Összes oldalmegjelenítés

2017. április 14., péntek

Titkos randik

Melissa matek tanulással töltötte a délutánt, de már egy fél óra múlva zsibbadt a feje, és belezavarodott az egyenletekbe. Azt hitte, ha a számok világába menekül, jobban telik az idő, de be kellett látnia, hogy nagy hibát követett el, és fejfájás lett a végeredménye.
Négy előtt nem sokkal csengettek. Csodálkozva pillantott a faliórára. Az anyja nem lehet az érkező, mert neki van kulcsa és korai lenne még a hazajövetele. Talán Howard akarja áthívni.
Gyorsan a kis asztalra lökte a könyvét és a füzetét, majd az ajtóhoz sietett kinyitni. Már az ablakon keresztül kiszúrta a piros telepjárót, amire már fel volt szerelve a téliesített fekete tető. Mosolyogva tárta ki az ajtót, bár nem volt épp vendégváró az öltözete. Agyonmosott és kinyúlt piros pulcsi volt rajta, térdén lyukas fekete cicanacival.
  - Jó napot, szép hölgy! - rikkantotta a bejárat előtt topogó Will vidáman.
A srác persze makulátlanul nézett ki. Fekete, mellén piros írásos pulcsit viselt, sötétkék farmerrel. A haja tökéletesen állt, barna szeme ragyogott, és látványosan dugdosott valamit a háta mögött.
   -Will! Mit keresel te itt? Mára nem is beszéltünk meg semmit. - szabadkozott a lány még mindig a kilincset markolva.
  - Gondoltam megleplek, téged is, meg a muterodat is. Ezzel! - a fiú mosolyogva a lány elé lóbálta az eddig rejtegetett vödrös jégkrémet. - Na, mit szólsz?
  - Jaj, Will, téged az ég küldött! Pont ez kell most nekem! A jéghideg kalória, mert már zsong a fejem a matektól! - örvendezett a lány. Elvette a két literes vödröt és örömében megölelte a fiút.
  - Na, akkor hibernáljuk az agysejteket! - nevetett Will, de aztán eltorzult az arca. - Hé, kislány, leverted a tüdőm a vödörrel!
  - Jaj, ne harizz! - kiáltott Melissa, mert ahogy a karja lendült, a fiú hátához csapta a vödröt. - Vigaszdíjul kapsz belőle! Gyere be!
Mel beinvitálta a fiút. Mivel a jégkrém kő kemény volt, nem tudta kiszedni tálkába, így csak két kanalat vitt be a nappaliba, majd elhelyezkedtek a kanapén, kettőjük közé rakták a vödröt és egyenesen abból  kanalazták a csokis-mogyorós desszertet.
  - Hm, ez isteni finom! Életmentő vagy, Will Denison! - hálálkodott a lány. Élvezte a desszertet, örült Willnek, és már eszébe sem jutott, milyen gyalázatosan néz ki itthoni, viseltes göncökben.
A fiú mellett tudott fesztelenül viselkedni, hisz nem azt nézte, hogy néz ki. Will mindig is csak jó barát volt, nála nem számítanak a külsőségek.
Evés közben átbeszélték a suliban történteket és a legújabb pletykákat.
  - Holnapra elkérlek anyudtól moziba, persze én jövök érted, de majd lepasszollak Jay-nek, pénteken koncert, szombaton meg buli? Mit szólsz? - tért személyes témára nemsokára a fiú.
  - Azt, hogy anyám bele fog őrülni. Szerinted, elenged ilyen sokszor és sok helyre?
  - Naná, hogy el. - vigyorgott a fiú bizakodva. - Bízd ide, majd én leveszem a lábáról.
  - Neked aztán van önbizalmad. - mosolygott a lány.
  - Neked meg csokis a mosolyod. - Will közelebb hajolt a lányhoz és hüvelykujjával elmorzsolta a lány szája szélére rakódott olvadt jégkrémet.
Ebben a pillanatban érkezett haza Samantha.
  - Nocsak, vendég van? Helló, gyerekek! - üdvözölte őket vidáman a bordó kosztümös, kontyos mama. Csodálkozva pillantott a kanapén nassolók felé.
Will zavartan elhúzódott a lánytól és leejtette a kezét.
Melissa közben azon tűnődött, hogy ennyire jó színész-e a srác, vagy tényleg zavarba jött?
  - Ó, szia, anya! Nézd, Will hozott nekünk jégkrémet! - mutatott a vödörre Mel.
  - Szép napot, Mrs. Thompson! Remélem, nem baj, hogy hoztam egy kis nasit a kis hercegnőnek. - mosolygott a barna fiú szívélyesen.
  - Persze, hogy nem. Mindig szívesen látott vendég vagy nálunk. - biztatta Sam a srácot. Lerúgta a cipőjét és a fotelbe ült. - Megint együtt tanultok?
  - Most nem. Unatkoztam, megvettem a jégkrémet, aztán gondoltam egyet és eljöttem. Kell egy kis lazulás és bűnözés, már ha a finom desszertet annak vesszük. Mióta szakítottunk Brendával, nem találom a helyem, Melissa mellett pedig nem érzem magányosnak magam. Holnap például szeretném megnézni az új Walt Disney filmet, elvihetem a kedves lányát moziba?
