Derült égből új kapcsolat

Melissának jót tett a hétvége Howarddal, a srác szeretete és oltalmazása új reménnyel töltötte el, és új életcéllal kecsegtette. Kezdett abban reménykedni, hogy rá is vár még boldogság, és túl lesz bűnös vágyain Jay iránt. Minden könnyebb és egyszerűbb volt az igaz barát mellett, aki évek óta imádta és feledtette vele a bánatát. Bár az örömbe némi üröm is vegyült, amikor hétfő reggel felébredt. Máris azon aggódott, mit fognak szólni a barátok, Jay és Sona ehhez a fordulathoz. Bizony, lesznek néhányak, akinek nem fog tetszeni, hogy összemelegedett gyerekkori barátjával. Sonától tartott a legjobban, hisz a lány egy ideje laza kapcsolatba került Howarddal. Ha tényleg szereti, pipa lesz rájuk, de remélte majd megbékél, és belátja, hogy nekik most együtt kell 
lenniük. Jay véleménye kicsit sem érdekelte, ő csak legyen boldog a kis Cloéjával, párosodjon vele, mint a vadnyúl, és hagyja, hogy ő is tovább lépjen!

Komótosan öltözködni kezdett, nem akart feltűnő lenni, csak egy egyszerű farmert vett fel, zöld, apró fekete lepkemintás felsővel, lapos cipővel. Haját megfésülte, halványan sminkelt, és felkapta a kő-mosott farmerdzsekijét. A fürdőből a konyhába vette az irányt. A lefőzött kávéból és a mosatlan kávéscsészéből arra következtetett, hogy az anyja még az ő ébredése előtt kelt és elment a butikba. Tegnap este későn jöhetett haza, mert nem hallotta, mikor érkezett meg. Jobb is volt így, nem akart vele se veszekedni, se beszélgetni.
Gyorsan ivott egy kis kávét, reggelizni nem volt ideje, úgy gondolta, majd harap valamit a suliban.
Kicsit félszegen lépett ki a házból. Nem tudta, hogy viselkedjen Howarddal, most hogy összejöttek.
Természetesen a fiú már a ház előtt várta, fekete bő farmerben, piros pulcsiban és fekete nyitott széldzsekiben, ragyogó mosollyal. Nagyot nyelt, mikor a srác mellé ért, csak egy tétova arcra puszival üdvözölte. A fiú érezhette, hogy Mel nincs még többre felkészülve, mert kedvesen megfogta a kezét és a ceremóniás üdvözlés után csak maga mellett vezette a lányt.
  - Jól aludtál? - kérdezte Howie, csakhogy megtörje a menet közben beállt kínos csendet.
  - Igen, köszi. Úgy aludtam, mint a bunda! Még azt se hallottam mikor ért haza anyám a romantikus hétvégéjéről. És nem voltak felkavaró rémálmaim, és már ez is haladás.
  - Akkor nem beszéltél vele... rólunk.
  - Nem, és nem is látom értelmét, hogy beavassam az életembe. Ő tehet arról, hogy nem tudtam az Amstrongokról, majdnem húsz évig titkolózott előttem, így nem várhatja el, hogy elmondjam, kivel mit csinálok. Kizártam az életemből, nem érdemel mást. - mondta Melissa kissé dühösen.
  - Jó, de akkor is az anyukád...
  - Bár ne lenne az! De ne is beszéljünk róla, mert csak felhúzom magam! Váltsunk témát, oké?
  - Ha akarod. - bólintott Howie. Menet közben megemelte a lány kezét, és nyomott egy kedves, apró csókot a kézfejére. - Túl boldog vagyok ahhoz, hogy a mamád elrontsa a hangulatom! Alig várom, hogy végre világgá kürtöljem, hogy majd tíz év reménytelen szerelem nem volt hiába, végre magam mellett tudhatlak!
Melissa kicsit megrettent. Ő még nem akarta nagy dobra verni, hogy összemelegedtek. Korai volt még, hogy mindenki azon csámcsogjon, nemrég még Jay karjában volt, ma meg már Howie-val vigasztalódik. De most hogy kérje meg a srácot, hogy legyen türelemmel és ne mutassák még ki túlzottan, hogy egy pár lettek? Úgy döntött, legjobb az egyenes út, és őszinte lesz.
  - Howie... én még nem szeretném kikiabálni, hogy összejöttünk. Ne értsd félre, nem szégyellek, sőt ezer hála, hogy mellettem vagy és vigaszt nyújtasz, de nem akarom, hogy megint rólam pletykáljanak. A közvetlen barátaink úgyis észre fogják venni mi van, és előttük nem is akarom titkolni, de kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy az egész suli azon fog csámcsogni, hogy Jay karjából a tiedbe röppentem.

A srác szélfútta hajába túrt, egy pillanatra lehunyta levélzöld szemét, aztán kételkedve mérte végig a mellette sétáló lányt. Szeméből kétkedés, és félelem tükröződött.
