Elég korán elkészült, és már gondolatban egyedül kutyagolt a suli felé, de legnagyobb meglepetésére Howard már a házuk előtt várta.
- Hali! Jól sejtem, hogy éjszaka nem harcoltál szörnyekkel? - kérdezte mosolyogva a lány.
A mosolytól egyből jobb kedvre derült a kék és zöld, hosszában csíkos pólós és farmer nadrágos fiú. Nem aludt túl sokat, de most nem a játékok miatt, hanem mert saját magával vívott harcot. Kezdett beleőrülni, hogy el fogja veszíteni Melissát Jay Amstrong miatt.
- Nem volt hozzá kedvem. Tízig Need For Speed-eztem, aztán kidőltem.
- Talán valami betegség bujkál benned. - mosolygott rá Melissa vidáman. - Ez nem jellemző rád.
Howard szomorkásan elmosolyodott. Ha tudná...
- Csak nem.
Az iskoláig semleges témákról beszélgettek, s Mel nagyon örült, hogy megint a régi kerékvágásba zökkentek Howie-val. Úgy látszik, ennek az a titka, hogy nem beszélnek Jay-ről.
Nagyon hamar beértek a suliba, még alig lézengtek páran az udvaron. Úgy döntöttek, poshadhatnak még eleget az épületben, ezért a suli parkjába sétáltak. Nem volt szabad lóca, azért a falnak támaszkodva álltak meg, és kedvenc filmjeiket és színészeiket beszélték ki. Lassan gyülekeztek a diákok az udvaron. Melissa szíve nagyot dobbant, amikor meglátta, hogy a lyukacsos farmeres és fekete pólós Jay határozottan feléjük tart. A fiú haja csillogott a napsütésben, kék szeme megigézte a lányt. Melt az ájulás környékezte, csak a fiú orrában virító karika zavarta egy kicsit. Nem volt baja a testékszerekkel, igazán tetszett neki, hogy Jay fülében két kicsi karika is lóg, de az orrpiercing kicsit már sok volt neki.
Howard észre sem vette, hogy beszélgetőpartnere már nem figyel rá, tovább szövegelt.
- Helló! Melissa, beszélhetünk négy szem közt? - kérdezte Jay, amikor odaért hozzájuk.
A lány érdeklődő pillantást vetett a csodás pasira. Nem akart vele kettesben lenni, ráadásul ellenérzése támadt iránta, hisz mégiscsak balhézott az ebédlőben Scott-tal. Lehet, hogy a fiú megérdemelte, amit kapott, hisz bunkó volt, de Jay-nek akkor sem kellett volna ennyire begurulnia.
- Szia! Nem, nem akarok veled beszélni. Bármit is akarsz mondani, nyugodtan beszélhetsz Howie előtt. Nincsenek titkaim előtte. - közölte Melissa hűvösen.
Howard elégedett képet vágott, Jay morcosat.
- Oké. Akkor megkérdem: miért nem hívtál tegnap? - kérdezte a szőke srác, görcsösen ökölbe szorított kézzel.
- Talán, mert nem akartam. - válaszolta lazán Melissa.
Igyekezett nem kimutatni az érzéseit. Egyszerre volt dühös és gondterhelt. Nem tudta már, mit is akar Jay-től, vagy akar-e egyáltalán valamit.
- Mi ütött beléd, Melissa? Teljesen nem értelek! - Jay türelmetlenül hátrasimította a haját. - Tegnap azt hittem, kezdünk zöld ágra vergődni, most meg olyan vagy, mint egy jéghegy! Magyarázd meg, mi történt! Követelem!
- Nincs jogod bármit is követelni tőlem. - figyelmeztette a lány. - Hagyj engem békén!
- Nem és nem! - Jay tett egy lépést a lány felé. Most már fél méterrel előtte állt, és haragosan méregette. - Azt hittem egyet akarunk: te engem, én meg téged! Beléd bújt az ördög? Direkt bosszantasz? Milyen játék ez már megint?
- Nem játszom. - nézett Jay szemébe dacosan Mel. Megfeledkeztek róla, hogy Howie is jelen van.
- Ó, tényleg nem? Pedig nekem nagyon úgy tűnik! Miért vagy más itt a suliban, mint amikor kettesben csavargunk?
