Cselszövések

Hétfő reggel Melissa gondterhelten ébredt, nem tudta, mi legyen ezután. Eddig is elege volt az anyja tiltásából, de ez már túl sok volt. Érezte, hogy ezt már nem bírja sokáig.
A megszokottnál korábban kelt és készült el, hogy még csak véletlenül se fusson össze gonosz és makacs anyjával. A menekvés jobb volt, mint az állandó vitázás.

Rohant a suliba, hogy a tilalom ellenére, minél hamarabb találkozhasson Jay-el.
Kis farmerdzsekiben és piros szűk nadrágban állt a suli parkolójában, azon a részen, ahol a srác állni szokott. Nagy szerencséjére nem kellett  sokáig várnia, a kék Aston Martin nemsokára begördült. Mivel mostanában hűvösebb volt, a teteje fel volt húzva. Jay fekete bőrkabátban, sötétkék pólóban, szaggatott naciban és szokásos bakancsában sietett a lány elé, amikor lezárta a kocsit. A táskáját a lábuk elé dobta, aztán magához ölelte a lányt.
Melissa úgy szorította őt, mint egy kis majom a mamáját.
  - Ó, Jay! - suttogta a lány boldogan és csókra nyújtotta a száját.
Jay nem is tétovázott, mohón, szinte éhesen tapadt a lány ajkára. A csók forró volt, édes és kétségbeesett. Kevés volt az együtt tölthető idő.
Jay a kocsinak támasztotta a hátát, de a lányt nem engedte el, csak nézte a gyönyörű arcot, amit immár nem tudott kiverni a fejéből.
  - Úgy hiányoztál, kicsikém! Féltem, hogy anyád lakat alá zár.
  - Jay... annyira sajnálom, ami történt. - szabadkozott a lány. Annyira zavarban volt, hogy nem tudott a srác szemébe nézni. Jay pólóján a cikkcakkos írást követte az ujjával és azt figyelte. - Iszonyú kínos anyám viselkedése. Kidobott, mint egy kóbor kutyát. Meg tudnám fojtani, amiért ilyen idiótán viselkedett.
  - Ne szabadkozz, drágám! - kérte Jay, s egy homlokpuszival nyugtatta a lányt. - Akkor per pillanat, nem sok kellett volna, hogy nekimenjek...
  - Tudom, láttam rajtad, ezért akartam én is, hogy elmenj. Ha ellene fordultál volna, rád hívta volna a rendőrséget, és csak még rosszabb helyzetbe kerültünk volna.
  - És is erre a következtetésre jutottam, ezért nem harcoltam anyáddal. Képes lett volna lecsukatni testi sértés miatt, az meg nem hiányzott volna, mert már így is ismernek a rendőrségen a kocsilopás meg néhány fű biznisz miatt.
Melissa bánatosan bújt a fiú mellkasához. Nem akarta elveszíteni, de nem látott reményt már kettőjüknek. A szeme is könnybe lábadt, ezért rejtette az arcát a fiú dzsekijébe.
   - Kibírhatatlan ez az állapot. Én ezt már nem bírom... - panaszkodott Mel, s lassan kibuggyantak a könnyei.
   - Sss! Ne sírj, aranyom! - csókolta le a könnycseppeket Jay a lány arcáról. - Ne add fel, majd lesz valahogy!
   - De mi és mikor? - fakadt ki a lány kétségbeesetten. - Belepusztulok, ha ez így folytatódik. Így nem lehet kapcsolatot fenntartani. A legjobb lesz, ha szakítunk!
Bár Mel kimondta, még a gondolattól is irtózott. Nem akarta, hogy a szerelmük véget érjen, amikor még alig kezdődött el. Ha csak ez a kiút marad, akkor tuti nem áll többet szóba az anyjával.

  - Ne beszélj butaságokat, pöttömkém! - ölelgette kétségbeesetten a lányt Jay. Neki sem tetszett az elválás gondolata. - Nem engedem, hogy bárki is közénk álljon, még az anyád sem! Ha kell megszöktetlek, harcolok érted, de nem nyerhet ellenünk!
  - Bár én is ilyen derűlátó lennék! Már nem hiszek a csodákban. Tudom, hogy anyám sosem fog elfogadni téged! Tényleg jobb lenne, ha keresnél egy problémamentesebb barátnőt!
Jay a lány szélfútta hajába markolt és megemelte a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. Mélykék szeme szinte izzott a haragtól és az elszántságtól.
