Mindenki másképp csinálja...

Melissa átkapcsolt zombiüzemmódba. Érzelmek nélkül, és egyhangúan teltek szánalmas napjai.
Minden napja egyformán telt. Felkelt, gyors reggeli, suliba menés, ott kibírni az órákat és kerülni Jay-t, tanulni, tanulni és délután megint csak tanulni. Jobb volt a tananyagra koncentrálni, mert így nem járt az agya veszélyes és fájó gondolatokon. Megszűnt a kapcsolata a külvilággal, csak Brenda és Will maradt mellette, de ők sem egy időben. Egyik délután suli után Brenda magával rángatta egy kávézóba, egy szelet süti mellett beszélgetni próbáltak, de mivel Melissát nem lehetett kibillenteni a letargiából, hamar feladták, a könyvtárba mentek, mert a könyvek és a bennük rejlő más világ volt a menekülő út a barna lány számára. A másik mentőöv Will volt, kedden együtt készültek történelemre, csütörtökön pedig irodalomra. A vidám srác mellett Mel fesztelen volt, jól kijött vele, mert nem tett fel felesleges kérdéseket, és nem erőltetett rá semmit. Tanulás után Trónok harca maratont néztek, kibeszélték a film eseményeit és vitáztak a szimpi, vagy épp utálatos szereplőkön. Samantha már nem is igyekezett megbékíteni a lányát, ha estére beesett a házba, hamar félrevonult a szobájába, nem akart Melissa szeretetéért könyörögni, tudta, idő kell, míg feldolgozzák a történteket.
Pénteken már Mel rutinosan öltözött, sminkelt és belapátolta szokásos gyümölcsös müzlijét.
Farmerdzsekiben, piros-fekete kockás háromnegyedes ujjú hosszított ingblúzban, csőfarmerben és fekete hosszú szárú tornacipőben indult suliba. Haja lobogott a ködös fuvallatban, de legalább magához tért, mire beért a gimibe.
Remélte, hogy továbbra is könnyen átvészeli a hetet, hisz már ötödik napja nézi, hogy Jay visszatért régi önmagához. A szőke srác megint átment szívtipróba, minden szünetben más csajt ölelt, de Cloé és Alicia állandóan körülötte lebzselt a sok friss pipi mellett. Melissa utálta a csajozásért és őrült flörtölésért, de nem tudott ellene tenni. Vagyis nem volt joga bármit is tenni, pedig iszonyú féltékenység kínozta. Szerette volna kitekerni az összes liba nyakát, amiért úgy zsonganak a fiú körül, mint a méhek. Fájt látni, hogy Jay túl van rajta, és tojik rá és a világra. De természetesen ezeket a gondolatokat mélyen eltemette magában, nem akarta kimutatni a külvilágnak, milyen cefetül van. Ha nem látják a szenvedését, nem kérdezgetik, ez lett az új mottója.

Persze tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb véget kell vetniük Jay-el ennek a seggel forgolódásnak, hisz testvérek - még mindig iszonyú volt számára ez a szó - és örökké összeköti őket a vér. Meg kell majd tanulniuk békében egymás mellett élni, újraépíteni a barátságot, és kiűzni a szívükből  a szerelmet. Jelen pillanatban Melissa úgy érezte, ez tíz éven belül nem fog bekövetkezni...
Mire beért a suliba, a fekete kapucnis pulóveres és bő farmeros Will már az udvaron várta.
Mel rögtön magára is öltötte a már jól begyakorolt műmosolyt.
  - Szia, csajszi! - rikkantott a srác. Gyorsan a piros hátizsákjába dugta a könyvét és fél karral átölelte a lány vállát, így vezette befelé a suliba.
  - Szia, Will! Te aztán kész energiabomba vagy kora reggel. - jegyezte meg Mel, aki még szinte fel sem ébredt.
  - Én mindig! Ráadásul péntek van, ez már csuda jó ok a jókedvhez. Este buli?
  - Ezt tőlem kérded? Tudod, hogy nem megyek sehová. - füstölgött a lány.
Szerencsére Will úgy elterelte a figyelmét, hogy nem volt érkezése szétnézni a folyosón, már a biokémia terem előtt álltak a sor végén. Csak ekkor rázta le magáról a srác karját, mert néhányan - köztük Howard és Brenda - ferde szemmel néztek rájuk.
  - Nagy hiba. Ideje lenne élned, kicsim! Ma este R&B est lesz a Retro Clubban! Gyere el velem! Rád fér egy kis csörgés, lazítás, berúgás és csípőtekergetés. - mosolygott a barna hajú srác pajkosan. Elkezdte dúdolni Ushertől a Yeah!-t, és feltartott kézzel kevert, mint a táncosnők a Nicki Minaj klipekben. A mozdulat röhejes volt, mégis jól állt a fiúnak, és ez nevetésre késztette a lányt.
  - Inkább igent mondok, csak fejezd ezt be! - csapott Will vállára nevetve Melissa.
Will csodálkozva nézett a lányra, nem gondolta, hogy ilyen könnyen beadja a derekát.
   - Komolyan? - kérdezett rá hitetlenkedve Will elnyújtva a szót. - Mi a manó? Szemrebbenés nélkül beleegyeztél? Ez kész csoda!

  - Mert igazad van. - harapta meg a szája szélét elmélázva Melissa. Nem nézett a fiúra, a cipője orrát bámulta. - Tényleg itt az ideje, hogy elengedjem magam, és tomboljunk egy kicsit. Szóval veled megyek, bár lehet nem tudom, mire vállalkoztam. - nézett a meleg barna szempárba pajkosan.
Mel tényleg úgy gondolta, hogy vissza kell térnie az életbe, a bulikhoz, barátokhoz, meg aztán bízott benne, hogy az R&B nem vonzza Jay-t és nem lesz ott, hisz ő inkább a kőkemény rockot szerette. Nyugodt szívvel mondott igent, mert ha nem lesz ott, kikapcsolódhat és kirúghat a hámból.
  - Nem kell félni, nem harapok! - Will játékosan vállát a lányénak ütköztette. - Amúgy se édes kettesben mennénk. Tegnap Howarddal megbeszéltük, hogy ma este zúzunk az éjszakába, aztán meg valahogy ott kötöttünk ki, hogy Sona is jön. Nem tudom, hogy együtt vannak, vagy nem vannak, de én már jól fogom érezni magam, ha te is erősíted a szinglik táborát.
A lány néhány pillanatra összeráncolta a homlokát. Mostanában se Howarddal, se Sonával nem túl felhős a kapcsolata, hisz mindkettővel összebalhézott már nem is rég, de aztán megnyugtatta magát. Talán pont egy ilyen közös buli kell ahhoz, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, és békét kössön a két régi jó baráttal. Ráadásul arra is kíváncsi volt, mi zajlik kettőjük között. Máris volt miért élni, izgalommal töltötte el az előtte álló este gondolata. Ha ez kell ahhoz, hogy felejtsen, akkor egy stréber éltanuló lesz, aki hétvégenként átvedlik buli-királynőnek.
  - Nekem jó ez a felállás. - mondta ki végül hangosan is a véleményét. - Bár mondjuk vihetnénk még Brendát is.
  - Tudom, hogy te szereted, mondjuk én is, de mivel még friss a szakításunk, feszélyezve érezném magam, ha velünk jönne... Úgyhogy, ha nem bánod, most kihagyjuk.
  - Megértelek. - bólogatott Mel. Ha valaki, akkor ő tisztában volt vele, milyen szerencsétlennek és zavartnak lenni az ex közelében.
  - Akkor ezt megdumáltuk... Nyolcra érted és Howie-ért megyek, a belvárosban felvesszük Sonát, megkajálunk valahol, aztán jön az ereszd el a hajamat a Retróban.
  - Klassz!
Melissa egész jó hangulatban átvészelte a napot, csak ebédnél volt necces, hogy Jay és bandája - na meg a kis rajongó libák - a szomszédos asztalnál ricsajoztak. Játszotta a közömböst, alig nézett feléjük, de sajnos a fülét nem tudta bezárni. Még jó, hogy Will és Brenda a negyven perc alatt igyekezett elvonni a figyelmét.
Hatodik órája balett volt, a begyakorolt és rutinos koreográfia megnyugtatta és új erővel töltötte fel.
Óra után levette a fekete tornadresszt, majd komótosan magára húzta utcai ruháját. Még csak félig-meddig öltözött át, amikor a szekrény túloldalára befutottak a negyedikes lányok, akiknek röplabdaedzésük volt. Nem is foglalkozott a gráciákkal, amíg meg nem hallotta Jay nevét.
  - Akkor most, Alicia, Jay Amstronggal jársz? - kérdezte hirtelen egy vékony, idegesítő, kacarászó hang.
Melissa megdermedt. Fél lábán volt még csak fent a nadrág, de félbemaradt a mozdulattal. Még jó, hogy a szekrény túloldalán volt a lánycsapat, így nem látták, milyen kétségbeesett arcot vág. Lélegzetvisszafojtva fülelt és rettegett a választól. Csak a lócasor végén öltözött néhány harmadéves C-s lány, így nem keltett gyanút.
  - Az túlzás, hogy járunk, de kavarunk. - büszkélkedett vihogva Alicia. - Kétlem, hogy a nagymenőt bárki is magához tudja láncolni.
  - De a kis barnának sikerült nemrég, bár elég rövid volt a kapcsolatuk. - szólalt meg ezúttal egy másik hang kárörvendve. Mel szerette volna tudni ki az, aki őt emlegeti, de nem merte volna meglesni őket.
  - Ugyan már! - nyelvelt Alicia. - Jay-nek a jó kislányok csak unaloműzésből kellenek. Kihívásnak tekinti a meghódításukat, és ezt ő maga mondta. Tegnap randiztunk ám. Magával vitt a régi hangárhoz egy gyorsulási versenyre. Megismerkedtem a haverjaival, mondjuk elég gáz egy banda, de magát a versenyt élveztem. Két ellenfelet is legyőzött, veszélyes és vakmerő a srác, nagyon bírom.
  - Jó lehetett. - nevetgélt idétlenül az előző lány. - És történt valami érdemleges köztetek? Vagy csak haverkodtok? Piszkos részleteket akarok!

Alicia diadalmas kacaja szinte megrázta az egész öltözőt.
  - Minek nézel te engem, Gina? Haverkodás? Ilyen pasival? Hülye vagyok én? Hazafelé a verseny után kicsit összebújtunk, volt egy kis tipitapi, aztán lepippantottam. Megmutattam neki, milyen merész és tettre kész vagyok. Nektek meg látnotok kellett volna, milyen édes, mikor elélvez. Belehabarodtam a csávóba!
Míg a tépett hajú lány ömlengett, Melissa öklendezett. Mintha tőrt vágtak volna a szívébe, olyan fájdalmat érzett, és azzal, hogy elképzelte a jelenetet a gyomrát is kikészítette. A csajok vihorásztak, Melissa pedig az undorral küszködött. A szerelmét elképzelni Alicia szájában horror volt, és így még inkább, hogy tulajdonképpen a bátyjáról beszéltek. Azt hitte, már nem lehet fokozni a nyomorát, de tévedett...
Miközben automatikusan folytatta az öltözést, a csajok tovább csicseregtek, miután trágár mondatokban kibeszélték Jay és Alicia "kapcsolatát".
  - Nem vagy semmi, csajos! - kuncogott elismerően az egyik lány. - Nagy hal akadt a horgodra! Csak tartsd is meg, mert én úgy vettem észre Cloé Kellert is fűzi a Casanova!
  - Cloé? Bolond vagy? Mellettem labdába se rúghat az a különc liba! - hurrogta le barátnőjét Alicia háborogva. - A kis béna szöszi nem tudja kivel áll szemben. Jay nem neki való, és majd arra is rájön, hogy kemény ellenfél vagyok! Én mindig megkapom, amit akarok!
  - Hú, te kis ribanc! - morgolódott az egyik csaj nevetve.
  - Ribancoké a világ, nem tudtad, Renné? - vihogott sátánian Alicia.
Ennyi elég is volt mára Melissának. Gyorsan felkapta a padról a táskáját, a vállára kapta és belebújt a cipőjébe. Kiosont az öltözőből, mintha ott se lett volna.
Kifelé menet úgy belefeledkezett borús gondolataiba, hogy majdnem beleszaladt az ajtóban várakozó Willbe.
  - Szent szűz! Citromba haraptál, édesem? Mi ez a savanyú pofa? - kérdezte a srác, s könnyedén átkarolta Melissa vállát fél kézzel.
  - Á, dehogy, csak kisebb sokk ért. Épp az előbb halottam pusztán véletlenül az öltözőben, hogy Alicia tegnap egy randi alkalmával lecumizta az exem. Ez volt az, amit nem akartam tudni. - húzta el a száját a barna lány szomorkásan. Rossz volt belegondolni, de ugyanakkor jó volt beszélni róla. Könnyebb feldolgozni az eseményeket, ha van kinek kiönteni a szívét.
  - Ne bánkódj, angyalom! Ha ilyen közönségesek, akkor megérdemlik egymást. - próbálta felvidítani Will, miközben előre engedte a lányt az ajtóban, majd finoman a parkoló felé terelte. - Majd találsz szebbet, jobbat, okosabbat! Most pedig hazaviszlek, hogy ne gyalogolj, és útközben megbeszéljük az esti program részleteit.
  - Remek! És Howard? Őt nem visszük?
  - Neki nem volt hetedik órája ma. Nekem is csak fociedzésem volt. Dög vagyok, sokat szaladgáltam.
  - Akkor kapsz egy frissítő kávét a fuvarért cserébe. - mosolygott a lány, de arcára fagyott a mosoly, mert Will terepjárója mellett ott parkolt az Aston Martin, és Jay a motor-háztetőnek támaszkodva várakozott mellkasa előtt összefont karral, szája sarkában füstölgő cigivel.
  - Jól hangzik, bogárka! - nevetett Will elégedetten, és úgy látszott rákattant az idióta becenevekre. - Kihagyhatatlan ajánlat, fullos társaság, erre nem mondhatok nemet! - kacsintott.

