Csapda

Másnap reggel Melissa egyedül sétált a suli felé. Howard vagy elaludt, vagy már elment, legalábbis ebben reménykedett, mert nem szerette volna, ha azért nem várja a ház előtt, mert még mindig fáj a feje. Emiatt megint eszébe jutott Jay brutális viselkedése, de mivel nem akart kora reggel bosszankodni, elhessegette a gondolatot.
Fekete egyszerű felsőben, és piros farmerben igyekezett a gimi felé.
Korán beért, még nem engedték be a biokémia terembe, előtte várakozott.
Nem sokáig unatkozott egyedül, a rózsaszín, hosszú ruhás Brenda lépett oda mellé.
  - Szia, Mel! Mi újság? - kérdezte a szőkeség vidáman.
  - Helló! Aggódom. Howie nem várt a kapuban. Láttad már valahol? Itt van? Vagy baja lett? - bombázta kérdésekkel barátnőjét Melissa. Görcsösen szorongatta a táskája vállpántját.
Brenda csak nevetett rajta.
  - Álljál le, csajszi, és ne játszd a tyúkanyót! Howard kint van Oliverrel és Will-lel. A szája még elég csúnya, de kutya baja. - közölte a vidám csaj. - Mesélni valóm van! Tegnap utánam jött Will a Hookba.
  - Ó tényleg? - most már Melissának is jó kedve lett. Brenda értett hozzá, hogy elterelje a gondolatait. - Nem is tudom, ki súgta meg neki, hogy ott vagy. - vigyorgott sokat sejtetően.
  - Te voltál? Akkor köszönettel tartozom neked! - Brenda viharosan átölelte Melissát, aztán szinte ugrándozott, mint egy kisgyerek. - Randira hívott! A te kezed van a dologban?
  - Az az igazság, hogy tegnap órák után megvárt, és kifaggatott rólad. - vallotta be Mel szemlesütve. - Volt merszem megmondani neki, hogy oda vagy érte, és hogy szerintem adnia kéne neked egy esélyt, mert összeilletek! Bevetettem mindent, hogy rád beszéljem.
  - Ezért haragudnom kéne, de nem fogok, mert jól sült el a dolog. - ráncolta a szemöldökét egy pillanatra Brenda, de aztán felderült az arca. - Sokat beszélgettünk a Hookban. Nem tolakodott, hazavitt és csak egy arcra puszival búcsúzott. Nem rontunk ajtóstól a házba, és így sokkal jobb. Hálával tartozom neked, amiért utánam küldted. Teljesen belezúgtam! Drukkolj nekünk!
  - Naná, hogy drukkolok! - bólogatott hevesen és mosolyogva Melissa. - Szeretnék az első gyereketek keresztanyja lenni cserébe!
  - Ó, ne rohanjunk ennyire előre! - vihogott a szőke szépség. - Ebből még bármi lehet, de nem merem túlzottan beleélni magam.
  - Örülök, hogy boldog vagy!
Melissa tényleg örült. Will és Brenda szép pár lesznek, és mivel mindkettő rendes és jó fej, biztos volt benne, hogy jól ki fognak jönni.
  - És te boldog vagy?
  - Hát nem. - húzta el a száját Mel keserűen. - A boldogság távol áll tőlem.
Ekkor Beverly, aki nem messze állt tőlük, odalépett hozzájuk.
  - Jól hallok? Brenda, te Will-lel randizol? - kérdezte a sárga, szűk ruhás lány.
Bev ruhájának mellrészét fekete csipkebetét díszítette, rásimult tökéletes alakjára. A haja laza loknikban omlott a vállára. Jól nézett ki, mint mindig.
  - Nos... igen. - ismerte be elpirulva Brenda.
  - Egész cuki párocska lesztek. - Beverly-től ez már bóknak számított.
  - Még nincs semmi. Az ismerkedő fázisban vagyunk.
  - Az a legjobb és legizgalmasabb. - mosolygott Beverly. Zöld szeme jókedvűen ragyogott. - Úgy látszik, ez ilyen sikeres időszak. Én is randizni fogok Ethannel. Annyit tepert mostanában, hogy úgy döntöttem, mégis adok neki egy esélyt. A régi szép időket amúgy sem tudtam elfelejteni...
  - Akkor neked is szorítunk. - jegyezte meg óvatosan Melissa. Néha kedvelte, néha ki nem állhatta ezt a minden lében kanál szöszit, nem tudta, hogy viszonyuljon hozzá.
  - És te, hogy állsz Amstronggal? - kérdezte pofátlanul a zöld szemű lány, s ebben a pillanatban veszítette el Melissa minden szimpátiáját.
  - Sehogy! - válaszolta a barna hajú lány morcosan. - Nem fogom neki megbocsátani, hogy lecsapta Howardot. Senki ne bántsa a barátaimat! Aki megteszi, az az ellenségem lesz!
  - Heves érzések ezek! - nevetett Bev. - Jay ágyában tuti lecsillapodnál! Mind tudjuk, hogy ott fogsz kikötni!
Melissa döbbenten tátogott. Beverly kijelentése kiakasztotta, de nem is a kegyetlen szavakon akadt fent, hanem, mert ő is biztosra veszi, amit Jay. Mintha a lány tudna a tegnap zajlottakról, de valószínűleg csak véletlenül hibázott rá, mert aki kicsit is ismeri Jay-t, az erre gondol.
  - Mind tévedtek! - felelte Mel, és próbálta megőrizni a hidegvérét. - Én nem olyan lány vagyok, aki azonnal a karjába omlik! Nem fog megkapni!
  - Fogadkozz csak, drágám, de van egy olyan érzésem, hogy ha ő meg akar szerezni, hiába harcolsz... - gúnyolódott Beverly. - Ismerem a fajtáját és ne feledd, hogy egy társaságba mozgok vele. Le fog igázni, ha akarod, ha nem.
  - Gondoljátok ti, de nem tudjátok, milyen kemény ellenfélre talált bennem. Elhatároztam, hogy nem adom meg magam neki, még csak azért sem! - fogadkozott Mel, mint egy forradalmár.
  - O-Ó! - nevetett fel Beverly. - Vágyak, szerelem és dacolás... Tudod, mi lesz ennek a játéknak a vége? Forró szex, kis anyám!
  - Én nem te vagyok, Beverly! - tiltakozott hevesen Melissa. - Nem szoktam piszkos játékokba belemenni, és nem is fogok!
  - Oké-oké. - csitította a másik kettőt Brenda. - Hagyjuk a témát! Szerintetek, hová kéne mennem délután Will-lel? Mozi, kávézó, vagy egy italbár?
Brenda fecsegése hatott, máris a tökéletes randevú helyről beszélgettek, s Melissának volt ideje lenyugodni.
Politikatan óra után Melissa félve ment Sonával és Brendával az ebédlőbe. Rettegett, hogy Jay valahol leselkedik rá, és meglepi valami őrültséggel.
Mivel a főmenü valami felismerhetetlen főzelék volt húspogácsával, Melissa nem merte megkockáztatni, inkább vett magának két lekváros kalácsot, és egy kis üveges narancskólát. Will, Oliver és Howie már a szokásos asztaluknál ültek. A rövid, farmer szoknyás és kék-fehér kockás inges Sona leereszkedett Oliver mellé, Brenda természetesen Will mellé, így Melnek csak Howard mellett maradt hely. Beverly otthagyta őket, Scott-tal és haverjaival ült egy asztalnál.
Melissa alighogy elhelyezkedett, felpillantott, mert érezte, hogy figyelik. Igéző kék szemekkel találta szemben magát. Jay a szemközti asztalnál ült, és érdeklődve pillantott a lányra. Melissa gyomra összerándult az idegtől. Ha a fiú idejön hozzá, és megint beégeti a barátai és a fél suli előtt, akkor le fogja ordítani a fejét. Csak az ellenséges viselkedéssel tud védekezni Jay ellen.
Jay nem ment oda a lányhoz, lazán lapátolta magába az undorító főzeléket, de néha-néha Melissa felé pillantott. A srác felgyűrt ujjú farmeringet viselt, és a szokásos lyukacsos farmerét. Szőke haja hátra volt simítva, az orrából hiányzott a piercing. Megfejthetetlen pillantásokkal méregette Melissát, és ettől a lánynak melege lett. Hogy elvonja a figyelmét a Casanováról, Howard felé fordult.
  - Hogy vagy, Howie?
  - Köszönöm kérdésed, jól. - válaszolta hivatalos hangnemben a fiú. - Ha nem tátom túl nagyra a szám, már nem is fáj a sebem, és a fejem sem, jót tett a 16 óra alvás.
  - Legalább kevesebb baromságot dumálsz! - röhögött Oliver.
  - Örülök, hogy jobban vagy. - mosolygott Mel, de nem tetszett neki, hogy a barátja ismét érezhetően távolságot tart tőle. - Sajnálom, hogy miattam...
A bordó pólós és szürke nadrágos Howard leintette.
  - Nem kell a bűntudatod és a sajnálatod! Nem te ütöttél meg, és nem a te hibád. Magamnak köszönhetem az egészet. Ha nem állok neki annak a köcsögnek, akkor ez nem fordult volna elő. Ne okold magad feleslegesen. És tudod, mit? Újra és újra eltűrném a pofont, ha ezzel megvédhetlek!
  - Hohó! Tombolnak a hormonok! - kuncogott fel Sona. Kócos haja a feje tetejére volt fogva egy színes sállal. Jelentőségteljes pillantást vetett Howie-ra, majd Melissára.
  - Neked bolondgomba van a hamburgeredben? - kérdezte Mel gúnyosan.
Sona a fejét csóválta.
  - Olyan hülyék vagytok! Komolyan nem értelek titeket! Annyi felesleges kört futtok!
  - Ööö... úgy látom Sona megint bal lábbal kelt! - szólalt meg gyorsan Brenda. Sejtette, mire céloz a lökött csaj, és nem akarta Melissát még jobban kiakasztani. - Mel, megjött már anyukád butikjába az új kollekció? Szükségem lenne pár új, csini ruhára.
  - Nem tudom, de holnapra megkérdezem neked. - ígérte Melissa.
Az asztalnál semleges témákat kivesézve folytatták az evést.
Melissa akaratlanul is felpillantott Jay-re, Will háta mögé. A fiú szúrós szemekkel figyelte, aztán kivett az inge zsebéből egy tollat és firkantott valamit a fehér szalvétájára. Mikor végzett felállt, a lány elé dobta, aztán vigyorogva visszahuppant a helyére.
Melissa úgy meredt az előtte landoló szalvéta gombócra, mintha minimum egy idegen tárgy lett volna. Félt megtudni, mit írt rá ez az őrült fickó. Mivel a többiek kérdőn néztek rá, gyorsan felkapta a szalvétát és az ölébe vette. Az asztal alatt hajtogatta szét, úgy pillantott le a papírra, hogy csak ő tudja elolvasni az üzenetet.
 "Sajnálom! Bocsáss meg." - csak ennyi állt a szalvétán.
Melissa homályos tekintettel meredt a kacskaringós betűkre. Jay Amstrong mindig okoz neki meglepetéseket, de bármilyen szépen is kéri, nem tud neki megbocsátani.
Fel sem tűnt neki, hogy a másik asztalnál ülő Bev és Scott figyeli a jelenetet, és róla pusmognak.
Felemelte a fejét és szomorúan nézett a fiúra. Nemet intett a fejével, aztán felállt, az asztalon hagyta alig megkezdett ebédjét, és kisietett a menzáról. Elmenekült, mert tudta, a válasza nem tetszene Jay-nek és még képes lenne jelenetet rendezni.
Szünet végéig az emeleten bujkált. Arra gondolt, legalább annyi haszna van Amstrong ostromlásából, hogy karcsú marad, mert miatta egyre sűrűbben hagyta ki az ebédelést.
Nagy nehezen eltelt a nap, és Mel megúszta Jay társasága nélkül a napot. Valamiért örült is, meg nem is, hogy sikerült elkerülnie.
Hetedik órában röplabdázni ment Beverly-vel. Az órájuk mozgalmas volt, így gyorsan eltelt.
Mikor megszólalt a csengő, és a csapatok levonultak a pályáról Beverly Melissa után kocogott.
  - Melissa, üzenetet hoztam neked!
  - Jaj, ne! Már megint? Felcsaptál postásnak?
Beverly vidáman nevetett. Fehér pólója izzadt testére tapadt, ahogy a fekete cicanadrágja is. Hátratúrta kócos haját.
  - Ne légy ellenséges, még nem is tudod, miről van szó!
  - Fogadni mernék, hogy megint Jay küldött, és valami bolondságot akar... - következtetett Melissa.
Cseppet sem tetszett neki, hogy Jay másokkal üzen neki. Nem is értette, Bev miért játszik bábut a fiú mellett. És miért akarja egyáltalán annyira, hogy közte és Jay között legyen valami? Kész talány volt ez a nő. Azért volt benne némi kíváncsiság, hogy mivel rukkolnak elő ezek ketten. Úgy gondolta, ha Beverly nem rajongana annyira Ethanért, remek páros lehetne Jay-el, de ez a gondolat egyből dühíteni kezdte. Kezd megőrülni...
  - Valóban Jay miatt loholok utánad. - ismerte be Bev, miközben végiggyalogoltak a hosszú folyosón. - Azt szeretné, hogy menj a kínai negyedbe. Ott vár a Green Tea House-ban, ez egy kávézó vagy teaházféle.
  - Komolyan? És hogy a francba jutok el a kínai negyedbe? Az busszal is majdnem egy óra. Nem vagyok járatos azon a környéken. Miért nem várt meg, hogy vele menjek?
  - Ezt én... nem tudom. - felelte Bev, amikor beértek az öltözőbe. - Nekem csak azt hagyta meg, hogy küldjelek oda, és beszéljelek rá, hogy mindenképpen menj el, mert valami nagyon fontos dolgot akar mondani.
  - És ha nem akarok vele találkozni?
Melissa kinyitotta a szekrényét, és elkezdte lehúzni magáról a cuccait. Beverly három szekrénnyire volt tőle, és két lány feje felett nézett Melre és tovább beszélt:
  - Nekem is fura a helyválasztása, de én csak az üzenetátadó vagyok. Talán valami új dolgot akar neked mutatni, vagy nem tudom... Ha van egy csepp eszed, már csak azért is odamész, hogy megtudd, mit akar, vagy hogy beolvass neki, ahogy tetszik!
Melissa már a cipőjét is felhúzta. Egyszerű ruháit hamar magára kapta. Beverly is gyorsan belepréselte magát szűk rucijába.
  - Nem tetszik nekem ez a dolog. - csóválta a fejét Mel, és a vállára vette a táskáját. - Megvárhatott volna.
  - Szerintem a sok balhé után azt hiszi, nem akarsz vele mutatkozni.
  - Na, mondjuk ebben igaza van. - húzta fel az orrát Mel. - Az őrületbe kerget ez a pasi...
  - Megértem. - mosolygott Beverly. - Pont ezért találkozz vele, hogy lezárjátok, vagy belebonyolódjatok az ügybe. Nem veszíthetsz semmit. Na, de én már rohanok is, Ethan vár a parkolóban. Kellemes délutánt!
Beverly mosolyában volt valami nem természetes, de Mel nem tudta, mire vélni ezt. A szőke lány eltipegett, Melissa pedig még ült egy darabig a szekrény előtti lócán.
Azon tanakodott, elmenjen-e erre a fura találkozóra. Annyiban igaza volt Beverly-nek, hogy ha bujkál, nem oldanak meg semmit. Itt lenne az ideje, hogy kerek-perec a helyére tegye ezt az önelégült macsót.
Melissa felpattant, és mielőtt meggondolta volna magát, kirohant a suliból, és a közeli buszmegállóba ment. Szerencséje volt, mert a menetrenden látta, hogy tíz perc múlva megy egy busz a belvárosba. Türelmetlenül toporgott, mert nehezére esett a várakozás.
Nem sokkal később, amikor már a szinte üres buszon ült, elbizonytalanodott, de már nem volt visszaút, ha már ideáig eljutott, a végére kell járnia a dolognak. Itt az ideje, hogy megmondja Jay Amstrongnak, hogy végzett vele, jobb, ha békén hagyja. Mióta belépett az életébe, csak gondot okozott neki. Sóvárgott a tavalyi, nyugodt év után...
Csak nagyon sokára zötykölődött a busz a lejtős utcákon a kínai negyed elé. A megálló eltéveszthetetlen volt, mozgalmas téren állt meg a tömegjárat, mindenhol kínai betűs színes plakátok lógtak. Mikor kinyílt az ajtó, Melissa leugrott a buszról.
Fogalma sem volt, merre lehet a Green Tea House, de az első szembejövő gyerekkel az ölében sétáló nőt megkérdezte. Pontos útbaigazítást kapott, tíz perc múlva már egy kis mellékutca végén meg is találta a Teaházat. Idegesség és feszültség lett úrrá rajta.  Mielőtt belépett a zöld, faragott fa teraszos épületbe, nagyot sóhajtott. Tartott ettől a találkozótól.
A teaházban színes szőnyegeken, apró asztalok álltak, amik körül székek helyett párnákra lehetett leülni. Gésa ruhás kínai nők fogadták, és hajoltak meg előtte. A helyiségben valami édes, ismeretlen virág és gyümölcsillat terjengett, bizonyára a füstölőkből. Melissa még sosem járt ilyen helyen, de lenyűgözte a keleti hangulat. Nem gondolta, hogy Jay rajong az ilyesmiért.
Érdeklődve nézett körbe, a fiút kereste mindenhol, de csak idegeneket látott. Már épp fel akarta adni és azt gondolta átverték, vagy rossz helyen jár, amikor a terem légvégében ismerős arcot fedezett fel. De nem Jay volt az. A szürke izompólós és farmer nadrágos Scott vigyorgott rá, s intett neki, hogy menjen oda hozzá.
Melissa agyát elöntötte a harag sötét köde, mert most jött rá, hogy becsapták és csapdába csalták. Nem Jay akarta, hogy idejöjjön, hanem Scott. Ezért holnap alaposan leszidja Beverly-t. Az az álnok nőszemély tőrbe csalta.
  - Tudtam, hogy Jay neve lesz a varázsszó, ha azt akarom, hogy biztosan eljöjj! - vigyorgott a fekete hajú, sötét szemű srác, amikor Melissa megállt előtte.
  - Mit akarsz, és miért vertél át? - kérdezte a lány ellenségesen.
  - Kérlek ülj le, ne keltsünk feltűnést. - intett a maga melletti üres párnára Scott. - Ha meghallgatsz, mindent megmagyarázok.
A lány kénytelen volt beleegyezni, mert már így is kíváncsi tekintetek szegeződtek rájuk, és nem szerette a feltűnést. Leereszkedett a kék párnára, de igyekezett minél távolabb húzni Scott-tól.
  - Jó kislány. - kacsintott rá a fiú elégedetten.
  - Ne hidd, hogy sokáig maradok! Nem érek rá, pocsékolni az időm! Bökd ki, mit akarsz, aztán hagyj békén!
  - Oké. Akkor nem köntörfalazok: meg akarlak szerezni, és nem hagyom, hogy a bájgúnár Amstrong elvegyen tőlem!
  - Neked elment az eszed! - kiáltott hevesen a lány. Meg tudta volna fojtani ezt a kiállhatatlan, pofátlan alakot. - Mikor fogod már fel te, és Jay is, hogy nem vagyok és leszek senkié? Utálom, hogy rám erőltetitek magatokat! Sosem járnék veled, ezt jobb, ha tudod!
  - De hát miért? - kérdezte Scott már-már kétségbeesett hangon. - Több, mint egy éve oda vagyok érted, nekem nem kell más, csak te! Igazán adhatnál nekem egy esélyt...
Melissa dühösen fújtatott. Mi ütött a fiúkba, hogy mostanság mind el akarják bűvölni? A homlokára van írva, hogy szabad préda minden baromnak? Kiborította, hogy Scott és Jay versenyeznek érte, és úgy hajtanak rá, mint egy hőn áhított játékra, amit meg kell szerezni, és el lehet dobni, ha már unalmassá vált a számukra.
Mel a fiúra zúdította az összes haragját.
  - Nem kapsz esélyt tőlem, Scott Jenningson, mert nem vagy az esetem. Erőszakoskodsz és nem kedvellek! - a lány őszinte akart lenni, tudta, hogy nyilvános helyen a fiú nem bántaná, így merész lett. - Te és én sosem leszünk egy pár, úgyhogy itt lenne az ideje, hogy keress mást helyettem!
  - Ezt csak azért mondod, mert már szemet vetettél Amstrongra. - jegyezte meg Scott, mintha meg sem hallotta volna a lány érveit.
  - Ez nem igaz! - rázta a fejét a lány, és már azt is megbánta, hogy belement ebbe a beszélgetésbe, hisz bármit mond, Scott nem hisz neki, a legrosszabbakat feltételezi róla. - Nem akarok semmit sem Jay-től...
  - Na, ne mondd! Mégis ide rohantál a város másik felébe, mert azt hitted, ő fog itt várni. Ez azért jelent valamit, édesem!
Melissa torkára forrt a szó, hisz ebben volt valami, de bolond lett volna beismerni az igazat.
  - Jay-el bonyolult viszonyban vagyok. Most épp utálom, amiért leütötte Howie-t. Azt hittem, ezt akarja velem megbeszélni...
  - Hinni csak a templomban kell, kis szívem! - gúnyolódott Scott. - Nem vagyok hülye! Látom, hogy bejön neked, de jegyezd meg, nem engedem, hogy az övé legyél! Mindent el fogok követni, hogy közétek álljak!

  - Ó, az nagyszerű lesz. - válaszolta Melissa csúfondárosan. - Legalább segítesz nekem, ugyanis eszem ágában sincs összejönni vele!
Scott homlokát ráncolva, értetlenül nézett a lányra.
  - Nem értelek téged, Melissa Thompson! Mit akarsz, ha senki sem kell?
  - Boldog, nyugodt életet, bunkó pasik nélkül! - vágta rá a lány bőszen, és felpattant a párnáról. - Azt akarom, hogy mindenki hagyjon békén! Elegem van minden hím soviniszta disznóból! Felejtsen el mindenki!
Ezzel a lány otthagyta a döbbenten tátogó fiút. Kiviharzott a teaházból, és találomra elindult vaktában a pezsgő utcákon. Hajtotta a düh, és csak ment előre, nem törődve vele, hol fog kikötni. Csak bolyongott, elvegyült a tömegben és remélte, hogy Scott nem fog utána jönni.
Fél óra múlva kissé lecsillapodott. Megint magára haragudott, hisz az ostobasága miatt került egy idegen városrészre. Az Isten tudja, hol lehet, és hogy jut innen haza. Kétségbe esett és sírni tudott volna, mert teljesen eltévedt. Gőze sem volt róla, hogy juthat ki a negyedből, de még buszmegállót sem látott sehol. Bepánikolt. Nem tudta hová menjen, és mit kéne tennie. Mélyeket lélegezve megállt egy thai étteremféle előtt. Gondolkodnia kell, mert ha kiakad, sosem jut haza.
Kényszerítette magát, hogy legyőzze a pánikot, és kitaláljon valami ésszerűt.
Hirtelen eszébe jutott, hogy a telefonja a táskája zsebében lapul. Ez az! Hívhat segítséget.
Remegő kézzel vette elő a telefont. Első gondolata az volt, hogy felcsörgeti az anyját, de el is vetette az ötletet. A kedves mama kiakadna, ha megtudná, hogy ismeretlen helyre ment egy vadidegen pasival, ráadásul a butikot se zárta volna be csak azért, hogy hazafurikázza bolond csemetéjét. Ahogy a telefonkönyvét böngészte, Howard nevén akadt meg a szeme. Legjobb barátja mindig rohant, hogy kihúzza a pácból, de nincs kocsija, hogy érte jöjjön, és ő is hajlamos az eltévedésre. Nem nagy segítség lenne. A következő potenciális megmentő Will lett volna. A srácnak volt kocsija, rendes volt és lehet rá számítani. Már majdnem felhívta Willt, amikor eszébe jutott, hogy most találkozik Brendával. Nem akart belerondítani az álomrandiba. Egyre jobban elhagyta a remény. Igazából egy személy eszébe jutott még, de vele a legkevésbé sem akart találkozni. Jay képes volt a világ végére is elkocsikázni, ráadásul a telefonszáma még mindig a táskája oldalzsebébe volt belegyűrve. Ideje félretenni a büszkeségét, és felhívni. Vészhelyzet van, ha haza akar jutni, muszáj szívességet kérni tőle.
Melissa tanácstalanul rágta a szája szélét. Komolyan nincs más, csak Jay? Berzenkedett ettől a hívástól, de mivel kutyaszorítóba került, nem válogathatott.
Előszedte a papírt, amin a fiú száma volt, és gyorsan felhívta. Két csengés után a srác felvette.
  - Igen, tessék?
  - Szia, Jay! Melissa vagyok...
  - Nocsak! - kiáltott fel a fiú meglepettséggel a hangjában. - Minek köszönhetem csodálatos hívásod?
Melissa átkozta a fiút és saját magát, amiért erre a hívásra kényszerült. Most biztos a legrosszabbra gondol...
  - Bajban vagyok. Eltévedtem a városban, és nem tudom, hogy juthatnék haza! - panaszolta a lány egy szuszra. - Megtennéd azt a szívességet, hogy értem jössz?
  - Ó, micsoda fordulat! - kuncogott a fiú gúnyosan, és Mel pontosan maga elé tudta képzelni önelégült és kárörvendő vigyorát. - És mit nyerek rajta, ha megteszem neked ezt a szívességet?
Melissa görcsösen markolta a telefont. Na, pont ezért nem akart a fiú segítségére szorulni, de nem volt más választása, ha már hívta, valami egyességet kell vele kötnie.
  - Talán újra barátok leszünk?
  - És ha nekem az nem elég? - kérdezett vissza a fiú vidáman.
  - Akkor itt alszom a kínai negyedben, aztán majd hazavisznek a rendőrök. - makacsolta meg magát a lány.
  - Mi a francot csinálsz te a kínai negyedben? - kérdezett vissza a fiú.
  - Nem mindegy az neked?
  - Ha ilyen hangnemben beszélsz velem, nem megyek érted! - fenyegetőzött Jay.
  - Jól van, majd elmondom, ha ideértél. - ajánlotta a lány. Egyébre nem volt hajlandó a mostani lelkiállapotában.
Szerencsére Jay megkönyörült rajta.
  - Na jó, a bajbajutott hölgyek a gyengéim. Írd le pontosan hol vagy, igyekszem hamar odaérni.
Melissán egyszerre futott végig az öröm és a félelem.
Sietve elhadarta, mit lát maga körül, és végül a thai étterem nevét is bemondta, idióta kiejtéssel.
Jay kérte, hogy egy tapodtat se mozduljon onnan, ahol van, aztán már el is búcsúzott.
Melissa pattanásig feszült idegekkel toporgott az étterem előtt. Jöttek-mentek körülötte az emberek és mindenkitől összerezzent, aki egy pillanattól tovább nézett rá. Utálta, hogy elveszett, és ki van szolgáltatva. Még sosem érezte magát ennyire egyedül. Fél óra múlva már olyan szinten összeomlott, hogy rémült nyusziként húzódott be egy sarokba. A sétálgató emberek között minden világos hajú alakon megakadt a szeme, még sosem várt ennyire senkit, mint ebben a pillanatban Jay-t. Mikor felfedezte a magas, szőke srácot, öröm járta át a szívét. Fellélegezve szaladt a fiú elé, és gondolkodás nélkül a karjába vetette magát.
Jay meglepetten ölelte át a lányt, arcát a hajába fúrta.
  - Hm, ha tudom, hogy ilyen lesz a fogadtatás, átlépem a sebességhatárokat, hogy még gyorsabban ideérjek!
  - Dili! - kiáltott fel Melissa. Elhúzódott a fiútól, és bosszúsan vállon csapta. - De köszönöm, hogy jöttél! Nem tudom, mit csináltam volna, ha nem...
  - A hálálkodással ráérünk! Gyere, mert az utca elején tilosban parkolok! - Jay erőteljesen megragadta a lány karját, és elkezdte kivezetni a mellékutcából.
Néhány perc trappolás után Melissa fellélegezve csusszant be a nyitott tetejű kocsi anyósülésére.
Jay bevágódott a kormány mögé, s elindult ki a nagyvárosi forgalomból.
  - Akkor most már elmondod, mi az ördögöt kerestél itt egyedül? - pillantott oldalra a fiú, miközben mindenkit leelőzött, aki útjába került.
  - Azt hittem nem szokásod beszélgetni vezetés közben. - mondta Melissa, és a lába mellé tette az öléből a hátizsákot.
  - Nem is, de szívesen meghallgatlak. - villantott a lányra egy elbűvölő mosolyt Jay.
  - Hát jó. - sóhajtott a lány. Essünk túl rajta. - Scott csalt ide egy hazugsággal. Beverly-vel üzent, és én hülye idejöttem, de ha tudom, hogy az a barom csal ide, tuti nem indulok el.
  - És mit akart a mákvirág?
Melissa jobbnak látta, ha nem mondja el, hogy az ő nevében csalta ide Scott, mert tudta, akkor holnap az első dolga lenne kiverni a szart is a hazudozóból.
  - Közölte, hogy nem enged át neked, és mindent el fog követni, hogy elválasszon minket. - Mel belepirult a szavaiba.
  - Ez vicces, ha belegondolunk, hogy te is ezen dolgozol. - csóválta a fejét vidáman Jay. - Még a végén vele kell szövetkezned, hogy távol tarts magadtól.
  - Júj! Fúj, még csak az kéne! Még csak szóba sem akarok állni Jenningsonnal!
Jay kihajtott a forgalomból, leállította a kocsit az út mellett néhány fa árnyékában.
  - Most minek álltál meg? - rémült meg a lány. Kettesben egy elhagyatott útszakaszon... ez semmi jót nem ígért. Nyugtalanság kezdett tombolni benne.
A fiú mosolyogva felé fordult a kormányra támaszkodva.
  - Kész rejtély vagy nekem, kicsi Melissa! Mr. Izomagy hidegen hagy, tőlem is húzódzkodsz! Jó lenne, ha eldöntenéd végre, kit, vagy mit akarsz...
  - De nem tudom! - nyögte ki az igazat Mel, és automatikusan felhúzta a combjait és köré fonta a karját. Muszáj kimondania mennyire bizonytalan, ha dűlőre akar jutni ezzel a nyakas fickóval. - Már semmit sem tudok!
Jay elgondolkodva vakargatta az állát, de közben áthatóan nézett a lányra.
  - Jó, akkor már ketten vagyunk. Mert én sem értelek, egy kicsit sem. - Jay előkotorta a nadrágja zsebéből a cigijét és rágyújtott. - Amúgy, legalább kedvelsz?
  - Igen. - ismerte be Melissa, de nagyot sóhajtott, amikor kiengedte a visszafojtott levegőt a tüdejéből.
  - És vonzódsz hozzám?
Mel nagyokat pislogott, mert nem tetszett neki, hogy ilyen irányba terelődött a beszélgetés.
  - Azt hiszem. - fújt haragosan a lány.
  - Na, csak megegyezünk. - vigyorgott a fiú, és szándékosan a lányra fújta a füstöt. Nem törődött vele, hogy az köhögni kezdett, folytatta a témát: - Már ezért megérte ma találkozni.
  - Ennek semmi jelentősége nincs! - tiltakozott a lány. - Pont az a baj, hogy vonzódok hozzád, miközben utállak!
Jay kételkedve vigyorgott a lányra.
  - Ez a nap vicce, kicsikém! Ha te utálsz, akkor megeszem a kalapomat! Csak utálni akarsz, és az nem ugyanaz! Hozzám fogsz tartozni, mert én azt akarom!
  - Ne parancsolgass nekem! - förmedt a srácra haragosan Melissa. Legszívesebben pofon verte volna. Mindig heves érzelmeket váltott ki belőle a fiú, és egyre inkább érezte, hogy nehezen tud uralkodni magán.
  - Ez nem parancs volt, csupán ténymegállapítás. Te is akarni fogod, és akkor elveszted a csatát. - közölte Jay villámló szemekkel, és kidobta a csikket, majd közelebb csúszott a lány felé.
Melissa úgy érezte magát, mint a csapdába esett őzike. Megrémült a fiú közelségétől. Félt a következő lépésétől, és a saját reakciójában sem bízott.
  - Én nem szoktam veszíteni! - dacolt a lány.
  - De most fogsz! A szíved fogod elveszíteni, és én ezt nagyon... nagyon fogom élvezni ám! - beszéd közben Jay a lány hajába csúsztatta a kezét. Gyengéden, bár kissé erőszakosan belemarkolt a fürtökbe és kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen.
A lány tehetetlenül pislogott, a teste felforrósodott, az agya leállt. Egy épeszű gondolata sem volt.
  - Melissa... - nyögte a lány nevét szenvedélyesen Jay, és szabad kezével magához húzta a lányt.
Meg fog csókolni! - riadt meg a lány, de egy másodperc múlva már őrölten kívánta azt a csókot.
Csak a fiú ajkát látta, nem tudott egyébre koncentrálni.
Nem tudta hogy történt, az is lehet, hogy ő kezdeményezte a csókot, de már Jay éhes szája az övére tapadt. Melissa soha nem tapasztalt szenvedéllyel viszonozta a csókot. Zakatolt a szíve, felforrt a vére és hagyta, hogy a bűvös ajkak édes játékra csábítsák a nyelvét. Átölelte a fiú nyakát, hogy közelebb érezze magához. Melissa testét izgalom járta át, mindennél jobban kívánta Jay-t, aki ajkával és nyelvével megpróbálta az őrületbe kergetni. A csók mindkettőjüket áramütésként érte.
Melissa ilyet még sosem érzett, egyszerre érezte magát tehetetlennek és erősnek.
  - Jay! - a lány hangjában nem volt sem tiltakozás, sem könyörgés, sem pedig beleegyezés.
  - Itt vagyok neked, kicsim. Ne félj semmitől! - suttogta Jay.
És Melissa nem is félt. Jay keze és szája sok örömet okozott neki. Kész őrület volt, mégis csodálatos. A fiú apró csókokkal borította be a nyakát, és vállát a félretolt póló nyaka mentén, aztán újra szenvedélyesen szájon csókolta.
Melissa alig kapott levegőt. Teljesen legyűrte a számára új érzés. Jay nyelve izgatóan járta be a nyakát, fülét és ajkát. Olyan mesteri hozzáértéssel becézte, hogy Mel már semmi másra nem tudott gondolni. Életében először tapasztalta, milyen érzés kívánni valakit. Ösztönösen közelebb bújt a fiúhoz, de a szűk kocsiban nem nagyon ment. Örömmel sóhajtott fel, amikor Jay hagyta, hogy a nyelvével kutakodjon a szájában. Eddig egyszer csókolózott még tavaly egy nyári kaland során, de az meg sem közelítette azt a szenvedélyt, ami most dúlt benne. Egyre többet és többet akart. A fiú hevesen szuszogott két csók között, őt is legyőzték a vágyai. Amikor megpróbálta az ölébe húzni a lányt, és Mel nekiütközött a kormánynak, csak akkor tudatosult a lányban, hogy fényes nappal, egymásnak estek az út szélén. A felfedezés kijózanította. Eltolta magától a fiút, és kihúzódott az ülése legszélére. Zihált haja alól félénken pillantott Jay-re.
  - Most mi van? - kérdezte a fiú durván. Nyilvánvalóan meglepte a lány hirtelen visszakozása.
  - Az van, hogy majdnem... szeretkeztünk az út szélén egy kocsiban!
Melissa undorodva ejtette ki a szeretkezés szót.
  - Ja, kár, hogy csak majdnem. - Jay újabb cigire gyújtott, mintha ezzel akarná vigasztalni magát.
  - Én nem szoktam ilyet csinálni!
  - Arra magamtól is rájöttem, édes kicsi szűzikém. - kacsintott a srác vidáman. - De legalább, most már neked is világos, milyen könnyen át lehet lépni a barátság határát. Akarlak, Melissa, és most, hogy tudom, te is így érzel, ne gördíts több akadályt közénk! Engedd át magad az ösztöneidnek!
  - Nem, nem vagyok lotyó! - rázta a fejét Mel, majd hátrasimította összezilált fürtjeit.
  - Persze, hogy nem! Ezzel tisztában vagyok. Ha az lennél, nem is kellenél.
  - Szóval ezért nyomulsz rám? Mert kihívásnak tekintesz?
Melissa agyában össze-vissza szaladgáltak a gondolatok, nem tudta, hogy tudná kiásni magát ebből a galibából.
  - Nem, nem vagyok érzéketlen vadbarom, mint amilyennek tartasz. Vonzódom hozzád, kedvellek és meg akarlak kapni. Egyelőre ne várj tőlem többet. A nagy szavak távol állnak tőlem. Vágjunk bele egy kapcsolatba, aztán lesz, ami lesz.
  - Nekem ennyi nem elég egy kapcsolathoz, Jay. - rázta a fejét Melissa. - Nem szoktam őrültségeket csinálni.
  - Pedig az előbb is megtetted. Te csókoltál meg!
Melissa elpirult. Kellemetlenül feszengett, mert nem érezte jól magát a bőrében. Szóval nem képzelte, tényleg ő kezdeményezte a viharos csókot. Irtózott saját magától.
  - Sajnálom, nem akartam...
  - Na, nem, ezt nem veszem be! Ne tagadd le a tényeket! - Jay egyre gyorsabban szívta a cigijét, látszott rajta, hogy tombol benne az ideg, vagy a harag. - Amint teszünk egy lépést előre, máris kettőt visszatáncolsz! Ezt nem lehet elviselni, de komolyan!
  - Sajnálom, tényleg...
  - Ha még egyszer kimondod ezt a szót, itt hagylak, és nem fog érdekelni, hogy jutsz haza! - fenyegette a fiú résnyire összehúzott szemekkel. - Ha neked ilyen nagy probléma, hogy kicsit szabadjára engedtük a vágyainkat, nagy baj van veled! De megértem, hogy új neked a helyzet, ezért kompromisszumot ajánlok!
Melissa meglepetten kapta fel a fejét. Lenyűgözve nézett a fiú tökéletes, férfias arcára. Mindent várt tőle, csak megértést nem.
  - Mire gondolsz?
  - Időre. - felelte a fiú lazán és kifricskázta a kocsiból a csikket. - Hajlandó vagyok várni néhány napot, hogy megemészd a történteket, de cserébe azt várom, hogy ne legyél ellenséges, és mutasd ki az érzéseid irántam, mert vannak, hiába tagadod. Ha nem leszel sündisznó, megpróbálok nem bunkózni veled. Mást nem ajánlhatok egyelőre. De ha mellettem döntesz, akkor már nem lesz visszaút. Testestől lelkestől az enyém kell, hogy legyél, nincs apelláta és mellé beszéd!
Melissa korrektnek vélte az ajánlatot. Muszáj volt egyedül lennie végre, hogy átgondolja a történteket és dűlőre jusson a Jay iránti érzéseivel.
  - Jó, megbeszéltük! - vágta rá határozottan a lány. - Most akkor vigyél haza!
  - Amit csak akarsz, angyalom! - mosolygott a fiú hamiskásan. A szemében gúny villogott. Ezért nem tudta a lány, hányadán is állnak. - Mindenesetre mindent el fogok követni, hogy mellettem dönts! Mint már mondtam, nem szeretem a tisztességes játszmákat! Unalmas lenne az életem, nélküled meg pláne, szépségem!
  - Feltétlen mindig el kell rontanod mindent! - nyöszörgött a lány, amikor Jay visszahajtott a forgalomba.
  - Ilyen vagyok. Fogadj el így, vagy menekülj el! - vont vállat Jay.
  - Pont ez a nemtörődöm stílusod, és a beképzeltséged az, ami elriaszt a közeledből. - ismerte be a lány. Ő is őszinte akart lenni. - A lazaságoddal és a macsósságoddal olyan vagy, mint akit semmi nem érdekel. Most jó játéknak tekintesz, de mi lesz két hét múlva, vagy három hónap múlva?
  - Ki tudja, drága Melissa? Talán halálosan beléd szeretek, talán megöljük egymást. Bármi lehet, ezért olyan izgalmas az élet...