- Nem vagyok más! - tagadta Melissa. - És kezdem unni, hogy pletykálnak rólunk!
- Marhára leszarom, mit dumálnak! - Jay indulatosan hátrasimította a haját. - Ne utasíts vissza! - erélyesen elkapta a lány karját.
- Ne parancsolgass nekem! - kérte a lány haragtól szikrázó szemekkel. Felbosszantotta a fiú makacssága és követelőző stílusa.
- Válaszokat akarok! Most! - a szőke srác erősen szorongatta a lány kezét.
Melissa farkasszemet nézett a fiúval. Dühös volt, ideges és félt is.
Howard lépett közbe. Lökött egyet Jay-en, hogy az elszakadjon a lánytól.
- Hagyd békén Melissát! - förmedt a dühöngőre a zöld szemű fiú.
- Te ne dumálj bele! Ki vagy te? A testőre?
- Nem, csak a legjobb barátja, és nem tűröm, hogy bárki is így viselkedjen vele! - Howard védelmezően a lány elé állt, és kinyújtotta a kezét, hogy távol tartsa a szőke huligánt.
- Milyen szánalmas! - nézett ellenfelére hidegen Jay. Nagyon nem tetszett neki, hogy ez a kis nyikhaj pattog. Próbálta félrelökni a srácot, de az stabilan lecövekelt Melissa előtt.
A lány kétségbeesve nézte a két acsarkodó fiút. Olyanok voltak, mint a csonton veszekedő kiskutyák. Oldalra lépett és elkapta mindkét fiú karját. Howard bőrét megérinteni ismerős volt, és megnyugtató, de amikor a másik kezére nézett, ami Jay tetovált alkarját szorította, érezte a fiúból áradó melegséget és elektromos szikrákat. Próbált ezzel nem törődni.
- Fejezzétek be! - kiáltotta a lány mérgesen.
- Még el se kezdtem! - Jay elrántotta a karját. - Mondd meg a barátodnak, hogy kopjon le, és ne avatkozzon az ügyünkbe!
- Nincs semmiféle ügyünk! - makacskodott a lány. Cseppet sem tetszett neki a fiú parancsolgatása és agresszív fellépése.
- Hallottad, űrpilóta?! Neked kell lekopnod! - Howard erőteljes fellépése meglepte Melissát. Nem volt az a típus, aki szembeszáll a nagymenőkkel.
- Kisgyerek, nagyon gyorsan húzzál el, mert....
- Mert ha nem, mi lesz? - kérdezte Howie utálattal a hangjában.
Jay nem válaszolt, cselekedett. Lendült a jobb keze és állon vágta az önkéntes Rómeót. Az ütés olyan erősre sikeredett, hogy a csíkos pólós bohóc hátratántorodott, a falnak csapódott, majd lecsúszott a földre.
Melissa hitetlenkedve és dühösen nézett Jay-re, aztán észhez tért, Howardhoz szaladt és letérdelt mellé.
- Istenem, Howie! Jól vagy? - aggódva fordította maga felé barátja fejét. A srác szájából fojt a vér. Rettegés és harag lett úrrá a lányon.
A fiú a földön megpróbált mélyeket lelegezni és megtörölte vérző száját.
Melissa szikrázó szemekkel nézett fel a toporgó Jay-re.
- Hogy merted megütni? Elment az eszed? Nem ártott neked, miért kellett bántanod?
- Melissa, sajnálom, de elborult az agyam. - védekezett Jay bűnbánó képpel.
A lányt viszont nem hatotta meg.
- Tűnj innen, te agresszív vadbarom! Szerencséd, hogy nem jelentem az igazgatónak! Hagyj minket békén, és ne gyere többet a közelünkbe! Utálom az erőszakot és azokat, akik ész nélkül cselekednek! Ezek után ne várd, hogy szóba álljak veled!
Jay látta, hogy a lány komolyan gondolja, amit mond, és olyan haragos, hogy most hiába beszélne neki. Jobbnak látta, ha hagyja lenyugodni, és majd később beszél vele.
- Oké, ápolgasd a kis majmot! Majd beszélünk, ha mind lenyugodtunk! - Jay közömbösen vállat vont, mintha mi sem történt volna, aztán elindult az udvar hátsó része felé a kijelölt dohányzórészre.
- Nem beszélek veled ezután! - kiáltott utána a lány bosszúsan, és remélte, hogy Jay még meghallotta.
Összekapta magát és újra a földön fekvő barátjára koncentrált. Az ölébe vette a srác fejét.
- Szólalj meg, Howie! A fejed csúnyán a falnak csapódott, remélem nincs agyrázkódásod!
- Jól... jól vagyok. - nyögte Howard. Bár fájt az álla, sajgott a tarkója, és az egész hátsó koponyája, úgy érezte megérte, mert csodálatos érzés volt a fejét Melissa ölében nyugtatni, és élvezni az aggodalmát. Csak megérte belekötni a fenegyerekbe...
- Gyere, felsegítelek és elviszlek az orvosiba! Meg kell vizsgáltatni a fejed, és a szád is borzasztóan néz ki.
Howard hallgatott a lányra. Melissa segítségével feltápászkodott. A lány a derekát ölelte, így vezette be az épületbe. A menza és a lépcső közötti kis orvosi szoba felé baktattak.
- Nem fogom beköpni a barátod. Igaz, hogy nem kedvelem, de a tegnapi nagyjelenete után Scott-tal, ha most elmondom, hogy engem is ő bántalmazott, tuti eltanácsolnák. - szólalt meg Howie, mikor a kis helyiség ajtaja elé értek, és szembe fordult Melissával. - Nem vagyok besúgó. Büntetést érdemelne, de...
- Elég nagy büntetés lesz neki, hogy ezentúl nem állok szóba vele! - sóhajtott a lány. Bár pillanatnyilag meg tudta volna fojtani Jay Amstrongot, mégsem akarta, hogy kicsapják.
- Az már jó, csak kérdés, ő beletörődik-e ebbe...
- Muszáj lesz neki! - felelte dacosan a lány.
Megszólalt az órák kezdetét jelző csengő, de Melissa nem tudta otthagyni Howardot. Bekísérte a fiút a dokihoz. Türelmesen mellette ült, míg a szőke, negyvenes doktor a fejét vizsgálta és fertőtlenítő szerrel tisztította ki a szája sarkában éktelenkedő sebet. A lány végig Howard kezét szorongatta, és szeméből sütött az aggodalom. Természetesen arról mélyen hallgattak, ki ütötte le a fiút. Szerencsére agyrázkódása nem volt a barátjának, de az orvos írt a hétre egy felmentést neki a sportórákra, fejfájás csillapítót és kérte, hogy ha panasza van, menjen be egy kórházba.
Mire a vizsgálatok lezajlottak, már eltelt az első órájuk fele. Úgy gondolták, már nem mennek be biokémiára. Kiültek az üres udvarra egy padra. Mel a büféből ásványvizet, és rágcsálnivalót vitt a fiúnak. Egymás mellett chipset eszegettek, és élvezték a langyos időt. Nem nagyon beszélgettek, de nem is volt rá szükség. Melissa nem mert beszélni, mert bűntudata volt, hisz végső soron miatta kapta Howie a pofont, a fiú meg csak élvezte, hogy Mel mellette van és ajnározza. Már ennyi is elég volt neki a boldogsághoz.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy. - bukott ki hirtelen a fiúból.
- Ugyan már! Ez csak természetes. Te vagy a legjobb barátom, és kicsit bánt, hogy miattam kaptad azt az ütést. Nem kellett volna szembeszállnod Jay-el.
- Nem bírtam nézni, ahogy bánik veled! - vallotta be Howard. Mélyen a lány szemébe nézett. - Az egy agresszív idióta! Remélem, tanultál az esetből, és ezentúl kerülni fogod!
- Abban biztos lehetsz! Aki nem tud viselkedni, és mindenkit megüt, aki szembe száll vele, az nem lesz a barátom. Szinte csak egy hete ismerem, de eddig annyi erőszakos dolgot csinált, hogy tényleg jobb, ha elkerülöm.
- Az egy dolog, hogy te így döntöttél, de vajon Ő elfogadja ezt? - Howie elhúzta a száját, és felszisszent, mert a mozdulat fájdalmat okozott neki. - Ráadásul, az sem biztos, hogy a szíved hallgat az eszedre.
Melissa ijedten nézett barátjára. Miből gondolja, hogy ez a helyzet? Pontosabban: honnan tudja? Mert akármilyen agresszív, hirtelen ember is Jay, igaza van Howie-nak. Valami igenis hozzá hajtja, és ez ellen tehetetlen. Előre félt, hogy a szív és az ész csatája felőrli majd a józan eszét.
Mel egész nap Howard körül legyeskedett, vigyázott rá, ápolgatta és enni, inni vitt neki. Nem csak azért, mert miatta kapott, hanem mert mostanában elhanyagolta. Jóvá akarta tenni, és jó is volt a fiú társaságában lenni. Persze az osztálytársaiknak elmondták, hogy Jay okozta Howard sérülését, de a tanároknak nem vallották be. Melissa egész nap arra is ügyelt, hogy elkerülje a szőke, vérengző fenevadat. Csak olyan helyekre ment Howie-val, ahol Jay nem kerül az útjába. Délben nem evett a kantinban, inkább az amerikai történelem tanteremben elrágott egyedül egy csomag ropit. Közben legalább volt ideje elgondolkodni a történteken. Mélyen elítélte Jay agresszív viselkedését. Mióta ismeri, már kétszer verekedett, egyszer őt is szinte elrabolta, és ha olyan kedve van, csajozik ezerrel. Milyen jövő várna rá, ha igent mondana neki? Nem lenne egy nyugodt napja sem, az már biztos. Nincs szüksége egy ilyen erőszakos vadállatra, még akkor sem, ha gyönyörű szeme van és úgy vonzódik hozzá, mint eddig még senkihez. Nem éri meg a pár szenvedélyes pillanat a bizonytalanságot és szenvedést. Ki kell tépnie a szívéből Jay Amstrongot, mielőtt még valami meggondolatlanságba rángatja.
Töri után még végigszenvedett egy egészségtan és egy francia órát. A padtársától, Sonától tudta meg utolsó órán, hogy Howard elkéredzkedett a patikába, kiváltani a gyógyszereit, mert megfájdult a feje. Sajnálta szegényt, és remélte, hamar rendbe fog jönni. Mindenért Jay-t okolta, ő tehet Howard fájdalmairól, és még az övéről is. Remélte, a mai nap folyamán nem fog már vele összefutni, mert olyan hangulatban volt, hogy legszívesebben leharapta volna a fejét.
Alighogy a lány kilépett a teremből, arra lett figyelmes, hogy valaki a nevét kiáltozza. Végigfutott a hideg a hátán, mert attól tartott, Jay lesi valahonnan, de megkönnyebbült, amikor megfordult és észrevette, hogy Will integet neki. Mosolyogva bevárta a piros pólós és farmeres srácot.
Will a lány mellé sétált, megállt, barna márkás hátizsákkal a vállán.
- Van rám két perced? - kérdezte a barna hajú, zöldes barna szemű srác.
- Persze, rád mindig. - bólogatott a lány. Mindig kedvelte ezt az életvidám, aranyos fiút.
- Van egy kis... gondom, ha úgy vesszük. - Will szeme mosolygott, mintha nem is problémáról kezdett volna beszélni.
- Ó, és biztos, hogy tőlem akarsz tanácsot kérni?
- Hát... nem tragédiáról van szó, és mivel te ismered Brendát... - a fiú nem fejezte be a mondatot, de nem is volt rá szükség. Melissa már tudta is, miről lesz szó. Egy darabig azt figyelték, hogy a diákok jönnek-mennek a folyosón. Mikor némileg elcsendesedett körülöttük az L alakú helyiség, Melissa vidám pillantást vetett Willre.
- Szóval, leesett a tantusz és észrevetted, hogy Brenda nyomul rád?
- Tudsz róla? - vonta fel a szemöldökét a srác.
- Matekon Brendával ülök, és egyszer már szóvá tette, hogy bejössz neki. - közölte kerek-perec Mel. - Igazából még biztattam is, hogy próbálkozzon nálad. Amondó vagyok, hogy szép pár lennétek.
- Úgy gondolod? - a fiú úgy mosolygott, hogy Melissa egyből megértette, miért zúgott bele a barátnője. - Igazából én is kedvelem a kislányt, de még nem gondoltam rá, hogy tartós kapcsolatba kezdjek vele.
- Mire vársz, Will? Fiatalok vagyunk és őrültek, most kell élni. Nálatok összeillőbb párt még nem láttam. Szerintem, adnod kéne magatoknak egy esélyt. - tanácsolta Melissa. - Ha nem kockáztatsz nem fog kiderülni, mi lesz. Vágj bele! Lehet, csak egy kaland lesz, de az is előfordulhat, hogy nagy szerelem lesz a vége.
- Hű, milyen egyszerű minden, ha a te szádból hallom. - nevetett Will.
Beszélgetés közben lassan araszoltak végig a folyosón a kijárat felé.
- Tapasztalatból tudom, hogy hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életünket. - húzta el a száját Melissa keserűen.
- Erről jut eszembe: veled mi a helyzet?
- Nincs helyzet. Jay két nap alatt két ismerősömet csapta le, ezért úgy döntöttem, jobb ha elkerülöm.
- Pedig én úgy láttam, nagyon egymásra vagytok gerjedve. - jegyezte meg Will huncut vigyor kíséretében.
Melissa egy pillanatra zavarba jött, de aztán összeszedte magát.
- Bármit is éreztem iránta, sikeresen kiölte belőlem. Nincs szükségem keménykedő, önimádó seggfejekre.
- Vajon miért gondolom, hogy ez csak blabla és mégis mellette fogsz kikötni? - kérdezte a fiú vidáman, de a fejét csóválva.
- Na, nem! Az kizárt! - vágta rá hevesen Melissa. - És hanyagoljuk az Amstrong témát! Drukkolok neked, hogy összegyere Brendával.
- Ó, köszi! Igazad van, egy próbát megér. Brenda aranyos, kedves, megbízható, és nem utolsó sorban nagyon csinos. Holnap elhívom randizni.
- Hurrá! - Melissa úgy tapsikolt, mint egy új játékának örülő kisiskolás. Szívből kívánta, hogy Will és Brenda között igaz szerelem szövődjön, hisz mindkettőjüket kedvelte, és úgy gondolta, megérdemlik a boldogságot.
Amikor kiléptek a napfényre Melissa jókedve elillant, mert a bejárat mellett Jay várt rá, mellkasa előtt összefont karral, és szigorú tekintettel. Melissa lezsibbadt, Will pedig automatikusan átkarolta a vállát, védelmezően.
- Na, mi van? Most már csak testőrökkel mutatkozol előttem? - lökte el magát a korlátról Jay, és két lépéssel a lány előtt termett.
- Á, dehogy, csak sok haverom van. - közölte Melissa lazán, de belül kicsit sem volt az. A fiú látványa, viselkedése, és lehengerlő mosolya összezavarta.
- És történetesen mind fiú, hogy még véletlenül se jöjjek a közeledbe, igaz? - kérdezte Jay jéghideg tekintettel.
- Puszta véletlen! - makacskodott a lány.
Megint kétféle érzés dúlt benne. A szíve egyik fele repesett, hogy láthatja a fiút és itt van, tisztázni akarja a dolgokat vele, a másik fele viszont mélyen elítélte, amiért állandóan verekszik, és rá akarja erőltetni az akaratát. Tanácstalanabb volt, mint valaha.
Meg akarta előzni a katasztrófát, ezért nem törődve a szőke sráccal, hátat fordított neki és kérlelően nézett Willre.
- Will, jobb ha elmész, nem akarom, hogy halld ezt a beszélgetést, és te is úgy járj, mint Howie.
- Biztos, hogy ezt akarod? Szívesen hazaviszlek, ha félsz tőle. - a fiú kedvesen megszorította a lány karját. - Rázd le és kimenekítelek!
- Aranyos vagy, de erre semmi szükség. - Melissa próbált határozottnak mutatkozni, pedig korántsem volt az. - Elbánok vele. Nem vagyok egy nebáncsvirág, tudok magamra vigyázni. Menj, keresd meg Brendát, a Hookba készült Beverly-ékkel. Drukkolok nektek!
Próbáltak halkan sutyorogni, hogy a türelmetlenül várakozó Jay ne tudja, miről beszélnék.
- Hát jó. - Will könnyed puszit nyomott a lány arcára, aztán búcsúzott is. - Verd le, ha szemtelenkedik! Jó legyél, puszika!
- Viszlát, Will! Holnap találkozunk! - integetett a távolodó fiú után Melissa.
Mikor kettesben maradtak, Jay kihívóan méregette az alacsony termetű, barna hajú lányt. Harapni lehetett köztük a feszültséget. Mindketten makacsul hallgattak, és csak ellenségesen nézték egymást.
- Mindig okozol nekem meglepetéseket, Melissa Thompson! - törte meg a csendet végül Jay. Szőke haját a szél az arcába fújta és ettől Melissának viszketett a tenyere, mert valami belső késztetést érzett, hogy kisimítsa az arcából az arany tincseket. Ökölbe szorította a kezét, hogy visszafogja magát. Jay zavartalanul tovább beszélt. - A végén még kiderül, hogy több pasi van körülötted, mint Alicia körül.
- Az csak nem bűn, ha sok barátom van. - felelte Mel hűvösen. - Howard - akit reggel lecsaptál - tíz éve a legjobb barátom, Will pedig több mint egy éve osztálytársam, jó fej és szoktunk beszélgetni. Ne képzelj olyasmit, ami valójában nincs!
- Na jó, hiszek neked. - Jay fancsali pofával félrebillentette a fejét. - Igazából nem is erről akartam veled beszélni. Bocsánatot akarok kérni, amiért reggel olyan csúnyán viselkedtem, és behúztam a haverodnak.
- Hogy csúnyán viselkedtél, az enyhe kifejezés! Őrült módjára bekattantál! - esett neki Melissa, és újra fellángolt benne a düh. - Életemben nem találkoztam még ilyen indulatos vadállattal! Ha ilyen vagy valójában, akkor nem kérek a barátságodból!
- Ne, Melissa, ne mondd ezt! - kérte a fiú fájdalomtól eltorzult arccal. - Elvesztettem a fejem, idióta voltam, igazad van, de nem tudom elviselni, ha emiatt lepattintasz!
- Pedig meg kéne szoknod a gondolatot, mert aki bántja a barátaimat, az nekem is fájdalmat okoz! Mióta ismerlek, csak gondot és bajt hoztál az életembe, és ez elég fura ahhoz képest, hogy második hete ismerlek! Kiszámíthatatlan vagy és agresszív. Ez nem valami nyerő kombináció, így a barátságomra se nagyon számíts, nemhogy másra! Végeztem veled!
- Nem, nem, nem teheted! - Jay hevesen elkapta a lányt és magához húzta.
Ott álltak az immár csendes iskola bejárata előtt a betonon, összesimuló lábakkal és csípővel.
Melissa szíve hevesebben kezdett dobogni, de nem csak az ijedségtől. Elemi erővel tört rá a vágy. Akarta a fiút. Bármennyire is elítélte és szemétládának tartotta, a vonzalom iránta nem enyhült, sőt csak egyre jobban fokozódott a viták miatt. A lány eszébe csak az motoszkált, hogy ez így nem mehet tovább. Vagy megadja magát a fiúnak, és a belső érzéseinek, vagy belepusztul...
- Eressz el, Jay! Nem látod, hogy már megint erőszakoskodsz? - tekergett a lány Jay karjaiban, de hiába, túl erős volt a szorítás. - Ha ez az udvarlási módszered, nagyon mellé fogtál! Nálam ez nem vezet sehova!
Jay felnevetett, de csengő kacajában nyoma sem volt az örömnek, inkább gúnyos és fölényes volt.
- Én meg azt tapasztaltam, hogy nálad csak a gyengéd erőszak a hatásos...
- Hol itt a gyengédség? - nyögte Melissa, és még mindig hiába küzdött és ficánkolt.
- Ha kell, azt is megkapod! - súgta a fiú veszélyesen halkan. Szája túl közel volt Melissa füléhez. A lány érezte a fülkagylóján a leheletét, és ettől forró borzongás szaladt végig a gerincén. Eszméletlen hatással volt rá ez a fickó.
- Jay... az Isten szerelmére! Ne erőltess rám olyasmit, amit nem akarok! - kérlelte a lány, és görcsösen markolászta a fiú mellkasán a fekete pólót.
Jay megint csak nevetett rajta.
- Jaj, Melissa, már megint hazudsz! Egy perc alatt be tudnám bizonyítani, hogy nincs igazad!
Mielőtt a lány felfoghatta volna, mire készül Jay, már azt vette észre, hogy a fülét rágcsálja, és a nyelvével simogatja az érzékeny bőrt a füle mögött. Jólesően felnyögött és a teste feladta a küzdelmet. Már azért kapaszkodott a fiú vállán és pólójába, hogy gyenge lábai fel ne adják a szolgálatot. Mikor Jay nyelve a fülében lévő kis gyönggyel játszott, szenvedélyesen simult a karjaiba, felforrósodott testtel. Nem tudta hogy történt, de megfeledkezett mindenről. Az agya kikapcsolt, megszűnt a külvilág, csak Jay ölelése és jóleső becézgetése számított.
- Úgy látszik, Amstrong a barnákra bukik! - hallotta meg ekkor Mel egy csapat fiú röhögő megjegyzését, akik elhaladtak mellettük.
A lánynak nagy szerencséje volt, hogy ez a megjegyzés visszatérítette a valóságba, mert már éppen olyan butaság járt a fejében, hogy muszáj megízlelnie a fiú gyönyöröket ígérő, igéző ajkait.
Az, hogy nevetség tárgya lett, erőt adott neki, és ellökte magától a fiút.
- A francba, Jay! A pokolba viszel! - nézett feldúltan a srácra Mel, és hátratúrta kósza tincseit.
- Ha ilyen a pokol, veled bármikor! - vigyorgott a fiú. - De megértetted, mit akartam nyomatékosítani? Mi ketten olyanok vagyunk, mint a dinamit! Együtt fogunk robbanni, akkor is, ha nemet mondasz, mert a szíved és a tested engem akar!
- Nem, nem fog megtörténni! - tiltakozott Melissa, és nem is tudta már, hogy a fiúval, vagy saját magával dacol. - Nem akarok egy ilyen agresszív vadállattal semmilyen kapcsolatban sem lenni!
- Pedig ez lesz a vége, kicsikém! Mérget mernék venni rá, hogy velem leszel! Addig nem nyugszom, amíg az ágyamba nem kötsz ki! Mindent el fogok követni, hogy megkapjalak. Nem fogok tisztességesen játszani és készülj fel, hogy mindig megkapom, amit akarok! - a fiú szeméből sütött az eltökéltség és a kihívás. Mintha az, hogy a lány tiltakozik csak még jobban feltüzelte volna.
- Remélem, megfulladsz a méregtől, mert minden erőmmel azon leszek, hogy ellenálljak neked! Nem akarok a gyűjteményedbe kerülni! Minél jobban erősködsz, annál jobban fogok ellenkezni! - határozta el a lány elszántan. Megfogadta, hogy még csak azért sem fog bedőlni ennek a Casanovának, aki játékszernek tekinti.
- Játszunk? - kérdezte gúnyosan, csillogó szemekkel a srác. - Rendben, benne vagyok! Győzzön a jobbik! Ezt a játékot kimondottan élvezni fogom! Ha te vagy a tét, bármire képes vagyok...
Melissa szíve kihagyott egy ütemet, de ezúttal az ijedségtől. Ha nem lesz elég óvatos, és nem vigyáz, ebben a játékban össze fog törni a szíve.
Jó ég! A szerelem és a vágy, mint játék... ez még viccnek is rossz. Nem így képzelte el az első szerelmi tapasztalatát, de ha már így alakult, kemény küzdelemre készült. Még csak azért sem fogja megadni magát Jay-nek. Amstrong nem nyerhet, ő meg nem veszíthet...
- Menj a fenébe! - kiáltott a srácra ellenségesen Melissa, és nagy léptekkel megindult a suli kapuja felé.
- Most még elengedlek, de készülj a vereségre, pöttöm! - kiáltott a lány után jókedvűen Jay.
Mel vissza se fordult, csak legyintett és haragosan trappolt a kijárat felé.
Melissának hazáig volt ideje átgondolni a történteket. Nem akarta elhinni, hogy a tiltakozásával azt érte el, hogy Jay csak még jobban rákattant. Nevetséges és szokatlan helyzetbe került, mégis eldöntötte, hogy nem fogja megadni Jay Amstrongnak azt az örömöt, hogy legyőzze.
Nem ismeri még őt ez a nagypofájú, beképzelt tuskó, nem tudja, hogy a kis Melissában egy harcos tigris lakozik. Meg fogja bánni, hogy kezdett vele... Jaj, csak a csodás ajkai ne csábítanák őt érzéki bűnökre, mert így nem egyenlő a küzdelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése