Indulatok

Másnap reggel Melissa azzal az elhatározással indult suliba, hogy beszél Jay-el. Egész este a fiú haragos, és csalódott arcát látta maga előtt, emiatt nem is tudott aludni. Az igaz, hogy még alig ismerték egymást, de nem akarta, hogy rosszat gondoljon róla. Valamiért tisztázni akarta a dolgokat, mert rossz érzés volt, hogy ok nélkül haragszik, vagy csalódott, vagy bármi baja van vele, nem volt ez így jó.
Hamar magára húzott egy fehér farmert, és egy fekete háromnegyedes ujjú kis blúzt, ami elől fűzős volt. Mivel hét ágra ütött a nap, otthon hagyta a farmerdzsekit, csak a kis hátizsákjával indult suliba. Howard már várta a ház előtt, együtt sétáltak a gimi felé.
Bármennyire is szeretett volna Melissa találkozni Jay-el, sehol sem futott össze a fiúval, se az udvaron, se a folyosón, de még az emeleten sem. Egyre jobban elvesztette a reményt, hogy beszélni tud vele, és így lett a hangulata is egyre morcosabb.
Gazdaságtan óra előtt, szünetben, lent állt a folyosón a szekrénye előtt Howie-val és Sonával beszélgetett, amikor a lány felszisszent, mert a sportcsarnok felől meglátta közeledni Scottot. Igaz, hogy félhomály uralkodott a szűk folyosón, de Melissa száz közül is kiszúrta volna a gorilla járással közeledő, izmos testű, sötét hajú fiút. Scott fehér, felsőtestére tapadó pólót viselt, tinta kék farmerrel. Nagy volt a jövés-menés, a lány remélte, hogy a Scott túlmegy rajtuk, de persze nem tette. Megállt Melissáék kis csoportja előtt, és könyörögve nézett a fekete blúzos lányra.
  - Melissa, kérlek bocsáss meg nekem! Címeres ökör voltam tegnap!
  - Az nem kifejezés! - válaszolta a lány. Apró termete ellenére nem félt szembeszállni az izompacsirtával. - Nem csak bunkó voltál, hanem erőszakos, és utálatos! Ha még egyszer akaratom ellenére megcsókolsz, nem tudom, mit csinálok veled!
A veszekedés hallatán Sona felkiáltott, Howard pedig védelmező pozícióba vágta magát, készen rá, hogy bármikor megvédje a lányt. Nem akarta elhinni, hogy egész nap Mel mellett lógott, és még csak meg sem említette, hogy ez a barom lekapta. Hát hova lett az örök, bizalmas barátságuk?
  - Ne haragudj, Melissa! Ígérem, többet nem fordul elő! Nincs más magyarázat, csak az, hogy féltékeny voltam... tudod kire, és elborult az agyam. Ha akarod, életed végéig a szolgád leszek, csak felejtsd el, amit tettem! Sajnálom, annyira sajnálom, hogy bántottalak!
Scott arcán valódi érzelem tükröződött, fekete szeme bánatosan mélyedt a lányéba, de Melissa nem hatódott meg. Egykönnyen nem tudja elfelejteni, hogy a fiú brutálisan megcsókolta. Valószínűleg rémálmai lettek volna erről, ha nem egész éjszaka Jay és a keserves pillantása jár a fejében. Jay... Ekkor a lány anyában megismétlődött, amit az előbb Scott hablatyolt: Féltékeny voltam.. tudod kire! Mi van, ha direkt rendezte a jelenetet a kapuban, mert tudta, hogy ott várja őt Jay? Ezek után bármit kinézett belőle. Csak még haragosabb lett, bár nem tudta, igaz-e amit gondol. Megkérdezni nem merte, mert akkor Scott, és mindenki más meggyanúsítaná, hogy túl sokat foglalkozik az új fiúval. Ami igaz is, de nem kell róla tudniuk!
  - Még hogy szolga? - csattant fel Melissa, és haragosan nézett a nagydarab fiú szemébe. - Egy frászt engedlek a közelembe! Ezek után nagy ívbe kerülj el! És nem bocsátok meg neked!
  - De Melissa... - Scott arcáról sütött a döbbenet, és a csalódottság.
  - Nincs de! - kiáltott a lány. - Ha még egyszer ilyesmit teszel, bemutatlak Dave Petersonnak, és fogadhatsz egy jó ügyvédet! Szállj ki az életemből!
  - Addig nem, míg meg nem bocsátasz, kis csacsi! - válaszolta Scott, majd száját harapdálva elsietett.
Melissa sóhajtva nézett utána. Nem kedvelte a fiút, mégis lelkiismeret-furdalása támadt, amiért ennyire megbántotta. Viszont nem volt más választása, ha nem tapos el másokat, őt fogják eltaposni. És Melissa Thompson nem egy tehetetlen nebáncsvirág!
  - Miről maradtunk le már megint? - kérdezte felháborodva Sona, aki kék, piros virágos, hosszú sallangos szoknyát viselt, sárga pólót és farmermellényt. Ma inkább hippinek nézett ki, mint vénkisasszonynak. Még a hajában is piros hajráf díszelgett.
  - Á, semmi, csak tegnap suli után lekapott ez a vadbarom... - válaszolta foghegyről Melissa.
  - Ejnye, amint magadra hagylak, rád vetik magukat a farkasok! - poénkodott Howie, és féloldalról átölelte a lány derekát. - Mától huszonnégy órás testőrséget vállalok melletted, kis bogár!
Howard tréfálkozva beszélt, de közben komolyan gondolta, amit mondott. Bármit megtett volna, hogy távol tartsa a lánytól az összes kellemetlenkedő alakot.
  - Rendes vagy. - Melissa hálásan simult kedvenc barátja karjába.
Sona csak nevetett.
  - Howie, akkor ideje lesz beiratkoznod a konditerembe, mert Jenningson nem a te súlycsoportod!
A fiú gonosz mosoly kíséretében vállon csapta a kötekedő lányt.
Becsengettek, Mel és Howie gazdaságtan órára siettek, Sona németre.
Eljött az ebédszünet. Melissa és csapata a szokásos asztalukat célozták meg a terem közepén. Már nagy volt a nyüzsi a menzán, de még nem foglalták el kedvenc asztalukat.
Melissa ezúttal rántott csirkemellet evett krumplipürével és uborkasalátával. Már javában falatozott Howie és Sona között, amikor az üres székre levetette magát Beverly. A lány fekete miniruhát viselt, magassarkú csizmával. A tárcáján gyümölcsleves és csirkemell feküdt.
  - Bocs, hogy betolakodok, de nincs már sehol hely. - jegyezte meg az élénkpirosra rúzsozott szájú lány vidáman.
  - Ha ló nincs, szamár is jó. - jegyezte meg Sona, és ellenséges pillantást vetett az érkezőre.
  - Ne izéljetek már, szívesen lógok veletek, tudjátok jól! - pislogott bűbájosan Bev.
  - Egy szóval sem mondtuk, hogy nem. - felelte Oliver, aki éppen makarónit tekert a villájára. - Ne foglalkozz Sonával, bal lábbal kelt!
Csend lett, egy darabig csak az evőeszközök csörömpölése, és a diákok moraja hallatszott.
  - Hallom, Melissa, összevesztél Scott-tal. - mosolygott Melre a szőkeség, de az arca olyan volt, mint egy mérges kígyóé.
  - Ha ilyen jól informált vagy, akkor az okát is tudod. - válaszolta Melissa lazán. - Az egy tapló! Téged is kérlek, hogy tartsd távol tőlem, oké? Most úgy megharagudtam rá, hogy jobb, ha elkerül, és te segítesz neki ebben!
  - Ó, én ebbe nem akarok belefolyni. - közölte ártatlanul Beverly.
  - Hát jobb is!
