Minden napja egyformán telt. Felkelt, gyors reggeli, suliba menés, ott kibírni az órákat és kerülni Jay-t, tanulni, tanulni és délután megint csak tanulni. Jobb volt a tananyagra koncentrálni, mert így nem járt az agya veszélyes és fájó gondolatokon. Megszűnt a kapcsolata a külvilággal, csak Brenda és Will maradt mellette, de ők sem egy időben. Egyik délután suli után Brenda magával rángatta egy kávézóba, egy szelet süti mellett beszélgetni próbáltak, de mivel Melissát nem lehetett kibillenteni a letargiából, hamar feladták, a könyvtárba mentek, mert a könyvek és a bennük rejlő más világ volt a menekülő út a barna lány számára. A másik mentőöv Will volt, kedden együtt készültek történelemre, csütörtökön pedig irodalomra. A vidám srác mellett Mel fesztelen volt, jól kijött vele, mert nem tett fel felesleges kérdéseket, és nem erőltetett rá semmit. Tanulás után Trónok harca maratont néztek, kibeszélték a film eseményeit és vitáztak a szimpi, vagy épp utálatos szereplőkön. Samantha már nem is igyekezett megbékíteni a lányát, ha estére beesett a házba, hamar félrevonult a szobájába, nem akart Melissa szeretetéért könyörögni, tudta, idő kell, míg feldolgozzák a történteket.
Pénteken már Mel rutinosan öltözött, sminkelt és belapátolta szokásos gyümölcsös müzlijét.
Farmerdzsekiben, piros-fekete kockás háromnegyedes ujjú hosszított ingblúzban, csőfarmerben és fekete hosszú szárú tornacipőben indult suliba. Haja lobogott a ködös fuvallatban, de legalább magához tért, mire beért a gimibe.
Remélte, hogy továbbra is könnyen átvészeli a hetet, hisz már ötödik napja nézi, hogy Jay visszatért régi önmagához. A szőke srác megint átment szívtipróba, minden szünetben más csajt ölelt, de Cloé és Alicia állandóan körülötte lebzselt a sok friss pipi mellett. Melissa utálta a csajozásért és őrült flörtölésért, de nem tudott ellene tenni. Vagyis nem volt joga bármit is tenni, pedig iszonyú féltékenység kínozta. Szerette volna kitekerni az összes liba nyakát, amiért úgy zsonganak a fiú körül, mint a méhek. Fájt látni, hogy Jay túl van rajta, és tojik rá és a világra. De természetesen ezeket a gondolatokat mélyen eltemette magában, nem akarta kimutatni a külvilágnak, milyen cefetül van. Ha nem látják a szenvedését, nem kérdezgetik, ez lett az új mottója.
Mire beért a suliba, a fekete kapucnis pulóveres és bő farmeros Will már az udvaron várta.
Mel rögtön magára is öltötte a már jól begyakorolt műmosolyt.
- Szia, csajszi! - rikkantott a srác. Gyorsan a piros hátizsákjába dugta a könyvét és fél karral átölelte a lány vállát, így vezette befelé a suliba.
- Szia, Will! Te aztán kész energiabomba vagy kora reggel. - jegyezte meg Mel, aki még szinte fel sem ébredt.
- Én mindig! Ráadásul péntek van, ez már csuda jó ok a jókedvhez. Este buli?
- Ezt tőlem kérded? Tudod, hogy nem megyek sehová. - füstölgött a lány.
Szerencsére Will úgy elterelte a figyelmét, hogy nem volt érkezése szétnézni a folyosón, már a biokémia terem előtt álltak a sor végén. Csak ekkor rázta le magáról a srác karját, mert néhányan - köztük Howard és Brenda - ferde szemmel néztek rájuk.
- Nagy hiba. Ideje lenne élned, kicsim! Ma este R&B est lesz a Retro Clubban! Gyere el velem! Rád fér egy kis csörgés, lazítás, berúgás és csípőtekergetés. - mosolygott a barna hajú srác pajkosan. Elkezdte dúdolni Ushertől a Yeah!-t, és feltartott kézzel kevert, mint a táncosnők a Nicki Minaj klipekben. A mozdulat röhejes volt, mégis jól állt a fiúnak, és ez nevetésre késztette a lányt.
- Inkább igent mondok, csak fejezd ezt be! - csapott Will vállára nevetve Melissa.
Will csodálkozva nézett a lányra, nem gondolta, hogy ilyen könnyen beadja a derekát.
- Komolyan? - kérdezett rá hitetlenkedve Will elnyújtva a szót. - Mi a manó? Szemrebbenés nélkül beleegyeztél? Ez kész csoda!
Mel tényleg úgy gondolta, hogy vissza kell térnie az életbe, a bulikhoz, barátokhoz, meg aztán bízott benne, hogy az R&B nem vonzza Jay-t és nem lesz ott, hisz ő inkább a kőkemény rockot szerette. Nyugodt szívvel mondott igent, mert ha nem lesz ott, kikapcsolódhat és kirúghat a hámból.
- Nem kell félni, nem harapok! - Will játékosan vállát a lányénak ütköztette. - Amúgy se édes kettesben mennénk. Tegnap Howarddal megbeszéltük, hogy ma este zúzunk az éjszakába, aztán meg valahogy ott kötöttünk ki, hogy Sona is jön. Nem tudom, hogy együtt vannak, vagy nem vannak, de én már jól fogom érezni magam, ha te is erősíted a szinglik táborát.
A lány néhány pillanatra összeráncolta a homlokát. Mostanában se Howarddal, se Sonával nem túl felhős a kapcsolata, hisz mindkettővel összebalhézott már nem is rég, de aztán megnyugtatta magát. Talán pont egy ilyen közös buli kell ahhoz, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, és békét kössön a két régi jó baráttal. Ráadásul arra is kíváncsi volt, mi zajlik kettőjük között. Máris volt miért élni, izgalommal töltötte el az előtte álló este gondolata. Ha ez kell ahhoz, hogy felejtsen, akkor egy stréber éltanuló lesz, aki hétvégenként átvedlik buli-királynőnek.
- Nekem jó ez a felállás. - mondta ki végül hangosan is a véleményét. - Bár mondjuk vihetnénk még Brendát is.
- Tudom, hogy te szereted, mondjuk én is, de mivel még friss a szakításunk, feszélyezve érezném magam, ha velünk jönne... Úgyhogy, ha nem bánod, most kihagyjuk.
- Megértelek. - bólogatott Mel. Ha valaki, akkor ő tisztában volt vele, milyen szerencsétlennek és zavartnak lenni az ex közelében.
- Akkor ezt megdumáltuk... Nyolcra érted és Howie-ért megyek, a belvárosban felvesszük Sonát, megkajálunk valahol, aztán jön az ereszd el a hajamat a Retróban.
- Klassz!
Melissa egész jó hangulatban átvészelte a napot, csak ebédnél volt necces, hogy Jay és bandája - na meg a kis rajongó libák - a szomszédos asztalnál ricsajoztak. Játszotta a közömböst, alig nézett feléjük, de sajnos a fülét nem tudta bezárni. Még jó, hogy Will és Brenda a negyven perc alatt igyekezett elvonni a figyelmét.
Hatodik órája balett volt, a begyakorolt és rutinos koreográfia megnyugtatta és új erővel töltötte fel.
Óra után levette a fekete tornadresszt, majd komótosan magára húzta utcai ruháját. Még csak félig-meddig öltözött át, amikor a szekrény túloldalára befutottak a negyedikes lányok, akiknek röplabdaedzésük volt. Nem is foglalkozott a gráciákkal, amíg meg nem hallotta Jay nevét.
- Akkor most, Alicia, Jay Amstronggal jársz? - kérdezte hirtelen egy vékony, idegesítő, kacarászó hang.
Melissa megdermedt. Fél lábán volt még csak fent a nadrág, de félbemaradt a mozdulattal. Még jó, hogy a szekrény túloldalán volt a lánycsapat, így nem látták, milyen kétségbeesett arcot vág. Lélegzetvisszafojtva fülelt és rettegett a választól. Csak a lócasor végén öltözött néhány harmadéves C-s lány, így nem keltett gyanút.
- Az túlzás, hogy járunk, de kavarunk. - büszkélkedett vihogva Alicia. - Kétlem, hogy a nagymenőt bárki is magához tudja láncolni.
- De a kis barnának sikerült nemrég, bár elég rövid volt a kapcsolatuk. - szólalt meg ezúttal egy másik hang kárörvendve. Mel szerette volna tudni ki az, aki őt emlegeti, de nem merte volna meglesni őket.
- Ugyan már! - nyelvelt Alicia. - Jay-nek a jó kislányok csak unaloműzésből kellenek. Kihívásnak tekinti a meghódításukat, és ezt ő maga mondta. Tegnap randiztunk ám. Magával vitt a régi hangárhoz egy gyorsulási versenyre. Megismerkedtem a haverjaival, mondjuk elég gáz egy banda, de magát a versenyt élveztem. Két ellenfelet is legyőzött, veszélyes és vakmerő a srác, nagyon bírom.
- Jó lehetett. - nevetgélt idétlenül az előző lány. - És történt valami érdemleges köztetek? Vagy csak haverkodtok? Piszkos részleteket akarok!
- Minek nézel te engem, Gina? Haverkodás? Ilyen pasival? Hülye vagyok én? Hazafelé a verseny után kicsit összebújtunk, volt egy kis tipitapi, aztán lepippantottam. Megmutattam neki, milyen merész és tettre kész vagyok. Nektek meg látnotok kellett volna, milyen édes, mikor elélvez. Belehabarodtam a csávóba!
Míg a tépett hajú lány ömlengett, Melissa öklendezett. Mintha tőrt vágtak volna a szívébe, olyan fájdalmat érzett, és azzal, hogy elképzelte a jelenetet a gyomrát is kikészítette. A csajok vihorásztak, Melissa pedig az undorral küszködött. A szerelmét elképzelni Alicia szájában horror volt, és így még inkább, hogy tulajdonképpen a bátyjáról beszéltek. Azt hitte, már nem lehet fokozni a nyomorát, de tévedett...
Miközben automatikusan folytatta az öltözést, a csajok tovább csicseregtek, miután trágár mondatokban kibeszélték Jay és Alicia "kapcsolatát".
- Nem vagy semmi, csajos! - kuncogott elismerően az egyik lány. - Nagy hal akadt a horgodra! Csak tartsd is meg, mert én úgy vettem észre Cloé Kellert is fűzi a Casanova!
- Cloé? Bolond vagy? Mellettem labdába se rúghat az a különc liba! - hurrogta le barátnőjét Alicia háborogva. - A kis béna szöszi nem tudja kivel áll szemben. Jay nem neki való, és majd arra is rájön, hogy kemény ellenfél vagyok! Én mindig megkapom, amit akarok!
- Hú, te kis ribanc! - morgolódott az egyik csaj nevetve.
- Ribancoké a világ, nem tudtad, Renné? - vihogott sátánian Alicia.
Ennyi elég is volt mára Melissának. Gyorsan felkapta a padról a táskáját, a vállára kapta és belebújt a cipőjébe. Kiosont az öltözőből, mintha ott se lett volna.
Kifelé menet úgy belefeledkezett borús gondolataiba, hogy majdnem beleszaladt az ajtóban várakozó Willbe.
- Szent szűz! Citromba haraptál, édesem? Mi ez a savanyú pofa? - kérdezte a srác, s könnyedén átkarolta Melissa vállát fél kézzel.
- Á, dehogy, csak kisebb sokk ért. Épp az előbb halottam pusztán véletlenül az öltözőben, hogy Alicia tegnap egy randi alkalmával lecumizta az exem. Ez volt az, amit nem akartam tudni. - húzta el a száját a barna lány szomorkásan. Rossz volt belegondolni, de ugyanakkor jó volt beszélni róla. Könnyebb feldolgozni az eseményeket, ha van kinek kiönteni a szívét.
- Ne bánkódj, angyalom! Ha ilyen közönségesek, akkor megérdemlik egymást. - próbálta felvidítani Will, miközben előre engedte a lányt az ajtóban, majd finoman a parkoló felé terelte. - Majd találsz szebbet, jobbat, okosabbat! Most pedig hazaviszlek, hogy ne gyalogolj, és útközben megbeszéljük az esti program részleteit.
- Remek! És Howard? Őt nem visszük?
- Neki nem volt hetedik órája ma. Nekem is csak fociedzésem volt. Dög vagyok, sokat szaladgáltam.
- Akkor kapsz egy frissítő kávét a fuvarért cserébe. - mosolygott a lány, de arcára fagyott a mosoly, mert Will terepjárója mellett ott parkolt az Aston Martin, és Jay a motor-háztetőnek támaszkodva várakozott mellkasa előtt összefont karral, szája sarkában füstölgő cigivel.
- Jól hangzik, bogárka! - nevetett Will elégedetten, és úgy látszott rákattant az idióta becenevekre. - Kihagyhatatlan ajánlat, fullos társaság, erre nem mondhatok nemet! - kacsintott.
Rettenetes volt, hogy ideáig jutottak, hogy akiért a szíve lángolt, most csak egy idegen, akit kerül, mint a pestist, mert nem azt érzi iránta, ami helyes volna...
Will megint elterelte a figyelmét, mert egész úton a bulit szervezte. Megbeszélték, hogy nyolc körül veszi fel Melt és Howardot, megvacsoráznak, aztán belevetik magukat az éjszakába.
A ház előtt Melissa arcra puszival búcsúzott Willtől, és még megbeszélték, hogy küld egy SMS-t, ha indul értük.
A konyhában a lány gyorsan evett egy kis zöldséglevest és bolognait, majd bevonult a szobájába. Tudta, hogy ma korábban jön haza az anyja, és nem akart vele találkozni, veszekedni meg pláne nem. Egy nagy zacskó sajtos chipsszel bevackolta magát az ágyba és levett a polcról egy könyvet, amit még nem olvasott. A Demonica sorozat első részére esett a választása, az erotikus töltetű, természetfeletti pasik és izgalmas, kiszámíthatatlan történetet vonzotta. Régóta el akarta olvasni, de eddig nem volt rá ideje. Jobb volt most ez, mint a szirupos, romantikus lányregények, attól most felfordult volna a gyomra. Egész belemerült a démondoki és az őrző lány kalandos világába, és mikor Samantha bekopogott hozzá, csak kikiabált, hogy hagyja békén, mert olvas. Fél hét felé pillantott az órára, s meglepetten látta, hogy már készülnie kell a bulira.
Áttúrta a szekrényét, talált egy alkalomhoz illő nadrágot és felsőt, aztán magához vett a fiókból egy fekete fehérneműszettet és egy törölközőt.
Samantha a nappaliban tévézett, csodálkozva nézett fel rá.
- Máris fürdeni készülsz? Csak nem mész valahová?
- És ha igen? - válaszolta ridegen Melissa és minden további magyarázat nélkül tusolni sietett.
A haját felfogta a feje tetejére laza kontyba, hogy ne legyen vizes, aztán gyorsan ledobálta a ruháit és bemászott a zuhanyfülkébe. Miután alaposan lecsutakolta magát, megtörölközött és felvette a magával hozott cuccokat. A fekete melltartó kissé átlátszott a szürke, vékony anyagú, leopárd mintás felső alól, de ez volt a jó benne, a farmer térdnadrág, amit ehhez felvett buggyos volt és bő szárú, de ettől volt rappes stílusú. Felöltözve és mezítláb indult vissza a szobájába, hogy megcsinálja a haját és a sminkjét, de ezúttal ő torpant meg, az anyja ugyanis az asztalon felejtett telefonját nyomkodta.
- Kémkedsz utánam? Semmi közöd a telefonomhoz! - határozottan mellé sétált és kikapta a kezéből a mobilt.
A piros szabadidőruhás asszony haragosan mérte végig a lányát.
- Csak nem attól félsz, hogy bűnös viszonyt folytatok a bátyámmal? - kérdezte Melissa keserűen, mert sejtette az anyja gondolatait. Fájt a feltételezés és végtelen haragra gerjedt. - Röhej a te szádból az őszinteség szót hallani! Nem várhatsz tőlem ilyesmit, amikor tizennyolc évig azt hazudtad, hogy meghalt az apám, holott Afrikában doktorál a jó ég tudja mióta, és van egy testvérem, akibe beleszerettem a te hibádból! Szóval téma lezárva!
Ezzel a lány beviharzott a szobájába, zaklatottan és levegő után kapkodva csapta be maga mögött az ajtót. Számára még mindig az anyja volt a gonosz, hisz az ő hazugságai taszítottak a pokolba. Ezek után csak még jobban vágyott bulizni, kiereszteni a gőzt, tombolni, és inni, addig míg ki nem kapcsol az agya. A gondolat csábító volt és boldogító.
A szekrénye ajtajának a belsején volt egy egész alakos tükör, az előtt sminkelte ki magát, aztán felfogta a feje tetejére a haját, hajlakk segítségével a vékony tincseket betekerte, mintha rastafonatok lennének, aztán még egy fekete fejpántot is tett a fejére, amivel úgy nézett ki, mint egy igazi rapper csajszi. Hogy ne fázzon a lába, felvett még egy fekete térdig érő neccharisnyát, amire apró piros tulipánok voltak hímezve. A harisnya szárát simán elrejtette a buggyos nadrág gumírozott szára alatt. Ehhez már csak a kő-mosott, szürkéskék telitalpú, farmer hosszú szárú tornacipője kellett. A személyijét, pénztárcát és egyéb limlomot belepakolta egy rojtos, farmer kis válltáskába. Alig készült el, Will írt is neki, hogy elindult. Telóval és táskával a kezében ment a nappaliba, leakasztotta a fogasról rövid farmerdzsekijét.
Samantha még mindig a nappaliban ült a tévé előtt.
- Szóval nem mondod meg kivel, és hová lógsz? - próbálkozott az asszony. - Ilyen ribancos szerelésben se láttalak még, szóval aggódom, hogy esetleg valami utcasarkon kell majd összeszedjelek... - nézett a lányra megvetően Sam. Ő sosem szerette az ilyen közönséges ruhákat, elegáns, nőies darabokban szerette volna látni a lányát.
- Ne aggódj anyukám, bulizni megyek, nem kurválkodni! - nyelvelt a lány. - Majd less ki az ablakon, és meglátod, kivel leszek. A leskelődés és nyomozgatás nagyon jól megy neked! És ne várj meg, hajnalig táncolni és vedelni fogok... alkoholt... jó sok alkoholt! Csá! - Melissa szándékosan bosszantotta az anyját, élvezte a szabadságot, és hogy bármit mondhat és megtehet, nincs már felette hatalma.
Kiment az utcára, menet közben húzta magára a kabátot. Alighogy megállt a ház előtt, a szomszédból előbukkant a farmeres, fekete inges és nyitott mustár sárga bőrkabátos Howard. Melissa bizonytalanul pillantott rá, nem tudta milyen hangulatban találja.
- Szia! Jól nézel ki! - méregette elismerően a srác. - Más vagy, mint régen, de jól áll.
- Ó, köszi. Te is klassz vagy. - mosolygott Mel, s valóban tetszett neki, hogy a fiú bevállalta a feltűnő színű szűk dzsekit és a haja is elegánsan hátra volt zselézve.
- Meglepett, hogy velünk jössz ma. - jegyezte meg Howie, de már nem nézett a lányra, a felbukkanó csillagokat fürkészte. - Bár, amilyen jóba vagy mostanában Will-lel, nem kéne csodálkoznom.
Az utolsó mondat szemrehányó és féltékeny volt.
Melissa durcásan fordult a srác felé.
- Nem kéne kombinálnod. Will csak barát. Megért, mellettem van és nem üti bele az orrát olyanba, amihez nincs köze. Együtt lógunk, mert sok a közös bennünk... És igazából ő viselkedik úgy, ahogy neked kéne. Tőled vártam volna azt a szeretetet és támogatást, amit tőle kapok. - mondta ki a sérelmeit Melissa, ha már őszinteségi rohamot kaptak.
- Én próbálom, de nem ilyen egyszerű... - ismerte el a száját harapdálva Howie. - Pont ezért örültem, hogy ma velünk tartasz. Azt javaslom: kössünk békét. Fontos vagy nekem, elfogadom, hogy nem kellek neked, mint pasi, és azt is, ha mást választasz.
- Hú... - nyelt nagyot Melissa, hisz kezdett zavarba jönni a témaválasztástól. - a közeljövőben nem választok senkit sem magam mellé, végeztem a szerelemmel és a kapcsolatokkal jó ideig.
- Sajnálom, hogy így megkeseredtél és tönkretett az a vadbarom.
- Ne, ne szidd! - kérte Melissa feltartott kézzel. - Nem bűnös semmiben, nem bántott sosem, csak így alakultak a dolgok. Majd túl leszünk rajta, csak sok idő kell hozzá. De ma este nem akarok rá gondolni, csak szórakozni, tombolni és felejteni akarok.
- Oké! Jó, akkor legyen így! - mosolygott biztatóan Howard.
- És mi a helyzet veled és Sonával? - csillant fel pajkosan Melissa szeme.
- Na, ez meg a másik téma, amiről én nem akarok beszélni. - forgatta a szemét lemondóan a srác. - Amúgy se tudom hányadán állunk, de majd lesz valami!
- Akkor legyen ez a ma este mottója! - kuncogott Mel. Örült, hogy Howarddal kezd rendeződni a viszonya.
Végszóra nagy dudálás közepette megérkezett Will.
A barna hajú srác áthajolt az anyósülés felőli oldalra és kitárta a kocsiajtót.
- Helló, fiatalok! Szépségek előre, Howardok hátra! - vigyorgott a fekete nyitott inges, fehér pólós srác.
Melissa nevetve bevágódott mellé és bekötötte magát, Howie pedig komótosan elhelyezkedett hátul, ahogy az utasítást kapták.
Alig ültek be, Will máris kilőtt.
- Hű, Melissa, dögös vagy ma este! Ha lehet, maradj a közelembe, hogy le tudjam szerelni rólad a nem kívánatos hódolókat. - mérte végig elismerően a lányt a sofőr, aztán felhangosította a zenét az autóban. 50 Cent jól ismert száma dübörgött a P.I.M.P.
- Hm... köszi, mindkettőt. - mosolygott zavartan Melissa. - És mi a program a Retro előtt?
- Sonáéktól egy saroknyira van egy pizzázó, azt gondoltam, együnk ott, és hoztam egy kis hangolót, bocs - Will a lány ülése alá nyúlt és előhalászott egy whiskys üveget, majd a lány ölébe ejtette. - Igyatok, és gondoljatok rám, mert ha az enyém a sofőr szerep, sajna nem kóstolgathatok.
- Kár neked, több marad nekem! - villant fel Melissa szeme vidáman, majd bátran meghúzta az üveget. Az első korty égette a száját, majd az egész nyelőcsövét, de aztán már csak a forróságot érezte az egész testében és a kellemes zsibbadtságot a végtagjaiban. Hátra akarta adni az üveget Howie-nak is, de az egy fejrázással elutasította, aztán meg rászólt a lányra, hogy neki se kéne túlzásba vinnie. Melissa csak lehurrogta, hogy ünneprontó, és azért is még egyszer meghúzta az üveget.
Mire felvették a fekete szűk miniruhás Sonát, Melissa már enyhén becsiccsentve, pompásan érezte magát. A pizzéria előtt a parkolóban levették a kabátokat. Mel nem tudott kiszállni a kocsiból, vihogva tapogatta az ajtót, mert nem találta a nyitógombot, de szerencsére Will hamar körbement a kocsin és segített kiszállni neki. Mivel bizonytalan volt kissé a járása a fiú átkarolta a derekát, így vezette a kajálda felé.
Sona és Howie utánuk kullogtak.
- Ti már ilyen jóban vagytok? - szólt a párocska után a szőke, borzos hajú lány csodálkozva.
- Aham. A legeslegjobb barátok. - vigyorgott Melissa boldogan.
- Ez az új módi? Már csak barátkozol a pasikkal? Vagy tartaléknak tartod őket? - gúnyolódott Sona szokásos nyers stílusában.
- Hagyd már, Sona! - kelt rögtön a lány védelmére Howard. - Szerelmi bánata van, végre kimozdult, elkezdett élni. Jobb ez, mintha depis lenne.
- Mit mondjak, ez a Melissa klasszisokkal jobb és elviselhetőbb! - nyomott egy kedves puszit a lány homlokára Will menet közben, majd kinyitotta a pizzázó bejáratát.
Már odabent a gombás és pepperónis pizzára vártak a csendes, barátságos teremben egy sarokasztalnál, amikor Melissának eszébe jutott, hogy barátnője nem is ivott a hangulatfokozóból, és szóvá is tette. Sona csak elutasítóan rázta a fejét.
- Ó, nem kell nekem ahhoz ital, hogy jól érezzem magam! Megfogadtam, hogy ma este egy kortyot sem iszok, józan akarok maradni.
- Én meg innék Melissával, de sajnos nem lehet, mert én vagyok a sofőr. Pedig úgy felöntenék a garatra és buliznék egy nagyot. - panaszkodott Will száj-húzgálva.
- Sona nemrég vizsgázott vezetésből, nem? - kérdezte Howie, és a szőkére nézett. - Letetted a jogsit, ha jól tudom. Vezess akkor te, Will meg hadd vedeljen Melissával!
- Ez remek ötlet! - tapsikolt Mel lelkesen.
- Ne... srácok, ne! Friss jogsim van, sosem vezettem terepjárót, félek! - ijedt meg Sona.
- Ugyan már, nem nagy ördöngösség! - győzködte a barna srác. - Ne parázz, minden kocsi szinte egyforma! Hajnalban forgalom se lesz, simán hazahurcolsz minket!
- Nem...
- Ne izélj már! - rimánkodott Melissa is. Tetszett neki a gondolat, hogy együtt ihat és csöröghet Will-lel. Tudta, hogy Howie ilyesmire nem hajlana.
- A másik gond, hogy négyen háromfelé lakunk. - vetette közbe Howard elgondolkodva.
- Az ne legyen gond! Sona aludjon nálam, te Will, pedig Howie-éknál, így csak egy címre kell hajnalban eljutni, és ha magunkhoz tértünk majd szétszéledünk. - javasolta Mel felbuzdulva.
- Ez aztán a briliáns ötlet! - mosolygott a lányra elismerően Will.
- Jó, legyen. - bólintott rá a másik fiú. - Sona, egyezz bele! Nem lesz gond, vigyázunk egymásra!
- Oké, megfűztetek!
Végszóra a pincér meghozta a családi pizzát és az üdítőket.
Jó hangulatban estek neki a hatalmas kajaadagnak.
Miután végeztek és fizettek még Will ült a kormányhoz. Megbeszélték, hogy ő manőverezik be a forgalomba és a klub előtti tömegnyomoros parkolóba. Szerencséjükre viszonylag közel a bejárathoz kaptak helyet. Amikor kiszálltak, bemenet előtt Will még vigyorogva meghúzta a whiskys üveget.
A négyes fogat megvette a beugrót, aztán bepréselődtek a tömeggel a klubba.
Howie és Sona egyből ülőhelyet kerestek, míg a másik kettő a bárpult felé vette az irányt.
A teremben sokan voltak ahhoz képest, hogy még nem volt tíz óra. Az italpultnál sokan nyomultak, de ez nem tántorította vissza Melissáékat. Dübörgött a zene szinte a talpuk alatt is. Az emelvényen a D.J. épp bejelentette, hogy ma R&B, hip-hop és rap estre számítsanak.
Mel ettől csak jobb kedvre derült, imádta a feka zenét. Míg ráhangolódva lötyögött Sean Paul egyik ismert számára, sorra kerültek a bárban.
- Mit iszunk? - kérdezte Will, és farzsebéből elővette a pénztárcáját.
- Nekem mindegy, csak tömény legyen! - vigyorgott Melissa felszabadultan.
- Rám bízod? - csillant fel a fiú szeme, aztán mikor a lány rábólintott, kért a pultostól két tequilát.
Alig egy percen belül megkapták egy fém tárcán a feles poharakat, a sószórót és kistányéron a citromkarikákat.
- Tequila? - forgatta a szemét vidáman Mel.
- Aha. Fincsi, de csak a szokásos ceremóniával. Ittál már ilyet?
- Nagyon helyes, csajszi! - vigyorgott Will és az egyik poharat a lány kezébe nyomta. - Egyszerű dolgod lesz: sózod a kézfejed, lenyalod, felhörpinted a piát, aztán ráharapsz a citromra. A savanyú lé kihozza a tequila zamatát. Megjegyezted? Mert már kissé becsiccsentettél. - kötekedett a végén a srác.
- Nem vagyok idióta! - tiltakozott a lány. - Sóz, nyal, hörpint, harap.
- Okos tanítvány! Akkor rajta!
Egyszerre és egymást figyelve hajtották végre a tequila ivás folyamatát. A citromot a végén Melissa a tányérra köpte, aztán fanyalogva lecsapta a pultra a kiürült poharat. A könny is kicsorbult a szeméből, de nem volt olyan rémes utóíze a piánk, mint a kocsiban benyakalt whiskynek.
- Na, milyen volt? - tudakolta a fiú még mindig mosolyogva.
- Hm... jó volt!
- Még egy kört? De most én nyalom a tiédet, te az enyémet!
Melissa homlok ráncolva nézett ívócimborájára, aztán kibukott belőle a féktelen nevetés.
- Will Denison, ugye még mindig a tequiláról beszélünk?
