howard tűnjön el a szobádból! Még én fizetem a számlákat, a tanulmányaidat, és ez az én házam, szóval még én parancsolok! - dühödött fel Sam.
Melissa ezzel nem vitatkozhatott, hisz igaz volt. Talán ahogy Jay-el, úgy az anyjával is el kéne ásnia a csatabárdot. A normális élethez ez a lépés is szükséges. Mindenki elkövette a maga hibáját, meg kell bocsátani. A megbocsátás pedig elengedhetetlen a békéért.
  - Rendben anya, belátom, kicsit túllőttem a célon. Ígérem, megpróbálom visszafogni a nyelvem, mert mindenkinek az lesz a legjobb, ha azt akarjuk, hogy minden a régi legyen. Azt ne várd, hogy holnaptól minden úgy lesz, mintha ez az egész meg se történt volna, de nyitott vagyok az újrakezdésre.
Samantháról sütött a boldog meglepődés.
  - Örülök, kislányom, hogy jobb belátásra tértértél. Én már ennek is nagyon örülök.
  - Howardnak köszönhető. - ismerte be a lány, s küldött a fiúnak egy szeretettel teli mosolyt. - Mellette rájöttem, hogy nincs értelme haragot tartani, és könnyebb, ha elengedjük a múltat.
  - Szeretlek, kicsim, tudtam, hogy győz a józan ész. - mosolygott Samantha megkönnyebbülten.
Mel és Howie a lány szobájába vonult, az ágyra telepedtek tanulni.
Mire végeztek az anyuka már megterített és felmelegítette az időközben kihűlt gombás, olasz vacsorát. Lezuhanyozott és átöltözött otthoni laza melegítőbe.
A párocska a lépcsőn édes puszival búcsúzott, aztán Mel nagy sóhajjal vacsorázni ment az anyjához.
Egész jól ment nekik a visszarázódás. Sam a butikos dolgokról mesélt, Melissa sulis dolgokról, dolgozatokról, a közelgő karácsonyi műsorról - amiben idén nem akart részt venni. Csak a vacsora végén említette meg, hogy Jay elfogadta a kapcsolatát Howie-val, és hogy ő is párt talált és megállapodott Cloé mellett.
  - Ha már szóba került a bátyád... - amikor Melissa a homlokát ráncolta helyesbített. - akarom mondani Jay, igazán örülnék neki, ha meghívnád jövő hétvégére, hogy nálunk vacsorázzon szenteste.
Nem arról van szó, hogy egyesíteni akarnám a családod, tudom, hogy az még a távoli jövő, de szeretném megismerni.
Melissa dühösen felhorkantott. Irtózott a gondolattól, hogy a szeretet ünnepén Jay-t látva szenvedjen.
  - Anya, szerintem, nem jönne el. Ráadásul, biztos a barátnőjével akarja majd tölteni az ünnepeket.
  - Azért, csak kérdezd meg! Mondd, hogy a barátnőjét is szeretettel várjuk! Nagyszerű lenne hatosban vacsorázni! Jay, a barátnője, Howard és Dave társaságában nem lenne unalmas az este! Dave remek villámhárító lenne, tudod mennyire törekszik mindig a pozitív hozzáállásra! Howard nem idegen, és Jay-nek is jól jönnének az ismerős arcok.
  - Anya, Jay utálja Howie-t, egyszer meg is verte, ráadásul én még mindig kellemetlenül érzem magam, ha egy helységbe tartózkodom vele. - sorolta az érveit Mel. - Arról nem is beszélve, hogy Cloé nem tudja, hogy Jay nem csak a bátyám, egyéb sem hiányzik, minthogy elszóld magad Cloé előtt, hogy megdugott a bátyám! A délutáni Willes beszólásod után, nem bízom benne, hogy tudod tartani a szád! - bár a lány szavai kemények voltak és szemrehányóak, nem veszekedős hangnemben beszélt.
  - Melissa! Az isten szerelmére! Ne emlékeztess már folyton erre! Szerinted nekem nem fáj?
  - Biztos nem annyira, mint nekem!
 Samantha beletörődve fújt egyet.
  - Jó, megértem, hogy ez iszonyú fájdalmas nektek, hisz nekem is az! Pont ma beszéltük meg, hogy megpróbálunk új életet kezdeni, és ez a vacsora véleményem szerint jó kezdet lehet.
Melissának borsódzott a háta, de megpróbálta félretenni viszolygását.
  - Oké, megkérdem Jay-t, de nem ígérek semmit. És ha eljönnek és katasztrofális lesz az este, jusson eszedbe, hogy én figyelmeztettelek!
  - Ugyan már! Semmi rossz nem történhet!
Melissa már nem volt ilyen derűlátó. A legkevésbé sem...

A szeretet vigasza

Melissa szombat reggel egész későn kelt, tizenegy után, mert este nehezen aludt el, sokat sírt, és belefáradt a sok szenvedésbe. Megint ott tartott, ahol eddig: vagyis sehol. Még mindig reménytelen volt az élete, és nem tudta, kigyógyul-e valaha a Jay iránt érzett beteges szerelemből. Pedig muszáj lenne, mert így vagy megőrül, vagy megöli a bánat. El kell felejteni a múltat, a jövőre koncentrálni. Új célok, álmok kellenek, mert ez így nem mehet tovább. A gondolat jó volt, csak megtenni nem tudta sehogy. Hogy kezdjen hozzá?
Ezekkel a gondolatokkal mégis kicsit sikerült felrázni magát. Kikászálódott az ágyból, magára húzott egy kényelmes, szürke melegítő alsót egy piros bő pólóval. A fürdőbe ment mosakodni. Belenézett a mosdó feletti tükörbe, és megállapította, hogy kívülről is olyan siralmas állapotban van, mint belülről. Szeme alatt karikák virítottak, kócos haja kissé begöndörödött a tegnapi esőfürdőtől. Arca sápadt volt, szeme fénytelen, szája kicserepesedett. Remek! Pont úgy néz ki, ahogy érzi magát.

Csak legyintett, nyelvet öntött a tükörbeli zombira, aztán a konyhába sietett, hogy kávéhoz juttassa kimerült szervezetét. A konyhapulton talált egy üzenetet az anyjától, hogy a hétvégét Dave-el San Rafaelbe töltik, Melissa cseppet se bánta, látni sem bírta Samanthát. Még mindig őt okolta a szenvedései miatt.
Még csak azt sem tudta, képes lesz-e valaha megbocsátani neki.
Kávézás közben a pultra könyökölt és a telefonját nyomkodta. Hirtelen rátört a magány. Nem akart egyedül lenni. Görcsösen vágyott egy barátra, akinek elpityeregheti bánatát, vagy eltereli a figyelmét. Sokáig görgette a neveket ide-oda a készüléken, míg úgy nem döntött, küld egy üzit Brendának. A cserfes szöszi volt az, aki mindig felvidította, lehetett rá számítani, és nem ítélte el őt.
"Szia, Brenda! Egyedül vagyok és magam alatt... Nincs kedved átjönni hozzám?"
Míg a válaszra várt, bedobott a pirítóba két szelet kenyeret, és teát főzött reggelire, vagy inkább korai ebédre. Nem hitte, hogy bármi mást magába tudott volna kényszeríteni.
Épp leült a megvajazott pirítósokkal és a forró teával a bárszékre, amikor megjött a válasz Brendától.
"Hali, csajszi! Mennék én szívesen, de anyámék elutaztak, én vigyázok a két kis tesómra! De attól még leírhatod mi a gond, az is segíthet!"
Melissa elfojtotta magában a káromkodást. A sors tényleg ellene van. Nem igaz, hogy Brenda pont most nem ér rá! Nem volt más választása, elkezdte lepötyögni, mi történt tegnap.
"Oké. Röviden: tegnap este rajtakaptam Jay-t Cloéval😒"
Rossz volt leírni, mert maga előtt látta a jelenetet.
Két perc sem telt el, Brenda megint írt:
"Hogy? Mikor? Hol? Csókolóztak? Ledugta a nyelvét a torkán???"
Bár csak annyi lett volna! - gondolta Melissa fanyalogva. Dühösen, gyors újakkal választ írt.
"Nem, baszki! Felmentem hozzá mert beszélni akartam vele, és Jay éppen a farkát dugta a szöszibe!"
Mel pattanásig feszült idegekkel várta a választ. Mivel nehezen érkezett, és közben megette szerény reggelijét, átcuccolt a nappali kanapéjára és a tévécsatornákat váltogatta.
"Azt a kúrva! Durva lehetett! Sajnállak, kicsikém! Biztos rossz lehetett végig nézni. És most ez bánt? Nem tudod kiverni a fejedből a látványt?"
Melissa görcsösen markolta a telefont. Jól esett neki barátnője együttérzése, mégsem lett tőle jobban.
"Ez is bánt, de ami utána történt az is! Utánam jött, veszekedtünk, aztán csókkal támadott le! Egymásnak estünk, mint a vadak! És az volt a legrosszabb, hogy nem az a tény térített magamhoz, hogy ő a bátyám, hanem az, hogy eszembe jutott, tíz perce ugyanezt csinálta Cloéval!"
Mégiscsak jó volt ezt leírni. Melissa felszabadulva fújta ki a megrekedt levegőt a tüdejéből.
"Hagyj időt magadnak, csajos! - írta Brenda. - Ez azért van, mert még mindig inkább a szerelmednek tekinted Jay-t, mint a bátyádnak. Ez normális, nem vagy ettől dilis, csak a mély érzések nehezen múlnak el. Tudom, sovány vigasz, de tényleg csak idővel lesz könnyebb. Ne sürgesd a felejtést, majd jön magától."

Könnyű azt mondani! - húzta el a száját Melissa.
"Tudom, hogy igazad van, Brandy, csak rohadt nehéz túllépni. Egyszerűen nem tudom, hogy felejtsem el, hogy legyek közömbös."
"Én tudom!!! 😂 - jött a válasz a lökött barátnőtől. - Feküdj le Will-lel! Én már csak tudom, hogy jó az ágyban 😃 Több szempontból is jól járnál, ha megtennéd: először is, tényleg feldobná az éjszakáid, másodszor pedig mellette könnyebb lenne felejteni, és harmadszor, a tenyerén hordozna! Gondold meg, Melissa, ez nem hülyeség!"

A barna lány majdnem elejtette a mobilt, amikor az első mondatot olvasta. Aztán a szemét forgatta, és felkacagott. Brenda tényleg nem komplett. Az exét tukmálja rá! Meg sem fordult a fejében, hogy megfogadja ezt a képtelen tanácsot. Több okból is hülyeség lenne. Először is: Will csak barát, attól a részeg csóktól eltekintve sosem nézett rá másképp, aztán meg tisztességtelen lenne csak azért járni a fiúval, hogy elfelejtse Jay-t. És a legfontosabb ellenérv az, hogy ha kihasználná a fiút és csak búfelejtésre használná, tönkre menne a csodás barátságuk.
"Te dinka nőszemély, én ebbe sosem mennék bele! Ó, és egy nagyon fontos részlet kimaradt a számításodból: Will NEM akar lefeküdni velem!"
Szinte rögtön jött a válasz:
"Ó, dehogynem akar! Nagyon is AKAR téged!😁"
Melissa maga elé tudta képzelni Brenda huncut szemét és pajzán mosolyát. Ha másra nem volt jó ez a beszélgetés, legalább kicsit felvidult.
"Én meg már téged nem akarlak látni, se hallani! Utállak, vedd tudomásul!!!" - írta, de persze egy percig sem gondolta komolyan.
Először Brenda egy halom sírva kacagó smile-t küldött, aztán még egy üzit:
"Dehogy utálsz, nagyon is szeretsz! De sajnos lépnem kell, az öcsém épp a húgom babáját fojtogatja! És ne búsulj, majd minden megoldódik magától! Utóirat: azért én drukkolok Willnek, hogy beakasszon neked😜 "
Az értelmetlen beszélgetés után Melissa úgy döntött, keres valamit a tévében, hogy lekösse magát. Az egyik csatornán épp kezdődött a Rómeó és Júlia kilencvenes évekbeli változata, amelyikben Leonardo Dicaprio játszotta Rómeót. Ezer éve nem látta a filmet, és pont olyan hangulatba volt, hogy drámát nézzen. Csak a film végén, amikor patakokban folytak a könnyei, akkor jött rá, hogy mégsem ezt kellett volna nézni, mert míg Brenda szavai felrázták, a film ismét szakadékba taszította. Nagyon is tudott azonosulni a két szerelmessel, akik inkább a halált választották, mert nem lehetnek együtt. Végül is, az ők helyzete is hasonló Jay-el, csak ők ellenséges család helyett, azonos család tagjai. Bizony, már megint az öngyilkosság gondolata kísértette, mert nem látott más kiutat. Zokogva dőlt a kanapé karfájára. Nem bírta már az örökös szenvedést, fájdalmat és reménytelenséget. Kisimította a haját az arcából, s akkor rápillantott a csuklójára, amiről hiányzott a fehér gyöngyös karkötő. Ettől csak még keservesebben kezdett sírni. Újra élte a tegnap esti jelenet, majd a gyöngyök szétpattogását is látta, ami végleg meggyőzte arról, hogy Jay-t ki kell törölnie a szívéből és az életéből, de azt nem tudta hogyan. Ebből a reménytelen helyzetből nem látta a kiutat. Szereti Jay-t, és fogalma sem volt róla, hogy tudná ezen túltenni magát.
Nem tudta, meddig feküdt ott pityeregve, percekig, vagy órákig, csak arra eszmélt fel, hogy csengetnek. Rémület fogta el, mert Brenda biztos nem tudta otthagyni a tesóit. Rettegett, hogy Jay jött megbeszélni a tegnap estét, és még véletlenül sem akart vele ilyen állapotban szembenézni.
Hirtelen a csengetés abbamaradt, de akkor ismerős kopogásra lett figyelmes. A titkos koppantás, amit Howarddal használtak. Csak egy jó barát. - gondolta megkönnyebbülve. Felállt, megtörölte nedves arcát, hátra lökte a haját, aztán az ajtóhoz baktatott.
Amint kitárta az ajtót, Howie-nak elég volt egyetlen pillantás, hogy felmérje a lány állapotát.
  - Jó ég! Te sírtál... - a barna pólós és farmeres srác ezt nem kérdezte, hanem megállapította, aztán se szó, se beszéd, a lány válla köré fonta a karját, a mellkasához húzta, és szorosan megölelte.
Melissa úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló a mentőövbe.

Sokáig ácsorogtak ott összefonódva, de amikor a kinti hűvöstől a lány megborzongott, Howard beterelte a lányt a lakásba. Leültek a kanapéra, ott a fiú egész közel húzódott a lányhoz, és gyenge, hideg jobbját szorongatta. A szíve szakadt meg a lány szenvedését látva.
  - Hogy kerülsz ide? - kérdezte Mel sírástól rekedt hangon.
  - Láttam anyukádat hajnalban elmenni, azóta meg nagy volt a csend... és valahogy éreztem, hogy szenvedsz. Csak... itt akartam lenni.
Melissa sikeresen varázsolt az arcára egy ügyetlen félmosolyt. Milyen jó volt, hogy valaki gondol rá, és törődik vele.
  - Köszönöm, én...
  - Nem kell megköszönni! - vágott a szavába kissé ingerülten Howard. Mikor fogja már fel ez a lány, hogy bármit odaadna azért, hogy újra, igazán mosolyogni lássa? - Én... tanúja voltam a tegnap esti jelenetnek. A teraszon etettem anyu kóbor macskáit, amikor befutott az Aston Martin. Rossz volt nézni, hogy az a barom kínoz téged, és szívem szerint közbeléptem volna, de mire rászántam magam, vad smárolásba kezdtetek. Esküszöm, megnyúzom azt a huligánt, ha még egyszer a közeledbe jön! Nem teheti ezt veled, amikor a testvéred!
Melissa megint zokogni kezdett. Pont erről nem akart beszélni. Ezért inkább arra gondolt, hogy Howie mamája mindig ilyen volt, kiskoruk óta a maradék kaját a környék kóbor macskáinak adja. De jobb lett volna, ha tegnap nem a fia eteti a jószágokat! Akkor nem látta volna azt a gyalázatos jelenetet. És nem értette volna félre, ami ott történt. Összeszedte magát, megtörölgette a szemét, aztán bűnbánóan nézett Howardra. Tartozott neki az igazsággal.
  - Kérlek, ne Jay-t okold! - elcsuklott a hangja, de ki akarta mondani az igazat. - Nem csak az ő hibája! Kettőn áll a vásár, Howie! Ha végig nézted a jelenetet, észre kellett venned, hogy nem tiltakoztam! Szeretem, még mindig meghalok érte, annyira akarom! És tudom, hogy ez rossz, de nem tudok tőle elszakadni, vagy ellenállni! Egy őrült, vérfertőző, bűnös szerelemben élő ribanc lettem!
Howard a fejét csóválva megsimogatta a könnyáztatta arcocskát. Együttérzés, fájdalom és részvét csillogott a szemében.
  - Ne beszélj butaságokat, kicsi Mel! Te nem ilyen vagy!