Melissa lélegzetvisszafojtva várta a választ. Ezen múlott a jövője és a szabadsága.
  - Miért is ne? Veled természetesen elmehet, de legkésőbb tizenegyre itthon legyetek! - bólintott rá az édesanya.
Mel és Will cinkosan összenézett, Samantha persze meghitt pillantásnak vette a dolgot és örömmel nézte az összemelegedő párocskát.
  - De jó! Ezer éve nem voltam moziba! Ó, Will, úgy örülök, hogy gondoltál rám! - lelkendezett Melissa, s komolyan hálásan nézett a fiúra.
   - Még szép, és mostanában egyre többet gondolok rád, már ha itt tartunk! - Will beszéd közben vállon bökte a lányt.
  - Ne hozzál már zavarba! - szólt rá evődve Mel, s megjátszott felháborodással kapta arca elé a két kezét, hogy leplezze pirulását.
  - Ami igaz, az igaz, és ennyi. - csúfolta a nyelvét kiöltve a srác.
  - Howardot is viszitek mozizni? - kérdezte ekkor az anyuka.
  - Nincs tervben. Nem hinném, hogy érdekli a Disney világa. Jobb lesz nekünk kettesben, már ha nem baj. - fordult a szigorú mama felé lazán a fiú.
  - Persze, hogy nem baj. - csillant fel Samantha barnás szeme. - Menjetek nyugodtan, csak azt hittem társasággal mentek.
  - Majd legközelebb. - mosolygott Will elégedetten, hisz elérték, amit akartak, zöld utat kaptak.
  - Na, jól van, gyerekek, hiányzik a kávém így munka után. Nektek hozhatok? - állt fel Samantha és a konyhatér felé lépegetett.
  - Köszönöm, de én ilyenkor már nem iszok. De nagyon kedves. Most már tudom, hogy a szépségét és a kedvességét Melissa a mamától örökölte. - bókolt Will.
Melissára majdnem rájött a nevetés. Nem mert felnézni, a vödröt nézte és az olvadozó csokis masszát. Will színészkedése annyira átlátszó volt, már félt is, hogy az anyja átlát rajta.
  - Ó, micsoda gavallér. Kár, hogy nem hiszek neked. - szólt vissza kötekedően, de kedvesen az asszony.
  - Pedig, én így látom.
Mel kinyújtotta a lábát és alig észrevehetően bokán rúgta Willt, mert félt, hogy a mézes-mázos udvarlással felbőszíti, vagy gyanakvóvá teszi az anyját.
  - Lassan búcsúzom is, Mrs. Thompson. - szólt az asszony után a srác. - Nem akarom sokáig feltartani Melissát. Miattam félbe hagyta a matekozást, és jobb, ha befejezi, ha holnap egész délután lefoglalom.
  - A lecke megvár, a fagyi ugyanis isteni! De nem fogjuk bírni megenni...
  - Tedd be a fagyóba! Hétvégén megesszük Howardéknál! Újabb zombi harc? Benne vagy?
  - Majd meglátjuk! - forgatta a szemét kiakadva Mel, amikor Will felállt, hogy szedelőzködjön. Rettegett, hogy a srác nagyon rájátszik a szerepére.
Kikísérte a fiút, a kocsija mellett ölelkeztek, arcsókkal búcsúztak és még örömködtek is egy sort, amiért rászedték a gyanútlan mamát.
Mire Melissa visszament a házba, az anyja már a konyhában vacsorázott.
A lány bevitte a megmaradt jégkrémet a konyhába, a fagyóba tette,  aztán kivett egy epres joghurtot, azzal telepedett le a pult mellé, az anyjával szemben.
  - Már el is ment a fiú? - kérdezte Samantha.
  - Igen, csak beugrott kicsit, hogy meglepjen.
  - Kedvelem Willt, és nagyon örülök, hogy barátkoztok.
  - Én is kedvelem... és jól érzem magam vele. - jött a válasz Melissától és legalább ez nem is volt hazugság.
  - Nem bánnám, ha vele járnál, szívesen látnálak mellette.
Na, ebben Melissa is biztos volt, és örült, hogy a fiúval ilyen jól meg tudják téveszteni a mamát. Ha így haladnak, hamarosan vége az apácás életének, bár lehet egy-két csókot elő kell adniuk a színjáték kedvéért. Már ettől a gondolattól is borsódzott a háta. Will csak jó haver, nem tudta elképzelni, hogy szenvedélyes csókot váltsanak, még játékból sem.
  - Anya, kérlek, ne kombinálj! Attól, még hogy barátkozunk, nem kell az esküvőnket tervezni!
  - Nem is szándékozom, csak arra kérlek, légy nyitott Will felé. Egy ilyen jóravaló, kedves, jó családból származó fiú jobban illik hozzád, mint egy ismeretlen, zűrös jött-ment...
  - Köszi, de ebből nem kérek! - pattant fel sértődötten a lány. A szemetesbe dobta a kiürült joghurtos poharat, a kanalat a mosogatóba, aztán otthagyta az anyját. Direkt vonult ki duzzogva, hogy ne legyen gyanús a viselkedése.
Este még az ágyban fekve SMS-ezett Jay-nek a jó hírről, hogy következő nap tudnak talizni, mert elvileg moziban lesz Will-lel. Úgy beszélték meg, hogy filmnézés helyett eltöltenek egy laza, biliárdozós délutánt a Hookban.
Reggel a suliban a piros nadrágos és fehér pulcsis lány a parkban ölelkezett Jay-el egy lócán, amikor befutott Will.
  - Sziasztok, szerelmesek! - állt meg mellettük a zöld pulóveres és trottyos farmeres srác.
  - Szia, álbarátom! - mosolygott Mel vidáman.
  - Bocs, a zavarásért, csak azért jöttem, hogy mik a terveitek délutánra? Menjek Melissáért, aztán mozi?
  - Valahogy nincs kedvem egy sötét, zsúfolt, terembe préselődni ma. - húzta el a száját a szőke srác, aki a szokásos szaggatott nadrághoz, kék hosszujjú felsőt viselt szürke farmermellénnyel. Nyakába fekete-fehér rocker kendő volt kötve, az orrában ott virított a karika. Ma valahogy vadóc volt, mint inkább laza, s Mel imádta ezért. A fiú úgy szorongatta a csöpp lány kezét, mintha sosem akarná elengedni.
  - Úgy döntöttünk, inkább biliárdozunk, lazulunk picit a Hookban. - válaszolta Willnek a barna lány.
  - Na, az klassz. Ethanék is jönnek?
  - Ha megtudják, hogy mi megyünk, tuti. - vigyorgott csibészesen Jay.
  - Szeretek biliárdozni. - bólogatott elégedetten Will. - Suli után egyből mehetünk is, mivel Samantha asszonyság úgyse fogja tudni, hogy mikortól "mozizol", mivel öt körül ér csak haza. - pillantott a lányra cinkos mosoly kíséretében.
  - Imádlak, Will! Ez nagy ötlet! - pattant fel a lány és boldogan a barna srác nyakába vetette magát.
Jay a lócán ülve, haragosan szemlélte őket.
  - Hé-hé, csak óvatosan az ölelkezéssel!
  - Ne legyél már bunkó és féltékeny! - nyelvelt Melissa, de azért a békesség kedvéért visszaült Jay mellé és átölelte a derekát.
  - Rám tényleg nem kell féltékenynek lenni. - hangsúlyozta Will is. - Mel nekem olyan, mint a kishúgom.
  - Ezt hittük a Cooper gyerekről is, aztán kiderült, hogy halálosan szerelmes a kis törpémbe. Szóval, bocs, ha bizalmatlan vagyok Melissa fiú barátait illetően. - húzta össze a szemét gyanakvóan a szőke fiú, és birtoklóan kedvese válla köré fonta hosszú karját.
  - Jaj, Jay, nem akarom, hogy ellenségeskedjetek, pont ti, akiket nagyon szeretek! - rótta meg a srácot.
  - Jól van, majd visszafogom magam, de ami az enyém, az az enyém! - Jay homlokon csókolta a lányt, aztán felállt. - Jönnek Ethanék, elé megyek, rágyújtunk még órák előtt. Jók legyetek, délben találkozunk!
  - Oké. Viszlát, hercegem! - integetett ábrándozva utána Mel.
Utolsó óra után a kis csapat a parkolóban gyülekezett. Mire Mel, Beverly és Will odaértek, Ethan már Jay mellett feszített az anyósülésen.
  - Komolyan olyanok, mint az ikrek, nem tudnak egymás nélkül meglenni. - húzgálta a száját a fekete miniszoknyás és piros felsős Bev, mikor a kocsik farához értek. - De majd én adok nekik!
A szöszi magassarkúban odatipegett a fiúkhoz. Ethan oldala felől állt meg.
  - Ha már így összenőttetek, mi Will-lel megyünk, talizunk a Hookban!
  - Na, ne már! - tiltakozott Jay, és hátrafordult, szemével barátnőjét kereste.
Melissa csak tanácstalanul vállat vont.
  - De bizony! Ez a büntetésetek, amiért így egymásra vagytok állva! - kacagott Beverly, mint egy kis démon, majd Melissához ment és karjánál fogva Will telepjárója felé húzta.
Mel nem vitatkozott, hagyta magát.
  - Még kapsz, amiért szétválasztasz a csajomtól! - fenyegette meg a volánnál ülő srác.
  - Nem érdekel! Ethant választottad, hát legyetek boldogok! - csúfolta ki Bev, aztán bepréselődtek Will mellé a másik autóba.
Jay is belátta, hogy a szöszivel nem érdemes vitázni, egy gombnyomással felhúzta a tetőt, aztán a kék sportkocsi kilőtt.
  - Nyomás utánuk! - rikkantott Bev.
A szöszi ült elől, Melissa hátul kényelmesen elterült.
Már jó ideje a forgalomban haladtak, amikor Bev zöld szeme a sofőrre villant.
  - Most, hogy így magunk vagyunk, drága Will barátom, meséld el nekünk, minek is szakítottál Brendával? De csakis az igazat halljuk!
Melissa kényelmetlenül érezte magát hátul a srác helyett is. Sajnálta szegényt, amiért ez a gátlástalan, pletykaéhes nőszemély csak így lerohanta tapló kérdésével.
