Kijózanodás

Melissa édes álomból ébredt. Azt álmodta, hogy megszűnt a világ és ő boldog Jay-el. Sóhajtva fúrta a fejét a párnába, de az kemény volt és egyenletesen emelkedett és süllyedt. Kinyitotta a szemét, meztelen mellkast látott, megemelte egy kicsit a fejét, s a ruhátlan Jay-t fedezte fel maga mellett. A fiú ott volt mindenhol, szorosan mellette, meleg karja ölelte, álla a feje búbján nyugodt. És ha ez a valóság, akkor ez bizony nem a mennyország, hanem a pokol... 

Hirtelen minden eszébe jutott. A vihar, a kishajó, a whisky és a lélekpusztító ölelkezés. 

Lefeküdt a bátyjával! Vége lesz a világnak!

Kibuggyantak a könnyei, a cseppek a fiú mellkasára hullottak. 

A fiú megébredt, talán a könnyek, talán a fájó szíve ébresztette. 

  - Sss! - szorította magához Jay a lányt. - Még ne... Még ne kelljünk fel! 

Pedig muszáj lenne, de Melissa sem akart még szembenézni a valósággal. Fogalma sem volt róla mióta aludtak, csak annyi volt biztos, hogy már nem tombol a vihar. 

Mel azt sem bánta volna, ha örök álomba szenderülnek, félt a tettük következményeitől, és a bűntől amit elkövettek. Még ha a whisky rásegített is a gátlások feloldásához, akkor is csak tudta, hogy a testvérével szeretkezett. Tisztában volt vele ki csókolja, öleli, becézi, mégsem akadályozta meg, mert szerette Jay-t tiszta szívből, fájdalmasan és bűnösen, és az érzelmek viharában nem gondolkodott. 

  - Jay, én...

  - Ne mondj semmit! - kérte Jay, s hosszú úját a lány ajkára tette, hogy elhallgattassa.

Sokáig feküdtek még összefonódva, csendben a gondolataikba burkolódzva. 

Végül nagy sokára a lány tért magához, elhúzódott a bátyjától és felült, hogy felöltözzön.
Jay végig nézte a lány ténykedését, de esze ágában sem volt kimászni a hálózsákból.
  - Kelj fel, Jay! Vissza kell mennünk a többiekhez! Már biztos aggódnak értünk, elég rég eljöttünk. - beszéd közben Mel nem mert a fiúra nézni. Az ágy szélén ülve a kabin ajtajára meredt.
  - Nem érdekel! - hördült fel a srác, de azért ő is öltözködni kezdett végre.
  - Érdekelhetne, mert pletykálni fognak rólunk.
  - Ez csak téged izgat, szívem, engem mindig hidegen hagyott, mit gondolnak rólam mások. - Jay gyors egymásutánban húzta magára még mindig nyirkos ruhadarabjait. A lány mellé csúszott, és fél kézét a vállára tette.
Melissa ösztönösen lerázta magáról a kezét, viszolygott mindenféle érintkezéstől. Haragudott magukra, ingerülten felpattant.
  - De a helyzet megváltozott. Bev, Ethan, Brenda, Howie és Will tudják, hogy testvérek vagyunk. - újságolta Melissa fanyalogva.
  - És ez kinek a hibája? Te árultad el nekik...
  - Mert már nem bírtam ekkora titkot cipelni. - vallotta be a lány, s megborzongott, de nem csak a nyirkos ruhák miatt. - Meg aztán azt gondoltam, ha tudják, megértik végre, hogy nem lehetünk egy pár, nem próbálnak kibékíteni, nem faggatnak és megakadályozzák, hogy közel kerüljünk egymáshoz.
  - Hát ez nem jött be! - vágta rá lazán és ironikusan Jay.
Felugrott, feltépte a kabinajtót és kimászott a fedélzetre.
  - Már csak szitál az eső, feljöhetsz! - kiabált le a lánynak, majd lassan beindította a motorcsónakot.
Melissának esze ágában sem volt utána menni. Tovább ült az ágy szélén, mint egy rakás szerencsétlenség, és próbálta feldolgozni a történteket.

