Az alibikirály

Teltek a napok, Mel még mindig nehezen viselte, hogy alig találkozhat Jay-el, de beletörődött. A suliban délelőttönként egymáson lógtak, majdnem minden szünetben. Brenda és Will egész szépen elvoltak a bandában, tartottak némi távolságot egymástól, de nem viselkedtek a másikkal ellenségesen. Melissa csodálkozott is, hogy Beverly nem szekálja őket, hisz lételeme volt a pletykálás és a kötekedés, de szerencsére békén hagyta az ex-párt. Melissa ezt annak tudta be, hogy a lányt kezdi megváltoztatni a szerelem, amit Ethan iránt érez. Kivirultak egymás mellett, és látszott rajtuk, hogy mély kötődés van közöttük. Bev még mindig nem volt egy kis angyal, de valószínűleg meg akarta tartani Ethant, hisz már egyszer elveszítette.
Szerda délben a banda a szokásos asztaluknál ebédelt.
Mel ízetlen krumplipürét evett valami zsíros, ismeretlen eredetű hússzelettel. A kaja megint pocsék volt, de az sem számított, mert Jay az asztal alatt szorongatta a kezét.

A lány barna kötött pulcsiban és szűk farmerben ült társai között. Próbált az evésre és a barátaira koncentrálni, de nehéz volt, amikor folyton azon járt az esze, milyen jó lenne valahol kettesben elbújni Jay-el. Veszettül hiányzott már neki a srác testi közelsége, a meghitt ölelések és a bénító csókok. Oké, most is fogta a kezét, és kimutatta mennyire ragaszkodik hozzá, de ez kevés volt. Szenvedélyre és forró ölelésekre vágyott kettesben.
  - Ma baseball meccs lesz a suliban. - térítették vissza a valóságba a lányt Will szavai és furcsa pillantása.
Melissa értetlenül nézett rá, és hátra fésülte ujjaival előre hulló tincseit. Ma kivételesen nem fogta össze kusza tincseit. Bár ez jó ötlet volt, mert Jay egész nap arról duruzsolt, milyen szexi kibontott hajjal.
  - Ezt olyan hangsúllyal mondtad, mintha minimum én is játszanék. - ráncolta a homlokát Mel.
  - Te nem, de én igen... elméletben. Szólj haza anyukádnak, hogy tanítás után itt maradsz a meccsre. A suli honlapján is kint van a mérkőzés időpontja, és a környéken is ki van plakátozva. Erre jár haza, egyből láthatja. Így ráérnél öt után hazamenni. - javasolta Will mosolyogva, aki világoskék hosszú ujjú pólót viselt, fekete bő farmernacival.
  - Hű, ez remek ötlet! - élénkült fel Melissa. Legszívesebben össze-vissza csókolta volna a fiút hálából, amiért ilyen találékony. - Will, egy angyal vagy!
  - Tudom, ezt már mondtad! - forgatta a szemét mókásan a fiú.
  - Na, akkor lógunk együtt délután? - fordult Jay felé a lány ártatlan képpel. Bár a szeméből sütött, hogy piszkos tervei vannak.
  - Naná, Törpillám! Minden alkalmat meg kell ragadnunk.
  - Gyertek velünk a Hookba biliárdozni! - ötletelt egyből a méregzöld felsős Bev. Ez a szín nagyon kiemelte a szemét és tisztában is volt vele.
  - Az nem jó! - csóválta a fejét Jay lemondóan. - Messze van, mire odaérnénk majdnem jöhetnénk is vissza.
  - És ha tényleg végig ülnétek a meccset? Valahol a lelátó végében a kutya sem figyelne rátok. - javasolta Brenda, aki szemben ült Melissával.
  - Ez már jobban tetszik. - ismerte el a barna lány, bár még így sem lehetnének zavartalanul kettesben, de jobb, mint a semmi.
  - Jó, akkor délután baseball. Grrr! - rázkódott meg Jay, mert nem volt egy nagy sportrajongó, de ő is ezt látta a legmegfelelőbb megoldásnak. A suliban maradni Melissával és elbújni egy sarokban, még mindig jobb, mint egy órát kocsikázni, majd fél óra múlva indulni vissza. Az ajkához emelte összekulcsolt kezüket és csókot nyomott a lány kézfejére. - Miattad erre is hajlandó vagyok!
  - Úgy szeretlek! - csillogott a lány szeme és hevesen megölelte szerelmét.
A csapat jól nevetett, mert majdnem mindkettőjük széke felborult.
  - Olyan édesek vagytok, mint a gofrim! - bökött a tányérjára fancsalodva Ethan.
De Mel és Jay már nem törődtek vele, mert heves csókban forrtak össze.
Órák után Melissa a suli ajtajában a lépcső tetején várt Jay-re. Az udvar kezdett kihalni. A diákok nagy része a csarnok felé tartott, vagy épp hazafelé. Melissa felhívta az anyját és előadta, hogy bent akar maradni a meccsen. Samantha először idegenkedett, de aztán a lány meggyőzte, hogy Willnek kell a támogatás. Mikor lerakta a telefont és elbúcsúzott, Jay már hátulról ölelte a lány derekát.
A fiú fekete, fehér irkafirkás pulóvert viselt kő-mosott farmerrel. Szőke haját felborzolta a szél, s amikor Melissa szembefordult vele, még mindig hihetetlen volt neki, hogy ez a tökéletes pasi pont őt szereti. Nem tudta, mivel érdemelte ki, de foggal-körömmel ragaszkodni fog hozzá.
A párocska egymás derekát ölelve követte a tömeget a baseball pályához.
Először a büfét célozták meg, vettek két nagy poharas kólát, pattogatott kukoricát és csokis mogyorót. A nasival felszerelkezve kifigyelték, a lelátó melyik részén nincs tömeg és felmásztak a felső sorba, ahol senki sem ült. Őket úgysem a meccs érdekelte, nem akartak jól látni.
A sorokban színes ruhás fiatalok tolongtak, kacarásztak, vagy épp izgatottan várták a játék kezdetét. A suli csapata már a pálya szélén bemelegített, sárga és kék mezben, míg az azonos színű apró rucis pom-pom lányok  - Alicia vezetésével - dinamikus ugrálásokkal és tánccal szórakoztatta a közönséget és buzdította a csapatot.

Mel és Jay legfelül csak az evésre és egymásra koncentráltak. Túl közel ültek egymáshoz, a lány azzal szórakozott, hogy Jay szájába adogatta a csokival bevont mogyorót. Jókat röhögtek, mert a fiú néha megharapta az ujjait is. A popkornt akkor kezdték el fogyasztani, amikor megkezdődött a játék.
A hol édes, hol sós csókok felmelegítették Melissa szívét. Élvezte, hogy a fiú ölelgeti, puszilgatja, vagy épp meghitt pillantás kíséretében a lábát tapogatja. Igaz, hogy ez a randi nem a szenvedélyről szólt, de nagyon élvezték, hogy végre a szüneteken kívül is enyeleghetnek.
Jay nem tudott betelni Melissával, csacskaságokat sugdosott a lány fülébe.
Sajnos túl gyorsan telt az idő. Mintha csak pillanatokig tartott volna a mérkőzés. Három ponttal nyert a Jordan csapata, s mire észbe kaptak, már szedelőzködniük kellett, hogy hazainduljanak.
Kéz a kézben vonultak a parkolóhoz, de míg el nem tűnt az autók zöme, még csókolóztak egy jó darabig. De nem húzhatták a végtelenségig az időt, csak indulniuk kellett haza.
A Melissáék háza előtti sarkon gyors búcsú után a lány csüggedten hazasétált. Jó volt Jay-el a lelátón ücsörögni, mégsem volt teljesen boldog, mert az univerzum összes ideje sem lenne elég neki. Sosem unná meg a fiút, az egyszer biztos!

Másnap suli után Mel a tanulásra vetette magát, mert világtörténelemből esszét kellett írnia Napóleonról. Utálta az egészet, de nem akarta elhanyagolni a kötelezőket, nehogy az anyja újabb okot találjon a veszekedésre.
Amikor Samantha hazaért öt óra körül, még mindig a kanapén görnyedt a jegyzeteivel és a könyvekkel.
A mama hamar átöltözött, aztán kávéval és egy magazinnal a kezében a fotelbe vackolta magát.
Melissa már a beadandó végét írta, de mielőtt befejezte volna, a térdénél csipogni kezdett a telefonja. Automatikusan érte nyúlt, de közben azon imádkozott, hogy ne Jay legyen az, mert az totális lebukás lenne. Kiderülne, hogy még mindig kapcsolatban vannak.
 "Itt vagyok a szomszédba Howie-nál. Zombi háború van a Playstationön, gyere segíts! Will"
A lány mosolyogva fordult oldalra, hogy kilessen az ablakon, és valóban ott állt a szemközti ház előtt a piros telepjáró.

  - Ki az? - nézett a csészéje pereme felett szigorúan a lányára a felkontyolt hajú asszony.
  - Csak Will. - vallotta be a lány. - Most írt, hogy itt van Howie-nál és áthívott játszani.
  - Kész a leckéd? - kérdezte Sam számon kérőn, s ettől  Melissa nyolcévesnek érezte magát.
  - Még öt perc és kész leszek. - vágta rá az igazat a lány.
  - Akkor átmehetsz. Az ellen nincs kifogásom, ha ezzel a két sráccal barátkozol, és nem is mész túl messzire.
Melissa úgy pislogott, mint béka a vödörben a meglepettségtől. Nem akarta elhinni, hogy elhagyhatja a börtönét. Rögtön jobb kedve lett, és gyorsan pörgő újakkal választ pötyögött Willnek.
   "Tíz perc és ott vagyok! Viszek nasit! Addig tartsd a frontot a zombik ellen!"
Mel szélsebesen lekörmölte még az esszé végét, aztán a konyhában kivett a szekrényből két csomag chipset. A könyveit a dohányzóasztalon hagyta, papucsba bújt és rózsaszín kardigánba, aztán átslattyogott a szomszédba.
Az első csengetés után a zöld pulcsis és melegítős, kócos Howie beengedte. A fiú úgy megörült neki, hogy átölelte.

- Ó, ezt most a chipsért kaptam? - mosolygott a lány vidáman.
  - Ja, hogy azt is hoztál? Azért puszi is járt volna! - heccelte a fiú.
  - Nekem is hagyjál a csajból! - kiabált a kanapéról Will.
Melissa nevetve berobogott Howie mellett a nappaliba, és hevesen odaszaladt Willhez, hogy őt is megölelje, de így a fiú eltévesztette a játékban a fejlövést és a zombi a képernyőn megette a harcosát.
  - Aú! Most kinyírtak! Te jössz, Cooper! Én addig nekiesem annak a pizzás chipsnek! - ütögette meg maga mellett a zöld kanapét Will, és vigyorogva kikapta a lány kezéből az egyik zacskót.
Mel leült mellé, míg Howard a fotelbe vágta magát törökülésbe, és már magához is vette a kart, hogy harcba induljon az emberevő szörnyetegek ellen.
  - Neked maradt a csilis. - vágta a fiúhoz a megmaradt zacsit Melissa.
  - Jó az! Mmmminden evvvő vagyok! - rikkantotta Howie, vontatott, zombi hangon.
Melissa jót nevetett.
  - Jaj, srácok, nem is tudjátok, micsoda öröm kiszabadulni a luxusbörtönömből! Olyan jó, hogy gondoltatok rám és áthívtatok!
  - Nem kell hálálkodni! Nekünk öröm a társaságod. - csámcsogta Will, mert marik számra gyűrte magába a pizzás nassolni valót.
  - Csodálkozom, hogy egyáltalán átjöhettél. - jegyezte meg foghegyről Howie, de közben egy pillanatra sem nézett fel. A tévé-képernyőre koncentrált, ahol egy alagútban egymás után loccsantotta kifelé az agyakat.
  - Én is meglepődtem, de miután közöltem, hogy Will hívott, anyám csak annyit mondott, hogy veletek nyugodtan barátkozhatok. Kész rejtély, ti miért vagytok különbek, mint Jay. - húzta el a száját a lány keseregve.

  - Talán mert mi nem a bugyidra pályázunk. - vigyorgott Will, aki fekete hosszú ujjú pólón rövid ujjú, barna-fehér kockás inget viselt, bő farmerrel. - A mamád szemében mi vagyunk a jó fiúk.
  - Kösz szépen, de Jay sem rossz, csak azért, mert nem ismeri. - védte egyből a szerelmét a lány. - És ott kezdődik a gond, hogy meg sem akarja ismerni!
  - Szar ügy. - nyögte rá Howie, aki élet-halál harcot vívott.
  - Hát az. Csak azért, mert volt egy-két rendőrségi ügye, tetkója és luxus kocsija van, anyám már egyenesen ördögnek látja. Nem tudom, hogy lehet ilyen szűk látókörű!
  - Mert anya, az a dolga, hogy féltsen. - vélekedett Will. - Nem akarja, hogy egy vadidegen kétes hírű alak megrontsa a pici-kicsi lányát.
  - De már megtette... - vágta rá ösztönösen Mel. A következő percben meg is bánta, hogy ki mert mondani ilyesmit a két fiú előtt. Elvörösödött, érezte, hogy felforrósodott az arcbőre.
  - Júj, ezt jobb lett volna nem tudni! - vágott torz fejet Will, de azért nevetett.
  - Meghaltam! Melissa, te jössz, vedd el a kart Willtől! - közölte Howie, miután kikáromkodta magát.
Mel azon tűnődött, hogy vajon a játék, vagy a hallottak miatt dühöng-e jobban.
Will a lány ölébe pottyantotta a játékkart, Melissa pedig belevetette magát a zombiinvázióba. Rég játszott már, bizony hiányzott már neki a szórakozás ezen formája.
Míg a lány harcolt, Howard is rávetette magát a chipsre.
  - Azért érdekes, hogy velem mindenhová elenged a muterod. - kacarászott Will az orra alatt.
  - Ne dumálj, mert végem lesz! - szólt rá Melissa, mert majdnem megharapta egy hátulról támadó szörnyeteg. - Zavarsz a koncentrálásban!
  - Én is arra fognám! - vigyorgott a lányra Will, majd elvette a lánytól a kart, mert elvörösödött a képernyő, Mel harcosa csúfos véget ért.
  - Ez nem ér! - nevetett a lány és megpróbálta visszaszerezni a kart. Hevesen kapkodott a fiú felé, majdhogynem rámászott. - Én kijöttem  gyakorlatból! Ronggyá vernek!
  - Nem baj! Nem jár extra élet neked sem, csak azért, mert lány vagy! És szállj le rólam, mert megharaplak, és akkor holnap te is zombi leszel! - kuckolta meg a lány oldalát Will, mert az már majdnem az ölében volt. Közben valóban a lány csuklója felé harapdált.
Mel még időben észbe kapott és elhúzódott tőle.
  - Olyan izé vagy! - fújt a lány, majd kicsúfolta ellenfelét és duzzogva a helyére húzódott.
  - Na, ha ezt Jay barátunk látná, tuti holnap monoklit kapnál, Will! - figyelmeztette a kanapén vergődőket Howie.

  - Féltékeny vagy? - cukkolta Will a másik srácot, de közben már támadást indított a zombihad ellen.
A srácnak nem volt szerencséje, a szörnyeket ugyan legyőzte, de egy épült tetején elvétette az ugrást és lezuhant egy felhőkarcoló tetejéről. Nagy cöngetések után hagyta, hogy megint Howie játsszon.
  - Na, akkor ott tartottunk, hogy engem bezzeg kedvel a drága mamád. - pillantott oldalra a lányra Will vidáman.
  - Nem is értem miért, amikor egy kis mocsok vagy. - Mel nevetve a vállát a fiú vállának ütköztette, így lökött rajta egyet.
  - De jól nézek ki, szimpatikus fejemmel bizalmat keltek az emberekben - főleg az anyukák esetében. Én vagyok a tökéletes pasinak való, lásd be, kicsi Mel!
  - Lehet benne valami. - kuncogott Melissa.
Willnek valóban olyan kinézete és kisugárzása volt, hogy valószínűleg minden anya boldogan engedte volna a lányát vele még a világ végére is. Ösztönösen bizalmat keltett az emberekben.
  - Szerintem anyukád elalélna a boldogságtól, ha velem járnál. Tudom, hogy kedvel.
  - Igen, tényleg kedvel.
Will néhány percig hallgatagon ült, aztán felcsillant a szeme, majd viccesen, apró nyakast adott a mellette bambuló lánynak.
  - Én vagyok a te embered, bébi! Ha elhitetjük anyáddal, hogy kezdünk összemelegedni, lesz állandó alibid! Hajlandó vagyok falazni neked! Elhitetjük vele, hogy egymásba estünk, most már úgyis szabad a pálya, mivel szakítottam Brendával.
  - Szerintem ez nem valami jó ötlet! - nyafogott Howie. Egy pillanatig gyilkos tekintettel nézett Willre, aztán megint a zombikra koncentrált.
Melissa viszont el volt ájulva az ötlettől. Visítva a srác nyakába vetette magát.
  - Will Denison, mondtam már, hogy imádlak? Ha ezt megteszed...
  - Persze, hogy meg. - vágott a szavába Will felvillanyozódva. - Segítek, ahogy tudok.
Melissa elhúzódott a fiútól, és egy pillanatra elfogták a kételyek.
  - Nem kérhetek tőled ekkora szívességet, és nem is tudom, hogy hálálhatnám meg.
  - Nem kell kérned, az én ötletem volt. Hálálkodni meg majd ráérsz tíz-húsz év múlva is. Vagy lehetsz a tanúm az esküvőmön.
  - Jaj, Will, te...
  - Ki ne mondd, hogy angyal vagyok, mert leütlek. Folyton ezt hajtogatod, kicsit uncsi már. - mosolygott a fiú.

Melissát végtelen öröm járta át. Alig hitte el, hogy Will hajlandó segíteni és falazni. Ha az anyja elhiszi, hogy Will-lel kavar, szabad az út Jay-el. Ettől több most nem is kellett neki a boldogsághoz.
Örömében szerette volna össze-vissza csókolgatni a megmentőjét.
  - És mi lesz, ha lebuktok? - kérdezte aggodalmaskodva Howard.
  - Nem fogunk. Melissának már rutinból megy a hazudozás, nekem pedig nem esik nehezemre megjátszani, hogy beleestem. A mama előtt mi leszünk az eszményi pár. Minden jó lesz, figyeljétek meg! - bizakodott Will.
  - Egy próbát megér. Bármire hajlandó vagyok, csakhogy együtt lehessek Jay-el. - reménykedett a lány.
  -  Hű, de gáz a szerelem. - fitymálta a lány megjegyzését Howard.
  - Majd megtudod, ha téged is utolér a végzet. - intette le Will.
 De Melissa közben gondolatban már tovább szőtte a terveket.
  - Holnap gyere nálunk, tanuljunk együtt, majd szép lassan eljátsszuk az elválaszthatatlanokat. - javasolta a lány.
  - Nekem megfelel, úgysincs jobb dolgom mostanság. Ráadásul, a te társaságod jobb, mint a savanyú képű Zombikirályé! - intett Howie felé tréfásan Will.
  - Halom ám, te gyík! - háborgott a játékmester, s erre le is gyilkoltak.
Megint Melissa vette át a kart, de az ő fordulója alig tartott három percig. Meglátszott, hogy kijött a gyakorlatból.
Will remekelt, sorra ölte az ellenséget, de amikor bekerítette egy csapat szörny, feladásra kényszerítették. Amíg megint Howard játszott, a másik kettő halkan duruzsolva beszélgetett. Nem akarták a fiút zavarni a játékban, és a beszólásai miatt nem is akarták beavatni már az alibi-randik részleteibe.
Egy jó óra múlva megunták az öldöklést, átálltak egy kosárlabdás játékra. Melissa kilenc óráig szórakozott a fiúkkal. Akkor döbbent ugyanis rá, hogy így elszaladt az idő. Gyorsan elbúcsúzott a srácoktól, majd szaladt fürödni, fogat mosni és kikészítette a ruháját reggelre.
Csütörtökön Mel már sokkal jobb kedvvel indult suliba, mint eddig.
Vaj színű nadrágot vett fel, sötétkék hosszú ujjú felsővel. A haját unottan összefogta a tarkóján, leheletnyit sminkelt, aztán már rohant is a gimibe.
Minél előbb el akarta újságolni Jay-nek, hogy meg vannak mentve.
Ezúttal mázlija volt, mert mire a suli parkolójához ért, Jay már ott volt. Hátát a kocsinak döntve a telefonját nyomkodta.
Jay kő-mosott, világoskék, nyitott farmer dzsekiben, alatta fekete pólóban és farmerben úgy nézett ki, mint egy Levi's modell. Bár igazából a szőke, arcába lógó haja, a karkötők és a láncok a nadrágján tették egyedivé. Ahogy megpillantotta a lányt, tökéletes szája mosolyra húzódott és a kiskabát zsebébe csúsztatta a telefonját.
Melissa szinte felé röppent, és mikor elé perdült, a nyaka köré fonta a karját.
  - Jó reggelt! - súgta a srác, majd forró csókkal üdvözölte kedvesét.

  - Hm, ettől jobb nem is lehetne! - nevetett a lány, s forróság járta át, mert Jay a csók után sem engedte el, hanem magához szorította és a derekát, combját simogatta.
  - Nocsak, milyen vidám vagy ma reggel! Csak nem azért, mert véget ért a büntid?
  - Sajnos nem. - húzta el a száját Mel, de még mindig virult. - De tegnap kicsit kimozdulhattam, igaz nem messze kaptam eltávot, csak a szomszédba. Anyám átengedett Playstatin-özni délután Howie-hoz és Willhez. Estig játszottunk, olyan jó volt!
  - És most örülnöm kéne, hogy két krapekkal játszadoztál, miközben én el vagyok tiltva tőled? - ráncolta a homlokát Jay aggodalmasan.
  - Ne légy féltékeny, te buta! - Melissa viccesen megnyomta mutatóujjával a fiú orrát. - Nincs okod rá, a szívem a tiéd!
  - Ezt jó tudni, hercegnőm! - a szőke szépfiú lehajtotta a fejét és újabb csókkal szédítette meg a lányt. Közben megérintette a tarkóját, és mikor Mel nyögdécselve simult a karjába, kihúzta a fekete gumit a hajából. - Így ni! Imádom a kibontott hajadat, ha lehet így hord inkább!
Melissa szikrázó szemmel kapott a hajgumi után.
  - Hé! A szélben olyan lesz a fejem, mint a szénaboglya! Add vissza!
De Jay csak a fejét csóválta, majd a csuklójára húzta a hajba valót.
  - Suli  után visszakapod, addig legalább hadd legyen nálam valami tőled. - csókolta homlokon a lányt Jay.
  - Na legyen, de szörnyű alak vagy! - Mel nem tudott nemet mondani a srácnak, különösen akkor nem, amikor úgy ragyogott a kék szempár, mint most.

 - Te mégis szeretsz. - vigyorgott a fiú, miközben a nyakát csókolgatta.
  - Csodálkozol rajta? - incselkedett a lány, de elfulladt a hangja, mert Jay becézgetésétől felforrósodott a bőre és a szíve egyaránt.   - Jaj, te... Teljesen kivered a fejemből, mit akartam mondani! - kicsit elhúzódott a sráctól, hogy komoly képpel a szemébe tudjon nézni. - A jó Isten is azt akarta, hogy a tegnap délutánt a srácokkal lógjak, mert remek ötletünk támadt.
  - Ó, már alig várom, hogy megtudjam. - szólt közbe cinikusan Jay.
  - Ne szemétkedj már! - kérte Mel és bosszúsan a srác vállára csapott eddig ott pihenő kezeivel. - Hadd mondjam végig! - mikor Jay bólintott, folytatta. - Szóval... azon tanakodtunk, miért nem bír anyám. Mert hát ez ugye érthetetlen, hisz tökéletes vagy. - Melissa szemében nevetés bujkált.
  - Ez az, dicsérj csak, bébi, ez kell ez egómnak. - nevetett Jay és megharapta a lány nyakát.
Melissa újabb ütéssel próbálta megregulázni kedvesét, és mikor visszaálltak ölelkezős pózukba folytatta:
  - Dinka! Na, rólad dumáltunk és felhozódott, hogy anyám mindig azzal jön, hogy olyan cuki pasival kéne járnom, mint Will Denison! Ez adta nekünk az ötletet. Will hajlandó elhitetni anyámmal, hogy szerelemes belém. Érted, mit jelent ez? Pár napig átjön hozzám tanulni, eljátsszuk, hogy kezdünk összemelegedni, anya oda lesz az örömtől. Ha minden jól megy, a jövőhéten már el fog engedni vele ide-oda, és nyugodtan találkozhatunk. Will falazni fog nekünk!
Melissa várakozva nézett a fiúra, de nem sütött úgy róla az öröm, mint várta.
  - Jó, oké... Végül is ez klassz... - Jay gyanakodva méregette a boldog pöttömöt. - De nem tetszik a dologban, hogy udvarolni fog neked. Bármennyire is cuki és jó arc ez a Will barátod, kinyírom, ha egy ujjal is hozzád ér!
Melissa mérgesen cöngetett.
  - Ne csináld már, Jay! Willtől nem kell tartanod! Nála megbízhatóbb embert nem találsz a földön. Csak a kamu pasim lesz, anyám elaltatására. Örülnöd kéne, hogy van, aki megmenti a kapcsolatunkat és hajlandó eljátszani anyámnak a hősszerelmest! Ettől jobb dolog nem is történhetett volna!
  - Jó, ennek a részének örülök. - simogatta hosszú ujjaival a lány arcát Jay. - De az nem tetszik, hogy talán csókolóznotok kell, meg szerelmesen összebújni! Ami az enyém, az az enyém, és punktum!
  - Jól van már, én hősöm, inkább örülj, hogy ki tudjuk játszani anyámat! Will nem az a fajta fiú, akinek hátsó szándéka van.
  - Jó meggyőztél, de...
  - Nincs de, drágám! - fenyítette meg Melissa a kételkedőt. - Jó lesz, majd meglátod!
  - Ha te mondod... - hagyta rá Jay, de még mindig volt benne némi kételkedés.
  - Örülj már velem egy kicsit!
  - Oké. Ehhez mit szólsz? - vigyorgott a fiú és megragadta a lány két lábát és a dereka köré fonta. Majd megfordult vele, hozzápréselte a kocsi oldalához és heves csókkal igázta le.
Melissa felvisított, de aztán megadta magát a váratlan szenvedélynek.
Sokáig álltak ott forró csókban összeforrva.
  - Fúj! Menjetek már szobára! Kora reggel forró erotika a parkolóban?  - hallották meg a hátuk mögött Beverly csilingelő kacagását.
  - Kiég a retinám! - kontrázott rá Ethan is.
A párocska szétrebbent. Melissa imbolyogva állt meg elzsibbadt, rövid lábain.
A két barátjuk ölelkezve állt mellettük.
  - Irigykedtek? - vigyorgott Jay kajánul.
  - Nem, dehogy! Nekünk majdnem minden reggelünk így kezdődik. - nevetett vidáman a szőke szépség. - Jöttök befelé, vagy inkább botránkoztató szexbe kezdtek a suli parkolójában?
  - A második jobb lenne, de sajnos várnak a hülye órák. - mosolygott az orra alatt Jay, s szerelme vállát átkarolva megindultak befelé.
Egész gyorsan eltelt a nap, utolsó óra után már Melissa, Will és Howard együtt mentek a parkolóba, hisz a barna srác készült hazavinni a barátait. Mivel a terepjáró Jay Aston Martinja mellett parkolt, a lány még odalépett elbúcsúzni szerelmétől. Míg Howie beült a piros Jeep-be, Will Melissáékhoz ment.
A szerelmesek nehéz szívvel váltak el. Jay szerelmét ölelte, de oldalra pillantott barátnője kamupasijára.
  - Vigyázz rá, Denison! Ha csak egy ujjal is hozzá érsz, összetöröm néhány csontod! - figyelmeztette a szőke srác a másikat.
Mel rosszallva nézett fel az imádott pasira.
  - Erre semmi szükség, Jay! Will jó fiú, és nem fogja kihasználni a helyzetet.
  - Néha a jó fiúk a legnagyobb görények! - szólalt meg durcásan Jay, és azzal a kezével amivel nem ölelte a lány vállát, cigit halászott elő a nadrágzsebéből és rágyújtott. - Komolyan beszélek, pajtás! Nem díjaznám, ha rányomulnál a csajomra!
  - Nyugi van, Amstrong! Nincsenek hátsó szándékaim! Először is, Mel nagyon jó barátom - és semmi több, másodszor pedig nem akarok veled összetűzésbe keveredni.
  - Nagyon helyes! - bólogatott Jay és szándékosan a másik srác arcába fújta a füstöt. - Ha megteszed, halál fia vagy!
  - Jaj, drágám - Melissa homlok ráncolva kapaszkodott a fiú derekába. - nem kell a macsó duma! Amúgy se tudna senki sem elcsábítani tőled, mert rajtad kívül más nem is érdekel! Sosem szabadulsz meg tőlem, úgyhogy kösd fel a gatyád!
A lány poénnal próbálta enyhíteni a feszült légkört, de nem nagyon sikerült. Imponált neki, hogy Jay ennyire birtokolni akarja, de kicsit meg is rémült ettől. A szerelem furcsa dolgokat mondat és tettet az emberekkel. Remélte, hogy szerelme hamarosan lenyugszik, és belátja, hogy szükségük van Will segítségére.

  - Kérek még egy csókot, aztán itt sem vagyok! - állt lábujj hegyre Mel, s csókra nyújtotta a száját.
Jay készségesen teljesítette a kérést, de a csók rideg volt, rövid és érzelemmentes. Érződött, hogy a fiú duzzog.
  - Ne légy morci! - rimánkodott Mel, amikor homlokát a fiúéhoz dörgölte. - Téged szeretlek! Meglásd, a színjáték hatására már együtt lehetünk hétvégén, ha anyám elhiszi a mesét.
  - Na jó, bízom benned! - nézett mélyen a lány szemébe Jay. Szabad kezét a tarkójára csúsztatta, majd megemelte az állát és lágy csókot lehelt a telt, apró ajkakra.
Ez már jobban tetszett a lánynak, mert a csókocskából sütött a gyengédség és a szeretet. De nem érte be ennyivel, felbátorodva kinyitotta a száját és mohón harapdálni kezdte Jay alsó ajkát.
  - Aú! Te kis vámpír! - kuncogott a srác, aztán elmélyítetté a csókot. Nyelvét a szájába csúsztatta, hogy érezhesse Melissa édes ízét.
A lány testén borzongás futott végig, s ez nem a hideg fuvallattól volt. Legszívesebben itt maradt volna örökké, hogy élete végéig élvezhesse Jay mámorító csókjait.
  - Jól vagytok már, mert halálra unom magam! - kiabált oda nekik Howard Will kocsijának anyósüléséről.
  - Ha nem Willt, akkor ezt a nyikhajat csapom le. - súgta Jay vigyorogva Melissának, de aztán csak elengedte kedvesét.
  - Ne légy brutális, tudod, hogy azt nem szeretem. - szólalt meg a lány és végig simította Jay alkarját.
  - Akkor mit szeretsz? - incselkedett a farmer dzsekis fiú.
  - Téged! Testestől-lelkestől, de csak, ha féken tartod az agresszív hajlamaidat.
  - Agresszív én? Te összekeversz valakivel, bébi! - válaszolt nevető szemekkel a fiú. Épp csak vissza tudta fojtani a kacagást. - Egy földre szállt angyal vagyok...
  - Kinézetre talán... - méregette a fiút evődve Mel. - Inkább bukott angyalnak mondanálak, szívem! De tényleg megyek már, mert a fiúk kinyírnak!
  - Hát akkor, viszlát! Este írj, mire jutottatok a bolond tervetekkel! Puszi! - és a fiú nem csak mondta, meg is csókolta a lányt.
Nehéz volt az elválás, Mel búskomoran mászott be Will kocsijának hátsó ülésére.
A fiúk gúnyolták egy darabig, amiért ennyire dúl a szerelem közte és Jay között, de Melissa nem sértődött meg, mert végül is igaz volt, amivel húzták.
Sajnos a hosszú búcsúzkodás miatt dugóba kerültek, mert a fél suli egyszerre akart kitódulni a parkolóból. Míg a kijutásra vártak Melissa még oldalra lesett Jay felé. A fiú már nem volt egyedül. Épp amikor odapillantott, akkor szállt be a kocsijába Ethan, Bev, Alicia és Donna. Fájdalom mart a szívébe, még akkor is, ha tudta, hogy bolondság rosszra gondolnia. Miért ne mehetne bandázni Jay, ha egyszer ő is két másik sráccal múlatja az időt? Csak hát ugye, míg ő száz százalékosan csak barátkozik Will-lel és Howarddal, addig Alicia erősen nyomul Jay-re és a barátnője, Donna is úgy nézett a szőke srácra, mintha minimum Brad Pitt klónja lenne. Féltékenység gyötörte, még a gyomra is felkeveredett. Bíznia kéne a srácban, de még mindig hihetetlen volt neki, hogy az angyali szépségű Jay Amstrong őt választotta, a vasalódeszka alkatú, törpe növésű, szürke kisegeret.
  - Nagyon kemény csávód van ám, Mel baba! - nézett a lányra a visszapillantó tükörben Will. - Bírom, hogy sakállá változott, mert félt téged tőlem. Tök muris!
Melissa örült neki, hogy Will megszólította. Így legalább elterelte a gondolatait és a figyelmét a Jay kocsijába bepattanó szűk rucis libákról.
  - Majd nem lesz az, ha beveri a képed! - monda  a lány. - Tudod, komolyan gondolta. Eddig azt hallgattam, mennyire nem tetszik neki, hogy anyám előtt szerelmes párt játszunk. Rohadt féltékeny, nem csak megjátssza.

  - Az nem baj. Csak az félt és féltékeny, aki szeret. Meg kell mondanom, csípem az egyenességét. Nem félek tőle, hisz csak segíteni akarok nektek. Majd ő is belátja, ha anyukád a pártunkra áll és szabadon randizhattok.
  - Próféta szóljon belőled!
Az út további részén a tanulnivalóról beszélgettek. Eldöntötték, hogy Melissáéknál algebrázni fognak, mert az nem nagyon megy Willnek, így abból korrepetálja majd Mel a srácot. Jól szórakoztak ezen, hisz két legyet üthetnek egy csapásra.
Hogy Samanthának nagyobb legyen a meglepetés, Will Howie-ék előtt állította le az autóját.
Mel a kapuban elbúcsúzott a szomszéd sráctól, aztán bevezette kamu pasiját a házba.
Úgy döntöttek, először kávét isznak, megkajálnak és csak utána vetik magukat a matekra.
A konyhapultnál gombás makarónit ettek, aztán egy-egy pohár narancslével átköltöztek a nappaliban lévő ablak alatti kis asztalhoz. Körbe rakták magukat könyvekkel. Úgy döntöttek, minden házi-feladatot megcsinálnak másnapra. Tanulás közben jókat nevettek, Will elemében volt, mindenből viccet csinált. Fél öt körül megállt Samantha kocsija a ház előtt. A fiatalok jelentőségteljesen néztek össze.
  - Induljon a show. - mosolygott a barna srác, és megfogta a lány asztalon pihenő bal kezét.
Melissa mélyeket lélegzett. Izgult, hisz ezen múlott minden.
Amikor a piros blúzos és barna nadrágos asszony belépett, és megpillantotta a tanulópárt, megtorpant.
  - Ó, sziasztok!
  - Nahát, így elszaladt az idő, hogy már haza is jöttél? - hadarta Mel, s közben zavartan elhúzta a kezét Willtől. Még egy kis enyhe pírt is varázsolt az arcára.
Will is remekül játszotta a feszengő udvarlót, vagy csak valóban kínosan érezte magát.
  - Mit csináltok? - kérdezte Sam, miközben fekete válltáskáját a cipős polc tetejére rakta.
  - Will nem érti az algebrát, megkért, hogy segítsek neki felzárkózni. Ugye nem bánod?
  - Persze, hogy nem. Ő szívesen látott vendég a házunkban. - mosolygott a nő. - Nem is zavarlak titeket, megyek iszok egy kávét, mert hosszú napom volt.

  - Főztünk frisset, csak melegítsd fel! - mondta a lánya.
Amikor az asszony eltűnt a konyhatérben, Will Melissára kacsintott.
  - Remekül játszod a piruló kislányt, de kicsit nagyobb átéléssel nézzél már rám. - figyelmeztette suttogva Will.
  - Ennyi telik tőlem. - sóhajtott reménytelenül Mel.
  - Akkor bajban leszünk. Gondold azt, hogy a szőke herceged vagyok.
  - Valahogy így? - a lány nagy szemeket meresztett, aztán nevetve rezegtette a szempilláit.
Will szinte hahotázva nevetett rajta.
  - Csapnivaló színésznő vagy, drágám. - fenyítette meg fejcsóválva Will. - Ez így nem lesz jó!
A fiú közelebb hajolt a lányhoz, és kisimított az arcából egy hajtincset, ami kiszabadult a lófarokból. Ez megint jól időzített mozdulat volt, mert Samantha épp akkor jött vissza a helyiségbe, és gőzölgő kávéjával leült a fotelbe.
Melissa lesütötte a szemét, nem mert felnézni, mert alig tudta visszatartani kitörni készülő nevetését. Olyan vicces volt ez a beetetős műsor.
Samantha a vendégre pillantott.
  - Mondta Melissa, hogy szakítottatok Brendával. Furcsállom, mert még nemrég óta jártatok.
  - Nos... hát... - Will a kezében lévő tollat forgatta az ujjai között. - Még két hónapig se jártunk. Nem vagyok egy csajozógép, ha kapcsolatot kezdek valakivel, akkor hosszú távra tervezek, de Brendával rá kellett jönnünk, hogy nem illünk össze, így békésen elváltunk. Brenda egy üde, életvidám teremtés, de rá kellett jönnöm, hogy nem az, aki száz százalékosan illik hozzám. Barátságban váltunk el, hisz még két évig egy osztályba fogunk járni.
  - Nahát, Will Denison, kellemesen csalódtam benned. - mosolygott a fiúra szívélyesen a szigorú mama. - A legtöbb fiú a te korodban rossz véleménnyel van a lányról, akivel szakított, és őt okolja a háta mögött.
  - Hát... talán én más vagyok, mint a többi fiú. - jelent meg a srác arcán egy kisfiús mosoly.
  - Le vagyok nyűgözve! Te nem, Melissa? - kérdezte vidáman az asszony.
  - De... igen... de. - jött az értelmes válasz a lányától.
Melissa csillogó szemekkel nézett Willre. Igazából azért csodálta a srácot, mert ilyen jól ért az anyja nyelvén, s remélte, hogy a mama úgy fogja értelmezni a pillantását, mintha rajongana Willért.  
  - Olyan cuki vagy, amikor zavarba jössz! - kacsintott a lányra pajkosan a fiú.
  - Ne hozzál már zavarba! - rótta meg Willt Mel szemrehányóan, és megfenyegette a vonalzójával.
  - Na, jól van gyerekek, én megyek letusolok, aztán olvasok a szobámban. - állt fel az asszony és elnyomott egy ásítást. - Nyugodtan fejezzétek be a tanulást, utána meg tévézhettek, vagy valami...
  - Ó, az jó lenne. Lemaradtam a Trónok harca új részéről, jó volna ma megnézni az ismétlést. - kapott az ötleten Will.
  - Csak nyugodtan. Érezd otthon magad nálunk!
  - Köszönöm, Mrs. Thompson. Igazán kedves. Szombaton meg horror maratont tervezünk Howie-val, ugye átjöhet Melissa is?
  - Persze. Nem bánom, ha a lányom veletek lóg!
Melissa még levegőt sem mert venni, nehogy felkiáltáson a boldogságtól. Nem is számított rá, hogy az anyja ilyen könnyen belemegy a Willel közös programba. Úgy látszik, mégsem az ellen van kifogása, hogy szerelemes legyen és randizzon, az ellenszenve csupán csak Jay-re vonatkozik. Hát ez szívás.... Ő ugyanis nem fog lemondani Jay-ről, még az anyja kedvéért sem!
Amikor kettesben maradtak, mert Samantha a fürdőbe vonult, Melissa hálásan nézett segítőjére.
  - Ó, Will, nem tudom, hogy hálálhatom meg neked, amit értem tettél.
  - Ne butáskodj, Mel, barátok vagyunk. Azért találtam ki a mozizást Howarddal, hogy ne legyen rögtön gyanús, de a jövő héten már próbálkozhatunk a plazával, koncertekkel, vagy bulival is. Szép lassan mindenhová elvihetlek, és majd lepasszollak Jay-nek.
  - Úgy imádlak! - ugrott fel Melissa és boldogan a fiú nyakába vetette magát.
Will még ült, esetlenül ölelte magához a lányt, de hamar eltolta magától.
  - A boldogságodért mindent, kicsi lány! Most pedig fejezzük be a hülye matekot, mert fél óra múlva kezdődik a filmem.
  - Oké, te vagy a főnök. - nevetett rá Melissa és visszaült a helyére.
Tanulás után popkornnal, és chipsszel felszerelkezve kuckóztak be a kanapéra, hogy megnézzék a filmet. Melissa nem követte ezt a sorozatot, így nem értette az egészet, de Will türelmesen elmagyarázta ki-kivel és ki ellen van. Jókat röhögtek, mert a lány keverte a szereplőket.
Nyolc után Melissa kikísérte a fiút, a kapuban öleléssel és arcra puszival búcsúztak egymástól.
Nagy reményeket jósolt a tervüknek. Will fantasztikus srác, az anyjának nem lehet kifogása ellene. Hálát adott az égnek, amiért ilyen szuper barátja van, hogy hajlandó falazni neki.
Fürdés után boldogan bújt a pihe puha takarója alá, és örömmel SMS-ezett Jay-nek, hogy a tervük sikeres, már kis lépéseket tettek a szabadulása felé...