  - De igen, nagyon is, amióta őt ismerem és szeretem! - a lány szipogva eltolta a srác kezét. Úgy gondolta nem érdemli meg a kedvességét, mert egy beteges perszóna lett. Azt akarta, hogy Howie is meggyűlölje, mint ő saját magát. - Hát nem érted, lefeküdtem vele!?!
Howie az ajkába harapott. Rossz volt hallani, elképzelni meg végképp nem akarta.
  - Tudom, ezt már mondtad, de attól még nem vagy rossz, hisz amikor összejöttetek, nem tudtad ki ő!
  - Nem érted, ugye? - tajtékzott Melissa. - Beverly buliján, amikor eltűntünk fél napra, és apám hajóján kötöttünk ki, összefeküdtünk! Érted? Igaz, ittunk, hogy ne fagyjunk meg, de akkor is akartam! Tudtam, ki ölel és csókol, de nem akadályoztam meg! Egy kéjsóvár ribanc lettem, aki a bátyjával kefél! - a lány sírógörcs közepette kiabált. Kiadta magából a szenvedést, az önmegvetést, de nem könnyebbült meg, kimondva még borzasztóbban hangzott.
Howard megrendülve ült mellette. Ölelésre nyújtotta a kezét, de félúton meggondolta magát. Kegyetlenül rossz volt ezt hallani, és még rosszabb volt, hogy nem tud segíteni a lányon.
  - Hibáztatok, de...
  - Hibáztunk? Ez elég enyhe szó! - fakadt ki megint a lány. - Bűnt követtünk el. Bűn, hogy szeretem, bűn hogy nem tudunk egymástól távol maradni, és bűn, hogy élek!
Howie már nem tétovázott, vigasztalni akarta, ezért a mellkasára húzta a síró lányt, a fejének támasztotta az állát, és csapzott haját simogatta.
  - Jaj, Melissa, annyira sajnállak, és annyira szeretnék segíteni neked. Borzasztó, amit elmondtál, de ha tovább folytatod az önmarcangolást, bele fogsz pusztulni! Tudom, klisé, de el kell felejtened. Volt ami volt, magadban kell meghozni a döntést, hogy nem csinálod ezt tovább! - Howard hangja rekedt volt az érzelmektől, és biztos volt benne, hogy a lány hallja, mennyire zakatol a szíve a feje alatt, de már nem érdekelte. Csak azon volt, hogy reménnyel töltse el. - Erősebb vagy, mint hiszed, kicsim! Csak maradj távol Jay-től, és fékezd az érzéseidet! Ha egyedül nem megy, én segítek! Melletted leszek, vigyázok rád, nem engedlek a közelébe, mert szeretlek annyira, hogy kisegítselek a gödörből!
  - Te szeretsz… - kapta fel a fejét Melissa, de nem kérdezte, inkább megállapította, és mielőtt meggondolta volna, mit tesz, ajkát a Howardéhoz nyomta.

A fiú először lemerevedett a meglepettségtől, de aztán tétován, óvatosan és gyöngéden viszonozta a csókot.
Melissának jól esett a törődés, a vigasztalás és a kellemes, végtelenül gyengéd csók. Bár nem repkedtek pillangók a gyomrában, és nem vette eszét a szenvedély, most pontosan erre a végtelen szeretetre és babusgatásra volt szüksége.
Howard szívét öröm járta át, végre azt tehette, amire évek óta várt. Csókolta az imádott lányt, de persze nem voltak illúziói. Tudta, hogy a lány csak vigaszt keres a karjaiban, de egyelőre ez is elég volt neki.
A hosszadalmas csók után a lány bűnbánóan nézett fel a fiúra.
  - Howard, én...
A srác az ujját a lány ajkára tette, hogy elhallgattassa.
  - Ne, ne mondj semmit, Melissa! Ne bánd, ne tegyél úgy, mintha meg se történt volna! Tudom, min mész keresztül, és komolyan gondoltam, hogy itt vagyok neked! Szeretlek annyira, hogy kettőnknek is elég legyen! Tudom, hogy nem vagy halálosan szerelmes belém, nem is várom még el tőled, de engedd, hogy szeresselek, vigasztaljalak és a védőbástyád legyek! Mindig is te voltál a legfontosabb az életemben. A tenyeremen akarlak hordozni! Meg akarom mutatni neked, hogy lehetsz még boldog, ha hagyod, hogy azzá tegyelek!
Melissa tanácstalanul bámulta Howie föld színű pólóját. Nem mert a szemébe nézni, de a szavain gondolkodott. Talán igaza van a fiúnak, és Brendának - és még Jay-nek is, aki egy új kapcsolatba menekült. Kell valaki aki oltalmazza, megóvja attól, hogy őrültséget tegyen. Nem lenne
kihasználás szagú ez a dolog, mert Howard tudja mit érez a bátyja iránt, és pont azt akarja, hogy túllépjen rajta. És ki lenne erre a legalkalmasabb, ha nem az a fiú, aki óvodás kora óta ismeri, szereti, védi, és tényleg mindig azon igyekezett, hogy boldoggá tegye.
A lány nem tudta szavakba önteni a mondandóját, ezért inkább megragadta a srác pólójának a nyakát és magához húzta, hogy meg tudja csókolni. A csók kellemes volt, édes és nem kellett attól tartania, hogy elfajul és bűn lesz belőle. Igen, pont erre a kiszámítható, megnyugtató érzésre volt szüksége, amit Howie karjában érzett.

A csók után hátra dőltek a kanapén, csak ültek ott összeölelkezve, élvezve egymás közelségét.
  - Jaj, Melissa, el se hiszed, milyen boldog vagyok most. - szólalt meg a fiú, s közben Mel egyik hosszú hajtincsével játszott. - Legalább tíz éve várok erre a pillanatra, és nem akarom elhinni, hogy megcsókolhatlak, és te is akarsz engem!
  - Howie, nekem még korai erről beszélni. - Melissa kicsit feljebb húzódott, hogy a fiú szemébe nézzen, de még mindig a derekát ölelte. Olyan jó volt az ismerős, sötétzöld szempárba elmerülni és a reményt felfedezni. - Csak azt tudom, hogy szükségem van rád, később majd meglátjuk, mi lesz.
  - Még mondanom kell valamit, vagyis inkább adni akarok valamit, de ezek után nem tudom, kell e neked, mert attól tartok megint felzaklatnálak. Csak most kaptalak meg, nem akarom elrontani.
Melissa megijedt a fiú szeméből sütő fájdalomtól, de már nagyon kíváncsivá tette.
  - Howie... most már ne visszakozz, kérlek, legyünk őszinték!
A fiú addig fészkelődött, míg elő nem tudta húzni a zsebéből a fehér gyöngyös karkötőt.
A lány nem akart hinni a szemének. Hisz az tegnap elszakadt! De a karkötő mégis ott lapult a fiú tenyerében.
  - De hát... hogy?
  - Reggel, amikor elállt az eső, beugrottam az udvarotokra és összeszedtem a gyöngyöket a fűből. Új gumira fűztem, igaz hézagos, mert egy szem elveszett, de megcsináltam! Tudom, hogy sokat jelent neked ez a karkötő, és azt is tudom, hogy Jay-el együtt került az életedbe. Ezért is tétováztam, hogy odaadjam-e. De a tiéd, és még ha fájdalmas emlék is neked, jogod van eldönteni, hogy megtartod, vagy eldobod.

