Pletykák

Mivel Melissa pénteken és szombat este is későn került ágyba, elhatározta, hogy vasárnap sokáig fog lustálkodni, de a terve kudarcba fulladt, mert alig múlt el nyolc óra, csörögni kezdett a mobilja. Beletelt egy kis időbe, míg felfogta, hogy a zenét nem álmában hallja, hanem a párna mellett rezeg és énekel a mobil. Meg tudta volna ölni azt, aki ilyen korán zaklatja. Nyögve és csukott szemmel kotorászott a feje mellett. Még akkor sem nyitotta ki a szemét, amikor a füléhez emelte a telefont.
  - Igen? - kiáltott a készülékbe mogorván.
  - Melissa drága, mindig ilyen morcos vagy reggelente? - hallotta meg Jay nevető hangját, s majdnem kiejtette a kezéből a mobilt. Egyből éberebb lett. Elvette a fülétől a mobilt, a kijelzőre pillantott, hogy leolvassa a hívó nevét. Azt hitte, a képzelete tréfálta meg, de valóban a fiú neve villogott a szeme előtt. Dühös lett, amiért az isten csapása nem hagyja aludni.
  - Baszki, Jay! Ne mondd, hogy azért hívtál, hogy ezt megállapítsd!

  - Ó, dehogy, ez csak észrevétel volt. - a fiú úgy beszélt, mintha olyan jó cimborák lennének, hogy napi szinten beszélnének. - Zavaros emlékeim vannak a tegnap estéről, biztos sokat ittam. Valami olyasmi dereng, mintha csókolóztunk volna, de lehet, hogy csak álmodtam?
Melissa pánikba esett, és feldühödött. Ijedten, elvörösödve ült fel az ágyban, kócos haját hátracsapta. Hát ennyit jelent neki? Elfelejtette, milyen szenvedélyesen estek egymásnak a parton? A mellkasát a fájdalom szorongatta. Hirtelen haragjában elhatározta, hogy az egészet letagadja.
  - Szép álmaid vannak, Jay! Biztosítalak róla, hogy semmi ilyesmi nem történt. Biztos nagyon bebasztál és hallucináltál! Nem történt semmi! Na csá! Aludni akarok!
Melissa dühösen kinyomta a telefont, visszahanyatlott a párnára és hasra vágta magát. Mélységesen fájt neki, hogy ez a semmirekellő alak elfelejtette, ami köztünk történt. Igaza volt, mikor arra gondolt, hogy nincs különösebb szerepe a srác életében, ő is csak egy a sok közül. Miért is reménykedett másban? A torkát fojtogatta a sírás. Nem maradt sok ideje keseregni, mert a telefonja megint zenélni kezdett. Meg sem lepődött, hogy megint Jay hívja.
Felvette, de mielőtt beleszólt volna a fiú egyből beszélni kezdett:
  - Te tényleg olyan vagy kora reggel, mint egy morgó medve! Már két csúnya szót is halottam tőled és ez nem vall rád, drágám! Valami azt súgja, hogy a hevességed azt bizonyítja, hogy nem csak képzeltem, tényleg összegabalyodtunk a homokban. A részletek nem derengenek, de határozottan úgy érzem, mégis történt valami, mert nem lennél így bepöccenve, ha nem lenne igazam.
Melissa a hátára fordult és elkeseredve bámulta a plafont. Sem a hangulata, sem az időpont nem volt alkalmas most egy vitára. Csak az járt a fejében, hogy le kell ráznia a fiút.
  - Te összekeversz Aliciával! Vele enyelegtél egész nap, Amstrong! Közted és köztem semmi sem történt! Érted, semmi? - fújt a telefonba dühösen a lány és ismét kinyomta. Sóhajtva szorította a homlokához a telefont és imádkozott, hogy a fiú kopjon le, és hagyja végre aludni. Legjobb védekezés a támadás... - gondolta elgyötörve.
Kicsit sem volt meglepő, hogy másodpercek múlva megint megszólalt a telefon. Magában a földig szidta, és átkozta az akaratos, makacs, és kitartó Jay Amstrongot.
Most ő nem várta meg, hogy a fiú bármit is mondjon, a füléhez vette a telót, és belekezdett monológjába:
  - Jó, oké, nyertél, Jay Amstrong! Igen, csókolóztunk a parton, de nem kell belőle nagy ügyet csinálni, hisz nem az első alkalom volt. Máskor is smároltunk már, ez sem különbözött a többi csóktól! Nem nagy valami, felejtsd el ezt is! Most már megmondtam az igazat. Hagynál végre aludni?
  - Ö... szia, Melissa! Csak azért hívlak, mert a tesóm kocsijába keveredett a pulcsid, és szólni akartam, hogy hétfőn visszaadom. - hallotta meg Melissa Beverly félszeg hangját.
Ó, hogy az a... - mérgelődött magában Mel. - Ekkora égést! Pont Bevnek kellett végighallgatnia a Jay-nek szánt szavaimat!

Kínosan érezte magát, előbb csak hebegett-habogott, aztán összeszedte magát.
  - Ó, szia, Beverly! Ne haragudj, de Jay fél órája hívogat, és már felhúzta az agyamat.
  - Semmi vész. - nevetett a telefonba Bev. - Szerelmesek között megesik az ilyen!
  - Mi? Nem, nem, szó sincs erről! Nincs szerelem, se semmi, csak...
  - Aha-aha. Értem én, nem akarsz beszélni róla. Pedig pont most árultad el magad, hisz már a smárolásig jutottál a Casanovával! Nem is vagy olyan ártatlan nebáncsvirág, mint amilyennek gondoltalak! Jobb lesz, ha mindenki tudomására hozod, hogy állsz a szépfiúval, mert a végén valamelyik csaj elcsaklizza előled.
Melissa dühösen csapkodott maga mellett a szabad kezével. Pont ennek a pletykafészeknek kellett olyasmit hallania, amit nem kellett volna? Egyéb se hiányzik, minthogy szétkürtöljön olyan dolgokat, ami nincs is!
  - Nincs mit tudatni másokkal. Nem vagyok együtt Jay-el, és nem is akarok vele lenni. Az sem zavar, ha Alicia barátnőd összejön vele, lehet az övé! - dühöngött Mel. - Holnap kérem a pulcsim! Szia!
Ezzel Melissa megint letette a telefont, de ezúttal ki is kapcsolta, hogy végre békén hagyják.
Dühösen fúrta a fejét a párnába, és az öklével csapkodott. Miért pont Beverly-nek kellett végighallgatni a Jay-nek szánt monológját? Volt egy olyan érzése, hogy amit a szöszi tud, az sokáig nem marad titokban.
A vasárnap délutánja unalmasan telt. A tanulásba menekült, hogy ne aggodalmaskodjon, aztán elalvásig olvasott. Legszívesebben átment volna Howardhoz, hogy kiöntse a szívét, de tudta, ha megtenné, csak még jobban elmérgesítené a kapcsolatukat, hisz ha a srác előtt megemlíti Jay nevét, a régi barát csak vérszemet kap, és veszekszik vele. Így nem maradt más, magába fojtotta az érzéseit.
Hétfő reggel félve készülődött az iskolába. Fekete, kerek nyakú, háromnegyedes ujjú felsőt húzott magára, szürke farmerrel. Lapos sarkú balerina cipőt vett fel hozzá. A haját csak simára fésülte. Szürkének és jelentéktelennek akart kinézni, azt gondolva, hogy így majd nem kerül a figyelem középpontjába. Rettegett, hogy Beverly mindenkinek elmondja a titkát, és rossz előérzete is támadt. Oldaltáskájával a vállán indult suliba, a szokásos időben. Mikor a kapuhoz ért, és becsukta maga után, felfedezte, hogy Howard is éppen akkor lépett ki a házukból. Legnagyobb meglepetésére a fiú bevárta.
  - Szia! Megyünk együtt? - kérdezte félénken az olajzöld, bő farmeres és sárga pólós fiú bizonytalanul.
  - Persze, szívesen. - mosolygott rá biztatóan Melissa.
Egy jó darabig némán sétáltak egymás mellett. A lány utálta ezt a feszült légkört, ami mostanában kialakult közöttük. Régen természetesen tudtak viselkedni egymással, és gondatlanul csacsogva mindent megbeszéltek suliba menet. Nagyon hiányzott neki ez a felszabadultság, és nem tudta áthidalni a köztük tátongó szakadékot.
  - Mizu? Fogsz randizni Jeremy-vel? - kérdezte a kócos, zöld szemű srác, amikor már a főutcán gyalogoltak a reggeli forgalomban.

Melissa egy pillanatig azt sem tudta, kiről beszél a srác, aztán elemi erővel tört rá a szombati strandolás emléke, de persze nem Oliver barátja hagyott benne mély nyomokat...
  - Hát... nem hiszem. Aranyos volt a fiú, de nem igazán az esetem. - vallotta be az igazat Mel.
  - Furcsa ízlésed van. - csóválta a fejét Howie.
  - Kérlek, ne beszéljünk erről, nem akarok civakodni! Ha mi ketten pasikról kezdünk beszélni, akkor balhé lesz a vége.
  - Igazad van, Mel. Akkor mesélj valami mást!
Melissa megkönnyebbülten felsóhajtott, és az anyja új üzleti terveiről kezdett beszélni, majd viccesen előadta, hogyan próbálták az anyjáék összeboronálni Dave munkatársával. Persze Jay nevét szépen kihagyta a történetből. Nemsokára Howard is felengedett, készséggel mesélt legújabb tankos játékáról, és kedvenc sorozata új fejleményeiről. Melissa örült, hogy valamelyest megint visszaállt a béke közöttük.
Bementek a suliba és végigsétáltak a folyosón az ide-oda tolongó, színes ruhás fiatalok között. Az épület déli csücskébe igyekeztek, ott volt biokémia órájuk.
Sona, Will és Oliver már a terem előtt várakoztak, és vidáman társalogtak.
Melissáék csatlakoztak hozzájuk, de nem vett részt a hétvége újratárgyalásában, mert felfedezte, hogy a szomszédos matek terem előtt ott ácsorog Beverly és Alicia. A két lány pusmogva összedugta a fejét, és a barna hajú lány ellenséges pillantásokat küldött felé. Melissa száz százalékig biztos volt benne, hogy Beverly elmondta neki, mit tudott meg véletlenül. Szeretett volna a föld alá süllyedni szégyenében. Ha Jay kis rajongója jelenetet fog rendezni, az egész suli róla fog pletykálni, és ezt nem akarta. Szívesen elmenekült volna, de amikor észrevétlenül hátrálni kezdett, a sárga, fodros nyakú miniruhás Beverly magához intette Melissát.
  - Gyere csak ide, Thompson!
Mel arcára kiült a rémület és Sona elkapta a kezét.
  - Ne menj! Rosszat sejtek! - kérte a szőke barátnő.
De Melissa magában meghányta-vetette a dolgot. Jobb, ha ő megy oda és szembenéz a bajokkal, minthogy a két némber jöjjön ide hozzá, és a haverok előtt hánytorgassák fel, ami közte és Jay között történt. Elszánt léptekkel, és komoly arccal odament a két plazacicához.
Alicia egy szürke, fekete rózsás, csipkés anyagú átlátszó felsőt viselt, fekete, fenekét alig takaró szoknyával és magassarkúval. Ellenséges pillantást vetett Melre, mikor az megállt mellettük.
  - Sziasztok! - próbálta megőrizni a hidegvérét Melissa. Udvariasan köszönt, pedig félt a rá váró beszélgetéstől.
  - Gondolom, tudod, mit akarok. - tért a lényegre egyből a tépett hajú szépség, és lekezelően végigmérte riválisát.
  - Nem, nem tudom. - adta az ártatlant Melissa.
  - Akkor játszunk nyílt kártyákkal és kimondom: hagyd békén Jay-t! Ő az enyém lesz. Te csak egy kis szürke egér vagy... Miből gondolod egyáltalán, hogy lehet esélyed nála? Jobb lenne, ha nem futnál utána, mert csak beégeted magad. Nem vagytok egy súlycsoportban, kicsikém! - Alicia hangja és tekintete fenyegető volt. - Ne akard magad nevetségessé tenni, inkább szállj le egy ilyen Casanováról! Nem illesz hozzá. Úgy néznétek ki együtt, mint a herceg és a rút kiskacsa. Akarom Jay-t, és jobb lenne, ha nem állnál az utamba!
Melissa bátran szembenézett riválisával, holott belül rettegett és megalázottnak érezte magát. Titkon ő is ilyeneket gondolt, de más szájából hallani mégis csak kegyetlen volt az igazság.
  - A félreértések elkerülése végett csak tisztázzuk, hogy nem futok Jay után! - válaszolta Mel színlelt higgadtsággal. - Nem mászok rá, mint te, és nem is akarom meghódítani! Csak kedvelem, és jól érzem magam vele, de eszem ágában sincs barátságon kívül másba kezdeni vele. Tisztába vagyok vele, hogy ezerszer jobb nő vagy, mint én, de ez nem zavar. Ha azt hiszed, hogy a túlzott nyomulásoddal, és rajongásoddal közelebb kerülhetsz Jay-hez, akkor nem ismered igazán. Nem szereti, ha tárcán kínálja magát egy csaj, jobban szeret küzdeni a nőkért.
  - Ezzel arra akarsz célozni, hogy téged fog választani, mert te makacsul ellenkezel vele? - méregette hideg tekintettel Alicia az ellenfelét.
  - Nem célzok semmire, és nem is akarok ilyesmit. Csupán azt akartam a tudomásodra hozni, hogy nekem nem kell Jay Amstrong. Nyugodtan lehet a tiéd, nem érdekel!
  - Ó, igen? És akkor miért smároltál vele többször is? - kérdezte vádlón a tépett hajú szépség.
Melissa gyilkos pillantást vetett Beverly-re, aki mélyen hallgatott. Meg tudta volna ölni a cserfes szöszit, amiért eljárt a szája.
  - Elhiheted, hogy nem akartam, de Jay erőszakos és néha rám nyomul. Ez ellen nem tudok semmit se tenni. Én örülnék a legjobban, ha felszednéd, és végre lekopna rólam, mert csak fejfájást okoz nekem. Ami közte és köztem történt, már nem lehet visszacsinálni, de tenned kéne érte, hogy a jövőben csak rád szentelje a figyelmét. Drukkolni fogok neked! Nekem csak jobb lesz, ha végre leszáll rólam!
Melissa ökölbe szorított kezekkel, idegesen hátat fordított a két lánynak. Otthagyta őket, visszasétált a barátaihoz. Befejezettnek tekintette a beszélgetést. Az idegtől hánykolódott a gyomra, és hasogatott a szíve, mert bár részben igaz volt, amit mondott, mégsem akarta igazán végleg elveszíteni Jay-t. Egyszerre érzett gyűlöletet, és szenvedélyes ragaszkodást a fiú iránt. Hogy lehet két ilyen erőteljes érzelmet táplálni ugyanazon személy iránt?
  - Mit akart tőled a két hárpia? - szakította ki a lányt gondolataiból Will vidám hangja.
  - Ó, csak figyelmeztettek, hogy tartsam magam távol Jay-től. Mintha érdekelne, hogy a barna ribanc igényt tart rá. - legyintett Melissa lazán, pedig nehéz volt a közömböst játszani.
  - Úgy látszik, a szőke szívtipró még mindig keseríti az életed. - jegyezte meg a barna felsős, és rózsaszín, hosszú szoknyás Sona.
Nem is tudod mennyire. - gondolta Mel borúsan.
  - Már kezdem megszokni. - húzta el a száját Melissa. - Mindenesetre, nem szeretném, ha miatta olyan ellenségeim lennének, mint Alicia vagy Beverly! Semmi kedvem velük csatározni értelmetlen dolgokon!
  - Talán megoldódnának a gondjaid, ha végre eldöntenéd, mit is akarsz. - jegyezte meg jóhiszeműen a fekete-sárga kockás inges, és farmer nadrágos Will. - Nekem egyértelmű, hogy sistereg a levegő közted és Jay között.
Melissa megütközve nézett a jó barátra. Ennyire nyilvánvaló, hogy nem közömbös neki a szőke, rossz herceg?
  - Ez nem fontos. - pillantott Willre figyelmeztetően Mel. - Megmondtam Aliciának, hogy nekem nem kell Jay, lehet az övé.
  - Kár, hogy Jay egészen mást akar: téged! - vigyorgott sokat tudóan Sona.
  - És mi mind tudjuk, hogy magadnak és nekünk is hazudsz! - tette hozzá Howie, de hangjában nem volt gyűlölet. Olyan tárgyilagosan beszélt, mint aki beletörődött a megváltoztathatatlanba. - Feladhatnád végre a hadakozást magaddal és az asztronautával. Mindenkinek jobb lenne!
Melissa kiakadva nézett a barátaira.
  - Nem hiszem el, hogy mind ezt gondoljátok! Megszállt benneteket az ördög? Papolnotok kéne, hogy Jay csak ártani fog nekem és tönkretesz!
  - Eszünkben sincs! - vigyorgott Will. - Pont itt lenne az ideje, hogy valaki elrabolja a szíved! Ha neked egy ilyen link alak kell, hát te tudod! Szerintem, vágj bele valami szokatlanba és újba, ne aggodalmaskodj feleslegesen!
  - Will, pont úgy beszélsz, mint a barátnőd! - rótta a srácot Mel idegesen. Kicsit fura volt, hogy rajta kívül senki nem helyteleníti azt, ami közte és Jay között zajlik.
  - Lehet, de igazunk van. - mosolygott megint a barna hajú fiú jókedvűen.
  - Igaz. A saját hibáiból tanul az ember. - helyeselte Howard is.

Melissa megütközve nézett legkedvesebb barátjára. Ez a kijelentése olyan volt, mintha burkoltan engedélyt adott volna neki, hogy azt csináljon, amit akar. Tényleg igaz lenne ez? Howie már beletörődött, hogy nem lesz köztük semmi, és zöld utat adott neki Jay felé? Még ha ez így is van, ez szép és jó, de nem volt elég bátor ahhoz, hogy lépéseket is tegyen. Viszont annak nagyon örült, hogy szép lassan visszakapja az ő imádott, és hű legeslegjobb barátját.
A jelen helyzet miatt a haragját is elfelejtette Alicia és Beverly iránt.
  - Hanyagoljuk a témát! - kérte Mel a barátait. - Ha Jay Amstronggal kezdjük a napot, csak megfájdul a fejem. Jobb nekem nélküle, és itt egy nagy pont van a mondat végén, nem pedig kérdőjel. - figyelmeztette a kis csapatot Mel.
  - Már csak az a kérdés, hogy ezt ő is így gondolja-e. - csúfolta ki Oliver, és amikor a lány fenyegetően, de nevetve nyakon akarta csapni, beszaladt a terembe, mert szerencsére épp a tanár kinyitotta az ajtót, hogy beengedje őket.
A nap elég hamar és derűsen telt. Melissa később sem futott össze sem Jay-el, sem Aliciával. A lány boldog volt, amiért Howard elkezdett megint nyitni felé, a problémáira nem akart gondolni. Kár lett volna elrontani a napot.
Mire Brenda és Melissa sorra kerültek a menzán, a barátaik már megszokott asztaluknál ültek.
Howard, Will, Sona, Oliver és Beverly már javában falatoztak.
Bev kihasználta a lányok távollétét, úgy döntött megossza a csapattal, amit véletlenül megtudott.
  - Ti tudtátok, hogy több van Melissa és Amstrong között, mint amit nekünk mutatnak?
  - Ezt miből gondolod? - kérdezte ellenséges pillantás kíséretében Howie. Nem tetszett neki, hogy ez a liba be akarja feketíteni Melissát.
  - Tegnap reggel felcsörgettem Melissát, előtte Jay-el beszélhetett, mert mielőtt megszólaltam volna kifakadt, és nekem esett, hogy a parton váltott csók, semmit sem jelentett, ahogy az előzőek sem. Felfogjátok, mit jelent ez? Ezek ketten kavarnak, csak nem beszélnek róla. - mesélte hadarva a szőkeség. Alig várta, mit szólnak a fejleményhez a barátok.
  - Mi már régóta sejtjük, hogy zajlik köztük valami, de csókokról most hallunk először. - szólalt meg közömbösen Will, aki gyümölcslevest kanalazott.
  - Az ő dolguk. - vonta meg a vállát Howard, de nehezen nyelte le a szájában lévő, ízetlen fasírtot. Bár nem tetszett neki a játék, amit Mel folytatott a tetovált pojácával, a világért sem akart újabb beszédtémát adni Beverly-nek, így visszafogta magát.
  - Az én szememben nem illenek össze. - hangsúlyozta a véleményét Sona. - Szerintem Melissa jobbat érdemel egy kegyetlen szépfiúnál. Nem is értem, hogy tudja előttünk megjátszani magát, amikor a háttérben meg smacizik a gyerekkel. Olyan ez, mintha becsapna minket. Nekünk azt mondja utálja, holott ez egyértelműen nem igaz.
Sona úgy belemerült a véleményi kinyilvánításába, hogy nem vette észre, Mel és Brenda már mögötte áll egy-egy műanyag, fehér megpakolt tárcával.
Melissa jól hallotta barátnője szavait, és nagyon rosszul esett neki, hogy ezt hallja. Nagy zajjal kihúzta a Howard melletti széket, leült, majd haragosan nézett az állítólagos barátnőjére.
  - Semmi közötök a magánéletemhez! - sziszegte Mel feldúltan. Megvető pillantást vetett a szemben ülő Beverly-re. - Gondolom, neked köszönhetem, hogy én vagyok a téma! Kedves, hogy kifecseged a titkaimat!
  - Ha te magad mondtad volna el, most nem kerültél volna ilyen helyzetbe! - nyelvelt közömbös arccal Bev, és unottan turkálta salátáját.
  - Csakhogy nem akartam, hogy tudjatok erről, mert nincs miről beszélni. Az, hogy Jay nyomul rám, csak az én dolgom, és az is, hogy miért nem akarok vele kezdeni. Ne terjesszetek rólam rosszindulatú pletykákat, mert semmi sem úgy van, ahogy képzelitek! És Sona - Mel haragosan pillantott a kócos szöszi felé. - tőled aztán végképp nem vártam, hogy hátba támadj! Szép kis barátnő vagy!
  - Én csak furcsállom, hogy ilyen titkaid vannak, és nem beszélsz róla. Eltávolodtál tőlem, mióta ez a nagymenő csorgatja a nyálát utánad!
  - Mert nem értesz meg mostanában. - Melissa bánatosan lesütötte a szemét. Fájt neki, hogy Sonával így vannak, de a világért sem akart kiborulni a banda előtt, így próbálta lenyelni a torkát szorongató könnyeket.
  - Ha nem kommunikálsz velem, nehéz belelátni a fejedbe. - csóválta a fejét csalódottan Sona.
  - Csajok, nehogy hajba kapjatok már! - intette le őket Oliver, aki piros bő pólót viselt. Barna haja az ég felé meredezett, szürkéskék szeme érdeklődve villant a lányokra. - Engem inkább az érdekel, hogy akkor Mel jár-e Amstronggal!
  - Természetesen nem. - válaszolta Melissa elvörösödve. - Nincs köztünk semmi, és nem is lesz! Remélem, ennyivel beéritek és vége lesz a szóbeszédnek!
Szerencsére Brenda elkezdett beszélni a heti terveiről, hogy hol akar csavarogni Will-lel, így lezárult a téma. Melissa hálás mosolyt küldött a zöld ruhás lánynak. Mostanában közelebb érezte magához Brendát, mint Sonát.
Kihasználva, hogy senki sem figyel már rá, érdeklődve nézett szét a teremben. Szemével Jay-t kereste. A vele szembeni asztalnál felfedezte Robertet, Ethant és néhány csajt, de feltűnt neki, hogy se a szőke srác, se Alicia nincs velük. Kicsit csalódott volt emiatt, és máris arra gondolt, hogy biztos együtt tűntek el. Amikor Robert felfedezte a pillantását, barátságosan intett neki, s ő mosollyal köszönte meg az üdvözlést. A szombati strandolás alkalmával összebarátkoztak egy kicsit, és valószínűleg a nagydarab srácnak megváltozott a véleménye róla. Már biztos nem tartja Jay után epekedő dinkának, mint a megismerkedésük első napján. Melissának be kellett ismernie, hogy hiányzik neki, hogy nem látta ma még a szőke ördögfiókát. Biztos volt benne, hogy itt van valahol, mert gazdaságtan órán sikerült kikandikálnia az ablakon, és pontosan látta, hogy Jay kék csodajárgánya a szokott helyén parkol.
Nagy zűrzavar uralkodott a fejében és a szívében egyaránt.
Akkor eszmélt fel gondolataiból, mikor Beverly arról beszélt, hogy hétvégén Ethannel az új Retro Disco Klubba készülnek kirúgni a hámból.
  - Akkor már tényleg együtt vagytok, nem csak szórakoztok és flörtöltök? - kérdezte a zöld szemű lánytól Brenda.
  - Igen, összejöttünk. Ez elkerülhetetlen volt. Egyre nyilvánvalóbb lett mindkettőnknek, hogy nem tudunk meglenni egymás nélkül. - magyarázta önelégülten Bev. - Ha van kedvetek, tartsatok velünk hétvégén.
  - Majd meglátjuk. - vont vállat közömbösen Will, aki sajtos szendvicset fogyasztott.
  - És te, Melissa? Nincs kedved velünk tartani? - fordult a barna lány felé Bev.
Mel csodálkozva nézett a kotnyeles szőkére. Még van képe bulizni hívni, amikor mindig bajba keverte, valahányszor elhívta valahová?! Néhányszor próbálta rátukmálni Scott-ot, vagy épp végig kellett nézni, hogy Alicia flörtöl Jay-el. Ilyen kilátásokkal nem szívesen indult el bárhová is Beverly-ékkel. Hirtelen eszébe jutott a reggeli jelenet is.
  - Még meggondolom. - hagyta a lányra a dolgot, aztán témát váltott: - Ó, el is felejtettem megköszönni, hogy rám uszítottad Aliciát.
  - Én? - forgatta a szemét ártatlanul Bev. - Nem is tettem ilyet!
  - Nem? Dehogynem! Elmondtál neki olyan dolgokat, amit véletlenül megtudtál, és ebből az a liba téves következtetéseket vont le. Szereztél nekem egy ellenséget. Azt hittem, tudod tartani a szád, de most nagyot csalódtam benned.
  - Hát bocs. Nem tudtam, hogy titokban kavarsz Jay-el. - Beverly hangjában egy csepp megbánás sem volt. Laza volt és unott.
Viselkedése dühítette Melissát. Beleavatkozik az életébe, mégis képes ilyen közömbösnek mutatkozni?
  - Mondtam már, hogy nem kavarok vele! És nem volt szép, hogy kifecsegted a titkomat. Ha még emlékszel, nemrég te is elmondtál nekem valamit, és ha olyan lennék, mint te, elszólhatnám magam Ethan előtt. Ha megtenném, talán szóba sem állna többet veled!
Beverly arcáról lefagyott az erőltetett műmosoly. Tisztában volt vele, hogy Melissa arra célzott, kavart Scott-tal, csak ez azért maradt titokban, mert megszervezte a múltkor az állrandit Mellel.
  - Most fenyegetsz? - húzta fel a szemöldökét Bev döbbenten.
  - Nem. - rázta a fejét Melissa. - Csak figyelmeztetlek. Én is tudok ezt-azt, de nem kürtölöm világgá.

  - Jó, oké, vettem a lapot. Bocs, hogy eljárt a szám. Legközelebb nem teszek ilyet.
Beverly bocsánatkérése őszintének tűnt, de valamiért Mel képtelen volt elhinni, hogy Beverly valaha is megváltozik. A szöszi imádott a középpontban lenni, és mindenbe beleütni az orrát, de Melissa adni akart neki egy esélyt.
  - Remélem is!
  - Mel, nem jössz velem órák után anyukád butikjába? - kérdezte Brenda megint témát váltva.
Melissa kínosan bámulta hamburgerét. Órák után ő még büntiben van...
  - Ö... Hm... nem lehet. A héten még fogdába vagyok plusz egy órát. - nyögte ki Mel kényszeredetten.
  - Atyaságos úristen! - kiáltott fel drámain Sona. - Mit követtél el? Te, a mintagyerek...
  - Ó, még a múlt héten kirángatott magával a tetőre kedvenc fenegyereketek. Jay rábeszélt, hogy gyújtsunk rá, az őr meg elkapott. - magyarázta Mel és remélte, hogy nincs az arcára írva, hogy valójában más történt. Utált hazudni és félt, hogy mindent leolvasnak róla.
  - Te meg a bagó? - hitetlenkedett Oliver.
  - Félreértés volt az egész. Igazából én nem is cigiztem, de mivel a helyszínen voltam, rám is kiszabták a büntetést. - magyarázta a lány és érezte, hogy egyre jobban belegabalyodik a sztoriba.
  - Most akkor mi van? Cigiztél vagy se? - értetlenkedett Howard is.
  - Igazából nem, de nem mindegy? A bünti a lényeg, ami a héten még tart. - Mel idegesen ökölbe szorította bal kezét az asztal alatt. - Ezt is Jay-nek köszönhetem, szóval most ki vagyok akadva rá. El sem tudjátok képzelni, milyen szörnyű a sok link és lúzer között. Olyan vagyok az élkülönítőben, mint egy oda nem illő Ufó.
  - Nocsak... Nem is vagy olyan jó kislány, mint amilyennek gondoltalak. - mosolygott az orra alatt Beverly. - Mostanában egyre több a rejtély körülötted, csajszi!
  - Nincs itt semmi rejtély, inkább a balszerencse üldöz. - csóválta a fejét elkeseredve Melissa.
  - Ha a balsors szőke és jóképű, akkor szerintem minden nő arra vágyik! - nevetett Brenda.
  - Ne kezdd te is, Brendy! - kérte Mel, és figyelmeztető, szúrós pillantást vetett barátnőjére.
  - Csak vicceltem!
Nemsokára becsengettek, így befejeződött a feszült hangulatú, erőltetett beszélgetés.
Melissa az emeletre sietett amerikai történelem órára.
Amint felért a lépcsőn, nagyot dobbant a szíve, mert rögtön észrevette, hogy a szomszédos egészségtan terem előtt ott szobrozik Jay, unottan a falnak dőlve a telefonját nyomkodva. A fiú rojtos világoskék farmert viselt, fekete, nonfiguratív mintás pólóval. Haja aranyként ragyogott a tetőablakon beszűrődő napfényben. A srác, mint aki megérezte Melissa jelenlétét, felkapta a fejét, és egyenesen a szemébe nézett. Mel még levegőt is elfelejtett venni, úgy felkavarta a borús, kék szempár.
Mikor a fiú a farzsebébe süllyesztette a mobilt, és tett felé egy lépést, ösztönösen rátört a menekülési kényszer. Őzikének érezte magát, akit üldöz a farkas. Űzött vadként menekült a közeli női mosdóba. De ha azt hitte, hogy a fiú oda nem fogja követni, nagyon mellé fogott.
Melissa becsapta maga után az ajtót és nagyokat sóhajtva a falnak dőlt az ajtó mellett. Balra tőle a kézmosók sorakoztak, jobbra volt egy ajtó, ami a WC-hez vezetett. Tágra nyílt szemekkel meredt a belépő Jay-re.

  - Nem tűnt fel, hogy ez a női mosdó? - kérdezte a lány kiszáradt torokkal.
  - Nem zavar. - jelentette ki lazán Jay. A lány elé lépett és bal tenyerével megtámaszkodott a falnál, közvetlenül Melissa feje mellett. - Megint kerülsz engem?
  - Muszáj ezt épp itt megbeszélnünk? - kérdezte a lány ellenségesen. Táskája a válláról közben a földre csúszott.
  - Hol máshol, ha egyszer itt találtalak? Unom, hogy folyton menekülsz előlem. - Jay pillantása fogva tartotta a lányét. Arcáról sütött az elszántság, és még valami más is, amit Mel nem tudott megfejteni.
  - Komolyan? Talán vehetnéd az adást, hogy ez azt jelenti, nem akarok tőled semmit. Azt akarom, hogy békén hagyj! - dacolt a lány, de az erőteljes szívdobogása és az izgalom, ami a fiú közelében elöntötte, mást bizonyított.
  - A szavaidat idézve, csak fejfájást okozok neked, ugye? - kérdezte a fiú és könyörtelen pillantást vetett a lányra. Arcán fájdalom és düh mutatkozott. - Alicia előadta miről beszéltetek reggel. Komolyan azt akarod, hogy vele legyek?
Ez volt a nagy kérdés. Melissa gyomra reszketett. A szíve nemet akart kiáltani, de az esze arra figyelmeztette, hogy jobb lenne távol maradni ettől a veszedelmes fickótól. Ha igent mond, csak fájdalmat fog okozni!
  - Nem tudom... - nyögte a lány hirtelen, mert egy pillanatra elgyengült és összezavarodtak a gondolatai.
Jay szabad kezével megmarkolta a lány haját a tarkójánál, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Mellkasa a lányéhoz ért és ettől Melissában végigszaladt a már jól ismert bizsergés. Ettől rettegett. Ha túl közel került a fiúhoz, elvesztette az önuralmát és nem tudott uralkodni magán. Olyan volt ez, mintha a közelében már nem ő irányítaná a testét, és az akaratát, hanem a fiú. Pont ez a függőség rémítette meg. Veszélyes dolog ennyire kiszolgáltatni magát a másiknak, mégsem tudott semmit sem tenni ellene.
Jay elvette a kezét a faltól, és immár a testével nyomta a hideg márványköveknek. Szabad kezével lassan és gyengéden elkezdte simogatni a lány arcát, miközben másik kezével még mindig a hajába markolva fogva tartotta a fejét.
  - Tényleg fejfájást érzel ilyenkor? - súgta a fiú, és ajkával elkezdte becézgetni Melissa nyakát.
A lány testében erős hőhullám terjedt szét, szinte érezte, hogy forrni kezd a vére. Tiltakozni akart, megragadta a pólóját a hátán, hogy eltolja magától, de a keze nem engedelmeskedett. Görcsösen markolta meg az anyagot és hagyta, hogy magával ragadja a szenvedély. Jay szája és nyelve kecses nyakán kalandozott, s olyan érzéseket váltott ki belőle, aminek képtelen volt megálljt parancsolni.
  - Válaszolj! - parancsolta, vagy követelte elfúló hangon a fiú, miközben még erősebben szorította magához Melissát.
  - Nem, ez nem fejfájás... inkább szívfájdalom. - mondta ki ösztönösen a lány és hagyta, hogy a vágyai vezessék. Ujjait a fiú hajába túrta.
  - Igen... én is érzem, és ezt a fájdalmat csak te tudod csillapítani. - válaszolt Jay, miközben már a lány fülcimpáját harapdálta és nyaldosta.
Melissa önkéntelenül felnyögött.  Megszűnt a külvilág, csak a belső lángolás létezett, ami fel akarta emészteni őket.
Fájdalom. A szó kijózanította Melissát. Igaza van Jay-nek! Csak fájdalmat tudnak okozni egymásnak. Néhány szenvedélyes, és viharos csók még nem garancia arra, hogy mindig így fognak érezni egymás iránt. És meddig tervez vele a fiú? Órákra? Napokra? Hetekre? Bármilyen jó is a karjában, túl nagy a rizikó, hisz Jay Amstrong megbízhatatlanan, link, önző, a saját feje után megy, s nem utolsó sorban rajong minden nőért. Tőle nem kapná meg azt a boldogságot, amire vágyik.
Csak múló pillanatokat remélhet, és az neki kevés.
  - Állj le, Jay.... ezt nem folytathatjuk! - könyörgött Melissa, és megpróbálta eltaszítani magától a fiút, csakhogy az erősebb volt nála, nem tudott szabadulni az ölelésből.
  - Ó, dehogynem...
Ekkor kitárult a mosdó ajtaja és Brenda viharzott be. A szőke lány meglepetten nézett az ölelkezőkre, aztán elnevette magát.
  - Basszus! Megvakulok! - a lány vigyorogva a szeme elé kapta a kezét. - Ilyesmire nem számítottam! Ó, te jó ég!
  - Jaj, Brenda... - Melissa kihasználta Jay pillanatnyi meglepettségét, és kiszabadította magát. Gyorsan felkapta a földről a táskáját és elhúzódott a fiútól.
  - Nyugi-nyugi! - mosolygott Brenda vidáman, és védekezően maga elé emelte a kezét. - Én nem Beverly vagyok! Nem láttam semmit!
Ezzel a szöszi cinkos pillantás kíséretében kihátrált a helyiségtől.
Melissa és Jay kettesben maradt. Most, hogy lecsillapodtak, hirtelen nem tudtak miről beszélni. Túl sok minden zajlott bennük, de nehéz volt róla beszélni.
A lányban végül győzött a józan ész, és kérlelően nézett a srácra.
  - Ilyesmi ne forduljon elő többet, kérlek! Nem akarok több félreérthető helyzetet és szóbeszédet! Nagyon szépen kérlek, kerülj el messzire, hogy megszüntessük a pletykákat! Utálom, ha rólam beszélnek! Csinálj valamit, hogy ne beszéljenek tovább rólunk!
Jay közömbösen vállat volt.

  - Engem nem érdekel senki véleménye. Fütyülök a pletykákra. Különben is, nem nekem járt el a szám. Amúgy meg egyszerűbb lenne, ha végre megadnád magad és nem makacskodnál. Ha látnák, hogy együtt vagyunk, még három napig dumálnának, de aztán már nem lenne újdonság és elfogadnák.
Melissa hitetlenkedve nézett a fiúra. Komolyan együtt akar lenni vele? Járni akar? De vajon volna értelme?
  - Ki mondta, hogy járni akarok veled? - támadott a lány dacosan.
  - Nem mondtad, de a tested ezt mutatja, és ez nekem elég. - válaszolta önelégülten Jay.
  - Akkor csak szólok, hogy rosszak a következtetéseid! Minden pasinak így reagálnék. Nem vagy különlegesebb a szememben, mint bármelyik másik fiú!
Jay szeme haragosan megvillant.
  - Jól van! Ha ezt akarod, beletörődök. De majd ne sírjon a szád, ha mást találok helyetted! Belefáradtam az utánad rohanásba. Menj amerre látsz, holnaptól fel is fordulhatsz!
A fiú haragosan kiviharzott a mosdóból. Melissa pedig reszketve markolta meg a táskája pántját, és nagy sóhajok után kilépett a folyosóra. Már az sem érdekelte, hogy Howard, Brenda, Will és Beverly az emelten tartózkodik és pontosan látta, hogy ő és Jay is a női mosdóban tartózkodtak.
Meghozta a döntést. Elengedi Jay-t, mert csak szenvedést hoz az életébe.