  - Biztos, hogy ez a visszafogottságodnak az oka? Nem inkább az, hogy félsz, mit fog szólni Will és Jay? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy Brendával is miattad szakított Denison, és túl sokat legyeskedett körülötted. Jay-ről meg tudjuk, hogy benne lakozik a fékezhetetlen vadállat, tuti kinyír, ha megtudja, hogy összejöttünk. Mert attól, hogy a bátyád, tudjuk mit éreztek egymás iránt. Szeretlek, Melissa, és bármit megtennék, hogy töröljem a bánatodat, de nem leszek a titkos támaszod, aki csak akkor kell, ha nem lát senki!
A lány kezdett dühbe gurulni. Még csak alig két napja járnak, de Howard máris féltékeny és feltételeket szab! Bármennyire nem akart, mégis arra gondolt, mennyivel egyszerűbb volt az élete a laza Jay mellett, amikor még nem tudta, ki a nyavalya... Istenem! Most már mindenkit a bátyjához fog hasonlítani?
  - Akkor most én is őszinte leszek, Howard - Mel szándékosan szólította a fiút teljes nevén, hogy ezzel is nyomatékosítsa, haragszik rá. - kedvelem Willt, jó barát, de most vele lennék, ha akarnék, és nem veled. Nincs és nem is volt köztünk semmi különös! Jay-ről meg csak annyit, hogy már nincs beleszólása az életembe. Igen, hirtelen haragú és néha zakkant, de tudom kezelni. Majd szép lassan beadagolom neki, hogy veled járok, bízd csak rám. Különben is, már ő is tovább lépett, komolyan jár Cloéval!
  - Nos jó... és ne haragudj, csak jobb így, hogy őszinték vagyunk egymáshoz. Mindent tudni akarok rólad, kicsi Mel, mint régen! Tudd, hogy nekem mindent elmondhatsz és számíthatsz rám!
Melissa mély sóhajjal engedte ki a mellkasából a levegőt. Tényleg jobb, ha mindent tisztáznak és tiszta lappal indulnak, mert csak így lehetnek boldogok, mégis aggasztotta hogy Howie túlzott birtoklási vágya még gondot fog okozni nekik. Nem akart még erre gondolni, hisz csak benne látta a boldog és egyszerű jövőt.
A lány hogy bizonyítsa a békét köztük, átkarolta a fiú derekát, úgy mentek tovább.
  - Szükségem van rád, Howie! Nem is tudod mennyire, de ne öljük meg máris azt, ami most kialakult aggályokkal, feltételezésekkel és a múlttal!
  - Igazad van kicsim, csak előre tekintsünk! - békélt meg a fiú is, és egy cuki homlokpuszival lepte meg a lányt.

Útközben tovább már nem beszéltek, lábukat kapkodva igyekeztek a suli felé a decemberi egyhangú, ködös, langyos időben.
Mikor a gimi elé értek, már csak szimplán fogták egymás kezét, de a kapuhoz érve, Howard még azt is megszakította, mert csipogott a telefonja. A válláról előre húzta a szürke hátizsákot a keze ügyébe és előkotorta a mobilját.
  - Oliver irt. A menza büféjében vár. Jössz te is? - kérdőn nézett a lányra.
Melissa zavartan a füle mögé tűrte a haját, tétovázott.
  - Kösz, de nem vagyok éhes, kávét meg ittam otthon. Ha nem gond, inkább a teremhez megyek, még átolvasom az anyagot dolgozatírás előtt.
  - Én kis stréberem. - mosolygott Howie, és a lányhoz hajolt, hogy arcon csókolja. - Akkor menj, majd később összefutunk!
  - Oké. Puszi! - intett még a lány, aztán belépve a folyosóra, ellenkező irányba mentek. Igazából azért nem akart büfézni, mert félt, hogy Oliver és Will - ha velük lóg - észreveszi, hogy van köztük valami.
Melissa elszámolta magát, mert a terem előtt gyülekezők között felfedezte Brendát és Willt. A volt pár épp videót nézett a barna bőrdzsekis srác telefonján és nagyokat nevettek. Nem volt más választása, odasétált hozzájuk.
  - Sziasztok! Mi jót néztek? - kérdezte Mel az ex pártól.
  - Szió! Ó, csak egy videóválogatást emberek baleseteiről. Tök vicces volt. - legyintett Brenda, Will csak egy sziát mormolt az orra alatt.
  - Hogy telt a hétvégéd, barátnőm? Sokkal jobb színben vagy, mint az elmúlt hetekben. - jegyezte meg a cserfes szöszi, aki lila hosszított enyhén csillogós felsőt viselt fekete cicanacival és magassarkúval.
  - Sokkal jobban, de ez nem véletlen. - válaszolta talányosan Melissa, de nem mert Willre nézni. Ha igaza volt Brendának, aki jó ideje azt sugallta, hogy a srác többet érez iránta barátságnál, akkor fájni fog neki, amit most készül elújságolni.
