Együtt

Melissa hajnaltájt arra ébredt, hogy hűvös fuvallat csiklandozza a nyakán a hajpihéket, és nagyon nehéz a takaró a derekán. Amikor kinyitotta a szemét, a hajnali szürkületben megpillantott egy tetovált alkart a dereka körül. Jóleső sóhajjal simult a mögötte alvó fiúhoz, hisz eszébe jutott forró és vad éjszakájuk minden részlete. Kicsit sem bánta, hogy megtörtént, ami történt. Szerette Jay-t, és boldoggá tette, hogy nekiadhatta azt, amit csak egy fiúnak egyszer lehet az életben. Jobb szeretőt nem is választhatott volna, még akkor se bánja, ha nem lesznek sokáig együtt. Mardosták a kételyek, hisz Jay nem beszélt szerelemről, de élt még benne a remény. Az ilyen rossz fiúk biztos nehezen nyílnak ki, és nem beszélnek az érzéseikről. Vagy ha mégsem szereti, és csak ideig-óráig lesznek együtt, akkor is ki akarja élvezni a fiúval tölthető összes pillanatot, hogy később legyen mire emlékezni, ha már a szívtipró elhagyja.
Jay felriadt a lány mocorgására, mert a következő pillanatban szorosan a lány hátához simult, és csókot lehelt a tarkójára.

  - Jó reggelt! - suttogta Melissa boldog sóhaj kíséretében.
  - A reggel még odébb van, addig még kellemesen el lehet ütni az időt. - jelentette ki a fiú vidáman, és bizonyításképpen a takaró alatt végighúzta a kezét Melissa combján.
A lány testét azonnal forróság járta át, élvezte az érintést, és azt, hogy bár új nap virradt, Jay még mindig akarja. Boldogan fordult a fiú felé, és a nyaka köré fonta a karját. Nem zavarta a meztelenség, Jay előtt már nem érezte magát zavarban.
Hirtelen a srác Mel fölé gördült, súlya a párnák közé nyomta, de nem volt kellemetlen súlyának édes terhe. Inkább felizgatta a meztelen test közelsége és melegsége.
  - Jay... haza kéne mennem. Anyám rohamot kap, ha nem talál otthon... - próbált észnél maradni a lány, de Jay csókjai, amivel elhalmozta a nyakát, megnehezítette a dolgát.
  - Nem érdekel! Nem akarlak elengedni! - súgta Jay a nyakába, miközben a fülét nyaldosta, keze pedig a lány mellére siklott.
Melissa feladta az ellenállást, a szíve ezerrel vert, és a srác szőke hajába fúrta az ujjait. Elalélva nézett a vágytól elsötétedett kék szempárba.
Jay a szájára tapasztotta a száját, és úgy csókolta, mintha sosem akarná elengedni. A lány pedig levegőt alig kapva viszonozta a heves csókot. Össze akart olvadni a fiúval, egyé válni vele, és így maradni az idő végezetéig. Amikor a fiú átpördítette magán és ő került felülre, ösztönösen tudta, mit kel tennie, hogy örömet szerezzen neki. Reszkető kézzel simogatta a fiú mellkasát, vállát, és amikor felfedezte, milyen hatással van a srácra az érintése, felbátorodott és szájával követte ujjai útvonalát.
Jay sóhajai arra buzdítottak, hogy érintésekkel és csókokkal mutassa meg neki, mennyire oda van érte. Ugyanolyan izgalomba jött, mint a fiú, forrt a vére, csillogott a szeme és zihálva kapkodta a levegőt. Felkorbácsolta érzékeit a tudat, hogy ez a csodás hímpéldány csak az övé.
Mikor a fiú már nem bírta elviselni a becézgetést, megragadta a lány haját, a fejét magához húzta és úgy csókolta szájon, mint aki fel akarja falni.
Melissa szeretett volna belehalni a csókba, feltörő sikolyát a fiú szájába nyögte, mert az hirtelen a mámorító csók pillanatában a csípőjére húzta és belé hatolt. Olyan adrenalinlöket áradt szét a testében, hogy ösztönösen mozgatni kezdte a csípőjét, hogy minél több örömöt szerezzen maguknak. Forróság emésztette belülről, az diktálta az iramot, s együtt mozogva, sóhajtozva és nyögdécselve jutottak el az orgazmus frenetikus csúcsára.
Amikor a remegés, és a mámor lecsillapodott, Melissa pihegve lerogyott a fiú mellé, de Jay fáradhatatlan szerető volt, pajkosan felcsillant a szeme, ismét magához volta a lányt és addig simogatta és csókolta, míg újból lángra kapott benne a szenvedély, és újra és újra magáévá tette Melissát, amíg bírták szuflával és energiával.
A lány sokáig feküdt még éberen Jay mellkasán. Nem értette, miért félt eddig a testi kapcsolattól, hisz amit az elmúlt órákban átélt Jay karjaiban, az maga volt a mennyország, másrészt viszont nem bánta, hogy Jay Amstrong lett az, aki elvette a szüzességét. Megérte várni, mert érezte, mással nem lett volna ilyen jó. Most már csak arra vágyott, hogy örökké ilyen boldogok legyenek, és senki és semmi se álljon közéjük.

Másodjára Melissa arra ébredt, hogy Jay puszilgatja a homlokát. Ki sem nyitotta a szemét, csak elmosolyodott, és közelebb fészkelődött a fiúhoz.
  - Csodás melletted ébredni. - súgta a fiú, és nyelve hegyével megnyalta a lány száját.
A lány elégedett sóhajjal simult a karjaiba.
  - Köszönöm neked ezt a csodálatos éjszakát. - nézett az imádott kék szempárba Mel, majd kissé elpirult. - Mondd... ez mindig ilyen jó?
Jay belekacagott a lány hajába.
  - Mármint mi?
  - Hát tudod... - Mel nem találta a szavakat, zavarban volt a témától, és már nagyon megbánta, hogy rákérdezett. - A szeretkezés.
  - Velem biztos. - nevetett ismét a srác kicsit nagyképűen és orrát a lányéhoz dörgölte. - Legalábbis, eddig senki sem mondta az ellenkezőjét.
Melissa arca elkomolyodott. Nem akart arra gondolni, hány lány fordulhatott meg eddig Jay ágyában.
  - Muszáj volt eszembe juttatni a nőidet? - háborgott a lány, és Jay hasába csípett.
  - Nincsenek nőim... már nincsenek, csak te!
Jay bizonyításképpen forró csókot nyomott a lány szájára, Melissa pedig sóhajtva adta meg magát a csodás érzésnek. A srác heves ragaszkodása, és szenvedélye egyszerre volt izgató és félelmetes a számára. És pont ez a kettős érzés vonzotta és szinte megszállottá tette. Nem számított már semmi más, csak az, hogy Jay karjában lehet. Jöhet bármi, minden lényegtelen, amíg a fiú vele akar lenni.
Odaadóan viszonozta a csókot, de amikor Jay ismét le akarta rángatni róla a takarót, eszébe jutott az egyetlen személy, aki eltilthatja a fiútól és szobafogságra ítélheti.
  - Nyughass, Jay! Haza kell mennem. - ült fel Melissa bánatos képpel, és közben magával húzta a takarót. Mégiscsak kínos volt a számára, hogy kora reggel meztelen.
  - Ne már! - a fiú utána gördült és megsimogatta a hátát. - A néném csak egy óra múlva ér haza.
Ettől a kijelentéstől a lány csak még jobban pánikba esett. Nem úgy akart megismerkedni Jay nagynénjével, hogy az ágyban találja őket.
  - Anyám már biztos fent van, és halálosan dühös rám, mert tegnap este óta nem értem haza, és nem is szóltam róla. Írok neki egy SMS-t, hogy lenyugtassam, aztán haza kell vinned.
A fiú csalódott arccal ült fel, de azért a lány mögé húzódott, hogy átkarolja. Mellkasát a lány hátához nyomta és megcsókolta a tarkóját.
  - Rendben, mert nem akarom, hogy bajba kerülj miattam, de cserébe velem kell töltened a délutánt. Elviszlek egy klassz helyre, és bemutatom néhány jó haveromat.
Melissa szíve repesett az örömtől, amiért a fiú délután is vele akar lenni. Remélte, hogy ez azt jelenti, nem csak egy futó kalandnak tekinti.
A lány sóhajtozva a fiú kezeire tette az övéit, és élvezettel dőlt a srác mellkasának.
  - Pont azért, hogy anya ne gyanakodjon, haza kell most mennem. Majd megpróbálok kitalálni valamit, hogy el tudjak lógni otthonról.
Jay kuncogva harapdálni kezdte a lány fülét.
  - Hm... imádom, ha egy jó kislány miattam lesz rossz.
Melissa nevetve elkapta a mellette heverő kék kispárnát, és a fiú arcába csapta.
  - Azért ne bízd el magad!
Mire a fiú magához tért, Mel lehajolt az ágy mellé és felvette a kis táskáját a földről. Kihalászta belőle a telefonját és gyorsan pörgő újakkal üzenetet írt az anyjának:
  "Szia anyu! Bocs, hogy még csak most írok, de hosszúra nyúlt Bev bulija, aztán meg nála aludtam. Amint magamhoz tértem, és találok valakit, aki hazavisz, megyek! Ne aggódj! Szeretlek. "
Mel sóhajtva ejtette az ölébe a mobilt, és fancsalodva hátrasimította kócos haját.
  - Mi a baj? - kérdezte Jay, mert rögtön kiszúrta a lány elkeseredését.
  - Semmi... csak utálok neki hazudni. Ritkán csináltam még ilyet, és félek, hogy ha lebukok, eljátszom a bizalmát. Tudod... csak én vagyok anyunak, és rettenetes érzés, hogy átverem.

  - Nagykorú vagy, Melissa! - közölte lazán Jay, és kitakarózott, hogy az ágy mellett heverő ruháit egyenként magára húzza. Ami a kezébe akadt a lány holmijából, azt mindig odadobta neki.
A lány sietősen öltözködött, de csak nehezen tudott odafigyelni magára, mert alig tudta levenni a szemét a fiú tetovált bőréről és kockás hasáról. Legszívesebben visszarángatta volna az ágyba, hogy ismét elfeledkezzen a világról a karjaiban.
  - Ne nézz így rám, kicsim, mert kísértésbe viszel! - kacsintott a fiú pajkosan, amikor a feje előbukkant a magára húzott póló nyakkivágásában.
Melissa pirulva kapta el róla a tekintetét, és a harisnyája felhúzására koncentrált. Szégyellte, hogy ennyire kimutatta az érzéseit. Borzasztó lesz, ha mindenki így tud majd olvasni az arcáról...
Amikor már a lányon volt az összes ruhája, Jay odanyújtotta neki a kiskabátot, de mikor utána kapott visszarántotta, így a lány előre zuhant. Nevetve ölelte a mellkasához.
  - Imádlak, kis mimózám. - suttogta a fülébe a fiú, és kedves csókot nyomott a szája sarkára.
A lány testén már ettől is heves borzongás futott végig. Elképesztette, hogy már ennyitől is hevesen reagál a teste, és egyre többet és többet akar. Legszívesebben a fiúra vetette volna magát, de győzött a józan ész, nem akarta, hogy a nénikéje az ágyba találja őket, és tovább várakoztatni az anyját.
Amikor már minden ruha rajtuk volt, Melissa bekéredzkedett Jay fürdőszobájába, hogy szalonképessé varázsolja a haját, és újra sminkeljen. A modern fürdőben kád is volt, meg zuhanyzó is, és szürke csempe borított mindent. A mosdó feletti tükör előtt sokáig vacakolt a hajával, de mivel olyan volt, mint a szénaboglya csak összefogta a nyakában lófarokba. Mire elkészült, Jay már nem volt a szobában, de a kávé illat jelezte, hogy lent lehet a konyhában. Bizonytalan léptekkel ment le a földszintre. Érdeklődve nézett körül, ugyanis tegnap este a sötétben és az izgalomtól nem látott semmit. A nappali fényűző volt és otthonos, de nem mert tüzetesebben szétnézni. Félt, hogyha sokáig tökölnek, befut a fiú nénikéje.
Jay már a ragyogó fehér konyhapultnak döntött háttal kávét iszogatott. Kék pólót és szaggatott farmert viselt. A csésze pereme felett mosolyra húzódott a szája, amikor megpillantotta a lányt.
Melissa szeme előtt a szuper felszerelt konyha összeolvadt, csak a csodás mosolyt látta.
Amikor mellé ért, a fiú felültette maga mellé a konyhapultra, majd a kezébe nyomott egy sárga bögrét, benne gőzölgő kávéval, majd szájon csókolta a lányt.
  - Kösz, ez életmentő. - mosolygott Mel.

  - A kávé, vagy a csók? - vigyorgott Jay pajkosan, s Melissa úgy érezte, ettől a mosolytól csak még jobban beleszeret, ha ez ugyan lehetséges.
  - Mindkettő. - vágta rá vidáman a lány.
A srácnak tetszett a válasz, a lány lába közé préselte magát, és átölelte a derekát.
Melissának tetszett, hogy ebben a pózban egy magas a fiúval, könnyen tudott a szemébe nézni és a szája is hívogatóan közel volt.
Lassan kortyolták a kávéjukat, közben ölelkezve evődtek egymással, vagy apró csókokkal édesítették meg a gondatlan pillanatokat.
Sajnos nem húzhatták tovább az időt, vissza kellett térni a valóságba.
Öt perc múlva már a fiú kocsijában ültek, gyors tempóban haladtak a reggeli forgalomban.
Egész úton nem beszélgettek, de ez inkább meghitt csend volt, mint kínos.
Csak amikor már közel jártak Melissa otthonához, akkor szólalt meg a lány.
  - Kiteszel a sarkon? Nem akarom, hogy anyám megint veled lásson. Gyanús lenne neki.
  - Bujkálni akarsz? - vetett rá egy éles pillantást féloldalasan Jay, aztán görcsösen markolva a kormányt, megint a vezetésre figyelt.
  - Nem, csak egyelőre nem akarom, hogy anyu tudjon rólunk. Évek óta azt hajtogatja, hogy éljek, bulizzak és legyek szerelmes, mégis érzem, hogy kiakadna, ha azt mondanám, pár hét alatt bepótoltam az eddigi lemaradást. - Melissa kínosan feszengett az ülésen. - Ráadásul... tudom, hogy nem ilyen pasit képzelt mellém, mint te. Jobb, ha egy darabig nem mondok neki semmit.
Jay egy darabig hallgatott, átgondolta a lány szavait.
  - Rendben, nem akarom, hogy miattam gondod legyen édesanyáddal. Csak az számít, hogy ne álljon közénk semmi. De biztos vagy benne, hogy eltiltana tőlem, ha tudomást szerezne rólunk?
  - Sajnos igen. - húzta el a száját Mel, és beszéd közben a kézitáskájával babrált. Nem mert a fiúra nézni. - Semmit nem tilt nekem, amíg az ő szabályai szerint játszom. Valószínűleg egy unalmas, anyuci kedvencét képzelt el mellém. Frász kap, ha megtudja, hogy egy tetovált, Aston Martinnal száguldozó, lázadónak adtam a szívem. Majd valahogy lassan beadagolom neki, de még nem most. Nem akarom, hogy elrontson mindent.
  - Hát... te tudod... de jó, ha tudod, hogy semmivel sem tarthat távol tőled!
Melissa szíve szinte fellángolt a vallomás hallatán. Baromi jó érzés volt, hogy a fiú ennyire ragaszkodik hozzá.
Túl hamar elérték a kereszteződést, ami a lány utcája felé vezetett. Jay leparkolt az útpadkánál.
  - Akkor négy körül érted jöhetek? - fordult Mel felé a srác.
  - Igen. Kitalálok valamit. Itt várj majd, mindenképpen megszököm. Ha valami közbejön, írok SMSt.
  - Ne jöjjön közbe semmi. - kacsintott Jay. Közelebb fészkelődött a lányhoz, és csókot nyomott a homlokára.
 Melissa szabad kezét a fiú vállára csúsztatta. Nem akaródzott neki elválni tőle.
  - Nem fog. Majd kidumálom magam. - ígérte a lány, és ajkát a fiúéra nyomta.
A csók hevesebbre sikeredett, mint számított rá, máris lepkék röpködtek a hasában és forróság öntötte el a fejbúbjától a lábujjáig. Valamiért azt érezte, hogy senki más nem lenne képes ilyen heves érzéseket kiváltani belőle. Jay Amstrong a végzete, az igazi, a nagy szerelem az életében.
Csak nagyon nehezen és sóhajtozva bontakozott ki a fiú öleléséből.
Kiszállt a kocsiból, mosolyogva csókot dobott Jay-nek, aztán magassarkúban hazafelé tipegett.
Minél közelebb ért a házukhoz, annál inkább visszatért a valóságba. A feldobott hangulata visszaesett, mert tartott tőle, hogy az anyja kérdőre fogja vonni. Nem volt hozzászokva, hogy a kicsi lánya kimarad éjszakára, és ezerrel bulizik.
Már a lába is remegett a magassarkúban, amikor benyitott a nappaliba.
Samantha farmerben és sárga pólóban ült a kanapén. Egyik kezében kávéscsészével, az ölében lévő napilapot olvasta. Az ajtócsapódásra egyből felnézett, és szúrósan nézett a lányára.
  - Ilyenkor kell hazajönni, Melissa Thompson?
A lány a szája szélét rágcsálva rogyott a közeli fotelbe. Tudta, hogy semmi jóra nem számíthat, amikor az anyja a teljes nevén szólítja.
  - Ne haragudj, anya, de tényleg bealudtunk. Csak az előbb tértem magamhoz.
  - Ki hozott haza? Nem hallottam kocsit megállni. - Samantha barna szeme gyanakodva villant a lányra.
  - Willék, de kiraktak a sarkon, mert még két lányt is elhoztunk, akik nem messze laknak. - hazudta a lány és remélte, hogy nem látszik az arcán a bűntudat. Utált hazudni, de muszáj volt. - Sajnálom, hogy aggódnod kellett értem, de nem csináltam semmi hülyeséget, tudod, hogy nem szoktam...
  - Nagyon remélem. - a barna hajú asszony éles pillantásokkal méregette a lányát. - Bízom benned, és remélem, nem adsz rá okot, hogy csalódjak. Egyébként csinos a ruhád. Mikor vetted?

  - Ez... - Mel zavartan nézett le kissé gyűrött és viseltes szerelésére. - A Brendáé. Ő tukmálta rám tegnap délután.
  - Klasszisokkal jobb ízlése van, mint neked. - mosolygott az orra alatt Samantha. - Gyakrabban kéne így öltözködnöd.
Melissa megkönnyebbülten fellélegezett. Ha a divat a téma, nem kell tovább aggódnia amiatt, hogy leszidást kap.
  - Majd igyekszem. Megyek ledőlök egy kicsit, ha nem bánod. Hosszú volt az este. - állt fel a lány. Lehúzta a cipőjét, és a kezében lóbálva indult a szobája felé, de akkor eszébe jutott, hogy ki kell találnia valamit, hogy el tudjon szabadulni délután, ha randizni akar Jay-el.  - Anya... délután a csapat a strandra megy röplabda meccset nézni. Velük mehetek?
  - Téged érdekel az ilyesmi? - csodálkozott az anyuka.
  - Annyira nem, de szívesen lógok Brendáékkal. Nincs kedvem itthon ülni.
A nő gyanútlanul rábólintott.
  - Ha ez téged szórakoztat, elmehetsz. Örülök, hogy végre kimozdulsz itthonról, bár le vagy maradva a kordbeliektől, vagy két évvel.
  - Jobb később, mint soha. - mosolygott Melissa vidáman, és végre elmenekült a szobájába.
A szobájában levette a kölcsönkapott ruhát, és egy szék háttámlájára tette, aztán agyonmosott fekete melegítőalsót és rózsaszín pólót vett a kezébe, azzal ment a fürdőbe, hogy a kádban felfrissítse magát és ellazuljon. A habos fürdő jót tett neki, de még így is sajgott minden testrésze, amikor kimászott a kádból és magára húzta itthoni slampos ruháit. Sóhajtva bújt az ágyába és remélte, hogy Jay-ről fog álmodni.
Pár óra alvás után Melissa arra ébredt, hogy SMS-e érkezett. Nyújtózkodva nyúlt a párnája mellett heverő mobil után.
"Szia, picur! Egy óra múlva felveszlek ott, ahol reggel kitettelek! Jó lett volna együtt aludni 😍"
A lány szíve megdobbant a kedves szavaktól, de aztán pánikba esett. Egy óra alatt kell elkészülnie, és azt sem tudta, mit vegyen fel és hová mennek. Gyorsan pergő újakkal választ pötyögött.
"Szió! Hát nem lett volna rossz 😊 Amúgy mit vegyek fel? Hová viszel?"
Míg Melissa a válaszra várt, leült a fésülködőasztala elé, és elkezdte kifésülni alvástól kócos haját.
Nemsokára megérkezett Jay üzenete.
"Nem kell nagyestélyi, vagy szexi gönc. Légy átlagos és imádni való. Egyszerű farmer és felső is megteszi. Az úti cél titok!😁"
"Piszok! Ezért meglakolsz!" - írta vissza Mel dühösen, de nem túl komolyan. Imádta a srácot, nem tudott rá haragudni.
"Ó, már alig várom! - írta a fiú, s a lány maga előtt látta csintalan mosolyát. - Na, csipkedd magad, várnak a barátaim! Puszika!💋 " 
Melissát büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy Jay a barátai közé viszi. Remélte, ez azt jelenti, hogy felvállalja, és mindenkinek meg akarja mutatni, hogy együtt vannak. Kicsit félt is ettől, de elhessegette ezt a kellemetlen érzést. Boldog akart lenni.
Nem volt ideje mélázni, gyorsan előkotort a szekrényéből egy szűk farmert, és egy piros kis gombos felsőt, majd fekete balerina cipőjébe bújt. Jó is volt, hogy nem kellett túlzottan kicsípnie magát, hisz az anyja szerint röplabda meccsre készül a strandra, oda csak nem mehetett túl feltűnő rucikban. Némi sminket is kent az arcára, erre azóta szokott rá, mióta megismerkedett Jay-el. Eddig nem akart tetszeni senkinek, most viszont...
Samantha semmi kifogásolnivalót nem talált lánya kinézetében, amikor az elbúcsúzott tőle. Mosolyogva kívánt jó szórakozást, mert azt azért észrevette, hogy ki van sminkelve.
Melissa már a sarkon toporgott és türelmetlenül várta Jay-t, amikor azt vette észre, hogy Howard jön valahonnan és hazafelé tart, de mielőtt a fiú odaért volna hozzá, a kék Aston Martin leparkolt előtte és a fekete pólós és napszemüveges fiú vigyorogva köszöntötte őt. Nem volt mit tennie, bevágódott titkos szerelme mellé, de kínosan érezte magát, amiért Howie meglátta őket, és attól is tartott, hogy a fiú véletlenül elmondja az anyjának, hogy édes kettesben látta egy kétes hírű alakkal.
Miután Jay gyors szájra puszival üdvözölte úgy kilőtt, mintha minimum Ferrarival rajtolt volna a Forma-1-ben.
Melissa idegesen feszengett mellette, de aztán nem bírta sokáig, kis válltáskájából előkotorta a mobilt, hogy SMS-t írjon Howie-nak.
  - Mit csinálsz? - pillantott rá féloldalason Jay. A fiúnak iszonyat jól állt a fekete napszemüveg, de Mel érezte, hogy alatta borús a tekintete, hisz ő is jól látta, ki mellett mentek el az előbb.
  - Muszáj Howardnak megmondanom, hogy tartsa a száját. Nem akarom, hogy elmondja anyámnak, veled látott, mert azt hazudtam, Brendáékkal megyek röpi-meccsre a partra.
  - Milyen cuki, hogy falaz neked. - húzta el a száját Jay keserűen.
  - Ez természetes, hisz a legjobb barátom már tíz éve.
  - Nem hiszem, hogy ez a részéről is így lenne. Majd megölt a szemével, és már a suliban is feltűnt, hogy másképp néz rád.
  - Kérlek, hagyjuk a témát! Nem akarok most Howie-ról beszélni, csak hadd szóljak neki, hogy ne buktasson le!

  - Jó... de erre még visszatérünk majd.... Nem akarom elrontani a mai napot!
  - Én sem. - mosolygott Melissa. Örült, hogy Jay próbálja féken tartani eszelős féltékenységét.
Gyorsan SMS-t kezdett pötyögni a haverjának.
"Szia, Howie! Nagyon kérlek, ne árulj el anyunak, úgy tudja Brendáékkal mentem a partra. Falazz nekem, jó?"
Egy percig sem kellett várnia, megérkezett a válasz, egy egyszerű "Jó" volt az egész üzi.
Melissa csalódottan húzta fel az orrát, hisz tudta, barátja szűkszavúsága arra utal, hogy haragszik. Azon morfondírozott, hogy vajon csak Jay ellen van kifogása, vagy bármelyik másik srác miatt így duzzogna?...
  - Mi a baj? - kérdezte Jay, és lejjebb tolta az orráról a szemüveget, hogy halványkék szeme a lányra villanjon.
  - Semmi. Howie megígérte, hogy tartja a hátát.
  - Oké, akkor végre engedd el magad, és élvezzük a délutánt!
A lány derűs pillantást vetett a fiúra, és igyekezett megfeledkezni a duzzogó Howardról.
Megpróbált az útra figyelni, sorházak, üzletek és szórakozóhelyek mellett hajtottak el, de egyre ismeretlenebb lett neki a környék.
  - Hová is megyünk? - faggatózott a lány, miután győzött a kíváncsisága.
  - Titok. - villant fel Jay huncut mosolya. - Ha tudnád, lehet nem jönnél velem, plusz így izgalmasabb, hogy nem tudod.
  - Kicsit sem nyugtattál meg!
  - Ne izgulj, kicsim, jó lesz, majd meglátod. - felelte derűsen a fiú, és nyugtatóan Mel térdére tette a kezét.
Hallgatagon ültek az autóban. Egyre messzebb kerültek a Golden Gate-től, s úgy lett a lány egyre izgatottabb. Idegesítette, hogy Jay nem mondja meg, hová tartanak, s valamiért nem tetszett neki az egyre züllöttebb környék, de bízott benne.
Egy negyed óra múlva Jay megállt egy tetoválószalon előtt. Melissa hitetlenkedve forgatta a szemét.
  - Ez most komoly? Ide jöttünk?
  - Naná! - vigyorgott Jay, és a műszerfalra dobta a napszemüvegét, aztán megfogta Melissa kezét. - A tulaj nagyon jó haverom, jó pár tetkómat ő csinálta. Mikor felkeltem, ihletet kaptam, megálmodtam az új tetkómat, amit a lapockámra akarok varratni. Gondoltam, velem jöhetsz megismerkedni a bandával, és ha kedvet kapsz neked is csináltathatunk valamit.
Melissa elborzadva gondolt arra, hogy mintát véssenek a bőrébe. Rettegett a fájdalomtól és attól, hogy az anyja kinyírná, ha tetoválással libegne haza. Ijedten rettent össze, mert semmi kedve nem volt elcsúfítani a bőrét. Jó, imádta Jay tetkóit, ment az egyéniségihez, de nem tudta elképzelni, hogy a saját bőrére valami örök mintát vésessek.
Jay leolvashatta a lány arcáról a rémületet, mert jót nevetett rajta.
  - Nyugi, édesem, nem kényszerítelek, csak gyere be, ismerkedj meg az én világommal.
  - Hát jó... - nyelt nagyot Mel, és megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. Azt hitte valami kalandos, vagy szórakoztató helyre mennek, eszébe sem jutott, hogy egy tetoválószalonban fognak kikötni.
A szőke Casanova kiszállt a kocsiból, megkerülte, és kinyitotta az ajtót, hogy kisegítse Melissát.
Amikor a lány már állt, vigyorogva rántott rajta egyet, így az a karjában kötött ki. Jay boldogan ölelte magához.
Melissa sóhajtva simult a karjába, és csukott szemmel csókra nyújtotta a száját.
Jay készségesen engedelmeskedett a néma kérésnek. Lágyan megcsókolta, de aztán nyelvét és fogait is bevetve őrjítő vágyakat ébresztett fel a lányban. Melissa libabőrös lett, s élvezte, hogy nincsenek szemtanuk, akik megrökönyödve néznének rájuk. Félt, hogy a suliban nem így mennek majd a dolgok, de nem mert igazán belegondolni a jövőbe.
Bármi is lesz, ki akarta élvezni a pillanatot.
Amikor Jay elengedte, még egy pillanatig alélva kapaszkodott a vállába, aztán kézen fogva elindultak a szalon felé.
Az üzlet üvegén nem lehetett belátni fekete volt, fehér és piros matricák díszítették az üveget a cég logójával, és sárkányos és egyéb nonfiguratív ábrákkal.
Először Jay lépett be a helyiségbe, Melissa bizonytalan léptekkel haladt a háta mögött és a világért sem engedte volna el a kezét.
A szalon fala is fekete volt, fehér posztereken ügyesen rajzolt képek borították be a szabad falat. Jobbra egy pult fogadta őket, testékszerek sokaságát is árulták, és itt fogadták a vendégeket. Hátrébb állt két szekrény mindenféle izével, amit Mel nem tudott beazonosítani. Egy kórházi ágyhoz hasonló bútor, forgószékek és egyéb ülőalkalmatosságok is akadtak.
A pult mögött egy alacsony, kopasz pali állt, akinek szakálla volt, szemöldökpiercingje és fehér pólója alól jól kilátszott, hogy végig van varrva a karja. Barna szeme örömmel villant Jay-re.
A helység hátuljában ült még egy nyurga, szemüveges szőke srác és egy tüsis rövid, vörös hajú, nagydarab csaj.
  - Jay Amstrong! Szeva, haver! Már vártam, mikor dugod ide megint a képed! - üdvözölte barátját a kopasz pasi és pacsizott Jay-el. - Tudtam, hogy nem sokáig bírod, és megint megjelensz, hogy újabb motívumot varrass magadra. Ez már csak ilyen, ha egyszer elkezded, nem tudsz leállni.
  - Csá! Igen, ihletet kaptam, új munkával látlak el. - Jay végre észrevette, hogy nincs egyedül és maga mellé húzta a félénken topogó lányt. - Srácok, hadd mutassam be a barátnőmet, Melissát!
  - Sziasztok! - mosolygott félénken a lány.
  - Hm. Tökéletes mosoly, nem csoda, ha levetted Jay barátunkat a lábáról. - pillantott pajkosan a lányra a kopasz pasi. - Jim Bolton vagyok a szalon atyja, de mindenki csak Jimbonak hív.
  - Üdv, Jimbo! - rázott a sráccal kezet Melissa, s meglepte, hogy a zord külső ellenére ilyen kedves.
  - Az égimeszelő hátul a piercing és portré készítő mesterünk, Pete. A dögös vörös pedig Beth, a finom vonalakat képviseli nálunk.
A vörös, rövid hajú csaj kerekded formája ellenére testre simuló, piros cső felsőt viselt, fekete forrónacival. Karját, hátát és lábát művészi motívumok díszítettek. Fülébe rengeteg fülbevaló volt belőve és az orrbán is csillogott egy piros gyöngy. Színes egyénisége vonzotta az emberek tekintetét, kirítt a tömegből, az biztos, de az arca is szép volt.
  - Szia, Melissa! - integetett a lány feléjük, de továbbra is unottan egy tetoválóújságot lapozgatott.
  - És kin lesz a tetkó? - sétált melléjük a szürke pólós szőke srác, aki fekete vékony keretes szemüveget viselt. Biztos volt vagy két méter, sovány karja szintén ki volt varrva. Ha nem lettek volna a tetkói, Melissa nem is hitte volna, hogy ebbe a színes társaságba tartozik, mert inkább stréberes feje volt, mint kemény rossz fiús.
  - Nekem. Melissa csak azért jött, hogy lélekben támogasson. - felelte Jay, és büszkén simogatta kedvese hátát.
  - Kár. Imádok szűz testre alkotni. - húzta el a száját Beth csalódottan, s zöld szeme Melre villant.
Melissa arca pipacsvörösre gyúlt a szó hallatán, Beth meg jót nevetett, majd rögtön korrigálta a mondandóját.
  - Jaj, ne haragudj, nem úgy értettem! Gondolom, hogy Jay női nem szüzek, úgy értettem, imádok első tetkót csinálni az embereknek. A tetoválatlan test a szűz felület, érted?
Beth szóáradata csak még jobban zavarba hozta Melissát. A srácok meg jót röhögtek.
  - Ó, értem... de kösz nem, még meggondolom, akarok-e majd tetkót. - válaszolta Mel, s magában azon mosolygott, milyen könnyen elfogadta ez a társaság, hogy Jay-hez tartozik. Izgalmas gondolat volt Jay "nőjének" lenni. Bárcsak a suliban is ilyen könnyen elfogadnák őket egy párnak!
Ezután Jay már a pultra könyökölve magyarázta a tetováló művésznek, milyen motívumot álmodott meg magának, Jimbo pedig vázlatot rajzolt közben a hallottakról. Melissa esetlenül álldogált mellettük, feleslegesnek érezte magát, de Pete és Beth segített rajta, a testékszerek pultjához hívták, hogy nézzen szét. Jay úgy belemerült a tetkó vázlataiba, hogy szinte fel sem tűnt neki, hogy a barátnője eltűnt mellőle.
Melissa érdeklődve nézegette az érdekes ékszereket. Volt ott mindenféle: fiúknak való tüskék, csavar és karika szemöldökbe, apró gyöngyök orrba és millióféle kapcsos, díszes és egyszerű piercing. Először egy kis tüskén akadt meg a szeme, elképzelte, milyen jól mutatna Jay szemöldökében. Nem is értette, miért nincs még ilyenje a srácnak, ő szexinek találta volna. Nem sokkal később egy tekergő kígyón akadt meg a szeme. A kis ezüst égszernek tekergő farka volt, de el sem tudta képzelni, hogy kerül egy ember fülébe, mert érdekes formája volt. A kígyóról megint csak Jay és a kísértés jutott eszébe, ami gyökeres része lett az életének. Érdeklődve fordult Pete felé.
  - A kígyó nagyon tetszik. Az hová való?
  - A fülkagyló felső részére szoktuk belőni. Ezeket direkt ide találták ki. - válaszolta Beth, és a saját fülében lévő fém kapcsok melletti skorpióra mutatott. - Ezek nagyon dögösek.
  - Igen. Ez nekem is tetszik. - szemezett továbbra is a kígyóval Mel.
  - Ha szeretnéd féláron megkapod, mivel Jay kedvese vagy. - mosolygott Pete vidáman, de rábeszélő hangsúllyal.
Melissa megijedt saját magától, mert eddig sosem vágyott rá, hogy extrém módon díszítse a testét, de most valahogy nagyon akarta azt a kígyót a fülkagylójára. Ez tényleg Jay hatása lehet, hisz eddig élvezte, hogy csak egy szürke kisegér, most viszont ki akart ríni a tömegből.
Mielőtt meggondolta volna magát gyorsan bólintott.
  - Jó, kérem azt a kígyót. - válaszolta rögtön, de aztán elborzadt arccal nézett Pete-re. - Fájni fog?
  - Nem akarok hazudni... nem lesz kellemes. Beülsz a székbe - a nyurga srác máris megfogta Mel kezét, és az említett fogorvosi székhez hasonló ülőalkalmatossághoz vezette a lányt. Elővett egy hatalmas pisztolyhoz hasonló micsodát. - fújok egy kis fertőtlenítőt és érzéstelenítőt a füledre, ami mentolos és kicsit elzsibbaszt, de ettől még egy pillanatra érezni fogod, amikor a tű átmegy a füleden.
Melissa nagyot nyelve elhelyezkedett félig fekve a székben.
Beth ott sündörgött körülötte, kezében a kiválasztott testékszerrel. Látta a lányon, hogy fél egy kicsit.
  - Fogjam meg a kezed? - kérdezte a vörös csajszi együtt érzően.
Mel szó nélkül megragadta a kezét, és félénk mosolyt küldött a lánynak. Jay úgy elmerült a magyarázásban Jimbonak, hogy észre sem vette, mi folyik hátul.
   - Rajta, essünk túl rajta! - nyelt nagyot Mel, és próbált bátor lenni.

Pete nem húzta tovább az időt, mert látta a lányon, hogy bármelyik percben meggondolhatja magát, ezért gyorsan lefújta a fülét, és egy villámgyors mozdulattal átlőtte a fülkagylója felső részét.
Melissa lélekben felkészült a fájdalomra, de mikor megérezte a hirtelen erős szúrást, mégis kiszaladt a száján egy hangos "Ó". Nagyokat pislogott, és tényleg csak egy pillanatig érezte az égető fájdalmat. Pete gyorsan beletette a fülébe a kígyót.
Jay már felkapta a fejét Melissa kiáltására, és két lépéssel mellettük termett.
  - Pete! Szerencséd, hogy csak a csajom fülét lyukasztottad ki! - Jay aggódva és hitetlenkedve nézett a sápadt lányra. Arrébb terelte Beth-et, majd lehajolt hozzá. Megsimogatta az arcát, a szeme azonban a kígyót figyelte. - Melissa... mi jött rád, hogy piercinget rakattál? És mit fog szólni a konzervatív anyád?
Melissa fájdalma elillant, amikor belenézett az aggodalomtól sötét szempárba, és az arcán lévő kezére tette a kezét.
  - Csak megtetszett a kígyó, és be akartam vállalni. Hadd legyen rajtam valami extrém, hátha jobban tetszik neked. Anyámnak meg majd azt mondom csak klipsz és kivehető. - a lány össze-vissza beszélt, de a fájdalma már csillapodott, csak enyhe zsibbadást érzett.
Jay mosolyogva, de hitetlenkedve nézett a lány szemébe.
  - Édes kis butuskám! Nekem mindenhogy tetszel... de be kell valljam, a kígyó nagyon szexi. - vigyorgott a fiú és még jobban lehajolt, hogy megcsókolja a lány füle tövét.
Melissa olvadozva simult az ölelő karokba, már ennyitől is elöntötte a vágy.
Pete köhécselése szakította ki őket a romantikus pillanatból. Miután szétváltak, figyelmeztette Melissát, hogy azonnal jöjjön vissza, ha begyullad a seb, és egy kis tégely kenőcsöt is nyomott a lány kezébe, amit Mel hálásan megköszönt, és a kis táskájába süllyesztett. Mielőtt fizethetett volna Jay megelőzte. A lány nem akart a jelenlévők előtt vitázni, de nem igazán tetszett neki, hogy Jay állta a fülbelövést.
  - Gyere, nézd meg, mit fog Jimbo a lapockámra varrni! - kérte a srác felvillanyozva, és felhúzta a székből, a derekánál fogva a pulthoz terelte, ahol a mester már kész volt a rajzzal.
Melissa izgatottan hajolt a minta fölé.
A rajzon egy kábé nyolc centis, gyönyörű, kék rózsa pompázott, hosszú tüskés szárral. A különlegessége az volt, hogy a virág fején és szárán végigfutott egy fekete és egy fehér gyöngysor, pont olyan, amit első randijuk óta mindketten viselnek. Melissa meghatottan pislogott, hogy visszatartsa a könnyeit, hisz tudta, hogy ez a motívum örökre kettőjükre fogja emlékeztetni a fiút. Kicsit meg is ijedt ettől.
  - Jay ez... - egyszerűen nem talált szavakat.
A fiú homlokon csókolta a lányt, és egymás mellé tette a kezüket a pulton, hogy a két karkötő egymás mellé kerüljön.
  - Te és én örökre együtt. A jó és a rossz...
Melissa megpróbálta tréfával enyhíteni a megható és nyomasztó pillanatot.
  - Szép és csodás, de mi lesz, ha időközben teljesen megrontasz? Szürke gyöngyöket kapok?
  - Egyébként a kék színhez is a szemed árnyalata volt az alap. - kotyogott közbe a rajz alkotója.
  - Kösz, Jimbo! Ha lehet, még kínosabban érzem magam. Ez a tetoválás örök és...
  - És igen, örökké akarok emlékezni rád, kicsim! - vágott közbe Jay, és a szája elé húzta összekulcsolt kezüket és csókot nyomott Mel kézfejére. - Minden tetkómnak története van, egy-egy emlék, még szép, hogy rólad is kell valami. Megéri a fájdalmat, ha emléket állíthatok rólunk!
Melissa már nem berzenkedett, hisz valójában ez egy szép gesztus volt. Ő sem akart sosem elválni Jay-től, és mindig emlékezni akart rá.
Felcsillant a szeme. Hirtelen megint felélénkült.
  - Megtudjátok ezt csinálni kicsit kisebben, mondjuk fele ekkorában az én lapockámra is? - kérdezte a lány szemrebbenés nélkül.
Beth halva a beszélgetést, melléjük lépett tapsikolva.
  - Én meg tudom csinálni! Hadd csináljam én!
  - Állj! - intette le Jay, majd megint kételkedve nézett szerelmére. - Most komolyan te is tetkót akarsz?
  - Nem csak egy tetkót. Ugyanezt akarom, ugyanoda, hogy valami véglegesen összekössön minket. - válaszolta határozottan, és eltökélten a lány, majd Beth-re pillantott. - Csináld meg nekem!
  - Akkor egyszerre csináljuk mindkettőtökét. - bólintott rá Jimbo.
Közben Jay még mindig értetlenkedve ölelgette kedvesét. Szép volt, hogy a lány erre vállalkozik, de tartott tőle, hogy meg fogja bánni, de akkor már késő lesz.
  - Melissa, édesem, miattam nem kell tetkót varratnod, nem ezért hoztalak ide! Csak azért, hogy mellettem legyél. A tetkó nagy döntés. Ráadásul anyukád biztos szívrohamot kap, ha meglátja.
Melissának elege volt belőle, hogy Jay folyton az anyjával takarózik.
  - Nem érdekel anyám! - erélyeskedett a lány. - Majd nem mutogatom neki a hátam. Ez a tetoválás olyan szép, és annyira mi vagyunk! Akarom, ahogy téged is mindig és mindenhol! Más nem számít!
  - Jay, hallhass a vadmacskára. - mosolygott Jimbo a kis kecskeszakálla fölött. - Szerintem már döntött.
A szőke srác nem tiltakozott tovább, de álmélkodó pillantásokat vetett a lányra. El sem akarta hinni, hogy ugyanaz a lány áll előtte, aki az első randijukon olyan félénk és bizonytalan volt. Nyoma sem volt a szende kislánynak és ennek valamilyen szintet örült is, csak nehéz volt hirtelen feldolgozni.

Közben beindultak az előkészületek. Jimbo a gurulós ágyhoz vezette Jay-t, megkérte hogy vegye le a pólóját, és fertőtlenítővel lekente a jobb oldalát, mert úgy egyeztek meg oda kerül a motívum.
Beth ügyesen járó tollal elkészítette a mintát kisebben, ami Melissára fog kerülni. Beth egy kis fülkébe vezette a kicsit izguló Melt, hogy levegye a felsőjét és a melltartóját, helyette egy elől takaró, hátul nyitott orvosi köpenyre hasonlító zöld nyakban megkötős lepelt adtak rá. A lány bátran leült Jay-el szembe az ágy másik felére, és a kezébe kulcsolta a sajátját. Próbált bátor arcot vágni, de látszott a szemén egy kis rettegés. Jay előre hajolt és bátorítóan szájon csókolta.
  - Nyugi, drágám! Eleinte fájni fog, de aztán elzsibbad a bőr, és csak egy kis égést fogsz érezni.
  - Oké. Bátor leszek, mert nagyon akarom!
  - Na, akkor nem mocorogni! Fogjátok egymás kezét, nézzétek a másikat, de nincs ficánkolás, mert elszúrjuk a mintát. - mondta Jimbo, aki egy gurulós székkel elhelyezkedett Jay háta mögött. Kezében már ott volt a tetoválógép, a széke oldalára meg fel volt szerelve egy speciális fémtárca, amin a tinták, fertőtlenítő és steril kendő sorakozott. Beth ugyanígy elhelyezkedett Melissa mögött.
  - Ha elzsibbadsz, vagy nagyon fáj, szólj és tartunk szünetet. - hallotta a tetováló csaj hangját a háta mögött Mel, de nem mert ránézni, kitartóan Jay szemébe mélyesztette a pillantását.
Már attól összerezzent, ahogy megérezte a hátán Beth hideg kezét és a fertőtlenítőt, de nagyot nyelt és összeszorította a fogát.
Pete bekapcsolt egy CD lejátszót, lágy rockzene szólt a háttérben, s magyarázta, hogy a zene segít ellazulni. Melissa Jay két csuklóját szorongatta, és megint összerettent, amikor berregve beindult a két tetoválógép. Életében nem hallott még ehhez fogható hangot, és nem mert Jay feje mellett oldalra lesni, hogy is működik egy ilyen izé. Sóhajtozva, görcsösen csak Jay szemére koncentrált.
Az első fájdalmas szúrásnál felszisszent, hisz olyan volt, mintha késsel vakargatnák a bőrét, de aztán a tű ütemes és gyors mozgásától valóban elzsibbadt a háta, és már csak egy enyhe, kellemetlen, égető érzés kísérte a tetkó alakulásának többi részénél. Jay biztató tekintetéből merített erőt, és kétségbeesve nézett rá. Közben rájött, hogy nem csak miatta, maga miatt is vállalta a tetoválást. Épp itt az ideje, hogy végre éljen és vállalja önmagát és őrültségeket csináljon. Nos, lehet, hogy kicsit erős kezdés volt, hogy rögtön a szüzessége elvesztése után piercing és a tetoválás is felkerült a hajmeresztő dolgok listájára, de nem akart most gondolkodni. Jelen pillanatban boldog volt és örült, hogy valami közös és örök még jobban Jay-hez köti.
Csak egyszer tartottak szünetet, Pete kávét nyomott a kezükbe, de miután megitták, rögtön folytatták a minták felvarrását. A pihenő után megint egy kicsit rosszabb volt, mert megint felröppent a fájdalom, de elég hamar jött az enyhítő zsibbadás. Amikor a két gép elhallgatott, Melissa csodálkozva kapta fel a fejét, most mert csak a Jay hátát törölgető Jimbora nézni. Beth is mögötte ügyködött.
  - Kész? - nyögte csodálkozva.
  - Kész bizony! Bátor lány vagy! - kacsintott Jimbo.
  - Nem kéne a jelenlétemben flörtölnöd a csajommal! - csapott bal kezével haverja vállára Jay.
Melissa kábultan nézett a fiúkra. Elvesztette az időérzékét, fogalma sem volt meddig tartott ez az önkéntes kínzás.
  - Gyertek, nézzétek meg! - ugrott fel  Beth izgatottan és a jobb sarokban álló egész alakos tükör felé intett. - Ha nem tetszik, akkor se tudunk már mit csinálni! - nevetett kárörvendően.
Melissa zsibbadt lábbal, és Jay oldalába kapaszkodva mászott le az ágyról. Torkában dobogó szívvel kézen fogva sétáltak a tükör elé. Mindketten háttal fordultak a tükör elé és a válluk fölött hátranézve pillantottak az új testdíszítésükre.
Melissa szava elakadt. A minta gyönyörű volt. Az övé pontosan ugyanolyan, mint a fiúé, csak sokkal kisebb. A kék rózsa szinte beleolvadt a kissé kipirosodott bőrébe, a kétszínű gyöngysor mesterien kacskaringózott a virág körül. Életében még nem látott ilyen szépet, és el sem hitte, hogy ez az ő bőrén van.
  - Cso...csodaszép! - hebegte imádattal.
  - Akkor nem bántad meg? - kérdezte Jay megilletődve, és inkább a lány mintáját figyelte a tükrön keresztül, mint a sajátját.
  - Még szép, hogy nem! Imádom, ahogy téged is! Most már örökre össze vagyunk kötve! - Mel felbuzdulva megpördült, és Jay karjába vetette magát, de a mozdulattól eltorzult az arca, mert a friss sebe a hátán belesajdult.

  - Ó! - nyögte nevetve.
  - Bizony, egy darabig érzékeny lesz, míg be nem gyógyul! Csak óvatosan, és ne heveskedjetek! - mosolygott Jimbo.
  - Szerinted megszabhatsz ilyesmit Jay-nek? - vigyorgott a vörös lány. - Szerintem, meg fogják találni a módját, hogy a seb ne akadályozza őket.
  - Köszi, hogy mindig zavarba hoztok! - dünnyögte az orra alatt Mel, mire mind felnevettek.
Miután a nevetés abbamaradt, még tettek egy-egy steril kötést a friss tetoválásokra, hogy ne menjen bele semmiféle szennyeződés és kaptak egy kis gyulladáscsökkentő krémet is.
Mel Beth-el beszélgetett még egy darabig, így lemaradt arról, mennyit fizetett Jay a kasszánál Jimbonak.
Gyanította, hogy jobb is, ha nem tudja. Biztos egy vagyonba kerülhetett két ilyen remekmű.
Búcsúzóul Mel megölelte újdonsült barátnőjét. Nagyon megkedvelte a kirívó külsejű, szabad szájú, de barátságos lányt.
  - Jövünk máskor is! - integetett Melissa már a kocsiból a járdán álló művészeknek.
Pete és Jimbo vidáman nevettek.
  - Jay, még a végén a csajod tetoválásfüggő lesz! - vigyorgott Pete.
  - Addig nem baj, amíg tőlem is függ!
  - Ez természetes, drágám! - mosolygott a lány magabiztosan. - Ha te nem lennél, eszembe sem jutna mintát varratni a testemre! Szóval köszönöm!
  - Hát ez nem volt túl kedves. - vihogott Jimbo. - Ha megunod a srác sápadt pofáját, gyere hozzám kicsi lány, ingyen, bármikor bárhova tetoválok neked, csak szabadulj meg tőle!
 Melissa nem sértődött meg, nem jött zavarba, mert tudta, hogy Jim csak tréfál és húzni akarja Jay-t.
  - Ne álmodozz, tesó! Melissa az enyém, és nem adom! - vágódott be Jay a kocsiba, aztán intett a bandának.
  - Sziasztok! Köszi mindent! - integetett még Melissa, mielőtt a kék sportkocsi kilőtt.
Az úton Mel nem merte a hátát a támlának dönteni, mert az kellemetlenül nyomta a fájó tetkóját, de még így is felszabadultnak és boldognak érezte magát.
Jay vezetés közben rápillantott és szinte leolvasta az arcáról az érzéseit.
  - Látom, fel vagy pörögve, de mégis túlzásnak tartom, hogy belementél a tetkóba...
  - Jay, kérlek, ne parázz! Tudom, mit csinálok, és mit akarok! Végre úgy érzem önmagam vagyok! Vége a szürkeségbe burkolózásnak. Életemben először érzem, hogy én is vagyok valaki, és ezt neked köszönhetem. Ma nagy dologra szántam rá magam, és nem szégyellem, hanem büszke vagyok rá! Szerintem a sors, vagy a végzet keze, hogy megismerkedtünk és imádok minden egyes veled töltött percet! Élni akarok, kalandra, izgalomra és szokatlan dolgokra vágyom és mindenekelőtt arra, hogy mindenki tudja, hogy összetartozunk és együtt vagyunk. Többé nem bujkálok senki elől. Fel fogom vállalni, hogy kelessz nekem!
Melissa komolyan is gondolta, amit mondott. Nem érdekelte, hogy a suliban ők lesztek az új pletykatéma. Jelen pillanatban úgy érezte, egy sárkánnyal is képes lenne megküzdeni a boldogságáért.... kivéve az anyját.
  - Vagyis... az anyámnak még nem merem elmondani. Ahhoz idő kell. - helyesbített gyorsan a lány.
  - Megértem, angyalom! A mamákkal mindig gondom volt, mert féltik tőlem a pici lányukat. Majd lassan beadagoljuk neki, hogy együtt vagyunk. Nem versenyfutás az életünk. Majd megtudja, ha már készek leszünk elé állni... Addig viszont kénytelen leszek mindig megszöktetni téged!
  - Izgi lesz, már alig várom! - nevetett Melissa gondatlanul.