  - Idefigyelj, te kis reményvesztett manó! Eszedbe ne jusson feladni! És még a gondolatot is felejtsd el, hogy nekem valaha más kell! Téged akarlak - egyedül csak téged! És hülye vagy, ha azt hiszed, hogy a sárkány édesanyád el tud riasztani! Korábban kell kelnie, ha azt hiszi a viselkedésével el tud tántorítani! Nem foglak dobni, csak azért mert ő azt akarja! Amúgy is, ha behódolunk neki, akkor ő nyert! Szóval verd ki a fejedből a szakítás gondolatát, és harcolj!
Melissát végtelen nyugalom és boldogság járta át. Ha Jay úgy gondolja, van miért küzdeni, akkor Ő is erős lesz és küzd. Talán ez a szerelem tényleg megéri...
  - Jól van, Jay... ha így gondolod, nem adom fel!
  - Még szép hogy így gondolom, te kis bolond! - mosolygott Jay, s a mosolya valóban reményt sugárzott.
A fiú úgy szorította Melt, mintha sosem akarná elengedni. Állát a lány fejéhez nyomta, és úgy ringatta, mint egy kisgyereket.
A búskomor és csendes ölelésüket Brenda és Will zavarta meg. A piros terepjáró pont mellettük állt le, majd a párocska melléjük sétált kézen fogva.
  - Mi ez a drámai hangulat, fiatalok? - kérdezte a világoskék farmeros és barna kötött pulóveres csini lány.
  - Bántottad a lányt? - lépett közelebb Jay-hez harciasan Will.
  - Dehogy! - intette le Melissa a kockás inges srácot. - Nincs baj... Vagyis van, de csak a szokásos.
  - Ez meg mit akar jelenteni? - ráncolta a homlokát Brenda, majd megrázta hosszú, szőke sörényét.
  - Anyám eltiltott minket egymástól, de most végleg.

  - De ez eddig is így volt, nem? - vont vállat közönyösen Will.
  - Ja, csak most megfejeltük azzal, hogy a drága anyám rajtakapott minket a kanapén. - panaszkodott Melissa hisztis hangnemben. - Úgy volt, hogy Washingtonba utazik hétvégére a pasijával, így gondoltuk, lesz egy romantikus esténk, erre nem törölték a járatát, és hazajött? Hiányos öltözékben talált minket összegabalyodva, sokkot kapott, majd veszekedtünk egy sort. Most minden rosszabb, mint azelőtt.
  - Komolyan nem értem, miért nem fogja fel, hogy felnőtt vagy már és lehet magánéleted. - csóválta a fejét a szőke barátnő.
  - De ha kicsit belegondoltok a helyzetébe, meg lehet őt is érteni. Az egyetlen pici lánya, aki eddig jó volt és unalmas, most egy pasit csempész a házba, csavarog, bulizik és nagy kanállal falja az életet. Eddig ez nem volt rád jellemző, Melissa. Szóval nem csoda, hogy kiakadt. - fejtette ki a véleményét Will. - Kétségbe van esve és fél, hogy rossz kislány lesz belőled.
Melissa csodálkozva a srác oldalába nyomta a könyökét.
  - Hé, te kinek a pártján állsz?
  - Természetesen a tiéden, de attól még ésszerűen látom a dolgokat.
  - És mit fogtok csinálni? - tette fel a legfontosabb kérdést Brenda.
  - Azt még nem tudjuk, de ez így nem állapot. - válaszolta lehangolva Jay.
  - Júj, idő van! Rohanjunk első órára! - nézett aranyozott karkötőórájára a szöszi. - Gondolkodjunk a megoldáson, ebéd szünetben ütközünk, és kiötlünk valamit!
  - Okszi! - bólintott rá Melissa. Örült, hogy ilyen segítőkész barátai vannak.
  - Csá, csajok! - Jay még gyorsan megpuszilta a lányt, rákacsintott, aztán elsietett a sportcsarnok felé, mert arról hamarabb feljutott a lépcsőhöz. Melissáék csapatostul indultak a biokémia terem felé.
Sajnos Mel egész délelőtt nem futott össze Jay-el, mert messze volt egymástól az órájuk. A dél meg elég nehezen jött el, valóságos kínszenvedés volt az első négy óra.
A lány a két B-vel és Sonával igyekezett a menzára, amikor végre eljött a nagy szünet. Melissa izgatottan nyújtogatta a nyakát a folyosón, hogy kiszúrja a srácot a nyomuló diákseregben. Hála az égnek a fiú magas volt és kitűnt a tömegből szőke üstöke. Amúgy is feltűnő jelenség volt, ahogy lazán ácsorgott az ebédlő ajtajában. Amikor a szerelmesek felfedezték egymást, mindkettőjüknek felderült az arca. Mire Melissa odaért, Jay kitárta a karját, s a kicsi lány boldogan vetette magát az ölelésébe. A rövid, de annál édesebb csók után Jay átkarolta a lány vállát, így vezette be a terembe.
  - Mit eszünk, kis szívem? - kérdezte ragyogó szemekkel a srác.
  - Nekem mindegy, mostanság nincs étvágyam. - húzta el a száját búskomoran Melissa.
  - Ez nem helyes. Nem akarom, hogy olyan legyél, mint egy deszka!
  - Cuki vagy! - vigyorgott a lány, mert tetszett neki a srác beszólása, bóknak vette. Míg a sorban toporogtak lábujj hegyre állt és arcon csókolta a srácot. Jó néhányan furcsállva, vagy irigykedve néztek rájuk, volt aki meg is rökönyödött, de Melissa már nem törődött velük. Mindenki gondoljon, amit akar!
  - Ne tartsuk fel a sort, kérem! - furakodott mögéjük vihogva Ethan, aki homokszínű kötött pulcsit viselt bő farmerrel.

  - A sor nélkülünk se megy! - hurrogta le Jay  haverját és mellbe vágta.
  - Hol van Beverly? - kérdezte a lány inkább.
  - Most ült le asztalt foglalni nekünk. - pillantott barátnője felé a szőke borzos srác. És valóban, Bev, Brenda és Will éppen a terem közepe táján elfoglaltak egy asztalt.
  - Nem értem, hogy kerültek máris előre, amikor egyszerre értünk ide. - zsörtölődött Mel.
  - Gondolom bevetették a bájaikat. - nevetett Jay.
Ebben Melissa is biztos volt, hisz a két szöszi olyan volt, mint két modell, kitűnt a szépségük, és szerették ki is használni ezt.
  - Én meg udvarolni fogok a konyhás néninek, hátha elérek vele valamit. - pillantott kuncogva a nagydarab étel osztó, zsíros hajú nőre Ethan.
  - Ha van gusztusod hozzá. - vont vállat Jay.
Melissa tudta, hogy csak hülyülnek, s ez jó is volt, mert legalább elfeledkeztek a gondjaikról.
Öt perc tétlen topogás után végre sorra kerültek. Melissa végül sült krumplit kért rántott sajttal és ketchupot nyomott a tányérja szélére. A fiúk is kértek krumplit, de felturbózták hamburgerrel.
Mire elértek Brendáékhoz, azok már félig elfogyasztották az ebédjüket. Zajosan elfoglalták a szabad székeket. Egy darabig némán falatoztak, de természetesen Bev ezt nem bírta sokáig.
  - Mi van veletek, szerelmesek? Nagyon le vagytok lombozódva.
  - A szokásos zűr, nem bírjuk anyámat. - válaszolta Mel, aki éppen az életlen késsel próbálta szétcincálni a rántott sajtot.
  - Még mindig tilt titeket egymástól? - kérdezte a kék, hosszú ujjú ruhás szőkeség homlok ráncolva. Ő csak két felcikkelt almát csipegetett közben.
  - Még jobban. - válaszolta Jay. - Miután rajtakapott minket, most aztán totál rosszak vagyunk a szemében.
  - Ejnye! Rosszalkodtatok? - nevetett Ethan a hamburgere fölött.
  - Véletlenül lebuktunk. Úgy volt, hogy elutazik, de végül törölték a járatát. - magyarázta röviden Melissa.
  - Gáz a helyzet. - ismerte el Bev. - Délután beugrom a Dívába, mert szükségem van pár melegebb nacira, és ha gondoljátok, megpróbálok a lelkére beszélni.
Mel értékelte a kedves gesztust, de nem hitte, hogy sokat érnek vele.
  - Megpróbálhatod, de szerintem hiába. Anyám egy gonosz banya lett.
  - Próba, szerencse! - mosolygott optimistán Beverly.
  - Mi pedig meglátogatunk délután. - rukkolt elő egy újabb ötlettel Brenda. - Beugrunk hozzád Will-lel, sírunk egy sort, hogy hiányzol, és majd közösen kitalálunk valamit.
  - Kedvesek vagytok, srácok. - köszönte meg Melissa hálásan. - Köszi, hogy segíteni próbáltok!
  - Ne viccelj már! Erre vannak a barátok. - biztatta Will is a kesergő lányt.
  - És én addig, mit csináljak? - kérdezte Jay, aki szalmakrumplit dugdosott a szájába.
