Áldatlan állapot

Melissa kezdett belefáradni az állandó hazudozásba. Reggelente egyre nyúzottabban, gyötörtebben kelt, de ez inkább lelki, mintsem testi kimerültség volt. A sok veszekedés, feszültség az anyjával, kezdte felőrölni minden energiáját. Arra gondolt, ha sokáig tart ez a reménytelen állapot, pszichológusra lesz szüksége.
A suliban úgy csüngött Jay-en, mint gyümölcs a fán, de még így is kevés volt az együtt tölthető idő két szerelmes szívnek.
Aznap délutánra nem szerveztek semmi programot, féltek, hogy túl gyanús lenne, ha hirtelen megint Will vagy Brenda szolgáltatna nekik alibit. Nem merték eljátszani az egyetlen lehetőségüket a titkos randizgatásra. Így aztán Mel még hazafelé gyalogolás közben kitalálta, hogy rittyent valami finom vacsit és megpróbál az anyja lelkére beszélni. A finom, meghitt vacsora mindig leveszi Samanthát a lábáról, és ha jó kedvében találja, meggyőzi arról, hogy Jay nem olyan rossz. Ha szerencséje lesz, talán enged valamelyest, még ha nem is békél meg teljesen. Már csak ebbe kapaszkodott.
Még egy kisboltba is beugrott, vett egy csomag friss gombát és némi zöldséget, bár még nem gondolta ki, mi legyen a menü vacsorára.

Otthon egyből a konyhába ment, és egy kávé elfogyasztása után, szétnézett a hűtőben és a szekrényekben, hogy megtudja, milyen alapanyagokból gazdálkodhat. Mivel Samantha élt halt a reform konyháért és az egészséges ételekért, úgy döntött gombalevest készít zöldséges rizzsel és panírozott csirkemellel.
Még jót is tett neki a főzőcskézés, mert legalább nem unatkozott, és elterelte a gondolatait. Egyre ínycsiklandozóbb illatok terjengtek a házban, ahogy a lány serénykedésé közepette sült-főtt az étel. Egyszer-kétszer majdnem odaégette a húst és túlfőzte a gombát, mert Jay valószínűleg unatkozhatott, mert SMS-ekkel bombázta. A srác arról pötyögött, mit csinálna vele, ha együtt lennének, így nem csak a tűzhely melegétől pirult ki az arca. A telefon és a készülő étel között ingázott, s kezdte jobban érezni magát. Arról is írt a fiúnak, mi a célja a nagy vacsorával, de Jay valahogy nem hitt benne, hogy ez beválna. Szerinte a kőszívű mama meglágyíthatatlan, de Melissa mégis reménykedett, muszáj volt.
Öt körül a lány megterítette az asztalt, aztán már csak azt várta, hogy betoppanjon az anyja.
Jay-t sajnos le kellett ráznia, ami rossz volt. Jól nevelt kislányként a tévé elé ült, míg várakozott. Talált valami vetélkedőt az egyik csatornán, azt kezdte nézni.
Röpke tíz-tizenöt perc múlva megérkezett Samantha. Fekete, csinos nadrág kosztüm és lezser, barna prémes kiskabát volt rajta. Már a nappaliba lépéskor kiszúrta a vacsora illatát.
  - Hm, csak nem főztél valamit, Melissa? - kérdezte a felkontyolt hajú asszony, miközben felakasztotta a fogasra a kabátját, majd az alatta lévő cipős polcra tette a bézs színű körömcipőt, amit lerúgott a lábáról. Helyette prémes szobapapucsába bújt.
  - Szia. Unatkoztam, így főzőcskéztem. - jelentette be a lány vidáman és felpattant. - Átöltözöl? Mert ha igen, addig szedek levest.
  - Igen, kényelmesebb cuccba bújok. - bólintott rá a mama és eltűnt a szobájában.
Pár perc múlva a két nő már az asztalnál ült a gőzölgő gombaleves mellett.
  - Kicsim, te akarsz valamit? Mert csak akkor szoktál kedveskedni, ha valami hátsó szándékod van. - mosolygott Sam kérdő tekintettel.
Melissa zavarba jött, amiért az anyjának ez ilyen nyilvánvaló. Nem mert ránézni, meredten a levesére koncentrált.
  - Ugyan már, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Csak bánt, hogy sokat veszekszünk és megromlott a kapcsolatunk. Tekintsd ezt békevacsorának!
  - Az Isten tartsa meg jó szokásod! - nevetett az anyuka, és ásványvizes poharát koccintásra emelte.
  - Mesélsz nekem a butikról? Hogy megy mostanában a bolt? - kérdezte kedvesen Melissa. Tudta, hogy az anyja boldog a témától és felvillanyozódik tőle. Abban bízott, hogy ettől megjön a kedve, és majd nem veszi zokon, ha meglengeti a Jay-es témáját.
Samantha készségesen kezdett a butik ügyes-bajos dolgairól mesélni, a tervezőkről, akikkel üzletet kötött és a nyereségről.
Már a zöldséges rizst fogyasztották a csirkével, amikor a mama témát váltott.
  - És neked hogy megy a suli?
  - Egész jól. A tanulás sosem okozott gondot.
  - Meglep, hogy mostanában a Foster lánnyal is jóban vagy. A minap az üzletben meg akart győzni, hogy adjak egy esélyt a kétes hírű barátodnak.
Mel majdnem félrenyelt, köhögve nyúlt a pohara után és nagyokat kortyolt. Hamarabb témához kerültek, mint gondolta. Szorongás és idegesség futott végig rajta, hiába erre készült egész délután.
  - Bev pasija és Jay jóban vannak, így egy baráti körben mozgunk és egész összebarátkoztunk. - kezdte a vallomást Melissa a villáját szorongatva.
 - Fura, hogy barátkoztok. Beverly annyira más, mint te. Ő divatos, népszerű, feltűnő, te meg teljesen az ellentéte vagy.
Melissa fellélegzett, hogy a könnyebbik témánál vannak, és Samantha elengedte a füle mellett Jay nevét.

  - Talán azért jövünk ki jól. Bev nem rossz csaj, csak néha hamarabb jár a szája, mint az esze, és hajlamos az elhamarkodott cselekvésre. De ennek ellenére megkedveltem.
  - Mondjuk őt nem nehéz...
  - Anya, ha már ott tarunk, hogy kit kedvelsz és kit nem, szeretnélek meggyőzni, hogy Jay nem olyan rossz, mint amilyennek gondolod. - vágott bele Melissa. Idegességében az asztal alatt a terítő csücskét morzsolgatta a tenyerében. - Igaz, hogy volt néhány baklövése, de hát ki nem hibázik? Szeretem, ő is szeret engem, mellette vagyok csak igazán boldog! Adhatnál neki egy esélyt! Ha nem tiltanál el tőle és nyitnál felé, hogy megismerd, te is látnád, hogy rendes, kedves, jól nevelt, a külseje ellenére, ami szerintem nagyon is rendben van.
  - Annyira tudtam, hogy ennek a ma esti műsornak ez lesz a vége! - dühödött fel rögtön Samantha. - Túl jól ismerlek már, Melissa! Elfelejtetted, hogy én neveltelek fel? És pont ezért, mert az én lányom vagy, nem hagyhatom, hogy egy tetovált huligán megrontson, vagy rossz irányba vigyen! Ha térden állva könyörögsz, akkor sem engedem azt a fiút a házunkba, vagy a közeledbe.
  - Kegyetlen vagy, anya! - fogyott el a lány türelme is. - Mért nem örülsz neki, hogy szerelmes vagyok? Hogy végre élek?
  - Örülnék neki, ha olyan fiúknak adtad volna a szíved, mint Howard, vagy Will Denison! De ez a tetkós, drogos kinézetű fickó, kicsit sem szimpatikus nekem! Már az a tény, hogy te is tetoválást varrattál magadra miatta, az is azt bizonyítsa, hogy nincs rád jó hatással. Ha nem vered ki a fejedből a fiút, másik iskolába íratlak!
  - Nem, azt nem teheted! Már elmúltam tizennyolc, jogom van magam dönteni, hová járok suliba! - Melissa kiborulva felpattant. Elege volt az anyja begyöpösödött gondolkodásából. Fel tudott volna robbanni a méregtől. - Ha továbbra is ezt csinálod, esküszöm neked, elköltözök és soha többé nem fogsz látni!
  - Hallatlan, hogy képes vagy elfordulni tőlem egy idióta kölyök miatt! Mégis hová mennél? Ha elmész, éhen halsz, mert egy centet sem adok, hogy megélj! Nem lesz hol laknod, nem lesz aki anyagilag támogasson! A híd alá akarsz menni?
  - Jay nagynénje jó fej, hozzájuk mennék! - vágta rá a lány dacosan. - Komolyan mondom, anya, ha ezt csinálod, gyűlölni foglak, és tényleg elmegyek, mert már nem bírom, hogy elválasztasz a szerelmemtől.
 - Na, de Melissa! A szerelem nem tart örökké, főleg egy ilyen veszélyes alak mellett, aki hamar megun majd és akkor bánkódhatsz miatta.
  - Ha ennyire biztos vagy ebben, miért nem engeded, hogy ez megtörténjen? - vágott vissza a lány élesen.
  - Mert nem akarom, hogy csalódj, nem akarlak szenvedni látni! Csak óvni akarlak téged, lányom!
  - De nem kell, anya! Hagyd, hogy felnőjek végre!
  - De nem a huligán mellett! Felejtsd el, és punktum! - intette le Samantha, majd felállt és a kiürült poharába vörösbort töltött.
Melissa gyűlölködve nézett rá, aztán visszanyelt könnyekkel a szobájába szaladt, hogy kisírja magát.
Összetörve vetette magát az ágyra, s keservesen zokogni kezdett. Nem tudta, mit vétett, hogy a sors ilyen kegyetlen hozzá. Komolyan gondolta, amit az anyjának mondott. Ha nem változtat a hozzáállásán, tényleg elköltözik. Már az is megfordult a fejében, hogy ha minden kötél szakad, kénytelen lesz otthagyni a sulit és munkába állni valahol. Akkor lesz pénze, hogy eltartsa magát. Ilyen egyszerű ez, nem kell betojni! - biztatta saját magát.

Hirtelen úgy érezte megfullad a négy fal között, muszáj kimozdulni. Megtörölte könnyes arcát, magára kapott egy vastag pulóvert, felhúzta a papucsát és kiviharzott a szobából.
Az anyja akkor már a nappaliban ült a tévé előtt. Mikor látta, hogy Melissa az ajtó felé tart, mérgesen rákiáltott:
  - Hová az ördögbe készülsz?
  - Még nem tudom, de nem bírok ebben a házban maradni, veled egy fedél alatt!
  - Nem mehetsz sehová, már beesteledett! - villant fel az anyuka szeme haragosan.
  - Nem parancsolhatsz nekem, nagykorú vagyok!
Ezzel a lány kisétált, hangos ajtócsapódás kísérte.
De odakint rögtön megtorpant. A hideg, szeles levegő az arcába csapott. A haja lobogott, bőrén egyből érezte a hideg harapásait. Legszívesebben világgá szaladt volna, de ilyen időben egy szál pulcsiban és papucsban nem volt a legjobb ötlet. Csalódottan kapaszkodott a lépcső korlátjába. Még kis időre sem tud megszabadulni itthonról, nemhogy hátra hagyni mindent.
A szürkülő horizontot nézte a szomszéd ház felett, s hagyta hogy a friss levegő és az este nyugalma kitisztítsa a fejét. Ahogy lejjebb pillantott, látta, hogy Howard szobájában ég a lámpa.
Hirtelen görcsösen vágyott a fiú társaságára. A régi jó barátra lett volna szüksége, hogy elsírja neki a bánatát, meghallgassa, biztassa és együtt gondolják ki, hogy mi legyen ezután.
Nem látta akadályát, hogy ez ne így legyen. Nem lehet olyan mély köztük a szakadék, hogy ne tudják áthidalni. Megtörölte könnyes arcát, és rászánta magát, hogy átmenjen a szomszédba.
Nagy léptekkel rohant keresztül az udvaron, majd az úton, és mire még egyszer átgondolta volna, már ott ácsorgott a Cooper ház ajtaja előtt. Félszegen kopogott be.
A szőkés barna, rövid hajú alacsony, kissé zömök Mrs. Cooper nyitott neki ajtót.
  - Nahát, Melissa! De rég jártál nálunk! - mosolygott az asszony barátságosan, és szélesre tárta az ajtót, hogy betessékelje a lányt. - Gyere be!
  - Nem akarok zavarni. - tiltakozott a lány restelkedve. - Csak... csak nagyon kéne beszélnem Howarddal.
  - A szobájába van, bizonyára a gépe előtt görnyed. Nyugodtan menj be hozzá!
Melissa nem kérette tovább magát. Hálásan mosolygott, aztán a barátja szobája felé vette az irányt, hisz úgy ismerte a házat, mint a sajátját.
A fiú szobája ajtaján már kissé idegesen kopogott, hisz tartott tőle, hogy a fogadtatás ellenséges lesz.
  - Mondtam már, anyu, hogy nem kell vacsora! Nem vagyok éhes! - kiáltott ki a srác.
Mel megnyugodott. A fiú nem változik. Ha belemerül egy játékba, képes minden fontos dologról megfeledkezni, mint például az evés, alvás és való élet.
  - Bocs, ha zavarok! - lépett be a szobába Melissa.
Howard valóban a számítógép előtt ült, az íróasztala körbe volt rakva chipsszel, egy tálka mogyoróval, kislámpával és néhány PC-s újsággal. Csodálkozva fordult hátra a belépő felé.
Melissa még látta, hogy a srác Simsezik, és a bábúban amit épp irányított, Melissa saját maga rajzolt mását ismerte fel. A fiú zavartan csukta be a játékot.
  - Téged aztán nem vártalak. - ismerte be a zöld pulcsis és melegítős fiú.
  - Sajnálom, én... - Melissa ott toporgott az apró szoba közepén, s nem tudta megmagyarázni, miért is van itt. De az ismerős helyszín máris megnyugtatta.
A fiú szobája nem sokat változott az évek során. Fekete-bordó kacskaringós mintázatú hatalmas szőnyeg terítette be a laminált padlót, a világoskék falat sárkányos, zombis, és misztikus lények plakátjai színezték ki. A sötétbarna, ütött-kopott szekrényen kívül csak a kék takarós ágy, mellette az íróasztal, valamint a tévés szekrény állt csak a szobában.
A fiú megfordult a gurulós széken, a pillantásából ítélve, talán be akart szólni neki, vagy elzavarni, de amikor felfedezte a könnyes szemeket és elgyötört arcot, megenyhült. Az ágy felé mutatott.
  - Ülj le! Baj van, ugye?
A lány bizonytalanul leereszkedett az ágy szélére.

  - Nos... igen, de még mindig a szokásos. Howard, bocs, hogy téged traktállak, hisz már nem kedvelsz, de magányos vagyok, szomorú, reményvesztett és kiégett, nem volt hová mennem... Ha... ha látni sem akarsz, vagy nem érdekel, mi van velem, csak szólj, és elmegyek...
Howie a fejét rázta.

  - Butaságokat beszélsz! Mindig kedvelni foglak, bármilyen hülyeséget is csinálsz, akkor se tudnálak utálni. És igenis érdekel, mi van veled!
A lány arcán öröm futott végig. Jó volt, hogy még fontos a fiúnak, és hogy számíthat rá.
Megint újra könnyebben lélegzett. Szüksége volt a régi barát támogatására és megértésére.
  - Ezt jó hallani! Akkor kiönthetem a szívem?
  - Beszélj nyugodtan, látom, hogy szorongsz és valami nagyon bánt! - a fiú átült a lány mellé és sajnálattal megfogta a két kezét.
  - Nem bírom elviselni anyámat. Folyton veszekszünk. Már odáig fajultak a dolgok, hogy költözéssel fenyegettem meg. - a lány hangja elcsuklott, szemében megint könnyek csillogtak. - És az a legrosszabb, hogy komolyan gondolom. Ha nem hagyja hogy Jay-el legyek, hozzá költözök, otthagyom a sulit, és munkát keresek. Nem bírom a folytonos kiabálást, utálkozást és hadi állapotot a házban!
  - Drága Melissa! - Howie kedvesen átkarolta a lány vállát. - Sajnálom, hogy ilyen állapotban vagy, és az is, hogy én indítottam el ezt a lavinát.
  - Ezen már túl vagyok, Howie. Előbb-utóbb anya úgyis megtudta volna, hogy pasim van, és tőled függetlenül is utálná. Már nem haragszok rád, enélkül is van elég gyűlölködés az életemben.
  - Tudod, én is sokat töprengtem a dolgokon. Hülye voltam, mert nem akartalak elveszíteni. A külön töltött idő során rájöttem, hogy rossz barát lettem. Önző módon csak magamnak akartalak, ezt értsd úgy, hogy azt se akartam, hogy Brendával, Will-lel, Beverly-vel és a többiekkel lógj. Azt szerettem volna, ha minden olyan lett volna, mint gyerekkorunkba, de már tudom, hogy nem lehet, mert felnőttünk. Szóval sokat agyaltam, és rájöttem, hogy szeretlek annyira, hogy a boldogságod fontosabb legyen a sajátomnál. - beszéd közben a fiú letörölt egy legördülő könnycseppet Mel arcáról. - Gyere hozzám, ha bajban vagy, ha szükséged van valakire, mert én itt leszek neked. Nem leszek önző szörnyeteg. Azt viszont nem akarom, hogy elhamarkodott döntéseket hozz. Buta dolog lenne otthagyni a sulit és anyukádat csak azért, mert nem engedi, hogy Jay-el járj. Később megbánnád, ismerlek - és ezt nem azért mondom, mert rühellem a pasid. Légy türelmesebb, majd megoldódik minden. Ha őrültséget csinálsz, csak rontol a helyzeten.
Melissa sírva, de megkönnyebbülten hajtotta a fejét Howard vállára. Pont ilyen biztató szavakra és gyengéd ölelésre volt szüksége.
  - Köszönöm, hogy megértesz. - súgta a lány elérzékenyülve. - Olyan jó, hogy kibékültünk!
  - Nekem is, angyalom! - ölelgette a lányt mélabúsan Howie. - Egy hosszú barátságot kár lenne tönkretenni. Megpróbálom majd az asztronauta barátodat más szemmel nézni, és nem fő gonosznak tekinteni. Látom, hogy szereted, és azt is, hogy ragaszkodik hozzád. Innentől kezdve megpróbálom nem megnehezíteni az élted, és támogatlak.
  - Jaj, Howie, nem is tudod, milyen jó hallani, hogy így állsz hozzám! - Mel görcsösen markolta a pulóvert a srác hátán.
  - És most mesélj, mi történt veled, mióta nem nagyon beszéltünk? - Howie ledőlt az ágyon, Melissát pedig a mellkasára húzta.

Így feküdtek kényelmesen, s Mel megnyugodva dőlt a fiú karjába, és csendesen elmesélte, mi történt vele Jay-el, a mamával és a baráti összefogásukról.
Majdnem éjfél volt, mire a lány búcsút vett barátjától és hazament lefürödni és lefeküdni.
Reggel Melissa az óra csörgésére ébredt, de valahogy könnyebb volt a szíve, most hogy kiönthette legjobb barátjának. Lazán öltözködött, majd a fiúval együtt sétált a gimihez.
Egy lócán ülve megvárta szerelmét.
Jay hosszú léptekkel és mosolyogva ment oda hozzá. A szőke srác fekete farmert, kék pulcsit és fekete bőrdzsekit viselt. Nyakába cirkás kendő volt kötve. Mikor a lányhoz ért, lehajolt és csókkal üdvözölte.
  - Hm, neked is jó reggelt! - nevetett rá a lány két heves csók között.
  - Jobb színben vagy, szívem! Tán anyád megbékélt?
  - Sajnos nem. - húzta el a száját a lány, de még mindig a fiú nyaka köré fonta a karját és nem hagyta, hogy felegyenesedjen. - Igazad volt, reménytelen, de kibékültem Howarddal és lelket öntött belém.
  - Az jó, csak azt sajnálom, hogy nem az én hatásomra lettél jobb kedvű. - vigyorgott a srác és megpuszilta a csöpp lány orra hegyét.
  - Hát... most hogy látlak és csókolsz, határozottabban jobb a közérzetem. - kuncogott a lány. Felállt, Jay dereka köré fonta a karját és lábujjhegyre állt, hogy arcon csókolja.
  - Ez már valami! - kacsintott a fiú és elkezdte befelé terelni a lányt a suliba.
A büfénél lattét ittak és csokis fánkot ettek, kicsit később csatlakozott hozzájuk Ethan és Bev.
Négyesben bolondoztak csengetésig.

Első órán Mel vidáman újságolta Brendának, hogy kibékült Howarddal. A szöszi meglepődött azon, hogy a srác megígérte, elfogadja Jay-t, és kételkedett is ebben, de nem akarta elrontani barátnője örömét.
Ebéd szünetben a banda együtt kajált, Mel persze Jay mellett ült, a másik oldalán Brenda, Will, Jay mellett Ethan és Beverly, velük szemben pedig Howie és Sona.
Melissa arra gondolt, hogy így ez a nyolcas felállás nagyon tetszik neki, nem volna rossz ezzel a bandával egy páros bulit csapni. Kár, hogy az anyja minden szórakozási lehetőségtől elzárta...
  - Miért ráncolod a homlokod, kicsim? - kérdezte Jay érdeklődve. Már lassan a lány minden rezdülését kiismerte, szinte tudta, mikor gondol rosszra, vagy épp jóra. Tudott olvasni az arcáról, és ez megnyugtatta. Élvezet volt valakit ennyire mélyről ismerni.
  - Arra gondoltam, milyen jó lenne hétvégén így nyolcasban páros bulizni, de sajnos ugye anyám lehetetlenné teszi ezt. Pedig jó lenne táncolni, mozizni, együtt vacsorázni, vagy biliárdozni.
  - Vagy ezt így mind egyszerre. - mosolygott Beverly. - Samantha még mindig zárkában tart?
  - Bizony ám. Nem hajlandó elfogadni Jay-t. - fújt a lány mérgesen. Még az evést is abbahagyta. Igaz, amúgy se ízlett neki a húspogácsa és az isten tudja milyen főzelék.
  - Mondjuk, ezen nem lepődök meg. - vigyorgott Ethan és hátba verte haverját. - Ha lenne egy csinos lányom, én se engednélek a közelébe. Ránézésre is veszélyes vagy, félnék, hogy hamar leimádkozod a kicsikémről a bugyit!
  - Rendes vagy, öregem. - húzta el a száját Jay. - Egyvalami azonban hibádzik az egyenletedben: a csajok maguktól hajigálják a bugyit, hála a lehengerlő stílusomnak és szexi kisugárzásomnak.
  - Hű, micsoda beképzeltség! - nevetett Brenda evődve. - Nem is értem Melissa, hogy tudod szeretni!
  - Néha én se értem. - vigyorgott Mel vidáman, de azért Jay-hez hajolt és megpuszilta a száját.
Mel élvezte a gondatlan pillanatokat, bár tudta, hogy nem sokáig fog tartani. A délelőtti jókedv és a délutáni bezártság olyan volt, mintha két világban élne.
  - Azért kemény lehet nektek így az élet. Nappal együtt, aztán meg semmi randi. - jegyezte meg Sona, aki piros pulcsit viselt, amit rózsaszín rózsa minta díszített. Haja a nyakába volt kötve egy hajgumival amin szintén hatalmas rózsaszín rózsa díszelgett. Ma a feltűnő korszakát élte.
  - Nehezen is viseljük. - szorongatta szerelme  kezét a szőke srác.
  - Mondanám, hogy talizzatok nálunk, - szólalt meg Howie - de az Aston Martin nyilvánvaló lenne a házunk előtt, ráadásul anyám is elszólhatná magát Samantha néni előtt.
  - Sajnos. De a gesztust is értékeljük. - mosolygott Mel kedvesen a jó barátra.
Jay valahogy kételkedett a kis alamusziban. Ő nem tudta elhinni, hogy félretette az ellenségeskedését és hirtelen a pártjukra állt. Kizárt, hogy már nem szereti Melissát, a szeme nem erről árulkodott. Így aztán Jay nem tudott megbízni a Cooper fiúban.
  - Majd kitalálunk megint valami jó fedősztorit. - szólalt meg Will, aki sült krumplit evett majonézzel és ketchuppal.
  - Igen, mi is beszállhatunk. Shopping velem, Ethannel sport, bármi lehet. - mosolygott bíztatóan Bev. Sajnálta a szerelemeseket, ő is segíteni akart.

  - Nektek ki kéne maradni. - csóválta a fejét Mel. - Anyám tudja, hogy ti nagyon jóban vagytok Jay-el, így tuti nem engedne el veletek. Szóval, kedvesek vagytok, de ti nem segíthettek.
  - Az eszem megáll! - forgatta a szemét kiakadva Beverly. - Hogy már az is baj, hogy jóban vagyunk! Ez nekem magas!
  - Szőke vagy, drágám. - nevetett rajta Ethan, de azért homlokon csókolta párját.
  - Majd kitalálunk valamit, ne parázzatok! - biztatta a csapatot pozitívan Will.
  - Addig viszont be kell érnünk a lopott percekkel. - kacsintott Jay szerelmére. Megragadta a lány székét és teljesen maga mellé húzta, hogy közelebb legyen hozzá. Aztán olyan hévvel és szenvedéllyel csókolta meg Melissát, hogy mindketten beleszédültek.
Elfeledkeztek a közönségről, csak egymással törődtek.
Ethan nevetve megköszörülte a torkát.
  - Azt hiszem elment az étvágyam! - vigyorgott a fekete pulcsis barát.
  - Ne legyél már ilyen! Olyan jó rájuk nézni. Annyira különböznek, mégis összetartoznak. - szólalt meg álmodozva Bev.
  - Sose gondoltuk volna, hogy ilyet fogunk hallani tőled, Beverly! - mosolygott derűsen Sona. - A szemünkben te mindig a gonosz banya maradsz, aki csak magával törődik, és mindig a központban akar lenni.
  - Nos, ez még mindig így van, de akiket kedvelek, azokat támogatom. - kuncogott Bev vidáman, s kicsit se sértődött meg.
  - Változik a világ. - mondta Howie.
  - Na, te csak hallgass, amikor eddig Melissa ellen voltál! - szájalt a kócos, barna-szürke kockás inges Howarddal a szöszi. - Tudjuk, hogy szereted a csajt, és nem is értem, mit is keresel most köztünk!
  - Mint mondtam, "változik a világ". Melissa mindig a barátom volt, és azt akarom, hogy boldog legyen. Ha neki Jay kell, támogatom. Rájöttem, hogy így mindenkinek könnyebb lesz.
  - Milyen cuki! - vágta rá gúnyosan Beverly, aki lila csónaknyakú kötött pulóvert viselt, fekete cicanacival.
  - Ne piszkáljátok már egymást! - kérte Melissa, aki nagy nehezen kibontakozott Jay öleléséből. - Együtt vagyunk, nem egymás ellen! Hálás vagyok MINDENKINEK, hogy támogatni akartok minket, de annak nem örülök, ha egymást ölitek! Legalább ti ne essetek egymás torkának.
  - Jó, majd visszafogjuk magunkat! - ígérte Bev a szívére téve a kezét.
  - Tőlem. - vont vállat közömbösen Howie.
De sajnos becsengettek, így a csapat szétszéledt.
Jay és Melissa még egy csókkal búcsúzott, aztán különböző emeletekre mentek órára.
A nap végén Melissa begombolt dzsekiben, sötétkék farmerben és tornacipőben ácsorgott a kék autócsoda mellett. Még egyszer találkozni akart a fiúval, mielőtt hazamegy a ház börtönébe.
Jay hamarosan jött is, a kocsiba vágta a táskáját, aztán megállt a motorháztetőnek dőlve, a lány pedig hozzá bújt.

  - De utálom, hogy el kell engedjelek. - dünnyögte a fiú, miközben a lány nyakát csókolgatta.
Melissa egy darabig meg sem tudott szólalni, annyira lenyűgözte a gyengéd becézgetés. Görcsösen kapaszkodott a fekete bőrdzseki gallérjába.
  - Én is, Jay, nagyon! De valahogy ki kell bírnunk ezt az elválasztást. Tegnap még én is magam alatt voltam, de rájöttem, hogy sosem szabad feladni a reményt. Minden jó lesz, majd meglátod. - mosolygott bizakodva a lány.
Jay megigézve nézett a kék szemekbe. Örült, hogy a lány ilyen derűsen látja a világot, de ő már nem tudott hinni a csodákban. Vele akart lenni, szerette, de sok volt a bujkálás és a hazudozás. Nem tudta, hogy fog ez hosszútávon működni. De a ragyogó tekintet volt az, ami miatt görcsösen kapaszkodott a lányba és arra késztette, hogy ne engedje el.
  - Szeretlek, Melissa, csak ez a bujkálás megöl...
  - Csak egy kicsit bírd még ki, Jay.... hidd el, minden jó lesz, érzem!
Jay a lány vállgödrébe fúrta a fejét és belélegezte kellemes illatát.
  - Bár én is ilyen derűlátó lehetnék! Megőrülök, hogy nem lehetünk együtt annyit amennyit akarunk!
Melissa szorosan ölelte a fiút, próbálta megnyugtatni, pedig belül attól rettegett, hogy Jay feladja és keres egy olyan lányt, akivel egyszerű együtt lenni, és akkor találkozhat vele, amikor akar. Ha ez történne, abba beleroppanna! Neki már nem volt jövője Jay Amstrong nélkül! A szerelmet mással el sem tudta képzelni.
  - Tudom, hogy nehéz, de jobb lesz, nem tudom honnan jön ez a sugallat, de hiszek benne. Ha feladjuk anyu nyer...
  - Igazad van, kicsim! - Jay felemelte a fejét és homlokon csókolta szerelmét. Ha ő sem hisz kettőjükben, akkor ki fog? Hála a barátoknak, máris sikerült néha-néha kicselezni a gonosz anyut, talán ez máskor is sikerülni fog. Melissáért megéri harcolni!
A lány félénk mosollyal az arcán lábujjhegyre állt, és csókra nyújtotta az ajkát.
Jay készségesen eleget tett a kérésnek, és a csók legalább elűzte a kételyeit. Amikor ilyen közel került a lányhoz, csak a szerelem, a vágy és kettőjük összetartozása számított.
Melissának egyedül kellett hazabattyogni, mert amíg Jay-el búcsúzkodtak, Howie otthagyta.
Otthon megivott egy kávét, aztán a mikróban megsütött egy fagyasztott szalámis pizzát. A tegnapi kudarcba fulladt vacsora után nem volt kedve főzni, ezért döntött a gyorskaja mellett.
A nappaliban kuckózott be a kanapéra, a kis asztalt megrakta a maradék pizzával, kólával, csokis keksszel és sajtos chipssel. Tanulás közben rágcsált és zenét hallgatott.
Sajnos túl hamar végzett a leckével, és tévézni nem volt kedve. Így inkább átnézte a könyvespolcot, hogy valami olvasnivalóval üsse el az időt. Talált egy könyvet egy makacs, önfejű hercegnőről és bonyolult szerelmi életéről, nem rémlett neki, hogy már olvasta volna. Leheveredett a kanapéra és belekezdett a könyvbe. Telitalálat volt a történet, lekötötte, beleélte magát, jól eltelt vele az idő.
Négy után viszont megzavarta a csengő. Fájlalta, hogy ki kell szakadnia saját álomvilágából, de kíváncsi volt, ki zavarja meg, főleg, hogy zárkában volt. Azt gondolta, talán Howie ugrott át hozzá, hogy kirázza az unalomból. Az ajtóhoz szaladt, hogy beengedje az érkezőt.
Meglepődött, hogy Brenda állt az ajtóban sárga széldzsekiben és fekete tréning nadrágban.
A betoppanásánál csak a kisírt szeme volt meglepőbb.
  - Brenda! Hát te? Hogy kerültél ide, és mi baj?
A lány fancsali pofával sétált be a házba és szinte ledobta magát a kanapéra.
  - Biciklivel jöttem, legalább megvolt a heti alakformálásom. Muszáj valakivel beszélnem, és csak te jutottál eszembe. Nem vagyok kiakadva, csak rosszul esik, ami történt és mégiscsak fáj. - hadarta a szöszi egy szuszra és újból összefogta a tarkóján kusza haját.
  - Várjál, nem értek semmit! Kezdhetnéd az elején. - kérte Mel, miközben kólát töltött, egy poharat barátnője kezébe nyomott, majd leült mellé.
  - Will szakított velem. - bökte ki hirtelen Brenda. Inkább haragosan, mintsem fájdalmasan ejtette ki a szavakat.
  - Na ne! Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel Melissa döbbenten. - Mégis miért?
  - Hát... - Brenda nagyot kortyolt a barna kólából. - Kéne bele egy kis bor...
  - Tényleg hozzak? - kérdezte Mel bizonytalanul.
  - Nem, itt az alkohol már nem segít.
  - Elmondod végre, mi történt? - türelmetlenkedett a barna lány.
Brenda nagyot sóhajtott, majd a kis asztal sarkára tette a poharat. Nehezen beszélt a friss sebeiről.
  - Mostanában Will többet volt a haverokkal, mint velem, ezt már intő jelnek kellett volna vennem. Én is éreztem, hogy kezd elmúlni a kezdeti lángolás, már nem olyan szenvedélyes a kapcsolatunk, mint az elején. A szívem mélyén éreztem, hogy hamarosan ez lesz a vége, de mégis rosszul esik az elválás. Fáj, de megértem.
  - De mégis mi történt? - értetlenkedett Melissa. Nem akarta elhinni, hogy két ennyire összeillő ember elhagyta egymást.

  - Ma délután Will jött hozzám, azért kétszer-háromszor találkoztunk hetente, de valószínűleg már csak megszokásából. Jött, de már láttam rajta, hogy feszült, már minden rezdülését ismerem. Kibökte, hogy kedvel, de nem érez igazi szerelmet irántam, és hogy jobb lenne, ha elengednénk egymást. Beleegyeztem, mi mást tehettem volna, amikor én is hasonlóképpen éreztem, csak gyáva voltam kimondani. Hát most megint szingli vagyok.
Melissa megrendülten hallgatta barátnőjét. Fura volt, hogy az a pár, akiket teljesen összeillőnek talált egyik pillanatról a másikra szétment. Will és Brenda nem csak kinézetre, de tulajdonságaikat tekintve is idilli pár volt. Nem értette, Will miért engedte el Brendát, hisz nála jobb lányt nem is tudott elképzelni mellé.
  - Sajnálom, Brenda. Biztos rossz most neked.

  - Kicsit. Túl leszek rajta, csak idő kell. Megrázott a dolog, sírni már nem tudok, de a csalódáson könnyebben túlteszem majd magam. Még szerencse, hogy nem vagyok olyan halálosan szerelmes, mint te, mert akkor most haldokolnék. - mosolygott Brenda.
  - Kösz, hogy ennyire leírsz!
  - Nem, ne értsd félre, úgy értettem, figyeltelek téged és Jay-t, és köztem és Will között nincs meg az a szikra, ami titeket éltet. Nem minden kapcsolat egyforma. Némelyik szenvedélyes és kielégítő, némelyik unalmas és erőltetett - a miénk a második kategóriába tartozott.
  - Sajnálom, Brandy! - Mel közelebb ült a barátnőjéhez és szánakozva megsimogatta az alkarját.
Brenda mosolyogva a vállára hajtotta a fejét.
  - Nem lesz gáz, Mel, de azért csak hozz egy kis bort abba a nyomorult kólába!
Melissa először csak kuncogott, de aztán látta, hogy a lány komolyan gondolta a kérést. Ám legyen! Ha a barátnőjének az kell, hogy kora estére becsiccsentsenek, akkor ő nem ellenkezhet. Ha ez kell, hogy feldolgozza a szakítást, akkor tiltakozás nélkül megteszi, még akkor is, ha a nemsokára betoppanó Samanthának nem fog tetszeni.
Kis idő múlva már a borral turbózott kólával és a maradék száraz pizzával a kezükbe filmet néztek.
Az egyik csatornán a Hogyan legyünk szinglik? ment, pont erre volt most szükségük. Csajos, iszogatós, laza délutánjuk lett. Melissa örült, hogy nincs egyedül. Bár sajnálta Brendát, nem merte ezt hangoztatni, mert tudta, hogy a lány azt rosszul viselné. Brenda Spencer erős egyéniség volt, szőkesége ellenére megvolt a magához való esze és határozott, magabiztos teremtés volt. A piálással gyászolja most a kapcsolata végét, de Mel tudta, hogy egy hét múlva már kutya baja sem lesz.
Samantha meglepődött, amikor a lányokat jó hangulatban találta a kanapén, de Mel kiment utána a konyhába és elmagyarázta, hogy rögtönzött vigaszbulit tartanak.
Brenda a film után nagyon nyújtózkodott. Samantha nem zavarta őket, korán lefeküdt.
  - Ez jól esett, csajszi. A film is, a bor is. - vigyorgott a szöszi.
  - Nekem is. Vedd úgy, hogy törlesztek a múltkori kamu meccsért. - válaszolta halkan Mel. - De ettől függetlenül is barátok vagyunk. Bár, azt ne kérd, hogy veled együtt én is haragudjak Willre, mert kedvelem őt is, és nem akarok köztetek választani.
  - Ó, emiatt ne aggódj! Barátságban váltunk el. Nem lesz örök harag, és seggel forgolódás. Értelmesebbek vagyunk attól, minthogy gyűlölködjünk.
  - Ezt örömmel hallom. Sajnálom, hogy szétmentetek, de ha így nektek jobb...
  - Most még nem, de majd ha megtalálom a nagy őt, jó emlékkel gondolok a Will-lel töltött kis időre. Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy Will valaki mást szeret, és nem akar engem feleslegesen bolondítani. Ha így van, bírom az őszinteségét és kívánom, hogy a következő kapcsolata szerencsésebb legyen.

Melissa a fejét csóválta.
 - Nem hinném, Brenda, hogy mást szeretne. Heti öt napot vele vagyunk, csak feltűnt volna, ha más után ácsingózna. Kizár, hogy szerelmes lenne másba.
  - Legyen igazad! De hagyjuk! Szedem a sátorfámat, mert már így is rám esteledett, és utálok sötétben bringázni! Most hogy szóló lettem, mehetünk kettesben vásárolni, utána pedig lepasszollak Jay-nek! - kacsintott Brenda, miután viharosan megölelte a másik lányt.
  - Remek ötlet! Vigyázz magadra! - búcsúzott Melissa és kikísérté barátnőjét.
Este elalvás előtt még sokáig gondolt Brendáékra. Fura volt neki, hogy nem találták meg egymás mellett a boldogságot. Talán az sem jó, ha két ember ennyire hasonló, mint ők. Már csak arra volt kíváncsi, hogy fognak ezután viselkedni egymással, mert az egy dolog, hogy barátságban váltak el, de attól még nem biztos, hogy ez egyből menni fog nekik. Kívánta, hogy hamar túl legyenek egymáson, mert nem akart ellenségeskedést a bandában. Az mindenkinek kínos lenne.
És még valami aggasztotta: hogy lesz ezentúl alibije Jay-el? Mert ha Brendáék nem segítenek, búcsút mondhatnak Jay-el a szerelmüknek. Ha nem tudnak néha elszökni, mindennek vége....

Rossz napok...

Másnap reggel Melissa megint kapkodva készült suliba, hogy el tudja kerülni az anyját.
Hamar magára vett egy sárga-piros virágos pulcsit, egy vastagabb farmert és a farmerdzsekijét. A haját egy szalaggal összekötötte a nyakába, sminkelni nem volt kedve. Szinte settenkedve húzta fel a nappaliban a magas szárú, fekete tornacipőjét, aztán táskájával a kezében kisurrant. Már alig várta, hogy odaérjen a gimihez. Most, hogy Jay végre bevallotta, szereti, más színben látta a világot. Még a szeles, hidegebb idő sem tudta a kedvét szegni.
Uncsi volt egyedül végig vágtázni a szokásos útvonalon, de végül is jobb volt így, mióta Howarddal haragban volt. Néha hiányzott neki a fiú bolondozása és meleg mosolya, de ha egyszer nem érti meg, hogy mennyire szerelmes és boldog most, akkor nincs helye az életében.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor elérte a Robert Jordan középiskola kapuját.
Nem sétált be a vaskapun, hanem a kocsiparkoló felé vette az irányt, hogy ott várja meg ismét a szerelmét. Csak állt és várt, közben pedig egyre jobban vacogott. A hűvös szél beférkőzött vékonyka kabátja alá. Áldotta az eszét, hogy összefogta a haját, mert azóta már a csapdosó szél szénakazalt csinált volna a hajából.

Vajon hol van már Jay? Tegnap nem kellett rá ilyen sokat várni. Aggódva lesett fehér szíjas karórájára. Vészesen közeledett az első óra kezdete. Türelmetlensége és idegessége nem hagyta nyugodni. Előhúzta farzsebéből a mobilját és kikereste Jay telefonszámát. Fagyos, és izgalomtól remegő kézzel nehezen bánt az érintő-képernyővel. Felhívta a srácot, kicsöngött, kicsöngött és kicsöngött, elég hosszasan, és dühösen kinyomta, amikor nagy sokára sem vette fel. Csak nincs valami baja?! Beleőrül, ha igen...
Toporzékolva újra hívta, mert már csak tíz perc volt becsengetésig. A válasz ugyanaz: a nagy semmi.
Telefonnal a kezében ide-oda cikázott egy kockányi kis területen oda-vissza. Szívét mardosta az aggodalom és a kétségbeesés.
Egy sorral arrébb leparkolt előtte egy fekete, csili-vili Corvette. A sötétkék pulóveres és fekete farmeros Scott ugrott ki belőle. A fiú lezárta az autót és a fél vállára lendítette a tatyóját, de amikor megpillantotta a lányt, aki kezében a telefonnal idegbajosan mászkált, megtorpant.
  - Jó reggelt, virágszál! - sétált a lány elé lazán a nagydarab fickó. - Lógunk-lógunk?
Melissa ijedten nézett fel a hegynyi pasira. Mellette kicsinek és védtelennek érezte magát.
  - Nem, csak várok valakire. - felelte a lány foghegyről.
  - Biztos a drága szerelmedre. Nélküle létezni sem tudsz, nem igaz? - gúnyolódott Scott hunyorogva.
  - Semmi közöd hozzá!
  - Az biztos. - vont vállat közömbösen a srác. - De én a helyedben sietnék órára, mert még a végén beír a tanár hiányzónak, és értesíti anyukádat a lógásról. Még itt a végén zárdába zár, nem csak a szobádba! Anyuci pici lánya egyre rosszabb! Szegény anyuka nehogy szívrohamot kapjon!
  - Nem kell se a tanácsod, se a gúnyolódásod, seggfej! - vágott vissza Mel, s dühösen csípőre vágta a kezét. - Ha lehet, ne szólj hozzám, és nagy ívbe kerülj el!
  - De kinyílt a csipád, mióta a szőke huligánnal kamatyolsz! Nekem már nem is kellenél! - folytatta a kötekedést a fekete szemű fickó. Tartása fölényes volt, mint mindig. Melissa sosem kedvelte, sütött belőle az önimádat és a lenézés. Attól még hogy szépen kigyúrt testtel és csinos pofával rendelkezik, nem kéne azt gondolnia, hogy ő a világ közepe!

  - Ez remek hír! - villant meg Melissa szeme. - Legalább nyugodtan halok meg!
  - Kis pökhendi liba! - legyintett a fekete hajú srác, aztán hosszú léptekkel elsietett.
Melissa dühös pillantással nézett utána. Scott már a bejáratnál járt, gyorsan szedte hosszú lábait.
Ekkor tűnt fel a lánynak, hogy az udvar már kiürült, az épület elcsendesedett. A kocsik között szalonozva ő is elindult befelé, nem akart ettől is jobban elkésni. Közben tett még egy kísérletet Jay elérésére. Gyaloglás közben megint megcsörgette, de megint csak hiába hívta. Magában szitkozódva trappolt végig a hosszú folyosón. Mint sejtette, a nyüzsgés megszűnt odabent, minden diák órára ment már. A torkában dobogott a szíve, amikor a biokémia terem elé ért. Még sosem késett el, egyetlen óráról sem. Reszkető kézzel nyomta le a kilincset, majd nagy sóhaj után belépett. Magában már megfogalmazta a védelmi beszédét, amit el akart hadarni a tanárnak, de legnagyobb örömére még nem volt bent, csak a csoport hangoskodott a teremben. Megkönnyebbülten lélegzett fel.
Gyorsan szétnézett, s rögtön feltűnt neki, hogy Brenda és Sona mellé nem ülhet, mert a két lány egymás mellett helyezkedett el. Egyetlen szabad szék volt a teremben, Howard mellett.
Görcsösen megmarkolta a hátizsákja pántját, majd határozott léptekkel a székhez ment és szinte lecsusszant az ülőkére. A táskáját leengedte a földre, kihalászott belőle egy füzetet és egy tollat.
  - Üdv köztünk! - köszönt rá a borzos padtárs, aki kialvatlannak tűnt. Fekete-fehér csíkos, bő pulóvert viselt, zöld zsebes nadrággal.
  - Szia. - üdvözölte a lány bizalmatlan pillantással.
  - Mi van? Az asztronauta ráfeküdt a pizsidre, és nem tudtál korábban ideérni?
Howard gúnyolódása szíven ütötte. Nem volt ez így jól, hogy felrúgták a régi barátságot.
 - Mintha nem tudnád, hogy anyám nem engedi a közelembe. - nézett a srácra ellenségesen Mel. - Tudom, hogy te köptél neki Jay-ről. Más nem lehetett.
  - Igen, én voltam, nem tagadom. - könyökölt az asztalra lazán Howie, de merev volt a testtartása és ingerült a hangulata. - Tudnia kell, kivel állt össze az édes kislánya! Igaza van a muterodnak, az a fickó nem hozzád való! Tényleg sokkal jobbat érdemelsz! - sziszegte a fiú mérgesen.
  - Ez csak a ti véleményetek! És nem érdekel! Mikor értitek már meg, hogy szeretem Jay-t, és ő is szeret engem? - Melissa egyre kétségbeesettebben beszélt. Unta már, hogy mindenkinek ezt szajkózza. Miért nem hagyják, hogy boldog legyen?
  - Ugyan már! Szerelem? Szerintem, az a fickó nem képes hosszútávon egyet szeretni! Erre majd te is rá fogsz jönni, de akkor már késő lesz!

  - Nincs jogod így beszélni róla, és rólunk! Nem ismered őt, mert nem is akarod megismerni! Csak én tudom, mi lakozik Jay-ben, és attól még, hogy követett el hibákat, szeretem, és ha te meg anyám a fejetek tetejére álltok, akkor sem változtathattok az érzéseimen, világos?
  - Tőlem aztán nyugodtan elcseszheted az életed! - vágta rá durcásan a fiú, de az arca ez ellenkezőjéről árulkodott.
  - Köszönöm, nagyon köszönöm! - kiáltott rá a lány ingerülten.
  - Melissa! Látom, ott középen paprikás a hangulat! Gyere ide, kislány! - hallotta meg ekkor valahonnan hátulról a lány Will hangját.
Melissa a válla fölött hátra lesett. Az ablak felőli sor utolsó padjában Will vigyorgott, és szerencsére egyedül ült. Észre sem vette, amikor beviharzott, olyan zavarban volt. Csábitó volt az ajánlat. Inkább ül a kedves és jószívű Will mellé, mint a fafejű Howarddal.
Mel egyből szedelőzködni kezdett. Felkapta a táskáját, a másik kezével magához szorította a füzetet.
Csalódott pillantást vetett az egykori barátra.
  - Szerencséd van, Howie, megszabadultál tőlem! Megyek inkább Willhez!
  - Nem lepődök meg, kicsim, neked mostanában bárki jobb, mint én!
A lány szomorúan és gyűlölettel nézett rá, aztán azért is hátra sétált a fiúhoz, aki kedvesen mosolygott. Sóhajtva huppant le Will mellé.
  - Látom, rosszul kezdődött a reggeled. - jegyezte meg a fekete pulcsis, és bő farmeres fiú. Unottan a tollával dobolt a padon. Azért szerette Melissa, mert nem volt rosszindulatú és megvetés sem volt a hangjába. Nyugalom áradt a fiúból, és pont ez kellett most a lánynak.
  - Rémesen. Jay-t nem érem el. Azért késtem, mert őt vártam a parkolóban. Ha még ez nem lenne elég, ott belém kötött Scott, most meg Howard. Egy rémálom az életem. - panaszkodott Melissa csüggedve.
  - Nyugodj le, Mel! Mindig kisüt a nap. - mosolygott Will biztatóan. - A viharfelhők egyszer elvonulnak, csak légy türelmes.
  - Komolyan mondom, Will, olyan vagy, mint egy védőangyal! Nem is tudom, mivel érdemeltem ki a barátságod.
Will féloldalasan mosolygott a lányra, aztán megint előre nézett, a teremben nyüzsgőket figyelte.
  - Nem nehéz téged kedvelni. Nyílt vagy, őszinte, barátságos és néha meglepően naiv. Plusz pont még, hogy az én gyönyörű Brendám legjobb barátnője vagy. A kusza szerelmi élted sem zavar, neked kell tudni, mit és kit akarsz, és ha neked Jay a választottad, akkor támogatlak, ez a dolga egy jó barátnak!
Melissa meghatódott. Örömmel és szeretettel Will karjára tette a kezét.
  - Ó,Will, nem is tudom, mi lenne velem nélküled!

Mel felnézett, s látta, hogy Brenda aggódó képpel néz rájuk, ezért gyorsan elkapta a kezét és a pad alá rejtette.

  - Ne fújd fel a dolgot, ez természetes. - Will is Brenda felé lesett. - És ne aggódj, a csajom nem féltékeny rád. Inkább érted aggódik, láttam az előbbi pillantásából.
  - Annyira örülök, hogy így egymásra találtatok, és annak is, hogy mindketten a barátaim vagytok. - mosolygott hálásan a lány.
  - Elnézést, hogy késtem! - érkezett meg ekkor a biokémia tanár, és lepakolt a tábla előtti asztalánál. - Baleset volt a belvárosban, és egy hatalmas dugóba kerültem! Folytassuk a tegnapi témánkat, a növényi és állati sejtek felépítéséről.
Az osztály drámain felnyögött, Melissának viszont az előbb hallotokon járt az esze. Baleset? A hideg futkosott a hátán, mert rettegett, hogy Jay nem véletlenül nem ért ide. Mi van, ha vele történt a baleset? Elfehéredett újakkal kapaszkodott a pad szélébe, próbálta legyőzni a rajta eluralkodó pánikrohamot.
  - Baleset?... Baleset! Ó, istenem... - motyogta a lány rémülten.
  - Nyugi! - ezúttal Will szorongatta a lány kezét. - Nincs semmi baj! Nem kell a legrosszabbra gondolni!
Bár jólestek neki a padtárs szavai, képtelen volt megnyugodni. Kínszenvedés volt az elkövetkező fél óra. Nem tudott odafigyelni a tanulásra, végig számolta a másodperceket kicsengetésig, mert már tűkön ült. Újra akarta hívni szerelmét, hogy hallja a hangját, tudnia kell, hogy nincs semmi baja. Mert ha mégis, abba belepusztul...
Megszólalt a csengő, s Mel úgy hagyta el a termet, mint akit puskából lőttek ki. A terem előtt begyűrte a cuccát a táskájába, aztán már a füléhez is vette a telefont. Magában könyörgött, hogy a fiú vegye fel végre. A negyedik csengésre, csodák csodájára Jay fura hangon megszólalt.
  - Haló? Ki az, mi az?
Melissa szívéről mázsás kövek gördültek le. A boldogság hullámai végig söpörtek gyenge testén.
  - Jay! Hol a francba vagy? Már annyiszor hívtalak! Jól vagy? Megöl az aggodalom!
  - Jaj, kicsim - sóhajtott fel Jay a vonalban. - igazán drága vagy! Tudod, hogy imádlak? Bocsi, de elaludtam.
Nagy mozgolódás és recsegés kísérté a fiú szavait. Melissa el tudta képzelni, hogy éppen az ágyban motoszkál.
  - A francba már! Többet ne csináld ezt velem! Baleset volt a belvárosban, és én azt gondoltam... - a lány zaklatott hangja elcsuklott, végig sem merte mondani, amit gondolt, olyan iszonyú volt.
Brenda, Will és Sona aggódva topogtak mellette, de ő csak a kezével like jelet mutatott, jelezve, hogy minden rendben. Azok pedig megkönnyebbülten lélegeztek fel.
  - Ne fesd az ördögöt a falra, tündérem! Nem csörgött az ébresztőm, megesik az ilyen. - mondta a telefonba Jay derűsen.
Melissa lassan megnyugodott. A fiú hangját hallani maga volt az édes mennyország, az előbbi pokolhoz képest.
   - És bejössz még a suliba? Még csak az első óra telt el, jó lenne, ha jönnél! Nélküled nem élem túl a napot!
  - Persze, hogy megyek, amikor ez az egyetlen hely, ahol láthatlak! Összekaparom magam, és ebédnél találkozunk.
  - De jó! Nagyon várlak. - mosolygott elégedettem Mel. - Hiányzol, és szeretlek...
  - Na ezért még jutalmat is érdemelsz, kis szívem! Sietek, te meg szaladj órára!
  - Oké. Viszlát! De azért ne siess nagyon, nem szeretném, ha feltekerednél egy lámpára vagy kerítésre a csoda gyors kocsiddal!
  - Ne aggódj, szerelmem!
Melissa boldog mosollyal vágta zsebre a telefont.
  - Az ábrázatodat elnézve, minden jó, ha jó a vége. - mosolygott barátnőjére vidáman a fekete hosszú szűk pulcsis és fehér nadrágos Brenda.
  - Ja, csak elaludt. Engem meg már a frász kerülgetett.
  - Akkor minden szupi! Nyomás, hölgyek, második órára! - Will átkarolta mindkét lány vállát, így vezette őket végig a folyosón.
Nagyon nehezen jött el az ebéd szünet. Melissa majd megveszett a percek vánszorgása miatt.
Sajnos a menza ajtajában nem futott össze a fiúval, így a barátaival állt sorba a kajáért.
Pizzát kért és jeges teát, aztán a tárcájával megkeresték szokásos asztalukat.
Will, Brenda, és Beverly ültek Melissával egy asztalhoz. Nagy volt a ricsaj a teremben, de a lányt megnyugtatta, hogy ha Ethan nincs itt, akkor még nem értek ide a végzősök.
Brenda cukrozott fánkokat evett csokis tejitallal, Will hamburgert és valami bundás burgonyát, Beverly furcsa színű tésztás és borsós levest, valamint egy banán feküdt a tányérja mellett. Melissa nem igazán tudott az evésre koncentrálni. Majd megőrült, hogy még mindig nem láthatta Jay-t.  A sorban állókat pásztázta a szemével, de nem volt ott, se Ethan se Jay.

Majdnem félrenyelte a sonkás pizzát, amikor a háta mögül előbukkant a fekete farmeros és szürke pulcsis Jay és lazán lehuppant mellé. Ethan kezében egy csomó automatás croissannal és muffinal pattant Bev mellé.
  - Halihó! Megjöttem. - mosolygott gyengéden Melissára a szőke szívtipró, és csókra nyújtotta a száját.
A lány boldogan nyújtózott felé, és heves csókban forrtak össze, már amennyire a két szék engedte.
  - Hohó! El fog menni az étvágyam! - fitymálta őket vigyorogva a piros ruhás és fehér farmer kabátos Beverly.
  - Hagyd már őket, szép a szerelem! - lökte meg a könyökével Ethan a lányt.
  - Te meg miért ilyen szemét kajával tömöd magad? - ráncolta a homlokát a szöszi, akinek ezúttal a feje tetejére volt felcsomózva a haja.
  - Kurva hosszú a sor, az automatában meg csak ez van. - magyarázkodott a melírozott hajú srác, miközben kicsomagolt két csokis muffint.
  - Egyszer megöl a sok szénhidrát. - nézett rá rosszallva Bev.
  - Asszony, azt eszek, amit akarok! - szólta le Ethan.
Közben a szerelmesek megszakították az édes csókot. Melissa imádattal nézett megkerült kedvesére.
  - És te nem eszel?
  - Jövet beugrottam egy gyors-kajáldába. - vont vállat közömbösen Jay. - Csak nézem, ahogy eszel.
  - Ebbe volt némi szexualitás. - vigyorgott Will.
  - Ha neked az evés szexuális, akkor baj van veled, barátom. - kuncogott Jay, s ferde pillantást vetett a szemben ülő Willre.

  - Én is el tudom képzelni, hogy ti még ezt is szenvedélyesen űzitek. - állt szerelme pártjára Brenda.
  - Két bolond, egy pár! - legyintett lemondóan Melissa.
A kedve is ezerszer jobb volt, hogy előkerült Jay. A szürke nap színt kapott, az élete derűs lett és teljes. Most már úgy érezte, bármi jöhet, megbirkózik vele.
Az idilli és gondatlan hangulatnak az vetett véget, hogy a fekete miniszoknyás és barna mélyen dekoltált, csillogó felsős Alicia odasétált hozzájuk. Mivel Jay előtt nem volt tárca, lazán az asztallapnak döntötte a hátsóját, térdét a srác lába közé préselte.
  - Helló, srácok! Nem jöttök délután a Hookba? Halottam ám, Jay, hogy a kis imádottad fogságban van! Szívesen elszórakoztatlak, míg a kicsike nem ér rá. - a lány úgy beszélt Jay-hez, mintha a többiek ott se lennének.
Melissa görcsösen markolta a fiú kezét. Utálta ezt a libát, főleg mert ilyen érthetetlen, és még mindig próbálkozik Jay-nél. Nem fogja fel, hogy nem kell neki?
Jay fitymálva nézett a magamutogató ribancra. Szabad kezével arrébb hessegette, de nem volt hajlandó elengedni a mellette pironkodó csöppség kezét.
  - Tedd takarékra magad, Alicia! Ha unatkozol, keress magadnak játszópajtást! De nem én leszek az! Tudod, ha a barátnőm nem jöhet velem biliárdozni, akkor már nekem sincs kedvem menni. Ilyen egyszerű ez. Ilyen a szerelem, bár a te szótáradból biztos hiányzik ez a szó!
Jay visszavágása boldoggá tette Melissát, míg Aliciát elkeserítette. A barna hajú, szoliszökevény haragosan nézett a szőke srácra.
  - De egy papucs lettél, Amstrong! Nem is vagy te olyan kemény legény, mint amilyennek mondanak!

  - Hát, drágám, te sosem fogod megtudni, mennyire vagyok "kemény"! - vigyorgott gonoszul Jay, majd tüntetően homlokon csókolta az oldalán ülő kék szemű kis hercegnőt.
  - Menjetek a francba! - sziszegte Alicia, és sértődötten eltipegett térdig érő csizmájában.
  - Ez a bige levakarhatatlan. - csóválta a fejét a csámcsogó Ethan.
  - Nem veszélyes, csak a szája nagy. - legyintett Jay lemondóan.
  - Meg a lyuka, amit szétb.... - vigyorgott Will, de nem tudta végig mondani, mert Brenda rálépett a lábára.
  - Nekem ne beszélj csúnyán evés közben! - figyelmeztette a lány.
  - Igen is, asszonyom. - kacsintott Will nevetve.
  - Aliciának igaza van! Ti tényleg papucsok lettetek! - röhögött Ethan vidáman, miközben a Melissa kezét csókolgató Jay-re majd Willre pillantott.
  - Te  csak hallgass! - szólt be a haverjának Jay. - Úgy hordod a hajad, ahogy Beverly-nek tetszik, azt veszed fel, amit ő mond, és oda mész bulizni, ahová ő akar!
  - Na, most muszáj volt árulkodni? - dobta meg egy muffinos papírral Ethan a nagyszájút.
  - Elég legyen már, fiúk, olyanok vagytok, mint az óvodások! Tessék viselkedni! - szólt rájuk szigorúan, de nevető szemmel Bev.
  - Igenis! - vágta magát tisztelgő pózba Ethan, Jay, és a végén még Will is.
Jót nevettek mind. Ilyen remek hangulatban sajnos hamar eltelt a szünet.
Két órakor véget ért az utolsó óra, Melissa a suli kapujában várta Jay-t, hogy elbúcsúzzon tőle.
A színes ruhás fiatalok szinte özönlöttek kifelé a gimiből, de a lány nem látott közöttük ismerőst.
Szinte halálra rémült, amikor Brenda ugrott a háta mögé és megérintette a vállát.
  - Mit csinálsz, Mel? - kérdezte vidáman a szöszi.
  - Jay-t várom, hogy elköszönjek tőle. - válaszolta szomorúan Melissa.
  - Már miért kéne búcsúznotok? Hosszú még a nap.
  - De nem nekem, anyám kitagad, ha nem megyek haza, mintha nem tudnád!
  - És ha könyvtárba megyünk? - a könyvtár szónál Brenda cinkos arccal idézőjelet mutatott. - Akkor négyig lenne alibid.
  - Már az csoda, hogy tegnap elengedett veletek a kamu meccsre. Kétlem, hogy ma is elengedne bárhová is.

  - Ha nem teszünk egy próbát, nem derül ki! - buzdította Brenda. - Hívd anyádat és mondd, hogy anyagot kell gyűjtenünk a könyvtárban. Majd én duruzsolok a háttérből, hogy elhiggye.
Melissa kételkedett abba, hogy ez bejöhet, de nem akarta megbántani a barátnőjét, hisz csak jót akart. Végül is... egy próbát megér!
Elővette hát a mobilját és előadta az anyjának, hogy egy történelem dolgozat miatt a könyvtárba kéne mennie Brendával. A csaj arra vetemedett, hogy kikapta a kezéből a mobilt és elmondta Mrs. Thompsonnak, hogy ezen a kutatáson múlik a félévi jegyük. Brenda nagyon jól tudott hazudni, Melissa elismerően hallgatta, a gyanútlan anyuka pedig elengedte a lányát, de kikötötte, hogy érjen haza fél ötre. Mel még megköszönte az anyjának az engedékenységét, aztán amikor lerakták a telefont, úgy ugráltak egymással szemben, mint két új babának örülő kisgyerek.
  - Mi ez a nagy örömujjongás? - érkezett melléjük Jay csodálkozva.
Melissa boldogan ugrott Jay elé, a vállba kapaszkodott és felnézett a kék szemekbe.
  - Drága barátnőm elkéreztetett anyámtól a könyvtárba.
  - És te ennyire örülsz a tanulásnak? - vonta fel a szemöldökét a fiú, de közben átölelte a lány derekát.
  - Dehogy! Nem lesz tanulás! Van két teljes szabad órám. - büszkélkedett Mel vidáman.
  - Ó! - esett le a tantusz Jay-nek. - És mit fogunk csinálni?
  - Bármit, csak veled legyek! - állt lábujjhegyre a lány, és szájon csókolta a fiút.
Brenda nevetve köszörülte a torkát a hátuk mögött.
  - Szívesen, gyerekek!
  - Az adósod lettünk, Brenda! - mosolygott a lányra Jay, miközben szerelmét ölelgette. - Nem is tudom, hogy fogjuk meghálálni neked!
  - Most még gyűjtöm a strigulákat, de ne aggódjatok, majd behajtom rajtatok! - vigyorgott elégedetten Brenda. - Lépek, de el ne felejtsétek, hogy fél ötig kaptatok kimenőt! Mrs. Thompson az én fejemet szedi le, ha elkéstek!
  - Nem fogjuk elfelejteni! És ezer hála a jóságodért! - hálálkodott Melissa is.
Brenda elsietett, a párocska pedig ölelkezve ment a srác kocsijához. Hamar beültek, a tető már régóta nem volt lehúzva, nem volt hozzá alkalmas az időjárás.
  - Na, hová menjünk? - fordult oldalra a lány felé mosolyogva Jay, de már egy meggyújtatlan cigi lógott a szájába.
  - Nem is tudom...
  - Gyere nálunk! A nagynéném kettőtől este tízig dolgozik a héten.
  - Hm, jól hangzik! Legalább világosban is láthatom a házatokat!
Miután ezt megbeszélték, gyors tempóban elindultak a srác otthona félé. Útközben nem beszélgettek, a srác bagózott, a lány a környéket figyelte, s rájött, hogy Jay nem is lakik túl messze tőlük. Csendbe voltak, de ez nem kínos, inkább meghitt hallgatás volt.
Mikor megálltak a kétszintes fehér, hatalmas ház előtt, Melissa megrökönyödve figyelte a parkosított udvart, és a teraszokkal megtoldott, gyönyörű, modern házat. Ehhez képest az ő házuk egy kis viskó volt. Eddig csak arra emlékezett, hogy a ház nagy, de ekkora pompára nem volt felkészülve.
  - Úgy látom, jól keresnek az orvosok, meg a nővérek. - jegyezte meg Mel nézelődve, miközben kiszálltak a kocsiból. Jay behajtott az udvarra, a kapu egy gombnyomástól kinyílt. Szürke térkőből volt kiépítve a kocsibejáró, azon hajtottak végig a befüvesített udvaron, a díszfák, bokrok, sziklakertet és lámpák között.
  - Az apám a nagyszülőktől örökölt pénzt Carol nénémre íratta, mert neki nem kellett. A nagynéném pedig a férje halála után a tőle örökölt vagyont is ebbe a házba fektette. Ez volt az álma. Addig mindig csak albérletekben laktunk, Sisco másik végében. Itt végre otthon érzi magát, szinte a házért él. Nem is szereti, ha rendetlenséget vágok, ezért nem is szeretek itt élni. - mesélte a fiú, miközben a lányt egy fűzfa alatti kerti grill és fonott mintás kerti bútorok mellett vezette el, majd kitárta a kis terasz fehér kapuját, hogy a hátsó ajtóhoz vezesse a lányt.

A teraszon fehér párnás, kör alakú, hatalmas fotelek, nagy cserepes pálmák és egy asztal állt. Olyan volt, mint egy kis béke sziget idekint. Melissa le volt nyűgözve.
  - Csak itt bagózhatok, így ez a kedvenc helyem. - folytatta Jay a kalauzolást. - Igaz, mostanában ha beugrik Ethan, vele is itt szoktunk lógni, meg sörözni.
  - Érdekes. Eddig nem is mondtad, hogy a nagynénéd özvegy.
  - Mert kicsi voltam még, amikor Hank meghalt rákban. Carol nem tudta feldolgozni, és azóta sem volt normális kapcsolata. A sors fintora, hogy nem lehetett gyerekük, és mikor apám megkapta az afrikai első kiküldetést, jó ötletnek tűnk, hogy Carolra bízzon, hisz kölykökre vágyott, és nem lett magányos.
  - Ez szomorú, de kedves. - bólogatott Melissa érzelmesen. Még nem ismerte, de megsajnálta Jay nagynénjét.
  - De Carol nem volt az. Azt hinné az ember, hogy jó anya vállik belőle, boldogan neveli testvére gyerekeit, de nem így lett. Sakkba tartott, terrorizált, és gyűlölt minket. Nem csodálom, hogy a tesóm, amint tudott megpattant és a saját lábára állt, majd apa nyomdokaiba lépett. Én viszont maradtam. Két éve lakunk ebben a házban, azóta a néném elég elviselhető. Szerintem rájött, hogy ha én is itt hagyom, senkije sem marad.
Melissa szomorúan hallgatta Jay családjának történetét. Örült, hogy megnyílt neki a fiú. Semmivel se tudta volna jobban bizonyítani, hogy bízik benne. A családi dráma bevallása nagy lépés volt mindkettőjüknek.
Hallgatagon topogtak a bejárati ajtó előtt. Jay a kilincset szorongatta a múlton merengve. Melissa részvéttel tette a kezét a karjára. Sajnálta, hogy ez a remek srác ennyit hányódott és nem kapott elég szeretetet. Készen állt rá, hogy a jövőben mindenki helyett és mindennél jobban szeresse a fiút.
  - És bemegyünk, vagy itt kint kesergünk négyig? - próbált derűs hangot megütni Mel.
  - Persze, hogy bemegyünk, kell egy jó nagy adag kávé! - nyomott egy apró puszit a lány homlokára Jay.
  - Azt nekem is csinálhatsz! - nevetett rá a lány pajkosan, csak hogy oldja a feszültséget.
A srác végre kinyitotta az ajtót. Egyenesen a jól felszerelt, fehér bútoros, pultos és minden féle modern elektronikai eszközzel ellátott konyhába értek. Jay felültette a lányt a pult előtti magas székre, aztán a kávéfőzővel foglalatoskodott.

Melissa kíváncsian lesett körbe. A luxuskonyha nagy volt, tágas, kissé steril hatású, és elég barátságtalan. Bár minden megvolt itt, amire szükség van, hiányzott a melegség és a családiasság.
  - Két cukorral és tejjel kérem a kávét! - szólt, amikor a fiú elővette a poharakat.
  - Én tudok valamit, ami a cukornál is édesebb. - lépett a lány elé csillogó szemmel Jay. Átölelte a derekát és a lába közé lépett.
Melissa boldogan simult hozzá. Remek találmánynak találta a bárszéket, mert így egy magasságba került a fiúval. Átkarolta a nyakát és huncutul mosolygott.
  - És mi lenne az?

  - Te! - nevetett a fiú, és már csókolta is a csücsöri ajkakat.
Belefeledkeztek a csókba, a kávé lefolyt a kiöntőbe, de nem törődtek vele. Csak élvezték a zavartalan perceket. Szenvedélyesen, vadul csókolóztak, simogatták, tapogatták egymást, ahol csak tudták.
Melissa sóhajtozva nyögdécselt, mikor a fiú a nyakát kezdte becézgetni a szájával. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy nem a konyha a legjobb hely az ilyen játékokhoz, de mivel kettesben voltak, elhessegette az aggályait. Minden időt ki kell használni.
  - Szűz anyám! - hallottak ekkor a hátuk mögött egy női meglepett kiáltást.
Melissa ijedten húzódott el Jay-től. Zavartan és pipacsvörös arccal nézett a másik ajtóban ácsorgó nőre. Nyilvánvalóan a srác nagynénje toppant be. Szőke, hosszú haja az arcába lógott, szűk világoskék trikót viselt szürke melegítő alsóval. Zöld szeme olyan volt, mint a macskáé. Melissa nem így képzelte el vele az első találkozást. A föld alá szeretett volna süllyedni szégyenében.
  - Carol! Te nem mentél dolgozni? - kérdezte hitetlenkedve Jay. Úgy állt meg Melissa előtt, mint egy védelmező.

  - Elcseréltem a műszakom, csak éjszakára megyek. Szörnyűségetekre. - felelte a nő kárörvendve. - Jay, tudhatnád, hogy nem örülök, ha lányokat hozol fel!
  - Ne tegyél úgy, mintha ez már megtörtént volna. Még sosem hoztam ide nőket! - csattant fel a fiú.
  - Tudom, erre tartod a kényelmes kis autód. - kuncogott a nő és hátra túrta rendezetlen haját. - Bemutatnál a kis hölgynek, mert biztos különleges, ha idehoztad....
Jay dühös pillantást vetett nénikéjére.
  - Carol, ő itt a barátnőm, Melissa Thompson! És mielőtt még valami megjegyzést tennél, az egyetlen barátnőm!
Melissa megilletődve ugrott le a székről és gyenge mosollyal az arcán előrelépett, hogy kezet rázzon a nővel. A ceremóniás üdvözlés után Carol úgy méregette a lányt, mint a lovakat a vásáron.
  - Másmilyen lányt képzeltem Jay mellé, hogy őszinte legyek, de így elsőre szimpi vagy. Nem nézlek egy üresfejű modellecskének. És azt mondtátok Thompson a neved? Bár elég ritka név, egyszer ismertem a környéken hasonló nevű családot...
  - Carol, ugye nem whiskyvel vetted be a vér-nyomáscsökkentőt? - kérdezte a fiú félig komolyan, félig evődve.
  - Ne égess már a lányka előtt, te rossz életű! - intette le fenyegetően Carol. - Még itt a végén azt fogja gondolni, hogy egy alkoholista, megkeseredett, boszorka vagyok!

- Ezt már tudja, néném, mert elmondtam neki! - forgatta a szemét Jay mókásan.
  - Na, ezért valami szörnyen egészséges, csupa zöldségekből álló vacsorát kapsz, mert tudom, hogy utálod! - Carol már a hűtőben matatott, és tényleg paradicsomot, paprikát, salátát és répát pakolt a konyhapultra. - Menjetek tévézni a nappaliba, míg készül a kaja! Meg ne lássam, hogy felosontok az emeletre! Régimódi szülő vagyok, csak semmi tipi-tapi! A kislány vendégségben van nálunk, nem engedem, hogy itt rontsd meg!
Melissa tanácstalanul nézett szerelmére, de aztán hagyta, hogy a fiú átvezesse a szomszéd helyiségbe.
Egy hatalmas bőrkanapén helyezkedtek el, Jay lazán ledőlt és az ölébe húzta a lányt. A tévében a teleshop adása ment, de nem is foglalkoztak vele. Melissa a fiú homloknak támasztotta a sajátját.
  - Sajnálom, kicsim, nem így terveztem...
  - Semmi baj. - Melissa kedvesen megsimogatta a fiú állát és arcát. - Örülök, hogy megismerkedtem a nagynéniddel. Nem is rossz fej...
  - Ez most a jobbik oldala. Sajnos depressziós, hol toppon van, hol gödörben, vagy alkoholos állapotban. Már megszoktam a hangulatváltozásait. De most kapott tőlem egy képzeletbeli piros pontot, mert tényleg úgy látom, hogy kedvel téged.
  - És csodálkozol rajta? Engem nem lehet nem szeretni! - tréfált a lány fülig érő szájjal.
  - Na látod, ez baromira igaz! - nevetett a srác és csókot nyomott a lány oly közeli szájára.
Csendben, minél kevesebbet mocorogva ölelkeztek és csókolóztok.
  - Azt hiszitek, a csend nem gyanús? - állt meg a nappali ajtajában egy hatalmas konyhakéssel Carol. Vidáman nézett a párocskára. - Legalább kapcsoltátok volna el a tévét, akkor talán hülyére tudtatok volna venni! Szégyelljétek magatokat!

  - Nem szégyen a szerelem. - legyintett a fiú lazán és még azért is szorosabban ölelgette a lányt.
  - Ez igaz, és egyébként csak szólni akartam, hogy a kávé lassan kihűl, amit főztetek. Gyertek inni, és közben megismerkedünk. - kacsintott a nő, majd visszament a konyhába.
  - Sajnálom. - ismételte megint szabadkozva a fiú.
Melissa viszont jókedvűen ugrott fel.
  - Nem kell, Jay! Tényleg kedvelem ezt a nőt! Így is veled vagyok, és láthatlak, nekem már ez is elég!
  - De nekem nem! - dörrent rá a srác. Sóvárogva nézett a lányra, majd az emelet felé, jelezve, hogy neki más tervei voltak.
A lány kuncogva vállon csapta, aztán a konyha felé röppent.
Így aztán jókedvvel megkávéztak a pótmamával, bolondoztak, a kapcsolatukról meséltek, még arról is, hogy a lány anyja eltiltotta őket. Carol ezt is viccesnek találta, egész délután ezzel húzta nevelt fiát. Melissa élvezte a családias hangulatot, otthon régóta nem volt már része ilyenben. A nagynéni marasztalta a lányt vacsorára is, de Mel nem maradhatott, hisz négyig volt alibijük. Carol megértette, de nem örült neki, kicsikart a lányból egy ígéretet, hogy legközelebb velük tart.
Négykor a fiatalok kocsiba ültek, Jay hazafuvarozta szerelmét. A sarkon parkoltak le, ott még hosszasan falták egymást a kocsiban, nem volt ínyükre az elválás. A fiú még mindig szabadkozott a rosszul sikerült délután miatt, Melissa csak forró csókok közepette tudta elfeledtetni vele a balul sikerült randit.
A lány nem bánta, hogy nem tudtak kettesben lenni. Neki így is érdekes volt a nap vége. A balszerencsés reggel után, neki igenis üdítő volt  Jay kelekótya nagynénjét megismerni, és bepillantani az életükbe. Erre mondják, hogy minden jó, ha jó a vége...

Cselszövések

Hétfő reggel Melissa gondterhelten ébredt, nem tudta, mi legyen ezután. Eddig is elege volt az anyja tiltásából, de ez már túl sok volt. Érezte, hogy ezt már nem bírja sokáig.
A megszokottnál korábban kelt és készült el, hogy még csak véletlenül se fusson össze gonosz és makacs anyjával. A menekvés jobb volt, mint az állandó vitázás.

Rohant a suliba, hogy a tilalom ellenére, minél hamarabb találkozhasson Jay-el.
Kis farmerdzsekiben és piros szűk nadrágban állt a suli parkolójában, azon a részen, ahol a srác állni szokott. Nagy szerencséjére nem kellett  sokáig várnia, a kék Aston Martin nemsokára begördült. Mivel mostanában hűvösebb volt, a teteje fel volt húzva. Jay fekete bőrkabátban, sötétkék pólóban, szaggatott naciban és szokásos bakancsában sietett a lány elé, amikor lezárta a kocsit. A táskáját a lábuk elé dobta, aztán magához ölelte a lányt.
Melissa úgy szorította őt, mint egy kis majom a mamáját.
  - Ó, Jay! - suttogta a lány boldogan és csókra nyújtotta a száját.
Jay nem is tétovázott, mohón, szinte éhesen tapadt a lány ajkára. A csók forró volt, édes és kétségbeesett. Kevés volt az együtt tölthető idő.
Jay a kocsinak támasztotta a hátát, de a lányt nem engedte el, csak nézte a gyönyörű arcot, amit immár nem tudott kiverni a fejéből.
  - Úgy hiányoztál, kicsikém! Féltem, hogy anyád lakat alá zár.
  - Jay... annyira sajnálom, ami történt. - szabadkozott a lány. Annyira zavarban volt, hogy nem tudott a srác szemébe nézni. Jay pólóján a cikkcakkos írást követte az ujjával és azt figyelte. - Iszonyú kínos anyám viselkedése. Kidobott, mint egy kóbor kutyát. Meg tudnám fojtani, amiért ilyen idiótán viselkedett.
  - Ne szabadkozz, drágám! - kérte Jay, s egy homlokpuszival nyugtatta a lányt. - Akkor per pillanat, nem sok kellett volna, hogy nekimenjek...
  - Tudom, láttam rajtad, ezért akartam én is, hogy elmenj. Ha ellene fordultál volna, rád hívta volna a rendőrséget, és csak még rosszabb helyzetbe kerültünk volna.
  - És is erre a következtetésre jutottam, ezért nem harcoltam anyáddal. Képes lett volna lecsukatni testi sértés miatt, az meg nem hiányzott volna, mert már így is ismernek a rendőrségen a kocsilopás meg néhány fű biznisz miatt.
Melissa bánatosan bújt a fiú mellkasához. Nem akarta elveszíteni, de nem látott reményt már kettőjüknek. A szeme is könnybe lábadt, ezért rejtette az arcát a fiú dzsekijébe.
   - Kibírhatatlan ez az állapot. Én ezt már nem bírom... - panaszkodott Mel, s lassan kibuggyantak a könnyei.
   - Sss! Ne sírj, aranyom! - csókolta le a könnycseppeket Jay a lány arcáról. - Ne add fel, majd lesz valahogy!
   - De mi és mikor? - fakadt ki a lány kétségbeesetten. - Belepusztulok, ha ez így folytatódik. Így nem lehet kapcsolatot fenntartani. A legjobb lesz, ha szakítunk!
Bár Mel kimondta, még a gondolattól is irtózott. Nem akarta, hogy a szerelmük véget érjen, amikor még alig kezdődött el. Ha csak ez a kiút marad, akkor tuti nem áll többet szóba az anyjával.

  - Ne beszélj butaságokat, pöttömkém! - ölelgette kétségbeesetten a lányt Jay. Neki sem tetszett az elválás gondolata. - Nem engedem, hogy bárki is közénk álljon, még az anyád sem! Ha kell megszöktetlek, harcolok érted, de nem nyerhet ellenünk!
  - Bár én is ilyen derűlátó lennék! Már nem hiszek a csodákban. Tudom, hogy anyám sosem fog elfogadni téged! Tényleg jobb lenne, ha keresnél egy problémamentesebb barátnőt!
Jay a lány szélfútta hajába markolt és megemelte a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. Mélykék szeme szinte izzott a haragtól és az elszántságtól.
  - Idefigyelj, te kis reményvesztett manó! Eszedbe ne jusson feladni! És még a gondolatot is felejtsd el, hogy nekem valaha más kell! Téged akarlak - egyedül csak téged! És hülye vagy, ha azt hiszed, hogy a sárkány édesanyád el tud riasztani! Korábban kell kelnie, ha azt hiszi a viselkedésével el tud tántorítani! Nem foglak dobni, csak azért mert ő azt akarja! Amúgy is, ha behódolunk neki, akkor ő nyert! Szóval verd ki a fejedből a szakítás gondolatát, és harcolj!
Melissát végtelen nyugalom és boldogság járta át. Ha Jay úgy gondolja, van miért küzdeni, akkor Ő is erős lesz és küzd. Talán ez a szerelem tényleg megéri...
  - Jól van, Jay... ha így gondolod, nem adom fel!
  - Még szép hogy így gondolom, te kis bolond! - mosolygott Jay, s a mosolya valóban reményt sugárzott.
A fiú úgy szorította Melt, mintha sosem akarná elengedni. Állát a lány fejéhez nyomta, és úgy ringatta, mint egy kisgyereket.
A búskomor és csendes ölelésüket Brenda és Will zavarta meg. A piros terepjáró pont mellettük állt le, majd a párocska melléjük sétált kézen fogva.
  - Mi ez a drámai hangulat, fiatalok? - kérdezte a világoskék farmeros és barna kötött pulóveres csini lány.
  - Bántottad a lányt? - lépett közelebb Jay-hez harciasan Will.
  - Dehogy! - intette le Melissa a kockás inges srácot. - Nincs baj... Vagyis van, de csak a szokásos.
  - Ez meg mit akar jelenteni? - ráncolta a homlokát Brenda, majd megrázta hosszú, szőke sörényét.
  - Anyám eltiltott minket egymástól, de most végleg.

  - De ez eddig is így volt, nem? - vont vállat közönyösen Will.
  - Ja, csak most megfejeltük azzal, hogy a drága anyám rajtakapott minket a kanapén. - panaszkodott Melissa hisztis hangnemben. - Úgy volt, hogy Washingtonba utazik hétvégére a pasijával, így gondoltuk, lesz egy romantikus esténk, erre nem törölték a járatát, és hazajött? Hiányos öltözékben talált minket összegabalyodva, sokkot kapott, majd veszekedtünk egy sort. Most minden rosszabb, mint azelőtt.
  - Komolyan nem értem, miért nem fogja fel, hogy felnőtt vagy már és lehet magánéleted. - csóválta a fejét a szőke barátnő.
  - De ha kicsit belegondoltok a helyzetébe, meg lehet őt is érteni. Az egyetlen pici lánya, aki eddig jó volt és unalmas, most egy pasit csempész a házba, csavarog, bulizik és nagy kanállal falja az életet. Eddig ez nem volt rád jellemző, Melissa. Szóval nem csoda, hogy kiakadt. - fejtette ki a véleményét Will. - Kétségbe van esve és fél, hogy rossz kislány lesz belőled.
Melissa csodálkozva a srác oldalába nyomta a könyökét.
  - Hé, te kinek a pártján állsz?
  - Természetesen a tiéden, de attól még ésszerűen látom a dolgokat.
  - És mit fogtok csinálni? - tette fel a legfontosabb kérdést Brenda.
  - Azt még nem tudjuk, de ez így nem állapot. - válaszolta lehangolva Jay.
  - Júj, idő van! Rohanjunk első órára! - nézett aranyozott karkötőórájára a szöszi. - Gondolkodjunk a megoldáson, ebéd szünetben ütközünk, és kiötlünk valamit!
  - Okszi! - bólintott rá Melissa. Örült, hogy ilyen segítőkész barátai vannak.
  - Csá, csajok! - Jay még gyorsan megpuszilta a lányt, rákacsintott, aztán elsietett a sportcsarnok felé, mert arról hamarabb feljutott a lépcsőhöz. Melissáék csapatostul indultak a biokémia terem felé.
Sajnos Mel egész délelőtt nem futott össze Jay-el, mert messze volt egymástól az órájuk. A dél meg elég nehezen jött el, valóságos kínszenvedés volt az első négy óra.
A lány a két B-vel és Sonával igyekezett a menzára, amikor végre eljött a nagy szünet. Melissa izgatottan nyújtogatta a nyakát a folyosón, hogy kiszúrja a srácot a nyomuló diákseregben. Hála az égnek a fiú magas volt és kitűnt a tömegből szőke üstöke. Amúgy is feltűnő jelenség volt, ahogy lazán ácsorgott az ebédlő ajtajában. Amikor a szerelmesek felfedezték egymást, mindkettőjüknek felderült az arca. Mire Melissa odaért, Jay kitárta a karját, s a kicsi lány boldogan vetette magát az ölelésébe. A rövid, de annál édesebb csók után Jay átkarolta a lány vállát, így vezette be a terembe.
  - Mit eszünk, kis szívem? - kérdezte ragyogó szemekkel a srác.
  - Nekem mindegy, mostanság nincs étvágyam. - húzta el a száját búskomoran Melissa.
  - Ez nem helyes. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint egy deszka!
  - Cuki vagy! - vigyorgott a lány, mert tetszett neki a srác beszólása, bóknak vette. Míg a sorban toporogtak lábujj hegyre állt és arcon csókolta a srácot. Jó néhányan furcsállva, vagy irigykedve néztek rájuk, volt aki meg is rökönyödött, de Melissa már nem törődött velük. Mindenki gondoljon, amit akar!
  - Ne tartsuk fel a sort, kérem! - furakodott mögéjük vihogva Ethan, aki homokszínű kötött pulcsit viselt bő farmerrel.

  - A sor nélkülünk se megy! - hurrogta le Jay  haverját és mellbe vágta.
  - Hol van Beverly? - kérdezte a lány inkább.
  - Most ült le asztalt foglalni nekünk. - pillantott barátnője felé a szőke borzos srác. És valóban, Bev, Brenda és Will éppen a terem közepe táján elfoglaltak egy asztalt.
  - Nem értem, hogy kerültek máris előre, amikor egyszerre értünk ide. - zsörtölődött Mel.
  - Gondolom bevetették a bájaikat. - nevetett Jay.
Ebben Melissa is biztos volt, hisz a két szöszi olyan volt, mint két modell, kitűnt a szépségük, és szerették ki is használni ezt.
  - Én meg udvarolni fogok a konyhás néninek, hátha elérek vele valamit. - pillantott kuncogva a nagydarab étel osztó, zsíros hajú nőre Ethan.
  - Ha van gusztusod hozzá. - vont vállat Jay.
Melissa tudta, hogy csak hülyülnek, s ez jó is volt, mert legalább elfeledkeztek a gondjaikról.
Öt perc tétlen topogás után végre sorra kerültek. Melissa végül sült krumplit kért rántott sajttal és ketchupot nyomott a tányérja szélére. A fiúk is kértek krumplit, de felturbózták hamburgerrel.
Mire elértek Brendáékhoz, azok már félig elfogyasztották az ebédjüket. Zajosan elfoglalták a szabad székeket. Egy darabig némán falatoztak, de természetesen Bev ezt nem bírta sokáig.
  - Mi van veletek, szerelmesek? Nagyon le vagytok lombozódva.
  - A szokásos zűr, nem bírjuk anyámat. - válaszolta Mel, aki éppen az életlen késsel próbálta szétcincálni a rántott sajtot.
  - Még mindig tilt titeket egymástól? - kérdezte a kék, hosszú ujjú ruhás szőkeség homlok ráncolva. Ő csak két felcikkelt almát csipegetett közben.
  - Még jobban. - válaszolta Jay. - Miután rajtakapott minket, most aztán totál rosszak vagyunk a szemében.
  - Ejnye! Rosszalkodtatok? - nevetett Ethan a hamburgere fölött.
  - Véletlenül lebuktunk. Úgy volt, hogy elutazik, de végül törölték a járatát. - magyarázta röviden Melissa.
  - Gáz a helyzet. - ismerte el Bev. - Délután beugrom a Dívába, mert szükségem van pár melegebb nacira, és ha gondoljátok, megpróbálok a lelkére beszélni.
Mel értékelte a kedves gesztust, de nem hitte, hogy sokat érnek vele.
  - Megpróbálhatod, de szerintem hiába. Anyám egy gonosz banya lett.
  - Próba, szerencse! - mosolygott optimistán Beverly.
  - Mi pedig meglátogatunk délután. - rukkolt elő egy újabb ötlettel Brenda. - Beugrunk hozzád Will-lel, sírunk egy sort, hogy hiányzol, és majd közösen kitalálunk valamit.
  - Kedvesek vagytok, srácok. - köszönte meg Melissa hálásan. - Köszi, hogy segíteni próbáltok!
  - Ne viccelj már! Erre vannak a barátok. - biztatta Will is a kesergő lányt.
  - És én addig, mit csináljak? - kérdezte Jay, aki szalmakrumplit dugdosott a szájába.
  - Te csak tarts távol magad Melissától! Ne keverj több szart! - vigyorgott gonoszul Bev, de még ez is jól állt neki.
  - Ó, akkor nekem lesz a legnehezebb dolgom! - biggyesztette le az alsó ajkát duzzogva Jay, de aztán arcon csókolta kedvesét.
A banda jót nevetett, aztán Ethan meghajigálta haverját néhány szál szikkadt krumplival.

Délután három óra körül Beverly piros, cuki, csajos kis Toyotája leparkolt a belváros szívében Samantha Thompson butikja előtt. Haját hátra csapva betipegett tűsarkújában az üzletbe.
Mikor belépett, mosolyogva üdvözölte a pénztárgép előtt ücsörgő eladó lányt.
  - Szia, Trish!
  - Ó, szia Beverly! Mi szél hozott? Mire van szükséged? - kérdezte barátságosan a törzsvendégtől a barna rövid hajú, zöld szemű lány.
  - Jön a hidegebb idő, néhány új naci kéne. - felelte a szöszi, és közben már a helyiség közepén álló kör alakú állványon lapozgatta a cicanadrágokat, mintás harisnyákat és farmerokat.
  - Lehet, hogy azokat már láttad, de sajnos Samanthának nem sikerült találkoznia a New York-i tervezővel, így a butik kicsit most megsínylette a dolgot.
Hát még Melissáék hogy megsínylették ezt... - gondolta Bev fancsalodva.
  - És a főnökasszony bent van? - puhatolózott a lány válogatás közben.
  - Mint mindig. A raktárkészletet nézi épp át, hátul. Szóljak neki?
  - Kösz nem, csak érdeklődtem. - felelte Bev, majd minden figyelmét a nadrágoknak szentelte.
Már a lány kezében volt három csinos darab, és indult volna a próbafülkébe, amikor előbukkant Samantha.
  - Ó, szia, Beverly! - mosolygott a vevőre kedvesen a barna szoknyás és krémszínű blúzos, csinos asszony. - Jó, hogy itt vagy, mert beszélni akartam veled.

  - Jó napot, Mrs. Thompson! - viszonozta a köszönést a szöszi, de mást nem mondott, mert sejtette, mit akar az asszony tőle. Biztos, mindent tudni akar Melissáról és Jay-ről.
  - Trish, engedélyezek neked egy kávé szünetet. Hagyj minket kettesben Beverly-vel, magánügyekről szeretnénk beszélni. - fordult alkalmazotta felé ellentmondást nem tűrő hangsúllyal Sam.
  - Rendben, asszonyom. - bólintott rá a lány. A pult alól kikapta fehér kis válltáskáját és el is sietett.
Beverly fél karján a ruhákkal, másik kezével az állványra támaszkodva érdeklődve nézett az asszonyra. Volt valami szigorúság, vagy ridegség Melissa anyjában, ami miatt Bev sosem kedvelte igazán. Értette is, miért nem tud vele a lánya mindent megbeszélni.
  - Nos... miben segíthetek, asszonyom? - kérdezte Beverly, de sejtette előre, miről is lesz szó.
  - Tudnom kell... a lányom az iskolában még mindig együtt lóg azzal a rossz életű tetovált sráccal?
  - Ha Jay-re gondol, akkor igen. - vágta rá határozottan Bev, itt volt a lehetőség, hogy kifejtse a véleményét. - Szeretik egymást, miért olyan nagy bűn ez? A srác a pasim legjobb barátja, értelmes, kedves, és süt róla, hogy oda van Melissáért. Attól még, hogy a múltban belevitték néhány marhaságba, nem rossz ő, csak eltévedt. Mindenkinek van múltja, szerintem ettől sokkal fontosabb, hogy most mit érez a lánya iránt, és hogy boldoggá teszik egymást.
  - Nem kértem a véleményed, te lány! - csattant fel haragosan a barna hajú, kontyos asszony. - Nem hagyom, hogy egy rossz hírű, agyatlan balfácán elcsábítsa a lányomat, és megrontsa. Melissa százszor jobbat érdemel ettől a huligántól!
  - Kérem, Mrs. Thompson, gondolja át ezt! Minél jobban tiltja őket, annál inkább ragaszkodnak egymáshoz. Talán, ha hagyná, hogy a szerelmesek együtt legyenek, Melissa könnyebben kiismerné a fiút, és kiábrándulna belőle.
  - Szó sem lehet róla! Melissa nem lehet azzal a tetkós vadbarommal! Ő sokkal jobbat érdemel!
Beverly elkeseredve sóhajtott. Azt hitte, a kiábrándulós szöveggel meggyőzi a nőt, de be kellett látnia, hogy hiába tépi a száját, a nő makacsabb és konokabb, mint eddig bárki, akit ismert.
  - Lehet, de ha közéjük áll, csak maga ellen fordítja a lányát. Nehogy a végén koppanjon és Mel megszökjön a pasival!
  - Mi? Szökést terveznek? - kérdezte ijedten Samantha.
  - Még nem, de ha nem változtat a hozzáállásán, talán ez lesz a vége!
  - Az ki van zárva! Nem engedem!
Bev lemondóan csóválta a fejét. Ő mindent megpróbált, de hiába. Dühös pillantás kíséretében a kiválasztott nadrágokkal bevonult a próbafülkébe. Már nem volt miről beszélni...

Közben Melissát hazavitte Will és Brenda. A fiatalok a nappali kanapéján pizzáztak és a zenecsatornát hallgatták. Mel jól érezte magát, hiányzott már neki a baráti összeröffenés majdnem egy hónap bezártság után. Hülyéskedtek, kicikizték az énekeseket, vagy épp rajongtak az aktuális kedvenc slágerekért. Amikor a gombás pizza elfogyott és már csak kóláztak, Will kérdőn nézett a csajokra. A barna hajú srác a méregzöld kanapén henyélt, felhúzott lábánál Brenda kuksolt, Mel a fotelben, törökülésben.
  - Na, csajok, mit kezdünk a sárkány anyuval?
  - Semmit se tehetünk, reménytelen. - biggyesztette le az alsó ajkát szomorúan Mel.
  - Ne legyél már ilyen kishitű! Mindig van kiskapu! - biztatta mosolyogva Will.
  - Kitaláltál valamit? - kérdezte Brenda, majd szeretettel megfogta a srác kezét.
  - Lehet. - vigyorgott sejtelmesen a fiú.
  - Ne legyél már ilyen titokzatos! - rótta meg Melissa. Kikapta a háta mögül a lapos kispárnát, és a fiú feje felé vágta.
Will nevetve elkapta és a feje alá gyömöszölte.
  - Az az elméletem, hogy anyukád csak Jay-től tiltott el, tőlünk nem. Tehát mi vagyunk a halálbiztos alibid! - vigyorgott mindent tudóan a srác. Zöldes barna szeme huncutul csillogott.
  - Ezt hogy gondolod? - kérdezte Mel értetlenül. Már nem mert reménykedni semmilyen megoldásban.
  - Elérkeztetünk ide-oda, közben meg randizhatsz a pasiddal, már ha mersz ennyit hazudni.
  - Jay-ért bármire képes vagyok! - bólintott rá határozottan Melissa, és komolyan is gondolta.
  - Szuper, akkor bízd ránk magad! Majd mi segítünk. - kacsintott a fiú.

Melissa boldogan ugrott fel, a fiú elé röppent, majd hevesen lehajolt, és megölelgette a srácot.
A fiú nevetve viszonozta az ölelést.
  - Hé! Melissa, ne felejtsd el, hogy az ott valahol alattad az én pasim! - repített feléjük egy újabb díszpárnát Brenda.
  - Nyugi, a szívem a tiéd! - vigyorgott a srác, amikor Mel elengedte és visszament a helyére.
Brenda szeretettel nézett a srácra, aztán odahajolt hozzá és arcon csókolta. A fiú viszont nem elégedett meg ennyivel, magához rántotta szerelmét, legyűrte a kanapéra, rámászott és hevesen megcsókolta.
  - Gyerekek, ne felejtsétek el, hogy az ott alattatok az én kanapém! - szólta le őket vidáman Melissa.
Bizony, régóta nem volt már ilyen jókedvű. Hála ennek a bolondos párnak, megint tudott nevetni.
  - A nyalakodásotok nem segít az állapotomon! Mit szólnátok inkább egy kis jégkrémhez, az legalább nekem is okoz némi élvezetet! - kérdezte gyorsan, mert a párocska nem akart szétválni.
A Will alatt préselődő lány félrefordította a fejét, és felcsillanó szemmel nézett Melissára.
  - Van jégkrémed?
  - Ja. Anyám vett két liter csoki-vaníliát még a hétvégére. Kértek?
  - Naná! - lelkesedett Brenda. Eltolta magától a fiút, és felült a kanapé sarkában.
  - Ajjaj! Ez egy történelmi nap! Legyőzött a fagyi! - bolondozott Will. - De én is kérek ám!
Mel felpattant, a konyhába sietett, hogy három üvegtálkát megszedjen jégkrémmel.
Már javában élvezettel kanalazták a fagyos desszertet, amikor megérkezett Melissa mamája.
Az asszony a bejárati ajtó melletti fogasra akasztotta kosztüm felsőjét és a táskáját, aztán meglepődve nézett a vidáman falatozó társaságra.
  - Nahát,  Will Denison és Brenda! Sziasztok, gyerekek!
  - Jó estét, Mrs. Thompson! - köszöntek a fiatalok illedelmesen.
  - Szia, anyu...
  - Mi jót csináltok? - kérdezte az asszony, aki elhelyezkedett a lánya melletti szabad fotelben.
  - Csak eszegetünk, beszélgetünk. Hiányzik nekünk Melissa! - felelte Will.
  - Igen, egy hónapja nem is láttuk. Gondoltuk, ha ő nem hagyhatja el a házat, mi jövünk hozzá. - tette hozzá Brenda. Nagyszerűen játszotta a buta szőkét.
  - Ez meglepett, de végül is nem tilos meglátogatni. - vont vállat engedékenyen az asszony. - Titeket kedvellek.
  - Ennek örülünk. - mosolygott lehengerlően Will.
  - Na, megyek iszok egy kávét, mert hosszú napom volt, csak folytassátok a csacsogást! - állt fel Samantha és elvonult a konyhatérbe.
A három összeesküvő cinkosan mosolyodott össze. Elkezdtek Justin Timberlake-ről beszélgetni, mert épp ő énekelt a tévében.
Alig öt perc múlva Samantha visszatért közéjük, elfoglalta az előző helyét, egy csésze gőzölgő kávéval a kezében.
  - Szóval ott tartottunk, hogy nagyon hiányzik nekünk Melissa. - folytatta a puhítást Will komoly képpel. - Nélküle uncsi a gyors-kajálda, a biliárdtetem, de még a könyvtári kutatások is. Arról nem is beszélve, hogy bevettek a baseball csapatba, holnap meccsem lesz, és nem nyerhetek, ha a lányok nem szurkolnak nekem. Hivatalosan szeretném elkérni a lányát a meccsemre. Személyesen jönnék érte, a játék után pedig hazahozom. Biztosíthatom, hogy nem esik bántódása, és nem eresztem Jay közelébe. Csak... jobban játszanék, ha a lányok támogatnának.

Melissa lélegzetvisszafojtva várta a választ. Will olyan meggyőzően beszélt, hogy még ő is elhitte volna, ha nem tudja, hogy a fiú nem konyít semmilyen sporthoz, és nem is érdekli a baseball. Imádkozott, hogy Sam bevegye a mesét. Ezen múlott most minden.
  - Nem is tudom... - kezdte tétován az asszony.
  - Kérem, Mrs. Thompson! - vágott közbe könyörögve Brenda. - Willnek nagyon fontos ez a mérkőzés. Ezen múlhat a sport ösztöndíja! Kell neki, hogy ott legyünk és szétkiabáljuk az agyunkat!
  - Rendben, ha vigyáztok rá, elengedem. Bízom benne, hogy tudjátok, kinek nem mehet a közelébe. - engedett végül rövid gondolkodás után Samantha.
  - Ugyan már! Jay-t nem érdeklik a sportrendezvények! Könnyű lesz elkerülni. - mosolygott reménykedve Brenda.
  - Jó, veletek tarthat. - bólintott rá a nő.
Melissa kis híján felvisított örömében. Csak nehezen tudta leplezni kitörni készülő örömujjongását.
Istenem, sikerült! Hála ennek a bolond párnak, randizhat Jay-el! Melissa szívét elöntötte a boldogság.
Hogy ne legyenek gyanúsok, a fiatalok még maradtak egy fél óráig. Amikor Samantha vacsorázni ment, Melissa kikísérte a bolond párt.
Amikor beültek a kocsiba, a barna lány mellettük toporgott.
  - Köszönöm, hogy ilyen rendesek vagytok! Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg nektek a jóságotokat!
  - Ugyan már, csajszi! - intette le Will. - Mondtuk, hogy segítünk, ha tudunk!
  - Már rég láttunk mosolyogni. Olyan jó, hogy mi tehetünk erről. - mosolygott Brenda is.
  - Ó, és még valami! Will, mióta tudsz te baseballozni? - kuncogott vidáman Mel.
  - Hagyjál már! Azt se tudom, hogy eszik, vagy isszák! Hirtelen ez jutott eszembe, de bejött.
  - Ja, és sportösztöndíj? - forgatta a szemét mókásan Mel, és hitetlenkedve nézett Brendára, aki az anyósülésen feszített. - Ti aztán nem vagytok semmik!
  - Hagyd már a hálálkodást! Talán majd egyszer viszonozod nekünk valamivel! De most lépünk, mert még gyanút fog a börtönőröd! Jó legyél, holnap beavassuk Jay-t! - intett Will, aztán felbőgette a kocsit és elhajtottak.
Melissa megnyugodva ment be a házba. Ettől jobban nem is alakulhatott volna a nap.
Másnapra kész volt a haditerv. Fél négykor ment a szobafogságos lányért Will és Brenda, a suliba vitték, ott a lány átszállt a kék sportkocsiba. Három óra múlva viszont megint vissza kell menniük oda, ahol megint várni fognak rá Brendáék, hogy hazafuvarozzák. Három óra bizony nem sok, de több mint a semmi, be kell érjék ennyivel.
Amint a piros terepjáró elgördült, a farmer szerkós srác átölelte kedvesét. Hosszú, szenvedélyes és éhes csókban forrtak össze. Pótolni akarták az elmulasztott időt.
Melissa készséggel simult a fiú karjaiba, bár az ülés és a sebváltó kényelmetlenné tette ezt.
Most semmi nem számított, csak hogy együtt lehetnek végre.
  - Merre megyünk? - kérdezte a lány kábultan, amikor Jay véget vetett a szenvedélyes csóknak és beindította a kocsit.
  - Mivel kevés az idő, közelre, de oda, ahol csak kettesben lehetünk.
A válasz nem sokat mondott a lánynak, de nem is számított igazán, csak hogy végre összebújhatnak valahol, hogy pótolni próbálják a külön töltött időt.
Amikor egyre közelebb értek a Golden Gate lábához, Melissa csak mosolygott az orra alatt. Jobb helyet el sem tudott volna képzelni a lopott órákhoz, mint a helyszínt, ahol először randiztak. Azóta annyi minden történt már, de mégsem volt elég.

Tíz perc múlva már egy pokrócon ültek a kis dombtetőn, és egymást ölelve csodálták a hidat és a felette elkúszó felhőket.
A lány Jay előtt ült, a fiú köré fonta a lábát és karját.
  - Úgy hiányoztál! - súgta a fiú, s közben a szájával csiklandozta a lány fülét.
  - Te is nekem, pokolian! - értett egyet Mel. A hátát a fiú mellkasához nyomta, hogy kiélvezze a közelségét. Nincs is ennél jobb. A szeretett fiú karjába simulni, és pulóverén érezni heves szívdobogását. E pillanatban ez maga volt a mennyország. A csend, a nyugalom, a zavartalan pillanat, minden hazugságot megért.
  - Azért rendes barátaid vannak, hogy képesek ilyesmit leszervezni, csak azért, hogy találkozni tudjunk. - jegyezte meg Jay, miközben a lány szürke bolyhos pulóverébe bujtatott karját simogatta mindkét kezével.
  - Igen, Will remek fickó, Brenda meg egy angyal! Kész szerencse, hogy szeretnek!
  - De nem annyira, mint én! - Jay maga felé fordította a lányt.
Így Melissa az ölébe került. A mellkasuk összeért, a lábuk egymás háta mögött volt kinyújtva. Jay imádattal nézett az oly közeli szempárba. Gyengéden megérintette a lány arcát.
  - Szeretlek, Melissa! Most, hogy majdnem elveszítettelek anyád konoksága miatt, rájöttem, hogy fontosabb vagy nekem, mint eddig bárki ezen a világon! - fakadt ki szenvedélyesen a srác. - Szeretlek, az életemnél is jobban, és beleőrülök, hogy nem lehetünk mindig együtt!
Melissa levegőt is elfelejtett venni. Nem akarta elhinni, amit a fiú mondott. Jay szereti! Szerelmes belé, nem csak egy kalandnak, vagy átmeneti barátnőnek tekinti. Ez élete legboldogabb napja!
Először a fiú nyakába borult, szorosan ölelte, mintha ki akarná szorítani a szuszt is belőle. Meghatottságtól könnyes arcát a fiú vállgödrébe rejtette.

  - Ó, Jay... én is szeretlek! Nálad jobban senkit! Ezt tudnod kell, és el kell hinned!
A fiú felemelte Melissa fejét, kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
  - Ne sírj, életem, hisz ez egy boldog nap! Nem haldoklunk, csak szeretünk... - Jay hüvelykujjával kedvesen letörölte a lány szeme sarkából a kibuggyanó könnycseppeket. - És elhiszem, hogy szeretsz, hisz képes vagy anyukádat átverni, csakhogy velem légy. Ettől nagyobb bizonyíték nem is kell nekem.
  - Szeretlek, de ez a szerelem megöl minket, Jay! - szipogott a lány, miközben kétségbeesetten tette a kezeit a fiú nyakára. - Ez a kapcsolat nem tesz minket boldoggá.... Hiába szeretjük egymást, ha nem lehetünk együtt.
  - Ne, Melissa! - tette a lány szájára az ujját Jay. - Ne mondj ilyeneket, és nagyon kérlek, ne add fel! Erősek vagyunk, valahogy túljutunk majd ezen! Ne áruld el az érzéseinket, kérlek! A szerelem éltet, amit irántad érzek, ne add fel, kis pöttöm, mert akkor elvesztünk!
Jay heves csókkal bizonyította érzéseit. Mohón, birtoklóan igázta le a lány száját. Meg akarta mutatni neki, mennyire szereti, és mennyi sok jó várhat még rájuk.
Melissa lázasan viszonozta a csókot. Elvesztette a fejét, nem tudott ellenállni a forró vágynak, és a robbanásszerű szerelemnek, ami a csókon keresztül átjárta az egész testét.
A fenébe is! Szerette ezt a fiút, és bármi lesz, fogja is, mert nélküle nem teljes az élete!
  - Szerelmem... nem hagyhatsz el, nem adhatod fel! - súgta könyörögve a srác két csók között.
  - Igazad van, Jay! Szeretlek, és ezen semmi nem tud változtatni. Nem adhatjuk fel! Szükségünk van egymásra!
  - Igen, ez az! Látod, hogy tudsz te okos is lenni? - incselkedett vele Jay, miközben a nyakát csókolgatta.
  - Okos? Nem nevezném magam annak, amikor elveszi az eszem a szenvedély...
Jay a lány nyakába nevetett. Ebben a pillanatban határtalanul boldog volt.
  - És hogy fokozzuk az esztelenségeket, adok neked valamit!
A fiú kissé eltolta magáról a lányt, de csak annyira, hogy bele tudjon nyúlni farmerdzsekije jobb zsebébe. Egy bőrszíjas nyakláncot húzott elő. A fekete bőrszálon egy szürke-fekete cirkás márványkő féle medál díszelgett. A kő tojás alakú volt és alig egy centis, viszont a közepén fehér szív rajzolódott ki. Melissa meg sem tudta csodálni az ékszert, Jay a haja alá nyúlt és a nyakába összepattintotta a csatját.  Melissa meghatottan nézett le a különleges ajándékára.
  - Neked adom a szívem. Amíg hordod, addig biztos vagy az érzéseidben. Csak akkor add vissza, ha már... nem szeretsz!
Melissa megint boldogan vetette magát a fiú karjaiba.
  - Arra várhatsz, hapsikám! Sosem kapod vissza!
  - Ez az! Ez az édes mosoly hiányzott a legjobban, kicsim! - csókolta homlokon az ölében ülő apró szépséget a srác.

  - Mostanában nem volt miért mosolyogni, de ma... Willék segítsége, és a vallomásod megint erőt öntöttek belém! Most már hiszem, hogy minden jóra fordul. Előbb-utóbb anyám kénytelen lesz beletörődni a kapcsolatunkba. Muszáj reménykedni, és akkor minden megoldódik, csak türelmesnek kell lennünk!
  - Jól beszélsz, szerelmem! - mosolygott Jay, s közben apró puszikat nyomott a csücsöri, édes ajkakra. -  És mit gondolsz? Mivel töltsük a maradék egy óránkat?
Melissa kihívóan dörgölődött a fiúhoz, majd pajkosan megharapta az alsó ajkát.
  - Mit szólnál, valami ilyesmihez?
  - Hm.... nekem se jut eszembe jobb! - kacagott a srác, majd a plédre teperte a kuncogó lányt.
Melissa végre boldog volt. Boldog volt, mert elérték, hogy kettesben legyenek, boldog volt, mert a fiú végre bevallotta, hogy szereti, és boldog volt, hogy ilyen csodás barátai vannak, akik lehetővé tették, ezt a titkos randit a szerelmével. Most már jöhet vihar, földrengés, szülői szigor, vagy épp a világvége, hitt benne, hogy mindent képesek legyőzni, csak nagyon kell akarni!