  - Nocsak! Mesélj, mi történt? - csillant fel Brenda szeme érdeklődve.
  - Szerintetek nagy hülyeséget csináltam, ha összejöttem Howarddal?
  - Igen! - vágta rá ingerülten Will.

  - Nem! - mondta vele egy időben Brenda és vállon csapta volt kedvesét. - Megértem a választásod! Howie a tenyerén fog hordozni, ezer éve imád és melletted lesz mindig. Hiszem, hogy az ő szereleme kettőtöknek is elég, és idővel totál belezúgsz!
Will cifrán káromkodott, a hajába túrt, majd megint az orra alatt motyogott.
  - Nem hiszem el, hogy ezt tetted, Melissa! Te és ő... Ó, a francba, inkább nem mondom el a véleményem! - ezzel a fiú dühtől hajtva elviharzott.
Melissa szíve kicsit megszakadt, mert most valószínűleg beigazolódott Brenda feltételezése, Will tényleg többet akarhatott tőle, mint barátság. És miért bántja ez őt? Mert fontosabb volt neki a fiú és a barátsága, mintsem hogy elveszítse.
  - Na, tessék! Mondtam én, hogy nem vagy közömbös neki! - nézett Will után Brenda is. - De hagyjuk őt! Howard most biztos a fellegekben jár! Hogyhogy mellette kötöttél ki?
Eddig nem is vették észre, hogy Sona talpig feketében mögöttük ácsorog. A két copfos szőke haragtól és fájdalomtól eltorzult arccal röppent eléjük.
  - Jól halottam, Melissa? Összejöttél Howarddal? Az én Howardommal?
 Melissa még nem volt kész erre a beszélgetésre, de álmában sem gondolta, hogy Sona egy véletlenül kihallgatott beszélgetésből tudja meg a fejleményeket. Jobb szerette volna, ha nyugodt körülmények között, barátságosan meg tudják beszélni.
  - Nos... igen. Hétvégén Howie sokat volt velem, vigaszt nyújtott és támogatott, így rájöttem, hogy adnom kell neki egy esélyt, hisz imád, és vele könnyebben feldolgozom a szakítást Jay-el. - felelte őszintén Mel. Nem akart hazudni, abba már belefáradt.
  - Mekkora egy dög vagy, te Melissa Thompson! Elveszed a pasimat, és még van képed ártatlan pofával azt mondani, hogy arra használod, hogy elfelejtsd, akit igazán szeretsz! Tudtad, hogy oda vagyok Howie-ért, de neked ez nem számít! Hogy vinne el az ördög, te kétszínű...

  - Álljon meg a menet, kis anyám! - szakította félbe Sona szitokáradatát Brenda. - Te is tisztában voltál vele, hogy Howard évezredek óta szereti Melissát, és mindig csak őt! Nehogy már lemondjon a boldogságról, csak mert te rajongani kezdtél a fiúért. A mesétekben te vagy a gonosz, hisz te voltál az, aki olyan pasival kamatyoltál, aki mást szeret! Te akartál a szerelmesek közé állni, életem!
  - Menjetek a fenébe! - szitkozódott Sona visszafojtott könnyekkel a szemében, aztán ő is elviharzott, mint néhány perce Will.
  - Ó! - Melissa elkeseredve csak ennyit bírt kinyögni.
Hát már sosem lesz vége a gondoknak? Hol itt a boldogság, ha a legjobb barátai szenvednek most miatta?
  - Ne csüggedj, csajszi, majd megbékélnek! - mondta Brenda, mintha a gondolataiban olvasna. - És nem akarok károgó varjú lenni, de ez még csak a kezdet volt. Jay lesz a harmadik rossz, ha ő is megtudja, hogy összegabalyodtál a gyerekkori puszipajtásoddal.
  - Igazad van, tőle se várok semmi jót, de őt legalább tudom kezelni. Jay-t legalább letudom szerelni egy "a bátyámnak nincs köze a szerelmi életemhez" kezdetű mondattal, de Willt ás Sonát nehéz lesz kiengesztelni.
  - Sajnos igazad van. - biggyesztette le az ajkát Brenda.
Megjött a biokémia tanát, és a diákok lassan bearaszoltak a terembe.
Melissa kizártnak tartotta, hogy összeüljön Sonával, és hogy a húrt ne feszítse túl, Howie-val se akart egy padba kerülni, ezért megkérte Brendát, hogy csináljon helyet maga mellett.
Alighogy a tanár elkezdte az órát, a szöszi a könyökével meglökte Melissát.
 - Na, most hogy kettesbe vagyunk, megmagyaráznád nekem, hogy a lótúróba kötöttél ki Howie mellett az Amstronggal váltott vad csók után és azután, hogy letisztáztuk, az lenne a legjobb, ha Will beakasztana neked?! Nem szoktam beleszólni az életedbe, de már nem bírlak követni!