Melissa szemét ismét csíptek a könnyek, de nem akart megint pityeregni, ezért próbálta őket kipislogni. A karkötőért nyúlt és a szívére szorította.
  - Köszönöm, tényleg sokat jelent nekem. - megsimogatta Howard szomorú arcát. - Az első randinkon kaptam Jay-től és tényleg őt jelképezte az életembe. Tegnap, mikor elszakadt, számomra a közös életünk végét jelentette, de most visszahoztad nekem, - az ujjai között forgatta a gyöngyöket, és tényleg észrevehető volt, hogy van rajta egy pici hézag. - Most már a félresiklott életemet jelképezi, és azt, hogy egy szeretett barát egyenesbe tudja hozni azt, ami elromlott. Szeretlek, Howard! Még ha egyelőre nem is úgy, ahogy te engem, azon leszek, hogy olyan legyek, mint akit megérdemelsz! Te vagy a fény a sötétségemben, és mindennél többet jelent, hogy mellettem vagy!
Melissa a csuklójára húzta a kis gyöngysort, aztán Howie nyakába borult. Tényleg úgy érezte, meg sem érdemli ezt a srácot! Vagy inkább Howard érdemel többet egy összetört, bűnös ribanctól!
De mintha a fiú érezte volna mire gondol, apró puszit nyomott a szájára, aztán mélyen a szemébe nézett.
  - Szeretlek, Melissa! És ezer évet is várnék még, hogy belém szeress igazán! Mindig is az én kis Melissám maradsz. Most megtört az élet és a csúfos helyzet, de én így is szeretlek, és mindent megteszek, hogy jobbá tegyem az életed.
  - Ó, Howie, köszönöm! Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és köszönöm, hogy még ezt a roncsot is szereted, akivé váltam!
  - Nem vagy te roncs, drágám! - Howard szeretettel simogatta a meggyötört arcot. - Tudom, hogy hamarosan az a cserfes, nagyokos, minden lébe kanál, könyvmoly leszel, aki általános iskolás korom óra dobogtatja a szívem! Minden rossz elmúlik egyszer, és azon leszek, hogy visszatereljelek a régi életedbe!
  - Pont erre van szükségem, Howie, de félek, hogy csak kihasznállak. - vallotta be a lány
szomorkásan.
  - Ez nem kihasználás, ha tisztában vagyok a helyzeteddel, most már a múltaddal és az érzéseiddel is! - hangoztatta a srác komolyan. - Adjunk magunknak egy esélyt!
  - Oké. Velem töltöd a napot? - mosolygott a lány bizakodva.
  - Persze, és a holnapot, és az azutánt és azutánt, és minden egyes napot, ha úgy akarod!
Howard boldogan homlokon csókolta a lányt.
  - Akarom, Howard! - bólintott a lány megkönnyebbülve. Kezdett reménykedni, hogy végre a felhők felett neki is kisüt a nap. - Akkor főzzünk valamit közösen. Ma még alig ettem!
Így történt, hogy Melissa és Howie a konyhába ment, hogy összedobjanak valami könnyű vacsorát. Munka közben a fiú figyelemmel sertepertélt a lány körül, apró kedves érintésekkel és csókokkal halmozta el. És Melissának pont erre volt szüksége, hogy a szíve sebei beforrjanak. A közös vacsora után összebújva papírdobozos jégkrémet nassoltak a kanapén és vígjátékot néztek.
Howard haza se ment, ott aludt a lánnyal, de csak ölelte, őrizte az álmát, és élvezte, hogy szíve hölgye vele van. Ennél több nem is kellett neki a boldogsághoz.
A vasárnapot is együtt töltötték, miután felöltöztek, biciklire pattantak, bejárták a környéket és egy piknikkosárral kimentek a Golden Gate lábához. A közös helyükön felidézték régi emlékeiket, de már nem barátilag ültek egymás mellett, összetapadtak, mint a szerelmesek, és ez így volt jól. Mintha minden erre készítette volna fel őket. Együtt voltak, boldogan, szabadon, nem gondolva a múltra, vagy a jövőre.
Melissa nagyon akart felejteni, mert rájött arra, hogy csak így élhet tovább. Talán Júlia volt a bolond, hogy nem látta, Paris mellett is lehetett volna boldog élete. Mindenesetre ő megtalálta az ő gáláns lovagját, aki felrázta, reményt és szeretetet ad neki. Úgy érezte, Howarddal az oldalán meg tud birkózni gyalázatos múltjával és bűnös érzéseivel. Mert ha a srác ilyen mérhetetlen szeretettel veszi körül, egyszer elfelejti, hogy tévedésből a bátyjának adta a szívét és a testét. Egyszer eljön az a pillanat, amikor Jay Amstrongot csupán a testvérének tekinti. Igen, ha Howie mellette lesz, menni fog!

Nem könnyű...

Mindenki azt mondja, hogy az idő minden sebet begyógyít, de arról senki nem beszél, hogy pontosan mennyi idő is, amíg a tiltott szerelemet feledteti, vagy a ketté tört szív hegei összeforrnak. Melissa napról napra nézte, hogy Jay egyre közelebb kerül Cloéhoz, a kezét fogja, megérinti a haját, arcát, figyelemmel veszi körül és kimutatja, hogy különleges számára. És az volt a legrosszabb, hogy a srác minden mozdulatáról, pillantásról sütött, hogy apránként akarja meghódítani kiszemeltjét, és komolyan gondolja vele. Mel megértette, hogy ez az élet rendje, tovább kell lépniük, csak nézni volt rossz, mert belesajdult a szíve. Egész héten játszotta a közömböst, de belül nagyon is féltékeny volt, és érezte, hogy nem tudja feldolgozni, hogy Jay mást akar szeretni, másnak ragyog a mosolya. Az eszével tudta, hogy nem kéne így éreznie, csak a szíve makrancoskodott.
Péntek délután már olyan szinten mardosta a keserűség, hogy nem volt kedve emberek közé menni. A barátai hívták pizzázni, bandázni, de inkább otthon maradt, megint olvasómaratont tervezett.
De alig itta meg a rutinszerű kávéját, csengettek.
Howard állt az ajtóban egy extra nagy doboz Skittles cukorkával.
  - Szia! Hát te? - kérdezte csodálkozva a lány.
A fekete sportos ruházatú fiú meglengette a színes cukorkás dobozt.
  - Egész héten figyeltelek, és láttam, hogy szomorú vagy. Ezt bizonyos értelembe vehetjük betegségnek, úgyhogy hoztam a rég bevált gyógyszerünkből.