Melissa tudta, hogy Will a bókokat nem csak neki szánja, részint Jay-hez intézte szavait. Melegséggel töltötte el, hogy a jó barát bosszantani, vagy féltékennyé akarja tenni Jay-t, vagy csak azt bizonygatja hogy élvezi a társaságát, a másik pedig legyen vele tisztában, hogy kell másnak, ha már ő elszalasztotta. De bár ez lenne a helyzet! Az ő gondjukat nem oldja meg a feszültség generálása, csak az segíthetne, ha visszamennének az időbe, hogy megváltoztassák a múltat. De mivel ez nem lehetséges, marad a közömbösség színlelése. Ami most egyébként elég jól ment Melissának, el tudta kerülni Jay pillantását és rezzenéstelen arccal mászott fel Will mellé a kocsi anyósülésére.
Rettenetes volt, hogy ideáig jutottak, hogy akiért a szíve lángolt, most csak egy idegen, akit kerül, mint a pestist, mert nem azt érzi iránta, ami helyes volna...
Will megint elterelte a figyelmét, mert egész úton a bulit szervezte. Megbeszélték, hogy nyolc körül veszi fel Melt és Howardot, megvacsoráznak, aztán belevetik magukat az éjszakába.
A ház előtt Melissa arcra puszival búcsúzott Willtől, és még megbeszélték, hogy küld egy SMS-t, ha indul értük.
A konyhában a lány gyorsan evett egy kis zöldséglevest és bolognait, majd bevonult a szobájába. Tudta, hogy ma korábban jön haza az anyja, és nem akart vele találkozni, veszekedni meg pláne nem. Egy nagy zacskó sajtos chipsszel bevackolta magát az ágyba és levett a polcról egy könyvet, amit még nem olvasott. A Demonica sorozat első részére esett a választása, az erotikus töltetű, természetfeletti pasik és izgalmas, kiszámíthatatlan történetet vonzotta. Régóta el akarta olvasni, de eddig nem volt rá ideje. Jobb volt most ez, mint a szirupos, romantikus lányregények, attól most felfordult volna a gyomra. Egész belemerült a démondoki és az őrző lány kalandos világába, és mikor Samantha bekopogott hozzá, csak kikiabált, hogy hagyja békén, mert olvas. Fél hét felé pillantott az órára, s meglepetten látta, hogy már készülnie kell a bulira.
Áttúrta a szekrényét, talált egy alkalomhoz illő nadrágot és felsőt, aztán magához vett a fiókból egy fekete fehérneműszettet és egy törölközőt.
Samantha a nappaliban tévézett, csodálkozva nézett fel rá.
  - Máris fürdeni készülsz? Csak nem mész valahová?
  - És ha igen? - válaszolta ridegen Melissa és minden további magyarázat nélkül tusolni sietett.
A haját felfogta a feje tetejére laza kontyba, hogy ne legyen vizes, aztán gyorsan ledobálta a ruháit és bemászott a zuhanyfülkébe. Miután alaposan lecsutakolta magát, megtörölközött és felvette a magával hozott cuccokat. A fekete melltartó kissé átlátszott a szürke, vékony anyagú, leopárd mintás felső alól, de ez volt a jó benne, a farmer  térdnadrág, amit ehhez felvett buggyos volt és bő szárú, de ettől volt rappes stílusú. Felöltözve és mezítláb indult vissza a szobájába, hogy megcsinálja a haját és a sminkjét, de ezúttal ő torpant meg, az anyja ugyanis az asztalon felejtett telefonját nyomkodta.
  - Kémkedsz utánam? Semmi közöd a telefonomhoz! - határozottan mellé sétált és kikapta a kezéből a mobilt.
A piros szabadidőruhás asszony haragosan mérte végig a lányát.

  - Jogom van tudni, kivel és hová mész! Tartozol nekem annyi őszinteséggel, hogy elmondod, kivel, merre lógsz!
  - Csak nem attól félsz, hogy bűnös viszonyt folytatok a bátyámmal? - kérdezte Melissa keserűen, mert sejtette az anyja gondolatait. Fájt a feltételezés és végtelen haragra gerjedt. - Röhej a te szádból az őszinteség szót hallani! Nem várhatsz tőlem ilyesmit, amikor tizennyolc évig azt hazudtad, hogy meghalt az apám, holott Afrikában doktorál a jó ég tudja mióta, és van egy testvérem, akibe beleszerettem a te hibádból! Szóval téma lezárva!
Ezzel a lány beviharzott a szobájába, zaklatottan és levegő után kapkodva csapta be maga mögött az ajtót. Számára még mindig az anyja volt a gonosz, hisz az ő hazugságai taszítottak a pokolba. Ezek után csak még jobban vágyott bulizni, kiereszteni a gőzt, tombolni, és inni, addig míg ki nem kapcsol az agya. A gondolat csábító volt és boldogító.
A szekrénye ajtajának a belsején volt egy egész alakos tükör, az előtt sminkelte ki magát, aztán felfogta a feje tetejére a haját, hajlakk segítségével a vékony tincseket betekerte, mintha rastafonatok lennének, aztán még egy fekete fejpántot is tett a fejére, amivel úgy nézett ki, mint egy igazi rapper csajszi. Hogy ne fázzon a lába, felvett még egy fekete térdig érő neccharisnyát, amire apró piros tulipánok voltak hímezve. A harisnya szárát simán elrejtette a buggyos nadrág gumírozott szára alatt. Ehhez már csak a kő-mosott, szürkéskék telitalpú, farmer hosszú szárú tornacipője kellett. A személyijét, pénztárcát és egyéb limlomot belepakolta egy rojtos, farmer kis válltáskába. Alig készült el, Will írt is neki, hogy elindult. Telóval és táskával a kezében ment a nappaliba, leakasztotta a fogasról rövid farmerdzsekijét.
Samantha még mindig a nappaliban ült a tévé előtt.
  - Szóval nem mondod meg kivel, és hová lógsz? - próbálkozott az asszony. - Ilyen ribancos szerelésben se láttalak még, szóval aggódom, hogy esetleg valami utcasarkon kell majd összeszedjelek... - nézett a lányra megvetően Sam. Ő sosem szerette az ilyen közönséges ruhákat, elegáns, nőies darabokban szerette volna látni a lányát.
  - Ne aggódj anyukám, bulizni megyek, nem kurválkodni! - nyelvelt a lány. - Majd less ki az ablakon, és meglátod, kivel leszek. A leskelődés és nyomozgatás nagyon jól megy neked! És ne várj meg, hajnalig táncolni és vedelni fogok... alkoholt... jó sok alkoholt! Csá! - Melissa szándékosan bosszantotta az anyját, élvezte a szabadságot, és hogy bármit mondhat és megtehet, nincs már felette hatalma.
Kiment az utcára, menet közben húzta magára a kabátot. Alighogy megállt a ház előtt, a szomszédból előbukkant a farmeres, fekete inges és nyitott mustár sárga bőrkabátos Howard. Melissa bizonytalanul pillantott rá, nem tudta milyen hangulatban találja.
  - Szia! Jól nézel ki! - méregette elismerően a srác. - Más vagy, mint régen, de jól áll.
  - Ó, köszi. Te is klassz vagy. - mosolygott Mel, s valóban tetszett neki, hogy a fiú bevállalta a feltűnő színű szűk dzsekit és a haja is elegánsan hátra volt zselézve.
  - Meglepett, hogy velünk jössz ma. - jegyezte meg Howie, de már nem nézett a lányra, a felbukkanó csillagokat fürkészte. - Bár, amilyen jóba vagy mostanában Will-lel, nem kéne csodálkoznom.
Az utolsó mondat szemrehányó és féltékeny volt.
Melissa durcásan fordult a srác felé.
  - Nem kéne kombinálnod. Will csak barát. Megért, mellettem van és nem üti bele az orrát olyanba, amihez nincs köze. Együtt lógunk, mert sok a közös bennünk... És igazából ő viselkedik úgy, ahogy neked kéne. Tőled vártam volna azt a szeretetet és támogatást, amit tőle kapok. - mondta ki a sérelmeit Melissa, ha már őszinteségi rohamot kaptak.
  - Én próbálom, de nem ilyen egyszerű... - ismerte el a száját harapdálva Howie. - Pont ezért örültem, hogy ma velünk tartasz. Azt javaslom: kössünk békét. Fontos vagy nekem, elfogadom, hogy nem kellek neked, mint pasi, és azt is, ha mást választasz.
  - Hú... - nyelt nagyot Melissa, hisz kezdett zavarba jönni a témaválasztástól. - a közeljövőben nem választok senkit sem magam mellé, végeztem a szerelemmel és a kapcsolatokkal jó ideig.
  - Sajnálom, hogy így megkeseredtél és tönkretett az a vadbarom.

Melissa felszisszent, nem akart Jay-re úgy gondolni, mint gaztevőre, hisz nem is volt az. Csupán a kegyetlen sors állt közéjük.
  - Ne, ne szidd! - kérte Melissa feltartott kézzel. - Nem bűnös semmiben, nem bántott sosem, csak így alakultak a dolgok. Majd túl leszünk rajta, csak sok idő kell hozzá. De ma este nem akarok rá gondolni, csak szórakozni, tombolni és felejteni akarok.
  - Oké! Jó, akkor legyen így! - mosolygott biztatóan Howard.
  - És mi a helyzet veled és Sonával? - csillant fel pajkosan Melissa szeme.
  - Na, ez meg a másik téma, amiről én nem akarok beszélni. - forgatta a szemét lemondóan a srác. - Amúgy se tudom hányadán állunk, de majd lesz valami!
  - Akkor legyen ez a ma este mottója! - kuncogott Mel. Örült, hogy Howarddal kezd rendeződni a viszonya.
Végszóra nagy dudálás közepette megérkezett Will.
A barna hajú srác áthajolt az anyósülés felőli oldalra és kitárta a kocsiajtót.
  - Helló, fiatalok! Szépségek előre, Howardok hátra! - vigyorgott a fekete nyitott inges, fehér pólós srác.
Melissa nevetve bevágódott mellé és bekötötte magát, Howie pedig komótosan elhelyezkedett hátul, ahogy az utasítást kapták.
Alig ültek be, Will máris kilőtt.
  - Hű, Melissa, dögös vagy ma este! Ha lehet, maradj a közelembe, hogy le tudjam szerelni rólad a nem kívánatos hódolókat. - mérte végig elismerően a lányt a sofőr, aztán felhangosította a zenét az autóban. 50 Cent jól ismert száma dübörgött a P.I.M.P.
  - Hm... köszi, mindkettőt. - mosolygott zavartan Melissa. - És mi a program a Retro előtt?
  - Sonáéktól egy saroknyira van egy pizzázó, azt gondoltam, együnk ott, és hoztam egy kis hangolót, bocs - Will a lány ülése alá nyúlt és előhalászott egy whiskys üveget, majd a lány ölébe ejtette. - Igyatok, és gondoljatok rám, mert ha az enyém a sofőr szerep, sajna nem kóstolgathatok.
  - Kár neked, több marad nekem! - villant fel Melissa szeme vidáman, majd bátran meghúzta az üveget. Az első korty égette a száját, majd az egész nyelőcsövét, de aztán már csak a forróságot érezte az egész testében és a kellemes zsibbadtságot a végtagjaiban. Hátra akarta adni az üveget Howie-nak is, de az egy fejrázással elutasította, aztán meg rászólt a lányra, hogy neki se kéne túlzásba vinnie. Melissa csak lehurrogta, hogy ünneprontó, és azért is még egyszer meghúzta az üveget.
Mire felvették a fekete szűk miniruhás Sonát, Melissa már enyhén becsiccsentve, pompásan érezte magát. A pizzéria előtt a parkolóban levették a kabátokat. Mel nem tudott kiszállni a kocsiból, vihogva tapogatta az ajtót, mert nem találta a nyitógombot, de szerencsére Will hamar körbement a kocsin és segített kiszállni neki. Mivel bizonytalan volt kissé a járása a fiú átkarolta a derekát, így vezette a kajálda felé.
Sona és Howie utánuk kullogtak.
  - Ti már ilyen jóban vagytok? - szólt a párocska után a szőke, borzos hajú lány csodálkozva.
  - Aham. A legeslegjobb barátok. - vigyorgott Melissa boldogan.
  - Ez az új módi? Már csak barátkozol a pasikkal? Vagy tartaléknak tartod őket? - gúnyolódott Sona szokásos nyers stílusában.
  - Hagyd már, Sona! - kelt rögtön a lány védelmére Howard. - Szerelmi bánata van, végre kimozdult, elkezdett élni. Jobb ez, mintha depis lenne.

- Ja. - nézett hátra Mel a többiekre vidáman. - Nincs depi, nincs pasi, nincs sírás! Csak buli, buli és sok-sok buli!
  - Mit mondjak, ez a Melissa klasszisokkal jobb és elviselhetőbb! - nyomott egy kedves puszit a lány homlokára Will menet közben, majd kinyitotta a pizzázó bejáratát.
Már odabent a gombás és pepperónis pizzára vártak a csendes, barátságos teremben egy sarokasztalnál, amikor Melissának eszébe jutott, hogy barátnője nem is ivott a hangulatfokozóból, és szóvá is tette. Sona csak elutasítóan rázta a fejét.
  - Ó, nem kell nekem ahhoz ital, hogy jól érezzem magam! Megfogadtam, hogy ma este egy kortyot sem iszok, józan akarok maradni.
  - Én meg innék Melissával, de sajnos nem lehet, mert én vagyok a sofőr. Pedig úgy felöntenék a garatra és buliznék egy nagyot. - panaszkodott Will száj-húzgálva.
  - Sona nemrég vizsgázott vezetésből, nem? - kérdezte Howie, és a szőkére nézett. - Letetted a jogsit, ha jól tudom. Vezess akkor te, Will meg hadd vedeljen Melissával!
  - Ez remek ötlet! - tapsikolt Mel lelkesen.
  - Ne... srácok, ne! Friss jogsim van, sosem vezettem terepjárót, félek! - ijedt meg Sona.
  - Ugyan már, nem nagy ördöngösség! - győzködte a barna srác. - Ne parázz, minden kocsi szinte egyforma! Hajnalban forgalom se lesz, simán hazahurcolsz minket!
  - Nem...
  - Ne izélj már! - rimánkodott Melissa is. Tetszett neki a gondolat, hogy együtt ihat és csöröghet Will-lel. Tudta, hogy Howie ilyesmire nem hajlana.
  - A másik gond, hogy négyen háromfelé lakunk. - vetette közbe Howard elgondolkodva.
  - Az ne legyen gond! Sona aludjon nálam, te Will, pedig Howie-éknál, így csak egy címre kell hajnalban eljutni, és ha magunkhoz tértünk majd szétszéledünk. - javasolta Mel felbuzdulva.
  - Ez aztán a briliáns ötlet! - mosolygott a lányra elismerően Will.
  - Jó, legyen. - bólintott rá a másik fiú. - Sona, egyezz bele! Nem lesz gond, vigyázunk egymásra!
  - Oké, megfűztetek!
Végszóra a pincér meghozta a családi pizzát és az üdítőket.
Jó hangulatban estek neki a hatalmas kajaadagnak.
Miután végeztek és fizettek még Will ült a kormányhoz. Megbeszélték, hogy ő manőverezik be a forgalomba és a klub előtti tömegnyomoros parkolóba. Szerencséjükre viszonylag közel a bejárathoz kaptak helyet. Amikor kiszálltak, bemenet előtt Will még vigyorogva meghúzta a whiskys üveget.
A négyes fogat megvette a beugrót, aztán bepréselődtek a tömeggel a klubba.
Howie és Sona egyből ülőhelyet kerestek, míg a másik kettő a bárpult felé vette az irányt.
A teremben sokan voltak ahhoz képest, hogy még nem volt tíz óra. Az italpultnál sokan nyomultak, de ez nem tántorította vissza Melissáékat. Dübörgött a zene szinte a talpuk alatt is. Az emelvényen a D.J. épp bejelentette, hogy ma R&B, hip-hop és rap estre számítsanak.
Mel ettől csak jobb kedvre derült, imádta a feka zenét. Míg ráhangolódva lötyögött Sean Paul egyik ismert számára, sorra kerültek a bárban.
  - Mit iszunk? - kérdezte Will, és farzsebéből elővette a pénztárcáját.
  - Nekem mindegy, csak tömény legyen! - vigyorgott Melissa felszabadultan.
  - Rám bízod? - csillant fel a fiú szeme, aztán mikor a lány rábólintott, kért a pultostól két tequilát.
Alig egy percen belül megkapták egy fém tárcán a feles poharakat, a sószórót és kistányéron a citromkarikákat.
  - Tequila? - forgatta a szemét vidáman Mel.
  - Aha. Fincsi, de csak a szokásos ceremóniával. Ittál már ilyet?

  - Nem. - rázta a fejét Mel, de ma mindent ki akart próbálni. Jó volt a szabadság, a lazulás, a gondatlanság és az önfeledt mulatozás gondolata. - De kipróbálnám.
  - Nagyon helyes, csajszi! - vigyorgott Will és az egyik poharat a lány kezébe nyomta. - Egyszerű dolgod lesz: sózod a kézfejed, lenyalod, felhörpinted a piát, aztán ráharapsz a citromra. A savanyú lé kihozza a tequila zamatát. Megjegyezted? Mert már kissé becsiccsentettél. - kötekedett a végén a srác.
  - Nem vagyok idióta! - tiltakozott a lány. - Sóz, nyal, hörpint, harap.
  - Okos tanítvány! Akkor rajta!
Egyszerre és egymást figyelve hajtották végre a tequila ivás folyamatát. A citromot a végén Melissa a tányérra köpte, aztán fanyalogva lecsapta a pultra a kiürült poharat. A könny is kicsorbult a szeméből, de nem volt olyan rémes utóíze a piánk, mint a kocsiban benyakalt whiskynek.
  - Na, milyen volt? - tudakolta a fiú még mindig mosolyogva.
  - Hm... jó volt!
  - Még egy kört? De most én nyalom a tiédet, te az enyémet!
Melissa homlok ráncolva nézett ívócimborájára, aztán kibukott belőle a féktelen nevetés.
  - Will Denison, ugye még mindig a tequiláról beszélünk?
A srác végre felfogta, milyen kétértelműen beszélt, így ő is röhögni kezdett, de amikor magukhoz tértek, kikérte az újabb kört. Megint rávetették magukat a piára, csak ezúttal Mel Will kezéről nyalta le a sót, a fiú pedig a lányéról, majd egymás szájába dugták a citromot. Utána megint nagyokat kacagtak.
A harmadik felesüket már későbbre tartogatták, magukkal vitték az asztalukhoz, de kértek még Sonának egy energiaitalt, Howie-nak egy Mohito koktélt, mert Will szerint haverja ezt szereti.
Leültek a négy személyes bokszba, szembe a másik kettővel. Will szétosztotta az italokat.
  - Tequila, komolyan? Ki akarjátok ütni magatokat? - kérdezte rosszallva Howard, de azért belekortyolt a kapott koktélba.
   - Nyugi, papa, nagylány vagyok már! Tudom, hol a határ! Bulizni jöttem, nem egy helyben ücsörögni! - szólt vissza flegmán Mel. Ma nem akart bébicsőszt.
Felcsendült Xzibit egyik közismert és pörgős száma, s Will máris felpattant.
  - Igazad van, bébi! Irány a parkett! - elkapta Melissa kezét, és szinte felrángatta a helyéről. Máris a tömegbe tuszkolta és táncolni kezdtek.

A lány vérében dübörgött a ritmus és az alkohol. A harmadik szám után már könnyen ment neki a csípőtekergetés, keverés, és Will-lel testkontaktusban, könnyed, flörtölős, össze-összesimulás. Eminem, P. Diddy, Busta Rhymes, Usher és 50 Cent sziporkázó számaira egyre jobban belemelegedtek a heves táncba. A Yeah! nagy kedvence volt Melissának, hol szemből simult Willhez és kevertek, hol a srác a háta mögött rázta a csípőjét. Ilyenkor a lány feneke a fiú altestéhez préselődött, de a sok pia hatására  túlságosan is élvezte az erotikus páros táncot. Will közelsége növelte az önbizalmát, felébresztette benne a szenvedélyes nőt. Csak táncoltak és buliztak, azt sem tudták órák, vagy percek teltek-e el.
  - Ha valami keményet érzel a derekadnál, az nem a mobilom. - súgta a fülébe a srác mókásan, és ellépett a lány mögül, elé táncolt, de fél kezét a hátára csúsztatta, megint szemből dörgölődztek össze.
   - Ne mondj ilyeneket! - kérte a lány, de azért mosolygott, mikor összeért a homlokuk. Nem zavarta, hogy ilyen közel volt a fiúhoz, szinte már-már természetesnek hatott. Élvezte a fiú gyengéd érintéseit, a játékot a tűzzel és a flörtölést. Will dezodorja beleégett az orrába, a testéből áradt a hő.
  - Miért ne? Szexi vagy, kívánatos és túl sokat ittunk!
  - Hát éppen ezért! - lökte el magától nevetve Mel, majd körbe táncolta és kacéran megint a karjába libbent.
Melissa alig érzékelte körülöttük a többi színes ruhás, vonagló embert, bár azt látta, hogy időközben Howie elfogyasztott még két koktélt, sőt már párszor táncolt is Sonával.
Sona szemben ült Howarddal, citromos vizet iszogatva. Kedvtelve figyelte a zsizsegő tömeget, majd a bánatosan iszogató srác felé fordult. Egyértelmű volt a számára, hogy Howie haragos, amiért a kis Melissája ilyen izgató táncot lejt Will-lel.
  - Még két feles és összejönnek! Fogadjunk? - cukkolta asztaltársát. Végre ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból. Azt akarta, hogy a srác végre kimondja, amit már úgyis mindenki sejt...
  - Á, dehogy! Csak részegek és beindultak, de nem egymásra. - rázta a fejét Howie, de le sem vette a szemét az összefonódott párocskáról. Már neki is voltak kételyei. Félt, mit hoz ki a két bolondból a pia. Belepusztul, ha Melissát megint mással kell látnia!
  - Sok jó kapcsolat kezdődött már így. - mondta ki a véleményét Sona. - Nekem úgy tűnik, hogy Will túl sokat sündörög Melissa körül, szerintem belehabarodott.
  - Nem, óriási tévedésben vagy, Sona. Will csak próbálja felrázni a bánatos barátnőnket és átsegíti a szerelmi bánaton. - forgatta zöld löttyös poharát a szőkés barna srác.
  - Persze-persze. - kuncogott a lány és íves mozdulattal hátra csapta rendezetlen hajkoronáját. - Te nem látod a fától az erdőt. Meglásd, előbb-utóbb ágyba is segíti. Szikrázik körülöttük a levegő, csak lehet még maguk sem tudják.

  - Ne kombinálj, te vészmadár! Ezért jössz nekem egy újabb itókával! - nyújtotta koccintásra a poharát Howard. Gyorsan lehúzta, majd a kiürült poharat a lány elé tette.
  - Azt akarod, hogy én meg téged itassalak le? - kérdezte pajkosan a lány. Sona nevetve elszaladt a pulthoz újabb koktélért.
Howard pedig egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. A mentolos ital kellemesen elzsibbasztotta a gyomrát, és később az agyát is. Nem akart, és nem mert arra gondolni, hogy Sonának esetleg igaza lesz. Az megint pokol lenne...
Közben Melissa és Will továbbra is szédelgő fejjel és felforrt hangulatban ringatóztak a zenére, még mindig egymáshoz tapadva.
Melissa még mindig nem sokat érzékelt a külvilágból, mintha egy külön burokban lebegett volna Will-lel. Jó volt ebben  a titkos kis világban vonaglani. Tudata eltompult, az agya szinte teljesen kikapcsolt. A bárpult felé lesett, mert megszomjazott. Azt nézte, nagy-e a tömeg, hogy ne kelljen sokáig sort állni, de bár ne nézett volna oda! Maga Jay Amstrong könyökölt a pultnak, oldalán egy rövid, vörös hajú szupermodell kinézetű cicababával. A lány ledermedt, jeges borzongás söpört végig a testén a gerince mentén. Miért kell itt lennie? Ilyen kicsi a város, hogy úton-útfélen muszáj belebotlania? Kegyetlen a sors!
Will megérezte a lányban a változást, de nem tett rá megjegyzést. Csak azt érzékelte, hogy Mel teste és mozdulatai görcsösek lettek, a hangulata lelohadt. Pár perc múlva úgy forgatta táncpartnerét, hogy helyet cseréljenek, és máris felfedezte, mi hervasztotta le Melissát.
  - Csak kapcsold ki! Kapcsold ki! - súgta a lánynak. Közel hajolt Melissa füléhez, aztán a nyakához hajtotta a fejét. Szinte belélegezte a testéből áradó édes és bódító illatot.
Melissa értetlenül kapta fel a fejét és a szemébe nézett. A csoki barna szempár csillogott, de volt benne némi szomorúság is a legmélyén. De ki sem mondta a kérdést, Will máris megválaszolta.
  - Kapcsold ki a szíved és az agyad! - megérintette a lány arcát, majd egy gyengéd mozdulattal a vállára húzta a fejét, hogy ne nézzen semerre. - Ne vedd észre! Nincs itt!
  - De sajnos itt van, és nem tudok... - a lány nem tudta befejezni a mondatot. Zaklatottan, csukott szemmel borult a fiú védelmet nyújtó vállára és mellkasára.
  - Sss! Élvezd az estét!

Teltek a percek, vagy másodpercek, Melissa nem is tudta pontosan, csak azt érezte, hogy Jay felbukkanása megmérgezte az estét, mert nem tudta elfeledni, hogy ott van. Minden porcikájával érzékelte a jelenlétét, hiába nem nézett felé, magán érezte a hideg kék szempár perzselő erejét.
Görcsösen markolta Will ingét a hátán, már csak összetapadva dülöngéltek.
Amikor Will felmordult, felkapta a fejét.
Majd seggre ült, mert a pimasz Jay piros, rövid ujjú, passzos ingben és fekete farmerben ott állt mellettük és megérintette Will vállát. A srác tekintete gyilkos volt, de Melissa nem látta rajta, hogy ittas lenne.
  - Lekérném a hölgyet egy táncra. - hallotta Mel a zenét túlkiabáló, oly jól ismert, rekedtes hangot.
  - Nem kéne, haver! - tiltakozott Will. - Távol kéne maradnod tőle és békén hagyni!
  - Neked meg le kéne húzni magad a vécén! Add át, kis pajtás, különben olyan patáliát rendezek, hogy kitiltanak innen minket! - fenyegetőzött elszántan Jay.
Melissa nagyon is el tudta képzelni, hogy Jay képes lenne erre. Nem akart verekedést, nem akarta, hogy akármelyik is kárt tegyen a másikban, főleg nem miatta! Minden idegszála tiltakozott a tánc ellen Jay-el, de a békesség kedvéért Will mellkasára tette a kezét, és finoman eltolta magától.
  - Nincs gond, Will! Nem akarok balhét! Egy táncba... nem halok bele!
Vagy mégis! - gondolta a lány borzongva, amikor felgyúlt Jay arcán a győzedelmes mosoly és birtoklóan átkarolta.
Will dühösen nézett rájuk, de feladta, ő sem szerette az agresszív viselkedést. Otthagyta őket, Howie-ék asztalához ment, görcsösen megmarkolta az asztaluk szélét, aztán kivette barátja kezéből a Mohito koktélt és egy szuszra lehúzta. Amikor Howie berzenkedni kezdett, csak fejével a parkett felé intett. És már nem is volt szükség semmiféle magyarázatra.
Közben Melissa hagyta, hogy Jay egyre közelebb és közelebb vonja magához. Mellkasuk és lábuk összesimult, szinte egy levegőt szívtak. A lány egy csapásra kijózanodott, odalett a könnyed hangulat, helyette komor lett, merev és félszeg. Felcsendült Rihanna egy nem annyira közismert, de lágy dallamú, fájdalmas szövegű dala a Love On the Brain. (zene és szöveg itt :))

A "Baby, fájdalmat okozol nekem" kezdetű szövegrésznél Melissának még szíve is beleremegett. Ahogy forogtak és egyre jobban összesimultak, a lány egyre jobban görcsbe rándult. Azok a karok ölelték, amikre mindig is vágyott, azok a szemek ragyogtak rá, amiktől mindig is megrészegült, és ahhoz a testhez simult, ami mellett eleven volt, de ez az érzés csalóka volt. Ezek a karok nem oltalmazhatnák, ezek a szemek nem neki ragyognak, és ez a test maga volt a két lábon járó bűn és kín. Nem kéne, de még mindig tűzbe jött Jay Amstrong lényétől. Igaz, hogy az előbb Will mellett is melegséget érzett és volt némi vonzalom, de amit most érzett az elsöprő volt, maga a zabolátlan szenvedély, szívvel-lélekkel. Úgy érezte, ez már sosem fog elmúlni, és talán a sírig kínozza, mert sosem fog elhalványulni. Mégis most érezte, hogy hazatalált.
  - Végre... hazataláltam!
A mondat igaz volt és Melissa először azt hitte, hangosan is kimondta a gondolatait, de ezek Jay szájából hangzottak el. Hihetetlen volt, hogy mindketten ugyanazt gondolják és érzik.
  - Ne, Jay... ez...
  - Nem helyes, nem helyes, tudom! - nyögte a fiú szenvedélyesen. Kétségbeesetten ölelte magához a lányt. Fejét a vállgödrébe húzta, s közben a feje tetejét puszilgatta. - Drága Melissa! Édes kicsi pöttömöm, megdöglök nélküled! A következő húsz évben valószínűleg megfektetek vagy kétszáz csajt, de a szívem csücske mindig te leszel!
  - Ne mondj ilyeneket, Jay! - kérte a lány, s közben siránkozva, reszkető testtel simult hozzá. Viszont közben eluralkodott rajta az eddig visszafojtott vágy. Jobb keze automatikusan önálló életre kelt, a fiú nyakába csúszott és szinte levegőt sem véve, ujjai játszadozni kezdtek a szőke tincsekkel.
  - Tudnod kell! - súgta megint Jay, ajka szinte súrolta a lány fülcimpáját, aztán ha ez lehetséges, még közelebb szorította magához a lány apró, de számára tökéletes testét. - Kapcsold ki az agyad, csak öt percre! Öt percet kérek, drága! Csak ölelj, és feledkezzünk meg mindenről!
Nem kellett volna, de Melissa tehetetlenül rábólintott.

Túlságosan szerette, túlságosan vágyott rá, és nem volt már ura a testének és a szívének.
Eltaszítás helyett csukott szemmel olvadt az ölelésbe. Mélyen magába szívta Jay mámorító illatát. Jellegzetes arcszesz, szantálfa illatú parfüm és enyhe dohányszag lengte körül a fiút. Különös módon nem érzett rajta alkoholt, de úgy látszott, ehhez a katasztrófához elég volt az, hogy egyikük nem teljesen józan. A dal szövege fájt, a közelség is fájt, mégis tehetetlenül elviselték, mert ez volt a legédesebb kín a világon. Amikor Jay két keze a derekáról a fenekére siklott és erőteljesem megmarkolta, Melissa levegő után kapkodott, aztán elkapta a két kezet és visszavezette őket a derekára.
  - Megvesztél, Jay? A húgod vagyok! - emlékeztette a srácot és saját magát is a lány háborogva. Alkoholtól csillogó szemmel nézett fel az imádott arcra. - Vagy talán részeg vagy?
  - Én egy kortyot se ittam, nem úgy mint te és a cuki hódolód! Nem vagyok bolond. Nem akarom beállva összetörni az Aston Martint. - ráncolta a homlokát Jay. Már másik lassú zene szólt, és még mindig összesimultak, csak ezúttal egymás szemébe mélyedtek közben. - Erről jut eszembe, remélem nálatok nem a Will gyerek a sofőr. Alaposan el van ázva, hót ziher, hogy nem engedlek beülni mellé. Inkább hazaviszlek én! Féltő bátyóként is ez a kötelességem!
Az utolsó mondat hallatán a lány arca torz grimaszba szaladt, szíve elszorult. Mintha ostorral pofán verték volna. Annyira tébolyító volt mindez egy mondatban. Jay féltékenysége, a tomboló hormonok és a testvéri aggodalom. Ez valami nagyon torz tréfa a sorstól, vagy horrordráma. Más nem lehet...
  - Sona vezet, ezért ittam Will-lel. Nem kell aggódnod. Nem kéne itt lenned és nem kéne ölelned! Megbolondulok, esküszöm, megbolondulok attól, amit most érzek! - fakadt ki Melissa, mert egyértelműen össze volt zavarodva. - Csak megnehezítesz mindent!
A lány addig feszengett, míg sikerült kicsit távolabb kerülnie Jay-től, de még így is érzékelte minden idegszálával.
  - Mondanám, hogy sajnálom, de hazudnék! - villant meg a szőke srác jég kék szeme. - Hiányzol! Pokolian hiányzol, drága kicsikém!
A srác hangja elcsuklott, arcáról sütött a gyötrődés. Ő is szenvedett, s Melissa nagyon is megértette ezt. Bármi volt, van és lesz, a mágneses energia még mindig tombolt közöttük.
  - Istenem, ezt ne! -  rázta a lány a fejét érzelmektől kínlódva. Könnynek szöktek a szemébe, Jay mellkasára csapott, és a meglepettségét kihasználva kiszakította magát a szorításából. Megindult a tömegben arrafelé, ahol Sonáék asztalát sejtette. Hátra sem nézett, mert ha még egyszer ránéz szerelmére, nem tudja visszatartani a sírást. Szerencsére felfedezte barátnője szőke sörényét, de mikor mellé ért, meglepődve vette észre, hogy a két fiú nincs vele.
  - Hol vannak a srácok? El kell mennünk, most rögtön! - kérte már-már esdekelve Melissa.
  - A bárpultnál vedelnek! - mutatott balra a szöszi.
És igaza is volt. A két jómadár épp whiskyt ivott a bárnál. Sona nem kérdezősködött, sejtette, hogy barátnője viharos távozási kényszerének az exéhez van köze. Csak felkapta kézitáskáját, a Melissáét is a kezébe nyomta, aztán a fiúkhoz siettek.
  - Skacok, menjünk haza, de ha lehet azonnal! -  darálta Mel, sürgette az idő, rettegett, hogy Jay megint megkörnyékezi. Úgy látszott az utóbbi félórában a két fiú alaposan megnövelte az alkoholbevitelt, mert egy darabig bambán néztek rá, mintha azt sem tudnák, ki áll előttük, de aztán Will magához tért és lecsúszott a bárszékről. Elég sután mozgott, el is esett volna, ha Melissa nem ugrik mellé és nem fogja fel a testével. És ha már elkapta, mellette is maradt, hogy kitámogassa.
  - Will, te jól berrrúúúgtál! - vihogott idétlenül Howie, aki hasonló állapotban volt, mint barátja, szinte a szeme is keresztbe állt.

  - Ó, az isten szerelmére! Ezek aztán jól kiütötték magukat! - nézett a plafonra szem forgatva Sona. Követte Mel példáját és átkarolta Howardot, hogy kitámogassa őt.
Amíg az ajtó felé nyomultak lassan araszolva, Melissa megkockáztatott egy pillantást Jay felé. A srác nem jött utána. Már felfokozott hangulatban, bedobva magát, kevert és flörtölt az előbbi vörös, fehér ruhás ciklonnal. Na szép, gondolta haragosan a hugica.
Keservesen lassan értek ki a parkolóba. Melissának a kocsi mellett át kellett tapogatnia Will zsebeit, hogy megtalálják a slusszkulcsot. A fiú vihogva tűrte, és azt dünnyögte az orra alatt, hogy örül Melissa begerjedésének. A két lány csak összenézett, aztán betuszkolták a srácokat a kocsi hátuljába.
Bár Sona lassan, de biztosan haladt, Mel nem bánta, legalább kitisztult a feje. Lehúzta az ablakot, hogy a hűs levegő megtegye hatását. Az volt a kár, hogy a lelkében dúló zavarodottságon nem tudott segíteni, de nem akart gondolkodni. Sajnálta, hogy Sona nem fecseg, az elterelte volna a gondolatait.
 - Sejted, hogy miattad itták rottyra magukat a fiúk? - szólat meg hirtelen Sona. A lány biztos kézzel vezette a terepjárót a gyér forgalomban, de beszéd közben nem nézett oldalra, görcsösen a táblákat és jelzőlámpákat figyelte.
  - Ugyan már! Velem ittak, nem értem! - tiltakozott Melissa. Pont ilyesféle témaelterelésre volt szüksége.
  - Tévedsz, csajszi! A srácok a móka kedvéért ittak egészen addig, míg fel nem bukkant a macsó exed, mert onnantól kezdtek vedelni! Rájöttek, hogy esélyük sincs, így alkoholba fojtották a bánatuk.
  - Jaj, Sona, te mindig csak a drámát látod! Tuti, nincs igazad, csak képzelődsz! Nem vagyok én olyan nagy szám, hogy három pasi ácsingózzon utánam!
  - Higgy, amit akarsz, de én másként látom!
Will nyöszörögni kezdett hátul, Melissa hátrafordult, hogy megnézze, jól van-e, így a téma abba maradt. Öt perc múlva Sona leparkolt Howardék háza előtt.
A két lány tehetetlenül nézett hátra a két kidőlt hímneműre.
  - Ugye az volt a terv, hogy ők Howie-nál, én nálad? - töprengett Sona. - De kizárt, hogy mindkettőt be tudjuk vonszolni a házba zaj nélkül, és aztán még besompolyogjunk nálatok. Azt javaslom, osztozzunk rajtuk. Én beviszem Howie-t náluk, te vidd magaddal Willt. Ez a legegyszerűbb megoldás.

Melissa először kissé kiakadt. A gondolat, hogy Will az ágyában aludjon, kiverte nála a biztosítékot. De aztán meggyőzte magát, hogy szörnyű barát lenne, ha hagyná a srácot a kocsiban, vagy épp hogy Sona szerencsétlenkedjen be a házba a két fiúval. Nagy baj nem történhet. Will ki van ütve, kizárt, hogy részegen rámászna. Bízik benne, és nem is félt már mellette aludni.
  - Igazad van! Akkor mindent bele! - Mel máris tettre készen kiugrott a kocsiból. Kacarásztak még egy sort, aztán ellenkező irányba vonszolták a két K.O. királyt. Mondjuk elég hosszadalmas és fárasztó volt magukhoz teríteni őket annyira, hogy eljussanak a házig.
Melissának a bebotorkálás még nem is okozott nehézséget. Will esetlenül karolta, így a sötétben csak eljutottak a szobájáig. Az ajtó előtt addig duruzsolt a fiúnak, hogy húzza le a cipőjét, míg közös erővel, nagy küzdelmek közepette csak le tudták húzni. A szobába meg olyan lendülettel toppantak be, hogy egyenesen, ölelkezve, de kuncogva az ágyra borultak.
Melissa már ezt sem bánta. Ruhástól, alkoholtól bódultan, zenétől lüktető fejjel, szinte azonnal elaludtak.

Mélabú, felejtés és tagadás

Teltek a napok, de Melissa még mindig nem tudott kiszakadni a mélabús depresszióból. Egyszerűen nem tudta megemészteni, hogy a srác akit szeret az édes testvére. Tragédiaként fogta fel a történteket, és nem tudta túltenni magát rajta.
Unottan készülődött a suliba, hangulatához híven szürke szűk pólót vett fel, rá egy fekete, kerekített aljú, könyöknél felgombolt ingblúzzal és fekete nadrággal. Ehhez magára kapta a farmerdzsekijét és egy fekete balerinacipőt. A haját szabadon hagyta, csak kifésülte. Sminkelni nem akart, már nem volt kinek tetszeni. Miután magához vette válltáskáját, a konyhában felhörpintett egy pohár langyos kávét, aztán evett egy is müzlit tejjel. Örült neki, hogy az anyja már elment és nem kell vitázniuk.
Amikor kilépett a házból, fázósan összehúzta magán a dzsekit, mert hűvös volt. Köd és szél jött az öböl felől, ősz volt a javából. Kisimította csapzott haját az arcából, és csak akkor vette észre, hogy Howard a ház előtt várja. Meglepődött ezen, hisz rég mentek már együtt iskolába. Örült is, meg nem is. Kellett neki a társaság, de félt, hogy a fiú faggatni fogja.
A szőkés barna hajú srác egy bő, állástalan farmerben, és piros, nagy írásos kapucnis pulcsiban állt a két ház között a járdán. Bár a szeme alatt karikák húzódtak, zöld szeme felcsillant, amikor meglátta a lányt.

  - Szia! Mizu? Elég ramatyul nézel ki! - jegyezte meg Howie, miközben elindultak a suli felé.
  - Köszönöm kedvességed. - jegyezte meg foghegyről Melissa. - De jól leszek.
  - És elárulod, miért vagy mostanában olyan, mint a kedvenc zombijaim? Mert csak a hülye nem látja, hogy le vagy törve és befordultál. Mi történt veled? És miért nem beszélsz róla? Régen mindent tudtam rólad, most meg kerülsz...
Melissában felébredt a bűntudat, hisz igaza volt a gyerekkori barátnak. Kiskoruktól kezdve nem volt olyan, amit ez a kelekótya fiú ne tudott volna róla, de amióta bevallotta, hogy másképp érez iránta, Mel bár nem tudatosan, de tényleg falat épített kettejük közé. Ráadásul, ami most történt még túl friss volt, nem tudta volna elmondani.
  - Nem akarok róla beszélni! - makacskodott a lány.
  - Akkor kitalálom! A fenegyerek dobott téged...
Már Jay említésre is összerándult a lány gyomra és gombóc szorította a torkát.
  - Nem! Ha annyira tudni akarod közös megegyezéssel szakítottunk. Ennyi volt, majd túl leszek rajta.
  - Mit mondjak, nem úgy nézel ki. - jegyezte meg gúnyosan Howie, de közben nem nézett a lányra, a lába alatt nézte a girbegurba járdát. - Megharagszol, ha azt mondom, tudtam előre, hogy ez lesz? Én megmondtam, hogy csak addig kellesz neki, míg meg nem un. Túl jó voltál hozzá.
  - Nem! Ez nem igaz! Ne beszélj baromságokat, hisz nem tudod, valójában mi történt! - förmedt rá dühösen Melissa. A szeme könnybe lábadt, ezért gyorsan megdörzsölte, le ne bukjon, mert nem akarta kimutatni gyengeségét. - Szétmentünk és kész!
  - Talán ha elmondhatnád, mi történt, akkor nem gondolnék baromságokat! - kérte Howard óvatosan. Nem akarta még jobban bántani a lányt, de képtelen volt tétlenül nézni a szenvedését. A szíve szakadt meg érte.
  - De képtelen vagyok rá! És amúgy sem tartozik senkire, csak rá és rám. - zárkózott el megint Mel.
Howard a fejét csóválta. Utálta, hogy a lány nem mondja el a történteket és nem bízik benne.
  - Sajnállak, Melissa. És azt is sajnálom, hogy az ezeréves barátságunk nem jelent már neked semmit. Ha számítanék, elmondanád mi bánt, és nem zárkóznál be még előttem is.
  - Tudod, hogy szeretlek, de ez nem erről szól!

  - Te már nem az vagy, akit én szerettem! Megváltoztatott az a vadbarom, közénk állt, elvett tőlem!
  - Ó, az isten szerelmére! - torpant meg dühösen Melissa, mert már nem messze jártak a gimi kapujától, és nem akart közelebb menni, nehogy fültanúja legyen a veszekedésüknek. - Ennek semmi köze hozzád és hozzám, egyszerűen csak még túl friss a fájdalom, és nem tudok róla beszélni senkinek. Ha ezt nem érted meg, akkor nagyon sajnálom!
Nem akart tovább veszekedni, sarkon fordult és nagy léptekkel elballagott. De még nem akart bemenni az épületbe, mert tartott tőle, hogy újabb hasonló vitákra számíthat a többiektől.
Felfedezte, hogy a gimi előtti parkban ül egy lócán Will, elmélyülve egy könyvben.
Melissa felé sietett. Pont rá volt szüksége, mert a barna srác nem faggatta, nem erőltetett semmit és üdítő volt vele beszélgetni.
Will nyitott farmerdzsekiben, laza barna nadrágban és fekete pulcsiban ült a lóca szélén és mindenről megfeledkezve tanult, észre sem vette, hogy már nincs egyedül.
  - Will Denison, te szoktál tanulni? - huppant mellé mosolyogva a lány.
  - Hé, szia! Képzeld, muszáj, mert félek, hogy Mr. Henderson meghúz töriből. Elég gyér jegyeim vannak, még az idén javítanom kell. - Will behajtotta a könyvet, fél kezében lóbálta, miközben áthatóan méregette a lányt. - Zaklatottnak látszol. Mi a helyzet?
  - Á, csak most kaptam össze Howarddal. - legyintett lemondóan a lány. - Mostanában már semmi sem a régi köztünk, és olyanokról faggat, amiről nem akarok beszélni.
  - Aha... vagyis tudni akarta, mi van veled és Jay-el. - bólogatott megértően Will.
  - Kérlek, ne mondd ki a nevét! Nem akarok hallani róla! A lényeg, hogy közös megegyezéssel szakítottunk, mert így kellett lennie.
  - Ti tudjátok. - vont vállat közönyösen Will. - Biztos megvolt az oka a döntéseteknek. Nem faggatlak, ha ránk tartozna, elmondanád.
  - Ezért bírlak, Will, mert maga vagy két lábon

 járó megértés, és tapintat! - Melissa gondolkodás nélkül közelebb csúszott a sráchoz és ösztönösen a mellkasához bújt, majd megölelte. - Furcsa, hogy mostanában te vagy a legjobb barátom, de azért jó is!
A srác egy pillanatra lemerevedett, de aztán a lány törékeny vállai köré fonta a karját. Kedvelte a lányt, és mindent elkövetett volna, hogy felvidítsa.
Melissa Will mellkasához simulva, nyugodtnak érezte magát. Jó volt közel lenni hozzá, mintha a belőle áradó melegség és szeretet rá is átragadni. Mintha rálelt volna a béke szigetére.
De ez az érzés rögtön elmúlt, amikor a fiú háta mögött meglátta Jay-t közeledni. A szőke srác haját össze-vissza borzolta a szél, arca nyúzott volt, de egyéb változást nem látott rajta. A szokásos lyukacsos farmer volt rajta, kék pulcsival és farmermellénnyel. Hozzájuk közeledve haragos pillantást vettet rájuk, de aztán tovább haladt, mint egy közömbös idegen. Ez a közöny kínozta Melissát, ez rosszabb volt, mint a düh, vagy visszafojtott vágyakozás.
Will elengedte a lányt, mert érezte, hogy az megmerevedett.
  - Túl leszel rajta, kicsi! El fogod felejteni, csak idő kell. - engedett meg magának egy mosolyt Will, miközben a befelé igyekvő szőke srác után nézett.
  - Érdekes, hogy ha te mondod, még el is hiszem. - viszonozta melegen a mosolyt Mel. - Tudod, ezt vártam volna Howardtól, de helyette csak faggat, bánt és vádaskodik.
  - Ne feledd el, hogy másképp szeret és veled együtt szenved. - figyelmeztette Will. Nem akart a lány életébe vájkálni, ugyanakkor nem volt más választása, ha segíteni akar.
  - Tudom, de akkor is jobban érzem magam mostanában veled, mint vele! - Mel csak ebbe kapaszkodott, nem akart Howie reménytelen szerelmére gondolni. - Te megnyugtatsz, megértő vagy és jobb kedvre derítesz! Fura, hogy így alakult, sose gondoltam volna.
  - Egy éve ismerlek, észrevettem, hogy remek lány vagy, kedves, aranyos, őszinte és ragyogó szemű, pont ezért borzasztó nézni, hogy kihunyt a csillogás a szemedből. - Will ösztönösen megérintette a lány szív alakú arcát. - Mindenki életében vannak hullámvölgyek, és arra valók a barátok, hogy átsegítsenek ezen. A barátomnak tekintelek, és csak jót akarok neked.
  - Hű, ilyen költői vénával az irodalomcsoportban a helyed! - próbált tréfálni Melissa. Meghatotta a srác kedvessége. - Jövő héten beiratkozom szabadon választható irodalomra és filmtörténetre. Nincs kedved velem tartani?
  - Állj! Még három hónapja se kezdtük a tanévet, máris lehet váltani? Miről maradtam le? - csodálkozott Will. Tudta, hogy a lány azért váltott témát, mert nem akart keseregni, de nem bánta.
  - Igen, idén a tizedikesek leadhatják november végéig a nekik nem tetsző tantárgyakat és felvehetnek olyat, ami tetszik, már most. Én úgy gondoltam, hogy lepasszolom a gazdaságtant és a politikát, elég volt belőlük egy évig.
  - Jó. A politikát én is elhagyom, untat. - mosolygott Will angyalian.
  - Akkor jössz velem irodalomra és filmtörténetre? Tanulhatunk együtt is, ha gondolod!
  - Még szép! És szavadon foglak ám! Égető szükségem lesz egy kis korrepetálásra töriből és kémiából, mert nem akarok félévkor elhasalni!
  - Bármikor szívesen segítek! - egyezett bele Melissa. Élvezte Will társaságát, ráadásul arra gondolt, hogy ha fejest ugrik a tudományokba és őrült tanulásba kezd, akkor nem lesz ideje Jay miatt keseregni. Ez egész jó terápiának ígérkezett. - Rábeszélem a csajokat is a kedvenc óráimra, akkor még érdekesebb lesz!
  - Hű, de buzgó lett valaki! - forgatta a szemét nevetve Will. - De irány befelé, kis stréberem, mert lekéssük az első órát!
Melissa kedvetlenül felállt. Tudta, hogy odabent szembe kell nézzen mindenkivel. Napok óta összesúgtak a háta mögött, és a fél suli ujjal mutogatott rá, és azt találgatták, miért dobhatta a kis szerencsétlent a gimi új nagymenője.
  - Menjünk, már úgyis majdnem befagyott a seggem! - szánta rá magát a bemenetre.
  - Nagy kár lenne egy ilyen csinos popóért! - kacagott rá kötekedve Will.
Melissa nem tudott erre mit mondani, de bosszúsan lökött egyet a srácon. Így mentek be lökdösődve, evődve, és vidáman.
De a folyosóra beérve elbúcsúztak egymástól, mert Willnek ezúttal az emeleten francia órája volt, Melissának meg a jobb sarokban biokémiája, ahogy Howardnak, Sonának, és a két B.-nek is.
A csajok a terem ajtajában traccsoltak, de nem volt kedve csatlakozni hozzájuk. Inkább összehúzta magát, a sor végén megbújt egy két méteres langaléta mögött, és elindított a telefonján egy szókereső játékot, hogy az időt múlassa és kizárja a külvilágot. Most hogy Will nem volt mellette, úgy érezte, ismét beborult.
Hála az égek, a délelőtt nagy részét megúszta magyarázkodás nélkül, és szerencsére még Jay-el sem futott össze. Politikán Brendával ült, de mivel a tanár túl szigorú volt, esélyük sem volt
beszélgetésre.
Tartott az ebédszünettől, mert tudta, hogy ott aztán végképp nem kerülheti el a srácot, de elhatározta, hogy nagyon gyorsan beszökik a kajáldába és megbújik egy hátsó asztalnál. De a sors keresztülhúzta a számításait. A nagy kapkodásnak az lett az eredménye, hogy bénázott a szekrényével, beragadt a zár, és mire kirángatta a könyveit is leejtette. Mire összeszedte őket és becsukta az ajtót, elvesztegetett egy csomó időt, az ebédlő már félig megtelt. Sorba állt, és míg várakozott, szétnézett a zsúfolt teremben. Sona, Brenda, Will, Oliver és Howie a terem közepe táján ebédelt egy asztalnál, csakhogy a szomszédságukban ott hangoskodott a csajok gyűrűjében Jay, Ethannel, Beverly-vel, Roberttel és aktuális barátnőjével Norával. Még most tűnt csak fel neki, hogy volt szerelme orrában benne volt a piercing, és ez bizony azt jelentette, hogy visszatért a vadság belé. A srác Alicia és Cloé Keller között ült és ezerrel flörtölt a lányokkal. Fájt ezt látni.

Jay-en nem látszott, hogy búsulna, nagy hangon szórakoztatta Cloét, aki Mel szemében gyönyörű volt. Furcsállta is Jay választását, hisz azt hitte a dögös cicababákkal fog vigasztalódni, most meg azt kellett látnia, hogy egy normális, átlagos lánynál próbálkozik. Cloé alacsony volt, hosszú szőke hajú, szürkészöld szemű. A lány negyedikes volt, jó tanuló és nem tartozott a magamutogató ribik közé. Mel onnan emlékezett rá, hogy a lány aktívan részt vett az iskola közösségi életében, tagja volt a színjátszó csoportnak, és szavalt minden rendezvényen. Néha hordott egyedi ruhákat és egy fekete bohókás kalapot. Határozottan nem illett Jay-hez. Túl jó volt, és ez a felismerés tőrként fúródott a szívébe. Nem kéne neki máris barátnőt keresni, jobban viselné az elválasztásukat, ha lotyókkal vigasztalódna és nem komoly kapcsolathoz való lánykákat cserkészne be.
Mélázásából az szakította ki, hogy sorra került a kiszolgálópultnál. Mivel a pizza volt a legközelebb hozzá, és azt pillantotta meg, kért két szeletet, meg egy kis üveg citromos üdítőt. Tárcáját markolászva elhatározta, hogy elslisszol a barátai mellett és megbújik egy hátsó sarokasztalnál, mert nem bírta volna közelről nézni Jay műsorát. De a fiúk nem hagyták ezt, Howie hamar kiszúrta és vadul integetni kezdett neki. 
  - Itt vagyunk, Melissa, gyere ide! - kiabálta Howard. 
  - Szorítunk neked helyet! - tódította Will is, és a szomszédos asztaltól elhúzott egy szabad széket maga mellé, hogy a lány le tudjon ülni. 
Mel a szája szélét harapdálva próbált jó képet vágni a dologhoz, és mivel nem akart feltűnősködni, sóhajtva odalépett hozzájuk és leereszkedett Howie és Will közé a székre. 
Csak miután ült, akkor mert Jay-ék felé pillantani, de bár ne tette volna, mert a srác épp átölelte Cloé vállát, de közben előrehajolt és közelebbről szemrevételezte Alicia legújabb dekoltázstetoválását. Melissának hányingere támadt, nem akarta azt látni, hogy Jay ezerrel csajozik. 
  - Jó sokáig elmaradtál. Már azt hittük enni sem akarsz, pedig ha így folytatod, olyan sovány leszel, mint egy szál ropi. - mosolygott evődve a lányra Will. 
Melissa hálás mosolyt küldött felé. Tudta, hogy a srác a figyelmét akarja elterelni, hisz mindenki jól hallotta, hogy Jay elemében volt, hülyült, udvarolt a lányoknak és fennhangon kacarászott. 
  - Beragadt a szekrényem, azzal eltököltem az időt. És Will, kérlek ne tegyél megjegyzéseket semmilyen testrészemre ma, mert megcsaplak! - mosolygott a kötekedőre, és a kézfejére csapott. Közben megengedett egy pillantást a szomszéd asztal felé, de kár volt, mert Jay haragos pillantással figyelte őket, aztán feltűnően megsimította Cloé hosszú és fényes fürtjeit. 
Melissa nagyot nyelt, aztán lesütötte a szemét, de már cseppet sem kívánta a sonkás pizzát.
A szivárványos cicanadrágos és piros hosszú felsős, kócos Sona érdeklődve nézte Melissát, a mellette ülő fiúkat, majd Jay-éket.
  - Melissa Thompson, megmondanád nekem, miért szenvedsz itt látványosan, Jay meg ott, amikor csak a hülye nem látja, hogy megpusztultok egymásért?
  - Ó, látom mennyire szenved. - vetett egy lenéző pillantást a másik asztal felé Mel. - Jay és én már nem vagyunk együtt, szakítottunk és kész. Nem kell ebből ügyet csinálni!
  - De nem tudom megérteni. - hitetlenkedett a szöszi. A máskor csendes lányból most kibukott a véleménye. - Mondjuk én tudtam, hogy a viszonyotok tiszavirágéletű lesz, de rossz nézni, hogy depis lettél miatta.
  - Ne szólj olyasmibe, amihez nincs közöd! Nem tudsz te semmit! - hurrogta le Melissa.
Dühös volt, hogy megint témánál voltak. Elege volt, és csalódott Sonában, mert akaratlanul feltépte a sebeit.
  - Nehogy azt hidd, barátnőm! - intette le Sona és már csak azért is kitálalt. - Attól még, hogy a háttérbe vagyok húzódva még nem vagyok se vak, se hülye. Nagyon jó megfigyelő vagyok, és még jobb emberismerő. Te szenvedsz, mert még oda vagy a huligánért, ő meg azért rendezi ezt a műsort, mert bántani akar, hogy tudja, nem vagy túl rajta. - Sona némi szünet után Willre és Howie-ra pillantott. - Aztán itt van a két kis testőröd. Howard majd meghal, mert szeretné átvállalni a szenvedésed, mert úgy beléd van esve, mint vak a gödörbe. Aztán ott van Will, aki mindent megtesz, hogy felvidítson. Itt lenne az ideje, hogy kinyisd a szemed, mert több ember szenved miattad, mint gondolnád! Szánalmas, hogy csak magaddal törődsz!

Melissa szívébe hasítottak barátnője szavai. Fájt ezt hallani, és remélte, hogy nincs is igaza.
  - Ne pofázz, amikor gőzöd sincs semmiről! - dühödött fel Melissa és megint könnybe lábadt a szeme, de hősiesen visszanyelte őket, még akkor is, ha azok a torkát fojtogatták.
  - Hagyd békén Melissát! - förmedt a harácsoló lányra Will is. - Csak az irigység beszél belőled, mert szeretnél a helyében lenni.
  - Kikérem magamnak! - Sona arca kipirult a haragtól.
  - Pedig magadba kéne nézni, csak utána kotyogjál! - fenyegette Will erélyesen.
  - Bizony, bébi, neked savanyú a szőlő! - értett egyet a főzeléket kanalazó Oliver.
  - Ó, még te is őt véded! Rosszul vagyok tőletek! - Sona kirohanása a végéhez ért, felpattant és tárcájával együtt hátrébb ment pár asztallal és leült néhány lányhoz.
  - Hát ez... - Melissa teljesen kiborult a szőke lány feltételezéseitől.
  - Ne törődj vele! Biztos menstruál! - legyintett szánakozva Oliver.
  - Tuti. - nevetett Brenda. - Tényleg ne foglalkozz vele, Mel! Mind tudjuk, mi a baja.
Brenda fejével Howie felé intett, hisz már mindenki előtt nyílt titok volt, hogy Sona reménytelenül bele van esve.
Melissa próbált nem gondolni barátnője rosszmájú megjegyzéseire, de nehéz volt. Még jó, hogy ekkor Will felhozta a szabadon választható órákat, így lassan lecsillapodtak a kedélyek és a téma feledésbe merült.
A nap további részét Mel egész könnyen átvészelte, nem keveredett több konfliktusba, és nem találkozott nem kívánatos személyekkel. Utolsó órája balett volt, és még jól is esett neki, hogy megmozgatta az izmait. Miután visszavedlett utcai ruhájába, unottan sétált ki a gimiből.
  - Melissa, várj meg! - hallotta a háta mögül, de nem rettent össze, mert egyből megismerte az életvidám Brenda hangját.
Megállt a lépcső tetején, és bevárta a sárga garbós, piros bőrdzsekis és farmeres lányt.
  - Szia! Mizu?
  - Hazaviszlek. Kell neked a társaság, és hogy végre kiöntsd a szíved valakinek, és ez lennék én. - jegyezte meg tréfásan, de határozottan a copfos csajszi.
  - Hazaviszel? Biciklivel? - kérdezte Mel meglepetten. A másik megjegyzésre nem reagált, bár volt benne igazság.
  - Nem fogod elhinni, de a hétvégén anyuéktól és a nagyitól kaptam egy cuki, csajos Mini Coopert! Most már nem függök senkitől, oda megyek ahová akarok és akkor amikor nekem tetszik. - újságolta lelkesen Brenda. - A kicsikém piros, dögös és keveset fogyaszt! Gyere, nézd meg, te is meg fogod zabálni!
A lelkesedés átragadt a másik lányra is, nem akarta elrontani barátnője örömét. Nehéz szívvel, de hagyta, hogy Brenda a parkoló felé húzza.
Jó volt a megérzése, nem kellett volna arra menniük, mert még épp látta, hogy Jay beugrik a csodakocsijába. A srác mellett Alicia feszített, hátul pedig Ethan, Bev és Maya nyomorgott.
Mel nagyot nyelt, mert Jay furcsa, megfejthetetlen pillantást vetett rá, de aztán az Aston Martin nagy sebességgel kilőtt.
  - Hol a szépséged? - fordult gyorsan Brenda felé Melissa, csakhogy ne kezdjen el butaságokon agyalni.
Brenda, mint egy elemében lévő kisgyerek megkerült két sort és már ott ugrált egy cuki, apró, de valóban csajos, csillogó piros tünemény előtt.
Mel mosolygott rajta, agyon dicsérté a kocsit, aztán csak akkor szólaltak meg, amikor már bekötötték magukat az apró utasterű kisautóban.
  - Akkor meghívlak egy kávéra... meg esetleg fagyira. A múltkor Will hozott nekem egy hatalmas vödör jégkrémet és egyedül nehezen érek a végére.
  - Milyen cuki ez a Will. - jegyezte meg Brenda furcsa éllel a hangjában, miközben kitolatott a barna lányra sandított.
  - Ne kezdd már te is! - intette le Melissa. - Will csak egy barát. Még akkor hozta a jégkrémet, amikor anyám magánzárkában tartott. Beszélgettünk és megnéztünk egy filmet, de nem kell egyből rosszra gondolni.
  - Én aztán nem. - vont vállat Brenda, de közben már a forgalomra figyelt, mert besorolt egy fekete BMW után. - Nem gondoltam olyanra, hogy összeszűrtétek volna a levet, hisz látható, hogy még mindig Amstrongé a szíved. Viszont ismerem Willt is, tudom milyen angyali tud lenni, és kötelességének érzi a gyengék segítését. És ha valami furcsa fordulat folytán mégis mellette kötnél ki, nem lepődnék meg. Will remek srác, megértő, tud forrón szeretni és letörölné a könnyeid.
  - Basszus, Brenda! Te most tényleg az exed ajánlgatod nekem? - kérdezte nevetve, de háborogva Melissa.

Brenda fancsali pofát vágott, de aztán ő is jót nevetett.
  - Ez tényleg gáz! Bocsi!
Ha mást nem, legalább Brenda elérte, hogy Melissa jobb kedvre derüljön.
Az út további részén nem beszélgettek, de nem is unatkoztak sokáig, mert hamar elérték a Thompson házat. Odabent Melissa kávét melegített maguknak, aztán a nappaliba vonultak, lehajigáltak a táskákat és kabátokat a fotelbe, majd kényelembe helyezték magukat a kanapén. Míg a gőzölgő italt kortyolgatták, a fagyi köztük pihent a kanapé közepén. Úgy gondolták, ha enged egy kicsit, fogyaszthatóbb lesz.
  - Na, akkor elmondod, mi történt? - tudakolta Brenda. Poharát az üvegasztalra tette és helyette elvette a két kiskanalat. Egyiket barátnőjének nyújtotta, utána pedig felfeszegette vödör kerek tetejét. - Nem a kíváncsiság hajt, csak látom, hogy szenvedsz, és biztos vagyok benne, hogy megkönnyebbülsz, ha kibeszéled magad. Én is hozzád jöttem, amikor szakítottunk Will-lel, és jót tett, hogy meghallgattál. Most szeretném viszonozni a szívességet.
Melissa még bizonytalan volt. Amíg letette a poharát, Brenda ajánlatát fontolgatta. Talán igaza van a lánynak, égett a vágytól, hogy könnyítsen a lelkén. Tudta, hogy bízhat Brendában, hisz nem az a típus, mint Sona, aki mások előtt firtatja a magánéletét, vagy Beverly, aki pletykaéhes és nem áll meg benne a szó.
  - Nos jó... elmondom, de csak, ha megesküszöl, hogy tényleg köztünk marad, amit most mondani akarok. - egyezett bele Mel, és nagyot kanalazott a mogyorós csokiból. - Ha ez kiderül, meghalok a szégyentől!
  - Még jó, hogy nem mondom el senkinek! - fogadkozott Brenda. - Lakat a számon... de most kicsit megijesztettél! Ugye nem erőszakolt meg az a szemétláda?
  - Persze, hogy nem! Önként és szenvedélyesen adtam magam Jay-nek, de bár ne tettem volna!
Melissa szeme máris könnybe lábadt, a hangja remegett, de el akart mesélni mindent.
 - Van, hogy megbánja az ember a választását!
  - Kezdem az elején, mert nem fogod megérteni. - sóhajtott Mel, s gondolatban visszatért a közelmúltba. - Szóval kezdjük ott, amiről már tudsz, hogy anyám eltiltott Jay-től, mert félt, hogy rossz hatással lesz rám és belevisz valami őrültségbe. Persze mi nem hallgattunk rá, mindig megoldottunk, hogy találkozzunk, és amikor anyám üzleti útra készült hétvégére úgy gondoltuk szabad a pálya. Ahogy anyám kitette a lábát, Jay máris jött hozzám, és viharosan egymásnak estünk a kanapén. Csakhogy anyám járatát törölték, így rajtakapott minket a nappaliban!
  - Upsz! - kiáltott fel Brenda együtt érezve.

  - Gondolhatod, hogy hatalmas patáliát csapott, el akarta zavarni a srácot. A bulid előtt is elkapott minket, balhéztunk, de kiköveteltem, hogy ismerje meg Jay-t, mielőtt elítéli. Faggatni kezdte, de amikor meghallotta a családnevét őrjöngeni kezdett, és szó szerint kihajította a pasim, és azt rikácsolta, hogy nem kerülhetek közelebb egy Amstronghoz. - itt a lány hangja elcsuklott, mert most jött csak az igazán fájdalmas rész.
  - Anyád megzakkant? Vagy mi baja Jay családjával? - találgatott Brenda dühösen.
  - Kapaszkodj meg, mert most jön a fekete leves. Jay családja az enyém is. A valódi nevem Melissa Amstrong, és Jay apja az én apám! Testvérek vagyunk!
Brenda felszisszent, sokkot kapott, és hitetlenkedve ingatta a fejét.
  - Ne... ugye nem... az nem lehet!
  - De bizony... Jay a bátyám, ezért nem szerethetem!
Brenda szánakozva elkapta a másik lány kezét.
  - Ó, istenem... nem lehet, hogy anyukád csak kitalálta?
  - Először én is erre gyanakodtam, hisz olyan abszurd az egész, de sajnos igaz! Láttam az anyakönyvi kivonatom, és családi fotókat, amin Jay felismerte Patrick Amstrongot, mindkettőnk apját! Brenda, felfogtad, hogy a bátyám vette el a szüzességem? Belehalok a szégyenbe! Ha egyszer lesz egy lányom, hogy mondjam el neki, hogy életem első szerelme az édes testvérem volt? Hogy éljek azzal a tudattal, hogy bűnös viszonyt folytattam a vér szerinti bátyámmal? - Melissa könnyei már patakokban folytak, mert képtelen volt elviselni a fájdalmat, a megalázottságot és a bűnt, ami a szívét feszegette.
  - Ó, a kurva életbe! - káromkodott döbbenten Brenda. - Istenem, Melissa, ez iszonyú!
A szőke lány megrázkódott, s ő is sírva fakadt. Részvéttel simogatta barátnője alkarját, de nem tudta hogy lehetne megvigasztalni. - Most már értem, miért nem beszéltek róla, és miért vagytok ilyen ridegek egymással.
  - Megbeszéltük, hogy tartjuk egymástól a távolságot, de nehéz még látni is. Életem első szerelme volt, és egyből tragédia lett belőle. Miért kellett pont belé szeretnem? Kismillió pasi szaladgál San Franciscóba, de nekem csak ő kellett! A francba már, miért pont Ő? Miért pont azt választotta a szívem, akivel együtt kellett volna felnőnöm, akinek mellettem kellett volna lenni, védeni, óvni és szeretni...mint egy nagy tesó? De ez a bűnös szerelem nem történik meg, ha a szüleink elmondják nekünk a másik létezését. Szóval most gyűlölöm anyámat, mert végül is ő tehet arról, hogy ez történt!
  - Borzasztó, tényleg borzasztó...

  - Hát az! - Melissa fájdalma már haraggá változott, így könnyebb volt kiadni magából a sérelmeket. - Mindez nem történik meg, ha ismerem az Amstrong nevet, és tudok a testvéremről... Ó, hogy én hogy utálom ezt a szót! Nem akarok testvért! Jay-t akarom, őt szeretem a világon a legjobban, és az a borzasztó, hogy hiába tudom, hogy az, ami, a kurva szívem, nem fogadja el. Úgy szereti, ahogy nem kéne! Én ebbe beledöglök, esküszöm, belepusztulok... - a kirohanás után Mel újra elsírta magát és barátnője karjába vetette magát. 
Brenda részvéttel ölelgette, sajnálta, hogy semmivel sem tud segíteni barátnője szenvedésén. 
  - Sajnálom, Melissa. - lapogatta a barna lány haját szomorúan. - Erre nincs mit mondani. Ez tényleg egy tragédia. 
  - És vérfertőzés! - rázkódott meg undorodva Mel. 
  - Sss, ne gyötörd magad! Tudom, hogy ez nem vigasz, de idővel könnyebb lesz. Eljön a nap, amikor Jay-ben nem a szerelmed látod, hanem a testvért, aki melletted lesz és támogat. Nézd a jó oldalát! Sosem veszíted el őt, mindig az életed része lesz, mert a családhoz tartozik. Majd a napok múlásával elmúlik a vágy, és csak a szeretet marad. Tudom, hogy ez lehetséges, mert én is így vagyok már Will-lel. Ne add fel a reményt, mert a rossz mindig elmúlik, és megtalál majd a boldogság. Légy türelmes, Melissa. - kérte Brenda. Felemelte barátnője fejét, és biztatóan mosolygott rá. - Talán majd jön egy srác, aki felszárítja a könnyeid.
  - Gondolni se tudok másra, nekem Jay... - Melissa megint pityeregni kezdett. 
  - Tudom, tudom. - Brenda kiseperte a lány arcából a könnytől nedves hajtincseket. - Nem is azt mondtam, hogy most rögtön ugorj valami pasi nyakába, de ha feldolgoztad a történteket nyitottnak kell lenned egy új szerelemnek, mert az a legjobb gyógyír. 
  - Jó, majd igyekszem. - bólogatott Mel, s letörölte a nedvességet az arcáról. 
Ekkor megszólalt az üvegasztalon pihenő telefonja. Remegő kézzel nyúlt érte. Frászt kapott, mert attól félt, Jay a hívó, a szerelme, a kínzója, és az átkozott bátyja. 
Megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor felfedezte a képernyőn villogó négy betűs nevet.
  - Szia, Will! Mondjad!
  - Hali! Most biztos pofátlannak fogsz gondolni, de máris igényt tartanék a segítségedre. Nem boldogulok a hülye esszével a 19. századi polgárháborúról! Ments meg, kislány! Meglátogathatlak, hogy a fejembe verd az anyagot?
Melissa halványan elmosolyodott.
  - Jó, gyere, úgysincs jobb dolgom!
  - Szuper vagy, csajszi! Mit vigyek hálából?
  - Az agyadat, meg némi csokoládét! Agyserkentőnek és bánatra legjobb a csoki!
  - Annyit viszek, hogy belefulladsz, csak segíts rajtam! Ezer hálám, fél óra múlva ott vagyok!
  - Azért nem kell sietned! Most leteszem, várlak!
Amikor letette a telefont Mel egy darabig nem mert Brendára nézni.
 - A drága jó Will. - vigyorgott mindent tudóan a szőkeség. - Úgy látszik a gyógyír a szívedre hamarabb érkezik, mint gondolnád!
  - Ó, ugyan már! Ne kezdd megint!
  - De én a csokira gondoltam, amiről az előbb beszéltetek! - rezegtette a pilláit ártatlan képpel Brenda, aztán felkapta a fotelből a kis tatyóját és a kabátkát. - Én húzok is, nem akarok elefánt lenni!
  - Ne  ízelj már! Nem kell menned, csak azért, mert Will átugrik tanulni!
  - Tudom én, de ideje mennem. Örülök, hogy beavattál ebbe a drámába! Tudd, hogy rám bármikor számíthatsz, és köztünk marad.
  - Köszönöm, Brenda, imádlak! - Melissa elérzékenyülve és hálásan megint megölelte barátnőjét.
Miután a szöszi elment, Mel visszatette a fagyóba a jégkrémet, elöblítette a poharakat és a kanalakat, aztán az ablak alatti kis kerekasztalra horda a könyveit, ősrégi fekete laptopját a kutatómunkához, narancslét és némi rágcsálni valót. Alig végzett, már meg is állt a ház előtt a piros telepjáró. Felspannolva szaladt ki az érkező srác elé.
  - Szia! Jobb színben vagy, mint reggel. - örvendezett Will, mert valóban felfedezte, hogy a lány nyugodtabb és kevésbé szomorú.
  - Meleg váltás van. Épp most ment el Brenda, kiöntöttem neki a szívem és most valahogy jobban érzem magam.
  - Örülök! Egyébként találkoztam vele, vadul integetett egy Miniből! - Will kedélyesen átölelte a lány vállát, így indultak befelé a házba. - Még ha nem nekem sírtad el a bánatod, akkor is jó, hogy megkönnyebbültél.

Melissa hallotta, hogy a hátuk mögött hangosan becsapódik a szomszéd ház ajtaja. Az előbb még Howardot látta a teraszon cicát etetni. Remélte, véletlen volt az ajtócsapódás és nem dühből vergődött a fiú, mert ha féltékenységből tombol, azzal nem tud megbirkózni. Van neki így is elég baja, ezt Howie is beláthatná.
Melissa és Will beértek a házba, elhelyezkedtek a kis asztalnál. A lány töltött maguknak innivalót, aztán kérdőn nézett vendégére.
  - Na, akkor hol kezdjük?
  - Gőzöm nincs. Ezer-ezerkétszáz szavas dolgozatot kell írnom a polgárháborúról, amit gondolom te Miss. Szorgos már a múlthéten megcsináltál. Nem értem, miért kell ezt túlragozni. Harcolt a sok bolond, aztán meghaltak értelmetlenül.
Melissa jót nevetett a fiú meglátásán.
  - Igen, ez a lényeg, de nem hiszem, hogy a töri tanár díjazná, ha ezt írnád a doliba! Azért vettem elő a laptopot, hogy keressünk valami ide kapcsolódó cikket...
És a két fiatal tanulni kezdett, közben néha nevettek, ettek-ittak, jól múlatták az időt.
Will egyesével szedte dzsekije belső zsebéből a finomabbnál finomabb csokikat, azzal jutalmazta a lányt minden egyes jó netes találatért.
Igaz ami, igaz, Will többet nézte lelkes tanárnénit, mint a könyvét...

Eközben Jay a Hookban ült a bárpultnál Ethan és Beverly társaságában. A szőke szívtipró már második sörét kortyolta, sőt, túl volt egy jóféle spanglin, amit még érkezésekor szívott el a kocsma mellett. Kellőképpen laza volt, de még nem fürkészte a terepet, ahhoz kevés volt a két sör. Alicia és fullos testű, kreol bőrű barátnője a hátsó teremben biliárdozott Roberttel és egy haverjával Tommal. Bev elkeseredve nézte Jay züllését, mert már volt egy olyan sejtése, ő fog vezetni, ha a fiúk beisznak.
  - Miért lógatod az orrod, Jay barátunk? - kérdezte a méregzöld szűk felsős és szürke csillámos nadrágos, tűsarkús szépség.
  - Nem is, csak elgondolkodtam. Azon töprengek, hogy Aliciát, vagy Mayát vigyem-e haza esti időtöltésnek. Mindkettő jó bőr és készséges. - vigyorgott kajánul Jay és Ethan üvegéhez koccintotta a sajátját. A másik szőke fiú csak füttyentett.
Bev, aki csak álldogált szerelme derekát ölelve, felháborodva ráncolta a homlokát.
  - És mi lett Melissával? Hogyhogy ilyen hirtelen szétmentetek?
Jay kék szeme szinte elsötétült, nem akart a kis hercegnőről beszélni.
  - Lepattintottam, mert meguntam. Már megmondtam. Jöhet a következő.
  - Ezt nem tudom elhinni! - akadékoskodott Beverly. - Nemrég még úgy zsongtatok, mint a begerjedt kiskamaszok, most meg egymásra se nagyon néztek! Öröm volt rátok nézni, azt hittem nagy a szerelem!

  - Szerelem? Ugyan már, micsoda agyrém! - rázkódott meg undorodva Jay, csakhogy elhitesse a kíváncsi spinével az igazát. - Sosem szerettem, csak megjátszottam, hogy megkapjam, és mivel megvolt és unalmassá vált, mehet a levesbe! Várom a következő kalandot.
De Beverly nem volt az a buta szőke, mint akinek gondolták. Látta a srác szemében a fájdalmat, amikor a lányra nézett, és most is görcsösen markolta az üveget beszéd közben. Tudta, hogy a srác nem mond igazat és többről van itt szó, mint kellemes kis kalandról. Majd megölte a kíváncsiság, tudni szerette volna, hogy mi történt köztük ilyen hirtelen, de tisztában volt vele, hogy ez a nagymenő nem fog megnyílni neki.
  - Nem vagy semmi, tesó! - kuncogott elégedetten Ethan. - Lassan háremet tartasz. Láttam, hogy délelőtt meg a cuki Cloét fűzted. De igazad van, ha több vasat tartasz a tűzben, nagyobb a hódítás esélye.
Bev figyelmeztetően nyakon csapta Ethant.
  - Csak szólj, ha követni akarod a példáját, és én már itt sem vagyok!
  - Jaj, ne bolondozz, cicám! Tudod, hogy nekem csak te kellesz, én csak elismertem, hogy Amstrongnak van vér a pucájába.
  - Van bizony, és mától kezdve csak trófeákat gyűjtök!
Végszóra megérkezett a szuper szexi Alicia és hátulról Jay nyakába csimpaszkodott.
  - Hé, Jay, gyere már golyózni! Az a szemét Rob lealáz minket!
  - Megyek, tündérem! - a szőke srác egy hajtásra megitta a sörét, aztán lecsúszott a bárszékről. - Segítek rajtad, és ha jó kislány leszel, később az én golyóimat is levizitelheted...
  - Ó, micsoda remek fordulat! - kacagott rá elégedetten és csábosan a barna hajú lány.
Jay az oldalához húzta a csajt, s miközben a hátsó terem felé tartottak, beindulva tapogatta a lány formás csípőjét és fenekét. Ez az! Nőkre van szüksége, hogy feledtessék vele azt az egyet. Sok-sok bomba nő kell...

Hogyan tovább?

Melissa teljes letargiába süllyedt. Vasárnap ki se ment a szobájából, nem evett, nem fürdött, csak vizet ivott néha az ágya mellett álló palackból. Nem érdekelte semmi, kulcsra zárta az ajtaját, hogy az anyja ne tudjon bemenni hozzá és kikapcsolta a telefonját.
Hétfőn és kedden nem ment iskolába, de már kimozdult búvóhelyéről, de csak azért, hogy ne haljon éhen. Kedd reggel szinte ráparancsolt Samanthára, hogy írjon neki igazolást. Ebből a pár szóból is veszekedés lett, mert az anyuka aggódva megjegyezte, hogy nem bújhat el az idők végezetéig. Mel persze nekiugrott, hogy ő tehet az állapotáról, és majd ha összeszedte magát, megpróbál élni, de most még képtelen rá. Mikor a mama munkába sietett, bevágta magát a kádba, aztán tiszta melegítőbe bújt. Chipsekkel és édes kekszekkel felszerelkezve befészkelte magát a kanapéra, egyik filmet nézte a másik után, csak hogy ne gondoljon semmire. A nassolástól új erőre kapott a teste, de a lelke vigasztalhatatlan volt.
Szinte megfeledkezett az idő múlásáról. Arra rettent össze, hogy megszólalt a csengő. Rettegve fedezte fel, hogy háromnegyed három. Vége a sulinak, s nem akarta kinyitni az ajtót, mert ha Jay az, még képtelen a szemébe nézni. Amíg mélázott a csengetés abba maradt, de felcsendült egy gyerekkorából ismert kopogtatás. A tá-tá-ti-ti-tire emlékeztető hangjelzésből felismerte az érkezőt. Kiskorukban Howie-val jeleztek így egymásnak, ez volt a titkos jel, hogy mindig tudják, ki áll az ajtó mögött. Összeszedte magát és az ajtóhoz vonszolta magát. A világosbarna, borzas hajú és szemöldökű srác piros pulcsiban és barna nadrágban állt a küszöbön mosolyogva, de amikor felfedezte, milyen rosszul néz ki Melissa, arcára fagyott a mosoly. Levélzöld szeméből aggodalom áradt.
  - Szia! Ramatyul nézel ki! Nagyon beteg vagy?
Howie részvéttel mérte végig a beesett arcú, sápadt, karikás szemű, kócos lányt.
  - Szia!... Nem vagyok beteg, csak... csak depressziós.
  - Ó, értem. - ráncolta a homlokát Howard. - A csajok és Will két napja hívogatnak, és én is tudni akartam, mi van veled. Halálra aggódtuk magunkat.
  - Köszönöm, aranyosak vagytok. - erőltetett mosolyt az arcára Melissa, mert tényleg jól esett neki, hogy a barátai aggódnak. - Minden rendben lesz... csak össze kell szednem magam. Holnap már megyek suliba.
  - Akkor nem vagy beteg? - méregette komoran a megtört lányt Howie.
  - Nem. Lelki válságban vagyok, de majd elmúlik. - markolászta az ajtófélfát Mel, s nem akarta beengedni a régi barátot. Még nem volt felkészülve a lelkizésre.
  - Ha ezt...

  - Ne! Ne mondj ki semmilyen nevet és ne találgass! Még nem tudok róla  beszélni. Holnap visszarázódom a suliba, és kész. Köszönöm a látogatást és a törődést, de viszlát...
  - Nagyon hideg vagy, csajszi! Van nálad valaki? - furcsállta a srác, hogy Melissa ilyen hamar le akarja rázni.
  - Jaj, nem, dehogyis! Csak nem vágyok társaságra!
  - Nos... te tudod. Akkor holnap talizunk a suliban, és jobbulást!
Melissa megkönnyebbülten zárta be a bejárati ajtót a távozó Howie után. Nem volt energiája beszélni a történtekről, s nem is akarta kibeszélni magát, mert csak újabb sírás lett volna a vége. Elege volt már a könnyekből.
Visszasüllyedt a boldog semmittevésbe és filmekbe, hogy még csak véletlenül se gondolkodjon.
Vacsorára tejes müzlit lapátolt magába, aztán mikor az anyja hazajött, kikövetelte, hogy írja meg az igazolást, aztán már félre is vonult a szobájába. Egy percig sem akarta többet látni Samanthát a kelleténél.
Reggel a telefonja ütemes csipogására ébredt. Nem volt kedve iskolába menni, de az önsajnálatba is belefáradt már. Nem jobb itthon begubózni és lassan begolyózni, így jobb híján öltözködni kezdett. Itt az ideje, hogy szembe nézzen a világgal és újdonsült testvérével...
Egy fekete hosszú ujjú, csinos inget vett fel, amit barna faágak és fehér virágminta futott be. Mivel hosszú volt a fazonja a derekára csomózta, ehhez felvette egyik agyonmosott, megunhatatlan farmerét. A haja a sok feküdözéstől olyan volt, mint egy szénaboglya, próbálta fésűvel megregulázni, de mivel nem nagyon sikerült, összefogta a nyakába, laza lófarokba. Sápadt arca és karikás, vöröslő szeme, nagyobb feladat volt, bőven le kellett alapoznia, és hogy elterelje a figyelmet az arcáról, hatalmas ezüstkarikát rakott a fülébe. Már csak kedvenc virágos vászoncipője és a farmerdzseki hiányzott. Behajigálta a táskájába a könyveit, csinált magának két szendvicset, mert nem hitte, hogy a menza közelébe megy ma.
Nehéz szívvel indult el a gimibe, és minél közelebb ért, annál inkább úgy érezte, csak egy borzasztó nehéz kőtömb ugrál a mellkasában. A lélegzete is elakadt, amikor felfedezte, hogy a parkolóban ott áll Jay, a kocsijának dőlve. Remélte, nem őt várja, nem volt kész a szembenézéssel még, de aztán megemberelte magát. Beszélniük kell, hisz szombaton nem volt szó róla, mit adnak be a többieknek, de az igazat semmiképpen se tudhatják meg. Így aztán úgy gondolta, jobb hamarabb túlesni a kellemetlen dolgokon. Szerette Jay-t, mindennél jobban, s ha ránézett nem a tesót látta benne, hanem a legdrágább, legimádnivalóbb, vonzó pasit, akiért meghalni is képes lett volna. De az élet kegyetlen, ilyesmi már szóba sem jöhet közöttük.

Mel hatalmasat sóhajtott, aztán céltudatosan elindult a szintén bús képű srác felé.
Jay hamuszürke pulóvert viselt, fekete, térdén lyukas nadrággal, lógó lánccal és bakanccsal. Fekete bőrdzsekije a motor-háztetőn pihent. A fiú nagyban dohányzott, füstölt, mint egy gyárkémény.
  - Szia, Jay! - köszönt rá a lány nagyot nyelve. Rettenetes volt kiejtenie a fiú nevét, nem is ment érzelmek nélkül.
  - Melissa! Végre itt vagy! A frászt hoztad rám, hogy eltűntél három napra! - Jay elé lépett, meg akarta érinteni a lány karját, de az óvatosan hátrált egy lépést. - Hívtalak jó párszor...
  - Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam a történteket. - vallotta be Melissa szinte reszkető hangon. Bele akart halni, hogy a fiú itt van, aggódott érte, szereti, mégsem lehetnek együtt, úgy ahogy istenigazából szeretnék.
A beszélgetés abba maradt, csak nézték egymást, némán és zaklatottan. Ahogy egymást méregették, az minden volt, csak testvéri nem.
Melissa szíve meg akart szakadni, sutának és kábultnak érezte magát. Nem tudta, hogy kezelje a helyzetet.
  - Melissa... drága Melissa... - Jay megint tett egy lépést a lány felé, meg akarta fogni a kezét, de az megint irtózva elhúzódott tőle.
  - Ne érj hozzám! Soha többet! - kiáltotta a lány magából kikelve. Ha Jay hozzáér elfelejti mik ők valójában és az katasztrófa lenne, totál vérfertőzés!
  - Ne mondd ezt, hisz... imádlak! Nem hiszem el ezt a mesét! Biztos, hogy a muterod kitalálta! Nem lehetsz a t...
  - Ki ne mondd azt a szót! Bántja a fülem, és kitépi a szívem! - förmedt rá a lány megint, de ezúttal könnyek is csillogtak a szemébe. - Te is láttad a bizonyítékokat, és a nénéd sem cáfolta a hírt... Nincs már mit tenni, Jay! A kishúgod vagyok! Érted? Csak azért jöttem ide, hogy megkérjelek, ne mondd el senkinek, mi az igazság... Csak hazudjuk azt, hogy nem illettünk össze. Nem bírnám elviselni, ha mindenhol azt hallanám, hogy... hogy vérfertőzést követtünk el... Attól bármi jobb!
  - Nem, nem, nem! - Jay a földre dobta a csikket és feldúltan túrt szőke hajába. - Nem szakíthatsz velem!
  - Én nem szakítok, de nem lehetünk együtt! Bűn, fertő és pokol lenne továbbra is olyan kapcsolatba lenni. - viszolygott Mel, pedig szerette volna, ha mindez nem igaz, de hát nem ők írják az élet forgatókönyvét. - Szeretlek, tudod, hogy mennyire... de tartsunk távolságot, aztán ha lenyugodtunk, kezdjük új alapokon a barátságot, de még most képtelen vagyok rá... Idő kell felejteni!
Jay türelmetlenül rázogatta a fejét, aztán a testével a kocsi oldalához szorította az indulatoktól remegő lányt.
  - Egy frászt... ez nem lehet igaz!

  - Eressz el! Ne erőszakoskodj, se így, se érzelmileg! El kell engednünk egymást! - Melissa egy pillanatra a jól ismert mellkasra hajtotta a fejét. Beszívta jellegzetes, friss illatú parfümjét, élvezte a szálkás testből áradó hőt, de aztán minden erejét összeszedve kiszakította magát a szorításból.
  - Könyörögve kérlek, Jay... Ha kicsit is számítok neked, nem kényszerítesz bele egy bűnös kapcsolatba! Nem tudnék úgy élni, hogy a bátyám...
  - Fúj! Ettől undorítóbb szó nincs is a világon. - Jay ideges volt, azért újabb cigarettára gyújtott, amit a farzsebéből halászott elő. - Hogy fogunk tovább lépni? Mert én kibaszottúl nem tudok! Szerelemmel szeretlek, ez ezerszer erősebb, mint a testvéri ártatlan szeretet!
  - Tudom, Jay, tudom... Én is így érzek. - a lány már nem tudta visszatartani a könnyeit. Nem csinálnak mást, csak egymást kínozzák, ezért is félt a mai naptól. - De le kell győznünk ezt az érzést, mert lehetetlen köztünk. Csak kerülj el, keress mást, vigasztalódj meg! Én sem akarom, de nekünk nincs közös jövőnk szerelmespárként. Idő kell, hogy feldolgozzuk ezt. Később biztos könnyebb lesz, hisz sosem veszítjük el egymást. Most már mindig egymáshoz tartozunk, együtt karácsonyozunk, bulizunk, vigyázunk egymásra. Majd lehetsz az esküvői tanúm, minden helyre billen majd, meglátod!
  - A tanúd? Egy nagy büdös... - Jay elhallgatott, mert nem akart megint szitkozódni. - Senki nem mehet a közeledbe, amíg csak élek! Még hogy férjhez menj... még mit nem!
Melissa már bánta, hogy szóba hozta ezt. Pedig ez lesz az élet rendje, csak még korai volt róla beszélni.
  - Jól van, jól van... Ne beszéljünk erről. - Melissa ösztönösen, megnyugtatóan Jay karjára tette a kezét. Jó volt hozzá érni és bizsergető, de mintha áram rázta volna meg, vissza is húzta remegő ujjait. - Nem lehetünk együtt... - elcsuklott a hangja és hátrált pár lépést. - Csak felejts el és légy boldog! Majd beszélünk, ha lecsillapodtunk... Maradj kicsit távol tőlem, és mindenki higgyen, amit akar!
  - Nem, Melissa, nem! A francba már! - csapott a motor-háztetőre tehetetlenül Jay, mert a lány már távol járt tőle, testileg és lelkileg egyaránt.
  - Szállj le rólam, mert végeztünk! - kiáltott vissza még a lány.
Ekkor ért a közelükbe a piros pulcsis, fekete cicanacis, feltűzött hajú Brenda és trappolva igyekezett barátnője után.
  - Melissa! Jól halottam? Dobtad a nagymenő Amstrongot? - kérdezte hitetlenkedve a szöszi.
A barna lány kelletlenül bevárta barátnőjét. Még mindig nem akart magyarázkodni, de muszáj volt valamivel előrukkolnia.
  - Közös megegyezéssel szakítottunk. - válaszolta foghegyről Mel, miközben a suli főbejárata felé igyekeztek.
  - Nem úgy hangzott. Ezért maradtál ki két napig?
  - Igen, és nem... ez bonyolult... Én... nem akarok erről beszélni! - Melissa könyörögve nézett a másik lányra. - Nem vagyunk már együtt és kész. Hiba volt.

  - Ó, jó. Ti tudjátok. Én nem firtatom.
Mel pontosan ezért szerette Brendát. Mert a többiekkel ellentétben ő tudta, mikor kell hallgatni és nem ütötte bele az orrát mások dolgába. Bárcsak Beverly-vel, Sonával és Howie-val is ilyen könnyű dolga lenne!
  - Azért én sajnálom. Furcsa, de izgalmas pár voltatok. Kár értetek. - jegyezte meg egyetértően Brenda, miközben kitárta az épület ajtaját.
  - Így lesz a legjobb. Ennyi volt.
  - Értem.
Az első biokémia órát Melissa még lazán átvészelte, de tudta, hogy hamarosan futótűzként terjed végig a gimin, hogy szétmentek. Így is volt, reggeliző szünetben már sugdostak a háta mögött a büfében.
Épp egy csokival és egy kis üveg kólával a kezében visszatért a büféből a gazdaságtan

terem elé, amikor a szomszédos matek teremtől odalépett hozzá a szokásos fekete szerkós Scott.
  - Hallom, kicsim, szétmentetek az asztronautával? - kárörvendett a sötét szemű izompacsirta. - Gondolni való volt, hogy kevés vagy neki! Ha kell egy váll, amin kisírhatod magad, engem bármikor megtalálsz. - kacsintott a srác félig mókásan, félig komolyan.
  - Tudod, kinek kellenél! - intette le Brenda, aki rögtön védelmébe vette boldogtalan és összezuhant barátnőjét.
  - Kopj le rólam, Scott! Nélküled is van elég bajom! - kontrázott Melissa is.
  - Szerelmi bánat? Jaj, de szomorú! - gúnyolódott továbbra is a fekete hajú, jóképű gazfickó.
A közelükben trécselt Beverly egy barna csajszival, de
felfigyelt a szóváltásra. Scott mellé röppent és bár nem nagy erővel, de nyakon legyintette a kötekedőt.
  - Szűnj meg, szépfiú! Ne bántsd a földön fekvőt! Ekkora tapló nem lehetsz!
  - Jó, befogtam! Ennyi amazonnal nem bírok meg! - nézett Beverlyre gyilkos pillantással Scott, aztán visszasomfordált a barátai gyűrűjébe. 

A méregzöld hosszú felsős és bokáig érő szoknyás topmodell alkatú szépség Melissáék mellé röppent.
  - A kutya fáját! Mi a túróért Jenningsontól kell megtudnom, hogy szakítottatok, Melissa? - kérdezte egyből Miss. Kíváncsi.
Melissa zavarában irult-pirult. Már megint ott tartott, hogy magyarázkodnia kell.
  - Csak így alakult...
  - De miért? Ethan sem mondta még, és te is játszod a kukát! Olyan cukik voltatok, tökéletesek, izgalmasok és vadak, kizárt, hogy csak úgy vége lett! Anyukád nem engedi? Megcsalt? Vagy te ábrándultál ki belőle? - záporozta a kérdéseket Bev.

  - Csak vége és kész, nem akarom részletezni. - rázta le a hosszadalmas szájtépést Melissa.
  - Eldobom az agyam! - rázkódott meg a szőkeség, akinek remekül ment zöld szeméhez a hasonló színű szoknyás együttes.

Mákja volt Melnek, mert megszólalt a csengő. Bevonultak a terembe, így megmenekült.
Délben Mel nem akart az ebédlőben enni, de nagy szüksége volt némi koffeinre, így otthagyta a barátait, beállt a sorba papírpoharas káváért. Pechére Alicia állt előtte, egy fekete hajú, afroamerikai, rövid hajú cicababával.

  - Nocsak, a levetett rongy. - méregette Melt, a kék csöcskidobós felsős és extra szűk farmeres, barna hajú csaj. - Tudtam én, hogy nem tart sokáig a románcotok Jay-el. Kevés vagy te hozzá, kicsikém!
Melissa csak vetett rá egy megvető pillantást féloldalról, aztán előrébb lépett, mert sorra került.
  - Higgy, amit akarsz! - válaszolta közönyösen. Nem akarta felhúzni magát a kétségbeesett pióca rosszindulatúságán. Kikérte a tejeskávét, aztán kihátrált a kajáldából.
Will tanúja volt a jelenetnek, s mérhetetlenül sajnálta a lányt. Gyorsan utána igyekezett.
Mire kiért az udvarra, a lány már az udvar szélén egy lócán ült, szendvicset majszolva, a gőzölgő kávé mellette pihent a fapadon.
  - Bujkálsz? Csatlakozok, ha nem bánod. - a fehér pulcsis és sötét farmergatyás fiú válaszra sem várva lehuppant mellé, de ügyelt, hogy az italt le ne verje.
  - Nehezen viselem, hogy mindenhol összesúgnak a hátam mögött. Úgyhogy, jól látod, tényleg bujkálok.
  - Akarsz róla beszélni? - kérdezte óvatosan a barna hajú srác. A szél a hajába kapott, és kissé felborzolta. Szeméből együttérzés sütött és nem kíváncsiság.
  - Nem nagyon van miről. Arra, gondolom már magadtól is rájöttél, hogy amikor elvittél Jay-hez az volt a vég. Szakítottunk, mert így lesz a legjobb. Nem illünk össze.
Will fürkészve figyelte a lány keserves arcát. Valahogy érezte, hogy nem mindent mond el a lány, de félt faggatózni.
  - Értem. Majd kihevered. Csak azért jöttem utánad, mert sajnállak, és gondoltam, szükséged van valakire, aki melletted van. Ne törődj másokkal, minden csoda három napig tart. Majd elfelejtik és békén hagynak. Ha barát kell, vagy kilábaltál a letargiából és újra élni akarsz, bármikor szólj. Viszlek moziba, biliárdozni, vagy bárhová, csak kérned kell. Tudom, hogy a mély érzelmeket meg kell gyászolni, ezért beszélek jövő időben.

Melissa szívébe facsart a fájdalom. Nem várt ekkora megértést egy pasitól, és nem is számított rá, hogy pont Will fogja megérteni. Jólesett a törődése, de nem tudott még mit válaszolni erre.
Hogy zavarát leplezze, kezébe vette a kávét és belekortyolt.
  - Majd észben tartom. Köszi. Még mindig te vagy a bástyám és védőangyalom. - mosolygott a lány, s maga is meglepődött milyen könnyen ment. Will közelében nyugodt volt, fesztelen és biztonságban érezte magát. Nem kellett eltitkolni az érzéseit, nem kellett kellemetlen kérdésekre válaszolni, csak úgy lógtak a levegőbe és jó volt ez így.
Will a poharat szorongató apró kezecskére csúsztatta a kezét.
  - Erősebb vagy, mint gondolod, túl leszel rajta, és akkor majd jót fogsz nevetni a történteken.
  - Jaj, Will, bár úgy lenne! De olyasmi van, amit sosem fogok feldolgozni. Az álmaiból rémálom lett, a szerelmemből idegen, a szívemből kőszikla. Semmi életkedvem, semmi reményem és semmi értelme az életemnek! - fakadt ki a lány, mert végre jó volt kiönteni a szívét, még ha csak homályos utalásokat tett, akkor is.
  - Ne mondd ezt, Melissa! Mindig új nap jön, és a viharfelhők is feloszlanak egyszer. - biztatta a barna hajú srác és közben még mindig a lány kezét szorongatta. - Tudom, hogy életed első igazi lángoló szerelme ért most véget, és tudom, hogy nem vigasztal, de az első szerelem hamar fordul át a legnagyobb csalódássá. Nem tudom, mi történt köztetek, de abban biztos vagyok, hogy Amstrong nem érdemelt meg téged. Te túl jó és bájos vagy hozzá.
  - Mintha az anyámat hallanám. - nyögte Melissa.

  - Bocs, csak kicsúszott a számon. - szabadkozott a fiú összeráncolt homlokkal. Nem akarta, hogy Melissa megharagudjon rá.
  - Ne szabadkozz, értékelem a vigasztalást, és a kedvességed. - csapott a srác karjára kedvesen a lány. - Egyszer majd elmondom, mi miatt mentünk szét, de most még nem állok készen rá.
  - Persze, megértem, nem is akarom erőltetni, csak melletted akartam lenni. Senkinek se jó egyedül.
  - Drága vagy! - Mel megint őszintén mosolygott. - De te meg éhen maradsz miattam. - dzsekije zsebéből elővette a reggel vásárolt Twix csokit és a fiú kezébe nyomta. - Nem sok minden, de a kalória megvan benne. Neked adom.
Will csibész mosoly kíséretében elfogadta az édességet.
  - Kösz. Csokival akarod megvenni a hallgatásom? - incselkedett.
  - Á, nem, csak tudom, hogy édesszájú vagy.
Melissa a szünet többi részében csendesen ücsörgött a kedves, barna sráccal.
Sajnos hiába áll mellette egy-két vagy egy tucat barát, ezt a tragédiát, hogy a testvérébe szerelmes, sosem fogja tudni feldolgozni.

Délután Jay a Hookban a bárpultnál iszogatott. Egyik kezében sör volt, másikban whisky. Kikapcsolva meredt maga elé, nem érdekelte a körülötte zajló nyüzsgés.
Egyszer csak Ethan lehuppant mellé a szabad bárszékre, Beverly pedig a két fiú közé fúrta magát a pultra támaszkodva. Megragadta Jay karját.

  - Jay drágám, nagyon el vagy kenődve. - jegyezte meg homlok ráncolva a szöszi.
  - Dehogy vagyok! Az életem csupa móka és kacagás! - húzta el a száját Jay és nagyokat kortyolt a borostyán színű, jégkockás italból.
  - Látom! Azért vedelsz egy hétköznapi, kora délután tömény alkoholt. - csóválta meg a fejét a kék szereléses jó barát.
  - Fogadok, hogy Melissának köze van az állapotodhoz. Miért mentetek szét? - kotnyeleskedett egyből Bev.
  - Ne is beszéljünk róla! Nem jött össze... - fújt Jay.
  - Nem jött össze? De hát a múlt héten még meg voltatok veszve egymásért! Mi történt egyetlen hétvége leforgása alatt?
  - Elmúlt és kész! Ethan, tegyél szájkosarat a nődre, mert lecsapom. Semmi köze a dolgaimhoz! - figyelmeztette haverját a kissé bepiált srác.
  - Nem tudsz elhallgattatni! - vitázott Beverly. Nagy zöld szeme szinte villámokat szórt. - Tudod, hogy igazam van! A szerelem nem múlik el ilyen rövid idő alatt! Valami nagy baj lehet...
  - A kurva életbe már! - káromkodott a sápadt arcú, meggyötört srác. - Ne üsd a fitos orrodat a mi dolgunkba! Mi van, ha nem is volt szerelem? Megkaptam a kis hülyét, aztán most ráuntam. Van ilyen!
  - Nem... az nem igaz. Láttam, hogy néztek egymásra, köztetek nem csak szex volt. - kötötte az ebet a karóhoz Beverly.
Ethan csitítóan magához húzta a lányt és fél karral átölelte.
  - Kicsim, hagyd békén Amstrongot! Ez tényleg nem a mi dolgunk!
  - Te csak ne csitítgassál! A barátnőm látványosan szenved, csak érteni szeretném az okát! - makacskodott a szőke szépség.
  - Akkor megmondom, mi van: nem kell az a kis esztelen liba, mert unalmas, tapasztalatlan és nevetségesen gyerekes. Nekem igazi nő kell, formás lábbakkal, extra nagy dudákkal és mindenre kész vágyakkal. - mondta Jay haragosan, s a szíve szakadt meg a saját hazugságától. Semmit sem szeretett volna jobban, mint Melissával lógni, csókolni, szeretni, de ezt már sosem teheti meg. Igazat adott a lánynak, nem csámcsoghatnak arról, hogy vérfertőzést követtek el, jobb ha azt eteti be a néppel, hogy egy bunkó szemétláda és dobta a csajt. Belőle bármit kinéztek, legalább ezt ki tudja használni.
 Beverly hitetlenkedve csóválta a fejét.
  - Nem... ez nem lehet, te nem ilyen vagy!
  - Nem-e? Akkor csak figyelj!
Jay gonosz mosolyt küldött a makacs szöszinek, aztán kért a csapostól egy üveg sört. Azzal a kezében a bárpult végébe sétált, ahol egy szőke, rövid hajú csinibaba unatkozott egyedül. A csajnak bomba teste volt, amit alig takart el a világoskék, szűk ruha. Jay mosolyogva lépett oda hozzá, meghívta egy sörre, aztán máris elkezdte az elbűvölését.
Hadd higgyék csak a haverok, hogy egy utolsó görény, ráadásul nőkre van szüksége, hogy el tudja felejteni az édes, pici Melissa Thompsont... vagyis Amstrongot! Sok-sok nő kell ehhez...