Kalitkában

Keservesen telt el két hét Melissa számára így, hogy csak a suliban találkozhatott Jay-el. Minden szünetben együtt lógtak, de a tanítás végeztével a lánynak haza kellett mennie, mint egy jól nevelt kislánynak. Míg a banda kávézni, gyors-kajálni és biliárdozni járt, addig Mel időben hazament, a szobájában kuksolt, tanult, vagy sorozatmaratonokat nézett. Kerülte az anyját, mint a pestist, nem beszélt vele, és igyekezett egyedül vacsorázni, vagyis paprikás volt a hangulat a Thompson házban.
Egyedül az vigasztalta a lányt, hogy kismillió SMS-t és hívást kapott Jay-től. Nagy szerencse volt, hogy az anyja nem kobozta el a mobilját. Az "imádlak", "hiányzol" és "minden uncsi nélküled" kezdetű szöveges üzenetek reményt adtak neki. Szívet melengettető volt a tudat, hogy a fiúnak nincs kedve nélküle csavarogni és a sok hívás, és csacska karattyolás is azt bizonyította, hogy minden gondolata a kalitkába zárt kicsi lány.
A szobafogság második hetének péntekjén Samantha közölte a lánnyal, hogy Dave náluk vacsorázik, s külön megkérte, hogy melóztasson megjelenni. Az asszony épp a konyhában tett-vett, amikor Mel kiment egy joghurtért, ott futottak össze.
  - Nocsak, vége a fogságomnak? - kérdezte a lány, epres joghurttal és egy kiskanállal a kezében.
Samantha abbahagyta a halszeletek filézését, és haragosan pillantott a fekete melegítős Melissára.
  - Azt  nem mondtam, csak szeretném, ha csatlakoznál hozzánk, és befejeznéd a duzzogást.

  - Majd befejezem, ha felhagysz a zsarnokoskodással, és hagyod, hogy találkozzak a szerelmemmel! - vágott vissza a lány hetykén.
  - Szerelmed? Ó, hagyjuk már! Mióta ismered azt a fiút, két hete? - kérdezte Sam, akinek lófarokba volt kötve a haja. Kedvenc otthoni viselet volt rajta, zöld lenvászon hosszított blúz, lezser, gyűrött anyagú, azonos színű nadrággal.  - És jó lenne, ha leszállnál a magas lóról! Az anyád vagyok, ne beszélj velem ilyen hangnemben!
  - Te tényleg nem veszed észre, mennyire igazságtalan vagy? Eltiltottál a sráctól, akiért oda vagyok, és vágjak jó képet hozzá? Eddig azért nyaggattál, hogy éljek és legyek szerelmes, amikor pedig megtörtént, beleszólsz és bezársz! Na, ez a szemétség!
  - Nem lenne gond, ha hozzád méltó fiút választottál volna!
  - Honnan tudod, hogy nem jó nekem? Nem is ismered! - forgatta a szemét kiakadva Mel. - Nem tetszik neked, mert nem egy anyámasszony katonáját választottam. Gondolom, ha egy unalmas, ronda, szürke verebet választottam volna, akkor nem lenne kifogásod. Jay viszont egyéniség, vagány, szeret élni, és ez neked már rögtön nem tetszik. Csakhogy a baj ott kezdődik, hogy meg sem akarod ismerni!
  - De hát priusza van a srácnak! Miért pont egy bűnözőt kellett választanod?
Melissa csodálkozva kapta fel a fejét. Honnan tudja, hogy Jay-nek volt rendőrségi ügye? Bárkitől is informálódott, jók voltak a forrásai. Igazából három emberre gyanakodott. Lehet, Dave nyomoztatott utána, vagy Beverly kotyogott ki neki valamit a butikban egy vásárlás alkalmával. Ezt kevésbé tartotta valószínűleg, mert a cserfes Bev biztos mondta volna, hogy faggatózott a mama. A harmadik és legtutibb gondolata Howard volt. Ki más járhatta le úgy Jay-t, hogy az anyja teljesen ellene forduljon? Fájt a gondolat, hogy Howie árulta el, dühös lett és meg tudta volna ölni a srácot, de most kisebb gondja is nagyobb volt nála.
  - Még az előző sulijában rossz társaságra keveredett, nem egy hiba miatt kellene ítélkezned, anyu! Ha kicsit is szeretsz, megszünteted a szobafogságom, és hagyod, hogy úgy éljek, ahogy én akarok! Egyrészt, nem vagyok gyerek, másrészt meg adhatnál nekünk egy esélyt!
Samantha teljes dühvel esett neki újra a halszeletnek.

  - Nem szabhatod meg nekem, hogy mit tegyek, Melissa Thompson! Ebben a témában nem engedek! Nem tetszik az a fiú, nem jöhet a közeledbe! A szobafogságod addig tart, míg jobb belátásra nem térsz!
  - Akkor azt hiszem, életem végéig a szobámban fogok kuksolni! Köszi, anyu! - a lány már a konyhaajtó előtt topogott. Megunta a felesleges vitát, hisz rájött, hogy jó szóval nem tudja meggyőzni a csökönyös asszonyt.
  - Na, fejezd be szépen a hisztit, és öltözz át, mert fél óra múlva itt van Dave. Nem ajánlom, hogy ebben a gyászos melegítőben ülj asztalhoz!
Melissa sértődötten felhorkantott.
  - Gyászolok, meg aztán ez illik a hangulatomhoz! - vágta rá a lány mérgesen, és gyors léptekkel elhagyta a konyhát.
Hangosan becsapta maga mögött a szobája ajtaját. Fel tudott volna robbanni dühében. Az ágyára ereszkedett és sokáig duzzogott magában. Első gondolata az volt, hogy kihagyja a vacsorát, de rájött, hogy az csak olaj lenne a tűzre, az anyja csak még jobban felmérgesedne. Meg aztán kedvelte Dave-et, nem lenne szép az ügyvédet cserbenhagyni, aki majdnem tíz éve a pót-papája. Nem tehet mást, végig kell szenvednie ezt a kínos vacsorát.
Hogy mégis üssön az anyukáján, azért is fekete ruhákba bújt. Egy fekete hosszított felsőt vett fel, aminek csak a mellrésze alatt húzódott egy fehér csatos öv, meg egy fekete cicanadrágot. Haját fényesre kefélte, sminkelni nem volt kedve, nem is hiányzott éjszakára. Nem akart később a lemosásával bajlódni.
Alig tíz perc múlva hallotta, hogy csengetnek. Hagyott tíz percet a felnőtteknek, hogy üdvözöljék egymást és esetleg kibeszéljék őt, aztán kiment hozzájuk.

  - Á, szia, Melissa! Nagyon csinos vagy! - lépett a lány mellé a szürke öltönyös és palackzöld nyakkendős férfi egy pohár borral a kezében. Lazán homlokon csókolta a megszeppent lányt.
  - Szia, Dave! - mosolygott Mel erőltetetten. - Hogy vagy?
  - Fáradtan. Ma sokáig bent maradtam az irodában, mert egy bonyolult ügyön dolgozok, de kárpótol, hogy a város két legszebb nőjével vacsorázhatom.
  - Kedves vagy. - lépett a konyhaajtóba Samantha, aki hallotta az utolsó szavakat. A nő szeretettel nézett a férfira, de amikor meglátta lánya sötét öltözetét, elkomorult az arca. - Gyertek az ebédlőbe! A vacsora tálalva.
  - Remek!
Dave maga elé engedte a két nőt. Szótlanul elfoglalták a helyüket.
Melissa túlzásnak tartotta a gyertyafényes és arany szegélyes tányérokkal megterített vacsorát, de nem tett megjegyzést. Az anyja hajlamos volt egy hétköznapi vacsorából is puccparádét csinálni.
Amikor a férfi mindhármuknak kitöltötte a vörösbort, Samantha szúrós tekintettel fordult lánya felé.
  - Ugye direkt akarsz provokálni, azért öltöztél feketébe?
  - Ehhez volt kedvem. - vont vállat közönyösen Melissa.
  - Hagyd már, Sam drágám! A mai fiatalok erőszeretettel öltöznek sötét ruhákba. - intette le Dave. - Szerintem még illik is a fehér bőrű lányodhoz ez a viselet.
  - Köszönöm. - mosolygott az orra alatt Mel. Dave próbál kedves lenni, és igazán nem tehet róla, hogy az anyjával épp harcban van. Nem akarta a férfira zúdítani a haragját. Kedves, hogy megpróbál békét teremteni közöttük, de érezte, hogy hiába próbálkozik. Amíg a kedves mama nem fogadja el Jay-t, addig ő nem bocsát meg az anyjának.
  - Ha te mondod. - mosolygott Samantha is lazaságot színlelve, aztán már azzal foglalta el magát, hogy körbe kínálta a halat. - Mesélj nekünk vacsora közben valami izgalmas ügyet. Imádom tudni, mi zajlik a bíróságon.
Enni kezdtek, s a férfi közben csak mesélt és mesélt. Volt ott szó mindenről, korrupt rendőrökről, feleségét megölni próbáló politikusról, drogdílerekről és kocsilopásról. Az utolsó két témánál Melissa nagyon lapított. Amikor Samantha kifejezte nem tetszését a fiatal bűnözőkkel kapcsolatban, és megjegyezte, hogy sosem tudni kiben, mi lakozik, Mel csak sóhajtozott és görcsösen szorongatta a süteményes villáját. Nem adta meg neki azt az örömet, hogy szembeszáll vele. Tudta, hogy arra megy ki a játék, hogy befeketítse őt és Jay-t Dave előtt, de nem sétált bele a csapdába. Sejtette, hogy az anyja később majd párja véleményével hozakodna elő, ha vitára kerülne sor, így bölcsen hallgatott, bár nagyon nehezére esett.
Vacsora után beültek a tévé elé még meginni egy kávét. Samantha hamar felhörpintette az övét, majd félrevonult a konyhába mosogatni. Nem szerette a mosatlant másnapra hagyni.
Mel és Dave kettesben maradtak a nappaliban, a csendet csak a tévében zajló hülye vetélkedő zaja zavarta meg.
Dave sötétszürke szemével elgondolkodva méregette a csinos, ifjú nővé cseperedett nevelt lányát. Nyolc éves volt a kislány amikor megismerte, hamar a szívébe zárta, és most elkeserítette, hogy elmérgesedett a helyzet a két nő között, akik nagyon sokat jelentettek neki. Úgy érezte, tennie kell valamit.
Letette a csészéjét a fotel melletti kis asztalra, majd keresztbe tett lábát átkulcsolva szólalt meg:
  - Melissa drágám, anyád újságolta, hogy belezúgtál egy fiúba...
A lánynak nem tetszett a megfogalmazás. Úgy gondolta, jóval többet érez Jay iránt, mint valami csacska vonzalom, vagy fellángolás.

  - Hogy pontosabbak legyünk, szerelmes vagyok, ez jóval több, mint egy szédült érzelem. - javította ki a lány, de nem nézett az ügyvédre, fehér kávás csészéjét forgatta a kezében és azt tanulmányozta.
  - Nagyon örülök neki, hogy végre rád talált a szerelem. Nem is értem, miért vártál ilyen sokáig, hogy átadd magad ennek az érzésnek.
  - Talán csak most jött el az igazi. - felelte félszegen a lány. Szerette Dave-et, mégis nehéz volt neki ilyesmiről beszélni.
  - Igazi? Sajnos ebben sosem lehetünk biztosak, és ahogy édesanyádtól hallottam, nem nagyon gondoltad át, kinek adod a szíved.
  - Ó, ne! - jajdult fel a lány. - Gondolom, anyám már szépen befeketítette előtted Jay-t, pedig nem is ismeri.
  - És te jól ismered?
A kérdés pont úgy hangzott, mint a tárgyalótermekben. Dave-ből előjött a vérbeli ügyvéd.
  - Igen, tudom, hogy szeret, fontos vagyok neki, bármit megtenne értem. Sok mindent tudok a családjáról, a múltjáról és arról is, hogy az előző sulijában zűrbe keveredett. Emberek vagyunk, követünk el hibákat, de ettől még nem vagyunk rosszak.
  - Ez igaz, de én azért utána néznék a srácnak. - hunyorított az ügyvéd. - Elárulod a nevét, címét és esetleg a szüleiről néhány adatot?
Melissa féktelen haragra gerjedt. Utálta, hogy Dave ugyanolyan gyanakvó, mint az anyja, és egy követ fúj vele.
  - A személyi száma nem kéne? - kérdezte a lány gúnyosan. - Egy frászt fogom hagyni, hogy nyomozz utána! Jay nem bűnöző! Szálljatok már le róla! - a lány felállt és a szobája elé sétált. - Vegyétek tudomásul, hogy bármit tesztek, vagy beszéltek, szeretem őt, és nem választhattok szét minket! Ha életem végéig szobafogságban leszek, az sem érdekel! Jó éjszakát! - kiabált dühöngve a lány és bemenekült a szobájába.
Sírva a bevetetlen ágyra vette magát. Fájt neki, hogy Dave is ellene van. Egy valami legalább bebizonyosodott: nem a férfi mérgezte meg Samantha agyát. Ez viszont csak azt bizonyítja, hogy csakis Howard árulhatta el.
Már majdnem elfeledte a bánatát és bealudt, amikor a telefonja dallamos zenéje felébresztette. Rögtön jobb kedvre derült, amikor felfedezte, hogy Jay a hívó. Azon nyomban fel is vette a telefont.
  - Szia, szívem! - mosolygott a telefonba.  A hátára fordult és fél kézzel kisimította az arcából a haját. - Mi újság van?
  - Szia! Csak hallani akartam a hangod elalvás előtt. - duruzsolt a fiú érzelmesen a telefonba. - Pokolian hiányzol!
  - Te is nekem! - súgta a lány gombóccal a torkában. Megint a sírás környékezte, amiért nem lehetnek együtt. - De mi az, hogy péntek este kilenckor aludni készülsz? Miért nem veted magad az éjszakai életbe?
  - Hülyéskedsz? Nélküled nincs kedvem szórakozni!
A lánynak jól estek Jay szavai, de marta a lelkiismerete, hogy miatta nem jár el szórakozni a fiú.
  - Aranyos vagy, de nem várom el, hogy te is bűnhődj és otthon kuksolj, csak mert anyám megzakkant és bezárt.
  - Ne bolondozz, kicsikém, nélküled nincs kedvem semmihez. Semmi mód nincs rá, hogy kiszökj a házból? - kérdezte Jay reménykedve.
Melissa elkeseredve nyögött a telefonba.
  - Sajnos semmi. Anyám barátja Dave nálunk vacsorázott, talán ha elmentek volna valahová, akkor könnyebb lett volna, de így...
  - És ha én szökök be hozzád? Megoldható? - kérdezte a srác, s Mel nagyon is el tudta képzelni, hogy felcsillan a szeme.
Melissa első gondolata az volt, hogy nemet mond erre a képtelen ötletre, de aztán belé bújt a kisördög. 
Mekkora érvágás lenne már anyunak, hogy nem tud minket eltiltani! - gondolta a lány felbuzdulva. - Ha Dave itt alszik, hamar bevonulnak a szobába, én pedig zavartalanul becsempészhetem Jay-t az ablakon! Nesze neked, sárkány anyu, megmutatom, hogy nem állhatsz közénk! Ha lebukunk, az sem érdekel, legalább rájössz, hogy nem tudsz minket szétválasztani. A szerelem mindennél erősebb.
  - Hát... ha messze hagyod a kocsit a háztól és írsz, ha már itt vagy, éppen kinyithatom az ablakot, hogy besettenkedj! - vázolta gyorsan hirtelen ötletét a lány.
  - Komolyan képes lennél rá? - kérdezte kétkedve a srác.
  - Naná! Érted bármit! Elegem van belőle, hogy be vagyok zárva! Látni akarlak, és ezért képes vagyok őrültségekre is!
  - Tetszik a hozzáállásod, pöttöm! - nevetett Jay. - Imádom a kalandokat. Baj, hogy ettől csak még jobban oda vagyok érted?
Melissa jókedvűen kacarászott, bár jobban örült volna, ha a fiú kimondja a bűvös szót, hogy szereti. De remélte, hamarosan azt is hallja tőle. Türelmesnek kell lennie, hisz Jay Amstrong nem a szavak  és érzelmek embere.
  - Még szép, hogy nem baj! - vigyorgott a lány. Teljesen felspannolta a gondolat, hogy találkozhat Jay-el és megleckéztetheti az anyját. - Na, akkor most elmegyek fürödni, előadom, hogy fáradt vagyok, majd bezárkózom. Valószínűleg egy órán belül ők is nyugovóra térnek, legyél itt, és beengedlek az ablakon!
  - Jól hangzik! - nevetett a fiú. - Alig várom, hogy lássalak és öleljelek!
  - Jól van, akkor leteszem! Puszi!
Melissa már spurizott is a fürdőszobába. Hamar letudta a tusolást, aztán rózsaszín hálóruhájában keresztülvonult a nappalin, hogy az anyja lássa, hogy már aludni készül.
Samantha és Dave a kanapén tévéztek még.
A lány hozott a konyhából egy kis üveg vizet, és már visszafelé ment a kuckójába, amikor Samantha utána szólt.
  - Máris aludni készülsz?
  - Igen, elfáradtam a nagy semmitevésben. - felelte a lány fagyosan. Nagyon kellett igyekeznie, hogy játssza a rideg sértődöttet, amikor valójában ki tudott volna ugrani a bőréből, amiért ekkora turpisságra készül.
  - Azt hittük megnézel velünk valami filmet. - szólalt meg Dave, aki Samantha vállát karolta át.
  - Ó, nem, inkább kialszom magam! Jó éjt nektek! - fogta menekülőre a lány. Nem akart újabb vitát, nehogy a tévé elé parancsolják. A vízzel a kezében visszament a szobájába.
Az ágyra vetette magát, és írt egy SMS-t Jay-nek, hogy várjon még egy órát, mert a család még nem akar aludni.
Kínzó lassúsággal teltek a percek, Mel az ágyon fekve izgult és fülelt, mit csinálnak az anyjáék.
Mákja volt, mert fél óra múlva a zajok a fürdőből hallatszottak, aztán elcsendesedett a ház. Ideje is volt, mert már elmúlt tizenegy óra. Küldött egy üzit szerelmének, hogy jöhet, aztán idegesen dobolt a párnán a telóval. Az éjjeli lámpa gyenge fénye mellett már  majdnem elszunyókált, amikor megjött a várva várt üzenet: "Itt vagyok, engedj be!"
Melissa óvatos léptekkel ment az ablakhoz és kitárta azt. Sokáig bámult kifelé a sötétbe, és míg meg nem szokta a szeme a sötétet, észre sem vette Jay magas alakját. A fiú úgy surrant keresztül a nedves füvön, mint egy vérbeli betörő.
A hideg beáramlott a szobába, de már ez sem érdekelte a lányt, mert Jay haja csillogott a holdfényben, ruganyos léptei egyre közelebb vitték hozzá. Torkában dobogó szívvel nyújtotta ölelésre a karját, amikor a srác imádni való mosollyal megállt előtte.
Mennyei öröm volt Melissának a srác arcát látni, sötétlő szemében gyönyörködni. Se szó, se beszéd, magához húzta Jay-t és mohón megcsókolta. A csók hevesre és vadra sikeredett, de cseppet se bánták.

  - Szia. - vigyorgott Jay, de csak milliméterekre húzta el az arcát a lányétól. - Ennyire hiányoztam?
  - Még ennél is jobban! - kuncogott a lány boldogan. - Mássz be gyorsan, de nagyon halkan!
  - Jobb is, mert már a párkány kikezdte az oldalam! - Jay épp befelé mászott, amikor Mel felfedezte, hogy fény van a Cooper ház teraszán. Nagy sebbel-lobbal próbált segíteni a fiúnak, nehogy a szomszédok észrevegyék az éjszakai látogatót. Sikerült a fiúnak bejutni, bár talpa nagyot koppant a laminált padlón. Ez egyszerre hangzott fel a szomszéd bejárati ajtajának csattanásával.
  - A picsába! - zsörtölődött halkan a lány, miközben a befelé lendülő srác bőrdzsekijét markolta. Kétségbeesetten nézett fel a fiúra. - Azt hiszem Howard meglátott téged!
  - És be fog köpni? - kérdezte Jay suttogva.
  - Nem hiszem, ő jó barát. - válaszolta Mel nagyot nyelve. De valójában már nem hitt ebben. Biztos volt benne, hogy Howie az első adandó alkalommal az orra alá dörgöli, mit látott és nagy veszekedések árán győzi csak meg, hogy ne árulja be az anyjának, amit látott.
Mielőtt tovább diskuráltak volna, kopogás jött a bezárt szobaajtó felől. A két settenkedő ijedten nézett össze. Melissa szíve ki akart ugrani a helyéről. A szájára tette az ujját, így intette hallgatásra a fiút.
  - Igen? - kiáltott ki az ajtó felé a lány, de még mindig csitítóan Jay mellkasán volt a keze.
  - Bezártad az ajtót?  - suttogta Jay, de kapkodva szedte a levegőt.
  - Be!
A fiú csak bólintott, de látszott rajta, hogy megkönnyebbült.
  - Melissa drágám, mi volt ez a nagy zaj nálad? - hallatszott az ajtó túloldaláról Samantha hangja.
  - Semmi baj, anya! Elaludtam egy könyvvel a kezembe, arra ébredtem, hogy a földre esett. Kicsit meg is ijedtem, de semmi gond. - hadarta a lány gyorsan. Utált hazudni, de nem volt más választása.
  - Ó, rendben. Jó éjt, kicsim!
  - Jó éjt, anya!
Amikor a léptek elhaltak és a nappaliban újra sötét lett, Melissa megfogta Jay kezét és az ágyhoz vezette. Lenyomta a fiút, és boldogan az ölébe mászott.
Jay hatalmas sóhajjal ölelte magához, szinte a szuszt is kiszorította belőle, de nem bánták, mert már pokolian hiányoztak egymásnak.
  - Jaj, Melissa, el sem tudod képzelni, milyen jó ez! - súgta a lány nyakába Jay, miközben gyengéden a hátát simogatta.

 - De tudom, mert én is érzem. - nyomott egy puszit a fiú orrára Mel.
Nem tudott betelni a látvánnyal, és a fiú közelségével. Szeretettel simította hátra a haját, miközben az arcát fürkészte, mintha most látná először. Arca minden vonását az emlékezetébe akarta vésni: a ferde és pimasz félmosolyát, jellegzetes orrát, ragyogó kék szemét, és az érzéki száját. A nyugtalanság, ami a testében cikázott most, hogy ilyen közel került a fiúhoz, csak még varázslatosabbá tette a pillanatot.
  - Jaj, kicsikém, el se tudod képzelni, mennyire rossz, hogy alig láthatlak! - vallotta be a fiú, miközben orrával és szájával a lány kecses nyakát cirógatta. - Bele fogok őrülni anyád tilalmába.
  - Én is, de csak megbékél majd, vagy ha nem, megtaláljuk a módját, hogy kicselezzük! - vágta rá elszántan Melissa. - Ha a feje tetejére áll, akkor sem állhat közénk!
  - Helyes, nagyon helyes! - vigyorgott a srác, és egy forró csókkal pecsételte meg az esküt.
Mel beleborzongott a csókba, forróság járta át a testét, a tarkójától egészen a lábujjáig. Teljes szívvel, lélekkel és testtel érezte, hogy Jay-hez tartozik, és nem akar semmi mást, csak vele lenni. Egy szenvedélyes csók elég a boldogsághoz... Miért olyan nagy bűn ez az anyja szemében? Sose fogja megérteni!
Melissa befészkelte magát Jay mellé az ágyban.
  - Pont most.... pont így, tökéletes minden. - súgta a lány a srác mellkasához simulva. - Bárcsak ez a szoba lenne a világ, és sose kéne innen kimenni!
Melissa és Jay ébren töltötte az estét. Csak feküdtek egymás karjaiban, simogatták és becézték egymást, édes bókokat suttogva egymásnak. Élvezték az együtt töltött perceket. Csak ennyi járt nekik, maximálisan ki akarták használni.

Hajnal négy körül búcsúzott el a srác szerelmétől. Nem akarták megvárni, hogy megvirradjon, féltek a lebukástól. Melissa nehezen engedte el a srácot. Szerette volna, ha örökre ebbe a szobába maradnának kettesben, csendben, távol a világtól és a szomorú valóságtól. Jay észrevétlenül távozott ugyanúgy az ablakon keresztül, ahogy jött. Melissa pedig boldog mosollyal az arcán feküdt le aludni néhány órára. Csodás gondolatokkal a fejében, meseszép álmokat látott...
Hétfő reggel viszont vissza kellett térnie a rideg valóságba.
Az anyja reggelizés közben körbe ugrálta, mint kisiskolás korában, de alig várta, hogy elhagyhassa a házat.
Farmerben, fehér kötött pulcsiban és barna kiskabátban indult a suliba. Szándékosan nem várta meg Howie-t, mert tudta, hogy veszekedés lesz, ha szóba kerül a szombat esti látogatója.
Biokémiára sietett, de Jay már a bejáratnál várta. A fiú fekete farmer dzsekiben, szürke pólóban és sötét farmerben állt az ajtóban, és felderült az arca, mikor felfedezte a lépcsőn felfelé tartó csöppséget.
  - Szia, drága! - ugrott elé, s mohón és viharosan magához ölelte.
  - Neked is jó reggelt! - kacagott rá a lány, és boldogan simult a hosszú karokba.
  - Lehet még jobb is. - kacsintott Jay, s máris édes csókokkal halmozta a lányt.
Melissát váratlanul érte a fiú zabolátlan szenvedélye, de cseppet se bánta. Talán sosem fogja megszokni a Jay Amstrongban buzgó tüzet, de szívesen perzselődött tőle. Sóhajtva döntötte hátra a fejét, hogy elmélyítse a csókot, a nyelvét is belevitte a forró játékba.
  - Ejha! Hogy itt kora reggel, de forró a hangulat! - hallották a hátuk mögött Beverly csengő kacarászását.

A párocska szétrebbent, de Melissa már nem jött zavarba. Túl volt már azon, hogy szégyellje, amit a fiú iránt érez. Megfordult, kis mosollyal az arcán és szembe nézett Beverly-vel.
A szőke csajszi fekete hosszított és szűk garbót viselt, farmerral és térdig érő telitalpú, barna csizmával. Mellette Ethan feszített zöld kapucnis pulcsiban és fekete nadrágban. A melírozott szőke srác odalépet Jay-hez pacsizni.
  - Sziasztok! - bólintott Mel vidáman.
  - Nem hittem volna, de öröm rátok nézni! - vigyorgott Bev, és szokásos kézmozdulatával hátra lökte méz színű sörényét.
  - Tudjuk, ezt már mondtad! - hurrogta le Ethan, és megfricskázta kedvese orrát. - Csak szereted mindenbe beleütni a pici orrocskád!
  - Pfff! Ez nem is igaz! - húzta fel magát sértődötten Beverly.
  - Na jól van, gyerekek! Azt hiszem, mi jobb, ha kimegyünk rágyújtani, mielőtt egymás torkának estek! - taszította meg haverja vállát Jay. - Szünetben megkereslek. - nézett Mel szemébe, majd egy puszit nyomott a homlokára.
  - Oké. - válaszolta Melissa fülig érő szájjal.
A fiúk kitódultak az ajtón, a két csaj pedig a biokémia terem felé sétált.
  - Azt ugye tudod, hogy a homlokpuszi a bizalom és a hűség jelképe? - kérdezte Bev menet közben és bárgyún vigyorgott mellé.
  - Ezt testbeszéd nélkül is tudom. - felelte Mel derűsen. - Hogy telt a hétvégétek?
Mel szándékosan terelte el a szót, hogy ne megint rajta és Jay-en köszörülje a nyelvét ez a szeleburdi boszorkány.
  - Szuperül! - csacsogott Bev. - Szombat este az Audio Nightclubban csörögtünk hajnalig. Vasárnap pedig elrángattuk Jay-t a Hookba egy biliárdpartira. Nem nagyon akart jönni, de végül rábeszéltük. Délután helyi bajnokságot rendeztek, Ethan és Jay taroltak, megnyerték a 200 dolláros fődíjat, amit aztán Kelly, Gina, Rob és Alicia társaságában elmulattunk a Monarch bárban. Jó volt, Jay és Ethan úgy bebasztak, hogy még a karaoke éneklésre is rávettük őket.
  - Igazááán? - kérdezte lesújtva Melissa. Az igaz, hogy ő buzdította a fiút, hogy ne kuksoljon otthon nélküle, de ez most túl sok infó volt egyszerre. Ráadásul, túl sok lánynév szerepelt Bev beszámolójában. Furcsállta ugyan, hogy tegnap Jay fel sem hívta, de annak tudta be, hogy biztos alszik az átvirrasztott éjszaka után. - Jay még nem is mesélte. Örülök, hogy jól szórakoztatok.
  - Ja, klassz volt. A pasidból előjön a vadállat, ha iszik egy kicsit. Mondanom se kell, hogy ez módfelett tetszett Aliciának és Ginának!

Ez csak még jobban rontott Melissa borúlátásán.
  - Hát Jay már csak ilyen! - mosolygott erőltetetten a barna lány.
  - Jaj, ne értsd félre, csajszi! Jay-t nem érdekelték a lányok. Flörtölt, szórakozott, de nem vette őket komolyan. Tuti, hogy tiéd a szíve. - bizonygatta Beverly.
  - Na, ezt örömmel hallom!
A két lány odaért a biokémia tetem elé. A fél osztály már ott gyülekezett. Will, Oliver, Howard és Sona egy kupacban trécseltek, míg Brenda a falnál ácsorgott és a telefonját nyomkodta.
  - Halihó! - lépett vidáman legkedvesebb barátnője mellé Mel.
  - Ó, sziasztok! - mosolygott Brenda, és a válltáskájába süllyesztette a mobilt.
  - Mizu, bébi? Mit csoffadsz itt egyedül? - kérdezte harsányan Bev. Beindult a szőke buldózer, és nem törődött Brenda rossz kedvével. - Hogyhogy nem csüngsz Will fiún?
  - Nem vagyunk összenőve! - vágta rá Brenda homlokát ráncolva, aki piros szűk nadrágot viselt, fekete fodros nyakú ingblúzzal. Fekete bokacsizmájával és rojtos válltáskájával csinos volt, mint mindig. Mel szemében Brenda mindig is stílusosabb volt, mint a feltűnő Beverly.
  - Beverly, csakhogy itt vagy! - lépett melléjük az egyik csoporttársuk Camille, a fekete hajú bombázó, aki jóban volt Bevvel. - Nem fogod elhinni milyen pletykát hallottam Lindy Gregorról!
Bev bocsánat kérően nézett a csajokra. - Bocs, szép lányok, de erről nem maradhatok le!
Végre Melissa és Brenda kettesben maradtak. Mel szerette volna kipuhatolni, mi baja Brendának, hisz nyilvánvaló volt, hogy bántja valami.
  - Jól látom, hogy le vagy lombozódva? - kérdezte Melissa óvatosan. Ő nem szerette Bev ajtóstól a házban stílusát.
  - Egy kissé, ha már így rákérdeztél.
  - És akarsz beszélni róla? - kérdezte Mel.
  - Lehet, hogy butaság, de kicsit neheztelek Willre, mert mostanában kezd elhanyagolni. Olyan jól indult köztünk minden, sülve-főve együtt voltunk, erre minden megváltozott. Egyre többet jár játéktermekbe Oliverrel és Howarddal, szombaton egész nap Los Angelesben volt, valami hülye kosárlabda mérkőzésen, és meg sem kérdezte, van-e kedvem menni. Azt mondta kanbuli, Jeremy-vel, Oliverrel és Dennis Atkinsszel ment. Nem is tudtam, hogy jóban van a C-s Dennisszel!
Melissa érdeklődve hallgatta Brenda panaszkodását. Nem akarta elkeseríteni. Ő is hasonló cipőben járt, hisz Jay nem is újságolta, hol töltötte a tegnap délutánt, de nem akart rögtön rosszra gondolni, és Brendának se kéne!
  - Ugyan már, Brandy! - intette le Mel. - Ne csinálj ebből ügyet! A nagyfiúknak is kell némi játék és csoportos ökörködés! Kell nekik a szabadság és a pasis hülyeségek, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnek minket!
  - Komolyan így gondolod? - kérdezte Brenda tanácstalanul. - Biztos, hogy ez nem azt jelenti, hogy Will kezd elhidegülni tőlem?

  - Persze, hogy nem! - csitította barátnője aggodalmát Melissa. - Te nem veszed észre, most is a srácokkal hülyül, de közben hébe-hóba feléd les a szeme sarkából. Mi ez, ha nem a szerelem bizonyítéka és annak, hogy fontos vagy neki? Will nem egy kicsapongó csajozógép! Téged választott, mert kellesz neki! Ne öld meg a kapcsolatokat a túlzott féltékenységgel és ragaszkodással. Hagyd egy kicsit élni!
És ahogy Mel kimondta, rájött, hogy neki is ez kell tennie. Csak baj lesz, mert felesleges problémát generál, ha kérdőre vonja Jay-t és veszekszik vele. Még ha minden ellene szól, akkor is muszáj megbíznia a srácban.
  - Igazad van. Biztos a női hormonok vacakolnak bennem! - mosolygott Brenda, és ezúttal őszintébbnek tűnt a mosolya. - De most te mesélj! Mi van veled, vagy veletek?
  - A helyzet változatlan. Anyám harmadik hete zárkában tart, berzenkedik Jay miatt, és nem hagy minket együtt lenni. Kibírhatatlan ez az állapot.
  - Sajnálom, hogy anyukád így vélekedik. Ha az segít, szívesen beugrom hozzá délután a Dívába, hogy egy kicsit a lelkére beszéljek.
  - Rendes tőled, de nem hiszem, hogy sok értelme lenne. Anyám már elkönyvelte, hogy Jay egy semmirekellő szemétláda, és senki és semmi nem tudja megváltoztatni a véleményét. Csodáért fohászkodom, mert már csak az segíthet.
  - És Jay, hogy bírja az eltiltást?
  - Nehezen, bár nem mondja. - vallotta be Melissa leverten. - Bár igaz, ami igaz, ötletesek vagyunk! Szombat este például becsempésztem a szobámba.
  - Ejha! Nem vagytok semmik! Hová tűnt a kis gyáva kukac, aki nem mert semmi kockázatot vállalni?
  - Melissa Thompson felnőtt, és bármit megtenne a szerelemért. - vigyorgott Mel. Bizony, saját magát is meglepte mostanában, de nem volt ez baj. Élete legcsodálatosabb érzését ismerte meg, hála Jay-nek. Ha ezért az egész világgal szembe kell szállnia, hát legyen!
A nap túl gyorsan telt, minden perc kevés volt Melissa számára, amit Jay-el tölthetett. Pedig minden szünetben és ebédnél is egymáson csüngtek.
Úgy beszélték meg, hogy órák után a srác a parkolóban várja Melissát, hogy elvigye a sarokig, hisz addig is együtt lehetnek.
Mel a kocsik között ingázott, amikor felfedezte, hogy Jay a kék csodajárgánynak dőlve a csajok gyűrűjében kacarászik. Kelly és Gina állt az oldalán, Alicia pedig szemben a sráccal és bizalmasan suttogott épp a szőke srác fülébe, akinek napszemüveggel volt hátra fogva a haja.
Szíven ütötte a látvány, pedig már megszokhatta volna.
Próbálta leküzdeni a benne felébredő haragot és féltékenységet. Mosolyt erőltetett az arcára, így lépett Jay mellé.
  - Hellóka!
  - Szia, szívem! A csajok épp gratuláltak a tegnapi biliárdgyőzelmemhez.
  - Ó, már hallottam róla! Hadd gratuláljak én is! - nézett fel az imádott szempárba Mel, és lábujjhegyre állt. Minden teketóriázás nélkül szájon csókolta a srácot. Jay meglepődött, de aztán vigyorogva és készségesen viszonozta a váratlan csókot.
Melissa büszke volt magára, mert ezzel megmutatta a pipiskedő libáknak, hogy előjoga van a srácra.
A lányok nyafogva dünnyögtek ez-azt, aztán elpárologtak.
Amikor kettesben maradtak, Melissa megszakította  csókot, és a srác mellkasára hajtotta a fejét.
  - Utálom ezeket a piócákat!

  - Azt láttam, úgy közeledtél, mint valami bosszúálló angyal!
  - Tudod, ami az enyém, az az enyém! - jelentette ki Mel, mint a tulajdonát féltő kisgyerek.
A lány valójában dühös volt magára, hisz most lett oda az, amit délelőtt megfogadott. Nem tudott uralkodni a féltékenységén. És ami még jobban bosszantotta, az volt, hogy Jay-t ez roppantul szórakoztatta, vagy legalábbis nagyon élvezte.
  - Nem is kérdés, kié a szívem. - mosolygott szeretettel a srác és úgy nézett a lányra, mint a világ legnagyobb kincsére. Melissa imádta ezt a nézést, szinte beleszédült.
  - Akkor jó, bár nehéz elhinni.
  - Drága kicsi, buta Melissa! Hányszor mondjam még el, hogy egy bige sem érdekel, mert egy sem fogható hozzád? Igazán nem tehetek róla, hogy tapadnak rám a nők... - magyarázta a fiú, miközben a lány selymes hajába túrt. - Mind hidegen hagynak, mert te vagy az a csoda, ami lenyűgözött, megfogott, megigézett és kitépte a szívem! Nálad jobb dolog nincs az életemben, miattad szeretek minden nap felkelni, miattad van megint értelme a fránya életemnek! Elhiszed nekem?
  - Hát... talán meg tudsz győzni... - simult Jay-hez Melissa, és pajkos pillantást vetett rá.
Jay arca, szeme felragyogott, s csókkal halmozta el a csücsörítő kis szájat.
Együtt voltak, boldogok voltak, más már nem is számított.

Sulis napok

Másnap Melissa reggele nyögve-nyelősen indult, az előző napi késői lefekvés miatt. A csavargás következménye az lett, hogy nyúzott volt és nyűgös. Csak annak örült, hogy az anyja nem vette észre, amikor hajnal egy körül beosont a házba. Kómásan készülődött, magára húzott egy farmert, szürke piros csíkos garbóval, és egy rövid kis farmerdzsekit. Lassan az októberi langyos idő elmúlt, közeledtek a ködös őszi-téli nem szeretem napok. Annyira sietett a suliba, hogy minél hamarabb Jay-el legyen, hogy kihagyta a reggelit, és Howardot sem várta meg. Mire odaért az Aston Martin már a parkolóban állt, Jay pedig a suli előtti kis parkban ült egy lóca háttámláján Beverly-vel és Ethannel nevetgélt. Ahogy Melissa feléjük közeledett, nem tudta levenni a szemét szerelméről. A fiú volt számára az éltető nap. Most is jól nézett ki, szőke haja a széltől kócos volt és az arcába hullott, kék szeme ragyogott. Az orrában ott csillogott a szexi orrpiercing. Fekete szűk szárú farmer volt rajta, egy vastag szürke,  kinyúlt pulóverrel. Nem öltözött márkásan, de ettől volt egyedi és laza. Mel szinte szaladvást tette meg az utolsó néhány métert a lócáig. Jay elé lépett, s szinte azonnal karjába zárta a kis pöttömöt, Melissa pedig boldogan, de pironkodva simult hozzá, mert zavarba jött, hogy a két barát szemtanúja az üdvözlésüknek. Jay először csak homlokon csókolta, aztán amikor szájon is csókolta, Melissa megfeledkezett mindenről.

  - Neked is jó  reggelt, Kicsi Mel! - szólt rájuk kacagva Ethan aki sárga pulóverben és farmerben ült a padon és fél karral Beverly nyakát karolta át.
  - Sziasztok. - mosolygott Mel, s arcát szerelme mellkasához nyomta, hogy leplezze zavarodottságát.
  - Komolyan mondom, jó rátok nézni! - szólalt meg ezúttal a kotnyeles Bev, aki sötétkék, szűk nadrágot viselt, lila felsővel, nyitott fekete szövetkabáttal és térdig érő fűzős csizmával. A szőke csaj derűsen figyelte a párocskát.
  - Köszi. - köszönte meg Melissa, mert a szeleburdi szöszi szeme őszinteségről árulkodott.
 - Egyet értek. Jay-nek pont egy ilyen kis tünemény kell, hogy lenyugtassa. - kontrázott a szőke, borzos és borostás srác.
  - Miért? Nyugodtnak látszom? Mellette vagyok csak igazán heves! - vigyorgott Jay, s hogy ezt bizonyítsa, harapdálni kezdte a karjában szorongatott lányt.
 Melissa rosszallva nézett rá, és vállon csapta, amiért ilyenre vetemedik a suliudvar közepén, és a barátai társaságában.
  - Jaj, nem úgy értettem! - csúfolta ki Ethan a haverját. - Csak remélem, hogy Melissa mellett nem csinálsz faszságokat és komolyodsz egy kicsit.
  - Igyekszem mindig úgy viselkedni, hogy ne hozzak rá szégyent. - ígérte Jay, s amilyen szemekkel nézett Melissára, attól a lánynak elgyengült a térde. Boldogan fonta két karját a fiú dereka köré.
Sokáig turbékoltak még és evődtek egymással így négyesben. Melissa örült, hogy Ethan és Bev ilyen könnyedén veszik a kapcsolatukat, nem rökönyödnek meg. Csak Alicia gonosz pillantása és Howard fancsali képe rondított kicsit az idillbe. Ez viszont most a legkevésbé sem idegesítette, mert boldog volt.
Majdnem elkésett biokémiáról, mert csak nehezen tudott elszakadni Jay-től.
Első órán Sonával ült, s Mel végre beszélni akart eltávolodott barátnőjével.
A szőke lány haja a feje tetejére volt felfogva, de hosszú tincsei kusza szénakazalnak voltak feltupírozva. Piros, fehér szívecskés gépi kötésű pulcsit viselt, rózsaszín nadrággal.
Amikor a tanár megkezdte az órát és a teremben mindenfelé duruzsolni kezdtek a diákok, ő is megszólította Sonát.
  - M újság veled, Sona? Mostanában nem is beszéltünk. - mosolygott a másik lányra Melissa, de közben idegesen a hajába túrt. Nem akart a lány magánéletében turkálni, de tudni akarta, mi zajlik közte és Howard között.
  - Mert ejtettél az elit társaságért. - vágott sértődött grimaszt a szöszi bohóc. - Meg amúgy se szívesen lógok veled, mióta azzal a drogossal kavarsz, az öri baridról, Miss Fosterről már nem is beszélve!
  - Nem hiszem el, hogy ezt igy gondolod! - kiáltott fel kis híján Melissa, mert totál ledöbbentette egykori barátnője felfogása. - Először is: a pasimnak van neve és nem drogozik! Másodszor: arról igazán nem tehetek, hogy Jay és Ethan jó haverok és így sokat kell lógnom Beverly-vel! Még mindig nem a barátnőm, nem beszélem ki vele a titkaimat! Azt hittem örülni fogsz, hogy végre szerelmes és boldog vagyok!
  - Annak örülök is, csak féltelek. Te kis hal vagy és most a cápák közé keveredtél. Csak annyit kérek, hogy vigyázz a szívedre!

  - Jó, megbocsátok. - mosolygott kényszeredetten Mel, de valahogy már nem mert Sonában bízni. Idegesítette a negatív hozzáállása. - Engem amúgy is az érdekel, hogy állsz Howarddal?
Ezúttal Sonán volt a sor, hogy meglepődjön. Idegesen harapdálta a szája szélét.
  - Ó, hát tudsz róla?
  - Csiripelték a madarak, hogy Bev buliján kicsit összemelegedtetek. - Melissa nem akarta elárulni, hogy Brenda volt az informátora. Mostanában sokkal jobban kedvelte a csini kisokost, mint Sonát.
  - Hát.... - Sona elpirult és zavartan fészkelődött a széken. Piros, eprekkel díszített tollát forgatta és nézegette, mintha nagyon érdekesnek találná. Nem mert Mel szemébe nézni. - Igazából nem is tudom, mi történt. Sokat ittunk, én is, ő is, és megvigasztaltam, amikor dühöngött, mert te leléptél Jay-el, aztán a vitából csók lett, a csókból meg még több... - Sona egy hatalmas sóhaj után mégis barátnője szemébe nézett. - Meg kell vallanom neked, hogy már régóta tetszik nekem Howie. Ezért is szekáltam és nyüstöltem, amiért feleslegesen fut utánad. Próbáltam észhez téríteni, mert nem bírtam nézni, hogy szenved.
Melissa még mindig meglepetten ült, de azért örült ennek a fordulatnak. Pont a szeleburdi és különc Sona való Howardhoz. Jól néznének ki együtt, és a természetük is passzol, jól kiegészítenék egymást.
  - Olyan nehéz elhinni, hogy ilyen érzelmeid voltak iránta, és így el tudtad titkolni...
  - Ha már itt tartunk, azt sem vetted észre, hogy bukik rád. Mostanában nem százas az ítélőképességed!
  - Mondjuk ez igaz! - ismerte el Mel az orra alatt mosolyogva. - Annyira vak voltam, és bánt is a lelkiismeret, hogy miattam szenved szegény fiú, de nem tudok mit tenni. Jay-t szeretem, vele minden más és jobb, el kell fogadnia, mert most boldog vagyok. Drukkolok, hogy sikerüljön neked Howie-val, mert nálad hozzád illőbb csajt nem találhatna.
  - Hú, én meg már azt hittem, haragudni fogsz rám, ha ezt megtudod...
  - Dehogyis! Inkább megkönnyebbültem. Ha veled boldog lenne, az remek lenne. - bíztatta Mel a másik lányt, és ezt komolyan is gondolta.
  - Na, azért ott még nem tartunk, csak kétszer szexeltünk, de senki nem tudja. Még kezdeti stádiumban vagyunk. Nagyon bele se akarom élni magam, mert még nem tudni, mi lesz.
Melissa nagyon is megértette Sona helyzetét, hisz hasonló cipőben járt. Ő is rettegett, hogy ez a csoda Jay-el nem fog sokáig tartani. Azt viszont nagyon furcsállta, hogy testi kapcsolatuk van, de nem vállalják fel egymást a nyilvánosság előtt. Ez nem vallott rájuk, legalábbis nem ilyennek ismerte meg őket.
A téma annyiban maradt, mert a tanár megelégelte a nyüzsgést, és csendre szólított fel mindenkit.
Melissa semmit nem várt úgy egész nap, mint az ebédszünetet, mert tudta, hogy abban a negyven percben Jay-el lehet. Alig nézte meg a menza kínálatát, a sült krumplit felismerte, kikérte, s rengeteg ketchupot nyomott a tányérja szélére. Elvett még egy banánt és egy kis üveg vizet, aztán a hamburgerrel felpakolt Brendával a termet kémlelték. Jay, Ethan és Beverly már annál az asztalnál ültek, ahol mindig ők szoktak tanyázni, s integettek nekik, hogy oda menjenek.
Mire odaértek már Will is előkerült, kihúzott egy szabad széket Brendának, Jay pedig megpaskolta a maga mellettit, és mosolyogva nézett Melissára.
Amikor a lány leereszkedett mellé, kedvesen homlokon csókolta.
Mel kissé csalódottan nézett fel a fiúra, többet várt egy fránya homlokpuszitól, hisz órák óta nem látta. Kiüthetett az arcára a keserűség, mert Jay felnevetett, aztán odahajolt és egy lágy, belsőséges csókot nyomott a szájára.
Ettől Melissa vére forrni kezdett, a gyomra liftezett, már éhes sem volt.
  - Jó rátok nézni, de komolyan. - ezúttal Will tett megjegyzést, a hangja nem volt ironikus, vidáman kanalazta ismeretlen eredetű főzelékét, amin egy nagy szelet hús feküdt.
Ekkor telepedett még az asztalukhoz Howie és Oliver.
  - Köszönjük. - mosolygott Melissa boldogan, s örült, hogy maroknyi csapata ilyen jól fogatta a kapcsolatukat.
  - Igen. Jó a közeletekben lenni, mert süt belőletek az energia és a boldogság. - bólogatott Brenda is a hamburgere felett.
  - Melissa a napsugár a sötét életemben. - Jay szívmelengető mosolyt küldött kedvesének, s gyengéden megsimogatta az arcát.
  - Az enyémben meg Jay a sötét veszedelem, amitől izgalmas minden.
Howard ellenségesen, szinte undorral nézett rájuk.
  - Elment az étvágyam. - közölte lazán, felpattant, a szinte érintetlen kajáját a közeli kukába öntötte, majd kiviharzott az udvarra. Az asztaltársaság megrökönyödve nézett utána.

Sona lecsapott a megüresedett helyre, eddig egyedül ült  a szomszédos asztalnál, de most elfoglalta Howard székét.
  - Ebbe meg mi ütött? - kérdezte a lány, amikor elhelyezkedett.
 - Valószínűleg ő nem ért velünk egyet. - vont vállat közömbösen Bev. - Nehéz lehet neki, hogy az imádott lány mást talált. Én mindig tudtam, hogy ez lesz.
Melissa kedve elment. Rossz volt, hogy rajta kívül mindenki tudta, mit érez iránta gyerekkori pajtása.
  - Nem bánom, ha duzzog, de ha fájdalmat okoz Melissának, vagy ellenünk áskálódik, velem gyűlik meg a baja. - jelentette ki Jay borús pillantás kíséretében.
A lány csitítóan a karjára tette a kezét.
  - Kérlek, Jay, ne bántsd, van neki elég baja!
  - Nem fogom, csak  ha kiprovokálja.
  - Nyugodjatok le! - kotyogott közbe Sona. - Talán hamarabb megvigasztalódik, mint gondoljátok.
A borzos szöszi titkos kis rafinált mosollyal nézett Melissára.
  - Úgy legyen! - emelte koccintásra a kóláját Will.
Az ebéd további része derűsen telt. Mel és Jay közösen itták meg a srác automatás kávéját, valamint Jay nevetve lopkodta a lánytól a szalmakrumplit. Beverly rá akarta beszélni a párocskát, hogy délután menjenek valahová, de Melissa nem ment bele. Félt, hogy az anyja megsokallja a sok csavargást, ezért csak egy kávézóba akart beugrani suli után egy rövid randi erejéig. Jobb az óvatosság...
A negyven perc hamar eltelt, Jay és Melissa hosszú, forró csókot váltottak a kajálda bejáratánál búcsúzásképpen, aztán megbeszélték, hogy órák után a srác kocsijánál találkoznak.
Mel a csóktól mámoros hangulatban sietett órára.
Gazdaságtan órán Howie volt a padtársa, vegyes érzelmekkel huppant le mellé.
A fiú szinte rá sem nézett. Közömbössége jobban fájt Melissának, mint a haragja.
  - Most azt játszod, hogy utálsz? - kérdezte a lány szinte suttogva, pedig még nem volt bent a tanár.
  - Nem játszom és nem haragszom. - közölte a fiú fagyosan. Levélzöld szeme mégis indulatosan villant a lányra.
  - Nem? Pedig olyan vagy, mint egy durcás kisgyerek. - firtatta Melissa, mert már elege volt a seggel forgolódásból.
  - Bocs, hogy nem vagyok elájulva a fantasztikus szerelmi életedtől. Nem kívánok sok boldogságot, mert tudom, hogy nem fog sokáig tartani. Te vak vagy, de én érzem, hogy csak szalmaláng, és hamarosan sírni-bőgni fogsz az űrpilóta miatt.
  - Már megint butaságokat beszélsz! Szeretjük egymást, és pont emiatt vagy rosszindulatú.
  - Nem vagyok az, csak én olvasok a jelekből.
  - Jövendő mondó lettél, vagy mi a szösz? - húzta fel magát a lány. Unta már, hogy Howie folyton azt szajkózza, rövidesen szét fognak menni Jay-el. - Tudod mit? Tartsd meg magadnak a véleményed, mert baromira nem érdekel! Felejts már el végre és koncentrálj Sonára!
  - Sonára? Ugyan minek? - ráncolta a homlokát értetlenül Howard.
  - Mert elmondta, mi zajlik köztetek. Örülnék, ha boldogok lennétek. Igazán összeillenétek.
  - Álljon meg a menet! - intette le durcásan a srác. - Mit mondott neked? Mert az igaz, hogy lefeküdtünk egymással, de nem akarom hozzákötni magam. Bármit is képzel az a hülye liba, ennek nem lesz folytatása...

Melissa elképedve tátogott. Nem akart hinni a fülének. És még Howard Cooper tartja rossz embernek Jay-t, amikor Jay felvállalja a kapcsolatukat és szereti, míg teljesen úgy néz ki, hogy Howie csak szexuális eszköznek tekinti a hiszékeny Sonát.
  - Te csak kihasználod őt... - nyögte a lány, s legszívesebben képen törölte volna Howie-t.
  - Nem tehetek róla, hogy az a lökött nő többet képzel a kapcsolatunkba, mint ami. Nekem elég a testiség, az érzelmekkel végeztem örökre.
Az új, elkeseredett, és gonosz Howard ismeretlen volt a lány számára. Félt, hogy miatta lett ilyen, s előre sajnálta Sonát, hogy olyanba éli bele magát, ami soha nem lesz. Viszont nem akart ebbe belefolyni, mert csak többet ártana, mint segítene. Ahogy ő sem hagyta, hogy Howie, vagy bárki más beleszóljon a magánéletébe, úgy neki sem volt joga beleszólni az ők dolgába. Oldják meg maguk, jobb ha hallgat.
  - Tudod mit? Nem érdekel! Azt csináltok, amit akartok! - jelentette ki Mel hosszú hallgatás után.
  - Helyes, nagyon helyes, aranyom! - villantott a lányra egy flegma mosolyt Howard.
Melissa sértődötten elfordult, s az óra további részében megpróbált a tanárra koncentrálni, aki időközben már a táblánál magyarázott.
A nap további részében Mel már nem akart a többiek érzelmeivel és véleményeivel foglalkozni. Elég gond volt neki az is, hogy hamarosan be kell adagolnia az anyjának, hogy szereti Jay-t, nem kell neki e-mellé még a többiek nyűglődése.
Utolsó órája atlétika volt. A fárasztó ugrabugrálás után sebesen öltözködött, mert alig várta, hogy újra lássa szerelmét. Nem is foglalkozott a lányok fecsegésével, pedig nem messze tőle Beverly és két barátnője nagy hangon hülyéskedett. A csajok épp kosárlabda edzésről jöttek meg.
  - Melissa! Mutasd csak azt a tetkót! - ugrott Mel mellé Bev, és csodálkozva elkapta a pulcsiját, hogy vessen még egy pillantást a lány eddig jól rejtegetett tetoválására.
Melissa haragosan nézett rá, és magára ráncigálta a felsőt.
  - Hagyj már!
  - Nana! El se hiszem, hogy tetkód van! Megismertem ám a mintát! Ethan nemrég mesélte, hogy Jay varratott a lapockájára egy kék rózsát két gyöngysorral. Közösen csináltattátok?
Melissa pironkodva lesütötte a szemét. Idegesítette hogy lebukott és az is, hogy az öltözőben az összes lány kíváncsian méregeti.
  - Nos igen. Hirtelen ötlet volt, de nem bántam meg.
  - Eldobom az agyam! - csapta össze a két kezét Bev, s mókásan forgatta a szemét. - Nem tudom felfogni, hogy a kis apáca ilyesmire vetemedett. Azt ugye tudod, hogy ha véletlenül szakításra kerül a sor, ez az ábra akkor is örökké rá fog emlékeztetni?
  - Tudom, de akkor se bánom. - felelte Melissa. Dacosan összeszorította a száját és folytatta az öltözködést.

  - Bátrabb vagy, mint gondoltam, babám! - nevetgélt elismerően Bev.
  - Hát tudod... még én is meglepődőm, hogy Jay mellett mikre vagyok képes. Nem csak boldog vagyok és szerelmes, hanem nagy kanállal habzsolom az életet. Mellette eleven vagyok, szabad és vakmerő.
  - Na, ezért mondtam én, hogy pont ő kellett neked! Végre kiléptél az uncsi jó kislányos szerepből! Még a végén te leszel a legnagyobb riválisom. - bár Bev derűs arcot vágott, Melissa nem volt benne egészen biztos, hogy a lány csak tréfál. Nála sosem lehetett tudni, mikor viccel és mikor tálalja mókásan, de kíméletlenül a sérelmeit.
  - Nem akarok én rivalizálni senkivel, csak Jay-t akarom. - sóhajtott Mel csendesen.
  - Hát ez olyan romantikus! Szorítok nektek, csajszi! Olyan jók vagytok együtt!
Ezúttal Melissa biztos volt benne, hogy újdonsült barátnője igazat mond, és jól is estek neki a szavai.
  - Bev, Ethan már türelmetlenül vár odakint! - szólt oda nekik az ajtóból kreol bőrű évfolyamtársuk, Tanja.
  - Ó, rohanok! - a szöszi visszasietett a szekrényéhez és kapkodva öltözködni kezdett.
Melissa is gyorsított a tempón, mert már alig várta, hogy a parkolóban Jay karjába vesse magát.
A hosszúra sikeredett üdvözlő csók után megbeszélték, hogy a lányék házához közeli kávézóba mennek.
Beültek a kellemes hangulatú kis kávézóba és kapucsínó és cukormázas fánkok mellett boldogan turbékoltak, élvezték az együtt töltött órácskát. Többet Mel nem mert engedélyezni maguknak nehogy a kedves mama máris gyanakodjon.
Sajnos hamar eltelt az a ki idő, még nem akarództak elválni egymástól, de muszáj volt. Melissáék háza előtt is hosszasan búcsúzkodtak. A lány nyugodt volt, mert sokkal hamarabb hazaért, mint az anyja. Sokáig csókolóztak a kocsiban a ház előtt. Szinte kifulladásig. Egyik sem akarta elengedni a másikat.
Amikor aztán Mel fájó szívvel kimászott a kocsiból, még sokáig integetett a távolodó kocsi után.
Felszaladt a járdán, elővette a kulcsát, de legnagyobb meglepetésére már nyitva volt az ajtó. Hirtelen rossz előérzete támadt. Nem gondolt betörőkre, hisz ez csendes környék volt, és amúgy se törték fel a zárat. A gyomrában keletkezett szorító érzéstől alig kapott levegőt. Ha az anyja itthon van, és véletlen látta az előbbi vad csókcsatát a kocsiban, akkor nagy bajban van. Viszont meglepte, hogy a kocsiját nem látta a ház előtt. Elképzelhető, hogy reggel ő felejtette el bezárni a lakást?
Nagyot sóhajtott és belépett a nappaliba.
Sejtése beigazolódott. Samantha ott állt a nappali közepén, sajnos túl közel az ablakhoz, s felbőszült tekintete is arról árulkodott, hogy tanúja volt az előbbi jelenetnek.
  - Ó, szia, anya! De korán jöttél! - hadarta zavartan a lány, és a kanapéra dobta a táskáját. Próbált lazának látszani, mintha nem lenne semmi titkolni és félnivalója.
  - Ginger bezárja a butikot. Korábban hazajöttem, mert nagyon fájt a fejem. - mondta a fekete szoknyás és kosztüm felsős asszony. A haja kusza kontyban volt feltűzve.
  - Készítsek neked egy mentateát? - kérdezte Mel, s megpróbált aggódó képet vágni.
  - Nem kell, hisz miattad fáj a fejem! - anyja kifakadása szíven ütötte a lányt.
  - Tessék? - kérdezte hitetlenkedve a lány.
  - Jól hallottad, kisasszony! Elegem van a hazugságaidból! Azt hiszed hülye vagyok?
  - Nem értem, miről beszélsz, anya! - makacskodott a lány, de már nem mert édesanyja szemébe nézni, s ez többet árult el minden vallomástól.
  - Ne játszd az ártatlant! - förmedt rá haragosan Sam. - Össze-vissza hazudozol! Randizol azzal a tetkós huligánnal, és még csak nem is szóltál róla! Elhitetted velem, hogy csak egy ismerősöd, de amit az előbb műveltetek a kocsiban, az minden volt, csak nem baráti!
  - Kémkedsz utánam? - kérdezte Mel. Mivel nem volt mentsége, jobbnak látta, ha ő is támad.
  - Muszáj, ha már kizártál az életedből! Nem elég, hogy nem mondtad el, hogy van egy fiúd, de még be is csaptál. Tegnap azt adtad be, hogy Brendáékkal mész a partra, erre késő este megint ennek a suhancnak a kocsijából szálltál ki! Mivel érdemeltem ezt ki, kislányom?
Samantha szinte hisztérikusan vetette magát a kanapéra. Dacosan összefonta a mellén a karját és bírálva nézett a lányára. Nagyot csalódott benne. Nem várt tőle ilyen húzásokat, főleg nem egy bűnöző kinézetű vadbarom miatt.
  - Sajnálom, anya. - Melissa jobbnak látta, ha töredékesen bevallja az igazat, s nem tetőzi a bajt tagadással. Leült az anyjával szembe a krémszínű fotel karfájára. - Nem akartam hazudni, de már az első pertől kezdve kihangsúlyoztad, mennyire ellenszenves neked Jay. Nem vallottam be, hogy randizunk, mert nem akartam, hogy feleslegesen aggódj miattam.

  - Feleslegesen? Ugye, csak viccelsz? -  kérdezte dühösen az asszony. Beszéd közben élénken gesztikulált.
Melissa nagyot sóhajtott, mert máris bekövetkezett, amitől mindig is félt. Az anyja elítéli Jay-t a kinézete miatt, és még csak esélyt sem ad nekik. Nem akarja megismerni, mert már elkönyvelte rossz fiúnak. Hát szép! De ő bizony nem fogja lerázni a srácot, csak azért, mert az ódivatú anyjának nem tetszik! Ha a feje tetejére áll, akkor is szereti ezt a srácot és harcolni fog a kapcsolatukért és a boldogságukért.
  - Sajnálattal hallom, hogy ez a véleményed, anya! - Melissa hangja eltökélt és kemény volt. - Jobb, ha beletörődsz abba, hogy Jay-t szeretem, mert már elkéstél mindenféle fenyegetéssel! Szeretem őt, és csak vele akarok lenni, akkor is, ha neked ez nem tetszik!
Samantha felpattant, a lánya elé ugrott. Ütésre lendítette a kezét, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. A szeme villámokat szórt ugyan, de nem bántotta a lányt.
  - Az anyád vagyok, Melissa! Jogom van beleszólni az életedbe! Egyszerűen nem nézhetem tétlenül, hogy a vesztedbe rohansz, mert megszédített egy jóképű huligán!
  - Márpedig szeretem őt, ha tetszik, ha nem! - közölte dacosan a lány. Jelen pillanatban gyűlölte az anyját. Jobbnak látta, ha a szobájába menekül, mert csak még jobban elfajulna ez az értelmetlen vita.
  - Most hová mész? - kérdezte a nő a lánytól, amikor az faképnél akarta hagyni.
  - A szobámba. Nem akarok veszekedni!
  - Helyes! Barátkozz meg a szobád falával, kicsim, mert büntetésből szobafogságot kapsz! Suli után nem mehetsz sehová, egyenes gyere haza! Egy darabig a lányokra bízom a butikot, hogy mindig itthon legyek, mire jössz! Vagy észhez térsz, vagy örökké a szobádban kuksolhatsz! Nem mehetsz a fiú közelébe, megértetted?
  - Nem, anya, nem! Nem teheted ezt velem! - szipogta a lány, mert haragjában és kétségbeesésében kicsordultak a könnyei is. - Gyűlöllek, anya, gyűlöllek!
Melissa kiáltozása bőgésbe fulladt. A szobájába rohant, hogy kisírja magát. Csak sírt és sírt, s nem tudta, mi lesz ezután. Tudta, hogy az anyja rosszul fogja fogadni a kapcsolatát Jay-el, de hogy ennyire tiltakozik ellenük, az már sok volt. De bármennyire is tiltakozik az anyja, Mel eltökélte, nem hagyja, hogy közéjük álljon. Majd csak beletörődik, hogy Jay az élete... nem lesz más választása! Ha a fene fenét eszik, akkor is kitart Jay Amstrong mellett!

A másik Jay

Az ég alja már fekete volt, ragyogtak a csillagok, és a kifli alakú hold is feljött már San Francisco utcái felé, amikor Melissa kiszállt a házuk előtt Will kocsijából. Óvatosságból jött haza a barátaival, nehogy az anyjának gyanús legyen a folyton megjelenő kék Aston Martin.
Halkan osont be a házba, de felesleges volt, mert Samantha a félhomályban tévét nézett, amikor mezítláb belépett a nappaliba.
Az asszony zöld, hosszú hálóingben, és fehér frottír köntösben kényelmesen ücsörgött a kanapén. A neszre felfigyelt, és egyből gyilkos pillantást vetett a lányára.
  - Na, az elveszett bárány! Mégis, mi a csudát képzelsz, hogy este tízkor jössz haza? Hol csavarogtál, és miért nem szóltál róla, hogy nem jössz haza? Egy órával ezelőtt már azon voltam, hogy végigtelefonálom a kórházakat, vagy értesítem a rendőrséget! Hová lett a jól nevelt kislányom? Már ennyire nem érdekel, hogy anyád halálra aggódja magát?
Melissa nagyot sóhajtott, mert anyja monológja alatt visszatartotta a lélegzetét. Már megszokta, hogy szeret minden lépéséről tudni, de a hisztijét nehezen viselte. Bizony, olyan jól érezte magát a bandával, hogy eszébe sem jutott hazaszólni. Egyik biliárd partit játszották a másik után, és olyan jó volt közben Jay-el turbékolni, hogy észre sem vette, így elrepült az idő.
Most ihatja a levét, és hadakozhat a dühöngő édesanyával...
  - Ne haragudj anyu, de elfelejtettelek értesíteni. Az öbölben voltam biliárdozni Beverly-ékkel és Brendáékkal. Észre se vettem, hogy így elszaladt az idő. Ígérem, többet nem fordul elő. - sütötte le a szemét Melissa, s ácsorgás közben a sarkán hintázott előre-hátra.
  - Mostanában elég sűrűn lógsz a két B.-vel.  - jegyezte meg fanyarul Samantha. Lánya magyarázata nem nyugtatta meg, még szikrázott a szeme a haragtól. - Van ennek köze a Wayne fiú haverjához? Beverly barátját kedvelem, be szoktak ugrani hozzám a butikba, de nem ismerem a baráti körét, nem szeretném, ha az egyik haverja nyakába akaszkodnál!
  - Na, de anya! - háborgott Mel elpirulva. Fel volt készülve a fejmosásra, de hogy az anyja konkrétan Jay-re kezd célozgatni, arra nem számított. - Nem vagyok olyan!
  - De már olyan megbízható sem, mint régen! Eddig sosem jöttél haza későn, egyetlen szó nélkül! Melissa, én is voltam fiatal! Egy lány akkor kezd el titkolózni az anyja előtt, ha nem meri bevallani, hogy szerelmes! Csak egy fiú lehet a dologban, erre gyanakszom!
  - Anya!!! - kiáltott rá Melissa erélyesen. Nem hitte volna, hogy már ma sor kerül erre a beszélgetésre. Még nem volt rá felkészülve, hogy bevallja az anyjának a frissen kialakult érzéseit. Még túl korai, muszáj letagadni... - Nem vagyok szerelmes! Az igaz, hogy jól érzem magam Beverly-ékkel és kedvelem Ethan Wayne haverját, de ez nem jelent semmit.
  - Igazán? - kérdezte hitetlenkedve az asszony. A kanapé párnáját félresöpörte és előhúzott mögüle egy borvörös melltartót. Vádlón lógatta a lánya elé. - És ez mi?
Melissa idegesen és ledöbbenve tátogott. Nagyon is tudta, mit jelent az a ruhadarab. Eddig sikerült elrejtenie. Ez volt az, amit Jay-től kapott. Még a szívverése is felgyorsult a gondolattól, hogy az anyja mindent sejt és lebukott. Sejtette, hogy Samantha Thompson elvárásainak nem felel meg a szőke, tetovált, nyurga különc. Számára ő testesíthette meg a rossz fiút.
  - Nahát! Már kerestem ezt az együttest! Jó, hogy megtaláltad! - próbálta adni az ártatlant a lány. A fehérnemű után nyúlt, de a mama nem adta oda neki.

  - Honnan is van ez a szexi darab? Eddig sosem láttam hasonlót a holmijaid között.
A lány tudta, hogy bajban van, de nem merte elmondani az igazat.
  - Ó, már nem is tudom, hol és mikor vettem... - beszéd közben nem mert az anyjára nézni, a barna hajú nő feje feletti erdős festményt tanulmányozta, mintha most látná először.
  - Én viszont pontosan tudom! - vágta rá a feldúlt anyuka. - Megismerem a saját üzletemben árult márkákat! Sőt, arra is emlékszem, hogy a tetkós barátod vette nemrég a Dívában, méghozzá a barátnőjének!
Hát ennyi. Tudja! Így kell lebukni! Most hogy magyarázza ki? Az igazat nem mondhatja el, Samantha nem értené meg, hisz máris rossz véleménnyel van Jay-ről, ismeretlenül. Muszáj kiagyalnia valamit!
  - Ne gondold, hogy vele járok! - hárította a lány.
  - Akkor megmagyaráznád, miért vesz neked fehérneműt?
  - Nos.. izé... fogadásból! - jutott a lány eszébe hirtelen egy hihető gondolat. - Bev és Ethan felcukkolta, hogy nem mer női fehérneműt venni, persze ő állta a kihívást. Viccből vette az én méretemben, nem is akartam elfogadni, amikor nekem adta, de olyan szép. Sosem volt ilyen merész darabom, gondoltam, egyszer még hasznát veszem. - a végére csak úgy dőltek Melissából a szavak. Nem is olyan nehéz a hazugság, csak gyakorolni kell.
Samantha kritikus szemmel méregette a lányát, de aztán biztos jobb belátásra tért, mert a keze ügyébe dobta az árulkodó ruhadarabot.
  - Hiszek neked, hisz sosem hazudtál még nekem.
Melissa megkönnyebbülve szorította mellkasára a borvörös fehérneműt.
  - Persze, hogy nem hazudok. És sosem fogok! - nyelt nagyot a lány.
Azt várta, hogy büntetésből az ég küld felé egy kósza meteort, ami agyon csapja, amiért szemrebbenés nélkül hazudott, de hál istennek nem történt ilyesmi.
  - Nagyon helyes! - bólintott elégedetten Samantha. - Nem kérek tőled sokat, csak azt, hogy légy velem mindig őszinte, és hogy tartsd magad távol az ilyen Jay féle, rossz kinézetű alakoktól. Ránézőleg is bűnöző feje van, biztos drogozik, kocsit lop, vagy lányokat futtat!
  - Na, de anya! Ne legyél már ilyen régimódi, és ne ítélj a külső alapján. - próbálta védeni a srácot Mel, de aztán eszébe jutott, hogy ezzel csak elárulja magát. - De hagyjuk! Valójában nem érdekel, mit gondolsz róla. Én is furcsának találom a srácot, de vicces, néha elbolondozok a bandájával kikapcsolódásképpen.
  - Amíg csak ennyi, nem bánom! De nyomatékosan megkérlek rá, hogy tartsd távol magad a sráctól!
  - Jó, rendben. - bólintott rá nehéz szívvel Melissa, és tett egy lépést a szobája felé. - Most, ha nem bánod, lefekszem, hosszú volt a nap. Jó éjt, anya!
Gyors léptekkel a szobájába iszkolt, majd sóhajtva ereszkedett le az ágya szélére. Nem is volt igazán fáradt, inkább csak elmenekült, hogy leplezze a lelkében kavargó feldúltságot.
Gyötörte a lelkiismeret, amiért hazudott az édesanyjának, de nem volt még elég erős ahhoz, hogy bevallja, tényleg belezúgott Jay Amstrongba. Legjobb védekezés a tagadás, de vajon nem lesz-e ebből nagyobb baj, ha később derül ki az igazság? Ilyen kérdések gyötörték, de nem talált kiutat szorult helyzetéből. Egyre azon töprengett, hogy került az anyjához a Jay-től kapott fehérnemű, amit időközben az ágyra ejtett. Határozottan emlékezett rá, hogy az ágy alá süllyesztette, hogy véletlenül se kerüljön a szeme elé. Ha megtalálta, csak az lehet a magyarázat, hogy kutakodott a szobájában. De vajon miért? Csak az lehet, hogy a késése miatt felzaklatta magát és ez vitte rá, hogy bűnjeleket keressen. Régen sose merészkedett volna ilyesmire, úgy látszik, nem csak ő, Samantha is megváltozott. És a bizalmatlanság és hazudozás biztos jele annak, hogy az anya-lánya kapcsolatuk kezd megromlani...

Másnap reggel a lány a telefonja pittyegésére ébredt. Nyögdécselve kutakodott a párna alatt, nem akaródzott még neki felkelni. Először a teló kijelzőjére pillantva megleste az időt, nyolc óra is alig múlt. Szeretett volna tovább aludni, de meglátta, hogy az üzenetet Jay küldte, s rögtön éberebb lett.
  "Jó reggelt kicsi szívem! Jól aludtál?"
A megszólítás és az, hogy a fiú gondol rá, melegséggel töltötte el a szívét. Mosolyogva fordult az oldalára, s fél kézzel választ pötyögött.
  "Szia! Jól, csak keveset! Jobb volna, ha te is aludnál még 😍 Képzeld, anyám tegnap drámázott egy sort, sejti, hogy van köztünk valami. Sikerült lehűtenem, de szerintem már nem sokáig tudom hitegetni."
Melissa már majdnem visszaaludt, mire megérkezett Jay válasza.
  "A mamák engem sosem kedveltek - vajon miért??? 😆 Amúgy azért írok, mert el akarlak csábítani magammal délután. Hat-hét óra felé el tudsz szabadulni? "
Az, hogy a srác vele akar lenni, boldoggá tette. Ha tehette volna, minden idejét vele tölti, mert már nem tudta elképzelni az életét nélküle. Most is arra vágyott, ahelyett, hogy telefonon irkálnak, hogy itt legyen vele és forró csókokkal ébresztgesse. Mennyei lenne, csak az anyja nem örülne neki...
Visszaparancsolta magát a valóságba, hisz Jay a válaszát várta.
  "Megpróbálok kitalálni valami hihető mesét, és ha tudok, naná, hogy megszököm veled 😃 Majd írok, ha anyám rábólint a mesémre! Addig is: puszi!😘"
Elég hamar megérkezett a válasz Jay-től:
  "Rendben, kicsim! De jobban örülnék, ha a csókokat személyesen osztogatnád nekem, a pihe-puha ágyban!😉"
Melissa nevetve fúrta a fejét a párnájába. Elképesztő, hogy mindketten ugyanarra gondoltak, vagy ez normális a friss szerelmesek között?

  "Szép álom, de sajnos anyám tuti felnégyelne, ha itt találna! Nem vagy neki szimpi, és nem akarja, hogy barátkozzak veled😢"
Azért írta le az aggályait, hogy a fiú tisztában legyen a helyzettel. Jobb, ha tudja, mire számíthat a szigorú mamától, viszont úgy érezte, belehal, ha emiatt Jay lekoptatja.
  "Sajnos a romantika nálam is kilőve, mert Carol néném itthon van, és nem szeret idegeneket engedni a lakásba. A másik dologra meg csak annyit mondanék, hogy egy hétfejű sárkány se tarthat távol tőled! Az anyukák alapból féltik tőlem a pici lányukat, de nem érdekel! Aki megismer, úgyis megszeret!🥰"
A lány első gondolata az üzenet elolvasás után az volt, hogy vajon az első fele, nem azt jelenti-e, hogy Jay sűrűn visz fel csajokat a házba, és ezt elégelte meg a nagynéni? Már a gondolattól is rosszul volt, de erre számíthatott, amikor neki adta a szívét. Biztos nem élt szerzetesi életet, hisz bomlanak utána a nők. Ráadásul az sem lehet véletlen, hogy az anyukák féltik tőle a lányukat. Lehet, már túl sokat rontott meg?
A gondolattól rosszul lett, hányinger környékezte. Mélyeket sóhajtott, hogy leküzdje a pánikszerű rohamot. Nem szabad ilyesmikre gondolnia, mert azzal saját magának árt. Mindenkinek van múltja, érthető, hogy egy ilyen érdekes egyéniségű és jóképű pasi felkelti a nők érdeklődését. El kell ettől vonatkoztatnia, hisz a nagymenő most csak őt akarja! Bármi is volt a múltban, a jövő a fontos, amiben együtt lehetnek! Persze csak akkor, ha nem ront el mindent a bizalmatlanságával, vagy ha Samantha nem zárja zárdába! Igenis küzdeni fog ezért a kapcsolatért, mert egymásnak lettek teremtve!
  "Na jól van, drágám, megyek stréberkedem egy kis takarítással, hogy megpuhítsam anyám!😊 Majd jelentkezek, ha elengedett! Csók!😘"
Melissa tényleg a takarításra koncentrált, miután belebújt kedvenc agyonmosott szürke melegítőjébe. Alaposan rendet rakott a szobájában. Amikor végzett, a nappaliban és a fürdőszobában folytatta a tevékenykedést, az anyja legnagyobb örömére. A pakolgatástól ihletet kapott, mert az asztalon felejtett újságban felfedezte, hogy ezen a hétvégén röplabda bajnokság lesz az öbölben, és tábortüzes bulik lesznek utána. Pont ilyen program kell neki alibinek.
Amíg Samantha a konyhában főzött, Mel visszavonult a szobájába kieszelni a haditervet.
Tudta, hogy úgy kell tálalnia a mesét, hogy még csak véletlenül se emlegesse Beverly-t, Ethant, Jay-t meg pláne ne. Néhány mély levegővétel után kirobogott a konyhába.
Az anyja épp meghámozott burgonyát szeletelt, amikor lazán mellé könyökölt a pultra.
  - Anya... Az előbb hívott Brenda. Késő délután Will-lel lemennek az öbölbe a röplabda bajnokságra. Nyaggat, hogy menjek vele, mert ha a pasija sportot néz, unatkozni fog. Elmehetek velük?
A zöld ingblúzos és farmer halásznadrágos asszony gyanakodva méregette lányát.
  - Hármasban mennétek?
  - Nem hiszem, Sonáról és Oliverről is beszélt a dilis csaj. - próbált közönyös hangot megütni. Sosem szeretett hazudni, a valótlan szavak szinte égették a torkát, de tudta, hogy muszáj, ha nem akarja, hogy a drága mama zabos legyen.
  - Menj csak. - bólintott rá Samantha. - Láttam az újságban, hogy jó programok és koncertek is lesznek! Howardot is viszitek?
  - Róla nem volt szó. - nyelt nagyot Melissa. Felébredt benne a bűntudat, egykori barátja neve halltatán, de nem volt mit tenni. Nem akarta, hogy Howie falazzon neki, plusz volt egy olyan érzése, hogy a srác nem is szívesen tenné. - Howie túl nagy kocka, nem rajong a szabadtéri sportért.
Samantha akaratlanul is felnevetett.
  - Ez mondjuk igaz. Ha nem a monitoron repked a labda, nem is érdekli. Viszont azt sajnálom, hogy mostanában olyan kevés időt töltesz vele. Kedvelem a srácot. Hiányzik, régen elválaszthatatlanok voltatok.
Melissának fájt a múlt ezen szakaszának felidézése, hisz ő is szeretett Howarddal lógni, de sajnos azóta úgy néz ki, kibékíthetetlen ellentétek lettek.
  - Igen, anya, a homokozóban azok voltunk, de azóta felnőttünk és... hogy is mondjam, eltér a véleményünk és sok a súrlódás közöttünk.
Főleg Jay miatt! - tette hozzá gondolatban fanyalogva a lány.
  - Ezt sajnálattal hallom! - csóválta a fejét az asszony.
Melissa hamar lezárta azzal a témát, hogy még vissza kell hívnia Brendát, így bevonult a szobájába és megüzente szerelmének, hogy a mami elengedte. Jay boldogan közölte, hogy hét körül érte megy, de megbeszélték, hogy csak a sarkon találkoznak, hogy Samantha ne lássa a srác feltűnő kocsiját.
A lány legszívesebben kicsípte volna magát, de mivel a fedősztori sportos esemény volt, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy harang alakú, fehér miniszoknyát választott, egyszerű piros spagettipántos toppal. A hajába is piros hajgumit tett, hogy passzoljon az öltözékéhez. Mivel "elvileg" a homokba fog trappolni, le kellett mondania a magassarkúról, barna pántos szandálja mellett döntött. Szeretett volna magasabbnak tűnni, hogy ne nézzen ki törpének Jay mellett, de lebukni sem akart, így maradt a lapos talpú lábbeli. Fél hét után már elkészülve toporgott a nappaliban. Az anyja nem gyanakodott, még jó szórakozást is kívánt, amikor közölte vele, olyan türelmetlen, hogy gyalog elindul a barátai elé.
Izgatottan ácsorgott a kereszteződésnél, ahol jobbról lefelé, balról felfelé lejtett az utca. Nagy feltűnést keltett a fehér miniszoknyában, az elhaladó autókból a férfiak kibámultak rá, vagy épp rádudáltak. Megkönnyebbült, amikor kiszúrta a sötétkék Aston Martint. Jay szinte meg sem állt, csak lelassított, s Melissa sebesen beugrott mellé.
A srác mosolyogva odahajolt hozzá, nyomott egy apró puszit a szájára, aztán már indított is, mint a villám.
  - Csini vagy, még jó hogy nem raboltak el az út széléről. - kacsintott a fekete pólós srác, de közben biztos kézzel vezette a kocsit, manőverezve előzgette az előtte haladókat.
  - Nem hagytam volna. Kicsi a bors, de erős. - mosolygott Jay-re a lány. Kis barna válltáskája szíjával babrált ültében. - Na, hová megyünk?

   - Az titok, kicsikém! - vigyorgott a fiú, s ettől a mosolytól a lány teste szinte vibrálni kezdett. Számára Jay mindig jól nézett ki, de amikor sötét ruhákat viselt, méz szőke haja jobban kihangsúlyozódott és alig bírt ellenállni neki. Olyan volt, mint egy sötétség oldalára állt angyal. Volt benne valami isteni, mégis veszélyes. Ez a kettősség az őrületbe kergette Melissát.
  - Ne légy szemét! Kifúrja az oldalam a kíváncsiság. - kérlelte a lány boci szemekkel. Ezt mindig bevetette, ha el akart érni valamit.
  - Majd meglátod, ha odaérünk. Egyelőre meglepetés a ma esti programunk.
  - Jaj, Jay! - Mel finoman a fiú vállára csapott. - Olyan izé vagy! Azt sem tudom, megfelelően öltöztem-e!
  - Te mindig szép és csinos vagy! - válaszolt a fiú, és oldalról vetett egy éhes pillantást Melissára.
A lány ettől kissé zavarba jött, de jól esett neki, hogy a srác így gondolja, és még ki is mondja.
  - Hízelgő! - nézett rá szemrehányóan a lány. - De nem tudsz meghatni! Vedd tudomásul, hogy nem szólok hozzád, amíg el nem árulod, hová megyünk!
Makacs és elutasító pózba vágta magát, s szigorúan előre nézett az útra. Szerette a belvárost, a lejtős utakat, a felhőkarcolók és az üzletek tömkelegét.
Jay csak nevetett rajta.
  - Akkor hosszú utunk lesz.
Mivel mindkét személy elég akaratos volt, jó fél óráig ültek egymás mellett szótlanul. Mel a várost csodálta, Jay az ujjaival dobolt a kormányon, mert időközben halkan szólt a háttérben a rock zene.
  - Lassan kimegyünk a világ végére! Erre még nem is jártam! - kiáltott fel a lány, amikor már nem bírta a hallgatást. Számára ismeretlen környéken száguldoztak.
  - Nyugi, bébi! Úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet! Tudod, én erre laktam, amikor még az Emersonba jártam.
Melissa nagyokat pislogott és próbálta megemészteni a hallottakat.
  - Mi? Te a Ralph Waldo Emerson Katolikus Gimnáziumba jártál?
  - Röhej, mi? - forgatta a szemét mókásan Jay. - A nagynéném azt hitte, ott embert faragnak belőlem. A gimi első két évét még elég jól elviseltem, de aztán kitört belőlem a lázadó. Amikor kicsaptak, Carol csendesebb környéket és új sulit keresett nekem. Azt gondolta, hogy a környezetváltozás jó hatással lesz rám.
  - Nahát... miket tudok meg rólad. - mosolygott a lány, s próbálta megemészteni, hogy Jay vallásos suliba járt.
  - Nem szívesen beszélek a múltamról. Meg aztán nem tudtak megtörni. - villantotta fel megint  döglesztő mosolyát Jay. - Ahová most megyünk, nem voltam már hónapok óta. De volt bennem egy késztetés, hogy megmutassam neked az én világom.
  - Óóó.... tudod, ugye, hogy ezzel csak felszítod a kíváncsiságom? - háborgott a lány, s nem ijedt meg, sőt, égett a vágytól, hogy többet megtudjon erről a laza srácról, akinek végzetesen nekiadta a szívét.
  - Türelem, mindjárt ott vagyunk.

Tíz perc múlva már elhagyták a várost, egy fákkal övezett mellékúton kanyarogtak. A távolban Melissa felfedezett egy kivilágított útszakaszt, valami hatalmas gyárépületet és egy óriási autósparkolót.
  - Mi az ott? - nyújtogatta a nyakát kíváncsian a lány.
  - A végállomásunk. Valamikor repülőgép hangár volt, ma már senki sem használja. Tökéletes búvőhely az illegális autóversenyekhez. A régi leszállópályán lehet csak igazán kétszázzal repeszteni.
Melissa izgalommal vegyes érzelmekkel várta, hogy odaérjenek a "versenypályára". Mindenre számított a mai estével kapcsolatban, de erre nem.
Közelebb érve már látszott a hatalmas tömeg a pálya korlátjánál és a színes autók körüli csoportosulás. Mel még sosem járt ilyen helyen, de gyanította, hogy a feltuningolt sportkocsik épp beneveznek a versenyre.
Ahogy közelebb értek, egyre hagosabb volt a túráztatott autók motorhangja, és a levegőt betöltötte az égett gumik szaga. Melissa szinte szájtátva nézte a csodakocsik bemelegítését az erős reflektorfényben. Jay leparkolt a leszállópálya szélénél, kutatva nézett szét a csoportosulás felé. Biztos ismerős arcokat keresett.
  - Gyere, ott van Tedd, az egykori nepperem! Szerintem még korán van, és engedi, hogy csatlakozzak egy későbbi versenyhez. - Ezzel Jay kiszállt az autóból, Melissa elé ment és kisegítette őt a kocsiból.
A lány bizonytalanul szállt ki. Nem akart tovább menni, a kocsi oldalának dőlt.
  - Most komolyan versenyezni akarsz? - kérdezte a lány, és ijedten nézett a közelben készülődő versenyzőkre, a feltűnő ruhás cicababákra, és a korlátnál vaduló tömegre. Nagy volt a hangzavar, fojt a sör, bagóztak és tivornyáztak a fiatalok. Melissa nagyon is érezte, mennyire nem tartozik ő ide.
  - Igen, szívem. El sem hiszed, mennyire hiányzott már az égett gumi szaga, a mámorító száguldás és az adrenalin. Be fogok nevezni.
Melissa halálra rémült a gondolattól, hogy Jay kétszázzal száguld, versenyt fut az idővel a sebességgel és a többi sofőrrel, akik mindenre képesek a győzelemért. Ismerte a dörgést, valamikor Howie-val rongyosra nézték a Halálos iramban című filmet. Aggódó képpel ölelte meg a srác derekát, majd a kezeit a farmernadrágja hátsó zsebébe csúsztatta.
  - Jay... kérlek, ne tedd! Megöl az aggodalom, ha elindulsz ezen az életveszélyes versenyen! Nem vagy te Paul Walker és nem is akarom, hogy úgy végezd!
Jay csak mosolygott a lány kifakadásán, és gyengéden megsimogatta az arcát.
  - Ne izgulj, kicsikém! Tudom, mit csinálok! Nem lesz semmi baj!
  - Hát persze hogy nem! - Mel eltolta magától a fiút és határozottan csípőre vágta a kezét. - Ha benevezel, felhívom Brendáékat, hogy jöjjenek értem! Itt hagylak!
  - Ez zsarolás, szívem! - csóválta a fejét Jay. Csalódott képet vágott. - Azt hittem, tetszeni fog neked egy kis kaland. Ha szeretnéd megbeszélem Tedd-del, engedje meg, hogy mellettem ülj a versenyen.
Ettől Mel csak jobban kiakadt, még a gondolattól is holt sápadt lett.
  - Az ki van zárva! Nem fogok a halálba rohanni, és te sem! Végignézem veled ezt az őrültséget, de verd ki a fejedből a részvételt!

Látszott Jay-en hogy belső harcot vív az akarata és a szíve. Végül megadóan fújt egyet.
  - Jó, legyen ahogy akarod. Keressük meg Jimboékat, valahol itt bujkálnak!
Melissa hálásan megölelte a srácot, csókot akart nyomni a szájára, de csak az álláig ért, így jobb híján oda adta a puszit. Jay nevetve hajtotta le a fejét és a lány nyakába túrta az arcát. Bár le kellett mondania a száguldozásról, megérte, ha cserébe együtt lehet ezzel az apró, imádni való kis méregzsákkal.
Egymás derekát karolva elindultak a korlát felé, ahol a tömeg gyülekezett. Melissa már átbújt a korláton, Jay még az aszfalton toporgott, amikor a hátuk mögött valaki megszólalt.
  - No lám, Amstrong! A kocsidat még a sötétben is kiszúrtam! Mi lelt, hogy idedugtad a képed? - egy sárga, bő kapucnis pulcsis, farmeres, zöld baseball sapkás, huszonöt év körüli srác kapta el Jay kezét. A srác magas volt, és a gyér világításban is látszott hogy a simléder alatt piercing csillog a szemöldökében.
  - Szeva, Tedd! - pacsizott vele Jay, s közben megszorította korlát túloldalán topogó Melissa kezét.
  - Visszatérsz, öreg harcos? Mióta kiszálltál, megcsappant a bevételem, lapos a verseny, mert Maddox Hendersonnak nem nagyon van ellenfele.
  - Sajnálom, tesó, de csak nézelődni jöttem. - közölte Jay. Egy gyors mozdulattal felülről mászott át a korláton és a mellkasához szorította kedvesét. - Csak megmutatom a barátnőmnek a száguldás világát. Tedd, ő itt Melissa, Melissa, ez a seggfej itt Tedd Winters, egy haver a múltból.
  - Örvendek. - a lánynak nem volt szimpatikus a nyurga nepper. Alig tudott kipréselni magából egy mosolyt.
  - Üdv, szép hölgy! Igazán rábeszélhetnéd a barátodat, hogy mutassa meg, mekkora király volt régen!
  - Nekem még most is az. Nem akarom versenyezni látni. - válaszolta Melissa határozottan, s a gondolattól kirázta a hideg.
  - Nagy kár! - húzta el a száját a nepper. - Ha meggondoljátok magatokat, még van egy bő óra a versenyek kezdetéig, tudjátok, hol találtok! - kacsintott a versenyszervező és visszament a sárga Camaróhoz, mert új jelentkező érkezett.
Melissának és Jay-nek nem is kellett kóvályogni a tömegben, Jimbo, Pete és Beth rájuk talált. Nagy üdvrivalgás közepette üdvözölték őket, és máris a kezükbe nyomtak egy-egy üveg sört.
A lány nem igazán szerette a sör kesernyés izét, de elfogadta, mert jól esett a fülledt melegben, és puhánynak sem akart látszani. Elvégre ő Jay Amstrong barátnője, muszáj belevalónak tűnni, ha nem akarja, hogy kicikizzék. Öt perc múlva már Jimbo és a piros miniruhás, vad külsejű Beth is arra kérlelte Jay-t, hogy nevezzen be.
  - Ne légy már nyuszi, Amstrong! Neked a pályán a helyed! - rimánkodott a vörös, tüsi hajú lány.
  - Igen. Nélküled uncsi az egész verseny. - értett egyet Pete is.
  - Hagyjatok már! - hárította Jay, és a korlátnak dőlve meghúzta a sörös üvegét. - Nem azért jöttem. Csak meg akartam mutatni Melissának a múltam egy részét.
  - És hogy gyógyul a tetkótok? - terelte el a szót Jimbo, amikor látta, hogy a párocska kínosan feszeng.
  - Kösz, már nem fáj. - válaszolta Mel mosolyogva.
  - Kár, most akartalak megkínálni benneteket egy kis jóféle fájdalomcsillapítóval. - kacsintott Pete, és a farmerja hátsó zsebéből előhúzott egy cigis dobozt. Melissa sosem cigizett, de egyből feltűnt neki, hogy nem a hagyományos, boltban vehető dohányáru került elő a dobozból, hanem valami kézzel tekert, vastag spangli.

  - Lazulunk, tesó? - vigyorgott a régi haverra Jay, és Pete alig gyújtotta meg, kikapta a szájából, a hüvelyk- és mutatóujja közé fogva, jól megszívta a cigit.
Melissa hitetlenkedve meredt a fiúra. Jay féloldalason a háta mögött állt, fél karral még mindig ölelte. Melissa megbotránkozva nézett fel rá, hisz nem volt naiv, tudta, hogy a srácok füves cigit adogatnak. De hogy képes füvezni és sörözni, amikor kocsival vannak?
  - Te most füvezel? - súgta a lány kérdőn szerelmének. Halkan beszélt, hogy a többiek ne figyeljenek fel rájuk.
  - Aha. Kell egy kis kikapcsolódás és vadság. Kipróbálod?
  - Még mit nem! - nyelt nagyot a lány és duzzogó képet vágott. El is akart húzódni a fiútól, de Jay vasmarokkal szorította a derekát.
  - Ne legyél már ilyen merev. Egy szívásba nem halsz bele!
Mivel már Jimbo és a vörös csaj is azt várta, hogy Mel megmutassa, milyen vagány csaj, összeszorította az öklét és rábólintott.
Jay a lány szája elé tartotta a spanglit.
  - Csak óvatosan, szívem! Először csak kicsit slukkolj és lassan szívd be, mert szétmarja a torkod. Mivel még bagózni se nagyon láttalak, nem akarom, hogy köhögőrohamot kapj!
  - Oké.
Melissa gyomra a torkába ugrott, de bátor akart lenni. Méltó ehhez a rossz fiúhoz és a laza haverjaihoz. Egy kis vagányság senkinek sem árthat... de azért közben eszébe jutott, amit az anyja tegnap este kérdezett: hová lett az ő jó kislánya? Bizony, már nincs többé, mert épp sörözik, füvezik, és reméli, hogy az ágyban vagy a kocsi hátsó ülésén fejeződik be a nap, forró hangulatban. És pontosan elég egy jóképű, vad kalandor, hogy bármire rávegye az ember lányát.
Melissa közben túl volt az első szíváson, nem is volt kellemetlen, s boldogan szívott még egyet Jay után megint. Egyre felszabadultabban fecsegtek a társaságban, a közelben bömbölt a disco zene, s Mel nem tudta, hogy a jó zenéknek, a társaságnak, vagy a fűnek a hatására lett-e hirtelen fesztelen és jókedvű.
  - Jay, ne kéresd már magad, mint egy szűzlány, nevezz be erre a kurva versenyre! - váltott át rimánkodásra Pete. - Indulj nyerni! Fogadok rád, nyerni akarok, mert kell a lé!
  - Akadjatok már le rólam, Pete! - kérte Jay flegmán. - Megmondtam, hogy kurvára nem versenyzek ma. Nem akarom, hogy Melissa halálra agghódja magát miattam. Túl érzékeny, nem akarom kitenni a pályán zajló borzalmaknak.
  - Nocsak! Ezt a hangot ismerem! - lépett a társaságukhoz egy fekete, farmer dzsekis, barna hajú srác. A fiú ránézésre is mindenre kész fenegyereknek tűnt. A haja kétoldalt rövidre volt nyírva, csak a feje tetején meredeztek az ég felé a művészien beállított tincsek. Barna szeme provokálóan villant Jay-re, markáns arcát halvány borosta fedte. A fiú egy erősen sminkelt, szőke cicababát ölelt, aki fehér miniruhát viselt farmerdzsekivel. A csaj hosszú lábait nagyon irigyelte Melissa, de jobban lekötötte kedvese befeszült testtartása. Jay-ből sütött az ellenségesség a párocska felé.
  - Már messziről kiszúrtam a parkolóban a Vanquisht, Amstrong! Mi lelt, hogy idedugtad a pofád, drága barátom? - kérdezte az ellenszenves srác gonosz képpel.
  - Helló, Maddox, Taylor! - köszöntötte lazán Jay a hozzájuk csapódott párt, de Melissát nem tudta megtéveszteni, a derekán érezte csontos ujjai szorításán, igenis ideges és feszült lett. - Gondoltam benézek! Látom tesó, bírod a levetett gönceim. - pillantott Jay lebecsmérlően a barna szemű, hosszú hajú szöszire, de szavait a sráchoz intézte.
  - Minden megváltozott, mióta megpattantál. Enyém a győzelem, a siker és a volt csajod!
A szőkeség erre csak vihogott. Melissa pedig befeszült. Rossz volt a tudat, hogy Jay nemrég még ezzel a magamutogató bigével kavart. Elöntötte a féltékenység, de próbált higgadt maradni.
  - Minden lehet a tiéd! - legyintett Jay közönyösen. - Jobb lettem nélkületek, és megtaláltam a tündéri Melissát!
A barna lány nem örült, hogy hirtelen középpontba került, de sikerült kipréselnie magából egy mosolyt, azt is csak annak köszönhetően, hogy Jay úgy mutogatta, mint a legdrágább kincsét.
  - Sziasztok! Örvendek. - csak ennyit mert kinyögni.
Maddox pimaszul és leplezetlenül méregette Melissát.
  - Helló, kicsikém! Te biztos nem errefelé való vagy, mert már felkerültél volna a toplistámra!
  - Hé, Casanova, legalább előttem fogd vissza magad! - szólta le a párját a vastagon sminkelt szőkeség és durcizva elhúzódott nagyszájú pasijától.
  - Ne hisztizz már, Taylor! Az bezzeg nem baj, amikor arról rinyálsz, mennyire hiányzik neked a numerázás Amstronggal!
Maddox olyan haragosan nézett a csajára, hogy Melissa egy pillanatig attól tartott, megüti, itt mindenki előtt, de szerencsére csak legyintett a lány arca előtt.
  - Fejezzétek már be a fesztiválozást! - szólt a csoportra Beth. - Még a végén azt hiszi szegény Melissa, hogy vademberek közé keveredett.
  - Eltűnünk, ha Jay barátom kiáll ellenem! - közölte Maddox lazán, és összefonta a két karját a mellkasa előtt.
  - Nem versenyzem, érts már meg, tahókám! - emelte fel a hangját Jay. - Megígértem Melissának, hogy nem kell halálra aggódnia magát miattam...
  - Ó, a kis papucs! - csúfolódott a barna hajú, taréjos srác.
  - Nem az, csak megtartja az ígéreteit! - védte szerelmét ösztönösen Mel. - Biztos vagyok benne, hogy nem lenne jó vége a versenyeteknek, amikor mindketten legszívesebben elvágnátok a másik torkát! Nem nézem végig, hogy megölitek egymást!
  - Tűzről pattant a kicsike! Elismerésem, Jay! - vihogott a vitába Pete. Már alig forgott a nyelve a sokadik sör után.
  - De igaza van. Ilyen hévvel nem tanácsos versenyezni! Tényleg bajotok lehet... - látta be Jimbo.
Maddox barna szeme felcsillant.
  - És mi lenne, ha biztosítékképen, és a tiszta verseny érdekében magunkkal vinnénk a kocsikban a csajokat? - kérdezte a srác. Éhes tekintettel méregette Melissát, akin ettől a hideg futkosott.
  - Gondolod, hogy nem söpörlek le a pályáról, ha melletted ül Taylor? Ne álmodozz, Henderson!
  - Nem úgy értettem, Aranyhaj! - vigyorgott Jay-re sátánian Maddox. - Én viszem Melissát, te Taylort! Így aztán kétszer meggondoljuk a szabálytalankodást, nem gondolod? Ezt aztán jól kifundáltam, ugye?
Melissa halálra rémülten rázta a fejét, s úgy bújt a fiú mellkasához, mint egy rémült nyuszi. Görcsösen markolta a pólót a hátán. Ha eddig kábult is volt és laza a marihuána miatt, most egy az egyben kijózanodott. Még hogy beülni egy száz akárhánnyal száguldozó kocsiba, amit ráadásul nem is Jay, hanem a seggfej riválisa vezet! Még mit nem! Nincs az az isten!
 - A csajomat hagyd ki a harcból! - kérte Jay, miközben gyilkos pillantást küldött a mitugrász felé. Csak a riadt Melissa belé kapaszkodása tartotta vissza attól, hogy lecsapja ezt a gennyládát.
  - Pedig növelni akartam a tétet! Ne légy puhány! Régen fogadást fogadásra kötöttünk! Ha nyersz, hivatalosan is bocsánatot kérek, amiért a sittre juttattalak, ha én nyerek, kapok egy csókot a barátnődtől!
  - Te... - Jay agresszíven megindult Maddox felé, már épp ütni készült, amikor Melissa odaugrott és elkapta a karját.
  - Állj! - kiáltotta hevesen és kimondta, amíg meg nem gondolta magát. - Én benne vagyok, csak fejezzék be a kakaskodást!
  - No lám! Vajon a kicsike a csókomra szomjazik, vagy meg akar védeni? - vigyorgott a barna srác provokálóan.
 Jay értetlenül pördült barátnője felé.
  - Elment az eszed? - kérdezte támadóan a fiú. Félrevonta a többiektől Melissát.
  - Jay... átgondoltam a dolgot. - Melissa nyugtatóan a fiú mellkasára tette a jobb kezét. - Beülök ehhez a kreténhez, hogy befogja a száját, te meg legyőzöd és elhúzunk innen a francba!
Jay-t meglepte a kis pöttöm határozottsága. Az arcán megjelent egy apró kis mosoly, de igyekezett elfojtani.
  - Biztos, hogy ezt akarod?
  - Hogy mit akarok, sörtől és fűtől túlfűtve, azt majd megmutatom, ha kettesben leszünk. - kacsintott a lány merészen. - És ha ennek az az ára, hogy belekeveredem a magánharcotokba, ám legyen! De ajánlom, hogy nyerj, mert nem akarok smárolni ezzel a szájhőssel!
  - Nem ismerek rád, angyalkám! - Jay mosolyogva homlokon csókolta a lányt. - De csípem ezt a rejtett oldalad! Oké, vágjunk bele! - sóhajtott a fiú lemondóan. - Azt viszont tudd, hogy ha ez a balfék veszélybe sodor, hozzád nyúl, vagy csak a hajad szálát is meggörbíti, tuti kiverem belőle a szart is!
  - Tudom. - forgatta a szemét Melissa. - Ezt mondanod sem kellett volna! És bízom benned! Essünk túl rajta!

Alig csatlakoztak a többiekhez, Jimbo már oda is hívta Teddet, hogy közöljék vele a nevezési szándékukat, és hogy ragaszkodnak a lányokhoz az autóban, a tisztességes játszmára hivatkozva. A magánegyezkedésüket nem verték nagy dobra.
Alig öt perc múlva Jay, Maddox és a két lány már a kifutópálya szélén állt. Úgy egyeztek meg Tedd-del, hogy övék lesz a harmadik futam.
Melissa idegesen toporgott szerelme mellett, míg Maddox és Taylor lazán ölelkeztek és kacarásztak a srác fekete Corvette-jének támaszkodva.
Közben Tedd a fogadópult mellett egy emelvényen állva, sző csőbe kiabálva bemondta az este menetét.
  -  Üdv mindenkinek, ezen az izgalmas estén! Hamarosan indul a ma esti őrület. Kicsit változott a felállás. Az első futamot Buldózer Bill és Szenvtelen Simon futja, majd következik Tim Frasnkies csodás Ferrarijával és Rettenetes Rob. A harmadik futam a meglepetés, mert Zúzó Maddox ellenfele a visszatért Kék Villám! - amikor a tömeg felbolydult, Tedd elégedetten folytatta a monológot. - Bizony emberek! Jöhettek fogadni, mert ma este revansra kerül sor! Pár hónappal ezelőtt Zúzó lesöpörte a pályáról Amstromgot, aki fénysebességgel robbant be mindig, de ma talán másképp lesz! És hogy a verseny érdekes, de sportszerű legyen, a fiúk egymás barátnőit viszik magukkal az összecsapásra, hogy biztos legyen, a versenyt épségben megússzák, hisz köztudott, hogy a két fenegyerek között gyilkos a hangulat!
A nepper elhallgatott, csak a tömeg morajlott és bulizott tovább. A pályán az első két autónak már melegítették a kerekeit.
Melissa idegesen figyelte, mi történik körülötte. A piros Porschének és a sárga Mustángnak a kerekeit vízzel locsolták le, aztán egy helyben kaparva égették a gumit, hogy jobban az aszfaltra tapadjanak a verseny idejére. A nézők bezsongva üvöltöztek, szurkoltak és izgatottan várták a futamot. Melissát nem kötötték le az események, sosem volt egy autóbolond vagy sebességmániás, csak azért figyelt, hogy képe legyen róla, hogy mi vár rá. A gondolatai össze-vissza cikáztak. Rettegett, legszívesebben megfutamodott volna, de innen már nem volt visszaút. Ő egyezett bele Jay helyett is, most aztán ihatja a levét, hogy egyszer az életben megpróbált menő lenni. Ha az anyja, vagy Howard látná, tuti kiakadnának. Ő, a félénk kis liba arra készül, hogy beüljön egy halálos sebességű autóba, ami egyébként törvénytelen versenyen veszt rész, és ráadásul egy igazi seggfej vezeti majd! Gratulálok, Melissa! - szidta magát gondolatban. - Nagy lánynak képzeled magad, közben meg elment az eszed!
  - Félsz? - Jay, mint aki érzi, mi zajlik a lányba, gyengéden magához húzta és a mellkasához szorította a kis törékeny testet.
  - Egy picit, de ez normális, nem?
  - Én nem vagyok normális, mert hagyom, hogy az a gyökér az életedet kockáztassa. Ha valami...
  - Sss! - Mel felemelte a kezét és az ujját a fiú szájára tette, hogy elhallgattassa. - Nem szabad rosszra gondolni! Beülünk a verdákba, lenyomjuk a futamot, és tűz haza! Ne merészelj kikapni, mert az a tapló... juj, fúj, megcsókol! - Melissát kirázta a hideg a gondolattól.
Jay jót nevetett, az izgalmak ellenére a lány jókedvre derítette.
  - Elképesztő vagy, kis Törpillám! Nem attól rettegsz, hogy százhatvannal kilősz egy veszettül gyors kocsival egy barom oldalán, hanem attól, hogy elvesztem a fogadást és csókolóznod kell az ellenségemmel!
  - A kettő közül a második a nagyobb tragédia, hidd el nekem! - próbált Melissa közönyös hangot megütni, de ahogy Jay mellkasának simulva az éppen elrajtoló szédítően bömbölő verdákat nézte, kissé inába szállt a bátorsága. - És csak az éltet, hogy ha túléljük, biztos kapok tőled valamit...
A lány ártatlan arcára kiült egy pajzán mosoly. Jay nem győzött csodálkozni.
  - Melissa Thompson, téged egész biztos megszállt a sátán... vagy a francba... a fű hatása! - kapott a fejéhez a szőke srác. - Tuti, hogy az, és holnapra meg fogod bánni és kihajítasz, mert ilyen veszélybe sodortalak!
  - Soha! - Melissa erélyesen megragadta a fiú pólóját a nyakán, és maga felé húzta a fejét. - Soha, érted? Sosem hajítanálak ki, se az ágyamból, se az életemből, megértetted?
  - Jó tudni! - mosolygott Jay elégedetten, s olyan szenvedélyes csókkal jutalmazta a lányt, amire ebben a pillanatban mindketten vágytak.
Melissa nem tudta meddig tartott a forró csók, megszűnt a zsivaj és a kocsikerekek csikorgása körülötte, csak az édes, szenvedélyes érzelmekre koncentrált, ami benne zajlott, de biztos sok idő telt el, mert Tedd felszólította őket, hogy sorakozzanak fel a rajtvonalon.
Gombóc keletkezett a torkában, a gyomra liftezett és izzadt a tenyere. Koránt sem volt olyan bátor, mint amilyennek látszani akart.
  - Itt az idő! - Jay még egyszer megölelte Melissát, aztán kézen fogva Maddox Corvette-jéhez vezette. Besegítette az anyósülésre, aztán behajolt az ablakon, homlokon csókolta, majd odaszólt a pöffeszkedő tirpáknak, aki épp befelé szállt Melissa mellé:
  - Vigyázz rá, vagy meghalsz!
  - Nyugi tesó, rám bízhatod bármelyik nődet!
Jay csak gyilkos pillantással beintett a srácnak, aztán dühösen a saját kocsijába ült. Nem várta meg az útitársát. Taylor csak akkor tipegett mellé nagy sarkú cipőjében, amikor már a két autó egymás mellett állt a rajtvonalon az indulást jelző lámpák előtt.
  - Te maga vagy a két lábon járó udvariasság! - pattant be mellé a túlsminkelt szőke. Hosszú lábait alig tudta bepréselni a kesztyűtartótól.
  - Mindenki azt kapja, amit megérdemel, cukorborsó. - pillantott rá dölyfösen Jay, s közben már a vízzel locsolt kerekeket melegítette, és egy csöppet sem örült, hogy Taylor a fecsegésével zavarja a koncentrálásban.
  - De undok lettél. Régen nem voltál ilyen! - húzta fel pisze orrát Taylor. - Én még jól emlékszem arra, amikor édes szavakat sugdostál a fülembe.
  - Akkor még bolond voltam, de nekem jobban tetszik a mostani életem. És most már fogd be a lepcses szád, mert a rajtra kell koncentrálnom. Díjaznám, ha nem zavarnál!
Jay ezzel elvágta a beszélgetést, mert a szőkeség meredten előre nézett. Belátta, hogy nincs kivel beszélnie.
Közben Melissa reszkető térdekkel ült Maddox autójában. Bár a barna bőr ülés kényelmes volt, ő feszülten, távolságtartóan kucorgott szinte az ajtóhoz simulva.
  - Nem harapok, picim! - mosolygott az orra alatt a barna hajú srác. Melissa titkon elismerte magában, hogy egész jóképű ez a fenegyerek, ha mosolyog, mégis volt benne valami ellenszenves és taszító. Sosem bírta az önimádó, elszállt, önjelölt Casanovákat, egyedül Jay-nek sikerült levennie a lábáról, mert benne csak egy kis egészséges férfiúi büszkeség lappangott. Legalábbis Mel így gondolta. Azért agyalt ilyen bolondságokon, hogy elterelje a figyelmét az előtte álló nyaktörő mutatványról.
  - Nem is ajánlom. - vágott vissza, amikor eszébe jutott, hogy válaszolnia kéne.
  - Micsoda kis jégszobor! Jay-nek hogy sikerült felmelegíteni a szíved?
  - Ezt te sosem fogod megtudni! - szájalt a lány.
  - Dehogynem! Pontosan a verseny után, amikor rácuppanok a pici szádra! - kacsintott Maddox. Lekapta a farmerdzsekijét és hátra dobta. A lány szeme akaratlanul is végigfutott a szűk fehér trikóba bújtatott izmos karon és széles mellkason. Kétségkívül szexibb testfelépítéssel áldotta meg a sors Maddox Hendersont, mint Jay-t, a lányt mégsem hozta lázba. Számára Jay-től senki sem lehetett tökéletesebb. Még ha szálkásabb, vagy soványabb is, az ő pasija, nála helyesebb és vonzóbb fiú nem létezett. Már alig várta, hogy vége legyen ennek a bolondok házának, hogy végre kettesben legyen vele.
  - Az nem fog megtörténni. Jay fog nyerni! - közölte a lány határozottan és ellenségesen.
  - De lelombozó tudsz lenni! - szólt rá száj húzgálva Maddox.
A beszélgetésnek Tedd rikácsolása vetett véget. A rendezvényszervező épp elmondta a két versenyzőknek, hogy a sárga lámpa után, ha felvillan a zöld fény, repülhetnek is a győzelem felé.
Melissán megint úrrá lett az izgalom és egy kis egészséges félelem.
Egy szőke göndör hajú szöszi lépett a két autó közé, extra mini szoknyában és bomba alakkal. A bugyija lereppenése lesz a jel, s Mel ezt közönségesnek tartotta, de nem ért rá erre koncentrálni. Meredten a lámpát figyelte. Amikor az zöldre váltott, levegőt is elfelejtett venni. Becsukta a szemét, a testében érezte, hogy az autó kilő, szédítő sebességgel fut előre, nem merte kinyitni a szemét, pedig nem ártott volna, hogy megtudja, Jay előttük, vagy utánuk van. Totálisan lezsibbadt. A süvítés alábbhagyott, pillanatokig tartott csak az egész. A pálya végén a kocsi csikorogva és kifarolva megállt. Melissa még ki sem nyitotta a szemét, már tudta, hogy Jay nyert, mert Maddox cifrán káromkodott és a kormányt püfölte.
Több se kellett Melissának, kikapcsolta a biztonsági övet, és szinte kiröppent az épp hogy csak megálló járgányból, Jay-hez rohant. A fiú elé lépett, a kék csodakocsi orra előtt összeölelkeztek. A szőke srác megforgatta maga körül a lányt, aztán forró csókban forrtak össze. A szerelem, a siker és a tömeg ujjongása megrészegítette Melissát.
A lelátóról az emberek berohantak a pályára, de ők csak akkor vették észre a tömeget, amikor eléjük szaladtak gratulálni. Tedd is elismerően rázott kezet Jay-el, majd átadta neki a nyereményét.

A győztes csak nehezen rázta le a régi és új arcokat, de egy pillanatra sem engedte el Mel derekát, nehogy elsodorják tőle. Nagy nehezen lerázták a rájuk tapadó embereket. Tedd oszlatni kezdte a népet, hogy nekikészüljenek az újabb versenynek. Jay és Melissa úgy döntöttek, inkább megpattannak, nekik elég volt ennyi mára. Már épp ölelkezve kikeveredtek Jimboék csoportulásából, amikor Melissának eszébe jutott valami és visszafordult.
A Corvette mellett feszítő Maddoxra pillantott.
  - Most te jössz, Maddox! Ígéret szép szó...
A barna srác peckesen Jay elé sétált és gúnyosan meghajolt előtte.
  - Sajnálom, Amstrong, hogy egy balga fogadás miatt ellopattam veled az igazgató kocsiját. Az hogy pancser voltál és elkaptak, igazán nem az én hibám.
Melissa épp háborogni készült, hogy miféle bocsánatkérés volt ez, de Jay leintette.
  - Hagyd! Tőle nem várhatunk többet. Tiplizzünk végre!
  - De ugye máskor is jöttök? Csak az izgalom kedvéért. - kérdezte Maddox.
  - Soha napján! - fújt Jay és intett Jimboéknak, majd elterelte Melissát a nem kívánatos személyektől.
Már lezárta a múltjának ezt a részét, nem is értette, miért akarta idehozni a lányt. Talán hogy tudja, kivel kezdett? Ha igen, akkor baj lesz, mert csak azokat szokta közel engedni magához, akik fontosak. És ha fontos neki valaki, akkor szokta az élet megszívatni. De mindegy, ez már megtörtént, kár rajta kattogni. Lesz, ami lesz, ebben a pillanatban mindennél jobban vágyott Melissára.
Beültek a kocsiba, nagy port kavarva elhagyták a hangár területét.
Melissának ezer és egy kérdése lett volna, de nem akarta elrontani a feszült várakozással teli légkört. A megválaszolatlan kérdésekre lesz még idő, most sokkal jobban számít, hogy mindketten egyet akarnak: vadul egymásnak esni egy elhagyatott útszakaszon. Nincs is ettől jobb. Így történt, hogy Melissa jóval éjfél után ért haza, mert a hév nagyon is elragadta őket....

Ezúton szeretném megköszönni Szitha Petrának a csodás képet, amit elől láttok! Sajnálom, hogy sokat kellett várni, de külföldön tartózkodtam, remélem mindenkit kárpótolnak az izgalmak és a fejezet hossza! Ja, és bocs ha az illegális verseny nem elég hiteles, de ennyi tellett a képzelőerőmből, nem vagyok szakértő, csak egy bolond álmodozó :)