Melissa akaratlanul is elmosolyodott. Bizony, gyerekkorukban, ha egyikük lebetegedett a másik mindig Skittles-t vitt a betegnek, ez volt a titkos gyógyszerük.
Boldogan tárta ki az ajtót és beengedte a fiút. Örült neki, hogy a régi barát lépéseket tett felé. Mondjuk kicsit aggasztotta, hogy beszélnie kell bánatának okáról, de Howard megérdemli, hogy őszinte legyen vele, és talán neki is jót fog tenni a lelki fröccs.
  - Ülj le! Keress valamit a tévében, míg tálkába öntöm a cukorkát és hozok üdítőt! - kérte a lány, és már el is tűnt a konyharészben.
Pár perc múlva már egymás mellett ültek a kanapén, ölükben egy-egy üvegtálban a színes cukorkákkal, a kis asztalon két pohár narancslével.
Melissa látta a fiún, hogy millió kérdés bujkál a szemében, de nagyra értékelte, hogy nem támadja le rögtön a faggatózással.
  - Enyém a piros és a kék! - jelentette ki a copfos lány, amikor belemarkolt a cukorkás tálba.
  - Mint mindig. - mosolygott Howie. - Ahogy enyém a zöld és a sárga.
Ős idők óta ezt csinálták, mindig csak a saját színű cukorkáikat fogyasztották, a végén pedig amikor a másik színei voltak csak a tálban, elcserélték. Bolondság volt, hisz mind egy ízű, mégis élvezték ezt a játékot.
  - Mesélsz végre, mi van veled és Sonával? - kérdezte a lány, mert még nem volt kész a saját gondjairól beszélni.
  - Azt én is szeretném tudni. - húzta el a száját a kócos, zöld szemű srác. - Folyamatosan körülöttem legyeskedik, a szerelmével üldöz, és néha engedek neki, mert ugye pasiból vagyok, de ez koránt sem szerelem... - itt tartott egy kis szünetet, teletömte a száját sárga cukormázas csokigolyóval. - De érdekes, hogy Sona imádata döbbentett rá, mekkora teher, és milyen kellemetlenek lehetnek neked az én érzéseim. Részben ezért is vagyok itt, mert most már jobban megértelek, és próbálom megkönnyíteni a helyzetünket. Ahogy én sem tudok beleszeretni Sonába, úgy te sem belém, de az élet megy tovább, ezzel együtt kell élni.
  - Tényleg nincs rá esély, hogy beleszeress Sonába? - kérdezett rá reménykedve Mel, hisz szerinte összeillettek volna.
  - Nincs. Kedvelem, jó vele lógni, a szex fantasztikus, de nem érzem a lángolást, a tüzet, a zsongást, és egyéb ilyen marhaságot...
Fura volt Howard szájából a szex szót ilyen közömbösen hallani. Régen elpirult még a testiség gondolatától is, most meg kiderült, hogy már nem szűz, könnyen beszél intimitásról, és Mel biztos volt benne, hogy Sona volt neki az első lány. De milyen jó neki, hogy egy baráttal vesztette el a szüzességét, és nem a testvérével! Mert amikor a srác a lángoló zsongásról beszélt, Melissa természetesen Jay-t látta maga előtt, és ez megint elvette a kedvét.

  - Megértem, hogy nem tudod viszonozni az érzéseit, de azért sajnálom szegény Sonát. - jegyezte meg óvatosan Melissa. Közben eszegette a cukorkát, de amikor nem az ő színei akadtak a kezébe, átdobta a fiú tálkájába.
  - Én is sajnálom, de a szívnek nem lehet parancsolni!
  - Hogy ez mennyire igaz! - sóhajtott Mel eltorzult arccal.
Itt volt az idő, hogy a lány bonyolult ügyéről beszéljenek. Howard kíváncsi volt, szeretett volna a lányon segíteni, és szerette volna megérteni, miként lett Melissa és Jay testvérek.
  - Elmondod végre, hogy derült ki, hogy Amstrong a tesód? Totál nem értem az egészet!
Melissa gyomra görcsbe rándult, szeme megtelt könnyel, de tartotta magát. Sírt már eleget.
  - Elmondom, mert ezer éve barátok vagyunk, bízom benned, és talán könnyebb is lesz, ha kiöntöm a szívem. Csak annyi a kérésem, hogy maradjon köztünk, mert meghalok a szégyentől, ha nyilvánosságra kerül, ami történt. Már így is többen tudnak róla a kelleténél, belehalnék, ha a suli ezen csámcsogna!
  - Kérned sem kell, kicsi Mel, tudhatnád, hogy bízhatsz bennem. A világért se kürtölném szét a titkaid, mert ezzel fájdalmat okoznék neked. Csak meg akarom érteni, mi történt.
Melissa felengedett, hisz az a személy ült mellette, aki óvodás kora óta mellette van, és még sosem hagyta cserben.
  - Kezdem a lényeggel. Mint tudod, nem mentünk el Brenda szülinapjára. Jay jött értem, a bejárat előtt csókolóztunk, örültünk, hogy együtt lehetünk, csakhogy anyám hazajött. Iszonyú mérges lett, hisz elhitettük vele, hogy Will-lel járok. Beparancsolt minket a házba. Már jó ideje kértem, hogy ismerje meg Jay-t, adjon neki esélyt, mert nem olyan rossz, mint amilyennek gondolja. Faggatni kezdte Jay-t, már kezdtem örülni, hogy végre beletörődik a kapcsolatunkba, de amikor megtudta a vezetéknevét lesápadt, majd üvöltözni kezdett, hogy nem lehet közöm egy Amstronghoz, verjem ki a fejemből a srácot örökre, és elzavarta Jay-t, mint egy kóbor kutyát. Akkor nem magyarázott meg semmit, de másnap délelőtt elment Jay nagynénjéhez, és csak utána tálalt ki nekem. Kapaszkodj meg, mert most jön a fekete leves! - Melissa maga is meglepődött, milyen könnyen tud már erről beszélni. Bár fájt ami történt, jó volt elmondani. - Apám nem halt meg. Patrick Amstrong az én apám is. Kiderült, hogy házasok voltak, de váláskor Patrick magával vitte a fiát, én maradtam anyával, és mindketten azt hazudták nekünk, hogy a másik szülőnk meghalt.
  - Úr Isten! - döbbent meg Howie, s közben hitetlenkedve csóválta a fejét. - És ez biztos? Nem lehet, hogy ez anyukád újabb trükkje, hogy közétek álljon?

  - Én is ebben reménykedtem, de mutatott családi fotókat, az anyakönyvi kivonatomat, és Carol is megerősítette a származásunkat. Nincs mit tenni, Jay az eltitkolt bátyám, én pedig valójában Amstrong vagyok!
  - Hű, ez nem semmi. - ismerte el kiakadva Howie. - Nem is csodálom, hogy így kibuktál. Borzasztó lehet, hogy a testvéredbe voltál szerelmes!
  - Nem csak voltam, még most is az vagyok. - vallotta be Melissa remegő hangon, szinte suttogva. - Ő volt az egyetlen, aki megdobogtatta a szívem, te tudod a legjobban, hogy azelőtt nem érdekeltek a fiúk, de jött Jay és vele együtt a mindent elsöprő szerelem. - szeme megint könnybe lábadt, de még azért sem engedett a könnyeknek. - Mellettem voltál, láttad mennyit küzdöttünk, hogy együtt lehessünk, aztán meg kiderült, hogy első perctől kezdve hallgatnom kellett volna anyámra és távol tartani magamtól Jay-től. Amit iránta érzek, az nem akar elmúlni, és pokoli nézni, hogy összejött Cloéval.
  - A féltékenységed megértem, ezt az érzést nagyon jól ismerem. - húzta el a száját Howie. - De a mély fájdalmat, amit most érzel, azt még nem tapasztaltam. Gondolom, azért kívánod, bár hallgattál volna anyukádra, mert lefeküdtél Jay-el... Igaz, ezt sosem mesélted, de valahogy tudom, mert Amstrong nem az a típus, aki csak a kezed fogja...
Melissa összerezzent, megrohanták az édes, de fájó emlékek.
  - Igen, megtörtént, és el se tudod képzelni, milyen borzasztó érzés, hogy a bátyám volt az első pasi az életembe! Vérfertőzést követtünk el!
  - Ne így gondolj erre, hisz akkor még nem tudtad, hogy a testvéred!
A lányt kirázta a hideg, torkát a sírás fojtogatta, hisz eszébe jutott, hogy a motorcsónakban tisztában volt vele, kivel bújik össze, mégis megtette, amit nem kellett volna. Foghatta ugyan az alkoholra, de akkor is óriási bűnt követtek el. Erről viszont még nem volt kész beszélni.
  - Még ha nem is tudtam, akkor se kellett volna ideáig fajulni a dolgoknak! - csóválta a fejét búsan Mel. - Nem tudom ezt feldolgozni, nem tudom elfelejteni, és nem tudom, hogyan mehet így tovább az életem! Ó, és arról az agyrémről még nem is meséltem, hogy anyám családegyesítésről álmodozik! Azt akarja, legyünk jó testvérek Jay-el, mintha semmi se történt volna! Szerinted normális? Ami köztünk volt, nem lehet csak úgy félresöpörni!
  - Kemény lehet. - ismerte el Howard részvéttel a szemében. - Valamilyen szinten megértem anyukádat, hogy vissza akarja kapni a gyerekeit, és boldog családra vágyik, de beláthatná, hogy nem kényszeríthet benneteket családi programokra, mert azzal csak árt nektek. Hagynia kéne, hogy az érzések leülepedjenek.
  - Nem is gondoltam, hogy ilyen megértő vagy. - mérte végig a régi barátot szeretettel Mel. - Köszönöm, hogy vagy nekem, és örülök, hogy átjöttél, és tudtunk erről beszélni! Annyira hiányoztál!
Howard szeme pajkosan megvillant.

  - Ez volt a búcsú mára? Le akarsz rázni?
  - Dehogyis! Addig maradsz, amíg csak akarsz! Veled mindig jól érzem magam!
  - Akkor jó, mert nézd csak, mi kezdődik! - vigyorgott a srác a tévére mutatva, és felvette a hangerőt.
  - A Tom és Jerry! Ezt nem hiszem el! De imádtuk! - visított fel Melissa meglepetten.
  - Aham. Mi kell még? A kedvenc mesénk, a titkos gyógyszerünk, és mi ketten!
Így történt, hogy a két fiatal felnőtt megint gyereknek érezte magát, és mint a régi szép időkben, cukorkát majszolva, gondatlanul nevetgélt a vicces mesén.
Öt után a srác hazament, Melissa pedig kikapcsolta a tévét, és a könyvébe feledkezett. Sokkal jobban érezte magát most, hogy beavatta titkaiba Howie-t. Úgy belemerül az olvasásba, hogy nem érzékelte az idő múlását.
Odakint sötét volt és szakadt az eső, amikor Samantha hazaért.
Kis vízhatlan dzsekijét a fogasra akasztotta és kilépett átázott lapos cipőjéből. Táskáját a cipős szekrényen hagyta, majd kirázta a vizet a hajából. Melissa meglepetten nézett rá.
  - Ó, hány óra? És ilyen rossz idő van kint?
  - Szia. Nyolc elmúlt, munka után Dave-vel vacsoráztam a központban. Amúgy nincs rossz idő, csak sűrűn szitál az eső. - az anyuka sóhajtva lerogyott a legközelebbi fotelbe, s rögtön feltűnt neki a kis asztalon felejtett két pohár és cukorkamaradványok. - Volt itt valaki? - kérdezte feszülten.
Melissának elég volt egyetlen pillantást vetni az anyjára, hogy tudja, mire is gondol. Becsukta a könyvét és haragosan nézett rá:
  - Azt hiszed Jay-el töltöttem a délutánt? És ha úgy van, az miért baj? Elvégre te áhítozol családegyesítésről és békéről.
  - Ez igaz, de mondtad, hogy nem tudtok egymás közelébe menni, mert hogy is mondjam... egymásnak estek. Így ne csodálkozz, ha aggódok!
  - Őrülök, hogy legalább felfogtad, amit a múltkor mondtam. De hogy megnyugodj, csak Howie volt itt. Beszélgettünk és tévéztünk.
  - Jól van... csak tudni akartam. Ó, és ha már a bátyád szóba került, van egy jó hírem!
Melissa összerezzent az utálatos szó hallatán és az anyja lelkesedése is megrémítette. Valahogy sejtette, hogy semmi jó nem következik. Nem is mert megszólalni, csak kérdőn felvonta a szemöldökét.

  - Dave magánnyomozója kiderítette Patrick pontos tartózkodási helyét! - újságolta Sam, mint valami szenzációt. - Még délelőtt írtam neki egy levelet, amiben kértem, hogy halaszthatatlan családi okok miatt jöjjön haza. Ha minden jól megy, heteken belül hazajön!
Patrick... az apja hazajön! Az ember, akinek eddig a létezéséről sem tudott. A férfi, aki felnevelte Jay-t, de őt elfelejtette. Nem tudta hogy is viszonyuljon az apjához.
  - Hát ez... érdekes. És mit vársz tőle? Miben lesz jobb, ha ő is elmondja, amit már tudunk? - kérdezte ellenségesen Mel.
  - Semmit nem várok. - mondta a feltűzött hajú asszony. - Csak azt akarom, hogy megismerjétek egymást. Hogy lássa mivé cseperedtél, és hogy tartsátok a kapcsolatot, hisz joga van rá, hogy része legyen az életednek, és én is szeretnék közelebb kerülni a fiamhoz...
  - Ez csodás, anyu! Csak kár, hogy nem évekkel ezelőtt jutott eszedbe! Tíz-tizenkét éves koromba is megtehetted volna ezt, akkor nem fajultak volna ideáig a dolgok! - vádaskodott megint Melissa fájdalommal a szívében. - Tudnom kellett volna, ki az apám, és hogy él, a testvéremről meg még jobban! Dühít, hogy most úgy csinálsz, mintha minden helyrehozható lenne, holott attól, hogy mind megismerkedünk, a katasztrófát, hogy szerelmesek lettünk Jay-el, már nem lehet visszacsinálni!
Melissa sürgető vágyat érzett, hogy elhagyja a házat, és találkozzon Jay-el. Látni akarta, elmondani anyja képtelen ötletét, vagy csak hogy átbeszéljék, mi legyen ezután. Ki akarta faggatni, hogy milyen ember Patrick Amstrong, mert nem tudta mit várjon tőle.
Felpattant, a fogashoz ment, leakasztott egy fekete, kapucnis, vízhatlan széldzsekit. Eldöntötte, hogy az eső és a fél órás távolság ellenére felkeresi a bátyját.
  - Te meg hová készülsz? - szólt utána csodálkozva Samantha.
  - Meglátogatom Jay-t. Tudnia kell az apja... vagyis apánk érkezéséről. Beszélnem kell vele, hisz ő ismeri Patricket, tud mesélni róla.
  - El ne menj, Melissa! - állt fel tiltakozva Sam. - Péntek este van, esik az eső, és mindketten tudjuk, hogy okosabb most még, ha nem merészkedsz a srác közelébe.
Melissa egy megvető pillantással leszerelte az anyját.
  - Leszarom, mi okos dolog, és mi nem. Látnom kell, beszélnem kell vele, és megőrülök, ha itt kell maradnom tétlenül és azt hallgatnom, milyen szupernek érzed a családegyesítést! Lelépek, majd valamikor jövök!
A lány csak a kulcsát és a telefonját vette magához, aztán kilépett a kis verandára. Sötét volt, már nem csak szemerkélt, sűrű, nagy cseppekben esett az eső, de hideg nem volt. Kicsit elbizonytalanodott, hisz nem ez volt mostanában a legjobb ötlete, de a világért sem fordult volna vissza, hogy tovább hallgassa Samantha örömujjongását. Fejébe húzta a kapucnit és megindult a kihalt éjszakába.

Majdnem félúton járt, amikor megint kételkedni kezdett hirtelen ötletében. A széldzseki ugyan védte az esőtől, de az arcát és néhány kikandikáló hajtincsét áztatta a sűrű eső. Dacolva rossz előérzetével és az időjárással, határozottan ment előre, pedig egyre biztosabb volt benne, hogy hülyeséget csinál. Alig volt forgalom, csak néha húzott el mellette egy-egy belvárosba igyekvő autó. Bizony, az özönvíz szerű égszakadás visszaszorította az éjszakai életet a városban. Bele sem gondolt, hogy lehet, Jay sincs is otthon. Mi van ha a péntek estét valahol egy klubban tölti a haverokkal, vagy Cloéval? Ha feleslegesen csinál magából bolondot és otthon sincs? M lesz akkor? És mi lesz, ha otthon találja? Mit fog mondani neki? Most látta csak be, hogy nem gondolta át, mit is akar, mielőtt elrohant. De az eső jót tett neki, a friss levegő kitisztította a fejét, megtöltötte a tüdejét, így könnyebben lélegzett. Szabadnak érezte magát, hisz kiszabadult otthonról, az anyja befolyása alól. Újra elöntötte a remény. Jay-től kell hallania az apjáról, mert ki tudja Samantha milyennek festené le. Nem bízott már az anyja ítélőképességében.
Jó tíz perc múlva már a hatalmas, luxusról árulkodó, szépen kivilágított építészeti remekmű előtt állt. Nem sűrűn járt itt, de  az emlékezetébe véste a házat, amiben első szerelme lakik.
Megrázta a fejét, hisz nem akart ilyesmire gondolni. Szerencséje volt, mert a nagykapu nyitva volt és az udvaron bent állt az Aston Martin. Fellélegzett, mert ezek szerint Jay itthon van.
Szíve a torkában dobogott, amikor az ajtó elé lépett, és remegő kézzel megnyomta a csengőt.
Idegei pattanásig feszültek, abban a pár percben, míg a bebocsátásra várakozott.
Mindenre fel volt készülve, csak arra nem, hogy Ethan fog neki ajtót nyitni, kezében egy üveg sörrel.
A szőke srác, kócosan, fekete pólóban és farmerben állt meg az ajtóban és csodálkozva nézett az elázott érkezőre.

  - Nahát, Melissa! Jay, téged is meghívott? - rikkantott a fiú vidáman. Reszelős hangjából Mel arra következtetett, hogy már nem az első ital van a kezében.
  - Ó, szia, Ethan... nem, nem hívott, de nagyon szeretnék beszélni vele. - hadarta a lány zavartan.
  - Gyere be! Beverly a nappaliban van, biztos örülni fog neked! Dobj be velünk egy-két sört, és szárítkozz meg!
Melissa a haját szerette volna tépni kínjában. Azért jött, hogy négyszemközt közös apjukról beszéljen Jay-el, most meg idecsöppent egy rögtönzött házibuliba.
Mire a lány feleszmélt, Ethan már elkapta a karját és berángatta a nappaliba.
Siralmas látvány fogadta. Bev egyik kezében telefonnal a másikban sörrel ringatózott a nappali közepén valami alternatív zenére, a kanapén vizes kabátok hevertek szerteszét, a dohányzóasztalon több üveg sör, vodka, whisky, és még a jó ég tudja miféle tömény szeszek. Négy pohár, több doboz cigi és óvszer koronázta meg a siralmas látványt.
Melissa most már nagyon biztos volt benne, hogy nem kéne itt lennie.
Amikor Beverly felé fordult, vihorászva ugrándozni kezdett.
  - Kedves barátnőm! De jó, hogy te is itt vagy! Gyere, igyál, és bulizz velünk! Minél többen vagyunk, annál jobb! Hívod Willt, Howie-t, Brendát és Sonát is?
A szöszi hadart, és akadozva beszélt, fekete miniruhája félrecsúszva, esetlenül lógott rajta, s Mel ismét megállapította, hogy nem most kezdhették az ivást. Esze ágában sem volt bulizni, de mivel leszűrte, hogy nincs kivel beszélni ráhagyta.
  - Persze, mindjárt hívom őket, csak előbb beszélnem kell Jay-el... Hol van?
  - A kedves bátyád az emeleten van, de nem kéne zavarnod. - Ethan mosolyogva válaszolt.
Na persze, már ő is tudja, hogy Jay a testvére. Várható volt, hogy Beverly mindent elmond neki, vagy Jay, hisz a legjobb barátja.
  - Bizony, nagyon-nagyon elfoglalt! - vihogott a még mindig egyedül táncoló, kócos szöszi.
Melissa kezdett bedühödni. Nem akarta az idejét fecsérelni ezzel a két bezsongott bolonddal.
  - Hol van? A szobájában? - kérdezte a türelme fogytán.
  - Igen, de ne menj fel! - kiáltott utána Ethan, de a lány már csak fél füllel hallotta, mert kettesével véve a lépcsőfokokat felszaladt a lépcsőn.
Pontosan tudta, melyik Jay szobája, pedig csak egyszer volt nála. Megállt az ajtaja előtt, mielőtt lenyomta a kilincset. Nem hallott hangokat, gyanúsan nagy volt a csend. Talán kiütötte magát, Ethanék pedig felhozták aludni, ezért nem akarták a barátai, hogy zavarják. Sóhajtva benyitott. A szoba teljes fényében egész jól látta, hogy az ablak előtti íróasztalnál Jay éppen Cloéval szeretkezik. Félreráncigált ruhák között vadul összetapadtak, bár a lányból Mel csak a srác derekára fonódott lábakat látott, a hátrahajtott fejét és a hosszú szőke hajzuhatagot. Sokkolta a látvány. Nem csak előjáték zajlott, kőkemény aktus, vad nyögések közepette. Fájdalomtól eltorzult arccal szorongatta a kilincset, a föld alá szeretett volna süllyedni, mégsem tudta levenni róluk a szemét.
  - Ó, te jó ég! - bukott ki belőle a sokk, aztán becsapta az ajtót és viharosan távozott a házból is. Űzött vadként szaladt ki az esőbe. Rohant hazafelé, de a kép ami az agyába égett, egész úton üldözte.
Jay hatalmas sóhajjal túrt szőke hajába, és elhúzódott a mámortól szédelgő Cloétól.
Látta Melissát, és hallotta a hangját, de nem értette, hogy került ide, és miért.
A szőke, zilált hajú lány nem akarta, hogy Jay elszakadjon tőle, kétségbeesetten kapaszkodott a vállába, kényszeríteni akarta, hogy folytassa a szeretkezést.
  - Ne hagyd abba, drágám! Kérlek, Jay!

  - Ne, Cloé, engedj el! Utána kell mennem! Beszélnem kell vele, ő most... - Jay zavartan félbehagyta a mondatot. Minden erejét összeszedte, és kényszerítette zsibbadt testét, hogy megigazítsa a ruháját.
  - Ki volt az? Tényleg bejött valaki az előbb? Azt hittem, a vodkától hallucinálok! - Cloé lazán megigazította piros szoknyáját és becsatolta a hátán a melltartót. Fekete topját a nyakából visszahúzta a helyére. Annyira kívánta már ezt a srácot, és feldúlta, hogy csak félig-meddig lehettek együtt.
  - A húgom volt... Melissa. - Jay a hajába túrva fel s alá kezdett mászkálni a szoba közepén, és közben hangosan gondolkodott, mintha egyedül lenne. - Utána kell mennem. Ok nélkül nem jött volna... Biztos fontos ügyben keresett, ha ide jött. Meg kell beszélnünk... Szegény kicsikém, hogy látott... milyen helyzetben! Biztos megszakadt a kicsi szíve... Ó, Melissa!
Bár a srác magában beszélt, Cloé sértődötten válaszolt.
  - Menj csak, ha neked ilyen fontos a kishúgod! De figyelmeztetlek: nagyon kell majd teperned nálam, hogy megbocsátsam, hogy itt hagysz, félig megdugva!
Jay-ben csak most tudatosult, hogy nincs egyedül. Kék szeme haragosan villant a szőkeségre.
  - Majd folytatjuk, de most Melissa...
A srác nem magyarázkodott tovább, fejvesztve rohant el ő is. Kocsiba vágódott, hogy hamarabb utolérje a sokkot kapott kis őzikét.
Beverly és Ethan immár másodjára nézte végig, hogy viharosan csattan a bejárati ajtó. A párocska a kanapén ült összebújva, s értetlenül néztek szerteszét.
Cloé lejött hozzájuk és duzzogva a fekete bőrfotelbe vetette magát.
  - Megmondanátok, milyen családi ügy lehet olyan fontos, hogy Jay Amstrong este tízkor fejvesztve rohan a húgicája után, amikor épp kezdtünk egymásba feledkezni?
Beverly próbálta visszafojtani kibukni készülő mosolyát.
  - Nem akarok pletykálni, drágám, de jobb ha beletörődsz, hogy Jay életében mindig Melissa lesz az első, te csak másodhegedűs lehetsz. Ha vele akarsz lenni, fogadd el, hogy a húga a mindene - szó szerint... - Bev nem akart többet mondani. Avassa be Jay újdonsült kis kedvencét zűrös magánéletébe!

Közben Melissa már majdnem hazaért. Futva gyorsabban megtette az utat, bár bőrig ázott, hisz a rohanás közepette elfelejtette felhúzni a kapucnit, de jó is volt ez így, mert az esővíz elrejtette a könnyeit. Tudta, hogy Jay komolyan akar foglalkozni Cloéval, de nem volt felkészülve a látványra, ami fogadta. Gondolatait egy mögötte lefékező kocsi szakította félbe. Amikor hátrapillantott és felfedezte a kék sportkocsit, csak még gyorsabban kezdett menekülni. Jay viszont kitartó volt, kipattant az autóból és üldözőbe vette. A kergetőzés a lányék befüvesített udvarán ért véget. Jay elkapta a lány vállát és megállásra kényszerítette.
  - Mi a frász ütött beléd? - kérdezte Jay zihálva, amikor megálltak.
A sötétben átázva álltak egymással szemben és levegő után kapkodva farkasszemet néztek.
Szakadatlanul ömlött rájuk az eső, de cseppet sem törődtek vele.
  - Én csak... én csak nem voltam felkészülve arra, ami fogadott. - vallotta be az igazat Mel, s közben dideregve maga köré fonta a karját.
  - Az Isten szerelmére, Melissa! - dühöngött a srác akinek a fejére tapadt a haja, s nagyokat pislogott a szemébe csorgó esőtől. De nem ez bosszantotta, hanem a lány viselkedése. - Mit vársz tőlem? Látom, hogy majd belehalsz, hogy Cloéval láttál, de ez a helyes! Az élet megy tovább, kell nekem az a lány, hogy ki tudjalak verni a fejemből!
Melissa titkon megértette a fiút, hisz igaza volt, mégis mellbe vágta az összecsavarodott, vonagló pár látványa.
  - Megértelek, Jay, tényleg, csak... csak nem voltam felkészülve a látványra. Én csak beszélni akartam veled, nem gondoltam, hogy egy szexjelenet közepébe csöppenek.
Jay mókásan a szemét forgatta, kezdett elpárologni hirtelen haragja. Soha nem fog tudni haragudni a lányra, és soha nem fogja tudni kiverni a fejéből, bármilyen erősen is próbálkozik, és bármennyi nővel is bújik ágyba! Ez a szomorú valóság, és ez ellen tehetetlen! De muszáj másra koncentrálni!
  - Mit akartál mondani? - kérdezte inkább, nehogy őrültséget kövessen el.

  - Csak... - Melissa szava elakadt, amikor belenézett a jég kék szempárba. Remegni kezdett, hisz nem volt normális a vágy ami feltámadt benne, és sajnos rájött arra, hogy bármi lesz is, ezt már mindig érezni fogja! De próbálta elfedni aggasztó gondolatait, hadarni kezdett: - Csak el akartam újságolni, hogy anyám elérte apát... Kiderítette a pontos címét és levélben kérte, hogy amint tud, jöjjön haza. Ez azt jelenti, hogy talán heteken belül hazajön. Szerettem volna, ha mesélsz nekem Patrickről, de az ráér később is...
  - Én nem akarom látni az apám, hisz ők tehetnek arról, ami most van! - fakadt ki szikrázó szemekkel Jay. - Ők tehetnek róla, hogy a húgom vagy, az ők bűne, hogy nem tudtunk egymásról! Ők a hibásak a vérfertőzésért! - Jay lemondóan csóválta a fejét, aztán közelebb lépett a lányhoz, hogy karnyújtásnyi távolságból megsimogassa az esőtől nedves arcot. - De nekünk is van bűnünk, kicsim! Hisz látom a szemedben, hogy kívánsz, ezek az elbűvölő, kék szemek sosem tudtak hazudni nekem! Szenvedsz, mert Cloéval láttál, és belepusztulsz, mert a helyébe szerettél volna lenni! Igazam van?
Melissa szíve úgy zakatolt, mint egy száguldó gőzös. Kínozták a szavak, de még jobban kínozta az igazság. A gyötrelmes, gyalázatos, fájdalmas igazság.
  - Igen, Jay, a francba már!
Jay csak erre várt, kissé durván megragadta a lány derekát és a karjába rántotta.
Melissa teste megdermedt, a reszketés abbamaradt, azon nyomban forróság öntötte el. Tehetetlenül megbénult, pedig rettegett attól, ami következik.
  - Senki sem pótolhat téged, kicsi Melissám! Senki!
S ekkor Jay jobb keze a lány tarkójára csúszott, így rántotta magához, hogy vad csókra kényszerítse.
Persze Melissát nem kellett kényszeríteni, izzó testtel simult hozzá, nyögdécselve visszacsókolt, szabad utat adott a lángoló szenvedélynek. A csók isteni volt, zabolátlan vággyal teli és őrjítő.
Mel az agya egyik zugában érezte, hogy nem kéne hagynia ezt, de annyira hiányzott már neki a fiú, és az eszelős vágy, amit felkavart benne, hogy hagyta magukat sodródni. Élete egyik legjobb csókja volt, kár lett volna ellene küzdeni. Szakadó esőben úgy forrtak össze mint két éhező, aki egymásból
táplálkozik. A heves szenvedély ledöntötte őket a lábukról, de nem bánták, a vizes fűben folytatták a vad ölelkezést. Mindenről megfeledkezve átadták magukat a forró vágyaknak.

Melissa akkor tért magához, amikor megérezte Jay hideg kezét a mellén, mert az becsúszott a nedves ruha alá. Maga előtt látta, hogy ez a kéz negyed órája ugyanígy csúszott be Cloé felsője és szoknyája alá. A gondolat elviselhetetlen volt, és ez térítette magához, nem a tény, hogy épp a bátyja karjában van. Zokogva felült, és eltolta magától a srácot.
  - Jay! Nem csinálhatjuk ezt valahányszor összeveszünk, vagy iszogatsz a barátokkal! A húgod vagyok, menj vissza Cloéhoz!
  - Mintha az előbb erről megfeledkeztél volna, édesem! - gúnyolódott a srác. - Érdekes, hogy csók közben sosem jut eszedbe, ki vagyok!
  - Mert... mert elveszítsük a fejünket! De ennek nem szabad többet megtörténnie! Bemegyek, eressz el! - Melissa eltaszigálja magától a fiút és indul befelé, hogy meneküljön a fiú és a bűnök elől, de Jay elkapja a csuklóját. A lány elrántotta a karját, és a nagy dulakodás közepette elszakadt a fehér gyöngyös karkötő. A borsónyi fehér gyöngyök szerteszét pattogtak az esőben. Melissa hitetlenkedve pillant az esőcseppekkel együtt potyogó gyöngyöcskékre. Ha lehetséges, a szíve újra meghasadt, hisz a karkötő jelképezte Jay-t az életében. Térdre rogyott, és a fűbe markolászva keservesen zokogni kezdett.
  - Melissa… - lépett sóhajtva a lány mellé Jay, de bármit is akart mondani, torkán akadt a szó, látva a lány mérhetetlen fájdalmát.
  - Tűnj el, Jay! Tűnj el örökre! Vége mindennek... vége mindennek!
Jay nem bírja nézni, de segíteni sem, így jobbnak látta, ha szót fogad. Otthagyta a szenvedő lányt, mert tehetetlen volt.
Melissa még sokáig térdelt a fűben zokogva a szétgurult gyöngyöket nézve. Számára a karkötő Jay-t, a kapcsolatukat és a jövőt jelképezte. Most tudatosult benne, hogy a szerelem hiábavaló, és nincs jövő. És nem is lesz, hisz sem vele, sem nélküle sem tud már élni!