A beszélgetés megszakadt, mégpedig azért, mert Melissa felfedezte, hogy Jay és csapata ugyanazt az asztalt foglalják el, mint tegnap. A lány szíve nagyot dobbant. Egyrészt jó volt látni, másrészt, meg itt volt a lehetőség, hogy beszéljen vele. Félt, sőt rettegett, hogy ennyi ember előtt kell megszólítania a fiút, de ha most nem teszi meg, nem lesz rá még egy lehetősége. Úgy látta, a srác jó kedvében van. Vidáman kacarászott Ethannel és a fekete hajú sráccal, akit Robertnek hívtak, ha Melissa jól tudta. A lány akaratlanul is mélyeket lélegzett. Jay döglesztően nézett ki. Piros-fekete kockás kapucnis pulóver volt rajta, de az ujja fel volt gyűrve a könyökéig, fehér pólót viselt alatta, és fekete farmert hozzá. A haja most nem lógott a szemébe, hanem lazán hátra volt simítva. Orrából ezúttal hiányzott a piercing.
Melissa összeszedte minden bátorságát, a lábával kitolta maga alól a fémlábú széket, és felállt. Gyorsan elindult a fiúk asztalához. Közben a hátában érezte barátai kérdő pillantását.
Mikor megállt Jay-ék asztal mellett, a fiúk elcsendesedtek, és kérdőn néztek fel rá. Melissa megállt Jay széke mellett.
  - Ühm, sziasztok! Jay, beszélhetnénk?
A fiú gúnyosan végigmérte a lányt.
  - És ha nem akarok? - kérdezte pimaszul.
  - De miért nem?
  - Találd ki magadtól!
A lányt mellbe vágta a fiú elutasító hangneme. Rosszul esett neki, hogy beszélni sem akar vele.
  - Jay... kérlek, beszéljünk négyszemközt! - rimánkodott kitartóan.
A fiúk Jay körül hangosan vihorásztak rajta.
  - Kislány, nem tudod, hogy Amstrong barátunk ilyen cuki lányokat fogyaszt reggelire? - kérdezte a Robert nevezetű, fekete hajú, zöldes barna szemű fiú.
  - Ja-ja! Ma már túl is van egyen, úgyhogy betelt a listája! - kacagott Ethan, aki fekete pólót viselt.
A lány megpróbált nem törődni a modortalan idiótákkal, csak Jay-re szegezte könyörgő pillantását.
  - Jay! Muszáj meghallgatnod!
  - Csak meghalni muszáj! - nézett a lányra ellenségesen a szőke srác, aztán, mintha ott se lenne, neki esett a hamburgerének.
  - Futsz egy fiú után? Égő! - röhögött megint Ethan. - Vedd tudomásul, kicsikém, hogy Jay barátom nem szereti a könnyű prédát!
  - Menjetek a fészkes fenébe! - dühöngött Mel, és most már Jay-re is gyűlölködve nézett. - Felejtsd el, hogy valaha szóba álltam veled!
Melissa megalázottan, vörös fejjel ment vissza az asztalához. Levágódott az előző helyére, amikor Sona szóra nyitotta a száját, leintette:
  - Ne szóljatok semmit! Nem érdekel a véleményetek!
Melissának volt még három órája, hogy átgondolja a történteket.
Szörnyen elkeserítette, hogy Jay nem áll szóba vele. Nem érhet így véget a barátságuk, főleg nem az agyalágyult Scott miatt. Eltökélte, hogy még csak azért is megmagyarázza a fiúnak a történteket, ha akarja, ha nem. A lány szeme diadalmasan felcsillant, amikor rájött a megoldásra.
Hetedik óra után Melissa Howarddal sétált ki a suliból, de amikor elértek a vaskapuig, a lány megtorpant.
  - Vársz valakit? - kérdezte Howie, és ő is megállt. Aggódva nézett a tétovázó lányra.
  - Menj nélkülem, Howie. Nekem... még van egy kis elintéznivalóm.
  - Ó, ne! Ugye nem...
  - Nem érdekel, mit gondolsz, és ne is mondd ki! - szakította félbe a lány. Most valahogy nem volt ráhangolódva Howard okoskodására. Félt, hogyha a fiú szentbeszédet tartana neki, még sikerülne lebeszélnie őrült tervéről. - Csak menj haza egyedül!
A fiú arcáról sütött a sértődöttség. Melissa belátta, hogy az utóbbi időben elég sokat vitáztak, sőt többet, mint valaha, de majdcsak kibékíti valahogy. Howard szó nélkül intett, majd nagy léptekkel elsietett.
Melissa gyorsan a parkoló felé vette az irányt. A második sorban fel is fedezte Jay kocsiját. Még szerencse, hogy ennyire feltűnő. Ahogy számított rá, az autó teteje nem volt felhúzva, így könnyedén bemászott az anyósülésre. Idegesen ücsörgött a bőrülésen, és közben tolvajnak érezte magát, de legalábbis illetéktelen behatolónak. Az ölébe húzta a hátizsákját, és a zsinórjával játszadozott zavarában. Legalább lekötötte remegő ujjait valamivel. Még sosem csinált ekkora bolondságot. Eddigi élete során nem érzett késztetést, hogy bemásszon alig ismert személyek autójába. Úgy látszik, most ennek is eljött az ideje...
Jay olyan hangtalanul közeledett, hogy a lány összerettent, amikor meghallotta a hangját a háta mögött.
  - No lám! Egy potyautas!
Melissa ijedten nézett az érkezőre. Addig rendben volt, hogy bemászott a kocsiba, de nem tudta, hogyan tovább. Totál idiótának érezte magát.
Jay szemtelenül vigyorgott. Kinyitotta az autót, aztán bevágódott mellé. A fiú féloldalason sandított a zavartan feszengő lányra.
  - Nem is gondoltam, hogy ilyen kitartó vagy, pöttöm!
A lány még mindig hallgatott, ezért Jay beindította a kocsit. A gázra tapodott, és nagy ívben kihajtott a parkolóból.
  - Mit csinálsz? - kiáltott a lány ijedten.
  - Megyek! - vigyorgott a fiú ellenállhatatlanul.
  - De hová? Egy szóval sem mondtam, hogy veled megyek bárhová is! - duzzogott Melissa.
  - Késő bánat. - a fiú az útra figyelt, de mosolygott az orra alatt. - Erre akkor kellett volna gondolnod, amikor bemásztál a kocsimba. Potyautasnak nincs beleszólása. Velem jössz, és kész!
  - De nem akarok! - makacskodott a lány, és már nagyon bánta, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. - Csak beszélni akartam veled. Figyelj, amit tegnap láttál...
  - Csitt! - Jay erélyesen szólt a lányra, és felé nyúlt, hogy elhallgattassa, de fél úton visszahúzta a kezét, ismét megmarkolta a kormányt. - Nem tanácsos veszekedni velem, amikor vezetek!
  - Mért? Te veszekedni akarsz?
  - Meglepődnél, ha kimondanám, mit akarok, és valószínűleg kiugranál, úgy megrémülnél. - válaszolta Jay, és kihívó pillantást vetett a lányra. - Szóval, egyelőre hallgass, és csak akkor kezdj bele a mondókádba, ha megálltunk!
  - Azt hiszed, szívesen megyek veled, akárhova is? - kérdezte Mel felpaprikázva.
  - Most már nincs más választásod! - kacsintott a fiú.
Melissa duzzogva, hallgatásba burkolózott, mást nem tehetett. Az utat figyelte. A kocsi a San Francisco Bay Trail-en száguldott. Balról az öböl terült el mellettük, csillogó türkiz vizével, jobbról a Crissy Field park, ahol a zöld fűben tarka ruhás emberek piknikeztek plédeken, gyerekek sárkányokat eregettek. A családi hangulat nem tette boldoggá Melissát, nagyon bosszantotta, hogy a fiú rákényszeríti az akaratát.
Jay végighajtott a park mentén, és ahol már kisebb volt az embersereg, leállította a kocsit. Melissa kérdőn nézett rá, de még mindig kitartóan hallgatott.
  - Éhes vagyok, ott egy hot-dog árus. - közölte a fiú, és elindult a guruló kocsis büfé felé. A lánynak nem volt más választása, mellette sétált. A fiú kikért két ketchupös,virslis kiflit és két fedett tetejű poharas üdítőt. Egyet-egyet a lány kezébe nyomott.
  - Nem vagyok éhes. - jelentette ki a lány makacsul, de azért elvette a poharat, és a szalvétába csavart hot-dogot.
  - Itt vagy, szóval velem eszel! - közölte a fiú ellentmondást nem tűrő hangon. Fejével a közeli faasztal felé intett, amihez tartozott két lóca is.
Leültek egymással szemben. A hangulat köztük fagyos volt, a fiú lazán csak az evésre koncentrált, Melissa magában fortyogott a dühtől. Hamar beleunt a néma háborúba.
  - Elmondhatom végre, amit akarok, aztán hazamehetek? - kérdezte Melissa, miközben próbálta úgy fogyasztani a hot-dogot, hogy ne maszatolja vele össze az arcát.
  - Ne akard elrontani az étvágyam, kicsi! Majd evés után beszélünk!
  - Olyan érzésem van, mintha direkt húznád az időt. - jegyezte meg az orra alatt Mel, és szürcsölni kezdett a pohár közepén lévő szívószálon keresztül a narancs kólából.
A fiú csak a fejét ingatta, de közben sejtelmesen nézett a lány szemébe.
Nagy nehezen befejezték az evést. Jay felmarkolta a szemetet, a közeli kukába vitte, aztán visszaült a lánnyal szembe. Jobb lábát keresztbe tette a másikon, aztán a zsebében kezdett kutakodni. Elővett egy doboz cigit, aztán rágyújtott.
  - Ha cigizés közben se szólhatok hozzád, esküszöm, megmarlak! - förmedt rá Melissa.
Jay csak nevetett, de olyan jókedvűen és felszabadultan, hogy a lánynak elakadt egy pillanatra a lélegzete.
  - Most mit röhögsz?
  - Semmi, csak elképzeltem, hogy rám veted magad, és összekaszabolod az arcom a körmeiddel dühödben, majd megrágod a nyakam. - mosolygott a fiú. Félrebillentett fejjel nézett a lányra, miközben kifújta a füstöt.
  - Élvezed, hogy provokálsz? - kérdezte a lány duzzogó képpel.
  - Mi tagadás... - nevetett Jay, és ettől Melissának melege lett. Bármennyire is idegesítette a fiú modora, mégis elemi erővel vonzódott hozzá. - De te sem maradsz le tőlem! Te is bosszantasz, ha ez megnyugtat.
  - Nem, kicsit sem nyugtat meg. - válaszolta a lány. Mindkét kezét az asztalon nyugtatta, és azzal szórakozott, hogy hol összefonta az ujjait, hol kinyújtotta őket. Nem mert a fiú szemébe nézni. - Meghallgatsz végre?
  - Nem, mert nincs miről beszélnünk! - a fiú elnyomta az asztal szélén a cigijét, aztán messze elfricskázta a fűbe. - Nem érdekel a szerelmi életed!
  - Milyen szerelmi életem? Nincs is olyanom! - villant meg a lány szeme. - Scott akaratom ellenére csókolt meg, utálom, meg is pofoztam, de azt már nem vártad meg!
A fiú megint kacagott. Előredőlt a lócán, súlypontját áthelyezte, és az asztalra tette a két karját. Bal kezével a karkötőit piszkálta.
  - Már megint kinevetsz! - zsörtölődött Melissa.
  - Bocsáss meg, de muszáj volt elképzelnem, ahogy szembe szálltál Mr. Izomaggyal!
  - Milyen élénk ma a képzelőerőd!
  - És ez baj? - kérdezte a fiú, és jobb kezét a lány csuklójára csúsztatta. Hűvös és hosszú ujjai körülölelték a lány vékony csuklóját. - Barátok között megengedett a viccelődés.
  - Miért? Barátok vagyunk? - kérdezte Mel kitartóan a fiú szemébe nézve, de közben, amit a fiú érintése és tüzes tekintete váltott ki belőle, az kicsit sem volt baráti.
  - Hát nem? - vont vállat Jay.
A lány dühösen elfordította a fejét, oldalra pillantott. Innen is nagyszerűen látszott a távolban terpeszkedő Golden Gate híd. A kezét viszont nem húzta el, jóleső melegséggel töltötte el a fiú gyengéd szorítása.
  - Muszáj kérdésre kérdéssel felelned?
  - Ilyen vagyok. - mosolygott a fiú, és ujjai hegyével kezdte simogatni a lány alkarját.
A lány pulzusa az egekbe szökött, nem értette, hogy válthat ki belőle ilyen vibrálást egy aprócska érintés.
  - Lassan megszokom. - felelte a lány, és kitartóan a fiú kezét nézte, nem mert a sötétkék szempárba nézni. - Akkor most haragszol rám, amiért Scott megcsókolt?
  - Barátok között az ilyesmi nem számít. - válaszolta Jay, de még mindig nem baráti érintésekkel becézte a lány kezét.
  - Akkor jó. - válaszolta a lány élesen, elrántotta a kezét, hogy megszüntesse a nyugtalanító érzéseket. - Valamit már tegnap is meg akartam kérdezni...
A lány félbehagyta a mondatot, félt, hogy Jay tolakodásnak fogja venni a kíváncsiságát.
   - Csak rajta! Ma mindent szabad! - mosolygott a fiú megint csibészesen.
   - Meséltél apukádról, de anyukádat egy szóval sem említetted.
A fiú szeme elsötétedett, Mel sejtette, hogy rossz volt a témaválasztása, de már nem tudta visszaszívni.
  - Mert nem is emlékszem rá. Két éves koromban meghalt autó-balesetben. - Jay olyan közömbösen beszélt, mintha az időjárásról fecserésztek volna.
  - Megértem. Tudod, én is félárva vagyok. - szólalt meg a lány, de neki már sokkal nehezebb volt arról beszélni, hogy sosem kapott apai szeretetet. - Hat hónapos voltam, amikor apukámat elvitte a szívinfarktus. Tudom, milyen csonka családban felnőni.
  - Anyukád nem házasodott újra? - kérdezte érdeklődve Jay. Valami oknál fogva mindent tudni akart a lányról.
  - Nem. A munkába vetette magát. Egy ruhabutikot vezet a város legforgalmasabb terén. Mára már szép hasznunk van belőle. "Diva Melissa" - a lány gúnyosan ejtette ki a butik nevét. - Úgy nézek én ki, mint egy díva? - nézett végig magán Mel fitymálva.
  - Nem vagy csúnya. - jegyezte meg erre Jay gyermeki vigyorral az arcán. - És gondolom, baba korodban nem sejtette anyukád, hogy nem leszel... khm, elég kerek.
  - Te! - a lány felháborodva ütésre emelte a kezét, de semmi sem akadt a közelben, amit hozzá vághatott volna. - Ne szemtelenkedj!
  - Én ugyan nem! - vágott ártatlan képet a fiú. Levette a pulóverét, és maga mellé tette a lócára. - Csak kimondom az igazat. Az igaz, hogy kicsi a melled, és elég csontos vagy, de azt nem mondtam, hogy ez nem tetszik.
Melissa megint zavarba jött, mint számtalanszor már a fiú társaságában. A bók jólesett neki, csak váratlanul érte. Tekintetét nem tudta levenni a fiú mellkasára feszülő fehér pólóról. Nem is volt olyan sovány a srác, mint ahogy gondolta. Inkább szálkás volt a testalkata, és a vállán is feszült némi izom.
  - Jay Amstrong, tudod, hogy az agyamra mész?
  - Tudom, pont ezért piszkállak! - vigyorgott a fiú, és újabb cigire gyújtott rá. - De folytasd a mesélést, figyelek! Ott tartottál, hogy anyukád nem házasodott meg, hanem a butikra meg rád áldozta minden idejét.
  - Így van. - erősítette meg Melissa. - Sok mesélni valóm nincs, a múltkor részleteztem a gyerekkorom. Amúgy anya csak párra talált. Tíz éve jár Dave-vel egy ügyvéddel. Jól megvannak, bírom a krapekot. - mesélte a lány, de rájött a köhögés, mert a fiú szándékosan az arcába fújta a füstöt. - És neked lett mostohaanyád?
  - Nem. Gondolom a faterom nem akart egy asszonyt magával cipelni a világ minden pontjára. Barátnői mindig vannak, minden kórházban vannak csinos ápolónők, vagy doktornők... jóképű apám van. - mosolygott megint az orra alatt Jay.
  - Akkor volt kire ütnöd. - válaszolta a lány ösztönösen, és egyből rémült arcot vágott, mert hangosan ki merte mondani.
  - Úgy, szóval szerinted jól nézek ki? Csodás! - vigyorgott a fiú, de olyan büszkén, hogy Melissa megint késztetést érzett, hogy hozzá vágjon valamit.
Gyorsan felpattant, megkerülte az asztalt, felkapta a fiú piros pulcsiját a lóca széléről, megmarkolta a kapucnit, úgy kezdte vele csapkodni a fiút.
Jay röhögve maga elé tartotta a kezét védekezésképpen, még a cigi is kiesett a kezéből. De amikor a lány kezdett belefáradni a heves csapkodásba, elkapta a pulóver ujját, és mintha kötelet húznának egyre feljebb kapaszkodott az anyagba, és egyre közelebb rántotta magához a lányt. Mikor már csak kartávolságra volt tőle, elkapta és maga mellé húzta a lócára. Fél kézzel ölelte a derekát, a másikkal az asztalra lökte az elkobzott pulóvert.
  - Nyughass, te kis akaratos törpe! - nevetett a fiú, és továbbra is ölelte a lányt. - Komolyan a legrosszabbat hozod ki belőlem!
  - Ó, szóval másokkal szemben jó fiú vagy? - kérdezte a lány evődve. A hangja kissé remegett, de ez már nem a vicces küzdelem hatása volt, hanem a fiú közelségéé.
  - Én? Mindig az vagyok! - vigyorgott a fiú, és nevetve előrehajolt az asztalra. Ettől Melissa kiszakadt a karjából, és egyből levegőhöz jutott.
  - Persze-persze. Ha épp nem kocsit lopsz, lányokat rabolsz el, és nem a haverokkal lógsz, akkor maga vagy a kis angyal. Ez gondolom akkor van, amikor alszol. - kötekedett a lány. Egyre jobban élvezte az evődést Jay-el.
  - Szörnyen igazságtalan vagy ám! - nézett rá szigorúan Jay. - Pont te beszélsz, aki rossz fiúkkal barátkozol, kocsikba mászol be, nyilvános helyen smacizol benga állatokkal, és úgy játszadozol velem, mint aki nagyon is élvezi a játékot a tűzzel!
A lány megrettent a szavak értelmétől. Félt beismerni, hogy igaza van a srácnak, mármint ami a mondat végét illeti. Egyszerűen nem talált rá magyarázatot, hogy miért szereti ingerelni a srácot, és miért akar mindenáron a közelében lenni, amikor egyszer megpofozná, egyszer pedig megölelgetné. Rettegett ezektől a heves érzelmektől.
  - Te azt mondtad ilyen vagy, de én nem ilyen vagyok. - hadarta a lány, és még saját maga számára is elég zavaros volt a mondat.
  - Kár, mert nekem bejön ez a makacs, törpe boszorkány éned. - mosolygott ismét Jay, és felvette az asztalról a cigit, ismét rágyújtott.
  - Ah! Akarod, hogy fordítva dugjam a szádba a bagót? - kérdezte a lány, és a fiú szája felé kapott, amiért az megint gúnyolódik vele.
  - Gyere csak, próbálkozz! - a fiú átlökte a fél lábát a lócán, így szembe került a lánnyal. Széttárta a karját, a cigi a szájában lógott.
A lány Jay arca felé kapott, de az gyorsabb volt, elkapta és megölelte. Melissa válla a fiú mellkasának ütközött, Jay térde a combjának nyomódott. Igen féloldalas ölelés volt, a lány szíve mégis hevesen ugrált a mellkasában. Megijedt attól, hogy a fiú többre is vetemedik, ezért eltolta magártól, és felpattant a lócáról. Kétségbeesetten toporgott előtte.
  - Azt hiszem, itt az ideje, hogy hazavigyél. Anyám szörnyen pipa lesz, ha hamarabb hazaér, mint én. Mennünk kéne!
A fiú szeméből sütött, hogy rájött, direkt menekül a lány, de nem akart ráerőltetni semmit.
  - Hát kár. Még korán van.
  - Lehet, de jobb lesz, ha megyek.
  - Kinek lesz jobb? - kérdezte a fiú, miközben eltaposta a csikket, és magára vette a piros pulcsit. - Nekem nem, és neked sem.
  - Már megint kétértelműen beszélsz! - rótta Mel.
  - Ez van, ezt kell szeretni. - a fiú felállt, és megfogta Melissa kezét. - Gyere, hazaviszlek, ha már megölted a bulit! De ezért, legközelebb estig igényt tartok a társaságodra!
  - Lesz legközelebb? - kérdezte Mel sandán pillantva a fiúra, de az ellen nem volt kifogása, hogy kézen fogva menjenek az autóhoz.
  - Hát nem? - vigyorgott a fiú.
  - Komolyan legyilkollak, ha még egyszer kérdéssel válaszolsz! - fenyegette meg Melissa a kacarászó fiút haragos szemekkel.
  - Ó, már alig várom!
Elértek a kocsiig. Melissa beült az anyósülésre, a fiú meg a kormány mögé, s vad tempóban elindultak a lány lakása felé. Közben Mel kikutatta a hátizsákban a mobilját. Még csak négy óra múlt, tehát az anyja még nem kereste. Legalább elkerüli a szobafogságot.
Túl gyorsan hazaértek, legalábbis Melissa úgy érezte. Még annyi mindent szeretett volna kérdezni, de már ott parkoltak az egyszintes, lapos tetős, kis zöld ház előtt, amiben a lány tizennyolc éve élt.
  - Kösz a kaját. - szólalt meg a lány udvariasan, és a kormányt markolászó Jay-re pillantott.
  - Szívesen, máskor is. - a fiú huncut vigyorral fordult a lány felé. - Búcsú puszi jár érte?
A lánynak egy pillanatra az arcába szökött a vér, de aztán legyőzte a gyávaságát, a fiú felé hajolt, és kiszáradt torokkal, reszkető belsővel Jay felé hajolt, és cuppanós csókot nyomott az arcára. Mielőtt a fiú bármit is lépett volna, feltépte a kocsiajtót, és kicsusszant az ülésről.
  - Szép estét! - intett búcsúképpen.
  - Lehetett volna szebb is. - kacsintott a fiú pajkosan. A gázra taposott és elszáguldott.
Melissa mosolyogva nézett utána.
Még mindig nem tudta, mi a szándéka a fiúnak vele, de ez a macska-egér játék kezdte felőrölni az idegeit. Még mindig úgy érezte, hogy néha megölné, néha pedig össze-vissza csókolná. Egyre jobban tudatosult benne, hogy az indulatait valószínűleg a szerelem táplálja...
Szerelem? Lehet valaki szerelmes egy olyan emberbe, akit alig három napja ismer? Ha igen, nagyon nagy bajban van...