Nyögve-nyelősen mászott ki az ágyból. Félkómásan a szekrénye elé sétált. Egy drapp színű, szűk nadrágra esett a választása, ehhez egy fekete, denevér ujjú, kocka szabású fekete felsőt választott, ami csak csípőben szűkült egy kicsit. A könnyű, bő felső alig ért a hátához, így remélte, egész nap elviselhetőbb lesz a tetkó miatti zsibbadó, égő fájdalom. A haját a feje tetejére fogta egy fekete hajgumival, aztán szolid sminket kent magára. Már alig várta, hogy a suliba érjen. Még sosem ment hétfő reggel ilyen lelkesen a gimibe. Persze nem a tanulás motiválta, hanem a gondolat, hogy együtt lehet Jay-el.
A szomszéd ház előtt Howard ácsorgott, bizonyára őt várta. Melissa nem örült a találkozásnak. Valamiért sejtette, hogy fejmosást fog kapni a régi baráttól.
Howard buggyos, trampli farmerben és belegyűrt zöld-fekete kockás ingben állt a járdán, barna haját összekócolta a szél. Mel sem volt egy divatbolond, de Howie öltözködési stílusa borzalmas volt még hozzá képest is.
- Szia, Howie! - üdvözölte a fiút, amikor mellé ért.
- Jó reggelt! - bólintott a fiú, és együtt indultak meg a göröngyös járdán.
Egy darabig némán mentek egymás mellett, Melissa nem tudott mit mondani, a srácon meg látszott, hogy magában vívódik.
- Hogy telt a hétvégéd? - kérdezte végül a lány, hogy megtörje a kínos csendet.
- Unalmasan. Mióta nem mozizol és PC-zel velem, egyhangú az életem.
- Bocs, de egy az, hogy nem hívtál, kettő meg az, hogy más programom volt. - Mel remélte, hogy a kijelentése nem volt sértő, csak az igazságot akarta közölni.
- Ó, igen tudom. A szőke pancser mindennél fontosabb neked. Aztán majd ne gyere hozzám sírni, ha megunt! - fortyant fel Howard mérgesen.
- Nyugi, nem fogok, mert te már nem értesz meg. Jay szeret, és velem akar lenni. Boldog vagyok vele, értsd már meg! Ha igazi barát lennél, velem együtt örülnél, és nem azon kéne kárognod, hogy hamarosan dobni fog! - a lány hangja keményen csengett. Rosszul esett neki kis kori barátja ellenségessége.
- Én csak átlátok a rózsaszín ködön, amin te nem. Ugyan már, Melissa! Meddig kell egy menő gyereknek egy ilyen törékeny virágszál, mint te? Te sem gondolhatod komolyan, hogy örökké veled lesz! Csak egy leszel a gyűjteményében!
- Ezt már mondtad, Howard, és baromira nem érdekel a véleményed! Bármeddig is tart ez a dolog Jay-el, nem fogom megbánni! Csak azért beszélsz ellene, mert... a helyére pályázol!
Hát kimondta. Az, hogy Howard szereti, és azért vagdalkozik a kapcsolata ellen, mert szereti, a levegőben lógott. Ez megmérgezte a barátságukat, és már nem tudták visszacsinálni.
- Igen, jól gondolod. - bökte ki a fiú elvörösödő arccal, és dühösen hátrasimította szélfútta haját. - Egyszerűen nem igazságos, hogy betoppan egy akármilyen jöttment, és elveszi a legdrágább kincsem...
A fiú szeméből sugárzó kétségbeesés és fájdalom, meghatotta Melissát, de tehetetlen volt. Képtelen volt viszonozni az érzéseit.
- Howie... már megbeszéltük, hogy csak testvéremként szeretlek. Azt ígérted, beletörődsz ebbe, de úgy látom...
- Ez nem olyan egyszerű, Mel. Az érzelmeket nem lehet csak úgy kikapcsolni! - vágott közbe a zöld szemű fiú indulatosan. - Igyekszem, de dühít, hogy ez a macsó kihasznál!
- Már megint itt tartunk? - Melissa lelassította a lépteit, mert már közel jártak az iskolához. - Nem ismered Jay-t, és esélyt sem adsz neki! Ha úgy ismernéd, mint én, tudnád, hogy nem olyan, mint amilyennek látszik, és gondoljátok! Látatlanul ítélkezel! Ha kicsit is fontos vagyok neked, elfogadod, hogy boldog vagyok vele, és ő az, aki nekem kell!- Ezt hívják érzelmi zsarolásnak, kicsim! - húzta le a száját Howard.
Melissa dühösen fújtatott. Érezte, hogy hiába mond bármit, a fiú nem fogja megérteni. Legyintett, aztán a sulikapu felé vette az irányt, ahol Will épp leparkolt a piros telepjáróval. Brenda pont kiugrott a kocsiból, amikor odaért hozzájuk. Most olyan barátokra volt szüksége, akik megértik és támogatják. Nem hiányzik neki Howard negatív hozzáállása.
Mire odaért a szerelmespárhoz, már mosolyt erőltetett az arcára.
- Szép jó reggelt, csajszi! - üdvözölte Melissát harsányan a barna pólós és fekete farmeres Will.
- Sziasztok! - viszonozta az üdvözlést egykedvűen a barna hajú lány.
- Jól nézel ki, Melissa! - mérte végig a lányt vidáman és elismerően Will. - Mintha ki lennél virulva.
- Ezt teszi a szerelem! - vigyorgott cinkosul a farmer miniszoknyás és sárga blúzos Brenda és vállon csapta kedvesét.
- Ó, akkor értem, miért morcos Howard! Utána megyek, felrázom, ti meg csak pletykáljatok! - kacsintott a barna srác, aztán gyors léptekkel a bejárat felé sietett.
A lányok mosolyogva néztek össze, aztán úgy döntöttek még nem mennek be az épületbe, az udvaron leültek egy fehér lócára a nagy tölgyfa árnyékába.
Melissa pont ezért kedvelte mindig is Willt, mert ösztönösen tudta és megérezte mikor, mit kell mondania, vagy mikor kell a lányoknak egy kis csajos fecsegés.
- Itt jó lesz, mert itt rögtön kiszúrom, ha Jay beáll a parkolóba. - jegyezte meg Mel, amikor leültek.
- Ho-hó! Akkor tényleg dúl a szerelem! - tapsikolt Brenda. - Ideje volt beadnod a derekad! De mesélj! Mindent tudni akarok! - a szöszi alaposan végigmérte barátnőjét. - Látszik rajtad, hogy boldog vagy... de várj, kilövetted a füled?
- Aha. - érintette meg szórakozottan a felső fülcimpáját Melissa. - Kicsit fájt. Tegnap délután egy tetováló szalonba mentünk Jay-el. Közös tetkót is csináltattunk. Az enyém kisebb, de még nem láthatod, mert le van ragasztva, amíg gyógyul.
- Eldobom az agyam! - kiáltott fel meglepetten Brenda. - Neked tetoválásod lett?! Neked, aki ízig-vérig jó kislány...
- Hát... már nem annyira vagyok jó. - mosolygott az orra alatt Mel. Néha-néha a parkoló felé pillantott, hátha megpillantja a kék csodajárgányt. - Kell egy kis őrültség. A tetkó mindig rá fog emlékeztetni, és sosem akarom elfelejteni Jay-t. Olyan, mintha egész életemben rá vártam volna. Ő a mindenem, az életem értelme, boldogsága.- Hű, de nagy szavak ezek, de örülök, hogy boldog vagy és végre élsz. - mosolygott Brenda biztatóan, miközben keresztbe vetette hosszú, lebarnult lábait. - De mesélj! Mi történt, miután együtt léptetek le Beverly bulijáról? Összeborultatok, és itt a happy end?
- Nos... nála mentünk. - felelte félszegen Melissa. Még a legjobb barátnőjének is nehezen mert beszélni az intim dolgokról. Nem akarta részletezni. - Életem legszebb és legcsodálatosabb éjszakáját töltöttem vele.
Brenda nehezen emésztette meg, amit hallott.
- Mi? Rögtön lefeküdtél vele? - hitetlenkedett Brenda. - Hű, ezen most kissé kiakadtam. Oké, hogy azt mondtam, hogy kezdj el élni és adj esélyt a palinak, de a szex egyből egy kicsit erős volt. Nem félsz, hogy elhagy, mert könnyen megkapott? Szex, füllyukasztás és közös tetkó huszonnégy órán belül! Ez még nekem is gyors! Féltelek, Melissa!
- Köszönöm az aggódásod, Brenda. - sütötte le a szemét szégyellősen a barna lány. - De felnőtt vagyok már, és semmit sem bántam meg. Ennek így kellett lennie. Jay olyan nekem, mint egy mágnes, aminek a közeléből, ha akarnék se tudnék szabadulni. Lehet, hogy úgy robbant az életembe, mint egy hurrikán, és túl gyorsan történnek a dolgok, de ez ettől szép és izgalmas. Úgy érzem, mellette eleven vagyok és végre beindult az életem. Szeretem, annyira szeretem, hogy belehalok, ha elveszítem, vagy nem lehetek vele. Még sosem éreztem így azelőtt senki iránt, és ettől félek is, de meg is nyugtat.
A végén Mel lehalkította a hangját, mert nem messze tőlük megállt Beverly, Alicia és még két plazacica. A négy lány műanyag kávés poharakkal a kezükben jöttek ki a folyosóról és kacarászva tárgyalták ki a piros rucis Bev buliján történteket. Mel nem akarta, hogy a csajok megtudják, mi történt közte és Jay között. Egyedül nem tudott volna szembenézni velük.
- Azt tudd, hogy én drukkolok neked és támogatlak. Megérdemled a boldogságot. - mondta végül Brenda, arcát a nap felé fordítva.
- Köszi szépen. Bár Howard is így gondolná! Azért fáj, hogy nem örül a boldogságomnak és negatívan áll hozzám. Reggel is összekaptunk, mert azon károg, hogy Jay nemsokára eldob, és mehetek pityeregni bárkihez, mert ő aztán nem fog vigasztalni.
- Azért elég képmutató ez a fiú, mit mondjak! - háborgott Brenda és közelebb húzódott barátnőjéhez, nehogy mások is meghallják, azt, amit mondani készül. - Van pofája ítélkezni feletted, amikor ő is képes őrültséget csinálni!
- Miről beszélsz? Történt valami a bulin, miután eljöttem? - kérdezte gyanakodva Mel, s a homlokát ráncolta.
- Nem is akármi! - mesélte berzenkedve Brenda. - Howie-nak egyből feltűnt, hogy együtt tüntetek el Jay-el, és tudod, mit csinált? Elkezdett vedelni, atom részegre itta magát. Nem ismertél volna rá, úgy kikelt magából. Az asztalon táncoltatta Bev barátnőit, aztán a buli hevében összegabalyodott Sonával. Igazából nem tudom, mi történt köztük, de együtt mentek fel az emeletre, és amikor nagy soká előkerültek, a szétzilált ruhájukból és a kipirult arcukból arra következtettem, hogy tuti összefeküdtek.
- Howard és Sona? Ez most komoly? - rökönyödött meg Melissa.
Nem akarta elhinni, hogy a gyerekkori barátja és a lökött Sona összeszűrte a levet.
Elsőre kicsit meglepte a dolog, de aztán megnyugodott. A kissé különc szőkeség egész jól illene a csendes Howardhoz. Szépen kiegészítenék egymást. Howie megérdemli a boldogságot, ő örülne a legjobban, ha úgy mint ő, a fiú is megtalálná a számára tökéletes társat.
- Hát... nem tartottam a gyertyát, de tuti, hogy történt köztük valami. - ismételte Brenda pimasz mosollyal az arcán.
- Végül is, nem lenne rossz, ha összemelegednének. - mondta ki a véleményét Mel. - Akkor legalább megnyugodnék, hogy Howard jó csajjal van, és nem utánam eszi a fene.
- Ne legyen igazam csajos, de szerintem arra hiába vársz. Évek óta te vagy az élete középpontjában, az ilyet nehéz kiheverni.
- Pedig muszáj lesz neki, mert máris jön az én életem középpontja! - húzta el a száját Melissa, de a végén felragyogott a szeme, amikor felfedezte, hogy beállt a királykék sportkocsi a parkolóba.
- Hű, csajszi! Még ide sem ért, te máris ragyogsz! Így nehéz lesz eltitkolni, hogy oda vagy érte.
- És ki akar titkolózni? Hadd tudja meg az egész világ, hogy összetartozunk! - lelkendezett a barna lány, s ezt komolyan is gondolta.
Jay kiszállt a kocsiból, fél vállára vette sötétkék hátizsákját, aztán a szemével az udvart pásztázta. Hamar felfedezte Melissát, és a barátnőjét, így feléjük indult.
A szőke srác sötétszürke, bő nyakú pulcsit viselt, nyakában napszemüveggel és az elmaradhatatlan lyukacsos, feszes farmerét. Ahogy csillogó szőke hajával végigsétált az udvaron, mindenfelől utánafordultak a lányok, de a srác rájuk se hederített, csak Melissára tapadt igéző kék szeme.
Amikor a fekete miniruhás Alicia megpillantotta Jay-t, szinte felvisított.
- Helló, szépfiú! Figyelj... - elkapta a srác kezét, rózsaszín hosszú karmos ujjai a fiú karjára kulcsolódtak.
- Bocs, de dolgom van. - rázta le magáról a zavaró kezet Jay. Szinte rá se pillantott a tolakodó némberre, tovább lépett Melissa elé.
Melissa szíve majd kiugrott a jelenet láttán. Most tudatosult benne, hogy Jay már hozzá tartozik, hiába kapálóznak a nők utána. Az érzés felkavaró volt, mégis megnyugtató.
- Sziiii...aa! - dadogta a lány, és mosolyogva nézett az előtte megálló tökéletes férfipéldányra.
- Szia, kicsim! - jelent meg a srác arcán egy féloldalas mosoly. - Kapok valamit?
Először a lány értetlenül nézett, rá, nem értette, mit akarhat Jay, de aztán felcsillant a szeme, felpattant a padról, majd a karjába vetette magát. Jay rögtön átölelte, aztán gondolkodás nélkül, senkivel és semmivel nem törődve, heves csókot nyomott Melissa szájára, ott az udvar közepén.
Melissa torkában dobogó szívvel simult hozzá, és élvezte ez édes csókot. Már el is feledkezett Howie rosszallásáról és Brenda aggodalmáról. Csak az éltette, hogy ehhez a fiúhoz tartozik. Fél füllel hallotta csak, hogy akik körülöttük lézengenek, felmordulnak.
Alicia leesett állal mordult fel.
- Nem hiszem el, hogy Jay Amstrong épp a kis béka ajkain csüng! - jegyezte meg a barna hajú bombázó kiakadva.
- Hát... de mit eszik rajta? - húzgálta a száját Alicia sértődötten.
- Lehet, hogy az ellentétek vonzzák egymást. - kotyogott közbe a szőke, rövid hajú lány, Caroline, aki Bev mellett toporgott.
- Jaj, de ne már... - csüggedt el Alicia. - Remélem, hamarosan szétmennek, mert rossz rájuk nézni!
Közben Jay leült a padra, és boldogan húzta az ölébe kedvesét.
Melissát ugyan feszélyezte, hogy mindenki őket lesi, de élvezte, hogy kimutathatja, mennyire oda van a srácért és mellette lehet.
- Jó rátok nézni, gyerekek! - mosolygott Brenda a párocskára csintalanul.
- Köszi. Megküzdöttem a hölgy szívéért! - mosolygott Jay a szöszire ellenállhatatlanul, és még szorosabban ölelte magához az ölében ficánkoló pöttömöt.
- Meghódított és letaglózott. - erősítette meg Melissa.
- Az biztos, hogy a kapcsolatotok sok mindenkinél kiveri majd a biztosítékot. - sandított Aliciáék felé Brenda.
- Az ő bajuk, ez meg a mi döntésünk. - vont vállat Jay, és homlokon csókolta Melissát. - Együtt akarunk lenni, és nem érdekelnek minket a rossz nyelvek!
- Szorítok nektek!
- Kösz. - mosolygott barátnőjére Mel, miközben Jay nyakát ölelgette.
De sajnos megszólalt a figyelmeztető csengő, mindenkinek órára kellett menni.
Az újdonsült párocska kézen fogva sétált az épületbe, Brenda peckesen lépkedett mellettük.
Melissát kissé zavarta, hogy mindenki úgy bámul rájuk, mint az ufókra, félénken lehajtotta a fejét, s próbált nem törődni az őket bámulókkal.
- Nyugi, szívem! - csillapította Jay, amikor megálltak a folyosón, ahol a diákok óráikra igyekeztek. - Minden csoda három napig tart. Pár nap és már nem mi leszünk a gimi szenzációi!
- Ez az átka, ha a suli nagymenőjével kezdesz. - kacsintott Brenda vidáman.
- Én ebbe bele fogok őrülni! - sopánkodott Melissa, de azért a világért sem engedte volna el a srác kezét, hisz abból merített erőt.
Jay kijelentése megnyugtatta a lányt. Újabb csengetés szólította fel a diákokat, hogy órára kell menniük, így Mel elengedte Jay kezét, de azért a srác még nyomott egy édes puszit a copfos lány homlokára.
- Ebédnél találkozunk, kicsikém! Légy jó kislány!
- Nem fogok tudni az órákra koncentrálni, mert rád fogok gondolni! - mondta ki első gondolatát félszegen a lány. - Bár már dél lenne!
Jay csak nevetett, és ilyenkor a szeme felragyogott, arcán megjelentek az ellenállhatatlan nevetőráncok, s kivillant tökéletes fogsora.
Melissa nem tudott betelni vele. Képes lett volna az idő végezetéig bámulni ezt a mosolyt.
Brenda térítette észhez a lányt, mert belé karolt és "erőszakkal" elrángatta a szerelemtől elvakult lányt vágyai netovábbjától.
- Elég legyen már, fiatalok! Melissa, ébresztő! Elkésünk biokémiáról!
Brenda nevetve a folyosó végé felé tuszkolta barátnőjét, aki még mindig visszafelé nézett a vigyorgó Jay-re.
Mázlijuk volt, mert a csoportjuk még a terem előtt várakozott, nem érkezett meg a tanár.
Melissa égett a vágytól, hogy kifaggassa Sonát, mi történt közte és Howard között, de a lány nem volt a diáktársai között. Csalódottan állt be a sor végére.
- Hol lehet Sona? Ma neki is ez az első órája, nem? - kérdezte Brendától, akit épp megölelt Will.
- Szerintem nem jött, mert akkor már itt lenne. - felelte a szőkeség.
Melissa ettől kicsit feldühödött. Jobban szerette volna kifaggatni a barátnőjét, mint Howardot. Így sajnos várnia kell gazdaságtan óráig, mert azon ül Howie-val. Félt, hogy a srác majd félreérti a kíváncsiságát.
- Melissa! Láttam, kifogtad a főnyereményt! - tipegett Melissáék hármasa mellé Beverly. - Gratulálok!
- Kösz. - bólintott megszeppenve Mel. Próbált közömbös maradni, de nagyon nem tetszett neki, hogy ő lett a suli fő beszédtémája. - Nem kell ebből nagy ügyet csinálni...
- Már hogyne kéne! - jajdult fel Bev. Zöld szeme pajkosan megvillant. - Most a fél gimit eszi az irigység, mert meghódítottad a Robert Jordan legklasszabb pasiját!
- Majd elfelejtik. - legyintett Melissa.
- Én biztos nem! - kacagott Beverly. - És Alicia sem! Vigyázz, mert a kígyó közétek akar állni!
Melissa meglepetten kapta fel a fejét. Nem azon döbbent le, hogy Jay rajongója ártani akar nekik, hanem azon, hogy Beverly figyelmeztette rá. Eddig a lány akarva vagy akaratlan mindig csak ártott neki, nem értette ezt a pártfordulást.
- Gondoltam, hogy vele meg fog gyűlni a bajom. - felelte végül Mel, és idegesen piszkálta a copfját. - Majd vigyázok vele. De bízom Jay-ben...
- Remélem, nem fogsz csalódni! - bólintott Beverly, s szavai és szeme is őszintének tűntek. - Most hogy olyan pasikkal járunk, akik jó haverok, csinálhatunk több közös programot! Strandolások, bulik, négyes randik, meg ilyenek...
Melissa megkönnyebbülésére megérkezett a biokémia tanár, így befejeződött ez a számára kellemetlen beszélgetés.
Matekon Brendával ült, de a két óra közötti szünetben sajnos nem találkozott Jay-el, mert nem egy szinten volt órájuk.
Izgatottan várta a gazdaságtan órát, hogy végre kifaggassa Howie-t.
Amíg a tanár a tábla mellett magyarázott, Mel a könyökével meglökte a mellette bambuló srácot.
- Howard... beszélnünk kell! - súgta halkan. Semmikép se szerette volna, hogy a tanár felfigyeljen rájuk, de már kifúrta az oldalát a kíváncsiság.
- Ha megint az asztronautádról akarsz dicsőítő szentbeszédet tartani, nem vagyok rá kíváncsi! - mordult fel a srác, és haragosan pillantott a lányra.
- Nem róla van szó, mert ahhoz igazán nincs közöd! - fújt Melissa, de aztán nyugalmat erőltetett magára. Nem is tudta, hogy kezdjen hozzá a mondandójához. Zavarban volt és félt, hogy a fiú rosszul fog reagálni. - Fél füllel hallottam hogy Bev buliján összemelegedtél Sonával. Örülök neki, hogy végre találtál magadnak valakit. Sonával egész szép pár lesztek. Őszintén örülök a kapcsolatotoknak!
- Te miféle kapcsolatról beszélsz? - vörösödött el a fiú. - Berúgtunk és összegabalyodtunk. Csak szex volt...
- Ó...óóó! - nyögte Melissa. Nem akar hinni a fülének. Hogy tud Howard erről ilyen lazán beszélni? És ami még bosszantóbb: hogy tudott lefeküdni Sonával, ha nem érez iránta semmit? Normális ez, és csak neki fura? Nem értette az ilyen dolgokat, ő biztos nem tudna szív nélkül, csupán a testiség kedvéért szeretkezni valakivel.
- Most mit vagy úgy oda? - kérdezte Howie, mert látta a lány arcán a döbbenetet. - Emberek vagyunk szükségletekkel. Volt egy görbe esténk, oszt kész!
- És ezt Sona is így gondolja? - kérdezte Melissa jeges tekintettel.
- Nem tudom, majd kérdezd meg tőle, ha megkerült!
- Akkor nem is tudod, mi van vele, és miért nem jött suliba? - hüledezett Mel.
- Miért tudnám? - vont vállat lazán a srác. - A buli óta nem beszéltünk. Történt, ami történt, el van felejtve.
- Nem ismerek rád, Howard! Hogy tudsz ilyen lenni? Mi van, ha tetszel Sonának és többet szeretne, mint egy vad éjszaka?
- Az az ő baja. - vont vállat közömbösen a zöld szemű fiú. - Gondolod, hogy te nem így fogsz járni, ha a kis űrpilóta majd megkap?
Melissa haragosan nézett a fiúra. Nem értette, hogy lehet ilyen kegyetlen, és hogy tud majd Sona szemébe nézni. De még ez a téma is kiakasztotta. Howard nagy érzékkel mászik bele olyasmibe, ami nem tartozik rá. Muszáj felvilágosítania a fiút a helyzetéről, akkor is, ha fájni fog neki. Jobb, ha megtud mindent és nem reménykedik...
Howard arca elfehéredett, kiült rajta a döbbenet.
- Nem hiszem el, hogy máris ágyba bújtál vele! Nem ismered, nem tudod meddig kelessz neki! Neked komolyan elment az eszed! Azt hiszem teljesen kifordultál magadból...
- A szerelem vezérel. Nem bántam meg, ami köztünk történt, és szerintem sosem fogom! Szóval akadj le a Jay témáról, mert bármit mondasz, vagy teszel, szeretem és vele vagyok! Fogadd el, hogy nem tehetsz ellene semmit! Légy boldog te is Sonával, vagy akárki mással, mert nekünk nincs jövőnk!
- Te csak ne mondd meg nekem, mit tegyek, légy oly szíves! Ne oktasson már ki az, aki ész nélkül beleveti magát egy csinos pofájú huligán karjába! Hányok tőle és tőletek! Sose kérdd, hogy elfogadjam, hogy vele vagy...
- Oké, akkor téma lezárva, örökre!
Melissának fájtak e szavak. Az egykori legjobb barátja lett a legnagyobb ellensége, vagy rosszakarója, és ezt nehéz volt feldolgozni. Most már belátta, hogy semmi értelme tovább erőltetni a barátságot Howarddal, mert nem lesz jó vége. Nem akarta elveszíteni, de muszáj lesz megszakítani vele a kapcsolatot, ha továbbra is ilyen ellenséges.
Szinte fellélegzett, amikor megszólalt az óra végét jelző csengő.
A kantin felé rohant, meg sem várta Brendáékat, mert tudta, hogy Jay már biztos vár rá.
És igaza volt. Mikor kikérte a borsófőzeléket kolbászkarikákkal és végignézett a termen, Jay már ott ült közepén és foglalta neki a helyet.
Letette a tárcáját az asztalra, majd leült a fiú mellé.
- Szia, Törpillám! - csókolta szájon futólag a lányt Jay. - Hogy telt a napod eddig?
- Nem valami jól. - húzta el a száját. - Mindenki úgy néz rám, mintha egy idegen bolygóról jöttem volna!
- Ne törődj velük! - szorongatta meg a lány asztalon nyugvó kezét Jay. - Majd én elfeledtem veled a sok barmot! - kacsintott a fiú.
Melissa nagyon hatásosnak találta a módszert, hamarosan teljesen belefeledkezett a mámorító csókba, semmi más nem érdekelte.
Székcsörömpölést hallottak, ezért lassan elengedték egymást.
Épp Brenda, Will, Beverly és Ethan cuccolt le az asztalukhoz.
- Látom, hamar a desszertre tértetek. - küldött nekik egy perverz vigyort Ethan, aki méregzöld kapucnis pulcsit viselt kő-mosott farmerrel. Szőke haja borzosan, de művészien ezer felé meredezett.
- Ne hozd már zavarba őket, drágám! - szólta le Bev a párját. - Csak most kerültek össze, ilyenkor tombolnak a szenvedélyek...
Ha Melissa eddig nem lett volna zavarban, most paradicsom pirosra pirult, és Jay vállába rejtette az arcát, hogy elbújhasson.
Howard, Oliver és még néhány csoporttársuk a szomszédos asztalnál ültek és a régi barát gyilkos pillantással figyelte a három boldog párt...
- Szerintem Jay-t nem könnyű zavarba hozni. - bökte meg Ethan a villájával haverja vállát, aztán enni kezdett.
- De a barátnőmet igen, úgyhogy legyetek szívesek féken tartani a piszkos fantáziátokat! - kérte Jay, s közben az asztal alatt Mel kezét szorongatta.
- Olyan jó, hogy mindenki happy! - örvendezett Beverly. - Ezt meg kel ünnepelni délután! Suli után billiárdparti a Black Hookban? Mit szóltok hozzá?
A csapatnak tetszett az ötlet, eldöntötték hogy hatosban odamennek majd.
- Oké, de Brenda, falaznod kell nekem! Ha anyám kérdi, könyvtárba voltunk kettesben! - kérte barátnőjét egyből Mel.
- Termesztésen. - kacsintott cinkosul Brenda.
- Melissa, nem mered megmondani anyukádnak, hogy bepasiztál? - csodálkozott Beverly.
- Hát nem... Tudod, ő régimódi és egy unalmas, strébert képzel mellém. Ha megtudná, hogy Jay-el járok, tuti bezárna a szobámba.
- Az gáz. - húzta el a száját Ethan, aki úgy falta a trutymós salátát, mintha minimum ötcsillagos cézársalátát enne.
- Azért izgi lehet titokban randizgatni meg bujkálni! - trillázta Beverly vidáman, aki csak szőlőt csipegetett egy hatalmas fürtről, ami a tányérján hevert.
- De csak addig, míg le nem buknak. - ráncolta a homlokát aggódva Will.
- Remélem, az még sokára lesz. - mosolygott bizakodóan Melissa.
Az ebédszünet további része vidáman telt. Hülyéskedtek, és poénkodtak minden egyes csók után, amit Jay és Mel váltottak.
A nap végére Melissa már nem törődött a kíváncsi, rossaszálló vagy épp irigykedő pillantásokkal. Lehet, hogy a kapcsolatuk híre úgy robbant a suliban, mint egy bomba, de boldog volt.
Jay Amstrong az élete tornádója, aki felkavarta a nyugalmát és a szívét is.
Ahogy megbeszélték, a három szerelmes az öbölbéli bárba ment szórakozni.
Mivel Howardnak nem volt programja délutánra, az anyja kérésére lenyírta a füvet. Fél öt körül Melissáék kerítésének a tövében tologatta a fűnyírót, amikor hazaért Samantha, kis piris Toyotájával.
Amikor az asszony csukva találta a házat, meglepődött, hogy lánya még nem ért haza.
Észrevette a munkálkodó Howardot, és krémszínű kosztümben és fehér körömcipőjében óvatosan végigsietett a befüvesített udvaron. Remélte, hogy a cipője sértetlenül megússza a hepehupás talajjal és a zöld fűvel való érintkezést.
- Howard! Howie! Kérdeznék valamit! - próbálta túlkiabálni a fűnyíró berregését a barna nő.
A fiú szerencsére felfigyelt a hangra. Meglepetten kapta fel a fejét, majd leállította a masinát.
- Jó napot, Mrs. Thompson!
- Szia, Howard! Nem tudod véletlenül, hol a lányom? A lakás zárva, ő meg sehol, és nem hívott, hogy nem ér haza.
- Sajnos, nem tudom. Mostanában nem köti az orromra, kivel és hová megy. - válaszolta foghegyről a piros pólós és fekete rövidnadrágos srác.
Az asszony gyerekkora óta ismerte a fiút, rögtön kiszúrta, hogy bántja valami.
- Összevesztetek?
- Nem, csak újabban nem mozgunk egy társaságban. - vont vállat Howie közönyösen, de sütött belőle a dac és a nem tetszés.
- Ezt hogy kell értenem? - ráncolta a homlokát Samantha.
- Túl jóban van Beverly-vel, a pasijával és annak a haverjával Jay-el... én nem szívlelem őket.
Samantha aggódva kapta fel a fejét. A Jay név ismerős volt neki. A szőke srácot megjegyezte, aki felbukkant a múltkor az étteremben és a butikjában is! Talán a lánya összeszűrte a levet azzal a huligánnal, csak titkolja?
- Igazából nem sokat. Nemrég került a sulinkba. Az előzőből kicsapták, mert valami bandázásba keveredett. Ha igaz, amit róla beszélnek, kocsilopás miatt priusza is van. Nem igazán ismerem a srácot, de a jelek szerint Melissa kedveli!
Samantha arcáról sütött a féltés, az aggodalom és a düh. Ha a lánya ilyen rossz hírű fiúval foglakozik, ahhoz neki is lesz egy-két szava!
- Köszönöm, Howard, hogy elmondtad ezeket! Úgy látszik, a lányom nem őszinte velem! Mikor lett ilyen?
- Amikor megismerte ezt a gennyládát! - felelte ösztönösen Howard, s az indulatoktól ökölbe szorította mindkét kezét. - Melissa teljesen más, mióta ezzel a fiúval... barátkozik.
- Jó, hogy végre tudok ezekről a dolgokról! Ha hazajön a kisasszony, alapos fejmosásra számíthat! Az még egy dolog, hogy hozzá nem méltó fiúval szórakozik, de hogy titkolózik is előttem, az már mindennek a teteje! - dühöngött Samantha. - Ha nem veri ki sürgősen a fejéből azt a tetovált ősembert, nagyon megbüntetem!
Howardnak lelkiismeret-furdalása támadt. Már így is szakadék tátongott közte és Melissa között, de most hogy beköpte az anyjának, tuti, hogy az űr Grand Kanyon nagyságúra nőtte ki magát.
- Kérem, ne mondja meg Melissának, hogy árulkodtam... csak aggódom érte! - kérte a fiú kétségbeesett szemekkel. - Melissa egy édes kis angyal, akinek nem tesz jót, ha az ördöggel cimborál!
- Ne aggódj, fiam! Gondoskodok róla, hogy ez a románc csírájában el legyen fojtva! Jaj, Howard! Bár téged szeretne a lányom...
- Nekem is ez minden vágyam! - ismerte el a fiú. A házat nézte, mert a feldúlt érzelmek ott tükröződtek a szemében, s nem akarta, hogy Mrs. Thompson észrevegye ezt.
- Sajnos a szívnek nem lehet parancsolni, de az már biztos, hogy kiverem a fejéből ezt a rossz hírű alakot!
- Sok szerencsét! Sajnos, rám nem hallgat.
- Rám biztos fog! Én ugyanis az anyja vagyok!
Samantha elszántan igyekezett be a házba. A lánya szobájába vette az irányt, hogy alaposan átkutassa. Hátha talál valamit, ami leleplezi Melissa hazugságait...
