Hiba az egyenletben

Péntek délben Melissa a csapattal ebédelt a menzán. Fehér farmerben és lila, háromnegyedes ujjú, egyszerű, kerekített nyakú felsőben ült Jay és Brenda között. Alig figyelt a beszélgetésre, gondolatait kitöltötte a kezét szorongató, szőke herceg, aki megint elég rossz fiúsan nézett ki. Jay agyonmosott fekete pólót viselt, elrongyolódott farmerrel, láncokkal és rengeteg karkötővel. A haja kócosan hátra volt simítva, orrában ott virított az ezüstkarika. Mel még mindig alig tudta felfogni, hogy ez a szívdöglesztő pasi az ő párja. Olyanok voltak egymás mellett, mint a gyémánt, meg az üveggyöngy. Természetesen ő volt a második. Nyugtalan volt, próbált a krumplifőzelékre és a húspogácsára koncentrálni. Valami oknál fogva úgy érezte, valami rossz fog történni, de nem értette, honnan jön ez az érzés. Csak belülről marcangolta a kétségbeesés.
  - Akkor számítok rád ma este. - a piros, szűk felsős Brenda folyamatosan Melissához beszélt, de az csak az utolsó mondatra figyelt fel.

  - Mi? Mi? Ma este? Miről maradtam le?
  - Ma este ünnepeljük a szülinapom. Hol jársz? A Marson? - forgatta a szemét hitetlenkedve a szöszi. Furcsállta, hogy Melissa ennyire el van varázsolva.
  - Tényleg szülinapod lesz? Ezt nem is tudtam!
  - Bev, te nem mondtad el neki, hogy az Audio Nightclub-ban ünnepeljük a szülinapom? - fordult az arany csillámos felsős, feltűnően sminkelt Beverly felé a szülinapos.
  - De, mondtam, hogy bulizunk. - rágcsálta unottan zöld almáját az Ethant karoló szépség.
  - De azt nem, hogy Brenda miatt lesz a buli. Mennék én, de tuti, hogy anyám nem enged el. A héten már moziban, koncerten és meccsen is voltam "Will-lel," sok lenne neki egy vaduló este, szóval ne számítsatok rám. Sajnálom, Brenda.
Melissa szívesen ment volna a társasággal mulatni, főleg így, hogy kedvenc barátnője szülinapját ünneplik, de tartott tőle, hogy Samantha megsokallja a sok csavargást. Már így is bűntudata volt, amiért annyit átverik a hazugságokkal. Félt, hogy túl feszítik a húrt.
  - Ne csináld már, csajszi! Nem hagyhatod ki a szülinapom! - nyafogott Brenda.
  - Megpróbálhatlak elkérni anyukádtól. Rám általában hallgat. - jegyezte meg az állát vakargatva Will, aki halas szendvicset evett.
  - Már így is túl sokat tettél értünk. - vetett rá egy hálás pillantást Mel, s erősebben megszorongatta Jay kezét. - Nem várom el, hogy folyton a segítségemre siess. A barátságnak is van határa.
  - Ha másképp nem megy, megszöktetlek. - kacsintott pajkosan Jay és megemelte a lány kezét, hogy csókot nyomjon a kézfejére.
  - Még csak az kéne! Akkor aztán anyám életem végéig bezárna... - húzta el a száját keseregve Melissa.
  - Úgy látom, megállt a tudomány. - jegyezte meg teljesen feleslegesen Bev.
  - Ne legyetek már ilyen borúlátóak! - intette le őket villájával Brenda. - Ezúttal én fogom bevetni magam! Majd meglátjátok, hogy nekem Samantha mama nem fog nemet mondani! Először is, tudom, mivel tudjuk lekenyerezni. - Brenda büszkén mosolygott, de nem mondta, mire gondol.
  - Halljuk, te nagyokos! - szólította fel Will.
  - Samantha szívéhez a ruhákon keresztül vezet az út! Ezért te Willy - bökött megint a srác felé villájával a szöszi, két adag spagetti feltekerése között - suli után elviszel minket a Dívába! Veszünk Melissának egy csini rucit, elbájoljuk az anyját, és könyörgünk, hadd bulizzon velünk. Ha ezzel nem hatjuk meg, akkor semmivel!
  - Anyám üzletébe méregdrágák a ruhák! - szisszent fel Mel kiakadva. - Ha ott vásárolunk, rámegy az összes spórolt pénzem a kártyámról!

  - És nem éri meg a befektetést? - pillantott Jay-re vidáman Brenda.
Melissa szeretettel nézett az imádott pasira, aztán Brendára, aki teljesen elkeseredett attól a fordulattól, hogy Mel nem lesz ott a szülinapi buliján.
  - Na jó, de megéri! - sóhajtott a lány. Már ott tartott, hogy erre is hajlandó, ha ez azt jelenti, hogy elmehet partizni a barátokkal és nagy szerelmével.
  - De kellenek még szövetségesek! Howard, rád is számítunk! - folytatta a szövetkezést Brenda. - Te, átrobogsz délután Melissához néhány cuccal, hogy segítsen, mit vegyél fel. - szólította fel az eddig némán ücsörgő, unott képű srácot.
  - Nem is tudtam, hogy én is hivatalos vagyok a buliba. - húzta meg kis üveges 7Up kóláját Howie.
  - Ha jössz, jössz, ha nem, nem, de segítened kell! - jelentette ki Brenda magabiztosan.
  - Oké, Melissáért mindent. - bólintott rá a barna pulcsis srác. Utált ám hazudni, de segíteni akart.
Még jó darabig szervezkedtek, de aztán megszólalt a csengő. Mel és Jay érzelmes csókkal búcsúzott egymástól.
Órák után Brenda és Will a parkolóban vártak Melissára.
Mel gombóccal a torkában várta a hátsó ülésen, hogy odaérjenek anyja híres-nevezetes butikjába.
Félt, hogy lebuknak, félt, hogy rossz ruhát választ, és félt, hogy felesleges pénzkidobás lesz, ha az anyja mégsem engedi el.
  - Ne cidrizzél már! - szólt hátra neki a Will mellett feszítő barna szemű, hosszú hajú lány. Induláskor a nyakába kötötte a haját egy szivárványos hajgumival. - Innen látom, hogy rágod a szád, és nálad ez a parázás jele! Minden rendben lesz. Ha aggódsz elszúrod! A homlokodra van írva, hogy rettegsz a hazudozástól! Koncentrálj Jay-re és légy rossz kislány...
  - Vajon, miért nem tetszik nekem ez a biztatás? - forgatta a szemét megütközve Will.
  - Ne mondd már, Will, hogy nem szereted a rossz kislányokat! - csattant fel Brenda élesen.
  - Pedig nem! - vágta rá Will mogorván. - Látod, szívem, ez volt a bajunk mindig is! Nem ismersz!
  - Hagyjátok már abba! - kérte Mel. Előre hajolt és nyugtatóan a srác karjára tette a kezét. - Will, lazíts, és ne sértődj meg hülyeségeken!
Brenda úgy nézett Mel kezére, ami Will karját szorongatta, mintha minimum mérges kígyót látna.
  - Ó-ó!
Mást nem mondott, de furcsán felcsillant a szeme.
Melissa duzzogva hátradőlt, Will meg továbbra is az utat figyelte, nagyobb koncentrációval, mint arra szükség lett volna. Brenda meg csak mosolygott az orra alatt.
Amikor a belvárosban leparkoltak a butik előtt, a lányok megkérték Willt, hogy várja meg őket kint.
A srác nem tiltakozott, inkább nyomkodta a telefonját az autóban, minthogy végig nézze a lányok ruhapróbáját. Az ilyen csajos bolondságoktól borsódzott a háta.
A két lány jó kedvvel viharzott be a dizájnos butikba, bár még befelé menet Brenda kétszer-háromszor figyelmeztette barátnőjét, hogy legyen laza és gondatlan. Mire beléptek, Mel mosolya már nem is volt annyira természetellenes, sőt erőt adott neki, ha a cél lebegett a szeme előtt: vagyis egy bulis este Jay-el.
  - Nahát! Helló, lányok! Ti meg, hogy kerültök ide? - üdvözölte őket Samantha, aki mappával a kezében a fehérneműs pult előtt jegyzetelt. Az asszony sötétkék térdig érő szoknyát viselt, krém színű lezser, gombos, fodros nyakú blúzzal.
  - Csók, Mrs. Thompson! - köszönt harsogva Brenda. - Jöttünk terepszemlére! Égető szükségem van ma estére egy dögös ruhára! Szülinapom van, és meg akarom lepni magam.
  - A legjobbkor jöttél! Tegnap megérkeztek a Victoria Ginsy ruhák!  Biztos találsz köztük neked valót. - bújt ki Samanthából az üzletasszony. - És te, Melissa? Hogyhogy betévedtél?
  - Brenda megfertőzött. Én is akarok egy szép darabot. - válaszolta szemlesütve Mel.
  - Nahát! Ezt örömmel hallom! - csapta össze két tenyerét boldogan Sam.
Brenda cinkos pillantást vetett barátnőjére, aztán az alkalmi ruhák állványa felé tolta őt.
Míg a lányok válogattak, a tulaj tovább írogatott.
Brenda több szexi darabot is maga elé tartott, Mel néha ránézett és a fejét csóválta. Maga számára sem talált semmit, amit ne tartott volna túlzásnak, bár amiket Brenda nézegetett azok illettek barátnőjéhez. Különösen egy fehér spagettipántos darab, ami felül szűk volt, az alja pedig fehér sallangokból állt.
  - Hé! Azt vedd meg! A fehér kiemeli a szolis bőröd, és nem is ringyós, mert a sallangok kellően takarják a segged!
Brenda jót nevetett.

  - Ez nálad dicséretnek számít? De igazad van, ez a ruci illik hozzám, pont szülinapra való. Jobb, mint a kék csőruha, azokat már unom.
  - A te alakodra könnyű ruhát venni. - jegyezte meg irigykedve Mel. - Én mindegyikben deszka vagyok.
  - Ugyan már! Csak jól kell választani és push up kell alá. Nem találtál semmit, ami tetszene?
  - Még nem!
  - Ne add fel!
Brenda felpróbálta a fehér taft aljú ruhát, természetesen úgy simult rá, mintha ráöntötték volna. Nyomban ki is fizette a pénztárnál ülő vörös nőnek, aztán már papírtáskával a csuklóján segített Melissának hozzá illő rucit keresni.
A nyárias, könnyed darabokat és bohókás színűeket elvetette, hamarosan a fekete koktélruhákat tologatta a vállfákon. Néhány perc keresgélés után Brenda felkiáltott.
  - Ez az! Találtam valamit, Lissa!  Nézd, ez neked való! Csipke és selyem?
  - Brenda, ismerem az ízlésed, és...
Melissa elnémult, mikor felpillantott és meglátta a ruhát, amit barátnője a levegőben lóbált.
A ruha valami fantasztikus volt. Rövid ujjú, rózsás csipke borította a vállrészt, a dekoltázst, és amikor Brenda megforgatta, kiderült, hogy a hátrészt is. Garbó nyaka volt, az is csipkéből, csak melltől lefelé kezdődött a finom selyem anyag. Derékrészén vastag fekete öv díszelgett, onnan lefelé pedig térdig érő enyhén loknis szoknyában ért véget. Igen, kétségkívül csinos darab volt, Mel már el is képzelte magát benne.
  - Én meg a tiédet. - nevetett Brenda barátnője ámulásán, aztán szinte tátogva hozzátette: - Ez Jay vadító...
  - Hű, ez tényleg nagyon tetszik! - ismerte el lelkesen Mel. És már lelki szemei előtt azt is látta, milyen jól illene hozzá a fekete, kerek orrú, velúr nagy sarkúja.
  - Próbáld fel! Lécci-lécci!
Melissa megadta magát, kikapta a lány kezéből és bevonult a próbafülkébe.
Amikor kijött, álmélkodva nézte magát az egész alakos tükörben. Brenda úgy röpködött körülötte tapsikolva, mint egy őrült Csingiling.
  - Hűha, Mel! Káprázatos vagy benne! Egy szigorú konty, egy gyöngysor, apró fülbevaló, és te vagy benne a következő Audrey Hepburn!
Samantha is megállt a jegyzeteléssel, büszkén szemlélte kiviruló lányát.
  - Melissa, tényleg fantasztikusan áll ez a ruha! Ha kell, kifizetem neked. - ajánlotta egyből ellágyulva a mama.
  - Tényleg szép, de semmit nem érek vele, ha a szekrényben fog állni...
  - Aj! Olyan kár, hogy nem jössz a bulimba! Ha a kint várakozó Will ebben meglátna, dobna egy hátast, mint mindenki más is...
Az apró, elejtett megjegyzés célba ért Samanthánál.
  - Buliztok ma?
  - Még szép! Egyszer vagyok tizenkilenc éves! Este nagy csörgést tervezünk a bandával. Mondtam Melissának, is, hogy jöjjön, de fél, hogy ön nem engedi el, hisz mostanában sokat lógott Will-lel. Megértem, hogy szobafogságban van, de nekem akkor is hiányozni fog ma este. Mégiscsak a legjobb barátnőm... - Brenda úgy fecsegett, mint egy gondatlan kamasz, díjat érdemelt volna a buta szőke alakításáért.
  - Buli? Ma este? Hát... kár lenne ennek a ruhának a szekrényben lógni. Ha kell neked, kifizetem, és megengedem, hogy ma este viseld. - szólt meg hosszú megfontolás után Sam.
Melissa arca felderült. Nem akarta elhinni, hogy Brenda csele bejött. Hát tényleg elég a szép ruhák utáni érdeklődés, hogy engedékenyebb legyen az anyja? Ha ezt tudta volna, sűrűbben jön a Dívába!
 - Komolyan, anyu? Megkapom a ruhát, és bulizhatok benne? - kérdezte még mindig kételkedve, de boldog arccal.

  - Persze, drágám! Nem akarom tőled elvenni a legszebb éveidet!
  - Úgy örülök! - mosolygott Mel derűsen. Kicsit bántotta, hogy megint átveri az anyját, de nagyot mégse hazudtak. Tényleg bulizni fognak, tényleg tetszik neki a ruha, és bármit megtett volna, hogy ma este a bandával - és persze Jay-el - bulizhasson.
  - De jó! Most már tényleg boldog lesz a szülinapom! - tapsikolt megint a hiperaktív Csingiling.
 Melissa levette a ruhát, az anyja becsomagolta neki a gyönyörű darabot.
  - Érezzétek jól magatokat! - mosolygott Samantha, amikor átnyújtotta a lányának a papírtáskát. - Négy után otthon leszek, csak magadról kell gondoskodnod, mert üzleti vacsorám lesz. Giselle Morgan divattervezővel akarok szerződést kötni.
  - Ó, neee! Ez milyen csúcs már! Imádom annak a nőnek a ruháit! Bepisilek a gyönyörűségtől! - viháncolt lelkesen Brenda.
Melissa látta az anyján, hogy feldobta Brenda csacska rajongása. Biztos volt benne, hogy ilyenkor azt kívánja, bár az ő lánya is ismerné a divattervezőket és ennyire oda lenne a ruhákért. De sajna Melissának semmi érzéke nem volt a témához, ebben biztos az apjára ütött, bár nem is ismerte, de ez volt a valószínű.
  - Akkor, nem leszel otthon nyolc körül?  Mert úgy beszéltük meg, Will akkortájt jön értem és Howardért. - tudakolta Mel.
  - Nem, fél nyolckor már indulok Giselle-lel vacsorázni.
  - Nos, jó, akkor neked meg sok sikert! - mosolygott a lány, s legalább most őszintén beszélt. Tudta, milyen sokat jelent az anyjának az üzlet és a neves tervezőkkel való társulás.
  - Kösz, kicsim!
Hamarosan a lányok elbúcsúztak, aztán felvillanyozódva szöcskéztek ki Will kocsijához.
  - Már ideje volt! - vágta zsebre a telóját a fiú, és a kormányba kapaszkodott, amikor a lányok elhelyezkedtek. - Azt hittem zárásig ki sem jöttök! De a jókedvetekről arra következtetek, sikerrel jártatok!
  - Naná! - vigyorgott Brenda. - Beetetésben jó vagyok! Melissa engedélyt kapott a bulira, és nem is kell érte menned, este nem lesz otthon a börtönőr, Jay is elhozhatja.
  - Na, ezt jó tudni...
Will először Melissát fuvarozta haza, a csajok egész úton a buliról csacsogtak és újonnan beszerzett
ruháikról. Melissa boldog volt ugyan, de rettegett, hogy mindez túl szép, hogy igaz legyen.
Melissa otthon vállfára akasztotta a csodás ruhát, felakasztotta a szekrénye ajtajára, alá állította a nagy sarkú cipőt, majd a fiókból előkotort egy fekete neccharisnyát és fekete push up-os melltartót, csipke tangával. Már a gondolat is felvillanyozta, hogy ezt fogja felvenni este.
Megéhezett, mellfilét csíkozott fel és sütött meg serpenyőben, némi könnyű salátával. Nagyobb adagot készített, hogy maradjon az anyjának is.
Amikor Samantha hazaért, megette a maradékot, majd együtt kávéztak a konyhapultnál. Ahogy megbeszélték délelőtt, Howard csengetett be náluk, kezében egy piros galléros pólóval, fekete inggel és egy szürke pólóval. Előadta a szerencsétlen dilemmázót, aki nem tudja, mit vegyen fel a bulira. Anya és lánya is a szürke pólóra szavazott. A fiú ivott velük egy kávét, hadovált keveset a buliról, aztán az "este találkozunk" kijelentéssel búcsúzott. Melissa hálás volt neki, de volt némi bűntudata is, mert pontosan tudta, hogy bár Howie részt vesz a színjátékban, valójában esze ágában sincs velük tartani Brenda bulijába.
Fél hét felé a lány nagy gonddal kezdett készülődni. Alaposan lefürdött, hajat mosott és vaníliás testápolóval dörzsölte be magát tetőtől talpig. Megszárította a haját, aztán belebújt a kikészített fehérneműbe és ruhába.
Közben az íróasztalán szólt a zene. Laptopjáról halkan bulis slágerekkel hangolódott. Hallotta, hogy az anyja elhajt, így sminkelés és hajfeltűzés előtt még gyorsan írt egy SMS-t Jay-nek, hogy nyolcra jöhet érte, mert nincs otthon a sárkány. Odafigyelt, hogy a sminkje tökéletes legyen, a nyakába fehér gyöngysort rakott, a csuklóján lévőhöz hasonlót, a fülébe is csak egy kagylógyöngy pontot tett. Ahogy Brenda kérte, szigorú, régimódi, kisasszonyos kontyba tűzte hosszú tincseit a feje tetejére. Amikor már a harisnya és a cipő is rajta volt, elégedetten forgott a szekrény belső oldalán lógó nagy tükör előtt. Épp eldöntötte, hogy nem vesz se pulóvert, se kabátot, mert az elrontaná az összhatást, amikor csengettek.
Nagyot dobbant a szíve, alig várta, hogy Jay karjába vesse magát.
Szélesre tárta az ajtót. S valóban ott állt a srác, fekete nadrágban és sötétkék ingben. Haja ezúttal hátra volt fésülve és fénylett a sok zselétől. Melissa még nem látta így kiöltözve, a szava is elakadt, de amikor az arcán megjelent a jól ismert, csibészes mosoly, felé nyújtotta a karját.
Jay vigyorogva teljesítette a néma kérést, magához ölelte, szorosan átfogta a derekát és csókkal köszöntötte.
  - Hm, gyönyörű vagy, kicsikém!
  - Te sem vagy csúnya! - simult a karjába pirulva Melissa.

  - Szép kis bók, ezért kénytelen leszel újra rúzsozni a szádat! - fenyegette meg Jay, és már csókolta is a lányt, de úgy, mint aki ki akarja szívni  lelkét. Bódító, és lélegzetelállító hévvel vette birtokba a lány száját. Mindenről megfeledkezve simultak össze, csókolóztak, simogatták egymást. Jay nyögdécselve simított végig a lány harisnyába bújtatott lábán, amit a lány megemelt, hogy közelebb kerüljön hozzá. Melissa a mellkasát simogatta, legszívesebben letépte volna az apró gombokat. A bejárati ajtó előtt úgy egymásba feledkeztek, hogy megszűnt számukra a külvilág.
  - Hát ezt nem hiszem el... - hallatszott a hátuk mögül egy elkeseredett suttogás.
Melissa még megrészegülve bontakozott ki a srác karjaiból, és csak nehezen jutott el a tudatáig, hogy az anyja hangját hallja. Megfordult, s valóban a csalódott, hitetlenkedő Samantha állt mögöttük.
Jay is megfordult, de esze ágában sem volt elengedni szerelmét, védelmezően magához ölelte.
  - Itthon hagytam a papírokat, ezért vagyok itt. Álmomba sem gondoltam, hogy erre jövök haza! - Samantha ellenségesen nézte a párocskát, de még nem ordibált, ahogy a lánya várta. - Ha nem jövök most haza, nem is tudnám, mi zajlik a hátam mögött! Szégyelld magad, Melissa Thompson!
  - Anya, én...
  - Hallgass! Ne mondj semmit, csak befelé! - mutatott az ajtóra a felbőszült anyuka. - Itt az ideje, hogy elbeszélgessünk!
A meghökkent párocska ijedten nézett össze, de azért engedelmeskedtek a felszólításnak. Egymásba kapaszkodva beviharzottak a nappaliba.
  - Leülni! - mutatott a kanapéra Samantha, s éles hangja hallatán a fiatalok engedelmeskedtek. Még mindig kézen fogva és szorosan egymás mellé leereszkedtek az ülőre. Samantha remegő kézzel halászta ki válltáskájából a mobilját, felhívta a tervezőnőt, és családi vészhelyzetre hivatkozva lemondta vacsorát, aztán a táskát és a telefont a fotelbe dobta. Feldúltan a hajába túrt, csak aztán fordult az árulók felé. - Nem hiszem el, hogy sikerült megvezetnetek! Azt hittem, elég világosan megmondtam, hogy nem találkozhattok! Hogy voltál képes a szemebe hazudni, Melissa?
   - Sajnálom, anya, de szeretem őt, akkor is, ha neked nem tetszik!
   - Szerelem? Micsoda hülyeség! Vak vagy, életem? Nem látod, hogy nem a megfelelő fiúnak adtad a szíved?! Mégis, hogy merted a tiltásom ellenére tovább folytatni ezt a kapcsolatot? És hogy volt képed a szemembe hazudni?
  - Nem hagytál más lehetőséget, anya.... - szabadkozott Mel. Nagyot nyelt, de a világért sem engedte volna el Jay kezét.

  - Kérem, Mrs. Thompson! Adjon nekünk esélyt! Mindennél jobban szeretem a lányát. Kérve kérem, ne álljon közénk! - kezdte a rimánkodást Jay. - Ismerjen meg! Hadd bizonyítsam be, hogy érdemes vagyok a lánya szeretetére.
  - Ezzel már kicsit elkéstetek, drágáim! Egy hónapja abban a tudatban vagyok, hogy szakítottatok, erre most egy véletlen folyamán kiderül, hogy az orromnál fogva vezettetek! Ne csodálkozzatok, hogy ezek után bizalmatlan vagyok. - Samantha feldúltan, mellén összefont karral fel s alá mászkált a kis asztal előtt, szemben a párocskával.
  - Sosem bíztál bennünk, esélyt sem adtál nekünk! - kiáltott fel zaklatottan Melissa.
  - Hát legyen! - Sam a másik kis kanapéra ült. - Hadd halljam, kinek is adta a szívét a lányom! - barna szeme a zavarban lévő fiúra villant. - Mesélj magadról, fiam!
Jay idegesen, hosszú ujjaival a lány kézfejét simogatta, így próbálta lenyugtatni magát.
  - Végzős vagyok a Jordan középiskolában. Az igaz, hogy régebben belekeveredtem egy rossz társaságba, és elkövettem a magam hülyeségeit, de igyekszem változni, mert Melissa miatt megéri. Tiszta szívemből szeretem a lányát, tűzbe mennék érte!
  - Ez nekem édes kevés. - vont vállat közönyösen az asszony. - Család, anyagi helyzet, jövőbeni terveid? Melissa jó családból származó, felelősségteljes fiút érdemel. Vajon, te olyan vagy?
  - Jay nem gonosztevő, anya! - kelt szerelme védelmére a lány.
A fiú hajlandó volt mindent elmesélni magáról, csakhogy elnyerje a nő bizalmát. Nem akart tovább eltiltva lenni Melissától.
  - Apám orvos, jelenleg többet tartózkodik külföldön, mint itthon. Anyám kiskoromban meghalt, így apám testvére, Carol nevelt fel, mert apa a szegény országok éhezőinek gyógyítására tette fel az életét. Nincsenek anyagi gondjaik, jobban keres, mint azt bárki gondolná. Igaz, ami igaz, talán nem követem el a hibákat, ha mellettem lett volna a faterom. Carol nénémet sosem tekintettem igazi szülőmnek, lázadtam ellene az őrültségeimmel, de hát ő sem volt igazi anyapótlék, hisz a kórház, a pasizás és az ivás néha fontosabb volt neki, mint én.
Melissa görcsösen markolta a srác kezét, így próbált neki erőt sugározni, míg az anyja egyre fehéredő arccal hallgatta Jay mesélését.
  - Ez igazán érdekes. Mikor halt meg az anyád?
  - Nem tudom, asszonyom, még egész kicsi koromban. Nem is emlékszem rá, és még egy fotóm sincs róla. Annyit tudok, hogy beteg volt, és hogy apám azóta sem nősült újra.
Samantha reszkető végtagokkal felállt. A bárpulthoz lépett, s whiskyt töltött magának, aztán visszahuppant a helyére. Miután lehajtotta a tömény italt, a semmibe meredt.
  - Túl sok az egybeesés... - motyogta szinte csak magánk. - Ereszd el a lányom kezét, de azonnal!
Jay értetlenül, elnyúlt arccal nézett a pici lány aggódó kék szemeibe, de aztán fájó szívvel csak elengedte a kezét.

  - Most akkor mi van, anya?
Mel még sosem látta ilyen zavartnak az anyját, ráadásul minden ok nélkül nem szokott nagy mennyiségű égetett szeszt vedelni. Valami nem stimmelt vele, de nem tudott rájönni, hogy mi.
  - Már csak egy kérdésem van, Jay...  A vezetékneved?
  - Amstrong, asszonyom, Jay Amstrong!
Samantha testéből kiszállt az erő, gyenge ujjaiból kicsúszott az üres pohár, ami nagyot koppant a padlón, aztán szilánkokra tört.
  - Nem... nem... nem... Nem! - zokogott fel az asszony, s tenyerével eltakarta az arcát.
Melissa homlok ráncolva figyelte összeomló anyját, nem értette, mi történt. Zavartan kapkodta a szemét Samantha és Jay között, de nem jött rá, mi most a baj. Lemaradt valamiről?
  - Anya, mi van, anya? Én semmit sem értek!
Lánya hangjától az asszony magához tért, tekintete szinte fellángolt. Izzó tekintettel ugrott fel és ingerülten az ajtóra mutatott.
  - Takarodj a házunkból, Jay Amstrong! Tűnj a lányom életéből! Ha egy pillanatra is a közelébe mész, valamilyen módon elérem, hogy lecsukjanak! Ha csak egy ujjal is hozzá érsz...
  - Anya, most miért? Nem értem, mi van veled! - kiabált Melissa is elborzadva. Felállt, és úgy kapaszkodott Jay karjába, mint valami mentőövbe.
  - Nem is kell, hogy értsél, a lényeg, hogy nem járhatsz egy Amstronggal! Nem szerethetsz egy Amstrongot! Sosem mehettek egymás közelébe, megértettétek? - üvöltött az asszony, aztán dühe megint zokogásba fulladt.
Melissa úgy állt a nappali közepén, mintha leforrázták volna. Nem akart elszakadni Jay-től, vele akart lenni. De a fiú reményt vesztve nézett le rá. Lehajolt, fájdalmas arccal homlokon csókolta a lányt, lehámozta karjáról a merev ujjakat, aztán az ajtó felé indult.
Melissa utána kapott, de már nem érte el. Az ő torkát is sírás fojtogatta.
  - Ne, Jay, ne! Nem lehet ez a vége!

  - Szeretlek, de... - torpant meg a fiú az ajtóban komor arccal, aztán becsukta a szemét, hogy ne lássa szerelme szenvedését. Maradék erejét összeszedve, végül hátra se nézve lépett ki a házból.
  - Ne... ne, neee.... - nyögte Melissa zokogások közepette. Csodás sminkje összefolyt a sírástól, de ez már a legkevésbé sem érdekelte. - Miért csináltad ezt, anya? Miért, miért?
  - Hallottad: nem járhatsz egy Amstronggal! - rogyott ismét a kanapéra a hamuszürke arcú anyuka. - Nem szeretheted! Tilos, érted?
  - Nem, nem értem! - csapkodott maga körül a lány tehetetlenül. Úgy érezte, az anyja kitépte a szívét. Meg tudta volna ölni. - Mi a fasz van? Valami Rómeó és Júlia drámába csöppentünk? Ősi ellenség, vagy mi a szar?
  - Rosszabb, annál, sokkal, de sokkal rosszabb... - súgta Samantha gyenge hangon.
Majd minden magyarázat nélkül a szobájába vonult, csak a whiskys üveget vitte magával.
Melissa egy darabig a törött szilánkokat nézett, hisz ezek szimbolizálták az összetört szívét. Nem értette mi történt, de abban biztos volt, hogy ez a helyzet már javíthatatlan. Legszívesebben az anyja után ment volna, hogy addig rázogassa, míg magyarázatot nem ad neki, de ösztönösen érezte, hogy most nincs olyan állapotban, hogy válaszokat adjon neki. Bármit is titkol, holnap addig nyúzza, míg el nem mondja az igazat. Egy nap bizonytalanságot még kibír, de többet nem! Anyja zavarodott viselkedéséből annyit tudott leszűrni, hogy az Amstrongokkal van valami baja! Talán gyűlöli, Carolt... vagy Jay apjával lehetett összetűzése. Bármi is a titok, ki fogja deríteni, és bizony nem hagyja, hogy az ő történetük is úgy érjen véget, mint a Capuleteké és a Montagueké...
Nem fogja elhagyni Jay-t, nem állhat közéjük még az anyja sem!
Ilyen gondolatokkal a fejében duzzogva szaladt a szobájába. Nem törődve a pazar ruhával az ágyra vetette magát és álomba sírta magát.
Fogadalmak ide, vagy oda, mostanában kevés boldogság jutott neki, és egyre kilátástalanabbnak látta a jövőjét. Ha ez így megy tovább, még a végén egyre szimpatikusabb lesz neki Júlia és a halál gondolata!