A balett óra után izgatottan ment a földszinti terembe, ahol a büntetés plusz órát kellett letöltenie.
Mire odaért, már néhányan voltak a teremben. Megszeppenve meghúzta magát az ablak felőli padsor utolsó előtti padjában. Érdeklődve figyelte társait, akik vele együtt szenvedtek itt.
Többnyire végzősök nyüzsögtek a teremben. Volt ott egy agyontetovált, mosdatlan kinézetű züllött gyerek, egy punk, kék hajú srác, egy kövér, nagydarab fiú, egy EMO lány, egy plazacica, aki padtársának azt ecsetelte, hogy azért került ide, mert mobilozáson kaptak, és volt egy csapat rocker, fiúk lányok vegyesen, akiket tiltott helyen dohányoztak. Melissa nagyon nem illett ide a jó kislányos külsejével, meg is bámulták rendesen. Öt perc múlva nyílt az ajtó és belépett Jay. A szőke fiú fekete ujjatlan pólót és fekete térdén lyukacsos nadrágban csusszant be a Melissa mögötti padba.
- Szia, picur! - köszönt a lányra a srác.
A hangja mély benyomást tett a lányra, de szándékosan közömbös maradt. Jay nagy hatással volt rá, már a látványa is felkavarta, de nem akarta ezt a tudtára adni. Nem reagált a köszönésre, görcsösen ült, előreszegezett fejjel.
Nem telt bele kis idő, Jay belerúgott a székébe. A lány összerezzent, de még csak azért sem akart figyelni rá. Végső soron miatta került ide. Megérdemli, hogy levegőnek nézze.
Mivel Melissa makacs maradt és közömbös, pár perc múlva Jay a tollát a lány hátába bökte.
Ezt már nem hagyhatta figyelmen kívül, dühtől szikrázó szemekkel fordult hátra zaklatója felé.
- Mi a francért piszkálsz? - kérdezte a lány ingerülten.
- Mióta vagyunk nem köszönő viszonyban? - kérdezte Jay, s ragyogó kék szeme a lányra villant.
- Amióta ide juttattál!
- Jaj, drágám, én nem kényszerítettelek arra, hogy gyere velem a tetőre, magadtól jöttél, szóval igazságtalan vagy velem szemben.
Melissa majd megpukkant, elöntötte a pulykaméreg. Habár a fiúnak volt némi igaza, a világ kincséért sem ismerte volna be.
- Nem érdekel! Ha te nem lennél, nem lennék most itt. - közölte Mel, és kétségbeesetten nézett körbe a szedett-vetett társaságra.
Jay felkönyökölt a padjára, és a tenyerének támasztotta az arcát. Kihívó pillantással figyelte a lányt.
- Minden csak nézőpont kérdése, kicsikém! Nézd a jó oldalát, legalább egy hétig minden délután együtt leszünk egy kicsit.
- Marha nagy élvezet a büntetőben! - dacolt a lány.
Jay csak vigyorogva legyintett.
- Hagyjuk ezt! Mit mondtál a kis barátaidnak, miért kerültél az elkülönítőbe?
- Még semmit. Ma péntek van, mindenki hamar elhúzott, de a jövő héten ki kell találnom valamit, nehogy pletykálni kezdjenek rólunk. Ha szóbeszéd tárgya leszek, megőrülök!
Melissa elfehéredhetett újakkal szorongatta a széke háttámláját. Tényleg aggasztotta, mit fognak szólni, ha megtudják, hogy büntiben van, mert a tetőn smárolt Mr. Nagymenővel. Ha elterjed a hír, elsüllyed szégyenében. Meg tudta volna ölni az önelégülten vigyorgó Jay-t, amiért ilyen helyzetbe hozta.
- Két lehetőséged van: vagy azt mondod erőszakkal cibáltalak a tetőre, és rád vetettem magam, te meg eljátszod a szende kis ártatlanságot, vagy azt mondod, cigizni jöttél ki velem, úgy kapott el az őr.
Melissának egyik lehetőség sem tetszett. Lehangolva húzgálta a száját.
- Gondolj bele! Melyik lehetőség a rosszabb? - folytatta a srác lazán. - Ha azt beszélik, hogy eldugott helyen smacizunk, vagy az, ha azt hiszik, ki akartad próbálni a cigit?
Nos igen... A cigizés még jobban megemészthető, mint a szerelmi légyott miatti bujkálás. Inkább higgyék azt, hogy cigizni akart, mert a másik lehetőség nagy port kavarna.
Melissa nagyot sóhajtott.
- Jó, azt fogom mondani, hogy cigiztünk.
- Örülök, hogy segíthettem megoldani a gondodat. - vigyorgott a fiú ellenállhatatlanul.
- Nem segítesz, te okozod a gondokat! - füstölgött Mel.
- Tehetek én róla, hogy imádom bűnre csábítani a cuki jó kislányokat?
Jay ezt olyan természetesen és lazán mondta, hogy a lány nem is kételkedett benne, hogy igazat mond. Sosem fogja megérteni, mit akar tőle a fékezhetetlen, vagány és lehengerlő Jay Amstrong. Valójában annyira különböznek egymástól, hogy már az kész csoda, hogy megismerkedtek. Az meg hogy vonzódnak is egymáshoz, az felettébb különös.
A beszélgetés abba maradt, mert megérkezett az ügyeletes tanár, Mr. Harold, és felszólította a diákokat, hogy maradjanak csendben, és vegyék elő a könyveiket, tanuljanak.
Melissa dacosan előrefordult. Próbált megfeledkezni Jay jelenlétéről, de nem volt egyszerű. Amint a háta mögött megreccsent a szék, vagy Jay köhögött, felsóhajtott, máris elemi erővel érezte, hogy ott van a közelében. Kínkeservesen telt az idő. Az óra vége felé Melissa meghallotta, hogy a táskájában rezeg a telefonja. Észrevétlenül elővette, és a pad alatt elolvasta az érkező SMS-t.
Az anyjától jött az üzenet:
"Ne csinálj estére programot, drágám, mert Dave-vel megyünk vacsorázni az új Jazz klubos éttermébe. Szülinapot ünneplünk! Siess haza! Puszil: Anyu!"
Valahogy nem örült, hogy este családi program várja. Hogy játssza meg a gondatlan, középiskolás diáklánykát, ha egyszer katasztrófa lett az élete? Scott folyamatosan üldözi, Howard szerelmes belé, Beverly átverte és mindennek tetejében még itt van Jay is, aki fenekestől felforgatta nyugodt kis életét, és elrabolta a szívét. Hogy lehet így egy normális családi vacsit végigülni?
Nagy nehezen eltelt ez az óra is. Mel hamar a táskájába dobta a könyveit, és a vállára vette a tatyót. Minél előbb szabadulni akart innen, de nem volt elég gyors, Jay könnyedén utolérte, amikor kilépett a teremből, laza léptekkel gyalogolt mellette.
- Nincs kedved ma este velem lógni? Mozi, vacsi vagy buli?
Melissa megrökönyödve nézett fel az egy fejjel magasabb fiúra. El sem akarta hinni, hogy randira hívja. Bármi is a szándéka ezzel, nem adja be könnyen a derekát!
- Kedvem sincs, meg időm se. Ma estére már van programom. Keress helyettem mást, aki elszórakoztat! - közölte flegmán a lány. Szeme dühösen elsötétedett.
Jay imádta, amikor a lány haragos. Még ha nem is értette igazán, miért küzd ilyen makacsul ellene, határozottan bírta, hogy nem dől a karjába, hanem meg kell harcolnia érte.
- Biztos, hogy örülni fogsz, ha mással töltöm a péntek estém? - vonta fel a szemöldökét kérdőn Jay.
Melissa arcán megint végigfutott a düh és a meglepettség. Fura volt, hogy a fiú szinte engedélyt kér, hogy mással randizzon, ráadásul mindennél jobban szeretett volna vele lenni, de nem akarta, hogy több bajt hozzon a fejére ez a kiszámíthatatlan alak.
- Felőlem, azt csinálsz, amit akarsz! Ha minden este mással fetrengesz, az sem érdekel! Hagyj már békén! - fakadt ki a lány, és hogy befejezze a beszélgetést, futva rohant ki az udvarra.
Azt tette, amihez a legjobban értett: elmenekült, ha megijedt a feltörő érzelmektől. Igen, gyáva volt legbelül. Ezét nem mert szembenézni Howie-val, és ezért rettegett attól, amit Jay iránt kezdett érezni. A bizonytalansággal és irányíthatatlan érzelmekkel nem tudott mit kezdeni.
Jay fejcsóválva nézett a lány után. Legszívesebben utána rohant volna, hogy erőszakkal maga mellé kényszerítse, de tudta, hogy azzal csak ártana. Az nem megoldás, ha letaglózza a lányt. Más módszerhez kell folyamodnia, ha meg akarja hódítani Melissa Thompsont, vagy ami a legrosszabb, fel kéne adnia, mert ez a lány vagy túl félénk, vagy túl akaratos. A második lehetőség nagyon elkeserítette...
Mikor Melissa hazaért, még üres volt a ház, hisz az anyja ötig nyitva tartotta a butikot. Hogy lefoglalja magát, nekiállt a jövőheti leckének és tanulnivalóknak. Úgy gondolta, ma letudja, és akkor szabad lesz a hétvégéje. Jó esetben, régen minden péntek délután Howie-val a tévé előtt punnyadtak és sorozat maratonokat néztek, vagy ő lógott a szomszédban, izgalmas videojátékokkal múlatták az időt. Úgy látszik, ez az korszak már elmúlt...
Fél hat felé ért haza a könnyű nyári, zöld ruhás Samantha. Két nagy papírzacskóval nyomult be a nappaliba. Péntek estenként mindig útba ejtett hazafelé jövet egy szupermarketet, hogy letudja a nagy bevásárlást. Melissa ekkor még mindig a töri könyvet bújta.
- Szia, kicsim! Csak nem tanulsz? És Howard? - az asszony bemasírozott a konyhába, és a barna pultra lökte a szatyrokat, onnan pakolta ide-oda a szekrénybe, hűtőbe az összevásárolt cuccokat.
Melissa a kanapén hagyta a könyvét, az anyja után ment. Megállt az ajtóban, és az ajtófélfának dőlt. Savanyúan elhúzta a száját, amiért az anyukája arra emlékeztette, hogy ilyenkor mindig Howie-val töltötte az időt.
- Öhm... nem ér rá. - füllentette a lány, mert nem akarta elmondani az anyjának, miért nem lóg már a fiúval.
- Sajnálom. - szólalt meg Samantha, aki a hűtő és a pult között ingázott. - Menj gyorsan fürödj meg, csinosítsd ki magad, mert másfél óra múlva itt lesz értünk Dave.
- Nem sürgős. Hamar elkészülök. - válaszolta közömbösen Melissa. Utálta az ilyen kiöltözős programokat, ráadásul a hangulata is mélyponton volt. Már előre kiverte a víz a bájcsevegős este gondolatára.
- Ne merészelj nekem magadra húzni egy farmert és egy pólót! - figyelmeztette lányát a nő, szigorú pillantás kíséretében. - Légy csini! Dave szülinapját ünnepeljük, jó lesz egy kis flancolás, ráadásul négyesben vacsorázunk!
Melissa, ha lehet még jobban elkeseredett. A "légy csini" mondat betette nála a kaput, de nem is ezen akadt ki, hanem a négyes vacsin. Rossz előérzete támadt.
- Mi az, hogy négyesben vacsorázunk? Dave-nek van egy eltitkolt gyereke, és be akarja mutatni nekünk? - próbált tréfálni Mel.
- Haha! Egy ügyvég tudna az ilyesmiről. Kapott egy új kollégát, egy ügyvédtanoncot. A srác most került a városba, Dave udvariasságból meghívta.
Melissa fogcsikorgatva hallgatta anyja monológját. Kezdte idegesíteni, hogy egy idegen befurakodik közéjük.
- Remek. - vágta rá nem túl lelkesen Mel.
- Na, hess már a kádba, és tényleg legyél nagyon szép!
Anyja elzavarta, a lány pedig beletörődött a sorsába. Jobb volt, ha nem vitázik.
Komótosan a fürdőbe ment, teleengedte a kádat illatos habfürdős, forró vízzel. Jót tett neki a lazulás a kádban, utána egy kicsit felélénkült és úgy gondolta, csak átvészeli valahogy ezt a nem túl szórakoztatónak ígérkező estét.
A hosszú fürdőzés után szorosan magára csavart egy rózsaszín, frottír törölközőt és beszaladt a szobájába.
Tanácstalanul állt meg a szekrénye előtt. Hosszas keresgélés után kiválasztott egy térdig érő, könnyű, gyűrődésmentes anyagból készült ruhát. A ruhácska egyszerű fehér volt, apró piros virágmintával és nyakba megkötős felsőrésszel. Úgy gondolta, megfelel az alakalomra, és az anyjának sem lesz ellene kifogása. Fehér pánt nélküli melltartót vett alá. A ruhához volt egy fehér, teli talpú, pántos szandálja, abba bújt bele. A hajával sokáig vacakolt, hiába fésülte egyik oldalról a másikra, sehogy sem illett a ruhához, így hirtelenen gondolt egyet, és felkontyolta a feje tetejére, csak az arcába lógva hagyott ki egy-két rövid, kósza tincset. Meg volt elégedve a végeredménnyel, már csak egy kis alapozó, szemfesték és merész élénk piros rúzst kent a szájára. Igazi kis hölgynek nézett ki, és ezzel meglepte saját magát. Na, mit tesz egy szép ruha, meg egy kis smink...
Fél óra múlva csengettek, megérkezett az anyja pasija. Melissa akkor már a nappaliban várakozott, egyik kezében fehér kézi kis táskával, és egy fekete kötött kardigánnal. Samantha hosszú fekete elegáns ruhában suhant az ajtó felé, hosszú barna haja kivasalva lobogott utána. Az asszony csókkal üdvözölte makulátlan kinézetű szerelmét. Dave Peterson elegáns, fekete öltönyt viselt, hófehér inggel és galambszürke nyakkendővel. Fekete rövid haja összevissza meredezett és a tincsei vége már őszült. Markáns, napbarnított arca férfias volt, barna szeme szinte ragyogott. A férfi a negyvenes korosztály tökéletes példánya volt, Melissa nem is csodálkozott, hogy az anyja úgy bele van zúgva.
- Ó, kellemes estém lesz, két ilyen szépség társaságában!
- Köszönjük. - mosolygott boldogan Samantha. - És hol hagytad Chadet?
Melissa már csak ezért is kedvelte Dave-et, mert az anyja kivirult mellette.
- Úgy beszéltük meg a sráccal, hogy az étterem előtt találkozunk. - válaszolta a tökéletes pasi, és egy nemlétező ráncot simított le a zakója ujján. Barátságos mosolyt küldött Melissa felé. - Tetszeni fog neked a fiú, Melly!
Melissa bárgyú mosolyt erőltetett az arcára. Most már értette, mire megy ki a játék. Ez egy társkereső est lesz! Az anyja és Dave aggódtak egy ideje, hogy Melissát a korához képest nem érdeklik a fiúk, és biztos úgy gondolták, hogy itt az ideje összeboronálni valakivel! Ha így lesz, pokoli este lesz! Semmit sem utált jobban, mint az erőltetett ismerkedést, és kerítést. Ha azt hiszik, a nyakába sózhatnak egy unalmas stréber, ügyvédtanoncot, hát csalódást fog nekik okozni!
A belvárosba vezető úton Melissa hallgatagon ült Dave fekete Chevy Camarojában. Az anyja és a férfi kedélyesen cseverésztek, nem is foglalkoztak a lány szótlanságával. Melissa unottan kibámult az ablakon, a kivilágított belvárosban gyönyörködve.
Jó fél óra múlva parkoltak le a az étterem hatalmas parkolójában. Az új, flancos étterem hatalmas fekete kocka épület volt, lapos tetővel és hatalmas ablakokkal. Melissa sóhajtozva szállt ki és ballagott az anyjáék után.
A bejárat mellett Dave megtorpant, és kezet rázott az ott várakozó fiatalemberrel. Melissa az anyja háta mögül kilesett, és alaposan végigmérte a fiút. A potenciális pasijelöltjének féloldalason az arcába lógott barna haja. Szürke szeme nagy volt és beszédes. Szürke-fekete angol kockás pulóvert viselt, és fekete bársonynadrágot. Első ránézésre nem volt csúnya, de nem volt Mel esete.
- Ó, Chad, örülök, hogy eljöttél! - mondta üdvözlésképpen a fiúnak barátságosan Dave, aztán maga elé terelte Melissát, hogy bemutassa. - Hadd mutassam be neked a kedvesem lányát: Melissa Thompsont. Az édesanyja Samantha. - itt a büszkén mosolygó anyukára mutatott. - Ez a kedves fiú pedig az új jobb kezem, Chad Elton.
A fiú egyből értetlen képet vágott, érezte a lány nem tetszését.
A zavart és feszült hallgatásnak végül Samantha vetett végett, kérte, hogy menjenek be a lefoglalt asztalukhoz, mert már nagyon éhes.
Dave helyeslően bólintott. Kitárta az ajtót, hogy előre engedje a hölgyeket, aztán bemondta a nevét az őket fogadó személyzeti tagnak.
Az étterem maga hangulatos volt, ezt Melissának el kellett ismernie, miközben egy pincér az asztalukhoz vezette őket. Fekete volt a fal, hófehér terítékes asztalok, és a terem végében állt egy bár, mellette egy aprócska színpad, ahol egy kreol bőrű énekesnő, halkan jazz dalokat énekelt. A kis színpad előtt volt egy aprócska tánctér is, ahol 2-3 pár összesimulva andalgott.
Melissa feszülten ült le az asztalukhoz. Természetesen Chad mellé helyezték el, a másik oldalán ült az anyja, vele szemben Dave.
- Klassz hely. - nézett körül elégedetten Samantha, és hátratúrta hosszú fürtjeit.
- És abból kifolyólag, hogy majdnem minden asztal foglalt, látszik, hogy közkedvelt is. - bólintott rá Dave. - Neked hogy tetszik, Melissa?
- Minden nagyon... pompás. - válaszolta a lány erőltetett mosollyal az arcán. - Jó hangja van az énekesnőnek. És tánccal le is lehet mozogni a vacsorát.
- Később, ha lesz kedvetek, táncolhattok Chaddel. Mi már kiöregedtünk. - kacsintott az ügyvédtanoncra Dave.
Melissa valójában kedvelte ezt a férfit, néha az évek során apja helyett apja volt, de ebben a pillanatban meg tudta volna ölni. Mi a fenének tukmálják rá ezt a strébert? Talán, jobb lett volna, ha mégiscsak megemlíti az anyjának, hogy néha suli után találkozgat Jay-el, akkor elkerülte volna ezt a kínos vacsorát! Ha tudták volna, hogy mégis van egy fiú az életében, békén hagyták volna. De már késő bánat...
- Nem igazán vagyok jó táncos. - vágta rá zavartan a srác.
- Melissa viszont nagyon jól táncol. - dicsekedett egyből a büszke mama. - A sulijában még balettórákra is jár.
- Igazán? És mik a terveid a középiskola után, Melissa? - fordult a lány felé érdeklődve Chad.
- Igazából, még nem tudom. - válaszolta az igazsághoz híven Mel. - Még csak másodéves vagyok. Ráérek még ezzel a kérdéssel foglalkozni. Érdekel az újságírás, a tévések világa, vagy a betegápolás is. Majd eldöntöm, merre felé orientálódjak.
- Szerintem jól mutatnál híradós tudósítóként a tévében. - mosolygott az elfogult anyuka. - Igazán bájos lányom van, ugye Chad?
- Ö... igen, nagyon. - nyögte a fiú megint csak vörös arccal.
Melissa mindig is rosszul volt az ilyen anyámasszony katonáitól, akik egy értelmes mondatot sem bírnak kinyögni egy lány jelenlétében. Most már biztosra vette, hogy katasztrofális estének néz elébe.
- Gondolom, te ügyvéd leszel. - szólalt meg a lány, és meghúzta az aperitifnek szánt fehérbort, amit a pincér rakott eléjük.
- Igen, mert nagyon érdekel a büntetőjog, a gazdasági helyzet, a politika és az igazságszolgáltatás.
Unalmas... Unalmas... Unalmas! - gondolta Melissa magában füstölögve, és görcsösen vágyott egy füstös, züllött rock kocsmába a kiszámíthatatlan Jay Amstronggal. A francba már, hogy folyton Jay-re kell gondolnia!
Jött egy pincér, felvette a rendelésüket, aztán míg a vacsorára várakoztak Dave és Chad mélyreható beszélgetésbe kezdett az ország helyzetéről és a politikáról. Melissa elfojtott egy ásítást, míg az anyja érdeklődve hallgatta a beszélgetést, ő unottan a teremben kezdett nézelődni.
Nagy nehezen kihozták az előételt, Mel unottan turkálta a Jambalay-át. Asztaltársai még mindig kedélyesen csevegtek, de ő hallgatásba burkolózott. Megint a táncparkett felé lesett. A kis szőke, és partnere még mindig andalgott, de most már a fiú féloldalason fordult, és Melissa torkán majdnem megakadt a falat, mert tényleg kísértetiesen hasonlított a fiú Jay-re. A szőke borzos haj, és a jellegzetes profil összetéveszthetetlen volt máséval. Egyre biztosabb volt benne, hogy az, aki a kis tini Barbie-t taperolja, az Jay. Melissa próbálta elnyomni magában a feltörekvő féltékenységét, és azzal nyugtatta magát, hogy az nem lehet Jay. Mennyi az esélye, hogy egy ilyen hatalmas városban ugyanakkor, ugyanott legyenek? Képtelenség! Biztos a képzelete tréfálta meg, mert túl sokat járt a fiún az esze!
- Igaz, Melissa? - térítette vissza a valóságba az anyja.
- Mi?... Ö, bocs, nem figyeltem. - sütötte le restelkedve a szemét a lány.
- Épp azt meséltem Chadnek, hogy milyen szívesen töltöd az idődet a Golden Gate hídnál. Egyszer megmutathatnád neki...
Még mit nem! - gondolta felpaprikázva Mel. - Alig várom, hogy vége legyen ennek az estének, és soha többet ne lássam ezt az uncsi alakot! Nehogy már elvigyem a kedvenc helyemre!
De az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy Melissa nem csak azért lett haragos, amiért rá akarják tukmálni ezt a srácot. Azért is dühös lett, amiért Jay itt van, és láthatólag felszedett egy cukorfalatot!
- Majd meglátjuk. - válaszolta Melissa foghegyről, és megint megpróbált az evésre figyelni.
Akaratlanul is folyton-folyvást arrafelé pillantott, ahol az állítólagos Jay-t látta. Semmi kétsége nem volt már, csakis a fiú lehetett. Az öltözködési stílusa, a nyakába lógó szőke haj, és a kezén, amivel a lány hátát és fenekét pásztázta, ott volt a vastag bőr karperec, és a fekete gyöngyös karkötő, aminek a párja az ő csuklóján volt.
Már a második fogásnál jártak, amikor Jay és partnere kézen fogva elindultak feléjük. Melissa még levegőt is alig mert venni, amikor a fiú közeledett, és maga után vonszolva a kis libát, kifelé tartottak az étteremből. A srác persze azonnal felismerte a családi körben ücsörgő lányt. Egy pillanatra megtorpant az asztaluk mellett.
- Ó, szia, Melissa! - Jay szeme a lányra villant, aztán odabiccentett a társaságnak. - Szép estét!
- Menjünk már, Jay, nikotinhiányom van! - taszigálta hátulról a lány a srácot, és úgy fonódott karja a dereka köré, mintha minimum sosem akarná elengedni.
A fiú vetett még egy kihívó pillantást Melre, aztán megragadta a cicababa derekát, és folytatták útjukat kifelé.
- Ki volt ez, Melissa? - nézett a lányára csodálkozva Samantha.
- Ó, csak egy iskolatársam. - magyarázkodott Melissa kínosan, de úgy gondolta ez kevés lesz a kíváncsi anyjának, ezért gyorsan hozzátette: - A srác Beverly pasijának a barátja. Néha egy társaságban lógunk.
- Tetszik neked? - tette fel a következő kérdést Dave.
- Jaj, dehogy! - csattant fel Melissa hevesen és fülig pirult. - Alig ismerem.
Nem szeretett hazudni, de tudta, hogy a "szülőknek" nem nyerte el a tetszését az egyedi kinézetű, rossz fiú. Meg is értette, pont ezért tagadta, hogy közelebbi ismeretségben van Jay-el.
- Hát... nem is lenne hozzád való. - jelentette ki kerek-perec Dave.
Melissa titkon igazat adott neki, csak kár, hogy a szíve nem törődött ezzel. Kedvelte Jay-t, talán kicsit bele is zúgott, de az, hogy most itt látta egy szőke kiskorúval, mélyen megrázta. Ennyit ér neki ő. Egyik nap még felcsalja a tetőre, vérforraló csókokkal halmozza el, másik nap szinte könyörög, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták, most meg felszedett egy tinibabát, és ő el van felejtve. Hogy szerethet egy ilyen alakot normális lány? Sajnos sehogy, mert ő is csak egy lenne a sok közül, ha bedőlne neki.
Szerencsére az asztalnál a téma az időjárásra és a közlekedésre terelődött, így Melissa zavartalanul füstölöghetett magában.
Desszertnek csokitortát rendeltek, aztán pezsgővel koccintottak Dave egészségére, és felköszöntötték a szülinapja miatt.
Samantha csak megkérte a férfit, hogy menjenek táncolni egyet az ünnepi alkalom végett, de előtte még megpróbálták rábeszélni, hogy Chad is táncoltassa meg Melissát.
- Igazán megtenném, ha nem lenne botlábam. - szabadkozott a fiú.
- Ne erőltessétek, anya, nekem sincs kedvem táncikálni. - feszengett kínosan Mel.
- Annyira sajnálom, Melissa. - pillantott a lányra szürke szemével a srác. - Egy ilyen gyönyörű lányt vétek elutasítani, de tényleg bénán táncolok. Csak nevetségessé tennéd magad velem!
- Mondtam már, hogy semmi vész! - Melissa kezdte elveszíteni a türelmét. Megértő pillantást vetett a srácra, és észre sem vetett, hogy ekkor értek a hátukhoz visszafelé jövet Jay, és a babája. A fiú meghallotta, miről beszélgetnek.
- Én szívesen táncolnék Melissával, ha szabad. - állt meg a lány háta mögött lazán Jay.
Melissa pánikozva, ellenségesen és haragosan nézett fel a srác magabiztos arcára, aztán az anyja homlokráncolása tűnt fel neki. Dave is úgy méregette a közéjük furakodó srácot, mintha azon gondolkodna, lecsukassa-e.
- Örülnék, ha valaki szórakoztatná a lányt helyettem. Borzalmas táncos vagyok! - szólalt meg Chad.
- Melissa, te mit szeretnél? - kérdezte szigorúan Dave.
Fejest ugrani az óceánba! - gondolta a lány, de mivel szorult helyzetben volt, és nem akart jelenetet rendezni, felállt és Jay mellé lépett.
- Szívesen megmozgatom a lábam, vacsora után. - felelte végül beletörődve a sorsába.
- Nagyszerű. - mosolygott a szőke srác ellenállhatatlanul, majd a mögötte toporgó lány felé fordult. - Kitty drágám, igyál egy koktélt, kérlek, míg táncolok egyet a régi ismerősömmel!
A lány duzzogva fújt egyet és elviharzott.
Jay a karját nyújtotta Melissának, és a parkett felé vezette. Dave és Samantha követte őket.
Az énekesnő rekedtes hangja a táncparketten még tisztábban hallatszott, és a párok összefonódva forgolódtak a kellemes, lágy dallamokra.
Samantháék egyből elvesztek a többi pár között, Melissa és Jay a parkett szélén mereven kezdtek táncolni.
Jay átkarolta a lány derekát, a másik kezével a bal kezét tartotta. Melissa igyekezett a testük között illő távolságot fenntartani, de a fiú erősen szorította, és minden porcikájával érzékelte ezt. Nem mert ránézni, zavartan a vállát nézte.
- Egy régi ismerős, mi? - kérdezte a lány sziszegve, a fényes anyagot tanulmányozva a fiú vállán és mellkasán.
- Mégsem mondhattam anyukádéknak, hogy meg akarom táncoltatni a lányt, akit le akarok fektetni. - felelte a fiú provokálóan, és elengedte a kezét, megfogta a lány állát, és finoman kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Milyen őszinte vagy! - vágta rá dühtől szikrázó szemekkel a lány. Tekintete elmélyedt a végtelenül kék szempárban. - És a kis szöszi?
- Még a vezetéknevét se tudom. Itt csíptem fel a bárban. Nem jelent semmit!
- Milyen kár neki. - vágott vissza a lány. - Szegény úgy néz rád, mintha te lennél a lottó főnyeremény.
- Talán az is vagyok, csak még te nem tudsz róla! - nevetett a fiú.
Melissa meg tudta volna fojtani ezt az arrogáns fickót. Hogy lehet rá ekkora hatással egy ilyen utálatos, pökhendi alak?
- Borzalmas vagy, Jay! - panaszkodott a lány és felnevetett, mert a fiú tánc közben magához húzta, hátradöntötte, majd visszavette az eredeti pozíciót, csak a távolság csökkent egy kicsit közöttük. A lány teste immár összesimult a fiúéval, de Melissa nem bánta. Tetszett neki ez a szokatlan érzés.
- Tudom, kicsim, már említetted! De én nem mondtam, milyen gyönyörű vagy ma este! Remekül áll ez a ruha, és a sminked. Úgy nézel ki, mint egy szívrabló végzet asszonya!
- Ó, köszönöm. - mosolygott Melissa elvörösödve. Nagyon jól esett neki, hogy a fiú megdicsérte, sőt, pillangók kezdtek repkedni a gyomrában, de ezt próbálta az elfogyasztott borra és pezsgőre fogni.
Az énekesnő rekedtes hangjával egy ismert dalba kezdett. A The Fray-től a Never say never-t kezdte énekelni, és ha lehet Jay még közelebb húzta magához a lányt. ( zene és szöveg itt :) )
- Jay... nem kéne... - tiltakozott zsigerből a lány, de kevés volt az ereje, hogy eltaszítsa magától a srácot.
- Sss! Melissa, sss! - intette le a fiú, és a lány fejét a vállára vonta. - Csak élvezzük a zenét!
A lány valójában azt akarta mondani, hogy nem kéne az anyja előtt bizalmaskodni, de benne maradt a mondat, és már nem is érdekelte, ki mit lát, vagy gondol. Fantasztikus érzés volt Jay-hez simulni, érezni a közelségét. A lányban titkos vágyakozás futott végig. Hagyta, hogy a mellkasuk és a lábaik összesimuljanak, csak lassan forogtak az andalító zenére. Görcsösen megmarkolta Jay hátán az inget, és elégedett sóhajjal engedte el magát.
De Jay tönkretette ezt a varázsaltos pillanatot is, mert kuncogva a lány fülébe suttogott.
- Na, ugye, hogy tudsz te simulékony kiscica is lenni, ha akarsz! Égek a vágytól, hogy teljesen megszelídítselek!
- Ne álmodozz, drágám!
A kék szemek vidáman ragyogtak. Jay tekintetéből sütött a vágy.
- Olyan lelombozó tudsz lenni, kicsim! De imádom a gondolatot, hogy a drágádnak tekintesz. El tudok képzelni olyan helyzetet is, amikor szenvedélyesen sikoltozva szólítasz így...
- Jay Amstrong, a nagyot álmodó! - cukkolta megint a lány. Túlságosan is élvezte, hogy húzhatja a fiú agyát, és jó volt a tűzzel játszani. Biztos a pezsgő az oka... nem lehet más! - Arra nem fog sor kerülni, nagymenő!
- Ó, dehogynem! - nevetett a fiú, és kivillant hófehér fogsora. Jay kihívóan nézett a lány szemébe. - Mindketten tudjuk, hogy lassan, de biztosan eljutunk az ágyig!
Melissa nagyra meresztett szemekkel állta a srác pillantását.
- Tudod, anyám pasija ügyvéd, és neki is lenne beleszólása, ha meg akarnád rontani a fogadott lányát.
- Incselkedünk, kisasszony? - nevetett megint Jay, s Mel, ha lehet még inkább beleszeretett a mosolyába. - Amiről nem tud, az nem fáj neki. Nem neki, neked mondom, hogy szándékomban áll levenni a bugyit rólad!
- Próbálkozni lehet! - forgatta a szemét vidáman Melissa, és visszahajtotta a fejét a fiú vállára. Részéről befejezte a beszélgetést.
- Akkor most zöld jelzést kaptam? - kérdezte a fiú, miközben keze lassan és gyengéden pásztázta a lány hátát, de az illendőség határain belül.
- Nem, a lámpa még mindig piros. - rázta a fejét Mel, de nem nézett fel a fiúra.
Közben az énekesnő dalt váltott, már a Wonderful Life-ot énekelte a Hurts-től.
- Úgy látom, ma mindenáron le akarsz lombozni. - csóválta a fejét Jay. Könnyed hangot ütött meg, de valójában komolyan gondolta, amit mondott.
- Kedvcsinálónak ott van neked a kis szöszi... hogy is hívják? Kitty? Nem elég ő éjszakára? - Melissa megint felkapta a fejét, és forgás közben a fiú arcába nézett.
- Ő nem az igazi. Jobb, mint a semmi, de én valójában rád vágyom... ma éjszaka, holnap és azután és azután is!
- Hű... ez már egy rakás éjszaka... Ennyire nem lehetek érdekes. - jött elő a kételyeivel megint a lány.
- Melissa Thompson! Komolyan mondom, hogy az agyamra mész! Nem tudom eldönteni, hogy önbizalom hiányos, vagy makacs vagy!
- Talán mindkettő. - nevetett Mel.
- Vagy talán a sírba akarsz tenni. - füstölgött a fiú és elhúzta a száját.
- Abban is van valami.
- Egyszer megöllek! Komolyan mondom, ki fogjuk nyírni egymást! - fakadt ki a fiú hevesen. - Mikor fogod már fel, hogy nem csak az ágyba kelessz, hanem testestől-lelkestől, mindenestől?! Nem tudom, mi van benned, ami így megfogott, de mióta megláttalak, más csaj nem is érdekel! Ez az igazság! És ha nem hiszel nekem, akkor már nem tudom, mit kéne tennem, vagy mondanom! Mindenkinél jobban akarlak, és ha ez nem elég, leugrom a hídról!
Melissa szíve megremegett. Nem várt a fiútól őszinteségi rohamot. Jay már amúgy is fenekestől felforgatta az életét, de ezzel a vallomással csak még nehezebbé tette a helyzetet. Hogy magyarázza meg, hogy pont ezektől a heves érzésektől fél?
- Te mindig csak követelőzöl! - hűtötte le a lány, és próbált kicsit távolabb húzódni a fiútól. Agyában megszólalt a vészcsengő. - Pont az a baj, hogy mindent akarsz, de azonnal! Mikor törődsz az én érzéseimmel? Félek, de nem tőled, hanem attól a heves érzéstől, amit irántad érzek. Nekem ez még nagyon új. A nyakamba zúdítottál mindent, és idő kell, hogy megemésszem!
- Idő, idő, idő! Mindig csak időt kérsz! Pont azt nem kéne elpocsékolni!
- Nos, ha így gondolod, vár a Kitty-kéd a bárpultnál! - sértődött be a lány.
- Csak nem azért tukmálod rám a lányt, mert vissza akarsz menni a talpnyaló gyerekhez, aki nem akart veled táncolni? Ő az udvarlód?
Melissa nagyot sóhajtott. Hogy jutottak idáig, amikor az előbb még hevesen flörtöltek? Mikor csapott át az evődés veszekedésbe? És miért mindig ez a vége? Talán innen is látszik, hogy a tűz és a víz nem illik össze...
- Semmi közöd hozzá, ki valójában Chad!
- Jó egy idióta neve van. - vigyorgott a fiú.
Melissa legszívesebben megint arcul csapta volna Jay-t, de most teljes erejéből, viszont nem akart jelenetet rendezni, főleg így, hogy valahol az anyjáék is itt vannak.
- Neked senki sem tetszik, magadon kívül!
- Ebben tévedsz, kedvesem, mert te igenis jobban tetszel!
Ezzel Jay kifogta a szelet a lány vitorlájából. Melissa csak dühösen hápogott és tátogott, de nem jutott szóhoz.
- Te...
- Szóval ki ez a Chad? Tetszik? Jártok? Randiztok?
- Nem, nem és nem! Most boldog vagy? - harapta meg a szája szélét haragosan Mel.
- Még nem, de jobb a tudat.
- Inkább hagyjuk a témát! Nem akarok veled veszekedni! Se beszélgetni!
- És táncolni?
A lány elgondolkodva nézett a konok, kék szempárba, aztán elnevette magát. Elpárolgott a haragja.
- A tánc ellen nincs kifogásom! Jó a mozgásod!
- És még nem is láttál mindent. - kacsintott a fiú.
Pont kapóra jött, hogy az énekesnő Fergie: A Little Perty Never Killed Nobody számára váltott, mert Melissa és Jay fergeteges táncba kezdhetett. Pörögtek, forogtak, riszáltak, kifulladásig bulizni kezdtek. A fiú tényleg remek táncos volt, olyan figurákat vetett be, hogy Melissa alig tudta követni. Végül mégis elnyerték mindenki tetszését, a körülöttük állók megálltak, kört alkottak és tapsolva biztatták az alkalmi táncosokat. Melissa úgy bele élte magát, és annyira csak a partnerére figyelt, hogy csak mikor vége lett a számnak, és hangos ovációt és tapsvihart kaptak jutalmul, akkor tudatosult benne, hogy központba kerültek. Elvörösödve hajolt meg, aztán Melissa Jay karjába kapaszkodott.
- Vissza kéne mennem anyámékhoz, már leültek az asztalhoz. - nézett bocsánatkérően a fiúra, és kicsit lejjebb rángatta a parányi tánctérről.
- Kár! Reggelig is táncolnék veled! - sóhajtott csalódottan Jay.
- Talán majd egy másik alkalommal.
- Ezt ígéretnek veszem!
- Csak ne túl komolyan.
- Menj, kis boszorkány! - nevetett a fiú. - Ne akard, hogy megharapjalak! A mamád pasija már szemmel megölt. További szép estét! Köszönöm a táncot!
- Nincs mit. Jó mulatást Kitty-vel!
Jay gúnyos grimaszt vágott.
- Na ne! Szerintem lepattintom a kis csajt, és hazamegyek. Tulajdonképpen úgy volt, hogy Beverly és Ethan is ide jönnek, de cserben hagytak a szemetek! Tuti egymásnak estek a kocsiban idefelé jövet. Mondjuk... megértem őket.
- Náluk nem kizárt. Na, tényleg megyek! Csá! A suliban találkozunk!
- Nem lehetne holnap? - kérdezte reménykedve a fiú.
- Neeem! Ennyi bőven elég volt belőled erre a hétvégére! Halihó! - Melissa bájos mosoly kíséretében integetett a srácnak, aztán visszatipegett az anyjáék asztalához. A székek között cikázva próbált előre begyakorolt közömbös arcot felvenni, de kipirult arcát, és csillogó szemét sehogy sem tudta volna leplezni.
- Hát itt vagy? - kérdezte Samantha, amikor a lány kecsesen leereszkedett a székére. - Már azt hittük, le sem akarsz jönni a parkettről.
- Bocsássatok meg. Kicsit belemelegedtünk a táncba. - ismerte be kényszeredetten a lány.
- Azt láttuk. - válaszolta az anyuka megrovóan. - Van köztetek valami a fiúval?
- Jaj, anya! Dehogy van! Tényleg csak felületesen ismerem Jay-t. Egy suliba járunk, és egyszer-kétszer összefutottunk suli után is Beverly miatt. Nem kell nagy ügyet csinálni abból, hogy táncoltunk! - védekezett a lány, és egyre kínosabban érezte magát.
- Pedig, ahogy néz téged ez a fiú... - jegyezte meg Dave is kételkedve.
- Jaj, hagyjatok már! Nem érdekelnek a pasik!
- Leszbi vagy? - kapta fel a fejét Chad.
Melissa elképedve, és gyűlölködve nézett a fiúra, aztán elnevette magát.
- Még csak az kéne! Nem! Normális hetero vagyok, csak arra akartam kilyukadni, hogy jelenleg egy pasi sem érdekel. Megvagyok fiúk nélkül is. A szerelem várhat.
A lány remélte, hogy ezzel az uncsi Chad veszi a lapot, hogy ez rá is vonatkozik. Legfőképpen rá!
- Nem tudom, kire ütöttél, te lány! - csóválta a fejét szomorkásan Samantha.
- Talán apára?
- Rá aztán biztos nem. - rázta a fejét mosolyogva az Sam. - De jobb, ha megyünk! Hosszú volt a nap!
- Igen, ideje nyugovóra térni. - értett egyet Dave is. - Köszönöm nektek ezt a szép estét! Remélem, hamarosan megismételjük!
A férfi hívatta a pincért, kifizette a számlát és busás borravalót adott.
Melissa kicsit se bánta, hogy végre hazamennek, mert félt, hogy megint Jay-re terelődik a szó, és nem akart se magyarázkodni, se hazudni. A kocsiban alvást színlelt, hogy véletlenül se faggassák.
Magában be kellett ismernie, hogy mégiscsak a Jay-el való találkozás és tánc volt az est koronája...
