Melissa két napig halogatta Jay meghívását a karácsonyi vacsorára. Anyja hiába nyaggatta minden este, ő mindig kitért azzal, hogy nagy a suli, nem találkozott a fiúval. Persze ez nem volt igaz, csak nem akart szemtől szembe kerülni vadonatúj testvérével, és abban is bízott, hogy ha az utolsó pillanatban szól neki, már lesz programja a cuki Cloéval. Szerdán aztán már nem halogathatta tovább, mert ez volt az utolsó tanítási nap. Farmermellényben, piros pulcsiban és egyszerű farmerben ült a padjában első óráján - biokémiám - Brenda mellett, amikor elővette a mobilját és a pad alatt sunnyogva SMS-t írj Jay-nek.
"Szia! Beszélnünk kéne, fontos!"
Csak ennyit írt, azt gondolta, majd magyarázkodik személyesen.
Két perc sem telt el, megérkezett a válasz:
"Foglalok neked helyet a menzán ebédkor, ott talizunk. A kajádat is megveszem. A szőke, ellenállhatatlan fickó leszek a terem közepén😁"
Barom! - gondolta Melissa felpaprikázva, de inkább nem írt vissza csak magában füstölgött.
Túl hamar eljött az ebédidő. Melissa torkában gombóccal indult a menza felé. A terem ajtajában már várta Howie, lazán átkarolta a vállát, úgy indultak el az ebédlőbe.
- Veszek neked forró csokit, vagy inkább kávét kérsz?
- Egyiket se, Howie. - mondta a lány és finoman lesöpörte magáról a zöld-fekete kockás inges és bő farmeres srác kezét. - Jay-el ebédelek, elvileg már vett nekem kaját.
- Miért? - kérdezte kiakadva Howard.
- Mert a testvérem, azért! - vágta rá foga közt sziszegve Mel, de aztán békülékenyen hozzá tette. - Elfelejtetted, hogy anyám erőlteti ezt a karácsonyi vacsora dolgot? Meg kell hívnom, ezért találkozunk.
- Nem tetszik nekem, hogy ez a huligán velünk fog karácsonyozni. - jegyezte meg száj húzgálva a szőkés barna, kócos fiú.
- Nekem se, de mit tehetek? - jegyezte Melissa, s legalább most nem hazudott.
Beértek a menzára, ahol már rengeteg diák nyüzsgött a kiszolgálópult előtt, és az asztalok fele már foglalt volt.
Melissa nyakát nyújtogatva fürkészte a termet, és meg is akadt a szeme Jay-en. A srác tényleg a terem közepén ült egyedül, és vadul integetett neki. A lány otthagyta a sorba beálló Howie-t és odament Jay-hez.
- Üdv, kislány! - köszöntötte a srác. Mosolya elbűvölő volt, kék szeme a lányra villant. Szőke haja laza, rakoncátlan tincsei az arcába lógtak. Fekete hosszú ujjú pulcsi volt rajta, pucér nővel az elején, és az elmaradhatatlan agyonszaggatott farmer. Intett a lánynak, hogy üljön le vele szembe, ahol már várt a lányra egy megpakolt tárca.
Melissa sóhajtva leereszkedett vele szembe. Meglepődött, mert a srác csupa olyasmit vett neki amit szeret. Egy fóliába csomagolt sonkás szendvics, egy papírpoharas latte, egy kis üveg savmentes víz és egy tejcsokis szelet hevert a tárcán.
- Köszi a kaját. - szólalt meg a lány bizonytalanul. A füle mögé igazította hosszú haját. - Megtaláltad a kedvenceimet.
- Tudom, hogy jobban kedveled a hamar elfogyasztható kajákat. Főtt kaját ritkán választasz. A csoki, a kávé és a víz sosem maradhat ki.
Melissa elképedt, hogy a srác ennyire megfigyelte, és kiismerte.
- Nem az érkezési szokásaimról akartam beszélni veled. - tért a lényegre Mel, hogy mielőbb túlessen ezen az átkozott meghíváson. - Az van, hogy kezdem elásni anyámmal a csatabárdot, és megkért, hogy hívjalak meg, hogy vacsorázz velünk karácsony este. - mikor észrevette, hogy Jay a homlokát ráncolja hadarni kezdett. - Tudom, meredek ötlet, és megértem, ha nincs kedved jönni. Gondolom már van programod Cloéval, vagy a nagynénéddel, és szívesebben vagy velük, mint anyámmal, Dave-vel Howie-val és velem. Jobb is, ha nem jössz, mert a végén még anyám elhiszi, hogy igazi szerető családot csinálhat belőlünk.
Jay csak mosolygott az orra alatt.
- Te mit szeretnél?
- Hogy érted?
- Akarod, hogy ott legyek?
Melissa meredten a vizesüveget bámulta. Erre most mit mondjon? Akarta is, meg nem is. Kettős érzelmek dúltak benne a karácsonyi vacsorát illetően.
- Nem tudom. - súgta a lány bevallva az igazat.
- Akkor döntsön Cloé. - mondta a srác és odaintette magukhoz szőke barátnőjét. - Szívem, itt vagyok!
- Sziasztok! - huppant le Jay mellé a hullámos hajú lány. Rózsaszín felsőt viselt bohókás farmer kantáros nadrággal. Csókot nyomott Jay arcára. - Alig találtalak meg, mert nem Robertékkel ülsz.
- A húgommal ebédelek. - mutatott Melissára a srác. 
- Á, igen, a híres húgica. Még nem nagyon volt alkalmunk összeismerkedni. - mosolygott a szöszi.
- Most itt a lehetőség. Melissa épp most hívott meg minket egy karácsonyi vacsorára. Akarsz menni?
Melissa magában dúlt-fúlt, hogy ez az ostoba liba dönti el a dolgot, de próbált bárgyún mosolyogni.
- Ó, remek lenne! - lelkesedett Cloé. - Végre összebarátkozhatok a tesóddal és nagyon kíváncsi vagyok anyukádra. Neki legalább illően bemutatkozhatok, nem úgy, mint a nagynénédnek, aki akció közben lepett meg minket a konyhában.
Erről Melissa igazán nem akart tudni, inkább nem is nézett az ölelkező párocskára. Jay látta a lány zavarát, részvéttel nézett rá, de nem tudott mit tenni.
Megbeszélték még hogy péntek este hétkor kezdődik a vacsi, aztán enni kezdtek. Jay készségesen megosztotta ebédjét Cloéval, Mel pedig fancsalodva figyelte őket. Bármennyire akarta utálni Cloét, nem ment. A lány cserfes volt, barátságos és imádni való. Muszáj volt kedvelni, s Melissa beismerte, hogy nagyon jól illik Jay-hez, jól választott. Remélte neki hasonlóan jó választás Howie. Ha ezt észben tudja tartani, nem lesz semmi gubanc a vacsorán.
Pénteken aztán felborult a megszokott rend a Thompson házban. Melissa nyolckor a csengőszóra ébredt, Dave érkezett egy másfél méteres fenyőfával. A lány duzzogva fogadta el, hogy beindul az eszeveszett készülődés. Viseltes otthoni ruhába bújt, és hol az anyjának segített a pulyka és hal előkészítésében, vagy Dave-vel dekorálta a házat. Előkerültek a fenyőfüzérek, a kötött, nagy zoknik amit a kandalló elé akasztottak és minden ami karácsonyi dekoráció. Míg Dave a karácsonyfa beállításával foglalatoskodott, a lány megint a konyhába szaladt, és segített a desszertnek szánt túrótorta készítésében az anyjának. Mel tulajdonképpen élvezte volna a családi sürgést-forgást, ha nem az járt volna a fejében, hogy a Jay-Cloé, Howie és anyuka egy vacsorapartin nem túl nyerő kombináció. Hat körül már a ház karácsonyi hangulatban pompázott, a nappali jobb sarkában ott pompázott a szépen feldíszített karácsonyfa, és az ablak alatt szépen meg volt terítve az ünnepi asztal, aminek a közepén egy aranyos, hóemberes, rénszarvasos adventi koszorú díszelgett. A vacsora kész volt, már csak a vendégekre várt, így a három robotoló elment zuhanyozni és átöltözni.
Melissa hosszas válogatás után egy egyszerű, rövid ujjú piros ruha mellett döntött. Nem akart feltűnő lenni, ezért döntött az unalmas darab mellett. A ruha felsőrésze feszesen tapadt rá, de konzervatívan fent volt a nyaka, Mel nem is bánta, nem akart dekoltázst villantani. Csípőtől bő szoknyarészben fojtatódott a ruha, lágy loknikban végződött a térdénél. Haját kifésülte, és hátrafogta egy egyszerű fekete hajráffal. Szándékosan nem sminkelt mert tudta, hogy az anyja azt várná el. Kicsinyes bosszú volt ez, de még mindig benne volt a tüske, így apró szúrásokkal akarta továbbra is kínozni hazug édesanyját. Úgy nézett ki, mint egy tizenkét éves diáklány a béna sulibuli előtt, de pont ezt akarta. Vidáman nevetett tükörképére. Gyorsan írt egy üzit Howardnak, hogy lassan jöhet, és csak akkor merészkedett ki a szobájából, amikor a srác csengetett.
- Nyitom! - szaladt az ajtóhoz a lány bekiáltva a konyhába ahol az anyja és Dave kávéztak. - Ez még csak Howie!
Mel kitárta az ajtót és érdeklődve mérte végig ősrégi barátját. Howie is ünneplőbe vágta magát. A srác felnőttesen hátrazselézte a haját, de öltözéke hasonlóan béna volt, mint a lányé. Fekete halszálkás öltöny volt rajta, aminek a zakója és nadrágja elég rövid volt, vagyis évek óta ez az egy darab árválkodhatott a szekrényében és csak különleges alkalmakkor vehette elő. Halványkék nyakkendője félre állt, s Melissa ösztönösen megigazította fehér inge nyakát és a selymes tapintású nyakkendőt.
A fiú egyik kezében egy zöld csomagolópapíros doboz volt, a másikban egy vegyes színű rózsacsokor.
- Boldog karácsonyt, kicsim! - mosolygott félszegen a fiú és kezébe nyomta a csomagot. - A virág anyukádé. Jó leszek így? Nem öltöztem túl? 
- Nem, nyugi! Anyám szereti megadni az ilyen vacsik módját. - a fiúhoz hajolt és röviden, de édesen szájon csókolta. - Jól nézel ki!
- Te is! - dicsérte a srác, aztán Mel úgy döntött a szobájába vezeti a srácot, hogy ott nyugodtan átadják egymásnak az ajándékait.
- Jay és a kislány nem jött még? - kérdezett utánuk a konyhaajtóban csészével ácsorgó Samantha. A nő rózsaszín, tökéletesen testre simuló lábszárközépig érő hosszú ruhát viselt. A ruha hangsúlyozta karcsú, a megfelelő helyeken gömbölyödő alakját. Melissa bármit megadott volna, hogy ilyen alakja legyen fiús alkata helyett.
- Látod őket valahol? - kérdezte kicsit se kedvesen Mel.
- Biztos, hogy hét órát mondtál nekik? Mert az már negyed órája elmúlt. Tönkre megy a pompás vacsora, ha sokáig kell várnunk rájuk.
Melissa feldühödött.
- Nehogy már az én hibám legyen! Jay-nek nem erőssége a pontosság. Majd vele veszekedj, ha egyáltalán eljön! - nyelvelt Mel, és titkon remélte, hogy a pompás négyfogásos vacsora ehetetlen lesz, mire ideér a párocska. - A szobámba leszünk, míg megérkeznek a sztárvendégek.
Még Howie gyorsan Samantha kezébe nyomta a csokrot, aztán követte szerelmét a szobájába.
Amint beléptek a szobába a lány átölelte Howie-t és szándékosan összeborzolta közben a haját.
- Így jobb? - kérdezte a srác mosolyogva, mert átlátott a lány turpisságán.
- Sokkal, így inkább te vagy! De most kérem az ajándékom! - mosolyogva kikapta a srác kezéből a rejtélyes lapos dobozt.
Először azt hitte könyv van benne, de attól sokkal jobb volt. Egy olvasópanel, ami megvilágítja a könyvlapokat, hogy sötétben is tudjon olvasni. Hálásan ölelte meg Howie-t, így köszönte meg a nagyszerű meglepetést. A srác tényleg jól ismerte, ezért trafálhatott bele ilyen jól az ajándékba. Egy ujjúbb édes csók után ő is átadott a srácnak egy ajándéktáskát. Ő egy játék kart vett a fiúnak, hisz a hét elején panaszkodott, hogy már nem tudnak ketten játszani, mert bedöglött a kar, és megfejelte egy "szeretlek" feliratú aranyos, kiscicás egérpaddal. Még sokáig pusmogtak, és enyelegtek, mire csengettek. Negyvenöt perc késéssel megjöttek a várva várt vendégek.
Melissa nagyot nyelt mielőtt kimentek a nappaliba fogadni az érkezőket.
Samantha épp beengedte a kézen fogva érkező Jay-t és Cloét.
Jay maga volt az őrült lazaság. Szőke haja kócos volt, vonzó arca dacosságot sugárzott. Fehér inge könyökig fel volt tűrve, így jól látszottak a fekete tetkók a karján. Szürke szűk, elegáns mellényt viselt azonos színű nadrággal. Nyugodtan megjelenhetett volna róla egy fotó bármelyik divatlapban, mert egyszerre volt elegáns és szexi. Melissának már a látványától rendellenesen kalapált a szíve.
Cloé is kitett magáért, fehér csipkés felsőt viselt, majdnem olyan volt mint egy esküvői ruha felülje, csak extravagánsan a melle előtti részeben volt egy betét, a többi részen átlátszó volt, kilátszott tökéletes, finom bőre. Ehhez fekete loknis, combközépig érő szoknyát viselt, amit szintén fekete kis csipke szegélyezett. Dús szőke haja szertelen, szétbomló kontyba volt felfogva, és természetesen fekete körömcipőben billegett. Jól néztek ki együtt Jay-el, s ettől Melissa szíve elszorult. 
Mire észbe kapott a bordó inges, fekete nyakkendős és nadrágos Dave már beterelt mindenkit a fa elé, és mindenkinek töltött egy pohár vörösbort. Samantha leültette a vendégeket, aztán a konyhába sietett, hogy előkészítse a levest. Melissa alig ült le, az anyja kiabált neki, hogy menjen ki segíteni. Kínlódva felállt, mosolyogva elnézést kért és kiment az anyjához. Amikor anyja a kezébe nyomta a jénaiba szedett csirkeragu levest, Sam megjegyezte, hogy öltözhetett volna jobban is, de Melissa csak kicsúfolta, mint egy kisiskolás. Mikor az anyja nem figyelt a fiókba dugott egy kis fekete ékszeres erszényt, amit szándékában állt ma valahogy valamikor Jay-nek adni.
Samantha ült az asztalfőre, legközelebb a konyhaajtóhoz, vele szembe Dave, az ablak alá Mel és Howie, velük szembe Jay és Cloé. Jó darabig kínos csendben fogyasztották a levest, csak a kanalak csörömpölése hallatszott. Végül Howie törte meg a csendet, megdicsérte a finom levest, de aztán megint csend lett. Dave, hogy oldja a feszültséget, sűrűn kikínálgatta a bort és egy üveg whisky-t. Jay örömmel elfogadta, a hal és pulyka fogyasztásakor már a harmadik pohárral iszogatta.
Bármi is volt Samantha szándéka ezzel a vacsorával, Melissa egyből levette, hogy ebből nem lesz családegyesítés. Mindenki kínosan feszengett és nem nagyon akartak beszélgetni.