Ha nála lenne a mobilja, tuti találna egy csomó nem fogadott hívást a két B-től és Willtől, de anélkül rohant ki a házból. Pedig milyen jó lett volna, ha vele van a telefon! Talán még a végzetes ölelkezés előtt felhívta volna valamelyik barátja és észhez téríti. De a baj már megtörtént...
Mel csak akkor merészkedett fel a fedélzetre, amikor megálltak. Jay épp kikötötte a kishajót, amikor a lány felmászott.
Szó nélkül elment mellette, felmászott az útra és lassan elindult a kocsi felé.
Az öböl szürkületbe borult, már esteledett, hűvös volt, fújt a szél, és sűrű eső szitált. A lány behúzott nyakkal, zsebre dugott kézzel bandukolt a kék sportkocsi felé.
Jay néhány gyors lépéssel utolérté. Szőke üstöke eltűnt a szürke kapucni alatt. Látta, hogy a lány zaklatott és magában őrjöng, mégsem akarta, hogy némaságba burkolózzanak.
  - Melissa, figyelj...
  - Ne! - intette le a lány. - Még nem vagyok kész beszélni a történtekről! Csak vigyél vissza a csapathoz, és ne beszélgessünk! Még ne!
  - Bolond vagy. - csóválta a fiú a fejét.
Elértek a kocsihoz, némán beültek. Jay megfordult a kocsival, és mint a villám, úgy hajtott Beverlyék nyaralója felé. Feljebb tekerte a fűtést, de a fagyos hangulaton az sem segített.
Csak hogy csináljon valamit, a műszerfali tartóból kikapta a telefonját.
  - Tizenegy nem fogadott hívás Ethantől, öt Beverlytől, kettő Robtól és Aliciától. Nem mondom, tényleg aggódhattak...
Melissa erre sem reagált, nem tudott mit mondani. Még mindig dagonyázott az önsajnálatban. Fájt a szíve, lüktetett a feje, de a másodikat a whisky utóhatásának tekintette. Csak arra vágyott, hogy hazamenjen és kisírja magát.
Amikor leparkoltak hétvégi lakhelyük előtt, Melissa úgy ugrott ki a kocsiból és rohant befelé, mintha minimum az ördög üldözte volna. Pedig csak a saját lelkiismeretével viaskodott. Nem mert Jay szemébe nézni, és rettegett, hogy a barátok és ismerősök kitalálják, mi történt közöttük. Nem beszélhet róla senkivel... azt a szégyent nem élné túl.
A hátsó ajtót közelítette meg, remélte, hogy a konyhában nyugta lesz.
De nem volt szerencséje, az ideges Brenda, Will és Howie ott tanyázott.
A konyhaasztal tele volt pakolva mesterien tálalt húsokkal és zöldségekkel, néhány üveg sör, bor és üdítő, és egy hosszúkás tálcán mécsesek világítottak. Tulajdonképpen csak a kis gyertyák adtak némi fényt a helyiségnek. A három barát tanácstalanul ücsörgött az asztal körül, csak tompán hallatszott be a nappaliból a zene és bulis ricsajozás. Persze Jay élőről ment a házba, épp hallották, hogy Ethan és Robert kurjongatva üdvözlik az elveszett bárányt.
Will vette észre legelőször az üvegajtón besurranó, vizes, meggyötört és halálosan komoly lányt.
  - Mel... - állt fel a srác, de Melissa leintette.
Brenda és Howard is kérdőn nézett rá, de ő csak a fejét rázta és leroskadt a legközelebbi konyhaszékre.
  - Hol voltatok? Halálra aggódtunk magunkat! - végül Brenda tette fel a mindhármuk szemében tükröződő kérdést.
  - Csak... csak... mindegy. Nem akarok róla beszélni... józanon nem! - rázkódott meg Melissa. A közeli felbontott sörösüveg után nyúlt, de aztán félúton megállt a keze. A sör ízéről mindig Jay csókja fog eszébe jutni, hisz számtalan fanyar, sörös, mégis bódító csókot kapott már tőle. - Nincs valami erősebb?
Will - ha már úgyis állt, a háta mögötti pazar beépített szekrény elé lépett és kinyitotta az egyik fenti szekrényt.
  - Itt van Bev faterjának a dugi pia készlete... Whisky? - turkált a szekrényben a srác. 

  - Ne... azt soha többet! - rázkódott meg a lány. Újabb borzalmas képek peregtek le a szeme előtt. Jay közelsége, Jay édes mosolya és csókjai a durva hálózsák alatt.
  - Rum, vagy tequila? - ajánlotta egyből Will.

  - Jöhet a rum. - Mel maga elé vett egy röviditalos kispoharat a sörök és borok mellől. - Igyatok velem!
  - Neked inkább enned kéne! - mérte végig félholt barátnőjét a világoskék felsős és szűk farmeres Brenda. - Egész napra eltűntél! Bármit is csináltál, úgy nézel ki, mint akin keresztül ment az úthenger. Reszketsz, a szemed karikás, csurom vizes vagy, és majd elájulsz, és te inni akarsz?
  - Igen, most az kell. - Melissa maga elé emelte a poharat, amit időközben Will megtöltött rummal. - Majd mindjárt harapok valamit, lezuhanyozom, átöltözök és belevetem magam a buliba, de most szükségem van valami ütős, felejtő piára!
Senki sem vitázott vele, Bev, Will és Howard is koccintásra emelte a poharát, kört állva összeérintették a poharakat.
  - Igyunk a szebb jövőre! - súgta Melissa, s közben egy könnycsepp végig gördült az arcán.
Látszott a kis csapaton, hogy majd megöli őket a kíváncsiság, és az aggodalom, de nem faggatóztak, ösztönösen érezték, hogy a lány magába zárkózott és nem fog a napjáról beszélni.
Miután lehajtották a felest, Mel kenyeret, húst és némi salátát szedett maga elé egy papírtányérra. Will mellé telepedett, Brenda és Howie visszaült előző székére.
Az evés jót tett Melissával. Felszívta az alkoholt és csillapította lüktető fejfájását.
Kicsit kellemetlen volt a feszült hallgatás a konyhában, de senki sem merte faggatni.
Will megfogta a lány asztalon nyugvó bal kezét.
  - Jól vagy? - kérdezte aggódva. Millió kérdés, és ezer érzelem sütött a srác meleg barna szeméből.
  - Jól... vagyis majd egyszer jól leszek. - felelte a lány.
Megnyugtatta Will aggódása és részvétet sugárzó tekintete. Egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy mások is vannak a helyiségben.
  - Ez a válasz kicsit sem nyugtat meg, kicsi Melissa. - csóválta a fejét a barna hajú, fekete vékony pulcsis srác. Szája csibész mosolyra húzódott. Bármit megtett volna, hogy elűzze a lány szeméből a végtelen szomorúságot és sötétséget. - Már azon gondolkodtam, hogy világgá megyek, mert nélküled igencsak uncsi volt a nap. Alicia vonaglását nézni egész nap, kicsit sem volt szórakoztató.
Melissa ajkára halovány mosoly ült ki.
  - Te szegény... még a végén megsajnállak! Biztos vagyok benne, hogy a tetovált dekoltázsa, és feszes feneke mégsem volt akkora trauma.
  - De nekem igen! - maradt hajthatatlan Will, és pajkosan kacsintott. - Képzeld, jobb híján a csaj délután kezdett hozzám dörgölődzni, fel akart szedni, de hidegen hagyott a spiné! A hideg futkosott a hátamon...
  - És biztos, hogy nem a gatyádban futkosott valami? - evődött Melissa.
Will mindig elérte, hogy elterelődjön a figyelme a bajokról.
  - Mit képzelsz te rólam? - háborgott Will félig tréfásan. - Az a mű-Barbie nem az esetem! Még a feltételezés is felháborító!
  - Tényleg látnod kellett volna, csajszi, amikor Alicia bepróbálkozott - szólt bele Brenda is. - azt hitte mindenkit le tud venni a lábáról és könnyű lesz Willt táncba vinni, de mekkora pofára esés volt már ez... Will lepattintotta, mint a pöttyös labdát!
  - Hűha... úgy látszik, megesznek a csajok, ha magadra hagylak. - tréfált Mel, de amikor észrevette Will reménykedő pillantását, már megbánta iménti szavait.

  - Akkor talán ne hagyj magamra! - szorította meg még erősebben a lány kezét Will.
Ez volt az a pont, amikor Howie felháborodva felhorkantott, aztán kiviharzott a nappaliba.
Ó, ne! Még több bonyodalom! - gondolta Melissa összerettenve. - Nem kéne Will-lel evődni Howard előtt, nem kéne Will alá adnom a lovat és nem kéne Jay-el henteregnem elhagyatott hajókon! Az életem kész káosz, köszi univerzum!
Egy pillanatra röhejesnek találta az életét, de próbálta ezt a gondolatot a rumnak betudni.
Brenda torokköszörülése törte meg a kínos csendet.
  - Látom, Mel, befejezted az evést. Gyere, vágd be magad a kádba odafent, aztán bulizzunk kicsit. Mivel kint rossz az idő, a nappaliban megy a tombolás.
Melissa bólintva felállt. Jobbnak látta, ha eltávolodik Willtől, minden értelemben.
  - Ha végeztetek, iszunk együtt egy kis tequilát hangulatfokozónak! - kiáltott még a lépcső felé tartó csajok után Will, majd mikor magára maradt, elkeseredve magához vett egy kis üveg sört.
A lányok felmentek, Melissa egyenesen a szobájukhoz tartozó hófehér, modern fürdőszobába ment, és megengedte a kádba a vizet. Amíg ledobálta a ruháit, a rózsás habfürdőtől illatos habrengeteg keletkezett. Élvezettel ereszkedett bele, a forró víz jót tett átfagyott tagjainak.
Alig nyúlt el, Brenda berobogott hozzá. A szöszi zavartalanul letelepedett a fonott, fehér kosárszerű szennyes tartó tetejére, ölében Melissa hátizsákjával.
  - Áttúrtam a cuccaid, és rémes a készleted. - közölte a cserfes csajszi lazán. - Egyetlen szexi ruhadarabot sem hoztál magaddal?
  - Nem... Kikapcsolódni jöttem, nem pasizni!
  - De nem jött össze. - állapította meg egyszerűen Brenda. 

  - Hát nem. - harapott az alsó ajkába Melissa. Reményt veszte dőlt hátra a kádban, mert nem akart a hajón történtekre gondolni.
  - Elárulod végre, hol voltatok egész nap? - kérdezte a barátnő.
  - Csak nem messze a kikötőben. Jay elvitt apám motorcsónakjához. A vízi jármű újabb bizonyíték a származásomra, mivel apám a Lissa nevet adta neki.
  - Gáz. De ez nem tarthatott egész nap. Tizenegy körül léptetek le, és hat után jöttetek vissza... mi történt a köztes időben?
Melissa megint nyomást érzett a gyomrában és törést a szívében, mert ő aztán nem akart a köztes időről beszélni. Szégyellte magát megint, és biztos volt benne, hogy nem tud és nem akar a történtekről beszélni. Hihető hazugságot viszont nehéz volt kitalálni.
  - Jay kivitt az öbölbe, ott mesélte el mennyire becsben tartotta apám a hajót... közben feljött a vihar, ott ért minket, így meghúztuk magunkat a kabinban.
  - Ennyi? Komolyan ennyi volt, és mégis zombiként kerültél elő? - hitetlenkedett Brenda. Látta, és érezte, hogy Melissa nem teljesen őszinte.

  - Tudod, hogy minden egyes vele töltött perc padlóra tesz... Kérlek, ne firtasd a dolgot, mert nincs miről beszélnem. Csak el akarom felejteni a mai napot, ezt a hétvégét, és magát Jay Amstrongot is!
Brenda már tudta, hogy bármi is történt, Melissa nem fog róla beszélni. Aggódott érte, látta, hogy szenved, szívesen segített volna rajta, de az ő bajára nem volt orvosság. Nincs más hátra, el kell terelni a figyelmét a bátyjáról és zavaros éltéről. Így hát csacsogni kezdett arról, mi történt a távollétében. Részletesen elmesélte, hogy próbálta Alicia felszedni Willt, hogy Rob és Nora minden apróságon összevesztek, és hogy Beverly arról gyártott elméleteket, hogy nyírják ki egymást Jay-el. És bár inkább azt csinálták volna! Mindenesetre Brenda csacsogása hatott, Melissa felvidult, és a víztől kicsit megtisztult. Negyed óra múlva tiszta fehérneműbe, farmerbe és piros pulcsiba bújt. Megszárította hosszú haját, de csak szabadon hagyta, nem volt kedve vele bajlódni.
Eljött az ideje, hogy lemenjenek a nappaliba és szembenézzen a barátokkal és Jay-el. Próbálta húzni az időt, de már nem volt mivel. Torkában dobogó szívvel ment le Brendával a lépcsőn. Hogy bátorságot öntsön belé, a szöszi biztatóan szorongatta a karját.
Egy pillanatra minden szempár rászegeződött.
Jay arcán mérhetetlen fájdalommal fordult el tőle, és mintha ott se lenne, folytatta a beszélgetést a kanapén Ethannel. Beverly ezer kérdéssel pillantott rá, Howie megvetően, Alicia lenézően, Will részvéttel.
Na, remek! - gondolta Mel. - Én vagy a közkedvelt, vagy épp utált buligyilkos! 

Will elé lépett a beígért piával, koccintott a két lánnyal, de aztán Melissa a lehető legtávolabb húzódott tőle. Még mindig nem tudta, mitévő legyen vele. Ami meglepte, az az volt, hogy Bev nem bombázta ezer kérdéssel, ahogy számított rá. Talán Jay vagy Ethan helyre tette.
Lassan beindult a buli, Rob, Nora, Alicia és a barátnője vonaglani kezdtek a közepesen hangos partis zenékre, később csatlakozott hozzájuk a házigazda a párjával. Howie egy bárszéken ült a pultnál, Mel egy hatalmas krémszínű bőrfotelbe vetette magát, Brenda mellé vágódott a karfára, míg Will megállt velük szembe és filmekről kezdett diskurálni. Ma épp a Marvel filmek voltak porondon nála. 

Lassan ellazultak, a csajok egy-egy sörösüvegből néha aprókat kortyoltak.
Mel akkor feledkezett meg Will okfejtéséről, amikor hirtelen az erősen elázott Alicia Jay ölébe penderült. A fehér miniszoknyás és lila csöcskidobós felsős csaj Jay ágyékára vetődött, átölelte a nyakát és a fülébe sugdosott. Melissának felfordult a gyomra a látványtól, homloka ráncba szaladt. 

De az idill nem tartott sokáig, Jay haragosan és durván belecsípett a ribi fenekébe, hogy az leszálljon róla. Rákiabált, Alicia pedig duzzogva otthagyta. Sajnos a zenétől a szavak nem jutottak el hozzá, de a lány titkon örült, hogy Jay lerázta a piócát. Valószínűleg Jay is átöltözött időközben, mert sötétkék póló és fekete szaggatott farmer volt rajta. 

A kis közjáték ellenére Melissa ismét felvette a beszélgetés fonalát Will-lel. Már a Deadpool-ról beszélgettek, és a lány elmondta, hogy nem jött be neki a film stílusa, annak ellenére, hogy imádja Ryan Reynolds-t. A barna srác meg azzal cukkolta, hogy azért nem, mert eltorzult külsővel a színész nem elég jóképű. Brenda csak ült és nézte a két egy hullámhosszon lévő barátját. Nem volt nagy filmrajongó, nem tudott hozzászólni, és feleslegesnek is érezte magát. Így hát gondolt egyet és csatlakozott a bús képű Howardhoz a bárpultnál.

Pörgött a buli, telt az idő, és a kellemes beszélgetés ellenére Mel mindig Jay-en tartotta a fél szemét. Bármennyire figyelmen kívül akarta hagyni, nem sikerült neki.
Kicsit később Beverly táncolni rángatta Jay-t. A fiú csak nagy huzavona után hagyta, hogy haverja nője felrángassa a kanapéról. Sörösüveggel a kezében minden lelkesedés nélkül lötyögni kezdett a fekete miniruhás szöszivel. A pityókás Alicia megint bedobta magát. Jay mellé röppent, kihívó riszálással körbe táncolta, aztán hátat fordított neki, és fenekét az ágyékához dörgölte.
Melissa felszisszent, de Jay leintette rajongóját, hátat fordított neki, és a sörösüvegével hadonászva egyedül táncolt tovább.
A sértődött Alicia elkapta Jay karját és maga felé fordította.
  - Mi a fasz bajod van neked, Jay Amstrong? - fakadt ki a kihívó liba.
Melissa és Will elég közel voltak hozzájuk, hogy hallják is a szóváltást.
  - Nem kérek belőled, szívi! - közölte hűvösen a szőke srác. Jég kék szeme megvetően méregette a tűzrőlpattant boszorkányt.
  - És aztán miért nem? - akarta tudni Alicia. A lány sértett volt, dühös és kimondta amit gondolt, mert az alkoholtól megeredt a nyelve. - Hónapok óta oda vagyok érted, de te le se szarsz, mert a kis cuki Melissa után futsz! Mikor veszed már észre, hogy a kis apáca kevés hozzád?
  - Ne vedd a szádra Melissa nevét! - fenyegette meg szabad kezével Jay a lányt. - Semmi közöd hozzá, mi volt, mi van, és mi lesz köztünk! - Jay ujja majdnem súrolta Alicia kirúzsozott száját, amikor leintette, hogy csendben tartsa. - És csak hogy tudd, nincs köze Melissának ahhoz, hogy nem kellesz nekem! Utálom, ha valaki tárcán kínálja magát és rám mászik! Ha akarok valakit, én vadászok, a könnyű préda unalmas. - még egy gyilkos pillantást is küldött a lány felé.
Melissa örült, hogy Jay nem adja meg magát egy ilyen könnyűvérű nőcskének, és még egy pillanatra meg is sajnálta Aliciát, amiért Jay mindenki előtt így megalázta. De csak egy pillanatig sajnálta... hisz megérdemelte, ha már így lealacsonyította magát. 

  - Ezt mondod most, mert itt a drága hercegnőd, de nemrég még elvittél egy autóversenyre és egész kellemes dolgokat műveltünk. - vigyorgott elszántan Alicia.
Ennek tényleg nincs szégyenérzete! - gondolta Mel háborogva.
  - Unaloműzésnek jó vagy, szívi, de csak ha nincs jobb! - vágta a képébe ördögi vigyorral Jay.
  - Jobb? Azt hiszed Melissa jobb? Szerintem kicsit se jobb, mint én, csak másképp adja elő magát. Téged hülyít a kicsike, a kócos kocka a tenyerén hordozza, de rá se bagózik, és ne felejtsük már el, hogy ujjában Brenda ex-pasijával van összenőve! Willnek nem kellek, mert neki Melissa kell, te nem kellesz Melissának, hát mi ez itt? Egy francos argentin film?
  - Kurvára nem érdekel, mit gondolsz, bébi! Megmondtam, hogy ne vedd a szádra Melissát, mert csúnyán megbánod!

  - Mégis mit csinálsz? Megütsz? - provokálta Alicia vigyorogva.
Jay már komolyan azon volt, hogy megfolytja a kis kullancsot, már keze elindult a nyaka felé, de Beverly közéjük ugrott, Ethan pedig elkapta haverja kezét.
  - Elég legyen, idióták! - kiabált Bev kivörösödött arccal. - A francba már veled, Jay Amstrong! Minden bulimat te teszed tönkre!
  - Ő kezdte! - bökött az üveggel vitapartnerére Jay.
  - Ő kezdte. - ismételte meg gúnyosan Ethan. - Mi vagy te, óvodás? Befejezni a baromságokat, bulizni vagyunk itt, nem veszekedni! Gyere tesó, igyunk valami töményet, az majd megnyugtat!
Bev és Ethan a kanapéhoz vezették a szőke srácot és valóban itatni kezdték.
Melissa fejcsóválva figyelte őket. Nem hitte, hogy az a megoldás, hogy a földig itatják Jay-t. Saját tapasztalatból tudta, hogy az alkohol nem megoldás, csak további bonyodalom. Nem akart Alicia szavaira gondolni, hisz a csaj egy pasifaló szörnyetegnek írta le, pedig ő aztán nem akarta, hogy akár egyetlen fiú is szeresse. Nem akarta Howard évtizedes rajongását, Jay beteges vágyódását, vagy Will meleg szeretetét. Ha találkozna Tündér keresztanyával ezt a hármat töröltetné el vele, és akkor minden megint príma lenne. De sajnos az élet nem kívánságműsor...
Az értelmetlen veszekedés után Will szokatlanul elcsendesedett, csak állt Melissával szemben és a sörösüvegét bámulta. Gondolataiba mélyedt, talán ő is Alicia keserű tényvázolását elemezte. Amikor szóra nyitotta a száját, Mel felállt, a karjára tette a kezét.
  - Ne most, Will... Innom kell egy kávét.
  - Szívesen veled megyek és főzök egyet. Ma feltérképeztük a konyhát, mindent tudok hol van. - ajánlotta egyből a srác.
  - Ne... kösz, de ne! Magányra vágyom. - így a lány keserű mosollyal az arcán a konyhába menekült.
A helyiségben még mindig csak a gyertyák világítottak meg, de annak a fénye is elég volt, hogy felfedezze, a csodás pulton a kiöntőben a kávét. Így nem kellett bajlódnia a főzéssel, csak elvett a mosogató csöpögtetőjéből egy kis üvegpoharat, töltött bele egy jó adagot, és fél percre betette a mikróba. A langyos kávét kortyolgatva lerogyott a legközelebbi sárga párnás tölgyfaszékre a nagy asztal mellé. Jól esett neki a kávé, és hogy nem gondol semmire.
Alig bóbiskolt kicsit, hallotta, hogy belép valaki.
  - Will... - kezdte volna mondani, hogy menjen innen, de amikor felkapta a fejét, nem ő volt, hanem a méregzöld pulcsis és bő farmeres Howard.
  - Minden rendben? - kérdezte a fiú aggódva. Mellé húzott egy széket és félszegen leereszkedett rá.
  - Nem, nincs, mint ahogy az látható. - fanyalgott Melissa és egy hajtásra megitta a maradék kávét.
  - Semmit sem értek. Jay nem lehet a testvéred... - kezdte értetlenül Howie.
  - De az! - vágta rá minden haragjával a lány. Még mindig nem tudott és akart erről beszélni.
  - Az nem lehet, te...
  - Én is Amstrong vagyok. - vágott közbe Mel. Csak a sok éves barátságra való tekintettel közölte a tényeket. - Jay apja az én apám, és házasok voltak az anyámmal.
  - Ez biztos? - szörnyülködött Howie. Letaglózta a hír.
  - Igen, ezer százalék. - nyelt nagyot a lány, majd lüktető homlokára szorította két kezét.
  - Akkor ez azt jelenti...
  - Hogy szerelmes vagyok a bátyámba, és meg akarok halni emiatt.
A mondat kegyetlen volt, de igaz. Howie tehetetlenül csóválta a fejét. Megrendült, és bármit megadott volna, hogy ne lássa szenvedni Melissát.
  - Ó, istenem, úgy sajnálom, Mel...

  - Hát még én, hogy sajnálom! - vágta rá keserűen a lány, majd felállt. - Nem akarok erről beszélni. Szörnyű napom, hónapom és életem van...
Visszament a nappaliba, ahol Jay már illuminált állapotban kacarászott Ethannel és Roberttel, Bev Aliciát próbálta helyre tenni, Brenda meg Will a bárpultnál kólázott.
Itt aztán végképp nem érezte jól magát, de nem akart gyávának mutatkozni és felosonni a szobájába a sebeit nyalogatni, így hát gondolt egyet, és kiment a ház előtti teraszra friss levegőt szívni. Meg akarta várni, hogy lenyugodjanak a kedélyek és elhomályosodjon kicsit a fájdalma, ha ez egyáltalán lehetséges. A faasztalnak dőlt, a peremét markolászta maga mellett. Hagyni akarta, hogy a friss, hűvös levegő kitisztítsa a fejét, de ekkor megint nyílt a bejárati ajtó.
  - Will...
De megint mellé lőtt, nem a barna hajú mosolygép jelent meg odakint, hanem Jay.
Mel összerezzent, már ránézni is fájt.
  - Menj el, Jay! Nekünk nem kéne kettesben lenni... - kérte a lány rettegve.
  - Nem menekülhetsz örökké! Szembe kell néznünk egymással és a tetteinkkel! - a sok pia ellenére a srác egész értelmesen és érthetően beszélt.
Mel arra gondolt, hogy egy ilyen bulibolond biztos hozzá van szokva a nagy mennyiségű alkoholhoz, ha meg se kottyan neki.
  - De nem akarok!
  - Pedig muszáj, kicsim! - Jay szembe állt a lánnyal és könyörögve nézett rá. - Sokat gondolkodtam rajtunk! Ez így nem mehet tovább...
  - Ebben legalább egyet értünk. - fújt a lány, de nem mert Jay-re nézni, dacosan elnézett mögé.
  - Nem akarlak kínozni, fáj hogy szenvedsz...
  - Pedig ez nem fog elmúlni, bármit is csinálunk. - kesergett Melissa és kis híján kibuggyantak a könnyei.
  - De fog, csak akarni kell! Az akarom, hogy felejtsük el, ami ma történt, meg mindent ami köztünk volt, és viselkedjünk barátként. Ez az egy lehetőség van, Melissa! Élnünk kell tovább egymás nélkül, egymás mellett, ha nem akarunk megőrülni!
  - Te képes vagy rá? Mert úgy érzem, nekem nem fog menni. - ismerte be Mel, sírdogálva. Egyszerűen nem látott kiutat a nyomorúságukból.

  - De fog, csak nagyon kell akarni! - bizonygatta Jay és a nyomaték kedvéért elkapta a lány jobbját és  erősen megszorongatta. - Ki kell ölnünk magunkból a vágyat, a szerelmet és magunk mögött hagyni a múltat. Gondolj bele, szívem, egy suliba járunk, egy a baráti körünk... egy a családunk... Csak akkor lesz béke és nyugalom, ha tovább lépünk és elölről kezdünk mindent. Ekkora bűnnel még én sem tudok élni. Meg kell húzni egy határt köztünk, és ha mindketten maradunk a saját oldalunkon, akkor menni fog!
Jay szavai, és a remény, ami a szemében bujkált, a lányra is hatott.
Melissa lassan elengedte a bánatát és a biztató szavakra koncentrált. Talán igaza van Jay-nek és az egész csak hozzáállás kérdése!
  - Jó. Próbáljuk meg! - bólintott rá Mel felengedve, és bizakodva ő is megszorította a kezét.
  - Akkor csak barátok. - mosolygott a srác. Csókot nyomott az aprócska kézfejre, aztán el sem engedve a kezét bevezette a házba.
Amikor beléptek a nappaliba ismét minden szempár rájuk szegeződött.
  - Mi van már megint? - kiabálta túl a hangos zenét Beverly grimaszolva.
  - Kibékültünk. Csak barátok vagyunk. - közölte ünnepélyes hangnemben, biztató mosollyal Jay.
  - Ja, akkor jó! Gyertek bulizni! - intett nekik vidáman a szöszi, és maga mellé húzta Melissát, hogy táncoljon vele.
A hangulat feloldódott, mindenki bulizott mindenkivel, bár Jay és Mel megfeszülve vigyázott, hogy ne kerüljenek túl közel egymáshoz. Ha csak ennyi kell, ők aztán azon lesznek, hogy fenntartsák a barátságot!