Indulatok

Másnap reggel Melissa azzal az elhatározással indult suliba, hogy beszél Jay-el. Egész este a fiú haragos, és csalódott arcát látta maga előtt, emiatt nem is tudott aludni. Az igaz, hogy még alig ismerték egymást, de nem akarta, hogy rosszat gondoljon róla. Valamiért tisztázni akarta a dolgokat, mert rossz érzés volt, hogy ok nélkül haragszik, vagy csalódott, vagy bármi baja van vele, nem volt ez így jó.
Hamar magára húzott egy fehér farmert, és egy fekete háromnegyedes ujjú kis blúzt, ami elől fűzős volt. Mivel hét ágra ütött a nap, otthon hagyta a farmerdzsekit, csak a kis hátizsákjával indult suliba. Howard már várta a ház előtt, együtt sétáltak a gimi felé.
Bármennyire is szeretett volna Melissa találkozni Jay-el, sehol sem futott össze a fiúval, se az udvaron, se a folyosón, de még az emeleten sem. Egyre jobban elvesztette a reményt, hogy beszélni tud vele, és így lett a hangulata is egyre morcosabb.
Gazdaságtan óra előtt, szünetben, lent állt a folyosón a szekrénye előtt Howie-val és Sonával beszélgetett, amikor a lány felszisszent, mert a sportcsarnok felől meglátta közeledni Scottot. Igaz, hogy félhomály uralkodott a szűk folyosón, de Melissa száz közül is kiszúrta volna a gorilla járással közeledő, izmos testű, sötét hajú fiút. Scott fehér, felsőtestére tapadó pólót viselt, tinta kék farmerrel. Nagy volt a jövés-menés, a lány remélte, hogy a Scott túlmegy rajtuk, de persze nem tette. Megállt Melissáék kis csoportja előtt, és könyörögve nézett a fekete blúzos lányra.
  - Melissa, kérlek bocsáss meg nekem! Címeres ökör voltam tegnap!
  - Az nem kifejezés! - válaszolta a lány. Apró termete ellenére nem félt szembeszállni az izompacsirtával. - Nem csak bunkó voltál, hanem erőszakos, és utálatos! Ha még egyszer akaratom ellenére megcsókolsz, nem tudom, mit csinálok veled!
A veszekedés hallatán Sona felkiáltott, Howard pedig védelmező pozícióba vágta magát, készen rá, hogy bármikor megvédje a lányt. Nem akarta elhinni, hogy egész nap Mel mellett lógott, és még csak meg sem említette, hogy ez a barom lekapta. Hát hova lett az örök, bizalmas barátságuk?
  - Ne haragudj, Melissa! Ígérem, többet nem fordul elő! Nincs más magyarázat, csak az, hogy féltékeny voltam... tudod kire, és elborult az agyam. Ha akarod, életed végéig a szolgád leszek, csak felejtsd el, amit tettem! Sajnálom, annyira sajnálom, hogy bántottalak!
Scott arcán valódi érzelem tükröződött, fekete szeme bánatosan mélyedt a lányéba, de Melissa nem hatódott meg. Egykönnyen nem tudja elfelejteni, hogy a fiú brutálisan megcsókolta. Valószínűleg rémálmai lettek volna erről, ha nem egész éjszaka Jay és a keserves pillantása jár a fejében. Jay... Ekkor a lány anyában megismétlődött, amit az előbb Scott hablatyolt: Féltékeny voltam.. tudod kire! Mi van, ha direkt rendezte a jelenetet a kapuban, mert tudta, hogy ott várja őt Jay? Ezek után bármit kinézett belőle. Csak még haragosabb lett, bár nem tudta, igaz-e amit gondol. Megkérdezni nem merte, mert akkor Scott, és mindenki más meggyanúsítaná, hogy túl sokat foglalkozik az új fiúval. Ami igaz is, de nem kell róla tudniuk!
  - Még hogy szolga? - csattant fel Melissa, és haragosan nézett a nagydarab fiú szemébe. - Egy frászt engedlek a közelembe! Ezek után nagy ívbe kerülj el! És nem bocsátok meg neked!
  - De Melissa... - Scott arcáról sütött a döbbenet, és a csalódottság.
  - Nincs de! - kiáltott a lány. - Ha még egyszer ilyesmit teszel, bemutatlak Dave Petersonnak, és fogadhatsz egy jó ügyvédet! Szállj ki az életemből!
  - Addig nem, míg meg nem bocsátasz, kis csacsi! - válaszolta Scott, majd száját harapdálva elsietett.
Melissa sóhajtva nézett utána. Nem kedvelte a fiút, mégis lelkiismeret-furdalása támadt, amiért ennyire megbántotta. Viszont nem volt más választása, ha nem tapos el másokat, őt fogják eltaposni. És Melissa Thompson nem egy tehetetlen nebáncsvirág!
  - Miről maradtunk le már megint? - kérdezte felháborodva Sona, aki kék, piros virágos, hosszú sallangos szoknyát viselt, sárga pólót és farmermellényt. Ma inkább hippinek nézett ki, mint vénkisasszonynak. Még a hajában is piros hajráf díszelgett.
  - Á, semmi, csak tegnap suli után lekapott ez a vadbarom... - válaszolta foghegyről Melissa.
  - Ejnye, amint magadra hagylak, rád vetik magukat a farkasok! - poénkodott Howie, és féloldalról átölelte a lány derekát. - Mától huszonnégy órás testőrséget vállalok melletted, kis bogár!
Howard tréfálkozva beszélt, de közben komolyan gondolta, amit mondott. Bármit megtett volna, hogy távol tartsa a lánytól az összes kellemetlenkedő alakot.
  - Rendes vagy. - Melissa hálásan simult kedvenc barátja karjába.
Sona csak nevetett.
  - Howie, akkor ideje lesz beiratkoznod a konditerembe, mert Jenningson nem a te súlycsoportod!
A fiú gonosz mosoly kíséretében vállon csapta a kötekedő lányt.
Becsengettek, Mel és Howie gazdaságtan órára siettek, Sona németre.
Eljött az ebédszünet. Melissa és csapata a szokásos asztalukat célozták meg a terem közepén. Már nagy volt a nyüzsi a menzán, de még nem foglalták el kedvenc asztalukat.
Melissa ezúttal rántott csirkemellet evett krumplipürével és uborkasalátával. Már javában falatozott Howie és Sona között, amikor az üres székre levetette magát Beverly. A lány fekete miniruhát viselt, magassarkú csizmával. A tárcáján gyümölcsleves és csirkemell feküdt.
  - Bocs, hogy betolakodok, de nincs már sehol hely. - jegyezte meg az élénkpirosra rúzsozott szájú lány vidáman.
  - Ha ló nincs, szamár is jó. - jegyezte meg Sona, és ellenséges pillantást vetett az érkezőre.
  - Ne izéljetek már, szívesen lógok veletek, tudjátok jól! - pislogott bűbájosan Bev.
  - Egy szóval sem mondtuk, hogy nem. - felelte Oliver, aki éppen makarónit tekert a villájára. - Ne foglalkozz Sonával, bal lábbal kelt!
Csend lett, egy darabig csak az evőeszközök csörömpölése, és a diákok moraja hallatszott.
  - Hallom, Melissa, összevesztél Scott-tal. - mosolygott Melre a szőkeség, de az arca olyan volt, mint egy mérges kígyóé.
  - Ha ilyen jól informált vagy, akkor az okát is tudod. - válaszolta Melissa lazán. - Az egy tapló! Téged is kérlek, hogy tartsd távol tőlem, oké? Most úgy megharagudtam rá, hogy jobb, ha elkerül, és te segítesz neki ebben!
  - Ó, én ebbe nem akarok belefolyni. - közölte ártatlanul Beverly.
  - Hát jobb is!
A beszélgetés megszakadt, mégpedig azért, mert Melissa felfedezte, hogy Jay és csapata ugyanazt az asztalt foglalják el, mint tegnap. A lány szíve nagyot dobbant. Egyrészt jó volt látni, másrészt, meg itt volt a lehetőség, hogy beszéljen vele. Félt, sőt rettegett, hogy ennyi ember előtt kell megszólítania a fiút, de ha most nem teszi meg, nem lesz rá még egy lehetősége. Úgy látta, a srác jó kedvében van. Vidáman kacarászott Ethannel és a fekete hajú sráccal, akit Robertnek hívtak, ha Melissa jól tudta. A lány akaratlanul is mélyeket lélegzett. Jay döglesztően nézett ki. Piros-fekete kockás kapucnis pulóver volt rajta, de az ujja fel volt gyűrve a könyökéig, fehér pólót viselt alatta, és fekete farmert hozzá. A haja most nem lógott a szemébe, hanem lazán hátra volt simítva. Orrából ezúttal hiányzott a piercing.
Melissa összeszedte minden bátorságát, a lábával kitolta maga alól a fémlábú széket, és felállt. Gyorsan elindult a fiúk asztalához. Közben a hátában érezte barátai kérdő pillantását.
Mikor megállt Jay-ék asztal mellett, a fiúk elcsendesedtek, és kérdőn néztek fel rá. Melissa megállt Jay széke mellett.
  - Ühm, sziasztok! Jay, beszélhetnénk?
A fiú gúnyosan végigmérte a lányt.
  - És ha nem akarok? - kérdezte pimaszul.
  - De miért nem?
  - Találd ki magadtól!
A lányt mellbe vágta a fiú elutasító hangneme. Rosszul esett neki, hogy beszélni sem akar vele.
  - Jay... kérlek, beszéljünk négyszemközt! - rimánkodott kitartóan.
A fiúk Jay körül hangosan vihorásztak rajta.
  - Kislány, nem tudod, hogy Amstrong barátunk ilyen cuki lányokat fogyaszt reggelire? - kérdezte a Robert nevezetű, fekete hajú, zöldes barna szemű fiú.
  - Ja-ja! Ma már túl is van egyen, úgyhogy betelt a listája! - kacagott Ethan, aki fekete pólót viselt.
A lány megpróbált nem törődni a modortalan idiótákkal, csak Jay-re szegezte könyörgő pillantását.
  - Jay! Muszáj meghallgatnod!
  - Csak meghalni muszáj! - nézett a lányra ellenségesen a szőke srác, aztán, mintha ott se lenne, neki esett a hamburgerének.
  - Futsz egy fiú után? Égő! - röhögött megint Ethan. - Vedd tudomásul, kicsikém, hogy Jay barátom nem szereti a könnyű prédát!
  - Menjetek a fészkes fenébe! - dühöngött Mel, és most már Jay-re is gyűlölködve nézett. - Felejtsd el, hogy valaha szóba álltam veled!
Melissa megalázottan, vörös fejjel ment vissza az asztalához. Levágódott az előző helyére, amikor Sona szóra nyitotta a száját, leintette:
  - Ne szóljatok semmit! Nem érdekel a véleményetek!
Melissának volt még három órája, hogy átgondolja a történteket.
Szörnyen elkeserítette, hogy Jay nem áll szóba vele. Nem érhet így véget a barátságuk, főleg nem az agyalágyult Scott miatt. Eltökélte, hogy még csak azért is megmagyarázza a fiúnak a történteket, ha akarja, ha nem. A lány szeme diadalmasan felcsillant, amikor rájött a megoldásra.
Hetedik óra után Melissa Howarddal sétált ki a suliból, de amikor elértek a vaskapuig, a lány megtorpant.
  - Vársz valakit? - kérdezte Howie, és ő is megállt. Aggódva nézett a tétovázó lányra.
  - Menj nélkülem, Howie. Nekem... még van egy kis elintéznivalóm.
  - Ó, ne! Ugye nem...
  - Nem érdekel, mit gondolsz, és ne is mondd ki! - szakította félbe a lány. Most valahogy nem volt ráhangolódva Howard okoskodására. Félt, hogyha a fiú szentbeszédet tartana neki, még sikerülne lebeszélnie őrült tervéről. - Csak menj haza egyedül!
A fiú arcáról sütött a sértődöttség. Melissa belátta, hogy az utóbbi időben elég sokat vitáztak, sőt többet, mint valaha, de majdcsak kibékíti valahogy. Howard szó nélkül intett, majd nagy léptekkel elsietett.
Melissa gyorsan a parkoló felé vette az irányt. A második sorban fel is fedezte Jay kocsiját. Még szerencse, hogy ennyire feltűnő. Ahogy számított rá, az autó teteje nem volt felhúzva, így könnyedén bemászott az anyósülésre. Idegesen ücsörgött a bőrülésen, és közben tolvajnak érezte magát, de legalábbis illetéktelen behatolónak. Az ölébe húzta a hátizsákját, és a zsinórjával játszadozott zavarában. Legalább lekötötte remegő ujjait valamivel. Még sosem csinált ekkora bolondságot. Eddigi élete során nem érzett késztetést, hogy bemásszon alig ismert személyek autójába. Úgy látszik, most ennek is eljött az ideje...
Jay olyan hangtalanul közeledett, hogy a lány összerettent, amikor meghallotta a hangját a háta mögött.
  - No lám! Egy potyautas!
Melissa ijedten nézett az érkezőre. Addig rendben volt, hogy bemászott a kocsiba, de nem tudta, hogyan tovább. Totál idiótának érezte magát.
Jay szemtelenül vigyorgott. Kinyitotta az autót, aztán bevágódott mellé. A fiú féloldalason sandított a zavartan feszengő lányra.
  - Nem is gondoltam, hogy ilyen kitartó vagy, pöttöm!
A lány még mindig hallgatott, ezért Jay beindította a kocsit. A gázra tapodott, és nagy ívben kihajtott a parkolóból.
  - Mit csinálsz? - kiáltott a lány ijedten.
  - Megyek! - vigyorgott a fiú ellenállhatatlanul.
  - De hová? Egy szóval sem mondtam, hogy veled megyek bárhová is! - duzzogott Melissa.
  - Késő bánat. - a fiú az útra figyelt, de mosolygott az orra alatt. - Erre akkor kellett volna gondolnod, amikor bemásztál a kocsimba. Potyautasnak nincs beleszólása. Velem jössz, és kész!
  - De nem akarok! - makacskodott a lány, és már nagyon bánta, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. - Csak beszélni akartam veled. Figyelj, amit tegnap láttál...
  - Csitt! - Jay erélyesen szólt a lányra, és felé nyúlt, hogy elhallgattassa, de fél úton visszahúzta a kezét, ismét megmarkolta a kormányt. - Nem tanácsos veszekedni velem, amikor vezetek!
  - Mért? Te veszekedni akarsz?
  - Meglepődnél, ha kimondanám, mit akarok, és valószínűleg kiugranál, úgy megrémülnél. - válaszolta Jay, és kihívó pillantást vetett a lányra. - Szóval, egyelőre hallgass, és csak akkor kezdj bele a mondókádba, ha megálltunk!
  - Azt hiszed, szívesen megyek veled, akárhova is? - kérdezte Mel felpaprikázva.
  - Most már nincs más választásod! - kacsintott a fiú.
Melissa duzzogva, hallgatásba burkolózott, mást nem tehetett. Az utat figyelte. A kocsi a San Francisco Bay Trail-en száguldott. Balról az öböl terült el mellettük, csillogó türkiz vizével, jobbról a Crissy Field park, ahol a zöld fűben tarka ruhás emberek piknikeztek plédeken, gyerekek sárkányokat eregettek. A családi hangulat nem tette boldoggá Melissát, nagyon bosszantotta, hogy a fiú rákényszeríti az akaratát.
Jay végighajtott a park mentén, és ahol már kisebb volt az embersereg, leállította a kocsit. Melissa kérdőn nézett rá, de még mindig kitartóan hallgatott.
  - Éhes vagyok, ott egy hot-dog árus. - közölte a fiú, és elindult a guruló kocsis büfé felé. A lánynak nem volt más választása, mellette sétált. A fiú kikért két ketchupös,virslis kiflit és két fedett tetejű poharas üdítőt. Egyet-egyet a lány kezébe nyomott.
  - Nem vagyok éhes. - jelentette ki a lány makacsul, de azért elvette a poharat, és a szalvétába csavart hot-dogot.
  - Itt vagy, szóval velem eszel! - közölte a fiú ellentmondást nem tűrő hangon. Fejével a közeli faasztal felé intett, amihez tartozott két lóca is.
Leültek egymással szemben. A hangulat köztük fagyos volt, a fiú lazán csak az evésre koncentrált, Melissa magában fortyogott a dühtől. Hamar beleunt a néma háborúba.
  - Elmondhatom végre, amit akarok, aztán hazamehetek? - kérdezte Melissa, miközben próbálta úgy fogyasztani a hot-dogot, hogy ne maszatolja vele össze az arcát.
  - Ne akard elrontani az étvágyam, kicsi! Majd evés után beszélünk!
  - Olyan érzésem van, mintha direkt húznád az időt. - jegyezte meg az orra alatt Mel, és szürcsölni kezdett a pohár közepén lévő szívószálon keresztül a narancs kólából.
A fiú csak a fejét ingatta, de közben sejtelmesen nézett a lány szemébe.
Nagy nehezen befejezték az evést. Jay felmarkolta a szemetet, a közeli kukába vitte, aztán visszaült a lánnyal szembe. Jobb lábát keresztbe tette a másikon, aztán a zsebében kezdett kutakodni. Elővett egy doboz cigit, aztán rágyújtott.
  - Ha cigizés közben se szólhatok hozzád, esküszöm, megmarlak! - förmedt rá Melissa.
Jay csak nevetett, de olyan jókedvűen és felszabadultan, hogy a lánynak elakadt egy pillanatra a lélegzete.
  - Most mit röhögsz?
  - Semmi, csak elképzeltem, hogy rám veted magad, és összekaszabolod az arcom a körmeiddel dühödben, majd megrágod a nyakam. - mosolygott a fiú. Félrebillentett fejjel nézett a lányra, miközben kifújta a füstöt.
  - Élvezed, hogy provokálsz? - kérdezte a lány duzzogó képpel.
  - Mi tagadás... - nevetett Jay, és ettől Melissának melege lett. Bármennyire is idegesítette a fiú modora, mégis elemi erővel vonzódott hozzá. - De te sem maradsz le tőlem! Te is bosszantasz, ha ez megnyugtat.
  - Nem, kicsit sem nyugtat meg. - válaszolta a lány. Mindkét kezét az asztalon nyugtatta, és azzal szórakozott, hogy hol összefonta az ujjait, hol kinyújtotta őket. Nem mert a fiú szemébe nézni. - Meghallgatsz végre?
  - Nem, mert nincs miről beszélnünk! - a fiú elnyomta az asztal szélén a cigijét, aztán messze elfricskázta a fűbe. - Nem érdekel a szerelmi életed!
  - Milyen szerelmi életem? Nincs is olyanom! - villant meg a lány szeme. - Scott akaratom ellenére csókolt meg, utálom, meg is pofoztam, de azt már nem vártad meg!
A fiú megint kacagott. Előredőlt a lócán, súlypontját áthelyezte, és az asztalra tette a két karját. Bal kezével a karkötőit piszkálta.
  - Már megint kinevetsz! - zsörtölődött Melissa.
  - Bocsáss meg, de muszáj volt elképzelnem, ahogy szembe szálltál Mr. Izomaggyal!
  - Milyen élénk ma a képzelőerőd!
  - És ez baj? - kérdezte a fiú, és jobb kezét a lány csuklójára csúsztatta. Hűvös és hosszú ujjai körülölelték a lány vékony csuklóját. - Barátok között megengedett a viccelődés.
  - Miért? Barátok vagyunk? - kérdezte Mel kitartóan a fiú szemébe nézve, de közben, amit a fiú érintése és tüzes tekintete váltott ki belőle, az kicsit sem volt baráti.
  - Hát nem? - vont vállat Jay.
A lány dühösen elfordította a fejét, oldalra pillantott. Innen is nagyszerűen látszott a távolban terpeszkedő Golden Gate híd. A kezét viszont nem húzta el, jóleső melegséggel töltötte el a fiú gyengéd szorítása.
  - Muszáj kérdésre kérdéssel felelned?
  - Ilyen vagyok. - mosolygott a fiú, és ujjai hegyével kezdte simogatni a lány alkarját.
A lány pulzusa az egekbe szökött, nem értette, hogy válthat ki belőle ilyen vibrálást egy aprócska érintés.
  - Lassan megszokom. - felelte a lány, és kitartóan a fiú kezét nézte, nem mert a sötétkék szempárba nézni. - Akkor most haragszol rám, amiért Scott megcsókolt?
  - Barátok között az ilyesmi nem számít. - válaszolta Jay, de még mindig nem baráti érintésekkel becézte a lány kezét.
  - Akkor jó. - válaszolta a lány élesen, elrántotta a kezét, hogy megszüntesse a nyugtalanító érzéseket. - Valamit már tegnap is meg akartam kérdezni...
A lány félbehagyta a mondatot, félt, hogy Jay tolakodásnak fogja venni a kíváncsiságát.
   - Csak rajta! Ma mindent szabad! - mosolygott a fiú megint csibészesen.
   - Meséltél apukádról, de anyukádat egy szóval sem említetted.
A fiú szeme elsötétedett, Mel sejtette, hogy rossz volt a témaválasztása, de már nem tudta visszaszívni.
  - Mert nem is emlékszem rá. Két éves koromban meghalt autó-balesetben. - Jay olyan közömbösen beszélt, mintha az időjárásról fecserésztek volna.
  - Megértem. Tudod, én is félárva vagyok. - szólalt meg a lány, de neki már sokkal nehezebb volt arról beszélni, hogy sosem kapott apai szeretetet. - Hat hónapos voltam, amikor apukámat elvitte a szívinfarktus. Tudom, milyen csonka családban felnőni.
  - Anyukád nem házasodott újra? - kérdezte érdeklődve Jay. Valami oknál fogva mindent tudni akart a lányról.
  - Nem. A munkába vetette magát. Egy ruhabutikot vezet a város legforgalmasabb terén. Mára már szép hasznunk van belőle. "Diva Melissa" - a lány gúnyosan ejtette ki a butik nevét. - Úgy nézek én ki, mint egy díva? - nézett végig magán Mel fitymálva.
  - Nem vagy csúnya. - jegyezte meg erre Jay gyermeki vigyorral az arcán. - És gondolom, baba korodban nem sejtette anyukád, hogy nem leszel... khm, elég kerek.
  - Te! - a lány felháborodva ütésre emelte a kezét, de semmi sem akadt a közelben, amit hozzá vághatott volna. - Ne szemtelenkedj!
  - Én ugyan nem! - vágott ártatlan képet a fiú. Levette a pulóverét, és maga mellé tette a lócára. - Csak kimondom az igazat. Az igaz, hogy kicsi a melled, és elég csontos vagy, de azt nem mondtam, hogy ez nem tetszik.
Melissa megint zavarba jött, mint számtalanszor már a fiú társaságában. A bók jólesett neki, csak váratlanul érte. Tekintetét nem tudta levenni a fiú mellkasára feszülő fehér pólóról. Nem is volt olyan sovány a srác, mint ahogy gondolta. Inkább szálkás volt a testalkata, és a vállán is feszült némi izom.
  - Jay Amstrong, tudod, hogy az agyamra mész?
  - Tudom, pont ezért piszkállak! - vigyorgott a fiú, és újabb cigire gyújtott rá. - De folytasd a mesélést, figyelek! Ott tartottál, hogy anyukád nem házasodott meg, hanem a butikra meg rád áldozta minden idejét.
  - Így van. - erősítette meg Melissa. - Sok mesélni valóm nincs, a múltkor részleteztem a gyerekkorom. Amúgy anya csak párra talált. Tíz éve jár Dave-vel egy ügyvéddel. Jól megvannak, bírom a krapekot. - mesélte a lány, de rájött a köhögés, mert a fiú szándékosan az arcába fújta a füstöt. - És neked lett mostohaanyád?
  - Nem. Gondolom a faterom nem akart egy asszonyt magával cipelni a világ minden pontjára. Barátnői mindig vannak, minden kórházban vannak csinos ápolónők, vagy doktornők... jóképű apám van. - mosolygott megint az orra alatt Jay.
  - Akkor volt kire ütnöd. - válaszolta a lány ösztönösen, és egyből rémült arcot vágott, mert hangosan ki merte mondani.
  - Úgy, szóval szerinted jól nézek ki? Csodás! - vigyorgott a fiú, de olyan büszkén, hogy Melissa megint késztetést érzett, hogy hozzá vágjon valamit.
Gyorsan felpattant, megkerülte az asztalt, felkapta a fiú piros pulcsiját a lóca széléről, megmarkolta a kapucnit, úgy kezdte vele csapkodni a fiút.
Jay röhögve maga elé tartotta a kezét védekezésképpen, még a cigi is kiesett a kezéből. De amikor a lány kezdett belefáradni a heves csapkodásba, elkapta a pulóver ujját, és mintha kötelet húznának egyre feljebb kapaszkodott az anyagba, és egyre közelebb rántotta magához a lányt. Mikor már csak kartávolságra volt tőle, elkapta és maga mellé húzta a lócára. Fél kézzel ölelte a derekát, a másikkal az asztalra lökte az elkobzott pulóvert.
  - Nyughass, te kis akaratos törpe! - nevetett a fiú, és továbbra is ölelte a lányt. - Komolyan a legrosszabbat hozod ki belőlem!
  - Ó, szóval másokkal szemben jó fiú vagy? - kérdezte a lány evődve. A hangja kissé remegett, de ez már nem a vicces küzdelem hatása volt, hanem a fiú közelségéé.
  - Én? Mindig az vagyok! - vigyorgott a fiú, és nevetve előrehajolt az asztalra. Ettől Melissa kiszakadt a karjából, és egyből levegőhöz jutott.
  - Persze-persze. Ha épp nem kocsit lopsz, lányokat rabolsz el, és nem a haverokkal lógsz, akkor maga vagy a kis angyal. Ez gondolom akkor van, amikor alszol. - kötekedett a lány. Egyre jobban élvezte az evődést Jay-el.
  - Szörnyen igazságtalan vagy ám! - nézett rá szigorúan Jay. - Pont te beszélsz, aki rossz fiúkkal barátkozol, kocsikba mászol be, nyilvános helyen smacizol benga állatokkal, és úgy játszadozol velem, mint aki nagyon is élvezi a játékot a tűzzel!
A lány megrettent a szavak értelmétől. Félt beismerni, hogy igaza van a srácnak, mármint ami a mondat végét illeti. Egyszerűen nem talált rá magyarázatot, hogy miért szereti ingerelni a srácot, és miért akar mindenáron a közelében lenni, amikor egyszer megpofozná, egyszer pedig megölelgetné. Rettegett ezektől a heves érzelmektől.
  - Te azt mondtad ilyen vagy, de én nem ilyen vagyok. - hadarta a lány, és még saját maga számára is elég zavaros volt a mondat.
  - Kár, mert nekem bejön ez a makacs, törpe boszorkány éned. - mosolygott ismét Jay, és felvette az asztalról a cigit, ismét rágyújtott.
  - Ah! Akarod, hogy fordítva dugjam a szádba a bagót? - kérdezte a lány, és a fiú szája felé kapott, amiért az megint gúnyolódik vele.
  - Gyere csak, próbálkozz! - a fiú átlökte a fél lábát a lócán, így szembe került a lánnyal. Széttárta a karját, a cigi a szájában lógott.
A lány Jay arca felé kapott, de az gyorsabb volt, elkapta és megölelte. Melissa válla a fiú mellkasának ütközött, Jay térde a combjának nyomódott. Igen féloldalas ölelés volt, a lány szíve mégis hevesen ugrált a mellkasában. Megijedt attól, hogy a fiú többre is vetemedik, ezért eltolta magártól, és felpattant a lócáról. Kétségbeesetten toporgott előtte.
  - Azt hiszem, itt az ideje, hogy hazavigyél. Anyám szörnyen pipa lesz, ha hamarabb hazaér, mint én. Mennünk kéne!
A fiú szeméből sütött, hogy rájött, direkt menekül a lány, de nem akart ráerőltetni semmit.
  - Hát kár. Még korán van.
  - Lehet, de jobb lesz, ha megyek.
  - Kinek lesz jobb? - kérdezte a fiú, miközben eltaposta a csikket, és magára vette a piros pulcsit. - Nekem nem, és neked sem.
  - Már megint kétértelműen beszélsz! - rótta Mel.
  - Ez van, ezt kell szeretni. - a fiú felállt, és megfogta Melissa kezét. - Gyere, hazaviszlek, ha már megölted a bulit! De ezért, legközelebb estig igényt tartok a társaságodra!
  - Lesz legközelebb? - kérdezte Mel sandán pillantva a fiúra, de az ellen nem volt kifogása, hogy kézen fogva menjenek az autóhoz.
  - Hát nem? - vigyorgott a fiú.
  - Komolyan legyilkollak, ha még egyszer kérdéssel válaszolsz! - fenyegette meg Melissa a kacarászó fiút haragos szemekkel.
  - Ó, már alig várom!
Elértek a kocsiig. Melissa beült az anyósülésre, a fiú meg a kormány mögé, s vad tempóban elindultak a lány lakása felé. Közben Mel kikutatta a hátizsákban a mobilját. Még csak négy óra múlt, tehát az anyja még nem kereste. Legalább elkerüli a szobafogságot.
Túl gyorsan hazaértek, legalábbis Melissa úgy érezte. Még annyi mindent szeretett volna kérdezni, de már ott parkoltak az egyszintes, lapos tetős, kis zöld ház előtt, amiben a lány tizennyolc éve élt.
  - Kösz a kaját. - szólalt meg a lány udvariasan, és a kormányt markolászó Jay-re pillantott.
  - Szívesen, máskor is. - a fiú huncut vigyorral fordult a lány felé. - Búcsú puszi jár érte?
A lánynak egy pillanatra az arcába szökött a vér, de aztán legyőzte a gyávaságát, a fiú felé hajolt, és kiszáradt torokkal, reszkető belsővel Jay felé hajolt, és cuppanós csókot nyomott az arcára. Mielőtt a fiú bármit is lépett volna, feltépte a kocsiajtót, és kicsusszant az ülésről.
  - Szép estét! - intett búcsúképpen.
  - Lehetett volna szebb is. - kacsintott a fiú pajkosan. A gázra taposott és elszáguldott.
Melissa mosolyogva nézett utána.
Még mindig nem tudta, mi a szándéka a fiúnak vele, de ez a macska-egér játék kezdte felőrölni az idegeit. Még mindig úgy érezte, hogy néha megölné, néha pedig össze-vissza csókolná. Egyre jobban tudatosult benne, hogy az indulatait valószínűleg a szerelem táplálja...
Szerelem? Lehet valaki szerelmes egy olyan emberbe, akit alig három napja ismer? Ha igen, nagyon nagy bajban van...

Jönnek a gondok...

Melissa hangtalanul lopakodott végig a járdán, óvatosan dugta a kulcsot a zárba, hogy ne csapjon zajt. Nem akarta felébreszteni az anyját, de minden reménye elszállt, amikor belépett a nappaliba, mert halkan szólt a tévé, és az édesanyja ott kuporgott a méregzöld plüsshuzatú kanapén egy fekete-fehér kockás plédbe burkolózva.

  - Ó, szia, anya! - köszönt meglepetten a lány. 

  - Melissa Thompson! Te ne sziázzál nekem, amikor halálra aggódtam magam! - pattan fel az asszony és nem bánta, hogy a takaró a földre csúszik. A szeme elsötétült a dühtől. Világoskék, térdig érő, pamut pizsama volt rajta, szobamamusszal. Barna, hosszú haja a vállára omlott, sötétbarna szeme szinte világított a tévé villódzó fényében. - Legalább tízszer hívtalak, és frászt kaptam, mert nem vetted fel a telefont! Hol a csudában kódorogtál? 

Melissa elszámolt magában tízig, hogy higgadtan tudjon válaszolni. 

  - Sajnálom, anya... 

  - Ne sajnálkozz nekem! Magyarázd meg, merre jártál, és kivel! Howie azt mondta, a könyvtárba vagy, de kétlem, hogy ilyen sokáig...

Melissa nagyot nyelt. Ha bevallja, hogy egy olyan fiúval töltötte a napot, akit alig egy napja ismer, csak még jobban elmérgesíti a helyzetet. Nem volt hangulata veszekedni, így maradt a füllentés. 

  - Igen, valóban a könyvtárban voltam Sonával, anyagot gyűjtöttünk politikára, George Bush-ról. Nagyon elszaladt az idő, megéheztünk, beültünk egy gyors-kajáldába, ott összefutottunk Beverly-vel, Will-lel, és még pár haverral, és eldumáltuk az időt...  

Melissa nagyon remélte, hogy hihetően adta elő a fedősztorit. 

Samantha egy darabig szigorúan nézett a lányára, de aztán sóhajtva visszaült a kanapéra és a lábaira húzta a takarót. 

  - Tudod, hogy örülök neki, ha kimozdulsz itthonról és a barátaiddal vagy, de legközelebb szólj haza, hogy ne aggódjak, jó? 

  - Rendben... és köszönöm a megértésed. A táskám alján pihen a mobilom lenémítva, bocs, hogy nem szóltam. 

Vajon anya akkor is ilyen megértő lenne, ha tudná, hogy valójában egy vadidegen sráccal ölelkeztem és beszélgettem a Golden Gate lábánál egészen ideáig? Nem, biztos, nem! - gondolta Mel fanyalogva. 

  - Most még elnézem, de még egy ilyen, és szobafogságot kapsz! - fenyegetőzött Samantha. 

Melissa ismerte már ezt a mondatot. Gyerekkorában számtalanszor kapott ilyen büntetést, amikor Howarddal nem értek haza a kitűzött időpontokban. Akkor még nem is bánta különösebben a dolgot, hisz szeretett a szobájában kuksolni és olvasni, de most, hogy középiskolába járt, csavaroghat a barátaival, kész csapás lett volna a szobafogság. Ha be lenne zárva, nem lóghatna Howie-val, Sonával, Willékkel és Jay-el... Meghasadna a szíve, az utolsó miatt biztosan... 

Melissa összeszedte magát, még egyszer bocsánatot kért, majd adott neki egy jó éjt puszit, és a fürdésre, koránkelésre hivatkozva bement a szobájába. 

Elalvás előtt Mel még sokat gondolt Jay-re, túlságosan is sokat, egyébre sem tudott gondolni és ez nagyon idegesítette. 

Másnap reggel Melissa sárga egyszerű szabású, de mellén piros bokrétás felsőben és farmerben ült Sona mellett, biokémia órán. Amint csend lett a teremben, és megjött a tanár, Sona érdeklődve fordult barátnője felé, és pusmogva faggatni kezdte: 

  - Milyen volt a nagy randi a Casanovával? 

  - Nem randi volt. - szögezte le Melissa határozottan. 

  - Akkor csak hazavitt? Ne mondd, hogy nem történt semmi, mert azt úgysem hiszem el! - erősködött sejtelmesen vigyorogva Sona, aki fehér, garbó nyakú pólót viselt, fekete hosszú szoknyával. Úgy nézett ki, mint valami vénkisasszony. 

  - Na jó, a Golden Gate-hez mentünk, sokat beszélgettünk, aztán sötétedéskor hazavitt. - ecsetelte Mel röviden a történteket. 

  - Mi? Nem akart megcsókolni? Nem volt rámenős, és nem kezdett ki veled? 

  - Hát nem. - válaszolta Melissa foghegyről, bár maga előtt látta a fiú vicces beszólásait, és azt is, amikor a karjába húzta a gyöngysort. Akaratlanul is megérintette a csuklóján a gyöngyös karkötőt. 

Sona pillantását nem kerülte el a mozdulat. 

  - Hát ez fura. Én azt hittem, minden csajt meg akar fektetni! Ja, és szép a karkötőd. Új? 

  - Tegnap... vettem. - hazudta a lány, mert úgy döntött, az ő titka marad, hogy Jay-től kapta, és az övé is volt, csak neki adta. Ha elmondaná Sonának, az továbbadná Howardnak, Olivernek vagy épp Willnek, és akkor már Beverly is megtudná, és végül mind elefántot csinálnának a bolhából. Jobb lesz, ha nem beszél a karkötő származásáról, ahogy Jay-ről se nagyon, mert akkor elkezdenek kombinálni. Hadd gondoljanak csak amit akarnak. Ne pletykáljanak, hisz nincs is miről!
  - Nem akarsz róla beszélni, igaz? - kérdezte Sona sértődött képpel, mert megelégelte barátnője hallgatását.
  - Nem, mert nincs miről. - állította határozottan Melissa. - Ha történt volna valami érdemleges, úgysem tudnám magamban tartani! Már a kocsiban leszögeztem, hogy csak barátkozni akarok, és ezt tudomásul vette. Kellemesen elbeszélgettünk, és pont.
De aznap Melissa nem először magyarázkodott, mert gazdaságtan óra előtti szünetben, a terem előtt álldogált Howarddal, és őt is ez a téma érdekelte.
  - Na, mesélj, Mel, megerőszakolt a holdjáró srác? - Howie pillantása gunyoros volt, és ellenséges. Mel nem volt ehhez hozzászokva. De mielőtt kinyitotta volna a száját, a srác tovább beszélt: - Miket is beszélek?! Biztos, nem kellett erőszakoskodnia, mert benne voltál a dologban...
Melissa nagyon mérges lett. A fiú mellé lépett, és indulatosan rálépett a lábára.
  - Miket beszélsz, te dili?
Howard csak nevetett rajta, a lány merényletét meg sem érezte, vastag talpú és nagy orrú zöld tornacipő volt a lábán. A lány olyan volt, mint egy toporzékoló kisiskolás, ezért még jobban szórakozott rajta.
  - Azért vagy mérges, mert ráhibáztam?
  - Dehogy! - tiltakozott a lány, és kifújta az arcából az előre hullott tincseket. - Nem történt semmi köztem, és Jay Amstrong között. Csak kocsikáztunk, és beszélgettünk!
  - Én meg higgyem el, hogy egy ilyen nagymenő, öntelt szépfiú nem akarta elcsavarni a fejed? - maradt hajthatatlan Howie, és elutasítóan összefonta a karját a mellkasán. A kék-fehér apró kockás ing ilyenkor úgy feszült rajta, mintha egy számmal kisebb lett volna.
  - Pedig így volt. - erősködött Melissa. Nem értette, miért nem hisz neki Howard, hisz sosem hazudtak egymásnak. - Miért olyan nehéz elhinni az igazat?
Howard úgy nézett a világoskék, tajtékzó szempárba, mintha onnan akarná kiolvasni az igazat. Ismerte már a lányt, minden rezdüléséről tudta, mikor morcos, unott, csintalan vagy éppen konok, de amióta ezt a Jay gyereket megismerte, már más volt. Nem lehetett olyan könnyen olvasni benne, és követni a gondolatait.
  - Nem tudom, nem voltam ott. - válaszolta hidegen Howard. Valójában a féltékenység mardosta, legszívesebben letépte volna az űrpilóta fejét, ha megtudja, hogy szemtelenkedett a lánnyal. De ha a fiú durva dolgokra kényszerítette volna Melissát, akkor nem tudná ilyen higgadtan letagadni. Ez a gondolat sem nyugtatta meg, mert mi van, ha a lány mindenre igent mondott neki? Howie olyan kínban volt, hogy legszívesebben a falba verte volna a fejét.
  - Tudod, hogy neked mindent elmondok! - próbált békülni a lány. - Csak azért, mert olyan fiúval kocsikáztam, aki nem szimpi neked, még nem kéne haragudnod rám! Vannak más barátaim is. Már nem vagyunk tízévesek!
Sajnos. - gondolta Howard. Ha tehetné, visszamenne az időbe, amikor a lány számára ő volt az egyetlen szeretett személy az anyukáján kívül. Azok voltak a szép idők....
  - Tudod, mit? - kérdezte élesen a fiú. - Azzal cseszed el az életed, akivel akarod, nem érdekel! De ne gyere sírni hozzám, ha a babaarcú, szőke hercegedről kiderül, hogy nem csak tolvaj, hanem pszichopata is!
   - Most komolyan ezen vitázunk? - forgatta a szemét dühösen Melissa. - Mikor hiszitek már el, hogy csak haverkodom Jay-el? Nem vagyok hülye, tudom, milyen! Kérlek, bízz az ítélőképességemben, és hagyd rám a barátaim megválogatását!
  - Benned bízom, de benne nem! - közölte Howie szárazon.
Melissa reménytelenül sóhajtott. Kezdett elege lenni abból, hogy mindkét barátja gonosztevőnek látja Jay-t, de nem tehetett semmit, mert ha nagyon a védelmébe vette volna, akkor megint csak félreértenék. Ezt hívták kutyaszorítónak. Nagyon szerette a régi barátait, főleg Howardot és Sonát, de Jay-t is megkedvelte pillanatok alatt, és nem tetszett neki ez a nagy ellentét a régi és új ismerősök között.

