Áldatlan állapot

Melissa kezdett belefáradni az állandó hazudozásba. Reggelente egyre nyúzottabban, gyötörtebben kelt, de ez inkább lelki, mintsem testi kimerültség volt. A sok veszekedés, feszültség az anyjával, kezdte felőrölni minden energiáját. Arra gondolt, ha sokáig tart ez a reménytelen állapot, pszichológusra lesz szüksége.
A suliban úgy csüngött Jay-en, mint gyümölcs a fán, de még így is kevés volt az együtt tölthető idő két szerelmes szívnek.
Aznap délutánra nem szerveztek semmi programot, féltek, hogy túl gyanús lenne, ha hirtelen megint Will vagy Brenda szolgáltatna nekik alibit. Nem merték eljátszani az egyetlen lehetőségüket a titkos randizgatásra. Így aztán Mel még hazafelé gyalogolás közben kitalálta, hogy rittyent valami finom vacsit és megpróbál az anyja lelkére beszélni. A finom, meghitt vacsora mindig leveszi Samanthát a lábáról, és ha jó kedvében találja, meggyőzi arról, hogy Jay nem olyan rossz. Ha szerencséje lesz, talán enged valamelyest, még ha nem is békél meg teljesen. Már csak ebbe kapaszkodott.
Még egy kisboltba is beugrott, vett egy csomag friss gombát és némi zöldséget, bár még nem gondolta ki, mi legyen a menü vacsorára.

Otthon egyből a konyhába ment, és egy kávé elfogyasztása után, szétnézett a hűtőben és a szekrényekben, hogy megtudja, milyen alapanyagokból gazdálkodhat. Mivel Samantha élt halt a reform konyháért és az egészséges ételekért, úgy döntött gombalevest készít zöldséges rizzsel és panírozott csirkemellel.
Még jót is tett neki a főzőcskézés, mert legalább nem unatkozott, és elterelte a gondolatait. Egyre ínycsiklandozóbb illatok terjengtek a házban, ahogy a lány serénykedésé közepette sült-főtt az étel. Egyszer-kétszer majdnem odaégette a húst és túlfőzte a gombát, mert Jay valószínűleg unatkozhatott, mert SMS-ekkel bombázta. A srác arról pötyögött, mit csinálna vele, ha együtt lennének, így nem csak a tűzhely melegétől pirult ki az arca. A telefon és a készülő étel között ingázott, s kezdte jobban érezni magát. Arról is írt a fiúnak, mi a célja a nagy vacsorával, de Jay valahogy nem hitt benne, hogy ez beválna. Szerinte a kőszívű mama meglágyíthatatlan, de Melissa mégis reménykedett, muszáj volt.
Öt körül a lány megterítette az asztalt, aztán már csak azt várta, hogy betoppanjon az anyja.
Jay-t sajnos le kellett ráznia, ami rossz volt. Jól nevelt kislányként a tévé elé ült, míg várakozott. Talált valami vetélkedőt az egyik csatornán, azt kezdte nézni.
Röpke tíz-tizenöt perc múlva megérkezett Samantha. Fekete, csinos nadrág kosztüm és lezser, barna prémes kiskabát volt rajta. Már a nappaliba lépéskor kiszúrta a vacsora illatát.
  - Hm, csak nem főztél valamit, Melissa? - kérdezte a felkontyolt hajú asszony, miközben felakasztotta a fogasra a kabátját, majd az alatta lévő cipős polcra tette a bézs színű körömcipőt, amit lerúgott a lábáról. Helyette prémes szobapapucsába bújt.
  - Szia. Unatkoztam, így főzőcskéztem. - jelentette be a lány vidáman és felpattant. - Átöltözöl? Mert ha igen, addig szedek levest.
  - Igen, kényelmesebb cuccba bújok. - bólintott rá a mama és eltűnt a szobájában.
Pár perc múlva a két nő már az asztalnál ült a gőzölgő gombaleves mellett.
  - Kicsim, te akarsz valamit? Mert csak akkor szoktál kedveskedni, ha valami hátsó szándékod van. - mosolygott Sam kérdő tekintettel.
Melissa zavarba jött, amiért az anyjának ez ilyen nyilvánvaló. Nem mert ránézni, meredten a levesére koncentrált.
  - Ugyan már, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Csak bánt, hogy sokat veszekszünk és megromlott a kapcsolatunk. Tekintsd ezt békevacsorának!
  - Az Isten tartsa meg jó szokásod! - nevetett az anyuka, és ásványvizes poharát koccintásra emelte.
  - Mesélsz nekem a butikról? Hogy megy mostanában a bolt? - kérdezte kedvesen Melissa. Tudta, hogy az anyja boldog a témától és felvillanyozódik tőle. Abban bízott, hogy ettől megjön a kedve, és majd nem veszi zokon, ha meglengeti a Jay-es témáját.
Samantha készségesen kezdett a butik ügyes-bajos dolgairól mesélni, a tervezőkről, akikkel üzletet kötött és a nyereségről.
Már a zöldséges rizst fogyasztották a csirkével, amikor a mama témát váltott.
  - És neked hogy megy a suli?
  - Egész jól. A tanulás sosem okozott gondot.
  - Meglep, hogy mostanában a Foster lánnyal is jóban vagy. A minap az üzletben meg akart győzni, hogy adjak egy esélyt a kétes hírű barátodnak.
Mel majdnem félrenyelt, köhögve nyúlt a pohara után és nagyokat kortyolt. Hamarabb témához kerültek, mint gondolta. Szorongás és idegesség futott végig rajta, hiába erre készült egész délután.
  - Bev pasija és Jay jóban vannak, így egy baráti körben mozgunk és egész összebarátkoztunk. - kezdte a vallomást Melissa a villáját szorongatva.
 - Fura, hogy barátkoztok. Beverly annyira más, mint te. Ő divatos, népszerű, feltűnő, te meg teljesen az ellentéte vagy.
Melissa fellélegzett, hogy a könnyebbik témánál vannak, és Samantha elengedte a füle mellett Jay nevét.

  - Talán azért jövünk ki jól. Bev nem rossz csaj, csak néha hamarabb jár a szája, mint az esze, és hajlamos az elhamarkodott cselekvésre. De ennek ellenére megkedveltem.
  - Mondjuk őt nem nehéz...
  - Anya, ha már ott tarunk, hogy kit kedvelsz és kit nem, szeretnélek meggyőzni, hogy Jay nem olyan rossz, mint amilyennek gondolod. - vágott bele Melissa. Idegességében az asztal alatt a terítő csücskét morzsolgatta a tenyerében. - Igaz, hogy volt néhány baklövése, de hát ki nem hibázik? Szeretem, ő is szeret engem, mellette vagyok csak igazán boldog! Adhatnál neki egy esélyt! Ha nem tiltanál el tőle és nyitnál felé, hogy megismerd, te is látnád, hogy rendes, kedves, jól nevelt, a külseje ellenére, ami szerintem nagyon is rendben van.
  - Annyira tudtam, hogy ennek a ma esti műsornak ez lesz a vége! - dühödött fel rögtön Samantha. - Túl jól ismerlek már, Melissa! Elfelejtetted, hogy én neveltelek fel? És pont ezért, mert az én lányom vagy, nem hagyhatom, hogy egy tetovált huligán megrontson, vagy rossz irányba vigyen! Ha térden állva könyörögsz, akkor sem engedem azt a fiút a házunkba, vagy a közeledbe.
  - Kegyetlen vagy, anya! - fogyott el a lány türelme is. - Mért nem örülsz neki, hogy szerelmes vagyok? Hogy végre élek?
  - Örülnék neki, ha olyan fiúknak adtad volna a szíved, mint Howard, vagy Will Denison! De ez a tetkós, drogos kinézetű fickó, kicsit sem szimpatikus nekem! Már az a tény, hogy te is tetoválást varrattál magadra miatta, az is azt bizonyítsa, hogy nincs rád jó hatással. Ha nem vered ki a fejedből a fiút, másik iskolába íratlak!
  - Nem, azt nem teheted! Már elmúltam tizennyolc, jogom van magam dönteni, hová járok suliba! - Melissa kiborulva felpattant. Elege volt az anyja begyöpösödött gondolkodásából. Fel tudott volna robbanni a méregtől. - Ha továbbra is ezt csinálod, esküszöm neked, elköltözök és soha többé nem fogsz látni!
  - Hallatlan, hogy képes vagy elfordulni tőlem egy idióta kölyök miatt! Mégis hová mennél? Ha elmész, éhen halsz, mert egy centet sem adok, hogy megélj! Nem lesz hol laknod, nem lesz aki anyagilag támogasson! A híd alá akarsz menni?
  - Jay nagynénje jó fej, hozzájuk mennék! - vágta rá a lány dacosan. - Komolyan mondom, anya, ha ezt csinálod, gyűlölni foglak, és tényleg elmegyek, mert már nem bírom, hogy elválasztasz a szerelmemtől.
 - Na, de Melissa! A szerelem nem tart örökké, főleg egy ilyen veszélyes alak mellett, aki hamar megun majd és akkor bánkódhatsz miatta.
  - Ha ennyire biztos vagy ebben, miért nem engeded, hogy ez megtörténjen? - vágott vissza a lány élesen.
  - Mert nem akarom, hogy csalódj, nem akarlak szenvedni látni! Csak óvni akarlak téged, lányom!
  - De nem kell, anya! Hagyd, hogy felnőjek végre!
  - De nem a huligán mellett! Felejtsd el, és punktum! - intette le Samantha, majd felállt és a kiürült poharába vörösbort töltött.
Melissa gyűlölködve nézett rá, aztán visszanyelt könnyekkel a szobájába szaladt, hogy kisírja magát.
Összetörve vetette magát az ágyra, s keservesen zokogni kezdett. Nem tudta, mit vétett, hogy a sors ilyen kegyetlen hozzá. Komolyan gondolta, amit az anyjának mondott. Ha nem változtat a hozzáállásán, tényleg elköltözik. Már az is megfordult a fejében, hogy ha minden kötél szakad, kénytelen lesz otthagyni a sulit és munkába állni valahol. Akkor lesz pénze, hogy eltartsa magát. Ilyen egyszerű ez, nem kell betojni! - biztatta saját magát.

Hirtelen úgy érezte megfullad a négy fal között, muszáj kimozdulni. Megtörölte könnyes arcát, magára kapott egy vastag pulóvert, felhúzta a papucsát és kiviharzott a szobából.
Az anyja akkor már a nappaliban ült a tévé előtt. Mikor látta, hogy Melissa az ajtó felé tart, mérgesen rákiáltott:
  - Hová az ördögbe készülsz?
  - Még nem tudom, de nem bírok ebben a házban maradni, veled egy fedél alatt!
  - Nem mehetsz sehová, már beesteledett! - villant fel az anyuka szeme haragosan.
  - Nem parancsolhatsz nekem, nagykorú vagyok!
Ezzel a lány kisétált, hangos ajtócsapódás kísérte.
De odakint rögtön megtorpant. A hideg, szeles levegő az arcába csapott. A haja lobogott, bőrén egyből érezte a hideg harapásait. Legszívesebben világgá szaladt volna, de ilyen időben egy szál pulcsiban és papucsban nem volt a legjobb ötlet. Csalódottan kapaszkodott a lépcső korlátjába. Még kis időre sem tud megszabadulni itthonról, nemhogy hátra hagyni mindent.
A szürkülő horizontot nézte a szomszéd ház felett, s hagyta hogy a friss levegő és az este nyugalma kitisztítsa a fejét. Ahogy lejjebb pillantott, látta, hogy Howard szobájában ég a lámpa.
Hirtelen görcsösen vágyott a fiú társaságára. A régi jó barátra lett volna szüksége, hogy elsírja neki a bánatát, meghallgassa, biztassa és együtt gondolják ki, hogy mi legyen ezután.
Nem látta akadályát, hogy ez ne így legyen. Nem lehet olyan mély köztük a szakadék, hogy ne tudják áthidalni. Megtörölte könnyes arcát, és rászánta magát, hogy átmenjen a szomszédba.
Nagy léptekkel rohant keresztül az udvaron, majd az úton, és mire még egyszer átgondolta volna, már ott ácsorgott a Cooper ház ajtaja előtt. Félszegen kopogott be.
A szőkés barna, rövid hajú alacsony, kissé zömök Mrs. Cooper nyitott neki ajtót.
  - Nahát, Melissa! De rég jártál nálunk! - mosolygott az asszony barátságosan, és szélesre tárta az ajtót, hogy betessékelje a lányt. - Gyere be!
  - Nem akarok zavarni. - tiltakozott a lány restelkedve. - Csak... csak nagyon kéne beszélnem Howarddal.
  - A szobájába van, bizonyára a gépe előtt görnyed. Nyugodtan menj be hozzá!
Melissa nem kérette tovább magát. Hálásan mosolygott, aztán a barátja szobája felé vette az irányt, hisz úgy ismerte a házat, mint a sajátját.
A fiú szobája ajtaján már kissé idegesen kopogott, hisz tartott tőle, hogy a fogadtatás ellenséges lesz.
  - Mondtam már, anyu, hogy nem kell vacsora! Nem vagyok éhes! - kiáltott ki a srác.
Mel megnyugodott. A fiú nem változik. Ha belemerül egy játékba, képes minden fontos dologról megfeledkezni, mint például az evés, alvás és való élet.
  - Bocs, ha zavarok! - lépett be a szobába Melissa.
Howard valóban a számítógép előtt ült, az íróasztala körbe volt rakva chipsszel, egy tálka mogyoróval, kislámpával és néhány PC-s újsággal. Csodálkozva fordult hátra a belépő felé.
Melissa még látta, hogy a srác Simsezik, és a bábúban amit épp irányított, Melissa saját maga rajzolt mását ismerte fel. A fiú zavartan csukta be a játékot.
  - Téged aztán nem vártalak. - ismerte be a zöld pulcsis és melegítős fiú.
  - Sajnálom, én... - Melissa ott toporgott az apró szoba közepén, s nem tudta megmagyarázni, miért is van itt. De az ismerős helyszín máris megnyugtatta.
A fiú szobája nem sokat változott az évek során. Fekete-bordó kacskaringós mintázatú hatalmas szőnyeg terítette be a laminált padlót, a világoskék falat sárkányos, zombis, és misztikus lények plakátjai színezték ki. A sötétbarna, ütött-kopott szekrényen kívül csak a kék takarós ágy, mellette az íróasztal, valamint a tévés szekrény állt csak a szobában.
A fiú megfordult a gurulós széken, a pillantásából ítélve, talán be akart szólni neki, vagy elzavarni, de amikor felfedezte a könnyes szemeket és elgyötört arcot, megenyhült. Az ágy felé mutatott.
  - Ülj le! Baj van, ugye?
A lány bizonytalanul leereszkedett az ágy szélére.

  - Nos... igen, de még mindig a szokásos. Howard, bocs, hogy téged traktállak, hisz már nem kedvelsz, de magányos vagyok, szomorú, reményvesztett és kiégett, nem volt hová mennem... Ha... ha látni sem akarsz, vagy nem érdekel, mi van velem, csak szólj, és elmegyek...
Howie a fejét rázta.

  - Butaságokat beszélsz! Mindig kedvelni foglak, bármilyen hülyeséget is csinálsz, akkor se tudnálak utálni. És igenis érdekel, mi van veled!
A lány arcán öröm futott végig. Jó volt, hogy még fontos a fiúnak, és hogy számíthat rá.
Megint újra könnyebben lélegzett. Szüksége volt a régi barát támogatására és megértésére.
  - Ezt jó hallani! Akkor kiönthetem a szívem?
  - Beszélj nyugodtan, látom, hogy szorongsz és valami nagyon bánt! - a fiú átült a lány mellé és sajnálattal megfogta a két kezét.
  - Nem bírom elviselni anyámat. Folyton veszekszünk. Már odáig fajultak a dolgok, hogy költözéssel fenyegettem meg. - a lány hangja elcsuklott, szemében megint könnyek csillogtak. - És az a legrosszabb, hogy komolyan gondolom. Ha nem hagyja hogy Jay-el legyek, hozzá költözök, otthagyom a sulit, és munkát keresek. Nem bírom a folytonos kiabálást, utálkozást és hadi állapotot a házban!
  - Drága Melissa! - Howie kedvesen átkarolta a lány vállát. - Sajnálom, hogy ilyen állapotban vagy, és az is, hogy én indítottam el ezt a lavinát.
  - Ezen már túl vagyok, Howie. Előbb-utóbb anya úgyis megtudta volna, hogy pasim van, és tőled függetlenül is utálná. Már nem haragszok rád, enélkül is van elég gyűlölködés az életemben.
  - Tudod, én is sokat töprengtem a dolgokon. Hülye voltam, mert nem akartalak elveszíteni. A külön töltött idő során rájöttem, hogy rossz barát lettem. Önző módon csak magamnak akartalak, ezt értsd úgy, hogy azt se akartam, hogy Brendával, Will-lel, Beverly-vel és a többiekkel lógj. Azt szerettem volna, ha minden olyan lett volna, mint gyerekkorunkba, de már tudom, hogy nem lehet, mert felnőttünk. Szóval sokat agyaltam, és rájöttem, hogy szeretlek annyira, hogy a boldogságod fontosabb legyen a sajátomnál. - beszéd közben a fiú letörölt egy legördülő könnycseppet Mel arcáról. - Gyere hozzám, ha bajban vagy, ha szükséged van valakire, mert én itt leszek neked. Nem leszek önző szörnyeteg. Azt viszont nem akarom, hogy elhamarkodott döntéseket hozz. Buta dolog lenne otthagyni a sulit és anyukádat csak azért, mert nem engedi, hogy Jay-el járj. Később megbánnád, ismerlek - és ezt nem azért mondom, mert rühellem a pasid. Légy türelmesebb, majd megoldódik minden. Ha őrültséget csinálsz, csak rontol a helyzeten.
Melissa sírva, de megkönnyebbülten hajtotta a fejét Howard vállára. Pont ilyen biztató szavakra és gyengéd ölelésre volt szüksége.
  - Köszönöm, hogy megértesz. - súgta a lány elérzékenyülve. - Olyan jó, hogy kibékültünk!
  - Nekem is, angyalom! - ölelgette a lányt mélabúsan Howie. - Egy hosszú barátságot kár lenne tönkretenni. Megpróbálom majd az asztronauta barátodat más szemmel nézni, és nem fő gonosznak tekinteni. Látom, hogy szereted, és azt is, hogy ragaszkodik hozzád. Innentől kezdve megpróbálom nem megnehezíteni az élted, és támogatlak.
  - Jaj, Howie, nem is tudod, milyen jó hallani, hogy így állsz hozzám! - Mel görcsösen markolta a pulóvert a srác hátán.
  - És most mesélj, mi történt veled, mióta nem nagyon beszéltünk? - Howie ledőlt az ágyon, Melissát pedig a mellkasára húzta.

Így feküdtek kényelmesen, s Mel megnyugodva dőlt a fiú karjába, és csendesen elmesélte, mi történt vele Jay-el, a mamával és a baráti összefogásukról.
Majdnem éjfél volt, mire a lány búcsút vett barátjától és hazament lefürödni és lefeküdni.
Reggel Melissa az óra csörgésére ébredt, de valahogy könnyebb volt a szíve, most hogy kiönthette legjobb barátjának. Lazán öltözködött, majd a fiúval együtt sétált a gimihez.
Egy lócán ülve megvárta szerelmét.
Jay hosszú léptekkel és mosolyogva ment oda hozzá. A szőke srác fekete farmert, kék pulcsit és fekete bőrdzsekit viselt. Nyakába cirkás kendő volt kötve. Mikor a lányhoz ért, lehajolt és csókkal üdvözölte.
  - Hm, neked is jó reggelt! - nevetett rá a lány két heves csók között.
  - Jobb színben vagy, szívem! Tán anyád megbékélt?
  - Sajnos nem. - húzta el a száját a lány, de még mindig a fiú nyaka köré fonta a karját és nem hagyta, hogy felegyenesedjen. - Igazad volt, reménytelen, de kibékültem Howarddal és lelket öntött belém.
  - Az jó, csak azt sajnálom, hogy nem az én hatásomra lettél jobb kedvű. - vigyorgott a srác és megpuszilta a csöpp lány orra hegyét.
  - Hát... most hogy látlak és csókolsz, határozottabban jobb a közérzetem. - kuncogott a lány. Felállt, Jay dereka köré fonta a karját és lábujjhegyre állt, hogy arcon csókolja.
  - Ez már valami! - kacsintott a fiú és elkezdte befelé terelni a lányt a suliba.
A büfénél lattét ittak és csokis fánkot ettek, kicsit később csatlakozott hozzájuk Ethan és Bev.
Négyesben bolondoztak csengetésig.

Első órán Mel vidáman újságolta Brendának, hogy kibékült Howarddal. A szöszi meglepődött azon, hogy a srác megígérte, elfogadja Jay-t, és kételkedett is ebben, de nem akarta elrontani barátnője örömét.
Ebéd szünetben a banda együtt kajált, Mel persze Jay mellett ült, a másik oldalán Brenda, Will, Jay mellett Ethan és Beverly, velük szemben pedig Howie és Sona.
Melissa arra gondolt, hogy így ez a nyolcas felállás nagyon tetszik neki, nem volna rossz ezzel a bandával egy páros bulit csapni. Kár, hogy az anyja minden szórakozási lehetőségtől elzárta...
  - Miért ráncolod a homlokod, kicsim? - kérdezte Jay érdeklődve. Már lassan a lány minden rezdülését kiismerte, szinte tudta, mikor gondol rosszra, vagy épp jóra. Tudott olvasni az arcáról, és ez megnyugtatta. Élvezet volt valakit ennyire mélyről ismerni.
  - Arra gondoltam, milyen jó lenne hétvégén így nyolcasban páros bulizni, de sajnos ugye anyám lehetetlenné teszi ezt. Pedig jó lenne táncolni, mozizni, együtt vacsorázni, vagy biliárdozni.
  - Vagy ezt így mind egyszerre. - mosolygott Beverly. - Samantha még mindig zárkában tart?
  - Bizony ám. Nem hajlandó elfogadni Jay-t. - fújt a lány mérgesen. Még az evést is abbahagyta. Igaz, amúgy se ízlett neki a húspogácsa és az isten tudja milyen főzelék.
  - Mondjuk, ezen nem lepődök meg. - vigyorgott Ethan és hátba verte haverját. - Ha lenne egy csinos lányom, én se engednélek a közelébe. Ránézésre is veszélyes vagy, félnék, hogy hamar leimádkozod a kicsikémről a bugyit!
  - Rendes vagy, öregem. - húzta el a száját Jay. - Egyvalami azonban hibádzik az egyenletedben: a csajok maguktól hajigálják a bugyit, hála a lehengerlő stílusomnak és szexi kisugárzásomnak.
  - Hű, micsoda beképzeltség! - nevetett Brenda evődve. - Nem is értem Melissa, hogy tudod szeretni!
  - Néha én se értem. - vigyorgott Mel vidáman, de azért Jay-hez hajolt és megpuszilta a száját.
Mel élvezte a gondatlan pillanatokat, bár tudta, hogy nem sokáig fog tartani. A délelőtti jókedv és a délutáni bezártság olyan volt, mintha két világban élne.
  - Azért kemény lehet nektek így az élet. Nappal együtt, aztán meg semmi randi. - jegyezte meg Sona, aki piros pulcsit viselt, amit rózsaszín rózsa minta díszített. Haja a nyakába volt kötve egy hajgumival amin szintén hatalmas rózsaszín rózsa díszelgett. Ma a feltűnő korszakát élte.
  - Nehezen is viseljük. - szorongatta szerelme  kezét a szőke srác.
  - Mondanám, hogy talizzatok nálunk, - szólalt meg Howie - de az Aston Martin nyilvánvaló lenne a házunk előtt, ráadásul anyám is elszólhatná magát Samantha néni előtt.
  - Sajnos. De a gesztust is értékeljük. - mosolygott Mel kedvesen a jó barátra.
Jay valahogy kételkedett a kis alamusziban. Ő nem tudta elhinni, hogy félretette az ellenségeskedését és hirtelen a pártjukra állt. Kizárt, hogy már nem szereti Melissát, a szeme nem erről árulkodott. Így aztán Jay nem tudott megbízni a Cooper fiúban.
  - Majd kitalálunk megint valami jó fedősztorit. - szólalt meg Will, aki sült krumplit evett majonézzel és ketchuppal.
  - Igen, mi is beszállhatunk. Shopping velem, Ethannel sport, bármi lehet. - mosolygott bíztatóan Bev. Sajnálta a szerelemeseket, ő is segíteni akart.

  - Nektek ki kéne maradni. - csóválta a fejét Mel. - Anyám tudja, hogy ti nagyon jóban vagytok Jay-el, így tuti nem engedne el veletek. Szóval, kedvesek vagytok, de ti nem segíthettek.
  - Az eszem megáll! - forgatta a szemét kiakadva Beverly. - Hogy már az is baj, hogy jóban vagyunk! Ez nekem magas!
  - Szőke vagy, drágám. - nevetett rajta Ethan, de azért homlokon csókolta párját.
  - Majd kitalálunk valamit, ne parázzatok! - biztatta a csapatot pozitívan Will.
  - Addig viszont be kell érnünk a lopott percekkel. - kacsintott Jay szerelmére. Megragadta a lány székét és teljesen maga mellé húzta, hogy közelebb legyen hozzá. Aztán olyan hévvel és szenvedéllyel csókolta meg Melissát, hogy mindketten beleszédültek.
Elfeledkeztek a közönségről, csak egymással törődtek.
Ethan nevetve megköszörülte a torkát.
  - Azt hiszem elment az étvágyam! - vigyorgott a fekete pulcsis barát.
  - Ne legyél már ilyen! Olyan jó rájuk nézni. Annyira különböznek, mégis összetartoznak. - szólalt meg álmodozva Bev.
  - Sose gondoltuk volna, hogy ilyet fogunk hallani tőled, Beverly! - mosolygott derűsen Sona. - A szemünkben te mindig a gonosz banya maradsz, aki csak magával törődik, és mindig a központban akar lenni.
  - Nos, ez még mindig így van, de akiket kedvelek, azokat támogatom. - kuncogott Bev vidáman, s kicsit se sértődött meg.
  - Változik a világ. - mondta Howie.
  - Na, te csak hallgass, amikor eddig Melissa ellen voltál! - szájalt a kócos, barna-szürke kockás inges Howarddal a szöszi. - Tudjuk, hogy szereted a csajt, és nem is értem, mit is keresel most köztünk!
  - Mint mondtam, "változik a világ". Melissa mindig a barátom volt, és azt akarom, hogy boldog legyen. Ha neki Jay kell, támogatom. Rájöttem, hogy így mindenkinek könnyebb lesz.
  - Milyen cuki! - vágta rá gúnyosan Beverly, aki lila csónaknyakú kötött pulóvert viselt, fekete cicanacival.
  - Ne piszkáljátok már egymást! - kérte Melissa, aki nagy nehezen kibontakozott Jay öleléséből. - Együtt vagyunk, nem egymás ellen! Hálás vagyok MINDENKINEK, hogy támogatni akartok minket, de annak nem örülök, ha egymást ölitek! Legalább ti ne essetek egymás torkának.
  - Jó, majd visszafogjuk magunkat! - ígérte Bev a szívére téve a kezét.
  - Tőlem. - vont vállat közömbösen Howie.
De sajnos becsengettek, így a csapat szétszéledt.
Jay és Melissa még egy csókkal búcsúzott, aztán különböző emeletekre mentek órára.
A nap végén Melissa begombolt dzsekiben, sötétkék farmerben és tornacipőben ácsorgott a kék autócsoda mellett. Még egyszer találkozni akart a fiúval, mielőtt hazamegy a ház börtönébe.
Jay hamarosan jött is, a kocsiba vágta a táskáját, aztán megállt a motorháztetőnek dőlve, a lány pedig hozzá bújt.

  - De utálom, hogy el kell engedjelek. - dünnyögte a fiú, miközben a lány nyakát csókolgatta.
Melissa egy darabig meg sem tudott szólalni, annyira lenyűgözte a gyengéd becézgetés. Görcsösen kapaszkodott a fekete bőrdzseki gallérjába.
  - Én is, Jay, nagyon! De valahogy ki kell bírnunk ezt az elválasztást. Tegnap még én is magam alatt voltam, de rájöttem, hogy sosem szabad feladni a reményt. Minden jó lesz, majd meglátod. - mosolygott bizakodva a lány.
Jay megigézve nézett a kék szemekbe. Örült, hogy a lány ilyen derűsen látja a világot, de ő már nem tudott hinni a csodákban. Vele akart lenni, szerette, de sok volt a bujkálás és a hazudozás. Nem tudta, hogy fog ez hosszútávon működni. De a ragyogó tekintet volt az, ami miatt görcsösen kapaszkodott a lányba és arra késztette, hogy ne engedje el.
  - Szeretlek, Melissa, csak ez a bujkálás megöl...
  - Csak egy kicsit bírd még ki, Jay.... hidd el, minden jó lesz, érzem!
Jay a lány vállgödrébe fúrta a fejét és belélegezte kellemes illatát.
  - Bár én is ilyen derűlátó lehetnék! Megőrülök, hogy nem lehetünk együtt annyit amennyit akarunk!
Melissa szorosan ölelte a fiút, próbálta megnyugtatni, pedig belül attól rettegett, hogy Jay feladja és keres egy olyan lányt, akivel egyszerű együtt lenni, és akkor találkozhat vele, amikor akar. Ha ez történne, abba beleroppanna! Neki már nem volt jövője Jay Amstrong nélkül! A szerelmet mással el sem tudta képzelni.
  - Tudom, hogy nehéz, de jobb lesz, nem tudom honnan jön ez a sugallat, de hiszek benne. Ha feladjuk anyu nyer...
  - Igazad van, kicsim! - Jay felemelte a fejét és homlokon csókolta szerelmét. Ha ő sem hisz kettőjükben, akkor ki fog? Hála a barátoknak, máris sikerült néha-néha kicselezni a gonosz anyut, talán ez máskor is sikerülni fog. Melissáért megéri harcolni!
A lány félénk mosollyal az arcán lábujjhegyre állt, és csókra nyújtotta az ajkát.
Jay készségesen eleget tett a kérésnek, és a csók legalább elűzte a kételyeit. Amikor ilyen közel került a lányhoz, csak a szerelem, a vágy és kettőjük összetartozása számított.
Melissának egyedül kellett hazabattyogni, mert amíg Jay-el búcsúzkodtak, Howie otthagyta.
Otthon megivott egy kávét, aztán a mikróban megsütött egy fagyasztott szalámis pizzát. A tegnapi kudarcba fulladt vacsora után nem volt kedve főzni, ezért döntött a gyorskaja mellett.
A nappaliban kuckózott be a kanapéra, a kis asztalt megrakta a maradék pizzával, kólával, csokis keksszel és sajtos chipssel. Tanulás közben rágcsált és zenét hallgatott.
Sajnos túl hamar végzett a leckével, és tévézni nem volt kedve. Így inkább átnézte a könyvespolcot, hogy valami olvasnivalóval üsse el az időt. Talált egy könyvet egy makacs, önfejű hercegnőről és bonyolult szerelmi életéről, nem rémlett neki, hogy már olvasta volna. Leheveredett a kanapéra és belekezdett a könyvbe. Telitalálat volt a történet, lekötötte, beleélte magát, jól eltelt vele az idő.
Négy után viszont megzavarta a csengő. Fájlalta, hogy ki kell szakadnia saját álomvilágából, de kíváncsi volt, ki zavarja meg, főleg, hogy zárkában volt. Azt gondolta, talán Howie ugrott át hozzá, hogy kirázza az unalomból. Az ajtóhoz szaladt, hogy beengedje az érkezőt.
Meglepődött, hogy Brenda állt az ajtóban sárga széldzsekiben és fekete tréning nadrágban.
A betoppanásánál csak a kisírt szeme volt meglepőbb.
  - Brenda! Hát te? Hogy kerültél ide, és mi baj?
A lány fancsali pofával sétált be a házba és szinte ledobta magát a kanapéra.
  - Biciklivel jöttem, legalább megvolt a heti alakformálásom. Muszáj valakivel beszélnem, és csak te jutottál eszembe. Nem vagyok kiakadva, csak rosszul esik, ami történt és mégiscsak fáj. - hadarta a szöszi egy szuszra és újból összefogta a tarkóján kusza haját.
  - Várjál, nem értek semmit! Kezdhetnéd az elején. - kérte Mel, miközben kólát töltött, egy poharat barátnője kezébe nyomott, majd leült mellé.
  - Will szakított velem. - bökte ki hirtelen Brenda. Inkább haragosan, mintsem fájdalmasan ejtette ki a szavakat.
  - Na ne! Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel Melissa döbbenten. - Mégis miért?
  - Hát... - Brenda nagyot kortyolt a barna kólából. - Kéne bele egy kis bor...
  - Tényleg hozzak? - kérdezte Mel bizonytalanul.
  - Nem, itt az alkohol már nem segít.
  - Elmondod végre, mi történt? - türelmetlenkedett a barna lány.
Brenda nagyot sóhajtott, majd a kis asztal sarkára tette a poharat. Nehezen beszélt a friss sebeiről.
  - Mostanában Will többet volt a haverokkal, mint velem, ezt már intő jelnek kellett volna vennem. Én is éreztem, hogy kezd elmúlni a kezdeti lángolás, már nem olyan szenvedélyes a kapcsolatunk, mint az elején. A szívem mélyén éreztem, hogy hamarosan ez lesz a vége, de mégis rosszul esik az elválás. Fáj, de megértem.
  - De mégis mi történt? - értetlenkedett Melissa. Nem akarta elhinni, hogy két ennyire összeillő ember elhagyta egymást.

  - Ma délután Will jött hozzám, azért kétszer-háromszor találkoztunk hetente, de valószínűleg már csak megszokásából. Jött, de már láttam rajta, hogy feszült, már minden rezdülését ismerem. Kibökte, hogy kedvel, de nem érez igazi szerelmet irántam, és hogy jobb lenne, ha elengednénk egymást. Beleegyeztem, mi mást tehettem volna, amikor én is hasonlóképpen éreztem, csak gyáva voltam kimondani. Hát most megint szingli vagyok.
Melissa megrendülten hallgatta barátnőjét. Fura volt, hogy az a pár, akiket teljesen összeillőnek talált egyik pillanatról a másikra szétment. Will és Brenda nem csak kinézetre, de tulajdonságaikat tekintve is idilli pár volt. Nem értette, Will miért engedte el Brendát, hisz nála jobb lányt nem is tudott elképzelni mellé.
  - Sajnálom, Brenda. Biztos rossz most neked.

  - Kicsit. Túl leszek rajta, csak idő kell. Megrázott a dolog, sírni már nem tudok, de a csalódáson könnyebben túlteszem majd magam. Még szerencse, hogy nem vagyok olyan halálosan szerelmes, mint te, mert akkor most haldokolnék. - mosolygott Brenda.
  - Kösz, hogy ennyire leírsz!
  - Nem, ne értsd félre, úgy értettem, figyeltelek téged és Jay-t, és köztem és Will között nincs meg az a szikra, ami titeket éltet. Nem minden kapcsolat egyforma. Némelyik szenvedélyes és kielégítő, némelyik unalmas és erőltetett - a miénk a második kategóriába tartozott.
  - Sajnálom, Brandy! - Mel közelebb ült a barátnőjéhez és szánakozva megsimogatta az alkarját.
Brenda mosolyogva a vállára hajtotta a fejét.
  - Nem lesz gáz, Mel, de azért csak hozz egy kis bort abba a nyomorult kólába!
Melissa először csak kuncogott, de aztán látta, hogy a lány komolyan gondolta a kérést. Ám legyen! Ha a barátnőjének az kell, hogy kora estére becsiccsentsenek, akkor ő nem ellenkezhet. Ha ez kell, hogy feldolgozza a szakítást, akkor tiltakozás nélkül megteszi, még akkor is, ha a nemsokára betoppanó Samanthának nem fog tetszeni.
Kis idő múlva már a borral turbózott kólával és a maradék száraz pizzával a kezükbe filmet néztek.
Az egyik csatornán a Hogyan legyünk szinglik? ment, pont erre volt most szükségük. Csajos, iszogatós, laza délutánjuk lett. Melissa örült, hogy nincs egyedül. Bár sajnálta Brendát, nem merte ezt hangoztatni, mert tudta, hogy a lány azt rosszul viselné. Brenda Spencer erős egyéniség volt, szőkesége ellenére megvolt a magához való esze és határozott, magabiztos teremtés volt. A piálással gyászolja most a kapcsolata végét, de Mel tudta, hogy egy hét múlva már kutya baja sem lesz.
Samantha meglepődött, amikor a lányokat jó hangulatban találta a kanapén, de Mel kiment utána a konyhába és elmagyarázta, hogy rögtönzött vigaszbulit tartanak.
Brenda a film után nagyon nyújtózkodott. Samantha nem zavarta őket, korán lefeküdt.
  - Ez jól esett, csajszi. A film is, a bor is. - vigyorgott a szöszi.
  - Nekem is. Vedd úgy, hogy törlesztek a múltkori kamu meccsért. - válaszolta halkan Mel. - De ettől függetlenül is barátok vagyunk. Bár, azt ne kérd, hogy veled együtt én is haragudjak Willre, mert kedvelem őt is, és nem akarok köztetek választani.
  - Ó, emiatt ne aggódj! Barátságban váltunk el. Nem lesz örök harag, és seggel forgolódás. Értelmesebbek vagyunk attól, minthogy gyűlölködjünk.
  - Ezt örömmel hallom. Sajnálom, hogy szétmentetek, de ha így nektek jobb...
  - Most még nem, de majd ha megtalálom a nagy őt, jó emlékkel gondolok a Will-lel töltött kis időre. Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy Will valaki mást szeret, és nem akar engem feleslegesen bolondítani. Ha így van, bírom az őszinteségét és kívánom, hogy a következő kapcsolata szerencsésebb legyen.

Melissa a fejét csóválta.
 - Nem hinném, Brenda, hogy mást szeretne. Heti öt napot vele vagyunk, csak feltűnt volna, ha más után ácsingózna. Kizár, hogy szerelmes lenne másba.
  - Legyen igazad! De hagyjuk! Szedem a sátorfámat, mert már így is rám esteledett, és utálok sötétben bringázni! Most hogy szóló lettem, mehetünk kettesben vásárolni, utána pedig lepasszollak Jay-nek! - kacsintott Brenda, miután viharosan megölelte a másik lányt.
  - Remek ötlet! Vigyázz magadra! - búcsúzott Melissa és kikísérté barátnőjét.
Este elalvás előtt még sokáig gondolt Brendáékra. Fura volt neki, hogy nem találták meg egymás mellett a boldogságot. Talán az sem jó, ha két ember ennyire hasonló, mint ők. Már csak arra volt kíváncsi, hogy fognak ezután viselkedni egymással, mert az egy dolog, hogy barátságban váltak el, de attól még nem biztos, hogy ez egyből menni fog nekik. Kívánta, hogy hamar túl legyenek egymáson, mert nem akart ellenségeskedést a bandában. Az mindenkinek kínos lenne.
És még valami aggasztotta: hogy lesz ezentúl alibije Jay-el? Mert ha Brendáék nem segítenek, búcsút mondhatnak Jay-el a szerelmüknek. Ha nem tudnak néha elszökni, mindennek vége....