  - Te csak tarts távol magad Melissától! Ne keverj több szart! - vigyorgott gonoszul Bev, de még ez is jól állt neki.
  - Ó, akkor nekem lesz a legnehezebb dolgom! - biggyesztette le az alsó ajkát duzzogva Jay, de aztán arcon csókolta kedvesét.
A banda jót nevetett, aztán Ethan meghajigálta haverját néhány szál szikkadt krumplival.

Délután három óra körül Beverly piros, cuki, csajos kis Toyotája leparkolt a belváros szívében Samantha Thompson butikja előtt. Haját hátra csapva betipegett tűsarkújában az üzletbe.
Mikor belépett, mosolyogva üdvözölte a pénztárgép előtt ücsörgő eladó lányt.
  - Szia, Trish!
  - Ó, szia Beverly! Mi szél hozott? Mire van szükséged? - kérdezte barátságosan a törzsvendégtől a barna rövid hajú, zöld szemű lány.
  - Jön a hidegebb idő, néhány új naci kéne. - felelte a szöszi, és közben már a helyiség közepén álló kör alakú állványon lapozgatta a cicanadrágokat, mintás harisnyákat és farmerokat.
  - Lehet, hogy azokat már láttad, de sajnos Samanthának nem sikerült találkoznia a New York-i tervezővel, így a butik kicsit most megsínylette a dolgot.
Hát még Melissáék hogy megsínylették ezt... - gondolta Bev fancsalodva.
  - És a főnökasszony bent van? - puhatolózott a lány válogatás közben.
  - Mint mindig. A raktárkészletet nézi épp át, hátul. Szóljak neki?
  - Kösz nem, csak érdeklődtem. - felelte Bev, majd minden figyelmét a nadrágoknak szentelte.
Már a lány kezében volt három csinos darab, és indult volna a próbafülkébe, amikor előbukkant Samantha.
  - Ó, szia, Beverly! - mosolygott a vevőre kedvesen a barna szoknyás és krémszínű blúzos, csinos asszony. - Jó, hogy itt vagy, mert beszélni akartam veled.

  - Jó napot, Mrs. Thompson! - viszonozta a köszönést a szöszi, de mást nem mondott, mert sejtette, mit akar az asszony tőle. Biztos, mindent tudni akar Melissáról és Jay-ről.
  - Trish, engedélyezek neked egy kávé szünetet. Hagyj minket kettesben Beverly-vel, magánügyekről szeretnénk beszélni. - fordult alkalmazotta felé ellentmondást nem tűrő hangsúllyal Sam.
  - Rendben, asszonyom. - bólintott rá a lány. A pult alól kikapta fehér kis válltáskáját és el is sietett.
Beverly fél karján a ruhákkal, másik kezével az állványra támaszkodva érdeklődve nézett az asszonyra. Volt valami szigorúság, vagy ridegség Melissa anyjában, ami miatt Bev sosem kedvelte igazán. Értette is, miért nem tud vele a lánya mindent megbeszélni.
  - Nos... miben segíthetek, asszonyom? - kérdezte Beverly, de sejtette előre, miről is lesz szó.
  - Tudnom kell... a lányom az iskolában még mindig együtt lóg azzal a rossz életű tetovált sráccal?
  - Ha Jay-re gondol, akkor igen. - vágta rá határozottan Bev, itt volt a lehetőség, hogy kifejtse a véleményét. - Szeretik egymást, miért olyan nagy bűn ez? A srác a pasim legjobb barátja, értelmes, kedves, és süt róla, hogy oda van Melissáért. Attól még, hogy a múltban belevitték néhány marhaságba, nem rossz ő, csak eltévedt. Mindenkinek van múltja, szerintem ettől sokkal fontosabb, hogy most mit érez a lánya iránt, és hogy boldoggá teszik egymást.
  - Nem kértem a véleményed, te lány! - csattant fel haragosan a barna hajú, kontyos asszony. - Nem hagyom, hogy egy rossz hírű, agyatlan balfácán elcsábítsa a lányomat, és megrontsa. Melissa százszor jobbat érdemel ettől a huligántól!
  - Kérem, Mrs. Thompson, gondolja át ezt! Minél jobban tiltja őket, annál inkább ragaszkodnak egymáshoz. Talán, ha hagyná, hogy a szerelmesek együtt legyenek, Melissa könnyebben kiismerné a fiút, és kiábrándulna belőle.
  - Szó sem lehet róla! Melissa nem lehet azzal a tetkós vadbarommal! Ő sokkal jobbat érdemel!
Beverly elkeseredve sóhajtott. Azt hitte, a kiábrándulós szöveggel meggyőzi a nőt, de be kellett látnia, hogy hiába tépi a száját, a nő makacsabb és konokabb, mint eddig bárki, akit ismert.
  - Lehet, de ha közéjük áll, csak maga ellen fordítja a lányát. Nehogy a végén koppanjon és Mel megszökjön a pasival!
  - Mi? Szökést terveznek? - kérdezte ijedten Samantha.
  - Még nem, de ha nem változtat a hozzáállásán, talán ez lesz a vége!
  - Az ki van zárva! Nem engedem!
Bev lemondóan csóválta a fejét. Ő mindent megpróbált, de hiába. Dühös pillantás kíséretében a kiválasztott nadrágokkal bevonult a próbafülkébe. Már nem volt miről beszélni...

Közben Melissát hazavitte Will és Brenda. A fiatalok a nappali kanapéján pizzáztak és a zenecsatornát hallgatták. Mel jól érezte magát, hiányzott már neki a baráti összeröffenés majdnem egy hónap bezártság után. Hülyéskedtek, kicikizték az énekeseket, vagy épp rajongtak az aktuális kedvenc slágerekért. Amikor a gombás pizza elfogyott és már csak kóláztak, Will kérdőn nézett a csajokra. A barna hajú srác a méregzöld kanapén henyélt, felhúzott lábánál Brenda kuksolt, Mel a fotelben, törökülésben.
  - Na, csajok, mit kezdünk a sárkány anyuval?
  - Semmit se tehetünk, reménytelen. - biggyesztette le az alsó ajkát szomorúan Mel.
  - Ne legyél már ilyen kishitű! Mindig van kiskapu! - biztatta mosolyogva Will.
  - Kitaláltál valamit? - kérdezte Brenda, majd szeretettel megfogta a srác kezét.
  - Lehet. - vigyorgott sejtelmesen a fiú.
  - Ne legyél már ilyen titokzatos! - rótta meg Melissa. Kikapta a háta mögül a lapos kispárnát, és a fiú feje felé vágta.
Will nevetve elkapta és a feje alá gyömöszölte.
  - Az az elméletem, hogy anyukád csak Jay-től tiltott el, tőlünk nem. Tehát mi vagyunk a halálbiztos alibid! - vigyorgott mindent tudóan a srác. Zöldes barna szeme huncutul csillogott.
  - Ezt hogy gondolod? - kérdezte Mel értetlenül. Már nem mert reménykedni semmilyen megoldásban.
  - Elérkeztetünk ide-oda, közben meg randizhatsz a pasiddal, már ha mersz ennyit hazudni.
  - Jay-ért bármire képes vagyok! - bólintott rá határozottan Melissa, és komolyan is gondolta.
  - Szuper, akkor bízd ránk magad! Majd mi segítünk. - kacsintott a fiú.

Melissa boldogan ugrott fel, a fiú elé röppent, majd hevesen lehajolt, és megölelgette a srácot.
A fiú nevetve viszonozta az ölelést.
  - Hé! Melissa, ne felejtsd el, hogy az ott valahol alattad az én pasim! - repített feléjük egy újabb díszpárnát Brenda.
  - Nyugi, a szívem a tiéd! - vigyorgott a srác, amikor Mel elengedte és visszament a helyére.
Brenda szeretettel nézett a srácra, aztán odahajolt hozzá és arcon csókolta. A fiú viszont nem elégedett meg ennyivel, magához rántotta szerelmét, legyűrte a kanapéra, rámászott és hevesen megcsókolta.
  - Gyerekek, ne felejtsétek el, hogy az ott alattatok az én kanapém! - szólta le őket vidáman Melissa.
Bizony, régóta nem volt már ilyen jókedvű. Hála ennek a bolondos párnak, megint tudott nevetni.
  - A nyalakodásotok nem segít az állapotomon! Mit szólnátok inkább egy kis jégkrémhez, az legalább nekem is okoz némi élvezetet! - kérdezte gyorsan, mert a párocska nem akart szétválni.
A Will alatt préselődő lány félrefordította a fejét, és felcsillanó szemmel nézett Melissára.
  - Van jégkrémed?
  - Ja. Anyám vett két liter csoki-vaníliát még a hétvégére. Kértek?
  - Naná! - lelkesedett Brenda. Eltolta magától a fiút, és felült a kanapé sarkában.
  - Ajjaj! Ez egy történelmi nap! Legyőzött a fagyi! - bolondozott Will. - De én is kérek ám!
Mel felpattant, a konyhába sietett, hogy három üvegtálkát megszedjen jégkrémmel.
Már javában élvezettel kanalazták a fagyos desszertet, amikor megérkezett Melissa mamája.
Az asszony a bejárati ajtó melletti fogasra akasztotta kosztüm felsőjét és a táskáját, aztán meglepődve nézett a vidáman falatozó társaságra.
  - Nahát,  Will Denison és Brenda! Sziasztok, gyerekek!
  - Jó estét, Mrs. Thompson! - köszöntek a fiatalok illedelmesen.
  - Szia, anyu...
  - Mi jót csináltok? - kérdezte az asszony, aki elhelyezkedett a lánya melletti szabad fotelben.
  - Csak eszegetünk, beszélgetünk. Hiányzik nekünk Melissa! - felelte Will.
  - Igen, egy hónapja nem is láttuk. Gondoltuk, ha ő nem hagyhatja el a házat, mi jövünk hozzá. - tette hozzá Brenda. Nagyszerűen játszotta a buta szőkét.
  - Ez meglepett, de végül is nem tilos meglátogatni. - vont vállat engedékenyen az asszony. - Titeket kedvellek.
  - Ennek örülünk. - mosolygott lehengerlően Will.
  - Na, megyek iszok egy kávét, mert hosszú napom volt, csak folytassátok a csacsogást! - állt fel Samantha és elvonult a konyhatérbe.
A három összeesküvő cinkosan mosolyodott össze. Elkezdtek Justin Timberlake-ről beszélgetni, mert épp ő énekelt a tévében.
Alig öt perc múlva Samantha visszatért közéjük, elfoglalta az előző helyét, egy csésze gőzölgő kávéval a kezében.
  - Szóval ott tartottunk, hogy nagyon hiányzik nekünk Melissa. - folytatta a puhítást Will komoly képpel. - Nélküle uncsi a gyors-kajálda, a biliárdtetem, de még a könyvtári kutatások is. Arról nem is beszélve, hogy bevettek a baseball csapatba, holnap meccsem lesz, és nem nyerhetek, ha a lányok nem szurkolnak nekem. Hivatalosan szeretném elkérni a lányát a meccsemre. Személyesen jönnék érte, a játék után pedig hazahozom. Biztosíthatom, hogy nem esik bántódása, és nem eresztem Jay közelébe. Csak... jobban játszanék, ha a lányok támogatnának.

Melissa lélegzetvisszafojtva várta a választ. Will olyan meggyőzően beszélt, hogy még ő is elhitte volna, ha nem tudja, hogy a fiú nem konyít semmilyen sporthoz, és nem is érdekli a baseball. Imádkozott, hogy Sam bevegye a mesét. Ezen múlott most minden.
  - Nem is tudom... - kezdte tétován az asszony.
  - Kérem, Mrs. Thompson! - vágott közbe könyörögve Brenda. - Willnek nagyon fontos ez a mérkőzés. Ezen múlhat a sport ösztöndíja! Kell neki, hogy ott legyünk és szétkiabáljuk az agyunkat!
  - Rendben, ha vigyáztok rá, elengedem. Bízom benne, hogy tudjátok, kinek nem mehet a közelébe. - engedett végül rövid gondolkodás után Samantha.
  - Ugyan már! Jay-t nem érdeklik a sportrendezvények! Könnyű lesz elkerülni. - mosolygott reménykedve Brenda.
  - Jó, veletek tarthat. - bólintott rá a nő.
Melissa kis híján felvisított örömében. Csak nehezen tudta leplezni kitörni készülő örömujjongását.
Istenem, sikerült! Hála ennek a bolond párnak, randizhat Jay-el! Melissa szívét elöntötte a boldogság.
Hogy ne legyenek gyanúsok, a fiatalok még maradtak egy fél óráig. Amikor Samantha vacsorázni ment, Melissa kikísérte a bolond párt.
Amikor beültek a kocsiba, a barna lány mellettük toporgott.
  - Köszönöm, hogy ilyen rendesek vagytok! Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg nektek a jóságotokat!
  - Ugyan már, csajszi! - intette le Will. - Mondtuk, hogy segítünk, ha tudunk!
  - Már rég láttunk mosolyogni. Olyan jó, hogy mi tehetünk erről. - mosolygott Brenda is.
  - Ó, és még valami! Will, mióta tudsz te baseballozni? - kuncogott vidáman Mel.
  - Hagyjál már! Azt se tudom, hogy eszik, vagy isszák! Hirtelen ez jutott eszembe, de bejött.
  - Ja, és sportösztöndíj? - forgatta a szemét mókásan Mel, és hitetlenkedve nézett Brendára, aki az anyósülésen feszített. - Ti aztán nem vagytok semmik!
  - Hagyd már a hálálkodást! Talán majd egyszer viszonozod nekünk valamivel! De most lépünk, mert még gyanút fog a börtönőröd! Jó legyél, holnap beavassuk Jay-t! - intett Will, aztán felbőgette a kocsit és elhajtottak.
Melissa megnyugodva ment be a házba. Ettől jobban nem is alakulhatott volna a nap.
Másnapra kész volt a haditerv. Fél négykor ment a szobafogságos lányért Will és Brenda, a suliba vitték, ott a lány átszállt a kék sportkocsiba. Három óra múlva viszont megint vissza kell menniük oda, ahol megint várni fognak rá Brendáék, hogy hazafuvarozzák. Három óra bizony nem sok, de több mint a semmi, be kell érjék ennyivel.
Amint a piros terepjáró elgördült, a farmer szerkós srác átölelte kedvesét. Hosszú, szenvedélyes és éhes csókban forrtak össze. Pótolni akarták az elmulasztott időt.
Melissa készséggel simult a fiú karjaiba, bár az ülés és a sebváltó kényelmetlenné tette ezt.
Most semmi nem számított, csak hogy együtt lehetnek végre.
  - Merre megyünk? - kérdezte a lány kábultan, amikor Jay véget vetett a szenvedélyes csóknak és beindította a kocsit.
  - Mivel kevés az idő, közelre, de oda, ahol csak kettesben lehetünk.
A válasz nem sokat mondott a lánynak, de nem is számított igazán, csak hogy végre összebújhatnak valahol, hogy pótolni próbálják a külön töltött időt.
Amikor egyre közelebb értek a Golden Gate lábához, Melissa csak mosolygott az orra alatt. Jobb helyet el sem tudott volna képzelni a lopott órákhoz, mint a helyszínt, ahol először randiztak. Azóta annyi minden történt már, de mégsem volt elég.

Tíz perc múlva már egy pokrócon ültek a kis dombtetőn, és egymást ölelve csodálták a hidat és a felette elkúszó felhőket.
A lány Jay előtt ült, a fiú köré fonta a lábát és karját.
  - Úgy hiányoztál! - súgta a fiú, s közben a szájával csiklandozta a lány fülét.
  - Te is nekem, pokolian! - értett egyet Mel. A hátát a fiú mellkasához nyomta, hogy kiélvezze a közelségét. Nincs is ennél jobb. A szeretett fiú karjába simulni, és pulóverén érezni heves szívdobogását. E pillanatban ez maga volt a mennyország. A csend, a nyugalom, a zavartalan pillanat, minden hazugságot megért.
  - Azért rendes barátaid vannak, hogy képesek ilyesmit leszervezni, csak azért, hogy találkozni tudjunk. - jegyezte meg Jay, miközben a lány szürke bolyhos pulóverébe bujtatott karját simogatta mindkét kezével.
  - Igen, Will remek fickó, Brenda meg egy angyal! Kész szerencse, hogy szeretnek!
  - De nem annyira, mint én! - Jay maga felé fordította a lányt.
Így Melissa az ölébe került. A mellkasuk összeért, a lábuk egymás háta mögött volt kinyújtva. Jay imádattal nézett az oly közeli szempárba. Gyengéden megérintette a lány arcát.
  - Szeretlek, Melissa! Most, hogy majdnem elveszítettelek anyád konoksága miatt, rájöttem, hogy fontosabb vagy nekem, mint eddig bárki ezen a világon! - fakadt ki szenvedélyesen a srác. - Szeretlek, az életemnél is jobban, és beleőrülök, hogy nem lehetünk mindig együtt!
Melissa levegőt is elfelejtett venni. Nem akarta elhinni, amit a fiú mondott. Jay szereti! Szerelmes belé, nem csak egy kalandnak, vagy átmeneti barátnőnek tekinti. Ez élete legboldogabb napja!
Először a fiú nyakába borult, szorosan ölelte, mintha ki akarná szorítani a szuszt is belőle. Meghatottságtól könnyes arcát a fiú vállgödrébe rejtette.

  - Ó, Jay... én is szeretlek! Nálad jobban senkit! Ezt tudnod kell, és el kell hinned!
A fiú felemelte Melissa fejét, kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
  - Ne sírj, életem, hisz ez egy boldog nap! Nem haldoklunk, csak szeretünk... - Jay hüvelykujjával kedvesen letörölte a lány szeme sarkából a kibuggyanó könnycseppeket. - És elhiszem, hogy szeretsz, hisz képes vagy anyukádat átverni, csakhogy velem légy. Ettől nagyobb bizonyíték nem is kell nekem.
  - Szeretlek, de ez a szerelem megöl minket, Jay! - szipogott a lány, miközben kétségbeesetten tette a kezeit a fiú nyakára. - Ez a kapcsolat nem tesz minket boldoggá.... Hiába szeretjük egymást, ha nem lehetünk együtt.
  - Ne, Melissa! - tette a lány szájára az ujját Jay. - Ne mondj ilyeneket, és nagyon kérlek, ne add fel! Erősek vagyunk, valahogy túljutunk majd ezen! Ne áruld el az érzéseinket, kérlek! A szerelem éltet, amit irántad érzek, ne add fel, kis pöttöm, mert akkor elvesztünk!
Jay heves csókkal bizonyította érzéseit. Mohón, birtoklóan igázta le a lány száját. Meg akarta mutatni neki, mennyire szereti, és mennyi sok jó várhat még rájuk.
Melissa lázasan viszonozta a csókot. Elvesztette a fejét, nem tudott ellenállni a forró vágynak, és a robbanásszerű szerelemnek, ami a csókon keresztül átjárta az egész testét.
A fenébe is! Szerette ezt a fiút, és bármi lesz, fogja is, mert nélküle nem teljes az élete!
  - Szerelmem... nem hagyhatsz el, nem adhatod fel! - súgta könyörögve a srác két csók között.
  - Igazad van, Jay! Szeretlek, és ezen semmi nem tud változtatni. Nem adhatjuk fel! Szükségünk van egymásra!
  - Igen, ez az! Látod, hogy tudsz te okos is lenni? - incselkedett vele Jay, miközben a nyakát csókolgatta.
  - Okos? Nem nevezném magam annak, amikor elveszi az eszem a szenvedély...
Jay a lány nyakába nevetett. Ebben a pillanatban határtalanul boldog volt.
  - És hogy fokozzuk az esztelenségeket, adok neked valamit!
A fiú kissé eltolta magáról a lányt, de csak annyira, hogy bele tudjon nyúlni farmerdzsekije jobb zsebébe. Egy bőrszíjas nyakláncot húzott elő. A fekete bőrszálon egy szürke-fekete cirkás márványkő féle medál díszelgett. A kő tojás alakú volt és alig egy centis, viszont a közepén fehér szív rajzolódott ki. Melissa meg sem tudta csodálni az ékszert, Jay a haja alá nyúlt és a nyakába összepattintotta a csatját.  Melissa meghatottan nézett le a különleges ajándékára.
  - Neked adom a szívem. Amíg hordod, addig biztos vagy az érzéseidben. Csak akkor add vissza, ha már... nem szeretsz!
Melissa megint boldogan vetette magát a fiú karjaiba.
  - Arra várhatsz, hapsikám! Sosem kapod vissza!
  - Ez az! Ez az édes mosoly hiányzott a legjobban, kicsim! - csókolta homlokon az ölében ülő apró szépséget a srác.

  - Mostanában nem volt miért mosolyogni, de ma... Willék segítsége, és a vallomásod megint erőt öntöttek belém! Most már hiszem, hogy minden jóra fordul. Előbb-utóbb anyám kénytelen lesz beletörődni a kapcsolatunkba. Muszáj reménykedni, és akkor minden megoldódik, csak türelmesnek kell lennünk!
  - Jól beszélsz, szerelmem! - mosolygott Jay, s közben apró puszikat nyomott a csücsöri, édes ajkakra. -  És mit gondolsz? Mivel töltsük a maradék egy óránkat?
Melissa kihívóan dörgölődött a fiúhoz, majd pajkosan megharapta az alsó ajkát.
  - Mit szólnál, valami ilyesmihez?
  - Hm.... nekem se jut eszembe jobb! - kacagott a srác, majd a plédre teperte a kuncogó lányt.
Melissa végre boldog volt. Boldog volt, mert elérték, hogy kettesben legyenek, boldog volt, mert a fiú végre bevallotta, hogy szereti, és boldog volt, hogy ilyen csodás barátai vannak, akik lehetővé tették, ezt a titkos randit a szerelmével. Most már jöhet vihar, földrengés, szülői szigor, vagy épp a világvége, hitt benne, hogy mindent képesek legyőzni, csak nagyon kell akarni!