Melissa borús hangulatban volt a suliban. Letörte a felismerés, hogy többet érez Jay iránt, mint ami normális lenne ilyen rövid ismeretség után. Alig tudott az órákra figyelni, a barátai fecsegését is elengedte a füle mellett szünetekben.
Ebédszünetben nem akart a megszokott helyükre ülni, ezért, miután kikérte a kajáját, a terem elejében maradt, és leült Will és Beverly asztalához, így Sona és Howard is követte.
Mel párolt rizst evett rántott sajttal, mellette Howard pizzát.
A lány csodálkozott, hogy a fiú egész nap nem kérdezte meg, mit csinált tegnap suli után, de nem bánta, mert nem akart magyarázkodni. Viszont nem vallott Howie-ra, hogy ne kíváncsiskodjon.
Az asztalnál nagy volt a nyüzsgés, Beverly és Brenda a divatról fecsegtek, Will és Howard valamilyen számítógépes játékról, csak Sona és Melissa hallgatott.
- Te mit gondolsz, Melissa? - térítette észhez a lányt Beverly kérdése. A zöld szemű szöszi sötétkék, térdén és combján szaggatott farmert viselt, világoskék ferdén szabott hosszú felsővel, amiből kint volt a jobb válla. Tele volt aggatva mindenféle bronzos égszerekkel.
- Mihez? - kérdezte Melissa meglepetten. Úgy elbambult, hogy nem hallotta, mi volt a téma az asztalnál.
- Hát a Hookhoz. Arról beszéltünk, hogy valamelyik nap megint benézhetnénk. - válaszolt Bev.
- Nem is tudom. - adott semleges választ Mel. Valahogy nem vágyott olyan helyre, ahol Jay is sűrűn megfordul. Még az ebédlőben se nagyon nézett körül, nehogy megpillantsa a fiút.
A lány barna, egyszerű V nyakú pulóverben, és farmerben ült az asztalnál, mint akit elvarázsoltak.
- Felőlem mehetünk. - bólintott rá a Sona melletti, sült krumplit eszegető szürke inges, kék pólós és farmeres Will.
- Azt hiszem Jay Amstrong idejön! - kiáltott fel ekkor Sona.
Melissa felkapta a fejét. A fiú valóban az asztaluk felé tartott. Fekete, piros halálfejes pólót viselt, lyukacsos, szűk farmerrel, derekára kötött fekete pulóverrel. Szőke haja kócos volt, mégis lényűgözően állt neki, a beszűrődő napfényben aranysárgán csillogott. Az elmaradhatatlan láncok és karkötők ott virítottak rajta, ahogy az orrában is a piercing. Melissa majdhogynem tátott szájjal bámult rá, s remélte, a többiek nem veszik észre, hogy már a puszta látványa is hatással van rá. A vére forrón kavargott az ereiben, és próbált nem feltűnően levegő után kapkodni. Kíváncsi volt, mit akarhat a fiú, de félt is, hogy valami hülyeséget tálal mondani neki a barátai előtt, mert hogy hozzá jön, abban biztos volt. Jay tekintete a lány arcára tapadt, és fölényes félmosollyal közeledett.
- Jól elbújtál! Alig találtalak meg! - mosolygott Jay, amikor odaért Melissáékhoz. A szomszéd asztaltól elhúzott egy széket, lazán letelepedett a lány mellé. Az előbbi fesztelen hangulat odalett, mindenki érdeklődve meredt a fiúra. Mel iszonyatosan zavarba jött, mert egyértelmű volt, hogy Jay csak neki szenteli a figyelmét.
- Itt akartam ülni Willékkel. - felelte Melissa foghegyről.
- Tényleg? - Jay érdeklődő pillantást vetett Howardra és Willre, mintha azt találgatná, melyik érdekli jobban a lányt. - Azt hittem, előlem bujkálsz!
- Miért tenném? - kérdezte a lány feszült arccal. Nagyon nem tetszett neki, hogy a fiú közéjük tolakodott, és a barátai előtt nem titkolja, hogy érdeklődik iránta.
Jay erre megcsillogtatta egyik legdögösebb mosolyát.
- Kérdéssel nem válaszolunk kérdésre! Megegyeztünk, nem emlékszel?
Melissa zavartan feszengett, mint akinek zabszem van a fenekében. Megölte volna a srácot, amiért arra célozgat, hogy egyezkedtek, vagy éppen közelebbi barátságban lennének.
- Mit akarsz? - kérdezte Melissa mogorván.
A fiút nem zavarta a lány ellenségessége, lazán hátradőlt a széken, és kinyújtotta hosszú lábait. Még nyújtózott, s ásított is egy nagyot, és Melissát nagyon bosszantotta, hogy ennyire laza és nemtörődöm.
- Csak azért zavartalak titeket, hogy megkérdezzem, van-e kedvetek délután velünk jönni a Hookba. Biliárdpartit szervezünk Ethannel, kell a létszám. - a fiú végre levette a tekintetét Melről és kérdőn pillantott az asztalnál ülőkre.
A lány nagyon furcsállta, hogy Jay biliárdozni hívja őket. A szeme se állt jól, nem akaródzott neki az egész délutánt a fiú baráti körével tölteni.
- Egész jó ötlet. Nem voltak terveink délutánra. - bólintott rá Sona, aki narancssárga hosszú ruhát viselt, amit fehér ökölnyi pöttyök díszítettek. A lábán fekete horgolt csizma volt.
- Felőlem mehetünk. - vont vállat közömbösen Howard.
Melissa haragosan pillantott az árulókra. Hát nem látják, hogy nem akar oda menni? De már nem volt menekvés, ha ők mennek, gyanús lett volna, ha nemet mond.
- Jó, legyen. - sóhajtott Melissa.
- Menjünk mi is utánuk, Will! - tette a barna srác karjára a kezét Beverly.
- Persze, gyertek! Ti - Jay az ujjával körbemutatott Sonára, Howardra és Melissára. - velem és Ethannel jöttök, Beverly ti meg gyertek utánunk. Utolsó óra után ütközünk a kapuban.
- Oké. Klassz lesz. - mosolygott Sona félszegen.
Melissa ebben nem volt biztos.
Egy darabig még beszélgettek, Jay és Beverly azon vitázott ki-ki ellen játsszon majd, aztán szerencsére becsengettek. Mel megkönnyebbülten pattant fel, üres tárcájával elindult a menza kijárata felé.
Mikor valaki a háta közepére tette a tenyerét összerezzent, mert valamiért minden idegszálával megérezte, hogy Jay az.
- Várlak délután, kicsikém, meg ne gondold magad! - súgta a fiú.
Melissa nagy léptekkel haladt előre a tömeget követve, hogy a fiú tenyere lecsússzon róla.
És kimondta, amit a szíve diktált.
- Nem fogom.
Jay kacsintott, aztán elszaladt a lépcső felé, és bár Melissának is az emeleten volt órája, nem követte, megállt és bevárta a barátait.
Miközben felfelé araszolt a tömegben Howie-val és Sonával, kifakadt.
- Mért kellett belemennetek Jay terveibe?
Sona kiakadva forgatta a szemét.
- Csak jót akartam neked. Úgy látom, érdekel a srác, és ha mi nemet mondunk, te sem mentél volna. Szóval inkább meg kéne köszönnöd, hogy jót cselekedtünk érted!
- Jót? Dehogy jó! Nem akarok Jay közelébe lenni. - tiltakozott Mel morcosan.
- Nekem nem úgy tűnik. - vigyorgott mindentudóan a barátnő. - Elkezdesz vibrálni, ha melléd keveredik, csak esélyt akartam adni nektek!
- Nagyon köszönöm! De nem kellett volna! - hisztizett Melissa indulatosan. - Jay Amstrong nem hozzám való és... félek tőle!
- Nem értelek téged, Melissa! - csóválta a fejét Sona, amikor felértek a lépcső tetejére. - Örülnöd kéne, hogy a suli új szépfiúja rád kattant!
- Nem kattant rám, és én se rá! - tiltakozott Melissa, és kétségbeesetten fordult a háta mögött hallgatagon álldogáló Howard felé. - Howie, mondd meg neki, hogy te tudod, engem nem érdekel ez a veszélyes alak!
- Én ezt így nem merném kijelenteni, Melissa. - válaszolta Howard szomorkás hangon.
- Tévedtek! Mind tévedtek! - kiáltott a lány dühösen, és duzzogva otthagyta őket. Elindult az egészségtan terem felé, Howard informatikára ment, Sona a rajzteremhez.
Melissa a nap további részében vegyes érzelmekkel ülte végig az óráit.
Haragudott a barátaira, haragudott Jay-re, de még saját magára is. Úgy érezte, mindenki összeesküdött ellene és hagyta, hogy a helyzet magával sodorja. Félt, hogy ha nem vigyáz, Jay Amstrong túl sokat fog jelenteni neki, és az végzetes lenne. Vonzódott a fiúhoz, valami titkos erő felé hajtotta, mégis rossz előérzete volt. Attól tartott, ha nem lesz résen, a fiú összetöri a szívét.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében, és nem tudta lenyugtatni magát. Még akkor is zaklatott volt, amikor hetedik óra után Sonával, Howie-val és Brendával kisétált az iskolakapun.
Jay feltűnő kék autója már ott áll a bejárattól pár méterre a parkolóban, és a Jay mellett ülő Ethan vadul integetett nekik, hogy menjenek oda. Beverly és Brenda Will kocsijához igyekeztek.
Bevágta magát Jay mögé, szándékosan oda, hogy útközben ne tudjon még véletlenül se hátrafordulni hozzá. Howard befészkelte magát középre, mellé pedig Sona ült.
- Akkor irány vadulni, gyerekek! - vihogott Ethan.
Megvárták, hogy Will a piros terepjáróval besoroljon mögéjük, aztán az Aston Martin kilőtt.
Egész úton feszült volt a légkör a kocsiban. Melissa duzzogott, mert belekényszerítették ebbe a kiruccanásba, ráadásul ideges volt, hogy mi vár rá. Sona unottan nézett kifelé, és az öbölben gyönyörködött, ő amúgy is nehezen barátkozott idegenekkel, főleg ha azok jóképű pasik. Howard nem volt az a típus, aki jól érzi magát a nagymenők között. Néha elől Ethan és Jay váltottak pár szót, vagy kötekedtek egymással, de egyébként csak a rockzene dübörgését lehetett hallani a lejátszóból. Melissa biztos volt benne, hogy minden más lett volna, ha Beverly is velük utazik. A lány igyekezett volna magára vonni a két elől ülő srác figyelmét az értelmetlen fecsegésével. Nos, Melissa más volt, nagyon más. Nem akart mindenáron a középpontban lenni.
Amikor a Crissy Fild mellett haladtak el, Melissának akaratlanul is a tegnap délutánra kellett gondolnia. Igazság szerint jól érezte magát a fiúval, és kíváncsian várta, hogy fog vele viselkedni, most, hogy nem kettesben lesznek. Az idegei pattanásig feszültek.
Nagy nehezen odaértek a Black Hookhoz.
Ethan bevárta Beverly-t, a lány nyakát átkarolva vezette be a klubba, mögöttük ment Will és Brenda, aztán Sona és Howard, a sor végén kullogott Melissa. Jay gyorsan lezárta az autót, aztán hosszú léptekkel utolérte Melissát.
- Ne görcsölj már, kis bogár! Lazíts! - javasolta a fiú megvillantva ellenállhatatlan félmosolyát. - Kikapcsolódni jöttünk, nem akasztásra!
A lány féloldalról pillantott fel rá, görcsbe rándult gyomorral. Úgy érezte, túl közel gyalogol mellette a srác. Barátja példáját követve ő is átvetette a karját Melissa vállán.
A lány megrökönyödve pislogott, de nem mert tiltakozni, nehogy veszekedni kezdjenek a barátai füle hallatára. Szerencsére elértek a bejáratig, és a fiú elengedte, hogy kinyissa neki az ajtót.
Melissa halkan felsóhajtott, amikor kikerült a bűvköréből. A fiú pontosan úgy nézett rá, mintha tisztában lenne vele, mennyire összezavarta.
- Már nem tudsz sokáig menekülni előlem! - súgta a fiú, mikor beléptek a bárba.
A lány nem is volt benne biztos, hogy jól hallotta, mert rögtön ahogy beléptek, fülsüketítő zenét hallott, és hangos röhögést mindenhonnan.
Megint emberek jöttek-mentek mindenfelé az asztalok, a bárpult és a hátsó ajtó felől.
Melissa hunyorogva nézett körbe, hogy felfedezze, hol tanyáztak le a barátai. Fel is fedezte őket a bár bal sarkában egy asztalnál. Arra indult, de Jay megragadta egyik kezével a karját, a másikat a vállára tette, így tolta maga előtt a lányt a bárpult felé, ahol már Bev és Ethan iszogattak két magas széken.
- Igyunk egy sört! - mondta a fiú, miközben a lányt terelte.
- Nem szoktam sörözni! - tiltakozott Mel.
- Épp itt az ideje, hogy elkezd! - vigyorgott a fiú pajkosan.
- Meg akarsz rontani? - kérdezte a lány bátran, és a válla felett Jay sötétkék szemébe pillantott.
- Ó, de még mennyire! - kacagott a fiú megint, de a szeméből sütött, hogy nem viccel.
Melissa megijedt és nagyot nyelt. Magában átkozta ezt a fickót, mégsem tudta távolt tartani magát tőle.
Odaértek a bárpulthoz. Jay a Beverly melletti egyetlen szabad székre ültette a lányt a derekánál fogva. Mire a lány felháborodva rákiáltott volna, már el is engedte. Lazán, fél kezét zsebre dugva kért két sört a csapostól. A másik kezét a pulton felejtette. Melissa mélyeket lélegzett, hogy lenyugodjon, mert ahogy a fiú mocorgott, hol a mellkasa, hol a karja nekiütközött a hátának. Csak jöttek és jöttek a szomjazó fiatalok, és Jay-t néha megtaszították felé.
Nemsokára a csapos eléjük tett két felbontott, barna üveges sört. Melissa nem szerette a sör ízét, de görcsösen kapaszkodott az üvegbe. Megint levegő után kapkodott, mikor a fiú egyik keze a dereka köré tekeredett, a másikkal meg a kezében lévő üveghez koccintotta sörösüvege nyakát.
- Igyunk a kezdődő barátságunkra, Lissa! - súgta a fülébe Jay, és miközben beszélt a lány határozottan érezte, hogy a lehelete a fülét és a tarkóját cirógatja. Görcsösen markolta meg üres kezével a pult peremét. Minden idegszálával érzékelte a fiú közelségét.
- Egészségünkre! - nyögte Mel, miután lenyelte a torkát szorongató gombócot. Meghúzta a sört, mert kiszáradt a szája, és sürgősen tenni akart ellene valamit.
- Akkor benne vagytok egy biliárdpartiban? - kérdezte a Beverly másik oldalán ülő Ethan, és jócskán előrehajolt, hogy lássa Melissáékat.
- Naná! - bólintott rá vidáman Jay. - Játszunk párosan. Mi leszünk ellenetek.
A fiú bátorítóan megszorította a lány derekát, de ezzel csak még bizonytalanabbá tette Melt.
- Én nem tudok játszani. - jelentette ki a lány.
- Nem baj. Megtanítalak! - Jay reménykedő mosolyt küldött a lány felé.
Melissa csak féloldalról lesett rá, félt felé fordulni, mert akkor csak még közelebb került volna a sráchoz.
- Biztos, hogy szerencsétlenkedni akarsz velem?
- Nem gond, jó tanár vagyok! Aki tőlem tanul valamit, az utána sosem felejti el. - a fiú mondata igencsak beképzelten hangzott, de Melissának nem is ettől lett lúdbőrös a háta, hanem a szavak mögötti burkolt célzástól.
- Megnézem van-e üres asztal hátul, és összeterelem a többieket, míg megveszitek a zsetonokat! - ugrott le a bárszékről Beverly, és már el is iszkolt.
Ethan vett egy marik zsetont, Jay meg lehúzta a székről Melissát. Maga elé állította.
- Remélem, van golyóérzéked, és nem nagyon szégyenülünk meg. Nem szoktam veszíteni. - nézett a lányra kihívóan Jay. Meg sem várta a válaszát, megragadta a csuklóját, és maga után húzta.
Besétáltak a hátsó terembe. Melissa érdeklődve nézett körbe.
Nagyobb volt a helyiség, mint gondolta. A falakat vörös bársony jellegű tapéta borította, itt-ott színes, groteszk plakátok vittek némi életet a terembe. Négy biliárdasztal áll középen, szemben a falnál különféle játékgépek sorakoztak, előtte vidám tinédzserek, jobbról pedig apró fekete asztalok és kocka alakú ülőalkalmatosságok sorakoztak, akik nem játszottak éppen, ott beszélgettek és iszogattak. A fekete plafonba bele voltak építve a csészealj formájú csillárok és azokból színes fény szűrődött le az emberekre. A négy biliárdasztal felett harang alakú lámpák lógtak le, hogy megvilágítsák a sötétzöld huzatú asztalokat, hogy a játékosok jól lássanak. Minden sarokban fent volt egy hangfal, azokból halk zene szólt. Mel látta, hogy négy barátja egy asztalnál iszogatnak szívószálakkal üvegekből. Automatikusan intett nekik, de Jay nem állt meg, egy szabad asztalnál várt Bev csípőre tett kézzel, oda vezette Jay.
- Mindjárt jön Ethan is, csak beugrott a klotyóra. - mosolygott a szöszi.
- Oké, addig ismertetem Melissával a szabályokat. - Jay megint maga felé fordította, és elkezdte magyarázni, mi a lényege a biliárdozásnak.
Melissa mondhatta volna, hogy igazából érti a játékot, és tudja, mit kell csinálni a dákóval, de annyira rabul ejtette a fiú hangjának bársonyos csengése, hogy nem szakította félbe. Csak nézett rá, és bólogatott, de a szavak értelmét nem fogta fel, túlságosan lekötötte a fiú szájának bámulása.
Olyan szívesen megérintette volna hívogató ajkait, hogy bizseregni kezdett a tenyere, és görcsösen ökölbe szorította, nehogy megtegye, amit a szíve diktált.
- Világos? - kérdezte Jay az üveges tekintetű lánytól, mikor a magyarázat végére ért.
- Ö... mint a nap. - dadogta a lány, és a nap szóról a fiú haja jutott eszébe, ami ezúttal rózsaszín és kék árnyalatot kapott a lámpák fényében.
- Akkor rendben. Menet közben úgyis megmutatom, hogy tartsd a dákót, hogy érdemes célozni, és taktikai tanácsokat is adok majd.
- Jó. - hagyta rá a lány, de már előre félt, hogy a fiú csak úgy tud majd neki mutogatni, ha megérinti.
Megérkezett Ethan, bedugott egy zsetont az asztalba, Bev felrakta az asztalra a golyókat, Jay pedig mindenki kezébe nyomott egy-egy dákót. Nagyvonalúan megengedte a haverjának, hogy ők kezdjenek. Jól kezdtek, rögtön leütöttek három csíkos golyót is.
Eljött az a pillanat, amitől Melissa rettegett, ő következett az ütésben. Jay rögtön mellette termett,
a lány mögé állva megmutatta, hogy üsse el megfelelően a fehér golyót. A lány nagyokat sóhajtott, melege lett a fiú közelségétől. A játék jól haladt, de Melissa úgy érezte, a fiú keze a kelleténél gyakrabban csúszik a derekára, vagy feleslegesen dörgölődik hozzá. Határozottan érezte a köztük pattogó szikrákat, és amikor éppen Bev és Ethan következett az ütésben, morcos pillantásokat küldött Jay felé, de mintha a haragja lepergett volna a fiúról, még azért is körülötte legyeskedett. Kihívó pillantásokkal nézett vissza rá, és sütött róla, hogy tisztában van vele, hogy érez iránta a lány. Talán, mert ő is érezte az elviselhetetlen vibrálást, mégis ingerelte magukat.
Az első játszma Ethanék győzelmével ért véget, de Jay egyből visszavágót követelt.
Hagyta, hogy Melissa kezdjen. A lány minden erejét beleadva célozta meg a háromszögben felpakolt tömör golyókat. Elég jól kezdett, a golyók szanaszét repdestek az asztalon, még a sötétkék golyó bele is szédelgett az asztal bal sarkában lévő lyukba.
- Ügyes! - ugrott a lány mellé Jay. Mikor a lány felegyenesedett, csak akkor vette észre, hogy túl közel jött hozzá. A szeme pajkosan megvillant, aztán apró puszit nyomott a lány arcára jutalmul.
Melissa haragosan összeráncolta a homlokát, és mérgében a dákója hegyével vállon bökte a fiút.
- Tartsd távol tőlem magad! - kérte kiszáradt torokkal.
- Az nem fog menni! - nézett a szemébe kitartóan és kihívóan a fiú, bizonyításképpen a bal kezét, amelyik szabad volt a lány csípőjére csúsztatta, tenyere végigjárta a lány hátát, egészen a haja alá a nyakára csúszott. Huncut vigyorral nézett a világoskék, tüzes szemekbe. - És te sem akarod!
Mielőtt Melissa visszavágott volna a fiú keze végigsiklott az arcán, aztán az asztalhoz lépett, mert ő következett az ütéssel.
Annak ellenére, hogy a fiú felkavarta, Mel viszonylag jól játszott. Kezdett hozzászokni, hogy Jay játék közben ölelgeti, a karját tapogatja, hogy beállítsa merre üssön, és a fülébe duruzsol, ajkát néha a nyakához, vagy az arcához érintve. Melissa tisztában volt vele, hogy direkt csinálja, mintha azt akarná bizonyítani, hogy vonzódnak egymáshoz. A lány magában igazat adott neki, és egyre jobban élvezte az érintéseket. A szíve hevesen vert, a vére annyira felforrósodott, hogy melege lett.
Melissa nagyon meglepődött, hogy ezt a kört megnyerték. Mintha nem teljesen lett volna ott, úgy érezte lebeg a teste, és nem érzékelt semmi mást, csak Jay-t maga körül. Mikor a fiú felkiáltott, hogy győztek, a lány örömittasan felvisított, két kezét a plafon felé nyújtva felszabadultan felugrott. De mikor földet ért, Jay erős szorításában találta magát. A fiú magához ölelte, és megforgatta maga körül. Melissa lélegzete elakadt, amikor Jay letette, zavartan húzódott el tőle, ijedt képet vágva. Mel tudta, hogy a fiú sejti mi játszódik le benne, és sehogy sem tudta, hogy védekezhetne ellene.
- Jók voltatok, gyerekek! - ugrott melléjük Beverly. - Még egy kört?
- Hívjátok a többieket, mi kiszállunk! - szólt Jay, és a többiek felé taszigálta a lányt.
Pár lépéssel Sonáék asztalához jutottak.
- Mehet kettő helyettünk játszani! - szólt oda a csapatnak Jay.
- Nekem nincs kedvem játszani! - felelte fagyosan Howard.
Sona is csak a fejét rázta.
- Akkor menjünk mi, Will! - ragadta meg a barna szemű srác kezét a csodaszép Brenda.
Willnek nem volt kifogása, elmentek hát Ethanékhez játszani.
Melissa le akart ülni a felszabadult kockára, de Jay megmarkolta a két vállát, és megakadályozta, hogy letegye magát.
- Menjünk ki cigizni!
- De én nem dohányzom! - tiltakozott zsigerből a lány. Nem akart kettesben lenni a fiúval.
- Nem baj! Igényt tartok a társaságodra! - nevetett Jay komisz képpel, és már ki is tuszkolta a lányt a helyiségből.
- Jól látom azt, hogy Melissa élvezi, hogy ez a nagymenő rákattant? - kérdezte Howie-tól Sona a távozókat figyelve, akik röhögve lökdösődtek az előtérbe vezető ajtó felé.
- Igazad van. Mel ki van cserélve, mióta ez az űrpilóta kerülgeti. Elhanyagol minket, és úgy zsong a pasi körül, mint a méhecske a kaptár körül. - helyeselte Howard keserű mosoly kíséretében. - Ez a mocsok pedig nem fog leállni, míg meg nem kapja!
- Talán itt lenne az ideje, hogy cselekedj! Miért nézed végig, hogy Melissa beleszeret valakibe, aki nem hozzá való? Ha valaki, akkor te tehetnél ellene!
- Nem merek lépni. Félek a pofára eséstől. - ismerte be Howie, és zavartan forgatta a kezében a Coca-Colás üveget.
- Ne légy nyuszi! - biztatta Sona. - Mel jobbat érdemel, mint a suli rossz fiúja.
- De mégis, mit tehetünk, ha ő kell neki?
- Na, ez az, amit nem tudok! - csüggedt el Sona.
Jay kituszkolta a lányt a bár elé. A bejárattól két méterre ott állt egy kihelyezett, hosszú cső alakú hamuzó. A fiú mellé sétált, a lányt maga után vonszolva.
Mikor megálltak, Melissa durcás képet vágva dőlt a lambériás falnak, a karját összefonta a melle előtt, egyik lábát felhúzta, és a falnak támasztotta a talpát.
Jay kedvtelve figyelte, bírta a lány morcos viselkedését. Szó nélkül a térdénél fityegő pulcsizsebből elővette a cigijét és rágyújtott.
- Most azt hiszik, azért jöttünk ki, mert kettesben akartunk lenni. - szólt a lány, és kitartóan a földet bámulta, nem nézett a fiúra.
- És kit érdekel, hogy mit gondolnak? - kérdezte ingerülten a fiú, s egyre sűrűbben szívott a cigijébe. - Különben is, igazuk van.
Melissa felkapta fejét, megütközve nézett a fiú ragyogó kék szemébe.
- Nem, én nem...
Jay szemében düh, és visszafojtott indulatok mutatkoztak. A lány félt megtudni miféle indulatok lappanganak benne. Jay egy lépéssel a lány mellett termett. Egész közel lépett a lányhoz, szabad kezével megtámaszkodott a falon, a másikban a cigicsikket forgatta. Kitartóan nézett a lány szemébe, erős kihívás sugárzott a tekintetéből.
A lány bőre felforrósodott, mert úgy érezte, a fiú belemászott a személyes terébe. Kapkodva szívta be a sós, párás levegőt.
- Hazudsz! Nem csak nekem, de magadnak is! - súgta a fiú érzéki hangon. Testéből sütött a forróság, és ettől Melissa megremegett.
- Nem! Te képzelődsz! - makacskodott a lány.
- Édes, buta, kislány... - nyögte Jay, és tett még egy fél lépést a lány felé. - Megmutatom, hogy tévedsz!
Immár testével préselte a lányt a falhoz.
Melissa csapdába esett. A fal és a fiú forróságot sugárzó teste közé szorult.
Mindketten kapkodva szedték a levegőt, nem szóltak, és nem mozdultak. Jay nem ért a lányhoz, csak hagyta, hogy a testük összesimuljon.
Melissa ereiben vadul kígyózott a vére, a szíve olyan iramban dobolt a fiú mellkasán, hogy biztos volt benne, ő is érzi. Az elméjét elöntötte a rózsaszín köd, eluralkodott rajta a vágy. Melissa megijedt, mert még sosem érzett ilyet. A lába annyira elgyengült, hogy felmondta szolgálatot, megrogyott a térde, és meg kellett kapaszkodnia a fiú vállában, hogy állva tudjon maradni. Hangosan szuszogva vette a levegőt, és hitetlenkedve nézett az elsötétült kék szempárba. Izgalommal, és félelemmel teli szívvel várta, mi lesz a fiú következő lépése.
Melissa már fel volt készülve egy szenvedélyes csókra, mert a fiú testéből sütött a szexualitás, de az elmaradt, mert Jay lehajtotta a fejét, és a nyakát érintette meg forró ajkával.
Mel nyögve markolta meg a fiú nyakán a pólót és hagyta, hogy a szája és nyelve végigfusson nyakának kecses hajlatán. Égető tűz keringett benne, és egyre erősebben préselte lázas testét a fiúéhoz.
- Látod? - lehelte a nyakába Jay örömittasan, miközben a lány érzékeny bőrét harapdálta. - És ez még csak a kezdet...
- Ne... nem. - hagyta el a lány ajkát erőtlen tiltakozás, de képtelen volt elhúzódni a fiútól.
Jay csak nevetett rajta, mint mindig. Tenyere becsúszott a lány pulóvere alá, keze a hátán siklott, végig a gerincén. Melissa úgy érezte, villámok cikáznak a testében az érintés nyomán, és kétségbeesetten sóhajtozott a tehetetlenségtől. A fiú nyelve tovább ingerelte a nyakát, s Melissa felajzott állapotban markolta meg Jay hátán a pólót. Többet akart, sokkal, de sokkal többet. Úgy érezte, belepusztul, ha a fiú nem csókolja meg...
- Á, itt vagytok! Willék indulnak haza! - hallották meg ekkor a hátuk mögött Brenda hangját.
Jay elengedte a lányt, és hátrált egy lépést. Melissa úgy érezte, édes álomból szakították ki, és kóválygó fejjel, levegő után kapkodva simult továbbra is a falhoz.
- Felőlem mehetünk. - vont vállat a fiú lazán, mintha mi sem történt volna.
Melissa hálát adott az égnek, hogy Brenda jött megkeresni őket, mert a lány volt olyan tapintatos, hogy nem szólt mások dolgába. Ha Sona vagy Howie lepte volna meg őket, Melissa számíthatott volna a fejmosásra, de Brenda szerencsére más volt. Azért is kedvelte, mert a szőkeség nem lovagolt napokig mások szerelmi életén, és nem érdekelte, ki mit csinál.
Jay intett, hogy menjenek a kocsihoz. Az autó mellett várták be a bandát, de nem szóltak egymáshoz, még csak nem is néztek egymásra. A feszültség közöttük szinte tapintható volt.
Nemsokára megjöttek a többiek. Will közölte, hogy ő viszi Ethant és Sonát is, mert ők egyfelé laktak, így Jay kocsijában megcsappant a létszám. Csak Melissa és Howard maradt vele. A lány beletörődött, beült előre a fiúhoz, Howard hátra mászott. Vadul tülköltek és integettek Willéknek, aztán Jay Melissáék háza felé vette az irányt. Egész úton senki sem szólt egy szót sem, pedig még a rádió sem szólt. Melt nyomasztotta a némaság, mégsem tudta, mit kéne mondania. Jay-el nem akart beszélgetést kezdeni, mert félt, hogy vitába torkollana, és nem akarta, hogy ennek Howard fültanúja legyen. Howie olyan volt, mint egy jégszobor, áradt belőle a negatív energia, bár a lány nem tudta, miért. Arra tippelt, hogy ez biztos Jay-nek szól, hisz gyerekkori barátja nem egyszer hangoztatta, nem kedveli a szőke nagymenőt.
Melissa nem bánta, hogy Jay úgy száguld, mint az őrült, így hamar hazaértek.
Mikor a fiú leállt a ház előtt, Howie azonnal kipattant a kocsiból.
- Sziasztok! Holnap reggel várlak, Mel! - búcsúzott a srác, és már nagy léptekkel meg is indult a Melissáékkal szemközti halványsárga ház felé.
A lány is gyorsan kiszállt, de megkerülte a kocsit, és megállt a vezetőülés mellett.
- Kösz a szórakoztató délutánt. - búcsúzkodott illedelmesen, de alig mert a fiúra nézni.
Jay kiszállt, a kocsi oldalának dőlt. Látszott rajta, hogy még nem akar búcsúzkodni.
- Ennyivel le vagyok rázva? - kérdezte a fiú harapós stílusban.
Megragadta a lány csuklóját, és nagy erővel magához húzta. Melissa elveszetten csapódott a kemény mellkashoz. Mielőtt kiismerte volna a fiú szándékát, már a karjában találta magát, és Jay ajka az övéhez ért. Csak egy pillanatig tartott a csók, mert a lány időben észbe kapott, és elrántotta a fejét, majd kiszakította magát a szorításból. A csók másodpercekig tartott csak, de a lány már ettől is remegett és lávaként zubogott a vér a testében.
- Ne, Jay! Erre még nem vagyok felkészülve! Idő kell, hogy átgondoljam, egyáltalán akarom-e, hogy továbblépjünk.
A fiú csalódottan elhúzta a száját.
- Jobb ha tudod, hogy egy lányra se várok sokáig!
Jay szeméből sütött a tehetetlen düh, és sértődöttség. Mérgesen bevágódott a kocsiba, s elszáguldott.
Melissa reszkető lábbal sétált be a házba. Lehet, hogy Jay szája csak egy pillanatra ért az övéhez, mégis teljesem megszédült az apró csóktól. Viszont dúlt benne a kétségbeesés, és a pánik. Az igazat mondta a fiúnak, még nem volt kész az ilyen nagy erejű érzelmekre. Jay úgy vonzotta, mint fény a molylepkét, és rettegett, ha túl közel megy hozzá, elégeti az emésztő tűz. Félt ész nélkül szerelembe esni. Megértette, hogy Jay türelmetlen és megfenyegette, nem vár rá örökké, hisz fiúból van, hajtják a hormonok, ráadásul a lányok csapatostól rohannak utána, de akkor sem kényszerítheti őt egy elhamarkodott kalandba. Ha nem vár rá, ám legyen, menjen másfelé, de neki szüksége van némi időre, hogy átgondolja, mit akar.
Mel nem tudta jól döntött-e, mert a gondolat, hogy Jay már nem keresi és más lányokkal szórakozik, nagyon elkeserítette. Lehet, most követte el élete legnagyobb hibáját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése