Megromlott barátság

Másnap reggel Melissa derűsen ébredt. Úgy gondolta, semmi sem ronthatja el a napját. Térdig érő kis fekete szoknyát vett fel, halványlila felsővel, amibe piros virágok voltak hímezve. Fekete balerinacipőbe bújt, és alaposan kifésülte a haját. Halvány sminket kent magára, és rohant is az iskolába. Howard már a kapuban várta.
  - Jó reggelt! - üdvözölte vidáman a lány. - Szép napunk van! - nézett hunyorogva a napba Mel.
  - Mitől lenne szebb, mint a többi? - kérdezte a bordó pólós, és farmeres fiú. A hangulata nem volt túl rózsás.
  - Hát csak úgy... - vont vállat a lány. Barátja rosszkedve kicsit sem tetszett neki.
  - Gondolom, a te kedvedet nagyban befolyásolja, hogy tegnap délután láttalak vadul smárolni az űrcowboy-al!
Melissa mélyen elpirult. Bizony, mikor tegnap délután Jay hazahozta, búcsúzóul kapott tőle egy csókot, de olyan vérforralót, hogy úgy szédelgett be a házba, mint egy részeg kiskamasz, aki először kóstolt bódító italt, csak neki Jay volt az alkohol.
  - Nos, igen... történtek dolgok.
  - Együtt vagytok? - kérdezte Howard foghegyről.
  - Azt nem tudom, de tegnap ő volt a megmentőm és...
  - És ezért már rögtön a karjába kellett vetni magadat! - tett szemrehányást a fiú.
Menet közben a járdát figyelte maga előtt. Nem mert a lányra nézni, mert a szemében ott volt, minden visszafojtott érzése. Pokolian fájt neki, hogy az ő drága Melissája ilyen könnyen bedől egy bájgúnárnak.
  - Nem is úgy volt! - hurrogta le Mel. - Meghallgatod, mi történt, vagy magadtól kitalálsz marhaságokat?
  - Ó, mondjad csak, epekedve várom! - gúnyolódott a srác.
Melissa haragos pillantást vetett régi barátjára. Utálta, hogy mostanában Howie olyan, mint egy morgó medve, és semmi sem tetszik neki, ami vele történik.
  - Scott a kínai negyedbe csalt Jay nevében, majd elájultam, amikor azt a bunkót találtam ott. Beolvastam neki, aztán elszaladtam. Nem vagyok ismerős azon a környéken, de mikor már totál kétségbe estem, eszembe jutott, hogy Jay száma a táskámban van, így felhívtam és értem jött.
  - És hálából rávetetted magad. - nyögte Howard rosszallva.
  - Nem... az nem úgy volt... csak úgy megtörtént.
  - A francba, Melissa! - fakadt ki a fiú. - Eszedbe sem jutott, hogy engem is felhívhatnál, mert rohantam volna hozzád? Vagy ott lett volna még Will...
  - Willnek Brendával volt randija, nem akartam elszúrni. Neked meg nincs kocsid, nem találtál volna meg estig sem. - érvelt Melissa.
  - De felhívtam volna Olivert, ketten érted mentünk volna. - vázolta a lehetőségeket Howard. Nagyon feldühítette, hogy Melissa nem őt hívta, amikor bajban volt.
  - Ez a lehetőség eszembe sem jutott. - ismerte be a lány őszintén.
  - Persze, mert mindig, minden helyzetben Amstrong az első gondolatod! Megbabonázott. Nyáladzol utána, mint egy pincsikutya!
  - Kikérem magamnak! Én nem vagyok ilyen! - tiltakozott Mel. Meg tudta volna ölni Howardot, amiért nem érti meg a helyzetet.
  - Pedig igen! - ellenkezett a fiú. - A vak is látja, hogy belezúgtál, Mel! És a kurva életbe, ez nem igazságos! Én voltam melletted tíz évig, én segítettem a bajban, vigasztaltalak, veled együtt örültem és nőttem fel. Nem értem, mit látsz abba az agresszív piperkőcben! Ő nem hozzád való.
  - Ezt nem tudhatod! - csóválta a fejét Melissa. Unta már, hogy a legjobb barátja azt szajkózza, mennyire rossz választás Jay.
  - De igen, tudom, hisz én ismerlek csak igazán. - Howard megállt egy kapualjban, majd leült a magas betonkerítés peremére, hátát a kerítésnek döntötte. Nem akart továbbmenni, míg meg nem beszélik a gondjaikat. - Ő csak betolakodott az életedbe!
Melissa idegesen toporgott a fiú előtt. Bármit megadott volna, hogy minden olyan legyen, mint régen. Nem szeretett Howie-val vitázni.
  - Nem, ugyanis én engedtem az életembe Jay-t. Kedvelem őt, vonzódom hozzá, és olyan könnyű lenne beleszeretni... - sóhajtott a lány, mert nehezére esett az érzéseiről beszélni.
  - Nem, nem, nem! - ugrott fel Howard. Idegesen a hajába túrt. Hátat fordított a lánynak, úgy folytatta szíve kiöntését. - Egy frászt fogom hagyni, hogy az övé legyél! Melissa, nem teheted ezt velem! Nem azért várok rád tíz éve, hogy átengedjelek egy idióta vadbaromnak, csak mert elájultál a mosolyától! Amstrongnak nincs joga szeretni téged! Én... én vagyok az igazi neked, vedd már észre! - a végén Howard szinte már kiabált. Nem érdekelte, hogy a járókelők furcsán néznek rá.
Melissa kővé dermedt. Most fogta csak fel, miről beszél Howard. Már értette, mi baja volt mostanában a fiúnak. Istenem, Howard féltékeny volt, azért utálta Jay-t! De az nem lehet, hogy ennek a szerelem az oka. Sosem hitte volna, hogy a srác, akit kölyökkora óta testvérként szeret, másképp is érezhet iránta. Ez sok mindent megmagyaráz. Hirtelen nem tudott mit kezdeni Howie érzéseivel, hisz ő sosem gondolt rá úgy, mint pasira, csupán a jó pajtást, és a fogadott tesót látta benne.
  - Howard... ugye nem... - Melissa annyira összezavarodott és kiakadt, hogy nem is tudta, mit mondjon. Nem gondolta volna, hogy egyszer ide fognak kilyukadni.
  - Mit ne? Nem akarod hallani, hogy szeretlek? Pedig mindenre esküszöm, ami szent, hogy kicsi korunk óta szeretlek! - Howie szembefordult a lánnyal, és fájdalmas tekintettel nézett az arcába. - Évek óta azt várom, hogy észrevegyél, és viszonozd az érzéseimet! Csak vártam és vártam, de most jött ez a szőke, tetovált barom, és nem nézhetem tétlenül, hogy csak úgy elvegyen tőlem! - A fiú Melissa elé lépett, mint aki meg akarja ragadni a vállait, de aztán a mozdulat közepén meggondolta magát, és esetlenül a teste mellé eresztette a kezét. - Válassz engem, Melissa! Én ismerlek csak igazán! Ha valaki, akkor én boldoggá tudlak tenni!
Melissa magába roskadva rázta a fejét. Túl sok volt, amit a fiú mondott. Howard szereti! Tiszta szívből, igazán, szerelemmel szereti! Hogy lehetett ilyen vak, hogy eddig nem vette észre? Az ilyesmit általában könnyen le lehet szűrni, ő mégsem vette észre a jeleket.
Ostoba, buta, vak Melissa! - szidta saját magát a lány. - Ha Howarddal is törődtél volna, nem csak magaddal, talán elkerülhetted volna ezt az ostoba helyzetet! Időben észre kellett volna venned a fiú érzéseit és megmondani neki, hogy te csak testvérként gondolsz rá!
De már késő bánat. A legjobb barátja szereti, és ez ellen nem tehet semmit...
  - Howie... - Melissa szinte nyögve ejtette ki a fiú nevét. Szörnyű volt ez a galiba. Úgy kell visszautasítsa, hogy ne bántsa meg, de ne is veszítse el. - Nekem erről fogalmam sem volt. Nem voltam vele tisztában, hogy te másképp érzel irántam. Ez most túl hirtelen jött. Egy perc alatt romba döntötted az életem. Nem tudom, mi legyen, igazán nem tudom.
  - Megértem, hogy túl hirtelen jött ez most neked, de már nem tudtam tovább magamba fojtani az érzéseimet. - szólalt meg a fiú szomorkásan. - Fel kell dolgoznod, amit megtudtál. Megvárom, míg döntesz. Nem kell most rögtön válaszolnod. Mérlegelj, hogy ki mellett leszel biztonságban, ki hordozna a tenyerén, és ki az, aki hűen kitartana melletted, akár egy életen át. Viszont azt tudnod kell, hogy ha Őt választod, le kell mondanod rólam, mert nem tudom fapofával végignézni, hogy a szőke sátán nyakába veted magad! Akkor... akkor nem tudnék már a barátod lenni.
Melissa torkát szorongatta a fájdalom. Élete legsötétebb napja volt ez, hisz elvesztette a legjobb barátját. Próbálta magát elképzelni Howarddal egy párként, de nem ment. Tudta, hogy igaza van a fiúnak, Ő lenne a jobb választás, hisz Howie rendes, kedves, megértő, csendes és lesné minden óhaját, ha igent mondana neki. De milyen lenne az élete vele? Unalmas, szenvedélytől mentes és kiszámítható. Melissa egészen másra vágyott. Kalandot, szenvedélyt... és igen, egy szőke rossz fiút akart, aki képes egyszerre a mennybe, és a pokolba taszítani. A szíve már rég Jay Amstrongé, és ha össze is jönne Howarddal, csak azért, hogy megmeneküljön a csábító Casanovától, talán örök életében bánna, ha nemet mondana a mindent elsöprő szerelemre. Melissa már tudta is, mit kéne válaszolnia Howie-nak, de nem volt szíve máris megbántani. Tíz év barátság és összetartás után nem akarta egy perc alatt összetörni a szívét. Ráadásul még alaposan át kell gondolnia, biztos-e, hogy Jay a jó választás, hisz Howard annyira aranyos és kitartóan szereti.