A srác végre felfogta, milyen kétértelműen beszélt, így ő is röhögni kezdett, de amikor magukhoz tértek, kikérte az újabb kört. Megint rávetették magukat a piára, csak ezúttal Mel Will kezéről nyalta le a sót, a fiú pedig a lányéról, majd egymás szájába dugták a citromot. Utána megint nagyokat kacagtak.
A harmadik felesüket már későbbre tartogatták, magukkal vitték az asztalukhoz, de kértek még Sonának egy energiaitalt, Howie-nak egy Mohito koktélt, mert Will szerint haverja ezt szereti.
Leültek a négy személyes bokszba, szembe a másik kettővel. Will szétosztotta az italokat.
- Tequila, komolyan? Ki akarjátok ütni magatokat? - kérdezte rosszallva Howard, de azért belekortyolt a kapott koktélba.
- Nyugi, papa, nagylány vagyok már! Tudom, hol a határ! Bulizni jöttem, nem egy helyben ücsörögni! - szólt vissza flegmán Mel. Ma nem akart bébicsőszt.
Felcsendült Xzibit egyik közismert és pörgős száma, s Will máris felpattant.
- Igazad van, bébi! Irány a parkett! - elkapta Melissa kezét, és szinte felrángatta a helyéről. Máris a tömegbe tuszkolta és táncolni kezdtek.
- Ha valami keményet érzel a derekadnál, az nem a mobilom. - súgta a fülébe a srác mókásan, és ellépett a lány mögül, elé táncolt, de fél kezét a hátára csúsztatta, megint szemből dörgölődztek össze.
- Ne mondj ilyeneket! - kérte a lány, de azért mosolygott, mikor összeért a homlokuk. Nem zavarta, hogy ilyen közel volt a fiúhoz, szinte már-már természetesnek hatott. Élvezte a fiú gyengéd érintéseit, a játékot a tűzzel és a flörtölést. Will dezodorja beleégett az orrába, a testéből áradt a hő.
- Miért ne? Szexi vagy, kívánatos és túl sokat ittunk!
- Hát éppen ezért! - lökte el magától nevetve Mel, majd körbe táncolta és kacéran megint a karjába libbent.
Melissa alig érzékelte körülöttük a többi színes ruhás, vonagló embert, bár azt látta, hogy időközben Howie elfogyasztott még két koktélt, sőt már párszor táncolt is Sonával.
Sona szemben ült Howarddal, citromos vizet iszogatva. Kedvtelve figyelte a zsizsegő tömeget, majd a bánatosan iszogató srác felé fordult. Egyértelmű volt a számára, hogy Howie haragos, amiért a kis Melissája ilyen izgató táncot lejt Will-lel.
- Még két feles és összejönnek! Fogadjunk? - cukkolta asztaltársát. Végre ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból. Azt akarta, hogy a srác végre kimondja, amit már úgyis mindenki sejt...
- Á, dehogy! Csak részegek és beindultak, de nem egymásra. - rázta a fejét Howie, de le sem vette a szemét az összefonódott párocskáról. Már neki is voltak kételyei. Félt, mit hoz ki a két bolondból a pia. Belepusztul, ha Melissát megint mással kell látnia!
- Sok jó kapcsolat kezdődött már így. - mondta ki a véleményét Sona. - Nekem úgy tűnik, hogy Will túl sokat sündörög Melissa körül, szerintem belehabarodott.
- Nem, óriási tévedésben vagy, Sona. Will csak próbálja felrázni a bánatos barátnőnket és átsegíti a szerelmi bánaton. - forgatta zöld löttyös poharát a szőkés barna srác.
- Persze-persze. - kuncogott a lány és íves mozdulattal hátra csapta rendezetlen hajkoronáját. - Te nem látod a fától az erdőt. Meglásd, előbb-utóbb ágyba is segíti. Szikrázik körülöttük a levegő, csak lehet még maguk sem tudják.
- Azt akarod, hogy én meg téged itassalak le? - kérdezte pajkosan a lány. Sona nevetve elszaladt a pulthoz újabb koktélért.
Howard pedig egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. A mentolos ital kellemesen elzsibbasztotta a gyomrát, és később az agyát is. Nem akart, és nem mert arra gondolni, hogy Sonának esetleg igaza lesz. Az megint pokol lenne...
Közben Melissa és Will továbbra is szédelgő fejjel és felforrt hangulatban ringatóztak a zenére, még mindig egymáshoz tapadva.
Melissa még mindig nem sokat érzékelt a külvilágból, mintha egy külön burokban lebegett volna Will-lel. Jó volt ebben a titkos kis világban vonaglani. Tudata eltompult, az agya szinte teljesen kikapcsolt. A bárpult felé lesett, mert megszomjazott. Azt nézte, nagy-e a tömeg, hogy ne kelljen sokáig sort állni, de bár ne nézett volna oda! Maga Jay Amstrong könyökölt a pultnak, oldalán egy rövid, vörös hajú szupermodell kinézetű cicababával. A lány ledermedt, jeges borzongás söpört végig a testén a gerince mentén. Miért kell itt lennie? Ilyen kicsi a város, hogy úton-útfélen muszáj belebotlania? Kegyetlen a sors!
Will megérezte a lányban a változást, de nem tett rá megjegyzést. Csak azt érzékelte, hogy Mel teste és mozdulatai görcsösek lettek, a hangulata lelohadt. Pár perc múlva úgy forgatta táncpartnerét, hogy helyet cseréljenek, és máris felfedezte, mi hervasztotta le Melissát.
- Csak kapcsold ki! Kapcsold ki! - súgta a lánynak. Közel hajolt Melissa füléhez, aztán a nyakához hajtotta a fejét. Szinte belélegezte a testéből áradó édes és bódító illatot.
Melissa értetlenül kapta fel a fejét és a szemébe nézett. A csoki barna szempár csillogott, de volt benne némi szomorúság is a legmélyén. De ki sem mondta a kérdést, Will máris megválaszolta.
- Kapcsold ki a szíved és az agyad! - megérintette a lány arcát, majd egy gyengéd mozdulattal a vállára húzta a fejét, hogy ne nézzen semerre. - Ne vedd észre! Nincs itt!
- De sajnos itt van, és nem tudok... - a lány nem tudta befejezni a mondatot. Zaklatottan, csukott szemmel borult a fiú védelmet nyújtó vállára és mellkasára.
- Sss! Élvezd az estét!
Görcsösen markolta Will ingét a hátán, már csak összetapadva dülöngéltek.
Amikor Will felmordult, felkapta a fejét.
Majd seggre ült, mert a pimasz Jay piros, rövid ujjú, passzos ingben és fekete farmerben ott állt mellettük és megérintette Will vállát. A srác tekintete gyilkos volt, de Melissa nem látta rajta, hogy ittas lenne.
- Lekérném a hölgyet egy táncra. - hallotta Mel a zenét túlkiabáló, oly jól ismert, rekedtes hangot.
- Nem kéne, haver! - tiltakozott Will. - Távol kéne maradnod tőle és békén hagyni!
- Neked meg le kéne húzni magad a vécén! Add át, kis pajtás, különben olyan patáliát rendezek, hogy kitiltanak innen minket! - fenyegetőzött elszántan Jay.
Melissa nagyon is el tudta képzelni, hogy Jay képes lenne erre. Nem akart verekedést, nem akarta, hogy akármelyik is kárt tegyen a másikban, főleg nem miatta! Minden idegszála tiltakozott a tánc ellen Jay-el, de a békesség kedvéért Will mellkasára tette a kezét, és finoman eltolta magától.
- Nincs gond, Will! Nem akarok balhét! Egy táncba... nem halok bele!
Vagy mégis! - gondolta a lány borzongva, amikor felgyúlt Jay arcán a győzedelmes mosoly és birtoklóan átkarolta.
Will dühösen nézett rájuk, de feladta, ő sem szerette az agresszív viselkedést. Otthagyta őket, Howie-ék asztalához ment, görcsösen megmarkolta az asztaluk szélét, aztán kivette barátja kezéből a Mohito koktélt és egy szuszra lehúzta. Amikor Howie berzenkedni kezdett, csak fejével a parkett felé intett. És már nem is volt szükség semmiféle magyarázatra.
Közben Melissa hagyta, hogy Jay egyre közelebb és közelebb vonja magához. Mellkasuk és lábuk összesimult, szinte egy levegőt szívtak. A lány egy csapásra kijózanodott, odalett a könnyed hangulat, helyette komor lett, merev és félszeg. Felcsendült Rihanna egy nem annyira közismert, de lágy dallamú, fájdalmas szövegű dala a Love On the Brain. (zene és szöveg itt :))
- Végre... hazataláltam!
A mondat igaz volt és Melissa először azt hitte, hangosan is kimondta a gondolatait, de ezek Jay szájából hangzottak el. Hihetetlen volt, hogy mindketten ugyanazt gondolják és érzik.
- Ne, Jay... ez...
- Nem helyes, nem helyes, tudom! - nyögte a fiú szenvedélyesen. Kétségbeesetten ölelte magához a lányt. Fejét a vállgödrébe húzta, s közben a feje tetejét puszilgatta. - Drága Melissa! Édes kicsi pöttömöm, megdöglök nélküled! A következő húsz évben valószínűleg megfektetek vagy kétszáz csajt, de a szívem csücske mindig te leszel!
- Ne mondj ilyeneket, Jay! - kérte a lány, s közben siránkozva, reszkető testtel simult hozzá. Viszont közben eluralkodott rajta az eddig visszafojtott vágy. Jobb keze automatikusan önálló életre kelt, a fiú nyakába csúszott és szinte levegőt sem véve, ujjai játszadozni kezdtek a szőke tincsekkel.
- Tudnod kell! - súgta megint Jay, ajka szinte súrolta a lány fülcimpáját, aztán ha ez lehetséges, még közelebb szorította magához a lány apró, de számára tökéletes testét. - Kapcsold ki az agyad, csak öt percre! Öt percet kérek, drága! Csak ölelj, és feledkezzünk meg mindenről!
Nem kellett volna, de Melissa tehetetlenül rábólintott.
Eltaszítás helyett csukott szemmel olvadt az ölelésbe. Mélyen magába szívta Jay mámorító illatát. Jellegzetes arcszesz, szantálfa illatú parfüm és enyhe dohányszag lengte körül a fiút. Különös módon nem érzett rajta alkoholt, de úgy látszott, ehhez a katasztrófához elég volt az, hogy egyikük nem teljesen józan. A dal szövege fájt, a közelség is fájt, mégis tehetetlenül elviselték, mert ez volt a legédesebb kín a világon. Amikor Jay két keze a derekáról a fenekére siklott és erőteljesem megmarkolta, Melissa levegő után kapkodott, aztán elkapta a két kezet és visszavezette őket a derekára.
- Megvesztél, Jay? A húgod vagyok! - emlékeztette a srácot és saját magát is a lány háborogva. Alkoholtól csillogó szemmel nézett fel az imádott arcra. - Vagy talán részeg vagy?
- Én egy kortyot se ittam, nem úgy mint te és a cuki hódolód! Nem vagyok bolond. Nem akarom beállva összetörni az Aston Martint. - ráncolta a homlokát Jay. Már másik lassú zene szólt, és még mindig összesimultak, csak ezúttal egymás szemébe mélyedtek közben. - Erről jut eszembe, remélem nálatok nem a Will gyerek a sofőr. Alaposan el van ázva, hót ziher, hogy nem engedlek beülni mellé. Inkább hazaviszlek én! Féltő bátyóként is ez a kötelességem!
Az utolsó mondat hallatán a lány arca torz grimaszba szaladt, szíve elszorult. Mintha ostorral pofán verték volna. Annyira tébolyító volt mindez egy mondatban. Jay féltékenysége, a tomboló hormonok és a testvéri aggodalom. Ez valami nagyon torz tréfa a sorstól, vagy horrordráma. Más nem lehet...
- Sona vezet, ezért ittam Will-lel. Nem kell aggódnod. Nem kéne itt lenned és nem kéne ölelned! Megbolondulok, esküszöm, megbolondulok attól, amit most érzek! - fakadt ki Melissa, mert egyértelműen össze volt zavarodva. - Csak megnehezítesz mindent!
A lány addig feszengett, míg sikerült kicsit távolabb kerülnie Jay-től, de még így is érzékelte minden idegszálával.
- Mondanám, hogy sajnálom, de hazudnék! - villant meg a szőke srác jég kék szeme. - Hiányzol! Pokolian hiányzol, drága kicsikém!
A srác hangja elcsuklott, arcáról sütött a gyötrődés. Ő is szenvedett, s Melissa nagyon is megértette ezt. Bármi volt, van és lesz, a mágneses energia még mindig tombolt közöttük.
- Istenem, ezt ne! - rázta a lány a fejét érzelmektől kínlódva. Könnynek szöktek a szemébe, Jay mellkasára csapott, és a meglepettségét kihasználva kiszakította magát a szorításából. Megindult a tömegben arrafelé, ahol Sonáék asztalát sejtette. Hátra sem nézett, mert ha még egyszer ránéz szerelmére, nem tudja visszatartani a sírást. Szerencsére felfedezte barátnője szőke sörényét, de mikor mellé ért, meglepődve vette észre, hogy a két fiú nincs vele.
- Hol vannak a srácok? El kell mennünk, most rögtön! - kérte már-már esdekelve Melissa.
- A bárpultnál vedelnek! - mutatott balra a szöszi.
És igaza is volt. A két jómadár épp whiskyt ivott a bárnál. Sona nem kérdezősködött, sejtette, hogy barátnője viharos távozási kényszerének az exéhez van köze. Csak felkapta kézitáskáját, a Melissáét is a kezébe nyomta, aztán a fiúkhoz siettek.
- Skacok, menjünk haza, de ha lehet azonnal! - darálta Mel, sürgette az idő, rettegett, hogy Jay megint megkörnyékezi. Úgy látszott az utóbbi félórában a két fiú alaposan megnövelte az alkoholbevitelt, mert egy darabig bambán néztek rá, mintha azt sem tudnák, ki áll előttük, de aztán Will magához tért és lecsúszott a bárszékről. Elég sután mozgott, el is esett volna, ha Melissa nem ugrik mellé és nem fogja fel a testével. És ha már elkapta, mellette is maradt, hogy kitámogassa.
- Will, te jól berrrúúúgtál! - vihogott idétlenül Howie, aki hasonló állapotban volt, mint barátja, szinte a szeme is keresztbe állt.
Amíg az ajtó felé nyomultak lassan araszolva, Melissa megkockáztatott egy pillantást Jay felé. A srác nem jött utána. Már felfokozott hangulatban, bedobva magát, kevert és flörtölt az előbbi vörös, fehér ruhás ciklonnal. Na szép, gondolta haragosan a hugica.
Keservesen lassan értek ki a parkolóba. Melissának a kocsi mellett át kellett tapogatnia Will zsebeit, hogy megtalálják a slusszkulcsot. A fiú vihogva tűrte, és azt dünnyögte az orra alatt, hogy örül Melissa begerjedésének. A két lány csak összenézett, aztán betuszkolták a srácokat a kocsi hátuljába.
Bár Sona lassan, de biztosan haladt, Mel nem bánta, legalább kitisztult a feje. Lehúzta az ablakot, hogy a hűs levegő megtegye hatását. Az volt a kár, hogy a lelkében dúló zavarodottságon nem tudott segíteni, de nem akart gondolkodni. Sajnálta, hogy Sona nem fecseg, az elterelte volna a gondolatait.
- Sejted, hogy miattad itták rottyra magukat a fiúk? - szólat meg hirtelen Sona. A lány biztos kézzel vezette a terepjárót a gyér forgalomban, de beszéd közben nem nézett oldalra, görcsösen a táblákat és jelzőlámpákat figyelte.
- Ugyan már! Velem ittak, nem értem! - tiltakozott Melissa. Pont ilyesféle témaelterelésre volt szüksége.
- Tévedsz, csajszi! A srácok a móka kedvéért ittak egészen addig, míg fel nem bukkant a macsó exed, mert onnantól kezdtek vedelni! Rájöttek, hogy esélyük sincs, így alkoholba fojtották a bánatuk.
- Jaj, Sona, te mindig csak a drámát látod! Tuti, nincs igazad, csak képzelődsz! Nem vagyok én olyan nagy szám, hogy három pasi ácsingózzon utánam!
- Higgy, amit akarsz, de én másként látom!
Will nyöszörögni kezdett hátul, Melissa hátrafordult, hogy megnézze, jól van-e, így a téma abba maradt. Öt perc múlva Sona leparkolt Howardék háza előtt.
A két lány tehetetlenül nézett hátra a két kidőlt hímneműre.
- Ugye az volt a terv, hogy ők Howie-nál, én nálad? - töprengett Sona. - De kizárt, hogy mindkettőt be tudjuk vonszolni a házba zaj nélkül, és aztán még besompolyogjunk nálatok. Azt javaslom, osztozzunk rajtuk. Én beviszem Howie-t náluk, te vidd magaddal Willt. Ez a legegyszerűbb megoldás.
- Igazad van! Akkor mindent bele! - Mel máris tettre készen kiugrott a kocsiból. Kacarásztak még egy sort, aztán ellenkező irányba vonszolták a két K.O. királyt. Mondjuk elég hosszadalmas és fárasztó volt magukhoz teríteni őket annyira, hogy eljussanak a házig.
Melissának a bebotorkálás még nem is okozott nehézséget. Will esetlenül karolta, így a sötétben csak eljutottak a szobájáig. Az ajtó előtt addig duruzsolt a fiúnak, hogy húzza le a cipőjét, míg közös erővel, nagy küzdelmek közepette csak le tudták húzni. A szobába meg olyan lendülettel toppantak be, hogy egyenesen, ölelkezve, de kuncogva az ágyra borultak.
Melissa már ezt sem bánta. Ruhástól, alkoholtól bódultan, zenétől lüktető fejjel, szinte azonnal elaludtak.