Újabb próbaképpen ezúttal Dave szólalt meg.
- Mind egy iskolába jártok, ugye? Mik a terveitek gimi után?
- Én biztos, hogy valamilyen informatikus úton indulok el. - válaszolta rögtön a hallal birkózó Howie. - Nagyon jól boldogulok a számítógépekkel, szerintem a programozás felé indulok majd.
- Kocka! - nyögte Jay az orra alatt, de nem elég halkan, mert mindenki hallotta.
- Ez dicséretes. A technika uralja a világot. Jól jövedelmező munkára tehetsz majd szert. - szólt gyorsan Dave, hogy béke maradjon.
- Én a színészet felé kacsingatok. - szólalt meg ekkor Cloé. - Most is szeretek szerepelni, és a színjátszó szakkörön azt mondta a tanárom, van tehetségem. Szívesen játszanék akár színpadon, akár filmekben is.
- Mondjuk pornóban. - ezúttal Melissa szólalt fel epésen, miközben a lenyelt falat pulykacombot leöblítette egy korty borral.
Samantha köhögőrohamot kapott, Howie pedig figyelmeztetően a lábára lépett az asztal alatt.
- És te, Melissám? - kérdezte Dave. - Még mindig az újságírás és a filmkritika érdekel?
- Igen. Határozottan. Will-lel januárban kezdjük új órarend szerint a filmtörténelmet is tanulni.
- A másik pasiddal? - kérdezte kihívóan Jay a lánytól. Először nézett igazán húgocskájára, de most is csak a whiskys pohár pereme felett.
- Nincs másik pasim! Te miről beszélsz? - fortyant fel Melissa. Gyilkos pillantásokat küldött a szőke ördögnek és legszívesebben a combjába szúrta volna a villáját, de sajnos az anyjuk közöttük ült.
- Beverly halloween buliján még vadul smároltál Denisonnal, azt hittem két vasat tartasz a tűzben. - közölte lazán Jay, mintha csak az időjárásról csevegne, holott épp a húga életét döntötte romba.
Samantha levegő után kapkodott, Howie fájdalmasan felsóhajtott, Cloé felvihogott, Dave próbálta borba fojtani rosszallását.
- Az üvegpörgetős játék miatt csókoltam meg Willt, és nem volt semmi több, akkor se és azóta se!
- Jaj, bocs, húgi! Nem tudhattam, ugyanis mostanában kerülsz, mint a pestist!
- Fejezzétek be! - szólt rájuk indulatosan Sam, majd felállt. - Hozom a desszertet!
- Remek. Imádom a túrótortát! - mosolygott biztatóan az asszonyra Dave. 
- Tudom, azért sütöttük. - viszonozta hálásan a nő a mosolyt. Bár párja jelenléte kissé megnyugtatta, már bánta, hogy vacsora előtt nem vett be legalább egy szem nyugtatót. Gyerekei paprikás hangulata felborzolta az idegeit. Nem értette, miért nem tudnak értelmesen viselkedni.
A túrótorta kitűnő volt, enyhén citromos, és nem túl édes. Mindenkinek ízlett, de csak Dave és Howard dicsérte meg a desszertet. Evés után hosszú nyakú kristálypoharakból pezsgőt ittak.
Később Samantha kávét szolgált fel, azt már a dohányzóasztalhoz vitte, az erőltetett menet pedig átköltözött a kanapéra. Melissa a hifihez lépett és elindított egy karácsonyi CD-t halk háttérzenének, hátha az oldja a feszültséget. Mindenki kínos csendben fogyasztotta feketéjét, csak Dave kortyolt vörösbort, Jay pedig a negyedik pohár whisky-t, mert Melissa titkon számolta.
Nemsokára Samantha felpattant, néhány percre eltűnt a szobájában, aztán két kocka alakú ékszerdobozzal tért vissza. A piros bársonydobozt Melissának, a kéket Jay-nek adta.
- Boldog karácsonyt, gyerekek!
Mindkét fiatal felállt. Összenéztek, aztán egyszerre kezdték kinyitni a dobozkákat.
Melissa és Jay egy-egy aranyórát kaptak, szinte egyformát, csak a fiú nagyobb volt és férfiasabb, míg Melissáé kisebb és csillogó kövekkel kirakott. A lány nem akarta ezt. Nem akarta, hogy egyforma ajándékot kapjon Jay-el, tudta hogy őrültség volt az anyja részéről két ilyen méregdrága és összeillő darabot vásárolni. Jay arcát figyelte, rögtön látta, hogy a srác nem hatódik meg, inkább feldühödik.
- Köszönöm, de arannyal nem lehet megvenni a szeretetem. - pillantott Samanthára élesen a srác. - Amúgy ez a vacak nem is az én stílusom, nem illik a tetkóimhoz sem. - a dobozt az asztalkára dobta, az órát azonban nadrágzsebébe dugta. - De azért megtartom. Ha megszorulok, vagy bajba kerülök zaciba vágom, az ára még jól jöhet.
Dave felszisszent, Cloé röhögött, Howard felállt és vigasztalóan megfogta a megalázott anyuka karját. Melissa fel se nézett, a csillogó-villogó ajándékára meredt.
- Ez nekem is túl drága. Nem hordhatom túl gyakran.
Dave, hogy elterelje a figyelmet gyorsan feljebb vette a zenét és elkapta Melissát.
- Felejtsük el az ajándékokat, és próbáljuk jól érezni magunkat. Táncolj velem, kis hölgy!
Így a pót papa táncolni kezdett Melissával, Howard Samanthával, majd nemsokára Cloé is rácsimpaszkodott Jay-re és egy helyben ringatózva lázas ölelkezésbe kezdtek. Melissa őket figyelve nem tartotta táncnak a vonaglásukat. Nem is bírta sokáig nézni őket, lerázta magáról Dave karját és arra hivatkozva, hogy eltünteti a mosatlant az asztalhoz sietett, összeszedett egy halom tányért, aztán a konyhába menekült.
Miközben mosogatószeres vízbe áztatta a tányérokat, arra gondolt, milyen jó lenne már, ha véget érne ez a rémes este. Épp bele akart nyúlni a vízbe, amikor lépteket halott a háta mögött.
Megfordult, azt hitte Howard jött segíteni neki, de mikor felfedezte, hogy Jay az, levegőt is elfelejtett venni.
- Csak nem segíteni akarsz? - kérdezte, és zavartan a fiú mellényére szegezte tekintetét, nem mert a szemébe nézni.
- Én meg a mosogatás? Hülyéskedsz? Igazából ajándékot hoztam neked, és négyszemközt akartam átadni.
Mivel a konyhasziget ezen része távol esett a nappalitól, így a többiek nem láthattak rájuk, így mondhatni tényleg kettesben voltak, bár a zene és beszédfoszlányok behallatszottak, mert csak a boltív választotta el a konyhát a nappalitól.
- Nem akarok ajándékot tőled! - mondta indulatosan Mel, s elkövette azt a hibát, hogy belenézett az izzó kék szempárba. Beleborzongott Jay pillantásába.
- Ebbe nincs beleszólásod, kicsim! Boldog karácsonyt! - Jay a lány elé lépett és zsebéből előhúzott egy ezüstláncot, rajta egy kocka medállal és a lány orra elé lógatta. 
Melissa nagyot nyelt, aztán győzött a kíváncsisága. Érte nyúlt, hogy megnézze mi van a medálon. A kis kockába a neve volt belegravírozva. Könnybe lábadt a szeme, mert az ajándék csodás volt, személyes, és mindig jobban kedvelte az ezüst ékszereket, mint az aranyat.
- Ez gyönyörű, de nem kellett volna. - súgta a lány, mert a hangja cserben hagyta.
- Dehogynem kellett! Testvérek, vagy mások vagyunk, mindig te leszel a szívem csücske!
- Ne mondj ilyeneket! - kérte a lány, mert ő is érezte amit Jay. Az őrült érzelmeket ami a lelkében dúlt alig bírta kordában tartani. De nem érezhet ilyeneket, ezért egy lépéssel arrébb ment, hogy kivegye a fiókból az odarejtett kis fekete erszényt. Átnyújtotta a fiúnak. - Ez meg a tiéd. Nem olyan jó ajándék, mint amit én kaptam, de ez már téged illet.
Jay értetlenül nézett a lányra, pajkosan mosolygott, de amikor tenyerébe rázta az erszény tartalmát arcára fagyott a mosoly. Az a bizonyos bőr nyaklánc volt rajta a fehér márvány tojás kővel, amiben a fekete szív minta volt. Még a kapcsolatuk elején ő adta a lánynak az örök szerelmük szimbólumaként.
- Ezt nem adhatod vissza! - dühöngött a fiú.
- De igen, igen visszaadom. Mert már nem léteznek azok az érzések amit ez a nyaklánc szimbolizál. Vedd vissza, nem lehet nálam...
Melissa nehézkesen beszélt, valahogy nem érezte igaznak a szavait. Ebben a pillanatban nagyon szeretett volna sírni, de már nem maradtak könnyei.
- Nem adhatod vissza a szívemet. - csóválta a fejét csalódottan Jay, de pillantásából Melissa kiolvasta, hogy már nem az ékszerről beszélnek.
- De igen, mert így helyes. Köztünk már nem lehet szerelem.
- Szóval te kiirtottad magadból a szerelmet? - Jay akarva vagy akaratlan a pulthoz szorította a lányt a testével. - Nem hiszem, hogy már nem szeretsz! Nem hiszem, hogy kitéptél a szívedből, és nem hiszem, hogy boldog vagy nélkülem! 
Melissa biztos volt benne, hogy Jay hevességének köze van a négy pohár whisky-hez és a borhoz, de őt is felkavarta valami tiltott, vad vágyakozás, s majd beleőrült ebbe.
- Ez az igazság, már nem szeretlek! - makacskodott Mel, de egész testében remegett mert a srác közelsége és szavai iszonyú hatással voltak rá.
- A francokat nem! - Jay egyik keze bilincsként fonódott a lány derekára, a másikkal megragadta a tarkóját és csókra kényszerítette.
Melissa jó darabig hadakozott vele, próbálta eltolni magától és megharapni, de amikor az erőszakból szenvedély lett, nyögve elengedte magát és hagyta, hogy magával ragadja az észvesztő csók. Átölelte a nyakát, ujjai a hajába kúsztak, megszűnt a valóság. Csak ez a perzselő, mindent elsöprő csók számított.
- Itt vannak a poharak... - lépett be a boltív alatt Samantha, de amint meglátta a veszettül smároló párt egy jajveszékelő kiáltás után elejtette a tárcát. A pezsgős poharak hatalmas csörömpöléssel a padlóra estek és millió szilánkra törtek. A nő a szívéhez kapott, sokkolta a látvány.
A párocska ijedten szétrebbent. Jay volt aki először magához tért. Elhúzódott húgától és gúnyosan nézett a könnyeivel küszködő asszonyra.
- Látod, anyu, ezért nem lehetünk sohasem igazi család. Kívánom a húgomat, és ez ellen nincs mit tenni. Köszönöm a kitűnő vacsorát, de egyelőre szerintem hanyagoljuk a családi idillt!
Ezzel Jay elsuhant, a nappaliban elkapta barátnője kezét és elhagyták a házat.
Dave és Howard csak a hirtelen távozásuk után viharzott ki a konyhába.
- Mi történt? - kérdezte Dave az üvegszilánkokat szemlélve.
- Csak ügyetlen voltam. Most jöttem rá, hogy romokban az életünk. - válaszolta Samantha könnyes arccal. Úgy nézett a szilánkokra, mintha élete romjai lennének, Melissa pedig a szíve darabjait látta a kristályszilánkokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése