Hamar magára vett egy sárga-piros virágos pulcsit, egy vastagabb farmert és a farmerdzsekijét. A haját egy szalaggal összekötötte a nyakába, sminkelni nem volt kedve. Szinte settenkedve húzta fel a nappaliban a magas szárú, fekete tornacipőjét, aztán táskájával a kezében kisurrant. Már alig várta, hogy odaérjen a gimihez. Most, hogy Jay végre bevallotta, szereti, más színben látta a világot. Még a szeles, hidegebb idő sem tudta a kedvét szegni.
Uncsi volt egyedül végig vágtázni a szokásos útvonalon, de végül is jobb volt így, mióta Howarddal haragban volt. Néha hiányzott neki a fiú bolondozása és meleg mosolya, de ha egyszer nem érti meg, hogy mennyire szerelmes és boldog most, akkor nincs helye az életében.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor elérte a Robert Jordan középiskola kapuját.
Nem sétált be a vaskapun, hanem a kocsiparkoló felé vette az irányt, hogy ott várja meg ismét a szerelmét. Csak állt és várt, közben pedig egyre jobban vacogott. A hűvös szél beférkőzött vékonyka kabátja alá. Áldotta az eszét, hogy összefogta a haját, mert azóta már a csapdosó szél szénakazalt csinált volna a hajából.
Toporzékolva újra hívta, mert már csak tíz perc volt becsengetésig. A válasz ugyanaz: a nagy semmi.
Telefonnal a kezében ide-oda cikázott egy kockányi kis területen oda-vissza. Szívét mardosta az aggodalom és a kétségbeesés.
Egy sorral arrébb leparkolt előtte egy fekete, csili-vili Corvette. A sötétkék pulóveres és fekete farmeros Scott ugrott ki belőle. A fiú lezárta az autót és a fél vállára lendítette a tatyóját, de amikor megpillantotta a lányt, aki kezében a telefonnal idegbajosan mászkált, megtorpant.
- Jó reggelt, virágszál! - sétált a lány elé lazán a nagydarab fickó. - Lógunk-lógunk?
Melissa ijedten nézett fel a hegynyi pasira. Mellette kicsinek és védtelennek érezte magát.
- Nem, csak várok valakire. - felelte a lány foghegyről.
- Biztos a drága szerelmedre. Nélküle létezni sem tudsz, nem igaz? - gúnyolódott Scott hunyorogva.
- Semmi közöd hozzá!
- Az biztos. - vont vállat közömbösen a srác. - De én a helyedben sietnék órára, mert még a végén beír a tanár hiányzónak, és értesíti anyukádat a lógásról. Még itt a végén zárdába zár, nem csak a szobádba! Anyuci pici lánya egyre rosszabb! Szegény anyuka nehogy szívrohamot kapjon!
- Nem kell se a tanácsod, se a gúnyolódásod, seggfej! - vágott vissza Mel, s dühösen csípőre vágta a kezét. - Ha lehet, ne szólj hozzám, és nagy ívbe kerülj el!
- De kinyílt a csipád, mióta a szőke huligánnal kamatyolsz! Nekem már nem is kellenél! - folytatta a kötekedést a fekete szemű fickó. Tartása fölényes volt, mint mindig. Melissa sosem kedvelte, sütött belőle az önimádat és a lenézés. Attól még hogy szépen kigyúrt testtel és csinos pofával rendelkezik, nem kéne azt gondolnia, hogy ő a világ közepe!
- Kis pökhendi liba! - legyintett a fekete hajú srác, aztán hosszú léptekkel elsietett.
Melissa dühös pillantással nézett utána. Scott már a bejáratnál járt, gyorsan szedte hosszú lábait.
Ekkor tűnt fel a lánynak, hogy az udvar már kiürült, az épület elcsendesedett. A kocsik között szalonozva ő is elindult befelé, nem akart ettől is jobban elkésni. Közben tett még egy kísérletet Jay elérésére. Gyaloglás közben megint megcsörgette, de megint csak hiába hívta. Magában szitkozódva trappolt végig a hosszú folyosón. Mint sejtette, a nyüzsgés megszűnt odabent, minden diák órára ment már. A torkában dobogott a szíve, amikor a biokémia terem elé ért. Még sosem késett el, egyetlen óráról sem. Reszkető kézzel nyomta le a kilincset, majd nagy sóhaj után belépett. Magában már megfogalmazta a védelmi beszédét, amit el akart hadarni a tanárnak, de legnagyobb örömére még nem volt bent, csak a csoport hangoskodott a teremben. Megkönnyebbülten lélegzett fel.
Gyorsan szétnézett, s rögtön feltűnt neki, hogy Brenda és Sona mellé nem ülhet, mert a két lány egymás mellett helyezkedett el. Egyetlen szabad szék volt a teremben, Howard mellett.
Görcsösen megmarkolta a hátizsákja pántját, majd határozott léptekkel a székhez ment és szinte lecsusszant az ülőkére. A táskáját leengedte a földre, kihalászott belőle egy füzetet és egy tollat.
- Üdv köztünk! - köszönt rá a borzos padtárs, aki kialvatlannak tűnt. Fekete-fehér csíkos, bő pulóvert viselt, zöld zsebes nadrággal.
- Szia. - üdvözölte a lány bizalmatlan pillantással.
- Mi van? Az asztronauta ráfeküdt a pizsidre, és nem tudtál korábban ideérni?
Howard gúnyolódása szíven ütötte. Nem volt ez így jól, hogy felrúgták a régi barátságot.
- Mintha nem tudnád, hogy anyám nem engedi a közelembe. - nézett a srácra ellenségesen Mel. - Tudom, hogy te köptél neki Jay-ről. Más nem lehetett.
- Igen, én voltam, nem tagadom. - könyökölt az asztalra lazán Howie, de merev volt a testtartása és ingerült a hangulata. - Tudnia kell, kivel állt össze az édes kislánya! Igaza van a muterodnak, az a fickó nem hozzád való! Tényleg sokkal jobbat érdemelsz! - sziszegte a fiú mérgesen.
- Ez csak a ti véleményetek! És nem érdekel! Mikor értitek már meg, hogy szeretem Jay-t, és ő is szeret engem? - Melissa egyre kétségbeesettebben beszélt. Unta már, hogy mindenkinek ezt szajkózza. Miért nem hagyják, hogy boldog legyen?
- Ugyan már! Szerelem? Szerintem, az a fickó nem képes hosszútávon egyet szeretni! Erre majd te is rá fogsz jönni, de akkor már késő lesz!
- Tőlem aztán nyugodtan elcseszheted az életed! - vágta rá durcásan a fiú, de az arca ez ellenkezőjéről árulkodott.
- Köszönöm, nagyon köszönöm! - kiáltott rá a lány ingerülten.
- Melissa! Látom, ott középen paprikás a hangulat! Gyere ide, kislány! - hallotta meg ekkor valahonnan hátulról a lány Will hangját.
Melissa a válla fölött hátra lesett. Az ablak felőli sor utolsó padjában Will vigyorgott, és szerencsére egyedül ült. Észre sem vette, amikor beviharzott, olyan zavarban volt. Csábitó volt az ajánlat. Inkább ül a kedves és jószívű Will mellé, mint a fafejű Howarddal.
Mel egyből szedelőzködni kezdett. Felkapta a táskáját, a másik kezével magához szorította a füzetet.
Csalódott pillantást vetett az egykori barátra.
- Szerencséd van, Howie, megszabadultál tőlem! Megyek inkább Willhez!
- Nem lepődök meg, kicsim, neked mostanában bárki jobb, mint én!
A lány szomorúan és gyűlölettel nézett rá, aztán azért is hátra sétált a fiúhoz, aki kedvesen mosolygott. Sóhajtva huppant le Will mellé.
- Látom, rosszul kezdődött a reggeled. - jegyezte meg a fekete pulcsis, és bő farmeres fiú. Unottan a tollával dobolt a padon. Azért szerette Melissa, mert nem volt rosszindulatú és megvetés sem volt a hangjába. Nyugalom áradt a fiúból, és pont ez kellett most a lánynak.
- Rémesen. Jay-t nem érem el. Azért késtem, mert őt vártam a parkolóban. Ha még ez nem lenne elég, ott belém kötött Scott, most meg Howard. Egy rémálom az életem. - panaszkodott Melissa csüggedve.
- Nyugodj le, Mel! Mindig kisüt a nap. - mosolygott Will biztatóan. - A viharfelhők egyszer elvonulnak, csak légy türelmes.
- Komolyan mondom, Will, olyan vagy, mint egy védőangyal! Nem is tudom, mivel érdemeltem ki a barátságod.
Will féloldalasan mosolygott a lányra, aztán megint előre nézett, a teremben nyüzsgőket figyelte.
- Nem nehéz téged kedvelni. Nyílt vagy, őszinte, barátságos és néha meglepően naiv. Plusz pont még, hogy az én gyönyörű Brendám legjobb barátnője vagy. A kusza szerelmi élted sem zavar, neked kell tudni, mit és kit akarsz, és ha neked Jay a választottad, akkor támogatlak, ez a dolga egy jó barátnak!
Melissa meghatódott. Örömmel és szeretettel Will karjára tette a kezét.
- Ó,Will, nem is tudom, mi lenne velem nélküled!
- Annyira örülök, hogy így egymásra találtatok, és annak is, hogy mindketten a barátaim vagytok. - mosolygott hálásan a lány.
- Elnézést, hogy késtem! - érkezett meg ekkor a biokémia tanár, és lepakolt a tábla előtti asztalánál. - Baleset volt a belvárosban, és egy hatalmas dugóba kerültem! Folytassuk a tegnapi témánkat, a növényi és állati sejtek felépítéséről.
Az osztály drámain felnyögött, Melissának viszont az előbb hallotokon járt az esze. Baleset? A hideg futkosott a hátán, mert rettegett, hogy Jay nem véletlenül nem ért ide. Mi van, ha vele történt a baleset? Elfehéredett újakkal kapaszkodott a pad szélébe, próbálta legyőzni a rajta eluralkodó pánikrohamot.
- Baleset?... Baleset! Ó, istenem... - motyogta a lány rémülten.
- Nyugi! - ezúttal Will szorongatta a lány kezét. - Nincs semmi baj! Nem kell a legrosszabbra gondolni!
Bár jólestek neki a padtárs szavai, képtelen volt megnyugodni. Kínszenvedés volt az elkövetkező fél óra. Nem tudott odafigyelni a tanulásra, végig számolta a másodperceket kicsengetésig, mert már tűkön ült. Újra akarta hívni szerelmét, hogy hallja a hangját, tudnia kell, hogy nincs semmi baja. Mert ha mégis, abba belepusztul...
Megszólalt a csengő, s Mel úgy hagyta el a termet, mint akit puskából lőttek ki. A terem előtt begyűrte a cuccát a táskájába, aztán már a füléhez is vette a telefont. Magában könyörgött, hogy a fiú vegye fel végre. A negyedik csengésre, csodák csodájára Jay fura hangon megszólalt.
- Haló? Ki az, mi az?
Melissa szívéről mázsás kövek gördültek le. A boldogság hullámai végig söpörtek gyenge testén.
- Jay! Hol a francba vagy? Már annyiszor hívtalak! Jól vagy? Megöl az aggodalom!
- Jaj, kicsim - sóhajtott fel Jay a vonalban. - igazán drága vagy! Tudod, hogy imádlak? Bocsi, de elaludtam.
Nagy mozgolódás és recsegés kísérté a fiú szavait. Melissa el tudta képzelni, hogy éppen az ágyban motoszkál.
- A francba már! Többet ne csináld ezt velem! Baleset volt a belvárosban, és én azt gondoltam... - a lány zaklatott hangja elcsuklott, végig sem merte mondani, amit gondolt, olyan iszonyú volt.
Brenda, Will és Sona aggódva topogtak mellette, de ő csak a kezével like jelet mutatott, jelezve, hogy minden rendben. Azok pedig megkönnyebbülten lélegeztek fel.
- Ne fesd az ördögöt a falra, tündérem! Nem csörgött az ébresztőm, megesik az ilyen. - mondta a telefonba Jay derűsen.
Melissa lassan megnyugodott. A fiú hangját hallani maga volt az édes mennyország, az előbbi pokolhoz képest.
- És bejössz még a suliba? Még csak az első óra telt el, jó lenne, ha jönnél! Nélküled nem élem túl a napot!
- Persze, hogy megyek, amikor ez az egyetlen hely, ahol láthatlak! Összekaparom magam, és ebédnél találkozunk.
- De jó! Nagyon várlak. - mosolygott elégedettem Mel. - Hiányzol, és szeretlek...
- Na ezért még jutalmat is érdemelsz, kis szívem! Sietek, te meg szaladj órára!
- Oké. Viszlát! De azért ne siess nagyon, nem szeretném, ha feltekerednél egy lámpára vagy kerítésre a csoda gyors kocsiddal!
- Ne aggódj, szerelmem!
Melissa boldog mosollyal vágta zsebre a telefont.
- Az ábrázatodat elnézve, minden jó, ha jó a vége. - mosolygott barátnőjére vidáman a fekete hosszú szűk pulcsis és fehér nadrágos Brenda.
- Ja, csak elaludt. Engem meg már a frász kerülgetett.
- Akkor minden szupi! Nyomás, hölgyek, második órára! - Will átkarolta mindkét lány vállát, így vezette őket végig a folyosón.
Nagyon nehezen jött el az ebéd szünet. Melissa majd megveszett a percek vánszorgása miatt.
Sajnos a menza ajtajában nem futott össze a fiúval, így a barátaival állt sorba a kajáért.
Pizzát kért és jeges teát, aztán a tárcájával megkeresték szokásos asztalukat.
Will, Brenda, és Beverly ültek Melissával egy asztalhoz. Nagy volt a ricsaj a teremben, de a lányt megnyugtatta, hogy ha Ethan nincs itt, akkor még nem értek ide a végzősök.
Brenda cukrozott fánkokat evett csokis tejitallal, Will hamburgert és valami bundás burgonyát, Beverly furcsa színű tésztás és borsós levest, valamint egy banán feküdt a tányérja mellett. Melissa nem igazán tudott az evésre koncentrálni. Majd megőrült, hogy még mindig nem láthatta Jay-t. A sorban állókat pásztázta a szemével, de nem volt ott, se Ethan se Jay.
- Halihó! Megjöttem. - mosolygott gyengéden Melissára a szőke szívtipró, és csókra nyújtotta a száját.
A lány boldogan nyújtózott felé, és heves csókban forrtak össze, már amennyire a két szék engedte.
- Hohó! El fog menni az étvágyam! - fitymálta őket vigyorogva a piros ruhás és fehér farmer kabátos Beverly.
- Hagyd már őket, szép a szerelem! - lökte meg a könyökével Ethan a lányt.
- Te meg miért ilyen szemét kajával tömöd magad? - ráncolta a homlokát a szöszi, akinek ezúttal a feje tetejére volt felcsomózva a haja.
- Kurva hosszú a sor, az automatában meg csak ez van. - magyarázkodott a melírozott hajú srác, miközben kicsomagolt két csokis muffint.
- Egyszer megöl a sok szénhidrát. - nézett rá rosszallva Bev.
- Asszony, azt eszek, amit akarok! - szólta le Ethan.
Közben a szerelmesek megszakították az édes csókot. Melissa imádattal nézett megkerült kedvesére.
- És te nem eszel?
- Jövet beugrottam egy gyors-kajáldába. - vont vállat közömbösen Jay. - Csak nézem, ahogy eszel.
- Ebbe volt némi szexualitás. - vigyorgott Will.
- Ha neked az evés szexuális, akkor baj van veled, barátom. - kuncogott Jay, s ferde pillantást vetett a szemben ülő Willre.
- Két bolond, egy pár! - legyintett lemondóan Melissa.
A kedve is ezerszer jobb volt, hogy előkerült Jay. A szürke nap színt kapott, az élete derűs lett és teljes. Most már úgy érezte, bármi jöhet, megbirkózik vele.
Az idilli és gondatlan hangulatnak az vetett véget, hogy a fekete miniszoknyás és barna mélyen dekoltált, csillogó felsős Alicia odasétált hozzájuk. Mivel Jay előtt nem volt tárca, lazán az asztallapnak döntötte a hátsóját, térdét a srác lába közé préselte.
- Helló, srácok! Nem jöttök délután a Hookba? Halottam ám, Jay, hogy a kis imádottad fogságban van! Szívesen elszórakoztatlak, míg a kicsike nem ér rá. - a lány úgy beszélt Jay-hez, mintha a többiek ott se lennének.
Melissa görcsösen markolta a fiú kezét. Utálta ezt a libát, főleg mert ilyen érthetetlen, és még mindig próbálkozik Jay-nél. Nem fogja fel, hogy nem kell neki?
Jay fitymálva nézett a magamutogató ribancra. Szabad kezével arrébb hessegette, de nem volt hajlandó elengedni a mellette pironkodó csöppség kezét.
- Tedd takarékra magad, Alicia! Ha unatkozol, keress magadnak játszópajtást! De nem én leszek az! Tudod, ha a barátnőm nem jöhet velem biliárdozni, akkor már nekem sincs kedvem menni. Ilyen egyszerű ez. Ilyen a szerelem, bár a te szótáradból biztos hiányzik ez a szó!
Jay visszavágása boldoggá tette Melissát, míg Aliciát elkeserítette. A barna hajú, szoliszökevény haragosan nézett a szőke srácra.
- De egy papucs lettél, Amstrong! Nem is vagy te olyan kemény legény, mint amilyennek mondanak!
- Menjetek a francba! - sziszegte Alicia, és sértődötten eltipegett térdig érő csizmájában.
- Ez a bige levakarhatatlan. - csóválta a fejét a csámcsogó Ethan.
- Nem veszélyes, csak a szája nagy. - legyintett Jay lemondóan.
- Meg a lyuka, amit szétb.... - vigyorgott Will, de nem tudta végig mondani, mert Brenda rálépett a lábára.
- Nekem ne beszélj csúnyán evés közben! - figyelmeztette a lány.
- Igen is, asszonyom. - kacsintott Will nevetve.
- Aliciának igaza van! Ti tényleg papucsok lettetek! - röhögött Ethan vidáman, miközben a Melissa kezét csókolgató Jay-re majd Willre pillantott.
- Te csak hallgass! - szólt be a haverjának Jay. - Úgy hordod a hajad, ahogy Beverly-nek tetszik, azt veszed fel, amit ő mond, és oda mész bulizni, ahová ő akar!
- Na, most muszáj volt árulkodni? - dobta meg egy muffinos papírral Ethan a nagyszájút.
- Elég legyen már, fiúk, olyanok vagytok, mint az óvodások! Tessék viselkedni! - szólt rájuk szigorúan, de nevető szemmel Bev.
- Igenis! - vágta magát tisztelgő pózba Ethan, Jay, és a végén még Will is.
Jót nevettek mind. Ilyen remek hangulatban sajnos hamar eltelt a szünet.
Két órakor véget ért az utolsó óra, Melissa a suli kapujában várta Jay-t, hogy elbúcsúzzon tőle.
A színes ruhás fiatalok szinte özönlöttek kifelé a gimiből, de a lány nem látott közöttük ismerőst.
Szinte halálra rémült, amikor Brenda ugrott a háta mögé és megérintette a vállát.
- Mit csinálsz, Mel? - kérdezte vidáman a szöszi.
- Jay-t várom, hogy elköszönjek tőle. - válaszolta szomorúan Melissa.
- Már miért kéne búcsúznotok? Hosszú még a nap.
- De nem nekem, anyám kitagad, ha nem megyek haza, mintha nem tudnád!
- És ha könyvtárba megyünk? - a könyvtár szónál Brenda cinkos arccal idézőjelet mutatott. - Akkor négyig lenne alibid.
- Már az csoda, hogy tegnap elengedett veletek a kamu meccsre. Kétlem, hogy ma is elengedne bárhová is.
Melissa kételkedett abba, hogy ez bejöhet, de nem akarta megbántani a barátnőjét, hisz csak jót akart. Végül is... egy próbát megér!
Elővette hát a mobilját és előadta az anyjának, hogy egy történelem dolgozat miatt a könyvtárba kéne mennie Brendával. A csaj arra vetemedett, hogy kikapta a kezéből a mobilt és elmondta Mrs. Thompsonnak, hogy ezen a kutatáson múlik a félévi jegyük. Brenda nagyon jól tudott hazudni, Melissa elismerően hallgatta, a gyanútlan anyuka pedig elengedte a lányát, de kikötötte, hogy érjen haza fél ötre. Mel még megköszönte az anyjának az engedékenységét, aztán amikor lerakták a telefont, úgy ugráltak egymással szemben, mint két új babának örülő kisgyerek.
- Mi ez a nagy örömujjongás? - érkezett melléjük Jay csodálkozva.
Melissa boldogan ugrott Jay elé, a vállba kapaszkodott és felnézett a kék szemekbe.
- Drága barátnőm elkéreztetett anyámtól a könyvtárba.
- És te ennyire örülsz a tanulásnak? - vonta fel a szemöldökét a fiú, de közben átölelte a lány derekát.
- Dehogy! Nem lesz tanulás! Van két teljes szabad órám. - büszkélkedett Mel vidáman.
- Ó! - esett le a tantusz Jay-nek. - És mit fogunk csinálni?
- Bármit, csak veled legyek! - állt lábujjhegyre a lány, és szájon csókolta a fiút.
Brenda nevetve köszörülte a torkát a hátuk mögött.
- Szívesen, gyerekek!
- Az adósod lettünk, Brenda! - mosolygott a lányra Jay, miközben szerelmét ölelgette. - Nem is tudom, hogy fogjuk meghálálni neked!
- Most még gyűjtöm a strigulákat, de ne aggódjatok, majd behajtom rajtatok! - vigyorgott elégedetten Brenda. - Lépek, de el ne felejtsétek, hogy fél ötig kaptatok kimenőt! Mrs. Thompson az én fejemet szedi le, ha elkéstek!
- Nem fogjuk elfelejteni! És ezer hála a jóságodért! - hálálkodott Melissa is.
Brenda elsietett, a párocska pedig ölelkezve ment a srác kocsijához. Hamar beültek, a tető már régóta nem volt lehúzva, nem volt hozzá alkalmas az időjárás.
- Na, hová menjünk? - fordult oldalra a lány felé mosolyogva Jay, de már egy meggyújtatlan cigi lógott a szájába.
- Nem is tudom...
- Gyere nálunk! A nagynéném kettőtől este tízig dolgozik a héten.
- Hm, jól hangzik! Legalább világosban is láthatom a házatokat!
Miután ezt megbeszélték, gyors tempóban elindultak a srác otthona félé. Útközben nem beszélgettek, a srác bagózott, a lány a környéket figyelte, s rájött, hogy Jay nem is lakik túl messze tőlük. Csendbe voltak, de ez nem kínos, inkább meghitt hallgatás volt.
Mikor megálltak a kétszintes fehér, hatalmas ház előtt, Melissa megrökönyödve figyelte a parkosított udvart, és a teraszokkal megtoldott, gyönyörű, modern házat. Ehhez képest az ő házuk egy kis viskó volt. Eddig csak arra emlékezett, hogy a ház nagy, de ekkora pompára nem volt felkészülve.
- Úgy látom, jól keresnek az orvosok, meg a nővérek. - jegyezte meg Mel nézelődve, miközben kiszálltak a kocsiból. Jay behajtott az udvarra, a kapu egy gombnyomástól kinyílt. Szürke térkőből volt kiépítve a kocsibejáró, azon hajtottak végig a befüvesített udvaron, a díszfák, bokrok, sziklakertet és lámpák között.
- Az apám a nagyszülőktől örökölt pénzt Carol nénémre íratta, mert neki nem kellett. A nagynéném pedig a férje halála után a tőle örökölt vagyont is ebbe a házba fektette. Ez volt az álma. Addig mindig csak albérletekben laktunk, Sisco másik végében. Itt végre otthon érzi magát, szinte a házért él. Nem is szereti, ha rendetlenséget vágok, ezért nem is szeretek itt élni. - mesélte a fiú, miközben a lányt egy fűzfa alatti kerti grill és fonott mintás kerti bútorok mellett vezette el, majd kitárta a kis terasz fehér kapuját, hogy a hátsó ajtóhoz vezesse a lányt.
- Csak itt bagózhatok, így ez a kedvenc helyem. - folytatta Jay a kalauzolást. - Igaz, mostanában ha beugrik Ethan, vele is itt szoktunk lógni, meg sörözni.
- Érdekes. Eddig nem is mondtad, hogy a nagynénéd özvegy.
- Mert kicsi voltam még, amikor Hank meghalt rákban. Carol nem tudta feldolgozni, és azóta sem volt normális kapcsolata. A sors fintora, hogy nem lehetett gyerekük, és mikor apám megkapta az afrikai első kiküldetést, jó ötletnek tűnk, hogy Carolra bízzon, hisz kölykökre vágyott, és nem lett magányos.
- Ez szomorú, de kedves. - bólogatott Melissa érzelmesen. Még nem ismerte, de megsajnálta Jay nagynénjét.
- De Carol nem volt az. Azt hinné az ember, hogy jó anya vállik belőle, boldogan neveli testvére gyerekeit, de nem így lett. Sakkba tartott, terrorizált, és gyűlölt minket. Nem csodálom, hogy a tesóm, amint tudott megpattant és a saját lábára állt, majd apa nyomdokaiba lépett. Én viszont maradtam. Két éve lakunk ebben a házban, azóta a néném elég elviselhető. Szerintem rájött, hogy ha én is itt hagyom, senkije sem marad.
Melissa szomorúan hallgatta Jay családjának történetét. Örült, hogy megnyílt neki a fiú. Semmivel se tudta volna jobban bizonyítani, hogy bízik benne. A családi dráma bevallása nagy lépés volt mindkettőjüknek.
Hallgatagon topogtak a bejárati ajtó előtt. Jay a kilincset szorongatta a múlton merengve. Melissa részvéttel tette a kezét a karjára. Sajnálta, hogy ez a remek srác ennyit hányódott és nem kapott elég szeretetet. Készen állt rá, hogy a jövőben mindenki helyett és mindennél jobban szeresse a fiút.
- És bemegyünk, vagy itt kint kesergünk négyig? - próbált derűs hangot megütni Mel.
- Persze, hogy bemegyünk, kell egy jó nagy adag kávé! - nyomott egy apró puszit a lány homlokára Jay.
- Azt nekem is csinálhatsz! - nevetett rá a lány pajkosan, csak hogy oldja a feszültséget.
A srác végre kinyitotta az ajtót. Egyenesen a jól felszerelt, fehér bútoros, pultos és minden féle modern elektronikai eszközzel ellátott konyhába értek. Jay felültette a lányt a pult előtti magas székre, aztán a kávéfőzővel foglalatoskodott.
- Két cukorral és tejjel kérem a kávét! - szólt, amikor a fiú elővette a poharakat.
- Én tudok valamit, ami a cukornál is édesebb. - lépett a lány elé csillogó szemmel Jay. Átölelte a derekát és a lába közé lépett.
Melissa boldogan simult hozzá. Remek találmánynak találta a bárszéket, mert így egy magasságba került a fiúval. Átkarolta a nyakát és huncutul mosolygott.
- És mi lenne az?
Belefeledkeztek a csókba, a kávé lefolyt a kiöntőbe, de nem törődtek vele. Csak élvezték a zavartalan perceket. Szenvedélyesen, vadul csókolóztak, simogatták, tapogatták egymást, ahol csak tudták.
Melissa sóhajtozva nyögdécselt, mikor a fiú a nyakát kezdte becézgetni a szájával. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy nem a konyha a legjobb hely az ilyen játékokhoz, de mivel kettesben voltak, elhessegette az aggályait. Minden időt ki kell használni.
- Szűz anyám! - hallottak ekkor a hátuk mögött egy női meglepett kiáltást.
Melissa ijedten húzódott el Jay-től. Zavartan és pipacsvörös arccal nézett a másik ajtóban ácsorgó nőre. Nyilvánvalóan a srác nagynénje toppant be. Szőke, hosszú haja az arcába lógott, szűk világoskék trikót viselt szürke melegítő alsóval. Zöld szeme olyan volt, mint a macskáé. Melissa nem így képzelte el vele az első találkozást. A föld alá szeretett volna süllyedni szégyenében.
- Carol! Te nem mentél dolgozni? - kérdezte hitetlenkedve Jay. Úgy állt meg Melissa előtt, mint egy védelmező.
- Ne tegyél úgy, mintha ez már megtörtént volna. Még sosem hoztam ide nőket! - csattant fel a fiú.
- Tudom, erre tartod a kényelmes kis autód. - kuncogott a nő és hátra túrta rendezetlen haját. - Bemutatnál a kis hölgynek, mert biztos különleges, ha idehoztad....
Jay dühös pillantást vetett nénikéjére.
- Carol, ő itt a barátnőm, Melissa Thompson! És mielőtt még valami megjegyzést tennél, az egyetlen barátnőm!
Melissa megilletődve ugrott le a székről és gyenge mosollyal az arcán előrelépett, hogy kezet rázzon a nővel. A ceremóniás üdvözlés után Carol úgy méregette a lányt, mint a lovakat a vásáron.
- Másmilyen lányt képzeltem Jay mellé, hogy őszinte legyek, de így elsőre szimpi vagy. Nem nézlek egy üresfejű modellecskének. És azt mondtátok Thompson a neved? Bár elég ritka név, egyszer ismertem a környéken hasonló nevű családot...
- Carol, ugye nem whiskyvel vetted be a vér-nyomáscsökkentőt? - kérdezte a fiú félig komolyan, félig evődve.
- Ne égess már a lányka előtt, te rossz életű! - intette le fenyegetően Carol. - Még itt a végén azt fogja gondolni, hogy egy alkoholista, megkeseredett, boszorka vagyok!
- Na, ezért valami szörnyen egészséges, csupa zöldségekből álló vacsorát kapsz, mert tudom, hogy utálod! - Carol már a hűtőben matatott, és tényleg paradicsomot, paprikát, salátát és répát pakolt a konyhapultra. - Menjetek tévézni a nappaliba, míg készül a kaja! Meg ne lássam, hogy felosontok az emeletre! Régimódi szülő vagyok, csak semmi tipi-tapi! A kislány vendégségben van nálunk, nem engedem, hogy itt rontsd meg!
Melissa tanácstalanul nézett szerelmére, de aztán hagyta, hogy a fiú átvezesse a szomszéd helyiségbe.
Egy hatalmas bőrkanapén helyezkedtek el, Jay lazán ledőlt és az ölébe húzta a lányt. A tévében a teleshop adása ment, de nem is foglalkoztak vele. Melissa a fiú homloknak támasztotta a sajátját.
- Sajnálom, kicsim, nem így terveztem...
- Semmi baj. - Melissa kedvesen megsimogatta a fiú állát és arcát. - Örülök, hogy megismerkedtem a nagynéniddel. Nem is rossz fej...
- Ez most a jobbik oldala. Sajnos depressziós, hol toppon van, hol gödörben, vagy alkoholos állapotban. Már megszoktam a hangulatváltozásait. De most kapott tőlem egy képzeletbeli piros pontot, mert tényleg úgy látom, hogy kedvel téged.
- És csodálkozol rajta? Engem nem lehet nem szeretni! - tréfált a lány fülig érő szájjal.
- Na látod, ez baromira igaz! - nevetett a srác és csókot nyomott a lány oly közeli szájára.
Csendben, minél kevesebbet mocorogva ölelkeztek és csókolóztok.
- Azt hiszitek, a csend nem gyanús? - állt meg a nappali ajtajában egy hatalmas konyhakéssel Carol. Vidáman nézett a párocskára. - Legalább kapcsoltátok volna el a tévét, akkor talán hülyére tudtatok volna venni! Szégyelljétek magatokat!
- Ez igaz, és egyébként csak szólni akartam, hogy a kávé lassan kihűl, amit főztetek. Gyertek inni, és közben megismerkedünk. - kacsintott a nő, majd visszament a konyhába.
- Sajnálom. - ismételte megint szabadkozva a fiú.
Melissa viszont jókedvűen ugrott fel.
- Nem kell, Jay! Tényleg kedvelem ezt a nőt! Így is veled vagyok, és láthatlak, nekem már ez is elég!
- De nekem nem! - dörrent rá a srác. Sóvárogva nézett a lányra, majd az emelet felé, jelezve, hogy neki más tervei voltak.
A lány kuncogva vállon csapta, aztán a konyha felé röppent.
Így aztán jókedvvel megkávéztak a pótmamával, bolondoztak, a kapcsolatukról meséltek, még arról is, hogy a lány anyja eltiltotta őket. Carol ezt is viccesnek találta, egész délután ezzel húzta nevelt fiát. Melissa élvezte a családias hangulatot, otthon régóta nem volt már része ilyenben. A nagynéni marasztalta a lányt vacsorára is, de Mel nem maradhatott, hisz négyig volt alibijük. Carol megértette, de nem örült neki, kicsikart a lányból egy ígéretet, hogy legközelebb velük tart.
Négykor a fiatalok kocsiba ültek, Jay hazafuvarozta szerelmét. A sarkon parkoltak le, ott még hosszasan falták egymást a kocsiban, nem volt ínyükre az elválás. A fiú még mindig szabadkozott a rosszul sikerült délután miatt, Melissa csak forró csókok közepette tudta elfeledtetni vele a balul sikerült randit.
A lány nem bánta, hogy nem tudtak kettesben lenni. Neki így is érdekes volt a nap vége. A balszerencsés reggel után, neki igenis üdítő volt Jay kelekótya nagynénjét megismerni, és bepillantani az életükbe. Erre mondják, hogy minden jó, ha jó a vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése