Egy kis katasztrófa

Egy újabb hét telt el, úgy, hogy Melissa suli után nem mehetett sehová. Nehezen viselte a bezártságot, de belátta, hogy nem érdemes emiatt veszekedni az anyjával, mert csak ront a helyzetén. Ha tehette, inkább elkerülte a szigorú mamát, mert már belefáradt a vitákba. Jay is egyre nehezebben viselte, hogy csak a suliban láthatja a lányt, türelmetlen lett és egyre agresszívebb a haverjaival. Tarthatatlan volt ez az állapot, muszáj lesz hamarosan valami megoldást találni.
Pénteken Melissa kedvetlenül ment haza. Megfordult az élete, azokat a napokat utálta, amikor nem kell suliba mennie.
Gyászos hangulatban sétált be a nappaliba. A kanapén találta az anyja kis piros utazóbőröndjét, s ez nagyon meglepte. Amikor lepakolta a cuccát, előbukkant a mama a fürdőből. A piperecuccait vitte a bőröndhöz.
  - Ó, szia, drágám! Máris itthon vagy? - mosolygott a kék blúzos, és fekete nadrágos asszony jókedvűen.
  - Még jó, amikor nem mehetek sehová. - húzta el a száját Mel. Bár nem vitázott, a csípős megjegyzéseket nem tudta lenyelni.

  - Ne legyél már ilyen morcos! - szólta le Samantha, miközben a holmiját elhelyezte a bőrönd oldalfiókjában. - Eddig egész jól tűrted a bezártságot.
  - Csak próbálom tűrni, és az nem ugyanaz. - felelte óvatosan a rózsaszín pulcsis és sötétkék farmeres lány, aztán elterelte a szót. - Készülsz valahová? Minek a bőrönd?
  - Dave Washingtonba megy egy ügyfeléhez, és úgy döntöttünk, összekössük a kellemest a hasznossal, vele megyek és én is beszerzek néhány új holmi a butikomba.
Melissa levegőt is alig mert venni. Washington az ország másik felén van, ez azt jelentheti, hogy egész hétvégén oda lesznek! Egyedül akarják hagyni? Csoda történt, vagy mi?
  - Értem. És egyedül hagysz, vagy kapok egy bébiszittert?
  - Ne gúnyolódj, kérlek! Mivel az utóbbi időben elég jól viselkedtél, nem szökdöstél meg, és viszonylag jól bírtad az itthonlétet, úgy gondolom, elutazhatok anélkül, hogy hülyeséget csinálnál. Remélem, nem bánod, hogy magadra hagylak.
Melissa nem hogy nem bánta, hanem egyenesen repesett az örömtől. Nehéz volt letagadni hirtelen támadt jó kedvét. Máris azon agyalt, hogy ha az anyja nem lesz a városban, simán becsempészheti Jay-t a házba.
  - Menj csak, érezd jól magad! - szólalt meg Mel higgadtságot színlelve. - Miattam ne aggódj, Vámpírnaplók maratonra készülök. Filmnézéssel, és tanulással töltöm a hétvégét.
  - Oké. Örülök, hogy ilyen jól nevelt vagy - bár ez az én érdemem. - mosolygott önelégülten az asszony. - Viszont, nem lesz időm vacsorát főzni, mert pakolok, készülök, nyolckor indul a repülő.
  - Emiatt ne fájjon a fejed, anya! Majd összedobok valami könnyű ennivalót. Most megyek összeszedem a mosnivalóm.

  - Csak még valamit: bízom benned és örülök, hogy megjött az eszed, és dobtad az a szélhámost! Meglásd, jobb lesz neked nélküle.
  - Aham... - bólintott rá Melissa hümmögve, bár kicsit nehezére esett a hazugság.
A lány gyorsan a szobájába sietett.  Nem a ruháit kotorta elő, hanem felhívta Jay-t.
Hála az égnek, a srác a második csörgés után felvette.
  - Szia, manóm! Hiányzom? - nevetett a fiú a telefonba, s már  a hangjától is jóleső melegség töltötte el a szívét.
  - Naná, de azért hívlak, mert helyzet van! - hadarta gyorsan, de halkan a lány.
  - Miért suttogsz? Otthon van a sárkány?
  - Igen, a nappaliban tesz-vesz, én meg bezárkóztam a szobámba, nem akarom, hogy meghallja, hogy beszélünk, mert még a végén lemondja az utat. Képzeld, Washingtonba utazik a hétvégére a pasijával. Tudod, mit jelent ez?
  - Hm... miénk a ház?
  - Ahogy mondod! - Mel majdnem kiabált örömében, nehéz volt féken tartania magát. - A délutáni járattal mennek, valószínűleg vasárnap estig elő sem kerülnek, mert anyu árut is akar beszerezni a butikba. Fél hét körül legyél itt, de ha megoldható, hagyd otthon a kocsid, nehogy feltűnjünk a szomszédoknak!

Főleg az áruló Howardnak. - gondolta a lány fanyalogva. - Egyéb se kéne, csakhogy a "kedves" barát bemószeroljon.
  - Oké, az egyik haverommal odavitetem magam. - egyezett bele rögtön a srác. - Már alig várom, hogy ott legyek! Van mit pótolnunk, drágaságom!
Melissa elpirult a szavak hallatán, hisz a hangjából kicsengő szenvedély elárulta, mire céloz a fiú. De nem ijedt meg, sőt, izgatottan várta. Nagy szükségük volt már egy kis enyelgésre, összebújásra, a többiről nem is beszélve. A lopott pillanatok, amiket a suliban csentek maguknak, vajmi kevés volt.
  - Na, akkor várlak este! Puszi, lépek, anyám nehogy gyanút fogjon. - búcsúzott a lány.
  - Szia, szerelmem! Számolom a perceket!
Melissa gyorsan összeszedte a székéről, az ágy mellől és a szekrényből a mosni kívánt ruhadarabokat. A fürdőszobában a mosógépbe gyömöszölte, elindította a programot, majd a konyhába ment, hogy készítsen magának egy kapucsínót. Már az asztalnál kortyolgatott, amikor előkerült az anyja. Samantha már ki volt öltözve, vajszínű nadrágkosztümöt viselt, elegánsan feltűzött hajjal. Mel barátságosan mosolygott, majd felpattant, és kavart neki is egy adag forró italt.
  - Mi ez a nagy kedvesség? Ennyire örülsz, hogy magad maradsz? Valamiért gyanús képet vágsz. - méregette a lányát Sam, de azért elfogatta az italt és leült Melissával szemben.
A lány ijedten húzta össze magát. Gondolhatta volna, hogy az éles eszű üzletasszony átlát rajta.
  - Jaj, anya! Csak bánt, ahogy mostanában beszéltem veled. Nem szeretek veled haragban lenni. Beláttam, hogy csak jót akarsz. - ez volt a legkézenfekvőbb magyarázat a viselkedésére.
  - Örülök, kislányom, hogy jobb belátásra tértél, bár kicsit gyötör a bűntudat, hogy szórakozni és bevásárlókörútra megyek, amíg te itthon kuksolsz.
  - Ó, miattam ne aggódj. - legyintett Mel, majd a mosogatóhoz lépett és elöblítette a poharát. - Mondtam, hogy filmet akarok nézni. Ha meg holnap nagyon unatkoznék, áthívhatom Howardot, vagy Brendát?
  - Persze. Őket tudod, hogy kedvelem. Azt sem bánnám, ha a Denison fiúval többet barátkoznál. Szerintem, szép pár lennétek.
Melissának gondolatban égnek állt a haja, na nem azért, mert nem kedvelné Willt, hanem mert az anyja megint kerítőt akar játszani, és nem tudja felfogni, hogy a szerelem az vagy rögtön van, vagy nincs. Sosem gondolt még Willre másképp, mint barátra, ráadásul nagyon szépek együtt Brendával!
  - De, anya! Will Brendával jár, és remekül összeillenek!
  - Ó, ezt el is felejtettem! Hát nem is csodálom, hogy a kis barátnőd lecsapott arra a szép fiúra!
 Mielőtt Mel bármit is mondhatott volna, megszólalt Samantha mobiltelefonja.
Az asszony mosolyából a lány rögtön sejtette, hogy Dave a hívó.
Amikor Samantha letette a telefont, felállt.
  - Dave egy fél óra múlva itt van értem. Az javasolta, vacsorázzunk meg felszállás előtt, mert nem szereti a repülős kosztot. Megyek, átnézem, bepakoltam-e mindent.
  - Oké.
Az elkövetkező félóra gyötrelmesen lassan telt Melissa számára. Azt a percet várta, hogy az anyja házon kívül legyen, s ez így még nehezebben jött el. Mire Dave megérkezett, már valóságos idegroncs lett belőle, de bárgyú mosolyt erőltetve az arcára, jól nevelten integetett a kapuban, amikor kikísérté őket.

Amint távoztak, berohant a házba. Első dolga az volt, hogy lezuhanyozzon, majd átöltözzön. Nem akarta slamposan várni ritkán látott szerelmét. Egy szűk fekete cicanadrág mellett döntött, piros, hosszított, kerek nyakú lezser felsővel, ami alá természetesen felvette a piros fehérneműegyüttesét. Tudta, hogy Jay-t megvadítja ez a szín. Szándékosan ingerelni akarta, hisz ennyi jár nekik, ha már annyit nélkülözték egymás társaságát. Öltözködés után kifésülte a haját, de a sminkelést mellőzte, túl izgatott volt, félt, hogy a remegő kezével csak rontana a kinézetén, ha rosszul használná a sminkcuccokat. Mindig is jobban érezte magát, ha természetesen nézhet ki. Jay amúgy sem egy kikent-kifent cicababát akart magának, hanem Melissa Thompsont, az egyszerű, apró termetű, kislányos kinézetű szépséget. Miután vetett egy utolsó pillantást a tükörbe, a nappaliba ment, elpakolta az asztalról szanaszét heverő könyveit, helyette poharakat, üdítőt és egy üveg konyakot vitt be a dohányzóasztalra. Vacsorára milánói makarónit tervezett, de ahhoz nem kellett előkészülni.  Úgy gondolta, majd közösen főznek, a tészta és a gombás szósz hamar elkészül.
Még odatett egy adag kávét főni, de még le sem csorgott a kiöntőbe a kávé, máris csengettek.
Sugárzó arccal és torkában dobogó szívvel rohant ajtót nyitni.
Amikor kitárta az ajtót, először csak mindketten álltak ott szótlanul, és nem győztek betelni egymás látványával. El sem akarták hinni, hogy végre itt vannak egymás előtt, csak ők ketten.
Melissa szeme falta a fiú látványát. Jay szőke haja kicsit kócos volt, mosolygós szemébe lógott, fekete bőrdzsekit viselt, szürke pólóval és az elmaradhatatlan szaggatott farmerrel. A lány boldogan nézett a srác sötétlő kék szemébe, legszívesebben a nyakába ugrott volna, de nem akart belerondítani ebbe a csodás pillanatba.

Jay törte meg a meghittséget és a mozdulatlanságot. A lány elé lépett, egész közel, de csak az arcát érintette meg hideg kezével. Tekintete a lány ragyogó kék szemébe mélyedt.
Melissa nem bírta a rá törő érzelmeket, meghatottan becsukta a szemét.
  - Ó, Jay... - suttogta érzelmesen a fiú nevét.
A fiú válasz helyett lehajtotta a fejét, s hatalmas sóhaj után megcsókolta a kívánatos, apró szájat. A lány nyögve simult hozzá, átkarolta a nyakát, s átadta magát a bennük tomboló elfojtott szenvedélynek.
Jay fél karral belökte a háta mögött az ajtót, aztán csókolózva benyomultak a helyiségbe. Úgy araszoltak a kanapéig, hogy közben egy percig sem vált el az ajkuk. Amikor a kanapéra rogytak, s Mel a fiú ölében kötött ki, derűsen felnevetett.
  - Szia! - nevetett a lány, és szorosan átölelte a srác nyakát, s imádattal nézett az arcába.
  - Szia. De jó végre veled lenni! - súgta Jay, majd  csókokkal halmozta el a lány nyakát, amit szabadon hagyott a kerek nyakú felső.
Melissa úszkált a boldogságban, élvezte a fiú gyengéd és forró érintéseit, de észhez ért, nem akarta szexszel kezdeni az estét, arra lesz még idő...
  - Na, de drágám! - szólt rá a lány, s kicsit elhúzódott a sráctól, de még így is a derekán ült és a mellkasához simult. - Neked máris a desszerten jár az eszed?
  - Hm, te leszel a desszert? Ez ígéretesen hangzik. - mosolygott Jay, miközben a lány két combját simogatta. - Akkor azt javaslom, gyorsan zavarjuk le a vacsorát!
Melissa vidáman felkacagott, tetszett neki a fiú szókimondása és hevessége.
  - Drága vagy, de előbb meg kell főzni a kaját. Nem volt időm főzőcskézni.
  - Komolyan konyhai robotra akarsz fogni? Mit vétettem, hogy ez a büntetésem? Ezért jöttem, hogy befogj kuktának?
Mel tudta, hogy a fiú csak tréfál, de egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy Jay biztos nem szokott főzőcskézni a nőivel, és nem kéne erőltetnie. Igazából nem ismerte annyira a fiút, hogy kitalálja, mit is akar valójában. De ha csak a szex miatt jött, akkor nagy csalódást fog okozni neki, még akkor is, ha Jay Amstrongról beszélünk...
Melissa lemászott az öléből, s kérdő pillantással nézett le a fiúra.
  - Hát... ha neked úgy jobb, itt is maradhatsz iszogatni és tévézni, amig én összeütöm a spagettit. Nem... nem akarok rád erőltetni semmit.
Jay felugrott és megfogta a lány kezét. Gyanakodva nézett a hűvös kék szemekbe.
  - Most megbántódtál? - kérdezte Jay. Keze elindult felfelé a lány alkarján, végig fel a válláig. - Ha főzni akarsz, főzzünk együtt. Bármi jó, csak veled legyek! Csak.. annyira hiányoztál már!
Melissa egyből megbocsátott, ennek a kiskutya tekintetnek sosem tudott ellenállni. Jutalmul lábujj hegyre állt, és szájon csókolta a fiút. Jay levette a dzsekit, mert melege lett, meg amúgy is zavarta volna főzés közben.
Nemsokára már a konyhában serénykedtek. Jay ügyelt a forrásban lévő vízben odatett tésztára, míg Melissa megpucolta a gombát, és bekeverte a szószt. Nehezen haladtak, mert minden szabad

percükben összegabalyodtak. Ölelkeztek, csókokat loptak, szóval mindent elkövettek, hogy testi kontaktusba kerüljenek. Mel még sosem élvezte ennyire a főzést, mint most Jay-el. Amikor a srác elkapta hátulról, megölelte, a nyakát és a vállát csókolgatta, elfeledkeztek a kajáról, mert belefeledkeztek az ölelés mámorába. Így a tészta szétfőtt, a gombás szósz meg odakozmált...Fél óra múlva már a konyhaasztalnál ültek, s szerelmes bókokat suttogva és csókokat váltva bekanalazták a félresikerült vacsorát. De nem panaszkodtak, minden jó volt, most hogy együtt lehettek. A spagetti után gesztenyepürét ettek tejszínhabbal.
Vacsora után visszamentek a nappaliba. Melissa bekapcsolta a tévét, és a zenecsatornára vitte, hogy szóljon egy kis háttérzene. Felbontották a konyakot, azt kortyolgatva ültek le a kanapéra meghitt hallgatásban. Melissa úgy érezte, az alkohol hamar a fejébe szállt, de legalább nyugtatta az idegeit és felbátorodott tőle. Amikor kiürült a poharuk, huncut mosollyal az arcán Jay ölébe mászott. A fiú elfeküdt a kanapén, a hátát a támlának vetette, Mel rámászott, a hasára ült és a dereka köré fonta a lábát.
  - Hohó! Megtámadott egy vadmacska! - viccelődött a fiú, s közben szerelme hajába túrta a kezét.
  - Ne mondd, hogy nem ez vártad egész este. - hergelte a lány, miközben a nyakához hajalt és apró csókokkal halmozta el Jay nyakát, fülét és állát.
  - Nos... nem akarok hazudni... - kuncogott a srác, de nem tudta folytatni a mondatot, mert meglepetten elhallgatott, amikor a lány kezdeményezően lerángatta róla a pólót.
Jay élvezte a lány felszabadultságát, a szeme elsötétedett, de ennek semmi köze nem volt az elfogyasztott konyakhoz.
Szenvedélyesen összegabalyodtak. A lányról lekerült a felső, s amikor a fiú szeme felcsillant a piros melltartó láttán, a lány is elvesztette a józan eszét. Úgy estek egymásnak, mint az éhezők a bőségtálnak. Szinte megőrülve szaggatták le egymásról a ruhát. Csókolták, simogatták és harapdálták egymást, ahol csak érték a másikat. A szenvedély elszabadult, már nem tudtak uralkodni magukon.

Mel le akarta szedni a fiúról a nadrágot, de az nem hagyta. A dereka köré kulcsolta a lány lábát, s lehajtotta a fejét, hogy kellő figyelmet tudjon szentelni a melleinek. Melissa sóhajtozva, és nyögdécselve adta át magát a becézgetésnek. Érezte, hogy a fiú direkt nyújtja meg az együttlétüket. Élvezte, de úgy érezte, bele fog pusztulni a gyönyörbe, ha Jay nem teszi hamarosan magáévá.
Szenvedélytől túlfűtve belemarkolt a fiú selymes hajába, s hátra döntötte fejét, hogy a fiú követelőző szája jobban hozzáférjen meztelen felsőtestéhez.
  - Ó, istenem!
A kiáltás nem Melissától, de még nem is Jay-től jött, hanem az asszonytól, aki a kézéből kiejtette a kézi koffert, mert a látvány, ami fogadta, váratlanul érte.
Melissa kába volt, felajzott és szenvedélytől túlfűtött, de az anyja hanga eljutott a tudatáig.
Amikor a válla fölött hátrapillantott, ledermedt, mert felfedezte az ajtóban toporgó nőt.
  - Atya ég! Hát ez felháborító! - ismételte Samantha kiakadva.
A fiatalok csak most kezdtek kapkodni. Mel gyorsan magára húzta a piros felsőt, aztán leugrott a fiú öléből, hozzávágta a pólóját, amit Jay is villámgyorsan magára húzott.
A feszültség és a puskaporos hangulat tapintható volt a levegőben.

  - Anya... én sajnálom, mi csak... - dadogta Melissa, s védekezően Jay elé állt.
  - A kurva életbe már! - káromkodott az asszony, pedig szinte sosem szokott, de amit most látott az mélyen felháborította. - Ezért mentem el? Hogy amint kiteszem a lábam, egymásnak essetek, mint a felajzott állatok? Melissa! Képes voltál a szemembe hazudni? Filmet nézel, meg lazulsz? Közben meg becsempészed a házamba ezt a bűnözőt? Még szerencse, hogy törölték a járatom, mert különben sosem tudom meg, mit műveltek a hátam mögött.
  - Anya... kérlek, ne veszekedj!
  - De veszekszek! - Samantha ellenségesen nézett a szőke srácra. - Takarodjon a házamból, fiatalember! Meg ne lássalak még egyszer a lányom közelében! Ha még egyszer felbukkansz a környékünkön, távolságtartási végzést is szerzek, vagy feljelentelek zaklatásért! Felejtsd el a lányomat, vagy komoly következményei lesznek!
Jay magára vette a dzsekit is, de csak a fejét csóválta. Mel látta rajta, hogy feldühödik, de figyelmeztetően elkapta a karját.
  - Kérlek, Jay, tényleg menj el! Anyám nem viccel! - könyörgött a lány könnybe lábadt szemmel. - Képes lesz és ügyvéd segítségével árt neked! Ezt majd elintézem, jó? Csak menj el!
Jay előbb az ajtóra mutogató felbőszült anyatigrisre nézett, aztán a könyörgő, síró lányra. Már csak azért is megcsókolta a lányt, aztán kifelé menet megtorpant a nő előtt.
  - Figyeljen, Mrs. Thompson, én nem akarok ártani a lányának. Szeretem, és vele akarok lenni. Ez olyan nagy bűn?
Melissa könnyei elapadtak, amikor eljutott a tudatába, mit mondott a srác.
Istenem, Jay szereti! Bármi is lesz, más már nem számít!
  - Csodálatos! És vessek cigánykereket, mert épp tanúja lettem, hogyan akarsz bejutni a bugyijába?! - tajtékzott még mindig az anyuka. - Én ezt nem engedem! Nálad különb társat akarok mellé. Nem adom egy ilyen tetovált, drogos kinézetű huligánnak! Komolyan a rendőrséghez fordulok, ha még egyszer a közelébe jössz!

Melissa látta, hogy az anyja túl dühös ahhoz, hogy észérvekkel meggyőzzék.
  - Menj, Jay! - suttogta a lány elgyötörten. Belefájdult a feje a vitákba és a felesleges szavakba.
  - Nem tilthat el tőled! - csattant fel a fiú. Szemét a lányéba fúrta, látszott hogy kétségbe van esve, de kész harcolni.
Melissa intett neki, hogy menjen.
  - Menj, ez csak olaj a tűzre!
Jay végre feladta. Mint egy sebzett állat fújt egyet, aztán elviharzott. Hangosan csattant mögötte az ajtó, amikor becsapta.
Melissa kisírt szemekkel, dühösen ripakodott az anyjára.
  - Hogy tehetted ezt, anya?! Elzavartad, mint egy kivert kutyát! Ezt sosem bocsátom meg neked!
  - Ne beszélj így velem! Ne bíráld a tetteimet! Amint kiteszem a lábam, te ide csődíted ezt a rossz alakot, hogy henteregj vele? Mivel érdemeltem ki, hogy a lányom szembe száll velem, és eldob egy kanos kamaszfiú miatt?
  - Anya, ne beszélj hülyeségeket! Felnőttek vagyunk, és szerelmesek!
  - Ugyan már, szerelem! - Samantha az asztalhoz lépett és töltött magának egy jó adag konyakot. Rezzenéstelen arccal felhajtotta. - Te szédült vagy, nem szerelmes! Elbűvölt egy csinos arc, egy vad természetű huligán! Ezerszer megmondtam, hogy nem akarlak vele látni, és ehhez tartom magam!
  - Nem állhatsz közénk! - makacskodott a lány a könnyeit törölgetve.
  - Ó, dehogynem! Majd meglátod! - ezzel az asszony felkapta a kis asztalról Melissa mobilját, és zsebre vágta. - Ezt elkobozom, és a szobafogságod is addig húzódik, míg meg nem gondolod magad!
  - Ó, hogy én mennyire utállak! - kiáltotta a lány kikelve magából.

  - Én meg azt a mocskot utálom, amit a hátadon láttam. - mikor Melissa szeme csodálkozva elkerekedett, Sam folytatta. - Fogadok, hogy ennek a fiúnak a hatására csináltattál tetkót! Hogy az ördögbe merted a tudtomon kívül beszennyezni a tested? Vigye le az ördög azt a sátánfajzatot, és vigyen el engem is, ha hagyom, hogy bármi közöd legyen hozzá!
  - Ezt nem teheted velünk! - üvöltött a lány fájdalmasan. Görcsös zokogás tört rá. Utálta a világot, utálta az igazságtalanságot, de ebben a pillanatban az egész világon az anyját utálta a legjobban. - Mikor érted már meg, hogy felnőtt vagyok és szerelmes? A saját életemet akarom élni! Ha bezársz, agyongyötörsz, vagy diliházba csukatsz, akkor is szeretem Jay-t, és vele leszek, ha tetszik, ha nem!
Melissa a szobájába ment, és az ágyra vetette magát, hogy jól kisírja magát.
Tudta, hogy az előbbi jelenet csak rontott mindenen. Délután már egész jó volt a hangulat közte és az anyja között, előbb-utóbb megbékélt volna, de a lebukásuk csak rontott a helyzetükön. De hát

honnan tudhatta volna, hogy törlik a járatát? Ő csak együtt akart lenni a szerelmével, nem olyan főbenjáró bűn ez. Miért nem tudja Samantha elfogadni, hogy nem egy taknyos kölyök, hanem felnőtt nő, aki vágyik a szerelemre és a kalandokra? Miért keseríti meg az életét? Miért nem érti meg, hogy Jay-ért dobog a szíve? Az egyik pillanatban azt kívánta, bár sose ismerte volna meg a szerelem gyötrelmeit, de a másikban máris ostorozta magát, hisz ha nincs ez az érzés, akkor sosem ismerte volna meg Jay-t, nem tudná, milyen boldognak lenni és tartozni valakihez. Ha a fene fenét eszik, vagy ha az élete pokollá lesz, akkor is kitart a szereleme mellett, és nem hagyja, hogy az anyja elválassza őket. Két lehetőség van: vagy beletörődik a kapcsolatukba, vagy drasztikus lépésekhez kell folyamodnia. Ha nem hagyja őket nyugton, elköltözik. Ha nem változik meg a szigorú mama véleménye, belehajszolja olyasmibe, ami örökké anya és lánya közé állhat. Kénytelen lesz beletörődni abba, hogy elveszíti a pici lányát, ha nem hagyja békén őket. Ha választania kell, biztos, hogy Jay-t fogja választani!
Már csak az a kérdés, hogy fogják a szerelmesek az elválasztásukat elviselni? Mert Melissa titkon attól rettegett, hogy Jay rájön, nem éri meg vesződni vele, és gyorsan keres magának egy probléma mentesebb barátnőt. Ha ez bekövetkezik, az csakis Samantha Thompson lelkén fog száradni. És ha ideáig fognak fajulni a dolgok, akkor a lány már élni sem akar. Bizony, a drága mama öngyilkosságba fogja hajszolni a kicsi lányát...