  - Csitt már! Howard és Will is a teremben van! - próbálta megregulázni kíváncsi barátnőjét Melissa. Mondjuk megértette Brendát, hisz teljesen felfordult az élete negyvennyolc óra alatt.
 - Ne csitteljél engem, amikor kifúrja az oldalam a kíváncsiság! - forgatta a szemét Brenda, és a végén halkan felnevetett. Ebből tudta Mel, hogy valójában csak megjátssza a sértettet, és nem fog ítélkezni, csak tényleg nem érti, mi történt.
  - Úgy kezdődött, hogy szombat délután Howie átjött, hogy lelket öntsön belém, aztán szó szót, és csók csókot követett, és úgy néz ki, most járunk. A legjobbkor jött, mert szükségem van rá, felráz és életben tart.
  - Ez mind szép és jó, de ne vedd zokon, ha vannak kételyeim. - kezdte Brenda bölcsen, de nem tolakodva. - Lehetek indiszkrét, és megkérdezhetem, mit érzel, amikor Howie-val csókolózol?
  - Muszáj ezt most megbeszélni, amikor tele a terem a barátainkkal?
  - Csak ne tereld a szót, amikor a kutya se figyel ránk! - pillantott körbe a szöszi.
  - Jó, beszélek, csak mihamarabb békén hagyj! - mosolygott Melissa. Nem is okozott neki gondot, hogy kiöntse a szívét. - Howie kellemesen csókol. Aranyos, gyengéd, figyelmes, pont ez kell most nekem, hogy visszatérjek a normális kerékvágásba és elfelejtsem a bűnös vágyakat!
  - Örülök, hogy így fogod fel a dolgokat, már ideje volt, én csak a választásodban kételkedek! Mi lett azzal, hogy adsz egy esélyt Willnek?
  - Ezt csak te gondoltad, én nem egyeztem bele! - ráncolta a homlokát Mel.

  - De miért? Az üvegforgatós csóknál izzott köztetek a levegő, és nem bírom felfogni, hogy a tuti és eszelős szerelem helyett a langyi andalgást választottad Cooperrel! Nem az van, hogy Howie közelebb van, és ráadásul a szíved is biztonságban érzed, mert tudod, hogy a büdös életben sose fogod úgy szeretni? Mert ha tíz évig nem vetted észre, szerintem hiába vársz a csodára! - Brenda kemény volt, és őszinte, a másik lány a szája szélét harapdálta, mert nem tudta mit válaszolhatna.
  - Kérlek, ne kombinálj! - csóválta a fejét Melissa elkeseredve. Nem akarta, hogy igaza legyen barátnőjének. - Megfontoltam a dolgot. Howardot gyerekkorom óta ismerem, sose ártott nekem, a tenyerén hordoz, és oltalmaz. Ő kell nekem, hogy túltegyem magam a szégyenteljes érzéseimen a bátyám iránt. Ha vele vagyok, akkor visszarepít abba az időbe, amikor még csak mi ketten sülve-főve együtt voltunk, és semmi más nem számított. Szeretem, fontos nekem és tényleg közel van hozzám, mind lakhelyileg, mind a szívemben. Will pedig... nos ő fontos mint barát, élvezem a társaságát, és jó vele tanulni, meg csavarogni, de nem hiszem, hogy ennél több lesz köztünk valaha is.
  - Ez nekem magas, csajszi, mert ha Willt választottad volna éjjel-nappal vele lehetnél, de végül is neked kell tudni. Ha úgy érzed, Howie mellett a helyed, természetesen támogatlak, megértem az érveidet.
Melissa hálásan mosolygott barátnőjére. Jó volt, hogy feladta a kampányolást Will mellett, és belátta, hogy a szomszéd srác a jobb választás. Bár Jay-t is ilyen könnyen megtudná győzni, ha felfedezi az új kapcsolatát!
Erre nem is kellett sokat várni, csak ebédig. Mel és Howard a csapattal ebédelt a szokásos asztaluknál, Jay eggyel előttük, Cloé, Rob, Nora és még néhány srác társaságában. Bár az új pár próbált nem feltűnősködni, a szőke szívtipró mindig akkor nézett feléjük, amikor nem kellett volna.
A fekete ruhás, orrpiercinges srác pontosan látta amikor Howie ujjhegyei az asztalon Melissa kézfejéhez értek, vagy amikor az asztal alatt megfogta a lábát, mielőtt átadott neki egy szelet mogyorós csokit. A kis stréber bárgyú mosolyáról nem is beszélve, olyan olvadozva nézett a lányra, mintha megnyerte volna a lottó ötöst. Jay kezében majdnem összeroppant a fél literes kólás üveg, dúlt benne a tehetetlen düh és csalódottság. Biztos volt benne, hogy a kis pöttöm és a gyíkarc között történt valami. Melissa zavart feszengése is erről árulkodott. Amikor tekintete összeakadt a lányéval, gyilkos pillantást küldött felé, majd lecsapta az evőeszközöket az asztalra, felkapta az innivalóját, és se szó, se beszéd, kiviharzott a kantinból.
Melissa fájdalmas arccal nézett utána. Tudta, hogy tudja, és a szíve szakadt meg maguk miatt, de így volt az jól, legalábbis ezzel hitegette magát. Helyesen, inkább így lesz jó... mindenkinek. El kell engedniük egymást, mert csak így élhetnek viszonylag normálisan.
Melissa nehéz szívvel, nagy nehezen végig szenvedte az órákat. Épp kicsengettek az utolsó óráról, és kifelé gyalogolt az épületből, amikor csipogott a telefonja. Arra gondolt, Howard írhatott, hogy a kapuban várja. Gyorsan kivadászta a mobilt táskája oldal zsebéből.
De a küldő Will volt, és ettől kicsit megijedt. Félt megtudni, mit akar. Nem akarta őt is elveszíteni, minden barátra szüksége lett volna, hogy kiheverje a mostani faramuci helyzetet. Csak egy hatalmas sóhaj és némi fohászkodás után merte remegő kézzel megnyitni az üzenetet.
  "Bocsáss meg, Melissa! Reggel rosszul reagáltam le a bejelentésed! Kicsit váratlanul ért, és sokkolt. Ha te Vele érzed boldognak magad, akkor természetesen támogatlak. Nem akarom elveszíteni a barátságod, és az életed része akarok lenni! Csak tudd, hogy mindig itt leszek neked!"
Melissa szívéről mázsás kövek gördültek le, majdnem a könnye is kicsordult. Szerette Willt, és boldog volt, hogy az élete része marad.
Megállt a folyosón és sebesen választ pötyögött.
  "Köszönöm, Will, és nem haragszom - Rád nem lehet! Én sem akarlak elveszíteni! A barátságunk örök, és Szeretlek!"
Ösztönösen jöttek a szavak, talán túl meredek volt azt írni, hogy szereti, de ez volt az igazság. A szó együtt szerepelt a barátsággal egy mondatban, így biztos nem fogja félreérteni a srác. Nem, Will tudja, hogy - ahogy Brenda fogalmazott - barát zónába tettem. - gondolta Mel. - Viszont Howie félreértené, ha ezt olvasná! Nem értené meg és nem hinné el, hogy Will csak kapaszkodó a normális élethez! 
Gondolt egyet és gyorsan törölte az üzenetváltást. Kicsit lelkifurdalása lett, hogy eltitkolja Howard elől ezt az SMS-t, de csak azért tette, hogy elkerüljön egy esetleges veszekedést. Ismerte már annyira a szomszéd srácot, hogy tudja, iszonyú féltékeny lenne és elefántot csinálna a bolhából. Jobb megelőzni a bajt!
Elhessegette ezeket a borús gondolatokat, kifelé menet már csak arra gondolt, hogy milyen jó, hogy egy probléma megoldódott, és tisztázta a helyzetet Will-lel. De amikor meglátta a kapu előtt parkoló Aston Martint és a neki támaszkodó dühös Jay-t máris sejtette, hogy egy újabb problémával kell szembe néznie. Bár vele is olyan könnyű dolga lenne!

Míg megtette az utat az udvaron keresztül a kocsiig, megpróbálta megacélozni a szívét. Próbált nem arra gondolni, milyen érzés volt Jay-t szeretni, csókolni, ölelni, hisz a bátyja! A testvére, aki felébresztette benne a szenvedélyt, és elrabolta a szívét. Istenem, ennek sosem lesz vége!
Mire odaért a komor srác elé, megpróbálta összeszedni magát, és közömbös arcot vágni.
  - Szia, Jay! Rám vársz?
  - Vajon ki a fenére? - jött a nem túl kedves válasz az összefont karral ácsorgó fiútól.
  - Mit akarsz? - már Melissa sem volt udvarias, túl akart esni a fiú felesleges hisztijén.
  - Válaszokat. - Jay ellökte magát a kocsitól, fazsebéből kihalászott egy cigit, és egy öngyújtót, majd rágyújtott.
  - Oké, kérdezz, ne kímélj! - kérte Mel szikrázó szemekkel. Körbenézett, lesz a szemtanúja a veszekedésnek, s felfedezte Howardot a szomszédos épület mellett egy fa tövében. Rá várhatott, és hálás volt neki, hogy nem jön közbeavatkozni. A srác csak őt várta, hallótávolságon kívül és hagyta, hogy megvívja a harcot a felbőszült oroszlánnal.
  - A gyíkarccal jársz? Összejöttél azzal a kis mihaszna kockával?
  - Ne ócsárold! Howard jó srác, szeret, és legalább nem a rokonom!
  - Ó, és csak ez az indokod mellette? Csodás kapcsolatnak ígérkezik!
  - Semmi közöd már hozzá, hogy kivel járok, és kivel nem!
  - Mégis csak van némi beleszólásom, kicsim, hisz a bátyád vagyok! Csak nem tilos vigyázni a kishúgomra? - Jay szavai ellenére a szemében parázsló szenvedély és indulat, nem volt épp testvéri. - Tudod, sosem csíptem azt a kis alamuszi majmot. Évek óta fut a szoknyád után, a háttérből várta mikor teszed szét neki a lábad! Ha azt hiszed, hogy ezt hagyom, nagyon mellé fogtál! Nála még Scott
Jenningsont is jobban elviselném melletted!
Melissa kiakadt. Hogy lehet Jay ilyen szemét és kegyetlen? Miért nem hagyja élni?
  - Mint mondtam, nincs beleszólásod, és nem érdekel a véleményed. - próbált higgadt maradni a lány. - Jay, kérlek, ne nehezítsd meg az életem! - váltott rimánkodásra Melissa. - Én csak azt teszem, amit te! Találtam valakit, aki segít felejteni és normalizálja az életem. Ahogy te vigaszt találtál Cloé mellett, nekem ugyanez Howie. Vigasz, esély a felejtésre, mert ha nem engedem közel magamhoz, esélytelen, hogy elfelejtsük, ami köztünk volt. Hagyj élni, mert sosem lesz normális életünk. El kell fogadnunk, hogy ami köztünk volt, életünk legnagyobb hibája volt és nem ismétlődhet meg soha! Hagyd, hogy esélyem legyen a boldogságra és az újrakezdéshez. Itt az ideje, hogy feltakarítsuk életünk romjait, Jay!
A srác eldobta a csikket, majd ismét a kocsinak dőlt, tehetetlenül leengedte maga mellé a kezét. Látszott rajta, hogy önmagával viaskodik.
  - Tudom, hogy ez a helyes, édes kis pöttöm, de nagyon nehéz...
Melissa szíve ismét vérzett, hisz a saját szenvedését látta visszatükröződni az imádott arcon.
  - Tudom, Jay, tudom, de nincs más választásunk, ha nem akarunk bolondok házába, vagy börtönben kikötni! Lépjünk tovább és engedjük el egymást. Talán idővel könnyebb lesz, és tudunk igazi testvérek lenni!
Jay kételkedve, és gúnyosan felnevetett.
  - Te ezt elhiszed?
  - Muszáj hinnem benne, mert ha nem, megbolondulok! Csak bántjuk egymást, és ez egyikőnknek se jó! A múlt maradjon a múlt, és kezdjünk új, egyszerű életet.
  - Jó, próbáljuk meg, pöttöm!
Melissa nem akart hinni a fülének. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyen meg tudja győzni a srácot.
  - Ez az! Köszönöm, hogy megértesz! - jelent meg a lány arcán egy angyali mosoly.
Jay szívét felperzselte ez az édes mosoly. Már nyúlt is, hogy megérintse az imádni való kis szív alakú arcot, de aztán rájött, hogy ez helytelen, és leengedte a kezét.
   - Próbálkozom, de ha csak kicsit is bánt, kínoz, vagy rosszul bánik veled az a csodabogár, esküszöm, a szart is keverem belőle!

  - Ez a dolga egy védelmező testvérnek, Jay, de kérlek, ok nélkül ne állj közénk. Jelenleg Howard a fény a sötét életemben, mellette nem vagyok szomorú és begyógyul a szívem.
  - Légy boldog, kislány! Megyek, Ethanék várnak a Hookban, te meg nyugtasd meg a kis nyomit, mert lassan kidönti azt a fát. Jó legyél!
  - Oké, köszi. És én mindig jó vagyok! - vágta rá a lány automatikusan. Örült, hogy ilyen könnyen tudták tisztázni a dolgokat.
  - Legalább nekem ne hazudj, kicsim! Nem voltunk mindig jók, és ez okozza a szenvedésünket!
Ezzel Jay bepattant az autóba, és elstartolt, mint egy autóversenyző.
Melissa vegyes érzésekkel csatlakozott Howardhoz. Hálás volt a srácnak, hogy nem faggatja, csak a vállát karolta egész úton, és élvezték a békés csendet.
Csak amikor hazaértek, és a konyhapultnál kávéztak, akkor mesélte el Mel tőmondatokban, hogy Jay megbékélt és nagy rábeszélések után áldását adta rájuk.
Hogy ne unatkozzanak, és ne kelljen tanulni, a konyhában maradtak. Gombás milánóit csináltak vacsorára közösen. Lassan haladtak, mert a srác ölelgette, babusgatta, csókolgatta imádott kedvesét. Kimutatta, hogy oda van érte, és Melnek pont ez kellett.
Nagyban smároltak a mosogató előtt, amikor betoppant Samantha.
  - Melissa? Howard? - csodálkozott a krémszínű nadrágkosztümös, kontyos asszony.
  - Bocs, anya. - húzódott el pirulva a fiútól Melissa.
  - Ti... ti együtt jártok? - kérdezte hitetlenkedve Sam.
  - Nos... igen, ha már így lebuktunk. - vallotta be Mel, és megfogta a hallgatag, zavart fiú kezét.
  - De hát... nemrég még Will-lel kaptalak csókolózáson, amikor a szobádban aludt! - értetlenkedett az anyuka, és elindított egy lavinát.
Melissa látta a közelgő bajt, Howard arcából úgy olvasott, mint a nyitott könyvből. Döbbent volt, mérges, csalódott és reményt vesztett.
   - Howie! Nem úgy volt, ahogy gondolod, meg tudom magyarázni! - nem az anyja előtt akarta ezt megbeszélni, ezért gyorsan öntött egy csészébe egy adag langyos kávét a nőnek, és a kezébe nyomta.
  - Kösz a kavarást, anyu! Neked muszáj folyton tönkre tenni a boldogságom! Ezt idd meg a nappaliban, míg tisztázom a katasztrófát, amit okoztál!
Samantha még mondott volna valamit, de aztán jobbnak látta, ha tényleg magukra hagyja a fiatalokat. Különben is meg kell eméssze, hogy a lánya Jay óta már a második sráccal vigasztalódik!
Amikor kettesben maradtak Melissa ismét megfogta a feldúlt fiú mindkét kezét.

  - Howie, kérlek, ne csinálj ügyet abból, amit anyám mondott. Az nem mostanában történt, és nem is úgy volt...
  - Igazán? Kíváncsian várom, hogy lehet a smárolást félreérteni! - a srác zöld szeme szinte szikrákat szórt.

  - Az... akkor történt, amikor legutóbb te és Will berúgtatok. Will itt aludt, veled meg Sona maradt. Amikor reggel feléledt mellettem, azt se tudta hol van és ki vagyok. Csak egy pillanatra nyomta a száját az enyémre, még csóknak se nevezném, ami történt, de anyám pont akkor viharzott be, mert felfedezte Will bakancsát az előtérbe. Nem volt köztünk semmi, és nem is lesz! Higgy nekem, Howard! Nem lennék veled, ha őt akarnám. Különben sem kéne szemrehányást tenned, amikor tudjuk, hogy közted és Sona között nem csak szájra puszi volt! Botlás volt az a pillanat Will-lel, ahogy neked is Sona! Ha ezeket nem felejtsük el, nincs esélyünk együtt! Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, te kis buta! - könyörgött Melissa aznap már sokadjára. Úgy látszik ez lesz a sorsa. Szeretetért, vagy felejtésért fog könyörögni, míg bele nem fárad.

  - Oké, megpróbálok hinni neked, csajszi, hisz még most kaptalak meg és nem akarom máris elrontani ezt a csodát! Próbálok bízni benned, csak azt kérem, hogy légy mindig őszinte. Mert attól még, hogy járni kezdtünk, még mindig a legjobb barátod is vagyok!
  - Ó, Howie, köszönöm, hogy ilyen vagy! Szeress, mindig szeress!
  - Ezt kérned sem kell, édes! - mosolygott a fiú. Átölelte a lányt és gyengéden homlokon csókolta.
Mel úgy kapaszkodott belé, mint egy mentőövbe, hisz az is volt. Rájött, hogy tényleg harcolni kell a jóért, és a boldogságért, és ha nem adja fel, lassan minden helyre áll.
  - Menjünk a szobámba, már elment az étvágyam, és nem akarok anyuval sem enni, mert unom, hogy örökösen megkeseríti az életem.
  - Felőlem!
A párocska kézen fogva indult a lány kuckója felé, de a nappaliban Samantha megállította őket.
  - Tulajdonképpen örülök nektek, gyerekek! Már ideje volt összejönnötök, hisz titeket az ég is egymásnak teremtett, de azért még nem bízom bennetek! Melissa, hagyd résnyire nyitva a szobád ajtaját, nem akarom, hogy hülyeséget csináljatok!
Mel hitetlenkedve rázta a fejét. Ez a nő aztán nem semmi! Még ő bizalmatlankodik, amikor neki volt eget verő titka!
  - Csak nem attól félsz, hogy Howie megront? - gúnyolódott Mel. Élvezte, hogy tőrt döfhet az anyja szívébe. Tudta, ez kegyetlenség, de csak így tudta kicsit visszaadni azt, amit neki okozott. - Emiatt már kár aggódnod, mama! Emlékszel? Jay, a drága fiad és az édes bátyám már rég megtette!
  - Fékezd a nyelved, kislányom, különben szobafogságot kapsz! - csapta az asztalra kiürült csészéjét Samantha, aztán a szívére szorította a kezét.
  - Nem zárhatsz be! Már nem fogadok szót neked, és nem tilthatsz meg nekem semmit. Nem tekintelek anyámnak! Gyere, Howie! - Melissa maga után rángatta a srácot mert lezártnak tekintette a vitát.

  - Nem beszélhetsz így velem, mert ha tetszik, ha nem, én szültelek! Lezuhanyozom, egy óra múlva pedig gyere vacsorázni! Addigra Howard tűnjön el a szobádból! Még én fizetem a számlákat, a tanulmányaidat, és ez az én házam, szóval még én parancsolok! - dühödött fel Sam.
Melissa ezzel nem vitatkozhatott, hisz igaz volt. Talán ahogy Jay-el, úgy az anyjával is el kéne ásnia a csatabárdot. A normális élethez ez a lépés is szükséges. Mindenki elkövette a maga hibáját, meg kell bocsátani. A megbocsátás pedig elengedhetetlen a békéért.
  - Rendben anya, belátom, kicsit túllőttem a célon. Ígérem, megpróbálom visszafogni a nyelvem, mert mindenkinek az lesz a legjobb, ha azt akarjuk, hogy minden a régi legyen. Azt ne várd, hogy holnaptól minden úgy lesz, mintha ez az egész meg se történt volna, de nyitott vagyok az újrakezdésre.
Samantháról sütött a boldog meglepődés.
  - Örülök, kislányom, hogy jobb belátásra tértértél. Én már ennek is nagyon örülök.
  - Howardnak köszönhető. - ismerte be a lány, s küldött a fiúnak egy szeretettel teli mosolyt. - Mellette rájöttem, hogy nincs értelme haragot tartani, és könnyebb, ha elengedjük a múltat.
  - Szeretlek, kicsim, tudtam, hogy győz a józan ész. - mosolygott Samantha megkönnyebbülten.
Mel és Howie a lány szobájába vonult, az ágyra telepedtek tanulni.
Mire végeztek az anyuka már megterített és felmelegítette az időközben kihűlt gombás, olasz vacsorát. Lezuhanyozott és átöltözött otthoni laza melegítőbe.
A párocska a lépcsőn édes puszival búcsúzott, aztán Mel nagy sóhajjal vacsorázni ment az anyjához.
Egész jól ment nekik a visszarázódás. Sam a butikos dolgokról mesélt, Melissa sulis dolgokról, dolgozatokról, a közelgő karácsonyi műsorról - amiben idén nem akart részt venni. Csak a vacsora végén említette meg, hogy Jay elfogadta a kapcsolatát Howie-val, és hogy ő is párt talált és megállapodott Cloé mellett.
  - Ha már szóba került a bátyád... - amikor Melissa a homlokát ráncolta helyesbített. - akarom mondani Jay, igazán örülnék neki, ha meghívnád jövő hétvégére, hogy nálunk vacsorázzon szenteste.
Nem arról van szó, hogy egyesíteni akarnám a családod, tudom, hogy az még a távoli jövő, de szeretném megismerni.
Melissa dühösen felhorkantott. Irtózott a gondolattól, hogy a szeretet ünnepén Jay-t látva szenvedjen.
  - Anya, szerintem, nem jönne el. Ráadásul, biztos a barátnőjével akarja majd tölteni az ünnepeket.
  - Azért, csak kérdezd meg! Mondd, hogy a barátnőjét is szeretettel várjuk! Nagyszerű lenne hatosban vacsorázni! Jay, a barátnője, Howard és Dave társaságában nem lenne unalmas az este! Dave remek villámhárító lenne, tudod mennyire törekszik mindig a pozitív hozzáállásra! Howard nem idegen, és Jay-nek is jól jönnének az ismerős arcok.
  - Anya, Jay utálja Howie-t, egyszer meg is verte, ráadásul én még mindig kellemetlenül érzem magam, ha egy helységbe tartózkodom vele. - sorolta az érveit Mel. - Arról nem is beszélve, hogy Cloé nem tudja, hogy Jay nem csak a bátyám, egyéb sem hiányzik, minthogy elszóld magad Cloé előtt, hogy megdugott a bátyám! A délutáni Willes beszólásod után, nem bízom benne, hogy tudod tartani a szád! - bár a lány szavai kemények voltak és szemrehányóak, nem veszekedős hangnemben beszélt.
  - Melissa! Az isten szerelmére! Ne emlékeztess már folyton erre! Szerinted nekem nem fáj?
  - Biztos nem annyira, mint nekem!
 Samantha beletörődve fújt egyet.
  - Jó, megértem, hogy ez iszonyú fájdalmas nektek, hisz nekem is az! Pont ma beszéltük meg, hogy megpróbálunk új életet kezdeni, és ez a vacsora véleményem szerint jó kezdet lehet.
Melissának borsódzott a háta, de megpróbálta félretenni viszolygását.
  - Oké, megkérdem Jay-t, de nem ígérek semmit. És ha eljönnek és katasztrofális lesz az este, jusson eszedbe, hogy én figyelmeztettelek!
  - Ugyan már! Semmi rossz nem történhet!
Melissa már nem volt ilyen derűlátó. A legkevésbé sem...