  - Jól van, csak aggódom érted! - adta meg magát Howie, hisz hosszú távon nem tudott haragudni a lányra. - Barátok vagyunk, nem akarlak elveszíteni! - tette hozzá a fiú fájdalmas arccal.
Melissa meghatódott. Szerette a fiút, a nem létező bátyját látta benne, és utált vele haragban lenni. Megkönnyebbülten vetette magát a karjába, és a mellkasára hajtotta a fejét.
Howard nagyot sóhajtva ölelte magához a törékeny testet, miközben a szíve ezerrel zakatolt. Nem tudta, meddig tudja még titkolni, menyire szereti, és nem úgy, mint egy barátot.
Melissa úgy érezte, hegyek gördültek le a szívéről, úgy megkönnyebbült, hogy sikerült kibékülnie Howarddal. Így már vidám hangulatban mentek be órára, nyoma sem volt a veszekedés okozta sebeknek.
Mel Sonával, Brendával, Howie-val és Oliverrel ment ebédelni. Elég hamar kiengedték őket óráról, így még nem volt nagy tömeg, amikor sorba álltak kajáért. Melissa csak egy kis káposztasalátát kért fasírtgolyóval, és egy kis üveg ásványvízzel. Ezzel szemben Sona mindenféle töltelékű palacsintát rendelt, Howie sült krumplit hamburgerrel, Oliver bablevest, Brenda pedig almás pitét. Csapatostól elfoglaltak egy asztalt a helyiség közepe táján, az ablak előtt. Melissa az ablaknak háttal ült, vele szemben a menza második bejárati ajtaja, és a cola-automaták álltak, két távolabbi asztal mögött. Az asztaloknál még nem ült senki.
Mel a piros miniruhás Brenda és Sona között ült. Sona éppen a Walking Dead tegnapi részét ecsetelte részletesen, hisz Melissa lemaradt róla a nem randi miatt. Sona csak mondta, és mondta, dőlt belőle a szó, de Melissa nem igazán fogta fel, miről van szó. A két fiú néha belekérdezgetett a történetbe, és ő is igyekezett a megfelelő időpontokban ú-t, á-t vagy ne-t nyögni. De amikor hangos fiúröhögését hallott az automatáknál, teljesen elvesztette a fonalat, ugyanis Jay, Ethan és két másik végzős srác viháncolt, miután kivették az üdítőt a gépből, leültek. Csakhogy Jay szándékosan a lánnyal szemközti asztalt választotta. Volt köztük vagy négy-öt méter távolság, a lány mégis megborzongott, mert a fiú kihívó, és provokáló pillantást küldött felé.
A fiú asztaltársai hangosak voltak és virgoncok, de Jay nem vett részt a társalgásban, csak szalmakrumplit dugdosva a szájába szemezett a lánnyal. Melissa le sem tudta venni a szemét a fehér pólós és szaggatott farmeros fiúról, de nem is az öltözékén akadt ki, hisz a szokásos ékszerek mind rajta voltak, az tűnt fel neki, hogy az orrában kis karika csillog, és biztos volt benne, hogy tegnap az még nem volt ott. Mel sosem szerette a piercingeket, de be kellett ismernie, hogy Jay-nek ez is jól állt. Mikor a srác felfedezte a lány csodálkozó pillantását, szemtelenül rákacsintott. A lány levegő után kapkodva kapta el róla a tekintetét. Próbált Sona és Brenda beszélgetésére figyelni, de túlságosan süvített a vére a fülében ahhoz, hogy bármit is meghalljon belőle. Idegesen a villájára szúrt egy kis salátát, de mivel Jay-t figyelte, elvétette a mozdulatot, és megszúrta a szája szélét.
Szitkozódva kapott a szájához, és mikor felnézett, látta, hogy Jay a távolból jól szórakozok rajta.
Még ki is nevette. Melissa dühös pillantást küldött neki, de a fiú csak vigyorgott, és kólás üvegét felé nyújtotta, mintha koccintani akarna. Melissa már paprikapiros volt a dühtől, de azért mégis mosoly csillant meg az arcán. Nagyon is tetszett neki, hogy Jay nem feledkezett meg róla, és még ha szemtelenül vigyorogva is, de közeledik felé.
  - Melissa, te itt vagy? - szólította meg a lányt Brenda. - Azt kérdeztem, megjött-e anyukád butikjába az új kollekció?
  - Ööö... nem tudom. Tegnap későn értem haza, így nem beszéltem vele. - válaszolta Mel, és rosszul esett neki, hogy elterelték a figyelmét a szemközti istencsapásáról.
  - Holnapra megkérded? Mert ha megjöttek az új rucik, megyek shoppingolni!
  - Persze. - ígérte Melissa, és alig várta, hogy megint előre tudjon nézni a fiúra.
Jay csalódott képpel jelezte neki, hogy nem rá figyelt, de aztán a lánynak melege lett, mert elvigyorodott, és csókot dobott neki.
Mel zavartan pislogott, az üvege után nyúlt, hogy igyon egy kicsit. Úgy érezte kiszáradt a szája, meg aztán csinálni is akart valamit, mert egyre kellemetlenebbül érezte magát a bőrében. Biztosra vette, hogy a barátainak is feltűnt már a fura viselkedése.
Tévedett, mert egyedül Howard vette észre, mennyire kivirult a lány tekintete, mióta az asztronauta leült vele szemben.
És így telt el a félórás szünet, hogy Melissa szakadatlanul szemezett Jay-el, titkos mosolyokat küldött neki, amikor a srác bohóckodott, vagy kacsingatott. Mikor asztaltársai szedelőzködni kezdtek, a fiú búcsút intett neki, aztán Mel is követte Sonáékat, de úgy, mint egy zombi. Úgy érezte, megszédült a fiú mosolyaitól és a föld felett lebeg. Nem is tudta, hogy jutott el egészségtan órára a második emeletre. Utána még végigszenvedett egy francia órát, végül a suli sportrészlegére ment, mert szerdánként röplabdázni járt nyolcadik órában. Már nagyon bánta, hogy év elején felvette ezt az órát, mert Scott volt az egyetlen ismert arc számára a csapatban. Még ha a fiúk és lányok nem egy csapatban játszottak, Melissát akkor is idegesítette, hogy a srác árgus szemmel követi.
A tornaóra fáradalmai után Mel alig várta, hogy végre hazamenjen.
Amikor a sportcsarnokok folyosójáról elkanyarodott a kijárat felé, a bejárati ajtóban megpillantotta a fekete bőrdzsekit és farmert viselő Scottot. A fiú egyértelműen őt várta, mellén összefont karral.
Melissa legszívesebben visszaosont volna a csarnokba, de már késő volt, a fiú észrevette.
Mikor kilépett az udvarra a kétszárnyú üvegajtón, a fiú mellé szegődött, sőt átölelte a lány nyakát, mintha ezer éves puszipajtások lennének.
  - Scott, eressz el! - kérte felháborodva a lány.
  - Ne kényeskedj már! - kérte Scott vigyorogva, és kényszerítette a lányt, hogy a karjában maradjon, úgy mentek tovább, végig az udvaron. - Csak beszélni akarok veled!
  - És ahhoz feltétlen ölelgetned kell? - kérdezte ingerülten a lány. Megpróbált kibújni Scott izmos karja alól, de sikertelenül.
A fiú erősen tartotta, miközben a kapu felé vezette.
  - Muszáj megakadályozzam, hogy elszökj tőlem! - villant a lányra Scott haragos fekete szeme. - Csak azt akarom, hogy adj nekem egy esélyt, és randizz velem valamelyik nap!
Melissa vadul rángatta magát a fiú erős karjában, de hasztalan. Csak azt érte el, hogy megálljanak a vaskapun belül, de a fiú nem engedte el. A derekát szorongatta, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
  - Mikor fogod már fel, hogy pont az erőszakos nyomulásod miatt kapsz tőlem állandóan kosarat? Nem szeretem, ha valaki így rám mászik!
Melissa dühösen, és gőgösen nézett a fiú arcába. Ha nem fogta volna le a kezét, bizony, arcul csapta volna. Csak az ellenszenvét vívta ki ez az erőszakos bunkó.
  - Mivel jobb nálam Amstrong barátod? Mondd meg nekem, mivel!? - kérte Scott, és az apró termetű lány felé tornyosodott, mint valami fenyegető Godzilla.
  - Jay... - a lány szinte áhítattal ejtette ki a fiú nevét, és ez nem kerülte el fogva tartója figyelmét sem. - Kedves, nem szenvtelen, és nem erőszakolja rám magát!
  - Ó, igen? És jobban is csókol?
Mel fel sem fogta mi történik vele, Scott kemény és durva szája már az övére tapadt. A fiú a hajába túrt a jobb kezével, és belemarkolt, hogy így akadályozza meg, hogy elfordítsa a fejét. A lány kétségbeesetten dobolt a domborodó mellkason, de hiába, a konditeremben sokat lógó srác, sokkal erősebb volt nála. A lány semmi kellemeset nem érzett a csókban, Scott nyelve a szájába tülekedett, és vadul csúszkált ide-oda, de ettől a lánynak csak hányingere lett. Könny futott a szemébe, de tehetetlen volt a testi fölényével szemben. Végül tehetetlenül tűrte, hátha hamarabb véget ér ez a rémálom. Scott Jenningson durva csókjában semmi vonzót nem talált, csak undort, és haragot érzett közben. Mikor a fiú elengedte, zihálva kapkodott levegő után, egy lépést hátrált, hogy távolabb kerüljön tőle. Gyűlölködő pillantással méregette. Épp rá akarta zúdítani az összes haragját, amikor a szeme sarkában ismerős autóra figyelt fel. Jay Aston Martinja megint ott parkolt a tilosban, ahol tegnap, és a fiú is ott ácsorgott mellette, a kocsi orrának támaszkodva. Haragos tekintettel figyelte őket. Melissa el akart süllyedni a szégyentől, mert Jay szeméből sütött a megvetés. Biztos azt gondolta, hogy a lány akarta a csókot Scott-tal, és ettől Mel még ingerültebb lett. Félreérti a helyzetet...
Jay vetett még egy csalódott pillantást a lányra, aztán durcás képpel bevágódott a kocsijába, s úgy indult el, mint aki autóversenyről startolt.
Melissa ijedten, és reményt veszve nézett utána, aztán a félreértés okozójára emelte izzó szemét, és még mielőtt meggondolta volna magát, lekevert egy pofont Scottnak.
A lány tenyere hatalmasat csattant a fiú napbarnított, tökéletes arcán.
  - Scott Jenningson, ha még egyszer ilyen módon támadsz rám, esküszöm feljelentelek szexuális zaklatásért! Ne gyere többet a közelembe! Csak azt éred el, hogy jobban meggyűlöljelek!
  - Ugyan már, Melissa, nem kell ekkora ügyet csinálni egy ártatlan csókból! - szólalt meg a fiú mély, bársonyos hangján.
  - Ártatlan? - tajtékzott a lány. - Kicsit sem volt az, ha én nem akartam! Ne gyere a közelembe, soha többet! Anyám barátja ügyvéd, esküszöm, nem úszod meg szárazon, ha újra zaklatsz!
A lány nem akarta Scott magyarázkodását hallgatni, sarkon fordult és szapora lépésekkel elindult hazafelé, kikerülve egy felborult kukát.
Egész úton hergelte magát és dühöngött. Scott baromsága miatt most Jay azt hiszi, fűvel-fával smárol, és ez jobban fájt neki, mint a zaklatója durva csókja. Nem akarta, hogy Jay csalódjon benne. A pillantás amit legutoljára vetett rá, jobban fájt neki, mint eddig bármi más az életében...

Egy izgalmas nap

Melissa izgatottsággal és félelemmel teli szívvel ült első óráján, biokémián. Egyrészt majd kiugrott a bőréből, ha arra gondolt, bármikor megkörnyékezheti Jay, másrészt félt is, hogy mit kéne tennie, vagy mondania, ha tényleg felbukkan. Matekon algebrát tanult, de még a padtársa Brenda Spencer fecsegése sem oldotta fel benne a feszültséget. A szőke, zöldes barna szemű, vidám lányt könnyű volt szeretni. Közvetlen volt, életvidám, bár Melt kissé zavarta, hogy ugyanolyan divathóbortos volt, mint az anyukája. Gazdaságtan órán már Howie-val ült egy padban, ez volt az egyetlen olyan óra, ahol egymás mellett ültek.
A fiú elgondolkodva, és szótlanul nézte a hófehér melegítős és világoskék felsős lányt.
  - Mi az, mit bámulsz? - kérdezte a lány suttogva, miközben Mrs. Adams a táblánál magyarázott.
  - Miért, már nézni sem szabad? - kérdezte durcásan a fiú.
  - Nem igazán, ha látom rajtad, hogy valami piszkálja a csőröd, és nem akarsz beszélni róla! - válaszolta a lány. Aggasztotta, hogy még sosem volt olyan tíz év alatt, hogy a fiú távolságtartó lett volna vele, de most nagyon úgy festett, mint aki falat épített maga köré.
  - Rendben. Azon gondolkodtam, mi tetszik neked azon a fiún, akit a Black Hookban megismertél.
  - Ki mondta, hogy tetszik? - kérdezte élesen Melissa, és homlokára gondterhelt ráncok szaladtak.
  - Rád volt írva tegnap. - közölte a fiú a szája szélét harapdálva. Nem tetszett neki, hogy a lány autótolvaj, semmirekellőkkel kezd barátkozni. Az ő Melissája ne tegyen ilyet!
  - Csakhogy tudd: még nem döntöttem el, hogy tetszik-e, csak beszélgettem vele, ez még nem jelent semmit. - felelte a lány a kelleténél kicsit hangosabban, aztán összegörnyedt a padban, nehogy Mrs. Adams felszólítsa és a táblához hívja.
  - Jobb is. - válaszolta komoran Howard. A fiú kék-fekete csíkos pulcsit viselt, szürke zsebes nadrággal. Nem szeretett Melissával veszekedni, mégis úgy érezte, muszáj megmondania a véleményét, elvégre barátok, fontos az őszinteség. - Szerintem, nem hozzád való az a vadbarom. Amúgy is csalódást fog neked okozni az asztronauta, mert második órám az emeleten volt, neki meg pont a szomszédos teremben volt állampolgári ismeretek órája, és egy csinos kis barna csajt ölelgetett.
  - Milyen asztronautáról beszélsz? - kérdezte a lány. Elvesztette a fonalat, nem tudott koncentrálni, mert csak Jay járt a fejében.
  - Hát Amstrong barátodról. Alicia Melville-t ölelgette, és tapizta előző szünetben!
  - Na és? - kérdezte Melissa idegesen. - Attól, hogy beszélgettem az új sráccal, még nem készülök hozzámenni!
A lányt valójában nagyon is bosszantotta, amit Howie-tól hallott. Nem tetszett neki, hogy Jay más lányokkal is flörtöl. Valamiért azt szerette volna, hogy csak vele foglalkozzon, és ez módfelett idegesítette. Nem volt joga ilyesmit éreznie, mégis féltékeny volt, de a világért sem mutatta volna ki.
  - Nekem nagyon úgy tűnik, hogy gerjedsz a pasira! - firtatta Howard, és olyan pofát vágott, mint akinek a fogát húzzák. - Ismerlek már tíz éve, Mel, te nem szoktál idegenekkel barátkozni, ha csak nincs rá jó okod.
  - És mi van abban, ha új emberekkel barátkozom? Egyszer el kell kezdenem élni. Eddig mindig azzal nyaggattatok, te is, és anyám is, hogy kevés barátom van, most meg elkezdek nyitott lenni mások felé, és ezért panaszkodsz! A fene se ért téged, Howard Cooper!
Csak akkor szólította teljes nevén a barátját, amikor haragudott rá.
  - Nem a barátkozással van a gond. - válaszolta a fiú, de nem nézett a lány szemébe, tekintetét a táblára szegezte. - Azzal van a gond, hogy kivel. Ne rögtön egy tetovált, beképzelt, kocsitolvajjal kezd a nagybetűs életed.
  - Akadj már le a témáról, Howard! - kérte a lány, és szeme szikrákat szórt a dühtől. - Ha ez megnyugtat, nem szándékozok beleszeretni Jay Amstrongba! Tudom, hogy az a fajta fiú, akinek a lányok csak játékszerek! Szóval megnyugodhatsz: nem akarok tőle semmit.
Még ha Melissa ebben félig-meddig biztos is volt, azt nem tudhatta, mit akarhat tőle Jay. Az, hogy eltelt három óra és még nem is kereste, nagyon arra mutatott, hogy semmit. Tegnap még meg akarta ismerni, ma meg már eszébe sem jut. Hát ilyenek a menő csávók...
Politikatan óra előtt Mel a menzára ment. Éhes volt, ezért megvárta Sonát a folyosón, együtt mentek kajáért. A hatalmas teremben fekete és sárga kockás volt a padló, fehér székek, és hatszemélyes asztalok sorakoztak mindenfelé. A bal oldali falnál a hosszú pultnál három, fehér köpenyes és fityulás nő próbálta kiszolgálni az ételélért tolongó fiatalokat. Melissa borsófőzeléket kért marhasteakkel, Sona gyümölcslevest és egy adag sült krumplit ketchuppal. A tárcával a kezükben elfoglaltak egy ablak előtti asztalt. Alig ültek le, és kezdtek enni, amikor Beverly és Scott odajött hozzájuk egy-egy finomságokkal megpakolt tálcával.
  - Csatlakozhatunk hozzátok? - kérdezte a fekete cicanadrágos, és leopárd mintás, hosszú tunikás Bev. Szőke fürtjei alól hatalmas aranykarikák lógtak ki.
Sona kérdő pillantást vetett Melissára, nem mert igennel felelni a beleegyezése nélkül, hisz tisztában volt vele, mennyire nem kedveli barátnője a bőrdzsekis bájgúnárt.
  - Persze. - felelte Melissa, de fel se nézett a kajájából, tovább evett.
Scott és Bev csörömpölve elhelyezkedtek Melissával szemben, egymás mellett.
Egy darabig szótlanul ettek, Melnek fel sem kellett pillantania, érezte, hogy Scott rajta legelteti a szemét. Zavarba jött tőle, de ez inkább kellemetlen feszengés volt.
  - Képzeld, Melissa, láttam Jay-t Chloé Kellerrel flörtölni! - szólalt meg hirtelen Beverly, olyan hangerővel, hogy még a szomszédos asztaloknál is hallották.
Melissa reménytelenül sóhajtott. Úgy látszik, ma mindenki azt vette a fejébe, hogy beszámol neki Jay Amstrong minden lépéséről. De miért? Csak azért, mert szóba állt vele?
  - Nem igazán érdekel. - válaszolta Melissa, és megpróbálta a lehető legközömbösebb képpel nyiszálni a tányérján fekvő hússzeletet.
  - Tegnap nem úgy tűnt! - vihogott Bev rosszmájúan.
  - Hagyjatok már békén ezzel! Mindenki miatta szekál! - Mel dühös pillantást vetett a szőke kavarógépre. - Beszélgettem vele és kész, nem kell felfújni a dolgot!
  - Pedig nekem  Amstrong azt mondta, hogy randizni fog veled, és meg akar szerezni. - szólalt meg Scott vidáman, de szeméből sütött a rossz akarás. - Nyilván mondtál neki valamit, ha erre a következtetésre jutott. Nem gondolod, hogy egy ilyen tündéri lányhoz, mint te, nem illik egy ilyen pofátlan nőcsábász?
  - Nem gondolok semmit! - fortyant fel Melissa indulatosan. Tele volt a hócipője azzal, hogy beleszólnak az életébe. Hadd döntse már el ő, hogy érdemes-e szóba állni Jay Amstronggal! Ezek mind csak a szenzációt látják a tegnap délutánban, és ha előre tudja, hogy emiatt a középpontba kerül, nem ment volna a Black Hook környékére sem. - Baromira nincs közötök hozzá, hogy kivel, mit beszélek! Nem ígértem randit Jay-nek, biztos hazudott. Továbbra sem érdelek egy pasi sem! - ezzel Melissa felkapta a tálcáját, tartalmát a közeli kukába öntötte, és a bejárati ajtó melletti zsúrkocsira tette a tárcát. Kiviharzott a menzáról, felment duzzogni a második emeletre, elővette a tankönyvét, hogy elterelje a gondolatait. Inkább ült egyedül a padban, és foglalkozott a politikával, minthogy a többiek rosszindulatú és kétszínű szövegelését hallgassa.
A nap további részét megúszta galibák és szóváltások nélkül. Viszont Jay-t sem látta egész nap. Furcsállta is,  hisz nem volt olyan nagy az iskola, hogy ne fussanak össze, akár csak véletlenül. Talán így volt ez jól, hisz nem hiányzott neki, hogy róluk pletykáljanak.
Hetedik óra után Howard bevárta a lányt az iskola bejárati ajtajában, hogy együtt menjenek haza, mint mindig.
  - Megyünk együtt, vagy még haragszol? - kérdezte a fiú, és oldalán lóbálva a táskáját, csatlakozott a lányhoz.
Mel lelassította lépteit, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni menet közben.
  - Nem is haragudtam. Rád nem lehet. - mosolygott a lány szívélyesen. - Te vagy a legeslegjobb barátom!
Legjobb barát? Csodás! - gondolta a fiú nyúzott arccal. - Hát már sosem leszek több?
  - Akkor, gond egy szál se. - mosolygott Howie kényszeredetten.
  - Hát... - akármit is akart mondani a lány, benne maradt, mert elérték a vaskaput és a túloldalán, természetesen a tilosban egy kék, Aston Martin Vanquish Volente parkolt. Nyitott tetős, csodajárgány volt, és az oldalának támaszkodva ott feszített Jay, piros pólóban, világoskék ujjatlan farmermellényben és fekete farmernadrágban, aminek a derekáról mindenféle láncok és kulcstartók lógtak. Szőke haját a füle mögé simította, hogy ne lógjon ragyogó kék szemébe. Pimasz mosollyal leste az érkező lányt.
Mikor Melissa Howie társaságában odaért mellé, akaratlanul is megtorpant. Megfogadta, hogy nem vesz róla tudomást, és levegőnek nézi, de valami oknál fogva képtelen volt rá. Már a fiú látványától is gyorsabban vert a szíve, és a vére üvöltözött az ereiben.
  - Szép kocsi! Loptad? - kérdezte a lány mosolyogva, felvont szemöldökkel.
  - Nem, ezt nem. - vigyorgott Jay, és kisfiús mosolyától Mel majd hanyatt esett. Jay összefonta a karját a mellkasa előtt. - Készen állsz velem tölteni a délutánt?
  - Ami azt illeti, nem! - felelte a lány felpaprikázva, mert eszébe jutott, mit mondott neki Scott, és a többiek. - Nem ígértem neked semmit, hiába mondtad ezt a haverjaidnak. Scott szerint randit ígértem és... te meg akarsz szerezni! - a mondat végén a lány hangja megbicsaklott, mert kínos volt neki a témáról beszélni.
  - Az nem egészen úgy volt. - legyintett a szőke szívtipró. - Miután elmentetek, nekem esett, hogy miért pont azt a csajt szúrtam ki, akiért odavan, erre közöltem vele, hogy nem hinném, hogy a barátnője lennél... bár lehet említettem olyasmit is, hogy bejössz, és nekem ő nem ellenfél.
 A fiú szeméből sütött az őszinteség, de egy kis ravasz csillogással megspékelve. Melissa nem tudta, hogy lehet ezt a kettőt összekombinálni, de ennek a fiúnak ez is ment, és csak még érdekesebbé tette a számára.
Míg Jay és Melissa néma szempárbajt vívott, Howard fejcsóválva figyelte őket, úgy kétlépésnyi távolságra tőlük.
  - Lehetetlen alak vagy! - jelentette ki lemondóan a lány. - Most az egész suli rólam pletykál!
  - És kit érdekel? Gyere már, oda viszlek, ahová szeretnéd! - Jay tett egy lépést a lány felé, de az leintette.
  - Nem lenne okos dolog ezek után! Nem megyek veled sehova!
Jay vidám pillantást vetett lányra. Csak még jobban tetszett neki, hogy a lány ilyen makacs.
  - Fú, amilyen kicsi, olyan akaratos! - a fiú elkeseredetten nézett fel a tiszta, kék égboltra. - Hogy lehet egy ilyen icipici kislány ennyire bosszantó?
  - Ó, szóval idegesítelek? - kérdezte a lány mérgesen. Már nem is tudta, miért és min veszekednek, csak a heves érzéseket fogta fel, amit a fiú váltott ki belőle. - Ha igen, hagyj békén, és menj el!
  - Imádom, ha ilyen szépségek bosszantanak. - kacsintott vigyorogva Jay. - Mint tegnap is mondtam, kihívásnak tekintelek! Szóval, ne tépjük feleslegesen a szánkat, te is akarod, én is akarom, úgyhogy irány be a kocsiba, Törpilla!
Mire a lány kettőt pislogott, Jay mellette termett, fél karjával elkapta a derekát és úgy emelte meg, mintha pihe könnyű lenne, a kocsi felé tuszkolta. Kinyitotta az autó hátsó ajtaját és könnyedén bedobta a lányt.
Melissa szíve a torkában dobogott, s tehetetlenül tűrte a gyengéd erőszakot. Ijedten huppant a hátsó ülésre, táskája lecsúszott az ülések közzé. A fiú egy pillanatra ránehezedett, ahogy elvesztette az egyensúlyát, de mire a lány odacsapott volna neki, már el is húzódott és rázárta az ajtót.
  - Jay Amstrong! Ez már mindennek a teteje! Hogy...
  - Csss! - nevetett rajta a fiú, és bepattant a kormány mögé, ki sem nyitotta az ajtót, egyenesen beugrott. - Nincs más választásod, velem kell jönnöd!
A lány felült, és vetett egy haragos pillantást a srácra.
  - Jó, de ne számíts semmi jóra!
  - Dehogynem! Már az is jó, ha nem rángatod ki a kezemből a kormányt, és nem okozol halálos balesetet! - vigyorgott a magabiztos fiú. Arca szépsége megint lenyűgözte Melt.
Jay már épp a gázra akart lépni, amikor a lány a vállára csapott.
  - Várj egy kicsit!
Melissa oldalra fordult a meglepetten tátogó Howard felé.
  - Howie... kérlek mondd meg anyunak, hogy... vásárolni mentem Sonával! Jaj ne, azt nem fogja elhinni! Inkább könyvtárba! Ez az! Könyvtárba mentünk! Be ne árulj neki!
  - Rendben. - válaszolta Howie foghegyről, de sütött az arcáról a nemtetszés.
  - Köszi, angyal vagy! - mosolygott rá Melissa, aztán Jay felé fordult. - Azért utazhatok elől?
  - Hát persze... de csak, ha tényleg nem nyúlsz a kormányhoz!
  - Ezt megbeszéltük! - nevetett a lány. Az anyósülés  mögé csúszott, és egy lendületes mozdulattal előre mászott.
  - Ez igen! - pillantott rá elismerően Jay. Szeméből csodálat tükröződött. - Éles a nyelve az apróságnak és még fürge is. Mit fogok ma még megtudni rólad?
  - Tudod, péntekenként balettozni járok, attól vagyok hajlékony...
  - Hajlékony is? Remek! Szívesen megnézném, mennyire. - vigyorgott a srác ellenállhatatlanul.
Sikerült Melissát zavarba hoznia. Valahogy megijedt a srác szeméből sütő leplezetlen és piszkos gondolatoktól, mégis egyben égett a vágytól, hogy megtudja, milyen is valójában Jay. Olyan érzés volt ez, mint a maciknak a méz. Tudták, hogy veszélyes a méhekkel teli kaptár, mégis nagy volt a csábítás, és minél inkább tiltott volt a nyalánkság, annál jobban vágytak rá. Kezdte megérteni szegény macikat...
Mivel a lány nem válaszolt, Jay a gázra taposott, és a kék csodajárgány kilőtt.
A távozásuk pillanatában ért a zöld pulcsis és buggyos farmeres Sona Howard mellé.
  - Ez meg mi volt? - kérdezte a lány csodálkozva.
  - Lányrablás. - felelte Howard sötét tekintettel. - Az a huligán elrabolta Melissát!
  - Tudod, én mit láttam, Howard? Azt, hogy Mel önként és dalolva ment vele. Lehet, hogy a fiú túl rámenős, de kis barátnőnknek ez nagyon is tetszik. - mondta ki a véleményét egyenesen Sona.
  - Azt hiszed, én nem látom? Már tegnap tudtam, hogy ez a fickó megszédíti Melt, és nem lesz jó vége a barátkozásuknak.
Howard olyan keserves képet vágott, hogy a lány megsajnálta. A viszonzatlan szerelem cudar dolog, - ő már csak tudta - de még rosszabb, hogy a fiú nem is tesz annak érdekében, hogy ez megváltozzon.
  - És miért nézed tétlenül? Itt lenne az ideje, hogy bevalld Melissának, hogy szereted. Talán, ha megtudná, mit érzel iránta, járna veled...
  - A talán nekem nem elég! - fakadt ki a fiú keserű pofát vágva. - Rettegek, hogy ha kimondom, véget vet a barátságunknak, és inkább csendben szenvedek mellette, minthogy örökre elveszítsem!
  - Jó, rendben! - Sona hangja dühről árulkodott. - Akkor nézd csak tétlenül, hogy ez a gyökér elcsavarja a fejét. Meg is érdemled, hogy Mel beleszeressen, ha ilyen pipogya vagy!
Sona indulatosan a vállára csapta a kezében szorongatott színes hátizsákot, és megindult a buszmegálló felé.

A kék autó úgy suhant az autópályán, mint a repülő az égen.
Melissa haját csapkodta szél, és duzzogva ült a fiú mellett. A sebesség hatására a fülében süvített a szél, fázott is egy kicsit a vékony, fehér melegítőfelsőben, mert csak egy halványkék egyszerű pólót viselt alatta. Balról az óceán terült el mellettük, jobbról pedig fás övezetek és családi házak.
  - Hová vigyelek, makacs törpike? - kérdezte a fiú, és oldalra pillantott Melissára.
Jay lazán és magabiztosan tartotta a kormányt. Melissa megcsodálta, hosszú, szálkás karját. Bal alkarján majdnem könyökig rózsás, nonfiguratív tetkó díszelgett, a másik csuklóján meg legalább öt centi vastag bőr karkötőt viselt, és két kagylógyöngyökhöz hasonló karkötőt, az egyik fekete volt, a másik fehér. Fura volt neki, hogy egy srác ilyen ékszereket visel, de hát ez is hozzátartozott Jay sajátos egyéniségéhez.
  - A Golden Gate lábához. - sóhajtott a lány ösztönösen. A környéket figyelve ez az egyetlen úti cél jutott eszébe. Már közel jártak a hídhoz, és ismert ott egy dombos partszakaszt, ahol sokat időzött kiskorában, és megnyugtató volt számára ott ücsörögni. Valami oknál fogva görcsösen odavágyott és azt akarta, hogy Jay ott legyen vele, átérezze a természet csodáit vele együtt. A fiú csak bólintott, nem látszott az arcán, hogy meglepte volna a lány választása.
Kis idő múlva már nagyon közel jártak ahhoz a helyhez, ahová a lány akart menni. Megmutatta a srácnak, hol forduljon le. Jay leállította a kocsit az út szélén egy bozótosnál, majd kiszálltak.
A fiú a hátsó ülés alól előhúzott egy barna kockás plédet.
Melissa akaratlanul elmosolyodott.
  - Látom, mindenre fel vagy készülve.
  - Volt egy olyan érzésem, hogy nem bárba, vagy kávézóba fogsz vágyni, ezért reggel belöktem a kocsiba a pokrócot.
  - Milyen figyelmes... - a lány nem tudott mást mondani, elindult felfelé a dombra a fák és bozótok között.
Jay a vállára terítette a plédet és a lány után eredt.
Öt perc alatt felértek a domb tetejére. A kopár földön csak itt-ott nőtt fűcsomó, és vadvirág a lábuk alatt. Míg a fiú leterítette a plédet, Melissa a kilátásban gyönyörködött. Áhítattal nézett körbe és szívta be a friss levegőt. Csak állt ott, a szél fuvallata a hajába kapott, miközben az előtte elterülő kék öbölben gyönyörködött, felette a narancsvörös, acél építészeti csodával. Imádta a Golden Gate hidat, mintha a része lenne.
  - Leülsz? Vagy félsz a közelembe jönni? - térítette vissza Melissát a jelenbe a fiú hangja.
A lány megfordult. Jay már a pléden heverészett. Elfoglalta a fél pokrócot, kinyújtott lábbal, hátradöntött felsőtesttel könyökölt. Melissa egy pillanatra megremegett, igazából tényleg félt a közelébe merészkedni, de nem a fiútól tartott, hanem attól, amit a közelében érzett.
Mégis erőt vett magán, legyőzte a gyengeségét, és a pléd végébe kuporodott, törökülésben, a lehető legtávolabb a fiútól.
  - Így megfelel? - kérdezte a lány, mellőzve a félénkségét.
  - Nem igazán, de kezdetnek megteszi. - kacagott a fiú sejtelmesen. És pont ez a titokzatos kétértelműség vonzotta annyira a lányt. Mintha mágnes lenne, ő meg egy darab vas, amit csak húz és húz magához, és hiába nem akarja, akkor is muszáj hozzá közelednie. Mert a mágnes és a vas tökéletes pár, összetartoznak, és nem tudnak meglenni egymás nélkül...
A lány szótlanságba burkolózott, itt akart lenni Jay-el, mégsem tudta, mit mondjon neki.
  - Gyakran jársz ide, igaz?
  - Miből gondolod? - válaszolt kérdéssel a kérdésre a lány. Kisimított az arcából egy kósza tincset.
  - Rád van írva, hogy szereted ezt a helyet, és pontosan tudtad, hová tartasz, amikor kiszálltunk a kocsiból.
  - Igen... két-három kilométerre lakom innen, gyakran járok ide. Imádom a Golden Gate-et.
A lány oldalra nézett, és vetett egy szeretetteljes pillantást a hídra.
  - Jó neked, hogy vannak állandó helyek az életedben. Én úgy nőttem fel, hogy apám ide-oda hurcolt magával a világ minden tájára. Sosem volt igazi otthonom. - válaszolta a fiú, és szomorkás mosollyal ő is a hidat figyelte, amin hosszú sorban kígyóztak a színes autók.
  - Mit dolgozik apukád?
  - Orvos, most épp a Vöröskeresztnél. Mindig oda mentünk, ahol épp nagyobb szükség volt doktorokra. Jártam Afrikában, Egyiptomban, Svájcban, Franciaországban, Angliában, de még Chilében is. Néha, ha háborús övezetbe küldték, engem és a féltestvérem a nővérére hagyott. Kedvelem a nőt, de nem egy gyerekszerető ember, így nem igazán tudott mit kezdeni velem.
Melissa magában feldolgozta a hallottakat. Maga előtt látta a szőke, csontos kisfiút, akit ide-oda dobáltak az évek során, és sosem tudta meg, milyen a családi szeretet. Furcsállta, hogy Jay nem emlegeti az anyját, de nem akart egyből tolakodó kérdéseket feltenni.
  - Van egy féltestvéred? - kérdezte inkább a lány.
  - Van, de nem igazán tartjuk a kapcsolatot, apám felváltva hurcolt minket magával, gondolom egyszerre két gyerek sok lett volna neki. Most is együtt utaztak Etiópiába, a tesóm ugyanis apám nyomdokaiba lépett, orvos lett, mint apa... én vagyok a fekete bárány, akit Carol néném nem tud megnevelni.
Melissa a fiú arcát fürkészte. Próbált lazán beszélni, de a szeméből sütött a történet mögötti fájdalom, magányosság, és kóborlás okozta sebek.
  - Nekem nem volt ilyen kalandos gyerekkorom. - szólalt meg a lány, hogy elterelje a szót. Nem akarta, hogy Jay szomorú legyen. - Sőt, unalmas életem van. Mióta az eszemet tudom, itt élek anyukámmal. A híd mellett nőttem, fel, szinte hozzám nőtt. Nem sok barátom van, igazából csak Howardot nevezhetem annak, mert vele nőttem fel. Tudod, ő a szomszédom.
  - Rémlik a srác a Hookból. - válaszolta a fiú közömbösen. - Azért kicsit irigyellek a nyugodt életed miatt.
  - Én meg téged, a kalandos utazások miatt. - mosolygott a lány.
Jay viszonozta a mosolyt. Nem tudta, mi van a lányban, ami ennyire lenyűgöző. Nem volt egy kimondott szépség, de tiszta, szép, szív alakú arca, ragyogó világoskék szeme, apró szája és kecses álla belevésődött az agyába, és ha becsukta a szemét, akkor is maga elé tudta képzelni a csinos kis arcot. Sosem akart még ennyire megismerni egy lányt sem.
A beszélgetés zátonyra futott, csak nézték egymást szótlanul.
Jay egy hirtelen mozdulattal elkapta a lány térdét és maga felé húzta.
A lány ijedten felkiáltott, s addig ficánkolt, míg a srác el nem engedte.
  - Mit csinálsz? - kérdezte felháborodva Melissa.
  - Csak azt akartam, hogy ne ülj olyan görcsösen, mint aki karót nyelt. Helyezd magad kényelembe, és lazíts! - kérte a fiú. Szemében ezúttal nem volt kétértelműség.
A lány akaratlanul is szót fogadott. Most jóval közelebb került Jay-hez. Kinyújtotta a lábát, és ő is hátradőlt kicsit, a könyökére támaszkodva. Melissa karja így nagyon közel volt a fiúéhoz, és szinte érezte a Jay-ből áradó forróságot. Nagy sóhajjal préselte ki a levegőt a mellkasából.
  - Sosem tudom, mire számítsak tőled! - nézett megrovóan Mel a srác szemébe.
Jay vidáman felnevetett. Nyoma sem volt az arcán az előbbi szomorúságnak. Megint pajkos lett és laza. Mint egy kaméleon.  - gondolta Mel.
  - Ezen nem lepődök meg. Húsz éve kiismerhetetlen vagyok! - dicsekedett a fiú.
  - Ettől vagy érdekes. - csúszott ki a lány száján a mondat, és rögtön az arcába szökött a vér, amiért hangosan kimondta. Ostoba libának érezte magát.
  - Te is az vagy. - csillant fel a fiú szeme, és óvatosan a lány csuklójára csúszott a keze.
Melissa először hűvösnek érezte a fiú hosszú ujjainak érintését, aztán valamit elindított az egész karjában, aztán fokozatosan az egész testében forró borzongás szaladt végig. Tudta, hogy nem helyes, ha hagyja, hogy a fiú összefonja az ujjaikat, de képtelen volt megmozdulni, vagy megtiltani neki, hogy hozzá érjen. Jay hosszú ujjai szinte beborították a kézfejét. A tenyerük összesimult, és Melissa úgy érezte, átárad a testébe a fiúból a melegség és az energia.
Különös érzés volt ez, amitől nem tudott szabadulni. A fülében dobolt a vére, s nem tudott megmozdulni. Zavartan a fiú karkötőit bámulta.
Jay, mintha a gondolataiba látott volna, másik kezével odanyúlt és vastag karkötő előtti fehér és fekete gyöngyös ékszerek közül a fehéret lassan átcsúsztatta a lány kezére.
Melissa értetlenül nézett a szemébe.
  - Neked adom. A mai nap emlékére.
A lány meghatottan pislogott, annyira örült neki, hogy lesz egy emléke a fiútól, és erről a varázsaltos napról. Igen, varázsaltos, mert úgy érezte, megszűnt a külvilág, az idő és minden egyéb, csak az számított, hogy itt ül ezzel a csodálatos fickóval, aki megbűvölte, a szívébe férkőzött és a kezét szorongatja. Az kívánta, sose érjen véget ez a nyugodt pillanat.
  - Köszönöm. - nem mondhatott mást. Ha visszautasítja, csak veszekedést szítana, és nem akarta elrontani a hangulatot. Ráadásul, a szíve azt súgta, mindenhez ragaszkodjon, amit a fiú kínál neki. Úgy érezte, szüksége van rá, mint az éhezőknek a kenyérre.
  - Megpecsételhetjük a barátságunkat egy csókkal is? - kérdezte a fiú, és szemében felcsillant a már jól ismert pajkosság.
  -  Hülye! Ne rontsd el a pillanatot! - Melissa szabad kezével a srác hasára csapott, hogy kifejezze felháborodását.
  - Te rontod el a makacsságoddal. - csóválta a fejét Jay.
A lány el akarta rángatni a fiú szorításából a kezét, de az nem engedte. Mintha bilincs kötötte volna hozzá, és ettől kezdett megijedni.
  - Nem akarom, hogy az agyamat fűzd! A barátság még oké, de ne várd, hogy egynapos ismeretség után egy vadidegen karjába boruljak!
  - Már nem vagyunk idegenek! Ezt te is érzed, Melissa, tudom! - a fiúból olyan szenvedélyesen buktak ki a szavak, hogy Melissa hátrahőkölt tőle. Lehetetlen, hogy a fiú is érezze ezt a végzetes kötődést, ami ott lebegett közöttük.
  - Lehet, de egyelőre ne várj többet tőlem.
  - Rendben. - a fiú lemondó sóhajjal beletörődött a helyzetbe. Elengedte Melissa kezét. Lefeküdt és most a fejét támasztotta a könyökével. A másik karja a lány mellett lógott. - Akkor beszélgessünk.
Melissa a rózsás és kricc-kraccos tetkót nézte a karján.
  - Tetszik a tetoválásod. - szólalt meg a lány, csakhogy megtörje a csendet.
   - Több is van. Itt is... - Jay a mellkasára csapott, aztán a szeme megint megvillant. - Meg a seggemen is. Szívesen megmutatom mindet, ha érdekel.
A lány megint elpirult. El sem hitte, hogy a fiú huszonnégy óra alatt többször hozta zavarba, mint eddig az összes ismerőse együttvéve. Bosszúsan a fiú felé csapott, hogy megbüntesse az ízléstelen vicc miatt, de az megint résen volt. Elkapta az ütésre lendített kezet, és magához húzta a lányt. A karjába zárta a kapálózót.
Melissa gerincén végigszaladt az izgalom. A fiú sokkal erősebb volt nála, hiába tiltakozott.
  - Nyugi már! Nem akarok semmit, csak maradj így!
A lány érthetetlen okokból bízott a fiúban. Elengedte magát. Csak feküdt és tűrte, hogy Jay karjai körül öleljek. Feje a fiú vállgödrébe szorult és ez egyszerre volt jó és felkavaró érzés. Egész testük összesimult, és Melissa ahelyett, hogy megint zavarba jött volna, inkább izgalomba jött. Mégis nagyszerű volt az élettől duzzadó férfitesthez simulni. Lassan kiengedte a tüdejébe szorult levegőt és hagyta, hogy a pulzusa lenyugodjon. Sóhajtozva lélegezte be a fiú fűszeres és férfias illatát.
Nemsokára már mindketten ellazultak és a nyelvük is megeredt. Egymást átkarolva feküdtek elnyúlva a pléden, és beszélgetni kezdtek. Jay kalandos külföldi útjairól mesélt, Melissa pedig a Howarddal közösen elkövetett csínytevésekről számolt be. Csak meséltek és meséltek, és közben észre sem vették, hogy rájuk sötétedik. A levegő is lehűlt, de Melissa ezt sem érezte, mert Jay karjai melegen tartották. Fantasztikus érzés volt mindkettőjüknek, hogy megoszthatták egymással a múltjukat, terveiket, álmaikat, vágyaikat.
Melissa úgy belefeledkezett a fiú szórakoztató társaságába, hogy megfeledkezett az idő múlásáról.
Mikor a kivilágított, csodás hidra nézett, akkor fogta fel, hogy rájuk esteledett. Kétségbe esett. Felrángatta a fiút, és követelte, hogy máris vigye haza. A könyvtáros alibije szépen ledőlt, mert az már javában zárva volt. A fiú nem tiltakozott, bár sütött az arcáról, hogy neki is rosszul esik a hirtelen elválás. Mikor Jay leparkolt a lány otthona előtt, gyorsan elbúcsúztak. A fiú nyomott egy apró puszit Mel arcára és közölte, hogy jól érezte magát vele, nem bánná, ha máskor is együtt lógnának.
Melissának nem volt kifogása ellene. Persze, hogy nem volt.
Boldogan mosolyogva indult be a házba. Élete legszebb napját töltötte egy lehengerlő rossz fiúval, aki a szíve mélyén nem is olyan rossz és kemény...

A találkozás

A Robert Jordan High School parkolója már félig megtelt, mire Melissa Thompson odaért.
Egy éve járt már ide, szerencsés esetben mindig együtt jött a szomszédfiúval, Howard Cooperrel, akivel általános iskolás kora óta jó barátok voltak és osztálytársak. A csendes, internet világában élő fiú hamar belopta magát a lány szívébe, kiskoruk óta szinte mindent együtt csináltak. Órákig tudták a fiúéknál a playstationt nyomni, koncertekre jártak, biciklizni, vagy piknikezni a Golden Gate Híd lábához. Melissa nagyon kedvelte a srácot, bár nem tetszett neki, hogy képes hajnalokig elmerülni a zombik, katonák, vagy a fantasy szörnyek világában, és reggelente elaludni, elkésni, mint most is. De hát ez volt Howie...
Melissa természetes barna, hosszú haja lobogott a szélben, ahogy keresztülhaladt a parkolón és a bejárat felé gyalogolt. Gyorsan kapkodta lábát, félt, hogy elkésik. Nem tartotta magát feltűnő szépségnek, a százhatvan centijével, rövid lábaival, lapos, fiús testalkatával nem tűnt ki a tömegből. Egyedül világoskék szeme volt az, ami tetszett neki saját magán. Nem öltözött divatosan, jobban szerette a kényelmes darabokat, most is egy szűk szárú sötétkék farmer volt rajta, fehér, apró kék virágmintás felsővel, agyonmosott farmerdzsekivel, fekete hosszú szárú tornacipővel. Mindig jobban szerette a romantikus stílusú ruhákat, vagy a sportos darabokat. Kész csapás volt ez az anyja számára, aki ruhabutikot üzemeltetett San Francisco szívében. Samantha hiába hordta haza a szebbnél szebb trendi darabokat, a lánya makacs volt, nem vette fel a kihívó ruhákat. Amúgy is gereblyének gondolta magát, irtózott a divatos cuccoktól.
Sóhajtva lökte be maga után a fekete, kovácsoltvas kaput és határozottan elindult befelé a hatalmas, szürke épültedbe - ami egykor biztos fehér volt. Az iskola épülete tekintélyt parancsolóan hatalmas volt, kétszintes, óriási területet elfoglaló, kocka alakú, rengeteg nagy ablakkal. Az iskola végében balra, terpeszkedett a softball, tenisz és focipálya, mögöttük egy épület, amiben a konditerem és az öltözők sorakoztak. Az iskola nagyban támogatta a diákok sporttevékenységeit, az épület nagy részét egy hatalmas sportcsarnok tette ki, és a jobb szárnyhoz tartozott egy tornaterem, ahol röplabdát és teremfocit gyakorolhattak és egy táncterem, ahová Mel péntekenként utolsó órában balettoktatásra járt.
Melissa besétált a hosszú folyosóra, a portásszoba és a menza mellett elhaladva balra ment, hisz az épület végében volt biokémia órája. A folyosó jobb oldalán a falakat világosbarna csempe borította, mint a padlót is, és véges-végig szürkészöld szekrények sora takarta be az egész falat, csak néha-néha tűnt ki közülük egy-egy ajtó. Balra sorakoztak a hatalmas ablakok, ha az ember kinézett, jól látta a futópálya rozsdaszínű homokját, közepén a füves pálya zöldjével.
A lány benyitott a terembe. Három padsorban ültek a fiatalok, élénken nyüzsögve. A tanár még nem volt bent, így nagy volt az alapzaj. A krém színű falat, növényeket és állatokat ábrázoló plakátok borították, hátul a szekrényekben, mindenféle bábuk sorakoztak kivehető testrészekkel, bogárgyűjtemény, mikroszkóp, kémcsövek, és egyéb használható limlom tornyosult a polcokon.
A középső padsor negyedik padjában megpillantotta Sona McCarthy-t a barátnőjét, és gyorsan lehuppant mellé. A lány átlagos külsejű, fénytelen szőke hajú, szürkés szemű, vékony teremtés volt. Divatjamúlt ruháiban olyan volt, mint egy szürke kisegér. Melissa jól kijött vele, mert nem volt beképzelt és nem fiúzott ezerrel, mint a legtöbben az ő korukban.
Az előttük lévő padban Beverly Foster ült, aki mindenben az ellentétük volt. A selymes hajú szőkeségnek hosszú lába volt, dús keble és világító zöld szeme. Beverly mindig a legújabb divatot követve öltözött, törzsvendég volt Melissa anyjának butikjában. Ő volt az osztály bajkeverője, színe és leginkább a ribanca. A lány folyton pasizott, és ha kinézett magának egy srácot, meg is szerezte. Melissa csodálkozott is, hogy ez a lány néha a társaságukba keveredett, de annak tudta be, hogy a népszerűsége növelése érdekében, néha leereszkedett  az olyan kis verebek közé, mint Sona és ő. Beverly, Will Denisonnal ült egy padban és élénken trécseltek. A lány padtársát Melissa kedvelte. Kedves volt, vicces és még jól is nézett ki, sötétbarna hajával és beszédes, mogyoróbarna szemével.
A fiú mosolyogva hátrafordult, amikor észrevette az újonnan érkezőt.
  - Szia, Melissa! Hol hagytad Coopert? - kérdezte a szürke pólós srác.
  - Fogalmam sincs. Biztos felemésztette az egyik virtuális élete. - válaszolta Melissa vidáman.
  - Tudnod kéne, mi van vele, hisz már olyanok vagytok, mint a házasok! - figyelt fel a beszélgetésre a fekete miniszoknyás és piros, fodros, mélyen dekoltált felsős Beverly.
  - Howie olyan, mint a testvérem! - tiltakozott a vádlott hevesen.
  - Milyen cukik vagytok! - gúnyolta ki a zöld szemű lány lenézően, aztán visszafordult a tanári asztal felé, mert megérkezett a biokémia tanár, Hank Taylor.
Már az óra felénél jártak és Melissa úgy érezte, zsong a feje az emberi tüdő működéséről szóló tananyagtól, amikor kopogás zavarta meg a tanár előadását.
Howard robogott be, világító piros széldzsekiben és kifakult, fekete farmerben. Zöld táskája az oldalán fityegett és sűrű bocsánatkérés közepette előadta, hogy nem csörgött az ébresztőórája. Melissa számtalanszor hallotta már ezt a kifogást, ahogy a tanárai is. Heti rendszerességgel késett, de már megrovást sem kapott, csak feljegyezték a naplóba, hány percet késett és szülőértekezleteken a szülei orra alá dörgölték.
A fiú vigyort küldött Melissának, aztán hátrament a helyére, legjobb barátja, Oliver Stone mellé.
A lány a fejét csóválva nézett utána. Látszott rajta, hogy kapkodva öltözött, a haja nem látott fésűt, mert szőkés barna tincsei rendezetlenül meredtek az ég felé, s levélzöld szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek. Pontosan úgy nézett ki, mint a zombik a játékaiban.
A nap unalmasan telt, biokémia után matek, gazdaságtan, politikatan, amerikai történelem, egészségtan, francia és testnevelés órája volt Melissának. Minden áldott nap ugyanazok a megszokott és szabadon választott órák.
Ebéd szünetben nagy volt a tolongás a menzán, Melissa inkább kihagyta az evést, és csak egy almát vett el a gyümölcsöspultról.
Melnek a francia órája megint közös volt Sonáékkal.
Éppen a padban ülve beszélgetett a barátnőjével, amikor Howie és Oliver odaléptek melléjük.
  - Csajok, suli után benézünk a Black Hookba, van kedvetek velünk jönni? - kérdezte a barna, borzos, szürke szemű, nagy fülű fiú, aki fehér kötött pulcsit viselt, barna kordbársony farmerrel.
Ahogy Melissa végigmérte, akaratlanul is elmosolyodott, hisz a srác le sem tagadhatta volna, hogy Howie jó barátja. Ugyanolyan bénán öltözött és sütött róla, hogy kocka.
  - Minek mentek ti egy biliárdklubba? - kapta fel a fejét Sona.
  - Azt mondják nagyon menő hely, sok jó arc megfordul ott. - válaszolta ártatlan képpel Howard. Aki ismerte, tudta, hogy éppen köntörfalaz.
  - És? - kérdezte élesen Melissa. Halványkék szeme a fiúra villant.
  - Na jó, az egyik hátsó teremben felállítottak néhány új játékgépet, azokat szeretnénk megkukkantani. - vallotta be Howie elpirulva.
  - Nem is ti lennétek! - nézett a plafonra lemondóan Melissa.
  - Menjünk, Melissa, jól hangzik! - bólogatott lelkesen a kék, hosszú egyszerű ruhás Sona.
  - És hol van ez a nevezetes Black Hook? - kérdezte Mel fanyalogva.
  - Természetesen a Ocean Beachen. - válaszolta tudálékosan Howard. - Két hónapja nyílt a hely, olyan kocsmaszerű szórakozóhely a tengerparton. Lehet biliárdozni, gépezni, inni, estenként még táncolni is, ha jól halottam.
  - De az nagyon messze van innen. - ráncolta a homlokát Melissa. - Még busszal is több, mint egy óra.
  - Akartok velünk jönni? - fordult ekkor hátra hozzájuk az előttük lévő padból Beverly. - Én is odamegyek, mert a haverom Ethan is ott lesz, és meghívott minket. Nyelvtan után Will-lel kocsiba pattanunk és lemegyünk a partra.
Így már Melissának sem volt kifogása, bár kissé furcsállta, hogy a szőke cicababa velük akar kocsmázni.
A lány vegyes érzelmekkel várta a délutáni szórakozás kimenetelét. Kíváncsi volt az új helyre, és arra is, miért ilyen kedves velük Beverly.
De sajnos nem tudott puhatolózó kérdéseket feltenni, mert megérkezett a francia tanár, és elkezdődött az órájuk...
Testnevelés órán Mel a futópályán küzdött a gátfutással, hétfőnként atlétikára járt, míg Howie teniszezni, Sona röplabdázni.
Egy óra múlva már Will nyitott, piros terepjárójában szorongtak. A barna srác vezetett, mellette feszített Beverly, hátra préselődött be Melissa, Sona, Howie és Oliver.
A kocsi könnyedén suhant a lejtős utcákon, mire Melissa észbe kapott, már a kikötő környékén autókáztak. Vidáman telt az út, mert Sona nem igazán örült, hogy Oliver ölében kellett utaznia és csipkelődött a fiúval, az meg irult-pirult.
  - Beverly, tulajdonképpen miért rángattál minket magaddal? - szólt előre a Howie oldalán préselődő Melissa. Végre kijött rá a lépés, hogy kifaggassa a szőkeséget.
  - Igazából téged akartalak hozni, a többiek nem fontosak, csak azt akartam, hogy mindenképpen gyere. - fordult hátra Beverly. Megölelte a kocsi háttámláját, és hátrasimított egy hosszú tincset, amit a szél az arcába fújt.
  - De miért? - a meglepetéstől Melissa szeme elkerekedett.
  - Tudod, hogy az exem, Ethan és Scott jóban vannak... Mostanában sokat lógtam velük, Scott még mindig oda van érted, és ő kérte, hogy hozzalak magammal, hogy legyen alkalmatok megismerkedni. Neki tettem szívességet. - Bev úgy beszélt erről, mintha csak az időjárást elemezte volna, s nem is egy cselszövést tálalna éppen. - Mostanában Ethan ki akar békülni velem, bár nem tudom, érdemes-e felmelegíteni valamit, ami már egyszer elromlott, de azért jóban vagyunk, és élvezem, hogy pedáloz.
Melissa megborzongott, de nem a kocsiba besüvítő szél miatt, hanem a gondolattól, hogy mindenki tisztában van vele, hogy Scott Jenningson már több mint egy éve odavan érte. A fekete hajú, sötét szemű, vagány, modell kinézetű fiú a suli kezdete óta ostromolta Melissát, de ő mindig lerázta, valamiért nem volt az esete. Bosszantotta, hogy Beverly játssza a kerítőnőt, még akkor is, ha csak azért csinálja, hogy ezzel imponáljon a volt pasijának. De mielőtt a lány megszólalhatott volna, Howie mordult a szőke csajra.
  - Mi jogon avatkozol Mel életébe? - kérdezte a fiú élesen. - Ha bejönne neki Scott, már lépett volna.
  - Neked ehhez semmi közöd, öcsi! - gúnyolta ki Beverly. - Hadd döntse már el Melissa, hogy kit és mit akar. Nem vagy a tesója, vagy a férje, hogy helyette dönts! Bár tudom, hogy neked az a legkényelmesebb, ha csak te vagy mellette!
Howard kábé olyan piros lett, mint a kocsi, amivel az óceánparton száguldottak. Nem szólt semmit, csak ökölbe szorította a kezét, és haragosan nézett a kotnyeles szőkére.
Sona figyelmeztetően megköszörülte a torkát, mire Beverly duzzogva előre fordult, és Will-lel kezdett társalogni.
Melissa magában füstölgött. Ha előre tudja, hogy egy megtervezett randira rángatják, bizony nemet mondott volna. De már nem volt mit tenni, mert lefordultak az útról és leparkoltak a Black Hook előtt.
A fiatalok kimásztak a telepjáróból. Beverly és Will előre mentek, a szőkeség elvégezte a dolgát, elhozta őket, most már nyugodtan faképnél hagyhatta a nyomi bandát.
Mel, Sona és a két fiú bizonytalanul indultak utánuk. A híres és nevezetes Black Hook, kívülről úgy nézett ki, mint a westernfilmekből ismert verekedős kocsmák. A falait faburkolat fedte el, az ablakokon zsindely díszelgett, a tető ferde volt, mint errefelé az utcák is. A felirat mellett a homlokzaton egy fekete vasmacska lógott, innen kaphatta a nevét a bár.
Mikor bementek, először csak a nagy tömeg szúrt szemet Melissának, innen is látszott, hogy milyen felkapott a hely. Ahogy beléptek, balra megpillantották a bárt, ami előtt nagyhangú fiatalok söröztek. Jobbra kisebb kocka asztalok sorakoztak matróz stílusú kék-fehér terítékkel. A falakon különböző méretű és alakú hajóhorgok lógtak és ez is jól illett a kalóztanyára emlékeztető berendezéshez. Az asztalok mögött állt egy zenegép, abból bömbölt a rockzene. A terem végében egy ajtó vezetett a játékterembe, ahol több biliárdasztal, dárc és játékgép szolgált a fiatalok szórakozására. Melissa hamar megcélozta az első legközelebbi asztalt, Sonával le is ültek, míg a két fiú egyből hátrafelé vette az irányt a játékterembe.
Will csatlakozott a csajokhoz, míg Beverly a szomszéd asztalnál ücsörgő ismerőseinek köszöngetett. A fiú hozott egy-egy pohár narancslét a lányoknak, döcögve beszélgettek mellette, amikor visszajött a hátsó teremből Howie és Oliver. Howard lehuppant Melissa mellé, míg Olivernek már nem maradt hely a négy személyes asztalnál, így a szomszéd asztaltól kért el egy súlyos, faragott széket és Sonát arrébb paterolva közéjük furakodott.
  - Hol a hódolód, Mel? - kérdezte vidáman Howard.
  - Igazából ebben a tömegben szét se néztem. - vallotta be a lány szemlesütve. És tényleg nem mert nézelődni, nehogy az  udvarlója azt higgye, miatta jött ide. Emberek jöttek-mentek körülöttük, a bárnál nagy volt a tolongás.
  - A lovagod a bárpultnál ül. Nem jössz oda? - kapta el a lány csuklóját Beverly.
  - Nem. Jó itt nekem! - húzta vissza a kezét duzzogva Melissa.
  - Nagy kár! Ha meggondolnád magad, a bárpultnál leszek a srácokkal. - intett a pult felé a fejével a zöld szemű lány. Kacsintott, és már meg is indult a helyiség bárja felé.
Melissa követte a szemével a távozó lányt. Már fel is fedezte Ethant, a zöldeskék szemű srácot, hisz jellegzetes szőke, melírozott fejét nem volt nehéz kiszúrni. Mellette ott feszített a fekete bőrdzsekis, fekete hajú Scott. Mel már épp el akarta kapni róluk a tekintetét, nehogy kiszúrják, hogy őket lesi, mikor meglátta Őt...
A két fiúval volt egy másik srác. Az idegennek nyakába lógó, világosszőke haja volt, különösen kék szeme, csontos, sovány arca, mégis jóképű volt a maga módján. Fekete-kék kockás inget viselt, egy fehér pólóval és egy agyonszaggatott nadrággal. Mindenféle bőr és ezüstláncok lógtak a nyakában és a csuklóján is vastag fekete karkötők és gyöngyök virítottak. Sütött a srácból a lazaság és hogy tisztában van vele, jól néz ki. Melissa le sem tudta venni róla a szemét, valami ismeretlen erő hajtotta a fiú felé, mintha eddig a percig őt várta volna. Mintha a végzet küldte volna az útjába. Megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett iránta, soha ezek előtt nem tapasztalt még ilyet. Csak féloldalról látta, mégis, amikor érzéki szájára esett a pillantása, a fülében hallotta zakatolni a saját szívverését. A fiú, mintha megérezte volna, hogy figyelik, egyenesen Melissára pillantott és hideg kék szeme felizzott, amikor felfedezte a lányt. Mel szívverése kihagyott egy pillanatra, aztán ijedten kapta el a tekintetét, és a falon függő vasmacskákat kezdte tanulmányozni, hogy leplezze zavarát, és lenyugodjon egy kicsit. Nem tudta, mi történik vele, eddig sosem zaklatta fel egy idegen sem. El akarta felejteni ezt a felkavaró érzést, amit a dögös pasi váltott ki belőle, ezért megpróbált az asztaltársaira figyelni. Will éppen rábeszélte Sonát, hogy nézzenek be a játékterembe, így Oliverrel együtt eltűntek a hátsó teremben. Csak Howie maradt a lány mellett.
A srác épp egy játékprogramról mesélt, amit tegnap éjszaka töltött le, de a lány nemigen hallotta, miről fecseg a jó barát, mert még mindig az idegen járt a fejében, akkor is, ha többet nem mert felé nézni. Csak bambán bámult maga elé, kezében a fél pohár narancslét forgatva. Két perc múlva lesett megint Scotték társasága felé. Beverly épp Ethan derekát ölelve pusmogott a fiúkkal.
Kis idő múlva a lány is eltűnt a srácok mellől, hátrament a játékterembe, aztán visszajött, és leült Melissával szemben.
  - Will és Sona dárcozni készülnek, nem csatlakoztok? - kérdezte kedvesen mosolyogva Bev.
  - Én kihagyom, béna vagyok mindenféle dobálózásban. - vallotta be Melissa.
  - Akkor te, Howard? Gyere már, jó buli lesz! - kérlelte a szőkeség a fiút, és a karjába kapaszkodott.
  - Nem is tudom... - kezdte a fiú bizonytalanul.
  - Bev, ki az a srác Scottékkal? - kérdezte Melissa megszakítva a beszélgetést.
  - Jay Amstrong. - felelte Beverly és cinkos pillantást vetett Melissára. - Dögös a csávó, jó ízlésed van! Ethan új osztálytársa, ma kezdett a sulinkban, de nem egy mintagyerek. Kocsilopásért ült előzetesben, falja a csajokat, és minden jó buliban ott van. Nem a te súlycsoportod, drágám! De ha kell, szólok az érdekedben. - vigyorgott Bev, és még mindig Howie karját szorongatta.
  - Jaj, ne! - csattant fel Melissa ijedten. Még csak az kéne, hogy ez a szeleburdi liba kikotyogja, hogy érdeklődik Mr. Rossz fiú iránt. Elsüllyedne szégyenében.
Howie szótlanul hallgatta a lányok fecsegését, és egyre jobban úrrá lett benne a feszültség. Nyolc éves kora óta ismerte Melissát, de eddig egy fiú iránt sem érdeklődött. Ő is a pult felé nézett, hogy szemügyre vegye a srácot, akiért a lányok úgy odavoltak. Howard inkább ellenszenvesnek találta a szőke, hosszú hajú, művészien borzos, sovány testalkatú fiút. Scotthoz képest nem volt igazán jóképű, nem értette, mit esznek rajta a lányok. De egyre jobban aggasztotta, hogy Melissának bejön ez a drogdíler kinézetű fazon.
  - Howie, gyere már dárcozni! Félek, hogy Will és Oliver nem lesznek sportszerűek Sona ellen! - rángatta a Melissát bámuló fiú karját Beverly.
  - Én nem... - kezdte a fiú, de a törékeny lány minden erejét bevetve felrángatta a székről, és a játékterem felé tuszkolta. Mielőtt eltűntek volna, vigyorogva integetett a bárból őket figyelő Ethannek.
Melissa magában maradt az asztalnál, és idegesen babrálta a haját.
Jay Amstrong lazán ült a Black Hook bárpultjánál egy fekete, magas lábú bárszéken és unottan hallgatta Ethan barátjának szövegelését szíve hölgyéről. Nem értette, hogy lehet valaki egyetlen lányba ilyen szerelmes. Ő általában több lányt szeretett és lehetőleg mindet egyszerre. Míg Scott a jégszívű kis csajról tartott előadást, addig Jay a teremben nyüzsgő felhozatalt mustrálta. Voltak ott dús keblű szőkék, érzéki vörösek, titokzatos feketék, vagy éppen unalmas barnák, de Jay pillantása újra és újra visszatért a kis barna, csókos szájú, apró termetű, kék szemű lányra, aki magára maradt, mert Ethan flúgos barátnője elrángatta mellőle a nyominger gyereket. Volt valami az ábrándos tekintetű kislányban, ami megmozgatta a fantáziáját. A szeme akaratlanul is felcsillant.
  - Még csak ma ismertelek meg, Amstrong, de már ismerem ezt a vadásztekintetet. - lökte meg a könyökével Ethan Jay-t, és sörösüvege nyakát odakoccintotta a fiúéhoz.
  - Ne rontsd már az imaegemet, haver, még a végén azt fogják hinni, kiszámítható vagyok! - nevetett a szőke srác, és ilyenkor két gödröcske jelent meg az arca két oldalán. - De igazad van, kinéztem magamnak valakit, és hogy lásd, a tettek embere vagyok, megyek és megkörnyékezem a kicsikét!
  - Jaj, szegény kislánynak! - vigyorgott a szürke inges, piros pólós és fekete farmeros Ethan.
Melissa unottan bámult kifelé az ablakon, a kikötői nyüzsgést figyelte. Szörfösök mászkáltak színes deszkákkal, fagylaltozó családok sétáltak, és turisták igyekeztek az óceán felé, ami innen sajnos nem látszott.
Melissa arra lett figyelmes, hogy szék reccsen mellette, és elkapta a pillantását az ablakról. Az ájulás környékezte, mert a jóképű szőke srác ült le vele szemben, a szék támláját előre fordítva, széttett lábbal terpeszkedve, karjával átölelve a háttámlát. A lány szíve úgy zakatolt, mint egy robbanni készülő gőzmozdony. Közelről még hihetetlenebbül kék volt a szeme, arca még markánsabb és vonzóbb, mint gondolta. A fiú nem szólt semmit, csak arcába lógó világos haja alól leste a lányt. Melissa keze megremegett, gyorsan az asztal alá rejtette, hogy leplezze a benne dúló... mit is? Idegességet, vagy zavartságot. Nem is tudta hirtelen, de kínosan érezte magát, hogy csak ülnek szótlanul. Nem ismerte a srácot, de valamiért félt megismerni.
  - Szia. - szólalt meg végül a srác, és olyan mosolyt küldött Melissa felé, hogy a lány azt hitte lefordul a székről, olyan hatással volt rá. - Jay vagyok. Mit ülsz itt egyedül?
  - A barátaim elmentek dárcozni, nem volt kedvem velük tartani. - válaszolta a lány félszegen. A gyomrában méhek repkedtek, és valami a torkát szorongatta.
  - Értem. - a fiú mosolyogva méregette a lányt. Szeméből egyértelműen piszkos gondolatok sütöttek. - Elárulod a neved, szépség?
  - Melissa vagyok. - a lány haragosan összehúzta a szemöldökét. - De nem kell hízelegned, és nyomulnod sem. Scott küldött, igaz?
  - Scott? - kérdezte értetlenül a fiú, de aztán eszébe jutott, hogy így hívják Ethan bőbeszédű barátját. - Miért küldött volna Scott?
  - Nem azért jöttél, hogy reklámozd nekem, milyen nagyszerű, jó fej srác, és rábeszélj, hogy adjak neki egy esélyt, és randizzak vele?
Jay megint mosolygott az orra alatt. Szóval így állnak. Legalább húsz pipi nyüzsög a bárban, és neki pont azt kellett kiszúrnia, akiért újdonsült ismerőse rajong.
  - Nem, baromira nem érdekel a gyerek. Azért jöttem, hogy magamat reklámozzam, és elcsábítsalak egy randira. Velem, nem vele!
Melissa nagy szeme a csodálkozástól még nagyobbra tágult. Nem akarta elhinni, hogy egy ilyen nagymenő felfigyelt rá, és randizni akar vele. Annyi szép lány van itt, hozzájuk képest ő csak egy fiús alkatú, rövid lábú, apró mellű, szürke kisegér. Nem értette, mit lát benne ez a Casanova.
A lány értetlenül pislogott, nem jutott szóhoz. Az kizárt, hogy ez a fiú komolyan érdeklődne iránta. Nem olyan nagy szám ő, hogy az ilyen vagány macsók, csak úgy rácuppanjanak.
  - Figyelj... - kezdte a lány, de szeméből sütött az elutasítás. - nem is ismerlek! Miért randiznék veled?
  - Talán, hogy megismerj. - mosolygott Jay, és Melissa attól félt, ha ezt sűrűn csinálja, még a végén igent mond neki. Eszméletlenül szép mosolya volt.
  - És ha nem akarlak megismerni? - kérdezte a lány fagyosan.
  - Az kizárt! - felelte a fiú magabiztosan, de aztán szépíteni kezdte a dolgot. - Úgy értem, nagy veszteség lenne neked, ha nem ismerkednél meg egy ilyen remek sráccal, mint én.
Melissát meghökkentette a fiú beképzeltsége, de olyan lazán és nyíltan adta elő magát, hogy nem tudott rá haragudni. Akaratlanul is mosoly szökött az arcára.
  - Micsoda önbizalom! - nevetett a lány, bármennyire nem akart.
  - Nekem meg ez a huncut mosoly tetszik, ami ott bujkál a szemedben. - kacsintott a fiú továbbra is nyomulós stílusban.
  - Te képzelődsz! - hárította a lány. - Én maga vagyok az áldott jó kislány!
  - Komolyan? - Jay a szék támlájára tette a két tenyerét és rátámasztotta az állát. Titokzatos pillantást küldött a lány felé. - Tudod, hogy ezt kihívásnak tekinthetem? Nekem ugyanis az a legizgalmasabb, amikor egy jó kislány, miattam lesz rossz.
Melissa érezte, hogy elpirul, pedig ez tizennyolc év alatt ritkán fordult elő vele. Ez a nagy dumás, szívdöglesztő fazon kezdte levenni a lábáról, pedig világéletében viszolygott az ilyen öntelt, nyomulós alakoktól, de Jay Amstrongban volt valami, ami miatt jól állt neki ez a stílus, és Melissa akaratlanul is vonzódott hozzá.
  - Nem olyan lány vagyok, akit könnyű levenni a lábáról. - figyelmeztette a lány Jay-t.
  - Azt hallottam. - mosolygott megint a fiú, és megint pózt váltott. Két kezét az asztalra fektette és a lánynak feltűnt, hogy egy halálfej van tetoválva a bal keze középső ujjára. - Scott barátunk szerint maga vagy a két lábon járó hűtőszekrény.
Melissának nem tetszett, hogy ilyeneket mondanak róla a háta mögött. Viszont nem hiába hívták jégcsap-hercegnőnek, mert mióta középiskolába járt, sorra kosarazta ki az udvarlókat, de nem azért, mert hideg lenne, csupán csak azért tette, mert eddig nem találkozott olyannal, aki felkeltette volna az érdeklődését. EGÉSZEN MOSTANÁIG...
  - Scottnak csak savanyú a szőlő, mert folyton kikosarazom. - magyarázta a lány haragtól összeráncolt homlokkal.
  - Lehet... de nem gondolod, hogy itt a kínálkozó alkalom, hogy megmutasd neki, nem vagy érzéketlen hárpia? Gyere el velem valahová holnap délután, hogy jobban megismerkedjünk!
Melissa nem is tudott hirtelen válaszolni. A fiú ügyesen sarokba szorította. Jól játszott a szavakkal. Pontosan úgy tálalta a meghívást, hogy ne lehessen nemet mondani rá. Egyrészt igaza volt a srácnak, ha randiznának, lemoshatná magáról a jéghercegnő nevet, másrészt pedig Jay Amstrong személyisége annyira vonzotta, hogy a világ végére is elment volna vele, gondolkodás nélkül.
A lány nagyot sóhajtott, győzött a szíve...
De mielőtt válaszolhatott volna, megérkezett Will és Howie, belerondítottak az idilli pillanatba.
Howard döbbenten méregette Melissát az ellenszenves fickóval. A lányról sütött, hogy elolvadt a fickótól, és ez módfelett bosszantotta. Ha szemmel ölni lehetett volna, a laza, szőke huligán holtan esett volna össze.
Will megérintette Melissa vállát.
  - Baj van, csajszi! Apám most hívott, hogy kell neki a kocsi, szóval lépnünk kell. A belvárosig elviszlek titeket... bocs, hogy ilyen hirtelen...
Melissa alig tudta kényszeríteni magát, hogy a pillantását elszakítsa Jay-től, és a dadogó Willre figyeljen. Olyan volt ez, mintha felébresztették volna egy édes álomból.
  - Jó, akkor menjünk! Semmi vész! - Melissa kapkodva felállt, a szék támlájáról leakasztotta a dzsekijét és magára húzta. - Bev és a többiek?
  - Búcsúzkodnak! - intett a bárpult felé Will, ahol Beverly és Sona Ethanékkel beszélgetett. Oliver már az ajtóban toporgott.
Melissa vetett még egy élénk pillantást újdonsült ismerősére. Jay arcáról sütött a csalódottság, és ez jól esett a lánynak.
  - Akkor szia! - nézett a hideg kék szemekbe Melissa. Már el is fordult, és követni akarta Willéket, amikor Jay elkapta a karját. Hosszú ujjainak érintése olyan volt, mintha megrázta volna a lány bőrét. Szinte érezte az elektromos szikrák pattogását.
  - Melissa, még nem válaszoltál a kérdésemre! - figyelmeztette a fiú, és elengedte a lány kezét, meglepődés suhant át az arcán.
  - Hát... nos... Ha jól tudom, egy suliba járunk, megtalálsz, ha akarsz! - közölte Melissa csalafinta mosoly kíséretében, és otthagyta a fiút.
A belvárosig Will kocsijában feszült volt a hangulat, mindenki Jay-ről faggatta Melissát, de a lány makacsul hallgatott. Csak Howard volt szótlan és közömbös, de belül fortyogott az idegtől.
Közben Jay visszasétált a bárpulthoz, és csatlakozott Ethanékhez.
Alig ült le, a fekete szemű Scott haragosan nézett rá.
  - Annyi jó buksza futkos itt, pont arra a csajra kellett rámozdulnod, aki nekem tetszik?
Jay, mint egy karmester leintette, és lenéző pillantást vetett a srácra.
  - Először is: nem volt ráírva, hogy a tiéd, másodszor: Melissa nem is a tiéd, mert baromira nem érdekled, és harmadszor: győzzön a jobbik, mert holnap suli után randizni fog velem!
Scott mérgesen fújtatott, gyűlölködő pillantást vetett az önelégült macsóra, aztán legyintett és szélsebesen kiviharzott a bárból.
  - Jay Amstrong, sikerült az első nap szerezned egy ellenséget. - nevetett új haverjára Ethan.
  - Megéri a kicsike... - mosolygott Jay az állát vakargatva.
Melissa és Howie a belvárosból busszal ment haza. A lány furcsállta, hogy máskor szószátyár barátja milyen hallgatag, de nem kérdezte az okát. Örült a csendnek, így zavartalanul gondolhatott Jay Amstongra. Még mindig bizsergett benne valami, ha felidézte maga előtt a srác arcát. Úgy érezte, a végzet akarata volt, hogy ma találkozzanak...