  - Egyszerűen rájöttem, hogy nem illünk össze. Mostanában úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk nem az igazi, így jobbnak láttam, ha szakítunk.
  - Ez elég őszintének hangzott. Te mit gondolsz, Melissa? - pillantott hátra huncut szemekkel Bev.
  - Will nem szokott hazudni, én hiszek neki. Ráadásul, Brenda is hasonlót mondott.
  - Oké, de bizti, hogy nem valaki másba vagy szerelmes, Denison?
  - Ugyan kibe? - kérdezte megütközve a barna hajú fiú.
  - Azt én nem tudhatom... - vigyorgott a szöszi konokul.
Nemsokára odaértek az öböl menti kedvenc szórakozóhelyükre. Addigra Jay és Ethan már a kis parkolóban a kocsi mellett bagóztak.
Szinte még meg sem álltak, Melissa kiugrott a kocsiból és odaszaladt szerelméhez. A fiú tárt karokkal várta, gyorsan kifújta a füstöt, a mellkasához szorította a lányt, mosolyogva a szemébe nézett, aztán távol tartva a cigit lehajtotta a fejét és szájon csókolta.
Mel kicsit pirulva fogadta a nagymenő hevességét, de az érzéki csók hamar levette a lábáról. Sóhajtva viszonozta az édes csókot. Kellemes borzongás szaladt végig rajta, el is felejtette, hol vannak, és hogy a barátaik körbe állják őket.
  - De nagy a szerelem. - szólta le őket Beverly. - Nyomás befelé, koktélt akarok és dákót a kezembe!
  - Gyere! - vigyorgott Ethan és nevetve megmarkolta farmernadrágon keresztül ékes testrészét.
  - Ne viselkedj úgy, mint egy kanos tinédzser! - villant rá barátnője szeme, de azért a derekára fonta fél karját, hogy átölelje.
  - De ha egyszer az vagyok! - forgatta a szemét kiakadva Ethan.
Melissa és Jay csak ekkor hagyta abba az önfeledt csókolózást.
  - Jó délutánom lesz! Túlteng itt a feromon! - cukkolta őket Will vidáman.
Jay elfricskázta a csikkét.
  - Nyomás befelé! Denison, megengedem, hogy első körben te legyél Melissám partnere, de ajánlom, hogy verjétek le a szöszi párt!
  - Ne aggódj, egész jól játszom!
  - Akkor jó, mert én nem! - nevetett Mel.
Bementek a bárba, ahol megint tömegnyomor volt. Szerencsére a csapos srác már jól ismerte Beverly-éket, hamar kiadta a fiúknak és Melissának a sört, Beverly-nek kókuszos koktélt. Ethan négy zsetont vett, addig Jay újabb kör piáért állt sorba.
A csapat hátra vonult a biliárd terembe. A sötét helyiségben csak az asztalok voltak megvilágítva, és a játékgépek neonja adta a fényt. Hangos rockzene üvöltött a zenegépből, és a négy zöld bársonyozott asztalból egy szabad volt. Ethan meg is rohamozta, azonnal bedugta a zsetont és felrakta a golyókat, Will pedig kiosztotta a dákókat.
  - Tényleg olyan csapnivalóan játszol? - fordult Mel felé a barna fiú, amikor odanyújtotta neki a dákót.
  - Ó, de még mennyire! A múltkori partinkat majdnem Jay férfiassága bánta. A kiscsaj valahogy a fehér golyó alá bökött a dákóval, az meg kirepült, és isteni szerencse, hogy Amstrongnak jók a reflexei, mert majdnem a leendő gyerekeiket zúzta össze!
Mel csak pirulva fanyalgott, Ethan meg jót nevetett a sztori felidézésén.
  - Na, akadjatok le a csajomról! - érkezett meg Jay. Hátulról jött, Melissa mögé lépett, átölelte a vállát, bár kurtán-furcsán, mert egyik kezében Monster energiaital volt, a másikban barna kóla, de rögtön a lány kezébe nyomta a poharat.
  - Köszi, édesem! - Melissa egyszerre köszönte meg az italt és a védelmező szavakat is.
A lány keveset kortyolt a kólából, s az ízéből rögtön rájött, hogy nem sima kóla, hanem borral van vegyítve. Megrovó pillantást vetett a vigyorgó szerelmére, de nem rendezett jelenetet, azt gondolta egy kis alkohol nem árthat.
Végre elkezdték a játékot. Sajnos Bev és Ethan csúnyán megverték Melissáékat, Jay nem győzött szitkozódni.
  - Na, de kicsikém! Nem pörgetted fel eléggé Will barátunkat, ha hagyta nyerni a két fotómodellt! - bökött a valóban szép szöszi pár felé Jay, de közben pajkosan nézett szerelmére.
  - Will jól játszott, én vagyok szerencsétlen. - vállalta magára a vereséget Mel.
  - Nem vagy az, csak kezdő! - próbálta szépíteni Will.
  - Majd belejössz! Az én csajom legyen már profi biliárdos! - Jay vigasztalóan átkarolta az aprócska lányt.
  - Ha ti hárman befejeztétek az ömlengést, várjuk a következő ellenfelet! - nyújtotta Jay-ék közé a dákóját Beverly vidáman.
Melissa lehúzta a maradék kóláját, jót tett neki az alkohol, bátrabban állt ismét az asztalhoz, de ezúttal Jay volt a párja.
  - Szívi, nehogy te akadj a dákómra! - kapta el a lány dákójának a végét Jay.
  - Abból lenne csak kalamajka, de ne is álmodj róla, édesem! - paskolta meg a srác arcát Bev, majd fölényesen elrángatta tőle a botot.
  - Még viccnek is rossz! - borzadt el Ethan.
Melissa egyet értett, de csak bólogatott.
  - Játékra fel, ne bomoljatok! - forgatta a szemét mókásan Will.
Újabb kört nyert Ethan és barátnője, pedig Mel sokkal jobban játszott Jay mellett. Ügyesebb volt, jót tettek neki a fiú biztató szavai, meleg mosolya és apró érintései, de hiába, a szöszke pár verhetetlen volt.
   - Ez már szégyen! - kedvtelenedett el Melissa a gyalázatos vereség után. - Megyek, hozok vigaszpiát! Ti addig, srácok, alázzátok le Ethanéket!
Mire Mel visszatért a boros kólájával, sörökkel és energiaitallal a sofőröknek, Jay és Will már nyerésre álltak. A két fiú, mint egy ütős páros, játszva legyőzték Beverly-t és pasiját.
A játszma után Mel vidáman ugrándozott és egyszerre ölelte meg szerelmét és a legjobb haverját.
  - Na, ezt nevezem, fiúk! Eszméletlenül ügyesek voltatok együtt!
  - Amstrong, le kéne cserélned a pöttömöt, Denisonra! - cukkolta a nyerő párost Ethan.
  - Téged kéne belökni az öbölbe, de a közepére, hogy ne tudj kiúszni! - villant barátjára Jay szeme felháborodva, de aztán nevetve koccintottak az italokkal, amit nemrég Mel hozott.
Hasonló hangulatban, evődve, nevetve, felpörögve töltötte az est további részét az öt fiatal. Will jól érezte magát a két szerelmespárral, nem érezte magát feleslegesnek, sőt, beszólásokkal oltotta őket, ha túlzásba vitték a nyáladzást.
Fél tíz körül Melissa heves csókkal búcsúzkodott Jay-től. A bor és a pörgés szenvedélyes amazonná változtatta. Az sem zavarta, hogy a másik három rajtuk köszörüli a nyelvét.
Sajnos elvállt az útjuk, Melt Will vitte haza, Jay furikázta Beverly-éket.
Másnap, ahogy megbeszélték, Will meglátogatta Thompsonékat és addig könyörgött, míg Samantha el nem engedte aznap estére valami amatőr, helyi banda koncertjére.
Nagy nehezen az anyuka belement.
Este hétkor a lány már lázasan készülődött. Farmer miniszoknyát vett fel, sárga, piros virágos félvállú felsővel és kis sarkú, kerek orrú cipővel. Haját a feje tetejére gumizta, lokniját kicsit felborzolta. Merészebb sminket is megengedett magának, nem akart átlagosan kinézni egy rockkoncerten. Ráadásul a tudat, hogy végre randizhat Jay-el, merésszé tette.
Nyolckor jött érte Will. A fiú is jól nézett ki, fekete bőrdzsekit viselt, fekete pólót és farmert. A haja ezúttal hátra volt zselézve. Dögös volt, s Melissának egy pillanatra lelkiismeret-furdalása támadt, amiéért a fiú hiába csípte ki magát, hisz nem tart velük. Az volt a terv, hogy Will a jegyekkel együtt átpasszolja a lányt Jay-nek az aréna előtt.
Samantha nyitott ajtót a fiúnak, hármasban megkávéztak, aztán jó szórakozást kívánt nekik.
Amikor az álpár a kocsiban ült, Melissa kifújta a visszatartott levegőt.
  - Annyira megvisel ez a hazudozás. - sóhajtott a lány.
  - Ne legyél már beszari, kislány! Őrült jól nézel ki, csapsz egy görbe estét a pasiddal! - biztatta Will és megérintette a lány karját.
  - Ez mind szép, és jó, de bánt, hogy így kicsípted magad a semmiért! Anyám megtévesztése miatt csak a futár vagy!
  - Melissa Thompson, ne emészd magad miattam! A miheztartás miatt közlöm: elviszlek Jay-nek, de utána belevetem magam az éjszakába. A Boom Boom Room-ban élőzenés buli lesz. Ha szerencsém van, felszedhetek valakit, szóval ezért "csíptem ki" magam. - felelte Will haragos barna szemekkel. Még nem indított, két kézzel dobolt a kormányon.
  - Ó... Jó! Ha így áll a dolog... - dadogta Melissa meglepetten.
  - Még nem áll sehogy, de nem kell aggódnod! - kacsintott Will, s Melissa elpirult, mert a "nem áll" szavaknál a srác letekintett a nadrágjára.
  - Akkor menjünk! Erről nem akartam tudni! - ráncolta a homlokán a lány.
Az oké, hogy Will-lel jó barátságban lettek, de nem akart tudni a szexuális szokásairól, vagy arról, hogy egy éjszakás kalandot szándékszik keresni ma estére! Egyáltalán tisztában van vele, mennyi betegséget el lehet kapni a partibabáktól? És mióta ilyen macsó Will Denison, hogy bárokba jár, buta libákat becserkészni?
Számtalan kérdése lett volna még a sráchoz, de sem ezeket, sem másokat nem mert feltenni, mert kínos lett volna a téma, plusz semmi köze hozzá. Mindenesetre érdekes volt ilyesmit megtudni a fiúról. Lehet, eddig nem is volt ilyen, csak a kudarcba fulladt kapcsolata után hajszolni akarja a csajokat? Talán egyszer kifaggatja, de ennek nem most van itt az ideje!
Will érdeklődve mérte végig a lányt, de aztán nem szólt semmit, csak felbőgette a motort.
Szótlanul tették meg az utat. Melissa érzett némi feszültséget az autóban, de nem tudta, hogy képzeli, vagy valóban úgy van-e. Mindenesetre nem akart Will csajozgatásáról beszélni, de még arról sem, mik a tervei koncert után Jay-el. Mert bizony elhatározta, hogy jól fogja érezni magát, és ha alkalom adódik, szexelni akar Jay-el, mert már pokolian hiányzott neki szerelme testi közelsége. Bár lehet, hogy ehhez a gondolathoz a bátorságot a titokban elkortyolgatott konyak juttatta, amit a szekrényében rejtett el még régebben Brendával...
Alig várta, hogy odaérjenek a koncert helyszínére.
Will még le sem állította a kocsit a csarnok előtt, Mel egyből kiszúrta a bejárat előtt füstölgő szőke srácot bőrdzsekiben és fekete nadrágban. Szinte kiröppent a kocsiból, Jay pedig hosszú léptekkel mellettük termett.
  - Helló, skacok! - mosolygott Jay.
A szőke fiú egyből átölelte Melissa vállát, és megvárta míg Will is kiszáll. A fiúk kezet ráztak, aztán Jay kifizette a jegyet a másik srácnak.
  - Köszi, haver! Nagyon lekötelezel!
  - Csak vigyázz a csajra! - nézett szigorúan a srácra Will. - Jók legyetek, lépek, mert itt nem is parkolhatok! Csá!
A barna hajú srác máris megkerülte a kocsit és a kormány mögé ült. Integetett még, aztán elhúzott.
  - Van ennek valami baja? - furcsállta Jay meglepődve.
 -  Nem tudom. Lehet bal lábbal kelt. - vont vállat értetlenül Melissa. - Már akkor rossz kedve volt, amikor értem jött, és alig szólt hozzám.
  - Na, mindegy, az ő dolga! - legyintett Jay. Messzire pöccintette a csikkét, aztán homlokon csókolta a lányt. - Remélem, megérte az árát a jegy. Te hallottál már erről a Wild Dogs-ról?
  - Nem, de nem hangzik valami jól. - nevetett a lány. - De ne ítélkezzünk a nevük alapján. Nézzük meg őket! Egy estét talán megér! De bármi szól, jó lesz, ha közben magadhoz ölelsz!
  - Hm, így már nekem is tetszik. - ragyogott fel Jay arca, aztán hangosan nevetni kezdett.
Mire bejutottak a csarnokba, már nagy volt a tömeg, s remélték, hogy ez azt jelenti, sikeres és jó a vad nevű banda. Több száz tinivel préselődtek a nézőtéren. Máris melegük lett, zavarta a szemüket a cikázó neonfény, ami megfestette a színpadon gomolygó füstöt.
Negyed óra múlva megjött az együttes, egy öttagú, bőrszerkós, vad fekete sminkes fiúbanda nyomult a színpadra. Amikor játszani kezdtek, a tömeg egy emberként visított fel, de párocskánk még mindig kétkedve nézelődött. Az énekes rázendített, s meglepően jó és erőteljes hangja volt. A számaik elég fülbemászóak voltak, de volt néhány bugyuta szövegük, amin Jay jókat derült. A csúnya beszédnél Mel befogta a fülét. Végül mégis jól érezték magukat, megérte a két órát végig ugrálni.
A koncert után kiözönlöttek a tömeggel a teremből, de mivel a parkolóban káosz volt, úgy döntöttek isznak még valamit a szemközti bárban, míg megszűnik a csúcsforgalom. Jay csak egy sört ivott, majd Red Bullt, addig Melissa bátran kétszer is whiskyt kért. Bár nem szerette, de ez volt a legerősebb pia, ami hamar a fejébe állt és kellemesen ellazította. Amikor Jay megjegyezte, hogy be akar rúgni a lány csak sejtelmesen a fejét csóválta.
  - Nem, csak bátorság kell ahhoz, amire készülök...
Elég volt ez a röpke célzás, hogy felcsigázza a fiú kíváncsiságát.
  - És megtudhatom, mi az?
  - El akarlak csábítani. - jelentette ki a lány ártatlanul, italtól gyorsan pörgő nyelvvel.
  - Édesem, azt már rég megtetted! - mosolygott rá Jay sugárzóan.
  - Úgy értettem ma este... erotikus értelemben. - helyesbített a lány és a nyomaték kedvéért a nyakára tette a kezét, aztán végig húzta a mellén és végül a csípőjére tette.
Jay kék szeme füstszínű árnyalatot vett fel, meglepte, de egyben fel is csigázta a csöppség merészsége. Ezért imádta, mert még mindig tartogatott neki meglepetéseket.
A fiú nem tudott mit válaszolni, jobbnak látta, ha tettekkel válaszol. Ellökte magát a bárpulttól, megragadta a lány derekát, aki a hevessége miatt szájtátva nézett rá, de ez kapóra jött neki, mint egy kiéhezett úgy csókolta a kis érzéki ajkakat. Mindent akart, de rögtön, csak hát a hely nem volt alkalmas. Elengedte, néhány pillanatra lecsukta a szemét, hogy kitisztuljon a feje. Lenézett a lányra, aki hasonlóan felajzott állapotban volt, mint ő. Amikor szavak nélkül, az ajtó felé bökött a fejével, a lány csak hevesen bólintott.
Jay kifizette az italokat, aztán megfogta a lány kezét, s majdhogynem futva tették meg az utat kifelé. Aki utánuk nézett azt hihette ég a bár.
Villámgyorsan beültek a kocsiba, zihálva foglalták el a helyüket. A srác bekapcsolta a rádiót, s Melissa hasonló helyzetben találta magát, mint mikor Will-lel utazott idefelé jövet. Hallgattak, harapni lehetett a feszültséget, de ez másfajta, feszítő, felkavaró és édes ígéreteket rejtő feszültség volt.
Jay elszívott egy cigit, s közben kissé leengedte az ablakot, hogy kimenjen a füst, de a beáramló hűvös levegő sem volt képes lehűteni a Melissa testében uralkodó forróságot.
A fiú jól ismerte a várost, hamarosan az öböl mentén kocsikáztak egy kivilágítatlan partszakaszon.
Amikor a kocsi megállt a lány szíve a torkában dobogott, nem tudta, hogy kezdje azt, amit igért a fiúnak. Pia és bátorság ide- vagy oda, nehéz volt kezdeményezni és eljátszani a csábitó démont. Pedig már minden porcikájával kívánta a fiút.
Halkan duruzsolt a háttérben a zene, Melissa még a saját szapora lélegzetvételét is hallotta mellette.
Csak ült ott ölbe tett kézzel, és nem tudta mihez kezdjen. Persze Jay nem könnyítette meg a helyzetét, meg se moccant, csak várakozva nézett rá.
Amikor a rádióban felcsendült The Weeknd: Valerie című dala, Mel úgy érezte, együtt dübörög a vére a fülledt ritmussal. Pont egy ehhez hasonló löket kellett neki, hogy felélénküljön.
  - Ó, hogy az a... - bármit is akart mondani, mellékes volt, megragadta a fiú vállát és egy határozott mozdulattal, belé kapaszkodva, az ölébe mászott.
Fájdalmasan felszisszent, mert a kormánynak ütötte a hátát, de a fájdalom eltörpült amikor Jay édes ajka az övére tapadt. A fiú csókja tutti-fruttis és enyhén dohány ízű volt, de ebben a pillanatban Melissa imádta ezt a keveréket. Nem tudott betelni a heves, forró csókokkal. Jay csók közben a hátát, derekát, nyakát simogatta, s ettől a lány testén borzongató, mámorító vágy szaladt végig.
Elragadta a szenvedély, reflex szerűen mocorogni kezdett a fiú ölében előre-hátra ringatva a csípőjét.
Jay nyögdécselt és a lány nyakát harapdálta, mint egy kiéhezett vadember, s ebben a pillanatban annak is érezte magát, de sajnos szűkösen fértek a méregdrága, de nem ilyesmikre tervezett sportkocsiban.
  - Jay... Ó, Jay! Annyira hiányoztál! - nyögte a srác szájába Melissa hevesen, miközben a haját markolászta.
  - Hát még te nekem... de... de a kibaszott kocsi nem erre van kitalálva! - mérgelődött a fiú, s nehezen találta a szavakat, mert a túlfűtött fruska az ölében a nadrág csatja alatt matatott.
  - Ne mondd, hogy abbahagyjuk, mert elájulok! - kiáltott fel szinte visítva Mel.
  - Nem, nem semmiképpen sem! Csak csússzunk át az anyósülésre!
  - Hű... hát oké. - a lány agya alig kapcsolt.
Nyögve-nyelősen, nagy szerencsétlenkedések közepette Jay kicsusszant a lány alól, s cifrán káromkodott, amikor fennakadt a sebváltóban. Nagy nehezen elhelyezkedett, aztán megvárta, hogy a lány ismét az ölébe másszon.
Mel megrettent, hogy az akrobatikus manőverezés megölte a szenvedélyt, de amikor Jay hevesen lehúzta magához a fejét, hogy újra perzselő csókokkal hódítsa meg a száját, minden pánik kiszállt belőle.
Újra kezdték a csábító játékot, és egymás izgatását, már amennyire a szűk tér engedte. Jay keze a lány felsője alá csusszant, kedvtelve markolászta az apró, de tökéletes melleket, Melissa pedig nyögdécselve tűrte. Úgy vonaglott a fiú ölében, mint egy valódi valkűr.
  - Melissa, ez... ez őrület! - Jay elkapta a lány derekát, hogy megálljt parancsoljon neki. - Nem tehetjük ezt! Te ettől sokkal többet érdemelsz!
Jay nagyokat sóhajtozott, hogy megnyugtassa a légzését, bár dudorodó nadrágjával nem tudott mit tenni. Az jól tükrözte, mennyire kívánja a lányt, mégsem akart így neki esni a kocsiban.
  - Egy nagy frászt! Mocskos, kemény szexet akarok most rögtön... veled! - fakadt ki a lány, mert a beteljesedés elmaradásának a gondolata kiakasztotta. - Ne hidd, hogy törékeny porcelánbaba vagyok! Kellesz nekem, most, így, és nagyon, de nagyon! - kétségbeesve kapaszkodott a fiú pólójába.
Jay meglepett tekintettel méregette a lány kipirult arcát, duzzadt ajkát, s eltökélt, nagy kék szemét. Sütött az üveg kék szemekből az, hogy komolyan és nagyon akarja őt.
  - Hová lett a szűzies hercegnő, aki meghódította a szívem? - incselkedett Jay, de közben már a lány fülét rágcsálta, mert tudta, hogy attól a lány megvadul.
  - Szabadságon van. Jelenleg egy erkölcstelen ribancnak érzem magam, aki nem a szívedre vágyik. - beszéd közben Mel megemelte a csípőjét, hogy ki tudja szabadítani Jay férfiasságát a szűk farmerből. Amikor a srác hímtagja aktusra készen meredezett, a lány diadalmasan felnevetett.
 Melissa felgyűrte a szoknyáját, hogy ne legyen útban.
- Na végre!
Jay kuncogva visszafogta a lányt, a kesztyűtartóból kikotort egy piros tasakos óvszert, gyakorlott mozdulatokkal felhúzta, csak aztán hagyta, hogy a lány ráereszkedjen.
Melissa lélegzetvisszafojtva nyársalta fel magát, s valóban könnyűvérű nőcskének érezte magát, ahogy gátlástalanul, félrerángatott tangában meglovagolta a fiút. Az agya kikapcsolt, már csak a kielégülés hajtotta. Lihegve, nyöszörögve és remegve mozgatta a csípőjét, hogy mindkettőjüknek örömet szerezzen. Minden egyes lökéstől egyre elevenebb lett, egyre többet és többet akart. Jay hagyta, hogy a lány irányítsa a ritmust, élvezettel markolászta a fenekét és a nyakát, állát, száját harapdálta.
  - Ó, igen! - nyögte Melissa, amikor heves mozdulatok közepette egyre közelebb ért a kielégülés vadító és mindent elsöprő kapuja fölé.
  - Melissa, drága Melissa! - Jay képtelen volt egyebet mondani, imádta, nem akarta elengedni ezt a heves apróságot, aki percek alatt feltüzelte a vágyát.
  - Annyira kellettél már, Jay! - visított fel a lány, mielőtt végleg elvesztette a kontrollt.
Az orgazmus hevesen, mindent elsöpörve érkezett, tűzijáték söpört végig az izzadt testeken.
A mámoros kábulat után Mel a srác vállára borult, hevesen a nyaka köré fonta két karját.
Bár a lábai sajogtak, elzsibbadtak, nyomta az ülés, de a világért se mászott volna le róla, mert isteni volt a testi kontaktus. Pont most, pont így volt jó. Minden más mellékes.
Jay még mindig lihegve, gyengéden simogatta a lány tarkóját és haját.
  - Bombasztikus csaj vagy, mondtam már?
Melissa felemelte a fejét, s huncut mosollyal az arcán nézett az imádott kék szemekbe.
  - Így még nem, de ezt te hozod ki belőlem! Csak is te!
  - És milyen jó ez nekem! - mosolygott elégedetten Jay. Kedvesen cirógatta hosszú ujjaival a lány arcát és apró, tökéletes száját. - És még csodálkoznak, hogy oda vagyok érted! Ha ezt tudnák, biztos megértenék, miért vagyok megszállottan beléd esve!
  - Azt azért nem szeretném, hogy elmond nekik! Ciki lenne. Nem tudnék a szemükbe nézni. - borzadt el Melissa. Nem akarta, hogy bárki is megtudja, milyen csintalan és szexéhes nőt faragott belőle Jay Amstrong!
  - Nyugi, kicsim, meg sem fordult a fejemben, méghozzá önző érdekekből vezérelve! Nem akarom, hogy bárki is felfigyeljen rád! Csak magamnak akarlak! - bizonygatta Jay, és hogy ezt nyomatékossá tegye, megmarkolta a kerek kis feneket és lökött rajta egyet. Melissa az élvezettől összerázkódott. Alig csillapodott vágya újra életre kelt.
  - Helyes... nagyon helyes! - pihegett a lány, mert Jay újabb lökésekkel ajándékozta meg.
Ezúttal kevesebb hévvel, de ugyanolyan gyönyörökkel kecsegtetve egymást kezdtek megint az ősi táncba. Test a testtel, szív a szívvel egyesült, s nem akarták, hogy véget érjen a mámoros éjszaka...