Unottan készülődött a suliba, hangulatához híven szürke szűk pólót vett fel, rá egy fekete, kerekített aljú, könyöknél felgombolt ingblúzzal és fekete nadrággal. Ehhez magára kapta a farmerdzsekijét és egy fekete balerinacipőt. A haját szabadon hagyta, csak kifésülte. Sminkelni nem akart, már nem volt kinek tetszeni. Miután magához vette válltáskáját, a konyhában felhörpintett egy pohár langyos kávét, aztán evett egy is müzlit tejjel. Örült neki, hogy az anyja már elment és nem kell vitázniuk.
Amikor kilépett a házból, fázósan összehúzta magán a dzsekit, mert hűvös volt. Köd és szél jött az öböl felől, ősz volt a javából. Kisimította csapzott haját az arcából, és csak akkor vette észre, hogy Howard a ház előtt várja. Meglepődött ezen, hisz rég mentek már együtt iskolába. Örült is, meg nem is. Kellett neki a társaság, de félt, hogy a fiú faggatni fogja.
A szőkés barna hajú srác egy bő, állástalan farmerben, és piros, nagy írásos kapucnis pulcsiban állt a két ház között a járdán. Bár a szeme alatt karikák húzódtak, zöld szeme felcsillant, amikor meglátta a lányt.
- Köszönöm kedvességed. - jegyezte meg foghegyről Melissa. - De jól leszek.
- És elárulod, miért vagy mostanában olyan, mint a kedvenc zombijaim? Mert csak a hülye nem látja, hogy le vagy törve és befordultál. Mi történt veled? És miért nem beszélsz róla? Régen mindent tudtam rólad, most meg kerülsz...
Melissában felébredt a bűntudat, hisz igaza volt a gyerekkori barátnak. Kiskoruktól kezdve nem volt olyan, amit ez a kelekótya fiú ne tudott volna róla, de amióta bevallotta, hogy másképp érez iránta, Mel bár nem tudatosan, de tényleg falat épített kettejük közé. Ráadásul, ami most történt még túl friss volt, nem tudta volna elmondani.
- Nem akarok róla beszélni! - makacskodott a lány.
- Akkor kitalálom! A fenegyerek dobott téged...
Már Jay említésre is összerándult a lány gyomra és gombóc szorította a torkát.
- Nem! Ha annyira tudni akarod közös megegyezéssel szakítottunk. Ennyi volt, majd túl leszek rajta.
- Mit mondjak, nem úgy nézel ki. - jegyezte meg gúnyosan Howie, de közben nem nézett a lányra, a lába alatt nézte a girbegurba járdát. - Megharagszol, ha azt mondom, tudtam előre, hogy ez lesz? Én megmondtam, hogy csak addig kellesz neki, míg meg nem un. Túl jó voltál hozzá.
- Nem! Ez nem igaz! Ne beszélj baromságokat, hisz nem tudod, valójában mi történt! - förmedt rá dühösen Melissa. A szeme könnybe lábadt, ezért gyorsan megdörzsölte, le ne bukjon, mert nem akarta kimutatni gyengeségét. - Szétmentünk és kész!
- Talán ha elmondhatnád, mi történt, akkor nem gondolnék baromságokat! - kérte Howard óvatosan. Nem akarta még jobban bántani a lányt, de képtelen volt tétlenül nézni a szenvedését. A szíve szakadt meg érte.
- De képtelen vagyok rá! És amúgy sem tartozik senkire, csak rá és rám. - zárkózott el megint Mel.
Howard a fejét csóválta. Utálta, hogy a lány nem mondja el a történteket és nem bízik benne.
- Sajnállak, Melissa. És azt is sajnálom, hogy az ezeréves barátságunk nem jelent már neked semmit. Ha számítanék, elmondanád mi bánt, és nem zárkóznál be még előttem is.
- Tudod, hogy szeretlek, de ez nem erről szól!
- Ó, az isten szerelmére! - torpant meg dühösen Melissa, mert már nem messze jártak a gimi kapujától, és nem akart közelebb menni, nehogy fültanúja legyen a veszekedésüknek. - Ennek semmi köze hozzád és hozzám, egyszerűen csak még túl friss a fájdalom, és nem tudok róla beszélni senkinek. Ha ezt nem érted meg, akkor nagyon sajnálom!
Nem akart tovább veszekedni, sarkon fordult és nagy léptekkel elballagott. De még nem akart bemenni az épületbe, mert tartott tőle, hogy újabb hasonló vitákra számíthat a többiektől.
Felfedezte, hogy a gimi előtti parkban ül egy lócán Will, elmélyülve egy könyvben.
Melissa felé sietett. Pont rá volt szüksége, mert a barna srác nem faggatta, nem erőltetett semmit és üdítő volt vele beszélgetni.
Will nyitott farmerdzsekiben, laza barna nadrágban és fekete pulcsiban ült a lóca szélén és mindenről megfeledkezve tanult, észre sem vette, hogy már nincs egyedül.
- Will Denison, te szoktál tanulni? - huppant mellé mosolyogva a lány.
- Hé, szia! Képzeld, muszáj, mert félek, hogy Mr. Henderson meghúz töriből. Elég gyér jegyeim vannak, még az idén javítanom kell. - Will behajtotta a könyvet, fél kezében lóbálta, miközben áthatóan méregette a lányt. - Zaklatottnak látszol. Mi a helyzet?
- Á, csak most kaptam össze Howarddal. - legyintett lemondóan a lány. - Mostanában már semmi sem a régi köztünk, és olyanokról faggat, amiről nem akarok beszélni.
- Aha... vagyis tudni akarta, mi van veled és Jay-el. - bólogatott megértően Will.
- Kérlek, ne mondd ki a nevét! Nem akarok hallani róla! A lényeg, hogy közös megegyezéssel szakítottunk, mert így kellett lennie.
- Ti tudjátok. - vont vállat közönyösen Will. - Biztos megvolt az oka a döntéseteknek. Nem faggatlak, ha ránk tartozna, elmondanád.
- Ezért bírlak, Will, mert maga vagy két lábon
A srác egy pillanatra lemerevedett, de aztán a lány törékeny vállai köré fonta a karját. Kedvelte a lányt, és mindent elkövetett volna, hogy felvidítsa.
Melissa Will mellkasához simulva, nyugodtnak érezte magát. Jó volt közel lenni hozzá, mintha a belőle áradó melegség és szeretet rá is átragadni. Mintha rálelt volna a béke szigetére.
De ez az érzés rögtön elmúlt, amikor a fiú háta mögött meglátta Jay-t közeledni. A szőke srác haját össze-vissza borzolta a szél, arca nyúzott volt, de egyéb változást nem látott rajta. A szokásos lyukacsos farmer volt rajta, kék pulcsival és farmermellénnyel. Hozzájuk közeledve haragos pillantást vettet rájuk, de aztán tovább haladt, mint egy közömbös idegen. Ez a közöny kínozta Melissát, ez rosszabb volt, mint a düh, vagy visszafojtott vágyakozás.
Will elengedte a lányt, mert érezte, hogy az megmerevedett.
- Túl leszel rajta, kicsi! El fogod felejteni, csak idő kell. - engedett meg magának egy mosolyt Will, miközben a befelé igyekvő szőke srác után nézett.
- Érdekes, hogy ha te mondod, még el is hiszem. - viszonozta melegen a mosolyt Mel. - Tudod, ezt vártam volna Howardtól, de helyette csak faggat, bánt és vádaskodik.
- Ne feledd el, hogy másképp szeret és veled együtt szenved. - figyelmeztette Will. Nem akart a lány életébe vájkálni, ugyanakkor nem volt más választása, ha segíteni akar.
- Tudom, de akkor is jobban érzem magam mostanában veled, mint vele! - Mel csak ebbe kapaszkodott, nem akart Howie reménytelen szerelmére gondolni. - Te megnyugtatsz, megértő vagy és jobb kedvre derítesz! Fura, hogy így alakult, sose gondoltam volna.
- Egy éve ismerlek, észrevettem, hogy remek lány vagy, kedves, aranyos, őszinte és ragyogó szemű, pont ezért borzasztó nézni, hogy kihunyt a csillogás a szemedből. - Will ösztönösen megérintette a lány szív alakú arcát. - Mindenki életében vannak hullámvölgyek, és arra valók a barátok, hogy átsegítsenek ezen. A barátomnak tekintelek, és csak jót akarok neked.
- Hű, ilyen költői vénával az irodalomcsoportban a helyed! - próbált tréfálni Melissa. Meghatotta a srác kedvessége. - Jövő héten beiratkozom szabadon választható irodalomra és filmtörténetre. Nincs kedved velem tartani?
- Állj! Még három hónapja se kezdtük a tanévet, máris lehet váltani? Miről maradtam le? - csodálkozott Will. Tudta, hogy a lány azért váltott témát, mert nem akart keseregni, de nem bánta.
- Igen, idén a tizedikesek leadhatják november végéig a nekik nem tetsző tantárgyakat és felvehetnek olyat, ami tetszik, már most. Én úgy gondoltam, hogy lepasszolom a gazdaságtant és a politikát, elég volt belőlük egy évig.
- Jó. A politikát én is elhagyom, untat. - mosolygott Will angyalian.
- Akkor jössz velem irodalomra és filmtörténetre? Tanulhatunk együtt is, ha gondolod!
- Még szép! És szavadon foglak ám! Égető szükségem lesz egy kis korrepetálásra töriből és kémiából, mert nem akarok félévkor elhasalni!
- Bármikor szívesen segítek! - egyezett bele Melissa. Élvezte Will társaságát, ráadásul arra gondolt, hogy ha fejest ugrik a tudományokba és őrült tanulásba kezd, akkor nem lesz ideje Jay miatt keseregni. Ez egész jó terápiának ígérkezett. - Rábeszélem a csajokat is a kedvenc óráimra, akkor még érdekesebb lesz!
- Hű, de buzgó lett valaki! - forgatta a szemét nevetve Will. - De irány befelé, kis stréberem, mert lekéssük az első órát!
Melissa kedvetlenül felállt. Tudta, hogy odabent szembe kell nézzen mindenkivel. Napok óta összesúgtak a háta mögött, és a fél suli ujjal mutogatott rá, és azt találgatták, miért dobhatta a kis szerencsétlent a gimi új nagymenője.
- Menjünk, már úgyis majdnem befagyott a seggem! - szánta rá magát a bemenetre.
- Nagy kár lenne egy ilyen csinos popóért! - kacagott rá kötekedve Will.
Melissa nem tudott erre mit mondani, de bosszúsan lökött egyet a srácon. Így mentek be lökdösődve, evődve, és vidáman.
De a folyosóra beérve elbúcsúztak egymástól, mert Willnek ezúttal az emeleten francia órája volt, Melissának meg a jobb sarokban biokémiája, ahogy Howardnak, Sonának, és a két B.-nek is.
A csajok a terem ajtajában traccsoltak, de nem volt kedve csatlakozni hozzájuk. Inkább összehúzta magát, a sor végén megbújt egy két méteres langaléta mögött, és elindított a telefonján egy szókereső játékot, hogy az időt múlassa és kizárja a külvilágot. Most hogy Will nem volt mellette, úgy érezte, ismét beborult.
Hála az égek, a délelőtt nagy részét megúszta magyarázkodás nélkül, és szerencsére még Jay-el sem futott össze. Politikán Brendával ült, de mivel a tanár túl szigorú volt, esélyük sem volt
beszélgetésre.
Tartott az ebédszünettől, mert tudta, hogy ott aztán végképp nem kerülheti el a srácot, de elhatározta, hogy nagyon gyorsan beszökik a kajáldába és megbújik egy hátsó asztalnál. De a sors keresztülhúzta a számításait. A nagy kapkodásnak az lett az eredménye, hogy bénázott a szekrényével, beragadt a zár, és mire kirángatta a könyveit is leejtette. Mire összeszedte őket és becsukta az ajtót, elvesztegetett egy csomó időt, az ebédlő már félig megtelt. Sorba állt, és míg várakozott, szétnézett a zsúfolt teremben. Sona, Brenda, Will, Oliver és Howie a terem közepe táján ebédelt egy asztalnál, csakhogy a szomszédságukban ott hangoskodott a csajok gyűrűjében Jay, Ethannel, Beverly-vel, Roberttel és aktuális barátnőjével Norával. Még most tűnt csak fel neki, hogy volt szerelme orrában benne volt a piercing, és ez bizony azt jelentette, hogy visszatért a vadság belé. A srác Alicia és Cloé Keller között ült és ezerrel flörtölt a lányokkal. Fájt ezt látni.
Mélázásából az szakította ki, hogy sorra került a kiszolgálópultnál. Mivel a pizza volt a legközelebb hozzá, és azt pillantotta meg, kért két szeletet, meg egy kis üveg citromos üdítőt. Tárcáját markolászva elhatározta, hogy elslisszol a barátai mellett és megbújik egy hátsó sarokasztalnál, mert nem bírta volna közelről nézni Jay műsorát. De a fiúk nem hagyták ezt, Howie hamar kiszúrta és vadul integetni kezdett neki.
- Itt vagyunk, Melissa, gyere ide! - kiabálta Howard.
- Szorítunk neked helyet! - tódította Will is, és a szomszédos asztaltól elhúzott egy szabad széket maga mellé, hogy a lány le tudjon ülni.
Mel a szája szélét harapdálva próbált jó képet vágni a dologhoz, és mivel nem akart feltűnősködni, sóhajtva odalépett hozzájuk és leereszkedett Howie és Will közé a székre.
Csak miután ült, akkor mert Jay-ék felé pillantani, de bár ne tette volna, mert a srác épp átölelte Cloé vállát, de közben előrehajolt és közelebbről szemrevételezte Alicia legújabb dekoltázstetoválását. Melissának hányingere támadt, nem akarta azt látni, hogy Jay ezerrel csajozik.
- Jó sokáig elmaradtál. Már azt hittük enni sem akarsz, pedig ha így folytatod, olyan sovány leszel, mint egy szál ropi. - mosolygott evődve a lányra Will.
Melissa hálás mosolyt küldött felé. Tudta, hogy a srác a figyelmét akarja elterelni, hisz mindenki jól hallotta, hogy Jay elemében volt, hülyült, udvarolt a lányoknak és fennhangon kacarászott.
- Beragadt a szekrényem, azzal eltököltem az időt. És Will, kérlek ne tegyél megjegyzéseket semmilyen testrészemre ma, mert megcsaplak! - mosolygott a kötekedőre, és a kézfejére csapott. Közben megengedett egy pillantást a szomszéd asztal felé, de kár volt, mert Jay haragos pillantással figyelte őket, aztán feltűnően megsimította Cloé hosszú és fényes fürtjeit.
Melissa nagyot nyelt, aztán lesütötte a szemét, de már cseppet sem kívánta a sonkás pizzát.
A szivárványos cicanadrágos és piros hosszú felsős, kócos Sona érdeklődve nézte Melissát, a mellette ülő fiúkat, majd Jay-éket.
- Melissa Thompson, megmondanád nekem, miért szenvedsz itt látványosan, Jay meg ott, amikor csak a hülye nem látja, hogy megpusztultok egymásért?
- Ó, látom mennyire szenved. - vetett egy lenéző pillantást a másik asztal felé Mel. - Jay és én már nem vagyunk együtt, szakítottunk és kész. Nem kell ebből ügyet csinálni!
- De nem tudom megérteni. - hitetlenkedett a szöszi. A máskor csendes lányból most kibukott a véleménye. - Mondjuk én tudtam, hogy a viszonyotok tiszavirágéletű lesz, de rossz nézni, hogy depis lettél miatta.
- Ne szólj olyasmibe, amihez nincs közöd! Nem tudsz te semmit! - hurrogta le Melissa.
Dühös volt, hogy megint témánál voltak. Elege volt, és csalódott Sonában, mert akaratlanul feltépte a sebeit.
- Nehogy azt hidd, barátnőm! - intette le Sona és már csak azért is kitálalt. - Attól még, hogy a háttérbe vagyok húzódva még nem vagyok se vak, se hülye. Nagyon jó megfigyelő vagyok, és még jobb emberismerő. Te szenvedsz, mert még oda vagy a huligánért, ő meg azért rendezi ezt a műsort, mert bántani akar, hogy tudja, nem vagy túl rajta. - Sona némi szünet után Willre és Howie-ra pillantott. - Aztán itt van a két kis testőröd. Howard majd meghal, mert szeretné átvállalni a szenvedésed, mert úgy beléd van esve, mint vak a gödörbe. Aztán ott van Will, aki mindent megtesz, hogy felvidítson. Itt lenne az ideje, hogy kinyisd a szemed, mert több ember szenved miattad, mint gondolnád! Szánalmas, hogy csak magaddal törődsz!
- Ne pofázz, amikor gőzöd sincs semmiről! - dühödött fel Melissa és megint könnybe lábadt a szeme, de hősiesen visszanyelte őket, még akkor is, ha azok a torkát fojtogatták.
- Hagyd békén Melissát! - förmedt a harácsoló lányra Will is. - Csak az irigység beszél belőled, mert szeretnél a helyében lenni.
- Kikérem magamnak! - Sona arca kipirult a haragtól.
- Pedig magadba kéne nézni, csak utána kotyogjál! - fenyegette Will erélyesen.
- Bizony, bébi, neked savanyú a szőlő! - értett egyet a főzeléket kanalazó Oliver.
- Ó, még te is őt véded! Rosszul vagyok tőletek! - Sona kirohanása a végéhez ért, felpattant és tárcájával együtt hátrébb ment pár asztallal és leült néhány lányhoz.
- Hát ez... - Melissa teljesen kiborult a szőke lány feltételezéseitől.
- Ne törődj vele! Biztos menstruál! - legyintett szánakozva Oliver.
- Tuti. - nevetett Brenda. - Tényleg ne foglalkozz vele, Mel! Mind tudjuk, mi a baja.
Brenda fejével Howie felé intett, hisz már mindenki előtt nyílt titok volt, hogy Sona reménytelenül bele van esve.
Melissa próbált nem gondolni barátnője rosszmájú megjegyzéseire, de nehéz volt. Még jó, hogy ekkor Will felhozta a szabadon választható órákat, így lassan lecsillapodtak a kedélyek és a téma feledésbe merült.
A nap további részét Mel egész könnyen átvészelte, nem keveredett több konfliktusba, és nem találkozott nem kívánatos személyekkel. Utolsó órája balett volt, és még jól is esett neki, hogy megmozgatta az izmait. Miután visszavedlett utcai ruhájába, unottan sétált ki a gimiből.
- Melissa, várj meg! - hallotta a háta mögül, de nem rettent össze, mert egyből megismerte az életvidám Brenda hangját.
Megállt a lépcső tetején, és bevárta a sárga garbós, piros bőrdzsekis és farmeres lányt.
- Szia! Mizu?
- Hazaviszlek. Kell neked a társaság, és hogy végre kiöntsd a szíved valakinek, és ez lennék én. - jegyezte meg tréfásan, de határozottan a copfos csajszi.
- Hazaviszel? Biciklivel? - kérdezte Mel meglepetten. A másik megjegyzésre nem reagált, bár volt benne igazság.
- Nem fogod elhinni, de a hétvégén anyuéktól és a nagyitól kaptam egy cuki, csajos Mini Coopert! Most már nem függök senkitől, oda megyek ahová akarok és akkor amikor nekem tetszik. - újságolta lelkesen Brenda. - A kicsikém piros, dögös és keveset fogyaszt! Gyere, nézd meg, te is meg fogod zabálni!
A lelkesedés átragadt a másik lányra is, nem akarta elrontani barátnője örömét. Nehéz szívvel, de hagyta, hogy Brenda a parkoló felé húzza.
Jó volt a megérzése, nem kellett volna arra menniük, mert még épp látta, hogy Jay beugrik a csodakocsijába. A srác mellett Alicia feszített, hátul pedig Ethan, Bev és Maya nyomorgott.
Mel nagyot nyelt, mert Jay furcsa, megfejthetetlen pillantást vetett rá, de aztán az Aston Martin nagy sebességgel kilőtt.
- Hol a szépséged? - fordult gyorsan Brenda felé Melissa, csakhogy ne kezdjen el butaságokon agyalni.
Brenda, mint egy elemében lévő kisgyerek megkerült két sort és már ott ugrált egy cuki, apró, de valóban csajos, csillogó piros tünemény előtt.
Mel mosolygott rajta, agyon dicsérté a kocsit, aztán csak akkor szólaltak meg, amikor már bekötötték magukat az apró utasterű kisautóban.
- Akkor meghívlak egy kávéra... meg esetleg fagyira. A múltkor Will hozott nekem egy hatalmas vödör jégkrémet és egyedül nehezen érek a végére.
- Milyen cuki ez a Will. - jegyezte meg Brenda furcsa éllel a hangjában, miközben kitolatott a barna lányra sandított.
- Ne kezdd már te is! - intette le Melissa. - Will csak egy barát. Még akkor hozta a jégkrémet, amikor anyám magánzárkában tartott. Beszélgettünk és megnéztünk egy filmet, de nem kell egyből rosszra gondolni.
- Én aztán nem. - vont vállat Brenda, de közben már a forgalomra figyelt, mert besorolt egy fekete BMW után. - Nem gondoltam olyanra, hogy összeszűrtétek volna a levet, hisz látható, hogy még mindig Amstrongé a szíved. Viszont ismerem Willt is, tudom milyen angyali tud lenni, és kötelességének érzi a gyengék segítését. És ha valami furcsa fordulat folytán mégis mellette kötnél ki, nem lepődnék meg. Will remek srác, megértő, tud forrón szeretni és letörölné a könnyeid.
- Basszus, Brenda! Te most tényleg az exed ajánlgatod nekem? - kérdezte nevetve, de háborogva Melissa.
- Ez tényleg gáz! Bocsi!
Ha mást nem, legalább Brenda elérte, hogy Melissa jobb kedvre derüljön.
Az út további részén nem beszélgettek, de nem is unatkoztak sokáig, mert hamar elérték a Thompson házat. Odabent Melissa kávét melegített maguknak, aztán a nappaliba vonultak, lehajigáltak a táskákat és kabátokat a fotelbe, majd kényelembe helyezték magukat a kanapén. Míg a gőzölgő italt kortyolgatták, a fagyi köztük pihent a kanapé közepén. Úgy gondolták, ha enged egy kicsit, fogyaszthatóbb lesz.
- Na, akkor elmondod, mi történt? - tudakolta Brenda. Poharát az üvegasztalra tette és helyette elvette a két kiskanalat. Egyiket barátnőjének nyújtotta, utána pedig felfeszegette vödör kerek tetejét. - Nem a kíváncsiság hajt, csak látom, hogy szenvedsz, és biztos vagyok benne, hogy megkönnyebbülsz, ha kibeszéled magad. Én is hozzád jöttem, amikor szakítottunk Will-lel, és jót tett, hogy meghallgattál. Most szeretném viszonozni a szívességet.
Melissa még bizonytalan volt. Amíg letette a poharát, Brenda ajánlatát fontolgatta. Talán igaza van a lánynak, égett a vágytól, hogy könnyítsen a lelkén. Tudta, hogy bízhat Brendában, hisz nem az a típus, mint Sona, aki mások előtt firtatja a magánéletét, vagy Beverly, aki pletykaéhes és nem áll meg benne a szó.
- Nos jó... elmondom, de csak, ha megesküszöl, hogy tényleg köztünk marad, amit most mondani akarok. - egyezett bele Mel, és nagyot kanalazott a mogyorós csokiból. - Ha ez kiderül, meghalok a szégyentől!
- Még jó, hogy nem mondom el senkinek! - fogadkozott Brenda. - Lakat a számon... de most kicsit megijesztettél! Ugye nem erőszakolt meg az a szemétláda?
- Persze, hogy nem! Önként és szenvedélyesen adtam magam Jay-nek, de bár ne tettem volna!
Melissa szeme máris könnybe lábadt, a hangja remegett, de el akart mesélni mindent.
- Van, hogy megbánja az ember a választását!
- Kezdem az elején, mert nem fogod megérteni. - sóhajtott Mel, s gondolatban visszatért a közelmúltba. - Szóval kezdjük ott, amiről már tudsz, hogy anyám eltiltott Jay-től, mert félt, hogy rossz hatással lesz rám és belevisz valami őrültségbe. Persze mi nem hallgattunk rá, mindig megoldottunk, hogy találkozzunk, és amikor anyám üzleti útra készült hétvégére úgy gondoltuk szabad a pálya. Ahogy anyám kitette a lábát, Jay máris jött hozzám, és viharosan egymásnak estünk a kanapén. Csakhogy anyám járatát törölték, így rajtakapott minket a nappaliban!
- Upsz! - kiáltott fel Brenda együtt érezve.
- Anyád megzakkant? Vagy mi baja Jay családjával? - találgatott Brenda dühösen.
- Kapaszkodj meg, mert most jön a fekete leves. Jay családja az enyém is. A valódi nevem Melissa Amstrong, és Jay apja az én apám! Testvérek vagyunk!
Brenda felszisszent, sokkot kapott, és hitetlenkedve ingatta a fejét.
- Ne... ugye nem... az nem lehet!
- De bizony... Jay a bátyám, ezért nem szerethetem!
Brenda szánakozva elkapta a másik lány kezét.
- Ó, istenem... nem lehet, hogy anyukád csak kitalálta?
- Először én is erre gyanakodtam, hisz olyan abszurd az egész, de sajnos igaz! Láttam az anyakönyvi kivonatom, és családi fotókat, amin Jay felismerte Patrick Amstrongot, mindkettőnk apját! Brenda, felfogtad, hogy a bátyám vette el a szüzességem? Belehalok a szégyenbe! Ha egyszer lesz egy lányom, hogy mondjam el neki, hogy életem első szerelme az édes testvérem volt? Hogy éljek azzal a tudattal, hogy bűnös viszonyt folytattam a vér szerinti bátyámmal? - Melissa könnyei már patakokban folytak, mert képtelen volt elviselni a fájdalmat, a megalázottságot és a bűnt, ami a szívét feszegette.
- Ó, a kurva életbe! - káromkodott döbbenten Brenda. - Istenem, Melissa, ez iszonyú!
A szőke lány megrázkódott, s ő is sírva fakadt. Részvéttel simogatta barátnője alkarját, de nem tudta hogy lehetne megvigasztalni. - Most már értem, miért nem beszéltek róla, és miért vagytok ilyen ridegek egymással.
- Megbeszéltük, hogy tartjuk egymástól a távolságot, de nehéz még látni is. Életem első szerelme volt, és egyből tragédia lett belőle. Miért kellett pont belé szeretnem? Kismillió pasi szaladgál San Franciscóba, de nekem csak ő kellett! A francba már, miért pont Ő? Miért pont azt választotta a szívem, akivel együtt kellett volna felnőnöm, akinek mellettem kellett volna lenni, védeni, óvni és szeretni...mint egy nagy tesó? De ez a bűnös szerelem nem történik meg, ha a szüleink elmondják nekünk a másik létezését. Szóval most gyűlölöm anyámat, mert végül is ő tehet arról, hogy ez történt!
- Borzasztó, tényleg borzasztó...
Brenda részvéttel ölelgette, sajnálta, hogy semmivel sem tud segíteni barátnője szenvedésén.
- Sajnálom, Melissa. - lapogatta a barna lány haját szomorúan. - Erre nincs mit mondani. Ez tényleg egy tragédia.
- És vérfertőzés! - rázkódott meg undorodva Mel.
- Sss, ne gyötörd magad! Tudom, hogy ez nem vigasz, de idővel könnyebb lesz. Eljön a nap, amikor Jay-ben nem a szerelmed látod, hanem a testvért, aki melletted lesz és támogat. Nézd a jó oldalát! Sosem veszíted el őt, mindig az életed része lesz, mert a családhoz tartozik. Majd a napok múlásával elmúlik a vágy, és csak a szeretet marad. Tudom, hogy ez lehetséges, mert én is így vagyok már Will-lel. Ne add fel a reményt, mert a rossz mindig elmúlik, és megtalál majd a boldogság. Légy türelmes, Melissa. - kérte Brenda. Felemelte barátnője fejét, és biztatóan mosolygott rá. - Talán majd jön egy srác, aki felszárítja a könnyeid.
- Gondolni se tudok másra, nekem Jay... - Melissa megint pityeregni kezdett.
- Tudom, tudom. - Brenda kiseperte a lány arcából a könnytől nedves hajtincseket. - Nem is azt mondtam, hogy most rögtön ugorj valami pasi nyakába, de ha feldolgoztad a történteket nyitottnak kell lenned egy új szerelemnek, mert az a legjobb gyógyír.
- Jó, majd igyekszem. - bólogatott Mel, s letörölte a nedvességet az arcáról.
Ekkor megszólalt az üvegasztalon pihenő telefonja. Remegő kézzel nyúlt érte. Frászt kapott, mert attól félt, Jay a hívó, a szerelme, a kínzója, és az átkozott bátyja.
Megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor felfedezte a képernyőn villogó négy betűs nevet.
- Szia, Will! Mondjad!
- Hali! Most biztos pofátlannak fogsz gondolni, de máris igényt tartanék a segítségedre. Nem boldogulok a hülye esszével a 19. századi polgárháborúról! Ments meg, kislány! Meglátogathatlak, hogy a fejembe verd az anyagot?
Melissa halványan elmosolyodott.
- Jó, gyere, úgysincs jobb dolgom!
- Szuper vagy, csajszi! Mit vigyek hálából?
- Az agyadat, meg némi csokoládét! Agyserkentőnek és bánatra legjobb a csoki!
- Annyit viszek, hogy belefulladsz, csak segíts rajtam! Ezer hálám, fél óra múlva ott vagyok!
- Azért nem kell sietned! Most leteszem, várlak!
Amikor letette a telefont Mel egy darabig nem mert Brendára nézni.
- A drága jó Will. - vigyorgott mindent tudóan a szőkeség. - Úgy látszik a gyógyír a szívedre hamarabb érkezik, mint gondolnád!
- Ó, ugyan már! Ne kezdd megint!
- De én a csokira gondoltam, amiről az előbb beszéltetek! - rezegtette a pilláit ártatlan képpel Brenda, aztán felkapta a fotelből a kis tatyóját és a kabátkát. - Én húzok is, nem akarok elefánt lenni!
- Ne ízelj már! Nem kell menned, csak azért, mert Will átugrik tanulni!
- Tudom én, de ideje mennem. Örülök, hogy beavattál ebbe a drámába! Tudd, hogy rám bármikor számíthatsz, és köztünk marad.
- Köszönöm, Brenda, imádlak! - Melissa elérzékenyülve és hálásan megint megölelte barátnőjét.
Miután a szöszi elment, Mel visszatette a fagyóba a jégkrémet, elöblítette a poharakat és a kanalakat, aztán az ablak alatti kis kerekasztalra horda a könyveit, ősrégi fekete laptopját a kutatómunkához, narancslét és némi rágcsálni valót. Alig végzett, már meg is állt a ház előtt a piros telepjáró. Felspannolva szaladt ki az érkező srác elé.
- Szia! Jobb színben vagy, mint reggel. - örvendezett Will, mert valóban felfedezte, hogy a lány nyugodtabb és kevésbé szomorú.
- Meleg váltás van. Épp most ment el Brenda, kiöntöttem neki a szívem és most valahogy jobban érzem magam.
- Örülök! Egyébként találkoztam vele, vadul integetett egy Miniből! - Will kedélyesen átölelte a lány vállát, így indultak befelé a házba. - Még ha nem nekem sírtad el a bánatod, akkor is jó, hogy megkönnyebbültél.
Melissa és Will beértek a házba, elhelyezkedtek a kis asztalnál. A lány töltött maguknak innivalót, aztán kérdőn nézett vendégére.
- Na, akkor hol kezdjük?
- Gőzöm nincs. Ezer-ezerkétszáz szavas dolgozatot kell írnom a polgárháborúról, amit gondolom te Miss. Szorgos már a múlthéten megcsináltál. Nem értem, miért kell ezt túlragozni. Harcolt a sok bolond, aztán meghaltak értelmetlenül.
Melissa jót nevetett a fiú meglátásán.
- Igen, ez a lényeg, de nem hiszem, hogy a töri tanár díjazná, ha ezt írnád a doliba! Azért vettem elő a laptopot, hogy keressünk valami ide kapcsolódó cikket...
És a két fiatal tanulni kezdett, közben néha nevettek, ettek-ittak, jól múlatták az időt.
Will egyesével szedte dzsekije belső zsebéből a finomabbnál finomabb csokikat, azzal jutalmazta a lányt minden egyes jó netes találatért.
Igaz ami, igaz, Will többet nézte lelkes tanárnénit, mint a könyvét...
Eközben Jay a Hookban ült a bárpultnál Ethan és Beverly társaságában. A szőke szívtipró már második sörét kortyolta, sőt, túl volt egy jóféle spanglin, amit még érkezésekor szívott el a kocsma mellett. Kellőképpen laza volt, de még nem fürkészte a terepet, ahhoz kevés volt a két sör. Alicia és fullos testű, kreol bőrű barátnője a hátsó teremben biliárdozott Roberttel és egy haverjával Tommal. Bev elkeseredve nézte Jay züllését, mert már volt egy olyan sejtése, ő fog vezetni, ha a fiúk beisznak.
- Miért lógatod az orrod, Jay barátunk? - kérdezte a méregzöld szűk felsős és szürke csillámos nadrágos, tűsarkús szépség.
- Nem is, csak elgondolkodtam. Azon töprengek, hogy Aliciát, vagy Mayát vigyem-e haza esti időtöltésnek. Mindkettő jó bőr és készséges. - vigyorgott kajánul Jay és Ethan üvegéhez koccintotta a sajátját. A másik szőke fiú csak füttyentett.
Bev, aki csak álldogált szerelme derekát ölelve, felháborodva ráncolta a homlokát.
- És mi lett Melissával? Hogyhogy ilyen hirtelen szétmentetek?
Jay kék szeme szinte elsötétült, nem akart a kis hercegnőről beszélni.
- Lepattintottam, mert meguntam. Már megmondtam. Jöhet a következő.
- Ezt nem tudom elhinni! - akadékoskodott Beverly. - Nemrég még úgy zsongtatok, mint a begerjedt kiskamaszok, most meg egymásra se nagyon néztek! Öröm volt rátok nézni, azt hittem nagy a szerelem!
De Beverly nem volt az a buta szőke, mint akinek gondolták. Látta a srác szemében a fájdalmat, amikor a lányra nézett, és most is görcsösen markolta az üveget beszéd közben. Tudta, hogy a srác nem mond igazat és többről van itt szó, mint kellemes kis kalandról. Majd megölte a kíváncsiság, tudni szerette volna, hogy mi történt köztük ilyen hirtelen, de tisztában volt vele, hogy ez a nagymenő nem fog megnyílni neki.
- Nem vagy semmi, tesó! - kuncogott elégedetten Ethan. - Lassan háremet tartasz. Láttam, hogy délelőtt meg a cuki Cloét fűzted. De igazad van, ha több vasat tartasz a tűzben, nagyobb a hódítás esélye.
Bev figyelmeztetően nyakon csapta Ethant.
- Csak szólj, ha követni akarod a példáját, és én már itt sem vagyok!
- Jaj, ne bolondozz, cicám! Tudod, hogy nekem csak te kellesz, én csak elismertem, hogy Amstrongnak van vér a pucájába.
- Van bizony, és mától kezdve csak trófeákat gyűjtök!
Végszóra megérkezett a szuper szexi Alicia és hátulról Jay nyakába csimpaszkodott.
- Hé, Jay, gyere már golyózni! Az a szemét Rob lealáz minket!
- Megyek, tündérem! - a szőke srác egy hajtásra megitta a sörét, aztán lecsúszott a bárszékről. - Segítek rajtad, és ha jó kislány leszel, később az én golyóimat is levizitelheted...
- Ó, micsoda remek fordulat! - kacagott rá elégedetten és csábosan a barna hajú lány.
Jay az oldalához húzta a csajt, s miközben a hátsó terem felé tartottak, beindulva tapogatta a lány formás csípőjét és fenekét. Ez az! Nőkre van szüksége, hogy feledtessék vele azt az egyet. Sok-sok bomba nő kell...