Melissa a fejét csóválta. Egyik percben Jay-t, a másikban Howardot választotta volna. Ez kész téboly!
  - Menjünk, mert elkésünk a suliból! - szólt a lányra komoran Howard. -  Ráérsz még ezen agyalni!
A fiú hosszú léptekkel elsietett, Melissa nem is törte magát, hogy utolérje. Szüksége volt az egyedüllétre és a magányra. Miért most lett ilyen komplikált az élete, amikor már azt hitte, hogy minden rendben lesz? Egymásra találnak Jay-el, minden szép és jó lesz, úszkálhat a boldogságban, kiélvezheti a szerelmet, erre Howard egyetlen szóval tönkre tette ezt az illúziót.
Mire Melissa elért a biokémia teremhez, az osztálytársai már odabent nyüzsögtek. Letaglózva ült le szokásos helyére, Sona mellé. Előttük üres volt a pad, mert Beverly valahol elől pletykált a csajok kupacában, Will a másik padsorban ölelkezett Brendával.
  - Mostanában nem vagy top formában, csajszi! - méregette a gondterhelt barna hajú lányt Sona.
A borzos szöszi, ma is feltűnő volt. Sárga, fekete virágos toppot viselt, levágott szárú térdnadrággal és egy fehér, majdnem földig érő mellénnyel. A hajában fekete hajráf volt, aminek a bal oldalán a füle felett hatalmas, műanyag, piros rózsa virított.
  - Csak sok a gond mostanában. - ráncolta a homlokát Mel, miközben a padjára készítette a könyvét, füzetét és egy kék tollat.
  - Had találjam ki! Megint a szőke herceg! - forgatta a szemét mókásan Sona.
  - Képzeld, most nem! Tök boldog voltam negyed órával ezelőtt, de Howard és az érzelmei betették a kaput!
  - Nocsak! Kiborította a bilit? - nevetett a szőkeség. - Ideje volt már! Csodálkozom, hogy eddig magába tudta tartani! Gondolom, befosott, hogy Jay barátunk kiüti a nyeregből, ezért színt vallott...
  - Igen, de honnan tudod? - Melissa megütközve nézett barátnőjére. Jó ég! Mindenkinek nyilvánvaló volt, mit érez Howie iránta, csak neki nem? Szánalmas, vak, ütődött Melissa!
  - Annyira egyértelmű volt, Mel! Évek óta bálványoz és fut utánad, mint egy kiskutya! Már jó ideje nyaggatom, hogy vallja be neked, mit érez. Örülök, hogy végre rászánta magát.
Sona reménykedett benne, hogy Mel és Howard összejönnek, hisz Howard észre sem vesz mást Melissán kívül. Szép lenne, ha a két legjobb barátja összemelegednének.

  - Hát én nem! - horkantott Melissa. - Nem akarom, hogy szeressen! Olyan, mintha a bátyám lenne! Szeretem, fontos nekem, de ennek semmi köze a szerelemhez!
  - Ne izélj már! Erőltesd meg magad, és viszonozd Howie érzéseit! Hidd el nekem, hogy nála jobbat nem találnál sehol! Oviskorotok óta imád, és még csak rá sem nézett más lányra! Na, ezt nevezem én igaz szerelemnek!
  - Tudom, Sona, hidd el, hogy tudom! Nem is az ő érzéseivel van a baj, hanem az enyémekkel! Én nem így érzek iránta. A lángolást, a szenvedélyt és a vad vágyakat valaki más váltotta ki belőlem!
  - Ó, ne! Azt ne mondd, hogy Jay, mert lefejelem a padot! - kapott a fejéhez hevesen Sona, és még a hajráf is majdnem leesett a fejéről. Melissának nem is kellett válaszolnia, a szöszi kiolvasta a szeméből a választ. - Azt a kurva... Muszáj volt a suli rémét választanod?
  - Bocs, de nem tehetek róla! - húzta fel az orrát Mel. - Ez csak úgy jött és megtörtént. Nem lehet irányítani, vagy meg nem történté tenni.
  - Ha van egy csepp eszed, és rám hallgatsz, elfelejted azt az aljas szemétládát, és adsz egy esélyt Howardnak. Vele nem járnál rosszul. Viszont, mi vár rád a szép, de romlott udvarlód mellett? Gyötrelem, szenvedés és sok sírás! Úristen, Mel, az a pasi minden szünetben más csajt szédít, verekszik, kocsit lop, és azt halottam a harmadikos unokatesómtól, hogy füvezik a srácokkal a suli mögött, azért olyan ingadozó a hangulata. Ez kell neked?
A kép, amit Sona festett Jay-ről nem volt valami biztató. Tudhatta volna, hogy legjobb barátnője inkább Howard pártját fogja, hisz kedveli a srácot, Jay-t meg nem ismeri, csak a rosszat hallja róla, és el is hiszi. A baj csak az volt, hogy Melissa is tudta, milyen Jay, ez mégsem aggasztotta. Ha Jay-t válassza, vele együtt el kell fogadnia a zűrös életét, és a kiismerhetetlen természetét. A kérdés csak az, képes lesz-e erre.
  - Nem tudom, Sona, és egyelőre ne is piszkálj! Képtelen vagyok dönteni! Jelen pillanatban a pokolba kívánok minden hímnemű lényt! - mérgelődött Mel, mert Sona nem mondható közömbös tanácsadónak. Vele hiába beszél.
A hippi szöszi vette a lapot és elhallgatott. A terem elejében kacarászó Beverly-t figyelte.
  - Bev nagyon olyan, mintha direkt kerülne minket, nem gondolod? - váltott témát Sona.
  - Nem minket, csak engem. - helyesbített Melissa. Ő is a piros ruhás csinibabát kezdte figyelni. - Tudja, hogy bűnös, ezért kerül, de úgyis kijön rá a lépés, és beszélek vele!
  - Mi történt? Lemaradtam valamiről?
  -  Á, semmi fontos. - legyintett Mel. Nem akarta részletezni a tegnap történteket, hisz tudta, ha Sona meghallja Jay nevét, kezdik az egész értelmetlen beszélgetést elölről. - A kettőnk dolga.
  - Néha úgy érzem, már nem is vagyok a legjobb barátnőd. Sok mindenből kihagysz! - panaszkodott Sona duzzogva.
Vajon miért? Mert nem értesz meg, és nem vagy objektív. - gondolta fanyalogva Mel.
Óra után alighogy kicsengettek, Beverly szinte kimenekült a teremből, de Melissa számított erre, szinte félrelökte az ajtóból Willt és Olivert, s a szöszi nyomába eredt.
  - Beverly! Várj csak meg! Muszáj beszélnünk! - kiáltott a szökevény után Mel.
A szöszi kelletlen pofával megtorpant és bevárta Melissát. A folyosón az ablak alatt állt egy lóca, oda tipegett piros körömcipőben, lazán leült, onnan nézett fel Melre.
  - Mit akarsz? - kérdezte Bev unottan.
Melissa letelepedett mellé. Két kezével kapaszkodott a lóca szélébe, a cipőjét bámulva.
  - Tudod te, azt nagyon jól! Jössz nekem egy magyarázattal! Miért küldtél találkára Scott-tal? Neked pontosan tudnod kellett, ki vár a teaházban! Mit ártottam neked, hogy ellenem szövetkeztél?
  - Tudtam, hogy meg fogod kérdezni. - húzta el a száját Bev, miközben a műkörmét piszkálta. Kicsit sem látszott bűnbánónak. - De hidd el, nem ellened irányult. Nem akartam rosszat, de muszáj volt teljesítenem Scott kérését, ha nem teszem, nagy bajba kevert volna.
  - Nem hiszek neked! - támadott Mel kételkedve. - Ugyan, mit árthat neked egy izomagyú szépfiú, azon kívül, hogy agyon ver?
  - Nem tettlegességgel fenyegetett meg. - Beverly arca végre érzelmeket is mutatott. A mesterkélt Barbie baba álarc lehullott róla. Zöld szeméből sütött a kétségbeesés és a szomorúság. - Elmondom a titkot, ha köztünk marad. Ha el mered mondani Jay-nek, vagy bárkinek is, amit most mondok, nagyon megkeserítem az életed! Tudod, ugye, hogy meg tudom tenni? Romba döntöm a hírneved a suliban.
  - Nem kell fenyegetőznöd. Bízhatsz bennem. Nem szoktam kifecsegni mások titkait. Ebbe meg amúgy is be kell avatnod, mert kicsesztél velem, és tudni akarom az okát!
  - Hát jó. - sóhajtott nagyot Bev, aztán Melissa szemébe nézett. - Megzsarolt az a mocsok! A nyáron egyszer berúgtam, és nem tudtam kontrollálni. Egy bulin összegabalyodtam Scott-tal, és lefeküdtem vele. Csak egy éjszakás kaland volt, de azóta ezzel tart sakkban. Azt mondta, ha nem csallak a teaházba, elmondja Ethannek, mi volt köztünk, és az nagyon keresztbe tett volna. Tudod, hogy kezdünk megint összemelegedni, ha Scott dumált volna, odalett volna minden reményem. Ezt nem kockáztathattam, ezért hazudtam.

Melissa a szőke lány arcát fürkészte, és rögtön tudta, hogy ezúttal nem hazudik, mert zavartan feszengett, és csak akkor piszkálta a haját, ha sarokba szorítva érezte magát. Őszinte volt és Mel már nem is tudott rá haragudni. A helyében valószínűleg ő is így cselekedett volna.
  - Jól van. Most az egyszer elnézem, de ne forduljon elő ilyen többet! - kérte Melissa nyomatékosan. Mert kényszer ide, vagy oda, Beverly akkor is hazudott.
  - De amúgy azt még elárulod, mi volt? Ugye nem bántott az a bunkó? - kérdezte Bev, de inkább pletykaéhesen, mint aggódva. Eddig bírt normális lényként viselkedni...
  - A szokásos volt, esküdözött, hogy megszerez, én meg beolvastam neki és otthagytam. - Melissa nyelve akaratlanul is megeredt. - Kicsit eltévedtem, de aztán minden megoldódott, mert Jay értem jött és hazavitt.
  - Ó, Jay! Ki más lenne a hős megmentő lovag! Kutya legyek, ha nincs teljesen beléd zsongva! - nevetett a szöszi vidáman.
  - Hát nem tudom, most kisebb gondom is nagyobb tőle! Kész káosz az életem!
  - Beverly, gyere, mert Ethan vár az automatánál! - szaladt oda hozzájuk egy fekete hajú szépség. Melissa csak látásból ismerte balettórákról.
  - Jaj, bocs, de mennem kell! - ugrott fel csillogó szemekkel Beverly. - Nem akarom megváratni Ethant. Megígértem, hogy vele kávézok! Majd még beszélünk, és számítok a diszkréciódra!
  - Nyugi! Lakat a számon! - intett utána Melissa, aztán sóhajtva magára maradt a gondolataival.
Nagyon megbotránkoztatta, hogy egy részeg bulin Beverly képes volt összefeküdni Scott-tal. Hogy tud valaki annyit vedelni, hogy elveszítse a józan eszét, és lefeküdjön minden jöttment alakkal, vagy éppen az első útjába akadóval? Ő bizony sosem tett ilyet, és mélyen elítélte azt, aki ennyire elveszti az eszét az alkohol miatt.
Matekon Melissa Brendával ült, és örömmel hallgatta a lány fecsegését Willről és a jól sikerült randijukról, így legalább megfeledkezett a maga bajáról.
Gazdaságtan órára menet viszont görcsbe rándult a gyomra, mert ezen az egy órán ült Howarddal. Nem tudott mit kezdeni a fiú érzéseivel. Kedvelte, az élete része volt, de szerelemmel nem tudott rá gondolni. Nem tudta elképzelni magát vele egy párként, és ezt meg kell mondania neki. Nyolc év barátság után nem lenne tisztességes, ha bolondítaná a fiút, és felesleges reményekkel táplálná.
Hamarabb beért a terembe, mint a fiú, idegesen markolászta tollát, míg várt.
Nemsokára a srác levágódott a székére, és mogorván nézett maga elé. Melissa gyűlölte, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Nem akart rosszban lenni a legjobb barátjával.
  - Howard... - kezdte a lány bizonytalan hangon.
  - Nocsak, eszedbe jutott, hogy a világon vagyok? - fordult a lány felé Howie, és zöld szeme haragosan megvillant. - Ha azért, mert érzéseim vannak irántad, kerülni akarsz, nyugodtan ülj előre, valaki más mellé!
  - Nem akarlak kerülni, Howie. - rázta a fejét Melissa. - Anyám után te vagy a hozzám legközelebb álló személy. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, de tartok tőle, hogy az én érzéseim másmilyenek, mint a tiéid. Eddig még csak eszembe sem jutott, hogy járhatnánk. Testvéremként szeretlek. - a lány úgy gondolta, ha már belekezdett a kínos témába, mindent elmond. - Nem is tudom, hogy voltál képes eddig titkolni előlem, mit érzel. Most olyan vihar dúl bennem, hogy majd szétfeszít. Új ez a helyzet, és nem tudok most mit kezdeni vele. Egyezzünk meg abban, hogy tudatni fogom veled, ha megváltoznak az érzéseim irántad, de ne nagyon reménykedj benne.
  - Milyen nagylelkű vagy. - gúnyolódott a fiú.
Melissa ismerte már annyira, hogy tudja, így védekezik a kellemetlenségek ellen.
  - Howard, kélek, ne csináld ezt! Nem akarlak elveszíteni! Megbolondulok, ha kiszállsz az életemből. Ne kérd, hogy válasszak közted és Jay között, mert akkor... - a lány szeme könnybe lábadt és ebből a fiú már tudta a választ.
  - Mert akkor Őt választod! - vágta rá megvető hangsúllyal Howard.
  - Sajnálom, de Jay...
  - Nekem ne is beszélj arról a huligánról! - szólta le a fiú.
  - Jó, hagyjuk is! - bólintott rá Mel, hisz nem akart megint veszekedni. - Fontosabb vagy nekem, mint ő, csak másképp. Ha ezt nem érted meg, nem tudok mit tenni, de ha megromlik a barátságunk, én... én... kiborulok.
  - Melissa, ne emészd magad! Hadd teljen el egy kis idő, és majd meglátjuk, mi lesz. Tíz évig éltem úgy, hogy lenyeltem, és titkoltam az érzéseimet, pár hét ide vagy oda, már nem számít!
  - Jó, ez lesz a legjobb. - hagyta rá a lány.
Nem tehetett mást, hisz veszekedni nem akart, és az érzésein sem tudott egyik napról a másikra változtatni. Úgy lesz a legjobb, ha függőben hagyják a történteket, és az idő majd megoldja.
Melissa ma sem ment ebédelni. Furcsa az élet, mert tegnap még Jay-t akarta kerülni, ma meg már Howardot. Az emeleten bujkált egy sarokban, egy fa ülőkés lócán, és próbált a kezében szorongatott tankönyvre koncentrálni. A folyosón nagy volt a nyüzsi, de erőltette, hogy a tanulásra figyeljen, mert nem akart gondolkodni. Howard és az állítólagos érzései teljesen kikészítették. Úgy belemerült a tanulnivalóba, hogy összerezzent, amikor egy erős kéz a vállához ért. Ijedten nézett fel.  Jay volt az. A fiú homokszínű, feliratos pólót viselt, agyonmosott farmerrel. A karkötők, nyakláncok és fülbevalók nagyot dobtak amúgy sem átlagos külsején. A lány szíve már Jay látványától is hevesebben vert.
  - Gyere velem, Melissa!
A lány ma még nem is látta, és nagyon meglepődött, hogy most hirtelen elé került. Nem tudta, hogy viselkedjen vele a tegnapi csók után.
  - Én...
A fiú nem tűrt ellentmondást. Pajkos pillantást vetett Melre, megragadta a karját, felhúzta a lócáról, és maga után vonszolta. Melissa menet közben, a szabad kezével az oldalán lógó táskájába csúsztatta a könyvét.
  - Hová megyünk? - kérdezte a lány. Igazából önként is a fiúval ment volna, de eszében sem volt a tudtára adni, ráadásul erős szorítása is bizsergette.
  - Majd meglátod! - villant ki a fiú hófehér fogsora.
Melissa nem tudott neki ellenállni, amikor így mosolygott rá.
Jay a könyvtár és a rajzterem előtti ajtó elé vezette a lányt. Ott elengedte és kémlelően körülnézett. A lány mellett fél kézzel a falnak támaszkodott.
  - Szóval szerdánként röplabdázol? Nem lehet rossz. Én még csak heti egy sportra járok, lehet én is felveszem a röpit. - mondta a srác.
Melt meglepte  a témaválasztása, nem számított rá, hogy a sportszakköröket akarja kitárgyalni. De aztán ő is körülnézett, és rájött, hogy a fiú azért választott ilyen semleges témát, mert Mr. Michaels, a matek tanár épp kilépett a tanáriból, és mellettük haladt el. Szóval a fiú csak színészkedett, és leesett a lánynak, hogy valami turpisságra készül.
Mikor a tanár eltűnt a színről, Jay kitárta az ajtót, ami előtt álltak és szinte belökte rajta a lányt, majd gyorsan behúzta maga után az ajtót.
Melissa csodálkozva nézett szét a lépcsőházban. Még sosem járt itt. Mire megkérdezte volna, miért jöttek ide, a fiú közvetlenül a háta mögött szólalt meg és ettől Melissa zavarba jött.
  - Fel a lépcsőn! - utasította a fiú.
A lány engedett a kérésnek, remegő léptekkel baktatott fel a lépcsőn a korlátba kapaszkodva. Végig a hátában érezte Jay pillantását, és ettől még idegesebb lett. A kis hajpihék is felborzolódtak a tarkóján. A lépcső tetején egy ajtó várta őket. Melissa bizonytalanul megtorpant, de Jay kilökte az ajtót, kinyomult a lány mellett a napfényre. Melissa elkerekedett szemmel követte. A tetőn kötöttek ki, a hatalmas kocka épület lebetonozott tetején. Melissa ideges lett. Megtorpant az ajtóban. Kettesben volt Jay-el, de nem csak ettől tartott, hanem attól is, hogy tiltott dolgot csinálnak. Biztos volt benne, hogy diákok nem jöhetnek fel az iskola tetejére. De mit számít ez Jay-nek?
A fiú a kőkorlát széléhez sétált, és lazán rákönyökölve lenézett.
  - Gyere már, Melissa, ne légy nyuszi! Fantasztikus a kilátás!
Melissa engedett a burkolt kihívásnak, és bizonytalanul mellé sétált. A fiúnak igaza volt, csodálatos kilátás tárult elé. Az iskola parkjának fái aprónak tűntek idefentről és a sportpályák kialakított terei is kis színes kockáknak látszottak. Távolabb az utca házai és zöldjei úgy festettek, mint egy csodás képeslap. A parkolóban gyülekező színes autók iszonyú kicsinek látszottak, de mesés látvány volt.
Jay a lány arcát lesve mosolygott, és közben rágyújtott.
  - Tényleg csodálatos a kilátás. - ismerte el a lány, és le sem vette a szemét a tájról.
  - Igen az. - sóhajtott Jay, de ő csak a lányt látta.
  - És te ide jársz bagózni? Nem tilos ez? - tért magához a lány, és előjött a haragja, amiért a fiú őrültségekbe rángatja.
  - De igen, de hol érdekel az engem?
  - Rémes vagy, hogy ilyesmikbe belerángatsz! - rótta Mel, de ahelyett, hogy otthagyta volna a fiút, mellé könyökölt és a kilátásban gyönyörködött. Megnyugtató volt innen fentről figyelni a lenti hangyabolyt.
  - Csak meg akartam mutatni neked a panorámát. - mosolygott a fiú, miközben kifújta a füstöt. - Fogadok, hogy egy magadfajta jó kislány még sosem szökött fel ide.
  - Jól gondolod! Teljesen megrontasz, Jay Amstrong! - mosolygott a lány, de hangjában szemrehányás bujkált.

  - Ó, és ez még csak a kezdet, kicsikém! - mosolygott sokat sejtetően Jay.
  - Jay... ne gyere most ezzel! Pocsék napom van, nem hiányzik még a te kétértelmű viselkedésed is! Kész káosz az életem...
  - Szóval azt állítod, nem direkt kerültél ma egész nap?
  - Nem... vagyis nem téged. - vallotta be akadozva a lány. Kétségbeesetten meg akarta magyarázni a fiúnak, hogy most nem ő nehezíti meg az életét, de igazából ami közte és Howard között történt, az csak rá tartozik, ki akarta hagyni a fiút az ügyből. - Nagyon komplikált lett az életem, és kivételesen most nem te tehetsz róla. - a végén a lánynak még egy mosolyt is sikerült kipréselnie magából.
  - Elborzadva hallom ezt. - nevetett a fiú, és a földre dobta a csikkét. Jay lába alatt a betonon már több csikk is oda volt taposva, így Melissa arra következtetett, hogy nem először lógott fel ide füstölögni. - Akarod, hogy leegyszerűsítsek mindent?
Mel nem értette a kérdést. Hogy tudna Jay segíteni a problémáin, amikor ő az oka majdnem mindnek? Ha ő nincs, Howard talán nem tálalja ki az érzéseit félelmében, hogy Jay elszakítja őket. Ha Jay nincs, Melissa nem lenne összezavarodva. És ha Jay nincs, nem lenne most itt vele a suli tetején a tegnapi csók emlékével a szívében. Nagy volt a kísértés, hogy a karjába vesse magát, és elpanaszolja minden bánatát, de visszafogta magát.
Mivel a lány nem válaszolt, Jay biztatásnak vette. Közelebb lépett a lányhoz és a dereka köré fonta a karját. Melissa ijedten nézett fel az acélkék szemekbe. Túl közel voltak egymáshoz és teljesen a fiú bűvkörébe került. Melissa görcsösen markolta meg a fiú mellkasán a pólót. Lélekben már felkészült a forró csókra, izgatottan vágyott rá, de az elmaradt. Jay elmélyítette a pillanatot, a lány fölé hajolt ugyan, de nagyon lassan közeledett arca a lányéhoz, s végig a szemébe nézett. Mel úgy érezte szétpattan benne valami, ha a fiú nem teljesíti néma kérését. Jay először csak a nyelve hegyével érintette meg a lány félig nyitott ajkait. Melissa gerincén bizsergés futott végig, egészen a lábujjáig. Szinte félájultan, görcsösen kapaszkodott az oly közeli, kemény testbe. A közelsége megrészegítette és mindennél jobban vágyott rá. Mikor Jay nyelve becsúszott az ajkai közé, reszketve fújta ki az orrán a levegőt és a nyaka köré fonta a karját, hogy még közelebb kerüljön hozzá, pedig már így sem fért be volna be közéjük egy papírlap sem. A csók végre felerősödött, Jay mindent elsöprő szenvedéllyel vette birtokba a lány ajkait.
Melissa intenzíven érzékelte arcszeszének illatát, szájának perzselő melegét. Tehetetlenül sóhajtozott és viszonozta a zabolátlan csókot, remegett az izgalomtól és a vágytól. Engedett a szenvedélyes csókok csábításának és elfeledett mindet.

Nem számított már Howard, Beverly és Scott cselszövése, de még a Jay iránti kusza érzései sem. Csak ez a mindent elsöprő és felperzselő csók számított.
Kis idő múlva Jay felemelte a fejét, szeme fénylett a szenvedélytől. Másodpercekig Melissát figyelte, aztán felsóhajtott.
  - Látod, minden olyan egyszerű, ha együtt vagyunk.
Igaza van, de mégsem. - gondolta Melissa fanyalogva. - Képes velem elfeledtetni az egész világot, de ez így nincs jól!
  - Jay, én... - Mel nem is tudta, hogy magyarázza meg a benne dúló zűrzavart. - Én nem tudom, mi legyen! Tavalyhoz képest fenekestül felfordult az életem. Itt vagy te, meg más is...
  - Micsoda? Azt ne mondd, hogy valaki más érdekel, mert menten leugrok a tetőről! - mutatott lefelé a srác indulatosan. Nem értette, miért ilyen bonyolult, vagy csökönyös ez a lány. Minden egyszerű lehetne, de ő túlreagálja a dolgokat! - A kúrva életbe már!
  - Nincs más, vagyis nem úgy... ez bonyolult, és nem akarom elmondani!
  - Az őrületbe kergetsz, te nőszemély! - dühöngött Jay, és idegesen hátratúrta a haját.
Elvesztette a fejét, és mint egy őrült, erőszakosan elkapta a lányt és újabb csókot kényszerített ki. A kezdeti durvaság hamar átcsapott szenvedélybe, Melissa megint csak remegve simult hozzá, és viszonozta a heves csókot. Jay a kőkorláthoz szorította a testével és Melissa nyögve érzékelte, hogy a fiú ágaskodó férfiassága a combjához préselődik. Az, hogy ilyen hatással van Jay-re, csak még jobban felizgatta. Gondolkodás nélkül csúsztatta egyik kezét a hajába, a másikat a pólója alá és feszes hasát kezdte simogatni.
  - Melissa... ha nem hagyod abba, itt helyben...
  - Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! - szólalt meg egy erőteljes, idegen hang a hátuk mögött.
A párocska ijedten rebbent szét. A lépcsőház ajtajában egy kék egyenruhás biztonsági őr állt.
Melissa zavartan elpirult, és Jay karjába kapaszkodott. Kínosan érezte magát.
  - O-ó! - nyögte a lány, mert tudta, hogy bajban vannak.
  - Itt nem tartózkodhat senki! - jelentette be a szőke, negyvenes, nagydarab pasi. - Pláne nem azért van a tető, hogy légyottokra összebújjatok! Azonnal gyertek velem az igazgatóiba!
Melissa és Jay kelletlenül követték az őrt. Jay lazán, mint mindig, de Melissának égett az arca, amíg a férfi keresztülvezette őket a folyosón a tanári felé. Mindenfelől kíváncsi tekintetek kísérték őket, de Melissának erőt adott, hogy Jay fogta a kezét. A föld alá süllyedt volna szégyenében, mert mindenki tudta, hogy valami rosszat csináltak, ha az őr vezeti őket a tanáriba. Az idegen arcok között felfedezte Beverly, Ethan és Sona értetlen arcát.
Csodás! Holnapra már az egész suli arról fog beszélni, hogy őt és Jay-t a tanáriba vezették! Lehetne ettől is rosszabb ez a nap? - gondolta bosszúsan a lány. - És megint mindenről Jay Amstrong tehet! Megölöm, megfojtom, kikaparom a szemét, vagy leütöm!... Vagy addig csókolom, míg meg nem fullad! Még nem tudom, mit teszek, de megkeserüli, hogy bajba kevert!
Melissának égett az arca, míg az őr beszámolt az igazgatónak arról, hol és mit csinált a két "vétkes". Az öreg igazgató szigorú hangon közölte, hogy büntetésből a héten és a jövő héten bent kell maradniuk a suliban még egy órát tanulni. Igazgatói megrovást most még nem kaptak, de ha megint rajtakapják őket a tetőn, már nem ússzák meg ennyivel. Melissa fapofával hallgatta az ítéletet. Most hogy magyarázza meg az anyjának, miért marad még egy órát a suliban?
Tombolna, ha megtudná az igazságot.
Mikor a fiatalokat kiengedték az igazgatóiból, Melissa dührohammal esett a fiúnak.
  - Ezt jól megcsináltad! Még sose voltam az elkülönítőben! Kösz, hogy miattad oda jutottam!
  - Ugyan már, Melissa! Egy kis plusz tanulás senkinek sem árt. - vont vállat lazán Jay. - És nézd a jobbik oldalát: ott is együtt leszünk!
  - Hát ez marhára megnyugtat! - csattant fel Mel. - Mit adjak be anyámnak, és mit fog gondolni rólam a suli? Hogy vinne el az ördög, Jay Amstrong!
A lány dühe nem aggasztotta Jay-t, inkább kimondottan szórakoztatta. Imádta, amikor haragosan szikrázott a szeme, és öntudatlanul csücsörítette pici száját. Ilyenkor legszívesebben rávetette volna magát, hogy egy forró csókban tombolják ki magukat.
  - Csak veled együtt, édesem. - mosolygott a fiú vidáman. - Életem legszebb büntije lesz ez a két hét! Ülhetsz mellettem és tanulhatunk együtt!
  - Egy nagy büdös lópikulát engedlek megint a közelembe! Megtanulhattam volna már, hogy csak bajt hozol a fejemre! - Melissa indulatosan beszélt, már-már kiabált. Minden érzés kihalt belőle a fiú iránt, most már csak haragot érzett, amiért miatta kapott büntetést. - Nem barátkozom veled tovább, mert tényleg csak szerencsétlenséget hozol a fejemre!
A heves vitában Melissának fel sem tűnt, hogy a folyosó teljesen kihalt, minden diák órára ment, csak ők hangoskodnak egyedül. Túl feldúlt volt, hogy ez feltűnjön neki.
  - A kibaszott mindenségit! Már megint itt tartunk? - káromkodott a fiú, és dühösen a falba csapott a lány mellett. - Ne hidd, hogy sokáig tűröm a hangulatváltozásaidat! Az egyik percben akarsz, a másikban utálsz! Ez már elviselhetetlen!
  - Akkor talán nagy ívben kerülj el! - tanácsolta a lány hevesen.
  - Csak nehogy siránkozz, ha tényleg úgy lesz! - vágott vissza a fiú és nagy léptekkel elviharzott.
Melissa idegesen simította hátra a haját. Katasztrófa volt ez a nap. Először a legjobb barátja vallotta be, hogy évek óta szereti és ezzel tönkretette a testvéri kapcsolatukat, aztán a Beverly-vel folytatott beszélgetés is megviselte. Csak hab volt a tortán a csókok és a vita a tetőn, a biztonsági őr megjelenése és a büntetés pedig a jéghegy csúcsa. Túl sok volt ez egy napra. Amit Jay csókjai váltottak ki belőle, az egyből elpárolgott, amikor bajba került miatta. Ilyen áron neki nem kell a szenvedély, ha bűn és helytelen....